-Hát nem is...

-mondta, majd felpattant a kanapéról -De most induljunk szép

hölgyem, mert elkésünk. -mondta, s engem is felsegített.Kisétáltunk a kocsijához,
majd rövid időn belül el is indultunk.Óriási, fekete kocsija volt, nem tudom milyen
márka, nem vagyok jártas ebben a dolgokban.Beülről is csodásan nézett ki,
kényelmes volt és tágas. Szótlanul ültünk egymás mellett, Gerard adott nekem egy
kis időt, hogy istenítsem a kocsiját; még ha csak magamban is.Az arcára hamar kiült
egy elégedett mosoly, s ennek keretében törte meg a csendet.
-Látom tetszik. -mondta, az utat bámulva.
-Igen, szép kocsi, az egyszer biztos. -nevettem, a kezemet tördelve.Nagyon izgultam
több dolog miatt is.A legelső és talán a legfontosabb számomra az volt, hogy
találkozok magával Lionel Messivel.Legalábbis közelről láthatom, és ha szerencsém
van, akkor nem tornyosulok fölé, hisz kábé 3-4 centivel magasabb lehetek
nála.Mindig is utáltam az alacsony pasikat, ez sohasem változik.Persze kivételek
mindig vannak.A másik dolog pedig,ami miatt izgultam, hogy alkalomhoz illően
vagyok-e felöltözve.Azt sem tudom, pontosan hova megyünk és mit fogunk csinálni.
-Szerinted alkalomhoz illő a ruházatom?Csak mert nem igazán tudom, hogy hova is
megyünk, és mit is fogunk csinálni.Halvány körvonalak vannak, de egyébként meg
teljes homály. -mondtam, próbáltam lelassítani az eseményeket a fejemben, de nem
ment.
-Szerintem roppant csinos öltözék. -nevetett- Az meg hogy hova megyünk és a
többi...először is lesz egy kisebb összejövetel, ahol család, barátok meg minden
fontos ember ott lesz, azután pedig buli ezerrel, már akinek.
-És engem ilyen helyre hívtak el? -nevettem csodálkozva.
-Szerintem Cesc nem fog kényszeríteni, hogy menj velük bulizni, pláne a múltkori
dolgok után.
-Jaj, Gerard, nem úgy gondoltam, hanem hogy... -itt elhallgattam.
-Hogy mi?
-Hát hogy...na, szóval mi nem is ismerjük olyan régen egymást, és úgy kezeltek mint
ha már évek óta együtt lógnánk, és ez egyenlőre furcsa.Meg család és barátok?És
én?
-Na figyelj Gaby... -mondta halkan, s megmosolyogta magában az előbbi
mondatomat- Cesc és én is könnyen barátkozunk, ez van.Persze jó, neked ez még
természetes hogy furcsa, lehet neked nem ilyen a természeted, de nyugi, a
problémáinkat nem veled fogjuk megbeszélni.
-Nem azért mondtam, ez mind szép és jó, nagyon tetszik.Csak mondom, furcsa.
-De majd belejössz. -mosolygott rám a kormány mögül.- Izgulsz mi? -mondta, s
közben egy gyors pillantást vetett a kezeimre, amiket eléggé erőteljesen tördeltem.
-Most mondjam hogy nem?Ha ennyi ideje rajonganál egy adott személyért vagy
klubért, akkor te is izgulnál.
-Nem olyan veszélyes ember Lio, mint amilyennek te gondolod -nevetett- Ugyanolyan
közvetlen mint én.
-Csak egy klasszis, ugyanúgy ahogy te...és ahogy mindenki.
-Bennünk nem a híres focistát kell látni szépségem, hanem az embert.Ez elég hosszú
és fáradalmas út, nem mindenki bírja ki.Előbb utóbb mindenkiben meglátjuk azt, aki
ő valójában.
-Ezt vegyem egy célzásnak? -kérdeztem kissé idegesen.
-Nem, nem, nem. -mondta, majd óvatosan megpaskolta a vállamat, s közben
nevetett.
-Mi olyan vicces?
-Az hogy ennyire aggódsz.Vicces nézni. -mondta, s lelasított a kocsival, majd szép
lassan meg is állt vele.Egy óriási ház bejárata előtt álttunk meg.Esküszöm mint a
Playboy villa.Ez lenne Messi háza?Hát igen, tényleg egy átlagos srác...
-Akkor én most kiszállok, betessékelem a vendégeinket, és megyünk
tovább.Megleszel addig egyedül? -kérdezte tőlem Gerard.Gondolkoztam valami
vicces válaszon, de egy hang sem jött ki belőlem, szóval csak bólintottam.A
legrosszabb ebben a helyzetben, hogy sok van a kínos csöndből, és nem tudok
teljesen kibontakozni, nem tudok velük olyan lenni mint Emilyvel.De ez normális,
nem?Még pár találkozó, és őket is tudom már oltogatni, remélem.Kíváncsian
kukucskáltam az ablakon, de azért próbáltam nem feltűnő lenni, azért még se
alacsonyodjunk le egy nyávogós rajongók szintjére.Azt vettem észre, hogy
közelednek a kocsi felé.
-Ő itt Gabriella! -nyitotta ki az ajtót Gerard, s segített kiszállni.Gyorsan végignéztem
Lion és a barátnőjén.A lány gyönyörű volt, Lio pedig roppant helyes.
-Lionel Messi! -mondta a focista, kezet csókolt nekem, s közben Gerard mellém állt.
-Gabriella Blomstret! -Miután a lánynak is bemutatkoztam, elindultunk, újból.A
kocsiban talán egy kicsit kimaradtam a beszélgetésből, gondoltam inkább maradjak
csendben, mint hogy valami nagy hülyeséget mondjak.
-És Gery, hol szedted össze ezt a szimpatikus lányt? -mondta Antonella, Lio
barátnője, egyáltalán nem gúnyos hangnemben -Elragadó lány, de Nuriával mi van?
-Senkit nem zavar hogy én is itt vagyok? -kérdeztem, és már kínomban
nevettem.Gerard erre csak felnevetett, majd megszólalt:
-Ő nem a barátnőm, pár napja ismerem csak.Nuriával meg egész jól elvagyunk,
csodálatos lány. -aha, csodálatos.Biztos...te jó ég?Most miért vagyok ilyen...nem is
tudom milyen.Nem szabadna hogy ez bántson, legalábbis nem kellenne hasonlót
éreznem egy ilyen mondat után.Kínomban már elkezdtem piszkálgatni az előttem
heverő órát.
-Jaj, szóval itt vagy! -kiáltott fel Piqué, mikor meglátta a kezemben heverő karórát
-Felcsatolnád Gaby? -kérdezte, s odanyújtotta a hozzám közelebb lévő kezét, a
másikkal pedig a kormányt tekergette.
-Persze -mondtam, s ráraktam a kezére a készüléket.Szép óra volt, mi tagadás.Olyan
ami csak egy ilyen híres focistának lehet.
-Nagyon be vagy feszülve Gabriella, nem harapunk... -mondta Lio, s Piqué gyorsan a
szavába vágott.
-Csak megkóstolunk.
-Előre félek. -mondtam nevetés nélkül, azon járt az agyam, hogy Nuria, az a
csodálatos lány ott lesz-e a bulin.Á, nem hiszem, akkor Geryvel jött volna.
-Azért van ennyire befeszülve drága Gabynk, mert Messi rajongó. -mondta Gerard.Ah,
még pont ez hiányzott...pár másodperc csend lett, gondoltam bedobok valami vicces
beszólást, hátha az segít.
-Messi a Messiás. -nevettem fel hangosan, és a többiek is követtek.Az út hátralévő
részében egyre többet beszélgettem mind Gerarddal és Antonellával, mind
Lioval.Igen, Lio.Muszáj lesz így hívni, majd megszokom.Antonella egész szimpatikus
lány, sőt, mi több.Remélem találkozok még vele, hihetetlen szerény, és gyönyörű.Illik
Liohoz, még a vak is látja.Gerard a kocsival egy nagy ház előtt parkolt le, mondjuk
úgy, hogy villa.Láttam a kertből kiszűrődő fényeket, zenét nem hallottam, csak egy
alacsony alakot véltem felfedezni a kocsi mellett.Ahogy közeledett, egyre jobban ki
tudtam venni az alakját, nagyjából láttam az arcát is.Hallottam, hogy Antonella és Lio
kiszálltak hátulról, s láttam ahogy Gerard is megindult, majd én is követtem a
példájukat.
-Szia Gerard! -szaladt oda az általam felfedezett lány a fiúhoz, majd egy jó nagy
puszit nyomott a szájára.
-Szia szépségem! -mondta Gerard fülig érő szájjal (ezek szerint) a barátnőjének,
Nuriának.Szép lány volt, mi tagadás, hozzám képest alacsony, meg úgy mindenkihez
képest is.Mondtam már, hogy mennyire utálom az alacsony lányokat? -Indulhatunk?
-folytatta Gerard a köszöntés után, majd átkarolta Nuria derekát.
-Majd ha bemutattad ezt a lányt itt... -mutatott rám, felhúzott szemöldökkel, majd
lehámozta magáról a barátja karjait.Féltékeny egy bestia, az is biztos.
-Drágám, könyörgöm.Ő az a lány akiről beszéltem neked, Gabriella. -mondta, s én
közelebb mentem hozzájuk, majd a kezemet nyújtottam Nuriának.A lány csak a háta
mögé rakta, finoman az ő kezét, majd megkezdte a bemutatkozást részéről.
-A nevem Nuria Tomás.
-Gabriella Blomstret...de ezek szerint te már mindent tudsz rólam. -mondtam
flegmán, majd előreszaladtam Liohoz és a barátnőjéhez.Ők voltak jelenleg az
egyetlen társaságom.
-Bocsi srácok, nem zavarok? -mondtam mikor odaértem-Én nem ismerek itt senkit
sem.
-Nyugi, majd bemutatunk mindenkit. -nevetett a páros fiú tagja.
-Köszönöm.Szerintem megkeresem Cescet vagy Fernandot.Viszlát később!
-köszöntem el tőlük, s a meghívóim keresésére indultam.Nem láttam őket sehol sem,
már az egész házat körbejártam.Kezdtem egyre idegesebb lenni, nem láttam egy
ismerős arcot sem.
-Végre valaki! -kiáltottam fel, mikor megláttam a mellettem elsátáló Olallát.Egy térd
alá érő, hasban eléggé bő, fekete ruha volt rajta egy magassarkúval.
-Szia Gaby! -köszönt oda, s megölelt.
-Szia Olalla!Nem láttad Cescet vagy a férjedet? -kérdeztem mosolyogva - Csak mert
én itt senkit sem ismerek.
-Nem tudom merre lehet, én egy italért megyek csak.De neked nem Gerarddal kellett
volna jönni?Ő hol van?
-Ja, a barátnőjével.A csajra rájött a féltékenységi roham, gondoltam mentem az
irhámat.
-Az a csaj egy bestia...de psszt! -kacagott Oli.Nevetve andalogtunk oda ahhoz az
asztalhoz, amin az italok hevertek.Nem volt semmi komoly alkoholtartalmú dolog,
persze ez érthető, nem akar senki berúgni a rokonság előtt.Olival elvettünk egy
pohár vizet, ő a terhesség miatt nem akart semmiféle hülye löttyöt inni, én meg nem
akartam válogatni, nem volt hozzá türelmem.
-Hát ő?Őt ki hívta meg? -mutatott Olalla a mellettünk elmenő, szinte minket fellökő
Cristiano Ronaldora.Apám, Cristiano Ronaldo...nem voltam nagy fanatikus, sőt,
kifejezetten undorodtam mind a játékától, mind tőle.Agresszív, önző játékos, és mivel
a foci nem egyénekről szól, ezért ez eléggé hátrányos megközelítés.
-Ez Ronaldo volt? -kérdeztem, meg akartam bizonyosodni a férfi mivoltáról.
-Igen, ő.Nem tudtam hogy Cesc vagy Fer jóban van vele.
-Ezek szerint...
-Nem értem miért pont erre a dologra hívták meg, ha annyira látni akarják, akkor
inkább csak a buliba jöjjön velünk.Ezeknek a fiúknak elment az eszük? -kérdezte
idegesen Olalla.
-Oli, nyugi.Nem tesz jót a picinek. -nyugtattam, s a kerekedő pocakjára mutattam.A
lány a hasára rakta a kezét, majd sóhajtott egy nagyot.
-Igaz.Visszamegyek Fernandóhoz.Jössz te is? -kérdezte.
-Persze. -mondtam, s Oli odavezetett hozzájuk.Komolyan mondom, ha nincs Olalla,
soha az életben nem találok oda hozzájuk.
-Ti ki elől bújkáltok? -kérdeztem nevetve mikor odaértem hozzájuk.Csak mi voltunk
ott négyen, és Cesc húga.Már láttam őt képekről, vicces, hogy twitteren is
követem.Azért ezt nem árulom el, inkább megvárom, míg bemutatják, és majd úgy
teszek, mintha még életemben nem is hallottam volna, hogy Cescnek húga van.
-Gabriellaaaaa! -kiabált egyszerre Cesc és Fernando.
-Sziasztok! -mondtam, majd megöleltem őket.Beszélgettünk még egy kicsit, majd
Cesc és Fernando is mondott egy pár szót a vendégseregnek.Megvacsoráztunk,
mindenki megbámult, de a végére már nem is annyira zavart.A kertben lévő
emberek elkezdtek oszlani, és körülbelül maradtunk húszan a kert közepén.
-Most mi van? -kérdeztem a mellettem álló Cesctől.
-Hát... -habogott- Akik itt maradtak, azok most elmennek bulizni.De ha te nem
akarsz, nem kell, tényleg, megértem a múltkori dolgokat...
-Cesc! -kiáltottam rá -Nyugi, nem kell félteni.A történelem nem ismétli meg önmagát.
-Biztos?
-Biztos.Egyébként hova is megyünk? -kérdeztem, mikor megjelent mellettünk egy
sötétbarna hajú lány.Körülbelül olyan magas lehetett mint én, de volt rajta
magassarkú, meg valami rövid koktélruha.Nem volt a legszebb lány, akit láttam a
bulin, de volt egy olyan sejtésem, hogy nem kéne neki beszólni.
-Cesc, beszélhetnénk? -kérdezte halkan, s egy mosolyt eresztett meg felém. -Szia!
-mondta halkan, gondolom nekem szólt.
-Hello! -szóltam én is egy mosoly kíséretében, majd Cesc hirtelen megszólalt.
-Persze Carla -aha, szóval a barátnője.Milyen jó hogy nem tettem megjegyzéseket rá-
Mindjárt jövök Gaby!
-Maradjatok csak, én bemutatkozok pár embernek -mondtam, s Cescék azzal el is
tűntek.Remélem kibékülnek, vagy...hogy is mondjam?Egyáltalán össze voltak
veszve?Jó-jó, szünet...lényeg, hogy béküljenek ki.Folyton Gerard és az a nő járt az
eszemben, Nuria.Tényleg nem egy szimpatikus leányzó...nem értem, most csak Nuria
ennyire ellenszenves, vagy Olalla,Antonella és így látatlanban Carla ennyire aranyos?
-Szia! -köszönt egy mellettem elhaladó, alacsony fiú.Lelassított, és óvatosan
visszasétált mellém.
-Szia! -mondtam mosolyogva.
-Kihez van szerencsém? -kérdezte.
-Gabriella Blomstret, személyesen.
-Bojan Krkic...személyesen. -nevetett, s adott egy puszit a kezemre.
-Ó, szóval Bojan Krkic, a Barcelona jövője.
-Csak nem egy Barca drukker? -kérdezte mosolyogva, majd mikor válaszoltam volna,
folytatta -Köszönöm a bókot.
-Olyasmi lennék. -mondtam kicsit szégyenlősen.
-Téged még nem is láttalak.Kinek a húga vagy? -Bojan teljesen komolyan kérdezte,
én pedig őszintén felnevettem.
-Egyke vagyok. -mondtam, mituán abbahagytam a nevetést.A fiú nem hiszem, hogy
értette miért nevetek ennyire -Ja, arra vagy kíváncsi hogy kivel jöttem, ugye?
-Azt is elmondhatod.
-Igazából nem ismerek itt senkit sem, Cesc és Fernando hívtak meg.
-Tényleg?Engem is! -erre mindketten felnevettünk -Bocsánat Gabriella, azt hiszem
mennem kéne -mondta, s a meginduló tömeg felé nézett- Remélem még találkozunk,
szia! -mondta, s pár másodperc alatt el is tűnt.Gőzöm sem volt, most mit kéne
csinálnom, vagy merre kéne mennem.Az volt a szerencsém, hogy megjelent
mellettem Cesc, karöltve Carlával.
-Hé, srácok! -mondtam, s közelebb mentem hozzájuk.Épp belekezdtem volna a
mondandómba, mikor hallottam a hátam mögül egy hangot.Mély, férfias hang volt és
Gerard-é.
-Gaby, jössz?Már mindenki elindult. -kérdezte Gerard, mire én félve
hátrapillantottam, s legnagyobb meglepetésemre Nuria nem volt mellette.
-Veletek? -csak ennyit tudtam hirtelen kinyögni.
-Szerinted? -kérdezte flegmán- Na jössz?
-Ha ilyen szépen kérdezed, persze... -mondtam én is ugyanolyan hangnemben, majd
visszafordultam Cescékhez, akik csak bólintottak egyet -Sziasztok! -köszöntem el,
majd elindultam Gerard mellett, bár volt köztünk körülbelül egy méter.Nem mentem
hozzá közelebb, nem fogok feltűnést kelteni.Nem mintha ez annyira feltűnő és
felháborító lenne, de jobbnak láttam a saját érdekeim miatt távolabb állni
tőle.Szótlanul mentünk egymás mellett a kocsijáig, ahol már Nuria és Bojan várt
ránk.De jó, Bojannal fogok egy kocsiban utazni, legalább könnyebben elviselem majd
Nuria dührohamait.
-Sziasztok! -köszöntem oda nekik, s közben Bojant néztem.Látszólag ő is
meglepődött hogy ilyen hamar újra találkozunk.Gerard odasétált a barátnője mellé, s
rácsúsztatta a kezét a derekára.
-Jaj, mielőtt elfelejteném! -csapott a szabadon lévő kezével a homlokára- Gabriella, ő
itt Bojan.Bojan, ő itt Gabriella.
-Mi már ismerjük egymást -szólalt meg Bojan.
-Érdekes múltad lehet Gabriella -mondta mosolyogva, sőt, szinte nevetve Nuria.Phu,
még a hangja is irritál.
-Két perce találkoztunk... -mondta flegmán Bojan, majd beült a kocsiba...vagyis
próbált volna, ha az nyitva lett volna.Gerard készségesen kinyitotta a kocsit,
megvárta míg mindenki beszáll, majd elindultunk.Nuria ült elől, Gerard vezetett, én
és Bojan pedig elfoglaltuk a várt helyünket hátul.Egész úton Nuria és Gerard elől
dumálgattak, mi meg hátul, mint akik hallgatják, közben suttogva beszélgettünk.
-És mond csak, mivel foglalkozol? -kérdezte Bojan.
-Á, én még csak tanulok, fiatal vagyok nagyon.
-Mégis milyen idős vagy?
-20...
-Nálam még mindig nem fiatalabb.Én még csak 19 vagyok, de már alig egy hónap és
húsz. -kuncogott halkan. -Mit fogsz tanulni?
-Pszcihológiát.
-Az érdekes lehet.
-Igazából nem annyira mint hangzik, de pszcihológus akarok lenni, szóval ezt is
muszáj.
-Értelek.Hol fogsz tanulni?Itt, Madridban?
-Nem, nem.Megyek Barcelonába -mondtam elégedetten.Az egész utat végigdumáltuk
úgy, hogy az elől lévők észre sem vették.Húsz perc alatt oda is értünk, ahova
kellett.Nem láttam a kocsiból igazán a helyet, és biztos voltam benne, hogy itt még
nem is jártam.Nem volt ismerős se a környék, se a hely.Mikor kiszálltunk az autóból,
szemügyre vettem kívülről a dolgokat.Diablo de trípode, ez volt a neve a helynek,
legalábbis ez állt nagy,villogó betűkkel a bejárat fölött.Magamban meg is
mosolyogtam a nevet...diablo de trípode...háromlábú ördög.Igen vad éjszakák
lehetnek itt.Mikor beléptünk a helyre, ez méginkább bebizonyosodott.Az a klub
csodálatos volt, életemben nem jártam még ilyen helyen.Nem volt dugig a hely, volt
egy olyan érzésem, hogy Cescék kibérelték erre az éjszakára.Egy óriási asztal volt
középen, s a köré kezdtek el gyülekezni az emberek.Alig 10 perc alatt kábé 200 fős
tömeg gyűlt össze.Csomó focista, egy csomó csinos lány...én pedig egyedül
kóvájogtam a Converse cipőmben.Megint egyedül.Annyira jó...megszólalt a zene, a
kedvenc számaim mentek, amikre órákon át tudtam volna táncolni, de nem volt
kivel.Mindenki el volt foglalva a barátnőjével, vagy a barátjával, volt aki iszogatott és
volt olyan is aki már seggrészeg volt.Nem tudom, hogy a bárpultnál dülöngő Ronaldo
melyik kategóriába tartozott.Nem hittem a szemenek, kétszer is megdörzsöltem,
vajon jól látok-e...pedig nem ittam semmit sem, esküszöm.Nuriával
beszélgettek.Ismerem úgy ahogy a pasikat, és ez egyáltalán nem jelent jót.Csak idő
kérdése, hogy mikor tör ki a balhé.Vajon menjek oda, és tereljem el Nuriát valahova
másfelé?Nem hiszem hogy jót tenne Gerardnak ha gondok lennének Nuriával, hisz
lesül az arcáról a boldogság.Szerelmes ebbe a lányba, biztos vagyok benne.Akkor
most hagyjam hogy ott jópofizzon azzal a nőcsábásszal, vagy mi?Aha, hagyom...Mi?
Hagyom?Na ne...olyan önző vagyok.Képes lennék tönkretenni egy tökéletes
kapcsolatot, csak mert helyesnek találom Gerardot?Talán ez nem rajtam múlik, de
ennyire önző nem lehetek.És én mondom azt, hogy Nuria egy bestia...?!Nem,
tévedés.Én vagyok az.Ott hagytam őket, s visszamentem az asztalhoz.Ott volt Cesc
is és Fernando is.Kiabálva búcsúztunk el egymástól.
-Úgy sajnálom, hogy elmentek. -mondtam nekik.
-Jaj, találkozunk mi még. -mondta Fer -És nehogy azt hidd, hogy nem beszélünk
telefonon te kis buta.
-Ahj...akkoris rossz.Furcsa...rossz. -mondtam nevetve- Nemrég ismerkedtünk meg, és
máris vége mindennek.
-Milyen mindennek? -szólt közbe Cesc- Jönni fogsz hozzám Londonba.
-És Liverpoolba! -kiáltott fel Olalla is.
-És... -habogott Carla- Kifogytam. -erre mindannyian elkezdtünk nevetni.Megöleltem
Cescet és Fernandot is hosszan, beszívtam az illatukat.Elraktároztam.Erre emlékezni
akarok.Olallát már óvatosabban öleltem meg, féltettem a pocakját.És jött
Carla...öhm, neki csak két puszit adtam, hisz őt még nem ismertem.
-El sem hiszitek mennyire örülök hogy megismertelek titeket.Köszönök mindent.
-mondtam.Ezen ők csak elmosolyodtak, majd Cesc behúzott a tömegbe táncolni.Az
egész éjszakát végigtáncoltam, hol Cesccel, hogy Fernandóval, hol Bojannal és még
ezer emberrel.Ismeretlenekkel is táncoltam, azt sem tudtam kik ők, de táncoltam
velük.Még a terhes Olallával is táncoltam.Már vagy három órája tarthatott a buli,
teljesen belelendültem, de még semmit sem ittam.Visszamentem az asztalhoz, egy
csomóan ültek ott.Leo és Antonellája, Gerard, Cesc és Carla meg még megy tucat
ember.Eszembe jutott, hogy Gerardon van karóra.De jó, most egy kis ingyen italhoz
jutok.Odaszaladtam hozzájuk, és leültem Gerard mellé, hisz ott is volt egy szabad
hely.
-Gerard! -ordítottam a fülébe, mert a hangos zenétől alig lehetett hallani valamit
-Felteszek neked három egyszerű kérdést, ha helyesen válaszolsz rá, akkor én fizetek
neked bármennyi italt a buli végéig, ha vesztesz fordítva.Na?
-Benne vagyok. -mondta, s kíváncsian felém fordult, én pedig titokzatosan
mosolyogtam.
-Szóval...nézd 10 másodpercig az órádat!
-Mi?
-Tik-tak, tik-tak... -Gery hallgatott rám, és bambult az órájára.Mikor letelt a tíz
másodperc, elkezdtem feltenni a kérdéseket.
-Van másodpercmutató az órádon? -kérdeztem.
-Van.
-Oké, nézd meg, hogy jó-e a válasz. -ránézett az órájára, és helyes volt a válasz.Jött a
következő kérdés.
-Arab számok vannak rajta?
-Nem.
-Nézd meg, megint! -mondtam, s a fiú ismét ránézett a készülékre, meggyőződtünk
mind a ketten, hogy jól válaszolt, ismét.
-Jön az utolsó kérdés, jól figyelj... -egy kis hatásszünet után folytattam- Hány óra van?
-Erre óriási nevetés tört ki mindkettőnkből, s azokból is akik figyeltek minket.
-Gonosz vagy! -kiabált a nevetéstől fulladozva Gerard, s összekócolta a hajamat.Ki is
használtam a nyereséget, rendeltem valami sárga löttyöt, meg egy undorító
kinézetű, ám annál finomabb valamit.Nem volt valami erős, nem volt kedvem kiütni
magamat, nem is voltam az a fajta.Ha én berúgtam, akkor ott már nagy bajok
voltak.Még egy 'röpke' másfél, két órát még táncoltam, egy huzamban.Már kezdett
kiürülni az egész tánctér, ott tartottunk, hogy már egyedül voltam ott, az a
szimpatikus fiatalember, aki a zenét szolgáltatta...na ő, igen, már csak azért is tolta a
jobbnál jobb számokat, az a pár ember, aki még bent volt, pedig engem figyelt.Az
utolsó szám után odamentem azokhoz, akik még ott maradtak.Gerard (aki olyan
szinten részeg volt, hogy azon csodálkoztam, miért nem dől el),Bojan,Carla,Cesc és
Cesc húga, Carlota.Vicces, ő is Carla.Jót mosolyogtam ezen magamban, majd utoljára
még megöleltem mindenkit.
-Azt hiszem indulok!Viszlát srácok!Köszönöm az estét! -mondtam, s indultam volna a
kijárat felé,de Gerard visszarántott.Legalábbis akart volna, mert a földön landolt.Én
mondtam hogy részeg...
-Hát ez kész... -mondtam röhögve, s próbáltam felhúzni, de nem sikerült.Cesc és
Bojan együttes erővel valahogy felszedte a padlóról, és leültették.
-Gabriella,drágám, téged ki fog hazavinni? -kérdezte Cesc -Ha már a sofőröd így
elázott? -nézett Gerardra, s akaratlanul is elkezdett nevetni.
-Ugyan miért van a taxi?
-Hazaviszünk. -mondta Carla, a barátja pedig csak bólintott -Szerintem indulhatunk
is.
-Aha, menjünk.Ja, és köszi. -elindultunk a kijárat felé, én pedig még utoljára
visszaordítottam:
-Szégyeld magad Gerard! -Az egész hazafelé vezető úton beszélgettem Carlával és
Cesc tesójával, mivel ő is velünk jött.Carlotáról kiderült, hogy imádja a divatot és
Barcelonát, Carla pedig hihetetlen aranyos lány.Még utoljára megöleltem Cescet,
megköszöntem neki mindent amit értem tett.Megígértem neki is és a lányoknak is,
hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, és minden héten beszélünk telefonon vagy
valahogy.Ja, és hogy télen megyek hozzájuk Angliába.Köszönök mindent Francesc.