AZ E R Z S É B E T KIRÁLYNÉ E M L É K M Ú Z E U M .

Irta: SZALAY IMRE.

Folyó évi január hó 15-én nyílt meg a felejthetetlen

királynénk emlékének szentelt múzeum ama termekben,
a melyeket Ő Felsége a budai királyi várlakban, a szent
korona helyiségeinek tőszomszédságában, erre a czélra
rendelt. Mária Annunciata főherczegnő, József főherczeg
és neje, a miniszterek és zászlósurak nejeikkel, az or-
szággyűlés mindkét házának elnöksége, a múzeumi hölgy-
bizottság, a palotahölgyek, tudományos és közművelő-
dési intézeteink, az udvari hivatalok fejei és a múzeum
rendezői voltak képviselve s illetőleg vettek részt bána-
tos kegyeletünk emez ünnepén.
A két terem, a melyben a múzeum látható, nem-
csak helyileg választja azt ketté; két részre oszlik annak
anyaga is :
Az egyik a királyné irószobája, az ő bútoraival,
képeivel s egyéb tárgyaival berendezve úgy, a hogy ő
használta, mintha csak készen várná hazajövetelét. (1.
ábra.)
A másik a múzeumi terem (2. ábra), az elhunyt király-
nénak szekrényekben fölállított, ezidőszerint 167 szám
alatt leírt emlékeit foglalja magában. Az emlékmúzeum
legfőbb adakozói voltak: O cs. és apóst. kir. Felsége, Gizella bajor kir. herczegné,
Mária Valéria főherczegné és Ferenczy Ida asszony.
Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum első alapját királynénk leányai, Gizella bajor
királyi herczegné és Mária Valéria főherczegné vetették meg, a midőn 1 898-ban meg-
dicsőült anyjuk emléktárgyainak egy részét — közöttük a királyné által a millenniumi
hódolatkor használt fekete díszruhát is a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozták.
Az 1907. év tavaszán özv. gróf Andrássy Aladárné, őrgróf Pallavicini Edéné és gróf
Batthyány Lajosnéból álló hölgyküldöttség egy Erzsébet Királnyé Emlékmúzeumnak
a budai királyi várlakban létesítését kérte Ő Felségétől, aki 1907. évi november 14-én
kelt legfelsőbb kéziratával Erzsébet királyné összes emléktárgyait a magyar nemzetnek
ajándékozni s a budai királyi várlakban megfelelő helyiségeket átengedni méltóztatott; a
Nemzeti Múzeumban levő emléktárgyak a király kívánságára az emlékmúzeum tárgyaival
egyesíttetvén, ezentúl az egész emlékmúzeum anyaga a Magyar Nemzeti Múzeum lel-
tári tárgyát képezi. Az emléktárgyak kiválasztásával a király Ferenczy Ida asszonyt, a
királyné fölolvasóhölgyét bízta meg.
i Jlz "Erzsébet J^irályné Emlékmúzeum

Az irószobába lépve lehetetlen meghatottság nélkül nem tekintenünk az író-

asztalra, melynek közepén fekszik a szent István alakjával díszített sárga bőr irómappa,
a melyet a királyné ittlétekor mindig használt; mellette egy kis megkezdett jegyzet-
tömb, ezt még a királyné használta; ilyen lapocskákra szokta volt rendelkezéseit irónnal
sietve rávetni, hogy azután környezetének kiadja. Az íróasztalon s körülötte elhelye-
zett családi arczképek a szerető hitves és anya emlékét idézik föl bennünk. Az a sze-
rény kis fénykép, a mely mindig ott állott az íróasztalon s a mely a csecsemő Mária
Valéria főherczegnőt ábrázolja szoptatós dajkájával, a szekszárdi születésű Rozival,

i. ábra. A királyné irószobája.

elfelejteti velünk az uralkodónőt s helyébe lép a család őrangyala, a ki nemcsak népei-

nek, hanem gyermekeinek is szerető édesanyja volt.
Odébb a többi bútorzat vörös színétől elütő, virágos szövettel bevont nyug-
ágyat látunk; puha rugókon áll ez s a rajta pihenő minden mozdulatának enged; ezt
állították be a vasúti kocsiba, a midőn 1868. kora tavaszán a királyné áldott állapot-
ban utazott le Budára. Kívánsága szerint itt adott életet M á r i a Valéria főherczegnő-
nek; ugyancsak Budán érte őt az első anyai gyász is, a hol 1875-ben első gyermeke,
a két éves kis Zsófia főherczegnő elhunyt.
Az eme dolgozószobában elhelyezett magyar könyvtár, a koronázó kardvágás,
Benczúr «Mályvák között» czimű s a budai királyi várlak képei, Gödöllő s vidékének
egy kis térképe Mária Valéria főherczegnő gyermekkori munkája, mindannyi megható
tanújele annak az igaz szeretetnek, a melylyel királynénk hű magyarjai iránt visel-
 i Jlz "Erzsébet J^irályné Emlékmúzeum

tetett. A budapesti falkavadász-társaságot ábrázoló nagy kép pedig szemünk elé vará-
zsolja azokat a napokat, a midőn a királyi pár híres lovas az egyik úgy, mint a
másik központját képezte a nemes sportot űző eme fényes társaságnak.
Merengéseinkből fölocsudunk, a midőn királynénknak az Íróasztalon álló órája
csendes ütéssel jelzi, hogy múlik az i d ő ; igenis, visszavonhatlanul múlnak az órák, a
napok, az évek, Ő sem jöhet vissza többé sohasem. Fájdalmas érzéssel hagyjuk el örökre
elárvult szobáját; leányosan bájos, fenséges alakját már csak egy hideg szobor vará-
zsolja szemünk elé a múzeumteremben, a hova lépünk.
E szobor mögött függ Székely Bertalan négy vízfestménye, a mely a koronázás

2. á b r a . A múzeumterem.

négy főmozzanatát a koronázást, az aranysarkantyús vitézek avatását, a koronázási

esküt s a kardvágást örökíti meg. Ezeket a képeket Pest városa adta királynénknak
a koronázás emlékeül. De nemcsak eme fényteljes napoknak, hanem rég elmúlt, az
abszolút korszakba visszanyúló időknek emlékeit is látjuk itt; a forgatható állványra
fölszerelt 30 képet a magyar művészek akkori kicsi gárdája ajánlotta föl a viruló ifjú
királynénak 1857-ben, a Felségek első magyarországi körútja alkalmából, ugyanebbe
az időbe esik Eger város ajándéka, az aranyfürtös ezüst szőlőtő (3. ábra), a Jászkun-Kerü-
let aranycsipkés magyar fejkötője s több díszalbum, közöttük az is, a mely eme körút
Békés és Csongrád vármegyék főbb megállópontjait képekben örökíti meg. A 19 éves
királynét ifjú férje oldalán bizonyosan szintén mélyen meghatotta az az őszinte ragasz-
kodás, a melylyel a magyar föld népe reá föltekintett s a mely csak annál élesebben
világította meg a Bach-kormány által kirendelt hódoló küldöttségek hivatalos s épen
i Jlz "Erzsébet J^irályné Emlékmúzeum

ezért az igaz, bensőségteljes lelkesedést nélkülöző tisztelgéseit. Azokban a szomorú

időkben hazánk legjobbjai száműzetésben, vagy várfogságban sínylődtek, az itthon-
maradottak pedig a nemzet elvesztett alkotmányát gyászolva, bánatos szívvel vonultak
vissza közéletünktől. Ki tudja, nem-e ezeket látva, fogamzott meg királynénk ifjonti
szivében Magyarország iránt halála napjáig megmaradt szeretete?
Súlyos idők nehezedtek i 859-ben
monarchiánkra, a melyek után bölcs
királyunk az i860, évi október 20-iki
diplomával az alkotmányt visszaállí-
totta, ám a régi abszolút rendszer
vezérlő férfiaival Bécsben még évekig
tartó nehéz küzdelmet kellett vívnunk,
a míg a kiegyezés napsugara nem ve-
tette fényét annak főszószólójára, meg-
dicsőült királynénkra, aki 1 866. január
8-án a magyar országgyűlés mindkét
házának Scitovszky bibornok herczeg-
primás által Bécsbe vezetett küldött-
sége előtt magyar díszruhában jelent
meg s először életében hivatalosan
magyarul felelt annak meghívására, hogy
a Felségek Budát, az ország hivatalos
fővárosát, szerencséltessék legmagasabb
látogatásukkal. A királynét ebben az
öltözetében Rabending fényképe s
Koller utódainak arról készített diapo-
zitivja, a melyről a czikk élén látható
arczkép is készült, a királyi párnak
ugyanazon hónap 29-iki budai ünne-
pélyes bevonulását pedig Heinrich
Edének két vízfestménye örökíti meg.
Vessünk azonban egy pillantást
eme kor előzményeire és a királynét
oly hűségesen visszatükröző némely
iratokra, a melyeket múzeumunk őriz
meggyőződhetünk arról a kitartó
3. á b r a . E z ü s t s z ő l ő t ő k e . E g e r v á r o s a j á n d é k a ,857-ből. s

szorgalomról, a melylyel boldogult

királynénk a magyar szót tanulta. Nem volt az amolyan felületes tudás, a milyenről
sugalmazott dicséretek szoktak hírt adni, hanem valóságos, mélyen érzett, őszinte sze-
retet és érdeklődés a magyar nemzet és annak nyelve iránt. Ennek a bizonysága a
királyné sajátkezűleg írt számos nyelvtani gyakorlatán s a sok használatban alaposan
elkopott magyar-német s német-magyar szótáron kívül egy füzetke: Falk Miksa magyar
történelmi leczkéi, a melyek messze túlterjednek a szereplő egyének, az események is
az évszámok egyszerű felsorolásán; valóságos magyar közjogi előadások voltak aasok-
De tudvalevő az is, mily fontos szerepet vitt királynénk a kiegyezés előkészítésében a
vezérlő férfiakkal folytatott tárgyalások révén. Báró Eötvös József a királynéhoz inté-
 Jlz Erzsébet Thirdly né Emlékmúzeum 5

zett levelében a mely ki is van állítva erről a szereplésről így emlékezik meg:
«a komoly veszélyek . . . azon pillanatban szűntek meg, midőn a magyar király s a
magyar nemzet érdekeik teljes ugyanazonosságát belátták és az Isten meg fogja áldani
azt, ki által ez eszközöltetett». Ezt tudva, fogjuk még csak igazán méltányolni azt a
szerénységet, a melylyel br. _____
Eötvös« háladatos tanítványa»,
a hogy ő magát aláírni szokta, • . - =c s
megköszöni ennek, hogy le-
veleinek javítását elvállalta,
«tudván, mily korlátolt és
drága önnek ideje, alig mer-
tem e szerénytelen kérést
önhöz intézni» (4. ábra); és
szintén múzeumunkban őr-
zött, sajátkezű följegyzéseiből
látjuk, mily lelkiismeretesen
betartotta hatáskörét, a midőn
magánkérvényezőknek így vá-
laszol :
«Hasonló kegyosztások
Ő Felségének lévén fönn-
tartva, ez ügyben önállólag
nem határozhatok» — vagy
pedig:
«Számolhat rá, hogy ké-
relmét Ő Felsége elé fogom
terjeszteni» stb. De van-e
meghatóbb bizonyítéka irán-
tunk táplált érzelmeinek an-
nál az imádságoskönyvnél, a
melyben «Az ország javáért»
czímű imádság mellett ha-
lála után Deák Ferencz arcz-
képét találták. (5. ábra.)
S kell-e még mindezeken túl
több bizonyíték? Van az is,
például királynénk egész ma-
4 . á b r a . A k i r á l y n é levele b á r ó E ö t v ö s J ó z s e f h e z .
gyar könyvtára, vagy egy női
küldöttséghez intézett szavai: «Oda törekszem, hogy igaz szorgalmamnál fogva a valódi
magyar nőnek méltó előképe lehessek». (6. ábra.) 1 1 . Vilmos császárnak pedig Buda-
várában Ő Felségére mondott híres felköszöntőjét táviratban azzal köszöni meg, hogy
az «egy magyarul érző szívnek oly igen jól esett».
Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumot látogatva, lehetetlen, hogy szemünk meg
ne akadjon a koronázási nagy napok egyik kiváló emlékén, azon az ezüstszekrényen,
a mely saját külön állványán áll s a melyben az országgyűlés küldöttsége 1867 június
10-én a királyné 50.000 darab arany koronázási ajándékát átnyújtotta. (7. ábra.)Tudva-
6 -flz Erzsébet Thirdly né Emlékmúzeum

levőleg úgy a király, mint a királyné ezt az — együtt 100.000 darab aranyból álló —
koronázási ajándékot az i 848/9. évi honvédeket segélyző alap javára ajándékozta.

5. á b r a . A k i r á l y n é imakönyve.

Érdekesnek tartjuk itt azt a kis történetkét fölemlíteni, a mely ennek a szekrény-
kének az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumba jutásához fűződik. Ferenczy Ida, a kit
Ő Felsége megbízott a királyné emléktárgyainak kiválasztásával, különösen kikért a
Felségtől egy szekrénykét, a mely
állandóan a királyné egyik budavári
9 ^ ^ termében volt elhelyezve s a melyről
a
J közhit a z t tartotta, hogy ez a koro-
y
r y ' názó ajándék szekrénykéje; rendezés
~a> <h 0 ^ á y e ^ közben kiderülvén a tévedés, az Ő
'/ •> r ( / fr/ t^u/^ ~ Felségének is tudomására jutott, a ki
ű^í^f, " tekintve azt, hogy elvben a koronázási
szekrénykét ajándékozta múzeumunk-
nak, elrendelte, hogy a bécsi ud-
vari kincstárból azonnal küldjék le az
ott őrzött valódi koronázási szekrény-
két. Íme a királyi szó szentsége!
£ " , A múzeumi terem egyik sarkát
i .5 a királyné kedvencz kutyáinak és
lovainak képei foglalják el; ott látjuk
a királynét is, a mint a gödöllői kas-
tély lovardájában Avolo nevű lován a
4
magas iskolát lovagolja s a nyerget és
/ kantárt magában foglaló szekrényben
egy patkót. Szegény jó királynénk ezt
séta közben találta és szerencsejelként
6. á b r a . A k i r á l y n é n a k e g y női k ü l d ö t t s é g h e z intézett válasza.
 i Jlz "Erzsébet J^irályné Emlékmúzeum

őrizte; vájjon hozott-e neki szerencsét?

A dicsőséges és fényes napokat a ki-
rályi család legszomorúbb megpróbál-
tatása követte, a család szemefényének,
az ország reménységének, Rudolf trón-
örökösnek tragikus halálával. Ettől az
időtől kezdve királynénk a gyászt többé
le nem tette, még akkor sem, a mikor
ezredéves ünnepségünk alkalmából az
országgyűlés mindkét háza Ő Felségeik-
nek a budai királyi várlakban hódolatát
mutatta be. Ezt a magyar fekete dísz-
ruhát is őrzi múzeumunk, ez a ruha volt
tanúja királynénk emlékezetes könny-
hullatásának Szilágyi Dezső örökszép
beszéde alatt.
M o s t pedig mi hullassunk bánatos
könnyeket, a midőn múzeumunk leg-
szomorúbb emlékeihez érünk: ott látjuk
ruházatát, a melyet a gyilkos tőr át-
járt, a genfi ravatal s a gyilkosság szín-
helyének fényképeit (8. ábra) s ha kér-
dezzük, vájjon ez az áldott, nemes szív,
vájjon jóságos királyunk, ki egyedüli
életczélját népeinek boldogításában látja,
mivel érdemelték meg e borzasztó sors-
csapásokat? nem mondhatunk egyebet,
mint azt, hogy a gondviselés utai ki-
fürkészhetetlenek! 7" E r z s é b e t k i r á l y n é k o r o n á z á s i a j á n d é k á n a k e z ü s t s z e k r é n y k é j e .

Most pedig
búcsuzzunk el fáj-
dalmas emlékeink
eme gyűjteményé-
től, a mely hogy
igazán helyén van
itt nálunk, iga-
zolja az első hónap
11.600 látogatójá-
nak száma. Remél-
jük, a nyár beáll-
tával külföldiek is
sűrűn fogják fölke-
resni. Ezt tartottuk
szem előtt, a mi-
dőn a múzeum ve-
zetőjét magyar, né-

8. á b r a . A k i r á l y n é m e g g y i l k o l t a t á s á n a k színhelye Genfben.
i2 Orsova és környékének régiségei

met,, franczia és angol nyelven adtuk ki. És a kik most mennek föl a királyi várlakba,
azokat nemcsak a puszta kíváncsiság, hanem a kegyeletes visszaemlékezés is vezérelje
az iránt a gyöngéden érző, nemesszívű királyné iránt, a kinek főleg mi magyarok
oly végtelenül sokat köszönünk.

ORSOVA ÉS KÖRNYÉKÉNEK RÉGISÉGEI.

Irta: MIHALIK SÁNDOR.

GP=J«SGRSOVA ÉS KÖRNYÉKE a legkülönbözőbb korok emlékeinek gazdag tárháza. Akárhol

ssu s a
IxÉj^íÉP * k ' kő-, tégla-törmelékek, emberi kéz munkájának a nyomai
lál-Sásí kerülnek napfényre, tanúbizonyságát adván annak, hogy e terület a legősibb
időktől kezdve máig a legkülönfélébb népeknek stácziójául szolgált. Az emlékek e gaz-
dagsága amilyen meglepő, olyan természetes is. Itt fekszik Orsova a Duna mellett, mely
a régibb időkben, még inkább mint ma, országútul szolgált a népeknek vándorlásaik
közben.
].
Orsován és környékén már kétségbevonhatatlan nyomait találjuk a neolithkori
életnek, különösen az Orsova községgel összefüggésben álló s geográfiái szempontból
szinte egységes települést képező szomszédos Zsupanek község határában, Weinfurtner
Zsigmond szőlőjében. E t ö b b mint i o holdas szőlő az orsovai medenczének nyugati
részén, a Rudina-hegység lábának egy lépcsőzetes párkányán terül el, melyet az
7sn/^-patak két részre oszt. E körülbelül 10 —15 m.-re kiemelkedő párkány volta-
képen primér partját képezte ama tónak, mely itt a diluviumban elterült s melyet a
Cserna vize törmelékeivel azóta lassan-lassan feltöltögetett.
A szőlőnek az lsnik-patak jobbpartján levő része még 1897 táján került rigolí-
rozás alá. M i n t h o g y a talaj föltárását akkor még nem figyelhettem meg, utólag értesül-
tem arról, hogy e területrészen is sok praehisztorikus cserép került napfényre, melyek
azonban elkalódtak. Később, egy fa elültetése közben, egy oldalvást zsugorított helyzet-
ben fekvő, nagyobb kövekkel körülzárt csontvázra is bukkantak, melyet — sajnos —
minden különösebb észlelés nélkül hánytak szét. Ugyancsak e részben találtak egy
áttört művű ezüsttányérkát is, melyet valamely akkori szolgabíró vett birtokába.
A szőlőnek az Isnik bal oldalán elterülő része az 1906. év őszén és az 1907. év
tavaszán került rigolírozás alá, a mikor teljes bizonyossággal megállapíthattam, hogy
e szőlőtelep a neolithkori idők emlékeitől kezdve egész a történelmi időkig minden
fajta régiséget rejteget magában. Sajnos, hogy a rigolírozás csak 60 80 cm. mélységig
hatolt le, mert épen a legmélyebben fekvő részekből kerültek elő a legrégibb emlékek.
Lejjebb haladva, bizonyára gazdagabb leletek kerültek volna elő, mivel az Isnik-
patak hordalékaival ezt a területet erősen feltöltötte.
Az itt talált neolithkori leletek közül megemlítjük az agyagtapaszokat, az őrlő-
és zúzóköveket, az agyagedényeket s a különböző állat- és embercsontokat.
1. Agyagtapaszok a föltárt területen nagy mennyiségben jöttek elő. Némelyik
2 3 dm 2 nagyságú, vörösre kiégetett darab volt s valószínűleg a tüzelőhelyek
aljának kisimított fölületéből való. Kétségtelen, hogy ez agyagtapaszok a tűzpadok