TArTAlOM

Bevezetés … 9

1. F E l É B r E D É S … 13
2. S Z á N D É K … 45
3. É B E r T U DAT O S S áG … 6 1
4. S P I r I T Uá l I S G P S … 79
5. E G O … 97
6. M E G B O C S áTá S … 111
7. F E lT ö rT É S K I N y Í lT … 12 5
8. K E G y E l E M É S H á l A … 151
9. B E T E lJ E S E D É S … 17 3
10. S Z E r E T E T É S K A P C S Ol Ó Dá S … 19 9

Utószó … 2 2 1

Közremûködõk … 2 2 7
Mindnyájan ugyanazt keressük.
Mindenkinek az a vágya,
hogy emberi lényként a legjobb,
legigazabb kifejezõdését
valósítsa meg.
Oprah
5. fejezet

EGO
 élet adta Bölcsesség | ego
Azok a beszélgetések,
melyeket az ismert
gondolkodóval, Eckhart
Tolléval vezettem, életem
legjelentõségteljesebb
beszélgetései.
Bölcsessége megváltoztatta az
életemet. Új föld címû könyvének
egy példányát az éjjeliszekrényemen
tartom.
Nem értettem az ego valódi
jelentését, amíg nem találkoztam
Eckharttal.
Azt gondoltam, hogy az ego
arroganciaként, önzõségként vagy
felsõrendûségi érzésben nyilvánul meg.
Most viszont már tudom, hogy nem
mindig játssza meg magát, és nem is
vág fel. Mindenkinek van egója.
És úgy hiszem, hogy a legtöbb ember
nincs tisztában vele, hogy milyen
hatással van a mindennapi életére.
Annak az állandó pusztításnak
a megértése, amit az ego végez
a spirituális fejlõdésünkön, olyan
integráns tanulsága a tudatosság felé
98
vezetõ utunknak, hogy a legkedvesebb
témámmá vált a Super Soul Sunday
beszélgetései során. Ha rendszeresen
nézed a mûsort, szinte mindig hallod
a következõ kérdést: „Mi a szerepe
az egónak ebben a helyzetben?”
Ez a lényegi kérdés, amit
mindnyájunknak fel kellene tennünk
magunknak, ha nehézségekbe
ütközünk. Miközben az ebbe
a fejezetbe válogatott bölcs szavakat
olvasod, elkezded megérteni,
hogy a válasz egyetemes:
Az egónak hatalmában áll
befolyásolni és más útra terelni
életünk minden aspektusát.
Ha ezt elfogadjuk igazságnak,
megnyílik az az ajtó, ahol elkezdõdhet
a valódi munka.
Eckhart volt az az ember, aki
felnyitotta a szememet, és megláttam,
hogy az egoalapú elme miként
uralkodik el mindenen. Az ego
reprezentálja személyiségünknek azt
a részét, amely az önképünkkel,
a személyiségünkkel, a tehetségeinkkel,
az eredményeinkkel és az észlelt
gyengeségeinkkel azonosul – minden,
ami tartalmazza a hamis önmagunkat.
 élet adta Bölcsesség | ego
Az ego vonalat húz és elszeparál
téged mindenki mástól. Oda vezet,
hogy úgy lásd a világot, hogy „ez
vagyok én, ezek meg a többiek”,
amikor valójában a spirituális
energiának ugyanabból a forrásából
táplálkozunk. Az ego ítélkezik és
különlegesnek szeretné érezni magát.
Szereti a konfliktust, ellenségeket szerez,
és a félelem mûködteti. Azokban
a pillanatokban, amikor leleplezed
a hamis önmagadat, és ezt mondod:
„Ó, csak az egóm lángolt fel”, elkezded
lecsökkenteni az erejét. Elkezded
99
felismerni, hogy nem a múltad vagy,
nem a társadalmi státuszod, és nem
is a testalkatod. Valódi önmagad
szempontjából a bankszámládnak
nincs jelentõsége.
Ezek a beszélgetések azt tanították
nekem, hogy amint ráébredünk saját
spirituális fejlõdésünkre, csodálatos
képességünk lesz, hogy elrejtsük az
egónk jelen állapotát. Ahogy Eckhart
Tolle mondja, az ego nem képes
tudatosságban létezni.
Oprah
 élet adta Bölcsesség | ego
EcKhARt tollE
opRAh: Elvesztetted az egódat?
EcKhARt tollE: Igen.
opRAh: Teljesen?
EcKhARt: Hát, lássuk csak. Ki tudja?
lehet, hogy holnap megint feltûnik.
Majd szólj kérlek, mert azt hiszem, nem
lennék biztos benne, hogy valóban az.
opRAh: Ez az egyik kedvenc idézetem tõled:
„Nem attól válsz jóvá, ha megpróbálsz jól
viselkedni, hanem akkor, amikor megtalálod
magadban a jóságot, és hagyod, hogy ez a jóság
a felszínre kerüljön.” Megint arról beszélünk,
hogy jelen vagyunk, és a bennünk élõ istenit
hívjuk elõ, bármit teszünk is.
EcKhARt: Igen. Mert ha
megpróbálunk jónak lenni, az gyakran
az önképünket fejleszti.
opRAh: Igen, és azt az ego hajtja.
EcKhARt: Pontosan, ez az ego.
Például az emberek évszázadok óta
próbálkoznak azzal, hogy úgy szeressék
felebarátjukat, mint saját magukat.
Ez viszont elég nehezen megy, hiszen
az, hogy felebarátunkat úgy szeretjük,
mint önmagunkat, elõször is azt jelenti,
hogy kapcsolatban kell lennünk
önmagunkkal, azzal az önmagunkkal,
amely túlmutat a formán. És csak akkor
szeretheted a felebarátodat úgy, ahogy
100
magadat, mert akkor ismered fel,
hogy egy vagy a felebarátoddal.
opRAh: Igen. Olyan szép, amit mondasz.
Értem. A rengeteg ahaélmény csak úgy
sziporkázik. Nem azt mondod, hogy szeresd
a felebarátodat, mint saját magadat –
önmagadat mint személyiséget. Ez nem azt
jelenti, hogy hívd meg a felebarátodat
a színházba. Itt a mélyebb belsõ énünkrõl
van szó. A magasabb rendû énrõl.
EcKhARt: Igen. Azt hívom
szeretetnek, ha felismered magadat
a másikban, és önmagadat a lényegi
önmagadban. Így ha találkozom
emberekkel és kapcsolatba lépek velük,
két szinten látom õket, vagy két szinten
érzem õket. Az egyik szint a forma,
amely a test és a pszichológiai felépítés.
Egy másik szint pedig a tudat, amely én
is vagyok, a tiszta esszencia.
opRAh: Ezt minden emberben látod,
akivel csak találkozol?
EcKhARt: Igen. És ez megkönnyíti
az emberekkel való kapcsolatot,
kellemesebbé teszi, mert néha
a személyiség, a pszichológiai felépítés
annyira nem csodálatos. És ilyenkor
ezt mind el tudod engedni, mert érzed,
hogy ezen túl van annak az emberi
lénynek egy lényege is.
 WAYnE DYER
WAYnE DYER: Életed elsõ kilenc
hónapja, fogantatásod pillanatáig
visszamenõleg.
opRAh: Istenre bíztál mindent.
WAYnE: De tényleg mindent.
Nem mondtad, hogy „Istenem,
remélem lesz orrom, remélem,
jó helyen fog kinõni”. Teljesen
átadtad magad. Aztán kijöttél
a kilenc hónap után, emberek
vettek körül, és ezt mondták:
„Szép munka volt, Istenem,
tényleg szép munka volt. Akkor
innen átvesszük.” És onnantól
fogva, hogy elkezded innen
átvenni, elkezdesz egót
kifejleszteni, és ezzel szépen
kizárod Istent.
opRAh: Ezt így ebben a formában,
még nem hallottam. Ez jó.
WAYnE: Igen. Kizárod Istent,
és ezt az egészet félre is tolod.
De mégis mi ez az ego? Egy
képzet, Oprah. Ennyi. Egy képzet,
amit magunkkal cipelünk.
Ezt mondja az ego: „Az vagyok,
amim van, amit teszek, amit
mások gondolnak rólam.
Elszigetelõdöm mindenki mástól.
Elszigetelõdöm attól is, ami
hiányzik az életembõl. Istentõl
is elszigetelõdöm.” Ez az ego
hat komponense, erre tanítanak,
és erre nevelnek minket. Mielõtt
megérkeztünk volna, semmit
nem kellett tennünk.
A sebzett egónak mindent el kell rejtenie,
amirõl azt hisszük, hogy elfogadhatatlan
velünk kapcsolatban. Ahhoz, hogy ezt
a feladatot teljesíteni tudja, egy maszkot
hoz létre, hogy bebizonyítsa másoknak,
hogy nem vagyunk annyira defektesek,
alacsonyabb rendûek, értéktelenek
és rosszak sem, mint amitõl tartunk.
Senki nem szereti belátni, hogy vannak
hibái és bizonytalanságai, ezért hogy
elrejtsük õket, már nagyon fiatal
korunkban maszkot gyártunk magunknak.
Új csomagolásban kínáljuk fel magunkat,
és abban hiszünk, hogy ez majd elhozza
azt a szeretetet, figyelmet és elfogadást,
amire vágyunk. Maszkokat gyártunk,
hogy tartozzunk valahová.
Debbie Ford
 bREné bRoWn
bREné bRoWn: Én a magam
részérõl az egót szélhámosnak
hívom. Õ az én szélhámosom.
Az ego ezt mondja nekem: „Nincs
saját értéked. Szélhámoskodnod
kell érte, bébi.” Milyen gyorsan
fogsz futni? Milyen magasra
ugrasz? Hány like-ot gyûjtöttél
be? Hányan kommentelték azt
a posztot? Ez a szélhámosság.
opRAh: De nem egy olyan kultúrában
élünk, amely a like-ok számához méri
magát?
bREné: De, persze. A hiány
kultúrájában élünk. Soha nem
vagyunk elég jók, elég soványak,
elég gazdagok, elég magabiztosak,
eléggé biztonságban. Arra
szeretném felhívni a figyelmedet,
hogy te is sok éve nézel az
emberek arcába, igaz?
opRAh: Igen.
bREné: A szeptember 11-i
terrortámadások elõtt hat
103
hónappal kezdtem a kutatásomat.
Elmondhatom, hogy az elmúlt
tizenkét év a kultúránkban
a félelemmel írható le.
Olyan, mint egy kollektív
poszttraumatikus válasz.
opRAh: Te jó ég. Ez mekkora
ahaélmény volt.
bREné: Imádom. Micsoda?
opRAh: Ahogy ezt kimondtad,
felismertem, hogy elmozdultunk
a készültség és a félelem üzemmódból,
függetlenül attól, hogy sárga vagy
narancs a figyelmeztetés. Belsõvé vált
a félelem, és már civakodásként
és puccosságként jelenik meg. Annyira
belsõvé vált a félelem, hogy már nem
aggódunk a figyelmeztetés színe miatt,
a félelem belsõvé vált. Így értelmeztem,
amit mondtál.
bREné: Pontosan errõl van szó.
 élet adta Bölcsesség | ego
Dr. ShEFAlI tSAbARY
Ahogy a szülõk nevelési
paradigmája felépül, az egónkat
csak még jobban felpumpálja,
mint amit a kapcsolatok más
típusaiban láthatunk. Hogy
hangzik az ego? Ez az enyém.
Ez én vagyok. Igaz? Elkezdünk
így beszélni. Én mint szülõ,
az én gyerekem. Igaz? Birtoklás.
Velünk született. Azért szeretem
annyira ezt a kapcsolatot, mert
az univerzum nagy trükkje.
Tudod? Az univerzum gyerekeket
ad nekünk. Azt mondja, a tiéd.
Arra csábít, hogy azt gondold,
hogy Az enyém. A tiédnek kell
nevezned õket. Igaz? Nem tévedek,
ha azt mondom, hogy az enyémek.
De a gyerek elõjön, és azt mondja:
„Én nem vagyok te. Én nem
vagyok te. Én nem vagyok te.
Fogadj el. Hangolj be. Felismered
a lelkemet? Nem fogok hozzád
tartozni, és nem leszek a tiéd.
rajtad keresztül jöttem létre,
de nem leszek a tiéd.”
Nem is merészeled azt gondolni,
hogy felnevelsz egy másik lényt,
amíg téged fel nem neveltek.
Amíg te fel nem nevelted magad
104
az evolúció legmagasabb szintjére.
Majd vágyhatsz arra, hogy
találkozz egy lénnyel, aki
a jelenben él, és nem ragaszkodik
az identitásához sem. Azt szoktam
mondani a szülõknek: „Tudatában
kell lenned annak, hogy a gyerek-
vállalás egy nagyfokú, nagymértékû
narcizmus, egoista vágy arra,
hogy feltöltsd saját magadat.”
A szülõvé válás nem önzetlenség.
Tartalmazza az önzetlenség
elemeit. De a hajtóerõ, hogy
gyerekünk legyen, a saját
vágyadból jön, hogy kiteljesíts
magadban valamit. Ha elõbb nem
neveled fel magad, és nem leszel
elõbb a saját magad szülõje, akkor
arra vágysz majd, hogy a gyereked
önmagad egy kicsinyített verziója
legyen. Tehát ilyenkor nem is
a saját gyerekedet neveled.
Magadat neveled. Nevezzük
nevén a dolgokat. Törd be az
egódat, neveld fel magad, és akkor
fogsz tudni ráhangolódni
a gyerekedre. Ekkor lesz elég tér
a gyereked szellemének
kibontakozására.
 JAcK cAnFIElD
Ha valaki mással kapcsolatban
vagyunk negatívak, tulajdon-
képpen magunkra vagyunk
hatással. És a másik fontos dolog
az, hogy ha valaki más felett
ítélkezünk, az a saját magad
feletti ítélkezésed kivetítése.
Azok a részek, melyeket nem
fogadunk el önmagunkban.
Azok a részeink, melyeknek
nem adjuk meg az engedélyt
a kifejezõdésre. Tehát tulajdon-
képpen amikor ujjal mutogatunk
valakire, három ujj mutat vissza
ránk. Mindig azt mondom
az embereknek, hogy amire
fókuszálunk, abból lesz még
több. Ha pletykálok valakirõl,
akit elítélek, vagy akivel
kapcsolatban negatív vagyok,
annál több negativitást
teremtek önmagamban,
és nem arra koncentrálok,
amit szeretnék.
 JEFF WEInER
opRAh: Megjelent egy cikk rólad,
az evolúciódról a Fortune magazinban
egy kicsit régebben, és úgy írtak le,
mint aki „úgy bánik az ádáz
intelligenciájával, mint egy kicsorbult
szerszámmal”. Amikor ezt olvastad,
mit éreztél?
JEFF WEInER: Úgy gondolom,
hogy fiatalabb vezetõként
hajlamos voltam arra, hogy
elkövessem azokat a hibákat,
amiket más tapasztalatlan vezetõk
is elkövettek, például hogy
a csapatra vetítettem, ahogy
a dolgokat csináltam, és elvártam
tõlük, hogy ugyanúgy tegyék
a dolgukat, ahogyan én. És ha
mégis disszonancia alakul ki,
ha valaki nem úgy teljesít,
ahogy elvárnád tõle, akkor jön
a frusztráció.
És kifejezed a frusztrációt.
És ez a hiba. A saját
menedzseremmel folytatott
interakció során fejeztem ki azt,
hogy úgy érzem, nem kezeli
a dolgokat együttérzõen, amikor
is rájöttem arra, hogy pont ezt
106
teszem én is valakivel a saját
csapatomban.
opRAh: Ez jó történet. Egy
meetingen vagy, és valaki szemétkedik,
és folyamatosan passzív-agresszív
módon viselkedik.
JEFF: összeültünk egy
csapatvezetõvel egy testületi
megbeszélésen ezzel a munka-
vállalóval kapcsolatban. Eljött
egy kollégám is, aki a saját
szerepét nagyon hatékonyan látta
el, de nem egészen úgy végezte
a feladatát, ahogy a menedzserünk
elvárta volna tõle. A végsõkig
frusztrált ezzel mindenkit,
és viccet csináltak ebbõl az
emberbõl. A csapat elõtt alázták
meg. Emlékszem, hogy ezt
gondoltam: Ez biztos nem esik jól
ennek az embernek. A fõnökömnek
sem volt jó, de nekünk,
a csapatnak sem. Idõközönként
kétszemélyes beszélgetéseink
voltak, és az egyiken ezt mondtam:
„Adnék egy visszacsatolást.
Ha legközelebb úgy érzed,
hogy elsütsz egy poént azzal