C.W. Leadbeater – A.E.

Powell

A láthatatlan világok
élete, az asztráltestek
világa

I. kötet

Számítógépes változat: Hochrein András, 2003

MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT

 Charles Webster Leadbeater

Szeretettel és méltánylással
ajánlom e könyvet mindazoknak,
akiknek fáradhatatlan munkássága
és kutatása nyújtotta azt az anyagot,
amelyből összeállítottam.
„Ismerni az embert annyi mint ismerni Istent.
Ismerni az Istent annyi mint ismerni az embert.
A világegyetem tanulmányozása annyi mint tanulni úgy az Istent,
mint az embert, mivel a világegyetem az Isteni Gondolat
kifejeződése és a világegyetem visszatükröződött az emberben.
Ha az én szabaddá akar válni, ismeretre van szüksége önmaga
megismerésére, úgy amilyen a maga mivoltában.”

Annie Besant
 Az asztráltest
I. fejezet

Általános ismertetés

Mielőtt hozzáfognék az asztráltest és a vele kapcsolatos jelenségek részletes

tanulmányozásához, hasznos lesz, ha előbb röviden körvonalazzuk a tanulmányozó előtt azt a
területet, melyet ismertetni szándékozunk, hogy így megfelelő távlati képet nyújtsunk az egész
tárgyról és néhány részének viszonylagos összefüggéséről.

Röviden, az asztráltest egy olyan test, amely a tisztánlátó előtt a fizikai testhez hasonlít, melyet
felvillanó színekhez hasonló aura vesz körül, továbbá amely a fizikai anyagnál finomabb
anyagi fokozatokból áll, amelyben az érzések, a szenvedélyek, a vágyak és indulatok vannak
kifejeződve és amely híd vagy közvetítő gyanánt működik a fizikai agy és az értelem közötti
átvitelnél, mely utóbbi egy még ennél is magasabb testben működik – a mentális testben.

Egyrészt míg minden embernek megvan az asztrálteste és használja is azt, másrészt aránylag
kevesen tudnak létezéséről vagy képesek ellenőrizni működését és benne teljes tudatossággal
működni. A legtöbb embernél alig más, mint kezdetleges asztrálanyag-tömeg, melynek
mozgása és működése alig áll magának az embernek – az Egónak a felügyelete alatt. Másrészt
viszont az asztráltest jól kifejlődött és teljesen szervezett vertikulum, melynek megvan a saját
élete és amely tulajdonosának sok és hasznos erővel szolgál.

A fizikai test alvása alatt a fejletlen ember az ő aránylag kezdetleges asztráltestében álomszerű,
határozatlan életet él és amikor fizikai testében újra felébred, egyáltalán nem vagy csak alig
emlékezik áloméletére.

A fejlett embernél ellenben, mialatt a fizikai test álomba merül, az asztráltestben tevékeny és
hasznos és ennek emlékezetét bizonyos körülmények között át lehet hozni a fizikai agyba. Az
ilyen ember élete megszűnik az öntudatnappalok és feledéséjjelek sorozata lenni, ehelyett élete
a megszakítatlan öntudatosság folytonos életévé lesz, amely váltakozva a fizikai és asztrál
világokban vagy síkokban folyik le.

A legelső dolgok egyike amit az ember az asztráltestében megtanul, a benne való utazgatás,
mivel az asztráltest nagy sebességgel képes mozogni és az alvó fizikai testtől nagy távolságokra
eljutni. Ezen jelenség nagyon sok ún. „okkult” jelenségre vet fényt, mint amilyenek a sokféle
kísérlet, a fizikailag sohasem látott helyek ismerete stb.

Miután az asztráltest az érzések és indulatok teste, összetételének valamint működésmódjának

ismerete nagy értékkel bír az emberi lélek sok aspektusának megismerésében, akár egyénileg,
akár egyetemlegesen véve azt, és egyúttal a modern lélekkutatás által felfedezett sok jelenség,
gépezetének egyszerű magyarázatával is szolgál.

Az asztráltest szerkezetének, természetének, lehetőségeinek és határainak világos megértése

lényeges annak az életnek a megértéséhez, melybe az emberek fizikai haláluk után belépnek. A
számtalan sok vallás hívői által hitt sokféle „mennyország”, „pokol”, és purgatóriumi lét mind-

4
mind természetszerűleg megtalálja a maga helyét és érthetővé válik amint megértettük az
asztráltest és az asztrálvilág természetét.

Az asztráltest tanulmányozása segítségünkre lesz a szeánsz szobák sok-sok jelenségének,

valamint betegségek bizonyos pszichikai vagy nem fizikai gyógymódjainak megértésénél is.
Azok, akiket érdekel az ún. negyedik dimenzió szintén sok, a számtan és mértan segítségével
leírt kialakított elmélet megerősítését fogják megtalálni az asztrálvilág jelenségeinek
tanulmányozása révén úgy, amint azokat leírták azok, akik megfigyelték őket.

Az ember asztráltestének tanulmányozása ilyenképpen messzire elvisz bennünket és a pusztán

csak a fizikai világra és fizikai érzékekre alapozott életfelfogásunkat rendkívül kibővítjük.
Amint előbbre jutunk, látni fogjuk, hogy a fizikai érzékek, bármily felbecsülhetetlenek
legyenek is, egyáltalán nem jelentik határát annak, amire az embert az ő testei azokra a
világokra vonatkozóan, amelyekben él, megtanítani képesek. Az asztrálképességeknek
cselekvő tevékenységre való felébresztése egy új világot tár fel a régin belül és amikor az
ember képessé válik helyesen olvasni annak jelentőségeit, a saját életére és az egész
természetre nézve olyan kiterjedt felfogásra tesz szert, amely feltárja az emberben rejtve levő
majdnem korlátlan lehetőségeket. Ebből előbb vagy utóbb azonban elkerülhetetlenül
megszületik az ösztönzés, majd később az ellenállhatatlan elhatározás, hogy uralja ezeket a
világokat és önmagát is, hogy közelebb emelkedjék az ő földi rendeltetéséhez és értelmes
együttműködővé váljék azzal, amit találóan a fejlődésben levő Legfelsőbb Akaratnak neveztek
el.

Most áttérünk az asztráltest és a vele kapcsolatban levő sokféle asztrál jelenség részletes
tanulmányozására.

5
 II. fejezet

Az asztráltest összetétele és szerkezete

Az asztrálanyagnak hét fokozata van, megfelelően a fizikai anyag hét fokozatának, melyek a
szilárd, folyékony, légnemű, éterikus, éterfeletti, atomalatti és atomi. Ezen asztrál állapotok
jelzésére még nem találtak ki elnevezéseket és vagy úgy szokták jelölni, hogy a legfinomabbtól
kezdődően az 1-től 7-ig terjedő számokat adják nekik vagyis amikor a legdurvább a hetes
számot viseli, vagy a megfelelő fizikai állapotoknak neveit adják nekik. Így például szilárd
asztrálanyagról beszélünk, értvén alatta a hetedik vagy legalsó változatot; amely a
legfinomabbtól számítva a negyedik az asztrál éteranyag és így tovább.

Az asztrálanyag finomabb lévén a fizikainál, áthatja azt. Ennélfogva minden fizikai atom egy
asztrálanyagból álló tengerben úszik, amely körülveszi és a fizikai anyagban levő minden közt
kitölt. Természetesen jól ismert dolog az, hogy két atom még a legkeményebb anyagban sem
érintkezik egymással és két határos atom közötti tér a valóságban szerfölött nagyobb, mint
maguk az atomok. A hivatalos tudomány már régen feltételezi a minden ismert anyagot – a
legsűrűbb szilárdat éppen úgy, mint a legritkább gázt, - átható étert; és éppen úgy, mint ez az
éter teljesen szabadon mozog a legsűrűbb anyag részecskéi között, aként hatja át viszont az
asztrál anyag az étert és mozog tökéletes szabadsággal a részecskéi között. Ilyenformán egy, az
asztrálvilágban élő lény elfoglalhatja ugyanazt a helyet, amelyet egy, a fizikai világban élő lény
elfoglal, emellett azonban egyáltalán nem tudnak egymásról és egyáltalán nem akadályozzák
egymás szabad mozgását. A tanulmányozó tisztában kell hogy legyen ezzel az alapvető
fogalommal, mert ennek világos megértése nélkül lehetetlen megértenie a nagyszámú asztrális
jelenséget.

Az egymás áthatásának az elve teszi világossá azt, hogy a természet különféle birodalmai
nincsenek egymástól elkülönülve a térben, hanem mindig itt léteznek körülöttünk úgy, hogy
észrevevésükhöz és kikutatásukhoz nincs szükség térbeli mozgásra, hanem csak arra, hogy
felnyíljanak bennünk ezek az érzékek, melyek segítségével észrevehetjük őket.
Ily módon tehát az asztrálvilág vagy sík, inkább egy állapota a természetnek mint valami hely.

Meg kell jegyeznünk, hogy a fizikai atomot nem lehet közvetlenül asztrális atomokra
felbontani. Ha azt az erőt, amely a (megközelítőleg 14 milliárdnyi) „koilonban levő buborékot”
egy végső (ultimate) fizikai atomba beleforgatja, egy akarat-erőfeszítés visszanyomja az
asztrális küszöbén túlra, úgy az atom eltűnik és a „buborékok” felszabadulnak. Ugyanaz az erő
egy magasabb síkon működve, nem egy asztrálatom által fejeződik ki, hanem 49 ilyen atomból
álló csoport által.

Hasonló viszont létezik melyet a 49-es szám fejez ki, bármely két, egymással szomszédos
3
természeti sík atomjai között: így egy asztrálatomban 49 , azaz 282, 475, 249 „buborék” van,
4
egy mentálisban 49 buborék és így tovább.

Van okunk hinni, hogy az elektronok asztrálatomok. A fizikusok azt állítják, hogy a hidrogén
kémiai atomja 700-1000 elektront tartalmaz. az okkult kutatás azt állítja, hogy a hidrogén
kémiai atomja 882 asztrálatomból áll. Ez lehet véletlen, azonban nem valószínű.

6
Meg kell jegyeznünk, hogy a végső fizikai atom kétféle, éspedig nőnemű vagy hímnemű. A
hímnemű atomba az erő az asztrálvilágból folyik bele és azon keresztül a fizikai világba ömlik;
a nőnemű atomba az erő a fizikai sík világából ömlik bele és keresztülfolyva az atomon az
asztrálvilágba árad bele és ily módon eltűnik a fizikai világból.

Az aszrálanyag csodálatos pontossággal megfelel a fizikai anyagnak, melyet áthat és a fizikai

anyag minden változata a neki megfelelő sűrűségű asztálanyagot vonzza. Így a szilárd fizikai
anyagot áthatja az, amit szilárd asztrálanyagnak nevezünk, a folyékony asztrális, a folyékony
fizikait, azaz a hatodik alsíkbeli anyag; hasonlóképpen van ez a gázszerű és a négy éter
fokozatú anyaggal is, melyek mindegyikét a neki megfelelő fokozatú asztrálanyag hatja át.

Amint szükséges, hogy a fizikai test a maga összetételében magában foglalja a fizikai anyagot
annak összes állapotaiban, tehát a szilárd, folyékony, légnemű és éter állapotban, éppen olyan
elkerülhetetlenül magában kell hogy foglaljon az asztráltest is mind a hét asztrál alsík
anyagából való részecskéket, bár az arányuk természetszerűleg nagymértékben különböző
lehet.

Minthogy az ember asztrálteste mind a hét fokozatú anyagot magában foglalja, lehetséges
számára, hogy a vágy mindenféle változatát a legteljesebb mértékben végigtapasztalja a
legalacsonyabbtól a legmagasabbrendűig.

Az asztrálanyag sajátos felelés-fajtája az, amely képessé teszi az asztrálanyagot arra, hogy
olyan hüvelyként szolgáljon, melyben az Én érzés tapasztalatokra tehet szert.

Az asztrálsík közönséges anyagán kívül az, amit a Harmadik Elemi Birodalom vagy
egyszerűen az asztrálsík Elemi-eszenciája (elemi-lényeg) néven ismerünk, szintén nagy
mennyiségben foglaltatik benne az ember asztráltestében és alkotja azt, amit „vágy-elem-
lényeg”-nek nevezünk, s amiről a későbbi fejezetekben bővebben lesz szó.

Az asztrál elemi eszencia az asztrálsík hat alsóbb síkjának anyagából áll, melyet a Háromság
Második Személyéből kiáradó Második Kiömlés éltet. Az asztrálanyag hasonlóképpen éltetett
legmagasabb vagy atomikus síkbeli anyagát Monádikus Eszenciaként ismerjük.

A fejletlen emberben az asztráltest felhőszerű, lazán szervezett, bizonytalanul körvonalazott

asztrálanyagból áll, melyben főként az alacsonyabb anyagfokozatok az uralkodók, durva,
sötétszínű és sűrű, - gyakran olyan sűrű, hogy a fizikai test körvonalai majdnem elvesznek
benne - és így alkalmas arra, hogy válaszoljon azokra az ösztönzésekre, amelyek
szenvedélyekkel és vágyakkal kapcsolatosak. Nagyságát tekintve minden irányban 25-30 cm-
nyire terjed a fizikai testen túl.

Az átlagerkölcsű és értelmű emberben az asztráltest már jóval nagyobb és a test minden oldalán
mintegy 45 cm-nyire terjed, anyaga finomabb minőségű és sokkal kiegyensúlyozottabb és a
ritkább anyagfajták jelenléte az egész testnek bizonyos fényt kölcsönöznek és körvonalai is
tisztábbak és határozottabbak.

A szellemileg fejlett ember asztrálteste még nagyobb és az asztrálanyag minden egyes

fokozatának legfinomabb részeiből tevődik össze, melyben főleg a magasabbrendűek vannak
túlsúlyban.

7
Az asztráltestek színeiről oly sokat kell mondanunk, hogy ennek a tárgynak külön fejezetet
szántunk. Mindemellett itt annyit mégis mondhatunk, hogy a fejletlen típusokban a színek
durvák és zavarosak és ahogyan az ember érzelmi, mentális és szellemi tekintetben fejlődik, a
színek is mindjobban fénylőkké válnak. A középkori alkímistáktól eredő „asztrál” elnevezés
„csillagot” jelent, jelezni akarván vele az asztráltest fénylő kinézését.

Amint azt már mondottuk, az ember asztrálteste nemcsak áthatja a fizikai testet, hanem minden
irányban terjedőleg felhőszerűen körülveszi.

Az asztráltest fizikai test határain túlterjedő részét rendszerint „aurá”-nak nevezik.

Az erős érzés nagy aurát jelent. Itt megemlítjük, hogy az aura megnövekedett nagysága a
beavatás előfeltétele és benne megláthatók a „tulajdonságok”. Az aura természetszerűleg
minden egyes beavatással növekszik. Azt mondják, hogy Buddha aurája három mérföld sugarú
volt.

Minthogy a fizikai test nagyon erős vonzást gyakorol az asztráltest anyagára, következésképp
az asztrál részecskék legnagyobb része (mintegy 99%) a fizikai test határain belül van
összetömörülve és csupán a fennmaradó 1% tölti ki a tojásalak többi részét és alkotja az aurát.

Így aztán az asztráltest központi része pontosan a fizikai test formáját ölti fel és tényleg nagyon
szilárd és határozott és egész tisztán megkülönböztethető a környező aurától. Általában a
fizikai test asztrál másának (counterpart) nevezik. Az asztráltest mindazonáltal csak a külső
forma tekintetében felel meg a pontosan a fizikai testnek és egyáltalán nem vonja maga után
azt, hogy a különféle szervek is hasonlóképpen működnek, ahogyan azt majd bővebben látni
fogjuk a „Csakrák” című fejezetben.

Nemcsak az ember fizikai testének, hanem minden fizikai testnek megvan a maga megfelelő és
vele állandóan társult asztrálanyag fokozata, melyet nem lehet tőle elválasztani másképp, mint
az okkult erő nagymértékű megerőltetésével és akkor is csak addig az ideig lehet elválasztva
tartani, amíg az erő határozottan ebből a célból van megfeszítve. Más szavakkal, minden fizikai
tárgynak megvan a maga asztrális mása. Minthogy azonban az asztrál részecskék egymás
között állandó, a fizikai folyadék részecskéihez hasonló könnyedségű mozgásban vannak, ezért
valamelyik fizikai részecske és azon asztrál anyagmennyiség között, amely valamely adott
pillanatban történetesen mint asztrálmása szerepel, nincsen állandó társulás.

Egy tárgy asztrál része rendszerint némileg a fizikai részen túl is terjed, úgyhogy a fémeket,
köveket stb. egy aurával körülvéve látjuk.

Ha az ember fizikai testének valamely részét eltávolítjuk pl. műtét által, úgy az élő asztrálanyag
összetartozása sokkal erősebb, mint a levágott fizikai részhez való vonzódása. Következésképp
egy tag asztrálmását a levágott fizikai taggal együtt nem lehet elvinnni. Minthogy az
asztrálanyag megőrzi ezt a sajátos formát, folytatólagosan is meg fogja tartani eredeti alakját,
majd rövidesen vissza fogja húzni a megcsonkított forma határai közé. Ugyanez a jelenség
játszódik le akkor, ha egy fának levágják az egyik ágát.

Egy lélektelen testnél, mondjuk egy széknél vagy egy mosdótálnál, már nincs meg ugyanaz a
fajta egyéni élet, hogy az fenntartsa az összefüggést. Következésképp ha egy fizikai tárgy
eltörik, a mása szintén megosztódik.

8
A finomsági szempontból rendezett hét anyag fokozaton kívül létezik még egy teljesen eltérő
asztrálanyag osztályozás is éspedig az anyag típusának megfelelő osztályozás. A teozófiai
irodalomban a finomsági fokokat rendszerint vízszintes beosztással, míg a típus függőleges
beosztásal jelzik. A típusok, melyeknek száma hét, oly tökéletesen vannak összekeverve mint a
légkör alkotórészei és minden egyes asztráltestben mind a hét típusból van anyag és az ezek
közötti arány mutatja az ember valamire való hajlamát, hogy vajon az illető áhítatos vagy
filozófus, művészi vagy tudományos, tevékenykedő vagy misztikus-e.

Földünk és a fizikai bolygók asztrálrészei valamint naprendszerünk tisztán asztrális bolygói

együttvéve alkotják a Nap-Logosz asztráltestét, ami azt mutatja, hogy a régi pantheisztikus
felfogás igaz volt.

Hasonlóképpen az asztrálanyag hét típusának mindegyikét bizonyos mértékben úgy

tekinthetjük mint egy egészet, mint egy különálló testet és úgy is lehet gondolni, mint egy al-
istenség legfutólagosabb gondolata, mozgása vagy bármely fajta változása ilyen vagy olyan
úton azonnal visszatükröződnek az összes megfelelő típusú anyagban. Ilyen pszichikai
változások időszakosan meg is történnek, talán a fizikai síkbeli ki- és belélegzésnek vagy a
szívünk dobogásának felelnek meg. Megfigyelték, hogy a fizikai bolygók mozgása alapul
szolgál az ezen változásokból eredő befolyások működésére; ez a magyarázata az asztrológia
tudományának. Továbbá innen van az, hogy minden ilyen változás bizonyos mértékben minden
emberre kell hogy hasson, éspedig olyan arányban, mely megfelel azon anyagtípus
mennyiségének mely az ő asztrális testében van. Így az egyik változás az indulatokra hat, vagy
az értelemre, vagy mindkettőre, egy másik erősítőleg hathat az idegizgalmakra és
ingerlékennyé tesz. Ez az arány az, amely minden emberben, állatban, növényben vagy
ásványban bizonyos alapvető jellegzetességet határoz meg, melyek sohasem változnak, -
amelyek néha az illető színének, sugarának vagy ismertetőjelének nevezünk. Ezt az érdekes
gondolatfonalat tovább követni meghaladná e könyv célját és így az olvasót a „The hidden side
of things” (A dolgok rejtett oldala) című könyv I. kötetének 43-48 oldalára utaljuk.

Minden típusban hét altípus van, ami összesen 49 altípus.

A típus vagy sugár az egész bolygórendszer alatt állandó marad, úgy, hogy egy „A” típusú
elemi eszencia az „A” típusú ásványokat, növényeket és állatokat lelkesíti meg és belőle fognak
kiemelkedni az ugyanezen típusú emberi lények is.

Az asztráltest lassan, de állandóan kopik éppen úgy, mint a fizikai, azonban az elhulló
részecskék pótlása táplálkozás helyett a környező aurából történik. Az egyéniség érzése az
újonnan belépő részecskékkel azonnal közli, azonkívül a minden egyes ember asztráltestével
összekapcsolódott elemi eszencia is kétségtelenül egy lényfélének érzi magát és annak
megfelelően cselekszik, amit saját érdemének tekint.

9
 III. fejezet

Az asztráltest színei

A tisztánlátó előtt az asztráltest egyik alapvető sajátossága az, hogy színekből áll, amelyek
állandóan átvillannak rajta és ezek a színek érzéseknek, szenvedélyeknek és indulatoknak
felelnek meg; ezek kifejezései az asztrálanyagban. Az általunk ismert összes színek és még sok
mostanában még ismeretlen szín a természet minden egyes magasabb síkján megvan, amint
azonban az egyik fokozatról a másikra emelkedünk, mind finomabbakká, mindjobban
fénylőkké válnak úgy, hogy azt írhatnám le mint a színek felső oktávjai. Minthogy ezeket az
oktávokat lehetetlen papírra vetni, a fenti tényeket szem előtt kell tartani, amikor az asztráltest
alább leírt színes ismertetéseit szemléljük.

A következőkben felsoroljuk az alapvető színeket, valamint azokat az érzéseket, melyeket

kifejezésre juttatnak.

− Fekete: sűrű felhőkben: gyűlölet és rosszindulat.

− Vörös: mély vörös felvillanások rendszerint fekete háttérben: harag.
− Skarlátvörös felhő: ingerlékenység.
− Ragyogó skarlátszín: az aura rendes határában „nemes méltatlankodás”.
− Komor és vérvörös: félre nem ismerhető, bár nem könnyen leírható: érzékiség.
− Barnásszürke: tompa, kemény barnásszürke: önzés, az asztráltest leggyakoribb színe.
− Barnásvörös: tompa, majdnem rozsdaszínű: fösvénység; e szín rendszerint párhuzamos
rudakban [sávokban??] helyezkedik el keretben [keresztben??] az asztráltestben.
− Vörösesbarna: mélyvörös vagy skarlátszínű felvillanásokkal megvilágítva: féltékenység. A
közönséges emberben rendszerint sok van ebből a színből ha „szerelmes”.
− Szürke: nehéz, ólomszürke: levertség. A fösvénység barnásvörös színéhez hasonlóan
párhuzamos vonalakban rendeződik el és kalitkaszerű.
− Szürke, élénk: csúnya, ijesztő szín: félelem.
− Karmazsin: nehéz és tompa: önzetlen szeretet. Amikor különösképpen ragyogó és
ibolyával festett: az emberiség iránt érzett spirituális szeretet.
− Narancsszín: gőg vagy nagyravágyás. Gyakran ingerlékenységgel párosul.
− Sárga: intellektus; kezdve a mély és tompa árnyalattól a ragyogó aranyon át a tiszta és
fénylő citrom vagy kankalin sárgáig. A tompa okkersárga az önző célok felé irányuló
képességeket jelzi; a tiszta gummigutti sárga egy határozottan magasabb típusra vall; a
kankalin sárga a spirituális céloknak szentelt intellektusra mutat; az aranyszín a
filozófiának szentelt tiszta értelem jele.
− Zöld: általánosságban nagyon változó jelentőségű és helyes értelmezéséhez nagyon sok
tanulmány szükséges; legnagyobb részben alkalmazkodóképességet jelent.
− Szürkészöld, mély, iszapos kinézésű: álnokság és ravaszság.
− Smaragdzöld: sokoldalúság, ügyesség, találékonyság, melyeknek alkalmazása önzetlen.
− Halvány és fénylő kékeszöld: mély együttérzés és részvét, tökéletes alkalmazkodó
képességgel párosulva, melyet egyedül csak ők tudnak.
− Ragyogó almazöld: erős életerő.
− Kék: a sötét: tiszta és vallásos érzés. Hajlamos arra, hogy sok más tulajdonsággal
megfessék, így jön létre az indigótól vagy a gazdagon mély ibolyaszíntől a piszkos
szürkéskékig mindenféle árnyalattal.

10
− Világoskék: amilyen az ultramarin vagy kobaltkék, egy nemes spirituális fogalom iránti
odaadás. Az ibolyaszín rendszerint a vonzalom és az odaadás keverékét jelenti. A fénylő
liláskék, amelyhez szikrázó aranyos csillagok is párosulnak: a magasabbrendű spiritualitás,
magasztos spirituális inspirációk.
− Ultraibolya: a pszichikai képességek magasabb és tisztább fejlettségét jelenti.
− Ultravörös: olyan ember alacsonyabb pszichikai képességei, aki rosszakat és a mágia önző
formáit műveli.

Az öröm úgy a mentál- mint az asztráltest általános ragyogásában és sugárzásában, valamint a

testfelületének különleges hullámzásában nyilvánul meg. A jókedv e felület változó
bugyborékolásában mutatkozik és így van ez az állandó derűnél is.

A meglepődés a mentáltest éles összehúzódásában nyilvánul meg és rendszerint áthúzódik úgy

az asztrális mint a fizikai testre, melynek érzés színövének erős izzása kísér hogyha a
meglepetés kellemes, míg kellemetlen meglepetés esetén a színnövekedés szürke és barna. Ez
az összehúzódás gyakran okoz kellemetlen érzéseket és néha a plexus solarisra hat, amikor is
rosszullétet és ájulást okoz, néha pedig a szívközpontra hat, ez pedig szívdobogást, sőt halált is
okozhat.

Meg fogjuk érteni, hogy miután az emberi érzések mindig kevertek, éppen ezért ezek a színek
is ritkán tökéletesen tiszták, hanem éppen olyan kevertek. Így sok tisztaságát homályosítja el az
önzés durva barnásszürke színe, vagy festi meg a gőg mély narancsszíne.

A színek teljes jelentéséről olvasva még más szempontokat is figyelembe kell venni. Így az
asztráltest általános ragyogását, körvonalainak arányos határozottságát vagy határozatlan
voltát; a különféle erőközpontok viszonylagos ragyogását. (Lásd az V. fejezetet.)

Az értelem sárga, a vonzalom rózsaszínű, az odaadás kék színe mindig az asztráltest felső
részében találhatók; az önzés, a fösvénység, a ravaszság és gyűlölet színei pedig az alsó
részében; az érzéki érzések tömege rendszerint a kettő között úszkál.

Ebből következik, hogy a fejletlen embernél a tojásalak alsó része nagyobb mint a felső, úgy,
hogy az asztráltest alakja egy hegyével felfelé mutató tojásra hasonlít. A fejlettebb embernél az
eset fordított és a tojásalak keskenyebb vége mutat lefelé. A törekvés mindig az, hogy a
tojásalak arányos voltát visszaállítani törekszik, úgy, hogy az ilyen kinézés gyakran csak
ideiglenes.

Minden fajta tulajdonságnak, mely mint szín fejeződik ki, megvan a saját különleges
asztrálanyag típusa és ezen színek átlag helyzete az illető anyagfokozat különleges súlyától
függ. Általános elv az, hogy a rossz vagy önző tulajdonságok a durvább anyag viszonylag lassú
rezgéseiben, míg a jó és önzetlen tulajdonságok a finomabb anyagban fejeződnek ki.

Szerencsénkre így lévén ez, a jó érzések mindig hosszabb ideig kitartanak mint a rosszak és egy
erős szeretet vagy odaadás érzés hatása az asztráltestben még sokkal azután is megmarad hogy
azt ami okozta elfelejtjük.

Lehetséges, bár szokatlan eset, hogy az asztráltestben egy időben két erős rezgéssorozat indul
meg, pl. a szeretet és a harag rezgései. Az utóhatások egymás mellett mutatkoznak, azonban az
egyik sokkal magasabb síkon mint a másik és ennélfogva tovább is tart.

11
A magasabbrendű önzetlen vonzalom és odaadás a legmagasabb asztrál alsíkhoz (atomi alsík)
tartozik és ezek átvetítődnek a mentálsík megfelelő anyagába is. Ilyenformán a kauzál (felső
mentál) testet érintik, nem pedig az alsó mentálist. Ez egy olyan fontos pont, hogy a tanuló
különösképpen meg kell hogy jegyezze magának. Az Egót, aki a felső mentálsíkon lakozik, így
csak önzetlen gondolatok érintik. Az alsórendű gondolatok nem az Egót, hanem a permanens
atomokat érintik.

Következésképp a kauzáltestben az alsórendű érzéseknek és gondolatoknak megfelelően nem

rossz színek, hanem hézagok vannak. Az pl. mint a vonzalom és együttérzés hiánya
mutatkozik: midőn az önzést ellentéte az önzetlenség váltja fel, a kauzáltestben a hézag
kitöltődik.

Az asztráltest durva színeinek az erősödése melyek az alacsonyabbrendű érzéseket jelzik, mivel

nem találnak közvetlen kifejeződést a kauzális testben arra törekszenek, hogy kauzáltestben
levő ellentétes erényeket jelentő színek fénylő voltát elhomályosítsák.

Hogy az asztráltest kinézését felfoghassuk, szem előtt kell tartanunk, hogy az asztráltestet
alkotó részecskék mindig gyors mozgásban vannak. A legtöbb esetben a színfelhők egymásba
olvadnak és egész idő alatt össze vissza kavarognak, hömpölyögnek és hömpölygésük közben
hol eltűnnek, hol megjelennek úgy, hogy a fénylő köd felülete némileg emlékeztet az erősen
forrásban levő víz felületére. A különféle színek tehát egyáltalán nem tartják meg ugyanazon
helyzetüket, habár van egy rendes helyzetük, melybe visszatérni törekszenek.

A tanítványnak ajánljuk Leadbeater által írt „Látható és láthatatlan ember” c. munka következő
képeit, melyek az asztráltest tényleges kinézetét szemléltetik:
VII. lap 88. oldalán, a vadember asztrálteste.
X. lap 94. oldalán, az átlagember asztrálteste.
XXIII. lap 123. oldalán, a fejlett ember asztrálteste.

A három ismertetett típus a vadember, az átlagember és a fejlett ember fő jellegzetességei az

alábbiakban foglalhatók össze:

A vadember típusa: nagy érzékiség, álnokság, önzés és kapzsiság a szembetűnők. Az erős

haragot a tompa skarlát színfoltok jelzik; egy nagyon kismértékű vonzalom mutatkozik
valamint olyan értelem és vallásos érzés, amilyen alacsony fokban csak létezni képes. A
körvonalak szabálytalanok, a színek pacázottak, nehezek és sűrűk. Az egész test nyilvánvalóan
rosszul szabályozott, zavaros és ellenőrizhetetlen.

Az átlagembernél, az érzékiség bár még mindig szembetűnő, de sokkal kevesebb; az önzés is

uralkodó és személyes célok érdekében némi hajlam a csalárdságra, bár a zöld két határozott
tulajdonsággá kezd szétválni azt mutatván, hogy a ravaszság fokozatosan alkalmazkodássá
válik. A harag már jellegzetes; a vonzalom, értelem és odaadás már jobban szembeszökők és
magasabb minőségűek. A színek, mint egy egész, már határoltabb és határozottan
ragyogóbbak, bár egyikük sem tökéletesen tiszta. A test körvonala már jobban határolt és
szabályosabb.

A fejlett embernél a nemkívánatos tulajdonságok már majdnem teljesen eltűntek. A test hegyén
keresztül lila csík húzódik, jelezve a spirituális törekvéseket. A fej felett és azt beburkolólag ott
van az értelem ragyogó sárga színe. Ez alatt ott van az odaadás széles kék színű öve; ezután a
törzsön keresztül ott a vonzalom még szélesebb rózsaszín öve és a test alsóbb részében az

12
alkalmazkodóképesség és a szimpátia nagy mennyiségű zöld színe található. A színek
ragyogóak, világítóak, tisztán határolt övekben, a körvonalak jól megjelöltek és az egész
asztráltest azt a benyomást kelti, hogy rendezett és tökéletes ellenőrzés alatt áll.

Bár ebben a könyvben nem foglalkozunk a mentáltesttel, mégis meg kell említenünk, hogy
amint az ember fejlődik, az asztrálteste mind jobban és jobban hasonlít a mentáltestéhez, míg
végül alig lesz több, mint ennek a visszatükröződése az asztrálsík durvább anyagában.
Természetesen ez magával vonja azt, hogy az ember vágyait teljesen az értelem ellenőrzése
alatt tartja és többé már nem alkalmas arra, hogy az indulatok hullámai magukkal ragadják.
Kétségtelen, hogy az ilyen alkalmilag ingerlékennyé lesz, valamint a különféle nem kívánatos
vágyaknak lesz kitéve, azonban most már tudja, hogy ezeket az alsórendű megnyilvánulásokat
hogyan fojtsa el [???!!! … hogyan legyen rajtuk úrrá …] és ne engedje át magát nekik.

Egy későbbi fokon maga a mentáltest válik a kauzáltest visszatükröződésévé, minthogy az

ember ekkor már megtanulja, hogy egyedül csak a felső Én ösztökéléseit kövesse és eszét
kizárólag csak általa vezesse.

Így egy Arhát értelem [és] asztráltestében alig lesz valami azok saját jellegzetes
színeikből, ellenben a kauzális test utánzatai lesznek oly mértékben, amint azt alsóbb
oktávjaikkal kifejezni képesek. Kedves opalizáló csillogásuk van, igazgyöngy-féle hatással,
mely messze felette áll minden leírásnak vagy ábrázolásnak.

A fejlett ember asztráltestében ötféle rezgésszám van. A közönséges embernél legalább

kilencféle frekvencia mutatható ki és ezen felül különféle árnyalatok keverednek. Sok
embernek 50-100 rezgésszáma van és az egész test felületét apró örvények és keresztáramlatok
sokaságára oszlik, melyek egyike a másik ellen küzd, őrült zűrzavarral. Ez a szükségtelen
indulat és gyötrődés eredménye, márpedig a nyugati ember ezeknek a tömegéből áll, ami által
erejéből sok elfecsérlődik.

Az egyszerre 50 módon rezgő asztráltest nemcsak csúnya, hanem komolyan untató látvány is.
Egy olyan fizikai testhez hasonlítható, mely az idegbénulás fokozott formájában szenved és
amelynek minden izma egyszerre különféle irányban rángatózik. Az ilyen asztrális hatások
ragályosak és minden közelben levő érzékeny emberre hatással vannak, amennyiben a
nyugtalanság és a gyötrődés kínteljes érzését adják át neki. Éppen ezért, mert milliónyi embert
nyugtalanítanak - az ekképpen szükségtelenül a mindenféle ostoba vágyak és érzések -, ezért
olyan nehéz az érzékeny embernek a nagyvárosban élni vagy nagy tömegben mozogni. Ezen
felül az örökös asztrális zavarok hatással lehetnek az étermáson át is [a fizikai testre] és ideges
betegségeket okozhatnak.

A felhevülések központjai az asztrális testben olyanok, mint a kelések a fizikai testben –

nemcsak kényelmetlen, hanem egyúttal gyenge helyek is, melyeken keresztül az életerő
elfolyik. Ezen felül gyakorlatilag nem fejtenek ki ellenállást a rossz befolyásokkal szemben és
meggátolják a jó befolyásokat érvényesülésükben. Ez az állapot szomorúan általános;
orvossága: kiküszöbölni a gyötrődést, félelmet és bosszankodást. Az okkult tanítványnak nem
szabad, hogy olyan személyes érzései legyenek melyek bármilyen körülmények között
érzékennyé tegyék.

Csak a fiatal gyerekeknek van fehér vagy aránylag színtelen aurája és a színek csak akkor
kezdenek mutatkozni, amikor a tulajdonságok fejlődni kezdenek. A gyermek asztrálteste
gyakran a leggyönyörűbb látvány – szinte tiszták és ragyogóak, mentesek az érzékiség,

13
fösvénység, rosszakarat és önzés foltjaitól. Látni lehet benne azokat a rejtett csírákat és
törekvéseket, amelyeket elmúlt életéből hozott át, melyek egyike rossz, másika jó és így látni a
gyerek jövő életének lehetőségeit.

Az intellektus sárga színe - melyet mindig a fej közelében találhatunk - az eredete a szentek
feje körüli dicsfénynek vagy nimbusznak, minthogy ez a sárga szín az asztráltest
legszembetűnőbb színe és amelyet a legkönnyebben észrevehet a kezdő tisztánlátó. Néha - amit
az értelem szokatlan tevékenységének tudhatni be -, a sárga szín még a fizikai anyagban is
láthatóvá válik olyannyira, hogy a közönséges látással észre lehet venni.

Már láttuk, hogy az asztráltestnek van egy bizonyos normális elrendezettsége, melybe
különböző rezgéssel csoportosulni törekszenek. Egy hirtelen szenvedély vagy érzésáram
azonban az asztráltestben levő egész vagy majdnem egész anyagot ideiglenesen arra
kényszeríti, hogy bizonyos [frekvenciájú] rezgéssel rezegjen, ilyenképpen teljesen meglepő
eredményeket hozhat létre. Az asztráltest egész anyagát mint valami forgószél felkavarja úgy,
hogy erre az időre a színek nagyon nagy mértékben összekeverednek. ezen jelenség színes
példáit képek mutatják be a „Man visible and invisible”-ben („Látható és láthatatlan ember”)
éspedig a XI. lap 98. oldalán a hirtelen odaadást, a XIII. lap 100. oldalán az erős haragot, a
XIV. lap 103. oldalán egy félelmet okozó megrázkódtatást.

A tiszta vonzalom hirtelen hulláma esetén, amikor pl. egy anya felkapja gyermekét és össze-
vissza csókolgatja, az egész asztráltest egy pillanat alatt működésbe jön és erre az időre az
eredeti színek majdnem elhomályosulnak.

Az elemzés négy különálló hatást állapít meg:

1. Jól határoltak, szilárd kinézetű és belülről erős fénnyel izzó élénk színörvények vagy
hengerek láthatók. ezek mindegyike a valóságban erős vonzalom gondolatformák, melyek
az asztráltestben belülről keletkeznek és belőle az érzés tárgya felé ömlött ki. Az élő fény
örvénylő felhői leírhatatlanok, bájosak, bár nehezen ábrázolhatók.
2. Az asztráltest vízszintes lüktető karmazsin színű vonalak kereszteződéséből áll, melyeket
mozgásuk rendkívüli gyorsasága miatt még nehezebb ábrázolni.
3. Az egész asztráltest felületét rózsaszínű hártya-féle borítja úgy, hogy minden belül levőt
ezen keresztül látni, mint valami festett üvegen át.
4. Az egész asztráltestet karmazsin színű áradat tölti be, amely bizonyos mértékig megfesti a
többi színeket is és itt-ott félig kialakult felhőhöz hasonló szabálytalanul úszkáló seprűkké
sűrűsödik.

Ez az egész jelenség valószínűleg csak néhány másodpercig tart, ezután a test újra rendes
állapotba tér vissza, a különféle anyagzatok újból a rendes övezettel rendeződésüket öltik fel
különleges fajsúlyuknál fogva. Ezenfelül minden egyes ilyen érzéshullám egy kissé növeli a
tojásalak felső részében levő karmazsin színt és egy kissé könnyebbé teszi az asztráltest
számára az elkövetkezhető legközelebbi vonzalom hullámra való válaszolást.

Hasonlóképpen az olyan embernél, aki gyakran érez magasrendű odaadást, rövidesen egy nagy
terület kék színnel fog rendelkezni az asztráltestében. Az ilyen impulzusok hatásai ekképpen
nagyobbodók és a szeretet és öröm élénk rezgéseinek sugárzásai ezenfelül másokra is jó
hatással vannak.

14
Ha a karmazsint kékkel helyettesítjük, például egy hirtelen odaadás kitörés, mely egy
kontemplációba merült apácát önt el, majdnem azonos hatást hoz létre.

Erős harag esetében az asztráltest hátterét nehéz, koromfekete villámló tömegekből álló
hengerek vagy örvények sötétítik el, és belülről az élénk gyűlölet komor fénye világít ki.
Ugyanolyan sötét felhősöprűket lehet látni amint betöltik az egész asztráltestet, miközben a
szabadjára engedett harag tüzes nyilai lövődnek kik közülük villámhoz hasonlóan. ezek a
rémületes felvillanások kardhoz hasonlóan képesek átjárni mások asztráltestét és így
megsebezhetnek másokat.

Úgy ebben az esetben is, mint másokban is minden egyes dühkitörés az egész asztráltest
anyagát hajlamossá teszi, hogy némileg gyorsabban válaszoljon mint annak előtte minden
egyes ezen nagyon is nemkívánatos rezgésekre.

Egy hirtelen rémület okozta megrázkódtatás az egész testet különleges élénk szürke köddel
borítja el, ugyanakkor azonos színű vízszintes vonalak jelennek meg, amelyek azonban olyan
hevesen rezegnek, hogy alig lehet őket különálló vonalként felismerni. Az eredmény
leírhatatlanul iszonyatos. A testből erre az időre minden fény eltűnik és az egész szürke tömeg
kocsonyához hasonlóan gyámoltalanul rezeg.

Egy érzésáradat nem gyakorol nagy hatást a mentáltestre, bár egy időre majdnem lehetetlenné
teheti, hogy a mentáltestből valamilyen tevékenység rajta keresztül a fizikai agyba juthasson,
mert az asztráltest, mely az agy és a mentáltest között mint egy híd működik, olyannyira
teljesen egy gyorsasággal rezeg, hogy nem képes egyetlen olyan hullámzást sem
átszármaztatni, amely nincs vele összhangban.

A fentiek az ideig-óráig tartó hirtelen érzéskitörésnek példái. Vannak azonban más, némileg
hasonló hatások is, melyek sokkal állandóbb jellegűek, s melyeket bizonyos jellem hangulatok
vagy típusok hoznak létre.

Így pl. hogyha valaki szerelmes lesz, az asztráltest olyannyira átalakul, hogy alig lehet
felismerni, mint ugyanazon személyhez tartozót. Az önzés, ravaszság, a kapzsiság eltűnnek és a
tojásalak legalsó részét az állati szenvedélyek nagymértékű kifejlődése tölti be. [???] Az
alkalmazkodás zöldjét a féltékenység különleges barnás-szürke színe váltja fel és ezen érzés
rendkívüli tevékenységét a harag ragyogó skarlátszínű felvillanásai mutatják. Ezeket a
nemkívánatos változásokat azonban kiegyensúlyozza az a pompás karmazsinöv, mely a
tojásalak oly nagy részét megtölti. Erre az időre ez az uralkodó jelenség és az egész asztráltest
ennek fényével izzik. Befolyása alatt a rendes asztráltest általános volta eltűnik és a jó és rossz
színek egyaránt mind ragyogóak és tisztán kialakultak. Az élet megerősödése ez különféle
irányokban. Az odaadás kék színe is határozottan megjavult, sőt egy kis ibolya szín is
megjelenik a tojásalak tetején, jelezvén a képességet, hogy ez igazán magas és önzetlen ideálra
válaszoljon. Az értelem sárga színe azonban egy időre teljesen eltűnik – s ez olyan tény, melyet
a cinikus ezen állapot jellegzetességeként tekinthet!

Az ingerlékeny ember asztrálteste rendszerint széles skarlátövet mutat szembeszökő vonásként

és ezenfelül az egész asztráltestet apró, némileg kérdőjelhez hasonló úszkáló skarlátszínű foltok
borítják.

A fösvénység esetében a kapzsiság, önzés, álnokság és alkalmazkodóképesség

természetszerűleg megnövekszik, az érzékiség azonban csökken. A legjellegzetesebb változás

15
mindamellett azon tojásalakot keresztező vízszintes párhuzamos furcsa vonalsorozat, mely egy
kalitka benyomását kelti. A pálcikák mély barna, majdnem égetett, színezete szienna.

A kapzsiság bűnének úgy látszik az a hatása, hogy erre az időre teljesen meggátolja a fejlődést
és nagyon nehéz dolog megszabadulni tőle, ha egyszer erősen megvetette a lábát.

A mély levertség a fukarság esetében hasonló hatást hoz létre, azonban a barna helyett a szürke
színben. az eredmény leírhatatlanul komor és leverő hatást gyakorol a szemlélőre. Nincs olyan
érzésállapot, mely olyan fertőző volna, mint a levertség érzése.

Az olyan nem intellektuális ember asztrálteste, akiben határozott vallásosság van, jellegzetes
vonásokat mutat. Egy kis ibolyaszín azt a lehetőséget mutatja, hogy egy magasabb ideálra
válaszoljon. Az odaadás kék színe szokatlanul jól fejlett, ellenben az értelem sárga színe gyér.
Van tiszta vonzalom és alkalmazkodás is, azonban szembeszökő az átlagnál nagyobb érzékiség,
álnokság és önzés is. A színek rendellenessége összezavarodik, egyik a másikba olvad, a
körvonal határozatlan, jelezvén ezzel az odaadó természetű ember határozatlan voltát.

A rendkívüli érzékiség és az odaadó temperamentum gyakran láthatók együttesen, talán azért,

mert ezek az embertípusok főképp érzéséletet élnek és azok vezetik őket, ahelyett, hogy az
ésszel ellenőrizni iparkodnának azokat.

Nagy ellentéteket lehet tapasztalni a tudományos embereknél. Az odaadás teljesen hiányzik, az

érzékiség sokkal az átlag alatt marad, ellenben az intellektus rendellenes fokig fejlődik. A
vonzalom és az alkalmazkodás kismértékűek és szenvedélyes minőségűek. Egy nagy csomó
önzés és kapzsiság van jelen és némi féltékenység is. Ragyogó narancsszínű óriási kúp az
értelem sárga színének közepében a szerzett tudással kapcsolatos gőgöt és becsvágyat jelent.
Az értelem tudományos és rendszeres életmódja eredményezi a színek elrendeződését,
amennyiben azok szabályszerű övekké alakulnak és a köztük levő szélvonalak teljesen
határozottak és tisztán jelzettek.

A tanítványnak komolyan ajánljuk, hogy tanulmányozza azt a csodás könyvet, melyből a fenti
adatokat vettük, mert a nagy és tehetséges író, C. W. Leadbeater munkái közül ez egyike a
legértékesebbeknek.

Miután a fentiekben foglalkoztunk az asztráltestben levő színekkel, itt megemlítjük, hogy

azokkal az elemi lényekkel való érintkezésnek, - amelyek az ember asztráltestével olyan szoros
kapcsolatban vannak -, a hangok és színek az eszközei. A tanítvány emlékezhet egy színnyelvre
tett homályos célzásra és arra a tényre, hogy az ősi Egyiptomban a szent iratokat színekkel írták
le és a másolásban elkövetett hibákat halállal büntették. A szellemi lények előtt a színek éppen
olyan érthetők, mint a szavak az emberek előtt.

16
 IV. fejezet

Az asztráltest működése

Az asztráltest működéseit nagyjából a következő három fejezet alá lehet sorolni:

1. Lehetségessé teszi az érzést.

2. Híd gyanánt szolgál az értelem és a fizikai anyag között.
3. Úgy működik mint egy független öntudat és cselekvő test.

Ezzel a háromféle működéssel az alábbiakban fogunk foglalkozni.

Ha az embert princípiumokra (életelvekre) azaz az élet megnyilvánulási módjaira osztjuk, úgy

a négy alsóbb életelv, amelyeket gyakran az „alsó quaternary”-nak neveznek, a következők:
− Fizikai test,
− Éter test,
− Prána vagy vitalitás (életerő),
− Káma vagy vágy.

A negyedik princípium a Káma, az asztráltestben megnyilvánuló és általa feltételezett élet.

Jellegzetessége az érzés tulajdonsága, amelynek kezdetleges alakja, a megérzés (sensation) és
összetett alakjában érzelem (emotion), e kettő között sok fokozattal. Ezt néha vágyként
összegezik, vagyis az, amelyre a tárgyak vonzó vagy visszautasító hatással vannak aszerint,
hogy örömet vagy fájdalmat okoznak.

Ilyenformán a Kama mindenféle érzést foglal magába és úgy írható le, mint a szenvedélyes
(passional) vagy érzés (emotional) természet. Magába foglal minden állati vágyat, mint
amilyen az éhség, szomjúság, nemi vágy; minden szenvedélyt, mint amilyenek a szeretet
alsóbb alakjai, a gyűlölet, irigység és féltékenység; és az érző lét utáni, az anyagi örömök
tapasztalása utáni vágy – „a hús vágya, a szemek vágya, az élet kevélysége”.

Káma a bennünk levő állat, Tennyson „majma és tigrise”, az az erő, mely a legjobban
hozzásegíti ahhoz, hogy a földhöz legyünk kötve és az érzéki csalódások révén megfojt
bennünk minden magasabbrendű vágyakozást. Ez az emberi természetben levő leganyagibb és
az, ami őt erősen a földi élethez köti. „Nem a molekulárisan alkotott anyag, az összes emberi
testek között a legjelentéktelenebb, a Sthula Sharira ez, amely az összes princípiumaink között
a legdurvább, ellenben a valóságban a középső princípium, az igazi állati központ; minthogy
testünk annak csak hüvelye, a felelőtlen tényező és a közvetítő, melyen keresztül a bennünk
levő állati az egész életét éli.” (Secret Doctrine I. 280.)

A Kámát vagy vágyat úgy is leírják, mint az Atma vagy akarat egyik visszatükröződését vagy
alsóbb arculatát és a különbség köztük az, hogy amíg az akarat ön-elhatározott (self
determinated), addig a vágyat a környező tárgyakból eredő vonzalmak vagy visszautasítások
késztetik cselekvésre. A vágy ilyenformán koronájától megfosztott akarat, az anyag foglya,
rabszolgája.

A Káma egy másik szemléleti módja Ernest Wood: The Seven Ray (A hét sugár) című
nagyszerű könyvében jut kifejezésre; a Káma „minden vágyat” jelent. Maga a vágy a három

17
világhoz tartozó dolgok szeretetének kifelé fordult arculata, míg a szeretet tulajdonképpen az
élet-szeretet és az isteninek szeretete és a felső vagy befelé fordult Énhez tartozik.”
E könyv céljaira a vágyat és érzést használjuk mint a gyakorlatban rokon jelentésűt, pontosan
véve azonban az érzés a vágy és értelem terméke.

Az asztráltestet gyakran mint Káma-Rupát ismerik és a régi szakkifejezéssel mint Állati-Lelket.

A fizikai testet érő kívülről jövő lökések a Prána vagy életerő közreműködésével mint rezgések
származtatnak át, azonban puszta rezgések maradnának, puszta mozgás a fizikai síkon ha a
Káma, az érzés princípiuma a rezgést nem fordítaná át érzéssé. Eként az öröm és fájdalom
addig nem jönnek létre, míg csak az érzések el nem érték az asztrális központot. Így van az,
hogy a Pránával összekapcsolódott Kámát az „élet leheletének” hívják, a vitális érző
princípiumnak, mely a test minden részére kiterjed.

Úgy látszik, hogy a fizikai test egyes szervei, különösen kapcsolatosak a Kámával, ezek közül
való a lép és a máj.

Itt megjegyezhetjük, hogy a Káma vagy vágy az ásványi birodalomban éppen csak hogy
tevékenykedni kezd, ahol mint kémiai rokonság fejeződik ki.

Növényországban a Káma természetesen már jóval fejlettebb és az alsóbb asztrális anyag

használatának tekintetében már sokkal nagyobb képességet árul el. A növénytannal foglalkozók
előtt ismert, hogy a vonzalom vagy idegenkedés azaz vágy, sokkal szembeszökőbb a növényi
világban mint az ásványiban és hogy sok növény sok ügyességet és találékonyságot mutat célja
elérésében.

A növények gyorsan válaszolnak a szerető gondoskodásra és a reájuk irányuló emberi érzés

határozottan hat rájuk. Örvendeznek a csodálatnak és válaszolnak rá; fogékonyak az egyéni
ragaszkodás az idegenkedés és bosszúság iránt.

Az állatok az alacsonyabbrendű vágyak lehető legteljesebb mérvű tapasztalására képesek, míg

a magasabbrendű vágyakkal szemben sokkal korlátozottabb a képességük. Mindemellett
megvan és kivételes esetekben egy állat képes lehet arra, hogy a vonzalom vagy odaadás
rendkívül magas tulajdonságát nyilvánítsa ki.

Az asztráltest második működésére térve át, hogy t.i. híd gyanánt működik az értelem és a
fizikai anyag között – megjegyezzük, hogy a fizikai érzéket ért lökés melyet a Prána közvetít
befelé, érzetté az érzőközpont tevékenysége révén válik, melyek a Kámában székelnek és a
Manasz vagy értelem veszi észre. Így tehát az asztráltesten keresztül történő általános működés
nélkül nem volna meg a kapcsolat a fizikai lökések és az értelem általi észrevevésük között.

Fordított esetben, amikor gondolkozunk a bennünk levő mentálanyagot hozzuk mozgásba; az

ekként létrehozott rezgések átadódnak asztráltestünk anyagának, az asztrálanyag hat az
éteranyagra, ez pedig a sűrű fizikai anyagra hat, az agy szürke anyagára [szürkeállományára].

Az asztráltest ily módon valóban hidat képez a fizikai és mentális életünk között, minthogy
közvetítőként szerepel a rezgések számára úgy a fizikaiból a mentálisba, mint a mentálisból a
fizikaiba és valójában főként a rezgések ezen ide-oda történő állandó átjárása fejleszti.

18
Az ember asztráltestének fejlődésében két határozott fokozatot lehet megkülönböztetni: az
asztráltestet először is mint egy közvetítő testet meglehetősen magas fokra kell fejleszteni,
majd pedig független testté kell fejleszteni, melyben az ember az asztrálsíkon működni képes.
Az emberben a normális agy-értelem a Kámának a Manasszal vagy értelemmel való
egyesüléséből jön létre és ezt nevezik Káma-Manasznak. A Káma-Manasz H. P. Blavatsky
mint az ember józan azonban földi vagy fizikai értelmét írja le, mely az anyagba van bezárva és
általa megkötve és ennélfogva az utóbbi befolyásának a tárgya. Ez az „alsó Én”, mely az
illúziók ezen síkján működve azt képzeli magáról, hogy ő az igazi Én vagy Egó és abba esik,
amit a buddhista filozófia „különváltság eretnekségének” nevez.

A Káma-Manasz - amely a Manasz a vággyal együtt -, képletesen mint a külső dolgok iránt
érdeklődő Manaszt írják le.

Futólag megjegyezhetjük, hogy azon ténynek tiszta működése, hogy a Káma-Manasz az emberi
személyiséghez tartozik és hogy a fizikai agyban és általa működik, az újraszületés
folyamatának helyes felfogása szempontjából lényeges és önmagában véve is elegendő annak
bizonyítására, hogy mindaddig lehetetlenség visszaemlékeznünk előző életeinkre, amíg az
öntudatosság nem tud föléje emelkedni az agygépezetnek, minthogy ez a gépezet és ezzel
együtt a Káma gépezet is, minden egyes életben új és nincs semmiféle közvetlen kapcsolatban
az elmúlt életekkel.

A Manasz önmagában nem volna képes hatni a fizikai agy molekuláira: amikor azonban
egyesül a Kámával már képes mozgásba hozni a fizikai molekulákat és így létrehozni az „agy-
tudatosságot” mely magába foglalja az agy emlékezetet és az emberi értelem mindenféle
működését úgy, mint azt rendesen ismerjük. Természetesen nem a felső Manasz, hanem csak az
Alsó Manasz (a mentálsík négy alsó alsíkjának anyaga) az, ami a Kámával kapcsolatos. A
nyugati pszichológiában ez a Káma-Manasz annak egy részévé lesz, amit ebben a rendszerben
értelemnek neveznek. Minthogy a Káma-Manasz alkotja az összekötő kapcsot az ember felső
és alsó természete között, képezi az élet küzdőterét és mint alább látni fogjuk, fontos szerepet
játszik a halál utáni életben.

A Manasz és a Káma társulása oly szoros, hogy a hinduk azt mondják, hogy az embernek öt
hüvelye van, melyek egyike az értelem és a vágy összes megnyilvánulása számára szolgál.

Ez az öt a következő:

1. Anandamayakosha: boldogság hüvelye Buddhi

2. Vignamayakosha: megkülönböztető Felső Manasz
3. Manomayakosha: értelem és vágy Alsó Manasz és Káma
4. Pranamayakosha: életerő hüvely Prána
5. Annamayakosha: táplálék hüvely sűrű fizikai test

A Manu által használt beosztásban a Pranamayakosha és az Annamayakosha együttesen

vannak osztályozva és mint Bhutatman vagy elemi-én vagy cselekvés teste ismeretes.

A Vignamayakosha és a Manomayakoshát az érzés-testnek nevezik és a Jiva nevet adja neki;

mint azt a testet határozza meg, melyben a Tudó, a Kshetragna érzékennyé válik az örömökkel
és fájdalmakkal szemben.

19
Külső viszonyaikban a Vignamayakosha és a Mannomayakosha, de kiváltképp a
Mannomayakosha a Déva Világgal vannak viszonyban. Azt mondják, hogy a dévák beléptek az
emberbe ami utalás az elemek élén álló istenségekre. Ezek a vezető istenségek teszik lehetővé
az érzéseket az emberben, amennyiben a kívülről jövő érintkezéseket érzetekké változtatják át
vagy az érintések megismerésévé belülről, ez lévén kiváltképpen egy déva tevékenysége. Innen
ered ez a kapcsolat ezekkel az alsórendű Dévákkal, amely, hogyha megszerezte a legfelsőbb
ellenőrzést, az embert a világegyetem minden területének az urává teszi.

Amint már fentebb mondtuk, a Manasz vagy értelem, nem lévén képes hatni az agy durva
részecskéire, önmaga egy részét, azaz az Alsó Manaszt kiveti magából, mely asztrálanyagba
burkolja magát, majd pedig éteranyag segítségével még a születés előtt áthatja ennek egész
idegrendszerét. A Manasz vetületét gyakran mint a Manasz visszatükröződését említik, mint
annak árnyékát, annak egy sugarát és még sok allegorikus név alatt ismeretes. H. P. Blavatsky a
Key to Theosophy c. munkájában a 184. oldalon írja: „Ha egyszer bebörtönözve, inkarnálódva
vannak, lényegük kettőssé válik, ami azt jelenti, hogy az Örök Isteni Értelem sugarai -
melyeket mint egyéni lényeket szemlélünk - kétszeres tulajdonságot öltenek magukra, amelyek
alkotják a lények lényegi, benne lakozó, jellegzetes, felfelé vágyó értelmét, (Felső Manasz) és a
gondolkodás, az állati gondolkodás emberi tulajdonságát, melynek ésszerűsítését az emberi agy
felsőbbségének köszönheti, ami a Káma-törekvés vagy Alsó Manasz.”

Ily módon az Alsó Manasz bele van taszítva a quaternaryba és úgy tekinthető , hogy az egyik
oldalon a Kámába kapaszkodik míg a másik oldalon fenntartja atyjával a Felső Manasszal való
kapcsolatát. Akár a Káma húzza lefelé és teljesen elszakad a triadtól (atma-buddhi-manasz)
melyhez természeténél fogva tartozik, akár győzedelmesen viszi vissza forrásához a földi
életének megtisztított tapasztalatait – ez az életfeladat, melyet minden egyes testetöltésben
megold. Ezt a pontot a „Halál utáni élet” c. fejezetben behatóbban fogjuk tárgyalni.

Ily módon szállítja a Káma az állati és szenvedély elemeket; az Alsó Manasz célszerűsíti és
hozzáadja az értelmi elemet. Az emberben ez a két princípium az élet tartama alatt egymással
össze van fonódva és ritkán működik különváltan.

A Manaszt úgy lehet tekinteni mint egy lángot, s a Kámát és a fizikai agyat mint a belet és
égőanyagot, amely táplálja a lángot. Minden ember Egója – akár fejlett, akár fejletlen az illető –
ugyanazon lényegű és anyagú; az ami az egyik embert nagy emberré és a másikat közönséges
együgyű emberré teszi, az a fizikai test milyensége és felkészültsége, továbbá az agy képessége
abban a tekintetben, hogy hogyan adja át és fejezi ki az igazi benső ember világosságát.

Röviden a Káma-Manasz az ember személyes énje, az alsó Manasz adja meg azt az egyéniesítő
érintést, amely a személyiséggel önmagát, mint az „én”-t ismerteti fel. Az Alsó Manasz a
személyiséget megvilágító sugara a halhatatlan Gondolkozónak. Az alsó Manasz az, amely az
érzékeknek és az állati természetnek a gyönyör végső érintését adja azáltal, hogy az előérzés, az
emlékezés és képzelet erejét adja neki.

Bár e könyv terjedelme nem engedi meg, hogy túlságosan behatoljunk a Manasz és a mentáltest
birodalmába, mégis segítségére lehet a tanítványnak, ha hozzátesszük, hogy a szabad akarat a
Manaszban lakozik, a Manasz lévén a Mahat, az Egyetemes Értelem helyettese. A fizikai
emberben az alsó Manasz a szabad akarat képviselője. A Manaszból ered a szabadság érzése,
az a tudat, hogy kormányozhatjuk magunkat, hogy a felső természet uralja az alsót. Az
önuralomhoz vezető úton ilyképpen egy fontos lépés, ha az öntudatot a Mama helyett a
Manasszal azonosítjuk.

20
A Manasz nagy harca, hogy érvényesüljön a legjobb bizonyítéka annak, hogy természeténél
fogva szabad. Az Egó jelenléte és ereje az, ami az embert arra képesíti, hogy válasszon a
vágyak között és fölébe kerekedjék azoknak. Amint a Manasz kormányozza a Kámát, az alsó
négyesség elfoglalja a maga igazi helyét a felső triad – atma, buddhi és manasznak való
alárendeltségben.

Az ember princípiumait a következőképpen osztályozhatjuk:

1. Atma, Buddhi, Felső Manasz: halhatatlan,

2. Kama-Manasz: feltételesen halhatatlan
3. Éter-testmás, sűrű test: halandó

Most áttérünk az asztráltest harmadik működésének szemléltetésére – amikor az az

öntudatosság és cselekvés független eszközéül szolgál. Tárgyunk ezen részével – az asztráltest
használatával, fejlődésével, lehetőségeivel és korlátozottságaival a saját síkján – lépésről
lépésre a következő fejezetek legtöbbjében fogunk foglalkozni. Itt elegendő lesz ha nagyon
röviden felsoroljuk azokat a fő módokat, ahogyan az asztráltestet az öntudat független
eszközeként használni lehet. Ezek a következők:

1. A közönséges éber öntudat alatt, azaz mialatt a fizikai agy és az érzékek teljesen éberek, az
asztrálérzékek erőit működésbe lehet hozni. Az erők néhánya megfelel a fizikai testben levő
érzékeknek és cselekvéserőknek. Ezeket a következő „Csakrák” című fejezetben fogjuk
tárgyalni.
2. Alvás vagy transz alatt az asztráltest elkülönülhet a fizikai testtől és szabadon mozoghat és
működhet saját síkján. Ezt az „Álomélet” című fejezetben fogjuk tárgyalni.
3. Az asztráltest erőit úgy ki lehet fejleszteni, hogy az ember tetszés szerinti időben tudatosan
és szabadon elhagyhatja a fizikai testét és megszakítatlan tudatossággal átléphet az
asztráltestébe. Ezt „Az öntudat folytonossága” című fejezetben fogjuk tárgyalni.
4. A fizikai halál után az öntudat visszahúzódik az asztráltestbe és az asztráltestben egy oly
élet válik lehetővé, mely erősségében és tartalmában nagyon változhat, néhány tényezőtől
függően. Ezt a „Halál utáni élet” című fejezetben fogjuk tárgyalni.

Tárgyunk ezen beosztásba számos mellékággal fogja alkotni ezen tanulmány hátralévő
részének legnagyobb hányadát.

21
 V. fejezet

A csakrák

A csakra szó szerint kereket vagy forgó korongot jelent szanszkrit nyelven. Azoknak a
megjelölésére szokás használni, amiket gyakran neveznek az emberben levő erőközpontoknak.
Ilyen csakrák az ember minden vehikulumában vannak és olyan érintkezési pontok ezek,
melyeken keresztül erő áramlik át az egyik vehikulumból a másikba. Ezen felül benső
kapcsolatban vannak a különféle testek erőivel vagy érzékeivel.

Az étertestmás csakráit teljesen leírtuk az „Éterikus testmás” c. munkában és a tanítványt ehhez

a könyvhöz utasítjuk, mert az éter csakra tanulmányozása megkönnyíti az asztrál csakrák
megértését.

Az étercsakrák az étertestmás felületén vannak elhelyezve és rendszerint azon fizikai szervek

nevével vannak elnevezve, amelyeknek megfelelnek. Ezek a következők:

1. A gerinc alján lévő csakra,

2. a köldök csakra,
3. a lép csakra,
4. a szív csakra,
5. a gége csakra,
6. a szemöldökök közötti csakra,
7. a fejtetőn levő csakra.

Van ezenkívül még három alacsonyabb csakra is, minthogy azonban ezeket csa a fekete mágia
bizonyos iskolája használja, így nem is foglalkozunk vele.

Az asztrálcsakrák, melyek gyakran az éter testmás belsejében vannak, régi dimenziójú

örvények (lásd XVIII. fejezet) és így az éteritől teljesen eltérő irányú kiterjedésük van,
következésképpen, bár megfelelnek az étercsakráknak, egyáltalán sohasem esnek velük egybe,
habár egyes részeik mindig érintkeznek.

Ezeknek az asztrálcsakráknak ugyanazokat a neveket adták mint az étertestmás csakráinak és

működésük a következő:

1. A gerincoszlop alján levő csakra: ez a székhelye a Kundalininek, a Kígyótűznek, egy olyan

erőnek, amely minden síkon létezik és amelynek segítségével ébresztetnek fel a többi
csakrák.

Az asztráltest eredetileg egy majdnem tétlen tömeg volt, mely csak a leghatározatlanabb
öntudatossággal rendelkezett, nem volt semminő határozott ereje, hogy bármit is tegyen és
az őt körülvevő világra nézve semmiféle tiszta ismerettel nem rendelkezett. Az első dolog,
ami megtörtént a Kundalini felkeltése az asztrálsíkon.

2. Köldök csakra. A Kundalini, miután az első csakrában felébresztették a köldök központ felé
mozgott, melyet éltetett és így felébresztette az asztráltestben az érzés erejét – a mindenfajta
behatások iránti érzékenységet bár anélkül, ami hasonló ahhoz a határozott megértéshez,
mely a látásból és hallásból eredt.

22
3. Lép csakra. Ezután a Kundalini a lépcsakrába jutott el és annak révén éltette az egész
asztráltestet, minthogy ezen csakra egyik működése a Prána, az életerő felvétele, amely
szintén minden síkon létezik. A lépcsakra éltetése az embert az ő asztráltestében való
tudatos utazásra képesíti, bár mindig anélkül, hogy az utazása alatt tapasztaltakra nézve
határozott felfogása volna.

4. Szív csakra. Az a csakra a más asztrállények rezgéseinek megértésére és azokkal való

rokonszenvezésre képesíti az embert, úgy, hogy ösztönösen megérteni képes érzéseiket.

5. A gége csakra. Azt az erőt nyújtja az asztrálvilágban, mely a fizikai világban a hallásnak
felel meg.

6. A szemöldökök közötti csakra azt az erőt szolgálja, hogy az ember határozottan észrevegye
az asztrális tárgyak alakját és természetét ahelyett, hogy csak homályosan érezné
jelenlétüket.

Ezzel a csakrával párhuzamosan, ill. párosulva jelenik meg a legkisebb fizikai vagy
asztrális részecskének tetszés szerinti nagyságra való megnagyíthatóságának ereje, mintha
mikroszkópot használna az ember. Ez a képesség az okkult kutatót a molekulák, atomok
stb. észrevevésére és tanulmányozására képesíti. Ezen képesség teljes ellenőrzése
mindazonáltal inkább a kauzális testhez tartozik.

A megnagyítás képessége egyike a keleti könyvekben említett siddhi-knek, ahol mint egy
„olyan erő van leírva, melynél fogva az ember tetszés szerint naggyá vagy kicsinnyé teheti
magát”. A leírás találó, mert az alkalmazott módszer egy elképzelhetetlen apró ideiglenes
látógépezet alkalmazása. Fordítva, a látottak megkicsinyítése egy ideiglenes és rendkívül
nagy látószerkezet létrehozásával érhető el.

A megnagyítás képessége teljesen eltér egy magasabb síkon való működés képességétől,
mint ahogy egy csillagász azon ereje, hogy megfigyelje a bolygókat és csillagokat teljesen
eltérő attól a képességtől, hogy közöttük mozogjon vagy működjék.

A hindu versekben azt olvashatjuk, hogy a nyelv egy bizonyos részében való meditálás
asztrállátást nyújt. Az állítás „vak” és a nyálkamirigyre vonatkozik, mely éppen a nyelv
ezen része felett székel.

7. A fejtetőn lévő csakra. Ez a csakra teszi kerekké és teljessé az asztráléletet és az embert

képességeinek teljeségével ruházza fel. A csakrák úgy látszik kétféle módon dolgoznak.

Az egyik embertípusban a hatodik és hetedik csakra a nyálkatest fölé hajlik, minthogy ezen
típus számára ez a test jelenti a közvetlen kapcsolatot a fizikai és a magasabb síkok között.

A másik embertípusban ellenben a hatodik csakra még a nyálkatestre támaszkodik, a hetedik

csakra pedig addig hajlik, amíg örvénye a tobozmiriggyel nem találkozik. Az ezen típusú
emberben a tobozmirigy ilyenformán éltetődik közvetlen összekötési vonalba kerül az alsó
mentálissal anélkül, hogy a rendes útvonalon a közben fekvő asztrálsíkon észrevehetően
keresztül menne.

A fizikai testben ahogyan ismerjük, minden egyes érzéknek megvan a maga elkülönült szerve,
a szemek a látásra, a fülek a hallásra, és így tovább. Az asztráltestben nem így van.

23
Az asztráltest részecskéi a forrásban levő vízhez hasonlóan állandó örvénylésben és áramlásban
vannak; következésképp egyetlen olyan külön részecske sincs amelyik állandóan valamelyik
csakrában maradna. ellenkezőleg, az asztráltest minden egyes részecskéje minden egyes
csakrán keresztül megy.

Minden csakrának az a működése, hogy azokban a részecskékben, melyek rajta

keresztülfolynak, bizonyos válaszoló erőt ébresszen fel az egyik csakra a látás, a másik a hallás
erejét stb.

Következésképp egyetlen asztrál érzékszerv sincs az asztráltest valamelyik külön részéhez

hozzákötve vagy arra korlátozva. Inkább az asztráltest részecskéinek összessége az, amely a
válaszolás erejének birtokában van. Ennélfogva az az ember, aki kifejlesztette asztráltestének
asztrállátását, minden egyes részét használja ha látni akar és így éppen olyan jól láthatja az
előtte, mint a mögötte, a felette, az alatta vagy bármely oldalon levő tárgyakat. Ugyanígy van
minden más érzékkel is. Más szavakkal, az asztrálérzékek egyformán tevékenyek a test minden
részében.

Nem könnyű leírni azt a nyelvpótlót, amelynek segítségével a fogalmakat asztrális módon
közlik. A hang a szó szoros értelmében lehetetlen valami az asztrálvilágban – és a valóságban
nem lehetséges már a fizikai világ magasabb részében sem. Nem volna helyes az sem, ha azt
mondanánk, hogy az asztrálvilág nyelvezete a gondolatátvitel, a legtöbb, amit mondhatunk az
az, hogy különleges módon alakított gondolatok átvitele.

A mentálvilágban egy gondolat pillanatnyilag átvivődik egy más ember értelmébe mindenféle
szóhasználat nélkül, ennélfogva a mentálvilágban a nyelv egyáltalán nem okoz gondot. Az
asztrálvilág közlési módja úgyszólván a középhelyet foglalja el a mentálvilág gondolatátvitele
és a fizikai világ konkrét beszéde között és még arra is szükség van, hogy a gondolatot
szavakban alakítsuk ki. Ezen kicserélés végett ennélfogva mindkét félnek szüksége van
valamilyen közös nyelvre.

Az asztrális és éterikus csakrák nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással, azonban van
közöttük egy nem könnyen leírható módon áthatva őket, egy szorosan szőtt szerkezetű háló
vagy hüvely, mely egyetlen egy fizikai atomrétegből áll, amely nagyon össze van préselve és át
van hatva egy különleges Prána fajtával. Az Isteni Élet, amely normálisan az asztrálisból a
fizikaiba száll alá, olyan összetételű, hogy ezen a pajzson tökéletesen könnyedén tud áthatolni,
azonban a pajzs akadályt képez minden más erő számára, amely nem tudja a két sík atomikus
anyagát használni. Ez a szövedék természetes védelmet képez annak meggátlására, hogy e két
sík között időnek előtte megnyíljék az összeköttetés, melynek kifejlesztése csak sérelmet
eredményezne.

Ez az, ami rendes körülmények között megakadályozza az áloméletre való tiszta

visszaemlékezést és ez az, ami azt a pillanatnyi öntudatlanságot okozza, amely a halál
alkalmával mindenkor beáll. Ezen védelem nélkül a közönséges ember valamely asztrális lény
révén bármely pillanatban olyan erők befolyása alá kerülhet, melyekkel nem tudna
szembeszállni. Alkalmassá válna, hogy állandóan megszállják az olyan asztrállények, akik
testét elfoglalni vágynak.

24
Ezt a szövedéket többféle módon lehet megsérteni:

1. Az asztráltestet ért nagy megrázkódtatás által pl. egy hirtelen ijedelem széttépheti ezt a
finom szervezetet és az embert, ahogyan ezt közönségesen szokták mondani, az őrületbe
kergeti. Egy rettenetes haragkitörés ugyanezt eredményezheti, amint minden más nagyon
erős indulat is létrehozhatja, amely robbanásfélét okoz az asztráltestben.

2. Az alkohol és kábítószerek használata, beleértve a dohányt is. Ezek az anyagok olyan

alkotóelemeket tartalmaznak, melyek felbomolva elpárolognak és némelyikük a fizikai
síkból az asztrálisba megy át. Még a tea és a kávé is tartalmaznak ilyen anyagot, azonban
olyan kis mennyiségben, hogy csak a hosszú időn át folytatott élvezetük hozná létre a fenti
hatást.

Az alkotóelemek a csakrákon keresztül éppen az ellentétes irányba haladnak mint kellene és

ha ez ismételten megtörténik, úgy komolyan megsérthetik, sőt végül szét is rombolhatják a
finom szövedéket.

Ez az elpusztítás vagy rombolás kétféle módon történhet meg a fenti embertípusnak az éter-
és asztráltestében levő alkotóelemek arányának megfelelően.

Az egyik típusban az elpárolgó anyag rohanása valóságosan elégeti a szövedéket és emiatt

nyitva hagyja az ajtót a mindenféle rendellenes erők és rossz befolyások számára. Azok,
akik ilyen módon vannak megtámadva delírium tremensbe, megszállottságba vagy őrületbe
esnek.

A másik típusnál az elpárolgó alkotóelemek keresztülfolyásuk közben némileg

megkönnyítik az atomot úgy, hogy lüktetését nagymértékben meggátolja és megbénítja és a
Prána azon különleges típusa, amely a szövedékbe bekapcsolja, többé már nem képes
vitalizálni. Ennek eredményeképp a szövedék bizonyos módon annyira megkeményedik,
hogy ahelyett, hogy rajta keresztül az egyik síkról a másikra túl sok folyna át, ez a
mennyiség csak nagyon kevés. Az ilyen emberben a [pozitív] tulajdonságok hanyatlani
kezdenek, aminek durva anyagiasság, kegyetlenség és állatiasság az eredménye. Az összes
finomabb érzések kivesznek belőle, az önmaguk uralásának erejével együtt. Azt mondják,
hogy ez az embertípus igen gyakori a dohányzás rabszolgái között.

Minden benyomás amely egyik síkjáról a másikra hat, csupán csak az atomikus síkon
törekszik áthaladni, amikor azonban megkezdődik ez a hanyatlási folyamat, az nemcsak a
másik atomikus anyagot fertőzi meg, hanem még a második és harmadik síkok anyagát is
úgy, hogy az éter- és asztrálsík között közlekedés csakis az alsóbb síkokról lehetséges, ahol
pedig éppen a kellemetlen és rossz befolyások találhatók.

A közönséges ember öntudata még nem tudja használni a tiszta atomikus anyagot sem a
fizikain, sem az asztrálison és ilyenformán rendes körülmények között lehetetlenség
számára e két sík között a tudatos érintkezés. A megfelelő mód, hogy ezt elérjük, a testek
megtisztításából áll, míg csak mindkét síkbeli atomikus anyag teljesen éltetve nincs úgy,
hogy a kettő közötti érintkezés ezen az úton történhetik. Ebben az esetben a szövedék a
legteljesebb mértékben megőrzi helyzetét és tevékenységét és többé már nem képez
akadályt a tökéletes érintkezés útjában és ugyanakkor továbbra is folytatólagosan
megakadályozza az alacsonyabb és nemkívánatos alsíkokkal való szoros kapcsolatot.

25
3. A harmadik mód, ahogyan a szövedék megsérthető az, amit spiritiszta nyelven „fejlődéshez
való ülésnek” neveznek.

Nagyon is lehetséges és a valóságban nagyon is gyakori eset az, hogy valaki akinek asztrál
csakrái jól fejlettek, úgy, hogy szabadon képes mozogni az asztrálsíkon, amikor azonban
visszatér éber állapotába asztrál élményeiből semmire sem emlékszik. Ezzel a jelenséggel
bővebben „Az álmok” című fejezetben fogunk foglalkozni.

26
 VI. fejezet

A Kundalini

A Kundalini leírását, valamint az étertesttel és annak csakráival való különleges kapcsolatát

illetőleg a tanítványt az „Éterikus testmás” című munkához utaljuk. Itt vele csak az az
asztráltesttel való kapcsolatában fogunk foglalkozni.

A Logoszból kiáradó három ismert erő a következő:

1. A Fohát, mely mint elektromosság, hő, fény, mozgás stb. nyilvánul meg.
2. A Prána, mely mint életerő mutatkozik.
3. A Kundalini, mely mint Kígyótűz ismeretes.

Ez a három erő mindegyike minden egyes síkon létezik melyről valamit tudunk. Amennyire
tudjuk, ezen erők egyike sem változtatható át egy másikká: mindegyikük különálló és
határozott.

A „The voice of the silence” (A csend hangja) a Kundalinit a „Tüzes Erőnek” és a „Világ
Anyjának” nevezi. Az elsőnek azért, mert folyékony tűzhöz hasonlóan tűnik fel amint a testen
keresztül rohan és az az út, melyet követnie kell, csavaros út, hasonló egy kígyó tekerületeihez.
A Világ Anyjának azért nevezik, mert általa éltetni lehet különféle testeinket úgy, hogy a
magasabb világok sorban megnyílhatnak előttünk.

Lakhelye az emberi testben a gerinc alján levő csakra és a közönséges emberben egész élete
alatt itt nyugszik fel nem ébresztve és nem is gyanítva. Számára jobb ha alvó állapotban marad
addig, amíg az ember határozott erkölcsi fejlettséget nem ért el, amíg nem eléggé erős hogy
uralja és gondolatai nem eléggé tiszták, hogy arra képesítsék, hogy felébresztésének minden
sérelem nélkül nézhet elébe. Senkinek sem volna szabad kísérletezni vele anélkül, hogy
határozott tanítást ne kapott volna olyan tanítótól, aki teljesen ismeri a tárgyat, mert a vele
kapcsolatos veszélyek nagyon is valók és komolyak. Néhányuk tisztán fizikai. Ellenőrizhetetlen
mozgása gyakran okoz erős fizikai fájdalmat, gyorsan széttépheti a szöveteket sőt a fizikai
életet is elpusztíthatja. Ezenfelül a fizikainál magasabb testeknek is okozhat maradandó
sérülést.

Korai felébresztésének egyik leggyakoribb hatása, hogy a testben nem felfelé, hanem lefelé
rohan és így a legkevésbé kívánatos szenvedélyekre ingerel, hatásaikat oly fokra emeli, hogy az
ember teljesen képtelen azokat ellenőrizni és nekik ellenállni, mert oly erősen működik, hogy
az ember teljesen tehetetlen velük [szemben]. Az ilyen emberek szatírokká, a romlottság
szörnyeivé válnak, mert ez az erő az ember normális ellenálló-képességének határán túl van.
Valószínűleg bizonyos rendellenes erőkre tesznek szert, ezek azonban olyanok lesznek, melyek
a fejlődés egy alacsonyabb rendjével hozzák őket érintkezésbe, mellyel az emberiség nem
óhajtja fenntartani az érintkezést és a szolgaságukból való menekülés több újraszületésbe is
kerülhet.

Van a fekete mágiának egy iskolája, mely ezen az úton célzatosan használja fel ezt az erőt,
hogy általa éltethesse azokat a csakrákat, melyeket a Jó Törvény követői sohasem használnak.

27
A Kundalini korai felkeltésének még más kellemetlen lehetőségei is vannak. Mindent
megerősít az ember természetében és sokkal gyorsabban eléri az alacsonyabb és rossz
tulajdonságokat, mint a jókat. A mentáltestben a becsvágy nagyon hamar felébred és egyhamar
hihetetlenül rendellenes fokra növekszik. Vele együtt rendellenes és sátáni gőg kíséretében
valószínűleg az értelem is oly nagy mértékben megerősödik, ami a közönséges ember előtt
teljesen elképzelhetetlen.

Ha valaki, aki nincs kioktatva, úgy találja, hogy a Kundalini véletlenül felébredt, azonnal olyan
valakivel kellene érintkezésbe lépnie aki ezekben a dolgokban teljesen járatos.

A Kundalini felébresztését – melynek módját nem hozzák nyilvánosságra – és annak

megkísérlését, hogy áthajtsuk a csakrákon – melynek sorrendje szintén megfontoltan el van
titkolva a nyilvánosság elől – sohasem kellene megkísérelni kivéve egy Mester kifejezett
sugalmazására, aki a kísérlet különböző fokozatai alatt őrködni fog tanítványai felett.

A tapasztalt okkultisták a legkomolyabban intenek a Kundalini bármilyen úton való

felkeltésének megkísérlésétől, kivéve ha az képesített vezetés mellett történik, a vele járó nagy
és valóságos veszélyek miatt.

Amint a Hatha jóga pradipika mondja: „a jóginak felszabadulást ad, ellenben megköti az
esztelent”. (III. 107.)

Néhány esetben a Kundalini magától ébred fel, úgy, hogy tompa izzást észlelni; sőt önmagától
mozogni kezdhet, bár ez ritka eset. Ebben az utóbbi esetben valószínűleg nagy kínt okozna,
minthogy útja nem lévén előkészítve, útját úgy kell megtisztítania maga előtt, hogy a
valóságban egy nagy csomó étersalakot éget fel, ami szükségképpen kínteljes folyamat.
Hogyha önmaga ébred fel vagy véletlenül ébresztik fel, rendszerint a gerinc belsejében
igyekszik felfelé rohanni, ahelyett, hogy azt a csavaros utat követné, amelybe az okkultista
megtanulta belévezetni. Ha lehetséges, az akaratot kell működésbe hozni és a felfelé való
rohanásnak útját állni. Ha azonban ez lehetetlennek bizonyul, ami a legvalószínűbb, nem kell
megijedni. Valószínűleg a fejen keresztül ki fog rohanni és a környező légkörbe kiszökkenni és
egy kis gyengeségen kívül feltehetőleg nem fog más bajt okozni. Nem kell mástól félni, mint az
öntudat ideiglenes elvesztésétől. A legnagyobb veszély nem a felfelé, hanem a lefelé és befelé
fordulásával járnak együtt.

Az okkult fejlődéssel kapcsolatban alapműködése az, hogy az étertestekben működő csakrákon

keresztül küldve élteti ezeket a csakrákat és mint a fizikai és asztrál testek közötti összekötő
kapukat teszi őket hasznavehetőkké. A „Csend hangja” azt mondja, hogy amikor a Kundalini
eléri a szemöldök központot és teljesen élteti azt, ez azt az erőt nyújtja, hogy meghalljuk a
Mester hangját ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az Egó vagy a Felső Én hangját. Ennek
az oka az, hogy amikor a nyálkatest működni kezd, tökéletes összeköttetést alkot az
asztráltesttel úgy, hogy rajta keresztül fel lehet fogni minden belülről [felülről] jövő üzenetet.

Ezenkívül megfelelő sorrendben fel kell ébreszteni az összes magasabb csakrát is és

valamennyit válaszolóképessé kell tenni a különböző alsíkokról eredő mindenféle asztrál
befolyással szemben. A jelen testesülés alatt a legtöbb ember ezt nem tudja elérni, ha ez az első
eset, melyben ezekkel a dolgokkal komolyan foglalkoznak. Egyes indusok meg tudják ezt
tenni, mert testeik örökségeképpen sokkal alkalmasabbak voltak mint a legtöbb másé; az
emberek többsége számára teljesen egy későbbi életciklus munkájához tartozik.

28
A Kundalini legyőzését minden egyes újratestesülésünkben meg kell ismerni, minthogy a testek
minden esetben újak, ha azonban egyszer már elértük, úgy ezek az ismétlések már sokkal
könnyebbek lesznek. Működése a különböző embertípusok szerint eltérő. Egyesek inkább
látják a Magasabb Ént, mint hallják a hangját. Még a Felső Énnel való ezen kapcsolatnak is sok
fokozata van; a személyiség számára az Egó befolyását jelenti; ellenben az Egó számára az már
a Monád befolyása; a Monád számára viszont már azt jelenti, hogy a Logosz tudatos
kifejezésévé válik.

Úgy látszik, hogy a kor nem játszik semmi szerepet a Kundalini felkeltésénél, a fizikai
egészségre ellenben szükség van, tekintettel a vele járó feszültségre.

Egy ősrégi szimbólum volt a thyrsus – egy fenyőtoboz végű bot. Indiában megtaláljuk ugyanezt
a szimbólumot, azonban a bot helyett egy bambuszpálcát hét csomóval. A misztériumok
néhány változatában egy vasrudat használtak, mely amint mondták, tüzet tartalmazott. A rúd
vagy hét csomójú pálca a gerincoszlopot jelképezi annak hét csakrájával. A rejtett tűz
természetesen a Kundalini. A thyrsus nemcsak egy szimbólumot jelez, hanem egy gyakorlatban
is használt tárgy volt. Egy nagyon erősen magnetizált eszköz volt, amit a beavatottak arra
használtak, hogy amikor teljes tudatossággal ebbe a magasabb életbe emelkedtek az
asztráltestet a fizikaitól szabaddá tegyék. A pap, aki magnetizálta, a jelölt gerincére fektette és
ezután valamit átadott neki a saját magnetizmusából, hogy segítségére legyen neki ebben a
nehéz életben és az előtte álló erőfeszítésekben.

29
 VII. fejezet

A gondolatformák

Az úgynevezett gondolatformák keletkezésével főképpen a mentál- és az asztráltestek

kapcsolatosak. A gondolatforma elnevezése nem egészen találó, mert a létrehozott formák
mentálanyagból állhatnak vagy ahogy az esetek többségében van, úgy mentál, mint
asztrálanyagból.

Bár ebben a könyvben elsősorban az asztráltesttel foglalkozunk és nem a mentáltesttel a

gondolatformák, amint már mondottuk, az esetek többségében mégiscsak mentál- és
asztrálanyagból állók. Ennélfogva a tárgy megértése miatt szükséges, hogy nagyon behatóan
foglalkozzunk a tárgy mentál és asztrál oldalával.

A tisztán intellektuális és személytelen gondolat, amilyen pl. ha valaki számtannal vagy

mértannal foglalkozik – tisztán mentálanyagra van korlátozva. Ha viszont a gondolattal valami
önző vagy személyes vágy van kapcsolatban, a mentálanyagon kívül asztrálanyagot is vonz
maga körül. Továbbá hogyha a gondolat spirituális természetű és hogyha azt szeretet és
törekvés vagy mély önzetlen érzés hatja át, akkor valami még a buddhikus sík ragyogásából és
dicsőségéből is adódik hozzá.

Minden határozott gondolat kétféle hatást hoz létre: először egy sugárzó rezgést, másodszor
egy lebegő formát.

A mentáltestben keletkezett és abból kisugárzó rezgést színek játéka kíséri, melyet úgy írnak le,
mint ami hasonlít a vízesés permetezéséhez amikor a napfény süt rá. Azonban az élő gyönyör
és szín n. fokára emelve.

Ez a sugárzó mozgás, rezgés minden mentáltestből, melybe beleütközhet, a saját

rezgésgyorsaságát [frekvenciáját] igyekszik kiváltani, azaz, ugyanazon gondolattípusokat
létrehozni, melyből a rezgés ered. Meg kell jegyeznünk, hogy a sugárzó rezgés nem a gondolat
tárgyát hordozza, hanem annak jellegét. Így, egy a Shri Krishna iránti odaadásban elmerülten
ülő hinduból kisugárzó gondolat-érzelem rezgéshullámok arra törekednek, hogy mindenkire
akire hatnak, odaadó érzést váltsanak ki, nem szükségképpen Shri Krishna iránt, hanem egy
keresztény esetében Krisztus, egy buddhista esetében az Úr Buddha iránt és így tovább.

A rezgés ereje, hogy ilyen hatásokat hozzon létre, főképpen a gondolat-érzés tisztaságától és
határozottságától függ, ezenfelül - ami természetes - a beléje helyezett erő mennyiségétől.

A sugárzó rezgések hatékonysága abban az arányban fogy, ahogyan eltávolodnak forrásuktól,

habár valószínű, hogy a változás a távolság köbével változik, ahelyett, hogy ahogyan a
vonzerőnél és más fizikai erőknél van, a távolság négyzetével volna arányos és ez a hozzájött
(negyedik) dimenzió miatt van.

Az a távolság, amelyre egy gondolathullám hatékonyan ki tud sugárzódni, azoktól az

ellenállásoktól függ amelyekkel találkozik. Az asztrálanyag alacsonyabb típusainak hullámait
rendszerint egyhamar elterelik vagy elnyomják az ugyanazon sík számtalan rezgései éppen úgy,
mint a gyenge hangot elnyomja a város moraja.

30
A másik hatás – egy lebegő forma – úgy jön létre, hogy a mentáltest önmaga egy rezgő részét
kiveti magából, mely a gondolat természete szerint alakult, mely megfelelő finomságú anyagot
vonz maga köré a mentálsík környező elemi eszenciájából. Ez egy egyszerű és tiszta
gondolatforma, mely csak mentálanyagból áll.

Ha finom anyagfajtából alakult ki, úgy nagy lesz az ereje és energiája és ha egy erős és kitartó
akarat irányítja, a leghatalmasabb eszközzé lehet.

Ha valaki energiáját a vágy külső tárgyai felé irányítja, vagy pedig ha szenvedélyes vagy
érzelmi tevékenységgel van elfoglalva, hasonló folyamat játszódik le az asztráltestben: annak
egy része kivetítődik és az asztrálsíkról elemi eszenciát gyűjt maga köré. Ilyen gondolat-vágy
formákat a Káma-Manasz okoz, az állati természet uralma alatt lévő értelem, a Káma által uralt
Manasz.

Az ilyen gondolat-vágy forma testét az elemi eszencia alkotja és meglelkesítő lényét az a vágy
vagy szenvedély mely kivetítette. Úgy a gondolat-vágy formákat, mint a tisztán mentális
gondolatformákat mesterséges elemi lényeknek nevezik. A közönséges gondolatformák
legnagyobb része az elsőhöz tartozik és a közönséges férfiak és nők kevés gondolatformáját
nem színezi a vágy, szenvedély vagy érzelem.

Úgy a mentális mint az asztrális elemi eszencia, amelyek saját fél intelligens élettel
rendelkeznek, nagyon készségesen válaszolnak az emberi gondolat és vágy befolyásolására;
következésképp minden impulzus, akár az ember mentáltestéből akár az asztráltestéből
származzék, azonnal elemi eszenciából álló ideiglenes burokba öltözik. Ezek a mesterséges
elemlények ilyenképpen erre az időre élőlényekké válnak, erősen tevékenyek, s melyeket az a
gondolat lelkesít meg, mely megteremtette őket. A gyakorlatban a pszichikus vagy tisztánlátó a
valóságban gyakran tartja őket igazi élőlényeknek.

Így, amikor az ember egy konkrét dologról gondolkozik – egy könyvről, házról, tájról – a tárgy
egy kicsike képét alkotja meg mentálteste anyagában. Ezen kép a test felső részében lebeg,
rendszerint az emberrel szemben, a szemek síkjában. Addig marad itt, amíg az ember
elmélkedik róla és rendszerint még egy kis ideig azután is és élete hossza a gondolat
tisztaságától és erősségétől függ. A forma teljesen tárgyi, és mentál-látással bíró más egyének
láthatják is. Ha valaki egy másvalakiről gondolkodik, úgy a leírt módon egy parányi kis képet
alakít ki róla.

A gondolatformát egy leydeni palackhoz szokták hasonlítani (statikus villamossággal töltött

edény) amikor is az edény az elemi eszenciának felel meg, a villamos töltés pedig a gondolat-
érzésnek. Amiként a leydeni palack, ha más tárggyal érintjük, a gyűjtött villamosságát e
tárgyba meríti, akként a mesterséges elemi lény is ha egy mentál- vagy egy asztráltestbe
ütközik, a felhalmozott mentál- és asztrálenergiát ebbe a testbe üríti ki.

Minden gondolat-vágy forma keletkezésnél szerepet játszó alapelvek a következők:

1. A szín, melyet a gondolat vagy érzés minősége határoz meg.

2. A forma, mely a gondolat vagy érzés természete határoz meg.
3. A körvonalak tisztasága, melyet a gondolat vagy érzés határozottsága határoz meg.

31
Egy gondolatforma élettartama függ:

1. annak kezdő erősségétől,

2. annak táplálásától, amit a gondolat ismétlése nyújt, akár a létrehozó, akár mások részéről.

Létét ezzel az ismétléssel nyújtani lehet; az olyan gondolat ugyanis, amely felett töprengenek,
nagy formaszilárdságot ér el. A hasonló jellegű gondolatformák vonzódnak egymáshoz és
egyik erősíti a másikat, ami egy formát nagy energiájúvá és erősségűvé tesz. Továbbá az ilyen
gondolatforma úgy látszik ösztönszerű vággyal bír, hogy megnyújtsa életét és visszahat
megteremtőjére, arra törekedvén, hogy kiváltsa belőle azon érzés megújítását, mely őt magát
megteremtette. Hasonlóképpen, bár nem olyan tökéletes módon fog hatni mindenkire akivel
érintkezésbe jöhet.

Azok a színek, melyekben a gondolatformák kifejezik magukat, azonosak azokkal a színekkel,

melyeket az aurában találunk.

A színek ragyogása és mélysége rendszerint mértéke az érzés erejének és tevékenységének.

Jelen célunkra a gondolatformákat három csoportra oszthatjuk:

1. Azokra, melyek egyedül megteremtőjükkel kapcsolatosak,

2. azokra, melyek más személyekkel kapcsolatosak,
3. azokra, melyek nem határozottan személyes jellegűek.

Ha az ember önmagáról gondolkodik vagy valamely személyes kérdés képezi az alapot, amint
ez a gondolatok hatalmas többségénél van, úgy a gondolatforma megteremtője közvetlen
közelében fog lebegni. Azon idő alatt, amikor passzív állapotban van – vagyis amikor
gondolatai és érzései különösképpen nincsenek elfoglalva – a saját gondolatformája vissza fog
térni hozzá és magára szabadítja azt. Sőt, minden ember mint egy mágnes szerepel és magához
vonzza a mások, sajátjához hasonló gondolatformáit és ilyenképpen kívülről vonz magához
energia megerősítéseket. Azok, akik érzékenyek, ily esetekben azt gondolják, hogy az „ördög”
kísértette meg őket, holott a saját gondolatformái azok, melyek ebben az esetben megkísértik
őket. Az ugyanazon tárgyon való hosszas gondolkodás óriási erejű gondolatformát hozhat létre.
Az ilyen forma évekig lehet élő és az egész idő alatt egy valóban elő lény megjelenésével és
erejével bírhat. Sok ember a szó igazi értelmében egész élete alatta a saját teremtményeiből álló
kalitkában mozog, a megszokott gondolatai által teremtett formáktól körülvéve. Ennek egyik
fontos hatása az, hogy minden ember a világra ezen saját gondolatformáin keresztül néz és
ekképp mindent általuk megszínezve lát.

Így az ember saját gondolatformái visszahatnak reá és igyekszenek újra létrejönni, határozott
gondolat és érzés szokásokat alakítva ki, melyek segítséget nyújthatnak, hogyha magasztos
jellegűek, gyakran azonban gátolják és akadályozzák a növekedést, elhomályosítják a mentális
látást és megkönnyítik az előítélet, makacs magatartás és kedélyállapot kialakulását, ami
határozottan bűnné fejlődhetik ki.

Amint a Mester írta: „Az ember az ő térbeli útját folytonosan benépesíti képzelete, vágyai,
szenvedélyei és ösztönei szülötteivel, saját zsúfolt világával.” Ezek a gondolatformák ott
maradnak az aurájában, számuk folyton nő és folyton erősbödik, míg bizonyos fajtájuk annyira
uralja a mentális és érzelmi életét, hogy az ember inkább válaszol az ő ösztönükre, minthogy

32
újból határozzon; így alakulnak ki a szokások, mint az ő felhalmozott erejének külső kifejezése
és így épül ki a jellem is.

Továbbá, mivel minden ember egy gondolatformákból való nyomot hagy maga után,
következik, hogy amikor végigmegyünk az utcán, más emberek gondolatainak tengerében
járunk. Ha az ember egy ideig üresen hagyja értelmét, más emberek ezen gondolatai áthatolnak
rajta. Ha valamelyik történetesen vonzást gyakorol rá, úgy értelme megragadja, sajátjává lesz, s
a saját erejének hozzáadásával megerősítve kivetíti magából, hogy ismét másra hasson.
Ilyenformán az ember nem felelős azokért a gondolatokért, melyek agyába hatolnak, azonban
felelős ha azokat felveszi magába, azokkal foglalkozik, majd megerősítve újból kiküldi.

A gondolatformák egy példája azok a nehéz kék színű alaktalan felhők, melyeket sűrű
füstkoszorúhoz hasonlóan gyakran láthatunk hömpölyögni egy templomi gyülekezet felett. A
templomokban, ahol a spiritualitás alacsony színvonalú, az emberek értelme alakok sorozatait
teremtheti meg, melyek megmutatják, hogy hogyan foglalkoznak üzletükkel, spekulációikkal,
ugyanakkor a nők értelme divatcikkek, ékszerek stb. képét alakíthatja ki.

A hipnotizmus egy másik gondolatforma példával szolgál. A hipnotizőr kialakíthat egy

gondolatformát és azt egy tiszta papírra vetítheti ki, ahol az általa hipnotizált egyén számára
láthatóvá válik, vagy oly tárgyiassá teheti az alakot, hogy a hipnotizált úgy láthatja és úgy
érezheti, mintha az egy igazi fizikai tárgy volna. A hipnotizmus irodalma tele van ilyen
példákkal.

Ha a gondolatforma egy másik személyre irányul, úgy az eljut ahhoz a személyhez. Kétféle
eredmény egyike jöhet létre:

1. Ha az illető aurájában van olyan anyag, amely a gondolatforma rezgéseire válaszolni tud,
akkor a gondolatforma az illető közelében fog maradni, esetleg az aurájában és amint erre
alkalom nyílik, önmagától felszabadul, ekképpen megerősíteni igyekezvén az illetőben ezt a
rezgésszámot. Ha az a személy akire a gondolatforma irányul, történetesen el van foglalva,
vagy már le van kötve valami határozott gondolatsorral, akkor a gondolatforma, miután
nem képes az illető mentáltestébe hatolni, mely már egy bizonyos meghatározott
rezgésszámmal rezeg, addig tartózkodik az illető közelében, amíg annak mentálteste eléggé
meg nem nyugszik, hogy lehetővé válik az abba való behatolást.

Amikor ezt teszi nagy értelmet és alkalmazkodást látszik elárulni, bár igazában egy olyan
erő, amely a legcsekélyebb ellenállás irányába hat - amely az egész idő alatt rendületlenül
egyenesen egyazon irányba nyomul előre és felhasznál minden csatornát amit csak útjában
találhat. Az ilyen elemi lényeket ugyanazon gondolat ismétlésével természetesen meg lehet
erősíteni vagy élettartamukat meghosszabbítani.

2. Másrészt, hogyha az illető aurájában nincsen válaszolásra képes anyag, akkor a

gondolatforma egyáltalán nem képes rá hatni. Ezért visszapattan róla éspedig olyan erővel,
amely arányos azzal az energiával amellyel beleütközött és visszatérve megteremtőjéhez
arra gyakorol hatást.

Így például az ivás vágyának gondolatát nem volna képes beléptetni egy valóban józan
emberbe. Beleütköznék ugyan az asztráltestébe, azonban nem tudván áthatni, visszatér
küldőjéhez.

33
Az a régi mondás, hogy „Az átkok (ehhez lehet számítani az áldásokat is) hazajárnak pihenni.”
ezt az igazságot foglalja magában és magyarázza azokat az eseteket, amikor, ahogyan azt sokan
tudják, a jó és a magasan fejlett emberre irányított ilyen rossz gondolatok őt egyáltalán nem
támadják meg, ellenben néha rettenetes és pusztító hatást fejtve ki visszahatnak teremtőjükre.
Innen ered az a nyilvánvaló következtetés is, hogy a tiszta értelem és szív a legjobb védelem a
gondolatok és érzések ellenséges támadásával szemben.

Másrészt a szeretet és a védelmezés vágyának gondolatformája melyet erősen egy szeretett

lényre irányítunk, úgy hat, mint egy oltalmazó védőeszköz: minden alkalmat meg fog keresni,
hogy szolgáljon és védelmezzen, erősíteni fogja az aurára ható barátságos erőket és gyengíteni
az ellenségeseket. Tárgyát megvédelmezheti a tisztátlanság, ingerlékenység, félelem stb. ellen.

Így hozzák létre és tartják fenn a barátságos gondolatok, a komoly jó kívánságok azt, amit a
gyakorlatban „őrzőangyalnak” neveznek, amely mindig ott van az illető oldala mellett, bárhol
tartózkodjék is. Sok anya gondolata és imája nyújtott már például segítséget és védelmet
gyermekének. Ezeket gyakran láthatják a tisztánlátók, sőt ritkán anyagiasulhatnak és fizikailag
is láthatókká válnak.

Nyilvánvaló ilyenképpen, hogy az egyik személy által a másikhoz küldött szeretetgondolattal

együtt jár az, hogy a küldőtől a felvevőre egy bizonyos mennyiségű erő és anyag vivődik át.

Hogyha a gondolat eléggé erős, akkor a távolság egyáltalán nem játszik szerepet, ellenben egy
gyenge és terjengős gondolat csak korlátolt területen hatóképes.

Első csoportunk egyik változatát képezik azok az esetek, amikor az ember mint egy távoli
helyen lévőre gondol erősen önmagára. Az ilyenképpen létrehozott formában nagymennyiségű
mentálanyag van, a gondolkodó képét ölti magára és eleinte kicsi és összenyomott. Majd
tekintélyes mennyiségű asztrálanyagot vonz maga köré és rendszerint életnagyságúra
terjeszkedik ki mielőtt megjelenik rendeltetése helyén. A tisztánlátók gyakran látnak ilyen
formákat és elég gyakran az illető asztráltestének vagy magának az embernek tartják.

Amikor ez megtörténik, a gondolat vagy vágy elég erős kell hogy legyen, hogy a következő
három dolog közül az egyiket megtehesse:

1. Mesmerikus befolyás által a gondolkodó képét idézze fel annak az embernek az értelmében,
akinek ő megjelenni óhajt.
2. Ugyanazon erővel egy pillanatra az illető pszichikus képességeit úgy ösztönözze, hogy az
képes legyen látni az asztrál látogatót.
3. Olyan ideiglenes anyagiasítást hozzon létre, amely fizikailag látható lesz.

A halál alkalmával történő látomások, melyek elég gyakoriak, legtöbbször a valóságban a

haldokló asztrálalakja; lehetnek azonban olyan gondolatformák is, melyeket a haldoklónak az
az óhaja hozott létre, hogy valamelyik barátja láthassa őt, mielőtt eltávoznék. Néha a látogatót
közvetlenül a halál pillanata után vették észre ahelyett, hogy előtte látták volna meg, azonban
különféle okokból a látomás ezen alakja sokkal ritkább mint a másik.

A családi kísértet lehet

1. gondolatforma,
2. szokatlan élénk benyomás az asztrálvilágosságban vagy
3. egy földhöz kötött ős, aki valami különleges helyen kísért.

34
Ezzel kapcsolatban még hozzátehetjük, hogy amikor az embernek erős érzése van, amilyen
például a bánat, rémület, gyűlölet, fájdalom, stb. olyan erős benyomás történik az asztrál
fényre, hogy azokra a személyekre, akik csak egy kis pszichikai képességgel rendelkeznek,
benyomást gyakorolhat. Az érzékenység ideiglenes gyenge megerősödése arra képesítené az
embert, hogy az egész jelenetet lássa; az az eredete a sok kísérteties történetnek és az olyan
helynek kellemetlen befolyásának, mint amilyenek a Tyburn Tree és Mme. Tussaud Rémületek
Szobája.

Az olyan helyeken történő látomások, ahol bűntettet követtek el, rendszerint a bűnös által
kivetített gondolatformák, aki akár él, akár nem, - leginkább azonban akkor amikor már halott –
ismételten átgondolja tettének körülményeit. Minthogy ezek a gondolatok természetüknél fogva
különösen élénken élnek a bűn elkövetésének évfordulóján, megtörténhet, hogy a
gondolatforma elég erős arra, hogy anyagiasuljon úgy, hogy a fizikai látás számára láthatóvá
válik, ami megmagyarázza azt a sok esetet amikor a látomás időszakos.

Hasonlóképpen egy drágakő, amely sok bűnnek volt okozója, a bűnökre sugalló érzések
benyomásait sértetlen tisztasággal sok ezer éven keresztül megtarthatja és állandóan
kisugározhatja azokat.

A jelenségi energia és koncentráció gondolata, akár áldás az, akár átok, egy elemi lényt kelt
életre, amely gyakorlatilag egy óraműhöz hasonló függelékkel ellátott élő tárházelem. Úgy
lehet megállítani, hogy szabályosan naponta bizonyos órában vagy bizonyos évfordulón
szabadul fel vagy pedig életre keltése csak bizonyos alkalmakra korlátozott lehet.

Az elemlény ezen osztályáról sok esetet jegyeztek fel különösen Skóciában, annak a felföldjein,
ahol egy család valamely tagjának halála előtt előre való figyelmeztetések történtek. Ezekben
az esetekben rendszerint egy ős erő teljes gondolatformája az, amely a figyelmeztetést adja,
annak szándékának megfelelően, amelyre hivatva van.

Az eléggé erős kívánság – erős szeretet vagy elkeseredett gyűlölet összpontosított erőfeszítése
– egyszer s mindenkorra egy ilyen lényt teremt, egy olyan lényt, amely azután egyáltalán nincs
összeköttetésben teremtőjével és amely kijelölt feladatát megteremtőjének későbbi szándékait
és vágyát egyáltalán figyelembe nem véve végzi el. Puszta ismételt megbánás nem képes
visszahívni vagy meggátolni működését, mint ahogy egy kilőtt puskagolyót sem képes
megállítani a megbánás.

Erejét semlegesíteni csakis azzal lehet, hogy ellentétes törekvésű gondolatokat küldünk utána.

Alkalmilag egy ebbe az osztályba tartozó ilyen elemi lény, nem lévén képes erejét sem tárgyára
sem pedig teremtőjére kiárasztani, egy vándorló démonfélévé lehet és bármely olyan személy
magához vonzhatja, aki hasonló érzéseket ápol. Ha eléggé erőteljes egy pusztuló burkot
ragadhat meg és abban lakhat, melyben eszközeivel sokkal jobban működhetik. Ebben az
alakjában megnyilvánulhat egy médium által és jól ismert barát képében befolyásra tehet szert
olyanok felett, akikre másképp csak kevés befolyással volna.

Akár tudatosan, akár öntudatlanul megteremtett ilyen elemi lények, melyek ilyen
vándordémonokká lettek, elkerülhetetlenül életük meghosszabbítását keresik akár úgy, hogy
vámpír módra emberi lények életerejéből táplálkoznak, akár úgy, hogy befolyásolják őket,
hogy áldozatot hozzanak neki. Az egyszerű félvad törzsek között gyakran sikerült magukat,

35
mint a falu vagy a család istenét elismertetni. A kevésbé kifogásolható típusok megelégszenek
rizzsel vagy főtt táplálékkal; a legalacsonyabb és legutálatosabb osztály véráldozatokat követel.
Manapság Indiában mindkét változat megvan és még nagyobb számban Afrikában.

Azáltal, hogy híveikből főleg életerőt vonnak ki, valamint azon táplálék révén, melyet az
áldozatokból nyernek, létüket évekre, sőt évszázadokra meghosszabbíthatják. Alkalmilag szelíd
alakban nyilvánulhatnak meg, hogy emeljék követőik hitét és buzgalmát és ha megtagadják a
nekik szóló áldozatokat, úgy elkerülhetetlenül valamilyen módon kellemetlenné teszik
magukat.

Atlantisz fekete mágusai – „a fekete arc urai” – a mesterséges elemi lények ezen fajtájában úgy
látszik különösen szakemberek voltak, mert azok néhányan, ahogyan mondják, még a mai
napig is képesek voltak megőrizni létezésüket. Kali, a rettenetes indiai istenség, úgy látszik egy
ezen típusbeli maradvány.

A gondolatformák legnagyobb része egyszerűen emberek vagy más anyagi tárgyak másolatai
vagy képei. Először a mentáltesten belül alakulnak ki, majd kilépnek onnan és az ember előtt
függve maradnak. Ez áll mindenre amiről gondolkodhat az ember: személyekre, házakra,
tájképekre vagy valami másra.

Egy festő például mentáltestének anyagából leendő festménye eszméjét alakítja ki, azt maga elé
vetíti a térbe, ott tartja „értelmi szemei” előtt és lemásolja. Ez a gondolat és érzésforma kitartó
és úgy lehet tekinteni, mint a festmény láthatatlan mását, amely a saját rezgéseit kisugározza és
mindenkire hat, aki befolyása alá kerül.

Hasonlóképpen alakítja ki a regényíró a mentálanyagban jellemeinek képeit, majd akaratával

ezeket a kis bábukat az egyik helyzetből vagy csoportozatból a másikba mozgatja úgy, hogy
történetének cselekménye szó szerint előtte folyik le.

Az ilyen esetben érdekes hatás jön létre. Valamely játékos kedvű természeti szellem
meglelkesítheti ezeket a képeket és úgy intézheti, hogy azok egészen mást csinálnak, mint amit
az író velük cselekedni szándékozott. Még gyakrabban egy elhalt író veheti észre a képeket és
mivel az írás mestersége még mindig érdekli, a jellemeket átalakíthatja és cselekedeteiket
befolyásolhatja a saját eszméinek megfelelően. Így azután az igazi író gyakran úgy találja, hogy
cselekményei az eredeti tervtől eltérően teljesen másként alakulnak.

Egy könyv olvasása közben lehetséges, hogy egy igazi tanítvány teljes figyelem összpontosítás
mellett érintkezésbe jöhet azzal az eredeti gondolatformával, amely az író felfogását mutatja
akkor, amikor írt. A gondolatformán keresztül még magát az írót is el lehet érni és ilyenformán
további felvilágosításokat lehet szerezni vagy magyarázatokat nyerni meg nem értett
szempontokra vonatkozóan.

A mentál- és asztrálvilágban jól ismert történeteknek sok ábrázolója létezik, minden nemzetnek
rendszerint meglévén a maga külön képviselője a saját külön nemzeti ruházatba öltöztetett
jellegzetességeikkel. Így léteznek itt olyan emberek kiváló és élethű gondolatformái mint
Sherlock Holmes, Kettle kapitány, Robinson Crusoe, Shakespeare stb.

A valóságban az asztrálsíkon nagyszámú aránylag állandó jellegű olyan gondolatforma van,

amelyek gyakran nemzedékek felhalmozott munkásságának eredményei. Ezek közül sok
idézett vallásos történetekre vonatkozik és hogy az érzékeny ember meglátja őket, annak a sok

36
teljesen hamisítatlan leírásnak amit a gyakorlatban jósok és jósnők adnak. Minden nagy
történelmi eredménynek, ill. eseménynek, melyre sok ember állandóan gondol és melyet
élénken elképzel, mintegy határozott gondolatformája létezik a mentálsíkon és ha valami erős
érzés is kapcsolatos vele, úgy az asztrálanyagban is anyagiasul és következésképp a tisztánlátó
láthatja is.

A fentiek ugyanúgy állnak természetesen a képzelt jelenetekre, helyzetekre és drámákra.

A maguk tömegében szemlélve könnyű megérteni azt a rettenetes hatást, amit ezek a
gondolatformák vagy mesterséges elemi lények a nemzeti és faji érzésre gyakorolnak és ekképp
az értelem irányítására és előítéleteire, mert a hasonló gondolatformák tömörülni és egy
egyesült lény-félét alkotni igyekeznek. Mi mindent ezen a légkörön keresztül látunk, minden
gondolat többé vagy kevésbé megtörik rajta és asztráltesteink vele összhangban rezegnek.
Mivel a legtöbb ember inkább felfogó mint kezdeményező természetű, majdnem gépiesen, mint
ezeknek a gondolatformáknak visszaidézői cselekszenek melyek reájuk hatnak és ilyen módon
a nemzeti légkör állandóan még jobban megerősödik. Ez a tény a nyilvánvaló magyarázata a
tömegtudatosság jelenségének. (lásd a XXV. fejezetet)

Ezen tömörült gondolatformák befolyása még tovább is terjed. A romboló hatású

gondolatformák mint szétválasztó eszközök hatnak és gyakorta siettetik a fizikai síkbeli
pusztulást, amennyiben „szerencsétlenségeket”, természeti megrázkódtatásokat, viharokat,
földrengéseket, özönvizeket vagy bűntetteket, betegségeket, társadalmi felfordulásokat és
háborúkat okoznak.

Az is lehetséges, hogy egy halott vagy valamilyen nem emberi lény, mint amilyenek például a
természeti szellemek, belépjen és éltesse ezeket a gondolatképeket. A gyakorlott látó meg
kell, hogy tanulja a gondolatformának az élőlénytől való különböztetését még ha éltetett is
az az asztrálvilág szembeszökő tényeinek azoktól az ideiglenes formáktól való
megkülönböztetését, melyekben alakítva vannak.

A gondolat-érzés formák harmadik csoportját képezik azok, amelyek nincsenek közvetlen

kapcsolatban valamely természeti tárggyal és amelyek ennélfogva teljesen a saját formáikban
fejeződnek ki és a bennük lakozó tulajdonságokat abban az anyagban fejezik ki, melyet maguk
köré vonzanak. Ebben a csoportban ennélfogva a mentál- és asztrálsíkok természetes formáinak
felvillanásait láthatjuk. Az ezen osztályba tartozó gondolatok majdnem állandóan az
asztrálsíkon nyilvánulnak, mivel a legnagyobb részük éppúgy érzések mint gondolatok
kifejezői.

Az ilyen formák elkülönülve lebegnek a légkörben és egész idő alatt olyan rezgéseket
sugároznak ki, melyek a teremtőjük által kiválasztott eredeti rezgésekhez hasonlóak. Ha
egyetlen más asztráltesttel sem jön érintkezésbe, a kisugárzás fokozatosan kimeríti
energiakészletét, majd a forma darabokra esik szét; ha azonban valamelyik közelében levő
mentáltestben sikerül rokonszenves rezgéseket kiváltani, vonzás jön létre és a gondolatformát
ez a mentáltest rendszerint felveszi magába.

A fentiekből látjuk, hogy a gondolatforma befolyása kevésbé messze ható, mint a

gondolatrezgésé, ellenben sokkal nagyobb pontossággal működik. A gondolatrezgés hasonló
rendű gondolatokat vált ki, mint amely létrehozta őket. A gondolatforma ugyanazt a gondolatot
hozza újból létre. A rezgések ezekre hatnak és bennük az eredetivel egyazon színvonalú
gondolatokat mozgathatnak meg, bár ezek egyike sem lehet vele azonos. A gondolatforma csak

37
nagyon kevesekre tud hatni, azonban ebben a néhány esetben pontosan a kezdeményező eszmét
fogja újból kiváltani.

A tanítványnak ajánljuk Annie Besant és C. W. Leadbeater „Thought Forms”

(Gondolatformák) című, ezzel a tárggyal foglalkozó örökbecsű munkáját, melyben sokfajta
gondolat és érzés forma festett, színezett ábrázolását találhatjuk. Ez az egész fejezet valóban
nem más, mint az ebben a munkában közreadott alapelvek összesűrített összefoglalása.

A határozatlan gondolatok és érzések, mint határozatlan felhők mutatkoznak. A határozott

gondolatok vagy érzések tisztán határolt formákat teremtenek. Így egy külön egyénre irányuló
határozott vonzalom gondolat formája lövedékhez hasonlóvá alakul ki: egy elhajított
(projective) vonzalom gondolat némileg egy madárhoz lesz hasonlóvá, melynek központi része
sárga színű és két rózsaszínű szárnyszerű kiálló része van; az általános szeretet rózsaszínű
nappá lesz, melyből minden irányban sugarak áradnak ki.

Az olyan gondolatok, amelyekbe az önzés vagy kapzsiság szembeszökő, rendszerint

horogszerű alakot öltenek magukra és a horgok néha valóságban körülragadják a vágyott
tárgyat.

Általános szabály az, hogy az önző gondolatok energiája zárt körbe vonalon mozog és így
elkerülhetetlenül visszatér és kiterjed a saját síkján. Egy teljesen önzetlen gondolat vagy érzés
ellenben nyílt görbe vonalba rohan és ilyformán rendes értelembe véve, nem tér vissza, hanem
átfúrja magát a felette levő síkba, mert csak ebbe a magasabb állapotban, annak megnövekedett
kiterjedtségében tud teret találni a kiterjedésre. Ezen keresztültörés révén az ilyen gondolat
vagy érzés képletesen kifejezve magukat, egy ajtót nyit fel, melynek kiterjedtsége egyenlő az
átmérőjével és így egy csatornát készít, melyen keresztül a magasabb síkok leáradni képesek az
alsóbbakba – gyakorta csodás eredménnyel, miként az ima esetében, úgy a gondolkozóra mint
másokra nézve.

Az ima meghallgatásában való hit legmélyebb és legmagasabb rendű magyarázata abban rejlik.
A magasabb síkokon mérhetetlen erőáradat áll mindig készen és arra vár, hogy amint egy
csatorna nyílik, azon átömöljön. A tökéletes önzetlen odaadás gondolata egy ilyen csatornát
készít és az ilyen gondolat a legmagasabb és legfenségesebb része magához a Logoszhoz száll
fel. A Tőle jövő válasz az Isteni Élet alászállása, amely a csatorna készítőjének nagymérvű
megerősödésében és felemelkedésében nyilvánul meg, továbbá a belőle mindenfelé kiáradó
erőteljes és jótékony befolyásban amely az Emberiség megsegítése céljából a magasabb
síkokon létező tartományon keresztül folyik. A spiritualitás erő tartományának ezen szaporulata
a túlbuzgóság munkáiban való katolikus felfogásban levő igazság. A Nirmanakayak ezzel a
nagy erőtartománnyal kiváltképpen kapcsolatban vannak.

Egy Mesteren való meditálás kapcsolatot teremt Vele, amely a tisztánlátó előtt, mint egy
fényvezetékféle jelenik meg. A Mester mindig megérzi tudat alatt egy ilyen vezeték belé
ütközését és azon keresztül válaszként egy kitartó magnetikus áramot küld, amelynek hatása
sokkal a meditáció után is tart. Az ilyen meditációban a rendszeresség nagyon fontos tényező.

A határozott, kitartó odaadás gondolata egy erősen virágra emlékeztető alakot ölthet magára,
míg a spiritualitás törekvés egy kék kúpot fog létrehozni, melynek csúcsa felfelé mutat.

Az odaadás ilyen gondolatformái gyakran nagyon szépek és külső vonalaikban igen

változatosak lehetnek, jellegzetességük mégis az égszínkék lánghoz hasonló felfelé hajló

38
szirmok. Lehetséges, hogy az odaadás formáinak virágszerű jellegzetessége vezetett ahhoz a
szokáshoz, hogy a vallásos istentiszteleteknél virágot áldoznak, amelyben a virágok jelzik az
asztrál látás előtt látható formákat.

Az erős kíváncsiság vagy tudásvágy sárga kígyó alakot ölt magára; a harag vagy bosszúság
kitörése vörös vagy narancssárga foltot; a kitartó harag egy éles, vörös tőr alakját ölti fel, a
rosszindulatú féltékenység mint egy barna kígyó jelenik meg.

Az olyan emberek által létrehozott formák, akik értelmüket és érzéseiket jól uralják és akik
határozottan gyakorlottak a meditációban, tiszták, nagyon szép szabályosak, gyakran öltenek
magukra jól ismert mértani formákat, mint pl. háromszögek, két, egymással keresztülfont
háromszög, ötágú csillagok, hatszögek, keresztek és így tovább; ez jelzi a kozmikus renddel
vagy metafizikai fogalmakkal foglalkozó gondolatokat. Több ember egyesített gondolatereje
mindig sokkal nagyobb, mint különálló gondolataik erejének összessége; eredményük révén
sokkal jobban van képviselve.

A zene szintén hoz létre formákat, melyek technikailag talán nem gondolatformák – hacsak
nem úgy vesszük őket, amit meg is tehetünk, mint szerzőik gondolateredményeit, amit a zenész
ügyessége hangszerén keresztül kifejt.

Ezek a zenei formák a zene típusa szerint változnak, továbbá a zenei eszköz szerint melyen
játsszák, valamint az előadó képessége és kiválósága szerint. Ugyanez a zenedarab, pontosan
lejátszva, mindig ugyanazt a formát fogja kialakítani, azonban ez a forma, ha a darabot
templomi orgonán játsszák vagy ha azt egy zenekar játssza, rendkívüli módon nagyobb és
egyben más szerkezetű lesz, mint hogyha azt egy zongorán való eljátszás hozná létre. Ha
ugyanazt a darabot hegedűn és egy fuvolán játsszák el, úgy szintén szerkezeti különbség lesz a
létrehozott eredmények között. Nagy lesz a különbség a forma sugárzó szépségében is, hogyha
azt egy igazi művész hozza létre, a forma tökéletes kifejezése és kivitelezése folytán, szemben
az ügyetlen és gépiesen játszó muzsikus által létrehozott aránylag tompult hatással.

A zene formái mint összefüggő építmények hosszú ideig megmaradhatnak – legalább egy vagy
két óráig – és az egész idő alatt minden irányban kisugározzák jellegzetes rezgéseiket éppen
úgy, mint a gondolatformák.

A „Gondolatformák” című munkában három színes zenei gondolatforma van, amelyeket

Mendelson, Gounod és Wagner zenéje alkotott.

A létrejött formák nagyban változhatnak a különféle zeneszerzők szerint. Egy Wagner nyitány
nagyszerű egészet alkot, mintha lánghegyek volnának kősziklára építve. Egy Bach fúga
rendezett formát épít fel, amely merész mégis pontos, egyenetlen és mégis arányos,
párhuzamos arany és ezüst vagy vörös erecskékkel, melyekkel rajta átfutnak és a vezető
gondolat fokozatos megjelenését jelzik. Mendelson „Liebe ohne Worte”-jének egyike egy
olyan légies építményt hoz létre, amely hasonló a megfagyott ezüstben létrejött filigrán
munkájú kastélyhoz.

Ezek a zenei előadók által létrehozott formák teljesen eltérnek azoktól a gondolatformáktól
melyeket maga a zeneszerző alkotott melyek gyakran sok éven, sőt évszázadokon keresztül
megmaradnak, ha annyira megértették és méltányolták őt, hogy eredeti eszméjét megerősítették
csodálóinak gondolatai. Hasonló épületeket hoz létre egy költő eszméje költeményéről vagy

39
egy író felfogása tárgyáról. Néha természeti szellemekből álló tömegeket lehet látni, amint a
zenei formákat csodálják és az ezek által kiárasztott hullámokban fürdenek.

A gondolatformák festett képeit tanulmányozva fontos szem előtt tartanunk, hogy a

gondolatformák négy kiterjedésűek. Ennélfogva gyakorlatilag lehetetlenség volna őket
szavakkal megfelelően leírni, ami közönséges háromdimenziós tapasztalásaink szerint és még
kevésbé lehet őket kétdimenziós papíron lerajzolni. A negyedik dimenzió tanulmányozói meg
fogják érteni, hogy a legtöbb amit tenni lehet az, hogy a négydimenziós formákból egy
metszetet ábrázolunk.

Figyelemreméltó és nagyfontosságú az a tény, hogy sok magasabb típusú gondolatforma olyan

alakot ölt fel, mely nagyon is emlékeztet a növényi és állati formákra. Így legalábbis
feltehetjük, hogy a természeti erők oly irányban dolgoznak, melyek némileg hasonlók a
gondolat és érzés munkavonalához. Minthogy az egész Világegyetem a Logosz által létrehozott
hatalmas gondolatforma, nagyon is lehetséges, hogy annak kis részei ugyancsak kisebb lények
gondolatformáinak eredményei, melyek ugyanazzal a teremtő munkával foglalkoznak. Ez a
felfogás természetszerűleg eszünkbe idézi azt a hindu hihet, hogy 330 millió Déva van.

Megjegyzésre méltó az is, hogy noha egyes gondolatformák olyan összetettek és oly kitűnően
szerkesztettek, hogy létrehozataluk messze túlhaladja az ember erejét, mégis erősen
megközelíthetők gépies eszközökkel. A harmonográf néven ismert készülék egy finom
csúcsból áll, melyet útján néhány olyan inga vezet, melyek mindegyikének megvan a saját
független lengése és ezek mindegyike egyetlen összetett mozgássá van összekapcsolva, mely
átadódik a csúcsnak és melyet ez a csúcs egy alkalmas felületre feljegyez.

Más, bár egyszerű formák, a jól ismert Chlandi-féle homloklapon létrehozott homlokzatokra
emlékeztetnek, vagy amelyet egy Bidofon hoz létre (lásd Margaret Watts Hughes: Eidophon
Voice Figures) (Eidofon= hangalakzatok).

A hanglépcsők és arpeggiok lasszószerű hurkokat és görbe vonalakat vetítenek ki; a zenekarral

kísért ének egy csomó, a dallam ezüst fonalára fűzött gyöngyöt hoz létre; egy karénekben vagy
páros énekben különféle színű összefonódó fonal és szövedék jön létre. Egy körmenetbeli
himnusz egy sorozat pontos derékszögű alakot eredményez, egy lánc szemeihez vagy egy vonat
kocsijaihoz hasonlókat. Egy anglikán egyházi ének ragyogó töredékeket alkot, melyek teljesen
eltérnek a gregorián hangszínezet izzó egyformaságától, mely egy indiai pandit (tudóst) által
énekelt szanszkrit versek hatásához hasonlít.

A katonazene egy hosszú ritmikusan rezgő formafolyamatot hoz létre és ezen hullámzások
szabályos ütemei a katonák asztráltestének hullámzását megerősíteni igyekszik, az állandó és
erőteljes rezgések egymást követő ütközése tölti be erre az időre az akaraterő helyét, melyet
fáradtság által el lehet bágyasztani.

A mennydörgés egy lángoló színcsomót teremt egy robbanás egy robbanó bomba kinézését
mutatja vagy egy szabálytalan gömböt a belőle kivetítődő hegyes részekkel. A tenger hullámai,
amint a parton megtörnek változó színű párhuzamos hullámszerű vonalat hoznak létre, melyek
a viharban hegyláncokká lesznek. Egy erdő levelei közötti szél az erdőt csillogó hálóval fedi
be, amely gyengéd hullámszerű mozgással hol emelkedik, hol süllyed.

A madarak éneke görbe fényvonalakat és hurkokat mutat. Kezdve a campanero arany

görbéjétől, egy papagáj sivításának alaktalan és durván színezett tömegéig. Egy oroszlán

40
ordítása szintén látható a magasabb anyagban és lehetséges, hogy egyes vadak ezt látni is
képesek ami még növeli rémületüket. A doromboló macska sűrű rózsaszínű felhőfátylakkal
veszi magát körül, az ugató kutya jól határolt, élesen rajzolt lövedékeket lövell ki magából,
melyek egy puskagolyóhoz hasonlóak és amelyek átfúrják az ember asztráltestét és komoly
zavarokat okoznak abban. Egy véreb csaholása labdához hasonló gömböket vet ki magából
melyek lassúbb mozgásúak és kevésbé sértők. Ezen lövedékek színe rendszerint vörös vagy
barna és az állat érzelme, valamint hangja szerint változók.

A tehén bőgése tompa végű fatörzshöz hasonló idomtalan alakot hoz létre. A juh bégetése
sokhegyű és mégis alaktalan felhőt alkot, amely egy porfelhőhöz hasonlít. Egy galamb-pár
turbékolása fordított S betűhöz hasonló görbe vonalat alkot.

Áttérve az emberi hangra, egy haragos felkiáltás skarlátszínű lándzsaként vetítődik ki; az
ostoba fecsegés áradata nehéz barnás szürke színű fémszerű vonalakból álló szövevényes hálót
alkot, amely majdnem tökéletes akadályt képez minden magasabbrendű vagy szebb gondolattal
és érzéssel szemben. A fecsegő ember asztrálteste meglepő szemléltető tanítás a szükségtelen,
haszontalan és kellemetlen beszéd értelmetlenségét illetően.

Egy gyermek kacagása rózsaszínű görbe vonalakban bugyborékol; egy üresfejű ember nevetése
egy szabálytalan tömegben végbemenő robbanó hatást vált ki, amely rendesen barna vagy
piszkos-zöld színű. A gúnyolódás egy tompa vörös színű alaktalan lövedéket vetít ki, amely
rendszerint barnán-zöld színűen és foltos és éles csúcsokkal sörtézett.

Az öntudatos ember nevetése forrongó iszaptó kinézetű és színű. Az ideges nevetés barna és
tompán sárga színű fonalakból álló hínárszerű fonadékot teremt és nagyon rossz hatással van az
asztráltestre. A vidám, kedves nevetés arany és zöld színű kerekded formában hullámzik. A
lágy és zeneszerű fütyülés olyan valamit hoz létre ami egy kis flótához hasonló azonban
élesebb és sokkal fémszerűbb. A dallamtalan fütyülés kicsiny, piszkos színű áthatoló
lövedékeket küld ki.

A sürgés-forgás vagy nyugtalanság az aurában rémült rezgéseket okoz úgy, hogy semmiféle
rezgés vagy gondolat sem juthat az aurába vagy abból ki torzulás nélkül, sőt a kiküldött jó
gondolat ilyenképp szétroncsolódik és gyakorlatilag semlegessé válik. A gondolkozásbeli
pontosság lényeges, azonban ezt nem sietséggel vagy sürgés-forgással, hanem tökéletes
nyugalommal kell elérni.

A vasúti mozdony éles sivítása még áthatolóbb és erőteljesebb lövedéket hoz létre, mint egy
kutya ugatása és olyan hatást gyakorol az asztráltestre, amely a fizikai testet ért kardszúráshoz
hasonlítható. Az asztrálseb néhány perc alatt begyógyul, ellenben az asztráltestet ért
rázkódtatás már egyáltalán nem tűnik el olyan könnyen.

Az ágyú tüzelése komoly hatással van az asztrál áramokra és az asztráltestre. A puska vagy
pisztolylövés kis tűkből álló áramot lövell ki.

Az ismétlődő zaj az asztrál- és mentáltestre éppen azzal a hatással van, mint az ütések a fizikai
testre. A fizikai testben az eredmény fájdalom, az asztráltetben ingerlékenységet jelent, a
mentáltestben fáradtság érzését és a tiszta gondolkodás lehetetlenségét jelenti.

Eléggé világos, hogy minden éles lármát vagy hirtelen hangot amennyire csak lehetséges,
mindenkinek kerülni ajánlatos, aki jó állapotban akarja tartani mentál- és asztráltestét. Egy

41
város szüntelen zaja és zúgása különösen rossz hatással van a gyermek plasztikus asztrál- és
mentáltestére.

A természet összes hangja egyetlen hangba egyesül, amelyet a kínaiak a „Nagy Hang”-nak
vagy Kung-nak neveznek. Ennek szintén megvan a maga formája, amely minden forma
összetétele, mérhetetlen és változatos mint a tenger, s amely a szférák zenéjében a mi Földünk
hangját képviseli. Egyes írók azt mondják, hogy ez megfelel a mi skálánk F hangjának.

Természetesen egy gondolatformát el is lehet pusztítani – ez néha meg is történik – például

amikor valakit halála után rosszindulatú gondolatforma üldöz, melyet valószínűleg azok
gyűlölete alkotott, akiket ő a fizikai világban megsértett. Habár az ilyen gondolatforma úgy
jelenhet meg mint egy élőlény – leírtak egy esetet, amikor egy óriási torz gorillára
emlékeztetett – mégis egyszerűen csak egy rossz szenvedély [érzelem] ideiglenes teremtménye
és egyáltalán nem egy fejlődő lény, úgyhogy szétszórni annyi, mint széttörni egy leydeni
palackot és semmi tekintetben sem vétkes cselekedet.

A legtöbb ember tudatában van annak, hogy azok a cselekedetek, amelyek másokat sértenek,
határozottan és nyilvánvalóan helytelenek, azonban kevesen vannak tudatában annak, hogy
éppen olyan helytelen dolog féltékenységet, továbbá gyűlöletet, becsvágyat stb. érezni, még ha
ezek az érzések nem is jutnak szavakban vagy cselekedetekben kifejezésre. A halál utáni
állapotok vizsgálata (XIII-XV. fejezet) elárulja, hogy az ilyen érzések megsebzik azt, aki ápolja
őket és a halál után heves szenvedést okoznak neki.

A gondolatformák tanulmányozása ilyenformán a komoly tanítvánnyal érezteti az ilyen

teremtmények rettenetes lehetőségeit, valamint a helyes használatukat, illetve felelősségét. A
gondolatok nemcsak dolgok, hanem rettenetesen hatalmas dolgok. Mindenki szüntelenül éjjel
és nappal teremti őket. Gyakran nem lehet fizikai segítséget nyújtani azoknak, akik szükségben
vannak, ellenben nem létezik olyan eset, amikor nem lehet gondolattal segíteni, vagy amelyben
egy határozott eredmény elmaradhat. Senki ne habozzék ezt az erőt teljesen kihasználni,
feltételezve mindig, hogy önzetlen célra használják és a fejlődés Isteni Tervének elősegítésére.

42
 VIII. fejezet

A fizikai élet

A II. fejezetben általános körvonalakban szemléltettük az asztráltest szerkezetét és összetételét.

Most áttérünk - nagy részletekben – annak tanulmányozására, hogy a fizikai test éber tudata
alatt, hogyan létezik és hogyan használjuk.

Azok a tényezők, amelyek a fizikai élet alatt az asztráltest természetét, tulajdonságait

meghatározzák nagyjából a következőképpen csoportosíthatók:

1. a fizikai élet,
2. az érzés élet,
3. a mentális élet.

1. A fizikai élet
Már láttuk, hogy a fizikai test minden részének megvan a maga megfelelő asztrál „mása”.
Amiként a szilárd, folyékony és gázszerű és éteri anyag, amelyekből a fizikai áll, lehet finom
vagy durva, goromba vagy lágy, következésképpen olyan lesz a megfelelő asztrál burkolat is. A
tisztátalan táplálékkal táplált fizikai test megfelelően tisztátalan asztráltestet fog létrehozni, míg
ellenben a tiszta étellel és itallal táplált fizikai test elősegíti az asztráltest tisztaságát.

Az asztráltest az érzés, szenvedély és indulat vehikuluma lévén, következésképpen egy durvább

típusú asztráltest főképpen a durva fajta érzés és indulat által lesz megközelíthető, míg egy
finomabb asztráltest sokkal készségesebben fog rezegni a sokkal finomabb érzésekre és
törekvésekre.

Lehetetlenség, hogy a fizikai test eldurvításával egyidejűleg finomabb célokra rendezettebbé

tegyük az asztrál- és mentáltestet; az sem lehetséges, hogy tiszta fizikai testünk legyen és
mellette tisztátalan asztrál- és mentáltestünk. Ilyenformán mindhárom test függ egymástól.

A megevett étel nemcsak a fizikai testre, hanem a magasabb testekre is hatással van. A húsevés
végzetes minden okkult fejlődésre és azok, akik élnek vele, komoly és szükségtelen
nehézségeket gördítenek maguk elé, mert a húsétel erősítőleg hat az alacsonyabb síkok minden
nemkívánatos elemére és szenvedélyére.

Az ősrégi misztériumokban az emberek a legnagyobb tisztaságban éltek és rendszerint

vegetáriánusok voltak. A raja-yogista különleges szenvedélyeket vállal magára, hogy fizikai
testét gondosan kidolgozott étkezési és alvási stb. rendszerrel megtisztítsa és csak olyan
ételeket vesz magához, melyek sattvikusak, azaz „ritmikusak”. Az egész étkezési anyagokra
vonatkozó rendszer arra irányul, hogy elősegítse a test előkészítését a magasabb tudatosság
használatára. A húsételek raja síkúak, azaz mivel a tevékenység tulajdonsága alá tartoznak,
ingerlők és az állati vágyak és cselekmények kifejezésére szolgálnak. Teljesen alkalmatlanok
az idegszervezet finomabb típusai számára. Ennélfogva a yogi nem használhatja ezeket a
gondolatokat magasabbrendű folyamatai számára.

A rothadó táplálékot, mint a hús, vadhús, vadpecsenye stb. valamint az alkohol, tama síkúak
vagy nehezek és ezért szintén kerülendők.

43
Az olyan táplálékok, melyek növekedni törekszenek, mint a gabona és gyümölcsök, satvikusak,
azaz ritmikusak, minthogy a legnagyobb mértékben életerősek és alkalmasak arra, hogy a testet
érzékennyé és ugyanakkor erőssé tegyék.

Bizonyos más anyagok szintén kártékonyan hatnak úgy a fizikai, mint az asztráltestre. Így a
dohány tisztátalan részecskékkel hatja át a fizikai testet és oly anyagias kiáramlásokat okoz,
hogy azokat gyakorta észlelni is lehet a szaglás érzékével. Asztrális tekintetben a dohány
nemcsak tisztátalanságot visz be a testbe, hanem kiölni igyekszik a test érzékeny voltát, amint
mondják megnyugtatja az idegeket. Bár a mai modern élet körülményei között ez néha kevésbé
káros lehet, semmint nyugtalanoknak hagyni az idegeket, mégsem kívánatos egy okkultista
számára, akinek szüksége van arra, hogy minden rezgésre azonnal válaszolni tudjon és
ugyanakkor természetesen teljesen ellenőrzésük birtokában kell hogy legyen.

Hasonlóképpen nem kétséges, hogy az alkohol úgy az asztrál mint a mentáltest szempontjából
mindig rossz.

A hússal és alkohollal táplált test mindig hajlandó arra, hogy egészségileg veszteség érje a
felsőbb öntudatosság megnyílása révén és az ideges betegségek részben annak köszönhetők,
hogy az ember öntudatossága oly testeken át igyekszik kifejeződni, melyek hústermékekkel
vannak megfertőzve és alkohol által megmérgezve. Kiváltképpen a nyálkatestet mérgezi meg
nagyon könnyen még nagyon kis mennyiségben mennyiségű alkohol is és ezáltal felsőbb
fejlődése van meggátolva. A nyálkatest az alkohol által való megmérgezése az, amely a
delírium tremenssel kapcsolatos rendellenes és képtelen látomásokhoz vezet.

Azonfelül, hogy a hús, a dohány és az alkohol a fizikai és asztráltestet egyenesen eldurvítja,

még ott van az a komoly lehetőség, hogy nemkívánatos lényeket igyekeznek vonzani, melyek a
vér és az alkohol szagában találják élvezetüket. Ezek körülveszik az embert, gondolataikat
beléhelyezik, befolyásukat ráerőszakolják asztráltestére úgy, hogy az illető auráját egy
nemkívánatos lényekből álló burok veszi körül. A Jobb Kéz Örvényének Jógájában a hús,
valamint a bor élvezete főképpen ezen okból van teljesen tiltva.

Ezek a lények mesterséges elemi lények, amelyek az ember gondolatait és vágyait

befolyásolják, de amelyeket az ember gondolatai és vágyai teremtenek meg és ezenfelül olyan
emberek is akik erkölcsileg romlottak s kiknek ezek az elementálok asztráltestükbe vannak
bebörtönözve. Ezek az elemi lények olyan emberekhez vonzódnak, akiknek az asztrálteste
olyan anyagot tartalmaz, amilyen az ő természetükkel rokonszellemű, viszont az elementálok
természetszerűleg oly bűnöknek igyekeznek hódolni, amilyenekre önmagukat sarkallták, amíg
fizikai testben voltak. Az asztrál tisztánlátó az utálatos elemi lények hordáit láthatja, amint
körülrajzzák a hentesboltokat, míg a sörházakban és borházakban főképpen az elementálok
gyűlnek össze, ahol a folyadékok kiáramlásaiban lakmároznak és néha az ivók saját testeibe is
befurakszanak.

Majdnem minden olyan szer, amilyen az ópium, kokain, a teában levő thein, a kávéban levő
koffein stb. pusztítólag hatnak a magasabb testekre. Természetesen alkalmilag bizonyos
betegségeknél majdnem szükségesek, azonban egy okkultista a lehető legkisebb mértékben él
velük.

Az, aki tudja, hogy ezt hogyan tegye, el tudja távolítani az ópium rossz hatását (melyet nagy
szenvedések enyhítésére lehet használni) az asztrál- és mentáltestből, miután elvégezte a maga
munkáját a fizikai testben.

44
A mindenféle piszok is sokkal jobban kifogásolható a magasabb világokban, mint a fizikaiban,
amely egy alacsony fajta természeti szellemet vonz. Ezért szükséges, hogy az okkultista
minden tekintetben ügyeljen a tisztaságra. Különös súlyt kell helyezni a kezekre és a lábakra,
mert ezeken a végtagokon könnyen megy a kiáramlás.

A fizikai zaj, mint amilyen egy városban uralkodik, sérti az idegeket és így izgalmat és
fáradtságot okoz. A hatást fokozza a sok különféle gyorsasággal rezgő más asztráltest hatása és
ezek valamennyiét semmiségek izgatják és zavarják. Habár az ilyen izgatás csak felületes és az
értelemből tíz perc alatt el is távozhat, mégis oly hatást hozhat létre az asztráltestben, amely 48
óráig is eltarthat. Ilyenképpen a modern városban élők nehezen tudják elkerülni az
ingerlékenységet, különösen azok, akiknek teste sokkal nagyobb mértékben feszült és érzékeny
mint a közönséges embereké.

Általában azt mondhatjuk, hogy minden ami elősegíti a fizikai test egészségét, egyúttal
kedvezően hat a magasabb testekre is.

Az utazás azon sok tényezői közül, melyek az asztráltestre hatnak egyike az, amely az utazót a
minden egyes hellyel vagy vidékkel kapcsolatos éter és asztrál befolyásváltozásoknak teszi ki.
Az óceánoknak, a hegységeknek, az erdőségeknek, a vízeséseknek valamennyinek megvan a
saját különleges úgy asztrál és éter, mint látható élettípusa és ennélfogva a saját befolyásfaja is.
Ezen láthatatlan lények közül sokan életerőt árasztanak ki és az éter, asztrál és mentáltestre
minden esetben gyakorolt hatásuk végeredményben valószínűleg egészséges és kívánatos,
habár ugyanakkor a változás némileg fárasztó lehet. Ennélfogva a városból vidékre való utazás
úgy az emocionális, mint a fizikai egészség tekintetében jótékony hatású.

Az asztráltestre hatással lehetnek az olyan tárgyak, mint egy talizmán. Ezek elkészítésének
módjai az „Étertestmás” című munkában vannak leírva. Itt csak általános hatásukkal
foglalkozunk.

Ha egy erre alkalmas egyén egy tárgyat bizonyos célból erősen megtölt magnetizmussal, úgy az
talizmánná válik és ha helyesen készítette, úgy ezt a magnetizmus sok éven keresztül
változatlan erővel folytonosan ki fogja sugározni.

Sokféle célra lehet felhasználni. Így például egy talizmánt meg lehet tölteni tisztaság
gondolatokkal, melyek mint határozott rezgésgyorsaságot fognak kifejezni az asztrál- és
mentálanyagban. Ezek a rezgésgyorsaságok, minthogy éppen ellentétjei a tisztátalanság
gondolatának, minden feltámadó tisztátalan gondolatot semlegesíteni vagy legyőzni
igyekeznek. A tisztátalan gondolat sok esetben egy véletlenül felszedett gondolat lehet és
ennélfogva önmagában véve nem nagy erejű. A talizmán ellenben szánt-szándékkal és erősen
meg van töltve úgy, hogy amikor a két gondolatáram találkozik, egyáltalán nem kétséges, hogy
a talizmánnal kapcsolatos gondolatok fognak győzni.

Ezenfelül a két ellentétes gondolatsorozat között kezdődő összeütközés fogja magára vonni az
ember figyelmét és így időt fog neki engedni, hogy összeszedje magát úgy, hogy nem is kell
résen lennie, ahogyan ez gyakran történik.

Egy másik példa az, amikor a talizmán hittel és bátorsággal van megtöltve. Ez két módon hat.
Először is a talizmánból kiáramló rezgések szembehelyezkednek a félelem érzésével amint
ezek létrejönnek és így meggátolja, hogy azok egyesülhessenek és egyik a másikat
megerősíthesse, mint ez gyakran történik, míg azután ellenállhatatlanokká nem válnak. A hatást

45
egy giroszkóp hatásával hasonlították össze, mely ha egyszer valamilyen irányba mozgásba
kerül, erős ellenállást fejt ki egy másik irányba való elfordításával szemben.

Másodszor, a talizmán közvetlen viselőjének értelmére is hat: amint érzi, hogy a félelem
érzetek kezdenek fellépni, valószínűleg rágondol a talizmánra és csatasorba állítja saját tartalék
erejét, hogy ellenálljon a nemkívánatos érzésnek.

A talizmán egy harmadik hatáslehetősége abban áll, hogy kapcsolatos azzal a személlyel, aki
készítette. Ha viselője a levertség állapotában van, úgy felhívja a készítő figyelmét és annak
válaszát váltja ki. A készítő tudatos lehet vagy nem erről a hívásról, Egója azonban minden
esetben tudni fog róla és válaszolni fog azáltal, hogy a talizmán rezgéseit megerősíti.

Bizonyos tárgyak már a természetüknél fogva nagymértékben amulettek vagy talizmánok.

Ilyen minden drágakő és mindegyiknek határozott befolyása van, amelyet kétféleképpen lehet
hasznosítani.

1. A befolyásolás bizonyos fajta elemi lényeket vonz hozzá, valamint olyan gondolatokat és
vágyakat, amelyek természetszerűleg ezen eszencia által fejezik ki magukat.

2. Ezek a természeti sajátosságok alkalmassá teszik, hogy olyan magnetizmus hordozójává

váljék, amely éppen abban az irányban igyekszik működni, mint ezek a gondolatok és
vágyak. Így például a tisztaság amulettjéül egy olyan követ kell választani, amelyek
természetes hullámzásai nincsenek összhangban azzal az alaphanggal, amelyben a
tisztátalan gondolatok kifejezik magukat.

Jóllehet a kő részei fizikaiak, mégis, minthogy ezen a síkon egy kulcs szerint azonosak a
tisztaság magasabb síkbeli kulcsaival, a kő magnetizálás nélkül is meggátolja a tisztátalan
gondolatot és érzést. Továbbá a követ az asztrál- és mentálsíkokon gyorsan lehet tölteni a tiszta
gondolat és érzés hullámaival amelyeknek ugyanezen kulcs az alapjuk.

További példák:
1. A rudraksha bogyó, melyet gyakran használnak Indiában nyakláncként, mely kiváltképp
alkalmas magnetizálásra ott, ahol kitartó szent gondolatra vagy meditációra van szükség és
hol minden zavaró befolyást távol kell tartani.
2. A tulsi fából készült olvasó, melynek befolyása némileg eltérő.

Azok a tárgyak, melyeknek erős illatuk van, természetes talizmánok. Így a tömjénnek
kiválasztott mézga olyan sugárzásokat bocsát ki, mely kedvező a spirituális és odaadó
gondolkodásra és a zavart okozó vagy rossz befolyás egyetlen formájával sincs összhangban. A
középkori boszorkányok néha úgy keverték a tömjén alkotórészeit, hogy az éppen az ellentétes
hatást váltotta ki, és ugyanez megfigyelhető ma is az ördögi szertartásokban is. Általában
kívánatos dolog kerülni a durva és nehéz illatokat, mint amilyen a pézsma, mivel közülük sok
az érzékiséggel rokon tulajdonsággal bír.

Néha egy nem szándékosan magnetizált tárgy is szolgálhat egy talizmán erejével, ilyen pl. egy
barát ajándéka melyet valaki visel, pl. egy gyűrű vagy egy levél is.

Egy tárgy, mondjuk egy óra, melyet rendszeresen viselünk, magnetizmussal telítődik meg és ha
másnak a kezébe jut, az illetőre határozott hatást képes gyakorolni. A papírpénzek és érmék

46
rendszerint kevert magnetizmussal, érzéssel és gondolattal telítettek és így zavaró és izgató
hatást gyakorolnak.

Ilyenképpen tehát egy ember gondolatai és érzései nemcsak az emberre magára és másokra
gyakorolnak hatást, hanem átitatják a körülötte levő élettelen tárgyakat, sőt a falakat és a
bútorokat is. Így ezeket a fizikai tárgyakat öntudatlanul magnetizálja úgy, hogy azok hasonló
gondolatokat és érzéseket sugároznak más emberekhez akik befolyásuk körében tartózkodnak.

2. Az emocionális élet
Alig szükséges hangoztatni, hogy az asztráltest milyenségét főképp azon érzések és indulatok
faja határozza meg, melyek általa állandóan megnyilvánulnak.

Akár tudatában van ennek a ténynek az ember, akár nem, amikor az ember egy indulatot fejez
ki, asztráltestét használja, éppúgy a mentáltestét használja amikor gondolkodik vagy a fizikai
testet amikor fizikai munkát végez. Ez természetesen teljesen eltérő attól, amikor az ember az
asztráltestét mint egy független vehikulumot használja, melyen keresztül öntudata teljesen
kifejeződhet. E tárggyal később megfelelő helyen fogunk foglalkozni.

Az asztráltest, amint láttuk, a vágy megnyilvánulásának színtere, az a tükör, amelyben minden

érzés azonnal visszatükröződik, sőt melyen minden gondolatnak mely a személyes énre
vonatkozik ki kell fejeződnie. Az asztráltest anyagából testi formát kapnak azon sötét „elemi
lények” melyeket az emberek rossz kívánságaikkal és gonosz érzéseikkel létrehoznak; belőle
veszik testüket a jótékony elemi lények is, melyeket a jókívánságok, a hála és szeretet érzései
hoznak létre.

Az asztráltest használata révén növekszik, éppúgy, mint minden más test, megvannak saját
szokásai is, amiket ugyanazon cselekvések állandó ismétlése alakított ki és rögzített meg. A
fizikai élet alatt az asztráltest a felfogója úgy a fizikai, mint az alsóbb mentálisból jövő
rezgéseknek - amelyekre válaszol is - és gépiesen ismétli azokat a rezgéseket amelyeket
megszokott; amint a kéz megismétli a megszokott mozdulatot úgy ismétli meg az asztráltest a
megszokott érzéseit vagy gondolatait.

Minden olyan tevékenység, amit rossznak nevezünk, legyenek bár azok akár önző gondolatok
akár önző indulatok, elkerülhetetlenül mint rezgések mutatkoznak az illető sík durvább
anyagában, míg a jó és önzetlen gondolat vagy érzés az anyag magasabb típusait hozza
rezgésbe. Minthogy a finomabb anyag sokkal könnyebben mozog mint a durva,
következésképp egy adott mennyiségű erő mely jó gondolatot vagy érzést szolgál, talán
százszor olyan nagy eredményt hoz létre, mint ugyanolyan mennyiségű, de durvább anyagba
öntött erő. Ha ez nem így volna, a közönséges ember nyilvánvalóan sohasem tehetne semmiféle
haladást.

Valamely erő jóra fordított tíz százalékának hatása aránytalanul nagyobb, mint ezen erő 90
százalékának önző célokra fordított hatása és így egészében véve az ember életről-életre
észrevehető haladást ér el. Az olyan ember aki csak egy százaléknyi jót tesz, már egy kis
haladást ér el. Az olyan ember, akinek mérlege egyensúlyban van úgy, hogy se nem halad
előre, se nem esik vissza, határozottan rossz életet kell hogy éljen; s hogy valaki a rosszban
lefelé haladjon, rendkívül megrögzött kell hogy legyen.

Így azon emberek, akik fejlődésük érdekében semmit sem tesznek és akik mindent szabadjára
engednek, mindennek dacára fokozatosan fejlődnek éspedig a Logosz ellenállhatatlan ereje

47
folytán, mely állandóan előre viszi őket. Azonban olyan lassan haladnak, hogy milliónyi éveket
felölelő testetöltéseikben, viszontagságokba és haszon nélküli létbe merülnek, míg egy lépést
tesznek előre.

Az a módszer, ahogyan az előrehaladás megtörténik, bizonyosan egyszerű és tudatos. Amint

már láttuk, a rossz tulajdonságok az illető sík durvább anyagának a rezgései, míg a jó
tulajdonságok az anyag magasabb fokozatai által jutnak kifejezésre. Ebből két figyelemreméltó
eredmény következik

Szem előtt kell tartanunk, hogy az asztráltest minden síkja különleges viszonyban van a
mentáltest megfelelő síkjával. Így, a négy alsóbb asztrál alsík megfelel a kauzáltestben levő
három anyagfajtának.

Így van aztán az, hogy az alacsonyabb-rendű asztrálrezgések a kauzális testben nem találnak
olyan anyagot, amely válaszolni képes nekik és így magasabb-rendű tulajdonságokat egyedül
csak a kauzális testbe lehet beépíteni. Ebből az derül ki, hogy minden jó, amit az ember
önmagában kifejleszt, maradandóan feljegyződik a kauzális testében végbemenő változás által,
míg az a rossz, amit tesz, érez vagy gondol, nem érintheti a felsőbb Egót, hanem csak
mentáltestében okoz zavart vagy bajt, amely minden egyes újraszületéskor megújul. A rossz
eredménye az asztrál és mentál permanens atomban van felhalmozva; ennélfogva az embernek,
egészen és újból szembe kell néznie a rosszal, míg csak le nem győzte és gyökerestől ki nem
fordította a reá való válaszolás tendenciáját. Ez nyilvánvalóan nagyon is más dolog, semhogy
felvétessék az Egóba és önmaga egy részévé tétessék.

Az értelem világából jövő minden benyomásra az asztrálanyag sokkal gyorsabban válaszol

mint a fizikai s következésképpen az ember asztrálteste, amely asztrálanyagból áll, minden
gondolatra reagálni képes, akár belülről jön az a gondolat – azaz saját értelméből -, akár pedig
kívülről, azaz másoktól eredő.

Ennélfogva egy olyan asztráltest amelyet tulajdonosa úgy alakított ki, hogy az megszokás
szerűen a rossz gondolatokra válaszoljon, mint egy mágnes hat a közelében lévő hasonló
gondolat és érzés formákra, egy tiszta asztráltest ellenben visszautasítólag hat az ilyen
gondolatokkal szemben és azokat a gondolatokat és érzésformákat vonzza magához, amelyek a
sajátjával megegyező anyagból állóak és hasonló rezgésűek.

Ezért tudnunk kell, hogy az asztrálvilág tele van más emberek gondolataival és érzéseivel és
hogy ezek szüntelen nyomást gyakorolnak, amennyiben állandóan célba vesznek minden egyes
asztráltestet, hogy azt hasonló rezgésbe hozzák.

Továbbá vannak alacsonyrendű természeti szellemek, melyek a harag és a gyűlölet durva

rezgéseinek örvendenek és minden ilyen természetű áramlatba belekapcsolódnak, ilyenképpen
megerősítik a rezgéseket és új életet adnak nekik. Azok, akik durva érzéseknek adják oda
magukat, állandóan az asztrálvilág ilyen dögvarjaival vannak körülvéve, melyek egymást
lökdösik, hogy egy szenvedélykitörésnél megelőzzék egymást.

Azok kedélyállapotok részének, amelyeknek a legtöbb ember kisebb vagy nagyobb mértékben
alá van vetve, külső asztrálbefolyások az okai. Így pl. a levertség oka ugyan lehet pusztán
fizikai dolog, amilyen pl. az emésztési zavar, hideglelés, fáradtság, de még gyakrabban okozza
azonban egy asztrállény jelenléte, aki maga is levert és körülötte lebeg vagy azért, hogy

48
rokonérzést keressen vagy pedig abban a reményben, hogy az illetőből kivonja azt az életerőt,
melyre szüksége volna.

Továbbá, például egy olyan ember, aki szinte magánkívül dühös, ideiglenesen elveszti az
asztrálteste feletti befolyást és a vágy elemi-lény lesz az uralkodó. Ilyen körülmények között az
illetőt vagy egy hasonló természetű elhalt kerítheti hatalmába, vagy valami rossz mesterséges
elemi lény.

A tanítványnak komolyan és különösképpen kerülnie kellene a levertséget, mely nagy akadályt

képez a haladásban, vagy legalábbis meg kellene kísérelnie hogy senki se lássa őt levertnek. A
levertség arra készteti, hogy többet gondoljon önmagára mint a Mesterre és sokkal nehezebbé
teszi a Mester befolyásának hatását. A levertség az érzékeny emberre nagyon szenvedőleg hat
és sok esetben oka a gyerekek éjjeli félelmének. Egy jelölt benső élete nem szabadna hogy
folytonos ingadozásoknak legyen kitéve.

Mindenekfelett a jelöltnek meg kell tanulnia, hogy ne legyen tépelődő. A megelégedettség nem
összeférhetetlen a törekvéssel. Az optimizmust igazolja a jó végső győzelmének bizonyossága,
bár igaz az, hogyha a fizikai síkot vesszük nem könnyű dolog fenntartani ezt az állítást.

A nagyon erőteljes érzések nyomása, ha az ember túlzásba viszi, halált, őrületet vagy
megszállottságot okozhatnak. A megszállottság nem szükségképpen az, amit rossznak
nevezünk, bár igaz az, hogy minden megszállás káros.

Ezen jelenségnél vehetjük például a vallási újraszületésnél előforduló megtérést. Ilyen

alkalmakkor egyesek olyan túlhajtott érzéshullámba vetik magukat, hogy túllépik a biztonság
határát, és ekkor megszállhatja őket ugyanazon vallásfelekezet valamely elhalt követője és így
egy időre egyazon testben két lélek működik. Ezen kilengések rettenetes energiája fertőző és
egy tömeg gyorsan széthurcolhatja.

Egy létrehozott asztrális zavar olyan természetű, mint egy óriási forgatag. E felé özönlenek az
asztrális lények, akik érezni vágynak; ezek a mindenféle természeti szellemek örvendeznek a
vad izgalmaknak és abban fürdenek, bármilyen jellegű is az akár vallásos, akár érzéki úgy, mint
a gyerekek játszanak a hullámverésben. Az ilyen meggondolatlanul kiárasztott energiát
kiegészítik és felerősítik. Az uralkodó eszme önző lévén, az asztrálanyag durva fajta és így a
természeti szellemek is kezdetleges típusúak.

A vallási újraszületés érzéshatása ilyenformán nagyon erőteljes. Ez a „megtérés” néha

valóságos veszedelem. Az okkultizmus komoly tanítványa kerüljön minden ilyen
érzéskilengést, melyek oly sok emberre nézve lehetnek veszélyesek. „Az izgalom ellensége a
spirituális életnek.”

Az őrültségnek természetesen sok más oka is van; lehet egy vagy több vehikulumban – fizikai,
éteri, asztrális, vagy mentális testben – meglévő hiányosság eredménye. Egyik változatának oka
lehet az asztrálrészek és az étertest vagy mentáltest részei közötti rendezettség hiánya. Ilyen
esetben nem lehet megszabadulni az őrültségtől mindaddig, míg az ember el nem jut a mennyei
világba, azaz amíg el nem hagyta asztráltestét és át nem költözött a mentáltestébe. Az őrültség
ezen típusa ritkaság.

Egy ember asztráltestének rezgései által egy másik asztráltestre gyakorolt hatását keleten már
régen felismerték és ez az egyik oka annak a mérhetetlen előnynek, amit egy tanítvány akkor

49
élvez, amikor egy olyan valakinek a közvetlen közelségében él, aki sokkal fejlettebb mint ő. Az
indiai tanító tanítványa számára nemcsak különleges fajta gyakorlatokat vagy tanulmányokat
írhat elő asztráltestének megtisztítására, megerősítésére és fejlesztése céljából, hanem azáltal,
hogy a tanítványt az ő közvetlen fizikai közelségében tartja, ezen szoros egyesülés révén a
tanítvány vehikulumait a sajátjával összhangba hozni és abban megtartani igyekszik. Az ilyen
tanító a saját testeit már lecsendesítette és hozzászoktatta őket, hogy azok néhány gondosan
megválasztott rezgésgyorsasággal rezegjenek ahelyett, hogy százféle rezgésben tomboljanak.
Ez a néhány rezgéssebesség nagyon erős és állandó, éjjel és nappal akár alszik, akár nem
szüntelenül hat a tanítvány testeire és fokozatosan felemelik őt tanítójának alaphangjára.

Hasonló okokból egy indiai, aki magasabb életet akar élni, visszavonul a dzsungelekbe, miként
egy másik fajú ember visszavonulva a világtól remetévé lesz. Így legalább van levegője és
nyugodtan hagyja az a végtelen harc, amit testeinek más emberek gondolatai és rezgéseire való
reagálása okoz és van ideje az összefüggő gondolatokra. A természet nyugodt befolyása
bizonyos mértékben szintén segítséget jelent.

Némileg hasonló az a hatás, amit az emberi lényekkel való szoros érintkezés az állatokra
gyakorol. Az állatnak gazdájával szemben érzett odaadása, akit szeret, és mentális erőfeszítése,
hogy megértse gazdáját, annak óhajait és örömeit, rendkívül fejlesztik az állat értelmét és erejét
az odaadásra és vonzalomra. Ezenfelül az ember testeinek az állat testeire gyakorolt hatása
nagyban elősegíti e folyamatot és ekképpen előkészíti az utat, hogy az állat egyéniesüljön és
emberi lénnyé legyen. Akarat megfeszítéssel asztrálburkot lehet alakítani az asztrál aura külső
részéből. Ennek háromféle célja lehet:

1. Kizárni az olyan érzések rezgéseit, mint a harag, gyűlölet, irigység, melyet egyik ember
szándékosan irányít a másikra.
2. Kizárni azokat az alacsonyabb típusú rezgéseket, amelyek az asztrálvilágban lebeghetnek és
az ember aurájába ütközhetnek.
3. Védelmezi az asztráltestet a meditáció alatt.

Ezek a burkok rendszerint nem hosszantartók, ha azonban hosszú időre van rájuk szükség,
akkor gyakran meg kell újítani őket.

Az ilyen burok természetszerűleg nemcsak a kívülről jövő hanem a belülről jövő rezgéseknek
is útját állják. Ennélfogva a tanítványnak e burkot csak a legdurvább asztrálanyagból kell
előállítania, minthogy nem akarja megakadályozni a magasabb típusú asztrál anyagban
végbemenő rezgések be- és kiáramlását.

Általános szabályként azt lehet mondani, hogy a burok használása önmagunk részére bizonyos
mértékben a gyengeség bevallása, mert ha olyan lenne az ember, amilyennek lennie kellene,
akkor az ilyen mesterséges védelemre nem lenne szükség. Másrészt a burkokat előnyben lehet
részesíteni olyanok segítségére, akiknek védelemre van szükségük.

Emlékezzünk arra, hogy az ember asztrálteste nemcsak közönséges asztrálanyagból áll, hanem
egy csomó elemi lényegből is. Az ember élete alatt ez az elemi eszencia a körülöttünk levő
hasonló anyagból van elválasztva, és egy időre azzá lesz, amit egy mesterséges elemi lény
fajtájaként lehet leírni, azaz a vágy elemi-lény néven ismert fél intelligens különálló lénnyé. A
vágy elemi-lény a saját útját követi, amely lefelé vezet az anyagba, anélkül, hogy figyelemmel
lenne (vagy a valóságban valamit is tudna) az Egó szándékáról, amelyhez történetesen tartozik.
Így tehát érdekei homlokegyenest ellenkeznek az ember érdekeivel, minthogy mindig az

50
erősebb és durvább rezgéseket keresi. Ez az oka annak az állandó küzdelemnek is, amit szent
Pál így ír le: „a tagokban lévő törvény ellene van az értelem törvényének”. Továbbá, az ember
értelemtestének mentálanyagával való azon kapcsolat e testet még élénkebb rezgésűvé teszi és
megkísérli a mentálanyagot a vele való rokonszenvre ösztökélni és így rávenni az embert arra,
hogy azt higgye, hogy ő kívánja ezeket a vágyakat és érzéseket.

Következésképpen egy kísértés fajtává lesz. Ennek ellenére a vágy elemi-lény nem rossz. A
valóságban nem fejlődő lény, nincsen ereje újjászületni, csupán csak az eszencia, amiből áll az,
ami fejlődik. Ezen árnyszerű lényeknek nincs is semmi szándéka az emberrel, mert egyáltalán
semmit sem tud arról az emberről, akinek erre az időre egy részét képezi. Így tehát semmi
tekintetben sem olyan ördög, hogy rémülettel kelljen rátekinteni miként maga az ember, bár
kibontakozásának egészen más fokán. Helytelen azt képzelni, hogy azáltal, hogy vonakodunk
ezt a vágy elemi-lény durva rezgésekkel kielégíteni az ember akadályokat gördít fejlődése
útjába, mert nem így van. Azáltal, hogy az ember ellenőrzi a szenvedélyeket és kifejleszti a
magasabb tulajdonságokat kiveti az alacsonyabbrendűt és segíti kifejlődni a magasabbrendű
elemi-lény típust; az alacsonyabb fajta rezgéseket kielégítheti egy állat, talán még jobban mint
egy ember, míg csakis egy ember képes kifejleszteni az eszencia magasabb típusait.

Az embernek egész életén keresztül küzdenie kellene a vágy elemi-lénnyel és annak azon
törekvéseivel szemben, hogy az alacsonyabb, durvább fizikai rezgéseket keresi, teljesen tisztán
felismerve, hogy annak tudatossága, annak tetszése vagy nemtetszése nem a sajátja. Ő önmaga
teremtette meg azt, és nem kellene annak rabszolgájává lennie, ellenben meg kellene tanulnia
uralni azt és önmagát attól különváltan megismerni.

Ezzel bővebben a XII. fejezetben fogunk foglalkozni.

3. A mentális élet
Harmadik és legutolsó tényezőnk, mely a rendes éber öntudat alatt asztráltestünkre hatást
gyakorol, a mentálélet. A mentáltevékenységek két okból a legmélyrehatóbb hatásokat
gyakorolják az asztráltestre:

1. Mert az alsóbb mentálanyag a Manas oly ki nem bonyolíthatóan van egybekapcsolva az

asztrálanyaggal, a Kamával, hogy a legtöbb embernél majdnem lehetetlenség az egyiket a
másik nélkül használni, azaz kevesen tudnak gondolkozni anélkül, hogy ugyanakkor ne
éreznének, vagy érezni anélkül, hogy ugyanakkor, bizonyos mértékben ne gondolkodnának.

2. Mert az asztráltest szervezete és ellenőrzése az értelmen alapszik. Ez egy példája annak az

általános elvnek, hogy minden testet az a tudatosság épít fel, amely a közvetlen felette álló
síkon tevékenykedik. A gondolat teremtő ereje nélkül az asztráltestet nem lehet
megszervezni.

Minden impulzusunk, amelyet az értelem a fizikai testbe küld, az asztráltesten keresztül kell
mennie és abból is hoz létre hatást. Továbbá, mivel az asztrálanyag sokkal jobban válaszol a
gondolatjelenségekre mint a fizikai, a mentálrezgések hatása az asztráltestre aránylag sokkal
nagyobb, mint a fizikai testre. Következésképpen egy ellenőrzött, gyakorlott és fejlett értelem
az asztráltestet is ellenőrizni és fejleszteni törekszik. Amikor tehát az értelem ténylegesen nem
ellenőrzi az asztráltestet, az utóbbi minthogy különösen fogékony a rajta átmenő
gondolatáramlatok befolyásával szemben, örökösen felfogja ezeket a kívülről jövő ingereket és
buzgón válaszol rájuk.

51
Eddig azokkal az általános hatásokkal foglalkoztunk, melyek a fizikai, emocionális és mentális
élet természete a rendes élet alatt az asztráltestre gyakorol. Most azután, azonban csak általános
körvonalakban, az asztráltest különleges képességeinek éber öntudat alatti használatával fogunk
foglalkozni.

Ezen képesség természete, valamint azoknak az asztráltestben levő különféle csakrákkal való
kapcsolatát már leírtuk az V. fejezetben. Magának az asztrálanyag erőinek segítségével melyek
a csakrák tevékenysége által bontakoznak ki, az ember nemcsak arra válik képessé, hogy
rezgéseket fogjon fel az éteranyagból, melyeket az asztrálanyag az értelemnek ad át, hanem
hogy rezgéseket fogjon fel közvetlenül az asztrálanyag környező világából, ezeket
természetesen, hasonlóképpen átadja a mentáltesten keresztül a belül lévő igazi embernek.

Azonban, hogy az ember ezen módon közvetlenül az asztrálvilágból foghasson fel rezgéseket,
meg kell tanulnia öntudat központját asztráltestébe áttenni, ahelyett, hogy mint rendesen fizikai
agyában legyen.

Az alacsonyabb típusú emberben a Káma vagy vágy, még hangsúlyozottan, a legnagyobb

mértékben szembetűnő sajátosság, habár a mentális fejlettség bizonyos fokig már szintén
megvan. Az ilyen ember öntudata az asztráltest alsóbb részébe van központosítva, mivel életét
a fizikai síkkal kapcsolatos érzetek irányítják. Ez az oka annak, hogy az asztráltest képezi a
fejletlen ember aurájának legszembetűnőbb részét.

Fajunk közönséges embere is még majdnem teljesen érzékeinek él, bár a magasabb asztrális is
kezd előtérbe lépni, azonban számára az uralkodó kérdés, mely magatartását irányítja, még nem
az, hogy mi a helyes és ésszerű, hanem egyszerűen az, amit ő maga megtenni vágyik. A
műveltebb és fejlettebb embernél már az ész irányítja a vágyakat, ami annyit jelent, hogy az
öntudatosság központja fokozatosan áthelyeződik a felső asztrálisból az alsó mentálisba.
Lassanként amint az ember előrehalad, inkább az elvek uralják mint az érdekek és vágyak.

A tanítvány tudja, hogy az emberiség még a IV. körben van, melyet a természet rendje szerint a
vágy és érzés kifejezésének kellene szentelni, mégis inkább az intellektus kifejlesztésére
vállalkoztunk, amely az V. kör jellegzetessége. Hogy ez így van, azt annak a hatalmas
ösztönzésnek lehet betudni, amit a fejlődésünknek a Láng Urainak a Vénuszból történt
alászállása, valamint az Adeptusok munkája adott, akik számunkra megőrizték ezt a befolyást
és állandóan annak szentelik magukat, hogy minél nagyobb előrehaladást érhessünk el.

Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a kisebb faji ciklusban az V. gyökérfajban az értelmi
testen munkálkodik, míg a IV. gyökérfaj inkább az asztráltesttel foglalkozik.

Annak dacára, hogy a tudatosság központja a legtöbb esetben az asztráltestben székel, az

emberek legnagyobb része egyáltalán nincs tudatában e ténynek, minthogy egyáltalán semmit
sem tudnak az asztráltestről és annak használatáról. Hosszú életsorozat hagyományai és
szokásai vannak mögöttük, melyekben az asztrálképességeket nem használták, ezek a
képességek mégis az egész idő alatt lassan és fokozatosan növekedtek egy burkon belül,
valahogyan úgy, miként a kis csirke növekszik a tojáson belül. Így van az, hogy sok embernek
vannak asztrálképességei, melyekről egyáltalán semmit sem tudnak, melyek a valóságban
egészen közel vannak a megnyilvánuláshoz és valószínű, hogy a közeljövőben, amikor ezek a
dolgok sokkal szélesebb körben lesznek ismertek és megértettek, ezek a lappangó képességek
keresztül törnek a burkon és az asztrálerők sokkal gyakoribbakká válnak mint amilyenek
manapság.

52
A fent említett burok egy nagy önmagára irányuló gondolattömegből áll, amelybe a közönséges
ember majdnem reménytelenül van beletemetve. Ez talán még nagyobb mértékben vonatkozik
az áloméletre, mellyel a következő fejezetben fogunk foglalkozni.

Fentebb az öntudatnak az asztráltestbe való központosításáról beszéltünk. Az emberi öntudatot

egyszerre csak egy vehikulumba lehet összpontosítani, bár egyidejűleg határozatlanul a
többiben is tudatos lehet az ember. Erre egyszerű hasonlatot lehet találni a közönséges fizikai
látásból. Ha ujjunkat arcunk elé tartjuk, a szemeket úgy lehet összpontosítani, hogy az ujjakat
tökéletesen látjuk, ugyanakkor a távoli hátteret is láthatjuk, habár tökéletlenül, mert kívül esik a
gyújtóponton. A gyújtópontot egy pillanat alatt úgy meg lehet változtatni, hogy a hátteret látjuk
tökéletesen, ujjunkat ellenben, amely kiesik a gyújtópontból csak határozatlanul és
homályosan.

Pontosan ugyanezen módon, ha valaki, aki kifejlesztette az asztrális és mentális tudatosságát, a

fizikai agyba összpontosítja magát, amint ez a mindennapi életben történik, úgy tökéletesen
látni fogja az emberek fizikai testeit és ugyanakkor látni fogja az asztrális és mentális testeiket
is, azonban csak homályosan. Egy pillanatnál rövidebb idő alatt képes megváltoztatni a
gyújtópontját úgy, hogy tisztán és tökéletesen képes látni az asztráltestet; ebben az esetben látni
fogja a fizikai és mentális testeket is, de nem minden részletükben. Ugyanaz áll a mentális
látásra és a magasabb síkok látására is.

Így egy magasan fejlett emberbe, aki öntudatát a kauzálsíkon (felső mentál síkon) túlra is
kiterjesztette, úgy, hogy szabadon képes működni a buddhikus síkon is, és van egy kis öntudata
az atmikus síkon is, a öntudat központja a felső mentális és buddhikus sík között van. Benne a
felső mentális és felső asztrális jobban ki vannak fejlődve mint ezek alsóbb részei és habár
megvan a fizikai teste, ezt csak azért tartja meg, hogy benne munkálkodjék és nem azért mert
gondolatait és vágyait ott akarja összpontosítani. Az ilyen ember föléje emelkedett minden
Kámának amely az újraszületéshez kötheti őt és fizikai testét ennélfogva csak azért tartja meg,
hogy az eszközként szolgálhasson a magasabb síkok erői számára, hogy így itt lent eljussanak a
fizikai síkra is.

53
 IX. fejezet

Az álom élet

Az alvás igazi oka, úgy látszik az, hogy a testek kifáradtak. A fizikai testben nemcsak minden
izom-megerőltetés, hanem minden érzés és gondolat is bizonyos könnyed fizikai változást hoz
létre. Az egészséges test mindig ellensúlyozni igyekszik ezeket a változásokat, azonban ez,
amíg a test ébren van nem mindig sikerül. Következésképp minden érzés, gondolat vagy
cselekvés egy kicsi, majdnem észrevétlen veszteséget jelent, melyek összegzett hatása annyira
kimeríti a fizikai testet, hogy az nem képes további gondolkodásra vagy munkára. Néha pár
percnyi alvás is elég hogy helyrejöjjön, amit a fizikai elemi lény végez.

Az asztráltest nagyon hamar kifárad a fizikai agy-részecskék mozgatásának nehéz munkájában

és hosszabb tőle való elkülönülésre van szüksége, hogy képes legyen erőt gyűjteni hogy újra
végezze egyhangú munkáját.

A saját síkján ellenben az asztráltest gyakorlatilag képtelen kifáradni; tudnak 25 éven át tartó
szüntelen munkálkodásra vonatkozó esetről is, amikor nem mutatta a fáradtság jelét.

Habár a szertelen és hosszantartó érzés az embert a közönséges életben nagyon gyorsan

kifárasztja, nem az asztráltest az, amely kimerül, hanem a fizikai szervezet, amelyen keresztül
az érzés kifejeződik.

Hasonlóképpen van a mentáltesttel is. Amikor mentális fáradtságról beszélünk, az a valóságban

helytelen kifejezés, mert az agy és nem az értelem az, ami kifárad. Az értelem kifáradása nem
létezik.

Amikor az ember az alvásban (vagy halál esetén) elhagyja testét, a környező asztrálanyag
nyomása - amely a valóságban az asztrálsík nehézkedési erejét jelenti – az asztrálisan üres térbe
azonnal más asztrálanyagot hajt. Az ilyen ideiglenes asztrális más, már ami az elrendezettségét
illeti, pontos mása a fizikai testnek, amellett azonban semmi valóságos kapcsolatban nincs vele
és sohasem használható vehikulumként.

Pusztán csak véletlen találkozása a részecskéknek, és az éppen jelenlévő megfelelő fajta

asztrálanyagból áll. Amikor az igazi asztráltest visszatér, ezt az idegen asztrálanyagot a
legcsekélyebb ellenállás nélkül kitaszítja.

Ez nyilvánvalóan egyik oka annak, amiért rendkívüli gondot kellene fordítani arra, hogy az
ember milyen környezetben tér alvásra, mert ha a környezet rossz, úgy az ember asztráltestének
távolléte alatt kifogásolható típusú asztrálanyag töltheti be a fizikai testet, olyan befolyásokat
hagyva vissza, melyek csak kellemetlenül hathatnak a visszatérő igazi emberre.

Amikor az ember aludni tér „magasabbrendű” életelvei a fizikai testből az asztráltestbe

húzódnak ki, a sűrű test és az étertest magára marad az ágyban és az asztráltest felette lebeg a
levegőben. Az álom tehát az ember fizikai teste helyett egyszerűen az asztráltestét használja;
egyedül csak a fizikai test merül álomba és nem szükségképpen maga az ember.

Az asztráltest, amikor így visszahúzódik a fizikai testből, rendszerint megtartja a fizikai test
alakját, úgy, hogy az illetőt könnyen felismerheti bárki, aki ismeri őt fizikailag. Ez annak a

54
ténynek tudható be, hogy az asztrál és fizikai részecskék között vonzódás áll fenn, mely az
egész fizikai élet alatt fennmarad és ez olyan szokást vált ki az asztrálanyagban, amely akkor is
megmarad, amikor az asztrálanyag ideiglenesen kivonul az alvó testéből.

Ez okból egy alvó ember asztrálteste egy központi részből áll, amely megfelel a fizikai testnek,
és amely aránylag nagyon sűrű, továbbá egy körülvevő aurából, amely aránylag sokkal ritkább.

Egy nagyon fejletlen ember, amilyen egy vadember, majdnem olyan alvó lehet, mint ahogyan a
fizikai teste alszik, mert asztráltestében csak egy nagyon kicsinyke határozott tudatosságra
képes. Ugyanakkor képtelen alvó fizikai testének közvetlen közeléből eltávozni és ha
megkísérelné azt asztráltestében, bizonyára rémülten ébredne fel fizikai testében.

Asztrálteste egy némileg alaktalan tömeg, egy lebegő ködkoszorú, amely nagyjából tojás alakú,
azonban nagyon szabálytalan és határozatlan körvonalakkal; a benső forma a fizikai test sűrű
asztrálmásának vonásai és alakja ugyancsak határozatlan, foltos és meg nem különböztethető,
azonban minden esetben felismerhető.

Az ilyen egyszerű fajtájú ember tudatossága alatt arra használja asztráltestét, hogy az
értelemből áramokat küld rajta keresztül a fizikai agyhoz. Alvás alatt azonban, minthogy a
fizikai agy nem működik, az asztráltest fejletlen lévén, képtelen önmagától benyomásokat
felfogni és így az ember gyakorlatban öntudatlan, mivel a szegényesen szervezett asztráltest
által képtelen tisztán kifejezni magát. A benne lévő érzésközpontokra az átvonuló formák
hatást gyakorolhatnak és benne válaszolhat is az olyan ingerekre, melyek az alsó természetet
izgatják. Azonban a szemlélőre tett hatás a maga egészében az alvás és határozatlanság hatása
és mivel az asztráltest minden határozott tevékenység híján van, lustán és tökéletlenül a fizikai
forma felett lebeg.

A teljesen fejletlen emberben ennélfogva a magasabb életelvek, azaz maga az ember, majdnem
éppen olyan alvó állapotban van, mint a fizikai test.

Néhány esetben az asztráltest kevésbé tespedt és ábrándosan úszik ide-oda a különféle

asztráláramlatokban, alkalmilag felismerve másokat és akik hasonló állapotban vannak,
mindenféle tapasztalatokon keresztülmenve, melyek emlékezete reménytelenül zűrzavaros és
az, ami tényleg történt gyakorta nevetséges torzképbe van öltöztetve. (Lásd az Álmok c. X.
fejezetet) Ez okozza, hogy a következő reggel az illető azt gondolja, hogy valami nevezetes
álma volt.

A fejlettebb embernél már nagy az eltérés. A benső alak már határozottabb és

megkülönböztethető – az ember fizikai kinézetének tökéletesebb másolata. A környező
ködkoszorú helyét élesen határolt tojásalak foglalja el, amely alakját változatlanul megtartja,
melyek az asztrálsíkon folyvást körülötte örvénylenek.

Az ilyen típusú ember nem öntudatlan az asztráltestében, hanem teljesen tevékenyen

gondolkozó. Mindazonáltal alig vehet tudomást környezetéről, mint a vadember. Nem azért
mert képtelen látni, hanem mert annyira bele van burkolva gondolataiba, hogy nem lát, bár
láthatna ha úgy akarná. Bármilyen gondolatok is foglalkoztatták értelmét az elmúlt nap alatt,
rendszerint folytatja azokat amikor elalszik, úgy, hogy azáltal egy olyan önmaga gyártotta sűrű
fallal van körülvéve, hogy a gyakorlatban semmit sem figyel meg abból ami körülötte
végbemegy. Alkalmilag egy kívülről jövő erőszakos lökés, vagy valami önmagából kiinduló

55
erős vágy széttépheti ezt a ködburkot és megengedi valami határozott benyomás észrevételét.
Ezután a köd újból körülzárja és olyan megfigyelés nélkül álmodik tovább, mint annak előtte.

A még jobban fejlett ember esetében, amikor a fizikai test aludni tér, az asztráltest kisiklik
belőle és az ember teljes tudatossággal tartózkodik benne. Az asztráltest tisztán körvonalazott
és határozottan szervezett, az emberhez hasonló és az ember testként képes használni, olyan
testként, amely sokkal alkalmasabb mint a fizikai test.

Az asztráltest fogékonysága megnövekedett, míg végül azonnal válaszol saját síkja minden
rezgésére, a finomabbra éppúgy, mint a durvábbakra; a nagyon magasan fejlett ember
asztráltestében azonban a gyakorlatban természetszerűleg nincs alkalom a durva rezgésekre
való válaszolásra.

Az ilyen ember sokoldalúan éber, sokkal tevékenyebb, sokkal pontosabban és a megértés

sokkal nagyobb erejével dolgozik, mint amikor be van zárva a sűrűbb fizikai testbe. Ezenfelül
mérhetetlen gyorsasággal képes ide-oda mozogni bármely távolságra anélkül, hogy az alvó
fizikai testben a legcsekélyebb zavart is okozná.

Találkozhat barátaival, eszmecserét folytathat velük, akár testben élők azok, akár nem, ha azok
történetesen éppen olyan emberek az asztrálsíkon mint ő. Találkozhat nálánál sokkal
fejlettebbekkel és azoktól figyelmeztetéseket és tanításokat kaphat; vagy jót tehet azokkal, akik
kevesebbet tudnak mint ő. Különféle nem emberi lényekkel jöhet kapcsolatba (lásd az
Asztrállények c. XX. és XXI. fejezetet), erősítőleg vagy elrettentően mindenféle fajta jó és
rossz asztrál befolyások hathatnak rá.

Barátságot köthet olyanokkal, akik a világ más részén laknak, előadásokat tarthat vagy hallhat;
ha tanítvány, találkozhat tanítványokkal és az asztrálvilág nyújtotta további képességekkel,
olyan feladatokat oldhat meg, melyek a fizikai világban nehézségeket jelentettek.

Egy fizikus például a test alvása alatt olyan eseteket láthat, melyek különösen érdeklik őt.
Ilyenképpen új felvilágosításokat szerezhet, melyek mint intuíció fajta jöhetnek át éber
tudatosságába.

A magasan fejlett ember asztrálteste, minthogy teljesen rendezett és éltetett, éppolyan öntudat
eszközzé válik az asztrálsíkon mint a fizikai test a fizikai síkon.

Minthogy az asztrálvilág a szenvedély és az érzés igazi hazája, azok, akik valamilyen érzésnek
adják oda magukat, azt a Földön ismeretlen erővel és élességgel érezhetik. Mert a fizikai
testben egy érzés hatása a fizikai síkon való áthatolással kimerül, míg az asztrálvilágban - az
érzés saját világában – az erő teljessége érvényesíthető. Így van azután az, hogy az
asztrálvilágban a vonzalmat vagy odaadást sokkal erősebben lehet érezni mint a fizikai
világban lehetséges; hasonlóképpen az asztrálvilágban a szenvedés olyan erős lehet, mely a
rendes fizikai világban elképzelhetetlen.

Ezen állapot egyik előnye az, hogy az asztrálvilágban minden szenvedés és kín önkéntes és
teljesen ellenőrzött és így az ottani élet sokkal könnyebb a megértő embernek. A fizikai kínt az
értelemmel ellenőrizni lehet ugyan, azonban rendkívül nehéz; az asztrálvilágban ellenben
mindenki egy pillanat alatt megszüntetheti az erős érzés okozta szenvedést. Az embernek csak
az akaratát kell működtetnie mire a szenvedés azonnal eltűnik. Ez az állítás megdöbbentően
hangzik, mindamellett igaz; ilyen az akarat és az értelem hatalma az anyag felett.

56
Ahhoz, hogy az ember az asztráltestében teljesen öntudatán legyen, már nagyfokú haladást kell
elérnie; amikor az ember már áthidalta a fizikai és asztrál tudatosság közötti mélységet,
számára többé nem létezik sem éjjel sem nappal, minthogy élete folyamatos. Az ilyen ember
számára, úgy amint ezt értik a halál is megszűnt létezni, minthogy ezen megszakíthatatlan
tudatosságát nemcsak éjjel és nappal tartja meg, hanem magának a halálnak a kapuján túl is
egészen az asztrálsíkon eltöltendő életének végéig, amint ezt látni fogjuk ha majd a halál utáni
élettel foglalkozunk.

Az asztráltestben való utazás oly gyors, hogy azt lehet mondani, tér és idő le van győzve; mert
bár az ember áthatol a téren, oly gyorsan halad, hogy a szétválasztás ereje majdnem egyáltalán
nem létezik. Az ember két-három perc alatt körülrohanhatja a világot.

Az emberiség magasabb fajainak bármely meglehetősen előrejutott és művelt embere már

majdnem teljesen kifejlesztette az asztráltestbeli öntudatát és asztráltestét tökéletesen képes
vehikulumként használni, bár sok esetben nem így tesz, mert még nem végezte el azt a
határozott erőfeszítést, amelyre első ízben szüksége van, ami azután szokássá válik.

A közönséges embernél a nehézség nem abban áll, hogy az asztráltest nem képes működni,
hanem az, hogy ez a test ezernyi év alatt megszokta, hogy csupán a fizikai testen át szerzet
benyomások mozgassák, úgyhogy az emberek még nem jöttek rá arra, hogy az asztráltestet
saját síkján is önállóan képesek működtetni és hogy az akarat képes közvetlenül reá hatni. Az
emberek asztrális tekintetben „fel nem ébredtek” maradnak, mert megszokás szerint azokat a
jól ismert fizikai rezgéseket várják, melyek kiváltják az asztráltevékenységet. Így tehát azt lehet
mondani, hogy az asztrálsíkon éberek, azonban a legkisebb mértékben sem az asztrálsík
számára, és így környezetükről csak nagyon határozatlanul szereznek tudomást, ha egyáltalán
tudomást szereznek.

Amikor valaki egy Mester tanítványává lesz, akkor az ő asztrálsíkbeli álomkóros állapotából
egyszerre felrázódik és teljesen éberré válik ezen sík őt körülvevő valóságaival szemben;
tanulni kezd belülről és munkálkodni kezd közöttük, úgy, hogy álom órái már nem üresek,
hanem tevékenységgel és hasznos elfoglaltsággal telnek anélkül, hogy a fáradt fizikai test
egészséges pihenését a legkevésbé is befolyásolná.

A „Láthatatlan segítők” című XXVIII. fejezetben sokkal bővebben fogunk majd foglalkozni az
asztráltest gondosan kitervezett és megszervezett munkásságával; itt elmondhatjuk mielőtt még
elérnők ezt a fokozatot, hogy már egy nagy csomó hasznos munkát el lehet végezni és
végeznek is állandóan. Az, aki azzal a határozott szándékkal fekszik le, hogy bizonyos munkát
elvégez, kétségtelenül keresztül fogja vinni szándékát, amint megszabadult fizikai testétől.
Amikor azonban elvégezte a munkát, valószínű, hogy saját magára irányuló gondolatainak
köde fogja körülzárni, hacsak meg nem szokta, hogy új munkairányba fogjon amikor fizikai
agyától különváltan működik. Természetesen néha a kiválasztott munka olyan, hogy az alvással
töltött egész időt kitölti úgy, hogy az ilyen ember a lehető legteljesebb mértékben erőfeszítést
fejt ki, már amennyire ezt asztrál fejlettsége engedi.

Mindenkinek minden éjjel arra kellene magát elhatároznia, hogy valami hasznos dolgot fog
végezni az asztrálsíkon; megvigasztalni olyant, aki zavarban van; az akaraterőt használni arra,
hogy erőt öntsön egy olyan barátjába aki gyenge vagy beteg; megnyugtatni olyant, aki
nyugtalan vagy valami hasonló más szolgálatot teljesíteni.

57
Bizonyos mértékű siker abszolút biztos és ha a segítő gondosan megfigyeli, úgy gyakran észre
fog venni olyan tüneteket, melyek a fizikai világban elért határozott eredményre vonatkoznak.

Az ember négyféle módon „ébreszthető fel” az ő asztráltestében való teljes tudatosságra:

1. A fejlődés rendes folyamata által, mely lassú, azonban biztos.

2. Önmaga által, aki megtanulta a tényeket, elvégezte a szükséges kitartó erőfeszítést, hogy
belülről eltisztítsa a ködöt, és fokozatosan legyőzze azt a restséget, melyet megszokott.
Ahhoz, hogy megtehesse ezt, az alvás előtt el kellene határozni, hogy amikor elhagyja
testét, igyekszik felébredni és látni valamit vagy valami hasznosat tenni. Ez
természetszerűleg pusztán csak meggyorsítása a fejlődés természetes folyamatának.
Kívánatos, hogy az ember először fejlessze ki a józan észt és az erkölcsi tulajdonságokat,
elsősorban két okból: először, nehogy tévesen használja azokat az erőket melyeket
megszerezhet; másodszor nehogy erőt vegyen rajta a félelem az olyan erők jelenlétében,
melyeket sem megérteni, sem pedig uralni nem képes.

3. Mágikus szertartások valami véletlen vagy törvényellenes használata által a fátylat úgy
szétszakíthatja, hogy azt sohasem lehet teljesen összezárni. Ilyen eseteket találunk leírva H.
P. Blavatsky „A bewitched life” (Elvarázsolt élet) című és Lord Lytton „Zanoni” című
munkájában.

4. Egy barát gyakorolhat hatást kívülről az embert körülvevő burokra és fokozatosan

magasabb lehetőségek felé emelheti fel. Ezt azonban sohasem kellene megtenni, hacsak a
barát nem teljesen biztos abban, hogy a felébreszteni szándékoltban megvan a bátorság, az
odaadás és más tulajdonságok, melyek a hasznos munkához szükségesek.

Azonban az asztrálsíkon oly nagy szükség van segítőkre, hogy minden törekvő biztos lehet
abban, hogy felébredése egy napot sem fog késni, hogyha azt látják, hogy kész erre.

Hozzátehetjük még, hogyha éppen egy gyermeket ébresztenénk fel az asztrálsíkon, az

asztráltest fejlődése olyan gyorsan haladna előre, hogy nagyon hamar abban a helyzetbe
kerülne e síkon, amely alig van alatta egy felébredt felnőtt helyzetének és természetesen
nagyobb előnye van, már ami a hasznosságot illeti, mint a legbölcsebb, de még fel nem ébredt
embernek.

Azonban mindaddig, amíg a gyermek-testen át kifejeződő Egó nincs azon szükséges

tulajdonságok birtokában, melyek egy határozott és amellett szerető hajlammal együtt járnak,
addig egyetlen okkultista sem venné magára azt a nagyon komoly felelősséget, hogy
felébressze őt az asztrálsíkon. Azonban lehetséges egy gyermeket felemelni az úton úgy a
gyermek a leghatásosabb munkásnak bizonyul az asztrálsíkon és olyan teljes lélekkel veti
magát a munkába, hogy örömteljes dolog látni.

Amíg aránylag könnyű dolog felébreszteni valakit az asztrálsíkon, gyakorlatilag lehetetlen,

kivéve a mesmerikus befolyás legkevésbé kívánatos alkalmazását, ismét elaltatni őt.

Az alvó és éber élet ilyenképpen tehát úgy tekintendők, mint a valóságban egy élet; alvás alatt
tudatában vagyunk ennek a ténynek, és mind a kettőnek folytatólagos tudatával bírunk, azaz az
asztrál emlékezet magában foglalja a fizikait, bár ami természetes is, a fizikai emlékezet nem
mindig foglalja magába az asztráltapasztalatok emlékét.

58
Az alvajárás (somnabulizmus) nyilvánvalóan ötféle módon jöhet létre:

1. Az Egó képes lehet sokkal közvetlenebbül hatni a fizikai testre mialatt a mentál- és
asztráltest távol vannak; az ilyen természetű esetekben az ember képes lehet költő módjára
írni, festeni, stb. amelyek éber állapota erőit mesze túlhaladják.

2. Az ember fizikai teste gépiesen működhetik és a megszokás erejével, amikor is maga az

ember nem ellenőrzi. Ilyen esetek azok, amikor szolgák éjjel tüzet gyújtanak vagy
valamely más házi dolgukat végzik, melyeket megszoktak; vagy amikor az alvó fizikai test
bizonyos mértékben végrehajtja azt a gondolatot amely az értelmet alvás előtt
foglalkoztatta.

3. Egy, akár élő akár testét levetett külső lény megszállhatja az alvó ember testét és a saját
céljaira használhatja fel. A legvalószínűbb, hogy ez történik az olyan emberrel aki
médiumitásra hajlamos, azaz, akinek testei a rendesnél lazábban egyesültek és így sokkal
könnyebben válnak is szét. Az átlagos embernél az a tény, hogy az asztráltest alvás alatt
elhagyja a fizikai testet nem nyit utat a megszálláshoz, mivel az Egó mindig szoros
kapcsolatban marad a testével és gyorsan visszatérne bármely ilyen kísérlet esetén.

4. Egy teljesen ellentétes állapot ugyancsak hasonló eredményt hozhat létre. Amikor a
princípiumok vagy testek a rendesnél sokkal szorosabban függnek össze, ahelyett, hogy az
ember távoli helyeket csak asztráltestével látogatna meg, erre fizikai testét használja, mert
nincsen tőle teljesen szétválasztva.

5. Az alvajárás valószínűleg az emberben levő azon különféle tudatrétegek bonyolult

problémájával is kapcsolatos, melyek rendes körülmények között nem képesek
megnyilvánulni.

Az álomélettel szoros rokonságban van a transzállapot, amely azonban csak mesterségesen

létrehozott, álomállapot. A médium és az érzékenyek gyorsan lépnek át a fizikai testből az
asztráltestbe, rendszerint öntudatlanul. Az asztráltest ilyenkor gyakorolhatja tevékenységeit
mint amilyen a távoli helyre való utazás, benyomások gyűjtése a környező tárgyakról és
azoknak a fizikai testbe való áthozatala. A médium esetében az asztráltest ezeket a
benyomásokat a transzba ejtett test segítségével leírhatja; azonban szabály az, hogyha a
médium transzállapota megszűnik, az agy az ekként rágyakorolt benyomásokat nem tartja meg,
minthogy a szerzett tapasztalatoknak semmiféle nyoma nem marad a fizikai emlékezetben.
Alkalmilag az asztráltest mégis képes maradandó benyomást gyakorolni a fizikai agyra, úgy,
hogy a médium a transz alatt szerzett ismeretekre visszaemlékezni képes.

59
 X. fejezet

Az álmok

Az asztráltestben való tudatosság és az abban való tevékenység egyazon dolog; ezen

asztráltudatosság és tevékenység emlékezete az agyban azonban teljesen eltérő dolog. A fizikai
emlékezés vagy nem emlékezés egyáltalán nincsen hatással az asztrálsíkbeli tudatosságra, sem
pedig az asztráltestben való tökéletesen könnyed és szabad működés lehetőségére. A
valóságban nemcsak hogy lehetséges, hanem egyáltalán nem is olyan szokatlan dolog, hogy az
ember a fizikai test alvása alatt szabadon és hasznosan tevékenykedjék asztráltestében és mégis
úgy térjen vissza a fizikai testbe, hogy a legkisebb mértékben sem emlékszik vissza arra az
asztrálmunkára, melyben éppen része volt.

A fizikai- és az asztráltest közötti tudatosság megszakadása annak tudható be, hogy vagy
fejletlen az asztráltest, vagy pedig hiányzik egy megfelelő éterhíd az asztrál és sűrű test között.

Ez híd szorosan szőtt atomikus szövedékből áll, amelyben a rezgéseknek keresztül kell
haladniuk és amely egy pillanatnyi fátyolhoz hasonló öntudatlanságot okoz az alvás és az
ébrenlét között.

Az egyetlen mód, hogy az asztráltest emlékezetét áthozzuk a fizikai agyba, az asztráltest

elegendő fejlettsége és az étercsakrák felébresztése, melyek egyik működése az erőket az
asztrálisból az éteribe áthozni. Ezenkívül tevékeny működésben kell lennie a nyálkatestnek is,
amely összpontosítja az asztrálrezgéseket.

Felébredéskor néha az az érzésünk, hogy olyasvalamit tapasztaltunk, aminek semmi emlékezete

nem maradt meg. Ez az érzés azt mutatja, hogy megvolt az asztrál öntudatosság, bár az agy
nem eléggé fogékony, hogy felfogja történetét. Máskor meg az asztráltestben levő embernek
sikerül pillanatnyi benyomást gyakorolni az étermásra és a sűrű testre, ami az asztráléletre való
élénk emlékezetben nyilvánul meg. Ez néha megfontoltan történik, amikor az ember úgy érzi,
hogy olyasvalami történt, amire vissza kellene emlékeznie a fizikai síkon. Az ilyen emlékezet
gyakran eltűnik és többé nem lehet visszaidézni; az emlékezet visszaidézésére irányuló kísérlet
azáltal, hogy a fizikai agyban erős rezgéseket kelt, még jobban elnyomja a finomabb
asztrálrezgéseket, következésképp a siker még inkább lehetetlenné válik.

Vannak olyan események is, melyek olyan élénk benyomást gyakorolnak az asztráltestre, hogy
azok egy reperkusszió fajta lévén a fizikai agyba belevétetnek.

Más esetben valakinek új ismeretet sikerül belevésni agyába anélkül, hogy emlékezne is arra,
hogyan és hol szerezte ezt az új ismeretet. Ilyen esetben sok embernél fordul elő, amikor oly
problémák megoldása merül fel hirtelen az öntudatban melyek azelőtt megoldatlanok voltak,
vagy amikor hirtelen világosság derül olyan kérdésekre, amelyek korábban homályosak voltak.
Az ilyen eseteket úgy lehet tekinteni, hogy az asztráltest szervezetében és működésében már
haladás történt, bár a fizikai test még csak részben fogékony.

Olyan esetekben, amikor a fizikai agy válaszol az álmok élénkek, ésszerűek és összefüggőek
mint amilyeneket sokan álmodnak időről-időre.

60
Kevesen vannak olyanok, akik az asztráltestben létük alatt gondot fordítanak arra, hogy a
fizikai agy visszaemlékszik-e vagy sem, és tíz közül kilenc idegenkedik a testbe való
visszatéréstől. Az asztrálvilágból a fizikai testbe való visszatéréskor nagy kényszerérzetet
érezni, mintha az embernek egy nagy vastag ruhába kellene öltöznie. Az asztrálsíkon való élet
öröme olyan nagy, hogy hozzá képest a fizikai élet egyáltalán nem is látszik életnek. Sokan úgy
tekintik a fizikai testbe való mindennapi visszatérést mint ahogyan az emberek gyakran a
hivatalba való elmenetelüket végzik. Határozottan nem teszi ellenszenvesen, de nem tennék
meg, hogyha nem volnának arra kényszerítve.

A magasan fejlett vagy előrehaladott embernél az asztrál és fizikai világok közötti éterhíd néha
meg van építve úgy, hogy a fizikai és az asztrális világok közötti öntudat folytonossága
tökéletes. Az ilyen embereknél az élet megszűnik az emlékezések nappalából és a feledések
éjjeléből állni és helyette évről évre, megszakítatlan öntudatosságú folytonos egésszé lesz.

Alkalmilag az olyan ember, akinek rendszerint nincsen semmiféle emlékezete az asztrál

életből, akaratlanul, valami baleset vagy betegség folytán vagy határozott eljárásokkal
szándékosan áthidalhatja a fizikai és asztrális öntudat közötti szakadékot úgy, hogy ettől az
időtől kezdve asztrális öntudata folytatólagossá és így az áloméletre való emlékezete
tökéletessé lesz. Természetesen, mielőtt ez megtörténhet, asztrális öntudatát teljesen ki kellett
hogy fejlessze asztráltestében. Az, ami hirtelen történt, nem más, mint a fizikai és asztrális
közötti fátyol szétszakítása, nem pedig az asztráltest kifejlesztése.

Az áloméletet tekintélyes mértékben módosítani lehet mint a mentális fejlődés közvetlen

eredményét. Minden egyes, az értelem által a fizikai agyba küldött impulzusnak az asztráltesten
kell keresztülhaladnia és mivel az asztrálanyag sokkal inkább válaszol a gondolatrezgésekre
mint a fizikai anyag, következésképpen az asztráltestre gyakorolt hatás is megfelelően
nagyobb. Így, ha valaki megszerezte a mentális ellenőrzést, azaz megtanulta uralni az anyagot,
megtanult összpontosítani és gondolkozni akkor és úgy ahogyan akar, akkor megfelelő változás
fog beállni asztrális életében; és ha ezen élet emlékezetét áthozza a fizikai agyba, álmai
élénkek, maradandók, ésszerűek sőt oktatók lesznek.

Általában minél jobban gyakorlott a fizikai agy a mentáltest rezgéseire való válaszolásban,
annál inkább meg van könnyítve az alvásbeli és éber tudatosság közötti hasadék áthidalása. Az
agy mind engedelmesebb eszközévé kellene hogy legyen az embernek, és az ő akaratából eredő
impulzusok szerint kellene hogy működjön.

Közönséges események álmodásának semmi köze sincs az asztrálmunkához, mivel az álmodás

a fizikai agyban megy végbe, mialatt az igazi ember távol van. Az valóban nem számít hogy a
fizikai agy mit csinál mindaddig, amíg ment a nem kívánatos gondolatoktól.

Ha egy álom megindult, lefolyását rendszerint nem lehet megváltoztatni, ellenben az áloméletet
közvetve bizonyos mértékben ellenőrizni lehet. Különös fontossággal bír, hogy az utolsó
gondolat, amellyel az ember elalszik, nemes és felemelő legyen, mert ez az a kulcs, amely
nagyban meghatározza a bekövetkező álom természetét. Egy rossz vagy tisztátalan gondolat
rossz és tisztátalan befolyásokat és teremtményeket vonz, melyek visszahatnak az értelemre és
az asztráltestre és alacsony és földi vágyakat igyekeznek kiváltani.

Másrészt, ha az ember magas és szent dolgokra összpontosított gondolatokkal alszik el,

gépiesen mások hasonló erőfeszítései által létrehozott elemi lényeket fog maga köré vonzani és
ennek következtében álmai tiszták és magasztosak lesznek.

61
Minthogy e könyvben főként az asztráltesttel és a vele szorosan kapcsolatos jelenségekkel
foglalkozunk, szükségtelen megkísérelnünk kimerítően foglalkozni az álom öntudat némileg
terjedelmes tárgyával. Mindazonáltal, hogy megmutassuk azt a sajátos szerepet, melyet az
asztráltest az áloméletben játszik, hasznos dolog lesz nagyon röviden körvonalazni azokat a fő
tényezőket, melyek az álmok létrehozatalában szerepet játszanak. Aki az egész anyagot
részletesen akarja tanulmányozni, azt C. W Leadbeater „Álmok” című kiváló könyvéhez
utaljuk, melyből az alábbi tényeket merítettük:

1. Az alvó fizikai agy a maga gyermekes félöntudatával és a maga szokásával, hogy minden
ingert képes formában fejezzen ki,
2. az agy éteri része, amelyen szüntelen folyamban összefüggéstelen képek folynak keresztül,
3. a vágyaktól és indulatoktól remegő asztrális test,
4. az Egó (kauzális test), amely bármely öntudat állapotban lehet, a majdnem teljes
érzéketlenségtől kezdve képességének tökéletes uralásáig, mindezek az álom
létrehozatalában nagy szerepet játszanak.

Amikor az ember aludni tér, Egója még jobban visszahúzódik önmagába és különféle testeit a
szokottnál jobban saját magukra hagyja. Ezek a különálló testek sokkal fogékonyabbak a
kívülről jövő benyomásokkal szemben mint máskor és nagyon kezdetleges saját tudatossággal
rendelkeznek. Ennek következtében bőséges ok van az álmok létrehozatalára, valamint más
testekben az alvás alatt nyert tapasztalatoknak a fizikai agyban való zavaros
visszaemlékezésére.

Az ilyen zavaros álmok így következményei:

1. egy szétszórt képekből álló sorozatnak és azon lehetetlen átalakításoknak, melyeket az alsó
fizikai agy érzéketlen gépies működése hoz létre,
2. egy alkalmi gondolatokból álló áramlatnak, amely az agy éter részén átömlik,
3. a földi vagy örökké nyugtalan áradatának, amely az asztráltestben jön létre és amelyeket
valószínűleg asztrális befolyások ösztökélnek,
4. egy fejletlen Egó tökéletlen dramatizáló kísérletének,
5. különféle vagy mindezen befolyások keveredésének.

Röviden le fogjuk írni a minden egyes álomfajta alapelemeit.

a.) A fizikai agy álmai.

Amikor az Egó az alvás alatt egy időre lemond az agy ellenőrzéséről, a fizikai testnek még
megmarad bizonyos saját tudatossága, és ezenfelül még ott van a fizikai test egyéni sejtjeinek
összetett tudatossága. A fizikai tudat hatalma az agy felett sokkal gyengébb, mint az Egó
hatalma az agy felett és ennek következtében a tisztán fizikai változások az agyra sokkal
nagyobb mértékben képesek hatni. Az ilyen fizikai változások példái: a vér keringésében beálló
rendellenességek, emésztési zavarok, hőség, hideg stb.

A homályos, fizikai tudatosság bizonyos sajátosságokkal bír:

a.) Nagy mértékben gépies, képtelennek látszik megragadni egy fogalmat, kivéve abban az
alakban amelyben maga is cselekvő; következésképpen minden inger, akár belülről, akár
kívülről jön az, közvetlenül érzékelhető képekké alakul át;
b.) [Innen valószínűleg hiányzik egy rész, mert az eredeti magyar anyagban a sorrend 1, 3, 4,
…]

62
c.) elvont fogalmakat vagy emlékeket képtelen megragadni, mint amilyeneket azonban
egyszerre átalakítja képies érzékelhető dolgokká;
d.) minden helyi gondolatirányzat számára valóságos térbeli átvitellé lesz, azaz egy Kínára
vonatkozó futó gondolat az öntudatot képzeletben azonnal Kínába viszi;
e.) nincs ereje hogy megítélje a következményeket, az előtte megjelenő képek értékét vagy
objektív igazságát ; mindet éppen úgy veszi ahogyan látja azokat, de sohasem lepődik meg
bármi történjék is, még ha lehetetlen és képtelen dolgok is azok;
f.) a gondolattársítás elvének van alárendelve és következésképpen az olyan képek, melyek
nem tartoznak össze, hacsak nem azon tény által, hogy olyan eseményeket ábrázolnak,
melyek egymáshoz közeli időben történtek, hajlamosak, hogy ki nem bonyolítható zavarrá
vegyüljenek;
g.) egymagában a legcsekélyebb külső befolyásokkal szemben is érzékeny mint a hangok vagy
érintések és
h.) majdnem hihetetlen fokban megnagyítja és eltorzítja őket.

Ilyenképpen a fizikai agy képes arra, hogy sok álom, azonban nem minden álom rovására
elegendő zavart és túlzást okozzon.

2. Az éter agy álmai.

Az éter agy a kívülről jövő benyomásokkal szemben a test alvása alatt még sokkal érzékenyebb
mint a rendes éber öntudat alatt. Amíg az értelem tevékenyen elfoglalt és így az agy teljesen
alkalmazásban van, a gyakorlatban teljesen áthatolhatatlan a kívülről jövő gondolatok
behatolásával szemben amely pillanatban azonban az agy tétlen marad, következetlen zűrzavar
áradata kezd rajta keresztül ömleni. Az emberek legnagyobb részénél azok a gondolatok,
melyek az agyukon keresztül folynak, a valóságban egyáltalán nem az ő gondolataik, hanem
más emberek kitaszított gondolatfoszlányai. Tehát alvás közben minden olyan átvonuló
gondolatot, amely egy alvó agyában egy némileg hozzáillőt talál, megragad ez az agy és
sajátjává teszi, ekként egy egész fogalomsort indítva meg; ezek alkalmilag eltűnnek és az
összefüggéstelen célnélküli áramlat megkezdi keresztülfolyását az agyon át.

Meg kell jegyeznünk, minthogy a világ mai fejlettségi állapotában valószínűleg sokkal több
rossz mint jó gondolat folyik körülöttünk, a nem uralt agyú ember nyitva áll mindenfajta
kísértés számára, amit azonban értelem és agy ellenőrzéssel elkerülhetne.

Még ha kivetette is egy alvó ember éter agyából ezeket a gondolatokat egy másik személy
önkéntes törekvése, az agy mégsem marad teljesen passzív, hanem lassan és álomszerűen a
saját múlt emlékének tárházából kezd képeket kifejleszteni a maga számára.

3. Az asztrál álmok.
Ezek egyszerűen az asztráltestnek a fizikai test alvása alatti életére és működésére vonatkoznak
emlékezések a fizikai agyban, amelyekben az előző szövegben már említést tettünk. A
megfelelően jól fejlett ember asztrálteste fizikai testétől tekintélyes távolságra képes
eltávolodni minden kényelmetlenség nélkül és azokról a helyekről, melyeket meglátogathatott,
vagy azokról az emberekről, akikkel találkozhatott többé kevésbé határozott benyomásokat
hozhat vissza. Mint már mondottuk, az asztráltest minden esetben erősen befolyásolhatja
minden gondolatát vagy sugalmazás amely vágyat vagy érzést vált ki, bár azon vágyak
természete, melyek benne a leggyorsabban váltanak ki választ, természetszerűleg az ember
fejlettségétől és asztráltestének tisztaságától függ.

63
Az asztráltest mindenkor fogékony az átvonuló gondolatáramok befolyásával szemben és
amikor az értelem nem ellenőrzi tevékenyen, örökösen felfogja ezeket a kívülről jövő ingereket
és szorgalmasan válaszolgat rájuk. Az alvás alatt még ennél is jobban befolyásolható. Ennek
következtében pl. az az ember, aki teljesen kipusztított egy fizikai vágyat, mely benne előzőleg
az alkohol iránt meglehetett, oly annyira, hogy éber állapotban határozott undort érezhet vele
szemben, mégis gyakorta álmodhatja azt, hogy iszik, és ebben az állapotban az alkohol
befolyásának gyönyörét is tapasztalhatja. Nappal az asztráltest vágya az akarat felügyelete alatt
van, amikor azonban az asztráltest az alvás alatt felszabadul, bizonyos mértékben kikerül az
Egó uralma alól és valószínűleg külső asztrálbefolyásra válaszolva a régi szokás újra feltámad.
Ez az álom valószínűleg sok embernél előfordul, akik határozottan megkísérlik
vágytermészetüket az akaratuk ellenőrzése alá hajtani.

Az is lehetséges, hogy valaki iszákos lehetett az elmúlt életében és asztráltestében még mindig
van valami anyag, amelyet abba az iszákosság által a maradandó (permanens) atomban
létrehozott rezgések vonzottak. Bár ez az anyag ebben az életben nincs éltetve, az álomban, az
Egó felügyelete gyenge lévén, az anyag válaszolhat a kívülről jövő rezgésekre és az ember azt
álmodja hogy iszik. Az ilyen álmok, ha egyszer megértettük azokat, ne okozzanak gondot;
mindazonáltal úgy kell tekinteni azokat mint figyelmeztetéseket arra nézve, hogy még megvan
a lehetősége annak, hogy odaadjuk magunkat az ivásnak, minthogy az újra feléledt.

4. Egó álmok
A fejlődéssel megváltozik az asztráltest természete. Még nagyobb azonban a változás, amely az
Egóban vagy a benne lakozó isteni emberben végbemegy. Akinél az asztráltest nem több, mint
egy úszó ködfelhő, az Egó majdnem olyan alvó, mint a fizikai teste, minthogy vak a saját
magasabb síkjának befolyásaival szemben és ha valami hozzátartozó fogadalom [fogalom?]
eljut is hozzá, alsóbb testei felett kis vagy semmi ellenőrzést nem gyakorol, a tapasztalatot
képtelen lesz belevésni a fizikai agyba.

Az alvók, a teljes feledéstől kezdve, egészen a teljes asztrál-öntudatosságig, mindenféle

fokozatúak. Eszünkben kell tartanunk, mint azt már mondottuk, hogy bár lehetséges, hogy a
magasabb síkokon sok fontos tapasztalatunk legyen, mindazonáltal az Egó képtelen lehet
azokat az agyba belevésni, úgyhogy vagy egyáltalán semmi fizikai emlékezet sincs, vagy csak
egy legteljesebb mértékben zűrzavaros emlékünk.

Az Egó tudatosságának és tapasztalatainak alapjellegzetességei, akár meg van azoknak

emlékezete az agyban, akár nincs, a következők:

a.) Az Egó tér és idő mértéke olyannyira eltér attól, amelyhez éber állapotunkban szoktunk,
hogy majdnem úgy van, mintha egyáltalán nem léteznék számára sem idő, sem tér. Sok
esetet ismerünk amikor néhány pillanat alatt, már ahogyan mi mérjük azt, az Egó olyan
tapasztalatokat mehet át, melyek sok éven át tartónak tűnhetnek fel, amikor is az egyik
esemény a másik eseményt teljesen és lényegtelen részletességgel követi.

b.) Az Egónak az a képessége, hogy hirtelen dramatizál. Egy fizikai hang vagy érintés az
Egóhoz a rendes ideggépezet mellőzésével közvetlenül is eljuthat, egy másodperc
töredékkel hamarabb, mint ahogyan eléri a fizikai agyat. A másodperc ezen töredéke
azonban elegendő arra, hogy az Egó egy drámafajtát vagy jelenetet hozzon létre, mely
abban a vezető eseményben nyilvánul és csúcsosodik ki, amely felébreszti a fizikai testet.
Az agy az egyéni álmot összekeveri a tárgyi eseménnyel és ennélfogva úgy képzeli mintha
az álomeseményeket ő tényleg átélte volna.

64
 Ez a szokás azonban különösen azon Egók sajátossága látszik lenni, melyek ami a
spiritualitást illeti, aránylag véve még fejletlenek. Amint az Egó spirituális tekintetben
fejlődik, gyermeksége ezen kedves játékai fölé emelkedik. Az az ember, aki elérte a
folytonos öntudatosságot, a magasabb síkhoz tartozó munkával annyira el van foglalva,
hogy erre a dramatizálásra semmi energiát nem fordít és így az álmok ezen osztálya
számára megszűnik.

c.) Az Egó bizonyos mértékben birtokában van az előre meglátás képességének is, amennyiben
néha előre meglátni képes olyan eseményeket, melyek majd meg fognak történni, vagy
inkább megtörténhetnek, hacsak valami nem történik megakadályozásukra és ezen
eseményeket belevésheti a fizikai agyba. Sok ilyen jós vagy figyelmeztető álmot jegyeztek
fel. A figyelmeztetést néha figyelembe vehetik és megtehetik a szükséges lépéseket és így
az előrelátott eredmény megváltoztatható vagy teljesen elkerülhető.

d.) Az Egó, amikor alvás alatt testen kívül van, jelképekben látszik gondolkodni. Egy fogalom,
melynek kifejezésére itt sok szóra van szükség, egyetlen egy szimbolikus kép segítségével
tökéletesen közölhető vele. Ha egy ilyen jelképes gondolat vésődött az agyba és éber
állapotban megvan az emlékezete, az értelem szavakba fordíthatja át; másrészt lehetséges,
hogy pusztán csak mint egy jelkép jön át az agyba átfordíthatatlanul és így zavart okozhat.
Az ilyen természetű álmokban úgy látszik rendszerint mindenkinek megvan a saját jelképes
rendszere; így a víz közeli zavart, a gyöngy könnyeket jelenthet és így tovább.

Ha valaki azt óhajtja, hogy hasznos álmai legyenek, azaz ébertudatában képes legyen előnyét
élvezni annak amit Egója az alvás alatt tanulhat, akkor ennek elérése érdekében bizonyos
lépéseket kell tennie.

Lényeges, hogy éber állapotában megszokja már a kitartó és rendszeres összpontosított

gondolkodást. Az, aki gondolatait tökéletesen ellenőrizni képes, mindig pontosan tudni fogja,
hogy miről gondolkozik és miért; és úgy találja hogy az agy, amely így arra gyakorlott, hogy az
Egó sugalmazásaira hallgasson, használaton kívül nyugalomban fog maradni és elkerüli, hogy
felfogja vagy válaszoljon a gondolatok környező tengeréből eredő alkalmi áramoknak. Az
ember ilyenképpen sokkal hajlamosabbá válik a magasabb síkokról eredő befolyások
felfogására, ahol a felfogás élesebb és az ítélet valódibb mint az a fizikai síkon valaha is
lehetne.

Alig szükséges hozzátennünk, hogy az ember egyúttal mestere kell hogy legyen legalábbis az
alacsonyabb szenvedélyeinek.

Egy nagyon elemi mágikus eljárással az ember kivetheti éteragyából a gondolatok rohamát,
mely kívülről hat reá. E célból, amikor lefekszik, képzelje el auráját és erősen akarja, hogy
annak külső felülete egy őt a külső befolyásoktól védő burokká váljék. Az aurikus anyag
engedelmeskedni fog gondolatainak és kialakítja a burkot. Ez az elérendő cél érdekében
felbecsülhető lépés.

Annak nagy fontosságát, hogy az ember elalvás előtti legutolsó gondolatát valamely nemes és
magas dologra rögzítse, már említettük volt; ezt azoknak akik álmukat uralni akarják,
szabályosan gyakorolniuk kell.

Talán hasznos lesz, ha itt megemlítjük az öntudat négy fokozatának hindu elnevezéseit:

65
1. Jagrat a közönséges éber öntudat.
2. Svapna az álomöntudat, amely az asztráltestben működik és tapasztalatait az agyba bevésni
képes.
3. Sushupti a mentáltestben működő öntudat, amely nem képes tapasztalatait az agyba
belevésni.
4. Turiya a transzállapot, a buddhikus testben működő öntudat, amely annyira elkülönült az
agytól, hogy külső eszközökkel nem könnyű visszaidézni.

Ezeket a neveket azonban csak viszonylagosan használják és a szövegnek megfelelően

változtatják. Így a jagratról szóló egyik magyarázatban a fizikai és asztrálsík egyesítve vannak,
a hét osztály megfelel a négy fizikai anyagállapotnak és a XVI. fejezetben említett három
anyagosztálynak.

További felvilágosítást illetőleg A. Besant: „Bevezetés a yogába” c. munkájának 16. és

folytatólagos oldalait, valamint „Tanulmány az öntudatról” c. munkáját ajánljuk, ahol az éber
öntudat azon része van meghatározva, amely a legkülső test által működik.

66
 XI. fejezet

Az öntudat folytonosága

Amint már láttuk, hogy az egyik ember vehikulumából a másikba teljes öntudatossággal
léphessen át, például a fizikaiból az asztrálba, vagy fordítva, szükséges, hogy a testek közötti
kapcsolatok kifejlődhessenek. A legtöbb ember mit sem tud ezekről a kapcsolatokról és a
kapcsolatokat nem éltetik tevékenyen és ezért a fizikai test szerveihez hasonló csenevész
állapotban vannak. Használat által kell azokat fejleszteni és azzal kell működésbe hozni, hogy
az ember figyelmét reájuk szegezi és akaratát használja. Az akarat felszabadítja és irányítja a
Kundalinit, azonban, hacsak előzőleg meg nem történik a vehikulumok teljes megtisztítása, a
Kundalini rombolólag hat ahelyett, hogy éltetné az energiát. Innen van az, hogy minden okkult
tanító ragaszkodik annak szükségességéhez, hogy a valódi yogát tisztulás előzze meg.

Ha valaki alkalmassá tette magát arra, hogy a kapcsolatok éltetésében segítség nyújtassék neki
az ilyen segítség magától értetődőleg elkerülhetetlenül elérkezik hozzá azok részéről, akik
mindig keresik az alkalmat, hogy segítségre legyenek a komoly önzetlen törekvésben. Egy
napon majd úgy találja, hogy mialatt teljesen ébren van elválik fizikai testétől és az
öntudatosság minden megszakítása nélkül szabadnak találja magát. Az egyik testből a másikba
való átlépés gyakorlattal majd természetesebb és könnyebb lesz. A kapcsolatok kifejlesztése
áthidalja a fizikai és asztrális öntudat közötti szakadékot úgy, hogy az öntudat folyamatossága
tökéletes.

Azután így a tanuló nemcsak azt tanulja meg hogy pontosan lásson az asztrálsíkon, hanem azt
is, hogy a látottak emlékezetét pontosan átfordítsa az asztrálisból a fizikai agyba. Ennek
megkönnyítése céljából gyakorolja magát abban, hogy öntudatát megszakítás nélkül vigye át a
fizikai síkról az asztrálisba és mentálisba és viszont; mert amíg ezt nem tudja megtenni, addig
megvan annak a lehetősége, hogy emlékezete részben elveszhet vagy eltorzulhat azon tiszta
közbeeső részek alatt, melyek a különféle síkokbeli öntudatosságának időszakait egymástól
elválasztják. Ha valaki tökéletesen megszerezte az öntudat áthozatal erejét, a tanítványnak az az
előnye lesz, hogy az összes asztrálképességeit használni tudja nemcsak mikor alvás vagy transz
alatt testén kívül van, hanem akkor is, amikor a rendes fizikai élete alatt teljesen ébren van.

Ahhoz, hogy a fizikai ébertudat magába foglalja az asztráltudatosságot is, szükséges, hogy a
nyálkatest tovább fejlesztessék és hogy az atomok negyedik területe is tökéletessé tétessék.

Azon módszeren kívül, hogy az ember az öntudatát ugyanazon a síkon, például az asztrális
atomikus alsíkról a legalsóbb mentálisra átvigye, van egy másik összeköttetési vonal is,
amelyet „atomikus rövidítésnek” lehet nevezni.

Ha az asztrális, mentális, stb. atomikus alsíkokat úgy vázoljuk magunk elé, hogy ezek egy bot
mentén egymás mellett fekszenek, a többi alsíkokat úgy vázolhatjuk, mintha azok a botról
hurkokban lógnának le, mintha egy darab zsinór volna lazán a bot köré csavarva. Nyilvánvaló
ezután, hogy az ember az egyik atomikus alsíkról a másikra a bot mentén jutna el röviden vagy
pedig a függő hurkokon, melyek az alacsonyabb alsíkokat jelképezik, föl és alá haladva.

Gondolkodásunk rendes folyamata az, hogy állandóan az alsíkon haladunk keresztül; ellenben a
zseni felvillanásai a megvilágosító eszmék csak az atomikus alsíkon haladnak át.

67
Van egy harmadik lehetőség is amely síkjainknak a kozmikus alsíkhoz való viszonyával
kapcsolatos, azonban az sokkal érthetetlenebb semhogy egy oly munkában tárgyalhassuk,
amely csak az asztrálsíkkal és jelenségeivel szándékozik foglalkozni.

Természetes, hogy a fizikai és asztrálsík közötti öntudatfolytonosság elnyerése egymagában

nem elegendő, hogy emlékezzünk az elmúlt életekre. Ehhez sokkal magasabb fejlettség
szükséges, melynek természetével nem szükségtelen itt foglalkoznunk.

Az, aki ilyenképpen az asztrálteste feletti teljes uralomra tett szert, természetes fizikai testét
nemcsak alvás alatt hagyhatja el, hanem tetszés szerinti időben és messze távolságokra távozhat
el stb.

A médiumok és érzékeny emberek asztráltestüket öntudatlanul vetik ki amikor transzba esnek,

azonban a transzból való visszatérés rendszerint nem jár együtt a szerzett tapasztalatok
agyemlékezetével. A gyakorlott tanítványok asztráltestüket tudatosan képesek kivetni és a
fizikai testtől messze távolságokra képesek eljutni, visszatéréskor a szerzett tapasztalatoknak
teljes és részletes emlékezetét hozva magukkal.

Az ilyen kivetett asztráltestet megláthatják az érzékenyek vagy akik véletlenül ideiglenesen

rendellenes idegállapotban vannak. Sok olyan asztrál látomást jegyeztek fel, amikor a halál
pillanatához közelálló haldoklónál a közelgő alvás olyannyira meglazította az életelveket, hogy
lehetővé tette ezt a megjelenést olyanok számára, akik ezt a mutatványt máskor képtelenek
lennének megtenni. Az asztráltest sok betegség esetén is felszabadul. Az ilyen asztrálutazások
feltétele a fizikai test tevékenységtől való mentessége.

Az, aki érti a módját ideiglenesen megsűrítheti az asztráltestét azáltal, hogy a környező
légkörből fizikai anyagrészecskéket vonz beléje és így eléggé „anyagiasul” hogy fizikailag
láthatóvá váljék. Ez a magyarázata annak a sok „látomás”-nak amelyben egy fizikailag jelen
nem levő személyt barátai rendes fizikai látással meglátták.

68
 XII. fejezet

A halál és a vágy elemi-lény

Halál alkalmával az öntudat a fizikai testből egy rövid időre, rendszerint néhány órára az
étermásba húzódik vissza, majd pedig az asztráltestbe lép be.

Így a halál a levetkőzés vagy kihúzódás folyamatából áll. Az Egó, az ember halhatatlan része,
egymásután megszabadul külső hüvelyeitől, először a sűrű fizikaitól, azután az étermástól és
majd amint később látni fogjuk még az asztráltesttől is.

A tulajdonképpeni kilépés majdnem minden esetben tökéletesen szenvedésmentesnek látszik,

még a rettenetes szenvedéssel járó hosszú betegség után is. A halott békés kinézése bizonyítja
ezt az állítást és legnagyobb részt azoknak közvetlen bizonyságából is van merítve, akiket erre
nézve közvetlen a halál pillanata után megkérdeztek.

A halál tényleges pillanatában, még ha hirtelen is történik az, az ember egész elmúlt életét a
legkisebb részletekig meglátja önmaga előtt elvonulva. Egy pillanat alatt látja az okok egész
láncolatát amelyek élete alatt működtek; látja és most megérti önmagát olyannak, amilyen a
valóságban, önámítástól és hízelgéstől mentesen.

Szemlélőként állva ott, s lenézve a küzdőtérre végigolvassa életét.

Az öntudat állapota közvetlen a halál pillanata után békés és álomszerű. Van egy bizonyos
ideig tartó öntudatlanság is, mely néhány pillanatig tart, bár néhány percig is előfordulhat,
esetleg néhány óráig, néha napokig vagy hetekig.

A fizikai test és asztrálmása közötti természetes vonzódás olyan, hogy a halál után az
asztrálmás a megszokás erejénél fogva megtartja megszokott alakját; következésképpen az
ember fizikai kinézése a halál után majdnem változatlanul megmarad. Majdnem – mert
tekintettel arra, hogy az asztrálanyagot a gondolat nagyon könnyen alakítja, az, aki a halál után
önmagáról megszokásból mint olyan fiatalról gondolkozik, amilyen tényleg a halál alkalmával
volt, valószínűleg némileg fiatalabb kinézést fog magára ölteni.

A halál után nemsokára, legtöbb esetben, fontos változás megy végbe az asztráltestben, ami a
vágy elemi-lény működésének következménye.

Az asztráltest anyagának nagy részét az elemi eszencia képezi; ez az eszencia élő, bár nem
értelmes, és erre az időre el van szakítva az asztrális eszencia általános tömegétől. Vakon,
ösztönösen és ész nélkül a saját célját követi és vágyainak kielégítésében és fejlődése
elősegítésében nagy ügyességet árul el.

Az ő fejlődése abban áll, hogy alászáll az anyagba és célja, hogy ásványi Monáddá legyen.
Ennélfogva életcélja az, hogy oly közel jusson a fizikai síkhoz, amennyire csak lehetséges és
durvább rezgésekből oly sokat tapasztaljon ki amennyit csak lehet. Nem tud, de nem is tudhat
semmit sem az emberről, akinek asztráltestében az idő szerint él.

69
Arra vágyik, hogy megtartsa önálló életét és érzi, hogy ezt csak az emberrel kapcsolatban teheti
meg; tudatában van az ember alsóbb értelmének és rájön, hogy minél több mentális anyagot
képes önmagában elkeverni, annál hosszabb ideig tartó lesz asztrálélete.

A fizikai test halálakor, tudván, hogy különvált életének ideje korlátozott, és tudva, hogy az
ember asztrálhalála kisebb vagy nagyobb gyorsasággal bekövetkezik, hogy az ember
asztráltestét a lehető leghosszabb életűvé tegye, annak anyagát közös központú gyűrűbe vagy
burokba rendezi úgy, hogy a legdurvább van legkívül. A vágy elemilény szempontjából ez
nagyon helyes okoskodás, mert a legdurvább anyagot lehet a legtovább együtt tartani és képes
legjobban állani a harcot.

Az újrarendezett asztráltestet Vatana-nak vagy szenvedőtestnek is nevezik. Egy nagyon rossz

ember esetében, akinek testében a legdurvább anyag van túlsúlyban, a test neve Dhurvan vagy
erős test.

Az asztráltest újrarendezése a fizikai test másának felületén, nem pedig az őt körülvevő

tojásalak felületén megy végbe.

Ennek célja megakadályozni az asztrálanyag szabad és teljes keringését, amely rendszerint az

asztráltestben megy végbe. Ezenfelül az ember csak azokra a rezgésekre képes válaszolni,
melyeket asztráltestének legkülső része fog fel. Így az ember úgyszólván egy asztráldobozba
van bezárva, minthogy csak azt képes látni és hallani, amely a legalacsonyabb és legdurvább
síkhoz tartozik.

Bár magas befolyások és gyönyörű gondolatformák között él, létezésüket illetőleg majdnem
teljesen öntudatlan, mert az asztráltestének azon részecskéi, melyek ezekre a rezgésekre
válaszolni képesek volnának úgy el vannak zárva, hogy nem érhetők el.

Következésképpen, mivel más emberek asztráltestének csak a legdurvább anyagát képes

érzékelni és egyáltalán semmit sem tud a saját korlátozottságáról, felteszi, hogy azok a
személyek akiket lát, csupán csak azokkal az elégtelen jellegzetességekkel rendelkeznek,
amelyeket ő észrevenni képes.

Minthogy csak azt képes látni és érezni ami a legalacsonyabb és legdurvább, a körülötte lévő
emberek úgy tűnnek fel előtte, mint a bűn szörnyűségei. Ilyen körülmények között alig lehet
csodálni, hogy az asztrálvilágot pokolnak tekinti.

Az asztráltestnek a vágy elemilény által való újrarendezése egyáltalán nem befolyásolja a

tojásalakon belül levő forma felismerhetőségét, bár a végbemenő természetes változás
egészében arra törekszik, hogy a formát az idő előrehaladtával némileg halványabbá és
spirituálisabb kinézésűvé tegye, melyek okait azonnal megmagyarázzuk.

Az idő előrehaladtával a legkülső burok vagy gyűrű szétoszlik. Ekkor az ember képes a
következő magasabb asztrálsík rezgéseire válaszolni és így a „következő alsíkra” emelkedni;
így megy ez egyik alsíkról a másikra. Minden egyes alsíkbeli tartózkodása természetesen olyan
időtartamú lesz, amely megfelel az asztráltestében levő és ezen alsíkhoz tartozó anyag
mennyiségének valamint tevékenységének.

Amikor azt mondjuk, hogy az ember az egyik alsíkról a másikra „emelkedik”, egyáltalán nem
szükséges, hogy a térben mozogjon, inkább öntudatát viszi át az egyik alsíkról a másikra. Az

70
újrarendezett asztráltestű ember öntudatközpontja a külső burokból a befelé következőbe
tolódik át. Az ember így közömbössé válik az anyag egyik rendjének rezgéseivel szemben és
helyette egy magasabbrendű anyag rezgéseire válaszol. Ily módon úgy tetszik mintha az egyik
világ a maga jeleneteivel és lakóival együtt lassan eltűnnék látása elől , míg egy másik lassan
kifejlődnék.

Amint a burok rendszerint lassan szétoszlik, az ember úgy találja, hogy a fizikai tárgyak mása
mind homályosabbá válik, ellenben a gondolatformák mind jobban és jobban élőkké válnak
számára. Ha ezen folyamat alatt időnként másokkal találkozik, úgy képzeli, hogy az illetők
jelleme állandóan javul és ez pusztán azért van, mert ő maga képessé vált ezen jellemek
magasabb rezgéseinek észrevételére. Az asztráltest újrarendezése valóban állandó akadálya
annak, hogy valaki barátait igazán és teljesen lássa azok asztráltestének minden állapota alatt.

Az asztráltest újrarendezésének ezt a folyamatát, amely a legtöbb embernél megtörténik,

meggátolhatja azzal, hogy az ember akaratát ellene szegezi. A valóságban bárkinek aki megérti
az asztrálsík állapotait, teljesen ellene kellene szegülnie az asztráltest vágy elemilény általi
újrarendezésének. Ez esetben az asztráltest részecskéi keverten maradnak, úgy mint az élet
alatt, és ennek következtében az ember ahelyett, hogy egy időben csak egyetlen asztrál alsíkra
volna korlátozva, minden alsíkon szabad marad asztrálteste összetételének megfelelően.

Az elemilény, mivel a maga sajátságos fél-öntudatlan módján meg van ijedve, meg fogja
kísérelni ezt a félelmét átvinni az emberre, aki kizökkenti őt az újrarendezésből. Ezért olyan
hasznos az, hogy az ember ezeket a dolgokat már halála előtt ismerje.

Ha az újrarendeződés vagy burokképződés már megtörtént, még lehetséges, hogy ezen

állapotot megtörje olyasvalaki, aki segíteni óhajt az illetőn, aki ily módon az egész asztrálsíkon
való munkára szabadul fel, ahelyett, hogy csak egy síkra lenne korlátozva.

71
 XIII. fejezet

A halál utáni élet: az életelvek

Azt nem lehet állítani, hogy az emberben halálakor hirtelen változás megy végbe, ellenkezőleg,
az ember halála után teljesen ugyanaz marad mint annak előtte volt, kivéve, hogy többé nincs
fizikai teste. Ugyanaz az értelme, ugyanaz a hajlama, ugyanazok az erényei, bűnei; a fizikai test
levetése nem jelent többet, mint egy kabát levetése. Azonfelül azok az álláspontok, melyek
között magát találja ugyanazok, melyeket saját gondolatai és vágyai már megteremtettek
számára. Nem létezik olyasmi mint kívülről jövő jutalom vagy büntetés, csupán csak a
valóságos eredménye annak, amit ő maga tett, mondott és gondolt míg a fizikai világban élt.

Amint a halál utáni asztrál élet leírásával előrehaladunk felismerjük, hogy a való tények
nagymértékben megegyeznek a katolikusoknak a purgatóriumra, valamint a görögöknek
Hadesre vagy az alvilágra vonatkozó felfogásával.

A halál nagy, egyetemes szintezőként való költői felfogása pusztán csak tudatlanságból
született lehetetlenség, mert tény, hogy a fizikai test elvesztése a legtöbb esetben sem a
jellemben sem az értelemben semmi változást nem okoz, és így az úgynevezett halottak között
is épp oly sok értelembeli különbség van mint az élők között.

Az első és legfontosabb tény, amit meg kell értenünk, hogy a halál után nem valami furcsa élet
következik, hanem a jelen fizikai élet folytatása, azonban bizonyos megváltozott feltételek
mellett.

Olyannyira így van ez, hogy amikor valaki először jut el az asztrálsíkra a fizikai halál után, nem
mindig ismeri fel, hogy ő meghalt; és még akkor is, amikor rájön hogy mi történt vele, nem
mindig érti meg mindjárt hogy az asztrálvilág miben különbözik a fizikaitól.

Sok esetben azt a tényt, hogy öntudatosak, teljes bizonyítéknak tekintik hogy nem haltak meg,
és ez így van a lélek halhatatlanságába vetett hite dacára.

Ha az ember annak előtte sohasem hallott az asztrálsík életéről hajlamos, hogy többé kevésbé
megzavarják őt azok a teljesen váratlan körülmények melyek között magát találja. Végül is
elfogadja ezeket a meg nem értett állapotokat szükségesnek és elkerülhetetlennek tartván őket.

Az új világba tekintve első pillanatra valószínűleg csak kevés eltérést lát és feltételezi, hogy
ugyanarra a világra tekint mint annak előtte. Amint már láttuk, az asztrálanyag minden egyes
fokozatát vonzza a fizikai anyag megfelelő fokozata. Ennél fogva, ha úgy képzeljük, hogy a
fizikai világ kitöröltetett a létből, anélkül, hogy bármi más változás történt volna, annak teljes
másolatát még megtaláljuk az asztrálvilágban. Következésképpen az asztrálsíkon lévő ember
látja a megszokott falakat, bútorokat, embereket, stb. éppen olyan tisztán körvonalazva a
legsűrűbb asztrál anyagtípus által, mint annak előtte mindig. Ha azonban alaposabban
megvizsgálná ezeket a tárgyakat észrevenné, hogy az összes részecskék látható gyors
mozgásban vannak ahelyett, hogy csak láthatók lennének mint a fizikai síkon. Azonban,
ahogyan azt néhányan alaposan megfigyelték az aki meghal, először nem is veszi észre hogy
valami változás történt vele. Így azután, különösen a nyugati országokban, nehezen hiszik el,
hogy meghaltak, egyszerűen azért, mert még látnak, hallanak, érezni és gondolkodni tudnak. A
történtek felfogása valószínűleg lassanként megtörténik, amint az illető rájön, hogy bár láthatja

72
barátait, azonban nem tud mindig érintkezni velük. Néha beszél hozzájuk és nem látszanak
hallani őt; meg akarja érteni őket, és úgy találja hogy nem tud benyomást gyakorolni rájuk. Sőt,
majd egy idő múlva arra is rájön, hogy álmodik, mert más alkalommal, amikor barátai
alszanak, tökéletesen tudnak róla és beszélnek vele mint régen.

Majd fokonként kezdi megállapítani azokat a különbségeket melyek a jelen élete és azon élet
közt van, melyet a fizikai világban élt. Például rövidesen úgy találja, hogy számára minden
szenvedés és fáradtság megszűnt. Arra is rájön, hogy az asztrálvilágban a gondolatok és vágyak
látható formában fejezik ki magukat, bár ezek legnagyobb részt a sík finomabb anyagából
állnak. Élete előrehaladtával ezek mind jobban szembeszökőkké válnak.

Ezenfelül, bár az asztrálsíkon levő ember rendszerint nem képes látni barátai fizikai testeit,
láthatja és látja is az asztráltestüket és következésképpen ismeri rezgéseiket és gondolataikat.
Így nem lesz képes részleteiben is követni azok fizikai életének eseményeit, ellenben azonnal
észreveszi az olyan érzéseket mint a szeretet, gyűlölet, féltékenység és irigység, mert azok
asztráltestük által kifejezésre jutnak.

Így, bár az élők gyakran feltételezik, hogy „elvesztették” a halottat, a holtak egy pillanatig
sincsenek abban a hitben, hogy elvesztették az élőket.

Valójában az asztráltestében élő embert (a halál után) sokkal gyorsabban és mélyebben

befolyásolják a fizikai világbeli barátainak érzései mint amikor a Földön volt, mert a halottnak
nincs fizikai teste mely megtompítja észrevételét.

Az asztrálsíkon lévő ember rendszerint nem teljes asztrálmását látja a tárgyaknak, hanem csak
azt a részét, amely ahhoz a külön síkhoz tartozik amelyben ő abban az időben él.

Ezenfelül, az ember nem mindig ismeri fel bizonyossággal egy fizikai test asztrálmását még ha
látja is őt. Rendszerint nagyfokú tapasztalatra van szüksége, mielőtt a tárgyak azonosságát
tisztán meg tudja állapítani és minden kísérlete hogy foglalkozzék velük, könnyen lesz
határozatlan és bizonytalan. Ennek példáit gyakran látni a kísértetjárta házakban, ahol
kődobálás és fizikai tárgyak határozatlan és esetlen mozgatása történik.

A halott gyakran nem jön rá, hogy nem szükséges dolgoznia egy élőért, ennie, aludnia és így az
ember a halála után folytathatja az ebéd készítést és elfogyaszthatja a teljesen képzelete által
teremtett ételeket, sőt házat építhet magának hogy abban lakjék. Feljegyezték egy ember esetét,
aki egy házat épített magának, követ kőre rakott, amikor is minden egyes követ külön-külön
teremtett meg saját gondolataival. Természetesen ugyanezzel az erőfeszítéssel egyszerre az
egész házat is megteremthette volna. Néha rávették, hogy mivel a köveknek nincs súlyuk, a
fizikai sík állapotaitól eltérő állapotok között van és így további felfedezésekhez juttatták.

Hasonlóképpen, valaki aki előtt az asztrálélet feltételei újak, egy szobába való be- és kilépését
továbbra is az ajtón keresztül folytathatja, nem jővén rá, hogy a falakon éppen olyan könnyedén
mehet keresztül. Ugyanazon okból a földön járhat, bár éppúgy repülhet is a levegőben.

Ha valaki már a földi élete alatt megismerkedett olvasás útján vagy másképpen az asztrálélet
általános feltételeivel, a halál után természetesen többé-kevésbé ismerősnek találja magát e
téren és ennek következtében nem kell a fejét törnie, hogy mit is csináljon.

73
Az e tárgyra vonatkozó okkult tanítás értelmes megismerése, amint a tapasztalás mutatta, a
halál után magában is rendkívüli előnnyel bír az illetőre nézve és pusztán az, hogy valaki
hallott az asztrálélet feltételeiről már nagy előnyt jelent, bár ezeket a tanításokat úgy
tekinthette, mint egyikét a sok feltevésnek és többet már nem is törődött velük. Mások, akik az
asztrálvilágot illető ismeretük szempontjából nem ilyen szerencsések, legjobb, ha áttekintik
helyzetüket és kísérletet tesznek hogy meglássák a körülöttük levő élet természetét és azt, hogy
hogyan lehet az a leghasznosabb számukra. Ezen felül jól teszik ha egy tapasztalt baráttal
beszélnek erről.

A fent leírt élet állapotai alkotják a Kámalokát, szó szerint a Káma vagy vágy helyét, a
skolasztikus irodalom limbuszát. Általában a Kámaloka azt a helyet jelenti, amelyet értelmes és
félig értelmes lények népesítenek be. Sokféle típusú és alakú élő népesíti be, melyek annyira
eltérnek egymástól, mint ahogy egy fűszál eltér egy tigristől vagy a tigris az embertől és
természetesen az elhunyt emberi lényeken kívül sok más lény is él itt. Áthatja a fizikai világot
és az asztrálist a fizikai világ hatja át, azonban, minthogy az anyag állapota e két világban eltér
egymástól, együtt léteznek anélkül, hogy az egyik világ lényei tudomással bírnának a másik
világ lényeiről. A két világ lakói egymás jelenlétéről csak rendellenes körülmények között
vehetnek tudomást.

Így tehát a Kámaloka nincs elkülönítve az asztrálsík többi részétől mint egy határozott hely,
hanem csak azon lények öntudatállapotai által van elkülönítve akik hozzá tartoznak. Ezek a
lények olyan emberi lények - lévén akik levetették már a sűrű testet és az étermást -, akik még
nem váltak el a Kámától, azaz az érzés és vágytermészetüktől. Ezt az állapotot Pretalokának is
nevezik a preta azaz emberi lény lévén, aki elvesztette ugyan fizikai testét, azonban még meg
van terhelve állati természetének ruházatával.

A Kámaloka állapot az asztrálsík minden egyes alsíkján megvan.

A meghaltak először a nagyfokú nyugtalanság állapotában vannak, egyesek pedig tényleg meg
vannak rémülve. Ha találkoznak azokkal a gondolatformákkal melyeket ők és fajtájuk teremtett
meg – egy személyes ördög, egy haragos, és kegyetlen istenség és az örök büntetés
gondolataival – gyakran jutnak a szánalmas félelem állapotába és hosszú ideig tartó heves
mentális szenvedésen mehetnek keresztül, mielőtt megszabadulnának az ilyenfajta hamis
felfogástól.

Az igazság érdekében meg kell említenem, hogy ez a rémületes rossz csak az úgynevezett
protestáns felekezetek között veszi fel legélesebb alakját. A nagy római katolikus egyház a
purgatóriumra vonatkozó tanításaival sokkal jobban megközelíti az asztrálsík helyes fogalmát
és ájtatos hívei mindenesetre megállapítják, hogy az az állapot amiben röviddel a halál után
találták magukat csak ideiglenes, és feladatuk az, hogy erős spirituális törekvéssel
megkíséreljék az abból való kiemelkedést, amint csak lehetséges, mialatt minden szenvedést
ami érheti őket úgy fogadnak, mint amelyre jellembeli fogyatékosságaik csökkentése céljából
szükségük van, mielőtt magasabb és ragyogóbb régiókba emelkedhetnének.

A fentiekből látjuk, hogy bár az embereket vallásuk megtanította, hogy mi vár rájuk és hogyan
éljenek az asztrálsíkon, ezt a legtöbb esetben nem teszik meg. Így aztán azon új világra
vonatkozólag, amelyben magukat találják, jó sok magyarázatra van szükség a halál után,
éppúgy, mint annak előtte is, azonban csak kevesen vannak akik értelmesen fogták fel a
fejlődés tényét, és akik némileg megértvén helyzetüket, tudják, hogy mi a legjobb teendő.
Manapság sok ember, úgy „élő” mint „holt” foglalkozik azzal, hogy keresse és segítse azokat,

74
akik a halál utáni életet illetőleg tudatlanságban haltak meg. (Lásd a „Láthatatlan segítők” című
XXVIII. fejezetet) Szerencsétlenségre azonban, miként a fizikai síkon, úgy az asztrálsíkon is a
tudatlanok csak ritkán készek arra, hogy hasznát vegyék a bölcsek tanácsának vagy példájának.

Az olyan számára, aki fizikai halála előtt már megismerkedett az asztrálélet állapotaival, ezen
élet egyik legkellemesebb jellegzetessége a szükségességektől való teljes mentesség, mint pl.
az evés és az ivás, melyek a fizikai életet terhessé teszik. Az asztrálsíkon az ember valóban
szabad, szabadon teheti azt amit akar és azzal tölti idejét amivel akarja.

Amint már említettük, az aki fizikailag meghalt, folytonosan visszahúzódik önmagába. Az

egész élet és halál ciklust így egy ellipszishez lehet hasonlítani, melynek csak a legalacsonyabb
része nyúlik le a fizikai világba. A ciklus első része alatt az Egó belemerül az anyagba. Az ív
központja a fizikai élet központja kellene hogy legyen amikor az Egó kifelé való rohanását
befejezte és a visszahúzódás hosszú útjába kezd.

Ilyenképpen minden fizikai testetöltést úgy lehet tekinteni, mint az Egónak, akinek lakhelye a
mentálsík magasabb része, kifelé, az alsóbb síkba való kihelyezését. Az Egó a lelket mint
valami beruházást vetíti ki és reméli, hogy befektetését tapasztalatokkal gazdagabban veszi
vissza, amely új tulajdonságokat fejlesztett benne.

A halál utáni életnek az asztrálsíkon eltöltött része ennélfogva határozottan a visszafelé, az Egó
felé húzódás időszaka. A fizikai élet utolsó része alatt mind kevesebb kellene az ember
gondolatainak és érdeklődésének pusztán a fizikai dolgokra irányulnia; hasonlóképpen az
asztrálélet alatt mind kevesebb figyelmet kellene szenvednie az alsóbb asztrális anyagnak,
melyből a fizikai tárgyak mása áll és a legmagasabbrendű anyaggal kellene foglalkoznia,
melyből a gondolat és vágyformák állnak. Nem annyira térbeli helyzetét változtatta meg, bár
részben ez is történt, (lásd XIV. fejezet) mint inkább érdeklődése központját változtatta meg,
így azután az elhagyott fizikai világ mása lassan eltűnik látása elől és élete mindjobban a
gondolatvilágban való életté lesz. Vágyai és érzései még kitartanak, és ennek következtében, -
amit annak a készségnek tudhatni be, amellyel az asztrálanyag vágyainak és gondolatainak
engedelmeskedik – az őt körülvevő formák nagyon nagy mértékben a saját érzéseit fogják
kifejezni, melyek természete határozza meg főképpen, vajon élete boldog vagy szomorú lesz-e.

Bár ebben a könyvben nem foglalkozunk a halál utáni élet azon részével, melyet a „mennyei
világban” azaz a mentálsíkon tölt el, mindamellett hogy megértsük, hogy mi történik az
asztrálsíkon az asztráltesttel, szem előtt kell tartanunk, hogy az asztrálélet az élet és a halál
teljes körforgásában, főleg egy közbeeső állapot, előkészület a mentálsíkbeli életre.

Amint már láttuk, nem sokkal a fizikai halál után, az asztráltest felszabadul; az öntudat
szempontjából kifejezve, a Kama-Manas szabad. Ebből, az alsó Manas ezen része, mely nincs
ki nem bonyolíthatóan elkeveredve a Kámával, lassan elválik, oly tapasztalatokat vivén
magával, melyek alkalmasak a felső mentáltestbe való beépítésre.

Időközben az alsó Manas azon része, amely még elkeveredve marad a Kamával, az
asztráltestnek egy némileg zavaros tudatosságot ad az éppen lezárt élet eseményeinek töredékes
emlékezetével. Ha a vágyak és érzések erősek voltak és a mentálelem gyenge, akkor az
asztráltest nagyon megerősödik és hosszú ideig fennmarad az asztrálsíkon. Nagyfokú öntudatot
árul el, amelyet a belekeveredett mentálanyag okoz. Másrészt, hogyha az éppen bezárult életet
mentalitás jellemezte és inkább tisztaság semmint szenvedély, úgy az asztráltest alig erősödik,

75
csupán csak halvány képmása lesz az embernek és aránylag gyorsan fog szétoszlani és
elenyészni.

76
C.W. Leadbeater – A.E. Powell

A láthatatlan világok élete,

az asztráltestek világa

II. kötet

77
 XIV. fejezet

A halál utáni élet részleteiben

Az ember asztráltestét szemlélve két fő tényezőt kell figyelembe venni:

1. Azt az időtartamot, melyet az ember valamely alsíkon eltölt.

2. Az ezen alsíkbeli öntudata nagyságát.

Az időtartam hossza az ezen alsíkon levő anyag mennyiségétől függ, melyet a fizikai élete alatt
épített asztráltestébe. Szükségképpen addig fog ezen az alsíkon maradni, míg csak az annak
megfelelő anyag ki nem vált asztráltestéből.

Amint már láttuk, a fizikai élet alatt az asztráltest milyenségét melyet önmagának felépített,
közvetlenül szenvedélyei, vágyai és érzései, közvetve pedig gondolatai, valamint fizikai
szokásai – étel, ital, tisztaság, mértékletesség stb. határozzák meg. A nyers és durva asztráltest -
amely a nyers és durva élet eredménye – okozza, hogy az ember csak az alacsony
asztrálrezgésekre válaszol úgy, hogy a halál után az asztráltest hosszú és lassú feloszlásának
folyamata alatt az asztrálsíkhoz kötve fogja magát találni.

Egy finom asztráltest, amely a tiszta élet eredménye, azt eredményezi, hogy az ember nem
válaszol az asztrálvilág alacsonyrendű és durva rezgéseire, hanem csak annak magasrendű
befolyásaira; következésképp a halál utáni életében sokkal kevesebb zavarban lesz része és
fejlődése gyorsan és könnyen fog előrehaladni.

Az öntudat nagysága attól függ, hogy fizikai élete alatt az egyes alsíkok anyagát mily
mértékben éltette és használta.

Ha a földi élet alatt az állati természetet élte és megengedte annak tobzódását, hogyha az
értelmi és spirituális részt elhanyagolta vagy elnyomta, akkor az asztrál vagy vágytest a halál
után hosszú ideig fog megmaradni.

Míg hogyha a földi élet alatt legyőzte és megfékezte a vágyat, ha megtisztította és a felső
természet szolgálatába állította azt, akkor az asztráltest kevés erőt nyer és így gyorsan
szétoszlik és eltűnik.

Az átlagember azonban halála előtt egyáltalán nem szabadul meg minden alsórendű vágytól és
ennek következtében kisebb-nagyobb mértékben teljes tudatossággal bíró hosszú időt vesz
igénybe az egyes asztrálsíkbeli alsíkokon míg a létrehozott erők feldolgozzák magukat és így
szabadon engedik az Egót.

Az általános elv az, hogy amikor az asztráltest egy sík iránti vonzalmát kielégítette, durvább
részecskéinek nagy része lehull és a lét némileg magasabb állapotának közelében találja magát.
Sajátos vonzása úgyszólván állandóan csökken, és ennek következtében állandóan felfelé
emelkedik a sűrűből a könnyebb rétegbe és csak akkor áll meg útjában, ha egy időre
egyensúlyba jutott.

Az asztrálvilág bármely adott alsíkján lenni annyit jelent, hogy az ember kifejlesztette az
asztráltestében levő azon részecskék iránti érzékenységét, melyek ezen alsíkhoz tartoznak. Az

78
asztrálsíkon tökéletes látással bírni azt jelenti, hogy az ember az asztráltest minden egyes
részecskéjében kifejlesztette az érzékenységét úgy, hogy egyidejűleg az összes alsíkokat látni
lehet.

Az, aki jó és tiszta életet élt, akinek legerősebb érzései és vágyai csak önzetlenek és
spirituálisak voltak, nem fog vonzódni az asztrálsíkhoz és ha teljesen magára marad, alig van
ami a síkon érdekli vagy tevékenységre ébreszti itt tartózkodásának viszonylag rövid
időtartama alatt. Földi szenvedélyeit még a földi élete alatt leigázta, az akaraterejét
magasabbrendű csatornákba irányította, az alsóbbrendű vágyaknak alig van az asztrálsíkon
kimerítendő erejük. Így azután itt tartózkodása nagyon rövid ideig fog tartani és a
legvalószínűbb, hogy álomszerű fél-öntudatlansággal fog bírni míg csak álomba nem merül,
mely alatt magasabb életelvei véglegesen elválnak asztráltestétől és belépnek a mennyei világ
boldogsággal teljes életébe.

Még szakszerűbben kifejezve, a Manas a földi élet alatt megtisztította a Kamát, mellyel össze
van fonódva úgy, hogy ami a halál után megmarad a Kamából csupán csak maradvány, amitől
a visszahúzódó Egó könnyen megszabadul. Az ilyen ember azért kevés tudatossággal fog
rendelkezni az asztrálsíkon.

Előfordulhat, hogy valakinek az asztráltestében előző életeinek eredményeképpen sok durva

asztrálanyag van. Ha úgy nőtt fel és úgy élt, hogy nem éltette ezt a durva anyagot, bár abból
sokat kivethetett és finomabb anyaggal helyettesíthette, még mindig sok megmaradhatott abból.
Ennek következtében az illetőnek egy ideig az asztrálsík egyik alacsony alsíkján kell maradnia,
míg csak az egész durva anyag ki nem hullott. Minthogy azonban a durva anyag nem volt
éltetve, az illető csak kevés tudatossággal fog bírni és itt tartózkodása alatt gyakorlatilag aludni
fog.

Van egy kritikus pont az anyag állapotainak minden egyes párja között; a jeget annyira lehet
melegíteni, hogy a legkisebb hőemelkedés folyékonnyá teszi; a vizet oly állapotba lehet hozni,
hogy a legcsekélyebb hőemelkedés is gőzzé változtathatja. Ugyanúgy az asztrálanyag minden
állapotát oly finomságú fokra lehet emelni, hogy minden hozzájövő finomítás a következő
magasabb állapotba változtatja át. Ha valaki ezt az asztráltestében levő minden anyagállapottal
megtette úgy, hogy az a lehető legfinomabb fokban megtisztult, akkor a szétbomlasztó erő első
érintése megtöri annak összetartozását és eredeti állapotába oldja fel, felszabadítva őt, hogy
átmehessen a következő alsíkra. Így azután az asztrálsíkon való áthaladása elképzelhetetlen
gyorsasággal történik meg és a síkon keresztül a mennyei világ magasabb állapotába
gyakorlatilag véve egy pillanat alatt fog átvillanni.

A halál után a mennyei világba vezető útján mindenkinek keresztül kell haladnia az asztrálsík
minden alsíkján. Hogy azután tudatos lesz néhányukra vagy valamennyiükről és hogy
milyen mértékben, az a fent felsorolt tényezőktől függ.

Mindezen okokból világos, hogy azon öntudat nagysága amellyel valaki az asztrálsíkon
rendelkezhetik és az az idő, amit a mennyei világ felé haladtában itt eltölt, széles határok között
mozoghat. Vannak akik csak néhány órát vagy napot töltenek az asztrálsíkon, mások sok évig,
esetleg évszázadokig maradnak itt.

A közönséges ember a halál után az asztrálsíkon átlagosan 20-30 évet tölt el. Kivételes eset
Erzsébet királyné, aki annyira szerette hazáját, hogy csak nemrég ment át a mennyei világba és

79
halála óta idejét azzal töltötte, hogy megkísérelte – egész mostanáig majdnem sikertelenül -
belevésni utódaiba az ő elgondolásait arra nézve, hogy mit is kellene tenni Angliáért.

Egy másik figyelemreméltó példa Viktória királynő esete, aki nagyon gyorsan haladt keresztül
az asztrálsíkon és lépett be a mennyei világba; gyors haladását kétségtelenül a hozzá fűződött
milliónyi szerető és hálás gondolatformáknak, valamint a veleszületett jóságának tudhatók be.

A földi életek közti időtartam általános kérdése bonyolult. Itt ezeknek időközöknek csupán az
asztrális részét érinthetjük röviden. További részleteket illetőleg a tanulót a „The inner life”
című munka II. kötetéhez utaljuk.

A számításba jövő három tényező a következő:

1. Az Egó osztálya,
2. az egyéniesülés mikéntje,
3. a legutolsó földi élet hossza és természete.

Az alábbi tábla az asztrál élet átlaghosszát mutatja úgy, amint azt az Egó osztálya
meghatározza.

[Az eredeti magyar anyagban nincs táblázat.]

Az egyéniesülés mikéntje némi eltérést okoz, azonban ez az eltérés aránylag sokkal kisebb az
alsóbb osztályokban. Azok, akik értelmi úton egyéniesültek az életek között sokkal inkább
törekszenek hosszabb időközt tartani, mint azok, akik más módon egyéniesültek.
Általánosságban, aki fiatalon halt meg, rövidebb időközt fog tartani, mint aki idős korban halt
meg, azonban az aránylag hosszabb asztrális életre hajlamos, mert azon erős érzelmek
legnagyobb része, melyek az asztráltestben élik ki magukat, a fizikai élet első felében
keltődnek.

Arra kell gondolnunk, hogy az asztrálvilágban a mi rendes időmérés módszerünket aligha lehet
alkalmazni. A félelem vagy a szenvedés egy néhány órát már a fizikai életben is majdnem
végtelenné nyújt és az asztrálsíkon ez a jellegzetesség százszorosan megnövekszik.

Az asztrálsíkon az időt csak érzékeivel mérheti az ember. Ezen tény elferdítésének eredménye
az örök kárhozat téves fogalma.

Láttuk tehát, hogy az eltöltött idő és a tapasztalat öntudatosságban az asztrálsík minden egyes
alsíkján nagymértékben függ a fizikai világban eltöltött élet milyenségétől. Egy másik
nagyfontosságú tényező az ember értelmi magatartása a fizikai halál után.

Az asztráléletet éppúgy lehet az akarattal irányítani mint a fizikai életet. A kis akaraterővel
rendelkező ember a fizikai és az asztrálvilágban nagymértékben azoknak a körülményeknek
van kiszolgáltatva, amelyeket önmaga számára teremtett meg. A határozott ember mindig fel
tudja magát találni és saját életét képes élni.

A folyamatot nagyban meg lehet gyorsítani ha az ember rájön annak szükségességére, hogy
megszabaduljon a rossz vágyaktól melyek fogva tartják őt és megteszi a szükséges
erőfeszítéseket. Az aki nincsen tisztában a dolgokkal, rendszerint töpreng a vágyai felett és így
meghosszabbítja azok életét; kétségbeesetten kapaszkodik az asztrálanyag durvább részeibe,

80
mert az ezekkel kapcsolatos érzések látszanak legközelebb állóknak ahhoz a fizikai élethez
mely után még vágyódik. A helyes eljárási mód természetesen az volna, hogy kiölje a földi
vágyakat és oly gyorsan visszahúzódjék önmagába amennyire csak lehetséges.

Az asztrálélet tulajdonságainak pusztán intellektuális ismerete és a valóságban, a teozófiai

igazságok általános ismerete felbecsülhetetlen értékkel bír az ember halál utáni életében.

A legnagyobb fontossággal bír, hogy az ember a fizikai halál után teljesen világosan felismerje,
hogy ő állandóan visszahúzódik az Egó felé, és hogy ennek következtében gondolatait
amennyire csak lehetséges el kellene fordítania a földi dolgoktól és figyelmét spirituális
dolgokra irányítani, melyek a maguk idején, akkor fogják foglalkoztatni őt, amikor az
asztrálsíkról a mentális vagy mennyei világba fog átlépni.

Ilyen magatartást tanúsítva meg fogja könnyíteni az asztráltest természetes felbomlását ahelyett
hogy szükségtelenül és haszon nélkül az asztrálvilág legalsó síkjain késlekedjék.

Szerencsétlenségre sokan vannak, akik vonakodnak gondolataikat felfelé irányítani, ellenben

kétségbeesett állhatatossággal kapaszkodnak a földi dolgokba. Idő múltával a fejlődés
természetes folyamatában, fokozatosan elvesztik az alsóbb világokkal való érintkezést,
minthogy azonban minden lépésnél ellenállást fejtenek ki, sok szükségtelen szenvedést
okoznak maguknak és komolyan késleltetik felfelé haladásukat.

A dolgok természetes folyásával szemben tanúsított ezen tudatlan ellenállásban a fizikai

holttest birtoklása segítségére van az embernek; ez esetben a holttest támpontul szolgál a fizikai
síkon. Ezen törekvés legjobb ellenszere az elégetés, amely megsemmisíti a fizikai síkkal való
kapcsolatot.

A halál utáni élet néhány tipikus példája fogja legjobban megvilágosítani ezen élet természetét
és célszerűségét.

Egy közönséges színtelen embert, aki különösképpen se nem jó se nem rossz, a halál
természetesen semmi tekintetben sem változtatja meg, továbbra is csak színtelen marad.
Következésképpen nem lesz része semmiféle különleges szenvedésben és semmiféle
különleges örömben; sőt a valóságban ezt az életet némileg unalmasnak találhatja, mivel
érdeklődése fizikai élete alatt nem irányult semmiféle különleges dologra, s így asztráléletének
sem lesz semmilyen tartalma.

Ha a fizikai életében pletykán, sporton, üzleten vagy ruházkodáson kívül semmi mással nem
foglalkozott, amikor ezek többé nem léteznek számára, valószínűleg találni fog időt, hogy
erősen foglalkozzék ezekkel a dolgokkal.

Az olyan ember, akinek alacsony típusú erős vágyai voltak, aki mondjuk iszákos vagy érzéki
ember volt, sokkal rosszabb helyzetben van. Nemcsak hogy megmaradtak vágyai és hajlamai
(emlékezzünk arra, hogy az érzékek központjai nem a fizikai, hanem az asztráltestben a
Kamában vannak), hanem sokkal erősebbek lesznek mint annak előtte valaha is voltak, mivel
az asztrálanyagban teljes erejük jut kifejezésre, egyikük sem lévén lekötve nehéz fizikai
részecskék mozgatásával.

Az ilyen ember, az asztrálélet legalacsonyabb és legromlottabb állapotában lévén, gyakran elég

közel látszik lenni a fizikaihoz, hogy bizonyos szagokat megőrizzen, bár az így létrehozott

81
élvezet csak arra elegendő, hogy még jobban izgassa mértéktelen vágyait és az őrültség
határáig gyötörje őt.

Minthogy nincsen többé fizikai teste melynek segítségével képes csillapítani vágyait, nincs meg
annak a lehetősége, hogy rettenetes szomjúságát csillapítsa. Ez az eredete a tisztítótűzre
vonatkozó számtalan hagyománynak, amely majdnem minden vallásban megvan, melyek
helyesen jelképezik a leírt kínzó állapotokat. Egy ilyen állapot nagyon hosszú ideig is eltarthat,
minthogy csak az önmaga folytonos gyengülésével szűnik meg.

Az egész folyamat észszerű és gépies volta világos; az ember a saját cselekedeteivel önmaga
teremtette meg állapotait és határozta meg azok erejének és tartósságának pontos fokát.
Továbbá ez az egyetlen mód, ahogyan megszabadulhat bűneitől. Mert hogyha közvetlen
újraszületne, akkor az új életét pontosan ott kezdené, ahol a megelőzőt befejezte, azaz
szenvedélyeinek és vágyainak rabszolgája és annak lehetősége, hogy önmaga ura legyen,
mérhetetlenül meggyengülne. De amint történik, vágyai kiégnek, és következő testetöltését
azok nélkül kezdheti meg és Egója a komoly lecke után hajlamos lesz minden erőfeszítésre,
hogy alsóbb testeit hasonló ballépéstől visszatartsa.

Az igazi iszákos néha képes egy éteranyag fátylat maga köré vonni és így részben anyagiasulni.
Ekkor magába szívhatja az alkohol gőzét. Ezért igyekszik másokat is az iszákosságra
kényszeríteni, hogy azután képes legyen részben belépni a fizikai testükbe és megszállni őket,
hogy testükön át még egyszer közvetlen végigtapasztalhassa azokat az érzéseket melyek után
vágyik.

A megszállás lehet ideiglenes vagy állandó. Amint azt az előbb említettük az elhalt érzékies
ember minden testet hatalmába keríthet amelybe csak belopózni képes, hogy kielégítse durva
vágyait. Máskor bosszúból szállhat meg valakit; Feljegyezték, hogy egy alkalommal valaki
ellensége leányát szállotta meg.

A megszállásnak ellenszegülni vagy azt meggátolni a legjobban úgy lehet, hogy az ember az
akaraterejét használja. Ha előfordul, az majdnem mindig azért van, mert az áldozat eleinte
önként adta oda magát a megszálló befolyásának és így első lépése az, hogy a leigázást
megakadályozza. Az értelmet határozott ellenállásként kitartóan a megszállás ellen kell
fordítania erősen elképzelve, hogy az emberi akarat erősebb mint bármely rossz befolyás.

Az ilyen megszállás teljesen természetellenes és mind a két félre nézve a legnagyobb

mértékben káros.

A túlhajtott dohányzás asztráltestre gyakorolt hatása a halál után észrevehető. A méreg annyira
megtölti az asztráltestet, hogy az befolyása alatt megkeményedik és képtelen helyesen dolgozni
vagy szabadon mozogni. Erre az időre az ember olyan mintha meg volna bénítva – képes ugyan
beszélni, mégis ki van zárva a mozgásból, és majdnem teljesen el van zárva a magasabb
befolyásoktól. Amikor asztráltestének megmérgezett része elhasználódott, kiemelkedik ebből a
kellemetlen állapotból.

Az asztráltest éppen úgy változtatja részecskéit mint a fizikai test, azonban itt nem létezik
olyasmi ami megfelel az étkezésnek és emésztésnek. A kihullott asztrálrészecskéket a légkörből
más részecskék pótolják. Az éhség és szomjúság tisztán fizikai vágyai itt nem léteznek.
Ellenben a falánk vágya az ízlés érzését kielégíteni és az iszákos vágya az alkohol után

82
asztrálisak lévén, még megvannak, és amint már említettük, ezek nagy szenvedést okoznak
annak következtében, hogy hiányzik a fizikai test melynek segítségével egyedül elégíthetők ki.

Sok mítosz és hagyomány van, melyek a leírt állapotokat példázzák. Ezek egyike a Tantalusz
mondája, aki őrjítő szomjúságtól szenvedett, mégis arra volt kárhoztatva, hogy lássa, amint a
vizet éppen akkor veszik el ajkától, amikor majdnem érintette azt. Egy másik, amelyik a
becsvágyat jellemzi, Sisyphus mondája, aki arra volt kárhoztatva, hogy egy nehéz sziklát
görgessen fel egy hegyre, de csak azért, hogy ismét legurulni lássa. A szikla itt a becsvágyó
terveket jelképezi amelyeket az ilyen ember folyvást alakít, de csak azért, hogy lássa hogy
nincs fizikai teste mellyel kivitelre kerülhetnek. Néha kimeríti önző becsvágyát, rájön, hogy
nem szükséges hogy a sziklát görgesse, majd békén hagyja a hegy alján.

Egy másik történet a sziklához kötözött Titusé, kinek a máját egy keselyű marcangolja, amely
azonban újra kinő amikor megette. Ez azt az embert ábrázolja, akit a Földön elkövetett bűnei
miatt érzett lelkiismeret furdalás kínoz.

A legrosszabb, amit egy közönséges világi ember a maga számára előkészít, az a haszonnélküli,
kimondhatatlanul unalmas lét, amely természetes következménye az öndédelgetésben,
köznapiasságban és pletykálkodásban eltöltött életnek.

Azok a dolgok melyek után vágyik többé már nem léteznek számára, mert az asztrálvilágban
nincs semmi elvégzendő dolog és bár oly nagy lehet a társasága, amilyent csak kíván, a
társaság az ő számára most már egy nagyon eltérő dolog lesz, mert mindaz amire a társas élet
épül itt már nem létezik.

Ilyenképpen tehát az ember maga alkotja meg a maga mennyországát vagy tisztítótüzét, ezek
azonban nem helyek hanem öntudatállapotok. Pokol nem létezik, csupán csak a teológiai
elképzelés találta ki. Sem a pokol sem a tisztítótűz nem lehetnek örökké tartók, mert egy véges
ok nem hozhat létre végtelen okozatot.

A legrosszabb fajta ember halál utáni állapotát mindamellett talán legjobban a „pokol”
kifejezés írhatja le; bár nem örökké tartó. Így pl. néha megtörténik, hogy egy gyilkost üldöz az
áldozata és sohasem képes elmenekülni annak zaklató jelenlététől. Az áldozat (hacsak maga is
nem valami alacsony típusú) öntudatlanságba van burkolva és ez a nagy öntudatlanság a gépies
üldözésnek új rémséget látszik kölcsönözni.

Az élveboncolónak szintén megvan a maga „pokla”, ahol megcsonkított áldozatainak tolongó

alakjai között él, amelyek siránkoznak, remegnek és üvöltenek. Ezeket nemcsak az állati lelkek
éltetik, hanem a kínzó iránti gyűlölettől lüktető elemi élet is, aki legrosszabb kísérleteit gépies
szabályossággal újra és újra megismételve tudatában van összes iszonyatainak és azon szokás,
melyre földi élete során szert tett, mégis önkínzásra ösztökéli.

Az ilyen állapotok nem önkényesek, hanem minden egyes esetben elvégzett műtétek által
működésbe hozott okok elkerülhetetlen következményei. A természet leckéje szigorú,
végeredményben azonban mégis izgalmas, mert a lélek fejlődéséhez vezet, minthogy teljesen
helyes, javító és üdvös.

A halál utáni állapot a legtöbb emberre nézve sokkal boldogabb mint a földi élet. A legelső
érzés, melynek a halott tudatára jön, a legcsodálatosabb és gyönyörrel teljes szabadság érzése,
nincs miért aggódnia, nem vár reá kötelesség, kivéve amelyeket önként vállalt magára.

83
Ebből a szempontból világos, hogy bőségesen igazolt az az állítás, hogy azok akik fizikailag
„élnek”, fizikai testbe vannak eltemetve, valóban kevésbé élők, mint azok, akiket halottnak
neveznek. Az úgynevezett halottak sokkal szabadabbak és anyagi feltételek által kevésbé
gátoltak lévén, sokkal hatékonyabban képesek dolgozni és tágabb teret találnak a
tevékenységre.

Az olyan ember, aki nem engedte meg asztrál teste újrarendeződését, az egész asztrálvilágban
szabad és nem találja azt kellemetlenül zsúfoltnak, mivel az asztrálvilág sokkal nagyobb mint a
fizikai világ felülete, míg népessége némileg kisebb és az emberiség asztrálvilágbeli átlagélete
rövidebb mint a fizikai világbeli átlagélete.

A halottakon kívül az asztrálvilágban természetesen ott van az élőknek mintegy egyharmad

része is, akik az alvás alatt egy időre elhagyták fizikai testüket.

Bár az egész asztrálsík bármelyik lakója számára aki nem engedte újrarendeződni asztráltestét
nyitva áll, a legnagyobb részük mégis a Föld felületéhez közel marad.

Egy magasabb embertípusra térve át, vegyük szemügyre olyan valakit, akiben némi érdeklődés
van pl. a zene, az irodalom, tudomány stb. iránt. Annak szüksége, hogy az ember a nap nagy
részét „keresettel” töltse el, itt nincs meg; az embernek szabadságában áll azt tenni amit éppen
akar, amennyiben azt a fizikai anyag nélkül megvalósítani képes. Az asztrálvilágban nemcsak a
legfontosabb, illetve legfenségesebb zenét lehet hallani, hanem sokkal jobban is lehet hallani
mint annak előtte, mert az asztrálvilágban más és teljesebb harmóniák vannak, mint
amilyeneket az aránylag tompa fizikai fülek meghallani képesek. A művész számára, annak
nagy megelégedettségére, a magasabb asztrálvilág egész szépsége nyitva áll előtte. Az ember
gyorsan és könnyen képes az egyik helyről a másikra mozogni és a Természet csodáit
nyilvánvalóan sokkal könnyebben megláthatja mint azt valaha is megtehetné a fizikai síkon. Ha
történész vagy tudós, rendelkezésére állnak a világ könyvtárai és laboratóriumai; a természeti
folyamatok iránti megértése sokkal teljesebb lesz mint annak előtte, mert most éppúgy láthatja
a benső mint a külső működőket, és sok olyan okot láthat meg, melyeket annak előtte nem,
mert most éppen úgy láthatja meg, melyeket annak előtte csak hatásaiban látott. Mindezekben
az esetekben öröme nagyban megnövekedett, mert itt nincs semmiféle fáradtság. (Lásd a
IX.fejezet 3. bekezdését.)

Az emberszerető ember áldásos munkáját itt sokkal erőteljesebben végezheti el mint valaha és
sokkal jobb körülmények között mint a fizikai világban. Ezernyi ember van akin segíteni tud,
és az igazi áldás nyújtás nagyobb bizonyosságával.

A halál után az asztrálvilágban bárki tanulmányoknak szentelheti magát és teljesen új

felfogásokra tehet szert. Így a teozófiát elsősorban megtanulhatják az asztrálvilágban. Egy
esetet jegyeztek fel mikor valaki itt tanulta meg a zenét bár ez szokatlan dolog.

Általában az asztrálsíkbeli élet sokkal tevékenyebb mint a fizikai, minthogy az asztrál anyag
sokkal jobban éltet mint a fizikai anyag és a forma is sokkal plasztikusabb. Az asztrálsíkon úgy
az öröm mint a haladás lehetőségei minden tekintetben sokkal nagyobbak mint a fizikai síkon.
A lehetőségek magasabbrendűek lévén bizonyos fokú értelemre van szükség, hogy az ember
hasznukat vehesse. Ha valaki amíg a Földön volt, egész gondolkodását és energiáját anyagi
dolgoknak szentelte, kevéssé látszik képesnek arra, hogy haladottabb munkának szentelje
magát, minthogy félig elsorvadt értelme nem lesz elég erős a nagyobb élet nagyobb
lehetőségeit felfogni.

84
Akinek élete és értékei magasabb típusúak voltak, az asztráléletének néhány éve alatt sokkal
több jót tehet mint valaha is tehet leghosszabb fizikai életében.

Az asztrálörömök sokkal nagyobbak lévén a fizikai világ örömeinél, meg van annak a veszélye,
hogy az embert elfordítják a haladás ösvényétől. Az asztrálélet gyönyörei nem jelentenek
azonban veszélyt annak számára, aki megérzett valami magasabbat. A halál után az embernek
arra kellene törekednie, hogy az asztrálsíkon oly sietve haladjon át, amennyire csak lehetséges,
állandó használhatósággal, nem adva oda magát többet azok élvezeteinek.

Bármelyik fejlett ember minden tekintetben ugyan olyan tevékeny asztrálteste alatt mint a
fizikai alatt; saját és mások haladását a halál után épp oly kétségtelenül elősegítheti vagy
késleltetheti mint azelőtt és ennek következtében az egész idő alatt a legnagyobb fontosságú
karmát teremt.

A valóságban teljesen az asztrálvilágban élő ember öntudata rendszerint sokkal határozottabb

mint amilyen az alvás alatti asztrálélete volt, és ennek megfelelően jobban képes gondolkodni
és határozottsággal cselekedni úgy, hogy a jó vagy rossz karmát teremtésére szolgáló alkalmak
is nagyobbak.

Általában azt lehet mondani, hogy az ember karmát teremthet bármilyen fejlett is az
öntudatossága vagy akárhol cselekedhet vagy választhat. Az asztrálsíkbeli cselekedetei
ilyenképpen karmikus gyümölcsöket hozhatnak a következő földi életébe.

A legalsó asztrális alsíkon, minthogy más dolgok foglalják le figyelmét, az ember keveset
törődik a fizikai világban történtekkel kivéve ha rossz társaságot látogat.

A következő alsíkon, a hatodikon, azok vannak, akik mindig amíg éltek, vágyaikat és
gondolataikat főképpen csak világi dolgokra összpontosították. Tehát még mindig azon a
helyen és személyek körül lebegnek, amelyekkel amíg a Földön éltek szoros kapcsolatban
voltak és az ezekkel kapcsolatos sok dologról tudhattak. Azonban sohasem látják a fizikai
anyagot, hanem mindig csak annak asztrális mását.

Így például egy nézőkkel tele színháznak megvan az asztrális mása melyet az asztrállények
láthatnak. Azonban nem láthatják őket úgy, ahogyan mi látjuk, sem a szereplők öltözékeit vagy
kifejezéseit és mivel a játékosok érzései nem valódiak hanem csak színleltek, az asztrálsíkon
semmi benyomást nem hoznak létre.

Akik a hatodik alsíkon vannak, amely a Föld felületén van, a fizikailag létező hegyek, fák,
tavak stb. asztrálmásaival körülvéve találják magukat.

A következő két alsíkon az ötödiken és a negyediken a fizikai dolgok ezen tudata szintén
lehetséges, habár kisebb mértékben.

A következő alsíkon a harmadikon és a másodikon, a fizikai síkkal csak egy médiumon át

történő külön erőfeszítéssel lehet érintkezni.

A legmagasabbról, az első síkról, még a médium útján való érintkezés is nagyon nehéz.

Azok, akik a magasabb alsíkon élnek, rendszerint olyan élményekkel látják el magukat,
amilyeneket kívánnak. Így az asztrálvilág egyik részében az emberek ön-teremtette tájképekkel

85
veszik körül magukat, mások a mások alkotta kész tájképeket fogják fel. (A különféle síkok és
alsíkok leírása a XVI. fejezetben található.)

Néha az emberek azokat a különleges jeleneteket alkotják meg maguknak, melyek a különféle
szentírásokban vannak leírva. Ügyetlenül megkísérlik, hogy fákon növő drágaköveket, tűzzel
kevert üvegtengert, belül szemekkel teli teremtményeket, százfejű és karú istenségeket
alkossanak.

Azon a helyen, melyet a spiritiszták nyári országnak neveznek, az egyfajú és egyvallású

emberek halál után éppúgy összetartani törekszenek, mint ahogy a földi élet alatt tették úgy,
hogy egy nyári országból álló hálózat van a vidékek felett, melyek hozzá tartoznak azokhoz
akik teremtették, közösséget alakítanak, melyek éppen oly nagyban különböznek egymástól,
mint hasonló közösségek itt a Földön. Ez nemcsak a természetes rokonság hanem azon tény
következménye is, hogy a nyelvbeli akadályok az asztrálsíkon nem léteznek.

Ez az elv az asztrálsíkokra általában érvényes. Így Ceylonban a spiritiszta szeánszokon úgy

találták, hogy a jelentkező lények buddhisták és hogy a síron túl megerősítve találták vallásaik
előre megalkotott nézeteit pontosan úgy, amint a különféle keresztény szekták tagjai
Európában. Az emberek az asztrálsíkon nemcsak a saját gondolatformáikat találják meg, hanem
a mások által alkotottakat is, - ezek némelyike hasonló gondolkodású ezernyi más ember
nemzedékeinek gondolkodása által teremtődött meg.

Nem ritka az az eset, amikor a szülők kívánságaikat gyermekeikbe belevésni igyekeztek,

különösen olyan egyesülést illetőleg melyre szívükben vágynak. Az ilyen befolyás átütő,
minthogy a közönséges ember az állandó kényszert a saját félig öntudatos vágyának hajlamos
tekinteni.

A halottak sok esetben nevezték ki magukat az élők őrangyalává, az anyák gyakran védik
gyermekeiket és így tovább.

Az elhalt zenész vagy író a saját eszméit belevésni képes a fizikai világban lévő íróba vagy
zeneszerzőbe úgy, hogy sok élő által írottnak tartott könyv valójában a halott munkája. Aki az
írást végzi, tudatában lehet a befolyásnak vagy lehet teljesen annak tudata nélkül is.

Egy vezető regényíró azt állította, hogy történetei úgy jönnek hozzá – nem tudja honnan – hogy
azokat igazán nem ő írta, hanem általa írták. Ő a dolgot felismerte: valószínűleg mások is
vannak ebben a helyzetben csak nem tudnak róla.

Az elhalt orvos halál után gyakran tovább érdeklődik betegei iránt és a másik oldalról
gyógykezelheti őket, vagy utódjának olyan kezelési eljárásokat igyekszik sugalmazni melyeket
az újonnan szerzett asztrálképességeivel hasznosnak lát.

Még a természetes halált halt legtöbb „jó” ember, valószínűleg egyáltalában nincsen tudatában
semmiféle fizikainak, mert az asztrálöntudatra ébredése előtt az összes alsó fokozaton áthaladt,
még ezek között is vannak egyesek, akiket egy hátramaradott miatt érzett nagy aggodalom
visszahúzhat a fizikai világgal való érintkezésbe.

A rokonok és barátok szomorúsága ugyancsak felkeltheti a figyelmét egy olyannak, aki átlépett
asztrálsíkra és visszahúzni igyekszik őt, hogy ismét érintkezésbe jusson a Földdel. Ez a lefelé
húzó irányzat az ismétléssel csak növekszik és valószínű, hogy az illető erőfeszítést fog tenni,

86
hogy érintkezésben maradhasson a fizikai világgal. A földi dolgok meglátásának ereje egy
időre növekedni fog nála, majd hirtelen csökken és akkor az illető erejének eltűnését látva
valószínűleg mentálisan szenvedni fog.

Sok esetben nemcsak hogy mérhetetlen és teljesen szükségtelen szenvedést okoznak

maguknak, hanem erős és zabolátlan bánatukkal sokszor komoly kárt is okoznak, azoknak
akiket gyászolnak.

Az asztrálsíkbeli élet egész tartama alatt, legyen az akár hosszú akár rövid, az ember ki van
téve a földi befolyásnak. A Földön lévő barátok szenvedélyes bánata és vágyódása, melyet
fentebb említettünk, az elhunyt ember asztráltestében rezgéseket hoz létre és így eljut az
értelméhez az alsó Manaszhoz. Ekképpen álomszerű állapotából a földi élet élénk emlékezetére
ébredve megkísérelheti, hogy földi barátaival érintkezésbe lépjen lehetőleg egy médium útján.
Az ilyen felébredést gyakran kíséri nagy szenvedés és az Egó visszahúzódásának természetes
folyamatát mindenesetre késlelteti.

Az okkult tanítás nem tanácsolja a halott elfelejtését, ellenkezőleg azt tanítja, hogy a halottra
vonatkozó szeretetteljes emlékezés egy olyan erő, amely ha helyesen irányítjuk, a halottnak
segítségére van a mennyvilág felé vezető útjában és a közbenső állapotokban való áthaladása
valóban értékes lehet, mert a gyászolás nemcsak haszonnélküli, hanem káros is. Valóban
ösztönszerű, hogy a hindu vallás a Shrabbha szertartásokat, a katolikus egyház pedig a
halottakért való imákat írja elő.

Az imák, az őket kísérő szertartásokkal együtt elemi-lényeket teremtenek, melyek a

Kámalokabeli lény asztrálteste ellen hatnak, meggyorsítják annak szétesését és így elősegítik a
mennyei világ felé vezető útját.

Amikor például misét szolgáltatnak, azzal a határozott célzattal, hogy segítségére legyenek a
meghaltnak, ez az erő alááradása révén kétségtelenül jó hatással lesz az illetőre: a reá való erős
gondolás kétségtelenül megragadja a figyelmét és amikor a templomba vonzódik ő is részt vesz
a szertartásokon és annak eredményeiben nagyban osztozik. Ha esetleg még öntudatlan, úgy a
pap akarata és imája az erőáramot az illető felé irányítja.

Még a legáltalánosabb jellegű ima vagy óhaj is amely a holt javát célozza - bár valószínű, hogy
határozatlan és ennélfogva kevésbé hatásos mint egy határozottabb gondolat -, összevéve olyan
hatást hoz létre, amelynek fontosságát nehéz lenne túlozni. Európa keveset tud arról, hogy mit
köszönhet azoknak a nagy vallási rendeknek, amelyek annak szentelik magukat, hogy éjjel-
nappal szüntelenül az elhalt hívőkért imádkozzanak.

87
 XV. fejezet

A halál utáni élet: különleges esetek

A gyakorlatban nincs különbség egy elhalt pszichikus és egy elhalt közönséges személy halál
utáni öntudata között, kivéve hogy a pszichikus minthogy valószínűleg sokkal jobban ismeri az
asztrálanyagot, sokkal otthonosabban fogja magát érezni új környezetében. Pszichikusnak lenni
csak annyit jelent, hogy az illetőnek bizonyos tekintetben érzékenyebb fizikai teste van mint a
legtöbb embernek; következésképpen a fizikai test levetése után ez az egyenlőtlenség többé
nem létezik.

A hirtelen halál, amilyen egy szerencsétlenség, szükségképen nem kell, hogy valami módon
rossz hatással legyen az asztráltestre. A legtöbb ember számára a természetes halál előnyösebb,
mert a koros ember lassú elsorvadása vagy hosszantartó betegség pusztítása majdnem
elkerülhetetlenül együtt jár az asztrál részecskék nagymérvű meglazulásával és szétoszlásával
úgy, hogy amikor az ember öntudatát visszanyeri az asztrálsíkon, legalább a fő munkát már
elvégezte.

A legtöbb esetben, amikor szerencsétlenség vagy öngyilkosság által a Kama (vágy) és a Prana
(életerő) közötti kapcsolat nem könnyen szakad meg és ennek következtében az asztráltest
erősen éltetett.

A princípiumoknak a fizikai burokból való kihúzódása - amikor ez hirtelen halál

következménye - hasonló a magnak az éretlen gyümölcsből való kiszakításához. Az
asztrálanyag legdurvább részének nagy része még mindig a személyiségen csüng, amely ennek
következtében a hetedik vagy legalsó asztrálsíkhoz van kötve.

Az a mentális rémület vagy zavar amely néha a hirtelen halált követi, természetesen
kedvezőtlen az asztráléletre. Bizonyos esetekben a megrázkódtatás és rémület a halál után egy
ideig megmaradhat.

A fejvétellel járó büntetések áldozatai, eltekintve attól a sértéstől, amit az asztráltestnek a

fizikaiból való hirtelen kirántása okoz, a gyűlölettől, szenvedélytől és a bosszúállástól lüktetve
különösen veszedelmes elemet képeznek az asztrálvilágban. Fizikai testében levő gyilkos
kellemetlen lehet a társadalomra nézve és világos, hogy sokkal veszedelmesebb amikor hirtelen
kikerül a testből; és amíg a társadalom meg tudja magát védeni a fizikai testben levő gyilkostól,
addig ezidőszerint védelem nélkül áll azokkal a gyilkosokkal szemben, akik szenvedélyeik
teljes virágában kerülnek az asztrálsíkra.

Az ilyenek mint más gyilkosok felbujtói szerepelhetnek. Jól ismert dolog, hogy egy különleges
fajta gyilkosság ugyanabban a közösségben újra és újra megismétlődik.

Az öngyilkos helyzetét még jobban komplikálja az a tény, hogy elhamarkodott tette rendkívüli
módon csökkentette a felső Én azon erejét, hogy alsó énjét visszavonja önmagába és
ennélfogva más és nagy veszélyeknek tette ki. Emlékeznünk kell azonban arra, amint már
mondottuk, az öngyilkosságok bűntettei a körülmények szerint lényegesen különböznek
egymástól, kezdve Szokratész erkölcsileg feddhetetlen tettétől a mindenféle fokozaton át
egészen a hitvány gazfickó tettéig, aki azért követ el öngyilkosságot, hogy saját bűne fizikai

88
következményeit elkerülje, és természetesen a halál utáni helyzet is ennek megfelelően
változik.

Az öngyilkos karmikus következményei rendszerint súlyosak; bizonyos hatással vannak a

következő életre és valószínűleg több mint egy életre. A Természet ellen elkövetett bűn ez,
amely beleütközik a fizikai élet hosszára nézve előírtakra. Ugyanis minden embernek meg van
határozva az élethossza, melyet az előző okok bonyolult szövedéke - éspedig a Karma –
határoz meg és az életidőnek a személyiség szétválása előtt a kijelölt ideig kell tartania.

Az értelem megtartása a halál idejében határozza meg a személy elkövetkező állapotát. Így
nagy különbség van aközött, aki életéről önzetlen indítóokokból mond le és aközött, aki
önkényesen, önző indítóokokból, mint amilyen a félelem stb. rombolja szét testét.

A tiszta és spirituális értelemmel bíró ember, aki szerencsétlenség áldozata stb. természetes
életidejét boldogan átalussza. Más esetekben az ember öntudatos marad és gyakran egy ideig a
földi élet végtelenében keveredve egy régióban marad, amely asztrálteste legkülső rétegének
felel meg. A rendes Kamalokabeli élet nem kezdődik meg hamarabb, amíg a földi élet
természetes szövedéke le nincs gombolyítva és élénk tudatában van úgy az asztrál mint a fizikai
környezetének.

Ennélfogva egy pillanatig sem kell azt feltételezni, hogy azért mert az asztrálélet sokban felette
áll a fizikainak, ennek következtében az ember jogosult öngyilkosságot elkövetni vagy keresni
a halált. Az ember fizikai testben olyan célból testesül meg, amelyet csupán a fizikai világban
érhet el. Vannak olyan leckék, melyeket sehol máshol nem lehet megtanulni csakis a fizikai
világban és minél hamarabb tanuljuk meg azt annál hamarabb szabadulunk meg annak
szükségességétől, hogy visszatérjünk az alsóbb és sokkal korlátoltabb világba. Az Egó nem
sajnálja a fáradtságot, hogy fizikai testben testesüljön meg és hogy keresztül élje a
kisgyermekség fárasztó időszakát, melyen keresztül fokozatosan és sok erőfeszítéssel némi
uralomra tesz szert új testei felett, ennélfogva erőfeszítéseit nem kellene balgán pocsékolnia.
Ebben a tekintetben az önfenntartás ösztöne az egyik aminek engedelmeskednie kellene, mert
az a kötelessége az embernek, hogy földi életét a legjobban használja fel és addig tartsa meg,
ameddig csak engedik a körülmények.

Ha valaki, akit hirtelen megöltek, alacsony, kegyetlen, önző és érzéki életet élt, teljesen tudatos
lesz a hetedik asztrál alsíkon és hajlamos arra, hogy egy rettenetes rossz lénnyé fejlődjék. Oly
vágyaktól égve, melyeket többé nem képes kielégíteni, megkísérelheti, hogy szenvedélyeit egy
médium útján elégítse ki, vagy valamely érzékeny személy útján, akit megszállhat. Az ilyen
lények ördögi gyönyört találnak abban, hogy mindenfajta asztrális csalást felhasználjanak, hogy
másokat is ugyanabba a kicsapongásba vigyenek, melybe maguk is kerültek. Ebből az
osztályból, valamint az éltetett burokból valók a megkísértők (Lásd a XIX. fejezetet.) az
egyházirodalom ördögei.

Az alábbiak részletes leírást tartalmaznak a hirtelen halál áldozatairól akár öngyilkosok akár
szerencsétlenség áldozatai voltak, ha az ilyen áldozatok durva és romlott emberek. „Ha bűnös
érzéki emberek, úgy boldogtalan árnyként vándorolnak ide-oda … míg csak el nem érkezik
haláluk órája. Földi szenvedélyek teljes virágzásában elszakadva, melyek ismerős helyekhez
kötik őket. Csalogatják azok az alkalmak, melyeket kielégítésük céljából a médiumok
nyújtanak. Ők a középkori Pishacha-k, az Incubi-k és Succuba-k; ők a sóvárgás, a
mértéktelenség, kéjelgés és kapzsiság démonai, ők azok a fokozott ravaszságú, gonoszságú és

89
kegyetlenségű elemi lények, akik áldozataikat rettenetes bűnökre ingerlik és tobzódnak
ténykedéseikben.”

A csatákban megölt katonák nem számítanak teljesen ebbe az osztályba, mert az az ok, amiért
harcolnak, absztrakt értelemben véve akár helyes akár nem, ők mégis úgy gondolják, hogy
helyes; számukra a kötelesség szava ez, és életüket önként és önzetlenül áldozzák fel.
Rémséges volta dacára ennélfogva, a háború egy bizonyos síkon hatalmas tényező lehet a
fejlődésben. Ugyancsak ez képezi az alapját a mohamedán fanatikusok felfogásának, akik azt
hiszik, hogy aki a vallásért küzdve hal meg, annak a következő világban nagyon jó élete lesz.

Ha egy gyermek fiatalon hal meg, valószínűtlen, hogy sok közösséget fejlesztett volna ki az
asztrálvilág legalacsonyabb síkjával, és mint tapasztalatanyagot ritkán találni őket a legalsó
asztrális síkon.

Sok ember olyan kétségbeesetten ragaszkodik az anyagi élethez, hogy a halál alkalmával az
asztráltestük nem tud teljesen elválni az éteritől és így ennek következtében még éteranyaggal
körülvéve ébrednek fel. Ezek nagyon kellemetlen helyzetben vannak: az őket körülvevő
éterburok által el vannak vágva az asztrálvilágtól és ugyanakkor természetesen el vannak vágva
a közönséges fizikai élettől is, mivel fizikai érzékszerveik hiányoznak. Ennek eredménye, hogy
elhagyatva, némán és rémülten hányódnak ide-oda, képtelenül arra, hogy valamelyik sík
lényeivel érintkezzenek. Nem képesek rájönni, hogy csak az anyagtól kellene elszakadniuk és
akkor néhány pillanatig tartó öntudatlanság után, az asztrálsík rendes életébe mennének át.
Azonban ragaszkodnak nyomorúságos fél-öntudatukkal szürke világukhoz, ahelyett, hogy
inkább abba merülnének bele amiről azt gondolják hogy a teljes megsemmisülés, sőt magába a
pokolba, melyben hinni megtanították őket.

Idő múltával az étertest kimerül és a Természet rendes folyamata minden igyekezetük dacára
újra helyreáll. Teljes kétségbeesésükben néha meggondolatlanul még a megsemmisülés
gondolatát is jobbnak tartják mostani helyzetüknél, melynek eredménye aztán meglepően
kellemes rájuk nézve.

Néhány esetben egy másik asztrállény segíthet rajtuk azáltal, hogy rábeszélik őket, hogy
hagyják el azt ami rájuk nézve az életet jelenti és emelkedjenek ki belőle.

Más esetben oly szerencsétlenek lehetnek hogy felfedezik hogyan újíthatják meg bizonyos
mértékben a fizikai élettel való kapcsolatukat egy médium útján, habár szabály az, hogy a
médium „szellemi vezetője” nagyon helyesen megtiltja a médiumhoz való közeledést.

A „védőnek” igaza van, mert az ilyen lények rémületükben és szükségükben teljesen

lelkiismeretlenekké válnak és megszállnak, esetleg meg is őrjítenek egy médiumot úgy
küzdvén, mint ahogyan a vízbefúló küzd az életéért. Sikert csak akkor érhetnek el, ha a médium
Egója testeinek kézbentartásában meggyengült azáltal, hogy nemkívánatos gondolatoknak vagy
szenvedélyeknek adja oda magát.

Néha egy lény képes megszállni egy gyermek testét, kiűzve belőle azt a zsenge személyt,
akinek szánva volt, vagy néha megszállhatja egy állat testét, mivel a csoportlélek, amely egy
egy állatnál az Egónak felel meg, kevéssé tartja kezében a testet, mint az Egó. Az ilyen
megszállás lehet teljes vagy részleges. A megszálló lény így újra érintkezésbe jut a fizikai
síkkal, lát az állat szemein keresztül, az állatnak okozott minden fájdalmat megérez a
valóságban, már amennyire a saját öntudata tekintetbe jön, erre az időre ő az állati lény.

90
Az az ember, aki így egy állattal keveredik össze nem tudja tetszése szerint elhagyni az állati
testet, hanem csak fokozatosan és nagy erőfeszítéssel, ami valószínűleg több napra terjed.
Rendszerint csak az állat halálával szabadul fel és még akkor is marad benne asztrális kevert
anyag, melyet le kell vetnie. Az állat halála után az ilyen lélek rendszerint megkísérli egy
ugyanazon nyájhoz tartozó másik állat megszállását vagy valami más teremtményét, akit
kétségbeesésében meg tud ragadni. A leggyakrabban megszállt állatok kevésbé fejlettek, mint
pl. a marha, juh és a disznó. A fejlettebb teremtményeket, mint pl. a kutyát, macskát, lovat úgy
látszik nem lehet egykönnyen megfosztani testüktől, bár alkalmilag ilyen esetek is
előfordulnak.

Minden megszállás, akár emberi, akár állati test legyen az, rossz és hátrányos a megszálló
lélekre nézve, minthogy ideiglenesen megerősíti az anyagba való kapaszkodását és késlelteti
természetes átlépését az asztráltestbe és emiatt nemkívánatos karmikus kapcsolatot is
teremtenek.

Az olyan ember asztrálteste, aki bűnös vágyból vagy másképpen nagyon erős kapcsolatot
teremt valamilyen típusú állattal, állati jellegzetességeket mutat és kinézésében arra az állatra
emlékeztethet, akinek tulajdonságait a földi élet alatt támogatta. Nagyon ritka esetben az ember
egyesülhet az állat asztráltestével és mint egy rab hozzá lehet láncolva az állat fizikai testéhez.
Az ember tudatos az asztrális világban, megvannak az emberi képességei, azonban nem képes
uralni az állati testet és nem képes magát kifejezni ezen test által a fizikai síkon. Az állat teste
inkább börtönként szerepel mint testként és ezen felül az állati lélek nincs kivetve, hanem
megmarad saját teste birtokosának.

Az ilyenfajta esetek magyarázzák meg, legalábbis részlegesen a keleti országokban oly gyakori
hitet, hogy az ember bizonyos körülmények között állati testben testesülhet meg.

Hasonló sorsra juthat egy olyan ember, aki az újraszületés felé vezető útjában visszatér az
asztrálsíkra, amint ez az „Újraszületés” című fejezetben le van írva.

Azok csoportját, akiket az aggodalom határozottan a földhöz köt, a földhöz kötötteknek

nevezik; amint azt szent Márton kifejezte, az ilyen emberek „visszamaradók” és nem
„visszatérők”, minthogy képtelenek arra, hogy teljesen elszakadjanak a fizikai anyagtól amíg
csak olyan lekötöttségre nem találnak amely különösképpen megragadja érdeklődésüket.

Már láttuk, hogy a fizikai halál után az igazi ember állandóan visszahúzódik külső testeiből, és
hogy különösen a Manas vagy értelem elválni igyekszik a Kamától vagy vágytesttől. Bizonyos
ritka esetekben a személyiség vagy alsó Manas oly erősen a Kama uralma alá kerülhet, hogy az
alsó Manas teljesen szolgaságba kerül és nem tud elválni. A felső és alsó mentális közötti
kapcsolat, „az ezüst fonal, amely a Mesterhez köti őt”, kettészakad. Ezt az okkultizmusban a
„lélek elvesztésének” szokták nevezni. A személyes én elvesztése ez, mely elkülönült
szülőjétől a felső Egótól és így pusztulásra ítélte magát.

Az ilyen esetekben, még a földi élet alatt az alsó négység kivonja magát a triádból, azaz az
alsóbb életelvek, melyeknek feje az alsóbb Manas el van vágva a magasabb életelvektől, az
Atma, Buddhi és Felső Manastól. Az ember kettészakadt, magával vivén azon Manastikus
világosság visszatükröződéseit, melyeknek az egész életén keresztül vezetnie kellett volna őt.
Az ilyen teremtmény értelmességéért sokkal veszedelmesebb mint egy fejletlen állat; emberi
formája van ugyan, természetében azonban állat, az igazság és a szeretet minden érzéke nélkül.

91
A fizikai halál után az ilyen asztráltest egy rettenetes hatalmú lény és abban páratlan eset, hogy
bizonyos ritka körülmények között újraszületni képes az emberek világában. Nincsenek
ösztönei, kivéve az állatit, csupáncsak szenvedélyei által űzetve, azonban sohasem érzései által,
felruházva olyan ravaszsággal, melyben egyetlen állat sem versenyezhet vele, olyan megfontolt
gonoszsággal és eléri a rossz legmagasabb mértékét, él természetes ellenségeként minden
emberi lénynek. Az ezen osztályba tartozó lény – mely mint elemetál ismeretes - , minden
egyes újraszületéssel alacsonyabbra süllyed, míg végre a rossz erő lassú kimerülése
következtében – el lévén vágva az élet forrásától – elenyészik, feloszlik és így mint egy
különálló lét veszendőbe ment.

Az Egó szempontjából tekintve ennél a személyiségnél nincsen meg a hasznos tapasztalatok

aratása; a „sugár” semmit sem hozott vissza magával és az alsó élet teljesen és egészében
sikertelen.

Az elementál szót a különféle írók sokféle értelemben használják, azonban ajánlatos, hogy
használatát a fent leírt lényre alkalmazzuk.

92
 XVI. fejezet

Az asztrálsík

Ezt a fejezetet, amennyire a tárgy bonyolult volta megengedi, az asztrálsík vagy világ
természetének, kinézésének, sajátosságainak stb. leírására fogjuk korlátozni. Egy későbbi
fejezetet az asztrálvilágban élő lények felsorolásának és leírásának fogunk szentelni.

Az értelmes tanuló fel fogja ismerni, hogy fizikai nyelven mily rendkívüli módon nehéz
megfelelő leírást nyújtani az asztrálvilágról. A feladatot ahhoz hasonlították amikor valami
ismeretlen trópusi erdő kutatóját arra kérik, hogy írja le teljesen azt a vidéket, melyet bejárt. Az
asztrálvilág leírásának nehézségeit két tényező még jobban nehezíti:

1. A látottak emlékezetének az asztrálsíkról a fizikaira történő pontos átfordításának

nehézsége, és
2. a fizikai nyelv elégtelensége sok olyan dolog kifejezésére, amit le kell írni.

Az asztrálvilág legfeltűnőbb jellegzetességeinek egyike az, hogy folytonosan változó alakokkal

van tele. Nemcsak elemi eszenciából álló és egy gondolat által meglelkesített
gondolatformákkal találkozunk itt, hanem nagy tömeg elem-eszenciát is, melyből folyvást
alakok merülnek fel és amelybe ismét eltűnnek. Az elemi eszencia minden alsíkon száz és száz
változatban van meg, mintha az egész levegő gyöngyházhoz hasonló változó színekkel látható
és állandó hullámzó mozgásban lévő volna. Ezen asztrálanyagon keresztül állandóan
gondolatáramok hatolnak át; erős gondolatok melyek hosszú ideig mint lények maradnak meg,
gyenge gondolatok, melyek elemi eszenciába burkolóznak, majd újból kilebegnek belőle.

Már láttuk, hogy az asztrálanyag hét finomsági rendben – szilárd, folyékony, gázszerű stb. -, a
hét fizikai fokozatnak megfelelően található. Ezen hét anyagi rend mindegyike alapját képezi
az asztrálsík hét síkja, vagy alosztálya egyikének.

Szokássá vált ezen hét síkról úgy beszélni, mintha egyik a másik fölé volna elrendezve, a
legsűrűbb lent és a legfinomabb felül; és sok vázlatban tényleg így is vannak ábrázolva. A
szemléletesség ezen módjában van valami igazság, azonban nem a teljes igazság.

Minden egyes alsík anyaga áthatja az alatta lévő alsík anyagát, következésképpen a Föld
felületének mind a hét alsík együtt ugyanazon a helyen létezik. Viszont az is igaz, hogy a
magasabb asztrál alsíkok messzebbre terjednek a fizikai Földtől mint az alsóbb alsíkok.

Az asztrálsíkok közötti viszony kifejezésére egy nagyon világos hasonlat van a fizikai világban
A folyadékok nagymértékben áthatják a szilárdakat, pl. a víz a talajban, a gáz áthatja a
folyadékokat (a vízben rendesen nagy mennyiségű levegő van) és így tovább. Így lényegileg
igaz, hogy a Földön lévő folyékony anyag tömege a tengerekben, folyókban és a szilárd föld
alatt van. Hasonlóképpen a gázszerű anyag tömege a víz felülete felett nyugszik és sokkal
messzebbre nyúlik a térben mint a folyékony vagy a szilárd.

Hasonlóképen van az asztrálanyaggal is. Az asztrálanyag legsűrűbb tömörülete messze a fizikai

gömb határain belül fekszik. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az asztrálanyag
ugyanazoknak az általános törvényeknek engedelmeskedik mint a fizikai anyag és a Föld
középpontja felé vonzódik.

93
A hetedik, vagy legutolsó asztrálsík bizonyos távolságra belehatol a Föld belsejébe úgy, hogy a
benne élő lények tényleg a Föld kérgén belül találhatják magukat.

A hatodik alsík részben egybeesik a Föld felületével.

A harmadik alsík, melyet a spiritiszták „nyári ország”-nak neveznek, sok mérföldre nyúlik a
légkörbe.

Az asztrálvilág külső határa körülbelül a Hold-pálya távolságának közepéig terjed úgy, hogy
Föld közelben a Föld és Hold asztrálsíkja rendszerint érintkeznek egymással, Föld távolban
azonban nem. Innen ered az asztrálsíknak a görögök által adott neve – a Hold alatti világ. Ebből
az következik, hogy a Hold bizonyos időben asztrálközeledés lehetséges a Holddal, azonban
bizonyos más időben nem.

Feljegyeztek egy esetet, amikor egy ember elérte a Holdat, azonban mielőtt visszatérhetett
volna várnia kellett, amíg a két test közelsége folytán a közeledés lehetősége újból helyreállott.

A hét alsík természetszerűleg három csoportba tagozódik:

1. A hetedik vagy legalsóbb,

2. a hatodik, ötödik, és negyedik,
3. a harmadik, második és az első alsíkok.

Az egyes csoport tagjai közötti különbségeket két szilárd, pl. az acél és homok közötti
különbséghez, a csoportok közötti különbséget pedig a szilárd és folyékony közötti
különbséghez lehet hasonlítani.

A hetedik alsík fizikai hátteréül a fizikai világ szolgál, habár az csak részben és torzítva látható,
minthogy mindez, ami világos, jó és szép láthatatlan. 4.000 évvel ezelőtt Ani könyve egy
egyiptomi papyruson a következőképpen írja le: „Miféle hely ez ahova én jutottam? Nincs vize,
nincs levegője, mély, megfejhetetlen, fekete mint a legfeketébb éj és benne az emberek segítség
nélkül bolyonganak, benne az ember nem élhet nyugodt szívvel.”

Arra a szerencsétlen emberi lényre nézve, aki ezen a síkon van, tényleg igaz az, hogy az egész
Föld tele van sötétséggel és vad lakóhellyel, azonban olyan sötétség ez, mely önmagából árad
ki és okozza azt, hogy ottléte a rossz és rémület örök éjszakájává vált – ami egy igazi pokol, bár
minden más pokolhoz hasonlóan, teljesen az ember saját teremtménye.

Sok tanuló kellemetlennek találja ezen rész kikutatását mert ott a sűrűség és a durva
anyagiasság oly érzése él, amely felszabadult asztrális számára leírhatatlan, undorító, minthogy
azt az érzést váltja ki, mintha valami fekete, ragadós fluidumon keresztül vezetne az útja,
ugyanakkor lakói, valamint azok befolyások melyekkel itt találkozik az ember, nem nagyon
kívánatosak.

Az átlagos ember valószínűleg kevés olyat talál itt, ami visszatarthatja őt a hetedik alsíkon. Itt
rendesen azok a személyek ébrednek teljes öntudatosságra, akiknek vágyai durvák és
kegyetlenek – ilyenek az iszákosok, az érzékiek, az erőszakos bűnözők stb.

A hatodik, ötödik és negyedik alsík hátterét az a fizikai világ képezi, mely nekünk otthonos. A
hatodik alsík élete olyan mint a rendes fizikai élet, leszámítva a fizikai testet és annak

94
szükségleteit. Az ötödik és negyedik alsíkok már kevésbé anyagiasak és jobban eltávolodnak az
alsóbb világoktól és annak érdekeitől.

Mint a fizikai világban, úgy itt is a legsűrűbb asztrálanyag nagyon is sűrű az asztrálélet rendes
formái számára; azonban az asztrálvilágban vannak más formák is, melyek a felület
tanulmányozói előtt teljesen ismeretlenek.

Az ötödik és negyedik alsíkon a tisztán földi kapcsolatok mint kisebb fontosságúakká válnak és
az itt levő emberek arra törekszenek, hogy környezetüket mindinkább úgy alakítsák, hogy az
összhangban legyen állhatatosabb gondolataikkal.

A harmadik, második és első alsíkok, bár ugyanazt a helyet foglalják el, azt a benyomást keltik,
hogy még jobban eltávolodtak a fizikai világtól és ennek megfelelően kevésbé anyagiasak.
Ezen síkok lényei elvesztik a Föld és dolgainak látását, rendszerint erősen el vannak mélyedve
önmagukba és nagymértékben önmaguk teremtik meg a saját környezetüket - bár ezek eléggé
tárgyiak -, hogy más lények is észrevehessék.

Ilyenképpen kevéssé éberek a sík valóságaival szemben, ellenben ehelyett saját elképzelt
városaikban élnek, melyet részben a saját gondolataik által teremtettek meg, részben azonban
már meg voltak és hozzáadódtak az elődeik által teremtettekhez.

Itt találjuk a vörös indiánok örök vadászmezőit, az északiak Walhaláját, a muszlimok hurival
tele paradicsomát, a keresztények arannyal és drágakövekkel kirakott Új Jeruzsálemét, az
anyagias reformátorok lyceummal teli mennyországát. Itt van a spiritiszták „nyári országa” is,
melyben városok, házak, iskolák, stb. vannak, melyek bár eléggé valósak, mert egy ideig
fennálltak, a világosabb látás előtt néha mégis kevéssé hasonlóak ahhoz, aminek teremtői
hiszik. Mindamellett sok alkotás igazi, bár csak ideiglenes szépségű és az a látogató, aki nem
ismer magasabbrendűt, megelégedetten járhat-kelhet a nyújtott természetes tájak felett, melyek
semmivel sem állnak magasabban, mint bármi a fizikai világban. Természetesen ha úgy tetszik,
a táj képét a saját képzeletének megfelelően alkothatja meg.

A második alsík különösen az önző és nem spirituális vallásos emberek lakhelye. Itt viseli
arany koronáját és imádja országa és kora istenségeinek a saját durván anyagias képviselőjét.

Az első sík különösen azoknak felel meg, akik anyagias, de intellektuális törekvésűek és ezt
nem embertársaik érdekében tették, hanem vagy önző becsvágyból vagy egyszerűen
értelemgyakorlás céljából. Az ilyen személyek ezen az alsíkon sok éven át maradhatnak,
boldogan, hogy kidolgozhassák értelmi problémáikat, azonban senkinek sem téve jót és csak
csekély haladást érve el a mennyei világ felé vezető útjukon.

Ezen az alsíkon, amely az atomikus alsík, az emberek nem alkotnak képzeletbeli fogalmakat,
amint azt az alacsonyabb síkokon teszik. A gondolkozók és a tudomány emberei tanulmányuk
céljaira majdnem az egész asztrálsík minden erejét felhasználják, mert bizonyos korlátozott
utakon képesek majdnem a fizikaiig alászállani. Így pl. lecsaphatnak egy fizikai könyv
asztrálmására és kivehetik belőle a szükséges adatokat. Élénk érintkezésbe kerülnek egy szerző
értelmével, belevésik saját eszméiket, viszont az övét felfogják. Néha komolyan késleltetik a
mennyország felé vezető útjukat, azon mohóság miatt, mellyel tanulmányukat folytatják és
tapasztalatokat gyűjtenek az asztrálsíkon.

95
Habár az asztrálanyagról mint szilárdról beszélünk, a valóságban sohasem az, hanem csak
aránylagosan szilárd. Egyik ok, amiért a középkori alkimisták az asztrálanyagot vízzel
jelképezték az volt, mert az asztrálanyag folyékony és áthatolható. A legsűrűbb asztrálanyag
részecskéi is sokkal távolabb esnek egymástól, nagyságukhoz képest, mint a gázrészecskék. Így
azután a két legsűrűbb asztráltestnek könnyebb egymáson keresztülmenni, mint a legkönnyebb
gáznak a levegőn keresztülhatolni.

Az emberek az asztrálsíkon keresztülmehetnek és állandóan át is mennek egymáson és a

megrögzített asztrál tárgyakon. Ott soha nincs összeütközés és rendes körülmények között két
egymást átható test észrevehetően nem is hat egymásra. Ha azonban az áthatolás egy ideig tart,
mint amikor például két személy színházban vagy templomban egymás mellett ül, akkor
nagyobb lehet az egymásra gyakorolt hatás.

Ha valaki egy hegyről azt gondolja hogy az akadály, úgy nem tud rajta keresztülmenni.
Megtanulni azt, hogy nem akadály, éppen a tárgya annak többek között, amit a „föld
bizonyságának” neveznek.

Az asztrálsíkon végbemenő robbanás ideiglenesen éppen olyan szerencsétlen lehet mint a

puskapor robbanás a fizikai síkon, azonban az asztrálrészek gyorsan újból össszegyűlnek. Így
aztrán az asztrálsíkon szó szerinti értelemben vett szerencsétlenség nem lehetséges, mivel az
asztráltest folyékony lévén, tartósan nem sérthető meg vagy pusztítható el mint a fizikai.

Egy tisztán asztrál tárgyat asztrál kézzel el lehet mozdítani ha valaki ezt óhajtja, ellenben egy
fizikai tárgy asztrálmását már nem. Egy asztrálmás elmozdításához szükséges lenne egy kezet
anyagiasítani és elmozdítani a fizikai tárgyat és akkor az asztrálmás természetszerűleg vele
mozdulna. Az asztrálmás azért van ott, mert ott van a fizikai tárgy, mint ahogy a rózsa illata
azért tölti be a szobát, mert ott van a rózsa. Senki sem képes egy fizikai tárgyat elmozdítani az
asztrálmásának elmozdításával mint ahogy lehetetlen a rózsát elmozdítani az illatának
elvitelével.

Az asztrálsíkon senki sem érintheti meg valaminek a felületét úgy ahogy azt érzi, hogy az
kemény vagy lágy, durva vagy sima, meleg vagy hideg; ellenben érintkezésbe kerülve az
áthatoló tárggyal, az ember eltérő rezgésgyorsaságról vesz tudomást, amely természetesen lehet
kellemes vagy kellemetlen, ingerlő vagy leverő.

Így ha valaki a földön áll, akkor asztráltestének egy része áthatol a lába alatti talajon keresztül,
azonban az asztráltest erről a tényről nem tudatos, nem tudva olyasmiről ami megfelel a
keménység érzésének vagy a mozgás erejében való eltérésnek.

Az asztrálsíkon nincs egy meredek felett való átugrás érzésének, hanem egyszerűen a felette
való átrepülés érzése.

Bár a világosság minden síkon a Napból ered, mégis az a hatás, amit az asztrálsíkon kivált
teljesen eltér a fizikai síkbeli hatástól; az asztrálvilágban szétszórt ragyogás van, amely
szembeszökően egyetlen különös irányból sem jön. Minden asztrálanyag már önmagában véve
ragyogó, bár egy asztráltest nem hasonlít egy festett gömbhöz, hanem inkább egy élő tűzből
álló gömbhöz. Az asztrálvilágban soha nincsen sötétség. Egy fizikai felhőnek a Nap előtti
elvonulása az asztrálvilágban nem csinál különbséget, sem pedig, ami természetes is, a Föld
árnyéka nem okozza azt, amit mi éjjelnek nevezünk. Minthogy az asztráltestek átlátszók,
árnyék sem létezik.

96
A légköri és az éghajlati feltételek az asztrál és mentálsíkon gyakorlatilag semmiféle eltérést
nem okoznak a munkában. Ellenben egy nagyvárosban a gondolatformák nagy tömege miatt
nagy az eltérés.

Az asztrálsíkon sok olyan áramlat van, melyek tovavinni igyekeznek azokat, akiknek nincs
akaraterejük, vagy akiknek van ugyan, azonban nem tudják hogyan használják azt.

Az asztrálvilágban olyasmi, mint az alvás nem létezik.

Felejteni az asztrálsíkon éppen úgy lehet, mint a fizikain. Az asztrálsíkon talán még könnyebb
is felejteni, mert ez a világ olyan élénk.

Egy személy ismerete az asztrálvilágban szükségképpen nem jelenti a fizikai világban való
ismeretét is.

Az asztrálvilágot gyakran nevezik a csalódások birodalmának – nem azért mert talán sokkal
illuzórikusabb volna mint a fizikai világ, hanem mert a gyakorlatlan látó által onnan
visszahozott benyomások rendkívüli valótlansága miatt. Ez, az asztrálvilág két figyelemreméltó
jelenségének tudható be:

1. Sok lakójának bámulatos alakváltoztatásra képesítő ereje van, valamint a gyakorlatban

korlátlanul varázslatot gyakorolnak azokkal szemben, akiket tréfájuk tárgyául
kiválasztottak, és
2. az asztrál látás nagyban eltér a fizikai látástól és sokkal kiterjedtebb mint az.

Így asztrál látással egy tárgyat úgyszólván egyszerre minden oldalról látunk, egy szilárd tárgy
belsejének minden része épp oly tisztán nyitva áll a látás előtt, mint a külső rész és minden
mentes a távlati torzítástól.

Ha valaki asztrálisan néz az órára, látja az elejét és külön-külön az összes kereket. Egy csukott
könyvre nézve annak minden oldalát látja, nem az összes előtte vagy mögötte lévő oldalakon
keresztül, hanem egyenesen lenézve rá, mintha csak ezt az egy oldalt kellene látnia.

Könnyű belátni, hogy ilyen körülmények között első tekintetre még a legismertebb tárgy is
teljesen felismerhetetlen lehet, és hogy egy gyakorlatlan látogató nagy nehézséggel találja
magát szemben annak megértésében, amit valóban lát és még sokkal többel, hogyha látomását
a közönséges beszéd nagyon hiányos nyelvére akarná lefordítani. Már egy pillanatnyi szemlélet
azt mutatja, hogy az asztrál látás sokkal inkább megközelíti az igazságot mint a fizikai látás,
mely ki van téve a távlati torzításnak

A tévedés ezen forrásain kívül a dolgot még bonyolultabbá teszi az a tény, hogy ez az asztrál
látás olyan anyagi formákat ismer fel, melyek bár még tisztán fizikaiak, közönséges feltételek
mellett láthatatlanok. Ilyen például a légkört alkotó részecskék, mindazok a kiáramlások,
melyek állandóan kiáramlanak minden egyes élőből, valamint a négy éteranyag fokozat.

Továbbá az asztrál látás a rendesen látható színkép határain túl, más és teljesen eltérő színeket
tár fel a látás számára és a tudomány által ismert ultra-ibolya sugarak az asztrál látás számára
tisztán láthatók.

97
Így, hogy egy konkrét példát vegyünk, egy szikla asztrál látással nézve nem egy tétlen
kőtömeg. Az asztrál látással
1. az egész fizikai anyagot látjuk annak csak egy nagyon kis része helyett;
2. látjuk a fizikai részecskék rezgését;
3. az állandó mozgásban levő különféle fokozatú asztrálanyagból álló asztrális más is látható;
4. látható az egyetemes élet (Prána) amint keresztül keringi a sziklát és kisugárzik belőle;
5. egy sziklát körülvevő aura látható;
6. látjuk a kő kisajátított elemi eszenciáját, mely áthatja s mely mindig tevékeny.

A növényi, állati és emberi birodalomban ez az összetettség természetesen sokkal nagyobb.

Az asztrálsíkon előforduló tévedések sorozatának egyik példája a látó által látott és leírandó
számok gyakori megfordítása úgy, hogy mondjuk a 139-et 931-nek adják vissza. A megfelelő
Mester által gyakorolt okkult tanulónál az ilyen tévedés lehetetlen kivéve ha nagyon siet, vagy
gondatlan, mert az ilyen tanítványnak hosszú és válogatott oktatáson kell keresztülmennie,
hogy az ilyen látása tökéletes legyen. A gyakorlott látó idővel biztonságra és megbízhatóságra
tesz szert az asztrálsík jelenségeivel való foglalkozásban, mely sokkal felülmúlja azt, ami a
fizikai életben lehetséges.

Teljesen téves felfogás az asztrálsíkról megvetéssel beszélni és azt gondolni, hogy nem érdemli
meg a figyelmet. Természetesen szerencsétlen dolog volna bármely tanulónak elhanyagolnia a
magasabbrendű fejlődését és megelégedni az asztrál öntudatosság elnyerésével. Néhány
esetben tényleg lehetséges először a magasabb mentális képességeket kifejleszteni és egy időre
úgyszólván átugrani az asztrál síkot. Ez azonban nem a Bölcsesség Mesterei által alkalmazott
módszer. A legtöbb embernél az ugrásokkal és korlátokkal egybekötött haladás nem
alkalmazható; ennélfogva lassan és lépésről lépésre kell előrehaladni.

„A csend hangjában„ három csarnokról van szó. Az első a tudatlanság csarnoka, ez a fizikai
sík; a második a tanulás csarnoka, az asztrálsík. Ezt azért nevezik így, mert az asztrál csakrák
megnyitása oly sokkal többet nyújt mint ami a fizikai síkon látható, hogy az ember úgy érzi,
sokkal közelebb van a dolgok valóságához; mindamellett ez még mindig csak a próbatanulás
helye. Még sokkal valóbb és határozottabb tudásra teszünk szert a Bölcsesség Csarnokában,
amely a mentálsík.

Az asztrálsík tájainak egy fontos része az, amelyet gyakorta bár helytelenül az asztrál
világosságbeli feljegyzéseknek neveznek. Ezek a feljegyzések, melyek a valóságban az Isteni
emlékezet egy fajta anyagiasulásai – egy élő fényképszerű ábrázolása mindannak, ami valaha
történt, valóban és maradandóan egy sokkal magasabb síkba vannak belevésve és az
asztrálsíkon csupáncsak többé kevésbé megszakított módon visszaverődve léteznek; úgy, hogy
az akinek látásereje nem emelkedik ennél feljebb, valószínűleg csak alkalmi és össze nem
függő képeket fog nyerni a múltból összefüggő elbeszélés helyett. Ezek a mindenféle fajta
elmúlt eseményekre vonatkozó visszavert képek állandóan létrejönnek az asztrálvilágban és az
itt kutató környezetének egy fontos részét alkotják.

Az asztrálsíkon való érintkezés minden lény tudása által korlátozott éppúgy, mint a fizikai
világban. Az, aki értelmi testét használni képes, az itt lévő emberi lényeknek gondolatait sokkal
gyorsabban és készségesebben tudja átadni a mentális benyomások segítségével mint a Földön.
Az asztrálsík közönséges lakói azonban rendszerint nem képesek ezen erő gyakorlására, úgy
látszik, hogy a Földön uralkodó korlátokhoz hasonló akadályok korlátozzák őket – bár talán

98
kevéssé mereven. Következésképpen (amint az előbb is említettük), mint a Földön, úgy itt is a
közös rokonérzés, hit és nyelv által összekapcsolt csoportokba társulva találjuk őket.

99
 XVII. fejezet

A különféle asztrál jelenségek

Okunk va feltételezni, hogy nem fog hosszú ideig tartani, amíg egy-két fizikai-feletti erő
alkalmazása révén nagyjából megismerhetjük e világot. A spiritiszta szeánszokon mindennapi
tapasztalat egy gyakorlatilag ellenállhatatlan erő alkalmazása, például valami rendkívüli súly
mozgatása stb. Van néhány módja annak, ahogyan az ilyen eredményeket létre lehet hozni.
Ezek közül négyre utalunk.

1. A Föld területén az egyik saroktól a másikig nagy éter áramlatok folynak olyan tömegben
amelyek ezt az erőt éppen olyan ellenállhatatlanná teszik, mint amilyen a növekvő ár ereje
és vannak eljárások melyek segítségével ezt az óriási erőt biztosan fel lehet használni, bár
az uralására tett ügyetlen kísérlet a legnagyobb veszedelmekkel jár együtt.
2. Létezik egy éternyomás, amely némileg megfelel a légköri nyomásnak, bár annál
mérhetetlenül nagyobb. A gyakorlati okkultizmus tanítja, hogy egy adott étertestet hogyan
lehet elkülöníteni a többi étertől úgy, hogy az éternyomás ezen rettenetes erejét működésbe
lehet hozni.
3. Egy hatalmas potenciális (lehetőség szerint) energiakészlet van, amely a finomabbnak a
durvábba való involúciója alatt az anyagban alvó állapotban marad és az anyag állapotának
megváltoztatásával ennek nagy részét fel lehet szabadítani és fel lehet használni úgy
valahogy, ahogyan a hő alakjában rejlő energia a látható anyag állapotának
megváltoztatásával felszabadítható.
4. Sok eredményt lehet létrehozni az úgynevezett szimpatikus rezgés által. Az anyag azon
osztályának alaphangját kiemelve, melyben a hatást létrehozni kívánjuk, számtalan
rokonszenves rezgést lehet kiváltani. Amikor ezt a fizikai síkon tesszük meg, például
azáltal, hogy egy hárfán megütünk egy hangot, és egy csomó más egyformán hangolt hárfát
hozunk oda, hogy azok rokonszenvesen válaszoljanak, úgy semmi más erő nem jön létre.
Az asztrálsíkon azonban az anyag már kevésbé tétlen, hogy amikor rokonszenves rezgések
által működésbe hozzuk, a saját élő erejét az eredeti impulzushoz hozzáadja, mely így
sokszorosan megszaporodhat. Az eredeti impulzus további ritmikus ismétlésével a
rezgéseket olyannyira meg lehet erősíteni, hogy az eredmény az okhoz mérten minden
látszólagos arányt felülmúl. Ezen erő által elérhető eredményeket illetőleg alig létezik határ
egy-egy Mester kezében, aki teljesen tudatában van erő lehetőségeinek, mert a
Világegyetem felépítése maga is KIMONDOTT SZÓ által létrehozott rezgések eredménye.

A mantramok vagy varázsigék azon osztálya, mely eredményét nem valamely elemilény
uralása révén, hanem pusztán bizonyos hangok ismétlése révén érik el, hatásosságát illetően
szintén a rokonszenves rezgések ezen működésén alapszik.

A szétporlasztás jelenségét szintén rendkívüli gyors rezgések működtetésével lehet létrehozni,

melyek legyőzik a kezelt tárgy molekuláinak tapadását. Egy némileg más típusú még magasabb
rezgés ezeket a molekulákat alkotó atomjaikra választja szét. Az így éteri állapotba
visszavezetett test nagyon nagy gyorsasággal mozgatható az egyik helyről a másikra és amely
pillanatban az erő, mely ezt végrehajtja visszavonatik, az éternyomás az anyagot az eredeti
állapotának felvételére kényszeríti.

Szükséges, hogy megmagyarázzuk, hogy egy tárgy alakja hogyan marad meg ha azt felbontjuk
azután megint vissza anyagiasítjuk. Ha pl. egy fémkulcsot hő által gőzállapotba helyezünk, a hő

100
elvonásával a „kulcs” megszilárdul, azonban kulcs helyett az csupán csak egy fémdarab lesz.
Ennek az az oka, hogy az elemi eszencia, amely a kulcsot alakítja, a kulcs állapotának
megváltozásával szétszóródik, nem azért mintha a hőség hatással lenne az elemi eszenciára,
hanem mert amikor ideiglenes teste mint egy szilárd test elpusztul, az elemi eszencia
visszaömlik az ilyen lények nagy tartályába éppen úgy, mint ahogyan az ember magasabb
részei, bár teljesen érintetlenül a hőtől vagy hidegtől, a fizikai testből a test elégetésekor mégis
ki vannak kényszerítve.

Következésképp amikor a kulcs féme ismét lehűlt szilárd állapotába az a „föld” elemlényeg
amely beléje visszaömlött, már nem ugyanaz, amely előtte benne volt, s ennélfogva nincs
semmi alapja annak, hogy a kulcs alak ismét visszatérjen.

Ha valaki egy kulcsot azért porlasztott szét, hogy azt az egyik helyről a másikra szállítsa, úgy
az elemi lényeget gondosan ugyanabban az alakjában tartja meg míg meg nem történt az
átvitel, és akkor, amikor az akaraterejét visszavonja, az elemi lényeg mint egy minta szerepel,
melybe a megszilárdult részecskék beleömlenek vagy inkább köréje csoportosulnak.

Az „apport”-ok, azaz tárgyaknak majdnem pillanatok alatt nagy távolságra történő vitelét néha
ezen a módon végzik, mert nyilvánvaló, hogy szétporlasztott állapotban tökéletes
könnyedséggel vihetők keresztül minden szilárd tárgyon, amilyen egy ház fala vagy egy lezárt
doboz oldala.

Az anyagnak az anyagon való keresztülhatolása így, ha megértettük, épp olyan egyszerű, mint a
víz keresztülhatolása egy szitán vagy a gáz áthatolása egy folyadékon.

Az anyagiasítást (materializáció) vagyis egy tárgynak az éter állapotból a szilárd állapotba való
átváltoztatását a fenti folyamat megváltoztatásával hozható létre. Ebben az esetben is kitartó
akaratmegfeszítésre van szükség, hogy elejét vegyük annak, hogy az anyagiasított anyag
visszajusson éter állapotba. Az anyagiasítás különféle fajtái a „Láthatatlan segítők” című
fejezetben olvashatók.

Az elektromos zavarok mindenféle nehézséget okoznak az anyagiasítás vagy porlasztás

véghezvitelénél, valószínűleg a ragyogó fény, az erős rezgések romboló hatása miatt.

A megkettőzés úgy jön létre, hogy a másolandó tárgyról egy tökéletes mentális kép alakul,
majd pedig erre e mintára felhalmozódik a szükséges asztrális és fizikai anyag. E jelenség
létrehozása nagyfokú összpontosító erőt igényel, mert a megkettőzendő tárgy minden
részecskéjét - a külsőket éppúgy mint a belsőket - egyidejűleg szem előtt kell tartani. Az, aki a
szükséges anyagot nem képes közvetlen környezetéből kivonni, az néha kölcsönvehet az
eredeti tárgy anyagából is, amely ezután ennek megfelelően súlyában csökken.

Levelek vetítését különféle módon lehet létrehozni. A Mester egy darab papírost tehet maga
elé, majd arról amit leírni óhajt mentális képet alkot, majd az éterből kivonja azt az anyagot,
amely a kép tárgyiasításához szükséges. Ugyanazt az eredményt ugyanazon könnyedséggel
létrehozhatja egy a levelezőtársa előtt fekvő papíron, bármekkora is legyen a köztük levő
távolság.

Egy harmadik módszer, amely gyorsabb és ennélfogva gyakrabban alkalmazott abból áll, hogy
a levél egész anyagát valamelyik tanítvány értelmébe vési bele és rábízza a vetítés gépies
munkáját. Ezután a tanítvány elképzeli azt a levelet, amelyet a Mester kezével a papírra írni

101
látott, majd azt imént leírt módon tárgyiasítja az írást. Ha úgy találja, hogy nehéz az anyagot az
éterből kivonni és az írást egyidejűleg rávetíteni a papírra, akkor használhat tintát vagy színes
port, mellyel sokkal gyorsabban végezheti azt el.

Éppen olyan könnyű ily módon egyik vagy másik ember kézírását utánozni és közönséges
eszközökkel lehetséges az ily módon létrehozott hamisítást felfedezni. Egy Mester
tanítványának megvan a csalhatatlan próbaköve, amelyet alkalmazhat, ellenben mások számára
az eredetiséget csak a levél tartalma és annak szelleme igazolhatja, míg a kézírás akármilyen
tökéletesen is van utánozva, értéktelen.

Az a tanítvány, aki a munkában még kezdő, valószínűleg csak néhány szót képes egyszerre
elképzelni, ellenben az, akinek sok a tapasztalata egy egész oldalt vagy egy teljes levelet képes
egyszerre megjeleníteni. Ezen eljárással a spiritiszta szeánszokon néha egészen hosszú levelet
lehet létrehozni néhány másodperc alatt.

Képeket ugyanazon módon lehet megjeleníteni kivéve, hogy itt egyszerre az egész képet kell
láthatóvá tenni és ha sokféle színre van szükség, akkor azokat el kell készíteni, elkülönítve
megőrizni és helyesen alkalmazni. Nyilvánvaló, hogy itt tág tere van a művészet
alkalmazásának és azok, akik gyakorlott művészek, sokkal nagyobb sikert érnek el mint azok,
akiknek nincs ilyen tapasztalatuk.

A palatábla írást néha a precipitáció útján hozzák létre, habár sokkal gyakrabban kicsi
szellemkéz részek anyagiasulnak, amelyek éppen hogy elegendők hogy megfogják az iront.

A levitáció, az emberi testnek levegőben való lebegéséből áll, amelyet a szeánszokon gyakran
„szellemkezek” hoznak létre. Létre lehet hozni levegő és víz elemlények segítségével is.
Keleten mindig, nálunk azonban csak alkalmilag egy másik eljárást alkalmaznak. Az okkult
tudomány ismer egy - a valóságban magnetikus természetű - nehézségi erőt semlegesítő vagy
megfordító eljárást, amelynek segítségével a lebegést könnyen létre lehet hozni. Kétségtelen,
hogy a régi Indiában és Atlantiszban ezt a módszert alkalmazták a léghajók felemeléséhez és
nem valószínűtlen, hogy hasonló módszert alkalmaztak a piramisok építésénél is.

A lebegés előfordul néhány indiai aszkétánál és a legnagyobb keresztény szenteknél is, akik
mély meditációban lévén így emelkedtek fel a talajról mint pl. szent Teréz és gupertioni szent
József.

Minthogy a fény éter-rezgésekből áll, nyilvánvaló, hogy az aki megérti, hogy hogyan hozza
létre ezeket a rezgéseket, létre tudja hozni a „szellem fényeket” úgy a szelíden foszforeszkáló
mint a vakító villamos változatban vagy pedig azokat a táncoló fénygömböket, melyekben
bizonyos fajta tűz-elemilények oly készségesen alakítják át magukat.

A tűzfogás mutatványa égési seb nélkül úgy lehetséges, hogy az ember a kezét a legvékonyabb
éteranyag réteggel vonja be, és így állja a tüzet. Van azonban más módja is.

Tűz létrehozatala szintén az asztrálsík segítségével megy végbe. Ennek három módja van:

1. Megindítani és fenntartani ezt a rezgésgyorsaságot amelynél a gyulladásnak be kell

következnie.
2. Negyedik dimenzióbeli kicsiny izzó anyagtöredéket odajuttatni, majd lángra lobbantani.
3. Kémiai alkatrészeket odajuttatni, melyek gyulladást okoznak.

102
Fémek átalakítását úgy lehet megvalósítani, hogy egy darab fémet atomi állapotba vezetnek
vissza, majd pedig az atomokat egy másik formában újra rendezik.

A reperkusszió-t vagy visszaütést a „Láthatatlan segítők” című fejezetben fogjuk tárgyalni és

létrejövetele a fentebb leírt rokonszenves rezgéseknek tudható be.

103
 XVIII. fejezet

A negyedik dimenzió

Az asztrálvilágnak sok olyan jellegzetessége van amely figyelemreméltó pontossággal

megegyezik a negyedik dimenzió világával, úgy, mint azt a mértan és a számtan elénk tárja. A
valóságban ez a megegyezés oly szoros, hogy ismerünk eseteket, ahol a negyedik kiterjedés
mértanának pusztán értelmi tanulmányozása nyitotta fel a tanítvány asztrál látását.

C. H. Hinton e tárgyra vonatkozó művei a következők:

− Scientific romances (Tudományos elbeszélések I., II. kötet),
− A new era of thought (A gondolkodás új korszaka),
− The fourth dimension (A negyedik dimenzió)

C. W. Leadbeater erősen ajánlja ezeket a könyveket és azt állítja, hogy a negyedik dimenzió
tanulmányozására az általa ismert legjobb módszer az asztrálsíkon uralkodó állapotok
felfogásához és hogy C. H. Hinton negyedik dimenzióra vonatkozó fejtegetése az egyetlen,,
amely itt valamely magyarázat félével szolgál az asztrál látás állandóan megfigyelt tényeire
nézve.

Még későbbi munkák Claude Bragdon néhány könyve:

− Beautiful meccesity (Gyönyörű szükség),
− The primer of higher space (A magasabb Tér kézikönyve),
− Fourth dimensional vistas (Negyedik dimenzióbeli látványok) stb.

Továbbá P. D. Ouspensky: Tercium organum (Harmadik szerv) a legtanulságosabb és ezen

kívül még számosak.

Azok számára, akik e tárgyat még egyáltalán nem tanulmányozták, az alábbiakban nagyon
vázlatosan körvonalazva felsorolunk néhány negyedik dimenzió alapját képező fő sajátosságot.

Egy pont-nak, amelynek „helyzete van de nagysága nincsen” nincs kiterjedése; egy vonal-nak,
amelyet egy pont mozgása idéz elő, egy kiterjedése van, hosszúsága; egy felület-nek, melyet
egy vonalnak önmagával derékszögben történő mozgása hoz létre, két kiterjedése van,
hosszúsága és szélessége; egy szilárd test-nek, melyet egy felületnek az önmagához mérten
derékszögben végzett mzgása hoz létre, három kiterjedése van, szélessége, hosszúsága és
vastagsága.

A tesseract egy feltételezett tárgy, melyet egy szilárd test önmagához mérten derékszögben
végzett mozgása hoz létre, négy kiterjedése van, hossza, szélessége, vastagsága és egy
negyedik, amely ezen háromhoz mérten derékszögű, melyet azonban a mi háromkiterjedésű
világunkban képtelenség ábrázolni.

104
A következő táblázat segítségével egy tesseract tulajdonságát lehet levezetni:

pontja vonala felülete szilárd teste

Egy pontnak van 1 - - -
Egy vonalnak van 2 1 - -
Egy négyoldalú felületnek van 4 4 1 -
Egy kockának van 8 12 6 1
Egy tesseractnak van 16 32 24 8

A tesseract, ahogyan azt C. H. Hinton leírja C. W. Leadbeater szerint valóság és teljesen ismert
alakzat az asztrálsíkon. J. Van Manten: Some occult experiences (Néhány okkult tapasztalat)
című könyvében megkísérelte egy négy kiterjedésű ábrázolását.

Azonos és tanulságos párhuzam van azon jelenségek között, melyeket egy háromdimenziós
tárgy hozhat létre egy kétdimenziós képzeletbeli világban, melyben egy olyan lény él, melynek
csak két dimenzióról van tudata és sok asztrál jelenség között, úgy amint azok előttünk a három
dimenzióban megjelennek. Így:

1. Egy tárgyat, amely teljesen körül van véve vonallal, a harmadik kiterjedés segítségével ki
lehet emelni a zárt térből.
2. A tárgyat a harmadik kiterjedésben való keresztülmeneteléssel tetszés szerint lehet
megjelentetni a két kiterjedésű világban vagy onnan eltüntetni.
3. Egy papírlap által képviselt két kiterjedésű világ meghajlításával két távollévő pontot
együvé lehet hozni, sőt egymásra fektetni és így lerontani a távolság két kiterjedésű
fogalmát.
4. Egy jobboldalas tárgyat a harmadik kiterjedésen keresztül meg lehet fordítani és mint egy
baloldalas tárgyat ismét megjelentetni.
5. A harmadik kiterjedésre lenézve egy két kiterjedésű tárgyra az utóbbi minden pontját
egyszerre és a távlati torzítástól menten lehet látni.

Egy két kiterjedésre korlátozott lény előtt ez a dolog „csodásnak” és teljesen érthetetlennek
tűnnék fel.

Érdekes, hogy pontosan hasonló mutatványban van részünk, amint ezt a spiritiszták is tudják:

1. Lények és tárgyak előtűnnek vagy eltűnnek.

2. Tárgyak apportja történik meg nagy távolságokról.
3. Tárgyak kerülnek elő lezárt dobozokból.
4. A tér teljesen megsemmisültnek látszik.
5. Egy tárgy megfordítható, azaz egy jobb kéz bal kézzé változtatható.
6. Egy tárgy - pl. egy kocka – minden része egyszerre látható éspedig minden távlati
torzítástól mentesen, hasonlóképpen egy zárt könyv egész tartalma egyszerre látható.

Az erő előtörése pl. a csakrában, amely szemmel láthatóan sehonnan sem ered, természetesen a
negyedik dimenzióból történik.

Egy felületre kiöntött folyadék két irányban igyekszik kiterjedni, amikor is a harmadik
kiterjedésben nagyon vékonnyá válik. Hasonlóképpen a gáz három kiterjedésében igyekszik

105
szétterjedni és lehetséges, hogy eközben ritkábbá lesz annak negyedik kiterjedésében, azaz egy
gáz sűrűségét annak negyedik kiterjedésbeli viszonylagos vastagságában lehet mérni.

Világos, hogy nem kell megállnunk a negyedik kiterjedésnél, mert tudjuk, hogy számtalan
térbeli kiterjedés lehetséges. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy az asztrálvilág négy
kiterjedésű, a mentális öt kiterjedésű, és a buddhikus sík hat kiterjedésű.

Világos tehát, hogyha azt mondjuk, hét kiterjedés van, akkor mindenkor és mindenhol hét
kiterjedés létezik, azaz nem létezik egy három vagy négy kiterjedésű lény. Ez csak a szemlélő
korlátozott észrevevő képességében van, nem pedig a szemlélt tárgyban. Ouspensky ezt a
fogalmat nagyon szépen kidolgozta a Tercium organum (Harmadik szerv) című munkájában.

Az ember kifejlesztheti asztrál öntudatosságát és mégsem lehet képes észrevenni és

méltányolni a negyedik kiterjedést. A valóság az, hogy az átlagember egyáltalán nem veszi
észre a negyedik kiterjedést amikor belép az asztrálsíkra, s a legtöbb ember leéli asztrál életét
anélkül, hogy az őt körülvevő anyagban felfedezné a negyedik kiterjedést.

Az olyan lények mint pl. a természeti szellemek, akik az asztrálsíkhoz tartoznak,

természetüknél fogva meglátják a tárgyak negyedik kiterjedését, azonban még ők sem
tökéletesen, minthogy ők csak az asztrálanyagot veszik észre e tárgyakban és a fizikait nem,
éppúgy, miként mi a fizikait vesszük észre és nem az asztrálist.

Az egyik tárgynak a másikon való keresztülhatolása nem érinti a negyedik kiterjedés kérdését,
minthogy szétporlasztással vihető végbe – ami három kiterjedésű eljárás.

Az idő nem a negyedik dimenzió; de segítséget nyújthat, e feladat megoldásához, ha ezt az idő
szempontjából nézzük. Egy kupak egy darab papíron való keresztülhatolása egy a papíron élő
lény előtt mint egy nagyságban változó kör tűnne fel; a lény természetesen képtelen lenne
észrevenni a kör minden egyes állapotát úgy, hogy azok mint egy kúp részei együtt léteznek.
Hasonlóképpen számunkra egy szilárd tárgy növekedése a buddhikus síkról nézve megfelel egy
kúp látásának mint egy egésznek és így némi fényt vet a múltra, jelenre és jövőre vonatkozó
érzékcsalódásunkra és a jövőbelátás képességére.

Az idő földöntúli (transzcendentális) szemléletét nagyon szépen tárgyalja C. H. Hinton a Stella

című történetében, amely a Scientific romandes című könyvnek a II. kötetében jelent meg. Két
nagyon érdekes utalás van erre vonatkozólag a Titkos tanítás I. és II. kötetében.

Érdekes és jelentős megfigyelés, hogy a mértan úgy amilyen az ma, csak töredék, exoterikus
előkészítése az ezoterikus valóságnak. A tér valódi érzékelését elveszítve, ezen tudás felé az
első lépés a negyedik dimenzió felismerése.

Elképzelhetjük, hogy a Monád fejlődése kezdetén végtelen kiterjedésben képes mozogni és

látni, amelyekből minden egyes lefelé történő lépésnél egy elesik úgy, hogy végül is már csak
három marad meg a fizikai öntudat számára. Az anyagba való alászállás folytán ilyenképpen el
vagyunk zárva a mindenség ismeretétől, kivéve azon világok egy részét, melyek körülvesznek
bennünket, de még azt is ami megmaradt csak tökéletlenül látjuk.

A négy-kiterjedésű látással megfigyelhetjük, hogy a bolygók, melyek a mi három-kiterjedésű

látásunk szerint egymástól oly távol vannak, egymástól elkülönülve, négy kiterjedésű látással
nézve egybe vannak kapcsolva, ezek gömbök a valójában oly szirmok pontjai, melyek egy-egy

106
részét képezik egy nagy virágnak: innen ered a hinduk azon elképzelése, hogy a naprendszer
egy lótuszvirág.

Egy magasabb kiterjedtség révén közvetlen kapcsolat létezik a Nap és a Föld központjai között
úgy, hogy elemek vannak a Földön anélkül, hogy azok a felületen keresztülmentek volna.

A negyedik dimenzió tanulmányozása közvetlen miszticizmus felé vezet. Így C. H. Hinton

állandóan használja „az én kivetítése” kitételt, amivel azt mutatja, hogy egy szilárd testnek a
negyedik dimenzióban való észlelése céljából szükséges hogy azt ne csak egyetlen nézőpontból
tekintsük, hanem egyszerre minden szemszögből, ami annyit jelent, hogy az „én” elszigetelt
részleges nézőpontján túl kell szárnyalni és az általános önzetlen nézőponttal helyettesíteni.

Emlékezzünk csak szent Pál híres mondására amely az ephezusiakhoz írt III. levelének 17-18.
versében van: „Íme, hogy a szeretetben meggyökerezvén és fundamentumot vetvén, képesek
legyetek minden szentekkel együtt megérteni azt, hogy mi a szélesség, a hosszúság, a mélység
és magasság.”

107
 XIX. fejezet

Az asztrállények: emberiek

Ha mindenféle asztrállényt fel akarnánk sorolni és le szeretnénk írni, a feladat éppen olyan
nehéz volna, mint a mindenféle fizikai lény felsorolása és leírása. Megkíséreljük táblázatosan
összeállítani a fő szabályokat és azokat röviden leírni.

Asztrállények
Emberiek
Nem emberiek Mesterségesek
Fizikailag élők Holtak
1. Öntudatlanul
1. Átlagos ember 1. Átlagos ember 1. Elemi eszencia
alkotott lények
2. Állatok 2. Tudatosan alkotott
2. Pszichikus 2. Árnyak
asztrálteste elemi lények
3. Mester vagy 3. Természeti 3. Emberi mesterséges
3. A burok
tanítványa szellemek lények
4. Fekete mágus
4. Az éltetett burok 4. Dévák
vagy tanítványa
5. Öngyilkosok és
hirtelen elhaltak
6. Vámpírok,
emberfarkasok
7. Fekete mágus és
tanítványa
8. Megtestesülésre
váró tanítvány
9. Nirmanakaya

Hogy a felsorolást egészen teljessé tegyük, még hozzá kell tennünk, hogy a fentieken kívül a
Naprendszer más bolygóiról való nagyon magas rendű Adeptusok, sőt még nagyobb
távolságról jött még fenségesebb látogatók is megjelennek alkalmilag, ámbár lehetséges, bár
majdnem felfoghatatlan, hogy az ilyen lények valaha is manifesztálódjanak egy olyan alacsony
síkon mint az asztrálsík. Ha azt akarják, akkor ezen bolygó asztrálanyagából egy ideiglenes
testet alkotnak maguknak.

Másodszor ezen a bolygón két más fejlődés is folyik, bár úgy látszik, hogy nem cél az, hogy
azok vagy az emberek rendes körülmények között kapcsolatban legyenek egymással. Ha
összeköttetésbe jutunk velük, úgy ez valószínűleg fizikailag történik, mert a mi asztrál
síkunkkal való kapcsolatunk nagyon gyenge. Megjelenésük egyetlen lehetősége a szertartásos
mágiában előforduló rendkívül valószínűtlen véletlentől függő amelyet a leghaladottabb
mágusok néhánya tud csak végezni; azért alkalmilag ez is megtörtént.

108
Az emberi osztály
a.) A fizikailag élők

1. Az átlagos ember. Ez az osztály az olyan személyekből áll, akiknek fizikai teste alszik
és akik különféle öntudatfokozatban ide-oda lebegnek az asztrálsíkon, amint ezt az
„Alvás élet” című IX. fejezetben már leírtuk

2. A pszichikus. A pszichikailag fejlett ember rendszerint teljesen éber amikor a fizikai

testén kívül van, azonban megfelelő gyakorlat hiánya miatt a látottak megtévesztik.
Gyakran képes lehet az összes asztrál alsíkot keresztülbarangolni, néha azonban
valamely alsík különösképpen vonzza és ritkán képes ennek befolyása fölé emelkedni.
A látottak emlékezete természetesen a tökéletes igazság és a teljes elferdítettség vagy a
tökéletes feledékenység között változhat. Mivel feltesszük, hogy nincs egy Mester
vezetése alatt, mindig az asztráltestében fog megjelenni, mivel mentáltestében nem tud
működni.

3. Az Adeptus és tanítványai. Ez az osztály rendesen nem az asztrál hanem a mentálsík

négy alsó alsíkjának anyagából álló mentáltestét használja. Ezen test előnye az, hogy
segítségével pillanatok alatt át lehet jutni a mentálsíkról az asztrálsíkra és vissza és
mindenkor a saját síkja nagyobb erejének és élesebb érzékeinek használatát engedi meg.

Minthogy a mentáltestet asztrál látással nem lehet meglátni, a benne tevékenykedő

tanítvány megtanulja, hogy hogyan gyűjtsön maga köré egy ideiglenes asztrálburkot
arra az esetre, ha azt óhajtaná, hogy észrevehetővé váljék az asztrállények számára. Az
ilyen test, habár pontos mása az ember külsejének, egyáltalán semmilyen anyagot nem
tartalmaz a saját asztráltestéből, de éppúgy megfelel neki, mint ahogy az anyagiasítás
megfelel a fizikai testnek.

Fejlődésének egy korábbi fokán a tanítványt asztráltestében lehet találni éppúgy mint
mást, azonban bármelyik testét használhatja is. A megfelelő tanító vezetése alatt lévő
tanítvány mindig teljesen tudatos és az összes alsíkon könnyen képes tevékenykedni.

4. A fekete mágus és tanítványa. Ez az osztály némileg megfelel az Adeptus és tanítványa

osztályának, kivéve, hogy a fejlettség a jó helyett a rosszban van és a szerzett erők
önzetlen célok helyett önző célokat szolgálnak. Alacsony fokozatai között vannak azok
a négerek, akik az Obeah és Voodoo iskolák szertartásait gyakorolják és a vad törzsek
orvosemberei. Intellektus tekintetében magasan állók és ennélfogva feddésre méltóbbak
a tibeti fekete mágusok.

b.) A fizikailag holtak

1. A közönséges ember halála után. Ez az osztály nyilvánvalóan nagyon népes és

mindenféle fokozatú személyekből áll, akik öntudatuk állapota tekintetében eltérnek
egymástól amint ezt már bővebben leírtuk a „Halál utáni élet” című XII.-XV.
fejezetekben.

2. Az árnyék. A XXIII. fejezetben látni fogjuk, hogy amikor egy ember asztrálélete letelt,
meghal az asztrálsíkon és hátrahagyja szétoszló asztráltestét pontosan úgy, mint amikor
fizikailag meghal és hátrahagyja a felbomló fizikai hullát.

109
 A felső Egó a legtöbb esetben nem képes manasztikus (mentális) életelvét teljes
mértékben visszavonni alsóbb életelveiből, következésképpen ezen alsóbb mentálanyag
egy része az asztrálanyaggal elkeveredve visszamarad. A mentálanyag ekképpen
visszamaradó része minden egyes alsík durvább anyagából áll, melyet az asztráltestnek
sikerült kirántania a mentáltestéből.

Ez az asztrálhulla, melyet mint árnyat ismerünk, egy olyan lény, mely semmiféle
értelemben véve sem az igazi egyén, mindamellett pontosan az illető külsejét mutatja,
meg van az emlékezete és minden aprólékos sajátossága. Ennélfogva nagyon könnyen
összetévesztik az illetővel ami a szeánszokon gyakran meg is történik. A
személytelenné válás tényével nem rendelkezik, mert amennyire értelme terjed
szükségképpen azt kell feltételeznie, hogy ő az egyén, pedig csupán csak egy lélek
nélküli tömege legalacsonyabb tulajdonságainak.

Egy árnyék élettartama azon alsó mentálanyag mennyiségétől függ, mely meglelkesíti,
minthogy ez állandóan fogyóban van, ezért értelmileg el is fogy, bár nagy mennyiségű
ravaszsággal is rendelkezik és életcélja érdekében még arra is képes, hogy a médiumtól
ideiglenesen értelmet vegyen kölcsön és így érintkezzék valakivel. Természeténél fogva
nagyon hajlamos arra, hogy mindenféle rossz befolyások alá kerüljön, és mivel el van
különülve Egójától nincs is összetételében semmi ami a jó befolyásokra válaszolni
képes volna. Így azután készségesen odaadja magát az alacsonyabb fajtájú fekete
mágusok különféle alacsony céljainak. A birtokában levő mentálanyag lassan szétoszlik
és visszatér saját síkja anyagába.

3. A burok. A burok az ember asztrálteste szétbomlása legvégső állapotában, miután az

értelem minden része elhagyta. Ennélfogva semmiféle állhatatossága vagy értelme
nincsen és az asztráláramlatokkal ide-oda sodródik. Néhány pillanatra azonban még
akkor is feléleszthető kísérteties életutánzattá, ha történetesen egy médium aurájának
hatása alá kerülne. Ilyen körülmények között még mindig pontosan az elhunyt külsejére
fog emlékeztetni és bizonyos mértékben visszaadni képes annak megszokott kifejezéseit
és kézírását.

Megvan azon képessége is, hogy vakon válaszoljon azokra a rendszerint

legalacsonyabb-rendű rezgésekre, melyek benne árnyékbeli létének utolsó ideje alatt
gyakran életre keltek.

4. Az éltetett burok. Ez a lény szorosan véve nem emberi, de ide soroltuk, mert külső
öltözéke az a passzív lélektelen burok, az emberiség járuléka. Az az értelem, vágy és
akarat amellyel rendelkezik, az őt meglelkesítő elemi lényegé (lásd VII. fejezet), lévén
ez az elemi lény maga is az emberi gondolat teremtménye.

Az éltetett burok mindig rosszakaratú, igazi kísértő démon, akinek rossz befolyását csak
erejének mérve korlátozza. Az árnyhoz hasonlóan gyakran használják az Obeah és
Voodoo mágusai. Egyes írók mint elementált említik.

5. Az öngyilkosság és a hirtelen halál áldozatai. Ezekről már írtunk a „Halál utáni élet”
című XV. fejezetben. Megjegyezhetjük még, hogy ez az osztály, épp úgy mint az
árnyak és éltetett burkok, az, amit kisebb vámpíroknak lehet nevezni, mert mikor erre
alkalmuk van, létüket úgy hosszabbítják meg, hogy életerőt vonnak ki azokból az
emberi lényekből, akiket befolyásolni képesek.

110
6. Vámpírok és emberfarkasok. Ez a két osztály ma már nagyon ritka; néha előfordulnak,
főképpen az olyan vidékeken, ahol tekintélyes mértékben van képviselve a Negyedik
Gyökérfaj, mint Oroszországban és Magyarországon.

Alig lehetséges, hogy az ember annyira lealacsonyuljon, önző és állatias életet éljen,
hogy vágyai által tőrbecsalva végül az egész alsó értelem elkülönüljön a felső Éntől. Ez
csak ott lehetséges, ahol az önzetlenség vagy spiritualitás minden sugara el van nyomva,
és ahol nincsen semmiféle megváltó tulajdonság.

Az ilyen elveszett lény már rövidesen a halál után képtelen megmaradni az

asztrálvilágban és ellenállhatatlanul teljes tudatossággal az „ő saját helyére”, a
titokzatos nyolcadik szférába vonzódik, ahol olyan tapasztalatok után, melyeket jobb le
nem írni, lassan feloszlik. Ha öngyilkosság van hirtelen halál áldozata volt, úgy
bizonyos körülmények között, kiváltképp ha tud valamit a fekete mágiáról, ettől a
sorstól, hogy mint kísérteties vámpír éljen, megszabadítja magát.

Minthogy a nyolcadik szférába csak a test halála után juthat, ezért testét kataliptikus
álomban őrzi azáltal, hogy félig anyagiasított asztrálteste segítségével más emberi
lényekből vért von ki és azt beléje ömleszti és így ily többszöri gyilkossággal
elhalasztja végső sorsát. A leghatásosabb ellenszere ennek, ahogy a népies babona
helyesen feltételezi, a test elégetése, ekként megfosztva a lényt támaszpontjától.

A sír megnyitásakor a test rendszerint frissnek és egészségesnek látszik és a koporsó

néha vérrel telt. Az elégetés a vámpírizmus e fajtáját nyilvánvalóan lehetetlenné teszi.

A farkasember csak az ember fizikai élete alatt nyilvánulhat meg és elkerülhetetlenül

vele jár a mágia némi ismerete, ami mindenesetre arra képesíti őt, hogy kivetítse
asztráltestét.

Amikor egy teljesen kegyetlen és állatias ember kivetíti asztráltestét, azt bizonyos
körülmények között más asztrállények megragadják és anyagiasítják, nem emberi
formába, hanem vadállat, rendszerint farkas alakjában. Ilyen állapotban a környező
vidéken kóborol, megölve minden más állatot, sőt emberi lényeket is, ekként nemcsak a
vér utáni vágyát elégítve ki, hanem ellenségéit is, akik kergetik.

Ebben az esetben, miként gyakran a rendes anyagiasításkor is, az asztráltestben okozott

sérelem a reperkuszió különös tüneménye folytán (lásd a XXVIII. fejezet 19. pontját)
az ember fizikai testén is visszaadódik. A fizikai test halála után azonban az asztráltest,
mely külsejét valószínűleg megtartja, ugyanazon alakban kevésbé lesz sebezhető.

Ekkor azonban már sokkal kevésbé lesz veszedelmes és hacsak nem talál valami
megfelelő médiumot, képtelen lesz teljesen anyagiasulni. Az ilyen anyagiasulásokban
valószínűleg nagy mennyiségű étermásból eredő anyag és talán némi fizikai testből
eredő folyékony és gázszerű anyag is van, mint az néhány anyagiasítás esetében szokott
lenni. Ez a fluidikus test mindkét esetben úgy látszik nagyobb távolságra képes
eltávolodni a fizikai testtől az éteranyagot tartalmazó testnél.

Úgy a vámpírok mint az emberfarkasok megnyilvánulása rendszerint a fizikai testük

közvetlen szomszédságára van korlátozva.

111
 7. A fekete mágus és tanítványa. Ez az osztály, megfelelő változattal, azonos az
újraszületésre várakozó tanítványéval, azonban ebben az esetben az ember a
természetes fejlődés menetével dacolva mágikus eljárásokkal tartja vissza magát az
asztrálsíkon és ezek az eljárások néha a legborzalmasabb természetűek.

Igazán nem kívánatos felsorolni vagy leírni ezen osztály különféle alosztályait,
minthogy az okkult tanuló csak elkerülni óhajtja őket. Ezek a lények akik így életüket a
természetes határon túl hosszabbítják meg, ezt mások kárára és azok életének egy más
alakba való elszívása által teszik meg.

8. Az újraszületésre váró tanítvány. Jelenleg ez egy ritka osztály. Annak a tanítványnak

aki elhatározza, hogy „nem fogadja el a mennyországot” azaz, aki nem akar belépni a
mennyországba, hanem folytatni akarja munkáját a fizikai síkon, néha, azonban csak
egy nagyon magas tekintély hozzájárulásával, megengedik, hogy Mestere egy
megfelelő újraszületést készítsen elő számára. Azt mondják, hogy még akkor is, amikor
biztosítva van az engedély, arra az időre a tanítvány szigorúan az asztrálsíkra kell hogy
korlátozza magát, mert ha csak egy pillanatra is érinti a mentálsíkot, úgy valami
ellenállhatatlan áramlat ismét a normális fejlődés keretei közé sodorhatja és belép a
mennyei világba.

Alkalmilag a tanítvány közvetlen felnőtt testbe helyezhető, melyet korábbi birtokosa

már nem használ tovább, azonban egy megfelelő test ritkán adódik.

9. A Nirmanakaya. Tényleg nagyon ritka eset, hogy egy olyan magasztos lény mint egy
Nirmanakaya megnyilvánuljon az asztrálsíkon. A Nirmanakaya az, aki elnyerte a jogot,
hogy számtalan korszakot ki nem mondható boldogságban töltsön el, mégis úgy
választott, hogy kapcsolatban marad a Földdel, úgyszólván ezen világ és a Nirvana
között lebegve, azért, hogy spirituális áramokat termeljen, mellyel a fejlődést elő lehet
segíteni. Ha meg akar jelenni az asztrálsíkon, úgy valószínűleg egy ideiglenes
asztráltestet teremt magának e sík automatikus anyagából. Ez azért lehetséges, mert a
Nirmanakaya megtartja kauzális testét és így a permanens atomot is, amelyet egész
fejlődése alatt magával hordott úgy, hogy bármely pillanatban amikor akarja mentál,
asztrál vagy fizikai testet anyagiasíthat köréje.

112
 XX. fejezet

Az asztrállények: nem emberiek

A nem emberi osztály

1. Az elemi lények. Az „elemi lények” kifejezést különféle írók arra használják, hogy vele a
lények különféle fajtáját jelöljék. Itt arra használjuk, hogy fejlődése különféle fokozatain
azokat a monádikus lényeket jelöljük vele, melyeket úgy is lehetne jelölni, mint az Isteni
Erő vagy Szellem anyagba való kiáramlásait.

A legfontosabb az, hogy a tanítvány megértse, hogy ezen elemi lények fejlődése az ív lefelé
vezető részén történik, amint azt gyakran nevezik, azaz az anyaggal való teljes elkeveredés
irányába, amit az ásványvilágban látunk, az anyagtól való távolodás helyett;
következésképpen számára az előre haladás az anyagba való leszállást jelenti a magasabb
síkok felé felemelkedés helyett.

Mielőtt a „kiáramlás” eléri az egyéniesülés fokát, amikor meglelkesíti az embert, már hat
fejlődési fokon ment keresztül és lelkesítette meg azokat, éspedig az első elemi birodalmon
(a felső mentálsíkon), a második elemi birodalmon (az asztrálsíkon), az ásványi, növényi és
állati birodalmakon. Néha ásványi, növényi és állati Monádoknak nevezik, habár ez
határozottan félrevezető, minthogy már sokkal annak előtte hogy eléri ezeket a
birodalmakat, nem egy, hanem sok Monáddá vált.

Itt természetesen csak az asztrál elemi lényekkel fogunk találkozni. Ezek a lények, azaz az
Isteni kiáramlás, amely le, a mentálsík atomikus anyagáig már beburkolta magát az
anyagba, azután pedig közvetlen az asztrálsíkra merült alá és egy atomikus asztrálsík
anyagból álló testet gyűjtött maga köré. Ilyen összetételű az asztrálsík elemi lényege, amely
a harmadik anyagi birodalomhoz tartozik, amely birodalom közvetlenül megelőzi az
ásványi birodalmat.

Az asztrálsíkbeli 2.401 differenciációja alatt a különféle alsíkok anyagából sok és különféle

összetételeket vonz magához. Ezek azonban csak ideiglenesek és lényegében ugyanaz a
világ marad.

Pontosan kifejezve nem létezik olyan dolog mint egyetlen elemi lény azzal a csoporttal
kapcsolatosan melyet éppen szemlélünk. Amit találunk, az egy hatalmas elemi lényeg
készlet, amely csodálatosan érzékeny még a leggyorsabb emberi gondolattal szemben is és
elképzelhetetlen hajlékonysággal válaszol a másodperc kis töredéke alatt az emberi akarat
vagy vágy által benne létrehozott rezgéseire.

Abban a pillanatban azonban, amikor az ilyen akarat vagy gondolat befolyása által élő
erővé lett átalakítva, egy elementállá lesz és a „mesterséges” osztályba tartozik, melyről a
következő fejezetben lesz szó. Elkülönített léte azután rendszerint eltűnik, mert mint az
impulzus kimerült, újra visszamerül az elemi lényeg azon el nem különült tömegébe,
melyből ered.

Az asztrálsík látogatójára az elemi eszencia változó alakú szüntelen áradata

elkerülhetetlenül befolyást gyakorol, az amely folyvást körülötte örvénylik, s amely

113
 gyakran fenyegeti határozott erőfeszítését, amely elől azonban mindig kitér: csodálkozni
fog a lények hatalmas seregén, melyeket ebből az óceánból ideiglenesen különálló létre
előhívnak az ember gondolatai és érzései, akár jók azok, akár rosszak.

Az elemi lényeget nagyjából azon anyagfajnak megfelelően lehet osztályozni amelyben

lakozik, így szilárd, folyékony, gázszerű stb. elemi lényekre. Ezek a középkori alkimisták
„elemei”. Nagyon helyesen azt tartották, hogy egy „elemi lény”, azaz a megfelelő élő elemi
lényeg egy része tartozik minden „elemhez” vagy az alkotó része minden fizikai lényeghez.

Az elemi eszencia ezen hét főosztályának mindegyikét ismét hét alosztályra lehet osztani,
ami összesen 49 alosztályt ad.

Ezenfelül, teljesen különállóan ezen egyirányú osztályoktól van hét tejesen eltérő elemi
lényeg típus is, a közöttük levő különbség azonban nem annyira az anyagiasság fokozatától,
mint inkább a jellegétől és rokonságtól függ. A tanítvány ezzel az osztályozással amely a
Hét Sugárral kapcsolatos, mint a „függőleges” osztályozással fog megismerkedni.

Minden egyes sugártípusban szintén hét alosztály van, melyek összesen 49 függőleges
alosztályt alkotnak. Az elemi eszencia fajták teljes száma tehát 49*49, azaz 2.401.

A függőleges osztály nyilvánvalóan sokkal maradandóbb és alapvetőbb mint a vízszintes

osztály, mert az elemi lényeg a fejlődés lassú folyamata alatt keresztülmegy a különféle
vízszintes osztályokon, azonban egész útja alatt a saját függőleges osztályában marad.

Amint az elemilény néhány pillanatra a különböző külső befolyásoktól érintetlen marad,

amit alig lehet elképzelni, úgy nincsen semmilyen határozott formája, ellenben a
legcsekélyebb ráhatás nyugtalan és örökké változó alakok megtévesztő zűrzavarába
alakítja, és ez az ide-oda rohanó forma a forrásban lévő víz felületén keletkező buborékok
gyorsaságával tűnik ismét el.

Ezek az elenyésző alakok, habár általában valamilyen fajta élő teremtmények, emberi vagy
másfélék, alakjai az eszenciában nem fejezik ki jobban az elkülönült lények létezését, mint
ahogyan az éppen olyan változatos sok formájú hullámok kifejezik, melyeket egy sima tó
felületén egy hirtelen szélroham néhány pillanat alatt kelt. Ezek az asztrálvilágosság
hatalmas tárházából eredő puszta visszatükröződések, mégis rendszerint bizonyos
mértékben magukévá teszik az őket létrehozó gondolatáramlatok jellegét, habár majdnem
mindig torzítással és rémítő és kellemetlen kinézéssel.

Amikor az elemi lényeg a félig tudatos önkénytelen gondolatok áramlatának megfelelő

formákba alakul, mely gondolatokat az emberek többsége meggondolatlanul az agyán
keresztül enged, az intelligencia mely kiválogatja a megfelelő alakokat világosan nem a
gondolkodó értelméből származik, nem származhat magából az elemi lényegből sem, mert
ez egy olyan birodalomhoz tartozik, amely még távolabb áll az egyéniesüléstől mint az
ásványi, és teljesen meg van fosztva a tudatos mentálerőtől.

Mindamellett a lényeg csodálatos alkalmazkodóképességgel bír, amely nagyon is

megközelíti az intelligenciát; kétségtelenül ez a tulajdonság az, amiért a régebbi
könyvekben úgy beszélnek róla, mint „az asztrálvilág félintelligens teremtményeiről”.

114
 Az elemi birodalmak sajátossága nem ismeri a jó és a rossz fogalmát. De van itt valami
rokonszenv fajta vagy törekvés, amely majdnem minden alosztályát áthatja és amely inkább
rosszindulatúakká teszi őket az emberekkel szemben mint barátságosakká. Innen ered az
újonc tapasztalata az asztrálsíkon, ahol óriási változó alakú kísértetekből álló csapatok
haladnak el előtte fenyegetőzve, amelyek azonban mindig visszavonulnak vagy
szétszóródnak amint az ember merészen szembenéz velük. A középkori írók azt állítják,
hogy ez a hajlam vagy törekvés teljesen az ember hibájának az eredménye és a más
élőlényekkel szemben érzett közönyössége vagy ellenérzése okozza. A múlt
„aranykorában” nem így volt ez, de még ennél is jobb lesz majd a jövőben, amikor az
ember megváltozott magatartása következtében úgy az elemi lényeg, mint az állati
birodalom újból vezethető lesz az ember által és az embereknek segítőjévé válik az
ellenkezője helyett.

Így világos, hogy az elemi birodalom mint egy egész, nagymértékben az, amivé az
emberiség gondolkodása teszi.

Az elemi eszencia sokféle változatában lakozó erőkből sok hasznot lehet húzni, hogyha
azokat egy, a kezelésükben gyakorlott ember hozza működésbe. A mágikus szertartások
legnagyobb része majdnem teljesen a velük való mesterkedésen alapszik, akár a mágus
akaratának közvetlen hatása révén, akár pedig valami sokkal határozottabb asztrállény
segítségével, akit e célból előidéz.

A szeánsz szobák fizikai jelenségeinek majdnem mindegyikét segítségükkel hozzák létre és

ugyancsak ez a működő erő a kísérteties házakban végbemenő kődobálásoknál,
csengetéseknél. Az utóbbiak kísérletek lévén arra, hogy valamelyik földhöz kötött emberi
lény magára vonja a figyelmet vagy pusztán a mi harmadik osztályunkhoz tartozó kisebb
fajta természeti szellemek rosszindulatú csínye. Azonban az elemi lény sohasem
kezdeményező, egyszerűen csak egy rejtett erő, amelynek egy külső erőre van szüksége,
hogy mozgásba jöjjön.

2. Az állatok asztráltestei. Ez egy rendkívül nagy osztály, amely ennek dacára nem foglal el
jelentős helyet az asztrálsíkon, mert tagjai rendszerint csak kevés ideig tartózkodnak itt. Az
állatok legnagyobb része még nem egyéniesült maradandóan, és ha egyikük elhagyja fizikai
testét, az a monadikus lényeg, amely rajta keresztül megnyilvánult újra visszatér a
csoportlélekbe ahonnan eredt, magával vivén azokat a tapasztalatokat, melyekre a földi élet
alatt szert tett. Közvetlenül ezt azonban nem képes megtenni, mivel az állat asztrálteste
éppen úgy újrarendeződik mint az ember teste, és az állat az asztrálsíkon él, melynek
élettartama sohasem nagy, azon értelemnek megfelelően változik, amelyet az állat
kifejlesztett. Ez a legtöbb esetben nem több álomszerű tudatnál, azonban tökéletesebb,
boldognak tűnik fel.

Az az aránylag kevés háziállat, amely már elnyerte az egyéniesülést és ennek következtében

ebben a világban nem fog többé állatként újraszületni, már hosszabb és sokkal élénkebb
életet él az asztrálsíkon mint kevésbé fejlett társai.

Az ilyen egyéniesült állat rendszerint földi otthona közelében marad és szoros kapcsolatban
barátjával és oltalmazójával. Ezt az időszakot az alvó öntudatosságnak nevezett még
boldogabb időszak követi, amely addig tart, amíg valami emberi formát nem ölt magára.
Ezen egész idő alatt olyan állapotban van, amely hasonlít a mennyei világban lévő ember
állapotához, bár egy némileg alacsonyabb fokon.

115
 Ezen osztály érdekes alosztályát alkotják a „Titkos tanítás” I. kötetében említett
emberszabású majmok, akik már egyéniesültek és készek az emberi testetöltésre a
következő körben.

A „művelt” országokban ezen állati asztráltestek sokban hozzájárulnak az asztrálsík

általános ellenséges érzületéhez, mert az állatoknak a vágóhidakon való és a sportból
történő lemészárlása sok milliónyi állatot juttat az asztrálvilágba, s így telve vannak az
emberek iránti rémülettel és irtózattal. Ez utóbbi években ezeket az érzéseket nagyban
megerősítette az élveboncolás gyakorlata.

3. Mindenféle természeti szellemek. Ez az osztály oly nagy és oly változatos, hogy

valamennyiük közös jellegzetességéről csak némi fogalmat lehet alkotni.

A természeti szellemek egy, a miénktől teljesen eltérő fejlődéshez tartoznak, nem voltak és
nem is lesznek az emberiség tagjai. Egyetlen kapcsolatunk velük az, hogy ideig óráig
ugyanazt a síkot foglaljuk el. Egy magasabbrendű fejlődés állatainak látszanak lenni. Hét
nagy osztályba tartoznak és ugyanazon hét anyagi állapotban lakoznak, melyet a megfelelő
elemi lényeg változatok hatnak át. Így vannak föld, víz, levegő, tűz vagy éter természeti
szellemek. Határozott, intelligens asztrállények, akik ezen anyagállapotok mindegyikében
laknak és működnek.

Egyedül csak a levegő szellemek laknak rendszerint az asztrálvilágban, azonban tagjainak

száma oly mérhetetlen, hogy abban mindenütt jelen vannak.

A középkori irodalom a földszellemeket gyakran gnómoknak, a vízi szellemeket udineknek,

a légi szellemeket sylfeknek, és az éter [tűz] szellemeket salamandereknek nevezték. A
népies nyelven különbözőképpen hívják őket: tündéreknek, sellőknek, barna emberkéknek,
périknek, dzsineknek, törpéknek, szatíroknak, faunoknak, koboldoknak, manóknak,
hegyirémeknek stb.

Alakjuk sokféle és változó, a leggyakrabban azonban emberi, de némileg kisebb. Majdnem

minden asztrál lényhez hasonlóan tetszés szerint bármely alakot képesek magukra ölteni,
bár kétségtelenül megvan a kedvelt alakjuk, amelyet akkor viselnek amikor nincs
különösebb okuk hogy más formát vegyenek magukra. Fizikailag rendszerint láthatatlanok,
azonban megvan a képességük, hogy amikor akarják, anyagiasítással láthatóvá tegyék
magukat.

Ezen osztályok mindegyikének az élén egy nagy Lény áll, aki vezető és irányító
intelligenciája a természet ezen osztályának, mlyhez az ő ellenőrzése alatt álló lények
osztálya igazgat és energizál. Ezeket a hinduk a következőképpen ismerik:

I. Indra, az akasha vagy éter ura,

II. Agni a tűz ura,
III. Pavana a levegő ura,
IV. Varuna a víz ura,
V. Kshiti a föld ura.

A természeti szellemek hatalmas birodalma, amint fentebb állítottuk, főképpen az

asztrálvilág, bár a birodalom egy nagy része a fizikai sík étersíkjaihoz tartozik.

116
Rendkívül nagyszámú alosztályuk vagy fajuk van, és az egyes egyének értelmüket és
helyzetüket tekintve éppen olyan eltérőek mint az emberi lények. Legnagyobb részük
elkerüli az embereket. Az emberek szokásai, kiáramlásai visszataszítóak számukra, és az
asztrál áramlatok állandó rohanása, melyet az emberek nyugtalan, fegyelmezetlen
vágyaikkal hoznak létre, zavarja és bosszantja őket. Ennek dacára alkalmilag barátságot
kötnek emberi lényekkel, sőt segítségükre is vannak.

A segítő magatartás ritka, a legtöbb esetben vagy közönyt vagy rosszallást mutatnak,
máskor meg ördögi élvezetet találnak abban, hogy rászedik és becsapják az embereket. Sok
ilyen eset fordul elő elhagyott hegyes vidékeken és szeánszokon.

Csalásaikban nagyban segítségükre van az a varázserő, hogy áldozataik csak azt látják és
hallják amit ők belekényszerítenek, éppen úgy, mint ez a mesmerizáltaknál van. A
természeti szellemek azonban nem képesek uralni az emberi akaratot, hacsak nincs valami
nagyon gyenge értelmű emberrel dolguk, vagy akik engedik, hogy a rémület megbénítsa
akaratukat. Azonban csak az érzékeket szedhetik rá és varázserejüket egyszerre nagyszámú
emberen is tudják gyakorolni. Az indus szemfényvesztők csodás mutatványainak
némelyikénél az ő segítségüket veszik igénybe a tömeges érzékcsalódás létrehozásánál.

Úgy látszik, kevés felelősségérzettel rendelkeznek és akaratuk kevéssé fejlett mint az

átlagemberé. Ennélfogva mesmerikusan könnyen kezelhetők és használhatók a mágus
akaratának keresztülvitelére. Sokféle célra használhatók és a feladatot erejük határán belül
híven és biztosan teljesítik.

Ők okozzák bizonyos hegyvidékeken a megkésleltetett utazók varázsba ejtését is, például

házakat és embereket mutatva ott, ahol a valóságban nincsenek. Ezek az érzékcsalódások
gyakran nem csak pillanatnyilag, hanem hosszabb ideig is eltarthatnak, amikor is az ember
egész hosszú sorozat képzeletbeli, meglepő kalandon megy keresztül, majd ragyogó
környezete hirtelen eltűnik és ő egyedül marad egy magányos völgyben vagy szélseperte
síkságon.

Hogy az ember a velük való barátságot ápolhassa, meg kell hogy szabaduljon azoktól a
fizikai kiáramlásoktól, melyektől undorodnak, mint amilyen a hús, alkohol, dohány és az
általános tisztátalanság kiáramlásai, valamint mentesnek kell lennie az érzékiségtől,
haragtól, gyűlölettől, azaz úgy fizikailag mint asztrál tekintetben kifogástalanul tisztának
kell lennie. Az állandó nyugodt és vad hullámzás nélküli magasrendű és tiszta érzések
olyan légkört teremtenek, amelyben a természeti szellemek élvezettel fürdenek. Majdnem
minden természeti szellem gyönyörködik a zenében, s hogy élvezzék, még a házba is
képesek belépni, megfürdenek a hanghullámokban és velük összhangban lebegnek.

Ugyancsak a természeti szellemeknek kell tulajdonítani a spiritiszta szeánszokon létrejövő

úgynevezett fizikai jelenségeket is; tényleg sok szeánszot ezek a csintalan teremtmények
töltenek ki. Kérdésekre képesek felelni, hamis üzeneteket adva ütésekkel vagy
kopogásokkal és szellemi fényeket mutatnak be, továbbá tárgyaknak nagy távolságokról
való elhozatalát, bármely jelenlévő értelméből való gondolatolvasást, írások vagy rajzok
vetítését, sőt anyagiasításokat is. Erejüket természetesen még sok más fogásaiknál is
képesek felhasználni.

A legkisebb mértékben sem lehet őket megbántani vagy becsapni, ellenben őszintén
örülnek, ha sikerül mulatságuk és örülnek annak a félelem okozta odaadásnak és

117
 vonzalomnak is melyet reájuk mint „kedves szellemekre” és angyali segítőkre pazarolnak.
Osztoznak az ülésezők gyönyörében és úgy érzik, hogy jó munkát végeztek hogyha
ekképpen megvigasztalták a szenvedőt.

Néha az emberek alkotta gondolatformákba öltöznek és nagyszerű tréfának tartják, ha

felvirágoznak szarvakat, ha egy farokkal ellátott kísértetet ostoroznak és lángot okádnak
amint ide-oda rohannak. Néha egy-egy befolyásolható gyermeket megrémítenek ilyen
megjelenésükkel, azonban a természeti szellemek kedvéért meg kell említeni, hogy ők
maguk nem képesek félni és így nem értik az eredmény súlyát és valószínűleg azt
gondolják, hogy a gyermek rémülete színlelt és egy részét képezi a játéknak.

A természeti szellemek egyikének sincs állandóan újraszülető egyénisége. Ennélfogva úgy

látszik, hogy fejlődésük alatt sokkal nagyobb fokú értelem fejlődött ki az egyéniesülés
megtörténte előtt.

A különféle osztályok élettartama nagyon különböző, az egyiké egészen rövid, másoké

sokkal hosszabb mint az emberi élettartam. Létük egészében véve egyszerűnek,
örömteljesnek, felelőtlennek tűnik fel, olyannak, amilyenben egy boldog gyermeknek lehet
része kivételesen kedvező fizikai körülmények között.

A természeti szellemeknek nincsen nemisége, nincs betegsége és nincs náluk a létért való
küzdelem. Erős vonzalommal rendelkeznek, szoros és tartós barátságot képesek kialakítani.
A féltékenység és harag náluk is lehetséges, azonban teljesen megszűnik ellenállhatatlan
örömükkel, melyet a természet működése felett éreznek és amely a legfőbb
jellegzetességük. Testüknek nincs belső szervezete, így nem szakíthatók ketté vagy
sérthetők meg, sem hőség, sem a hideg nem hat rájuk. A félelmet nem ismerik.

Bár furfangosak és pajkosak, ritkán rosszindulatúak. Hacsak határozottan ki nem váltják

belőlük. Általában nem bíznak az emberben és haragszanak ha valami új jövevény
megjelenik az asztrálsíkon úgy, hogy az illető rendszerint kellemetlen vagy elrémítő
alakban találkozik velük. Ha azonban nem ijed meg, rövidesen úgy tekintik, mint egy
szükséges rosszat és többé nem is veszik figyelembe, sőt egyik-másik barátságossá is
válhat.

Egyik legkedvesebb örömük, azokkal az asztrálsíkon levő gyermekekkel játszadozni és

őket százféle módon szórakoztatni, akiket mi „holtak”-nak tartunk.

Egyesek közülük, akik kevésbé gyermekesek és komolyabbak, néha mint a fa-istenségeket

vagy falusi istenségeket tisztelnek. Méltányolva a nekik szánt hízelgést kétségtelenül
készségesen viszonoznak minden kis szolgálatot amire csak képesek.

Az Adeptus tudja, hogy hogyan vegye igénybe a természeti szellemek szolgálatait és

gyakran bíz rájuk kisebb tennivalókat, a közönséges mágus ellenben csak felszólítással
teheti meg azt, azáltal, hogy figyelmüket mint egy kérő felkelti és valami üzletfélét köt
velük vagy pedig idézés útján, azaz engedelmességre kényszerítve őket. Mindkét módszer
nagyon nemkívánatos; az idézés nagyon veszedelmes is, minthogy az végzetessé válható
ellenségeskedést válthat ki. A Mester egyetlen tanítványa sem engedné meg az ilyenfajta
kísérletet.

118
 A természeti szellemek legmagasabb típusai a sylphek vagy légszellemek, akiknek az
asztráltest a legalsó testük. Az átlagemberével egyforma értelmük van. Rendes módszerük
az egyéniesülés elnyerésére a közvetlen felettük lévő fokozat tagjaival - az asztrál
angyalokkal – való érintkezés, valamint az azok iránti szeretet.

Azok a természeti szellemek akik ki akarják tapasztalni az emberi életet, megszállhatnak

egy fizikai világban élő embert.

Voltak idők, amikor a természeti szellemek egy bizonyos osztálya fizikailag anyagiasította
magát és így lépett nőkkel és férfiakkal nemkívánatos érintkezésbe. Talán ez az eredete a
szatírokról és faunokról szóló legendáknak, habár ezek egy teljesen eltérő nem emberi
fejlődéshez tartoznak.

Továbbá érdekes megjegyezni, hogy bár a természeti szellemek birodalma nagyon eltér az
emberitől - minthogy nemiség, félelem vagy a létért való küzdelem nélkül való –
kibontakozásának végeredményben minden tekintetben azonos az emberiség által
elértekkel.

4. A dévák. Azok a lények, akiket a hinduk déváknak neveznek, máshol mint angyalok, az
Isten fiai stb. szerepelnek. Az emberiségtől eltérő fejlődéshez tartoznak, egy olyan
fejlődéshez, mely úgy tekinthető, mint az emberiség feletti birodalom.

A keleti birodalomban a déva szót általában mindenféle nem emberi lény megjelölésére is
használták. Itt csak a fenti korlátozott értelemben használjuk.

Emberekké sohasem lesznek, minthogy legtöbbjük már túl van ezen az állapoton, azonban
vannak közöttük néhányan, akik a múltban emberi lények voltak.

A dévák testei sokkal fluidikusabbak mint az emberi testek, az aura szerkezete lazább,
sokkal nagyobb mérvű kiterjeszkedésre és összehúzódásra képesek, és bizonyos lángoló
tulajdonságuk van, amely tisztán megkülönböztethető a közönséges ember aurájának fénylő
voltától. A déva aurájának benső alakja, amely majdnem mindig emberi formájú, kevéssé
határolt mint az embernél; a déva sokkal inkább a külső részben, sokkal inkább az
aurájában él mint az ember. A dévák rendszerint mint óriás nagyságú emberi lények
jelennek meg. Számos nyelvezetük van, amely valószínűleg nem olyan határozott mint a mi
nyelvünk, bár bizonyos tekintetben többet fejez ki.

A dévák gyakran vannak jelen és készek a saját irányukhoz tartozó tárgyat megmagyarázni
és fejtegetni bármely emberi lénynek, aki eléggé fejlett, hogy felfogja azokat.

Bár a Földdel vannak kapcsolatban, a dévák egy hét láncból álló nagy rendszeren át
fejlődnek és mi a hét világból álló világunk a maga egészében csak egy világ előttük.
Emberiségünk nagyon kevés tagja érte el azt a síkot amelyen kapcsolatba lehet jutni a déva
fejlődéssel. A déva birodalom legtöbb újonca a naprendszer más emberiségéből származik,
melyek néhánya alacsonyabb fokon álló, mások meg magasabb rendűek a miénknél.

A déva fejlődés célja az, hogy a legmagasabb osztályukat egy sokkal fejlettebb fokra emelje
mint amelyet megfelelő idő alatt az emberiségnek el kell érnie.

119
 A dévák három alacsonyabb osztálya a következő:

I. A kanadévák, akiknek legalacsonyabb teste az asztrális,

II. A rupadévák, akiknek legalacsonyabb teste a mentális,
III. Az arupadévák, akiknek legalacsonyabb teste a felső mentáltest, vagy kauzáltest.

Az arupadévák és a rupadévák megnyilvánulása az asztrálsíkon éppen olyan ritka, mint egy

asztrállény anyagiasulása a fizikai síkon.

Ezen osztályok felett még négy más nagy osztály van és a déva birodalom felett és azon túl
ott vannak a Planéta Szellemek nagy sorozata.

Itt főkép a kamadévákkal foglalkozunk. Az átlag közöttük sokkal magasabb fokú, mint
közöttünk, mert mindaz ami határozottan rossz, már régen kiküszöbölték. Hajlamaik
nagyon eltérőek és egy igazán spirituális ember fejlettség tekintetében sokkal magasabban
állhat mint néhányuk.

Figyelmüket bizonyos mágikus idézetekkel fel lehet kelteni de az emberi akarat amely
uralni képes őket, csak egy bizonyos magas osztályú Adeptus akarata lehet.

Rendszerint alig bírnak tudomással a fizikai világunkról, bár néha egyikük másikuk
segítséget is nyújthat olyasféleképpen ahogyan valamelyikünk egy bajban levő állaton
segíthet. Azonban megértik, hogy a jelenlegi fokon az emberi ügyekbe való beavatkozás
inkább több bajt okoz mint jót.

Meg kell említenünk a devarajas-t, bár szorosan véve nem tartoznak egyik osztályukba sem.
E négy déva olyan fejlődésen ment keresztül, amely semmiféleképpen nem felel meg a mi
emberiségünknek.

Úgy beszélnek róluk mint a Föld Kormányzóiról, a négy sarkalatos pont angyalairól, vagy
Chatur Maharaja-ról. Nem a dévák, hanem a négy földi elem, a föld, a víz, a tűz és a levegő
felett uralkodnak a bennük lakozó természeti szellemekkel és lényekkel együtt. Más reájuk
vonatkozó adatokat az alábbi táblázat tartalmaz.

Az irány elementál tű
Név Csoportok Jelképes színe
pontja
Dhritarashtra Kelet Gandharva-k Fehér
Kumbhanda-
Virudhaka Dél Kék
k
Virupaksha Nyugat Naga-k Vörös
Vaishravana Észak Yaksha-k Arany

A „Titkos Tanítás” mint a „szárnyas gömböket és tüzes kereszteket” említi őket és a

keresztény Bibliában Ezekiel hasonló szavakkal kísérli meg leírni őket. Reájuk vonatkozó
utalásokat minden vallás szimbológiájában találni és mint az emberiség védelmezőit mindig
a legnagyobb tiszteletben tartották őket.

Az ember földi élete alatt ők a Karma irányítói és ilyenképpen rendkívül fontos szerepet
játszanak az ember sorsában. A Kozmosz nagy karmikus Istenségei, a Lipiká-k, amikor az

120
ember asztrál élete végén az életelvek végleges elválása végérvényesen megtörténik,
minden egyes személyiség tetteit mérlegre vetik, és úgyszólván megadják az étermás
mintáját, amely pontosan megfelel az ember következő születésére vonatkozó karmájának.
Minthogy azonban a Devaraja-k uralják azokat az „elemeket”, amelyekből ezt az étermást
össze kell állítani, ők azok, akik az elemek arányát úgy rendezik, hogy pontosan
megfeleljen a Lipika szándékának.

Az ember egész életében ellensúlyozzák azokat a változásokat, melyeket az ember

állapotában a saját maga és a körülöttük levő akarata létrehozott, úgy, hogy a karma
pontosan és igazságosan teljesedésbe mehet. Ezekre a lényekre vonatkozóan tanulságos
ismertetést találhatunk a „Titkos Tanítás” I. kötetében. Tetszés szerint vehetnek magukra
emberi testet és feljegyeztek olyan eseteket, amikor meg is tették ezt.

Az összes magasabbrendű természeti szellemek valamint a mesterséges elemi lények

csapatai mind közreműködnek óriási munkájukban; azonban az összes szál az ő kezeikben
van és az egész felelősség őket terheli. Az asztrálsíkon ritkán nyilvánulnak meg, azonban
ha megteszik, bizonyos, hogy azok lakói között a legfigyelemreméltóbbak.

Valójában nem négy, hanem két dévaraja kell hogy legyen, azonban a beavatás körén kívül
alig tudni róluk valamit és még kevesebbet lehet mondani a magasabb háromról.

121
 XXI. fejezet

Az asztrállények: mesterségesek

A legnépesebb osztályt a mesterséges lények alkotják és az embere nézve is a legnagyobb

fontossággal bírnak. Rendkívül tökéletlen, félig értelmes lényekből áll, amelyek annyira
eltérnek egymástól mint ahogyan az emberi gondolatok eltérnek egymástól és gyakorlatilag
lehetetlen részletesen osztályozni őket. Teljesen az ember teremtményei lévén az emberhez
szoros karmikus szálak fűzik őket, és az emberre gyakorolt hatásuk közvetlen és szüntelen.

1. Az öntudatlanul létrehozott elemi lények. A VII. fejezetben már leírtuk, ahogyan ezek a
vágy és gondolatformák létrejönnek. Az ember vágya és gondolata az elemi lényeget egy
pillanat alatt sajátos formájú élő lénnyé alakítja át. A forma egyáltalán nincs
megteremtőjének ellenőrzése alatt, hanem saját életét éli, melynek hossza arányban van
azon gondolat erejével amely létrehozta és ez az időtartam néhány perctől kezdve, több
napig terjedhet. További részleteket a VII. fejezetben közöltünk.

2. A tudatosan létrehozott elemi lények. Világos, hogy a tudatosan létrehozott elemi lények ha
azokat olyanok hozzák létre, akik szabadon cselekszenek és pontosan tudják hogy mit
csinálnak, sokkal erőteljesebbek lehetnek mint az öntudatlanul létrehozottak. Úgy a fehér,
mint a fekete iskolák okkultistái munkájuk közben gyakran használnak mesterséges elemi
lényeket, és az ilyen teremtmények erejét kevés feladat múlja felül ha tudományosan
vannak elkészítve és ha tudás és ügyesség irányítja azokat. Az, aki tudja hogy hogyan kell
ezt megtenni, fenntartja a kapcsolatot elemi lényével és vezetheti azt úgy, hogy az
gyakorlatilag éppen úgy fog működni, mintha Mesterének teljes értelmével volna
felruházva.

Az elemi lények ezen osztályának leírását itt szükségtelen megismételnünk, minthogy azt a
VII. fejezetben már megadtuk.

3. A mesterséges emberi lények. Egy nagyon különös csoport ez, melynek csak nagyon kevés
tagja van, azonban fontossága felülmúlja számarányát, ami a spiritiszta mozgalommal való
belső kapcsolatára vezethető vissza.

Keletkezésének megmagyarázásához vissza kell mennünk az ősi Atlantiszba. Az okkult

tanítás páholyai között, melyek megelőzik a beavatást, s melyeket a Jó Törvény Adeptusai
alakítottak, van egy, amely még megtartotta ugyanazokat a régi szertartásokat és ugyanazon
atlantiszi nyelvet tanítják, amelyet mint szent és rejtett nyelvet a régi Atlantiszban
használtak.

Ezen páholy tanítói nem állnak egy Adeptus fokozatán és a páholy nem képezi közvetlen
részét a himalájai Fehér Testvériségnek, bár vannak egyes himalájai Adeptusok, akik
régebbi testesüléseikben kapcsolatban voltak velük.

A XIX. század közepén ezen páholy fejei Európa és Amerika materializmusa feletti
kétségbeesésükben elhatározták, hogy új eszközökkel fognak ellene küzdeni és olyan
alkalmakat fognak nyújtani, amelyek révén minden gondolkozó ember bizonyosságot
szerezhet a fizikai testtől különálló életre vonatkozólag.

122
Az ekként megindított mozgalom a modern spiritizmus hatalmas épületévé nőtte ki magát
melynek hívői milliókra mennek. Bármilyen más eredmények következtek is be, az
kétségtelen, hogy a spiritizmus segítségével nagy tömeg ember szerezte meg a legalább is
egy valamilyen fajta jövő életben való hitet. Ez nagyszerű eredmény, bár egyesek azon a
véleményen vannak, hogy túl nagy volt az ára.

Az alkalmazott módszer abban állott, hogy egy közönséges embert a halála után teljesen
felemeltek az asztrálsíkra és bizonyos mértékben megtanították a hozzá tartozó erőkre és
lehetőségekre, majd pedig spiritiszta kört bíztak reá. Ő a maga részéről más elhaltakat
„fejlesztett” ki ugyanazon irányba és ezek mindnyájan hatottak azokra, akik a szeánszokon
voltak és médiumokká „fejlesztették” őket. A mozgalom vezetői alkalmilag kétségtelenül
megnyilvánultak asztrál formában a körökben, azonban a legtöbb esetben pusztán csak
irányítottak és vezettek úgy, ahogy azt szükségesnek tartották. Kétségtelen, hogy a
mozgalom olyan nagyra nőtt, hogy nemsokára teljesen kicsúszott a kezükből, tehát a sok
későbbi fejleményért csak közvetve tekinthetők felelősnek.

Az „ellenőrzők” asztráléletének meghosszabbítása, akiket a körök vezetésével bíztak meg,

határozottan késleltette természetes haladásukat és bár úgy gondolták, hogy ezért a
veszteségért teljes kárpótlást nyújt a mások igazsághoz való vezetésének jó karmája,
rövidesen mégis úgy találták, hogy lehetséges volt hosszú ideig hasznot húzni a
„szellemvezetésből” anélkül, hogy az komoly és maradandó kárt ne okozott volna az
illetőnek.

Néhány esetben visszavonták a „vezetőket” és másokkal pótolták őket, más esetben

azonban úgy gondolták, hogy nemkívánatos ezt a cserét megtenni és akkor azt a
figyelemreméltó segítőeszközt alkalmazták, amely a „mesterséges emberi” teremtmények
különös osztályához vezetett.

Az eredeti „vezető” felső életelveit a hosszan késleltetett fejlődésben továbbengedték a

mennyei világba, ellenben a visszamaradó árnyat (lásd XIX. fejezet: Emberi osztály 2.
pontját) birtokukba vették, fenntartották és úgy működtek vele, hogy az gyakorlatilag éppen
úgy tudott megjelenni a körben mint annak előtte.

Ezt eleinte úgy látszik a páholy tagjai végezték, végül azonban úgy határoztak, hogy annak
az elhalt személynek, akit megbíztak, hogy a néhai „szellemi vezető” után következzék,
kellett ezt megtennie, amennyiben el kellett foglalnia az utóbbi árnyékát vagy burkát és a
valóságban egyszerűen viselni azzal a kinézését. Ez az amit a „mesterséges emberi” névvel
jelölünk.

Néhány esetben több cserét látszottak megcsinálni anélkül, hogy gyanakodtak volna,
azonban néhány spiritiszta kutató megfigyelte, hogy bizonyos idő elteltével a „szellem”
tulajdonságaiban és magatartásában hirtelen bizonyos változások állottak be.

A himalájai Testvériség egyetlen tagja sem vállalkozna arra sohasem, hogy egy ilyenfajta
mesterséges lényt alakítson és soha nem is egyeznének senki olyannal, aki helyesnek
találná ezt az eljárást.

Eltekintve az okozott csalástól, az elrendezés gyenge pontja az, hogy az eredeti páholy
mellett mások is alkalmazhatják e tervet és semmi sem akadályozhatja meg a fekete

123
 mágusokat abban, hogy helyettesítsék a közlő szellemeket amint tudjuk, ezt tényleg meg is
tették.

124
 XXII. fejezet

A spiritizmus

A „spiritizmus” szóval ma az asztrálvilággal való érintkezésnek azt a sokféle módját jelöljük,

amely egy médium segítségével történik.

A spiritiszta mozgalom eredetét és történetét a XXI. fejezetben már közöltük.

Azt az éterszerkezetet, amely lehetségessé teszi a spiritiszta jelenségeket az „Éterikus testmás”

című munkában már teljesen leírtuk és így a tanítványt ehhez a munkához utaljuk.

Számunkra most már csak egy marad hátra, hogy szemlélet alá vegyük a láthatatlan világgal
való érintkezés ezen módjának értékét, ha ugyan van, és azon források természetét, ahonnan e
közlések jöhetnek.

A Teozófiai Társulat első napjaiban H. P. Blavatsky nagy hevességgel írt a spiritizmusról és

nagy súlyt helyezett az egész dolog bizonytalan voltára, valamint a megszemélyesítéseknek
túlsúlyára, a valódi megjelenésekkel szemben. Nem kétséges, hogy ez a vélemény nagyban
befolyásolta és eldöntötte azt a kedvezőtlen magatartást, amellyel a Teozófiai Társulat tagjai a
spiritizmussal, mint egésszel szemben elfoglaltak.

Leadbeater püspök azt állítja, hogy az ő személyes tapasztalatai kedvezőbbek voltak, több évet
szentelt a spiritizmussal való kísérletezésnek és azt hiszi, hogy ő maga tapasztalta mindazokat a
jelenségeket amelyekről az erről szóló irodalomban olvasni lehet.

Azt tapasztalta, hogy a jelenségek legnagyobb része igaz. Az általuk adott üzenetek gyakorta
unalmasak és vallási tanításaikat úgy adják le, hogy azok rendszerint „kereszténység és víz”;
mindamellett szabadelvűek és a régi bigott állásfoglalásnál előnyösebbek.

Leadbeater püspök megállapítja, hogy a spiritisztáknak és teozófusoknak sok közös alapjuk

van, pl. hogy a halál utáni élet valóságos, örök bizonyosság, és hogy az örök haladás és végső
boldogság a jó és a rossz számára egyformán szintén bizonyosság. Ez a két tétel rendkívül
fontos, mivel a régi állásfoglalással szemben oly hatalmas előnyt nyújtanak, hogy némileg
sajnálatos, hogy a spiritiszták és a teozófusok még nem tudtak kezet fogni és egyenlőre
megmagyarázni ezen a területen, csak kis dolgokban térnek el egymástól legalábbis addig,
amíg a világ nem érettebb nagyobb igazságok befogadására. Ebben a munkában tág tere van
ezen igaságot kereső két területnek.

Azok akik a jelenséget óhajtanak látni, és azok akik semmit sem képesek elhinni amíg azt a
szemükkel nem látták, természetesen a spiritizmus felé fognak törekedni. Viszont azok akik
több tudásra vágynak mint amit a spiritizmus rendszerint nyújt, természetszerűleg a teozófia
felé fordulnak. Így mindkét mozgalom alkalmas a szabad és tág látóköröknek, de teljesen
különböző irányúaknak. Ezen két mozgalom közötti összhang és megegyezés tekintettel a
szóban forgó nagy célokra, kívánatos lenne.

A spiritizmus javára kell írnunk, hogy célját, amennyiben nagy számú olyan embert akik
semmiben sem hittek, nyert meg mindenesetre valamilyen fajta jövendő életben való erős

125
hitnek. Ez amint az utolsó fejezetben mondottuk, kétségtelenül nagyszerű eredmény, bár
vannak egyesek akik azt gondolják, hogy túl nagy volt az ára.

Kétségtelen, hogy a spiritizmus veszélyt jelent az érzelmi, ideges és könnyen befolyásolható

természetekre és tanácsos a kutatásokat nem túlhajtani oly okból, melyek most már
nyilvánvalóak kell hogy legyenek a tanítvány előtt. Azonban nincs jobb módja, hogy letörjük a
fizikai síkon túl eső dolgok iránti hitetlenséget, minthogy néhány kísérletet végzünk és talán
meg is éri az eredmény a kockázatot.

Leadbeater püspök habozás nélkül kijelenti, hogy a néhány esetben kétségtelenül előfordult
csalás és tévedés dacára, nagy igazságok képezik a spiritizmus alapját, amelyeket bárki
felfedezhet aki rászánja a kutatásra az időt és türelmet. Természetesen erről a tárgyról nagy és
növekvő irodalommal rendelkezünk.

Továbbá a láthatatlan segítők által végzettekhez (lásd XXIII. fejezetet) hasonlóan végeztek
néha a médium közvetítésével vagy valaki révén aki jelen volt egy szeánszon. Így, bár a
spiritizmus nagyon gyakran tartott vissza lelkeket akik gyors szabadulást értek volna el, mégis
segítséget is nyújtott másoknak és így megnyitotta számukra a haladás ösvényét. Voltak esetek,
amikor egy elhalt személy médium közvetítése nélkül is képes volt megjelenni barátainak és
rokonainak, és elmondhatta nekik kívánságait. Azonban az ilyen esetek ritkák és a földhöz
kötött lelkek aggodalmukban a legtöbb esetben csak egy médium vagy egy tudatos láthatatlan
segítő segítségével képes magukon segíteni.

Így nagy hiba csak az árnyoldalát nézni a spiritizmusnak. Nem szabad elfelejteni azt a sok jót,
amit azáltal tett, hogy a halottaknak alkalmat adott arra, hogy hirtelen és váratlan haláluk után
dolgaikat még rendezhessék.

Ne csodálkozzunk azon sem, ha találunk a spiritiszták között szűk látókörű, előítéletekkel tele
embereket, akik nem tudnak semmit pl. a reinkarnációról. Valószínű, hogy az angol és amerikai
spiritiszták többsége még nem ismeri e tényt, de vannak spiritiszták, akik már tanítják. Már
láttuk, hogy amikor valaki meghal, rendszerint azokhoz csatlakozik akiket a Földön is ismert;
pontosan ugyanolyan fajta emberek között mozog mint fizikai élete alatt. Így van azután, hogy
az ilyen ember halála után is nehezen ismeri el az újraszületés tényét. A legtöbb embert az
előítéletek elzárnak az új fogalmak elől, ezeket az előítéleteket magukkal viszik az
asztrálvilágba is és így az okoskodás és józan ész itt sem közelítheti meg őket jobban mint a
fizikai világban.

Természetesen a nyílt eszű ember nagyon sokat tanulhat az asztrálsíkon; gyorsan

megismerkedhet a teozófiai tanításokkal és vannak elhaltak akik valóban így is tesznek. Így
történik meg azután az, hogy e tanítások nagy része megtalálható a spiritiszta közleményekben.

Tudnunk kell, hogy van egy magasabbrendű spiritizmus is, amelyről a nyilvánosság mit sem
tud és amely az elért eredményeiből semmit sem közöl. A legjobb spiritiszta körök szigorúan
zártkörűek, kevésszámú résztvevővel. Az ilyen körökben ismételten ugyanazok találkoznak és
sohasem engednek be egyetlen kívülállót sem, nehogy változást okozzon a magnetizmusban. A
feltételek ily módon teljesen megfelelőek és az elért eredmény gyakran a meglepőbb. Az
úgynevezett halottak gyakran épp annyira részt vesznek a család mindennapi életében mint az
élők. Az ilyen szeánszok rejtett oldala nagyszerű. Az őket körülvevő gondolatformák jók és a
környezet mentális és spirituális síkjának emeléséhez hozzájárulnak.

126
A nyilvános szeánszokon teljesen alacsony nívójú elhunytak jelennek meg a kevert
magnetizmus miatt.

A spiritizmus általános gyakorlása ellen egyik legkomolyabb ellenérv az, hogy az emberben az
öntudat a halál után a természet alsóbb részéből a felsőbb felé igyekszik. Az Egó, mint már
ismételten mondottuk, állandóan visszavonul az alsóbb világból, ennélfogva nyilvánvaló, hogy
nem szolgálhat fejlődése javára az, ha az alsóbb részt természetes öntudatlanságából
felébresztjük és az emelkedő öntudatot visszahúzzuk a Földdel való érintkezésbe csak azért,
hogy egy médiumon keresztül közléseket adjon.

Így tehát kegyetlen jótétemény a Földszférába visszahúzni azt, akinek alsó Manasza még
kámikus kielégülések után sóvárog, mert ez késlelteti az előrehaladást és félbeszakítja azt.
Kámaloka-beli tartózkodása alatt ekképpen meghosszabbodik, az asztráltest táplálékot nyer és
az Egóhoz való kapcsolódása fennmarad; a lélek szabadságát ez késlelteti és „a halhatatlan
fecskét a Föld lépe még fogva tartja”.

Különösen az öngyilkosság vagy a hirtelen halál esetében nem kívánatos újra felébreszteni a
Trishna-t, vagy az érző-létezés utáni vágyat.

Ennek különös veszélye az, hogy mivel az Egó visszahúzódóban van önmagába, mind kevéssé
lesz képes befolyásolni és vezetni öntudatossága alsóbb részét, amelynek, amíg az eljárás
teljessé nem válik, meg van az ereje, hogy karmát teremtsen és a körülmények hatása alatt
hajlamosabb inkább a rossz karmát szaporítani mint a jót.

Ezenfelül azok, akik rossz életet éltek és akik az elhagyott földi élet alatti élvezetei után
sóvárognak, melyeket többé közvetlenül nem képesek megízlelni, médiumokat vagy
szenzitíveket igyekeznek maguk köré gyűjteni és megkísérlik hogy a saját kielégülésükre
használják fel őket. Ezek a legveszedelmesebbek azok között az erők között, amelyekkel a
meggondolatlanok és a kíváncsiak tudatlanságukba szembetalálják magukat.

Egy kétségbeesett asztrállény belekapaszkodhat egy szenzitív ülésezőbe és megszállhatja vagy

követheti őt otthonába és megszállhatja valamelyik hozzátartozóját. Sok ilyen eset fordul elő és
a legtöbb esetben majdnem lehetetlen megszabadulni az ilyen megszálló lénytől.

Már láttuk, hogy a Földön maradó barátok szenvedélyes bánata és vágyakozása az elhunyt
lényeket ugyancsak visszahúzni törekszik a Földszférába, ami gyakran nagy szenvedést okoz az
elhunytnak és beleavatkozik a fejlődés természetes folyamatába.

Áttérve most már azon lényekre akik egy médiumon keresztül megnyilvánulhatnak, a
következőképpen csoportosíthatjuk őket:
− Asztrálsíkon elhunyt emberi lények;
− A devachánban lévő elhunyt emberi lények;
− Árnyak;
− Burkok;
− Éltetett burkok;
− Természeti szellemek;
− A médium Egója;
− Adeptusok;
− Nirmanakayak.

127
Minthogy az „Asztrállények” című XIV. fejezetben ezek legnagyobb részét már leírtuk, itt már
csak kevés mondanivalónk van róluk.

Elvileg minden asztrálsíkon levő elhunytnak módjában van egy médiumon keresztül közléseket
leadni, bár ez az alsóbb síkról sokkal könnyebb és mind nehezebbé válik amint a lény felfelé
emelkedik a magasabb síkokra. Miután minden ugyanaz marad, természetes dolog, hogy a
szeánszokon nyert közlések többsége az alsóbb síkokról nyilvánul meg és ennélfogva aránylag
fejletlen lényektől valók.

Emlékezetükbe idézzük (lásd XV. fejezet) hogy az öngyilkosok és a hirtelen halál más
áldozatai, beleértve a kivégzett bűnösöket is, akik a fizikai élet teljében haltak meg, különösen
hajlamosak, hogy egy médiumhoz vonzódjanak abban a reményben, hogy Trishna-jukat azaz
életszomjukat kielégíthetik.

Következésképpen a médium az oka annak, hogy bennük egy új Skandha sorozat alakul ki, egy
új test, amelynek sokkal rosszabb tendenciái és szenvedélyei vannak mint amilyenek az
elveszetté voltak. Ez nagyon sok rosszat hoz létre az Egó számára és okozza, hogy az előbbinél
sokkal rosszabb létre születik újra.

A devachanban, azaz a mennyei világban lévő lénnyel való érintkezés egy kis magyarázatra
szorul. Ha egy érzékeny vagy médium tiszta és nemes természetű, akkor felszabadult Egója
felemelkedhet a devachán síkra és ott érintkezésbe léphet a devachánban lévő lénnyel. A
benyomás gyakran az, mintha a devachánban lévő lény jött volna a médiumhoz, holott éppen az
ellenkezője áll, vagyis a médium Egója emelkedett fel a devachánban lévő lény síkjára.

A devachánban lévő lények tudatosságának sajátos feltételei következtében az ilyen módon

nyert üzenetek felől nem lehetünk teljesen nyugodtak. A legjobban a médium vagy szenzitív
tudhatja, láthatja vagy érezheti azt, amit a devachánban lévő külön lény tud, lát és érez. Így, ha
megengedjük az általánosítást, sok lehetősége van a tévedésnek, minthogy a devachánban lévő
minden egyes lény a mennyei világ saját külön részében él.

A tévedés ezen forrásán felül, bár a devacháni lény gondolatai, tudása és érzései képezik a
lényeget, valószínű, hogy a médium saját személyisége és már meglévő fogalmai fogják
megszabni a közlés formáját.

Gyakran egy árnyék (lásd XIX. fejezet Emberi osztály 2. pontját) jelenhetik meg és adhat
közléseket egy szeánszon, minthogy éppen úgy néz ki mint az elhalt lény és birtokában van
emlékezetének, sajátosságainak stb. Gyakran tartják magának a lénynek, bár ő maga nincs
tudatában annak, hogy ő személytelen. A valóságban a lény „legalsóbb tulajdonságainak lélek
nélküli tömege”.

A burok (lásd XIX. fejezet) szintén pontosan emlékeztet az illető elhunyt személyre, holott nem
több mint az illető asztrálhullája, melyet az értelem minden részecskéje elhagyott. Egy médium
aurájába jutva néhány pillanatra az igazi lény alakjára változtatható.

Az ilyen „kísértet” lelkiismeretlen, jó impulzusok nélkül való, a szétbomlás felé tart és

következésképpen csak a rossz érdekében tevékenykedhetik, akár úgy tekintjük őket hogy
életerejüket a szeánszoknál történő vámpírizálás útján hosszabbítják meg, akár pedig úgy, hogy
a médiumot és az ülésezőket egyáltalán nemkívánatos asztrál kapcsolatokkal szennyezik be.

128
Az éltetett burok (lásd XIX. fejezet) szintén nyilatkozni képes egy médium közvetítésével.
Amint láttuk egy asztrálhullából áll, amelyet egy mesterséges elemi lény lelkesít meg és mindig
rosszakaratú. Ennélfogva nyilvánvalóan nagy veszély forrását jelenti a spiritiszta szeánszokon.

Az öngyilkosok, az árnyak és éltetett burkok kisebb vámpírok, melyek életerőt vonnak ki

azokból az emberi lényekből, akiket befolyásolni képesek. Innen van az, hogy a médium és az
ülésezők gyakran ki vannak merülve egy szeánsz után. Az okkult tanítvány megtanulta, hogy
befolyásukkal szemben hogyan védje meg magát, azonban e tudás nélkül az útjukba kerülőnek
nehéz elkerülnie, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben befolyásuk alá ne kerüljön.

Az árnyak és a burkok használata a szeánszoknál sok spiritiszta közlésre az értelmi

terméketlenség bélyegét süti. Látszólagos értelmességük csak visszaadásokban merül ki. Az
eredetnélküliség rögtön meglátható, minthogy az új irányú független gondolkodásnak semmi
jelét nem árulják el.

A természeti szellemek. Hogy e teremtmények milyen szerepet játszanak a szeánszoknál, azt a

XX. fejezetben már leírtuk.

A szeánszok sok jelenségét sokkal inkább magyarázhatjuk a tudatalatti erők csalfa játékával,
mint a „szellem” cselekedeteivel, akik míg testben vannak, bizonyára képtelenek volnának
ilyen ténykedésre.

A médium Egója. Ha a médium tiszta, komoly és világosságra törekvő, úgy az ilyen felfelé
törekvés találkozik a felső természet leáradásával, a felsőből világosság áramlik alá és
megvilágítja az alsó öntudatot. Ekkor az alsó értelem egy időre egyesül kiinduló pontjával, a
felső Egóval és oly sokat vesz át a felső értelem tudásából, amennyit csak megtartani képes. Így
azután a közlések némelyike néha magától a médium Egójától eredhet.

A szeánszokon vonzott lények fajtája természetesen nagyon függ a médium típusától. Az

alacsony típusú médiumok elkerülhetetlenül kellemetlen látogatókat vonzanak, akiknek eltűnő
életereje a szeánszokon erősödik meg. De ez nem minden; ha egy ilyen szeánszon egy
megfelelő alacsony fejlettségű férfi vagy nő van jelen, úgy a kísértet ehhez a személyhez
vonzódik, hozzá kapcsolódhat és áramlatokat indíthat meg az élő személy asztrálteste és a holt
személy asztrálteste között és sajnálatos eredményeket hozhat létre.

Egy Mester vagy Adeptus gyakran érintkezik tanítványával anélkül, hogy az érintkezés rendes
módjait használná. Ha egy médium egy Mester tanítványa, úgy lehetséges, hogy egy Mestertől
eredő üzenet jön „rajta keresztül” amit egy közönséges „szellemtől” eredő üzenetnek
tarthatnak.

A Nirmanakaya egy tökéletes ember, és kapcsolatban marad a Földdel, bár levetette ugyan
fizikai testét, de még megtartja többi alsó életelveit, hogy az emberiség fejlődését elősegítse. A
nagy lények közléseket adhatnak és ritka alkalmakkor adnak is egy médiumon keresztül.

Amíg valaki a médiumitással kapcsolatban nem tett szert bő tapasztalatra, addig nehéz elhinni,
hogy milyen sok egészen közönséges ember ég a vágytól, hogy mint egy nagy világtanító
lépjen fel. Szándékuk rendszerint becsületes és valóban azt hiszik, hogy olyan tanításokkal
rendelkeznek melyek meg fogják menteni a világot. A pusztán világi dolgok értéktelenségét

129
megállapítva úgy érzik, nagyon helyesen, hogyha képesek volnának az emberiségre
ráerőszakolni a saját eszméiket, akkor a világ egyszerre más helyzetbe kerülne.
Ha a médium abba a hitbe esett, hogy ő az egyetlen csatorna a válogatott és fenséges tanítások
számára és szerényen elutasít minden személyes érdemet, az ülésezők gyakran képzelik ezen
közlő lények valamelyikét legalább is egy arkangyalnak vagy az istenség valamilyen
megkülönböztetett megnyilvánulásának. Szerencsétlenségre az ilyen lények rendszerint
elfelejtik, hogy amikor ők a fizikai világban éltek, más lények hasonló közléseket tettek
különféle médiumokon keresztül, akiknek azonban ők a legkisebb figyelmet sem szentelték.
Nem jönnek rá, hogy mások akik még el vannak merülve a világi dolgokban, szintén nem
fognak rájuk hallgatni.

Az ilyen lények gyakran nagy neveket vesznek fel, mint pl. Washington, Julius Ceasar vagy
Michelangelo nevét, abból a kétesen megbocsátható okból, hogy a tanításokat így majd
hajlamosabbak lesznek elfogadni mintha azok pl. Kis Pétertől vagy Nagy Jánostól erednének.

Az ilyen lények néha látva, hogy mások telve vannak a Mesterek iránti tisztelettel, ezeket az
igazi Mestereket személyesítik meg, hogy így sokkal egészségesebben fogadják el tanításaikat.

Vannak olyanok is, akik a Mester munkájának ártani akarnak azáltal, hogy az ő formáját veszik
fel és így befolyásolják a tanítványait. Bár majdnem teljesen utánozni képesek fizikai kinézését,
mégis teljesen lehetetlen utánozni a Mester kauzális testét. Azt, aki birtokában van a kauzális
látásnak nem lehet megtéveszteni az ilyen megszemélyesítéssel.

Néhány esetben annak az okkult páholynak a tagjai, amely a spiritiszta mozgalom létrehozói,
egy médium útján maguk is adtak értékes tanításokat igen érdekes tárgyakról. Ez azonban
rendszerint szigorúan bizalmas zártkörű szeánsz volt, és sohasem nyilvános előadás, melyért
beléptidíjat kellett fizetni.

A Csend Hangja nagyon bölcsen mondja: „Ne keresd Gurudat ezekben a csalfa régiókban.”
Nem kellene vakon elfogadni egyetlen ön-kinevezett asztrálsíkbeli tanító tanítását sem. Az
összes innen jövő közléseket és tanácsokat éppen úgy kellene fogadni mint ahogyan hasonló
tanácsokat a fizikai síkon fogadunk. A tanításokat értéküknek megfelelően kell fogadni, miután
lelkiismeretesen megvizsgáltuk azokat.

Az ember nem csalhatatlanabb azáltal mert tökéletesen halott mint amikor fizikailag élő volt.
Az ember sok évet eltölthet az asztrálsíkon és mégsem tudhat többet mint amikor elhagyta a
fizikai világot. Ennek megfelelően nem kellene nagyobb jelentőséget tulajdonítani az
asztrálvilágból vagy bármely magasabb síkból jövő közléseknek mint egy a fizikai síkbeli
befolyásnak.

A megnyilvánuló „szellem” gyakran tényleg az aminek mondja magát, azonban gyakran

egyáltalán nem az. A közönséges ülésezőknek nem áll módjukban megkülönböztetni az igazat
a hamistól, mert az asztrálsík segítségét a fizikai síkon lévők félrevezetésére oly mértékben fel
lehet használni, hogy még abban sem lehet megbízni, ami a legmeggyőzőbb bizonyosságúnak
látszik. Egy pillanatig sem tagadjuk, hogy a szeánszokon igen fontos közléseket tettek az igazi
lények, azonban azt állítjuk, hogy gyakorlatilag lehetetlen, hogy egy közönséges ülésező teljes
bizonyossággal megállapíthassa nincs e többféle tekintetben félrevezetve.

A fentiekből láthatjuk, hogy milyen sokféle forrásból eredhetnek az asztrálsíkról kapott

közlések. Amint H. P. Blavatsky mondott: „A jelenségek okai nagyon különfélék és

130
Adeptusnak kellene lennünk, és tényleg megvizsgálnunk és kikutatnunk, hogy mi is történt,
hogy így minden egyes esetben képesek legyünk megmagyarázni, hogy tényleg mi az igazi
alapja a jelenségnek.”

Hogy állításunkat teljessé tegyük, azt mondhatjuk, hogy az átlagember halála után az
asztrálsíkon azt teheti amit megtehet a fizikai életben is; közléseket adhat írásban, transzban
vagy az asztráltest kifejlesztett és gyakorlott erőinek használatával, mind a testét levetett, mind
a még testben élő személyekről. Ennélfogva sokkal okosabb dolognak tűnik ha az ember
önmagában fejleszti ki saját lelkierőit ahelyett, hogy kellő tudás nélkül veszélyes
kísérletezésekbe fogna. Ily módon biztonságban lehet tudásra szert tenni és meggyorsítani a
fejlődést. Az embernek meg kell tanulnia, hogy a halál nem vehet rajta erőt, test börtönének
kulcsa a saját kezében van és megtanulhatja, hogy hogyan használja amikor éppen akarja.

Úgy a spiritizmus mellett mint az ellene szóló hasznavehető tanulmányok mérlegeléséből az

tűnik ki, hogy gondos és óvatos alkalmazása igazolható, de csakis az anyagiasság letörése
céljából. De ha egyszer elértük ezt a célt, alkalmazása annyira veszélyesnek látszik úgy az
élőkre mint a holtakra nézve, hogy általános szabályként nem ajánljuk alkalmazását, bár
kivételes esetekben biztonsággal és üdvösen lehet gyakorolni.

131
 XXIII. fejezet

Az asztrál halál

Most eljutottunk az asztráltest élettörténetének végéhez és annak halálát és végleges feloszlását

illetőleg már alig van mondanivalónk.

Amint láttuk az Egó állandó visszahúzódása okozza, különböző idő alatt, hogy az asztráltest
részecskék fokozatosan megszűnnek működni és ez a folyamat, a legtöbb esetben, a sűrűségi
fok szerint rétegesen elrendezett testben veszi kezdetét, melyben a legsűrűbb réteg kívül van.

Az asztráltest lassanként eltűnik és feloszlik amint az Egó félöntudatos erőfeszítése folytán az

öntudatosság fokozatosan kivonul belőle és így az ember fokról fokra lassanként leveti magáról
mindazt ami visszatartja őt a mennyei világtól.

Az asztrálsíkon való tartózkodás alatt, a Kámalokában, a szenvedélyekkel, érzelmekkel és

vágyakkal egybeszövődött értelem megtisztította ezeket, tiszta részüket felvette önmagába, és
mindazt ami méltó a felső Énhez, beleépítette magába úgy, hogy a Káma visszamaradó része
pusztán csak egy maradék, melyből az Egó, az Atma – Buddhi - Manas-ból álló Hallhatatlan
Triád könnyen megszabadulhat. A Triád vagy Egó lassanként bevonja önmagába az éppen
bevégződött élet emlékeit, annak szeretetét, reményeit, törekvéseit stb. és felkészül, hogy
elhagyja a Kámalokát és belépjen a devachán boldogság-teljes állapotába, az „istenek
lakhelyébe”, a „mennyei világba”.

Itt nem foglalkozhatunk a mennyei világot elért ember történetével, mivel ez kívül esik
tárgyalásunk célján, remélem azonban, hogy ezen sorozat harmadik kötetében foglalkozni
fogunk vele.

Röviden mégis elmondhatjuk, hogy a devachánban eltöltött idő az élettapasztalatok

áthasonításának ideje, a mérlegkészítés, mielőtt megtörténnék az újabb testetöltésbe való
alászállás. Az a nappal tehát, mely a földi élet éjszakáját követi, a megnyilvánulás tárgyi
időszakával szemben az alanyi időszak.

Amikor az ember a Kámalokából átmegy a devachánba, oda nem viheti magával a rossz
gondolatformákat; az asztrálanyag mentálsíkon nem létezhet és a mentálanyag nem képes
felelni a rossz szenvedélyek és vágyak durva rezgéseire. Amit az ember magával vihet amikor
végérvényesen lerázza magáról asztráltestének maradványait, azok a rejtett csírák vagy
törekvések, melyek amikor táplálékra vagy kivezető csatornára találnak, mint rossz vágyak és
szenvedélyek nyilvánulnak meg az asztrálvilágban. Ezeket a csírákat azonban magával viszi és
devacháni élete alatt az asztrál állandó atomban (permanens) rejtve maradnak. A Kámalokabeli
élet végeztével az arany életszövedék visszahúzódik az asztráltestből, azt szétbomlani engedi és
beburkolja az asztrál állandó atomot, amely azután visszahúzódik a kauzális testbe.

A vágy elemi-lénnyel való végső küzdelem (lásd II. fejezet) az asztrálélet végén folyik le, mert
az Egó ekkor igyekszik visszavonni mindazt amit az éppen bevégzett élet kezdetén a
testetöltésbe alábocsátott. Amikor ezt igyekszik megtenni, a vágy elemilény részéről, melyet
önmaga teremtett és táplált, határozott ellenállással találkozik.

132
Minden közönséges ember mentál anyagának egy része annyira elkeveredett az
asztrálanyaggal, hogy lehetetlen tőle teljesen megszabadulni. A harc eredménye tehát az, hogy
a mentálanyag egy része, sőt még a felső vagy kauzális anyag egy része is visszamarad az
asztráltestben miután az Egó teljesen elszakadt tőle. Viszont, ha az ember élete alatt teljesen
legyőzte alacsonyabb vágyait és sikerült az alsóbb értelmet teljesen megszabadítani a vágytól,
akkor a gyakorlatban nincs harc, és az Egó nemcsak azt képes visszavonni, amit ebbe a
testetöltésbe „helyezett”, hanem annak összes eredményét is, azaz a tapasztalatokat,
képességeket stb. melyeket szerzett.

Annak a folyamatnak teljes tárgyalását, ahogyan az Egó önmaga egy részét egy testetöltésbe
alábocsátja, majd pedig újból visszavonni igyekszik, érthetően e sorozat harmadik és negyedik
kötete számára kell fenntartanunk, melyek a mentál- és kauzáltesttel foglalkoznak.

Az asztráltestből és az asztrálsíkból való kilépés ekképpen egy második halált jelent, az ember
egy asztrál holttestet hagy maga után, mely azután feloszlik és anyagai visszaadódnak az
asztrálvilágnak éppúgy, miként a fizikai test anyagai visszatérnek a fizikai világba.

Ezt az asztrál holttestet és azt a sokféle lehetőséget ami vele történik, az „Asztrállények” című
XIX. fejezetben már leírtuk.

133
 XXIV. fejezet

Az újraszületés

Miután azok az okok melyek az Egót a mennyei világba vitték kimerültek és a szerzett
tapasztalatok teljesen áthasonultak, az Egó újból szomjúságot érez az érző anyagi lét után,
amelyet csak fizikai síkon lehet kielégíteni. Ezt a szomjúságot a hinduk trishna-nak nevezik.

Először úgy tekinthetjük, mint önkifejezési vágyat, másodszor mint a külső benyomásokra
irányuló vágyat melyek egyedül képesítik arra, hogy élőnek érezze magát, mert ez a fejlődés
törvénye.

A trishna a karma által látszik működni, amely az egyén számára éppen úgy mint a kozmosz
számára, az újraszületés elsődleges oka.

Devacháni tartózkodása alatt az Egó minden szenvedéstől és bánattól megszabadult, azonban

az a rossz, amit elmúlt életében elkövetett nem a halál, hanem csak a tetszhalál állapotában van.
A múlt rossz törekvéseinek csírái már akkor élednek, amint az új személyiség az újraszületésre
készülni kezd. Az Egó magára veszi a múlt terhét, a csírák vagy magok mint a múlt élet aratása
lép előtérbe. Ezt a buddhisták Skandha-nak nevezik.

Ilyenképpen a Káma a skandha-k seregével együtt a devachán küszöbén várakozik ahonnan az

Egó újból felmerül, hogy magára öltse az újabb testesülést. A skandhák anyagias
tulajdonságaiból, érzésekből, elvont ideákból, értelmi törekvésekből és mentál erőkből áll.

Az a folyamat, melyben az Egónak át kell mennie, abban áll, hogy figyelmét először a mentál
egységre irányítja, amely közvetlenül újrakezdi tevékenységét, majd az asztrál állandó atomra,
melybe akaratát helyezi.

Azok a törekvések, melyek amint láttuk a tetszhalál állapotában vannak, kivetítődnek és először
mentálsíkbeli anyagot, valamint a második elemi birodalomból eszenciát vonz köréje, melyek
pontosan kifejezésre juttatják azt a mentális fejlettséget, melyet legutolsó mennyei élete végén
elnyert. Tehát pontosan ott kezdi, ahol abbahagyta.

Következő lépésként az asztrálvilágból anyagot, valamint a harmadik elemi birodalom

lényegéből eszenciát vonz maga köré és így nyeri azokat az anyagokat, melyekből az új
asztrálteste felépül és így idézi elő az elmúlt életéből áthozott vágyak, indulatok, szenvedélyek
újra való megjelenését.

Az asztrálanyagot az újraszületésre alászálló Egó természetesen nem tudatosan, hanem

gépiesen gyűjti.

Ez az anyag ezenfelül pontos másolata annak az anyagnak, amely az ember asztráltestében az

utolsó asztrálélete végén volt. Így az ember az életét minden egyes világban ott kezdi, ahol az
utolsó alkalommal abbahagyta.

A tanítvány a fentiben a karma tevékenységének egy részét fogja felismerni, mellyel ebben a
kötetben szükségtelen foglalkoznunk. Minden egyes újraszületés elkerülhetetlenül, gépiesen,

134
teljesen belekapcsolódik az előző életekbe úgy, hogy az egész sorozat egy folytonos,
szakadatlan láncot alkot.

Így az ember köré vont asztrálanyag még nem alakult egy határozott asztráltestté. Először is
azon tojásalakot ölti magára amely a legmegközelítőbb kifejezése annak, amit a kauzális test
igazi alakjának tekinthetünk. Amint a kisgyermek fizikai teste kialakult, a fizikai anyag heves
vonzást gyakorol az asztrálanyagra, amely a tojásalakban meglehetősen egyformán volt
elosztva és így annak nagy részét a fizikai test körvonalain belül összpontosítja.

Az asztrálanyag a növekvő fizikai test minden változását követi. Az asztráltest 99%-a fizikai
test területén belül van összpontosítva és csak mintegy 1%-a az, ami a tojásalak többi részét
tölti ki és alkotja az aurát, amint ezt a II. fejezet közepén leírtuk.

Az asztrálanyag köré történő anyaggyűjtés folyamata néha gyorsan történik, néha azonban
hosszabb folyamat. Amikor ez befejeződött, akkor az Egó abban a karmikus ruházatban van,
melyet ő maga készített elő a maga számára, készen, hogy a Karma Uraitól elfogadja azt az
étermást, melybe mint öntő minta az új fizikai test bele fog épülni. (lásd „Az étermás” című
munkát)

Az ember tulajdonságai így eleinte még nem tevékenyek, ezek egyszerűen a tulajdonságok
csírái melyek az új testekben megnyilvánulásukhoz területeket biztosítottak maguknak. Hogy
vajon ebben az életben ugyanazon tendenciákká fejlődnek-e ki mint voltak, az főképpen attól
függ, hogy milyen ösztökélést kapnak attól a környezettől melyben első évei alatt a gyermek
van. Ösztökéléssel bármelyiküket, akár jó, akár rossz legyen az, tevékenységre lehet kelteni
vagy ezen ösztökélés hiányában ki lehet éheztetni. Ha erősítjük, úgy sokkal erősebb tényezővé
válik az ember jelen életének ezen idejében, mint amilyen az előző életében volt, ha
kiéheztetjük, úgy pusztán csak egy terméketlenül maradt csíra marad, mely egyhamar elsorvad
és elhal és a következő újratestesülésben egyáltalán nem mutatkozik.

Így azt mondhatjuk, hogy a gyermeknek még nincsen határozott értelmi- vagy asztrálteste,
ellenben körülötte és benne megvan az az anyag, amelyekből ezeket ki lehet alakítani.

Így pl. tegyük fel, hogy egy ember előző életében iszákos volt; a Kámalokában az ivás vágya
kiégett belőle és határozottan megszabadult tőle. Azonban, bár a vágy maga kihalt, még mindig
megmarad ugyanaz a jellemgyengeség, amely lehetővé tette, hogy leigázzák. Következő
életében asztráltestében lesz majd olyan anyag, amely hajlamos ugyanazon vágynak kifejezést
adni, ő azonban egyáltalán nincs kötve, hogy ezt az anyagot ugyanúgy használja mint azelőtt.
Ha gondos és megfelelő szülők kezei alatt valóban megtanulja, hogy az ilyen vágyakat
rosszként szemlélje, föléjük kerekedik és annyira elnyomja őket, hogy eltűnnek és az
asztrálanyag éltetés nélkül, használat híján elkorcsosul. Emlékezzünk rá, hogy az asztráltest
anyaga lassan ugyan, de állandóan eltűnik és pótlódik, tökéletesen úgy, mint a fizikai test
anyaga és amint az elkorcsosult anyag eltűnik, azt sokkal finomabb rendű anyag helyettesíti, a
bűnöket végül így győzzük le és válnak a tulajdonképpen lehetetlenné a jövő számára; az
önuralom ugyanakkor az ellentétes erényt alakítja ki.

Az ember életének első néhány éve alatt az Egó csak kevéssé tartja kézben testeit és így a
szülőtől várja a segítséget, hogy kedvező feltételek közé jusson.

Ezen ki nem alakított testek rugalmasságát lehetetlenség túlozni. A fizikai testtel annak első
éveiben sokat lehet tenni, mint pl. az erőművésznek nevelt gyermeknél, az asztrál és mentál

135
testnél ennél sokkal nagyobb eredményt lehet elérni. Ezek minden egyes rezgésre mellyel
találkoznak, válaszolnak és mohón felfognak minden befolyást akár jó, akár rossz, amit a
környezet áraszt. Így aztán, habár az első években könnyen alakíthatók, mégis oly szokásra
tehetnek szert, melyek csak nagy nehézséggel változtathatók meg. Így tehát a gyermek jövője
sokkal nagyobb mértékben van az ő kezükben, semmint azt a legszeretőbb szülő is elképzelni
tudja.

Csak a tisztánlátó képes megállapítani, hogy a gyermek jelleme milyen rendkívüli és gyors
módon nemesedik, hogyha a felnőttek jelleme jó.

Egy nagyon szembeszökő esetet jegyeztek fel amelyben egy tanító kegyetlensége oly
helyrehozhatatlanul megsértette egy gyermek testeit, hogy a gyermek számára lehetetlenné vált
ezen életben teljesen elérni azt az előrehaladást amit reméltek tőle.

Olyan életbevágóan fontos egy gyermek első környezete, hogy azon élet amelyben valaki eléri
az Adeptusságot környezetét illetőleg teljesen tökéletes kell hogy legyen.

A rendkívül erős asztráltesttel bíró alacsonyabb típusú Monád esetében, aki nagyon rövid
időtartam után született újra, néha megtörténik, hogy az elmúlt asztrál életben visszahagyott
árny vagy burok még megvan és ebben az esetben valószínű, hogy az új személyiség vonzást
gyakorol reá. Ha ez megtörténik, úgy az árny vagy burok erősen magával hozza a régi
szokásokat és gondolkodásmódot és néha az elmúlt élet tényleges emlékezetét is.

Az olyan ember esetében aki olyan rossz életet élt, hogy a halál után az Egó eldobta asztrál és
mentáltestét, és miután nincs teste, kell hogy gyorsan újakat alkosson magának. Amikor az új
asztrál és mentáltest készen van, közöttük és a még fel nem oszlott régi testek közötti rokonság
érvényre jut és a régi asztrál és mentáltestek azzá a legrémületesebb alakká válnak, amit mint a
„küszöb lakóját” ismernek.

Rendkívüli esetben egy olyan újraszületésben visszatérő ember aki bűnös vágyból vagy
másképpen nagyon erős kapcsolatba került egy állattal, magnetikus rokonság folytán ezen állat
asztráltestéhez lehet kapcsolva melynek tulajdonságait ösztökélte és mint egy rab az állat
fizikai testéhez lehet láncolva. Így megkötve nem képes előrejutni az újraszületésbe; tudatos az
asztrálvilágban, megvannak az emberi képességei, azonban nem képes uralni azt az állati testet
melyhez hozzá van kapcsolva, sem nem képes a fizikai síkon kifejeződésre jutni ezen testen át.
Ilyenképpen az állat teste inkább börtön semmint egy test. Az állat lelke nincs kivetve hanem
megmarad a saját teste birtokosának és urának.

Az ilyen bebörtönzöttség nem újraszületés, holott könnyű belátni, hogy az ilyen természetű
esetek magyarázzák meg részben a keleten oly gyakran előforduló hitet, hogy az ember
bizonyos körülmények között állati testben születhetik újra.

Az olyan esetekben amikor az Egó nem süllyedt a teljes bebörtönzöttség állapotába hanem
olyan állapotban amelyben az asztráltest vált állatiassá, az Egó rendes úton emberileg
újraszülethet, azonban a fizikai testében erősen megmutatkoznak az állat jellegzetességei,
aminek bizonyságai azok a szörnyetegek, akik kinézetükben visszataszítóan állatiak, pl.: disznó
arcúak, kutya arcúak, stb.. A tudatos emberi lény szenvedése, aki így ideiglenesen el van vágva
az előrehaladástól és az önkifejeződéstől igen nagy, bár természetesen javítólag hat.
Szenvedésük némileg hasonlít olyan Egó szenvedéséhez, aki beteg aggyal bíró testhez van
kötve, pl. az idióták, holdkórosok, stb. holott ezek szintén valamilyen bűn eredményei.

136
Az őrültség gyakran kegyetlenség eredménye, különösen amikor a kegyetlenség szándékos.

137
 XXV. fejezet

Az érzések uralása

Ez a könyv hiányos lenne, hogyha nem hangsúlyoznánk először annak szükségességes voltát,
hogy a tanítványnak uralnia kell asztráltestét, másodszor, hogy azt fokozatosan olyan öntudat
eszközzé kell kiképeznie, amely teljességgel alá van rendelve az igazi ember, az Egó
akaratának és harmadszor, annak szükségességét, hogy idejében állandóan fejlessze és
tökéletesítse az asztráltest különféle erőit.

Az átlagos világi ember keveset tud és kevés gondot fordít az ilyen dolgokra, az okkult
tanítványnál azonban elsőrendű fontosságú, hogy megszerezze a minden egyes, fizikai, asztrál
és mentálteste feletti teljes uralmat. Bár vizsgálat és tanulmány céljából ezt a három testet el kel
különíteni egymástól és külön-külön kell őket tanulmányozni, a gyakorlati életben mégis úgy
találjuk, hogy valamennyi egyidejű gyakorlását egyszerre is folytathatjuk és az egyikben
megszerzett bármely erő bizonyos mértékben segítséget jelent a másik kettő gyakorlásában.

Már láttuk a VIII. fejezet elején annak kívánatos voltát, hogy a fizikai testet étel, ital,
egészséges élet stb. útján megtisztítsuk, hogy így a lehető legkisebbre csökkentsük az
asztráltest ellenőrzésének nehéz voltát. Ugyanezt az elvet kell alkalmazni még nagyobb
mértékben a mentáltestre, mert végeredményben csak az értelem és akarat használata révén
lehetséges az asztráltest vágyainak, szenvedélyeinek és érzékeinek uralása.

Az érzés pszichológiájának pontos és gondos tanulmányozása végeredményben sok

vérmérséklet számára nagyon nagy segítséget jelent, mert világos, hogy sokkal könnyebb
ellenőrzés alá vonni egy olyan erőt, melynek eredetét és természetét alaposan megértettük.

E célból melegen ajánlom azoknak az elveknek áttanulmányozását, melyek Bhagavan Das:

„The science of the emotions” című munkájában vannak lefektetve. (E könyv csodás
tartalmáról Miss K. Browning „An epitome of the science of the emotions”) „Az érzelmek
tudománya” című munka tartalmát a következőkben lehet röviden összefoglalni:

Minden megnyilvánult létet az Én-re, a nem Én-re és kettőjük közötti viszonyra lehet
felbontani.

A viszonyt fel lehet osztani:

1. Megismerésre (Gnyanam);
2. Vágyra (Ichca);
3. Cselekvésre (kriya).

Tudni, vágyni és cselekedni – ez a három foglalja magában a tudatos élet teljességét.

Az érzés vagy érzelem kétféle: kellemes vagy fájdalmas. A kellemes, amely alapjában véve a
többség érzése, vonzalmat, szeretetet hoz létre; a fájdalom, amely alapjában véve a kevesebb
érzés, visszautasítást, gyűlöletet hot létre.

A vonzalomból fakad minden szeretet érzés, a visszautasításból a gyűlölet. Minden érzés

szeretetből vagy gyűlöletből fakad, vagy mindkettőből, erősségi fokban különbözve egymástól.

138
Egy külön érzés pontos természetét tehát az a viszony határozza meg amely a között aki
tapasztalja és a tárgy között amely az érzés indítóoka fennáll. Aki az érzést tapasztalja
amennyiben a külön érzéssel kapcsolatos körülmények figyelembe jönnek, nagyobb, akkora
vagy kisebb lehet mint az érzés tárgya.

Ezt a boncolgatást követve az érzés elemek hat lehetséges típusához jutunk el, amelyek az
alábbi táblázat három oszlopában vannak felsorolva. A negyedik oszlop az első elemek
alosztályait adja, melyek egymástól erősségi fokban térnek el, és minden egyes csoportban a
legerősebb van legfelül és a gyengébb van alul.

Minden emberi érzés ezen hat érzés elem egyikéből áll, vagy ami még gyakoribb, közülük kettő
vagy több van együvé kombinálva. A tanítvány a fentebb említett elemek részletes
kidolgozására utaljuk. Munkájának bőséges jutalma lesz.

A tárgyhoz való viszony Elsődleges érzés elem Érzés fokozatok

Minőség Mennyiség
1. 2. 3. 4.
Imádás,
odaadás,
tisztelet,
Felsőrendű Tisztelet
becsület,
elismerés,
bámulat
Szeretet Vonzalom,
Egyenlő Vonzalom bajtársi barátság,
udvariasság
Részvét,
gyengédség,
Alsórendű Jóakarat
kedvesség,
szánalom
Rémület,
borzalom,
Felsőrendű Félelem
félelem,
aggodalom
ellenséges gorombaság,
idegenkedés,
Gyűlölet Egyenlő Harag
hidegség,
tartózkodás
Megvetés,
lenézés,
Alsórendű [?]
dölyf,
gőg

Egy másik érdekes tanulmány azon tanítvány részére, aki az önuralom elnyerése miatt
önmegismerésre törekszik, az egyesített vagy tömegöntudat tanulmányozása. Az erre
vonatkozó legjobb könyv melyet e könyv írója megismert a M. Conway „The crowd in peace
and war” (A tömeg háborúban és békében.)
Sir Martin csodálatosan, világosan és gazdagon írja le a következő alapvető tényeket.

139
1. Az emberek nagy többsége bizonyos pszichológiai „tömegekben” nevelkednek fel és
mindannyiuk élete oly embercsoportokhoz tartozik melyek hasonlóképpen gondolkoznak és
mindenekfelett hasonlóképpen éreznek. Ilyen embercsoportok az otthon, a barátok, társak,
az iskolák, az egyetemek, a vallási felekezetek, a politikai pártok, bölcseleti iskolák, fajok
és így tovább. Még azok is, akik ugyanazt az újságot olvassák vagy akik egy kis klub tagjai,
egy-egy pszichológiai tömeget alkotnak.

2. Ezeket a tömegeket főképpen az érzések vagy indulatok alakítják ki, táplálják és uralják,
nem pedig a gondolatok. Egy tömegben megvan minden érzés, azonban nincs intellektusa,
érezni képes, de gondolkodni nem. A tömeg véleményében ritkán vagy sohasem játszik
szerepet az ész, hanem pusztán csak ragadós szenvedélyek sepernek végig villamos
áramként az egész testületen és ezek gyakorta csak egyetlen agyból erednek. Ha valakit
megragadott ez a tömeg, gyorsan elveszti az egyéni gondolkodás vagy érzés erejét és eggyé
lesz a tömeggel, osztozik annak életében, véleményében, magatartásában, előítéleteiben.

3. Csak keveseknek van meg az erejük és bátorságuk arra, hogy kitörjenek azokból a
különböző tömegekből melyekhez tartoznak. A legnagyobb rész egész élete alatt azon
tömegek befolyása alatt marad, melyek felvették őket magukba.

A szerző ezután felsorolja és leírja a különféle tömegerényeket és kimutatja, hogy az egyének

erényeitől eltérnek, amennyiben sokkal alacsonyabb és sokkal kezdetlegesebb fokon állnak.

Minden egyes tömegnek, képtelen lévén az önmaga vezetésére, egy vezetőre van szüksége és
talál is. Ezek a vezetők három típusúak lehetnek:

1. A tömeg kényszerítő. Ez olyan valaki aki azáltal uralja és vezeti a tömeget, hogy saját
személyisége egyszerű erejével saját eszméit szabja ki rájuk. Ezen típus pl. Napoleon,
Disraeli, Ceasar és Charlemagne.

2. A tömeg magyarázó. Ez a típus teljesen eltér a tömeg kényszerítő típusától: olyasvalaki, aki
természetes érzékenységénél fogva megérzi azt, amit a tömeg érez vagy érezni fog és
tisztán, rendszerint szemléltető nyelven fejezi ki a tömeg érzéseit. Az ilyen emberek
rendszerint ritkán gondolnak ki önmaguktól problémákat, majd pedig hirdetik hitvallásukat.
Inkább arra várnak, hogy a tömeg érzései alakot öltsenek, akkor aztán belerohannak a
verekedés közepébe és ékesszólóan, erővel és lelkesedéssel elmondják azokat a dolgokat
amikről az embereknek homályos érzésük van. Ezen típus példái nagyon mindennaposak,
különösen a politikai mezőkön.

3. A tömeg képviselők. A tömeg vezetőinek ez a típusa nem annyira egyéni erő mint inkább
festői fej. Tipikus példái egy alkotmányos király, egy konzul, egy nagykövet, egy bíró
(legalábbis Angliában). Ezek az emberek nem mások, mint a megszemélyesített
„közvélemény”. A nép hangján beszélnek, értük cselekszenek és őket képviselik a világ
szemében. El kell, hogy nyomják saját egyéni véleményüket és épp úgy látszanak érezni
ahogy a közönség érez, és a közóhajnak vagy érzésnek megfelelően látszanak cselekedni.

A fent említett és rendkívül ügyes könyvben leírt vezető alapelveket csak nagyon vázlatosan
írtam le és a tanítványt arra ösztökélem, hogy maga tanulmányozza át gondosan e könyvet. Ez
nemcsak abban áll, hogy segítségére, hogy sokkal helyesebben fogja fel az erőket melyek a

140
„közönséget” uralják, hanem hogy azok való értéke mellett felbecsülje a mai idők sok
kérdésével szemben elfoglalt álláspontját, véleményét és magatartását.

Legnagyobb fontossággal az bír, hogy az okkult tanítvány minden érzésében és gondolatában

tudatosan és szabadon cselekedjék. A görög mondás, hogy „Ismerd meg tenmagad” nagyszerű
tanács mert az önismeret minden jelölt részére abszolút szükséges a haladáshoz. A
tanítványnak nem szabad megengednie, hogy a köztudatban vagy gondolatformában való
elmerülés levegye a lábáról, mely egy olyan légkört alkot mely megszínez mindent, és amely
nyilvánvalóan uralja és kormányozza azt a tömeget amely mozog. Nem könnyű ellenállni egy
olyan néphangulatnak, amely olyképpen hat, hogy azok a gondolatformák és gondolatáramok
melyek betöltik a légkört szüntelenül ostromolnak bennünket és az okkultizmus tanítványának
mégis meg kell tanulnia ellenállni. Továbbá fel kell ismernie a csoportvezetőket és elkerülni
azt, hogy azok uralják, meggyőzzék, eszmék elfogadására vagy különböző cselekedetekre
vegyék rá, hacsak teljesen önként nem teszi ezt, saját képességének éberségével.

A pszichológiai csoportok és tömegvezetők befolyása a világban manapság tényleg nagyon

nagy, és valószínűleg így volt a múltban is és azok az erők, melyeket kezelnek finomak és
messzire hatók, úgy, hogy az a tanítvány, aki önuralomra törekszik és aki vezetni igyekszik a
saját érzés- és gondolatvilágát, ezekkel a lelkesítő befolyásokkal szemben folytonosan résen
lenni kényszerül.

Azon a véleményen vagyok, hogy az „Érzések tudománya” és „A tömeg a békében és

háborúban” című könyvek tanulmányozása megbecsülhetetlen értékű bevezetés az asztráltest
kifejlesztésének és gyakorlásának feladatához, míg csak hasznos és engedelmes szolgája nem
lesz az Egó akaratának.

Egy másik tanulmányra is nagyon ösztönzöm a tanítványt, éspedig a tudatalatti értelem

tanulmányozására, melyet gyakran neveznek „tudattalannak”. E tárgyba való bevezetésül
ajánlom T. J. Hudson „The law of psychic phenomena” című könyvét.

E könyv tanulmányozásánál a tanítvány vegye figyelembe, hogy a könyvet 1892-ben írták. A

mai ismeretek birtokában szükségtelen teljesen elfogadni Hudson tanulmányát, osztályozását
vagy mű kifejezéseit. Ennek dacára a könyv nagy értékkel bír azért mert egészséges
tudományos kételkedésre bátorít sok pszichikai jelenség magyarázatának túl készséges
elfogadásával szemben és másodszor nagy erővel érezteti azokat a szörnyű lehetőségeket,
melyek az emberi természet öntudat alatti részében rejtve vannak, s melyeket a gondos
tanítvány arra használhat, hogy nagymértékben ellenőrizheti saját asztráltestét és általában saját
jellemét megtisztíthatja és felépítheti. Természetesen van sok más és teljesen modern munka is
melyek szintén nagy segítségünkre lehetnek.

Hudson röviden ezeket állítja:

1. Az ember mentalitása két részre osztható, melyek mindegyikének megvannak a saját

különálló erői és működései. Ezeket objektív (tárgyi) és szubjektív (személyi) értelemnek
nevezi.

2. Az objektív értelem az, amely megismeri az objektív világot, megfigyelései eszközéül a

fizikai érzékszerveket használja és a legmagasabb működése az ész.

141
3. A szubjektív értelem a környezetét a fizikai érzékszervektől független eszközökkel ismeri
meg. Ez az érzések székhelye és az emlékezet tárháza. Legmagasabb működését akkor fejti
ki amikor az objektív szervek tétlenek, pl. a sonnanbulizmus vagy a hipnotizmus
állapotában. A Hudson általa szubjektív értelemnek tulajdonított sok más képesség tisztán
az asztráltest képessége, például a távoli helyekre való utazás, gondolatolvasás, stb.

Továbbá, míg az objektív értelmet ellenőrzésében nem lehet befolyásolni az ész, a pozitív tudás
vagy az érzékszervek bizonyosságával szemben, addig a szubjektív értelmet a szuggeszció
ereje állandóan megközelítheti, akár távolról ered az, akár saját tulajdon objektív értelmétől.

A modern ismeret segítségével szemlélve az asztrál- és mentáltestet, valamint a gondolat- és

érzésformák természetét és hasznát, a tanítvány érdekes és független megerősítését fogja
megtalálni sok olyannak, amit a teozófus írók tanítottak, és amint már mondottuk, képes lesz
jobban elképzelni, hogy a saját pszichológiai befejezettségében elvben korlátlan erők rejtőznek,
melyeket oly arányban képes működésbe hozni, amelyet nagyra becsült okkultisták ismertettek,
mint amilyen például a meditáció. Ezenfelül talán még élesebben fogja érezni mint annak előtte
azt, ahogyan a Káma vagy a vágy, és Manas vagy értelem egymásba vannak keveredve és hogy
hogyan lehet azokat szétválasztani, mindkettő nagyobb javára és megerősödésére.

Jusson mindig eszünkbe, hogy a vágyat a gondolat által lehet megváltoztatni és végül uralni.
Amint az értelem megtanulja a felügyelet gyakorlását, a vágy akarattá változik át és a
kormányzást akkor már nem a külső tárgyak végzik a vonzás vagy taszítás által, hanem az
ember szelleme, az Egó vagy a benső kormányzó.

Most pedig térjünk vissza a mi sokkal sajátosabb teozófiai íróinkhoz és jussunk előbbre az
asztráltest fejlesztésében és gyakorlásában szerepet játszó bizonyos más tényezők
szemléletében.

Nyilvánvaló, hogy a tanítványnak arra kel törekednie, hogy bizonyos kisebb hibákat, érzésbeli
gyengeségeket uraljon és kivessen magából. Ebben a feladatban fontos szem előtt tartani, hogy
az olyan bűn, mint pl. az ingerlékenység, amely ismétlődött elnézés folytán lett szokássá, mint
egy benne lakozó tulajdonság nem az Egóban lett felhalmozva, hanem az asztrálatomban (lásd
a XXIII. fejezetet). Bármilyen nagy is az itt felhalmozott erő, tudományos bizonyosság az,
hogy a kitartó akarat a maga idejében győzedelmeskedni fog. Az Egó oldalán ott a saját
akaratereje és mögötte ott van magának a Logosnak a végtelen ereje, mert a fejlődés útján való
előrehaladás az Ő akarata. Az egység eszméjének megértése így adja meg az embernek a
megfelelő indítóokot a jellemképzés kétségtelenül kemény és néha kellemetlen munkájához.
Bármily nagy legyen is a harc, a végtelenség erői az ő oldalán vannak és végeredményben
kötelessége legyőzni a rossz véges erőit melyeket múlt életeiben gyűjtött össze.

Az az ember aki ki akarja ölni vágyait, hogy karmáját tökéletes egyensúlyba hozza és így
nyerjen el a maga számára felszabadulást, célját el is érheti. Mindamellett nem képes elkerülni
a fejlődés törvényét és az ellenállhatatlan nyomás előbb vagy utóbb ismét előre fogja hajtani és
így az újraszületésre kényszeríteni. A vágy megölése nem az igazi okkultista útja.

A személyes szeretetet nem kell kiölni, hanem annyira ki kell terjeszteni, hogy végtelenné
legyen; a szeretetet felfelé kell irányítani nem pedig lefelé. Ha ezt nem értjük meg, és a
feladat nehéz volta okozna néhány esetben problémát és így a szeretet elfojtása
következne be annak növelése helyett. A túláradó szeretet és nem a szeretetlenség fogja

142
megmenteni a világot. A Mahatma a részvét óceánja; és nem jéghegy. A szeretet megölésére
való törekvés a balkéz ösvényének útja.

Szükséges azonban, hogy teljesen kiseperjük magunkból az alacsonyabb és durvább vágyakat;

ami megmarad azt meg kell tisztítani. Vágyni vagy óhajtani erőveszteséget jelent; az okkultista
ahelyett akar. Az akarat a vágy magasabb változata.

Azt is mondják, hogy „Hold testet” azaz az asztráltestet meg kellene ölnünk. Ez nem azt jelenti,
hogy minden érzésünket és indulatunkat el kell pusztítani, inkább azt jelenti, hogy az asztráltest
teljesen a felügyeletünk alá kell, hogy kerüljön, hogy képesek legyünk a Hold testet tetszésünk
szerint megölni. Amint az ember fejlődik, akaratát egyesíti a Logosz akaratával és a Logosz
fejlődést akar. Szükségtelen mondanunk, hogy egy ilyen kiengesztelt állapot természeténél
fogva kiküszöböl minden becsvágyat.

A „Csend hangja” figyelmeztet bennünket, hogy az asztrálvilág minden virága alatt, bármily
szép legyen is az, ott van összetekeredve a vágy kígyója. A vonzalom esetében például
mindennek föléje kell emelkedni; ellenben a magas, tiszta és önzetlen vonzalmat sohasem lehet
túlszárnyalni. Minthogy az egyik jellegzetessége magának a Logosznak, szükséges tulajdonság
a Mesterekhez és a Beavatáshoz vezető ösvényen való előrehaladásban.

143
 XXVI. fejezet

Az asztrálerők kifejlesztése

A pszichikai erők birtoklása szükségképpen nem jár együtt a magas erkölcsi jellemmel, mint
ahogy a fizikai erő birtoklása sem. Maguk a pszichikai erők sem jelei valami más irányba való
nagy fejlettségnek.

Míg tehát nem igaz az, hogy egy nagy pszichikus szükségképpen spirituális ember, másrészt
igaz az, hogy egy nagy spirituális ember elkerülhetetlenül pszichikus.

A pszichikai erőket bárki kifejlesztheti, aki fáradtságot vesz magának és a tisztánlátást és a

mesmerizmust megtanulja, mint ahogy megtanulhat zongorázni hogyha hajlandó a szükséges
nehéz munkát elvállalni.

Az asztrálérzések minden emberben megvannak, azonban általánosan rejtve maradnak és

mesterségesen kell őket kikényszeríteni, hogyha a fejlődés jelenlegi fokán használni akarjuk.
Rövidesen minden mesterséges ösztökélés nélkül tevékennyé válnak. Nagyon sok emberben
mesterségesen felébreszthetők és fejleszthetők. Az asztrál érzékek tevékenységének feltétele
minden esetben a fizikai érzékek tétlen volta, minél tökéletesebb a fizikai tétlenség, annál
nagyobb az asztráltevékenység lehetősége.

A primitív népek vagy egy előrehaladottabb faj gyakran vannak birtokában a tisztánlátásnak.
Ezt néha alsóbbrendű pszichizmusnak is nevezik, és egyáltalán nem azonos azzal a
képességgel, amellyel a megfelelően gyakorlott és fejlettebb ember rendelkezik és nem is érik
el ugyanazon az úton.

A pszichizmus alkalmi mutatkozása, a fejletlen emberben egy tömör érzésfajtában nyilvánul

meg, amely inkább az egész testhez tartozik semhogy egy külön szerv révén megnyilatkozó
pontos és határozott észlelés volna. Ez volt kiváltképpen az atlantiszi gyökérfaj jellegzetessége.
Ez nem az asztrál csakrák útján működik, hanem a fizikai érzékszervekkel kapcsolatos
asztrálközpontok útján. Ezek nem határozottan asztrálisak, bár az asztráltestben lévő asztrál
anyaghalmazok. Ezek az asztrál és fizikai testek közötti összekötő hidak és a szó igazi
értelmében véve nem kifejlesztett asztrálérzékek. A „második látás” az érzékenység ezen
típusához tartozik és tapasztalatát gyakorta jelképes módon adja át. A hídul szolgáló
érzékszervek ingerlése a csakrák kifejlesztése helyett, melyek az asztrálszervek, nagy hiba. Ez
az alsóbbrendű pszichizmussal a szimpatikus idegrendszerrel kapcsolatos, ellenben a
magasabbrendű pszichizmus a cerebrospinális rendszerrel van kapcsolatban. A szimpatikus
idegrendszer feletti felügyelet életre keltése visszafelé haladás és nem előrejutás.

Az idők folyamán az alsóbb pszichizmus eltűnik, hogy egy későbbi fokon újra megnyíljék
amikor is az akarat ellenőrzése alá kerül.

A hisztérikus és nagymértékben ideges emberek alkalmilag tisztánlátókká válhatnak, és ez a

tény egyik tünete betegségüknek és annak következménye, hogy a fizikai test annyira gyenge,
hogy már nem képez semmi akadályt az asztrál- és éterlátással szemben. A pszichizmus ezen
osztályának egyik rendkívüli példája a delírium tremens; ezen betegség áldozatai gyakran
képesek ideiglenesen észrevenni bizonyos undorító elemi lényeket és éterlényeket.

144
Kívánatos, hogy azok, akik még nem fejlesztették ki az éterlátást értelmileg helyesen ítéljék
meg, hogy annak jelenségei a jogos megfigyelő számára éppen úgy nyitva állnak, mint a fizikai
világ jelenségei.

Vannak bizonyos yoga gyakorlatok, melyek segítségével az asztrálérzéket okos és egészséges

módon ki lehet fejleszteni. Ellenben nemcsak haszonnélküli, hanem veszélyes is lehet ezt
megkísérelni mindaddig, amíg valaki keresztül nem ment a tisztulás előkészítő fokozatain. Úgy
a fizikai mint az asztráltestet először meg kell tisztítani azáltal, hogy az evés, ivás és a
mindenféle gyűlölet érzéseknek felszabadítása stb., rossz szokásainak bilincseit levetjük.

Általánosságban, nem kívánatos mesterséges eszközökkel kierőszakolni az asztráltest

fejlesztését, mert amíg el nem nyertük a spirituális erőt, addig az asztrál látványok, -hangok és
más jelenségek zavarók sőt ijesztők.

A múlt karmájának megfelelően előbb vagy utóbb, az aki követi a „régi és királyi” ösvényt,
fokozatosan feljut az asztráljelenségekhez; élesebb látása felébred és minden oldalról egy
tágultabb világegyetem új látnivalói fognak kibontakozni előtte. Ez a magyarázata annak a
mondásnak, hogy: „Először keressétek a mennyeknek országát és mindezek a dolgok eljönnek
hozzátok.”

Az asztrálerők kifejlesztése önmagában egy olyan cél, amely elkerülhetetlenül elvezet ahhoz,
amit keleten a fejlődés laukika módszerének neveznek. Az elnyert erők csak a jelen
személyiségre érvényesek és nem lévén más aki vigyázzon rá, a tanítvány nagyon is hajlamos
arra, hogy helytelenül használja azokat. Ehhez az osztályhoz tartoznak a Hatha yoga
gyakorlatok, a pranayama vagy légzés ellenőrzés, az elemi lények invokálása és mindazok a
rendszerek, amelyek valamilyen úton a fizikai érzékek elhalását vonják maguk után, mint pl. a
bódítószerek vagy amint ez a dervisek között szokásos őrjöngő vallási tánc által míg végül
szédülés és érzéketlenség lép fel; vagy pedig a mesmerizálás által, amikor az asztrális érzékek
felszínre kerülhetnek. Más módszerek a kristályba nézés mely nem vezet máshoz mint egy
legalacsonyabb fokú tisztánlátáshoz invokációk ismétlése vagy varázsigék használata
szertartások által.

Aki szavak vagy varázsigék által transzba ejti önmagát, következő életében valószínű, hogy
mint médium térhet vissza vagy legalább is médiumitásra lesz hajlamos. A médiumitást
egyáltalán nem kell pszichikai erőnek tekinteni, mert egy médium nem gyakorolja az erőt,
hanem ellenkezőleg, lemond a saját teste feletti felügyeletről más lények kedvéért. Ilyenképpen
a médiumitás nem erőt hanem állapotot jelent.

Sok történetet olvashatunk bizonyos misztikus kenőcsökről, vagy orvosságokról, melyeket a

szemekre kenve az embert tündérek stb. látására teszi képessé. A szemek megkenése
ingerelheti ugyan az éterlátást, azonban semmi esetre sem képes megnyitni az asztrállátást, bár
bizonyos kenőcsök az egész testre elkenve nagyban segítségére lehetnek az asztráltestnek, hogy
a fizikai testet teljes tudatosság mellett hagyja el – egy olyan tény, melynek ismerete a
középkori időknél messzebb nyúlik, amelyet néhány boszorkány próba alkalmával nyújtott
bizonyítékokból láthatni.

A lokottara módszer a Raya yoga vagy spirituális haladás módszeréhez tartozik, és

kétségtelenül a legjobb. Bár lassúbb, az e módszer által elnyert erők a maradandó egyéniséghez
tartoznak és sohasem vesznek el újból és e mellett egy Mester vezetése biztonságot ad
mindaddig, amíg parancsait pontosan követik.

145
A Mester által való gyakorlás egy másik nagy előnye az, hogy bármilyen képességre tegyen is
szert a tanítvány, azok határozottan a kezében vannak és amikor csak szükséges teljes
mértékben és állandóan használhatók. A gyakorlatlan emberben ellenben ezek az erők csak
nagyon részlegesen, valamint megszakításokkal nyilvánulnak meg, úgyszólván saját tetszésük
szerint látszanak megjelenni vagy eltűnni.

Az ideiglenes módszer hasonló ahhoz, amikor az ember a ló elkábításával tanul meg lovagolni.
A maradandó módszer hasonló ahhoz, amikor az ember lassan tanul meg lovagolni úgy, hogy
az bármely lovon sikerül. A maradandó módszer igazi fejlődést jelent, a másikkal
szükségképpen nem jár együtt a fejlődés, mivel a szerzett erők a test halálával elveszhetnek.

Az asztrálsíkbeli tágabb látás nem tiszta boldogság, mert feltárja a világ szenvedését és
nyomorúságát, kapzsiságát és rosszaságát. Schiller szavai jutnak eszünkbe: „Miért vittél engem
ekképpen az örök vakok városába, hogy nyitott érzékkel hirdessem a Te jóslatodat? Vedd
vissza tőlem ezt a szomorú tisztánlátást, vedd el szemeimtől ezt a kegyetlen világosságot! Add
vissza az én vakságomat, érzékeim boldog sötétségét, vedd vissza a Te borzasztó ajándékodat!”

A tisztánlátó erő, ha helyesen és okosan használjuk, segítség és áldás lehet, helytelenül

használva akadály és átok. A velejáró nagy veszélyek a gőgből, tudatlanságból és
tisztátalanságból erednek. Nyilvánvalóan együgyűség ha egy tisztánlátó azt képzeli, hogy csak
ő van felruházva és hogy ő az egyetlen személy aki angyali vezetés mellett kiválasztottak, hogy
új rendeltetéshez jusson és így tovább.

Ezenfelül mindig vannak olyan vidám és csintalan asztrállények, akik készek és alig várják az
alkalmat, hogy segítsenek ilyen csalásokat és akik minden szerepre vállalkoznak, amit csak
rájuk lehet bízni.

Hasznos ha a tisztánlátó tud valamit e tárgykörből és megért valamit a magasabb síkok

feltételeiből és ha lehetséges némi tudással rendelkezik a tudományos tárgyakra vonatkozóan.

Ezenfelül a tisztátalan életű és rossz szándékú ember a láthatatlan világban elkerülhetetlenül

magához vonzza a legrosszabb elemi lényeket. A tiszta gondolkodású és életű ember másrészt
meg van védve a más síkok nemkívánatos lényeinek befolyásától.

Sok esetben az asztrál tudatosság felvillanhat anélkül, hogy egyáltalán felébredne az éterlátás.
A fejlődés ezen szabálytalan volta egyike azoknak az alapvető okoknak, amiért olyan nagy a
tisztánlátásbeli tévedés lehetősége, különösen a korábbi fokokon.

A dolgok rendes folyása mellett az ember az asztrálsík valóságainak észrevevésére nagyon

lassan ébred fel, éppúgy, mint a kisgyerek a fizikai világ valóságaira lassan ébred rá. Azok,
akik önként és korán lépnek az ösvényre, az ilyen tudást rendellenesen fejlesztik ki és ennek
következtében eleinte sokszor tévednek.

Veszély és baj könnyebben fordulnak elő, hogyha minden ilyen tanítvány nem állana olyan
megfelelő tanító felügyelete alatt akik már ismerősek az asztrálsíkon. Ez az oka, amiért
próbaképpen mindenféle rettenetes látnivalót mutogatnak az újoncnak úgy, hogy megértheti és
megszokhatja azokat. Ha ez nem történnék meg, olyan megrázkódtatásnak lenne kitéve, amely
nemcsak megakadályozhatná abban, hogy hasznos munkát végezzen, hanem tényleges
veszéllyel is járhatna fizikai testére.

146
Az asztrálvilágba való első bevezetés különféle módon történik. Egyesek egész életükben csak
egy ízben lesznek fogékonyak hogy eléggé tapasztalhassák egy asztrállény jelenlétét vagy
valami asztráljelenséget. Mások azt tapasztalják, hogy mind gyakrabban látnak és hallanak
olyan dolgokat, amelyekkel szemben mások vakok és süketek, mások meg álom tapasztalatokra
kezdenek szert tenni.

Ha valaki érzékennyé kezd válni az asztrál befolyásokkal szemben, néha hirtelen valami
megmagyarázhatatlan álom hatása alá kerülnek. Ez részben az elemi lények által az emberrel
szemben érzett természetes ellenszenvből származik, aminek oka az ember fizikai síkbeli sok
romboló tevékenysége, melyek visszahatnak az asztrálsíkra, részben pedig annak a sokféle
mesterséges elemlénynek tudható be, melyek az ember értelme hozott létre. Ezt különösképpen
Chicagóban és annak környékén figyelték meg.

Egyesek néha tudatosak lesznek az emberi aura ragyogó színeiről, mások arcokat látnak, tájakat
vagy színes felhőket, melyek elvonulnak a szemeik előtt a sötétben mielőtt elalszanak. Talán a
legközönségesebb tapasztalás növekvő tisztasággal visszaemlékezni az álom alatt más síkokon
szerzett tapasztalatokra.

Néha valaki egész élete alatt egyetlen egyszer felfogja például egyik barátjának halálórájában
való megjelenését. Ennek oka kétféle lehet és mindkét esetben a haldokló erős vágya alkotja a
hajtóerőt. Ez az erő a haldoklót arra képesítheti, hogy anyagiasítja magát egy pillanatra, ez
esetben természetesen nincs szükség tisztánlátásra, sokkal valószínűbb, hogy mesmerikusan hat
a felfogóra, egy pillanatra eltompítja fizikai érzékeit és ingerlőleg hat a magasabbrendű
érzékekre.

A fejlett asztrállátással rendelkező embert természetesen többé már nem korlátozza a fizikai
anyag: keresztüllát minden fizikai testen, a fizikailag át nem látszó tárgyak előtte éppen olyan
átlátszóak, mint az üveg. A zenekari előadáson színekben és formákban látja az előadó
gondolatait és abban a helyzetben van, hogy sokkal teljesebben megértse őt mint asztrállátás
nélkül.

A tapasztalat azt mutatja, hogy egyesek a szónoktól sokkal többet kapnak mint amennyit a
puszta szavak nyújtanak. Egyesek sokkal többet fognak találni emlékezetükben mint amennyit
a szónok kifejtett. Mindezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy az asztráltest fejlődik és mind
fogékonyabbá válik és válaszol a szónok által kialakított gondolatokra.

Egyes helyek jobban megkönnyítik az okkult munkát mint mások; így Kaliforniában nagyon
száraz az éghajlat és a levegőben sok a villamosság ami nagyon kedvez a tisztánlátás
kifejlődésének.

Egyes pszichikusoknak 28°C hőmérsékletre van szüksége, hogy jó munkát végezzenek, mások
csak alacsonyabb hőmérsékleten dolgoznak jól.

Minthogy a gyakorlott tisztánlátó meglátni képes az ember asztráltestét, következésképpen az

asztrálsíkon senki sem képes elrejtőzni vagy elpalástolni magát … ami valóban, annak fog
látszani az előítéletek nélküli megfigyelő előtt. Szükséges, hogy az előítélet szót használjuk,
mert az ember saját testeinek közvetítésével látja, ami némileg hasonló ahhoz, mint amikor az
ember egy tájat színes üvegen át néz. Amíg meg nem tanulja, hogy ne engedjen ezen
befolyásnak, az ember másban legkirívóbban azokat a tulajdonságokat hajlamos meglátni,
melyekre önmaga a legegészségesebben válaszol. Gyakorlatra van szükség, hogy az ember

147
elkerülje ezen személyes befolyás által létrehozott torzítást, hogy azután lépes legyen tisztán és
pontosan megfigyelni.

Azon pszichikusok legnagyobb része akik alkalmilag nyernek felcsillanásokat az

asztrálvilágból, valamint a spiritiszta üléseken közléseket adó lények legnagyobb része
elmulasztja, hogy közölje az e könyvben leírt asztrálsíkbeli bonyolultságokat. Ennek az az oka,
hogy kevesen látják az asztrálsíkon úgy a dolgokat amilyenek azok valóban, hanem csak
hosszas tapasztalás után. Még azok is, akik teljesen látnak, gyakran túlságosan megszédülnek, a
megértést és emlékezést illetőleg összezavarodnak és alig van valaki aki tapasztalatát a fizikai
sík nyelvezetére le tudná fordítani. Sok gyakorlatlan pszichikus sohasem vizsgálja meg a
látottakat tudományosan, egyszerűen megőrzi a benyomást amely lehet teljesen helyes de lehet
teljesen hamis vagy esetleg teljesen félrevezető is.

Amint már láttuk, az asztrálvilág lakói gyakran cselfogással élnek, amelyekkel szemben a
gyakorlatlan ember teljesen védtelen.

Az olyan asztrállény finomabb érzékei, aki állandóan egy médiumon keresztül munkálkodik,
annyira eldurvulnak, hogy érzéketlenné válhatnak az asztrálanyag magasabb fokozataival
szemben.

Csak a fizikai síkról jövő gyakorlott látogatóban, aki mindkét síkon teljesen tudatos, lehet
egészen megbízni, aki úgy az asztrál mint a fizikai síkon egyszerre és mindent lát.

Az igazi, gyakorlott és teljesen megbízható tisztánlátónak olyan képességekre van szüksége,

melyek egy az asztrálisnál magasabb síkhoz tartoznak. A puszta asztrállátás előtt gyakran
mutatkoznak innen eredő felvillanások vagy visszaverődések, főleg gyakran azon egyszerű
értelmű emberek között, akik kedvező feltételek között élnek - amit másodlátásnak neveznek -,
s amelyek között a Skót felvidék lakói jól ismert példával szolgálnak.

Ahogy vannak fizikailag vak emberek, épp úgy vannak asztrálisan vakok is úgy, hogy sok
asztráljelenség kerüli ki az asztrállátást. Tény, hogy az asztrállátás alkalmazásakor eleinte sok
hibát lehet elkövetni, minthogy egy gyermek hibákat követ el amikor először kezdi el használni
fizikai érzékeit, bár egy idő múlva pontosan kezd látni és hallani az asztrál síkon úgy mint a
fizikain.

A tisztánlátás kifejlesztésének másik módja, amelyet minden vallás egyformán használ, és

amely gondosan alkalmazva egyetlen embernek sem lehet kárára és ez a meditáció, melynek
segítségével néha nagyon tiszta fajtájú tisztánlátást lehet kifejleszteni. A meditáció folyamatát
tömören írja le C. W. Leadbeater „A halál másik oldala” című könyvében és természetesen sok
más könyvben is találunk erre vonatkozó leírást.

A meditáció segítségével rendkívüli érzékenységet fejleszthetünk ki és ugyanakkor tökéletes

egyensúlyt, egészséget és épséget.

A tanítvány hamarosan rájön, hogy a meditáció határozott gyakorlása magasabb típusú

anyagokat épít bele a testbe. Nagy érzéseket lehet érezni, melyek a buddhi síkról erednek, azon
síkról, mely a mentálsík felett van és az asztráltestbe vetítődnek. Emellett azonban a
mentáltestet és a kauzáltestet is ki kell fejleszteni, hogy meglegyen az egyensúly. Az asztrál-
öntudatosságból nem lehet egyszerűen felugrani a buddhikus síkra anélkül, hogy a közbeeső
testeket ki ne fejlesszük. Egyedül az érzés segítségével sohasem lehet tökéletes egyensúlyra

148
vagy kitartásra szert tenni; a nagy érzések, melyek a helyes irányba kormányoznak bennünket,
nagyon könnyen elferdülhetnek és kevéssé kívánatos irányba vihetnek bennünket. Az érzések
indítóerőt képeznek, azonban az irányító erő a bölcsességből és a kitartásból erednek.

Az asztrál és buddhikus síkok közötti szoros kapcsolat egy példáját találjuk a keresztény
misében. Az ostya megszentelése pillanatában egy erő sugárzik ki amely a buddhikus síkon a
legerősebb, bár a felső mentál világában is erőteljes, ezenfelül tevékenységét az első, második
és a harmadik asztrálsíkon is megfigyelték, bár ez visszatükröződése lehet a mentálisnak vagy
lehet a szimpatikus rezgések egyik hatása is. E hatást megérezhetik olyan emberek is, akik
nagyon messze vannak a templomtól, mivel az egész környéket egy nagy erő és békehullám
önti el, holott sokan egyáltalán nem hozzák kapcsolatba a végzett szentmisével.

A fentieken kívül egy másik hatás is létrejön amely arányban áll és eredménye a szertartás alatt
jelenlévő minden egyes egyén által érzett odaadás tudatos érzésének. Egy sugár - mely olyan
mint a tűz – árad ki a felemelt ostyából és erős izzásba hozza az asztrális felső részét. Ez az
asztráltesten keresztül, a vele való szoros kapcsolat révén a buddhikus testre is erős hatást
gyakorol. E kettős – az asztráltest és a buddhikus test – kölcsönösen egymásra hatnak és
visszahatnak.

Hasonló a hatás, amikor az oltári Szentséggel áldást osztanak.

149
 XXVII. fejezet

Az időbeli és térbeli tisztánlátás

A távolfekvő helyeken végbemenő események észlelésekor négy módszer lehetséges.

1. Egy asztrál áramlat segítségével. Ez a módszer némileg azonos egy acélrúd

magnetizálásával és abból áll, hogy a megfigyelőtől a megfigyelni szándékolt jelenethez
vezető asztrál atomokból álló sok párhuzamos vonalat az akarat megfeszítésével
polarizálunk. Az összes atomok tengelyeikkel szorosan egymással párhuzamosan tartanak
úgy, hogy egy ideiglenes csőfélét alkotnak, melyen a tisztánlátó keresztülnézhet. Ezt a
vonalat egy történetesen keresztező megfelelő erős asztráláramlat megzavarni, sőt
szétrombolni is képes, ez azonban ritkán történik meg.

A vonal kialakítása vagy az egyik részecskéről a másikra történő energia átadás vagy pedig
egy magasabb síkról eredő erő használata révén jön létre mely egyszerre hat az egész
vonalra. Az utóbbi eljárás sokkal nagyobb fejlettséget igényel, továbbá egy tekintélyesen
magasabb síkhoz tartozó erő ismeretét és használatához szükséges erő birtoklását igényli.
Aki azonban ezen az úton képes egy vonalat megalkotni saját használatára, az már
egyáltalán nem is szorul egy ilyen vonalra, mert egy magasabb képesség segítségével
sokkal könnyebben és tökéletesebben képes látni.

Ezt az áramlatot vagy csövet egészen öntudatlanul és akaratlanul is létre lehet hozni és
gyakran az egyik vagy másik végről kivetített erős érzés vagy gondolat eredménye, mely a
látó vagy pedig a látott személytől indul ki. Ha két személy erős vonzalomban egyesül, úgy
valószínű, hogy közöttük állandó, kölcsönös gondolatáramlat folyik és az egyiknél hirtelen
fellépő szükség vagy baj ezt az áramlatot ideiglenesen olyan sarkító erővel ruházhatja fel
amely szükséges hogy megteremtődjék az asztrális távcső.

Az ekképpen nyert látvány hasonló amit egy távcsövön keresztül látunk. Az emberi alakok
pl. rendszerint nagyon kicsinyeknek tűnnek fel, azonban tökéletesen tisztán. Néha ezen a
módon nemcsak látni, hanem hallani is lehet. E módszernek határozott határai vannak, mert
általa az asztráltávcső a jelenetet csak egyetlen irányból közvetíti és így a látókör
korlátozott és részleges. Valóban, az ilyen cső útján irányított asztrállátás éppen olyan
korlátozott, mint amilyen hasonló körülmények között a fizikai látás volna.

A tisztánlátás ezen fajtáját nagyban megkönnyíti ha kiindulási pontul egy fizikai tárgyat
használunk az akaraterő összpontosítására. A legközönségesebb egy kristálygömb, és
leghatékonyabb mint fókusz, minthogy az elemi lényeg elrendezettségénél fogva olyan
benső tulajdonságokkal rendelkezik, melyek ingerlően hatnak a pszichikai képességekre.
Más tárgyakat is használnak hasonló célra, ilyen egy pohár, egy tükör, egy tintafolt
(Indiában és Egyiptomban), egy vércsepp (az új zélandi maorik között), egy vizes tál (az
indiai ánoknál), egy tó (Fezben) vagy majdnem minden fényezett felület vagy egy holt
élettelen fekete tárgy, mint pl. egy maroknyi porrá tört faszén egy csészében.

Vannak egyesek, akik akaratukkal meg tudják határozni azt amit látni akarnak, ami annyit
jelent, hogy tetszés szerint ide-oda tudják irányítani távcsövüket. A többség azonban csak
alkalmi csövet alkot és csak azt látja ami ennek végén történetesen végbemegy.

150
 Egyes pszichikusok csak akkor képesek a csőrendszert használni, amikor mesmerikus
befolyás alatt állnak. E pszichikusok két csoportra oszlanak:

− Azokra, akik maguk képesek megalkotni a csöve;

− azokra akik a mesmerista által létrehozott csövön néznek keresztül.

Néha a cső segítségével nagyítás is lehetséges, bár ezekben az esetekben valószínű, hogy
egy teljesen új erő kezd kibontakozni.

2. Egy gondolatforma kivetítése révén. Ez a módszer önmaga mentálképének kivetítéséből áll,

mely köré asztrálanyag is van vonva és e képpel a kapcsolatot addig tartják fenn, amíg az
akarat lehetővé teszi, hogy általa benyomásokat foghassanak fel. Az alak ily módon úgy
működik mint a látó öntudatának kiküldöttje. Az ilyen benyomásokat a gondolkodóval a
szimpatikus rezgések közlik. Tökéletes látás esetében a látó majdnem úgy képes látni
mintha a gondolatforma helyén önmaga állna. Ezzel a módszerrel tetszés szerint meg lehet
jelölni a nézőpontot is. A tisztánlátás ezen fajtájával a tisztánhallás ritkábban kapcsolatos
mint az előbbivel. Amely pillanatban a gondolat összpontosítás megszűnik, az egész
látvány eltűnik, megismétléséhez egy újabb gondolatformát kell alkotni. A tisztánlátás ezen
fajtája ritkább mint az előbbi, mivel mentális felügyeletre van szükség és finomabb
természetű erőket kell alkalmazni. Ez az eljárás kivéve egy egészen kis távolságot, fárasztó.

3. Az asztráltestben való utazás által, álomban vagy transzban. Ezt az eljárást az előző
fejezetekben már leírtuk.

4. A mentáltestben való utazás által. Ebben az esetben az asztráltest a fizikai testtel együtt
visszamarad és ha szükséges, hogy az ember az asztrálsíkon mutatkozzék, erre a célra egy
ideiglenes asztráltestet vagy mavavirupát alkot, amit a XXIX. fejezetben írunk le.

A távolban lejátszódó eseményekre vonatkozólag adatokat lehet szerezni ha egy asztrállényt

idézünk meg vagy hívunk segítségül, amilyen egy természeti szellem, aki felvilágosítás
beszerzésére kérünk vagy kényszerítünk. Ez természetesen nem tisztánlátás hanem mágia.

Ahhoz, hogy egy asztrálsíkon levő személyt megtaláljunk az szükséges, hogy kapcsolatban
legyünk vele, amihez rendszerint egy nagyon kicsi összeköttetés elegendő mint amilyen egy
fénykép, egy általa írt levél, egy valamikor hozzátartozott tárgy stb. ekkor az illető alaphangját
mondjuk ki, mire ha akit keresünk az asztrálsíkon van, közvetlen választ ad.

Az asztrálsíkon levő ember alaphangja egy átlagfajta hang, mely kiemelkedik mindazon
különféle rezgésekből melyek asztráltestében megszokottak. Hasonló átlaghangja van minden
ember mentál- és más testének is, és az összes alaphang együttvéve alkotják az ember
akkordját, vagy mint gyakran nevezik misztikus akkordját.

A gyakorlott látó egy pillanat alatt pontos összhangba hozza saját testeit az illető hangjával,
majd akaratmegfeszítéssel kiküldi annak hangját. A három világban bárhol legyen is a keresett
ember, azonnal válasz érkezik tőle. Ezt a választ a látó azonnal meglátja úgy, hogy magnetikus
összekötő vonalat képes alkotni az illetővel.

A tisztánlátás egy másik fajtája arra képesíti a látót, hogy olyan eseményeket fogjon fel melyek
a múltban játszódtak le. Ennek az erőnek három fokozata van, kezdve a gyakorlott emberrel aki
tetszése szerint lapozhat az Akasha Krónikában, egészen az alkalmi látóig aki csak néha kap

151
egy-egy felvillanást. A közönséges pszichometrikusnak egy tárgyra van szüksége amely
kapcsolatban van azzal a múltbeli eseménnyel, melyet látni óhajt vagy ami természetes,
használhat egy kristályt vagy más tárgyat az összpontosítás céljára.

Az Akasha Krónika feljegyzései az Istenség emlékezetét alkotják, melyről röviden a XVI.

fejezetben szólottunk. Az asztrálsíkon látott feljegyzések csupán csak visszatükröződései egy
sokkal magasabb síkról eredő információnak és rendkívül tökéletlennek, töredékesek és
gyakran egészen torzak. A szél által fodrozott víz felületén látható visszatükröződésekkel
szokták összehasonlítani. A mentálsíkon a feljegyzések teljesek, pontosak és pontosan
olvashatók. Ez természetesen a mentálsíkon szükséges feltételeket igényli.

152
 XXVIII. fejezet

A láthatatlan segítők

Aki az előző lapokat áttanulmányozta, az észre fogja venni, hogy azok az esetek amikor az
emberi ügyekben láthatatlan „közbenjárók” szerepelnek, ami időről időre előfordul, anyagi
szempontból teljesen megmagyarázhatatlanok. Ellenben könnyen, ésszerűen és egyszerűen
megmagyarázhatók olyan által, aki tud valamit az asztrálsíkról és annak lehetőségeiről.

A „láthatatlan segítők” létezését keleten mindig is ismerték, Európában itt vannak azok a görög
történetek, melyekben az emberi dolgokban istenek léptek be, valamint a római Castor és
Pollux legendája, akik a Regillus tó melletti ütközetben a gyermek állam légióit vezették. A
középkorból sok szent történetét ismerjük, akik a döntő pillanatban megjelentek és a háború
sorsát a keresztény csapatok javára döntötték el. Ilyen pl. szent János esete, aki a spanyol
csapatokat vezette, és ilyenek a védőangyalok esetei, akik utazókat mentettek meg komoly
veszélytől, sőt a haláltól.

Az embereknek segítséget nyújthat az asztrálsík lakóinak néhány osztálya is. Jöhet a természeti
szellemektől, a déváktól, azoktól akik fizikailag holtak, azoktól akik amíg fizikailag éltek
szabadon tudtak mozogni az asztrálsíkon.

Az olyan esetek amikor természeti szellemek nyújtottak segítséget az embernek, ritkák. A

természeti szellemek (lásd XX. fejezet) legnagyobbrészt elkerülik az emberek lakóhelyét, mivel
nem szeretik kiáramlásaikat, sürgés forgásaikat, nyugtalanságaikat. Ezenfelül magasabb
rendjeiket kivéve, általában következetlenek és gondolatnélküliek és sokkal inkább
hasonlítanak a boldog, játszó gyermekhez, semmint higgadt, felelősségteljes lényekhez.
Szabály az, hogy egyáltalán nem lehet abban hinni, hogy az ilyen munkában kitartóan tudnának
segíteni, bár néha egyik másikuk vonzódik az emberi lényhez és sok jó szolgálatot tesz neki.

Az Adeptus vagy Mester munkája főképpen a mentálsík arupa síkján folyik le, ahol az emberek
igazi egyéniségét képes befolyásolni, nem pedig a puszta személyiségét, mert fizikai és
asztrálvilágban ennél többet nem lehet elérni.

Ezért ritka eset az, amikor ő szükségesnek vagy kívánatosnak tartja, hogy egy olyan alacsony
síkon munkálkodjék mint az asztrálsík.

Ugyanez áll a dévákra is, a lények ezen osztályának azon tagjaira, akik néha válaszolnak az
emberek magasabbrendű vágyódásaira és könyörgéseire és akik inkább a mentálsíkon
dolgoznak mint az asztrál- vagy fizikai síkon, és sokkal inkább az újraszületés közötti
időszakban mint a fizikai létezés alatt.

Segítséget nyújtanak néha olyanok, akik csak nemrégen haltak meg fizikailag és akik szoros
kapcsolatban maradtak a földi dolgokkal. A tanítvány azonban könnyen megállapíthatja, hogy
az ilyen segítség a dolgok természeténél fogva rendkívül korlátozott kell hogy legyen, mert
minél önzetlenebb és segítőkészebb egy személy, annál kevésbé valószínű, hogy a halál után
teljes öntudatossággal az asztrálsík alacsonyabb alsíkjain időzve találjuk, ahonnan a Föld a
legkönnyebben hozzáférhető.

153
Továbbá, hogy egy elhalt személy befolyásolni legyen képes egy még életben lévő személyt
vagy utóbbi kell hogy szokatlanul érzékeny legyen, vagy a segíteni szándékozó kell hogy
bizonyos tudásmennyiséggel és ügyességgel rendelkezzen. Ezek a feltételek természetesen csak
ritkán vannak meg teljes mértékig.

Ebből az következik, hogy a segítés munkája az asztrál- és mentálsíkon jelenleg főképpen a

Mester tanítványainak, valamint bárki más kezében van akik eléggé fejlettek, hogy e két síkon
tudatosan működni képesek legyenek.

Az asztrálsíkon végzett munka bármilyen változatos is legyen, természetesen a maga egészében

a fejlődés elősegítésének egyetlen nagy célja szolgálatába van állítva. Néha az alsóbb
birodalmak – elemi, növényi, állati – fejlesztésével kapcsolatosak, ami bizonyos feltételek
mellett meggyorsítható. Néha valóban csupán csak az emberrel való kapcsolat és ennek
felhasználása révén lehetséges ezen alsóbb birodalmak előrejutása. Így például egy állat csak
bizonyos, az ember által megszelídített állatosztályokon át tud egyéniesülni.

Az egész munka legnagyobb és legfontosabb része egy vagy más úton az emberiséggel, főképp
az ő spirituális fejlődésével kapcsolatos, bár nagyon ritkán tisztán fizikai segítséget is lehet
nyújtani.

C. W. Leadbeater „Láthatatlan segítők” című kiváló munkájában a fizikai közbenjárás néhány

tipikus példáját említi. A láthatatlan segítők az ő kiterjedtebb látásukkal néha képesek
észrevenni olyan veszélyt, amely valakit fenyeget és ezt a gondolatot a fenyegetett személybe
vagy valamelyik barátjába, aki segítségére lesz, belevéshetik. Ily módon néha hajótöréseket
előztek meg. Más esetben a segítő annyira anyagiasíthatja magát, vagy őt anyagiasíthatja egy
sokkal tapasztaltabb segítő, hogy képes lehet megmenteni valakit a veszélytől, például egy
gyermeket egy égő házból, egy örvénybe került fuldoklót vagy hazavezetni egy gyermeket aki
eltévedt stb. Leír egy esetet, amelyben egy segítő egy gyermeket talált, aki egy sziklára esett és
elvágta az egyik ütőerét. A segítő anyagiasította magát, hogy beköthesse a sebet és elállíthassa
a vérzést amely egyébként végzetes lett volna. Közben egy másik segítő felkeltette a veszély
gondolatait a gyermek anyjában és arra a helyre vezette.

Kérdezhetné valaki, hogy lehetséges, hogy egy asztrállény tudomást szerez a fizikai világról
vagy egy szerencsétlenségről. A felelet az, hogy minden kiáltás, amelyben erős érzés vagy
indulat van, hatást hoz létre az asztrálsíkon, és pontosan ugyanazt a fogalmat nyújtja mint a
fizikai síkon. Szerencsétlenség esetén a szenvedés vagy ijedelem által okozott érzésroham egy
nagy fényhez hasonlóan fellobban és felkelti egy asztrállény figyelmét, aki valahol a közelben
tartózkodik.

Ahhoz hogy valaki létrehozhassa egy asztráltest szükséges anyagiasítását, hogy ezáltal tisztán
fizikai cselekvéseket eszközölhessen, nyilvánvalóan lényeges, hogy ismerje azt a módszert,
ahogyan el kell járnia.

Az anyagiasításnak három határozott változata van:

1. Első típusa az olyan anyagiasítás, amely érinthető ugyan, azonban a rendes látással nem
látható. A szeánszokon ez a leggyakoribb eset, kis tárgyak mozgatására és „közvetlen
hang”-hoz használják. Olyan anyagféleséget használnak, amely se nem veri vissza a fényt,
se nem nyeli azt el, de amely bizonyos körülmények között arra használható, hogy hangot

154
 hozzon létre. Ezen osztály egyik változata az, amely hatni képes az ultraibolya sugarakra és
így lehetségessé teszi a „szellemfényképek” készítését.

2. Az anyagiasított látható de nem érinthető.

3. A tökéletes anyagiasítás révén látható és tapintható is.

Sok spiritiszta ismeri mindhárom típust.

Az itt közölt anyagiasítások akarat megfeszítéssel jönnek létre. Ez az erőfeszítés, mely az

anyagot természetes állapotából egy másikba akarja átváltoztatni, ideiglenesen a kozmikus
akarat ellen irányul. Az akarat megfeszítésnek az egész időn át kell tartania, mert ha az értelmet
akár csak egy fél másodpercre is elvonjuk, az anyag fényvillanáshoz hasonlóan visszafolyik az
eredeti állapotba.

Spiritiszta szeánszokon a teljes anyagiasítást rendszerint a médium és az ülésezők testéből vett

éter- és asztrálanyagból hozzák létre. Ilyen esetekben világos, hogy a médium és az anyagiasult
test között a legszorosabb kapcsolat áll fenn. Ennek jelentőségét látni fogjuk.

A gyakorlott segítő, aki szükségesnek találja, hogy létrehozzon egy ideiglenes anyagiasult
testet vagy más egyebet, teljesen más módszert alkalmaz. A Mester egyetlen tanítványa sem
engedné meg sohasem, hogy bárkinek a teste ilyen megerőltetésnek legyen kitéve, mint
amilyen végbemegy akkor, amikor valakinek a testét anyagiasításhoz felhasználják. Az ilyen
módszerre nincs is szükség. Egy sokkal kevésbé veszélyes mód a környező éterből vagy a
fizikai levegőből összesűrített. Ez bár kétségtelenül túlhaladja a szeánszokon megnyilvánuló
átlaglény erejét, az okkult kémia tanítványa számára nem jelent semmi nehézséget.

Ilyenkor a fizikai test pontos másával van dolgunk, melyet mentális erőfeszítés hoz létre olyan
anyagból, mely teljesen idegen a test számára. Ennek következtében ebben az esetben
reperkusszió néven ismert jelenség nem jöhet létre, mint megtörténik akkor, amikor az anyag a
médium testéből való.

A reperkusszió olyankor fordul elő amikor az anyagiasult formán sérülés keletkezik, ami
azután tökéletes hűséggel visszahúzódik a médium testének ugyanazon részére. Esetleg, ami
gyakori a spiritiszták szeánszain, létrejöhet ott ahol krétával dörzsölik be mondjuk az
anyagiasított kezet, majd az anyagiasult kéz eltűnésével a krétázást megtalálják a médium
kezén.

A segítő által az éterből vagy a levegőből alakított formán okozott sérelem reperkusszió révén
éppúgy nem hathat a segítő fizikai testére, mint ahogy egy márványszobor megsértése nem hat
egy emberre.

Ha valaki az asztrálsíkon elég balgán azt gondolná, hogy egy fizikai síkhoz tartozó veszély
például egy tárgy ráesése valakit megsérthet, úgy a reperkusszió révén lehetségessé válik a test
megsértése.

A reperkusszió lényege érthetetlen és eddig még egyáltalán nem értették meg teljesen. Hogy
tökéletesen megérthessük valószínűleg szükséges, hogy a rokonrezgések törvényeit több síkon
is megismerjük ne csak egy síkon.

155
Tekintettel az akaraterő óriási hatására, minden egyes sík anyaga felett, kétségtelen, ha ez az
erő elég erős, gyakorlatilag bármilyen eredményt el lehet érni annak közvetlen működtetése
révén, hogy valami ismerete volna vagy csak gondolna is az ember azon részére amely a
munkát végzi és hogy hogyan végzi.

Úgy látszik, hogy nincs határa annak, amely fokra az akarat fejleszthető.

Anyagiasítás céljára ez az erő jónak bizonyul, bár közönséges értelemben véve művészet,
melyet éppen úgy meg lehet tanulni, mint bármi mást. Az asztrálsíkon lévő átlagember épp úgy
nem képes anyagiasulni ha nem tanulja meg előzetesen azt, hogy hogyan tegye meg ezt, mint
ahogy egy átlagember ezen a síkon nem képes játszani hegedűn anélkül, hogy előzőleg meg ne
tanulta volna.

Mindamellett vannak kivételes esetek, amikor az erős rokon érzés és nagy óvatosság arra
képesítenek egy embert, hogy ideiglenesen anyagiasuljon, még ha nincs is tudatában annak,
hogy hogyan tegye azt.

Említésre méltó, hogy egy asztrálsegítő fizikai közbelépésének ezen ritka eseteit gyakran a
segítő és megsegített közötti karmikus kapcsolat is lehetségessé teszi. Ily módon régi
szolgálatokat lehet viszonozni és az egyik életben végzett szívesség a következő életben
visszafizethető még ha olyan szokatlan módon is ahogy fentebb leírtuk.

Nagy szerencsétlenségeknél, amikor sokan pusztulnak el, néha megengedik egy két embernek,
hogy „csodálatos módon” megmeneküljenek és ez azért történik így, mert nem az a karmájuk,
hogy éppen akkor haljanak meg, azaz az Isteni Törvény szerint nincs olyan adósságuk, amit
ezen a különleges módon lehet megfizetni.

Ritka alkalmakkor egy Mester is nyújt fizikai segítséget emberi lényeknek.

Leadbeater püspök leír egy vele történt esetet. Egy úton menve hirtelen egy indiai tanítója
hangját hallotta, aki abban az időben 7.000 mérföldnyire volt tőle, s aki azt kiáltotta: „Ugorj
félre!”. Erősen hátraugrott, éppen abban a pillanatban, amikor egy nehéz vas kéményfej
csattant a kövezeten alig egy méternyire tőle.

Egy másik figyelemre méltó eset is történt, amelyben egy hölgyet, aki egy veszélyes utcai
verekedés közben komoly veszélybe került, hirtelen kiragadtak a tömegből és teljesen
sértetlenül egy szomszédos üres mellékutcában tettek le a földre. Testét függőlegesen a
közbeeső házak fölé kellett emelni és a következő utcába letenni és mialatt átemelték egy
valószínűleg éteranyagból álló fátylat vontak köréje úgy, hogy amíg a levegőben volt
láthatatlanná vált.

A „Halál utáni élet” című fejezet átolvasása után nyilvánvaló, hogy a láthatatlan segítők
munkásságának tág tere nyílik azok között, akik meghaltak. A halál utáni életet illetőleg ezek a
legnagyobb tudatlanságban vannak, és ezenfelül sokan, legalábbis a nyugatiak, a „pokol” és az
„örök kárhozat” kilátásával vannak megfélemlítve, ennélfogva tehát sok a tennivaló, hogy
ezeket az embereket való helyzetükről valamint az asztrálvilág természetéről, melyben vannak,
felvilágosítsák.

A láthatatlan segítők által végzett munka főrésze az újonnan elhaltak megnyugtatása és

vigasztalása amennyire lehetséges, a szükségtelen rémület okozta félelemtől való

156
megszabadításuk, amely nagyon is gyakran elfogja őket, és nemcsak szenvedést okoz, hanem
késlelteti is a magasabb szférák felé való előrehaladást. A segítők ezenfelül arra törekednek,
hogy képessé tegyék őket arra, hogy amennyire csak lehetséges megértsék az előttük levő
életet.

Azt mondják, hogy ezt a munkát az előbbi korszakokban kizárólag nem emberi lények egy
magasabb osztálya végezte. Egy idő óta azonban azok az emberi lények akik az asztrálsíkon
tudatosan tevékenykedni képesek, azt az előjogot nyerték, hogy a szeretet ezen munkájában
segítséget nyújtsanak.

Olyan esetekben, amikor az újrarendeződés az asztráltest vágy elemi lényege által történt meg,
az asztrálsegítő ezt a rétegződést megszakíthatja és az asztráltestet előbbi állapotába helyezheti
vissza úgy, hogy az elhalt az egész asztrálsíkot áttekintheti annak csak egyetlen alsíkja helyett.

Mások, akik régebben vannak az asztrálsíkon, szintén kaphatnak segítséget az asztrálsík

különböző fokozatain át vezető útjukon, magyarázatok és tanácsok révén, intést kaphatnak
annak veszélyes voltáról és a hátráltatásra vonatkozóan, hogyha megkísérlik egy médium útján
az élőkkel való érintkezést és bár ritkán, de egy olyan lényt akit már belevontak egy spiritiszta
körbe, egy magasabb és egészségesebb életbe vezethetnek. Az ilyen tanítás emlékezete
természetesen nem vihető át közvetlen a következő újraszületésbe, azonban a benső igazi tudás
mindig megmarad és így az erős hajlam arra, hogy közvetlen elfogadja hogyha az új életben
ismét hallja azt.

Egyes nemrég elhaltak annak látják magukat az asztrálsíkon amik valóságban és ennélfogva
bűnbánattal vannak eltelve. Ez esetben a segítő megmagyarázhatja, hogy a múlt az már elmúlt
és hogy az egyetlen megbánás az, ha az ember eltökéli magában, hogy jobban fog cselekedni a
jövőben és hogy minden ember olyannak kell, hogy legyen, és azon fáradoznia, hogy
megjavítsa magát és a jövőben igazabb életet éljen.

Mások viszont amiatt vannak zavarban, hogy helyrehozni vágynak valami igazságtalanságot,
amit a Földön tartózkodásuk alatt követtek el és ezáltal akarnak lelkiismeretesen segíteni, hogy
napfényre hoznak egy féltékenyen őrzött alávaló titkot, hogy feltárják egy papiros vagy pénz
helyét és így tovább. Néha sikerül a segítőnek ilyen tekintetben közbenjárnia a fizikai síkon és
így kielégíteni a halottat. Azonban a legtöbb esetben a legjobb amit tenni lehet az, hogy az
ember megmagyarázza hogy már túl késő helyrehozni a dolgot és ennélfogva hiábavaló
bánkódni a zavar miatt és igyekszik rábeszélni, hogy hagyjon fel földi gondolataival melyek a
földi élettel szoros kapcsolatban fogva tartják és az új életben tegyen meg minden tőle telhetőt.

Óriási munkát lehet végezni az élőknél azáltal, hogy az ember jó gondolatokat helyez azok
értelmébe, akik készek azok befogadására.

Tökéletesen könnyű dolog volna - olyannyira könnyű, hogy azok előtt akik e tárgyat
gyakorlatilag nem ismerik teljesen hihetetlen - hogy egy segítő uralkodjék egy átlagember
értelmén és azt gondoltassa vele ami éppen tetszik a segítőnek anélkül, hogy még csak
gyanítaná is, hogy e tárgyat illetőleg kívülről befolyásolták. Az ilyen eljárás azonban egyáltalán
nem megengedhető. Mindaz amit tenni lehet az az, hogy jó gondolatot vés a személy
értelmébe, a közé az ezernyi gondolat közé, melyek állandóan keresztülhullámzanak rajta és
reméli, hogy az ember felfogja, a sajátjává teszi és eszerint cselekszik.

157
Ily módon nagyon változatos segítséget lehet nyújtani. Vigaszt adni sok esetben olyanoknak,
akik bánatosak vagy betegek, meg lehet kísérelni a kibékítést olyanok között, akiket nézet vagy
érdekbeli viszálykodás választ el egymástól. A komoly igazságkeresőket az igazság felé
vezethetik, gyakran lehetséges megoldást juttatni olyasvalakinek az érdekében, akik spirituális
vagy metafizikai kérdésekben bizonytalan. Az előadónak segítséget lehet nyújtani
sugalmazások által, melyeket belevéshetnek az előadó agyába.

A rendszeres láthatatlan segítő rövidesen sok pácienst szerez magának akiket minden éjjel
meglátogat éppúgy mint a földi orvos rendszeresen meglátogatja a betegeket. Ily módon
minden munkás egy kis kör központjává lesz, sok segítő vezetőjévé, akik számára állandó
alkalmazást tud találni. Az asztrálsíkon bármilyen sok munkás is találhat munkát magának és
mindenki aki akarja – férfiak, nők és gyerekek – egyike lehet ezeknek a munkásoknak.

A tanítványt gyakran használják arra, hogy közreműködjék abban, amit a gyakorlatban az ima
meghallgatásának neveznek. Bár igaz, hogy minden komoly spirituális vágy, ami imába
kifejezhető, egy olyan erő amely gépiesen bizonyos eredményeket vált ki és tény az is, hogy
egy ilyen spirituális erőfeszítés alkalmat nyújt a jó erők befolyására. A készséges segítő ily
módon egy csatornát alkothat, melyen keresztül erő áradhat. Ez áll a meditációra is, de sokkal
nagyobb mértékben.

Sok esetben egy ilyen segítő, akihez a kérő imáját intézi, lehet egy szent, stb. sok ilyen eset
van.

Az erre a munkára alkalmas tanítványokat arra is fel szokták használni, hogy való és szép
gondolatokat sugalmazzanak írókba, költőkbe, művészekbe, zenészekbe.

Sokkal ritkábban, egyeseket az erkölcsi fejlődésüknél. valamely általuk követett irányból

fenyegető veszélyre lehet figyelmeztetni, a rossz befolyásokat elhárítani egyes személyektől
vagy helyektől vagy ellenállás kifejteni a fekete mágusok mesterkedésével szemben.

A láthatatlan segítőkre az asztrálsíkon oly sok munka vár, hogy a tanítványnak egyenesen
kötelessége magát minden rendelkezésére álló eszközzel alkalmassá tenni ennek elvégzésére. A
láthatatlan segítők munkája nem volna elvégezve, hogyha nem volnának olyan fokon álló
tanítványok, akik ezt a legjobban végzik, amire csak képesek. Amikor túl emelkednek ezen a
fokon és magasabb munka elvégzésére is képessé válnak, bizonyára magasabbrendű munkát
juttatnak nekik.

Szem előtt kell tartanunk, hogy amikor erőt juttatnak egy segítőnek, azt megszorítással adják.
Sohasem szabad önző célra használni azokat, sohasem arra, hogy kíváncsiságot elégítsenek ki
vele, sem arra, hogy mások dolgával törődjék vagy hogy spiritiszta szeánszon bizonyítékokat
nyújtson, azaz soha ne csináljon olyat, ami a fizikai síkon jelenségnek bizonyul. Üzenetet vihet
egy halottnak, azonban, hacsak erre közvetlen utasítást nem kap a Mestertől. Vissza a
halottól választ már nem vihet az élőnek. Így aztán a láthatatlan segítők köteléke nem egy
felderítő hivatal, hanem egyszerűen az a célja, hogy olyan munkát végezzen amilyet kap vagy
ami éppen az útjába kerül.

Amint egy okkult tanítvány előrehalad, ahelyett, hogy csak egyéneknek segítene, megtanulja az
osztályokkal, nemzetekkel és fajokkal való foglalkozást. Amint megszerzi a szükséges tudást és
erőket, akasha és asztrál világosság nagyobb erőit kezdi kezelni, és megmutatják neki, hogy
minden egyes időszakos befolyást hogyan használjon fel a lehető leghasznosabban.

158
Kapcsolatba hozzák őket a nagy Nirmanakayakkal és egyik alamizsna osztójukká válik,
megtanulja, hogyan ossza szét azokat az erőket, melyek az ő magasztos önfeláldozásuk
gyümölcsei.

Nem titok az, hogy ehhez milyen tulajdonságok szükségesek hogyha valaki segítő óhajt lenni.
Ezeket alkalmilag leírták ugyan, mégis hasznos lesz felsorolni őket.

1. Az értelmi egység amit néha összpontosultságnak neveznek. A leendő segítő a mások

megsegítésének munkáját első és legmagasabb kötelességévé kell hogy tegye; az a munka,
amit a Mester elvégzés miatt neki ad, élete egyik nagy feladata kell hogy legyen.

Továbbá értelmes különbséget kell tennie nemcsak a hasznos és haszontalan munka között,
hanem a hasznos munkák különféle fajtái között is. A gazdaságos tevékenység az
okkultizmus egyik alaptörvénye és minden egyes tanítvány annak a legmagasabb munkának
kell hogy szentelje magát, amire csak képes. Lényeges az is, hogy a tanítvány a fizikai
síkon megtegyen mindent, hogy előrevigye embertársai megsegítésének nagy célját.

2. Az önuralom. Ez magában foglalja a vérmérsékletet, illetve annak teljes uralását úgy, hogy
semmiféle látott, hallott dolog ne okozzon valóban izgalmat, mert az ilyen izgalom
következményei az asztrálsíkon sokkal komolyabbak lennének mint a fizikai síkon. Ha egy
asztrálsíkon lévő teljesen felébredt képességekkel bíró ember valakivel szemben haragot
érezne ezen a síkon, ezzel komoly és talán végzetes bajt okozna neki. Az asztrálvilágban
érzett minden ingerlékenység, izgalom vagy türelmetlenség megnyilvánulása a segítőt
egyszerre félelmetessé tenné úgy, hogy azok akiken segíteni óhajtana rémülten
menekülnének előle.

Egy esetet jegyeztek fel, amikor egy láthatatlan segítő olyan izgatott állapotba került, hogy
asztrálteste nagyon megnövekedett, hevesen rezgett és tüzes színek villantak ki belőle. Egy
új halott, akin segíteni akart, annyira megrémült a feléje tartó óriási, lángoló, villogó gömb
látásától, hogy a vallásbeli ördög alakjának tartva őt, rémülten menekült előle és a rémület
még növekedett azáltal, hogy a segíteni akaró állhatatosan követte őt.

Ezenfelül lényeges az idegek uralása és semmiféle elrettentő vagy fantasztikus látomás,

amellyel találkozhat, ne legyen képes a tanítvány tántoríthatatlan bátorságát megrendíteni.
Amint előzőleg már mondottuk, az idegek ezen uralását biztosítandó, és hogy alkalmassá
tegyék őt az elvégzendő munkára, a jelöltnek minden időben keresztül kell mennie azon,
amit a föld, víz, levegő és tűz próbának neveznek.

A tanítványnak meg kell győződnie arról, hogy amikor az asztráltestében van, még a
legsűrűbb szikla sem képez akadályt szabad mozgásában úgy, hogy büntetlenül leugorhat a
legmagasabb kőszirtről és abszolút biztonsággal ugorhat egy tomboló vulkán közepébe
vagy mérhetetlen óceán legmélyebb mélységébe. A tanítványnak minderről meg kell
győződnie, hogy biztonsággal és ösztönösen tevékenykedhessék.

Továbbá szükség van az értelem és a vágy uralására is. Az értelem uralására azért, mert az
összpontosítás ereje nélkül lehetetlenség volna jó munkát végezni az asztrálsík széthúzó
áramlatai közepette. A vágy uralására azért, mert az asztrálvilágban vágyódni annyit jelent,
hogy a tanítvány szembetalálhatja magát saját teremtményeivel, melyek alaposan
megszégyeníthetnék.

159
3. A nyugalom. Ez a gyötrődés és levertség hiányát jelenti. Minthogy a munka legnagyobb
része azoknak a megnyugtatásából áll, akik zavarban vannak és azok felvidításából akik
szomorúak, így nyilvánvaló, hogyha a saját aurája állandó nyugtalanságban van vagy a
levertség szürkéje sötétíti el nem tudja munkáját maradéktalanul elvégezni. Semmi sem
olyan végzetes az okkult haladásra, mint a csekélységeken való töprengés. Az optimista
szemlélet mindig a legközelebb állt az Isteni nézőponthoz és ezért az igazsághoz, mert csak
a jó és szép maradandó, míg a rossz a maga természeténél fogva csak ideiglenes. A higgadt
nyugalom derültséghez vezet, amely örömteljes és lehetetlenné teszi a levertséget.

Amint előzőleg már mondottuk, a levertség rendkívül ragályos és aki láthatatlan segítő akar
lenni, teljesen ki kell hogy küszöbölje magából. Az ilyen embert nehézség közepette is az
abszolút derültség jellemzi valamint sugárzó öröme hogy másokon segítsen.

4. A tudás. Minél több tudással rendelkezik valaki valamely irányban, annál hasznosabbá
válik. Azáltal, hogy gondosan áttanulmányoz mindent ami az asztrálsíkra és az
asztrálmunkára vonatkozólag az okkult irodalomban leírtak, alkalmassá kell magát tennie,
mert nem várhatja, hogy mások, akiknek ideje már teljesen el van foglalva, magyarázattal
szolgáljanak olyanra nézve, amit a fizikai világban már meg kellett volna tanulnia,
fáradtságot véve magának a könyvek átolvasására.

Talán nincs is olyan tudás, amit az okkultista munkájában fel ne használhatna.

5. A szeretet. Ez amely tulajdonságok között a legutolsó és egyútal a legnagyobb, a legjobban

félreértett. Világosan, nem valami gerinctelen érzelgősség, amely határtalan és ömlengő
általánosságokban bővelkedik, amely fél attól, hogy síkra szálljon az igazért nehogy a
tudatlan testvérietlenséggel bélyegezze meg. Amire szükség van, az az a szeretet, amely
elég erős arra, hogy úgy cselekedjék, hogy nem is beszél róla; a szolgálat erős vágya amely
mindig résen van, hogy megragadja az alkalmat, de amely inkább szeret ismeretlen
maradni; az az érzés amely annak a szívében fakad, aki megértette a Logosz nagy munkáját
és ha egyszer meglátta azt, tudja, hogy ebben a három világban nem létezik számára más
minthogy azzal a lehető legnagyobb mértékben azonosítsa magát, hogy bármilyen szerény
módon is és bármilyen nagy távolságban is, de csatornájává legyen az Isten ezen csodás
szeretetének, amely az Isten békéjéhez hasonlóan minden emberi felfogást meghalad.

Emlékezünk rá, hogy két asztrálsíkon lévő egyénnek, hogy asztrálisan érintkezzenek
egymással, szükségük van egy közös nyelv ismeretére, ezért minél több nyelvet beszél egy
segítő, annál hasznosabb.

Az a mérték amit egy láthatatlan segítőnek el kell érnie, nem valami lehetetlen dolog;
ellenkezőleg, minden ember elérheti, habár időbe kerülhet annak elérése. Mindenki tud
valamit a szomorúságról vagy nélkülözésről, mindegy hogy az élők vagy holtak között van.
Amikor aludni tér, el kell határoznia magát, hogy amíg alvás közben az asztráltestében van,
minden lehetőt megtegyen az illető megsegítésére. Az, hogy éber tudatában van-e valami
emlékezete annak amit tett e tekintetben vagy sem, az nem jelent semmit. Abban biztos
lehet, hogy valamit elért és néhány nap múlva, előbb vagy utóbb, nyilvánvalóvá válik, hogy
sikert ért el.

Az olyannál, aki az asztrálsíkon teljes tudatossággal bír, az elalvás előtti utolsó gondolat
nem játszik szerepet, mert megvan az ereje, hogy az asztrálvilágban készségesen áttérjen az
egyik gondolatról a másikra. Az ő esetében gondolkozásának általános irányzata válik

160
fontos tényezővé, mivel értelme éjjel és nappal egyformán hajlamos lesz a megszokott
gondolatkörben mozogni.

161
 XXIX. fejezet

A tanítványság

Már utaltunk arra, hogy megvan annak a lehetősége, hogy valaki a Bölcsesség egyik Mesterétől
nyerjen irányítást, különösen az asztráltestet illetően. Lehetséges, hogy még egy kissé jobban
megvilágítsuk ezt a tárgyat, amely az okkult tanítvány életében az egyik legnagyobb mozzanat.

A jellemet illetően megkívánt tulajdonságokat az előző fejezetben már részletesen leírtuk.

Amikor valaki ahhoz a ponthoz közeledik, hogy alkalmassá válik arra, hogy a Mester
tanítványává fogadja, akkor a Mester „próbára” teheti őt, ami azt jelenti, hogy bizonyos időre
nagyon szoros megfigyelés tárgyává lesz. A próbatanítványról a Mester egy úgynevezett „élő
képet” alkot, azaz az illető kauzális, mentális, asztrális és éteri testének pontos mását. Ezt a
képet egy olyan helyen tartja, ahol könnyen hozzájuthat és magnetikus kapcsolatba hozza az
illetővel úgy, hogy az illető saját testeiben végbemenő minden gondolat- és érzésváltozás hűen
visszaadódik e képben. Ezeket a képeket a Mester minden egyes nap megvizsgálja, és ezen az
úton a tanítvány gondolkodásában vagy érzéseiben végbemenő legkisebb zavarról is pontos
feljegyzést kap és ennek alapján képes eldönteni, hogy mikor fogadhatja őt a következő fokozat
– az elfogadott tanítvány – még sokkal szorosabb viszonyába.

Amikor egy tanítványt „elfogadnak” akkor az élő képet szétoszlatják és a tanítvány olyan
mértékben vetetik fel a Mester öntudatosságába, hogy bármit gondol vagy érez az mind a
Mesterének asztrál- és mentáltestén belül van.

Ha most szerencsétlenségére, egy olyan gondolat jut a tanítvány eszébe, amely nem alkalmas
arra, hogy a Mester szállást adjon neki, akkor a Mester azonnal akadályt állít fel vele szemben
és azonnal kiveti magából ezt a rezgést.

Ezen csodálatosan szoros társulás folytán létrejövő hatás a tanítvány testeinek összhangba
jövetele és összehangolódása. A tanítvány így a Mester öntudatának ellenőrzésévé válik úgy,
hogy a Nagy Lény ereje rajta keresztül átárasztható és a világ határozottan jobbá lesz az ő
benne való jelenléte számára. Amikor a tanítvány odaadó gondolatot küld a Mesterhez ez olyan
mintha egy szelep nyílna fel, a Mestertől nagy szeretet és erő árad alá, és a Mester ereje mindig
kifelé és miként a napfény minden irányban szétárad.

A tanítvány oly szoros kapcsolatban van a Mester gondolatával, hogy bármikor láthatja, hogy
valamely adott tárgyra nézve milyen az ő gondolata és ily módon gyakran menekül meg a
tévedéstől. A Mester ezenfelül bármely pillanatban egy gondolatot küldhet a tanítványán
keresztül vagy egy üzenetet vagy egy sugallatot alakjában.

Az elfogadott tanítványnak megvan a joga és kötelessége, hogy a Mester nevében áldást adjon.

Azt, amikor egy Mester a tanítványa testét felhasználja soha nem szabad összetéveszteni a
közönséges spiritiszta médiumitással, mivel a helyzet teljesen más. A spiritiszta ellenőrzés a
legmagasabb fokon többé kevésbé megközelítheti a Mester és tanítvány közötti viszonyt, ez
azonban csak nagyon ritkán történik meg és akigha teljes mértékben.

162
A két jelenség közötti eltérés alapvető, a két állapot oly távol esik egymástól, mint a két
sarkpont. A médiumitásban a személy passzív és készen áll bármely asztrállény befolyásának
befogadására aki történetesen a közelében van.

A befolyás alatt rendszerint öntudatlan és amikor a transzállapotból felébred, semmire sem

emlékszik. Állapota valóban az ideiglenes megszállás egyik állapota. Néha még maga a
szellemi vezető sem képes megvédeni a médiumot a nemkívánatos sőt szerencsétlen
befolyástól.

Amikor ellenben egy Mester úgy határoz, hogy egy tanítványán keresztül beszél, a tanítvány
teljesen tudatában van annak ami történik és tökéletesen tudja, hogy abban a pillanatban kinek
adta beszélő szervét. Ott áll teste mellett, azonban rendkívül óvatos és éber. Minden rajta
keresztül kimondott szót hall és mindenre világosan emlékszik. E két eset között semmi közös
vonás nincs, kivéve azt, hogy mindkét esetben egy másik valaki használja ideiglenesen
valakinek a testét.

A harmadik állapot egy még bensőségesebb állapot. A tanítvány a Mester „fiává” lesz, és a
tanítvány kauzáltestében levő Egója a Mester kauzáltestébe van beburkolva.

Ez az egyesülés olyan szoros és olyan szent, hogy még maga a Mester ereje sem képes meg
nem történtté tenni, annyira, hogy a két öntudatot egymástól hacsak egy pillanatra is elkülönült
állapotba hozza. Ezen állapot elérése előtt természetesen a Mester teljesen bizonyos kell hogy
legyen, hogy a tanítvány asztráltestében vagy értelmében semmi olyan nem támadhat, amit
valaha is ki kell onnan vetni.

Ennek a viszonynak – a próbatanítványságnak, az elfogadott tanítványságnak és a fiúság

állapotának – természetesen semmi köze sincs a beavatáshoz vagy az Ösvényen való
lépésekhez. Az utóbbiak az ember viszonyát nem a Mesteréhez, hanem a Nagy Fehér
Testvériséghez és annak fenséges Fejéhez mérten fejezik ki. Minden azonban sokkal
kimerítőbben van leírva semmint az itt lehetséges vagy kívánatos volna, C. W. Leadbeater „A
Mesterek és az Ösvény” című munkájában, amely a fehér okkultista számára nagy értékű
könyv.

Mielőtt elhagynánk e tárgyat megemlítjük, hogy a beavatás alkalmával a Monád azonosítja

magát az Egóval és ez a cselekmény érdekes hatást vált ki az asztráltestben. Az asztráltest nagy
ritmikus rezgést kap anélkül, hogy ez megzavarná egyensúlyi állapotát, aminek következtében
ettől fogva sokkal finomabb képességgel érez mint annak előtte anélkül, hogy alapjától
eltántorodna vagy kicsúszna saját ellenőrzése alól.

A tanítványokat Mestereik különféle módon használják fel. Egyeseket abban a munkairányban,

melyet a „Láthatatlan segítők” című fejezetben már fejtegettünk; másokat arra alkalmaznak,
hogy személyesen részt vegyen abban a munkában amelyet magukra vállalhatnak. Megint
másokat azzal bíznak meg, hogy kevésbé fejlett lényeknek asztrális előadást tartsanak vagy
segítségére legyenek vagy tanítsák az olvasókat akik az alvás alatt ideiglenesen szabadok vagy
akik a halál utáni életüket élik.

Ha egy tanítvány elalszik, rendszerint Mesterénél jelentkezik. Ha történetesen nincs számára

különleges munka, úgy a megszokott éjjeli munkásságát folytatja bármi legyen is az.
Elvégzendő asztrálmunka mindig bőven akad. A hirtelen katasztrófák például rendszerint sok, a
rémület állapotában levő embert taszítanak az asztrálsíkra akik segítségre szorulnak. Az

163
asztrálmunka gyakorlásának legnagyobb részét rendszerint a Mester idősebb tanítványainak
egyike osztja ki.

A tanítvány ne tévessze össze az asztráltestet a Mayavai rupa-val vagy „illúzió testtel”. A

Mester tanítványa amikor elalszik, rendszerint az asztráltestét is visszahagyja a fizikaival együtt
és mentáltestében jár-kel. Ha az asztrálmunka elvégzése céljából ideiglenesen asztráltestre van
szüksége, akkor a következő anyagból anyagiasít magának egyet. Ez a test vagy hasonlít a
fizikai testhez vagy nem, formája azonban az elérendő célnak megfelelő. Tetszés szerint lehet
fizikailag látható vagy láthatatlan. Úgy is készíthető, hogy azt a fizikai testtől nem is lehet
megkülönböztetni. Érintése tömör és meleg, éppúgy látható, és arra is képes, hogy egy rendes
élőlényhez hasonlóan beszélgessen. Csakis a Mestereknek és tanítványaiknak van lehetőségük
rendelkezni a Mayavi rupát megteremtő erővel; ezt a második beavatáskor vagy közvetlen
előtte szerzik meg. A Mayavi rupa használatának egyik előnye az, hogy nincs kitéve az
asztrálsík csalódásainak mint az asztráltest.

Abban az esetben ha a mentáltest tevékenykedik és az asztráltestet a fizikaival együtt nyugvó

állapotban hagyja vissza, ha szükséges, a megmerevedett asztráltestet könnyedén egy burokkal
veheti körül, vagy olyan rezgéseket indíthat meg benne, melyek minden rosszabb befolyással
szemben áthatolhatatlanná teszik.

A régi Görögországban az Agrarban végzett kisebb misztériumokban az alaptanítás az

asztráltestre és a halál utáni asztráléletre vonatkozott. A beavatott hivatalos ruházata az őzbőr
volt, melynek színezete az asztráltestet volt hivatva jelképezni. Eredetileg a tanító asztrál- és
éteranyagból olyan képeket hozott létre, amelyek bizonyos fizikai életbeli szokások asztrális
eredményeit mutatták be. Később ez egy játék vagy dráma alakjában történt, melyben
résztvettek a papok vagy pedig gépszerűen bábokat mozgattak.

A beavatottaknak sok rájuk vonatkozó sajátos kifejezésű vagy velős mondásuk volt, melyek
közül néhány nagyon jellegzetes volt. Így „a halál élet és az élet halál” vagy az „Aki az élete
alatt valóságot követ, az a halál után is követni fogja őket, és aki az élete alatt valótlanságokat
követ, azokat a halál után is követni fogja.”.

Az Eleuzisban végzett nagy görög misztériumok az értelemtesttel és a mentálsíkkal

foglalkoztak; a mentáltest szimbóluma Jázon aranygyapja volt.

A misztériumokban használatos egy másik szimbólum volt a Thyrsus, egy fenyőtoboz végű
bot, amelyről gyakorta azt mondták, hogy tűzzel van tele. Indiában egy hét csomóval bíró
bambuszbotot használnak. A Thyrsust a pap magnetizálta és a jelölt gerincére fektette és
ekképpen adtak át valamit a pap magnetizmusából és segítették a tanítványt, hogy teljes
tudatossággal menjen át az asztrálsíkba. A tűz a Kundalinit szimbolizálta.

Az északi buddhisták öt pszichikai erőt számolnak, melyeket az az ember nyerhet el aki

előrehalad az Ösvényen.

1. A levegőn és a szilárd tárgyakon való áthatolás és a mennyei világ meglátogatásának

képessége még a fizikai élet alatt. Ez talán nem is jelenthet többet, mint az asztráltestben
való szabad mozgás képességét, és az említett mennyei világ talán pusztán az asztrálsík
felsőbb síkjait jelenti.

2. Isteni tisztánhallás, ez nyilvánvalóan a tisztánhallás asztrálképességét jelenti.

164
3. Képesség megérteni és rokonszenvezni mindazzal, ami mások értelmében van, ez úgy
látszik a gondolatolvasás vagy telepátia.

4. Az előző életekre való visszaemlékezés ereje.

5. Az Isteni tisztánlátás.

Egyes felsorolásokban ehhez hozzátartozik még a bölcsesség általi felszabadulás, amely az

újraszületéstől való mentesség elnyerését jelenti. Ez nyilvánvalóan egy nagyon magas
eredmény, és aligha látszik ugyanazon csoportba tartozónak mint később felsorolt erő.

165
 XXX. fejezet

Befejezés

Bár mostanában kevesen vannak olyanok akiknek közvetlen személyes ismeretük van az
asztrálvilágról, annak életéről és jelenségeiről, mégis sok okunk van azt hinni, hogy azok kis
csoportja, akik ezeket a dolgokat saját tapasztalásukból ismerik, gyorsan növekedni fog, és
valószínű, hogy a közeljövőben ez a szaporodás különösen nagy lesz.

A pszichikai képesség, különösen a gyermekek között, többé kevésbé gyakoribb lesz, minthogy
lassanként el fogják fogadni és megszűnnek azt egészségtelennek és tabunak tekinteni és
valószínű, hogy úgy mértékben mint erősségben növekedni fog. Így nemrég erősen elterjedt
könyvek jelentek meg, melyek a természeti szellemekkel vagy ahogyan jobban ismerik a
tündérekkel foglalkoznak, sőt ezekről a kedves teremtményekről valamint a természet
háztartásában végzett munkájukól fényképet is közölnek. Egy kis erőfeszítéssel minden
nyílteszű kereső talál ifjú és öreg embereket, akik gyakorta látnak dolgozó vagy játszadozó
tündéreket valamint sok más lényt és asztrálvilágbeli jelenségeket.

Ott van továbbá a rendkívül elterjedt spiritizmus amely az asztrálvilágot és annak sok
jelenségét a Föld minden részén sok milliónyi személy számára tárgyilagosan valóvá és teljesen
ismertté tette.

A fizikai tudomány az ionjaival és elektronjaival az asztrálvilág küszöbén áll, míg Einstein és

mások kutatásai gyorsan felfoghatóvá teszik a negyedik kiterjedtség fogalmát, melyet az
asztrálvilág tanulmányozói már oly régóta ismernek.

A pszichológia birodalmában a modern boncoló eljárások azt ígérik, hogy lehetségessé válik
megismerni az emberi pszichikai gépezet alsó töredékének igazi természetét és ezzel
megerősítik azokat az állításokat és tanításokat, melyeket az ősi keleti könyvek és a mai
teozófusok és okkultisták közreadtak. Így pl. egy pszichológiával és pszichoanalízissel
foglalkozó jól ismert könyv szerzője nemrégen azt a nézetét fejtette ki, hogy nála az „összetett”
(complex) azonos a buddhista rendszer „skandhara”-jával, míg egy másik világhírű
pszichológus egyik barátomnak azt mondta, hogy az ő pszichológiai – nem pszichikai –
kutatásai elkerülhetetlenül az újraszületés tényéhez vezették.

Ez néhány jele annak, hogy a nyugati maradi tudomány olyan eredményekhez vezet, amelyek
azonosak a kelet bizonyos részein mát korszakokkal ezelőtt ismertekkel és amelyeket
megközelítőleg a múlt század alatt egy kis csoport újra felfedezett, akik keleti tanítások által
vezettetve kifejlesztették magukban azokat a képességeket melyek az asztrál valamint a
magasabb világok közvetlen megfigyeléséhez és kutatásához szükségesek.

Azt nem is kell mondani, hogyha a világ az asztrálsík és jelenségeinek létezését

általánosságban elfogadja – ami nem késlekedhet tovább – elkerülhetetlenül és mérhetetlenül ki
fogja bővíteni és el fogja mélyíteni az embernek önmagára és rendeltetésére vonatkozó
felfogását és egyúttal forradalmasítani fogja a külvilággal szemben elfoglalt magatartását
beleértve a természet többi fizikailag látható vagy láthatatlan birodalmait is. Ha az embernek
sikerül meggyőződnie az asztrálvilág valóságáról, kénytelen újból értékelni azokat a
tényezőket, melyek életére hatással vannak és meghatározzák tevékenységét.

166
Előbb vagy utóbb azonban elkerülhetetlen az a tágabb körű felfogás, hogy a tisztán csak fizikai
dolgok nagyon kis szerepet játszanak az emberi lélek és szellem életében és hogy az ember
lényegében egy spirituális lény, aki rejtett erőit a különféle testek, a fizikai, asztrális és
mentális, valamint más testek segítségével bontakoztatja ki, melyeket időről időre magára ölt.
Ez a felfogás fogja elfoglalni minden más nézőpont helyét és az embereket életük teljes
átalakulásához vezeti.

Hogyha megismeri a saját való természetét, azt a tényt, hogy az egymást követő földi életeken
keresztül, melyek között más és finomabb világokban tartózkodik, állandóan fejlődik és
mindjobban spirituálissá válik, ez a megismerés logikusan és elkerülhetetlenül annak
meglátásához vezeti az embert és amikor úgy dönt abbahagyhatja a fejlődési áramlat széles
folyóján való késedelmes lassú hányódást és ehelyett megragadhatja a saját életútjának
kormányát. A dolgok és a saját benne lakozó képességei „észrevevésének” növekedésével a
következő fokozatra fog átlépni, ahol az „ősi és keskeny” Ösvényhez közeledik, amelyben meg
fogja találni Azokat, akik megelőzték társaikat, elérték a tisztán emberi fejlődés legnagyobb
lehetőségeit. Ezek Azok, Akik, mohón ugyan, azonban mégis véghetetlen türelemmel várják,
hogy ifjabb testvéreik a közönséges világi élet gyerekszobájából az Ő magasabbrendű életükbe
lépjenek, ahol az Ő vezetésük mellett, továbbá részvétüktől és erejüktől segítve a spiritualitás
azon szédületes magasságába emelkedhessenek amelyet Ők elértek és maguk részéről is az
emberiség megváltóivá és segítőivé legyenek és siettessék a fejlődés hatalmas Tervét annak
célja felé …

VÉGE

167