T IM Á R G Y Ö R G Y

A D U N A T IT K A I
 T IMÁR GYÖRGY

A DUNA TITKAI
M Ó R A FERENC KÖNYVKIADÓ
A REPRODUKCIÓKAT PÜNKÖSTI LÁSZLÖ
KÉSZÍTETTE

© T Í M Á R GYÖRGY. 1988
RÖVID ELŐSZÓ EGY HOSSZÚ
UTAZÁSHOZ

Születésekor p arán y i; am ikor a tengerbe ömlik, szinte

m ár m aga is tenger. S nyolc országon át höm pölyög,
nyolc ország történelm ét, kultúráját, gazdaságát k ap ­
csolja össze. Főszerepet játszik csaták b an ; legendái
szinte kim eríthetetlenek. M egihletett költőket, regény­
írókat. Partján ült József A ttila, róla írt regényt Verne
és Jókai, habjaiban lubickolt a katonai földerítést végző
N apóleon, belé fojtották az ártatlan Ágnes Bernauert,
s őt - a D unát! - próbálták valaha lánccal megállítani
kétségbeesett, föllázadt parasztok. K enyeret ad o tt h a­
jóskapitányoknak, révkalauzoknak, aranym osóknak,
halászembereknek. Partjain sok helyütt még láthatók a
vontatólovak taposta ösvények, m iközben hullám ait
szárnyashajók hasítják. A régi rablólovagvárakból u lt­
ram odern zsilipekre és duzzasztóm űvekre látni.
Olyan, mint egy hosszú-hosszú szalag. Á tköti az
Európa nevű hatalm as csom agot, nehogy széjjelessék.
Ő a D una, a D anubius, a D onau, a D anube, a D unaj,
a Dunav, a D unárea, az Isztrosz, az Ister.
Hogyan utazzunk rajta? V itorláson? Dereglyén?
G y o rsjá ra tú hajón? N etán autóval vagy vonaton szá-
guldjunk végig partjain?
M ást ajánlok: utazzunk végig rajta - bélyegen*!

* A bélyegképeket általában a Zumstein katalógus szerinti

bélyegszám kíséri, azok szám ára, akik m aguk is kedvet kap­
nak egy hasonló tem atikus bélyeggyűjtemény összeállításá­
hoz. Kivételt képeznek a francia és a tengerentúli bélyegek;
ezeknél az Yvert katalógus szerinti szám ot adjuk meg Y jel­
zéssel, a hazánkban kialakult hagyom ányoknak megfelelően.
Úgyszintén külön jelzést kapnak a M agyar Posta által kibo­
csátott bélyegek. Ezek sorszám a előtt M B é Á (M agyar Bélye­
gek Árjegyzéke) jelzés áll. A helyenkint fölbukkanó FD C
jelzés az angol „First Day C over” (első napi bélyegzés, illetve
boríték) rövidítése, a CM jelzés pedig a C arte M aximumé.
Carte M axim um nak az olyan képes levelezőlapokat nevezik,
amelyeknek képes oldalára egy, a kép tém ájával megegyező
témájú bélyeget ragasztunk, emezen pedig olyan bélyegzés
található, amely úgyszintén a tém ához kapcsolódik. Az
anyaggyűjtést - adatokét és bélyegekét egyaránt - 1986. no­
vember elején zártam le.
 2*

m || I

5. 4

127368
MBéA 3239

Aki bélyeggyűjtő, az legalább azt is megtanulja, ho­

gyan szerkeszthet csinos kiállítási anyagot valamely
érdekes tém ából. Aki meg nem az, bizonyára szintén
szívesen elnézegeti m ajd a szép bélyegillusztrációkat, s
ki tudja, tán m aga is kedvet kap a gyűjtéshez.
Persze minden érdekességről mégsem szólhat bélyeg.
Különösen, ami a folyam nyugat-ném etországi szaka­
szát illeti. M ert o tt a D una még csak afféle gyerek
folyócska, mely arányaiban és jelentőségében eltörpül
a nála „ném etebbnek” ta rto tt folyó, a hatalm as Rajna
mellett. És a nyugatném et posta ennek megfelelően
inkább a rajnai városok felé fordul érdeklődésével.
Ez a helyzet bizonyára ham arosan m egváltozik: elő­
reláthatólag 1992-re, 1993-ra - a R ajn a-M ajn a-D u n a-
csatorna révén - a D una is „fő” folyóvá lép majd elő.
Még nálunk, M agyarországon is fontosabb lesz, mint
m ostanában, am ikor természetes vízi útként még nem
használjuk ki annyira, am ennyire lehetne és kellene.
N o, majd nem sokára!
És m ost föl, barátaim ! U tazunk!
 NÉMET SZÖVETSÉGI
KÖZTÁRSASÁG

Vita az eredet körül

F U R T W A N G E N , D O N A U E S C H IN G E N

A D una - a Volga után - E urópa leghosszabb folyója.

De vajon pontosan milyen hosszú?
N em is olyan könnyű erre a kérdésre felelni. Hisz
akárhány forrásm unkát fölüthetünk, mindegyikből
más-más ad ato t olvasunk ki. Lássuk csak:
Ernst Trost osztrák szerző szerint, aki csaknem ö t­
száz oldalas könyvet írt a folyam ról, a D una 2840
kilométer hosszú.
Az 1912. évben kiadott Révai N agy Lexikon szerint
a D una hossza: 2890 kilométer.
Az 1977. évben megjelent Larousse-enciklopédia sze­
rint: 2850 kilométer.
M ost aztán legyünk okosak.
Nem csoda, persze, ha a szakm unkák nem tudnak
megegyezésre jutni. Részint az a baj (m ár ha ez bajnak
tekinthető), hogy a különféle folyam szabályozások ré­
vén, amilyenekre jócskán ak ad t példa az elm últ évszá­
zad során, a D una folyása m induntalan rövidebb lett.
Volt olyan átvágás, mely egy csapásra több száz kilo­
méterrel m egkurtította a folyam tekergését.
N o de ettől még nem változik meg a D una hossza, ha
légvonalban m érjük, vagyis ha vonalzónk egyik végét
a térképen megjelölt eredethez illesztjük, a m ásikkal
pedig megkeressük a deltát. Vajon milyen hosszú h át a
D una légvonalban?
Nem tudjuk.
A szakértőknek ebben sem sikerült egységes állás­
pontot kialakítaniuk. Némelyek szerint 1517 kilométer,
m ások szerint 1565 kilométer.
H át ez meg hogyan lehetséges?
A kérdés jo b b megértéséhez tu dnunk kell egyet-mást. A Fekete-erdő. Német­
Az ugyebár közism ert, hogy a D una a Fekete-erdő ország, francia zóna,
délkeleti lejtőin ered, N yugat-N ém etország déli részén. Baden 12
De az m ár vita tárgya, hogy pontosan hol is van a wam m m m m m m m m rnm m m
forrása. A legtöbb forrásm unka szerint (ez a „forrás­
m unka” szó kétszeresen is ide illik) D onaueschingenben
található, a Fürstenberg hercegek vénséges parkjában,
ahol egy mellvéddel övezett medence és egy jelképes
szoborcsoport jelzi: a park számos forrása közül ez,
éppen ez az a bizonyos D onau nevű, mely hosszú­ ÉÜÉÉAÉÉÉÉÉMÉÉÉMitfÉÉMÉÉMÉ
hosszú útja végén csaknem száz kilométeres szélesség­
ben ömlik majd a Fekete-tengerbe. A m árványszobor
a vidéket, a B aarnak nevezett tájat jelképező nőalakot
ábrázolja, am int útjára bocsátja leányát, az ifjú D unát.
A forrásról egyébként senki nem sejtené, hogy forrás:
vize, melybe a turisták aprópénzeket dobálnak, ak ár­
csak a róm ai F o n tan a di Trevinek, a Trevi kútnak
avagy a budapesti Á llatkert krokodilusm edencéjének
látogatói, egy cseppet sem bugyog. Pontosabban:
egyetlen csepp sem bugyog benne. Vize - de valószínű­
leg nem csak az övé, hanem a kastélypark számos egyéb
forrásáé is - a Brigach nevű p atak b a ömlik. Ez utóbbi
ezt követően a Breg nevű patakkal egyesül. A földrajz­
tudósok zöme szerint innen, a két patak összefolyásától
kell szám ítani a D una hosszát; m ások a kastélybeli
forrást tartják a folyam kiindulópontjának. (Mellesleg:
itt, a D onau-forrásnak elnevezett medence körül 1921
óta nagy hangversenyeket rendeznek. M indjárt az első
évben itt tű n t föl forradalm ian új zenéjével az azóta
világhírűvé vált H indem ith, aki II. vonósnégyesének
ottani ősbem utatóján m aga brácsázott a kvartettben.)
De h át a kastélypark forrása, illetve a Brigach és a
Breg egyesülése nincs egymástól 48 kilométernyire! Az
őket elválasztó mintegy két kilom éter még nem indo­
kolhatja, hogy a légvonalszám ítás egyik helyen 1517,
másik helyen 1565 kilom éter legyen!
Nem is ez indokolja.
Sokkal inkább a D onaueschingentől 35 kilométerre
fekvő Furtw angen falucska lakossága, mely nem hiába
foglalkozik zöm ében órakészítéssel: szereti a szőrszál­
hasogató pontosságot. M árpedig a D una vizét szolgál­
tató források közül - ezeken a Brigach, a Breg és a
kastélypark forrását egyaránt értve - a falujuk h atárá­
ban, az 1154 m éter magas Rossecken, 1078 méter m a­
gasságban előszökő Breg-forrás a legtávolabbi, innen
kell tehát szerintük szám ítani a D una eredetét.
A Breg-forrás (vagy D una-forrás?) m agántulajdon­
ban van, egy bizonyos Ludwig Öhrlein nevű orvosé. Ő
m inden követ megmozgat, hogy hivatalosan is az „ő ”
forrását ismerjék el D una-forrásnak. Az egyetlen kő,
melyet nem m ozgat meg, az, melybe a víz előszökésének
helyén az alábbi fölírást vésette:
„Duna-forrás. Itt ered a Duna főforrása, a Breg, a
tenger szintje fö lö tt 1078 méteres magasságban, 2888
kilométernyire a D una-torkolattól, százméternyire a D u­
na és a Rajna, illetve a Fekete-tenger és az Északi-tenger
kö zti vízválasztótól.”
C sakugyan: mindössze százm éternyit kell tovább­
kaptatni a Rosseck gerincéig; azon túl minden forrás,
patak egy másik világtenger felé iram odik.
 Dr. Öhrlein odáig m ent harciasságában, hogy meg­
üzente a donaueschingeni Történelm i T ársulatnak,
mely természetesen a „saját” forrás védelmében ült ösz-
sze: a F ürstenberg-parkban található „fennhéjázó p o ­
csolyának” semmi köze a valódi D una-forráshoz.
Ugyanő hivatalos levélben ism ertette álláspontját Ba-
den-W ürttem berg szövetségi tartom ány vízügyi szer­
veivel: „Duna-eredet. Itt van a torkolattól legtávolabb
eső forrása a világtörténelmileg legjelentősebb és vízben
legbővelkedőbb európai folyam nak, a D unának.” Z áró ­
jelben még h o zzátette: „48,5 kilom éterrel Donaueschin-
gén fö lö tt ”
H át ez az! Itt az eltérés a légvonalszám ításban! Az
egyik vízügyi hivatal ugyanis a d o k to r mellett teszi le a
garast, a másik a F ürstenberg-park forrása mellett. Ami
nem jelenti azt, hogy korábban a harm adik helyen, a
Brigach és a Breg összefolyásánál is ne em elkedett vol­
na egy, a Baart és az ifjú D u n át ábrázoló em lékmű -
igaz, nem m árványból, m int a kastélypark D onau nevű
forrása mellett, mindössze szerény hom okkőből. C su­
pán a Brigach forrásánál élők nem tekintik lényegbe­
vágó kérdésnek, hogy ők is beálljanak az egyedül hiteles
D una-források igénylőinek sorába. Igaz: milyen jogcí­
men is tennék? Hiszen a Breg forrása valóban messzebb
esik a D una-torkolattól, m int a Brigaché. Legföljebb
arra hivatkozhatnának, hogy a Breg csupán 1078 m éter
m agasságban szökik elő a Rosseck mélyéből, a Brigach
pedig 1125 m éter m agasan a H irzw aldéból. De nem
hivatkoznak. Valószínűleg belátták, hogy egy negyedik
igénylőnek m ár semmi esélye nem volna a véget nem
érő pörben. Meg aztán látták, mire rag ad tath atja az
em bert az elvakult lokálpatriotizm us, s nem akartak
úgy tenni, m int a furtw angeni polgárm ester, aki egy
farsangi m ulatság alkalm ával „h ad ai” élén benyom ult
a donaueschingeni kastélyparkba, ahol aztán tüntetőleg
egy palack Breg-vizet löttyintett a D onau-forrás m e­
dencéjébe, m ondván, hadd legyen „igazi” D una-víz is
benne.
így áll tehát a D una-forrás vitája, s ezért nehéz egyér­
telmű, világos választ kapnunk a kérdésre: milyen hosz-
szú a D una.

Krimhilda és Brunhilda
viszálya a wormsi dóm
előtt, az osztrák posta által
1926-ban kibocsátott
Nibelung-sorból.
Ausztria 464
Pf
10
A Duna a Rajnába ömlik?
D O N A U E S C H IN G E N , IM M E N D IN G E N ,
M Ö H R IN G E N , T U T T L IN G E N , F R ID IN G E N
Bárhogy alakuljon is a D una eredete körüli viszályko­
dás (mely még parlam enti szóváltásokhoz is vezetett),
az m inden vitán fölül álló tény, hogy Donaueschingen
az a helység, melynek nevében először találjuk meg a
folyam nevét. Emez különben nem latin eredetű, am int
azt sokan hiszik. A „d u n a” kelta szó, melynek értelme
sajnos m ár a m últ idők hom ályába veszett. (Valószínű­
leg egyszerűen folyót jelent.) A különféle névváltozatok
ennek a kelta szónak valamilyen form ában való átvéte­
lei; kivéve természetesen az Istert, ahogy az alsó szaka­
szon a régi róm aiak a görög Isztrosz név nyom án hívták
a D unát.
De hagyjuk a nyelvészkedést, s térjünk vissza D onau-
eschingenbe. M ert van e városkának egy ritka neveze­
tessége, mellyel illik m egism erkednünk, m ielőtt folytat­
n ék utazásunkat a folyam on. P ontosabban mellette,
hisz a D una itt még nem hogy nem folyam, de még csak
nem is folyó, mindössze afféle jelentéktelen patakocska;
csupán jóval lejjebb kezd hajózhatóvá válni.
A szóban forgó nevezetesség: a Fürstenberg hercegek
könyvtára, melyben 1180 fölbecsülhetetlen értékű régi
kézirat és 500 inkunábulum , a könyvnyom tatás őskorá­
ból szárm azó m ű - ősnyom tatvány - található. A kéz­
iratok közt is a legértékesebb, m ind terjedelménél, mind
az emberiség kulturális történetében játszo tt szerepénél
fogva, egy kódex: a Nibelung-ének legrégebbi, kék és
vörös iniciáléjú példánya a 13. század elejéről, ahogy
egy ismeretlen kéz p ap írra ... azaz dehogyis papírra:
pergam enre vetette. A m ű a 18. századig, tehát mintegy
félezer esztendőn át tetszhalottként szunnyadt, míg rá
nem b u k k an tak az osztrák V orarlberg tartom ányban
lévő H ohenem s-kastélyban, hogy aztán a híres germ a­
nista Josef von Lassberg hagyatékából kerüljön 1850
körül D onaueschingenbe.
Az, hogy a N ibelung-ének, a németségnek ez a legna­
gyobb eposza éppen D onaueschingenbe került, vélet­
len. Sokan mégis jelképesnek tartják. Hiszen az eposz
egyik főszereplője éppen a D una, mai osztrák szakaszá­
tól Esztergomig. Igen, egy kicsit a folyam verses regénye
is a N ibelung-ének (legalábbis a m ásodik rész), s úgy
tetszhet, a sors bölcs rendeléséből került éppen az első
D una menti városkába. Ám ez aligha van így: a „sors­
n ak ” legföljebb m agában a hősköltem ényben van ekko­
ra szerepe.
 A N ibelung-énekről m ost legyen elegendő ennyi; rej­
télyeire, izgalmas és véres kalandjaira később még majd
lesz alkalm unk visszatérni. H aladjunk inkább tovább a
D una nevű patakocska m entén. Elegendő néhány kilo­
m étert m egtennünk, hogy oda érjünk, ahol e p atak
1971-ig újabb m eghökkentő élményben részesítette az
utazókat csakúiy, m int az itt lakókat.
M ert ha az im ént azt láttuk, hogy a D unának h áro m ­
féle eredetét tartják nyilván, ak k o r m ost azzal a nem
kevésbé meglepő ténnyel kell szembenéznünk, hogy van
egy - pontosabban kőt - olyan mederszakasz, ahol a
D u n a ... nos igen, bárm ilyen furcsán hangozzék is: ahol
a D una egészen 1971 ig nem fo ly t.
Nem bizony. Legfö'jebb az év egyhatodában.
H árom száz napon át Im m endingennél szárazon m a­
radt a folyó karsztos ágya; a víz úgy eltűnt belőle, m int
valamiféle vízmosásból aszály idején. N o, túloznunk
azért nem kell: egy-két tócsa többnyire m arad t o tt hír­
m ondónak, a helybéli földmívelők bosszantására.
M intha azt m ondta volna a D una az im m endingeniek-
nek: „Folyhatnék éppenséggel tifelétek is, ha kedvem
úgy tartaná, s akkor nektek is, földjeiteknek is ju tn a a
vizemből. De ha egyszer más terveim v an n ak !”
Csakugyan m ás tervei lehettek, m ert néhány kilom é­
teres szakaszon - egészen pontosan Tuttlingenig, mely
után a Sváb-Albról néhány hegyipatak ismét hozott
némi höm pölygetnivalót a m edrébe - úgy látszott, b ű ­
vész tüntette el. Volt folyó, nincs folyó. És ugyanez
m egism étlődött lejjebb is, Fridingennél. K ülönös jelen­
ség, ugye? A D una, am int „kihagy” .
Az idevalósiak évszázadokon át törték a fejüket: mi
a csuda történhet vele? Több m int két és fél évszázaddal
ezelőtt, 1719-ben előállt valaki - egy B ráuninger nevű
prelátus és m egkockáztatta a föltevést;: háth a a föld
alatt a Boden-tó felé iram odik a víz? Ám ez csupán
afféle találgatás volt. A környékbelieknek azonban,
ahogy teltek-m últak az évek, a technikai eszközök pe­
dig tökéletesedtek, m indinkább bizonyosság kellett ta ­
lálgatás helyett. Valamivel több m int száz esztendeje,
1877. szeptember 22-én, szom baton délután négy ó ra­
kor került sor a történelm i pillanatra, m ikor is egy
kutatócsoport - A. K nop geológus irányításával - ti­
zenkét mázsa palakátrányolajat ö n tö tt Im m endingen­
nél a folyó ágyába, ott, ahol a D una eltűnt a föld alatt.
M integy hatvan órának kellett eltelnie, mígnem - a
következő kedden - fény derült a rejtélyre: a kísérlet
helyétől 25 kilom éterre, A achból jelentették, hogy az
Aach-forrás enyhén olajszagú lett. Ám addigra m ár tíz
tonna dürrheim i só is úton volt a föld alatti mederben.
A hétfőn vízbe ö n tö tt sónak is hatvan ó rára volt szüksé­
ge ahhoz, hogy az olajhoz hasonlóan az Aach roppant
erejű - m ásodpercenként átlagosan tízezer liter vizet
kilövellő - forrásából kerüljön elő.
M agyarán: a D una Im m endingennél eltűnt, hogy a
föld alatt déli irányba fordulva Aach városka fölött
m int az Aach nevet viselő folyó bukkanjon elő, s mint
ilyen, vízim alm okat hajtson, textilgyárakat segítsen
üzemelni, egyszersmind ivóvizet is szolgáltatva Aach és
Singen városának. A D una vizéből m egszületett Aach
aztán - ahogy Bráuninger feltételezte - valóban előbb
a R ajnába, m ajd a Boden-tóba ömlik.
Az Aach-völgy lakói évtizedekig gondterhelten fi­
gyelték az Im m endingen és M öhringen közt elterülő
Brühl-medence lakosainak, no meg a tuttlingenieknek
kétségbeesett kísérleteit, hogy a m eder hézagainak
agyaggal, deszkával és betonnal történő eltömítésével
„m egfogják” a szökni iparkodó D unát. De aztán m ind­
annyiszor föl is lélegezhettek: nem m aradnak víz nél­
kül. A D una ugyanis m inden ilyen tömítési kísérleten
kifogott, s eltűnt, hogy az A achot táplálja. Egyik évben
kisebb, a m ásikban nagyobb arányban. A mederkiszik-
kadás eltérő fokára a tudom ány nem talált kielégítő
m agyarázatot; m indenesetre érdekes megfigyelés, hogy
azok az évek, melyekre a legtöbb teljesen száraz m edrű
nap esett, egyúttal a legjobb borévjáratok is (1921,
1947, 1959), míg a gyenge borterm ő esztendők során
(például 1922 vagy 1965) a D una ágya alig m aradt
teljesen szárazon a víznyelő szakaszokon.
Pörösködésre is sor került - több ízben is - a D una
m entiek és az Aach-völgybéliek között. 1927-ben a lip­
csei bíróság úgy d ö n tö tt, hogy nem szabad belekontár-
kodni a term észet m unkájába, m indent úgy kell hagyni,
am int van. Igen ám , csakhogy az újabb kutatások bebi­
zonyították, hogy ha az em ber m indent ráhagyna a
term észetre, a D una egészen egyszerűen - megszűnnék
létezni! A karsztosodási folyam at ugyanis olyan ará­
nyú, hogy csupán idő kérdése lett volna, s nem az Aach-
völgybéliek m arad n ak hoppon, hanem a D una m enti­
ek, s nem is csak az Im m endingen és Tuttlingen között
élők, s nem is csak a fridingeniek, hanem az ulm iak és
regensburgiak is! A tudósok világosan m egm ondták:
ha nem terelik el a D u n át Im m endingen és Tuttlingen
között, emez előbb-utóbb végérvényesen „bem ondja az
u n alm ast” , s nem csupán egy töredékét, hanem egész
vizét az Aach-völgybe önti. Ez aztán - kell-e m onda­
n unk? - nem csak a dunaiak szám ára lett volna kataszt­
rófa, hanem a „győztes” Aach-völgybélieknek is, hiszen
egy kicsit sokat k aptak volna az áldásból.
Az évszázados pö r így aztán közmegegyezéssel zá­
rult: úgy kell beavatkozni a term észet m unkájába, hogy
a kecske is jóllakjék, a káposzta is m egm aradjon, vagyis
m indenkinek jusson az életet adó vízből, de megfelelő
arányban. E gondolat jegyében ismét előkotortak egy
akkor éppen hatvanéves elképzelést, K. Endriss p ro ­
fesszornak m ár 1907-ben (!) előterjesztett javaslatát,
mely a Duna-víz egy részének új m ederbe terelését, más
részének pedig tervszerű, az Aach-völgy vízellátását
célzó elnyeletését indítványozta. 1971-ben azután való­
ra vált Endriss álma (bár a jeles tudós ezt m ár nem
érhette meg), s im m ár m indenki m egnyugodhatott:
nemcsak az Aach m arad meg, hanem a D una is.

„Én itt fogoly vagyok!”

B EURON, D IE T F U R T H , S IG M A R IN G E N ,
H U N D E R S IN G E N , R IE D L IN G E N

Tuttlingentől Sigmaringenig vadregényes szoroson át

vezet az út. Ezt a szorost a még gyöngécskének látszó
D una vájta sokszor tízezer esztendő kitartó m unkájá­
val. A Sváb-Alb ju ra kori mészkövén északkeleti irány­
ba fordulva lesz úrrá. Ez az áttörés jelenti szám ára az
első kom olyabb erőpróbát.
Lesz még m áskor is dolga e ju ra kori m észkővel: a
Frank-A lbnál; hogy az A lpokról meg a K árpátokról ne
is szóljunk. Egyelőre azonban ez is szép tőle. És ő m aga
is szép: m intha büszkeség sugározna róla, és annak
tudata, hogy még sokra viszi.
E regényes tájba nagyszerűen illeszkedik egy regényes
település: Beuron. Lakosainak száma ötszáz, ebből gzt Benecje|< Vatikán 478
nem kevesebb, m int százötven: szerzetes. N o, nem
Ágoston-rendi, jóllehet több m int kilencszáz éve, 1077-
ben ők, az Á goston-rendiek alapították a főapátságot.
Csakhogy N apóleon 1802-ben elűzte őket. 1863-ban
aztán bencések költöztek az ak k o r többségükben két
évszázados falak közé, s ők dolgoznak o tt m a is, még­
hozzá két nevezetes intézményben. Az egyik a Palimp-
szeszt Intézet, a másik a Vetus Latina.
Mi is az a palimpszeszt? Az Idegen Szavak Szótára
ezt m ondja róla: „Papirusz v. pergamen, amelyről az
eredeti írást (áztatással, vakarással) eltávolították, s
helyébe újat írtak.” Az ilyesféle eljárásra azért volt szük­
ség, m ert valaha a papirusz is, a pergam en is drága volt, IN CASÍNINSI CöfcNOWO RIS11TV TO
tehát takarékoskodni kellett vele. De a rég m últ idők PAVIVS VI $ Rí NÍD IC TV m
fVRDPAt PATRON VM DtClARAT
titkait kutató tudósok arra is kíváncsiak, ami egy-egy A. M C M tXIV

palimpszeszt alsó rétegén állt. A régieknek a felső réteg POSTEVATICANE1.40

volt a fontosabb, hiszen ennek kedvéért k aparták vagy

13

Szt. Jeromos, Theodorius
mester képén (14. sz.).
Csehsz/ov. 1805
Balról a sigmaringeni
Hohenzollern-kastély,
jobbról a pele§i (Románia).
Rom. 693
Rom. 2179
RPROMINA
ÉAftHAüd
14
áztatták le az alsót. De egy mai k utatónak gyakran
éppen ez az eltüntetett írás jelenti a kincset érő adatot.
Csakhogy mi m ódon lehet egy lekapart vagy leázta­
to tt írásnak sok-sok évszázad m últán a nyom ára ak ad ­
ni? A m odern technika egyik vívmánya, a fluoreszkáló­
fényképezés révén. Egy újságíró találó m egállapítása
szerint a beuroni Palimpszeszt Intézet: irodalmi rönt­
genklinika.
A Vetus Latina pedig „Biblia-nyom ozó hivatal” . Az
itt dolgozó szerzetesek azon fáradoznak, hogy a Szent
Jerom os által készített és a róm ai katolikus egyház által
hivatalosan elismert Biblia-fordítás - a Vulgata - előtti
latin nyelvű szent szövegeket pontosan rekonstruálják.
M unkálkodásuk nem is eredm énytelen, hiszen gondos,
aprólékos tevékenységük nyom án eddig nem kevesebb,
m int 35 kötetnyi publikáció látott napvilágot.
Elhagyjuk a csönd birodalm át, s továbbhaladunk a
még mindig a Sváb-A lbon keresztül vezető áttörésben.
Ennek utolsó állom ása D ietfurth, melynek régi várából
rfíár csak egy árva torony küszködik a könyörtelen
idővel. A várdom bot im m ár teljesen belepte a növény­
zet; még a torony belsejében is fák nőnek. így tűnt el
négy évszázad alatt a visegrádi királyi vár is, olyannyi­
ra, hogy századunk első h arm adában sokan még haj­
dan volt létezését is kétségbe vonták az egykori hiteles
leírások ellenére. H asonló sors vár a sokkal kisebb
dietfurthi várdom b rom jaira is; még talán egy vagy
másfél évszázad, s a fák gyökerei meg az időjárás vi­
szontagságai irgalm atlanul végeznek a m aradék kövek­
kel - hacsak a műemlékvédelmi szervek nem tesznek
valam it az om ladék megmentésére. De hát Nyugat-
N ém etországban olyan sok a düledékes vár, hogy alig­
ha éppen a dietfurthi szirten állóra esik majd a segítség­
hozók választása.
Scheer után, ott, ahol a D una végleg áttö rt a Sváb-
A lbon, m egism erkedhetünk egy épen m aradt várral is.
Sigmaringenben vagyunk, a H ohenzollernek egykori
fészkében. Vigyázzunk: nem a protestáns Hohenzol-
lernekében! Sigmaringen várát nem a porosz király
H ohenzollernek építették, nem Nagy Frigyes és II. Vil­
mos lakták, hanem a család katolikus ága, melynek
tagjai - egy kivételével - „csupán” hercegségig vitték.
Az az egy király lett, de R om ániában.
K ülönben itt, Sigmaringenben indul egy, a D una
folyásával szervesen összefonódó cselekményű, hírne­
ves regény története: Verne A dunai hajós című, izgal­
mas, 1876-ban játszódó könyvéé. Itt nyeri meg egy
titokzatos fiatalem ber a nagy halfogóversenyt, s jelenti
be, hogy végig fog hajózni a D unán! A cselekmény a
folyóval vonul-sodródik el Bulgáriáig, ah o l... De erről
 majd inkább akkor essék szó, ha m ár m agunk is lejjebb
értünk.
A sigmaringeni vár közvetlenül a D una p artján emel­
kedik, egy szirt orm án, ahogy illik. De itt nem a term é­
szet az úr, m int D ietfurthban! T ornyocskák, kiszögellé-
sek, bástyafokok, vízköpők: van itt m inden, ami egy
tisztességes vártól elvárható. Afféle álom - vagy mesevár
ez. Nem csoda, hiszen am ikor a 12. századtól a 16.
századig szakadatlanul épített-bővített m ű 1893-ban
tűzvész m artaléka lett, a korabeli ízlés jegyében ilyen
lovagvárszerűen állították helyre.
A vár talán a 20. században ju to tt legérdekesebb
történelm i szerepéhez: falai közt k ap o tt m enedéket H it­
lertől 1944 nyarán Pétain m arsall, az őt kiszolgáló -
im már kiszolgált - francia állam fő, valam int Laval
francia m iniszterelnök. M indketten a felszabadult
Franciaországból m enekültek át N ém etországba. Pétain. Francia Y 473
A H ohenzollern-család m éltatlankodott is: a fasiszta
vezér és kancellár huszonnégy ó rát ad o tt nekik, hogy
elhagyják saját portájukat, átadva azt a francia m ene­
külteknek. Cserébe egy Stauffenberg-kastélyt kaptak.
Ne feledjük: mindez alig egy hónappal tö rtén t az 1944.
július 20-án H itler ellen megkísérelt és félresikerült m e­
rénylet után, s azt követően, hogy a „F ü h rer” a m erény­
lő Claus Schenk von Stauffenberg egész rokonságát
m egfosztotta birtokaitól, legtöbbjüket életétől is. Pétain
marsall különben igen szemérmes m enekültnek m u tat­
kozott: az esetleges jövőbeli felelősségrevonástól tartva
úgy viselkedett, m intha fogságban volna a németeknél. Német antifasiszta vértanúk
a Hitler elleni merénylet 20.
Ki sem m ozdult a városba, h o lo tt m egtehette volna, s évfordulójára kiadott blok­
azt is elhárította, hogy a vár vendégkönyvébe ak ár csak kon (434-41 FDC). Jo b b o l­
egyetlen sort is beírjon. „Én itt nem vendég, hanem dalt alul Claus Schenk von
fogoly vagyok” - m ondta nyom atékosan. H ogy aztán Stauffenberg, akit a sikerte­
ennek a ravaszkodásnak is része volt-e abban, hogy len merénylet után kivégez­
Pétain elkerülte m iniszterelnökének, Lavalnak a sorsát, tek. NSZK 441

15
 » »»>»>! m »<
a kivégzést, nem tudjuk. Tény, hogy elkerülte még a
kíséretében lévő Céline-ét, a fasisztákkal cim boráló ne­
ves íróét is, a börtönbüntetést. M indenesetre valószí­
nűbb, hogy első világháborús katonai sikereinek és
időskorának köszönhetően m enekült meg a súlyosabb
következményektől.
A környék egyébként - de m aga a sigmaringeni vár
is - bővelkedik ősrégi kelta em lékekben. A várban két-
ezer-hétszáz éves kelta tárgyakat őriznek, de az effajta
leletek igazi eldorádóját valamivel lejjebb, Sigmarin-
gent elhagyva, H undersingennél, a bal parton emelkedő
Tafelbergen találjuk. Az itteni falm aradványok ma is
sok fejtörést okoznak a régészeknek, akik bizony soká­
ig értetlenül álltak az előtt a tény előtt, hogy a kétezer­
ötszáz esztendős kelta tárgyak szomszédságában ha­
sonló korú rodoszi bronzkorsók és attikai ivókelyhek
is előkerültek a földből. M ostanában az a feltételezés
A zwiefalteni templom. járja, hogy valamelyik kelta fejedelem alkalm asint gö­
Württemberg 13 rög építőm esterrel építtetett v árat m agának. Erre utal
az is, hogy a várat övező körfal nem kőből, hanem -
görög m intára - agyagtáblákból áll.
A következő település, Riedlingen, csöndes sváb vá­
roska, több száz éves, gerendavázas polgárházakkal,
p art menti kertes villákkal. Az em ber nem is hinné,
hogy e település újabb kori történelm e mennyire össze­
fo nódott egy másik D una menti nép, a m agyarság tö r­
ténelmével. Pedig a p art m entén sorjázó kertes villák jó
részét az 1945-ben M agyarországról részint elmenekült,
részint kitelepített sváb lakosság építette. Úgy látszik,
őshazájukba visszatérve (hogy onnan miképp kerültek
hozzánk, arról m ajd még esik szó) továbbra is ragasz­
kodtak a dunai környezethez.
Riedlingen közelében két gyönyörű barokk templom
em elkedik: O berm archtalban a prem ontreieké, Zwie-
faltenban a bencéseké. Az utóbbi, melyet bélyegképünk
is m utat, a riedlingeni Josef C hristian építőm ester alko­
tása. Papok m ár egyik helyütt sincsenek, méghozzá jó
ideje, a napóleoni idők óta. Zwiefalten például 1812,
B onaparte oroszországi had járatán ak éve óta - elme­
gyógyintézet.

16
 Vasalók és skatulyák
U LM

Elérkeztünk arra a pontra, ahol a D una felső folyása

véget ér, s ahonnét középfolyását számítjuk. U lm ban
vagyunk, az első jelentős D una menti városban. Illetve
talán helyesebb volna két városról beszélni, hiszen
egyik fele, a bal parti óváros, B aden-W ürttem berg szö­
vetségi tartom ány része, a jo b b parti N eu-U lm pedig
m ár bajor földön terül el. A h a tá rt a D una képezi,
először folyása s o rá n ; igaz, itt még nem két ország, csak
két német szövetségi állam közt. De az ulm iaknak ez
nem kedvező, hiszen a két szövetségi állam ban m ások
a törvények, a szokások, más még az iskolai tanterv is.
Ám akár egy város U lm , ak ár kettő, annyi tény, hogy
egyike a D una-vidék legpatinásabb történelm i települé­
seinek. Ezt sajátos földrajzi helyzete is indokolja: itt
ömlik a D unába az Iller, s ez annyi víztöbblettel jár,
hogy voltaképpen innen, U lm tól kezdődően hajózható
a folyam.
N o, ezt ne úgy képzeljük, hogy nagy gőzhajók já rn a k
föl Ulmig! Azt azért nem. De innen m ár a középkor óta
sűrűn indultak tutajok, vasalók, később skatulyák
Bécsig, sőt - időnkint - Belgrádig.
V asalók? A D unán?
Kezdjük ott, hogy a korábbi évszázadokban éppoly
kevéssé volt m indenkinek pénze saját hajót építtetni
vagy akár csak bérelni, m int m anapság. Többen össze­
álltak hát, s megfizettek egy-egy hajóst, vinné le őket
Linzig vagy Bécsig. Egy idő m últán elindították a rend­
szeres hajójáratokat, az úgynevezett ordinarikat.
A legelső ilyen m enetrendszerű fuvar 1696. m árcius
24-én indult el R egensburgból Bécs végcéllal. 1712-ben
kapcsolódott be Bécsbe tartó rendszeres já ra to k k al
Ulm, majd 1750-ben D onauw örth, végül 1754-ben
Linz.
A kkoriban, a 18. században kétféle hajótípus közle­
kedett: az egyiket Bécsből a p art m entén lovakkal von­
tatták vissza a kiindulópontra, a m ásikat (s ezt a fajtát
nevezték vasalónak) az út végén szétverték, és eladták
épületfának. K ésőbb az „o rd in ari” hajó k at a nép sk atu ­
lyáknak kezdte becézni, s ez a név - noha mindig bosz-
szantotta a hajósnépet, vagy tán éppen azért - rajtuk is
ragadt.
Az ulmi ordinarik különféle nagyságúak voltak.
A legnagyobb harm incnégy m éter hosszú és hét m éter
széles volt, a legkisebb tizenkilenc m éter hosszú és vala­
mivel több m int öt méter széles. A négy hatalm as evező
mindegyikét két-két em ber kezelte; közülük általában

17
 csak az egyik volt hajós, a másik többnyire egy-egy
szegényebb utas, akinek e m unka fejében az útiköltség
tetemes részét elengedték. Ez nagy könnyebbséget jelen­
tett, hiszen 1830-ban az U lm -Bécs hajóút az elülső
kabinban tizenkét-tizenöt akkori forintba, a hátulsó-
ban négy forintba került. A szállított áruk mázsájáért
másfél-két forintot szám ítottak. Vagyis az út nem volt
éppen olcsó.
U lm ból a m enetrendszerű já ra t több m int másfél
évszázadon át vasárnap, illetve hétfőn indult, mégpedig
az olvadást követő héttől kezdve K atalin-napig, vagyis
novem ber 25-éig. K atalin-nap után csak akkor indult
hajó, ha ezt az időjárás lehetővé tette. N yár derekán,
közepes vízállásnál és kedvező szél esetén az út nyolc-
kilenc napig ta rto tt, az átm eneti évszakokban a köd és
a túl heves szél m iatt legalább két hétig, novemberben
csaknem három ig.
Az ordinari hajók utasokon kívül áru t és levélpostát
is szállítottak. A bécsi Postam úzeum ban ma is megte­
kinthető az az egyszerű faládika, melybe annak idején
az U lm ból hajón Bécsbe ju tta to tt postaküldem ényeket
helyezték. Bizony, másfél évszázaddal ezelőtt még nem
m orgolódtak az emberek, ha levelük - am int az m osta­
nában gyakran megesik - csak három hét múlva ért el
a címzetthez.
Az osztrák posta egyébként 1954-ben bélyegen állí­
to tt emléket az ulmi ordinariknak. Az 1,25 schilling
névértékű, fekete-olív színű bélyeg a melki apátság előtt
elhaladóban ábrázolja a nevezetes skatulyát, melynek
JREPÜBÜK ÖSTEBREiCH, egész fölépítése és az evezők elhelyezkedése egyaránt jól
látható.
Ulmi „skatulya".
Az ulmi hajóépítő mesterek méltán voltak híresek;
Ausztria 988 alkalm atosságaik biztonságot nyújtottak a D una még
zabolátlan, szilaj örvényekben és alattom os zátonyok­
A bécsi Hofburg. ban bővelkedő szakaszain is. így aztán nem csoda, hogy
Ausztria 147 a legfelső körök is igénybe vették őket. A legnevezete­
sebb U lm -Bécs h ajó u tat 1745-ben jegyezték föl. A bban
KONSBESSZENffiüM.
az esztendőben október 18-án szállt U lm ban „skatulyá­
ra ” M ária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc István,
akik a nagy frankfurti cerem óniáról - melynek során az
u tóbbit császárrá koronázták - iparkodtak vissza Bécs­
be. A díszes császári hajót 33 kisebb skatulya - más
néven „cüllni” - követte útján, mely kilenc napot vett
igénybe. A felséges p ár október 27-én szállt partra a
császárvárosban, s annyira meg volt elégedve a kényel­
mes hajóúttal, hogy Dániel Schauffele ulmi céhmestert
és fiát, Johann Ják o b o t tejben-vajban fürösztötték u tá­
na a H ofburgban.
lURiaSTERRElCH F ö n n m arad t egy levél is, melyet K ari Friedrich Zelter
ttü M U M M M A zeneszerző és karm ester intézett Bécsből, 1819. július

18
20-án Goethéhez, azt követőleg, hogy Regensburgból
ilyen ordinarival csurgott le : „A h at nap úgy elröpült,
m intha csak hat óra lett volna. A hajósoknál a legjobb
bajor sör volt, reggelente friss húst, kenyeret és bort
vásáro lh attu n k ...”
Az ember azt hihetné, hogy am ikor a m últ század
húszas-harmincas éveiben m egindult a dunai gőzhajó­
zás (melynek kezdeteiről bővebbet m ajd Bécsbe érkezé­
sünkkor hallunk), a skatulyáknak befellegzett. Nos,
nem így történt. A skatulyák a nagy konkurenciával
dacolva egészen az évszázad utolsó esztendeiig kihúz­
ták. Az ulmi m úzeum ban kegyelettel őrzik E rhard Hail-
bronner hajóm ester bánatos négysoros költem ényét:

M ostantól ez a céh nem áll,

Cüllnik korának vége már.
Szép Bécs, ne várd, nem jö n a többi,
A z utolsó velem kö tö tt ki.

H ailbronner mester 1896-ban távozott az élők sorá­

ból. Szépen, m eghatottan búcsúzott egy régi-régi hajó­
zási form ától, melyet a m odern idők végképp m úzeum ­
ba utaltak. De azért nem volt egészen igaza. M ert való­
jában még halála után egy évvel, 1897-ben is kikötött
Bécsben egy ulmi skatulya. És az lett az utolsó.

Eszik-e lóhúst a tábornok?

ULM

Az ulmi hajómesterek egyébként valaha Bécsben tan u l­

ták ki a hajókészítés mesterségét. Történelm i szerepük
igen jelentős volt, hiszen tudom ányuknak m ár 1529- . .
ben hasznát vette a török ellen küzdő K ö zép -E u ró p a: Marla Terezia- Belgium 579
Ulmból érkeztek hadi gályák Bécs alá. K ésőbb, 1663-
ban kétezer-ötszáz harcos érkezett ilyen úton M onte-
cuccolihoz, és segítette győzelemre a szentgotthárdi csa­
tában. Ugyancsak az ulmi hajók hoztak fölm entő sere­
get 1683-ban a fenyegetett Bécs falaihoz, s ugyanezeken
az alkalm atosságokon zajlott le a nagy sváb áttelepítés
egy része a török végleges eltakarodása után, a 17. és
18. század fordulóján. Az tö rtén t ugyanis, hogy Sa-
voyai Jenő és M ária Terézia (majd később II. József)
fölhívására nagyobb német telepescsoportok, jórészt
svábok, költöztek át, megművelni a török pusztításai
nyomán elnéptelenedett m agyar földeket. Ez a M agyar-
országra betelepült, részben éppen Riedlingen és Ulm
környékéről elszárm azott németség mind az építkezés-

19
 'Í$1K«ÜÍ3IÖEf^SpiSf ben, mind a term elésben új, fejlett eljárásokat honosí­
to tt meg, s végül is nagy töm egeiben asszim ilálódott,
beolvadt, beilleszkedett a m agyar életbe. Az 1945. évi
felszabadulást követően nagy részüket a „kollektív fele­
lősség” hibás elvét követve kitelepítették az országból,
m ert sokan közülük a H itlert tám ogató úgynevezett
V olksbund tagjai voltak. így került vissza két és fél
Napóleon. Francia Y 1610 évszázaddal korábban elhagyott pátriájába e népcso­
port sokezernyi tagja. Egy részük mégis M agyarorszá­
gon m aradt, ahol m a nyelvét és ősi szokásait megőrizve
él, testvéri egyetértésben az „új haza” népével.
Ulm m áskor is fontos szerepet játszo tt az európai
történelem ben. Itt m ért N apóleon 1805 őszén szégyen­
letes vereséget M ach osztrák tábornok hadaira, m iután
m egbízásából Ney m arsall U lm tól keletre, Oberelchin-
gennél átkelt a D unán, és m egroham ozta az osztrák
hadakat, melyeket a bevehetetlennek látszó oberelchin-
geni hegytetőn vontak össze. Ney csapatainak pergő­
tűzben kellett fölkaptatniuk a szédítő meredeken, úgy­
hogy fegyvertényükben m a is a hadtörténet egyik cso­
dáját kell látnunk. Ney ugyanis - amire szinte senki
nem szám ított - bevette az erődöt, s ezzel megpecsételte
az U lm ot védő M ach sorsát. M a is látható Elchingen-
ben az a hasadék, melyet Ney katonái az erődfalon
vágtak, s melyen keresztül az első tám adók a védők
közé hatoltak.
Az elchingeni kudarc után M ach, aki addig a franci­
ák két tám adását sikeresen visszaverte, képtelen volt az
Ulm ellen intézett harm adik roham nak ellenállni. Pedig
két nappal a fegyverletétel előtt még nagyhangú napi­
parancsot ad o tt ki, s ebben m egtiltotta, hogy a körül­
zárt város védői ak ár csak gondolatban is kiejtsék a
„m egadás” szót. M ach a tám adók élelmezési nehézségei­
nek ecsetelésével pró b ált lelket önteni harcosaiba. „N e­
künk - hirdette ki - , ha hiányunk m utatkoznék élelem­
ben, több m int háromszáz lovunk áll rendelkezésre táplál­
kozás céljára. Jómagam elsőnek vállalkozom rá, hogy
lóhúst egyek ”
K ét nap múlva, október 17-én aztán M ach volt az
első, a k i... no, nem aki lóhúst evett, hanem aki kim ond­
ta a „m egadás” szót. H uszonötezer H absburg-katona
vonult el a M ichelsberg nevű m agaslat lábánál N apóle­
on előtt, s szolgáltatott be m indent: fegyvert, lőszert,
lovat. M aga M ach szabad elvonulást kapott, aminek
viszont az lett a következménye, hogy Bécsben hadbíró­
ság elé állították, és halálra ítélték. Az ítéletet később
várfogságra enyhítették, melyből nem egészen három év
m úlva kiszabadult, de búskom orság vett erőt rajta, s e
bajától többé - noha még további húsz esztendőt élt -
nem szabadult meg soha.

20
 A repülő szabó
U LM

H at évvel N apóleon és M ach csatája után, 1811-ben egy

ulmi szabó, bizonyos A lbrecht Ludwig Berblinger beje­
lentette, hogy repülni fog. A bejelentés az Ulmer Intelli-
genzblatt április 24-i szám ában láto tt napvilágot.
A szabó, aki m ár ko rábban is jó m echanikai szakem ­
bernek bizonyult, hiszen a szabászaton kívül m űvégtag­
készítéssel is foglalkozott, ezúttal önm agán kívánt egy
új m űvégtagot kipróbálni: szárnyat. A szóban forgó
tárgyat a bejelentés napján kiállíttatta az A ranykereszt
fogadóban, ahol az érdeklődök a kísérlet napjáig ingye­
nesen m egtekinthették. A két szárnyat úgy lehetett föl­
csatolni, m int egy n ad rág tartó t. A fogadóban vastag
kötéllel erősítették a mennyezethez, s bárki k ipróbál­
hatta őket, segítségükkel szabadon körözve a terem
légterében. C supán egyetlen látogató akadt, aki fejét
csóválta a szerkezet láttán : Ludwig G eorg R eichert
helybéli patikus. Ő azon a nézeten volt, hogy amíg az
erős kötél rögzíti a szárnyakat, addig nincs baj, ám
mihelyt a kötelet eltávolítják, ki fog derülni, hogy a
szárnyak nem képesek m egtartani az em beri test súlyát.
Berblinger azonban eleresztette füle mellett az aggo­
dalm askodó patikus intelmét. Mi tö b b : m osolygott raj­
ta. Hiszen a város közelében elterülő szőlősdom bokon
m ár jó néhány kísérletet végrehajtott a m aga varrta
szárnyakkal, s mindig tökéletesen rendben m ent m in­
den. Az újságban közzétett bejelentése is önbizalom ról
tanúskodott; m int írta, nem kételkedik a sikerben. Nem
tudni, vajon U lm vezető férfiai is így gondolkodtak-e,
mindenesetre a szabó kísérlete pom pás alkalm at kínált,
hogy általa a város újdonsült uralkodójának, a würt-
tembergi királynak első ulmi látogatását emlékezetessé
tehessék. (N apóleon ugyanis kis idővel az esemény előtt
W ürttem berghez csatolta U lm ot.) H a a kísérlet sikerül,
a m utatvány az ünnepség koronája lesz, ha meg k udarc­
ba fullad, akkor annál inkább.
A király csakugyan nagy érdeklődéssel fogadta Berb­
linger kísérletét. A D una m indkét p artját sok ezer főnyi
tömeg lepte el; m indenki kíváncsian várta, vajon átre­
Ikarosz. MBéÁ 417
püli-e a szabó a folyót.
A D una még nem különösebben széles U lm nál;
m indazonáltal Berblingernek ahhoz, hogy a bástya fo­
káról átszárnyaljon fölötte, m integy negyvenméteres
légi utat kellett megtennie. H ogy e feladatát megköny-
nyítsék, a tizenhárom m éter m agas bástyára még egy
hét méter magas ugrótornyot is építettek.
A szabó fölm ászott a húszméteres m agasba, fölcsa­

21
 tolta egyenkint négy m éter negyvenhat centi széles szár­
nyait, és nekilendült. Úgy zuhant a D unába, ak ár a kő.
Vagy m int a mitológiai Ikarosz a tengerbe.
A rra ugyanis nem gondolt - nem is gondolhatott,
hiszen nem ismerte az aerodinam ika törvényeit - , hogy
a szőlősdom bok közti lebegés sikere nem föltétlenül
ígér sikert egészen más légköri viszonyok között. Azál­
tal ugyanis, hogy a D una nem sokkal a kísérlet helye
fölött fogadja m agába az Iller különösen hideg vizét,
állandó folyásirányú légáramlás van fölötte, követke­
zésképp a szembe fúvó szelek, melyek a szőlősdombok
közt hűséges partnerekként segítik a repülni igyekvőt,
M A A áÉ áM AáAA ÉÉA ÉÉ
itt az ellenirányú áram lással összeütközve, heves légör­
Bertolt Brecht. NDK 412
vényeket tám asztanak.
Berblinger kudarca általános gúnyolódás tárgya lett.
A püspök - am int azt a 20. században majd Bertolt
Brecht egy szép és elgondolkodtató költeményben meg-
énekli - kiprédikálta az „istentelent” , aki meg akarta
változtatni a természet rendjét. „Az ember nem madár,
hogy repüljön” - hirdette. M a bizonyára nagyot nézne,
ha m egtudná, hogy még a pápa is repülőgépen közleke­
dik, a V atikán pedig légipostabélyegeket bocsát ki.
Berblinger esetével különben a történelem kísértetie­
sen megismételte önm agát. M ert 1768-ban, negyvenhá­
rom évvel az ulmi szabó kalandja előtt Jaisge Cyprian
barát, a D unajec folyó melletti Vörös K lastrom nak egy
személyben orvosa, borbélya, gyógyszerésze és főszaká­
csa m ár megkísérelte azt, ami az akkori közfelfogás
szerint rem énytelennek látszott. Mi több, a m a Lengyel-
országhoz tartozó K orona-hegyről sikeresen szállt alá
m aga készítette kezdetleges vitorlázógépével - olyasfaj­
ta légköri viszonyok közt, m int amilyeneket Berblinger
az ulmi szőlősdom bok közt tapasztalt. Az itteni püspök
azonban nem érte be annyival, hogy pusztán kiprédi­
kálja a „m egtévedt” újítót: a gépet m int „az ördög
szerszám át” Szepesbéla főterén fölgyújtatta, a szerkesz­
tő-pilótát pedig „ördöngös mesterkedései” m iatt pörbe
is fogatta.
POSTA AEREA A püspökök vélekedése nagyjából megegyezett a ko­
L VATICANA
rabeli közhangulattal. Az ulm iak, akik úgy érezték, a
szabó csúfot űzött városukból, keserű gúnyversikéket
Vatikán 514 fabrikáltak a repülés pórul já rt bajnokáról, s ezek a
és Togo Y-légi 52 rigm usok rövidesen egész N ém etországot bejárták.
M int például az alá b b i:

A repülő szabó szárnyakat öltött,

S a Dunába vitte egyenest az ördög.

Berblingernek egy időre el kellett tűnnie. A ztán az

ulmi lovasság szolgálatába állt szabóként, de ham aro-

22
san elbocsátották, m ert ivásnak adta a fejét. Ö t évvel
szerencsétlen kísérlete u tán olyan állapotba került,
hogy a bíróság „polgári értelem ben h alo ttn ak ” nyilvá­
nította. A szabó nem adta föl: még egyszer megjelent
a színen, hirdetést ad o tt föl az egyik lapban, jelezve,
hogy csontforrasztást, szabó- és falburkoló m unkákat
vállal, de aztán egy általános sorvadás végzett vele.
1829-ben halt meg, soha meg sem értve, hogyan is
m ondhatott csődöt elképzelése annak idején. A szegé­
nyek temetőjében helyezték örök nyugalom ra, mely
bizony alaposan ráfért szegényre, hán y ato tt élete után.
O T T D L IL IE N T H A L
A m ikor a 19. század m ásodik felében a ném et O ttó
Lilienthalnak - száz évvel Jaisge C yprian u tán - sikerült
az, ami Berblingernek nem, vagyis nyilvánosan bem u­ Lilienthal repülése. MBéÁ
tatni egy vitorlázó repülést, az ulm iak is más szemmel 03229 (A MABÉOSZ
kezdték nézni egykori lakostársukat. A m aiak term é­ fennállásának 25.
szetesen m ár büszkék rá, m int a repüléstechnika egyik évfordulója alkalmából
előfutárára; emlékét azon a helyen, ahol balul végző­ kibocsátott, bérmentesítésre
nem alkalmas emlékív
dött kísérletébe bátran belevágott, im m ár kegyeletes
szegélyrajza)
kőtábla őrzi.

Építési id ő : ötszáztizenhárom év
U LM

Nagy történelm i m últjánál fogva a város számos turis­

talátványosságot kínál.
M it is em líthetnénk m ást első helyen, m int a világhírű
dóm ot, vagy ahogy errefelé m ondják, a M ünstert? R óla
minden ulmi rögtön büszkén fújja, hogy százhatvanegy
méter hatvan centis m agasságával a világ legm agasabb
tem plom tornya. U gyancsak jó erőben legyen, aki neki­
merészkedik a nem kevesebb, m int hétszázhatvannyolc
garádicsot számláló csigalépcsőnek! Igaz, ennek orm á­
ra érve a csodálatos kilátás feledteti a fárad ság o t: m ind­
Mozart. D. Reich 817
két Ulm, a baden-w ürttem bergi óváros csakúgy, m int
IIIIH H IIH M H
a bajorországi újváros a szó szoros értelmében az ember
lába előtt hever, s a tekintet szabadon kóborolhat a
Sváb-Albtól le a Duna-völgy hosszában.
De azért nem biztos, hogy m indenkit ez ragad m agá­
val leginkább a M ünster látnivalói közül. Van, akire a
kilencvenhárom zengő regiszteres, nyolcezer sípos o r­
gona teszi a leglenyűgözőbb hatást. K iváltképpen ha az
illető tudja, hogy valaha ezen az orgonán játszo tt néhai
Leopold M ozart úr kisebbik gyermeke, a kis W olfgang
Amadeus is...
Hanem W olfgang A m adeusnak nem ad ato tt meg,
hogy a hétszázhatvannyolc lépcsőfokon fölkaptatva a ÉftÉftftAAAÉAM

23

Az ulmi Münster.
NSZK 946
Francia Y 429
www w w.w www mw ■ ■ ■
^ T í? esbFE í$í !IR1IhE Í
o r u ifeToufteiFm
24
környék festői panorám ájában gyönyörködjék. A vi­
lágrekorder torony ugyanis az ő idejében még nem állt.
„Érdekes - gondolhatná egy m űtörténész pedig a
gótikája egészen 13-14. századinak látszik!” Nos, az is.
Pedig jóval a saját kora u tán valósult meg itt, az ulmi
dóm esetében.
H át ez meg hogy lehet?
A tem plom ot több m int hatszáz éve, 1377. június
30-án kezdték el építeni. Az alapkőletételnél nem keve­
sebb, m int tizenkétezer városbeli lakos ünnepelt. Erede­
tileg azért volt az új tem plom ra szükség, m ert a régi a
védelmet nyújtó városfalakon kívül esett, így látogatása
meglehetősen kockázatos volt. De ha m ár a falakon
belül építünk - gondolta M attháus Böblinger, akit az
utolsó nagy dóm építőnek tekintenek - , legyen a tem p­
lom akkora, hogy több em ber férjen bele, m int ahány
a városban lakik. így kettős - vallási és katonai -
menedékül is szolgálhat. A pénzt a városi polgárság
ad ta össze, szemben a legtöbb dunai várossal, ahol a
tem plom építés anyagi terhét jo b b á ra királyok, herce­
gek, püspökök viselték.
N os, két évszázad elteltével az építők különféle tech­
nikai nehézségek m iatt félbehagyták a m unkát. Az épü­
let legm agasabb frontja, a nyugati, ekkor „mindössze”
hetven m éter m agas volt. Ilyennek ismerte meg további
két évszázad m últán az ifjú M ozart is. Csak a 19. század
utolsó negyedében, a gótika újbóli fölfedezése és divatja
idején határo zták el az illetékesek, hogy bevégzik a
félezer évvel k orábban megkezdett m unkát. Szerencsére
nem k o n tár m ódra fogtak a dologhoz; nem a viszolyog-
tató neogótika jegyében terveztették meg a folytatást,
hanem a lehető legbölcsebben já rta k el: előkaparták
Böblinger m ester eredeti terveit, s azok alapján húzták
föl az építm ény hiányzó részét. A m unkát 1881-ben
kezdték meg, s a torony 1890-ben nyerte el mai alakját,
illetve m agasságát, a középkori gótika egyik remeke­
ként - egy évvel azután, hogy a párizsi világkiállítás
tiszteletére Eiffel m egépítette a m odern idők új, ko r­
szakterem tő vastornyát.
Nabada, ferde torony, Jézus keresztje
U LM , W IT T IN G E N
A M ünster áll az óváros középpontjában. Tőle a part
felé sétálva a T anácsházát találjuk. Ez 1370-ben eredeti­
leg a világ egyik legelső üzletházának épült, de m ár 1419
óta mai hivatását tölti be. Tőle egy-két lépésnyire az
Esküház emelkedik 1613 óta. Régi hagyom ány, hogy
évente egyszer, az úgynevezett „eskühétfőn” a főpolgár­
mester e ház erkélyéről újitja-erősiti meg a városi alk o t­
mányt, egy 1397-ben kelt esküm inta alapján. Ez nagy
népünnepély keretében tö rté n ik ; a gazdag program ban,
melyben általában mintegy hatvanezer lakos vesz részt
(ha m ásként nem, nézőként), sok helyi érdekességet
találunk. Ilyen a N abada, a föllobogózott hajók dunai
díszfelvonulása, továbbá a nevezetes Fischerstechen,
melyet m agyar szóval tán „halászdöfölőzésnek” m ond­
hatnánk (dereglyén állva kell a szomszédos dereglyén
állót bottal vízbe taszítani), s ilyen a népi táncosok
egész napos utcai produkciója.
Az Esküház alatt, a p arto n áll a két ferde ulmi épít­
mény: a ferde ház és a ferde torony. Senki se higgye,
hogy ilyesmi csak az olaszországi Pisában akad! Híres
ferde tornya van - hogy m ást ne m ondjunk - a belgiumi
Brüggének, s nem kevésbé tiszteletre méltó az 1345-ben A P'sa' ^erc*e torony,
emelt ulmi M észáros torony is, a m aga kétméteres dőlé- Olasz 1428
sével. M ellette találjuk a néhány évtizeddel később
épült ferde házat, mely még ma, mintegy h at évszázad
után is lakóház! (Vajon melyik mai lakóépületről lehet
majd ezt 2500 táján elm ondani?!) Előtte egyesül a két
Blau-patak, a N agy-Blau és a Kis-Blau, s az általuk
közrefogott szigetecskén kóstolhat bele az ősi U lm ba
az, aki szereti a m últ ódon hangulatát. M ert ezt a
negyedet szerencsére elkerülték a m ásodik világháborús
bom bázások, melyek egyébként bizony eléggé elcsúfí­
tották a város arculatát. (Az előbb em lített Esküház is
rom ba dőlt, s helyreállítása tíz évig tarto tt.) N os, a kis
szigeten m egm aradtak a középkor festői házacskái,
köztük a m ár em lített híres ulmi hajóépítő céh
székháza.
A helybeliek azt m ondják, a régi U lm ról az utolsó Einstein. USA Y 1237
fénykép a m ásodik világháború vége felé készült, Rom -
mel tábornok temetésén. A hősöknek kijáró katonai
díszpom pa felől - álszent m ódon - H itler rendelkezett,
m iután öngyilkosságba hajszolta táb o rn o k át. Kevéssel
a temetés után m egkezdődött U lm bom bázása. A régi
ulmiak ma csodálkozva néznék városukat. Kepler, aki
évekig élt a városban, aligha találná meg szállását. De
még A lbert Einstein, a városnak 1879. m árcius 14-én
született nagy tudós fia is m egdörzsölné a szemét, ha
élne, s újfent m egállapítaná, hogy m inden viszonylagos;
nemcsak a világegyetemben, hanem az em beri emléke­
zetben is. A világhírű ulm iak közül talán csak H erbert
von K arajannak volt rá m ódja, hogy a felerészt m o­
dern, felerészt ódon U lm mai Janu s-áb rázatát összeves­
se annak a városnak az arculatával, melyben szédítő
Einstein
USA 15c
csúcsokra ívelő karm esteri pályáját valaha megkezdte.

25
 i » » » m mit www f m w\ Az óváros parti sétánya és ennek környéke m inden­
esetre épségben m aradt, legalábbis - hogy ne legyünk
hűtlenek Einsteinhez - viszonylag. M a is ép a híres
Reichenauer H of, melyet U lrich Ehinger épített 1535-
ben, s melyben V. K ároly császár több ízben is meg­
szállt. M egm aradt a Sas bástya, G ideon Bacher müve,
mely 1608 óta nézi a D una aláhöm pölygő habjait, s
ahonnét a repülő szabó a folyóba zuhant. S m a is áll,
több m int hatszáz éve, a Liba torony, a hajdani városfal
egyik erőssége, előtte a 16. században létesített O rosz­
lán kúttal.
Jóval a rég volt városfalakon kívül, ám ugyancsak a
bal p arton, mintegy jó kilom éternyit folyással szemben
*^ *■*- ■
“ * *■» *■■■■»^ ^ ^ sétálva egyedülálló érdekességü m úzeum ot találunk. Ez
V. Károly. Belgium 582 sajátos kutatási területe következtében tán még a T a­
nácsháza mellett álló városi m úzeum nál is nagyobb
turistacsemegének számít. Pedig a városi múzeum telis­
teli van szebbnél szebb középkori képző- és iparm űvé­
szeti remekekkel!
Miféle múzeum h át ez itt, az Illerstrasse, a Bismarck-
ring és a D una három szögében?
Kenyérmúzeum.
Szerényen csak a N ém et Kenyérmúzeum nevet viseli,
ám alighanem a világ egyetlen ilyesfajta intézménye.
Több m int három évtizede alapították.
M egvan benne m inden, ami a kenyérrel egyáltalán
kapcsolatos lehet. Kemencék a kőkorszaktól napjain­
kig. M alom kellékek. A kenyérrel foglalkozó m űalkotá­
sok, köztük egy két és fél évezredes görög terrakotta-
csoportozat, melyen négy nőalak kenyeret dagaszt, il­
letve süt. A pékek és m olnárok céheire vonatkozó régi
okm ányok. K enyérkönyvtár, kenyérlevéltár. Régi sütő­
házak szobornak kifaragott gerendái. Óriási, lenyűgöző
gyűjtemény. Bevallott célja pedig, hogy figyelmeztesse
és fölrázza a lá to g a tó t: az emberiség egyharmada ma is
éhezik!
A túlsó parton, N eu-U lm ban, két-három kilométert
fölhaladva az Illeren, a wiblingeni apátsági tem plom ­
hoz érünk. Az itteni kolostort H artm ann és O ttó von
K irchberg alapította, a szentföldi keresztes h ad járato k ­
ból visszatérve. R óm ából m agukkal hozták - úgymond
- Jézus keresztjének egy darabját. Ehhez aztán messze
földről zarándokoltak a hívők. A kár valódi a grófi
fivérek fadarabja, ak ár nem, annyi bizonyos, hogy még
ma, csaknem kilenc évszázad m últán is itt, e falak közt
őrzik, m int a város egyik legnagyobb nevezetességét.
Egyébként a kolostorkönyvtár csodálatos barokk pom ­
pája is figyelmet érdemel.
Ulm persze nem csak egyetlen ro ppant múzeumnak
tekinthető. Eleven város ez, m odern tervezőirodákkal,

26
sportszerkészítő üzemmel, teherautógyárral. A város­
ban készült tűzoltókocsik és om nibuszok a világ m in­
den tájára elkerülnek, Szibériába csakúgy, m int
Afrikába.

Bécsből a nyaktiló felé

L E IPH E IM , G Ü N Z B U R G

De m ár m ögöttünk van U lm , irány Regensburg! Addig

is van látni- és m egtudnivalónk bőven. Például itt van
m indjárt Leipheim és középkori kastélya, mely hosszú­
hosszú időn át ellenőrzése alatt ta rto tta a D unát.
A kastély ma is áll; három évtizede még egy osztrák Ifj. Johann Strauss.
korvettkapitányé volt, majd egy volt reutlingeni gazdál­ Ausztria 915
kodó tulajdonába került. A gazdát nem zavarta külö­
nösebben, hogy a kastély m a m ár nem olyan fontos Lehár Ferenc. MBéÁ 2622
hadi gócpont, amilyen - m ondjuk - h at évszázaddal
korábban volt. A derék em ber eladta földecskéjét és
minden jószágát, csak hogy m egvásárolhassa az ősrégi
kastélyt, és benne afféle m agánm úzeum ot rendezhessen
be. így is lett: a leipheimi kastélyt pincétől a padlásig
telirakta egy óriási régiséggyüjtemény legkülönfélébb
darabjaival. Ő m aga tartja karban, illetve javítja meg az
ódon fegyvereket, búto ro k at, órákat, képeket és külön­
böző csecsebecséket. Az ezermester egyszersmind szíves
kalauz is. Szenvedélyének igazi jutalm a, ha érdeklődő­
ket vezethet terem ről teremre, fölidézve a csöndes Leip­
heim hajdani fénykorát. K ülönösen néhány ritkaságára
büszke, botnak álcázott flintákra és tőrökre meg egy
igen tiszteletreméltó hangszerre: egy papírhengeres pia-
nolára, melyre az idők folyam án Johann Strauss (a D u ­
nát kéknek álm odó, hírneves bécsi operettkom ponista)
és nem különben hírneves m agyar utóda, Lehár Ferenc
egyaránt rázongorázta m elódiáit. Játék u k at a gram o­
fonlemeznek ez az elődje hűségesen őrzi. A kárcsak a
Duna egyik alsóbb szakaszán, Budapesten az o tt nem ­
régiben m egtalált hengeres fonográf K ossuth Lajos
hangját, az elsőnek m egörökített m agyar hangot.
A kurta leipheimi látogatás után G ünzburgba, az
egykori róm ai G ontiába érkezünk. Ez az alig több m int
tízezer főt számláló, félig svábok, félig bajorok lakta
városka „K leinwien” , azaz Kis-Bécs néven került a
köztudatba. Itt a D una m ár nemcsak kilépett a hegyek
közül, de jócskán el is távolodott tőlük. Itt veszi föl a
G ünzöt, mely a város nevében is szerepel. Bár talán a
„M ünzburg”, azaz „É rm evár” találóbb elnevezés vol­
na, hiszen az itteni nevezetes pénzverdében gyártották
a M ária Terézia-ezüstpénzt, egyik felén a császárasz-

27

Mária Terézia. Ausztria 154
Gyorskocsi átfogatolása
a bajor határon (Friedrich
Gauermann festménye).
Ausztria 1137
r e p u b lik ö s te r r e ic h
L nem láto tt nagyságú és pom pájú ünnepi menet haladt
28
szony - egyúttal günzburgi őrgrófnő - képm ásával, a
m ásikon a H absburg-ház címerével, a kétfejű sassal.
A pénzverde egyébként ma m ár csak történelm i em lék;
hajdani kancelláriájában m ost a városi rendőrkapitány­
ság székel.
A városka még nincs egészen kétszáz kilométerre a
donaueschingeni „D o n au ”-forrástól, de - am int látható
- a H absburgok, a régi róm aiakhoz hasonlóan, elég
fontosnak ítélték, ennek megfelelően G ünzburg évszá­
zadokig birodalm uk egyszerre legészakibb és legnyuga­
tibb hídfőállása volt. A városkapu tornyát és ablakzsa­
luit m a is a piros-fehér-piros színek díszítik, s a kap u to ­
rony alsó részén m a is o tt ékeskedik - igaz, m ár csupán
történelm i ereklyeként - a hajdan hivalkodóan büszke
H absburg-cím er. A „kis-bécsi” lakosok m a is sóhajtoz­
va emlegetik a városka 1301-től 1805-ig tartó fényko­
rát, m ikor is G ünzburg a burgaui őrgrófság fővárosa
volt. A m ióta Bajorország része lett, a város elveszítette
korábbi jelentőségét. A zelőtt ugyanis itt haladt keresz­
tül a Párizsból Bécsbe vezető főút. Az ide érkező kocsik
utasainak legalább egy éjszakát a városka huszonkét
fogadójának egyikében kellett tölteniük (közülük a
G asth o f zűr M ünz - a Pénzérméhez címzett fogadó -
és néhány társa m a is m űködik), tekintve, hogy G ünz­
burg úgynevezett ellenőrzési pont, afféle határátkelő-
hely volt, ahol szigorú előírás tette kötelezővé a lovak
váltását. N os, ez a helyzet 1805 után, a nagy napóleoni
átrendezés után megszűnt.
A város fénykorának utolsó éveiben szinte hihetetlen
m éreteket ö ltött az itt k ö tö tt házasságok száma. Talán
meglepő, ha ennek o k át a hódító török seregek
M agyarországról való elűzésében jelöljük meg, pedig
h át a kettő közt igenis a legszorosabb kapcsolat van.
Császári fölhívásra ak k o r indult meg, m int m ár em lítet­
tük, a dunai svábság m ásodik hullám ának áttelepítése
a török feldúlta m agyar vidékekre. N os, a fölkerekedő
sváboknak G ünzburg volt egyik fő gyülekezőhelyük, s
a hatóságok itt hozták az áttelepülni kész emberek
tudom ására, hogy csupán házas telepesek jönnek szá­
m ításba. (Ennek az intézkedésnek aligha lehetett egyéb
célja, m int a ném et etnikum védelme, az áttelepülő
nőtlen svábok elm agyarosodásának m egakadályozása.)
N osza, a nagy ú tra m agukat m ár elszánt és javaikat
m ár pénzzé tett legények, jórészt ham arjában előtalált
günzburgi hajadonok oldalán, egyszeriben m egrohan­
ták a M árton-tem plom ot, ahol vége-hossza nem akadt
az esketésnek.
Egyébként 1770. április 28-án történelm ük egyik leg­
nevezetesebb n apjára virradtak a günzburgiak: soha
át városuk kapuján. Ö tvenkét kocsi, három százhetven
paripa! Az ifjú hölgy, akit Bécsből Párizsba a parádés
konvoj kísért, arra készült, hogy H absburg-császárle-
ányból francia királyné legyen. Hogy is sejthette volna,
hogy férje, XVI. Lajos uralkodásának az európai és
világtörténelem egyik legnagyobb forradalm a veti majd
végét; hogy ő m aga is a nyaktiló alatt végzi, s hogy fia,
a kis Lajos K ároly, noha XVII. Lajosként tartja m ajd
számon a történetírás, sosem lesz király, m ert a Temple
nevű börtönbe zárják, hogy aztán nyom a vesszen, és
senki soha többet ne halljon sorsáról? Bizony, M arié
Antoinette, M ária Terézia leánya még mit sem tu d o tt
e reá váró tragikus napokról, am ikor 1770 áprilisában
átkocsizott a föllobogózott G ünzburgon.
A zután elzúgtak a francia forradalom napjai, s N a ­
póleon uralm a következett, m ajd az ulmi csata, mely
után Bécs emberei részben elégették, részben kocsira,
illetőleg ulmi skatulyára m enekítették irataikat, s szél­
sebesen elillantak G ünzburgból, melyet B onaparte a
vele szövetséges bajoroknak ad o tt jutalm ul. A városka
megszűnt határátkelőhely lenni, s így véget is ért sok
száz éves fénykora.

BUNDES

A blindheimi mészárlás
L A U IN G E N , B L IN D H E IM

Lauingen, a bajor szomszédvár sosem bizonyult olyan

jelentős fészeknek, m int G ünzburg. Bécset nem érdekel­
te különösebben; m iért is érdekelte volna? Fekvése
5
hadászati szem pontból jóval kedvezőtlenebb volt, hi­
NSZK 361
szen amíg G ünzburg dom boldalra épült, megfelelő átte­
kintést nyújtva a környékről, és védelmet bárm ily m a­ NSZK 1058
gas vízállás ellen, Lauingen a p arto n terült el. Szenve­
dett is az áradásoktól eleget.
A városkának mindössze három nevezetessége van.
Az egyik, hogy falai közt született 1193-ban A lbertus
M agnus, más néven Lauingeni A lbert, Bollstádt grófja,
püspök, a középkor egyik legnagyobb tudósa, D om on­
kos-rendi skolasztikus bölcselő, A quinói Szent Tam ás
tanítóm estere, egy ideig Regensburg püspöke. A másik
az im pozáns Schim melturm, melynek tán nagyobb te­
kintélye volna, ha az ulmi M ünster, a tem plom tornyok
magassági világcsúcstartója tőle csak egy kicsit is távo­
labb épül föl... Végül a harm adik: itt, Lauingennél
keltek át 1704-ben az egyesült fran cia-b ajo r csapatok

29
 a D unán, s meneteltek az újkor első óriás m éretű k ato ­
nai konfliktusának színhelye, a H öchstádt melletti
Blindheim falucska felé.
Blindheimben semmi nem árulja el, hogy az első
világháborút megelőző idők csatái közül itt ment végbe
a talán legtömegesebb mészárlás. Ö tvenhatezer francia
és bajor katona állt szemben Savoyai Jenő herceg és a
brit M arlborough herceg egyesített erőivel, szám szerint
ötvenkétezer fővel. Boldog idők! - sóhajthat föl valaki,
aki ismeri a m ásodik világháború szám adatait. Boldog
idők, igen, am ikor két, egyenkint fél népstadionnyi
árm ádia összeütközése jelentette a tömegmészárlás
csúcspontját... Lehet, de azért a résztvevőknek a blind-
Savoyai Jenő szobra heimi csata is iszonyatos volt. Agyba-főbe kaszabolt,
Bécsben. D. Reich 689 elvérzőfélben lévő katonák, D unába fúlók, kar vagy láb
nélkül m arad tak ezreinek jajszavától volt hangos 1704
augusztusában a környék, s hosszú téli estéken a hely­
béliek körében m a is szájról szájra já rn a k az e napról
szóló rém történetek, melyek az idők folyam án mesebe­
livé dagadtak ugyan, de valóságos alapjuk kétségtelen.
Savoyai Jenő, akinek ak k o r m ár h áta m ögött voltak
történelm ileg kisebb rendű, itáliai és flandriai győzelmei
is, nem csupán első és legnagyobb haditette, a török
félhold fölötti - Lotharingiai K árollyal és Sobieski Já ­
nossal közösen kivívott - nagy bécsi diadala, ezúttal
pfalzi, brandenburgi és dán csapatokat vezényelt. M arl­
borough hercegnek brit, ném etalföldi, német és ugyan­
csak dán csapatok álltak a parancsnoksága alatt. Velük
szemben sorakoztak föl M ax Em anuel bajor választófe­
jedelem nek, a császári trón várom ányosának seregei,
illetve Tallard-nak és M arsinnak, XIV. Lajos marsall-
jainak franciái. 1704. augusztus 12-éről 13-ára virradó
éjszaka az egyesült angol-osztrák seregek észrevétlenül
m egközelítették a jól m egerősített fran cia-b ajo r álláso­
kat, s reggel meglepetésszerű tám adást intéztek ellenük.
A balszárnyon, Lutzingen felől Jenő herceg lovassága
kitört az erdőből, és m egroham ozta a bajorokat. Tal-
lard gránátosai a tem etőkertben sáncolták el m agukat.
M arlborough és a savoyai egyaránt több ízben forgott
életveszélyben, de m indkettő mindig újra kivágta
m agát - vagy a m ásikat - a bajból. Jenő herceg rettent­
hetetlennek bizonyult, sőt két tisztjét, aki pánikba esvén
m enekülésre fogta volna a dolgot, személyesen lőtte
agyon. D élután ö tk o r M arlborough döntő hadm űvelet­
re szánta el m agát: teljes m egm aradt lovas haderejét
bevetette a centrum ban. A lovasok irgalm atlanul leka­
szabolták a m ár elgyöngült ellenséges erők m aradékát.
Tallard seregének színe-virága elpusztult, a menekülők
nagy részét pedig, akik a D unán átúszva próbálták
volna menteni az irhájukat, a még szabályozatlan folyó

30
alattom os, m ocsaras m orotvái nyelték el. Az ötvenhat­
ezer főnyi francia-bajo r seregnek tö b b m int a fele vált
harcképtelenné: tizennyolcezren m eghaltak, tizenkét­
ezren fogságba estek, T allard m arsallal egyetemben.
(B rit-osztrák részről is m eghalt, illetve súlyosan megse­
besült tizenkétezer em ber.) G ünzburgban a papok és
apácák még hetek m últán is ápo lták a szétvert sereg
sebesültjeit. M ax Em anuel választófejedelem , akinek a
császárságot illető tervei ezen az augusztus 13-án végér­
vényesen füstbe - m o ndhatni: lőporfüstbe - m entek,
maga is G ünzburgban pihente ki m agát 14-én, m ielőtt
véglegesen visszavonult volna U lm irányában.
Savoyai Jenő azt kap ta jutalm ul a föllélegző bécsi
udvartól, hogy a H im m elpfortgasséban álló téli p alo tá­
ját örök időkre adóm entessé nyilvánították. (M erő vé-
letlenség, hogy éppen ebben az épületben dolgozik n ap ­
jainkban az osztrák pénzügym iniszter...)
M arlborough szám ára a brit korm ány hatalm as p a ­
lotát építtetett, melyet a csata színhelyének angol nevé­
ről Blenheim Palace-nak neveztek el. A p alota p ark já­
ban létesített gigantikus fasorok a blindheim i seregek
elhelyezkedését ábrázolják. És erről a csatáról kap ták
a nevüket az angol Bristol-Blenheim bom bázó repülő­
gépek, melyeknek a m ásodik világháborúban egyebek
közt azt a vidéket is bom bázniuk kellett, melynek tu laj­
don nevüket köszönhetik. Bizony, a történelem től nem
idegen az effajta fintor.
M arlborough herceg egyik kései leszárm azottja
egyébként kétszer is elzarándokolt az egykori csata
színhelyére. Először kétszázkét esztendővel a véres nap
után, 1909. szeptem ber 18-án, am ikor is m int Nagy-
Britannia kereskedelmi m inisztere m u tatk o zo tt be a
helybélieknek. M ásodszor húsz év m últán, 1929-ben
látogatott el a családja szám ára emlékezetes helységbe.
Ú jabb két évtized elteltével azután, 1949-ben egy, a
blindheimi földeken n ő tt diófa egy d arab ját im m ár hó-
A n g o l 7 13 -6 (FDC)

Üch!
licfc! ENARY
EÍIAHY 0F
OF íH E ííifJiaú,-
rrt 1 1 /llfC Y A li f
WINSTON CHUílC.HLL 3 WINSTON C M U fO il
rr% rrt

» SOTH NOVEMBER1974 39TH NOV6KOES1974.

. WDO&STOCK OXFORD W00ÜS7DCK OXFORD

31
 dolattal küldték el neki ajándékul Londonba. M arlbo­
rough hercegnek e leszárm azottját, aki ősénél nem cse­
kélyebb m értékben já ru lt hozzá hazája dicsőségének
gyarapításához, Sir Winston Churchilinek hívták.
H öchstádt és Blindheim k özött különben 1954 óta
stilizált kő k ard őrzi az egykori nagy csata emlékét.
F elirata a m últra utal, de a jelenhez szól: „Legyetek
úrrá a gyűlöleten, törekedjetek a békére ”

Egy város, amely elpáholta jövőjét

DONAUW ÖRTH

A blindheim i nagy ütközet mellett némileg hom ályba

vész a Schellenberg mellett egy hónappal korábban
lezajlott kisebb csata, mely M arlborough herceg táb o r­
nok diadala révén m ár sejteni engedte a következő
összecsapás kim enetelét. V alóban, így utólag visszate­
kintve az akkori arcvonalakra, az egyesült fran cia-b a­
jo r erők helyzete az enyhe létszámfölény ellenére sem
volt rózsás a blindheim i összeütközés előtt. Egyfelől az
o sztrák -b rit seregek lauingeni átkelése tette ingataggá
a Diliingen, H öchstádt és Blindheim térségében össze­
vont fran cia-b ajo r csapatok állásait, másfelől - s talán
még inkább - M arlboroughéknak a D unán huszonhat
kilom éterrel lejjebb elfoglalt pozíciója. A schellenbergi
csata u tán ugyanis a brit herceg táb o rn o k első dolga
volt, hogy ellenőrzése alá vonja a donauw örthi hidat.
Erről a hídról érdemes egy-két szót ejtenünk. Igaz,
jelentőségében sosem versenyezhetett nála jóval idő­
sebb regensburgi társával, de mégiscsak állt m ár a kö­
zépkorban, s a norvégiai Bergenből N ürnbergen és
A ugsburgon át Itáliába vezető fontos kereskedelmi út
egyik le nem becsülhető része volt. D onauw örth - vagy
ahogy egy időben nevezték: Schw abischw örth - volta­
képpen e hídnak köszönhette, hogy kilépett az ism eret­
lenségből és jelentéktelenségből, s olyan kiváltságokhoz
ju to tt, m int amilyenek a vásározási, a pénzverési és
vámszedési jog. Ezek révén gazdaságilag roham osan
föllendült, s a hajdani kis halpiacból szám ottevő város­
sá cseperedett. Ebben természetesen a híd közelében
létesült rév, a svábok lakta vidék legnagyobb kikötője
is fontos szerepet játszott. M ár a középkorban is cso­
dálkoztak volna a hajó k ra sószállítm ányokat rakodó
teherhordók és kalm ár gazdáik, ha m egtudják, hogy
nem is olyan nagyon régen csupán egy kis halásztelep
volt az általuk ism ert település helyén, pontosabban a
későbbi városnál a D u n áb a öm lő W örnitz folyócska

32
egyik kis szigetén. Ez a halásztelep ellenben - leletek
bizonyítják - a róm aiak és alem ánok koránál is jóval
régebbi időkre nyúlik vissza: egészen a kőkorszakig!
Tehát, hogy ma nemcsak kis halásztelep és dunai hal­
piac D onauw örth, azt középkori hídjának és kikötőjé­
nek köszönheti; általuk (azaz úgy m on d h atn ó k : révü­
kön) vált, m ár a 13. század végén, M ünchen és Ingol-
stadt után a leggazdagabban adózó ném et várossá a
környéken. És hozzátehetjük: az egyetlen sváb város
Hódolat a gyermek
volt, mely a többi bajor várost e tekintetben megelőzte. V. Károlynak (Albrecht
D onauw örth 1301-ben em elkedett birodalm i városi de Vriendt festménye).
rangra, s az azt követő egy-két évszázadban soha nem Belgium 1086
látott fölvirágzást ért meg. Ennek is csúcspontjának
tekinthető 1500. m árcius 8-a, m ikor is M iksa császár, V. Károly
(Tizian festménye).
„az utolsó lovag”, eleget téve a városi polgárok meghí­
Belgium 920
vásának, udvartartásával együtt megjelent a táncház­
ban, ahol az egybegyűltek a császári unoka megszületé­
sét ünnepelték. Ebből az ünnepelt pólyásbabából lett
később a rettegve tisztelt V. K ároly császár, akitől
egyébként a város majd m egkapja máig is érvényben
lévő címerét, arany mezőben a kétfejű fekete sassal.
A reform áció és ellenreform áció k orában - a 17.
század elején - a város korábbi helyzete megrendült.
Polgárvárosról lévén szó, nincs semmi meglepő abban,
hogy a lakosok túlnyom ó többsége 1600 körül protes­
táns volt. A Szent K ereszt-kolostorbéli b arátok egyik
körm enetét aztán a protestáns hívők 1607-ben kihívás­
nak fogták föl, s alaposan elpáholták a résztvevőket.
A császárnak, am ikor ez a tény a tudom ására ju to tt,
első dolga volt eltörölni a település birodalm i városi
rangját. Mi több, az uralkodó beleegyezésével Bajor
M iksa herceg tüstént rá is tette kezét a városra, s vissza-
kényszerítette lakóit a katolikus hitre. Az intézkedés a
protestáns N ém etország egészében óriási m ozgolódást
váltott ki; nem csoda, ha föllángolt a háborúság a
különféle tartom ányok, illetve a más hiten lévők - k ato ­
likusok és protestánsok - között. Ez volt a nevezetes
harmincéves háború (1618-1648), melybe a külföld is
beavatkozott; végül G usztáv A dolf svéd király csapatai
űzték ki a D onauw örthöt védelmező szerb H absburg-
katonákat, s megszállták a várost.
D onauw örth ettől a történelm i pillanattól fogva
megrekedt a fejlődésben, lakosai vallásától függetlenül.
A városka sokat szenvedett a m ásodik világháború­
ban, de azután m agára talált, s ma ismét szemet-lelket
gyönyörködtetnek csinosan helyreállított régi házai,
középületei, emlékművei. Az újonnan épült házak is
szépek, de az igazi szépséget D onauw örthben m a is a
15-16. századi építmények - tem plom ok, polgárházak
- árasztják. Az eltékozolt fénykor alkotásai.

33
 Hogyan kerül Franciaország a Duna
partjára?
OBERHAUSEN, N EU B U R G

Ú jabb harm incöt kilom étert m egtettünk, s tüstént meg­

érkezünk az erdős-dom bos N euburgba. Itt sem felejt­
hetjük el, hogy a D u n a az évszázadok folyam án nem ­
csak k u ltúrák és árucikkek cseréjét előm ozdító vízi út
volt, hanem stratégiailag igen fontos hadiösvény is.
Erre utal - például - a N euburggal határos O berhau-
senben egy különös, F ranciaország területéhez tartozó
sírhely.
H ogyhogy? N em tévedés ez? Miféle csoda révén ke­
rü lt F ranciaország O berhausenbe, a D una partjára?
A szóban forgó oberhauseni sírt 1800-ban ásták,
azon a helyen, ahol Théophile M alo C orret de L atour
d ’Auvergne, „a K öztársaság seregének első grán áto sa” ,
N apóleon kedves kato n ája a franciák akkori ném etor­
szági h ad járatáb an elesett. Itt tem ették el a b áto r h ar­
cost, akit B onaparte annyira megbecsült, hogy a föld­
d arab o t, melyben a vitéz m egpihent, m indjárt meg is
v ásároltatta. A bekerített sírhely tulajdonosa a mai
napig - telekkönyvileg igazoltan! - a francia állam,
an n ak ellenére, hogy az auvergne-i hős m aradványait
1889-ben, a nagy francia forradalom kirobbanásának
centenárium án hazaszállították szülőföldjére.
Théophile M alo C o rret de L ato u r d ’Auvergne, a
nyughatatlan vérű k ato n a még XVI. Lajos uralkodása
idején lett tiszt, m ajd elhagyta hazáját, hogy az észak­
am erikai függetlenek segítségére siető La Fayette sere­
gében harcoljon a szabadságért. K öztársasági eszméi
hevítették hazatérte u tán is, s régi rangjáról lemondva,
egyszerű k ö zkatonaként állt be N apóleon zászlaja alá.
Itt sorozatosan kitüntette m agát, s noha többször is
búcsút m o n d o tt az aktív katonáskodásnak, hiszen m ár
La Fayette.
A ir M ail
USA Y 561 (FDC)

The. {rrivaTSiAmerica0/ Dr. Steiner L á s iló

H -1051 B U D A P E S T 5
- ^(a rq u is d e ja fa ye ttf Október fc utca 8 azám
u* 1777-1977 Hungary

34
nem volt éppen fiatal, m indig újra csatasorba állt, ha
úgy érezte, a hazának még szüksége van rá. N em csoda,
ha nem ágyban, párnák közt érte a vég.
A csatát, amelyben elesett, az övéi nyerték meg. Visz-
sza is foglalták nyom ban a blindheim i ütközet ó ta a
höchstádti városháza épületében ő rzött francia zászló­
kat és fegyvereket.
O berhausen neve m a az európaiakban m ár nem a
napóleoni háborúk emlékét idézi föl, inkább filmeket
ju ttat eszünkbe. Ám ez a dunai kis O berhausen nem
azonos a Ruhr-vidéki nagyobbal, ahol rendszeresen
megrendezik a rövidfilmek fesztiválját!
N euburg neve m ag y aru l: Ú jvár. Ez a vár - po n to sab ­
ban kastély - m a m ár nem éppen ú j: négyszáz évesnél
is öregebb. De ha az em ber figyelembe veszi, hogy -
például - Párizsnak épp az e^yik legrégibb hídját neve­
zik „P ont N e u f’-nek, azaz Új H ídnak, ak k o r nem is
annyira tévesnek, m int inkább m eghatónak érzi az elne­
vezést. M ert gondoljunk csak bele: milyen nagyon
büszkék lehettek a helybeliek, am ikor O ttheinrich
pfalz-neuburgi herceg, az első lutheránus bajor főúr
megépíttette káprázatos reneszánsz palotáját, melyhez
fogható a D una teljes hosszában ak k o rtájt csak H unya­
di M átyás visegrádi palotája volt! De - szemben a
visegrádi palotával - a káprázatos neuburgi kastély,
melynek környéke nem ismerte a török igát, kiállta az
idő próbáját. Itt nem kellett - m int V isegrádon - szor­
gos m unkával kinyom ozni és kiásatni a vörösm árvány
kapukat, k utakat: ugyanazok a vörösm árvány csodák
itt épségben m egm aradtak, s építtetőjük dicsőségét hir­
detik a beléjük vésett, egym ásba hurkolt O H betűkkel
- egyszersmind diszkréten elhallgatva, hogy gazdájuk
vagyonát ez az uralkodók kincstárára m éretezett ki­
adás, bizony, nem csupán m egcsappantotta, de föl is
emésztette. M agyarán: O ttheinrich úr, mi tagadás, I. Ferenc francia király
(1494-1547).
tönkrem ent. Bukszája nem állta a versenyt V III. K ároly
Francia Y 1518
angol és I. Ferenc francia királyéval, hogy V. K ároly
császáréról ne is beszéljünk. Ez utóbbi uralkodó külön­ — Kfc'1’1 lil.KM fc FRANí MSI
ben, dühre gerjedve, am iért egyik alattvalója nem átall
véle versengeni és ráadásul még protestáns hitet is
vallani, véget vetett e m éltatlan helyzetnek: száműzetés­
be küldte a m agáról megfeledkezőt. Tizennégy évig
tartott a kegyvesztettség, 1542-től 1556-ig, ak k o r O tt­
heinrich úr ismét fölvitte a választófejedelemségig. Élete
utolsó három esztendejét ebbeli minőségében Heidel-
berg uraként élte le, s m ert szenvedélyes apostola volt
az új építészetnek, e helyütt fogott bele m inden idők
legszebb német reneszánsz kastélyának építtetésébe.
Neuburg azonban egykori u rának hosszas számkive-
tettsége idején is m egm aradt a protestáns hiten, 1614-ig, *

35
........... . am ikor is a kastély új ura, W olfgang Wilhelm herceg
politikai okokból ismét a katolikusokhoz pártolt, s az
akkori idők jogszokásának megfelelően valamennyi vá­
roslakónak követnie kellett hitében. A várkápolnának
a híres salzburgi mester, H ans Bocksberger által festett
csodálatos freskóit, melyek a prófétákat és apostolokat
protestáns szellemben, nagyon is e földi lényekként
merészelték ábrázolni, az új papok sürgősen átmeszel-
René Descartes és főműve. tették. Több m int három száz évnek kellett eltelnie ad ­
Francia Y 342 dig, míg valaki - 1933-ban - egy véletlen folytán észre
nem vette, hogy a fal mészrétege nagy értékű m űalko­
tást takar. A Bocksberger-freskókat tehát még csak alig
több m int fél évszázad óta ismeri a világ.
N euburg elsősorban mégsem Bocksberger újra föllelt
és szépen helyreállított freskóiról nevezetes, hanem egy
francia névről. S még csak nem is Théophile Malo Corret
de L atour d ’Auvergne-éről. Az, akiről N euburg híres,
nem katona volt, hanem filozófus és matem atikus, ko­
rának, az 1600-as évek első felének legeredetibb és leg­
nagyobb hatású bölcselője. G ondolkodása még három
és fél évszázad m últán is elevenen hat, sőt hazája nyel­
vén is tükröződik. Ez a bölcselő - René Descartes -
huszonhárom éves volt, am ikor 1619-ben a városkába
érkezett. K örös-körül - m int annyiszor - háború dúlt,
ám D escartes-ot a hadi események nemigen kötötték le.
Téli szállásán - m int em lékirataiban írja - nem talált
semmiféle szórakozást, és szerencsére sem gond, sem
szenvedély nem nyom asztotta, minélfogva egész álló
nap a jól fűtött szobában üldögélve ellenállhatatlan
késztetést érzett a gondolkodásra. Saját bevallása sze­
rint a sorsdöntő nap 1619. novem ber 10-e volt, ekkor
ju to tt el annak a fölismerésnek a küszöbére, melyet
híres m ondása ekként rögzít: „Gondolkodom, tehát va­
g yo k.” N euburgban m a is van Descartes gimnázium,
ahol egyebek közt e híres m ondást is tanulják a ne­
bulók, talán nem is sejtve, hogy éppen városukban
született meg a kartéziánus filozófia e világhírű tétele.

Tengeri csata
kilencszázkilencvenegy forintért
IN G O LSTA D T

Következő állom ásunk: Ingolstadt, ahol a D una jelen­

tősége, legalábbis napjainkban, eltörpül a három csőve­
zetéké mellett, mely folyását három helyütt keresztezi,
egy méterrel a vízfenék alatt. A tankhajókról Marseille-

36
ben, G enovában és Triesztben egy-egy csővezetékbe
kerül a jelenkor egyik legdrágább és legfontosabb
nyersanyagkincse, az olaj, hogy föld alatt és víz alatt
jusson el Ingolstadtba, az olajvárosba, ahol az utóbbi
években sorra épülnek az óriás finom ítók; majd onnan
tovább, Karlsruhén keresztül a Rajnához. Az ingol-
stadti olajfinomítók kapacitása akkora, hogy az egész
bajor vidéket és N yugat-A usztriát képesek ellátni. So­
kan ma Ingö/stadtnak becézik a várost, tekintve, hogy
az „Ö l” szócska németül olajat jelent.
Az évszázadok folyam án a város megszokta, hogy
- Bajorország pontos földrajzi középpontjába esvén -
minden európai háború egy-egy vagy ak ár több ost­ é
romló sereget hoz kapui alá. Az erődfalak százszor •
beom lottak; százegyedszer is fölhúzták őket. A helység GENERAL DE GAULLE . PARI S •
katonai jellegét az első világháborúban külön is kiemel­ *
te, hogy várbörtönében igen magas rangú foglyokat Francia Y 1697
helyeztek el. A sors iróniája, hogy kik kerültek itt egy
időben egymás mellé.
Elsőként talán említsük meg azt a hórihorgas, m o­
gorva francia századost, aki 1916-ban, a verduni csatá­
ban megsebesült, és német fogságba esett. M iután h á­
romszor is szökést kísérelt meg, a katonai hatóságok
jobbnak látták az ingolstadti várbörtön vastag falai
mögé helyezni. A százados itt is rendkívül aktívnak
m utatkozott: németül tanult, előadások tartására vál­
lalkozott, naplót írt. Később alkalm a nyílt arra, hogy
a német militarizmus egy újabb és minden addiginál
vérengzőbb roham át személyesen segítsen megfékezni.
Az ingolstadti várbörtön akkori százados foglyát
Charles de Gaulle-nak hívták.
M ielőtt azonban ismét új becenévvel - Ingaullestaát
- ruháznánk föl a várost, vegyük szemügyre a későbbi Francia Y 1695
államelnök tábornok hajdani fogolytársát, M ihail Nyi-
kolajevics Tuhacsevszkij orosz tisztet, aki néhány évvel
később - 1921-ben - a Vörös Hadsereg főparancsnoka­
ként majd győzelmesen nyomul előre Varsóig - mostani
rabtársa ellenében.
Tuhacsevszkij később a szovjet hadsereg vezérkari
főnöke lett, majd - sajnos - a forradalm i mozgalom
vértanúja, a sztálini önkény áldozata. A hitleri kémszol­
gálatnak ugyanis sikerült olyan látszatot keltenie, m int­
ha a tábornok az ő zsoldjában állna, mire Tuhacsevsz-
kijt 1937-ben halálra ítélték és kivégezték. így aztán a
hitleristák elleni háborúban Tuhacsevszkij m ár nem
játszhatott katonai tudásával szerepet. Szemben egyko­
ri ellenlábasával, De Gaulle-lal, aki - ja, ilyen a histó­
ria ! - a szovjet népek szövetségeseként írta be nevét a
náci fasiszták ellen vívott világméretű harc történetébe.
S hogy az ingolstadti körkép teljes legyen: ugyancsak

37
 V ffffw p p p p ff az első világháború em lített napjaiban jelent meg a
várbörtönben látogatóként a V atikánnak N ém etor­
szágban tevékenykedő nunciusa, M onsignore Eugenio
Pacelli, hogy a raboskodó tisztek hogyléte felől érdek­
lődjék (értsd : ellenőrizze, vajon a rab tartó k betartják-e
a nemzetközi m egállapodásokat), és átadja a foglyok
szám ára gyűjtött szeretetcsom agokat. A m ásodik világ­
háború idején aztán ő is az események középpontjába
került, im m ár X II. Pilis pápa néven; ám érdekes m ódon
ekkor m ár kevesebbet tett azért, hogy a nemzetközi jog
előírásait az új ném et m ilitaristáktól számon kérje...
Az első világháború u tán eltűntek az egyenruhák
Ingolstadt utcáiról, s az em berek egy része úgy érezte,
Vatikán 85 a város élete kibillent a tö b b évszázados kerékvágásból.
Sajnos, az egyenruhák csakham ar újra megjelentek, s
nyom ukban újabb világégés já rt, melynek vége felé - a
sarokba szorított ném et fasiszták „jóvoltából” - sorra
levegőbe röpültek a szép D una-hidak - Ingolstadt-
ban is.
Egyébként a város legértékesebb történelm i ereklyé­
jét, Zeckl m ester arany m onstranciáját is katonai ü tk ö ­
zet ihlette. Igaz: jóval régebbi.
Bő négy évszázaddal ezelőtt, 1571. október 7-én az
egyesült spanyol, velencei és pápai flotta, melyet számos
katolikus város és hercegség tám ogatott, Lepantónál,
a görög p arto k előtt megsemmisítő vereséget m ért az
addig legyőzhetetlennek vélt török hajóhadra. (Ennek
emlékére szól a katolikus világban az esteli harangszó.)
S noha a győztesek elm ulasztották, hogy diadalukat
nyom ban kihasználva egyszer s m indenkorra bebizto­
sítsák m agukat a török további hódítási kísérleteivel
szemben (mely m ulasztás E urópának teljes évszázadnyi
időveszteséget okozott), m ost m ár legalább megvolt az
erkölcsi erő a küzdelem folytatására. 1678-ban m ár
látszott, hogy mégiscsak kár volt Lepanto után lélegzet­
hez engedni a törö k ö t, m ert emez m indinkább előreha­
tolt K özép-E urópában. Az ingolstadti polgárok, hogy
az eget a fenyegettetés hónapjaiban a m aguk oldalára
állítsák, Johann Zeckl augsburgi aranym űvest egy
A lepantói csata. arany m onstrancia elkészítésével bízták meg. K iköté­
Monaco 1020 sük csupán annyi volt, hogy a m űnek Lepantót, a le­
pantói győzelmet kell valamilyen form ában fölidéznie.
Öt évvel később a török körülzárja Bécset. Még ab ­
ban az évben elűzik Bécs és további három éven belül
Buda alól. A m ikor Zeckl mester - három évtizedes
m unkával - bevégzi élete főművét, s jelenti megbízói­
nak, hogy a Lepanto-m onstrancia átvehető, a naptárak
im m ár... 1708-at írnak, s a tö rö k jó messzire került a
várostól. Az ingolstadtiak becsületére legyen m ondva,
hogy az atyáik által m egrendelt - és persze megelőlege-

38
zett - m unkát mégis át-, illetve megvették, kifizetvén az im n
aranyműves által kért kilencszázkilencvenegy akkori
forintot. Az összeg - szó ami szó - igen m éltányos volt,
főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Zeckl m ester h a r­
minc évet áldozott életéből erre a m u n k ára (megérte
neki, hisz neve ezáltal m arad t fönn!), továbbá, hogy az
egy m éter huszonkilenc centi m agas és tizennyolc kiló
súlyú, kisebb részben aranyból, nagyobb részben ezüst­
ből készült m űtárgy nem esfémértéke is tetemes. N em
szólva a káprázatos kidolgozásról, mely a kor egyik
legimpozánsabb műrem ekévé avatja az augsburgi m es­
ter m unkáját: a keresztény flottát vezérlő adm irális,
Ausztriai D on Juan, V. K ároly törvénytelen fia a p a ­ iimiiaiáÉÉiiiÉii
rancsnoki hídon áll, s éppen elsüllyeszti az egyik tö rö k Don Juan d'Austria és
gályát. H ullám ok tajtékoznak, a török hajósok arcán a lepantói csata.
néma halálordítás, kardok készülnek lecsapni, m ene­ Spanyol 851-852
külni igyekvő hárem hölgyek hajolnak át kétségbeeset­ (blokkpár)
ten a korláton, a török hajóhad parancsnoka m entő­
csónakba száll, m iközben az angyalok a m ennyekből
villám okat szórnak, és szelet fújnak a v ito rlák b a...
M indez aranyból és ezüstből, potom kilencszázki­
lencvenegy - igaz nem mai és nem m agyar - forintért.
Vagyis három és egynegyed kiló tizennyolc és fél k ará­
tos aranyért!

A bűvös tizennyolcas szám

EINING, WELTENBURG, KELHEIM

A D una m ár készülődik, hogy újólag keresztültörje a

jura kori Frank-A lbot. Erre az áttörésre W eltenburg és
Kelheim között kénytelen m agát rászánni, addig azon­
ban még el kell folynia Eining és Hienheim között. E két
települést csupán azért em lítjük, m ert itt meg a D u n á­
nak kellett az ókorban gondoskodnia arról, h o g y ... ne
történhessék áttörés. M árm int katonai.
A régi róm ai birodalom limese, m egerősített h atárv o ­
nala a Fekete-tengertől a D una m entén éppen idáig,
Einingig húzódott. Itt állt az utolsó róm ai végvár, A bu-
sina, melynek romjai m a is állnak. Az erőd a folyó fölé
meredeken kiugró hegyfokon épült, an n ak bizonyságá­
ul, hogy az im périum katonai irányítása még véletlenül
sem kerülhetett kezdők kezébe. R óm a alaposan ellenőr­
zése alatt ta rto tta a folyót; kedvezőbb természetes h a ­
tárt keresve sem találh ato tt volna. Itt állom ásozott -
határőrszolgálatot teljesítve - előbb a negyedik gall
cohors (azaz mai m agyar szóval zászlóalj), m ajd a h ar­
madik britanniai. Itt is, akárcsak az óbudai A quincum -

39
bán, jól láth ató az ókori R óm a m agas fokú civilizációs
fejlettsége, am it egyebek közt a fürdők padlófűtése is
jelez. De katonai tudom ány ide, civilizáció oda, eljött
az idő, am ikor a gigász belülről meggyöngült, és többé
nem volt képes fön n tartan i a kiterjedt birodalom k ato ­
nai és polgári igazgatásának rendszerét. U gyanakkor a
germ án népek egyre fejlettebb katonai technikát alakí­
to ttak k i: sok vasfegyvert használtak, s vas volt náluk
a fegyelem is. így esett, hogy az alem ánok végül mégis­
csak áttö rték a híres limest, ak ár a D una a rendíthetet­
lennek látszó ju ra kori hegységet.
U gyanitt törtek át sok-sok évszázaddal később,
1945-ben az am erikai csapatok is. S mivel a fasiszták
elkeseredetten ellenálltak, az egykori A busina erőd to ­
vább om lott-pusztult. R áadásul a környékbeliek utána
hónapokig ide já rta k kövekért, hogy belőlük építsék
újjá a harcok során összedőlt házaikat. így épültek bele
a régi róm ai őrfalak a mai Einingbe. A hatóságok
szerencsére véget vetettek az ókori emlékek elherdálásá­
nak : m a nem valamely birodalom biztonságát, hanem
éppen a hajdani határő rállo m ást őrzik Einingben. E h­
hez nem kellenek cohorsok: a végvár kulcsait egy ideva­
lósi asszonyra bízták.
W eltenburg, akárcsak Beuron, kolostoráról neveze­
tes. M ár ezerhárom száz évvel ezelőtt is állt: benne Íro r­
szágból áttelepült b aráto k élték szigorú szerzetesi életü­
ket. Egy am atő r régész azonban nem rég jóval régebbi
település nyom aira b u kkant, s fölfedezése nyom án sike­
rült is kiásni egy egész sor olyan ház alapjait, melyekben
kerek hatezer évvel ezelőtt éltek emberek. Ez a régészeti
lelet egyszeriben a háttérbe szorította a városka addigi
fő nevezetességét, az Asam fivérek által épített és fara­
g ott barokk tem plom ot.
R itka látvány a W eltenburgból Kelheim felé vezető
folyószakasz. Itt a D una egészen szűk szorosban, m ere­
dek sziklafalak közt folyik. A sziklafalban vasgyűrűk
so rjázn ak ; arra szolgálnak, hogy horgas végű rudakat
akasztva beléjük, a ladikokat, dereglyéket sodrás elle­
nében is fölvontathassák a vállalkozóbb szellemű hajó­
sok. A m otoros k irándulóhajóknak persze nincs szük­
ségük rájuk.
Kelheim legfeltűnőbb épülete az úgynevezett Felsza-
badítási C sarnok. É píttetője I. Lajos bajor király volt,
aki - noha gyűlölte N apóleont - 1809-ben tró n ö rö k ö s­
ként még az ő oldalán vezérelte a bajor seregeket. A ztán
az utolsó pillanatban az o ro sz-p o ro sz-o sztrák koalí­
cióhoz csatlakozott, s így tíz nappal később, 1813. o k tó ­
ber 18-án a győztesek oldalán fejezte be a nagy lipcsei
csatát. Ennek öröm ére a király két épületet em eltetett:
R egensburg alatt a W alhalla-tem plom ot, mely egy­
szersmind nemzeti panteonként, a kiemelkedő német
személyiségek szoborcsarnokaként is hivatva volt szol­
gálni, valam int a negyvenöt m éter m agas kupolájú kel-
heimi Felszabadítási C sarnokot. Ez utóbbi épületnek
Lajos király 1843-ban rakta le alapkövét, még nem
sejtve, m ekkora nehézségek árán tudja csak előterem te­
ni a befejezéshez szükséges pénzt. Ö t évvel később
ugyanis egy Lola M ontez nevű, tüzes vérű táncosnő
iránti olthatatlan rajongása következtében le kellett
köszönnie trónjáról, s ezzel anyagi lehetőségei is jócs­
kán m egcsappantak. Végül azonban egykori udvari
építésze, Leó von Klenze türelm esnek és m egértőnek
m utatkozott, s lassacskán a pénz is egybegyűlt.
M int m ondtuk, a lipcsei csata október 18-ára esett,
s véletlenül ugyancsak egy 18-ai napon szenvedett N a ­
póleon vereséget W aterloonál, 1815 júniusában. I. L a­
jos ebben égi jelet vélt fölfedezni, tehát Leó von Klenzé-
vel akként építtette meg a csarnokm onstrum ot, hogy
benne a „bűvös” 18-as szám főszereplő legyen. Ennek
megfelelően a csarnok alapzata egy tizennyolcszög; a
gyámpillérek, illetve a különféle ném et törzseket áb rá­
zoló szobrok száma egyaránt tizennyolc. H árom szor
tizennyolc, tehát ötvennégy oszlophoz tizennyolc fali­
fülke járul, ugyanennyi falioszloppal, s ennek kétszere­
sével a felső köríven, továbbá ugyancsak tizennyolc­
tizennyolc tábla hirdeti a legkiválóbb hadvezérek
(Schwarzenberg, Blücher, Radetzky stb.), illetve a visz-
szafoglalt legfontosabb erődök nevét. A főpárkányzat
kétszer tizennyolc, azaz harm inchat mezőre oszlik, a
kupolába tizennégyszer tizennyolc, azaz kétszázötven­
két süllyesztett szekrény épült.
A babonás I. Lajos igazán öröm ét lelhette a sok Nagy Károly. Pfa/z 15
tizennyolcasban. Talán csak azt bánta, hogy nem 1818- ■ fw v iv w fn fv fv n i
ban fogott hozzá az építtetéshez. A kkor ugyanis még
gazdagabb v o lt...
A második világháborúban aztán a gigantikus csar­
nok boltíves pincéi kincseskam rákká alakultak át: H it­
ler és G öring bennük őriztette összeharácsolt m ű tár­
gyait és egyéb személyes javait. Egy csapatnyi SS-
legény, akik nyilván úgy gondolkodtak, hogy ha nekik
pusztulniuk kell, pusztuljon egész N ém etország is, föl
akarta robbantani a katonailag teljességgel érdektelen
épületet, ám az ennek felügyeletével m egbízott gondnok
meghiúsította szándékukat.
I. Lajos egy másik vállalkozása azonban mentes volt
a bűvös szám októl meg a babonáktól. Egy réges-régi
álmot sikerült úgy-ahogy m egvalósítania: a D u n a -
M ajna-csatornát. A R ajn a-M ajn a-D u n a-csato rn a
gondolata im m ár több m int ezer éves: Nagy K ároly *.ji >»•<.
volt az első, aki belefogott egy ilyen, általa Fossa C aro- M « « IA A É iÉ A A A iA É A M

41
linának, K ároly-ároknak vagy K ároly-csatornának ne­
vezett mesterséges vízi út kiásatásába, hogy ily m ódon
vízi összeköttetést terem tsen az A tlanti-óceántól, illetve
az Északi-tengertől a Fekete-tengerig. De közbeszóltak
a háb o rú k , elvonva az u ralkodó erejét a m u n k álato k ­
tól ; meg aztán - és ez képezte a fő akadályt - a korabeli
m űszaki eszközök is fejletlenek voltak egy ilyen nagy­
szabású term észetátalakító terv végrehajtásához.
A 17. században H ohenlohe is belebukott a vállalko­
zásba. I. L ajosnak annyi m ár sikerült, hogy egy szeré­
nyebb csato rn át megépíttessen (1845) a D una és a M aj­
na között. A Lajos-csatorna azonban meglehetősen
szűköcske, s csak m ost, újabb évszázad elteltével esedé­
kes a nagyobb - a régi álm okat igazán megvalósító -
R ajn a-M a jn a-D u n a-csato rn a 1993-ra v árt elkészülte.
E könyv nyom dába ad ásak o r az Aschaffenburg és Pas-
sau közti, ötszázhetvennyolc kilométeres szakasz m ár
üzemel. A csatorna egyik „szája” éppen úgy Kelheimnél
lesz m ajd, m int a L ajos-csatornáé, s ezzel a D unának
m int vízi ú tn ak a jelentősége ugrásszerűen m egnövek­
szik m ajd a ném etországi szakaszon.
Kelheim nél különben még egy esemény történik a
D unával: itt veszi föl a belé öm lő harm incnyolc folyó
egyikét, az A ltm ühlt, mely nyilván egy régi-régi vízima­
lom ról kap ta a nevét. Regensburgnál aztán a N aabbal
és a Regennel gyarapodván, „felsőbb osztályba lép­
h et” : hajózhatóvá válik. S im m ár nem csupán kisebb
kirándulóhajók, vízibuszok, ladikok, tutajocskák, va­
salók és skatulyák szám ára: innen kezdve m ár gőzha­
jó k , v o n tató k és uszályok is föltűnnek habjain. Persze
az új csatorna átad ása u tán m ár tengerjáró hajók is
közlekedhetnek m ajd rajta, egészen Kelheimig. így az­
tán e m a még csöndes városka az ezredfordulóra alkal­
m asint nagy forgalm ú kikötővárossá fejlődik.

A tizenöt lyukú csodahíd

REGENSBURG

Van a H ortobágyon egy nevezetes építm ény: a kilenc-

lyukú híd. A pusztán ez éppen elég nagy nevezetesség.
D e korántsem ak k o ra, m int tizenöt lyukú regensburgi
társa.
Kivált, ha az utó b b in ak még a történelm i m últját is
figyelembe vesszük!
1135-öt írt a n ap tár, am ikor egy huszonöt éves her­
ceg, Büszke H enrik k iadta a p arancsot: hidat, méghoz­
zá állandó k ő hidat kell verni Regensburgnál a D unán.
A városlakók hitetlenkedtek: hidat, itt?! O lyat még
senki nem látott. Hiszen itt, R egensburgnál, szigetek
osztják-szabdalják ágakra a folyót, a Felső-W öhrd meg
az A lsó-W öhrd; a víz pedig m eglehetősen széles, hiszen
itt végre lapályra ér, így lelassul, szétterpeszkedik, m int
aki pihenni ak ar egyet a nagy erőfeszítés után. H ogyan
lehet ekkora hidat építeni? E lsodorná az ár, mely azért
a síkságon is éppen eléggé erős!
N os, m egépítették, ráadásul m eglepően h am ar: ti­
zenegy év alatt. A herceg, aki elrendelte építését, m ár
nem érhette meg álm a beteljesülését: igen fiatalon,
mindössze harm incegy esztendős fővel tért meg őseihez.
De a híd, a csodahíd m a is áll, szinte szakasztott úgy,
ahogy nyolc és fél évszázada létrehozták!
H ogyan sikerülhetett ilyen tartó s m űvet ilyen rövid
idő alatt m egalkotni?
A szerencsét az jelentette, hogy az építkezés első
éveiben a vízállás igen kedvező, vagyis alacsony volt,
ami m egkönnyítette, hogy a kőpilléreket ta rtó tölgyfa
cölöpöket a vízfenékbe döngöljék, s kővel, zúzalékkal
egy-egy apró szigetecskét terem tsenek valam ennyi pillér
szám ára. A tölgycölöpök azóta állnak a víz alatt.
H ogyhogy nem indultak k o rh ad ásn ak ? N os, ez m ár
a tölgyfa term észetéből következik: minél to v áb b van
a vízben, annál kem ényebbé, erősebbé, ellenállóbbá
válik. N em is szólva a pillérek kockaköveiről, m elyeket
forró m észhabarccsal úgy tap aszto ttak egym áshoz,
hogy még kom presszor segítségével sem lehetne szétvá­
lasztani őket.
A hídkorláton a hídi kőem berke ül, kaján tekintetet
vetve a dóm irányába. Hogy m it is jelképez, nem tudni
pontosan. A regensburgiak körében keringő m onda
szerint a hídépítők és a tem plom építők fogadást k ö tö t­
tek, melyik csapat végez gyorsabban a rábízott m u n k á­
val. N os, m int köztudom ású, a lenyűgözően szép re-
gensburgi székesegyházon nem zedékek hosszú sora
dolgozott a középkorban m integy háro m évszázadon
át, befejezni mégis csak 1850-ben fejezték be. (U gyan­
úgy az eredeti elképzelések szerint, ak ár az ulmi M üns-
tert.) így aztán a hídépítők, akik - vetélytársaik szerint
az ördöggel cim boráivá - egy évtizednél alig többet
fordítottak lehetetlennek látszó feladatuk végrehajtásá­
ra, állítólag (így a m onda) ráad ásk én t odacsapták a
gunyoros kőszobrot a k o rlátra, a dóm építők bosszantá­
sára. Igaz, hogy a dóm ban meg o tt találjuk az ördög és
öreganyja szobrát; meglehet, hogy ez am olyan válaszfé­
le volt, m ár ha a m on d án ak egyáltalán van valamiféle
alapja.
A regensburgi hídnak, m árm int a Steinerne Brücké-
nek, azaz kőhídnak (hisz 1935 ó ta egy m ásik híd, a
 T V flIlllllllIflIllllllll
ÉÉÜÉI«á*ÉA«ÉAÉAIAÉAÉ*AM
A regensburgi híd és
a Történelmi Hurkasütő.
MBéÁ 3694
44
Níbelung híd is áll Regensburgnál, hogy idős testvérét
tehermentesítse), annak bizony van alapja. Kell is, hogy
legyen, ha egyszer m a is árad rajta a m odern forgalom :
autók, m otorosok, biciklik tömege. Igaz, a híd szélessé­
ge nem egyenletes: négy és fél, illetve öt és fél méter közt
ingadozik, s egy helyütt tagadhatatlanul görbülete is
van. Ennek m agyarázatát abban leljük, hogy a három ­
száz m éter hosszú híd minden szakaszáért más-más
pallér felelt. M árm ost voltak gondosabb és gondatla­
nabb pallérok, s az egyes szakaszok illeszkedéséért vol­
taképpen senkit nem lehetett felelőssé tenni. (Az akkori
technikát figyelembe véve a híd még így is roppant
teljesítmény!) Az egyik hídfőnél találjuk a legszűkebb
részt, a négy és fél m éterest; sokan azt gyanítják, hogy
mire az építők ide értek, elfogyott a pénz. Lehetséges,
de ennek ma m ár aligha lehet utánajárni.
K étkedőbb lelkek szerint a Történelm i H urkasütő
nevű betérő születési évszám ának sem. A falatozó háza
a régi városfal részét képezi - állítják a jelenlegi tulajdo­
nosok, akik szerint ez volt 1135-ben az első ház, melyet
a környéken még a hídépítés kezdetekor fölhúztak. Sok
szakem ber ezt többször is kétségbe vonta, de bármily
messzire m entek is vissza az időben, egyetlen olyan
rajzot, m etszetet, festm ényt nem sikerült találniuk, m e­
lyen a kolbászharapó ne szerepelt volna. A régészek
álláspontja mégis az, hogy a h urkakonyhát csak a híd­
építés megkezdését (és befejezését) követő évszázadban,
vagyis az 1200-as években építették bele a városfal
m aradványaiba. A ma is forgalm as helyiségben egyéb­
ként jelzések tanúskodnak a falakon arról, milyen m a­
gasan állt a D una a különféle áradások alkalmával.
A mai gazda mellesleg nemcsak a ház ősi voltára büsz­
ke, hanem arra is, hogy jóval több m int másfél évszá­
zad, pontosan 1820 ó ta az ő családjáé a betérő, a leghí­
resebb hurkatanya, melyet a folyam valaha is látott
D onaueschingen meg a torkolatvidék között.
Igen, a csodahíd ma is élő része a tájnak, s noha csak
tizenkét to n n a terhet engedélyeznek rajta egyszerre, ez
m erő óvatosságból történik, tekintve, hogy a m érnökök
kiszám ították: pontosan ötször ennyit is elbírna még.
Ettől ta rto ttak a visszavonuló náci fasiszták is, akik
m egpróbálták fölrobbantani. De a sok száz éves híd
kifogott a m odern haditechnikán: csupán megsérült,
ám egyetlen pillére sem om lott be. Helyreállítása így is
esztendőkbe tellett. (Eredeti építői, mi tagadás, gyor­
sabban d o lg o ztak ...) M a csupán a hídívek világosabb
foltjai jelzik, hol szenvedett k árt az építmény a m ásodik
világháború végnapjaiban.
Az em ber eltűnődik, hová ju tta th a t em bereket az
elvakultság. A m ikor a robbantóosztag megkísérelte le­
vegőbe röpíteni N ém etország - és egész E urópa - egyik
kiemelkedő jelentőségű kulturális és történelm i büszke­
ségét, a háború voltaképpen m ár eldőlt. Egynapi hala­
dékon túl semmi nem volt e b arb ár akciótól remélhető.
Egy nap reménytelen időhúzásért áldozták volna föl
Európa korábbi leigázói, a m agukat „H errenvolknak” ,
népek urának nevezők, saját hazájuk egyik szeme fé­
nyét! Azt a hidat, mely az első állandó D una-hídként
az európai kereskedelem egyik legjelentősebb k özpont­
jává avatta a várost. A hidat, mely jóform án esztendős
sem volt, m ikor m ár rajta vonultak át III. K onrádnak,
Barbarossa Frigyes nagybátyjának keresztes seregei, a
második nagy keresztes h ad járatu k ra a Szentföld felé
induló katonák. A hídnak egyébként saját pecsétje és
szigorú „házirendje” volt: tilos volt rajta párbajozni, s
annak, akit a hídon kivont karddal értek, le kellett
vágni a kezét.
A hídfőnél öreg kapu áll. Az átkelőhely védelmére
emelték az építők. A három hídtorony közül azonban
csupán egy m aradt meg napjainkra. M ég az a szerencse,
hogy a háborúk - eddig legalábbis - soha nem tudtak
annyi rom bolást végezni, m int am ennyit a béke épít.

Az álombéli Hold-utazás
REGENSBURG

A Steinerne Brückéről a p artra lépve jo b b o ld alt a K ep­

ler útra érkezünk. Itt áll az öreg K epler ház. M a így
Kepler-emlékbélyeg.
hívják, hisz benne őrzik a világhírű csillagász vaskos NSZK 706
fóliánsait, földi és égi glóbuszait, bolygóm odelljeit, csil­
ilflfVflfVVVVVVVVil
lagászati óráit, távcsöveit és egyéb munkaeszközeit. Ám
Kepler voltaképpen csak időnkint tö ltö tt itt néhány
napot. U toljára 1630 novem berében érkezett egy roz­
zant gebén, melyről alig szállt le, máris tú lad o tt rajta
két forintért. Az ötvenkilenc éves tudós - ebből is lát­
szik - igencsak meg volt szorulva. Hiszen ezért is jö tt
Regensburgba. Pénze alig volt, Ferdinánd császár ellen­
ben tizenkétezer forinttal - durván számítva negyven
kiló tizennyolc és fél karátos a ran n y a l! - volt a d ó sa ; ezt
az összeget jö tt behajtani a csillagász. A császár ugyanis
itt tartózkodott, lévén Regensburg a birodalm i gyűlések
színhelye. Ám a behajtási műveletre m ár nem kerülhe­
tett sor: még csak harm adik napja lakott Kepler a
házban, am ikor alattom os láz tám ad ta meg, s ham aro­
san olyan m agasra szökött, hogy a tudós elvesztette az
eszméletét, félrebeszélt, s néhány nap múlva meghalt,
anélkül hogy egyszer is m agához tért volna. A tizen-

45
 kétezer forint m egm aradt a kincstárban, m iközben a
k o r legnagyobb elméjét itt, Regensburgban, szegénye­
sen tem ették el, m int valam i koldust. Hisz az is volt.
A császár, aki örült, hogy ro p p an t adósságát nem kel­
lett kifizetnie, még azt is sajnálta tőle, hogy tisztességes
tem etést rendezzen neki.
A sírkőre K epler saját szerzeményű sírversét vésték:

Én egeket m értem , s m ost mérem a föld n ek a mélyét.

Szellemem égi vala - éjben nyugszik a test.

N em sokáig ny u g o d h ato tt. Balszerencsés életű em ­

bernek, úgy látszik, h o ltáb an sincs szerencséje. H árom
évvel a temetés u tán , 1633-ban a vallásháborúkban
részt vevő svéd sereg - ugyanaz, mely a várost védelme­
ző szerbeket kiverte D o n au w ö rth b ő l - leigázta és kira­
bolta R egensburgot, s még tem etőjét is földúlta. K epler
sírja elpusztult. Áll viszont em lékműve, s áll a róla
elnevezett ház a róla elnevezett úton, egészen közel a
D unához, melynek vize m ellett élete nagy részét leélte.
Ebben a házban - a sok egyéb holm i közt - egy igen
különös könyvet őriznek. C ím e: Álom utazás a Holdba.
A könyv K epler müve, de csak halála után jelent
meg. Olyasmi, am it m anapság tudom ányos-fantaszti­
kus irodalom nak szokás nevezni, h ab ár inkább tu d o ­
m ányos, m int fantasztikus, legalábbis mai szemmel te­
kintve. Lélegzetelállítóan érdekes írás; részben azért,
m ert azt bizonyítja, hogy K epler m ár a 17. század első
harm ad áb an - teh át m integy kétszázötven évvel Verne
előtt! - elképzelte a h o ld rak étát, részben pedig azért,
m ert ő - szemben a kitűnő francia író-álm odóval -
tudós szemmel közelített a kérdéshez. N em kétséges:
jóllehet K epler álom utazásnak nevezi akkoriban még
csakugyan fantasztikusnak látszó elképzelését, a könyv
m inden során érezni, hogy szerzője igenis m egvalósítha­
tó nak tartja az em bernek a H oldba való eljuttatását,
ítéljünk m agunk:
„A fölgyorsulás kezdő lökése a legrosszabb, mert az
utas úgy hajítódik fö l, m int valamilyen lőporrobbantás
révén. .. Ezért előzőleg a lta tó kka l el kell kábítani, tagjait

MBéÁ 3431 (FDC)

46
pedig gondos óvatossággal elhelyezni, különben kisza­
kadnának, tekintve, hogy a visszalökés valamennyi test­
részre kihat... M ihelyt túlvagyunk az út felén, könnyebb
a dolgunk, hiszen ilyen hosszú utat megtéve, a test k é t­
ségkívül kikerül a Föld vonzásteréből, és a Holdéba j u t . ..
Eponton az utasokat szabaddá tesszük, és saját elgondo­
lásaiknak engedjük át. A ká r a p ó kok, úgy fo g n a k kitá -
gulni-összehúzódni, és tulajdon erejük révén továbbmo­
zogni...”
K áprázatos látom ás egy nyom orúságos szoba mélyé­
ről; lenyűgöző álom, melyet lehetetlen ma, az ű rrak éta­
korszak első évtizedeiben m eghatottság nélkül olvas­
nunk. S megint csak eltűnődik az em ber: lám csak, ez
a sugárzó elme, aki P rágát és G razo t leszámítva szinte
teljes életét a D una melletti városokban, U lm ban, Linz­ Kepler. Ausztria 968
ben és - néhány nap erejéig - R egensburgban élte le,
talán ő volt a legkoldusszegényebb halandó az em lített Madách Imre. MBéÁ 2853
városokban. pi> n i > i i m i n i
Vajon mit gondolhatott a birodalm i gyűlésbe meg­
idézett tudós, akinek a gregorián n ap tár bevezetésére MADÁCH IMftE.
vonatkozó szakértői véleményére voltak kíváncsiak a
nagyurak, am ikor a pom pázatos ülésterem be lépett?
Á tfutott-e agyán, hogy m iközben a főurak aranyban-
ezüstben-bársonyban páváskodnak, a szellem királyait
a legsúlyosabb ínség nyom asztja?
Eszünkbe ju t az a másik Kepler, aki m agyarul szólal
meg, néhány száz kilom éterrel lejjebb a folyam m en tén :
M adách Imre Keplere, aki kénytelen királyok, herce­
gek, nagyurak szám ára horoszkópot készíteni, a csilla­
gok állásából jósolni nekik, hogy a tudom ányos m u n ­
kásságához nélkülözhetetlen anyagi eszközöket vala­
hogy előteremtse, s akinek kikapós felesége többször is
odaveti neki a híres szavakat: „János, reggelre ne feledd
a pénzt!”
Nem, Kepler sosem felejthette el a pénzt.
Éppen csak az felejtkezett el őróla.

Ahol Lehelt és Bulcsút kivégezték

REGENSBURG

Regensburg az egyik legrégibb ném et város, s a legésza­

kibb pont a D una teljes hosszán (Párizs északi szélessé­
gén!). M ár a kelták idejében is volt itt település; R adas-
bona volt a neve. Ettől délre a róm aiak az i. sz. 1.
században katonai táb o rt létesítettek, a C astra Reginát,
a D una déli partján. A táb o r azonban a m arkom ánok-
kal vívott harcok során megsemmisült. Ú jjáépítése 179-

47
 ben fejeződött be, M arcus Aurelius császársága idején.
A táb o rt övező kőfal m aradványai még ma is láthatók.
Az 5. század elején Regensburg germán kézre került.
A lem ánok és türingiaiak uralm a váltakozott, mígnem
a 6. században a bajuvárok - bajorok - vették át benne
a hatalm at. 788-ban N agy K ároly bekebelezte a Frank
Birodalom ba, és királyi várossá tette. Ő maga is három
ízben m egfordult falai közt.
A város német elnevezése egy 804-es keltezésű okira­
ton tűnik föl először, m int Reganespurc. E kkor Regens-
burgnak m ár fejlett a kereskedelme (főleg sót exportál);
820-tól saját pénzverdéje is van. Pontosan ötven évvel
később itt ül össze az a zsinat, mely Szent Cyrill és
M ethod szláv apostol népi liturgiája ellen fordul.
A m agyar kalandozások ideje visszavetette Regens­
burg keleti kapcsolatait. A sóért a szláv országok addig
viasszal, lóval, szarvasm arhával és rabszolgákkal fizet­
Nagy Károly tek; a hadi helyzet ezt m ost lehetetlenné, de legalábbis
(Charlemagne), a kötelező igen kockázatossá tette. M aga Regensburg közvetlen
iskolai oktatás bevezetője. hadi veszedelemben nem forgott, főként vastag falainak
Francia Y 1497 jóvoltából, melyeket 920-ban A rnulf bajor herceg ép­
pen a m agyar tám adásokra való tekintettel még meg is
Cyrill és Method. erősíttetett. M indenesetre 955-ben, a m agyarok döntő
Bulgária 308 augsburgi csatavesztése után I. O ttó király a három
m agyar vezért, Lehelt (Lélt), Bulcsút és Súrt Regens-
burgba szállíttatta, I. H enrik bajor herceghez, Gizella
későbbi m agyar királyné nagyapjához, aki nem habo­
zott a foglyokat példásan m egbüntetni, hogy elvegye a
m agyarok kedvét az esetleges további nyugati portyák­
tól. Lehelt, Bulcsút és Súrt arccal kelet felé fordítva a
város keleti kapuja előtt végezték ki, s azóta is An dér
Richtbank (Vérpad) néven illetik a mai Ostengasse (K e­
leti utca) környékének egyik részét, azt, ahol a magyar
vezérek több m int ezer éve kiszenvedtek.
A bajor-m agyar kapcsolatok azonban még abban az
évszázadban gyökeresen megjavultak, nem utolsósor­
ban annak folytán, hogy a m agyarság fölvette a keresz­
lllMUIIiHii > ténységet, s fölhagyott nom ád életmódjával. Géza feje­
delem követek révén megkérte H enrik herceg, a későbbi
II. H enrik császár húgának kezét István király számára.
I. (Szent) István és családja. Gizella A bbachban (m a: Bad A bbach), a bajor herce­
MBéÁ 616 a geknek Regensburgtól tizenhárom kilométernyire, úgy­
w H fiim szintén a D una partján állt nyári palotájában született
és nevelkedett. A frigy létrejött, s ettől kezdve a kereske­
delem is föllendült a két ország közt. István király az
első m agyar pénzt a regensburgi pfennig m intájára ve­
rette, a regensburgi pénzverde viszont M agyarországról
im portálta az ezüstöt. Az aranyért, ezüstért a regens-
burgiak főleg kelmével fizettek. Hímzéseik messze föl­
dön híresek voltak. Hogy mennyire, arra íme egy példa.

48
A m agyar koronázási palástot (bélyegképét m ajd Vi-
segrádnál találjuk) eredetileg veszprémvölgyi görög
apácák hímezték ki. (K ésőbb, a 12. században m ások
átszabták és gallérral egészítették ki, az új divatnak
megfelelően.) Nos, a veszprémvölgyi hímzés stílusa rei-
chenaui és regensburgi hím zésm inták hatásáról tanús­
kodik! A regensburgi hím zésm inta akkoriban olyan
lehetett, m int napjainkban egy-egy divatszabász szám á­
ra valamilyen Dior-m odell.
M agyar királyok többször is ad tak kiváltságlevelet
regensburgi kereskedőknek, akik nagy szarvasm arha­
im portot bonyolítottak le. S még egy érdekes m agyar
vonatkozás: 1041-ben R egensburgba, III. H enrik ki­
Asztrik apát átveszi
rály oltalm a alá m enekült Péter, az elűzött m agyar
I. István koronáját Szilveszter
király. pápától. MBéÁ 582
A gazdasági visszaesés időszakait R egensburgnak
általában sikerült átvészelnie: a pangást annak révén
ellensúlyozta, hogy huzam osan a birodalm i gyűlések
színhelye volt. 961-től csak a 16. századig m integy negy­
venöt alkalom m al ült itt össze az akkori idők p arla­
mentje. Az érdekesebb alkalm ak közt jegyzik föl az
1546. évi gyűlést, am ikor V. K árolynak bem utatták a
kor szépségkirálynőjét, B arbara Blomberget, akibe a
császár nyom ban beleszeretett, s aki A usztriai D on
Jüant, a fattyút szülte neki, a későbbi lepantói győzőt,
ahogy erről m ár esett szó. Az A ranykereszt fogadó, a
császár és a szépségkirálynő szerelmi fészke, ahol ké­
sőbb I., majd II. Lajos bajor király, valam int Ferenc
József osztrák és I. Vilmos ném et császár is megszállt,
ma is áll a H aidplatzon, de régi fénye nélkül; m ár csak
afféle rozzant bérkaszárnya, melynek még a közelébe
sem eresztene senki uralkodókat. A regensburgi Régi
Egyébként 1663-tól 1806-ig a birodalm i gyűléseket Városháza. NSZK 979
csakis R egensburgban ta rto tták , a Régi V árosháza épü­
letében. Szent György, a háttérben
Innen, Regensburgból indult útjára és itt halt meg Altdorfer egyik metszetével.
1272-ben a 13. század legnevesebb vándor prédikátora, Ausztria 1157
Berthold barát, aki M agyarországra is eljutott (szavait
tolmácsok fordították). Ő volt az első szónok, aki
ügyelt az ak u sztik ára: följegyezték róla, hogy szónokla­
tai előtt levegőbe emelt lúdtollal állapította meg a szél­
irányt és aszerint választott m agának helyet, hogy m in­
den jelenlévő tisztán hallhassa szavait. És ennek a vá­
rosnak a tanácsában ült A lbrecht A ltdorfer, a D una-
iskolának nevezett 16. századi képzőművészeti irányzat
legkiválóbb festőművésze és rézmetszője, akiről majd
még esik szó.
Egyébként még egy történelm i érdekesség fűződik
Regensburghoz: itt sebesült meg életében először és
utoljára N apóleon, 1809-ben, a K ároly koronaherceg

49
 V

Franz von Taxis

főpostamester,
a Reichspost megalapítója A A I A I ÉÉÉÉÉ
(1450-1517). NSZK 547 V. Károly császár fölesketi
J. B. Taxist (1476-1541)
Napóleon csata közben. Franz von Taxis utódjává
Francia Y 1730 a főpostamesteri székben.
Belgium 1227

ellen vívott ütközet során. Az egyik tiroli lövész volt az,

akinek sikerült a császárt eltalálnia a lábán. A szétzúzó­
d o tt császári sarkantyú darabjait m a egy párizsi múze­
um ban szemlélhetik meg az érdeklődők.
Nem volna teljes áttekintésünk, ha nem említenénk
meg a T hurn und Taxis hercegi családot, mely évszáza­
dokig a környék valódi ura és legnagyobb birtokosa
volt. Ez a család vezette be m ár a 15. században (!) az
állandó városi postaszolgálatot, melynek óriási bevéte­
leket köszönhetett, s akkora becsbe került, hogy tagjai
a birodalm i gyűlések alkalm ával a császár közelében,
A beaulieu-i kastély. két lépcsőfokkal a választófejedelmek követei fölött
Belgium 1007 ülhettek.
A család az ezerhárom száz éves Szent Emmeram
Szent Wolfgang (Részlet apátság falaiba építtette bele várkastélyát. (M árm int a
Michael Pachler nagyobbikat. A kisebbik a Brüsszel melletti Beaulieu-
oltárképéből).
ban található.) Az apátság helyén m ár a 4. és 5. század
Ausztria 1492
fordulójától kezdve keresztény tem plom állt. A ztán a 7.
században, am ikor egy bajor herceg meggyilkoltatta
Em m eram frank vándor püspököt, emezt itt temették
el, s az új apátságot róla nevezték el. Szintén e falak
közt nyugszik Szent W olfgang, a legelső német keresz­
tények egyike, továbbá számos régi uralkodó.
 A kínzókamrától az égen sikló hajóig
REGENSBURG

Időzzünk még egy kicsit R egensburg történelm i város­

m agjában. Az ódon h angulatú utcákon, tereken lépten-
nyom on érdekességekbe botlunk. Például itt van m in d ­
já rt a K ohlenm arkt, a Szénpiac, a Régi V árosháza fön­
tebb em lített épületével, melyben csodálatos m ódon
máig teljes épségben m arad t egy ítélőterem , a hozzá
tartozó kínzókam rával. A m arrébb áll a dóm , melyről
m ár szintén beszéltünk, csak azt kell még elm ondanunk
róla, hogy benne áll E rm inold m ester nevezetes szobor­
alkotása, az 1280-ban készült Hírhozó angyal. A dóm
mellett em elkedik Bischofshof, a hajdani püspöki
palota, melyben II. M iksa császár az 1576. évi b iro d al­
mi gyűlés idején m eghalt. T ovábbsétálva az A ltér K orn-
m arktra, azaz Régi g abonapiacra érünk, ahol m eglepe­
téssel fedezünk föl egy épségben m egm aradt róm ai kori
őrtornyot. Em ennek tőszom szédságában áll az 1230-
ban m egépült U lrik-tem plom , meg a H erzogshof, az
egykori hercegi palo ta - de nem a T h u rn und Taxis
famíliáé: emez jóval távolabb esik a D u nától. A H er-
zogshofban is találunk m inden történelm i dúlás és
bom bázás ellenére épen m a ra d t kastélyterm et az
1200-as esztendőkből. K ettő t se lépünk, s m ár a P o rta
P raetoriánál, a valam ikori C astra Regina északi k ap u ­
jánál járu n k , ahonnét a folyó irányában haladva újabb
néhány perc m últán ugyanannak a róm ai tá b o rn a k az
északkeleti sarkához érkezünk. Innen lesétálunk a D u ­
nához, s a T hundorferstrassén visszajutunk a só ra k tá r­
hoz, a Történelm i H u rk asü tő h ö z és a hídkapuhoz.
K özben körös-körül húsz vénséges vén patríciusház
tornyát szám lálhattuk meg - ennyi m arad t a korábbi
hatvanból.
M indez azonban a m últ. A jelen igazi lüktetését a
kikötőben találjuk. Em ezt a folyam tól d aru erd ő k , olaj­
tartályok, ládaseregek választják el. Itt válik a D una
nemzetközivé. Eddig csak különféle ném et nyelvjáráso­
kat hallottunk: svábot, bajort. M ostantól kezdve szerb
károm kodás, m agyar nóta, cseh és szlovák beszéd har-
san föl itt is, o tt is. E m itt M agyarországról érkezett
burgonyaszállítm ányt rak o d n ak ki, am o tt bolgár zász­
lót csattogtat a szél, m iközben a hajó gyom rából gyü-
m ölcskonzervek halm a ömlik a p artra , még távolabb
német m űtrágya kerül rom ániai rendeltetésű hajóra,
m iközben egy jugoszláv uszály b au x ito t rakodik ki.
M ásutt brazil farakom ány kerül osztrák uszályra, a
parton pedig osztrák bádoglem ezek sorjáznak, várva,
hogy valamelyik gyárban karosszériává nemesedjenek.

51
 Óriási a sürgés-forgás a Bajor Lloyd hajózási társaság
irodáiban és kék-fehér lobogós vízi járm űvein.
Hej, de sok víz lefolyt a regensburgi D unán azóta,
hogy 1837-ben megjelent itt az első gőzhajó, s hogy
1845-ben ide érkezett a frissiben átad o tt Lajos-csator-
nán az első hajójárat K itzingenből! Vajon mi vár a
regensburgi kikötőre az új R ajn a-M ajn a-D u n a-csato r-
na átadása u tán ? Van, aki szerint még nagyobb lesz itt
a forgalom ; a borúlátóbbja azonban csak legyint: szó
sincs róla! Eddig Regensburg fontos végállomás volt,
eztán pedig csak am olyan közbülső mellékkikötő lesz.
N ekünk - így a pesszimisták - nemigen éri meg a nagy
költséget a csatorna! A huszonhét zsilip árát a R ajna
meg Bam berg k ö z ö tt! A hét továbbiét Kelheimtől Pas-
sauig! Sárfészek leszünk a rotterdam -izm aili óriás vízi
út m en tén ! És vigasztalhat-e m inket, hogy az új csator­
nán a hajók egyik-másik helyen ötszáz méter széles
völgyek fölött átívelő viadukt-teknőkben haladnak
majd, fönn a m agasban, szinte az égbolton, világ csodá­
jára, ak ár a helikopterek?
K orai a vészharangot kongatni. M inden nagyszabá­
sú újításkor elhangzanak ilyesféle kuvikoló próféciák,
s aztán sokszor kiderül, hogy ami bajnak ígérkezett, az
válik egy-egy vidék legnagyobb áldásává.

A boszorkány halála
D O N A U S T A U F , STR A U B IN G

M ost m ár, ha akarjuk, hajón, igazi, komoly hajón foly­

tath atju k u tunkat, h ab ár következő állom ásunk itt van
a közvetlen szomszédságban, D onaustaufban. Itt te­
kinthető meg a bal p arto n az a bizonyos, Leó von
Johann Sebastian Bach. Klenze építette furcsa alkotás, I. Lajos dó r stílusú Wal-
NSZK 366 hallója, mely az antik művészetet és az ősgermán hitre­
gék világát próbálja egységbe gyúrni. M intha az Akro-
poliszt pillantanók meg teuton kiadásban az erdős
Breuberg csúcsán.
A görög épületben a germ án dicsőség szoborgyűjte­
ménye: száztizennégy férfiú és három nő mellképe.
Azoké, akik I. Lajos szemében m éltónak bizonyultak
a m egörökítésre. H ogy aztán miért és hogyan kerültek
hollandusok, flam andok és britek a német dicstárba,
annak csak az uralkodó lehetett volna a m egm ondha­
tója.
A szobrok sorsát különben az utó k o r folytatta. 1916-
ban „m ár” Johann Sebastian Bach (1685-1750), m in­
den idők egyik legnagyobb kom ponistája is helyet ka-

52
pott a csarnokban, no persze a nála jóval később élt
hadvezérek u tá n ...
A következő dunai város Straubing. Negyvenezer
lakosára nem kevesebb, m int öt serfőzde jut. A környék
gabonakereskedelm ének központja, melyről azt ta rt­
ják, hogy az idevalósiak nem tu d ták m agukat igazán
elhatározni, vajon térnek akarják-e kiképezni, avagy
főutcának. A városka egyetlen igazi építészeti
látnivalója - az ügetőpályán kívül - a négy fiatoronnyal
ékes Kenyér torony (neve is jelzi a vidék mezőgazdasági
jellegét), mely az úgynevezett N eustadtban, az újváros­
ban áll. Az újváros - kell-e m o n danunk? - ugyanúgy
Straubing legöregebb része (a 13. században létesült),
mint ahogy a P ont N euf, az Új H íd az egyik legöregebb
híd Párizsban. (Talán még em lékezünk N euburgra.)
A Kenyér torony előtti barokk Szenthárom ság-szobor
m ár arra m utat, hogy közeledünk az osztrák határhoz.
Ám addig még van egy s más látnivalónk. Itt Strau-
bingban is, ha rászánjuk m agunkat egy kis dom boldali
kirándulásra, mégpedig a Szent Péter tem etőbe, ahol
szép gótikus kápolna tám aszkodik a falaknak. Vezeklé-
sül em eltették a helybeliek, nem bírván lelkiism eretük­
kel, am iért eltűrték Ágnes Bernauer szörnyű meggyil­
kolását. Ahogy Babits M ihály írja: „...vétkesek kö zt
cinkos, aki ném a”. És a straubingiak ném ák voltak,
am ikor tiltakozniuk kellett volna.
Mi is történt itt voltaképpen?
Az ifjú Bajor A lbrecht herceg valam ikor 1430 táján
részt vett egy augsburgi lovagi tornán, s egy ízben betért
Bernauer úr augsburgi fürdőházába, ahol m egpillant­
ván a tulajdonos gyönyörű leányát, egy csapásra belé-
szeretett. Szerelme nem csak afféle föllángolás volt,
am it az is bizonyít, hogy titokban feleségül is vette a
lányt, s vele egy Ingolstadt melletti, a D unához közel
fekvő fellegvárba költözött. A pja, Ernő herceg először
csak legyintett, am ikor hírül hozták neki, hogy fia egy
egyszerű szárm azású leánnyal él együtt. „Fiatalság b o ­
londság” - m ondta. Ám hiába rem énykedett, hogy a
fiatalok szerelme ellobban; m árpedig az idő sürgetett:
politikai okokból igen fontos volt a hercegi atya szám á­
ra, hogy A lbrecht m ielőbb feleségül vegye a braunsch-
weigi herceg egyik leányát. A m ikor a fiú m egtudta, mit
vár tőle apja, kénytelen-kelletlen bevallotta házasságát
a fürdőház-tulajdonos leányával, s Ernő herceg minden
dühöngése ellenére átköltöztette hitvesét straubingi
kastélyába.
Ernő herceg kétségbeesett helyzetbe került. A lbrecht
az egyetlen örököse volt, s attól kellett tartani, hogy a
császár nem ismeri el egy közönséges polgárlánytól
született gyermekeit. Cselekvésre szánta h át el m agát.
.............................................. A m ikor egy alkalom m al A lbrechtét dolgai huzam o­
í REPUBUfiüETi fRANCAISt sabb időre elszólították Straubingból, vérbírót küldött
! jrosms * r \ el a fiatalasszonyért, s fogságba vetette. 1435-öt írtak
ekkor, s éppen négy évvel korábban, 1431-ben került
boszorkányként m áglyára Franciaország hősnője,
Szent Johanna, azaz Jeanne d ’Arc, az orléans-i szűz.
N os, Ágnes Bernauer ellen is azt a vádat emelték, hogy
a leány „m egbabonázta” A lbrecht herceget, csakis így
történhetett, hogy az ifjú nem esúr őt vette feleségül egy
hercegi leány helyett. A törvényszék kim ondta Ágnesre
a halálos ítéletet, s a straubingi bírót, Em m eram Rus-
pergert kötelezte az ítélet végrehajtására: „A boszor­
kány vízbe fo jtandó.” 1435. október 12-ére tűzték ki a
kivégzést. Ágnes Bernauert, aki az utolsó percig férje
hűséges asszonyának vallotta m agát, kíváncsi bámész­
PEANNK dARC /r * kodók százainak szeme előtt m arcona poroszlók vezet­
mmwSmmmsts ww,
UMÉAAÉIAIUA ték a hídra, ahonnét a D unába lökték. A rajta lévő
Szent Johanna hosszú ruha azonban sokáig a felszínen ta rto tta a fiatal-
Francia Y 1579 asszonyt, aki ezenközben természetesen a p art felé ka­
pálózott. O tt azonban Ernő herceg fegyveresei álltak.
Egyik előkapott valami rudat, erre rátekerte az áldozat
hosszú haját, úgy nyom ta fejét a víz alá, és ta rto tta ott
m indaddig, míg a szerencsétlen meg nem fulladt.
A bíró, aki persze pontosan tudta, hogy csupán poli­
tikai érdekek kívánták meg az ártatlan Ágnes Bernauer
elítéltetését, ekként szám olt be a herceghez írott jelenté­
sében az ítélet végrehajtásáról: „A Bernauer lányt a
mennybe k ü ld tü k ”
A lbrecht herceg, am ikor hazaérkezve tudom ást szer­
zett apja gaztettéről, sereggel vonult az idős Ernő úr
ellen. A kkora háborúság kerekedett apa és fiú árm ádiá-
ja közt, hogy végül m agának Zsigm ond császárnak
(egyben m agyar királynak) kellett hatalm i szóval köz­
belépnie. Szava h ato tt: A lbrecht szép engedelmesen
oltár elé vezette a szám ára kiszemelt arát, azt a bizo­
nyos braunschweigi hercegkisasszonyt. Ezzel minden a
rendes kerékvágásba billent, az ifjonti „kisiklás” fele­
désbe merült.
De a környék népe nem felejtette el Ágnest, a tündér­
szép terem tést, az úri praktikák áldozatát. És azt sem,
hogy senki nem emelte föl szavát a fiatalasszony védel­
mében, senki nem hangoztatta ártatlanságát: hagyták
m egrágalm azni és nyom orultul elpusztulni. Ezért emel­
te a falu vezeklésképpen az A gnes-kápolnát a Szent
Péter tem etőben, alig néhány esztendővel a „justiz-
m o rd ”, a halálos végű törvényszéki kom édia után. Á g­
nes szobor képében áll a kápolnában, rajta hullámzó
redőjű köntös, fején kendő. Szeme, ak ár egy szenté,
lehunyva. M int aki álm odik. Egy olyan világról, mely­
ben nincs többé boszorkányper és „justizm ord” .

54
 De arra Ágnes Bernauer még álm ában sem gondolt
soha rövidke élete folyam án, hogy ő lesz Straubing
egész történelm ének legnevezetesebb személyisége.

A windbergi molnár jóslatai

B O G ÉN , W IN D B E R G

A bal parton kezdődik a Bajor-erdő, mely távolabb a

Cseh-erdőben folytatódik. Az o tt m ár az üvegfúvók és
favágók birodalm a, mely azonban szoros szálakkal fű­
ződik a közvetlenül a D u n a-p arto n m eredő Bogenberg-
hez. Emezen áll a M ária-tem plom , melynek o ltára mel­
lett két, egyenkint nem kisebb, m int tizenhárom m éter
magas gyertya áll. A holzkircheniek pünkösdi gyertyái.
Csaknem félezer éve, 1492 ó ta hozzák ide évente a két
új gyertyát. A kkor tettek ugyanis fogadalm at, hogy ha
erdeik megmenekülnek a fenyegető bogárvésztől, m in­
den évben két óriás gyertyát készítenek a bogenbergi
templom szám ára. A két gyertyának m ár puszta elké­
szítése sem könnyű (viasszal vonnak be, virágdíszekkel
ékesítenek két óriás fatörzset), h át még gyalogszerrel
való eljuttatásuk H olzkirchenből a tőle hetvenöt kilo­
méternyire lévő templom ig! M ert ebből a gyalogos szál­
lításból a világért sem engednének a holzkircheniek, ez
hozzátartozik a hagyom ányhoz, illetve része az ősök
fogadalm ának. Csak a bogeni hegy lábánál teszik le
terhüket a vállukról. Innen kezdve fölváltva emelik
függőlegesen m agasba a férfiak és legények. M indegyi­
kük egy-két lépés erejéig k ap tat vele fölfelé a dom bolda­
lon, s begyakorolt, ügyes fogásokkal veszik át egym ás­
tól a „stafétabotot” . A különös váltófutás csak az oltár
előtt ér véget.
A Bajor-erdő igazi nevezetességei mégsem a holzkir-
cheni óriás gyertyák, hanem egy titokzatos windbergi
személynek, a M ühlhiaslnak 1800 táján elm ondott és
szájhagyom ány útján terjedő (ma m ár persze rengeteg
példányban le is gépelt) jóslatai. M ühlhiaslról sokáig
csak annyit tudtak, hogy a windbergi kolostor m olnára
volt. N orbert Backm und, a kolostor egyik mai lakója
azonban kinyom ozta, hogy a bajor-erdei N ostradam ust
M atthias L angnak hívták (a dőlt betűk adják ki a Hiasl
nevet, a M ühl pedig m alm ot jelent), ő lépett egy-két
évvel 1800 előtt m olnárként a kolostor szolgálatába.
N os, M atthias Láng jövendölései m a is élnek a k ö r­
nyékbeli nép ajkán, m ár csak azért is, m ert - valljuk
meg - igen-igen m eghökkentőek.
M it is m ondott Láng m olnár a jövendőről?

55
 Például, hogy eljön az idő, am ikor az em berek ismét
m egfogyatkoznak, és le lesz tarolva a föld. A m ikor a
parasztok úgy öltözködnek, m int a városiak, a városiak
pedig, m int a bolondok. A m ikor a paraszt m aga eszi
meg a libát, ahelyett hogy pénzzé tenné. A m ikor a
vasból való fekete ú t átjön a D u n a fölött, és belefut
C sehországba. A m ikor a D u n án fölvonít a vaskutya, s
az em berek m egtanulnak repülni a levegőben. (Tizen­
egy évvel vagyunk a repülő szabó elvetélt kísérlete előtt,
Jaisge C yprian híre pedig aligha ju th a to tt el W indber-
gig.) A m ikor a kocsik ló nélkül is szaladnak. A m ikor
nem lesz különbség nyár meg tél között. V ároson h a t­
emeletes házak épülnek m ajd, falun meg kastély form á-
júak. (N o, ehhez nem kellett jó sla t: Cselebi török utazó
m ár a 17. században m integy negyvenezer ö t-h at emele­
tes bécsi p alo táró l tudósít!) Az em berek - így a M ühlhi-
asl - rosszabbakká válnak, pénzből meg egyre több
lesz, csupa papirosból, ki sem ismeri m agát köztük az
em ber. A ztán eljön a nagy háb o rú , melynek végeztével
hiába reméli az emberiség, hogy m ost m ár a nyugalom
ideje köv etk ezik : a nagyurak egyre m agasabb ad ó t vet­
nek ki, mígnem népfölkelés tö r ki, s m inden házban
háborúság lészen. (A francia forradalom szele W ind-
berget is szem látom ást m egcsapta a 18. század végén...)
De azért nem csupa fölfordulás a jö v e n d ő : Láng m ol­
n ár azt is m egm ondta, hogy ú t épül m ajd S traubingtól
a Pilm ersberg csúcsáig, s ez ugyebár fölöttébb meg­
nyugtató.
M o n d an u n k sem kell, hogy am ióta csak elhangzot­
tak a látnok próféciái, a környék lakossága m inden
történelm i fo rd u latk o r az éppen időszerű eseményekhez
kapcsolja őket. A ztán eljött az idő, am ikor a windbergi
m olnár látom ásait a valóság sajnos teljes m értékben
igazolni látszott. Láng jövendölései u tán százharm inc­
három évvel u ralo m ra ju to tt N ém etországban a fasiz­
m us, melynek tevékenysége nyom án csakugyan m egfo­
g yatkozott az em ber, s le lett tarolva a föld. Erről
egyébként m aga a w indbergi kolostor, a m olnár valam i­
kori m u n k aad ó gazdája is tan ú sk o d h at. A kolostor
vendégkönyvében ugyanis E rnst T rost, a m ár idézett
osztrák szerző a következő érdekes bejegyzésre b u kkant
o ttjártak o r, a hatvanas évek közepén:
„Hűségért hűséget - Hálásan a windbergi kolostorban
való barátságos fogadtatásért. A d o lf Eichmann, 1934.
május 7.”
H ogyan került ide A d o lf Eichm ann, a legelvetemül­
tebb háb o rú s bűnösök egyike, zsidók m illióinak későb­
bi gyilkosa, a budapesti hóhér?
A k koriban létesült a h am aro san hírhedtté vált da-
chaui koncentrációs táb o r, s őt H itler és H im m ler oda

56
nevezte ki. A m it ott látott-tapasztalt, először még az ő i i i i i m >m »
nem egykönnyen m egroppanó idegeit is megviselte,
ezért kérte meg egy volt linzi iskolatársát, a windbergi
kolostor egyik páterét, fogadná be egy időre, hogy
némileg kikapcsolódjék. A „k ú ra” használt: Eichm ann
gátlásai ott m aradtak W indbergben, ő m aga pedig oly
mértékben fogott hozzá az em berek m egfogyatkozásá­
ra vonatkozó Lang-féle jövendölések m egvalósításá­
hoz, hogy évekkel utóbb életével kellett bűneiért lakol-
nia.
Az em ber m egfogyatkozott, m egtanult repülni, több-
emeletes házakat épít, fura m ódi szerint öltözik, vasúti l i l á i
hidakat ver a D unán (időnkint föl is ro b b an tja őket),
Német és magyar inflációs
s csakugyan olyan kocsikban száguldozik, melyek elé
bélyegek. D. Reich 308,
nincs ló fogva. A magas ad ó k at és az inflációt is m egér­ MBéÁ 978
te, többször is.
P ffW
M indam ellett leszögezhetjük, hogy a nyár és a tél
közt még m aradt némi különbség.

Véres és ártatlan babonák

D E G G E N D O R F , N IE D E R A L T E IC H , V IL SH O FE N

A látnok m olnár egy dologban bizonyosan tévedett: az

emberek nem lettek rosszabbak. M ég Eichm ann-nak és
társainak is m egvoltak az előfutárai, m ár 1337-ben. A IÉ M
A hhoz, hogy erről m eggyőződjünk, elegendő k iköt­
nünk D eggendorfban, ahol az Isar ömlik a D unába.
D eggendorf a dokkjáról és hajóépítő iparáról lett neve­
zetes, legalábbis a 20. században. Régebben m int b ú ­
csújáróhely élt a köztudatban. Ennek m egvan a történe­
te, s épp ez nyúlik vissza csaknem h at és fél évszázadra.
A bban a bizonyos 1337-es esztendőben a városi ta ­
nács vezetői és H artm ann von D eggendorf lovag úgy
találták, eljött az idő, hogy megismételjék a bibliai
H ám án cselekedetét, mely nagyjából megegyezett a
windbergi kolostor 1934 májusi vendégének később
viselt dolgaival. Elkészítették akciójuk - m a úgy mon-
danók - forgatókönyvét. Félreverették a harangokat, s
e jeladásra fegyveresekkel és b u n k ó t ragadó polgárok­
kal m egrohanták a deggendorfi zsidó közösséget, ahol
m indenkit válogatás nélkül lem észároltak, az asszonyo­
kat, öregeket és gyerekeket is. U tán a szétkürtölték,
hogy ez csupán m egtorlás volt, am iért a zsidók - úgy­
m ond - átszurkálják és üllőn szétverik a szent ostyát.
A feldühödött töm eg erre fölgyújtotta a legyilkoltak
házait. H anem a ravasz városatyák és a még ravaszabb

57
 H artm an n lovag nem érték be ennyivel: fölm utattak
egy érintetlen ostyát, am ilyet nem volt nehéz keríteniük,
hisz az egész mesét csak kitalálták, s kihirdették, hogy
csoda történt, az ostyán nem fogott sem a tű, sem a
kalapács. N osza, egyszeriben tódulni kezdtek a hiszé­
keny em berek D eggendorfba, mely így vált egy csapás­
ra híres búcsújáróhellyé. M ég a m ásodik világháború
előtt is körülbelül százezer zarándok kereste föl évente
a deggendorfi tem plom ot és több száz éves kőtábláját,
mely változatlanul a gyilkosok által koholt változatban
ad ta a világ tu d tára a történteket. De azóta, hogy Eich-
m annék sokkal töm egesebb m éretekben valósították
meg a m ár nem is vallási, hanem faji gyűlöletből táplál­
kozó népirtást, a zarándokok szám a egytizedére csap­
pant. Az em berek lassacskán kezdenek átlátni a gyűlö-
letszítók szokásos fogásain és fortélyain.
Egy azonban tény: még huszonkét évvel a fasizmus
veresége u tán is a legkeményebb hangú sajtócikkekre
volt szükség, hogy a ham is vád jegyében fogant, a
tem plom k arzatán elhelyezett festm ényeket végre elfüg­
gönyözzék.
A D u n a habjai m áris továbbhöm pölygetnek bennün­
ket. Előbb N iederalteich tűnik föl, Bajorország egyik
legrégebbi bencés kolostora, m ajd - a Vils to rk o ­
latáb an - Vilshofen, a kedves halászvároska, mely egy
érdekes személyiséget ad o tt a ném et irodalom nak: az
1919-ben fiatalon, harm inchét évesen elhalálozott Hein-
rich L autensackot, s egy m ásik, nem kevésbé érdekes
személyiséget a gasztronóm iának: Josef G rallt. Grall
serfőző volt, a pilseni sörgyártás m egalapítója, Lauten-
sack pedig költő, hum orista, filmíró, a Parókiakomédia
szerzője, aki így ír szülővároskájáról: „A hol a Vils a
D u n áb a ömlik, a Vils két partján m ár alig áll több
tizenkét h alászh ázn ál...” A tizenkét vilshofeni halász­
nak - írja - , m intha csak ők volnának a tizenkét bibliai
apostol, „Peterle” , egy fából farag o tt Szent Péter-szob-
rocska a szerencsehozó kabalája. Az volt a szokás, hogy
a halászok körb ead ták egymás közt, s a hiedelem úgy
ta rto tta, hogy annak a házára, akinek éppen meg kell
válnia tőle, gyász leselkedik. „Peterle” annyiban meg is
felelt a babonának, hogy a tizenkét halászházból m a
m ár csak egy áll, s az egyetlen m egm aradt öreg vilshofe­
D E M O K R A T 1 S C H E PO
DEUTSCHE

ni halászra alkalm asint örök élet vár, hiszen a szobrocs­

kát többé nincs kinek á ta d n ia ...
M iért? Mi tö rtén t h át a halászattal?
„Vége van - legyint az öreg halász. - A m ióta m egépí­
tették a passaui erőm űvet, m ár voltaképpen meg is
szűnt. De ha tovább piszkolódik a víz az olajfinom ítók
és egyéb üzemek tevékenysége révén, végképp fölhagy­
hatok vele én is: a halak teljesen kipusztulnak.

58
 A passaui árvíz
PASSAU

Az utolsó ném et város a D u n a mellett Passau. H ajdani

kelta neve nem ismeretes. A róm aiak B atavisnak hív­
ták, m ert a 9. batáviai (holland) cohors állomáshelye
volt. Ez a Batavis név alakult át különféleképp: Pa-
tauuia, Pazzawe, Pazzouwe, Passau. A három folyó
városának is m ondják, hiszen itt egyesül a D una, az Inn
meg az Ilz. Azaz, ahogy az Inn lokálpatriótái m ondják:
itt veszi föl a D una az Ilzet, m ielőtt m aga is az Innbe
ömlenék. M ert az Inn hívei szerint a D una itt ér véget,
s az Inn höm pölyög tovább a tenger felé.
A felületes pillantás igazat ad ennek a m egfogalm a­
zásnak. Hiszen a két folyó közül vitath atatlan u l az Inn
a szélesebb.
Csakhogy a D una átlagos mélysége itt négy és fél
méter, az Inné pedig csak két és fél. M eg aztán a D u n a
az, mely folytatja saját, eredeti - keleti - irányát. N em
is szólva arról, hogy kettejük közül a D una a hajózható.
V alaha az Inn-hívek az „ő ” folyójukat is azzá p ró b álták
tenni, de belebuktak vállalkozásukba.
A három folyó három különféle színt hoz a társulás­
ba : a D una szürkés, az Inn világoszöld árnyalatú, az Ilz
sötétbarna. M árm int norm ális időkben. M ert árvíz ese­
tén csak tajtékos, piszkos kavargás láth ató mindenfelé,
m int annyiszor az évszázadok folyam án. K ülönösen az
1558. évi, m ajd az 1954. júliusi árvíz volt ro p p an t pusz­
tító m értékű. 1954 nyarán tizenkét m éter húsz centi volt
itt a D una, mely az Inn-nel nem m egszokott találkozó-
helyén, hanem m ár az utcákon, tereken folyt össze.
H árom nap alatt elképesztő m ennyiségű víz: két és fé l
milliárd liter zúdult le Passaunál, illetve Passaun, m i­
közben a város ivóvízhiánnyal küzdött! A hid ak at a
beomlásveszély m iatt le kellett zárni, az erőm ű nem
term elt áram ot, a legtöbb negyedben nem volt sem
világítás, sem gázszolgáltatás. A helyzet hadiállapotra
emlékeztetett, még abban is, hogy a húsz és negyven év
közti férfiakat szükségm unkákra m ozgósították.
Az Inn sétányon a víz július 10-én és 11-én mind
m agasabbra kúszott az utcai lám paoszlopokon, s végül
elborította a világítótesteket, melyek m indazonáltal to ­
vább égtek, afféle fantom szerű derengésbe vonva alul­
ról a szennyes habokat. Az Ilz és a D una találkozása
alatt elterülő bal parti Ilzstadtban, melyet csak dereg­
lyén lehetett megközelíteni, a lakosok a legfelső emele­
tekre, illetve a háztetőkre húzódtak föl az egyre növek­
vő árad at elől. A csónakosok elé táruló képről így
tudósított az egyik riporter: „Az ablaknyílásokon
 konyhákba és lakószobákba látni. Em itt, közvetlenül a
tető alatt, egy heverő úszik. A csónak által fölvert
hullám ok h átán konyhaszékek him bálóznak szelíden.
Egy, a vízből épp csak kiálló kicsiny erkélyen fiatalem­
ber borotválkozik. Némely háznak m ár csak a teteje
látszik k i...”
Ez természetesen nem vo n atk o zo tt a D una és az Ilz
közti földnyelven em elkedő G eorgsbergre, vagyis
György-hegyre, sem természetesen a tetején álló püspö­
ki fellegvárra, az O berhausra, az itteni püspökök sok
évszázados világi h atalm án ak jelképére, melyet semmi­
féle áradás nem fenyegethetett soha. Erődítm ényük, a
földnyelv hegyében rendületlenül őrködő N iederhaus is
állta a vizek tom bolását, csakúgy, m int a történelem ét.
A két folyó találkozásánál épült fontos stratégiai épít­
mény m a - bérház. N em éppen lakályos, de a történelm i
levegő és a szép kilátás kedvelőinek megéri, hogy ide
költözzenek.
Az O berhaus, azonkívül hogy biztos védelmet nyúj­
to tt a püspökök szám ára a D una meg-megújuló tám a­
dásai ellen, egyszersmind a m ozgolódó polgárok - re­
bellis hajóépítők, kalm árok, halászok - dühe elleni ol-
talm ul is szolgált. Ágyúcsöveiket a városra irányítva, a
nagyurak tetszés szerint ro n th atták le kőgolyóbisaikkal
a kiszemelt „o k o sk o d ó ” polgárok házát. Egynémely
efféle lövedék m a is m egtekinthető Passau falaiban.

A Nibelung-ének rejtélyei
PASSAU

Passaut a m agyar történelem hez számos esemény fűzi.

M indenki ismeri Benczúr G yula híres festményét, a
Vajk megkeresztelése cím űt. N os, V ajkot Passau akkori
MBéÁ 599 püspöke, Pilgrim (vagy Pilgirim) keresztelte meg, s csak
m természetes, hogy egyházmegyéje ősi szentjének, István­
nak nevére. De h át hogyan szerepelhet a V ajkot megke­
E U C H A R I S Z l I K U 5 +1
resztelő passaui püspök a N ibelung-énekben? H ogyan
kísérheti K rim hildát, Siegfried özvegyét és A ttila meny­
asszonyát em ennek G ran b a (a mai Esztergom ba) veze­
tő útján Ennsig? Hiszen a N ibelung-ének cselekménye
az 5. században játszódik, Vajk megkeresztelése pedig
a 10. és 11. század fordulójára esik! H át hány Pilgrim
W/ 10 \ püspök volt P assauban? E gy! A kkor mégiscsak ugyan­
Ví arról a személyről lehet szó. N o de hogyan élhetett
s 1 6 + ,6 , s 1* Pilgrim püspök félezer évet?!
MAGYAR KI R POSTA K ezdjük a dolgot az elején. A tudósok nagyjából be
tudják határolni a m ű keletkezési idejét: a Nibelung-

60
ének szinte bizonyosan 1200 és 1220 között született
mai form ájában, föltehetőleg m integy másfél évszázad­
dal korábbi mondalejegyzések, illetve m itizált történel­
mi beszám olók alapján. N em lehetetlen, sőt a szerző
földrajzi ismereteit figyelembe véve nagyon is úgy fest,
hogy a fönnm aradt változatok leghitelesebbikét, a H o-
henem s-Lassberg kódexnak nevezett variánst, melyet
ma D onaueschingenben őriznek, éppen itt, Passauban
szerzette az ismeretlen mester. A cselekmény egy része
itt is játszódik, a burgundok az Inn és a D una találkozá­
sánál tá b o ro z n a k : „dá noch ein klőster stát - unt dá daz
In m it fluzze in die Tounouwe g á t”, vagyis ahol még áll
a régi kolostor, és az Inn zubogva ömlik a D unába.
A szerző személye körül napjainkig heves viták d ú l­
nak. A legnépesebb tudóscsoport a K ürenberginek ne­
vezett költőre esküszik, m ások R u d o lf von Ems mellett
teszik le a garast, s egyéb nevek is fölm erülnek időn-
kint. Bárki lett légyen is azonban a m onda - vagy
m ondák - költői form ába öntője, egy dolog kétségte­
len: a 10. század vége felé élt Pilgrim passaui püspök
mint az 5. században játszódó történet részese világosan
utal a történet anakronisztikus, saját idejéből más k o r­
ba áthelyezett m ivoltára. Sokan ezt azzal vélik m egm a­
gyarázni, hogy az eposz alapjául szolgáló m ondát vala­
ki - tán a püspök titk ára - a 10. század végén lem ásol­
va, egyszerűen belecsempészte Pilgrim alakját az ak k o r
öt évszázados történetbe. Ezek u tán - további másfél
évszázad m últán - a K ürenbergi (vagy más) ennek a
jegyzetnek az alapján öntö tte végső verses alakjába a
cselekményt, jóhiszem űen átvéve a kegyes csalással lét­
rejött időbeli képtelenséget is, mely a költem ényben -
egyebek közt - így ölt testet, Szász K ároly fo rd ítá­
sában:

Dunán túl érkezének bajorok földire;

A szép királyné jö tté t megelőzé Ilire.
Hatalmas hun királyhoz m egy nőül, hír szerint,
Örömmel tölti e hír a bátyját, Pilgerint,

Ki Passau városában m int püspök székele...

Valójában azonban úgy tetszik, m ásról, éppen e föl-

tételezés ellentétéről van szó. A ku tató k többsége m ind­
inkább arra az álláspontra hajlik, hogy a 13. század
elején született eposz korábban lejegyzett és a cselek­
mény dunai szálát tekintve a 10. században lejátszódott
eseményeket dolgoz föl, ezeket az 5. századba vetítve
vissza, illetve egybevegyítve anyagát 5-6. századi m on­
dákkal, m ondatöredékekkel. A nevek egy része m egm a­
radt az 5. században élt alakok neveként, m int például

61
A ttiláé, m ás részük viszont a valóságosan 10. századi
figuráké lett, m int Pilgrim esetében.
Ebben a m egvilágításban érthetővé válik az az első
hallásra tán hihetetlen, valójában eléggé meggyőző föl­
tevés is, mely szerint az A ttilához utazó burgund Krim-
hilda voltaképpen Bajor Gizellával azonos, azzal a G i­
zellával, aki ugyanezt az u ta t történelm ileg bizonyítha­
tóan m egtette, persze nem A ttilához, hanem I. István
m agyar királyhoz, akit éppen Pilgrim keresztelt meg,
G izella közeli rokona. Eszerint Gizella és István az
eposzbéli K rim hilda és A ttila m intája, s Gizellának
„U n g erlan t” , azaz M agyarország felé való ú tját énekli
meg - legalábbis részben - a hősköltem ény.
Sőt egy kanadai tanulm ány 1980-ban még tovább
ment. Azt m u tatta ki, hogy a Nibelung-ének létrejötté­
ben kom oly szerzői szerepe volt egy niedernburgi ap á­
cának. M árpedig a Passau óvárosában lévő N iedern-
burg kolostornak valaha éppen Gizella, a megözvegyült
m agyar királyné volt a fő n ö k asszo n y a! (Sírja is a kolos­
to rb an van.) M ás szó v al: föltehető, hogy Gizella nem ­
csak szereplője - K rim hilda néven - a N ibelung-törté-
netnek, hanem szerzője is, p o n to sa b b a n : ő lehetett az,
akinek följegyzéseiben eggyé forro tt, összevegyült a sa­
já t megélt története a régi N ibelung-hagyom ánnyal, s
nem lehetetlen, hogy éppen az ő írásm űvére - esetleg
tollba m o n d o tt beszám olójára - tám aszkodott a m on­
dát, illetve m o n d ák at a 13. század elején verses eposszá
földolgozó K ürenbergi (vagy más).
További m egfejteden rejtély, hogy a W orm sból
G ran b a (azaz Esztergom ba) vonuló burgundok hol kel­
nek át a D unán, hogy em ennek jo b b partján folytassák
útjukat. Erre nézve az eposz nem nyújt tám pontot,
sejthetőleg azért nem, m ert a szerző a Passau fölötti
D una-szakaszt kevésbé ismerte. Csak annyit tudunk
meg, hogy a burgund sereg az Inn és a D una találkozá­
sánál táborozik, ami annyit jelent, hogy itt, Passaunál
m ár a jo b b p arto n van.
M aga az átkelés olyan kaland, mely m ár előrevetíti
a későbbi tragédia árnyékát.
A m ikor a csapat a folyam hoz ér, emez éppen áradás­
ban van. A túlsó p a rtra vergődni reménytelen feladat­
nak rém lik:

Hajó sehol se látszott; a víz martig dagadt.

N agy gond em észti ám a jó niblungiakat:
H ogy ju tn a k a túlpartra? a víz széles nagyon.
S o k dalja földre ugrott. Hajó nem úszék a habon.

„M aradjatok a parton, nemes lovagok, itt:

M ajd én m egyek keresni révésznek valakit,
 Ki m inket elszállítson E tel földére á t ”
Szólott a büszke Hágen, és fo g ta paizsát.

Keres valamely révészt, vagy bár egy ladikot.

Egyszer víz-loccsanást hall; figyelni kezd legott.
Tündér leányok voltak fo rrá skú t víziben,
M a g o k ’ hűsítni ottan fü rö d tek íziben.

(Szász K ároly fordítása)

Hogy miféle forráskút az, am elyben a tündérek für-

denek, s m iért nem m agában a folyam ban lubickolnak
e csodalények, újabb megfejteden rejtély. A D u n a for­ A Duna-tündérek
rásáról nem lehet szó, hiszen azt m ár kiderítették a megjósolják Hagennak
hozzáértők, hogy a burgundok W orm sból Lorsch és a jövendőt. Ausztria 465
W ürtzburg felé indultak el, vagyis keleti, nem pedig déli
irányban. Ám akárm iféle vízben fürödtek is a D una-
tündérek, annyi biztos, hogy jó sla to t m o ndanak H a-
gennek, aki előzőleg, hogy szóra bírja őket, elszedte
ruhájukat. Előbb a H ad b u rg a nevű tündér jövendöl:
soha jobban nem fogadtak vitézeket, m int ahogy A ttila
udvarában fogják fogadni őt és csapatát. De mihelyt
visszakapták öltözéküket, a W inelind nevű tündér el­
árulja :

„Csak a ruhái végett hazudott a húgom:

Ha elmész a hunokhoz, veszély ér az utón.

Jobb volna visszatérni, ideje még vagyon!

M ert úgy vagytok meghíva, bizonnyal mondhatom :
Etele országában hogy m ind meghaljatok.
Ki oda m egy: halállal kezet mindnyája fo g .”

(Szász K ároly fordítása)

Csak a király káplánja ju t haza b án tatlanul, teszik

hozzá a D una-tündérek. Ezért aztán H agen, am ikor
végre sikerül a csapatnak nagy nehézségek árán átevic-
kélnie a m egáradt D unán, a p ap o t dühösen a folyóba
hajítja. Ám az úszni nem tudó káplán kétségbeesetten
kapálózva visszajut valahogy az elhagyott bal p artra, s
Hagen m ost m ár sejteni kezdi, hogy a jóslat igaz volt:
csak a pap ér haza bántatlanul, ők valam ennyien o tt
vesznek A ttila udvarában.

63
 Egy húszéves ifjú jókor érkezik
PASSAU

K rim hilda (vagy Gizella?) tehát A ttilához (vagy I. Ist­

vánhoz?) utazott errefelé, hogy hun (illetve magyar)
királyné legyen. Sok-sok évszázaddal később egy másik
leendő királyné szállt meg itt, hogy a m a m ár nem létező
A vadem berhez címzett fogadóban töltse leánysága
utolsó éjszakáját. P ontosan egy évszázaddal a nagy
árvíz előtt, 1854. április 21-én. Ez a leendő császárné és
királyné a bajor születésű W ittelsbach Erzsébet volt, aki
m ásnap indult tovább Bécs felé, hogy Ferenc József
hitvese, osztrák császárné, m ajd - tizenhárom évvel
később - m agyar királyné legyen. (Szerette a m agyaro­
kat, pártju k at is fogta a bécsi udvarnál, ezért am ikor
1898-ban egy Luccheni nevű anarchista G enfben meg­
gyilkolta, a hálás m agyarság róla nevezte el az akkor
éppen épülőfélben lévő Erzsébet hidat, a mai Erzsébet
híd 1944-ben fö lro b b an to tt elődjét.) Az utazás izgalma­
sabban alakult a vártnál, de erről a későbbiekben még
lesz alkalm unk szólni.
Első pillantásra talán nem látszik m agyar v onatkozá­
súnak I. Lipót passaui útja az 1683. évben; valójában
sorsdöntő kihatással volt a m agyar nemzet egész továb­
bi jövendőjére.
Mi tö rtén t voltaképpen?
K ara M usztafa nagyvezír a fejébe vette, hogy ő bi­
zony megvalósítja azt a tervet, melyet még 1529-ben
Szulejmán szultán kovácsolt, ak k o r hasztalanul: meg­
hódítani Bécset, s e művelet révén megnyitni a D una
egész felső szakaszát a negyedmilliós török hadsereg
előtt. A Bécs elleni török tám adás m ár évek óta -
m ondhatni - a levegőben lógott, míg végül 1683 júliusá­
ban odáig fajultak a dolgok, hogy a török sereg tatár
előőrsei éppen ak k o r fogták körül a várost, am ikor a
lakosság, mintegy hozzászokva az állandó fenyegetett­
ség légköréhez, m ár nem is igen hitt abban, hogy az
ostrom ra csakugyan sor kerül. I. Lipót császár, aki
éppen vadászni volt, kis híján a tatáro k fogságába esett.

MBéÁ 2111

64
A városban kitört a pánik. A kincstárat lóhalálában
hajókra pakolták, és a D unán ár ellenében addig von­
tatták, míg biztonságba nem ju to tt. A császári udvar
kocsikat és lovakat rekvirált, hogy a széplelkű, inkább
im ádságokban és zenében, mintsem hadi ügyekben já r ­
tas uralkodó és kísérete m ielőbb az állam kassza u tán
vágtathasson. A nem esurak és hölgyek fejvesztve ütöt-
ték-csépelték-agyabugyálták egym ást a helyekért: élet­
halál kérdése volt, ki fér be a hintókba, ki nem. H intók-
ba? Ü tö tt-k o p o tt h atáro k b a inkább, am ilyeneket csak
sikerült a nagy kapkodásban előtalálni. A halálvesze­
delemben m egszűnt m inden udvari etikett: a dám ák
m ár nem pukedliztek, az u rak nem hajbókoltak, hanem
pontosan úgy viselkedtek, m intha róluk nevezték volna
el am a bizonyos em lített passaui fogadót, melyben Ba­
jorországi Erzsébet m ajdan megszáll.
A császárnak és felséges családjának K orneuburg-
ban, a szabad ég alatt kellett eltöltenie az első éjszakát.
A baldachinos ágy után ez bizony nem volt éppen
kellemes. Ennivaló sem igen ak ad t: a m egrém ült és
jobbára ellenséges parasztoknak nem nagyon fűlt a
foguk ahhoz, hogy bárm ilyen elem ózsiájuktól is m eg­
váljanak. N éhány tojással kellett h át az u ralkodónak
beérnie. Lipót egykettőre odébb is állt, előbb Linzbe, a
D una menti legközelebbi H absburg-erősségbe, m ajd
nyom ban még tovább, Passauba, m ert a hírek meglehe­
tősen fenyegetőek voltak. Mi több, Linz közelében is
tatárok bukkantak föl!
A passaui püspök első dolga volt a császár m egérke­
zése után lezáratni a város kapuit. Ú gy látszott, hogy
Bécs nem képes föltartóztatni Allah seregeit, s csak a
passaui György-hegy az a pont, ah o n n an tovább nem
juthatnak. H a ugyan valóban nem ju th a tn a k ! M ert m ár
ebben sem volt biztos senki. A császárt azonban kevés­
bé foglalkoztatta országának és E u rópának a sorsa,
mint a magáé. G yóntatóatyjához, M arco d ’A vianóhoz
írt levelében csak az átélt kellemetlenségek m iatt ke­
sereg :
„Nem zárathattam be m agam Bécsbe. Kénytelen vol­
tam egy este előkészület nélkül elhagyni a várost, s az
éjszaka nagy részét gyaloglással tölteni, m indam a ké­
nyelmetlenség közepett, mellyel egy effajta sebes m ene­
külés jár. Bizonyára a G ondviselés rendelte úgy, hogy
mindeme bajban sem a császárnénak, sem a gyerm ekek­
nek nem kellett szenvedniük. Alig értünk Linzbe, am i­
kor tatárok tűntek föl Bécs és Linz között. Súlyos okok
késztettek hát arra, hogy ismét ú tnak eredjünk, és sietve
ide jöjjünk, rövid id ő re... El kell ismernem, hogy m os­
tanság m egaláztatásokat kell elviselnem ...”
„Rövid időre” - írta Lipót császár. De ak k o r még

65
 m aga sem h itt ebben. K étségbeesetten küldözgette Pas-
sauból fullajtárait a szélrózsa m inden irányába, hogy
sereget toborozzon. M ár gyülekeztek az első csapatok
Passauban, de vezérük még nem volt. Ekkor, 1683
augusztusában egy apró term etű, húszéves nemesifjú
kért kihallgatást a császárnál. E lőadta, hogy ő Savoyai
Jenő herceg, akinek szolgálataira korábbi kenyéradója,
XIV. Lajos francia király nem tartv án többé igényt,
ezeket készséggel fölajánlja a császári háznak. Lipót
- m it is tehetett volna egyebet? - elfogadta az ajánlko-
zást. Jól tette. A húszéves ifjú ugyanis sorsdöntő győzel­
m ekkel hálálta meg a belé vetett bizalmat. Nevét a
tö rö k nem a legjobb szájízzel emlegette. Főleg azt köve­
tően, hogy ham arosan el kellett k o tródnia Bécs alól,
m ajd alig három évvel később - tö b b más közt ismét az
ifjú hadvezér csapásai alatt - Buda falai alól is.

Tizenhatezer-hétszáznegy vennégy síp

PASSAU

P assauban - császárokon, püspökökön, költőkön és

hadvezéreken kívül - három nevezetes személyiség élt
vagy tartó zk o d o tt az idők folyam án. Egyikük Szent
Szeverin volt, a kereszténység szellemi vezére az A ttila
h alálát követő évek során. N em volt pap, s nem tudni
pontosan, h o nnan érkezett a városba, keletről-e, vagy
A frikából; m indenesetre nagy form átum ú egyéniség
lehetett, m ert korabeli leírások arról tanúskodnak,
hogy még G ibuldus alem án királyt is reszketés fogta el
a közelében. A szent politikailag is tisztán láto tt: előre
m egm ondta, hogy P assaura katonai pusztulás vár. Ez
be is következett; addigra ő m aga m ár lejjebb húzódott
a D u n a m entén: M auternba. A másik nevezetes szemé­
lyiség rövidebb időt tö ltö tt a városban, de föllépése
hosszú időre m eghatározta em ennek jövőjét: Szent Bo­
nifác volt ez, a p áp a küldötte, aki 739-ben hivatalosan
m egerősítette tisztségében Vivilót, Passau püspökét.
A ttól kezdve lettek a m indenkori püspökök Passau
urai, am int azt a dóm sírkövei is je lzik : a rajtuk ábrázolt
püspökök egyik kezükben a pászto rb o to t tartják, a
m ásikban a hatalom jelképét, a kardot.
A város egyre gazdagodott. A folyón élénk kereske­
delem b o n tak o zo tt ki. Passau sót szállított mindenfelé,
a D unán, az Innen, de még Csehországba is, a Bajor­
erdőn keresztül. (Az egykori sórakodó-kikötő nyom ait
még látni az Inn p artján em elkedő Scheibling torony
mellett.) C sehországból trágya, fa, kom ló, m aláta,

66
gyapjú és pálinka érkezett cserébe a D u n a p artjára.
Passaun át ju to tt el a gyümölcs, az olaj, a papiros, a
bors és egyéb fűszer Itáliából cseh földre. A városon
áthaladó portékák vám ján m eghízott a helyi polgárság,
s nagy jóm ódról tan ú sk o d ó házak at építtetett m ag á­
nak. A ztán, am ikor 1662-ben egy nagy tűzvész óriási
pusztítást végzett, s a gótikus épületek nagy részét,
egyebek közt a Szent István-székesegyházat is m artalé­
kul követelte, a m eggazdagodott város m egengedhette
m agának, hogy szép sum m áért - huszonkilenc és fél
ezer akkori forintért - fölfogadja C arlo L urago m estert,
az itáliai építészek gyöngyét, a h arm adik passaui híres­
séget, aki kőfaragóinak és pallérainak élén b aro k k stílu­
súvá varázsolta át a várost. A parti polgárházak sora
Velencét kezdte idézni, még ak k o r is, ha kőlépcsőikhez
nem gondolák, hanem tán kevésbé regényes küllem ű
„cüllnik” sim ultak.
Luragónak egyébként a világon elsőként sikerült az
az építészeti varázslat, mellyel a 20. század m ajd sok­
szor és szívesen él: beolvasztani egy régebbi stílust az
újba, megőrizni az újításban a hagyom ányt. Tudniillik
a lángok épségben hagyták a dóm keleti k arzatát, s az
építész, ahelyett hogy ezt is lero m b o ltatta volna, hogy
az új, barokk stílus egységesen érvényesüljön, bölcsen
m egtartotta, s m esterien illesztette bele az új egészbe.
M anapság O laszországban és Belgium ban is sűrűn al­
kalm azzák ezt az eljárást; a budai V árnegyedben pedig
lépten-nyom on így látjuk belesimulni a 15. századi
csúcsíves ülőfülkéket, falm aradványokat, k ő p árk án y o ­
kat a mai lakóházakba.
A dóm nak azonban további két és fél évszázadig
kellett várnia arra a nevezetességére, mellyel világcsúcs­
tartó lett. 1924 és 1928 közt építették bele a földkerek­
ség legnagyobb orgonáját. Ö t különálló orgonam űvet
lehet itt egyetlen vezérlőasztalról m űködtetni, s a zenész
nem kevesebb, m int tizenhatezer-hétszáznegyvennégy
orgonasípon játszhat, ha úgy ta rtja kedve. Em ellett
szinte csekélységnek számít, hogy a dóm öt kisebb h a ­
rangja m ellett két óriás h aran g is kong: egy százhatvan
és egy száztíz mázsás.
Ezzel a harangszóval búcsúzunk a ném et földtől.
 AUSZTRIA

A kísértetkastély
K R E M P E L S T E IN

A bal p art még huszonöt kilom éter hosszúságban a

N ém et Szövetségi K öztársasághoz tartozik, a jo b b p art
m ár A usztria. Illetve a környékbeli hatalm as erdőségek,
m élyükön egy csinos vadászházzal, osztrák földön van­
nak ugyan, de ném et tu lajd o n t k épeznek: F aber Castell
nürnbergi „ceruzakirály” birtokai.
A D una egyik legvadregényesebb részén utazunk:
rablólovagvárak tekintenek reánk az orm okról. Nem is
szólva K rem pelsteinnek, a passaui püspökök egykori
vám állom ásának kísértetkastélyáról. Ez a különös hely
1964-ig E duard M unninger nyugalm azott iskolaigazga­
tóé volt, aki az alábbi reklámszöveggel csalogatta v árá­
ba a pénzesebb nyugatném et tu ris tá k a t: „Az év számos
szakában feh ér leples furcsa vár úrnők jelennek meg, to­
vábbá régi viseletű férfia k, a kik csodálatosan énekelnek
és im ádkoznak. Bíbor köpenyes lovagok és katonák f i ­
gyelhetők meg, valamint fé n y tünemények a vár fö lö tt és
bizonyos termekben. A betem etett fö ld alatti járatokból
m eghatározott időpontokban heves kopácsolás hallat­
s zik .”
S a borzongani vágyó turisták csak úgy áradtak-
csődültek K rem pelsteinbe, ahol a lovagterem ben aztán
p o n to san azt találták, am ire szám ítottak: huzatban
m eg-m egrebbenő, im bolygó gyertyalángot s lengedező
fantom okat. M eg a ház gazdáját, aki előbb - csiribí-
csiribá - parancsot ad o tt egy tojásnak, álljon a hegyére,
m ajd, m iután a tojás szót fogadott, egy, az ábécé fölött
üveglapon sikló pénzdarab segítségével „m egszólaltat­
ta ” a rég m últ idők szellemeit. A leggyakrabban a haj­
dani passaui dóm dékánt, R uprecht M oosheim et idézte
m eg; az illető ugyanis éppen a várkastély töm löcében
vált meg 1556-ban az árnyékvilágtól m int eretnek.
A kísértetkastély óriási forgalm at bonyolított le, a
nyugalm azott direk to r ú r tetemes bevételt m o n d h ato tt
m agáénak. M indaddig, am íg az újságok el nem kezdték
feszegetni a pontos kopogási és kísértési órarendet tartó
„szellem ek” viselt dolgait. Z ordon bírák, ülnökök, jegy­
zőkönyvvezetők és ügyvédek lepték el az ódon falakat,
a riporterek siserahadáról nem is beszélve. Ezúttal
M unninger úron volt a sor, hogy megismerkedjék a

68
borzongással. M ert az ügynek a fele sem volt tréfa! N o
persze, a kastélytulajdonos m aga kereste m agának a
bajt. A m ikor ugyanis előzőleg egy bécsi lap népám ítás­
nak nevezte a krempelsteini kísértetjárást, ő hevesen
kirohant az „aljas rágalom ” ellen, és hitelrontásért h u ­
szonötezer schillinges keresetet n yújtott be. M int fen­
nen hangoztatta, nem az üzlet, csupán a becsület kedvé­
ért. E kkor váltották föl a szellemidézéseket a törvény-
széki idézések.
A helyszíni szemle balul ü tö tt ki M unninger úr szá­
mára. Tudniillik az ügy kivizsgálásával m egbízott bíró,
mielőtt kiszállt volna a krem pelsteini lovagterem im ­
bolygó gyertyái közé, egy bűvésztől m aga is jól m egta­
nulta a tojástrükköt, s ezt M unninger úr után m aga is
bem utatta, közderültségre. M unninger kénytelen volt
visszakozót fújni, de fö n n tarto tta, hogy csakis a tojás­
m utatvány volt büvészfogás, a kastély többi kísértetatt-
rakciója valódi. A pö r nem ért véget: a turpisságon
kapott tulajdonos, m ielőtt még többi trükkje leleple­
ződhetett volna, belehalt az izgalom ba. A szellemek,
m intha csak erre vártak volna, egy csapásra elillantak,
hírük-ham vuk sem m aradt. M ajd bolondok lettek vol­
na ingyen kísérteni tovább! A várban természetesen
továbbra is lehet meleg kolbászt fogyasztani, m int az­
előtt, de m ár a kísértetshow „körete” nélkül.
Néhai M unninger úr, a nagy bevételű fantom idom ár
egyébiránt az ugyancsak a D una partján fekvő Engel-
hartszellben van eltemetve. Az ő szellemét - ha hinni
lehet a környékbeliek állításának - még senkinek nem
ju to tt eszébe megidézni.

Kugljzás a hullámokon
E N G ELSZELL , A SC H A C H , E F E R D IN G , W IL H E R IN G

Elhagytuk K rem pelsteint, el Engelszellt is, a likőrgyár­

tó trappista szerzetesek fészkét, előzőleg átju to ttu n k a
jochensteini vízduzzasztón (amilyenből tizenhat készült
- illetve készül - a csehszlovák határig a R ajn a-M aj-
na-D una-csatorna tervei keretében), s m egérkeztünk
Aschachba, A usztria legnagyobb vízi erőm űvének vá­
rosába. De m iközben a m odern ipar bám ulatos sebes­
séggel fejlődik, s ez A schachon is lem érhető, addig a
régi babonás történetek meglepő csökönyösséggel ta rt­
ják m agukat. Például a bal p arti Faust-házban, amely
voltaképpen fogadó, ám akárcsak K rem pelsteinben, itt
sem érik be az ételek-italok felszolgálásával: a helyi
legendáktól itt sem menti meg senki-semmi a betérőt.

69
 Ezek sorában m indjárt a belépéskor egy olyan meg­
hökkentőt hallunk, hogy a többi m ár szinte valószínű­
nek hat mellette. Az em ber figyelmét ugyanis nem m u­
lasztják el fölhívni a küszöb kőlépcsőjének egy talp
alakú, fekete foltjára, s nemes egyszerűséggel közlik,
hogy ez itt sem nem több, sem nem kevesebb, mint
m agának M efisztónak, az ördögnek a lábnyom a! Úgy
bizony. M ert hogy ugyebár dr. Johannes Faustus (aki
egyébként valóban élt, és akinek alakját G oethe a
Faustban földolgozta) éppen Linznek ta rto tt volt, hogy
III. Frigyes ottani aranycsinálóival és csillagjósaival
találkozzék, am ikor valósággal beleszeretett az ascha-
chi völgybe, s úgy d ö n tö tt, hogy o tt is m arad. K iadta
h át a parancsot szolgájának, M efisztónak, hogy még
p irk ad at előtt varázsoljon oda egy kastélyt. Am az vará­
zsolt is, s azóta áll a fogadó, azaz napjainkban inkább
szálló. A zuhanyozófülkéket és az úszómedencét alkal­
m asint valamely későbbi ördög varázsolhatta hozzá.
A m onda azonban itt nem ér véget. F aust d o k to r -
úgym ond - aschachi polgár lett, és Mefisztó bűvös
erejének jóvoltából a D una hullám ain kuglizott a hely­
beli polgárokkal. Mi több, Mefisztó egy ízben az ő
utasítására hidat is röpített a folyó két partja közé,
emez azonban F aust h áta m ögött egy csapásra eltűnt.
A titokzatos d o k to r olyan jól érezte m agát a városká­
ban, hogy egy alkalom m al nagy eszem-iszomot rende­
zett, s ennek során - így a legenda - kehely és tányér
soha meg nem ürült.
N o de egyszer Mefisztó is csődöt m ondott a tudom á­
nyával, m ert h át - úgy látszik - jegenyefák sem nőnek
az égig. P o n to sab b an : kastélyok sem. M ert ez lett volna
a mester parancsa: a kastélyt az égig magasítani. Nos,
erre még az ördög sem volt képes. Meg is kellett lakol-
nia: kénköves lángok közepett a fal egy üregén keresz­
tül ju to tt a pokolra.
Az üreg m a is látható, s a helybeliek konokul erősge-
tik, hogy be sem lehet falazni. T öbbször m egpróbálták,
hiába. Egyetlen anyag sem k ö tö tt meg, m ondják.
A sok száz éves legenda tehát tovább él. Vajon mi
Johannes Faust doktor és lehet az alapja?
Mefisztó. NSZK 1042
Egy helyesírási hiba.
Az épület falait ugyanis egy korábbi rablólovag-
família, a sápszedő Schaunbergerek tisztes vám szedők­
ké előlépett leszárm azottai em eltették. Tehetősek lévén,
olyan várat építtettek, mely a m aga idejében erődszám ­
ba m ent. M ár egy 1480-ban kelt o kirat „H áusl am
F astn ak ” említi. (Az ófelnémet „fást”, „fasti” szó a mai
„fest”-nek, erősnek felel meg, tehát a „H áusl am F ást”
eredeti jelentése: „házacska az erősségen” .) Nos, nem
csoda, ha a F aust-m onda divatja idején, a 18. század

70
vége felé egy u betű is becsúszott az elnevezésbe, hiszen
az akkoriak szám ára a „ F au stn ak ” volt értelme, a „fast-
nak” pedig - legalábbis ebben a vonatkozásban - m ár
nem. így kerekedett aztán egész legendafüzér a hibás
név k ö ré ...
Az viszont nem legenda, épp ellenkezőleg, színtiszta
valóság, hogy volt eset, am ikor a D u n át itt, A schachnál
m egpróbálták megállítani, méghozzá lánccal! Ez 1626-
ban történt, am ikor Felső-A usztria parasztjai fölkeltek
uraik ellen, s nem akarták, hogy a folyam to v áb b ra is
őket hizlalja. A D una azonban, szemben a parasztság­
gal, fütyült a rá rak o tt láncra, s vidám an höm pölygött
tovább, közöm bösen nézve, am int Stefan Fadinger k a­
laposm ester negyvenezer főnyi serege k aszára-kapára
kapva követeli jogait a császártól és a bajor hercegtől. Parasztfelkelés 1626-ban.
Ausztria 1491
A történészek némelyike úgy véli, hogy a parasztok nem
a D unát, csak az uraságok hajóit p róbálták fö ltartó z­
tatni a lánccal, de a helybeliek körében úgy él a szájha­
gyomány, ahogy leírtam.
A lánc még csak le sem fékezte a D una so d rát; a
hajók sebességét azonban még m a is csökkenteni kell
Aschachnál. M ert igaz ugyan, hogy az osztrák D una-
szakaszon az elm últ évszázad során töm érdek folyam ­
szabályozási m unkát végeztek, az itteni alattom os záto ­
nyok mégis, még m ost is ellenállnak az em ber
term észetátalakító törekvéseinek. U gyanolyan csökö­
nyösen meredeznek elő a víz felszíne alól (a legnagyobb
osztrák vízi erőm ű városa m ellett!), m int a butácska
regék és babonák a m odern idők racionális szelleme
mögül.
A vadregényes szorost elhagyva, m egpillantjuk Efer-
dinget, ahol A ttilához u taztában K rim hilda állítólag
meghált, majd rövidesen m ár W ilhering cisztercita
apátságához érkezünk. Egy ódon, rom án stílusú to ­
ronybejáraton belépve, földbe gyökerezik a lábunk. Az
antik kaput m eghazudtoló rokokó k áp rázat köszönt a
templom belsejében. E 18. századi rem ekm ű úgy jö tt
létre, hogy egy tizennégy éves szolgálóleány 1733. m ár­
cius 6-án - felbujtásra - fölgyújtotta a régi tem plom ot,
újat kellett hát emelni. H úsz év sem telt bele, s m ár
elkészült a wilheringi rokokó csoda, a korhoz képest
bám ulatos sebességgel.

71
 Beethoven. Ausztria 1327
Mozart. Ausztria 1002

Szerelmi verspárbaj
L IN Z

Linz. A város, ahol Kepler tanított. Ahol M ozart az

egyik szim fóniáját bem utatta. Ahol Beethoven összeve­
szettjó m ó d ú patikus fivérével. Ahol Fouché, N apóleon
rendőrm inisztere egy időben száműzetésben élt. És ahol
föltalálták a hírneves édességet: a linzert.
Még m a is két cukrászda verseng-pörösködik egy­
mással, m agáénak tulajdonítva a sütemény föltalálásá­
nak hervadhatatlan érdem ét, s vele a saját receptjének
Kepler. Rom. 3061 egyedül üdvözítő voltát. A beavatottak úgy vélik tudni,
hogy a cukrászrem ekm űvet egy 18. századi szakács
kom ponálta a városba látogató Firm ian passaui érsek
tiszteletére.
De a város két költő - kettő? tévedés: három költő!
- révén is bevonulhatott a köztudatba. Egyikük
G oethe.
T örtént ugyanis, hogy valamelyik linzi színésznőnek
Goethe. NSZK 370 úgyszintén színésznő leánya egy frankfurti vendégjáték
alkalm ával föltűnt a dúsgazdag bankárnak, Johann
Ják o b W illemernek, aki nem h ab ozott: tüstént magával
vitte és örökbe fogadta a csinos teremtést, m iután any­
já n ak kétezer forintos bánatpénzt fizetett. A fogadott
leányt aztán - kell-e m ondanunk? - feleségül is vette,
m it sem bánva, hogy az csekélyke huszonnégy eszten­
dővel fiatalabb nála. Igaza volt. M arianne Jungot
olyannyira nem zavarta a nagy korkülönbség, hogy
szenvedélyesen beleszeretett - G oethébe, akinél meg
harm incöt évvel volt ifjabb. K ettejük szerelméről nem
csupán a nagy költő versei tanúskodnak, hanem M ari­
anne talpraesett viszonkölteményei is, melyek aztán
G oethe K elet-nyugati d/vá/?jának Zulejka-verseiként

72
kerültek az olvasók elé. Egész kis verspárbaj ez. Az
öregedő G oethe fölujjong:

Valóság ez? Égi fényjel,

Ismét itt vagy szívemen!
Kín a távol, kín az éjjel
Örvény lése idebenn!

A nevében is, egész valójában is fiatal M arianne Jung

(mellesleg Willemerné) pedig tovább szítja a költő lán­
golását :
A szerelem - ja j ne menj el! -
Erőt önmagának ad.
Szilajult szenvedelemmel
É kítsd ifjúságomat.

S a másik költő? (Azaz bocsánat, a harm adik!) K i­

csoda ő?
A dalbert Stifter, akinek lakása m a múzeum. A blaká­
ból a folyam ra látni, s az em bernek eszébe ju t, am it
több m int százharm inc évvel ezelőtt a nagyon keserű,
nagyon szerencsétlen költő erről a látványról írt:
„A természet, az egyedüli ártatlanság, barátságos,
mint m indig; ablakaim a kirakodóhelyre és a D unára
néznek. A napi lárm a elült, az ablakon beleng augusz­
tus langyos éjszakai levegője, meggörbíti a lángot,
melynek fényénél írok, s m agával hozza a folyam m o ra­
ját, ahogy a kikötött hajókat p ask o lja...”
A m ikor - 1868. ja n u ár 28-án - meghalt, a linzi Ta~
ges-Post így írt róla: „B arátságos jóindulat, bensőséges
honszeretet és a szépért, nem esért való rajongása voltak
jellemének kiemelkedő vonásai.” A rról nem esett szó,
hogy a költőt mily nagyon keserűvé - valósággal em­
berkerülővé - tette hazája közönye. C sakugyan: míg
élt, nem figyelt rá senki, mellőzték. Még halálának ter' usztna
körülm ényeit is csak m ajdnem negyed század elteltével, * Stifter-emlékmű
1892-ben merték nyilvánosságra hozni. A kkor derült NSZK 234 U
ki, hogy a súlyosan májbeteg Stifter, akivel a kutya sem
törődött, kínjában m ár két nappal halála előtt öngyil­
kosságot kísérelt meg: borotvával elvágta a torkát.
M int annyi minden, ez sem sikerült neki, s a szerencsét­
len több m int ötven óráig szenvedte végig a poklok
minden kínját, amíg végül szervezete végképp föl nem
m ondta a szolgálatot. M inderről nem illett beszélni.
Arról sem, hogy nevelt leánya a D unába ölte m agát.
Nem, a költő valódi arcát nem volt ildomos a felnövek­
vő nemzedékek elé festeni. Letagadni, elkendőzni nem
lehetett, hát szépen kisminkelték, szalonképessé m ázol­
ták emlékét. Bensőséges honszeretet, a szép és nemes
iránti rajongás...

73

17B TM H H B T84F
STENDHAL
*1, llWll'HHV WOiíM’t í
Stendhal. Francia Y 550
Mátyás király. MBéÁ 669
74
A linziek inkább M arianne Jungnak emeltek szobrot.
Stifter emlékműve a Plöckensteinsee partján, a Cseh-
erdőben áll.
A rejtélyes magánhangzók
LIN Z
Még egy neves írót kell m egemlítenünk azok közül,
akik Linzben m egfordultak. Henri Beyle-t, akit Sten­
dhal néven ismert meg a világ.
Ő még m int katona, élete legszörnyűségesebb látvá­
nyának emlékét vitte m agával a városból.
A kkoriban 1809-et m u tato tt a naptár. M ájus 4-én
elkeseredett csata zajlott le Linz egyik elővárosában,
Ebelsbergben, az osztrák és francia csapatok között.
A Pármai kolostor és a Vörös és fe k e te világhírű szerzője
így emlékezik erre a n a p ra :
„A m ikor átm eneteltünk a T raun hídján, még kerek
harm inc halott em ber és ló feküdt a hídon. Sokat m ár
a folyóba hajítottak. A körkép kellős közepén mereven
állt egy ló. K ülönös látvány. Ebelsberg leégett: az út,
melyen vonultunk, teli volt halottakkal, jórészt fran­
ciákkal, s majdnem mind meg volt égve. Több helyütt
halom ban álltak a tetemek. Az átjáró mind keskenyebb
lett, míg végül elszenesedett hullákon kellett a kocsinak
haladnia. N éhány ház még lángokban állt. Az egyikből
m intha egy dühös képű halott katona ak art volna alá­
zuhanni. M egvallom, nem bírtam idegekkel ezt a meg­
rázó képet. Alig mertem odapillantani. A zóta tudom ,
mi a borzadály. H ozzáértők állítják, hogy Ebelsberg
látványa ezerszer iszonyatosabb minden eddigi csata­
mezőénél, ahol m indenféleképpen m egcsonkított embe­
reket lehetett ugyan látni, de nem ilyen rettenetes hullá­
kat, melyeken az o rr megégett, ám az arc még fölismer­
hető m a ra d t...”
Volt azonban, akinek a város menedékül szolgált a
szorongattatásban, például I I I . Frigyes császárnak. Ő,
Frigyes adta ki a parancsot a linzi vár átépítésére a 15.
században, egy kissé nyilván m ár arra az eshetőségre
gondolva, hogy Bécs talán nem lesz mindig biztos fé­
szek. Hogy aztán az udvarába gyűlt jövendőm ondókra
hallgatott-e, a d o k to r Faustushoz hasonló m águsokra,
avagy csupán a saját józan eszére, nem tudni. Tény,
hogy bölcsen já rt el, m ert bizony ham arosan eljött az
idő, am ikor - Kölcsey Ferenc szavával - „nyögte M á­
tyás bús h ad át Bécsnek büszke v ára”, s Frigyesnek
Linzbe kellett menekülnie. A Frigyes kapu m ost is áll,
rajta az 1481-es évszám és az alábbi betűk: A.E.I.O .U .
Az ábécé m agánhangzói, szabályos, em elkedő sorrend­
ben. Vajon mit jelenthetnek? A hivatásos rejtvényfejtők
szerint a pontos szöveg így hangzik: ,,/írcem exstruxit
in oriente versam Fridericus R om anorum Im perato-
rum ” - vagyis „A kelet felé fo rd íto tt v árat építtette
Frigyes római császár” . M ások ezzel szemben Frigyes
császár híressé vált jelm ondatának kezdőbetűit sejtik a
rejtélyes m agánhangzók m ögött: ,,/llles .Erdreich ist M R ' á ocq?
Oesterreich wntertan” („M inden földi birodalom Auszt- 6
riának van alárendelve.”). A rebellis m agyar diákok
egykorú „fordítása” így hangzott: „v4ustria érit in őrbe
wltima” , azaz „A usztria lesz az utolsó a világon” . Vége­
zetül a hajdani osztrák-m agyar császári és királyi h ad ­
sereg legénysége is m egtalálta a m ódját, hogy a m aga
szája íze szerint m agyarázza a rövidítést: „A z dedel itt
olykor undorító” . Lehet, hogy ez a m agyarázat volt a
leghelytállóbb?
(Mellesleg szólva, Linznek egyéb, fontosabb m agyar
vonatkozása is van: az a házasság, melyet I. Ferdinánd
még nem m int uralkodó, csak m int V. K ároly császár
fivére a m agyar A nna királykisasszonnyal, II. Ulászló
lányával, II. Lajos m agyar király nővérével k ö tö tt
1521-ben. E frigy révén m aradt meg az osztrák császári
ház befolyása M agyarországon a török hódoltság ide­
jén is.)
M a Felső-A usztria történelm i emlékeinek, művésze­
tének és népi hagyom ányainak színe-java költözött III.
Frigyes egykori várkastélyába. A császár menedékéből
a kultúra menedéke lett: múzeum, mégpedig A usztria
egyik leglátványosabb m úzeuma. Postakocsiktól b a­
rokk angyalokig és m ustnyom ókig m indent m egtalá­
lunk itt, am it csak létrehoztak a századok.
Nem találjuk viszont itt azt a halom festményt, m e­
lyet H itler a harm incas évek végén és a negyvenes évek
elején az általa tervezett nagy linzi múzeum szám ára
összeharácsoltatott. Ezeket a h áború után visszajuttat- Hitler. D. Reich 821
ták jogos tulajdonosaiknak. Az összerabolt képek lajst­
roma egyébként m agáért beszél: 1 Leonardo, 9 Jan
Steen, 14 Teniers, 13 T intoretto, 9 Van de Velde, 2
Vermeer van Delft, 2 Veronese, 7 Van Dyck, 8 F ranz
Hals, 19 Rubens, 18 Ruisdael, 10 R em brandt - hogy a
kisebbekről ezúttal ne is szóljunk. A „F ü h rer” és társai,
jóllehet ellenségei voltak az igazi művészetnek („H a azt
a szót hallom : kultúra, a bicska kinyílik a zsebem ben”
- m ondogatták a náci vezérek), nem m entek a szom­
szédba egy kis hírvágyért...
M indam ellett, ami a m úzeum okat illeti, van a város­
nak egy nyilvános és ingyenes m úzeum a is: az óváros, mirisuiisuncu
melyben az em ber szinte elfelejti, hogy az osztrák ipar

75
 legnagyobb fellegvárában jár. A főtér és körülötte a
zegzugos sikátorok, a házak belsejében észrevétlen
megbúvó hosszú, olykor kilencven méteres átjárók meg
a három ablakos hom lokzatok olyanok, m intha közöt­
tük megállt volna az idő.
Ám az idő nem állt meg; ez azon is m érhető, hogy az
iskola, ahol Kepler valaha tan ított, eltűnt. Csak nemrég
bukkantak újra rá, am ikor egy ódon ház legfelső emele­
tén a lemálló falfesték és vakolat alól különös írás
került napfényre, azután még egy és még egy. N ebulók
falfeliratai, ahogy négyszáz éve odafirkantották őket az
Linz, főtér. Ausztria 400 akkori osztályterem ben. így kerültek elő a fiatal Von
G ladt bárónak 1579-ben kelt latin nyelvű sorai: „Amíg
A linzi székesegyház jó erőben vagy, ismerkedj az ifjú keblekkel, és add át
belseje. Ausztria 1777
magad éjjel-nappal a hús gyönyörének.” E m ondatnak
PVWVfPVWVWPPWVfV' kettős a haszna: egyfelől bebizonyítja, hogy a kam a­
szok a „régi, erkölcsös világban” is pontosan ugyan­
olyan dévaj kedvűek voltak, m int az újabb - vagy akár
a még régebbi - századok folyam án; másfelől az ő
segítségével sikerült végre lokalizálni az iskolaterm et,
ahol Kepler mester az égbolt titkait m agyarázta a rossz­
csontoknak, hogy az ifjú kebleken kívül azért egyéb
kézzelfogható ismereteket is szerezzenek.
Hanem Linz arcai közül mégiscsak a m odern ipari
városé a legszembeötlőbb. Az egész D una-völgy egyik
leggyorsabban fejlődő települése ez.
H ajóépítői és hajósai jóvoltából m ár régebben is igen
MÉtAMMÉÉÜl élénk kereskedelmi központ volt. A vasból való legelső
dunai hajó is itt került vízre, az Ignaz M ayr alapította
iw n w infWfP hajóm ühelyből. A linzi egy időben a legnagyobb forgal­
mú dunai kikötő volt, amíg csak Renyi és Izmail, a két
szovjet kikötő túl nem szárnyalta.
A város m a A usztria legdinam ikusabban fejlődő vá­
rosa ; az itteni lakosság a három és félszeresét termeli és
négyszeresét exportálja az országos átlagnak. De ez
mégsem csupán a kikötő forgalm ának köszönhető, n o ­
ha az m ajdnem a kétszerese a bécsi kikötőének, s a
A VÖEST linzi kikötője. R ajn a-M ajn a-D u n a-csato rn a végleges elkészülte után
Ausztria 1350 még tán meg is kétszereződik.
A város gazdagságát két gyárgigász szolgáltatja: a
A Linzi Nitrogénművek. közeli stájer érc- és széntelepek kincsét hasznosító
Ausztria 1349 VÖEST, valam int a N itrogénm űvek.
A VÖEST betűk jelentését könnyebb megfejteni,
m int Frigyes császár m agánhangzóiét: Vereinigte Ös-
terreichische Eisen- und Stahlwerke, vagyis Egyesült
O sztrák Vas- és Acélművek. K ohói sosem pihennek,
bevilágítják az éjszakát. 1947 júniusában, am ikor az
elsőt, melyet rom jaiból helyreállítottak, sikerült átadni
a termelésnek, még csak négyezer-hatszáz ember dolgo­
zott itt. M a öt-hatszorta ennyi.

76
 Sajnos a kohók nemcsak fényt árasztanak, hanem
mérges gázokat is. Ezért, ha a linzieket megkérdezik,
nem hiányzik-e nekik a tiszta levegő, vállrándítva így
válaszolnak: „Ja, mi nem a levegőből élünk.”
Amiben viszont igazuk van.

Apátság a Kétfejű Sashoz

SA N K T F L Ó R IA N

H am arosan megérkezünk Sankt Flórian apátságához,

melynek altem plom ában helyezték 1896-ban örök nyu­ A Sankt Florian-i orgona.
galomra az 1824-ben született A nton Bruckner zene­ Ausztria 986
szerzőt és orgonamüvészt. Bruckner tizenhárom évesen,
apja halálakor került a közeli Ansfeldenből az apátság­
ba, ahol aztán zenét tanult, s olyan tehetséggel, hogy
később tanárként tért ugyanide vissza. (Születésének
százötvenedik évfordulóján nyitották meg em lékházát
Linzben.)
Bruckner m árványkoporsójával átellenben nem ke­
vesebb, mint hatezer em ber csontjai állnak halom ban
egy fali fülke mélyén. Ezeket egy töm egsírból költöztet­
ték ide a 13. században. A szájhagyom ány úgy tartja:
ANTONBRUCKNER
korai keresztény vértanúk m aradványai, de ezt a tu d ó ­ 1824 1896

sok egyelőre nem erősítették meg.

19748RUOKNERHAUSUN2L
Egy másik rejtély is kapcsolódik a kriptához, s a
régészek immár jó ideje viaskodnak vele. Vajon itt van-e R^PIIB IIKQJSTERREIQI
eltemetve m aga Szent Flórián, az apátság névadója is?
Annyit bizonyosan tudunk, hogy Flórián róm ai szol­ Anton Bruckner.
gálatban állt m int A quinilusnak, Laureanum (m a: Ausztria 1419
Lorch) helytartójának hivatalvezetője (ma úgy m onda­
nék: titkára). A m ikor 304-ben a D iocletianus császár
keresztényüldöző politikájának jegyében halálra ítélt Szent Flórián-szobor,
keresztények közül negyvenet meg ak art menteni, nem ­ a háttérben tűzoltókocsival.
Ausztria 1108
csak bizalmi állásától fosztották meg, hanem életétől is.
Még a nap is pontosan ismeretes (304. május 4-e),
am ikor követ kötöttek a nyakába, s az Enns vizébe
hengerítették szegényt. M árm ost sokan azt állítják,
hogy testét utóbb egy szűz kihalászta a folyóból, s hogy
a későbbi szentet a mai tem plom helyén tem ették el.
E nézet vallói szerint a tem plom ot éppen ezért emelték
azon a helyen, s ezért nevezték el a vértanúról, aki aztán
mellesleg a tűzoltók és a kém ényseprők oltalm azó
szentje lett, továbbá védőszentje egész Felső-Ausztriá-
nak.
M indez azonban csupán legenda volna, ha nem talál­
tak volna a kripta padlatán egy négyszögletes nyílást,
melyből utóbb róm ai téglákat ástak elő. Ez arra utalt,

77
 hogy itt m ár a rom án kori templom előtt is éltek embe­
rek, s nagyon is elképzelhető, hogy ezek éppen a szent
sírjához zarándokoltak ide im ádkozni. Ám nyílás ide,
róm ai téglák oda, mindez még mindig igen távol áll a
bizonyosságtól, s kérdés, vajon valaha is megoldódik-e
a problém a, fény derül-e a rejtélyre. A róm ai téglákat
m indenesetre az évszázadok folyam án kiszorították a
környékről az újfajták, melyekről azt tartják, hogy a
legosztrákabbak m indenném ü tégla közül, m ert az épü­
letek itt a nemzeti színekben p o m p ázn ak : m induntalan
piros-fehér-piros falak ötlenek szemünkbe a Traun-
vidéken. N o nem m intha ebben szándékosságot, a ha­
zafiúi szellem valamiféle fölbuzdulását kéne látnunk.
A m agyarázat egyszerűbb: két sor tégla közé e vidék
lakói puszta takarékosságból egy-egy sor követ helyez­
VI. Károly. Ausztria 153
tek.
Belülről egyébként az apátság nem is annyira ap át­
Mária Terézia ifjúkori ságnak látszik, m int inkább a H absburg-dinasztia házi
képmása. Ausztria 1613 m úzeum ának. Em itt két sas ta rt egy piros-fehér-piros
baldachint; am ott egy m egkötözött török katona képe
mered rán k ; odébb Á usztria és M agyarország látható
két testes dám a alakjában, kik győzelmi pálm át emel­
nek a m agasba; még távolabb Szerbia és Erdély címere
lapul a császári sas szárnyai alatt, m iközben az őket
megtestesítő két további dundi hölgy a pálm a ágaira
akasztja fegyvereit; ro p p an t m éretű olajfestményeken
pedig a császár és Savoyai Jenő üget lóháton, marsall-
bottal, illetve karddal. A m árványterem ben m ár-m ár
elviselhetetlen pom pa fogadja a látogatót; ezt a helyisé­
get ugyanis a császári família ebédlőjének szánták. Az
érdekeltek azonban mindössze kétszer vették igénybe:
egyszer VI. K ároly 1732-ben, egyszer M ária Terézia
1743-ban. Van külön Savoyai Jenő-szoba is, melynek
egyetlen nevezetessége, hogy a törökverő herceg soha
életében nem fordult meg benne. Szerencséje, m ert
aludni aligha bírt volna az elképesztő színpadi díszletek
közt. Van o tt m inden: m egkötözött m agyar felkelők az
ágy végénél, török foglyok, ném et harcosok, s pontosan
az ágy fölött egy igencsak jó húsban lévő angyal, am int
a nagydobot veri. És végestelen-végig m indenütt a két­
fejű sas meg a H absburgok képm ása: a püspökszobá^
bán, a sárga szobában, a zöld szobában, a kék szobá­
ban. .. A császári lakosztály százhetvenöt méter hosszú
folyosóján végiglépegetve az em ber m ár-m ár azon kez­
dene m orfondírozni, vajon nem lett volna-e jobb, ha
K ara M usztafa győz Bécsnél.
Az apátság legnagyobb értékű alkotása kétségkívül
A lbrecht A ltdorfernek, a D una-iskola legkiválóbb mes­
terének (Regensburgnál m ár esett róla szó) táblaképso­
ra, a Sebestyén-oltár. A klasszikus vallási téma megren-

78
dítően m odern, a kor szokványos ábrázolásm ódjához
képest forradalm i megjelenítést k ap ; a parasztm ozgoló­
dások által fölkeltett társadalm iproblém a-látás és a tö ­
rökök vészes közeledése (a 16. század elején vagyunk,
a magyarországi M.S. m ester korában, akire körülbelül
hasonló vonások jellem zők!) egyaránt rányom ja bélye­
gét A ltdorfer művére. K risztus és Szent Sebestyén nem
eszményített figurák, hanem szörnyűséges testi gyötrel- Táj két fenyővel (Altdorfer
meket kiálló hús-vér em berek; velük szemben a kínzás alkotása). NSZK 1076
szakemberei először jelennek meg m unka közben, áb rá­
zolásuk tárgyilagos hűségével keltve borzadályt. De a
legfigyelemreméltóbb a keresztre feszítést ábrázoló jele­
net hátterében békésen dolgozó és az egész drám ával mit
sem törődő, fekete hajú, bajszos, csak saját dolgára össz­
pontosító, időtlen favágó. K ét hasábfával a vállán, ke­
zében fejszéjével, a történelem viharain túli egyetlen
szilárd és állandó lényegnek, az alkotóm unkának
jelképe.
Kevéssel azután, hogy A ltdorfernek ez a remekműve
elkészült, rossz idők köszöntöttek az apátságra. 1527-
től 1531-ig bevételeinek zöm ét csakúgy, m int fölhalm o­
zott kincseinek jav át be kellett szolgáltatnia: Bécs falai­
nak erődítése m indenünnen töm érdek pénzt nyelt el.
Érthető, ha a 18. század elején, a török végleges kiűzése
után ismét m eggazdagodó apátok, tú lárad ó boldogsá­
gukban - és túláradó kincsek birto k áb an - a nagyon is
világi H absburg-im ádat egyik székhelyévé cicom ázták
föl birodalm ukat, m intha a császári ház szentségét
előbbre valónak éreznék névadójukénál.

„Kilenc országlásfoglyai vason

vitetnek...”
EN N S, M A U T H A U S E N

S m ár itt vagyunk a folyónál, melybe F lóriánt belehají­

tották, s melyhez nekünk m agyaroknak is van némi
k ö zü n k : az Ennsnél, mely a hasonnevű város közelében
torkollik a D unába.
Hogy mi közünk az Ennshez?
N os, az Á rpád-ház idején, em ennek korai periódusá­
ban idáig terjedt az úgynevezett gyepűelve, vagyis az a
terület, mely nem tarto zo tt ugyan M agyarországhoz, de
melyet katonai ellenőrzés alatt kellett tartani, védekezé­
sül egy-egy esetleges, nyugati irányból érkező tám adás
ellen. (Ne feledjük: a K árp áto k karéja nem m indenütt
nyújtott természetes oltalm at.) A gyepűelve fokozato-

79
 san zsugorodott, egyre kisebb határo n túli területre
terjedt ki. Tény azonban, hogy eredetileg Enns volt az
országhatártól legtávolabb eső pontja, melyen túl m ár
az Ob dér Enns, az Ennsen túli vidék terült el. Ebből a
ném et tartom ánynévből ered - m ondják a legtekintélye­
sebb nyelvészek - a népm eséinkben gyakran szereplő
„Ó perenciás-tenger” elnevezés, mely nyilván az Enns
folyó gyakori áradásaira vezethető vissza. (A m egáradt
D unába torkolló, m egáradt Enns csakugyan tengersze­
rű képzetet kelthetett.)
Igaz, ak ad tak más nyelvészek, akik az „Óperenciás-
tenger” eredetét kutatva egészen m ásutt kereskedtek.
Sokan egy Ob Bregenz földrajzi név felé tapogatóztak,
m ások a latin apparentia (jelenség, jelenés) szóból szár­
MBéÁ 1705 m aztatták a mesebeli tengernevet. Ism erünk olyan né­
zetet is, mely szerint az „Ó perenciás” névszó az olasz
Vecchio-Parenzo helységnévben gyökerezik. Ismét m á­
sok e számos értelmezés mindegyikét elvetik, s a szót
vagy földeríthetetlen, a m últ ködébe vesző eredetűnek,
vagy a görög aperontosz (határtalan) szárm azékának
tartják. M indenesetre tény, hogy a legújabb kutatások
fényében mégiscsak az Ennshez kapcsolódó Ob dér
Enns szófejtés a legmeggyőzőbb.
Ehhez azonban illik hozzátennünk, hogy mivel az
„Ó perencia” név először a 18. században fordul elő
írásban, mégpedig nem mesében, hanem útleírásban,
osztrák vidékként, a nyelvészek legjelesebbjei úgy vélik:
nem régi, nyolc-kilenc évszázados a fogalom, hanem
csak két, két és fél évszázados, tehát nem kapcsolható
a gyepüelve idejéhez. Szerintük az E n n s-D u n a találko­
zás lehetett a legtávolabbi pont, am eddig az osztrák
seregben szolgáló m agyar katonák a 18. század m áso­
dik felében eljutottak. M agyarán: a mesebeli tenger
Martinovics Ignác. neve az osztrák tartom ánynevet rejti ugyan, a név kelet­
MBéÁ 1020 kezése azonban későbbi a sokak által föltételezettnél.
A m agyarságnak - sajnos - kevésbé meseszerű emlé­
A kufsteini erőd. kei is vannak erről a vidékről. Itt kísérték a császári
Ausztria 1629 poroszlók Brnóból K ufsteinba a M artinovics-összees-
küvés után börtönbüntetésre ítélt m agyar foglyok egy
in8 rumit részét, köztük Kazinczy Ferencet, a m agyar nyelv ké­
sőbbi nagy m egújítóját, aki Fogságom naplója című
m űvében így ír:
„A sok utasoktól... m egtudták, hogy kilenc országiás-
foglyai vason vitetnek, s minthogy a város kősziklás
dombon áll, s el nem kerültethetik, a városiak úgy öszve-
toldúlának a piacon, merre útunk méné, mintha ott vásár
volt volna. A z én lelkem nem lehet öröm nélkül, s én a
nézésünkre öszvegyűlteknek köszöngettem, s csak azért
is, hogy lássák nyugalmunkat, és ha tudják, hogy magya­
rok vagyunk, nemzetünkre háromoljon fé n y .”

80
 Igaz: Kazinczy nem Ennsről, hanem Emsröl beszél.
Ez azonban minden bizonnyal tévedés. Az Em s: folyó,
mely a B rno-K ufstein útvonaltól igen messze, K uf­
steintől sok száz kilom éternyire északnyugatra k anya­
rog, O ldenburg közelében, N yugat-N ém etország észak-
nyugati csücskében, közel a holland határhoz. Enns váro­
sa az, mely a szóban forgó útvonalon fekszik, s mely,
mint a bélyegen is látható, kősziklás dom bra épült. Erre
haladhatott az „országlásfoglyainak” menete.
Hogy a N ibelungoké a hunok országába m ennyiben
volt mese, m ennyiben valóság, ki tu d n á m egm ondani?
Annyi szent, hogy a N ibelung-ének szerint itt, ahol az
Enns folyó a D unába torkollik, s ahol m a Felső- és
Ausztria 1483
Alsó-Ausztria határvonala húzódik, volt A ttila b irodal­
mának is határa az 5. század közepén. (Ez a körülm ény
is alátám asztja a föltételezést, hogy az énekbeli hunok
a későbbi m agyarok m egtestesítői.) Itt pihent meg
Krimhilda, Isten ostorának jegyese, idáig jö ttek elébe
a hun fejedelem küldöttei:

O tt volt az Ense partján egy árnyas üde hely,

Hány sátor és hány lugas volt ott felütve, hejh:
A z éji pihenőre jó szállás volt nagyon...

(Szász K ároly fordítása)

E helyütt akkor m ár csaknem száz éve egy róm ai

tem plom ra épült keresztény bazilika állt. N em sokáig:
a hunok 450-ben eltörölték a föld színéről, és tö b b m int
másfél évezrednek kellett eltelnie, míg betem etett ro m ­
jai napvilágra kerültek. A korabeli két róm ai település­
ből azonban - N oricum ból és a M arcus A urelius csá­
szár által az Enns tork o latáb an létesített határerődből,
Lauriacum ból - csupán az utóbbi m arad t meg (mint
tudjuk, Lorch néven), az előbbit a hun pusztítás telje­
sen eltüntette. Érdekes véletlen, hogy Lauriacum a 212.
évben, Enns pedig kerek ezer év m úlva, 1212-ben emel­
kedett városi rangra.
Am int láttuk, H unnia h a tá rá t éppen úgy az Enns
jelentette, m int m a a két osztrák tarto m án y ét; ezzel
szemben a róm ai birodalom h atárát a D una képezte,
melynek bal partja a m arkom ánok kezén volt. Ezen a
parton létesült a középkor fontos h atár- és vám szedőál­
lomása, M authausen ( = „vám háza”), melynek neve a
hitlerizmus óta összeforrott a szadista terror, a kegyet­
lenség, a tömeggyilkosság képzetével. M a m ár ki gon­
dolna a városka nevének hallatán B arbarossa Frigyes­
re, aki itt vonult át seregével a Szentföld irányába,
1189-ben? Pedig ez az átvonulás sokáig emlékezetes
m aradt a vám szedővárosban. Az tö rtén t ugyanis, hogy

81
pp B arbarossát is meg ak arták adóztatni, mire ő fölgyúj-
tatta a várost. A helybéli orgonára sem gondol senki
M authausen nevét hallva, arra az orgonára, melyen
M ozart is játszo tt; sem pedig a török ágyúkból öntött
öregharangra. Bár csak ezekről volna nevezetes M au t­
hausen! De hát m ásként hozta a sors.
Illetve a fasizmus.
Itt állt a 20. század szégyenfoltjainak, a náci koncent­
rációs táboroknak egyike, kapuján a cinikus „Arbeit
macht fr e i” („A m unka szabaddá tesz”) felirattal. E sa­
játo s értelmezésű szabadságfogalom ról pontosabb ké­
pet festett F ranz Ziereis táborparancsnok, aki nyom ­
lA A É lftü É É
ban a transzportok megérkezésekor félreérthetetlenül
Ausztria 757
közölte a foglyokkal:
- Itt csak bejövetel van, kim enet csupán a krem atóri­
um kéményén keresztül!
Nem tréfált, és nem is tévedett. Az ausztriai születésű
„F ü h rer” parancsára 1939-től a háború végéig pusztán
ebbe az egyetlen táb o rb a több m int három százezer em­
bert hurcoltak, s körülbelül egyharm aduk csakugyan a
Ziereis körvonalazta m ódon „szabadult” . A gyilkosok
parancsnoksága százhuszonkétezer-hétszázhatvanhét
szerencsétlen, gázkam rába lökött áldozatot ta rto tt nyil­
ván. Nem csak németeket. Az egész leigázott E urópá­
ból ide kerültek - meg a többi hasonló intézménybe -
a baloldaliak, a zsidók, a cigányok (mely utóbbiakról
a hírhedt fajvédők - úgy látszik - nem tudták, hogy
színárja népcsalád sarjai, s m int ilyenek, voltaképpen a
*•» *»sttn-Mtuon*si saját fajelméletük szerinti „uralkodó fajhoz” tarto zn á­
nak). A krem atórium ban éjjel-nappal „üzem ” volt; a
Az ausztriai Braunau és lángok az egész D una-völgyet bevilágították. Az öre­
szülötte, minden idők geknek és végképp elgyöngült m unkaképteleneknek a
legnagyobb tömeggyilkosa: nagy kémény lett a tem etőjük. K ülönösen szerencsés
A dolf Hitler, aki halálraítéltek kiváltsága volt, hogy őket „csupán” a
szülőhazáját 1938-ban
pincébe vitték le, „megmérni a m agasságukat” . A m a­
a Német Birodalomhoz
csatolta. gasságmérő készüléken a tarkó m agasságában egy pici­
D. fíeich 692 és 700 ke rés volt, a gyilkos pisztolylövés szám ára... A kö r­
p v w w fw fv w rw m i nyéken lakók egy része mit sem gyanított mindebből,
s elhitte, hogy mindössze a kőfejtőben való m unkára
toborozták össze a birodalom ellenségeit, a krem atóri­
um pedig (ez még a legutóbbi években is több nyugat­
európai újságban megjelenhetett!) csupán a poloskák
elégetését célozta.
A kőfejtő m a is látható, a száznyolcvanhat lépcsőfok­
kal, melyeken a foglyoknak föl kellett cipelniük em ber­
telen súlyú rak o m án y u k at; de az itteni kövekre m ár
nincs szüksége A usztriának. M int ahogy valójában a
hitleri N ém etországnak is inkább a táborokban megöl­
D.cutfches Rcich tek aranyfogai kellettek. Igaz: sok rabot meg sem kel­
lett ölni. Százan és százan a meredek bányafal orm áról

82
zuhantak ájultan alá, nem bírva tovább az irtózatos
szenvedést.
Az 1936-ban kiadott turisztikai útikönyv szerint
M authausen a kőbányáinak köszönheti hírnevét. Ez a
megállapítás m a igazabb, mit valaha.
És megint csak Kazinczy Ferenc ju t az em ber eszébe:
„Kilenc országlásfoglyai vason vitetn ek...” Másfél év­
század elteltével ezen a vidéken nem kilenc, hanem
háromszázezer „országlásfoglyai” raboskodtak.

A Struden pokla
Makrisz Agamemnon
D O R N A C H , G RE1N, SA N K T N IK O L A , szobra a koncentrációs
táborokban megkínzottak
W A L D H A U SE N
emlékére,
K olostorok, barokk tem plom ok, a jo b b p arto n a wall- emlékbélyegzéssel.
seei kastély (Ferenc József egykori nyaralója) próbálják MBéÁ 2672
elfelejtetni velünk a láto ttak at. Ez utóbbinak k rip tájá­
ban alussza örök álm át M ária Valéria főhercegnő, Fe­
renc József leánya. M ajd D ornach előtt úszunk el, ahol
August Strindberg, a világhírű svéd drám aíró lakott
évekig osztrák feleségével.
És máris o tt találjuk m agunkat a három legsziklá-
sabb D una-szakasz vidékén, mely évszázadokig a hajó­
sok réme volt. Schwall, Strudel, Wirbel volt a nevük,
vagyis: áradat, forgatag, örvény. Itt áthajózni sokáig
éppolyan istenkísértés volt, m int a V askapun. Tudniil­
lik a D una itt töri át utoljára a kristályos hegységet,
s azonkívül, hogy sodra rendkívül heves, ráadásul telis­
teli van - illetve volt - a legalattom osabb zátonyokkal.
„A Greini-szoros” - elég volt ezt kim ondani, s az utas
háta m ár beleborsózott. A folyam itt a felére szűkült:
közvetlenül a városka alatt hatalm as szírt állta útját.
Aztán a W örth-szigetnél a rettegett „golyók” lestek a
hajókra. A „golyók” víz alatti szirtek voltak, melyeket
az áram lás göm bölydedre csiszolt. És ha még ezen a Strindberg. Svéd 348
zónán is sikerrel átju to tt a vízi járm ű, még m indig ott
volt a következő veszedelem, a két ro p p an t szikla - a
Langenstein meg a H ausstein - közé szorult folyam
forgósora.
A Grein alatti D una-szakasz annyi áldozatot köve­
telt, hogy M ária Terézia 1777-ben gyűjtést kezdemé­
nyezett, melynek bevételéből remélte fedezhetni a Stru-
den-vidék szabályozási m unkáit. A szabályozásból csak
annyi lett, hogy a sziklafalakba vasgyűrűket erősítettek
a m entőhajók vontatására, s némelyik „golyót” meg­
próbálták szétrobbantani. H a belegondolunk, hogy
mily töm éntelen pénzt és kincset fordított akkoriban

83
 csupán egyetlen apátság, az im ént m eglátogatott Sankt
Florian-i, a H absburg-ház dicsőítésére, s ha elképzel­
jü k , hogy milyen óriási összegekkel já ru lt hozzá k o ráb ­
ban a bécsi erődítési m unkákhoz, szinte értetlenül
állunk a tény előtt, hogy éppen a vad folyam szakasz
megszelídítésére nem gyűlt egybe szám ottevő anyagi
erő.
N o, egy idő m últán aztán a császári ház is kezdte
kom olyabban venni a dolgot. A zt követőleg, hogy F e­
renc József és m enyasszonya, W ittelsbach Erzsébet kis
híján végzetes hajószerencsétlenség áldozata lett. Ez -
m int ahogy k o ráb b an m ár em lítettük - 1854. április
22-én történt. A császári p ár az Adler nevű gőzösjacht
fedélzetén u ta zo tt Linzből Bécs felé, am ikor hajójuk a
P aripa nevű zátonyra ro h an t. A kapitánynak sikerült
a H ausstein nevű sziklánál p a rtra vontatni, a felséges
p ár pedig m egúszta egy kis kényelmetlenséggel: meg
kellett ugyanis várnia, míg odaér a m ásik jacht, a Her~
mine, hogy fedélzetére vegye.
Ennek m ár a fele sem volt tréfa! Hiszen itt m ár
nem csak egyszerű közem bereket fenyeget a pusztulás,
hanem m agát a legkegyelmesebb u ralk o d ó t is! N osza,
egyszeriben került pénz, megjelentek a ro b b an to k , s
m ost m ár nem a víz alatti „golyók” egyikét-m ásikát,
hanem m agát a H aussteint röpítették a levegőbe.
A zt lehetne hinni, hogy ezzel aztán vége lett a rettegés
korszakának a S truden környékén. N em így történt.
A zután, hogy a folyam szabályozás jav át elvégezték,
vagyis 1896 és 1945 k ö zött nem kevesebb, m int további
kétszázötvenegy hajó já rt szerencsétlenül a fél kilom éte­
res szakaszon; négy el is süllyedt.
H ogy milyen érzés lehetett még ekkor is, de főleg a
császári p ár útja előtt G rein alatt elhajózni, arra nézve
hallgassuk meg ism ét A dalbert Stiftert, aki ezúttal nem
állítja, hogy a term észet m indig barátságos:
„Az em berek azt m o n d ták , m ost érkezünk a hajókra
nézve igen veszedelmes zubogok és örvények helyéhez.
A p rán k in t valam ennyien a fedélzetre gyűltek. A m ikor
a fehér vízfelületre értünk, hangosan im ádkozni kezd­
tek. A férfiak, akikre a hajó irányítása bízva volt, aggo­
dalm asan tekingettek körül, serényen dolgoztak, s a
hajót a szigetbástya és am a fehér vízfelület közti gyors,
mély áram lásba vezették, mely felület nem volt egyéb,
m int zátonyok fölött tajtékzó-zúgó hab. A hajó sebesen
h alad t lefelé a mély vízben, m ajd egy szikla mögé k a­
n y aro d o tt, ahol m ár m egpillantottuk a szélesen gyűrű­
ző forgót. Az em berek átk o rm án y o zták a hajót az ö r­
vény perem én, aztán m egpihentek, előrekémleltek, s a
szélesebb, csöndesebb vízre terelték a járm űvet. Segély­
kérő fohászuk hálaad ó im ába csap o tt á t.”

84
 Az angol Frances Trollope pedig így emlékezik 1836-
ban m egtett itteni útjára:
„Pontosan azon a helyen, ahol a zubogok föltűnnek,
révkalauz jö tt a hajóra, nyom ban átvenni korm ányzá­
sát. M áskor parancsoló m odorú kapitányunk a legna­
gyobb készséggel engedelm eskedett intéseinek.”
Nos, igen, aligha tagadható, hogy G rein városának
a D una-áttörés ugyanannyi áldást jelentett, m int
amennyi veszedelmet az itt áthajózókra. A greini révka-
lauz-intézmény a kapitányoknak mennyei m anna, a Révkalauz munka közben.
helybelieknek pedig jelentős bevételi forrás volt. Nem NSZK 1031
véletlen, hogy a város címerében is o tt találjuk a révka­
lauzt, am int az evezősöknek a zátonyok közti u ta t m u­
tatja. Egy m ásik, még fontosabb jövedelm i forrásnak az
bizonyult, hogy a lefelé haladó teherszállító hajóknak
itt p artra kellett tenniük rakom ányukat, különben az
túlságosan mélyre nyom ta volna le a hajófeneket.
A p artra tett rakom ányt a legközelebbi olyan partsza­
kaszig - Sarmingsteinig - elfuvarozni, ahol m ár kocká­
zat nélkül lehetett visszapakolni a hajó ra: ez m ár a
greiniek kiváltsága volt. M int ahogy az ő kiváltságuk -
és talán legnagyobb bevételi forrásuk - volt a megfe­
neklett hajókra vonatkozó tulajdonjoguk, melyet két­
ségbe soha nem vont senki, legföljebb megsértették,
m int a rablólovagok. Például W erfenstein várának h aj­
dani urai a hajóroncsokra éppúgy rátették a kezüket,
akárcsak - legalábbis igen gyakran - a szerencsétlenül
jártak személyes holm ijára vagy áruira.
Hogy aztán a hajóroncsokra vonatkozó greini tulaj­
donjog ellenére m iért bíztak a hajósok mégis a helyi
révkalauzokban, az örök rejtély m a ra d ...
Az ismétlődő hajótörések logikus folyom ánya, hogy
a következő faluban, Sankt N ikolában im m ár nyolc
évszázad - vagyis a település fennállása - ó ta m űködik
egy olyan kórház, mely éppen a Struden poklában sze­
rencsétlenül já rt hajósok ápolására hivatott. S a D una
fölötti fennsíkon álló w aldhauseni kolostornak volt
szomorú feladata mindig is a Struden meg a sábnichi
K ilian-tem plom közt p artra so dródott vízihullák elte­
metése.
Szerencsére a G rein alatti falvaknak ez a „ tak arító ”
szerepe m ár a múlté. A Struden nem kísért többé az
utasok álm ában, am ióta utunk következő állom ásán,
Ybbs-Persenbeugban elkészült a nagy vízlépcső, mely
a D una vizét G reinnél tizenkét m éterrel megemelte.
Ezzel egyidejűleg levegőbe röpítették a folyam ot össze­
szűkítő gigantikus greini szirtet, s azóta a vontatók ak ár
éjszaka is vígan haladhatnak errefelé uszályaikkal.
De az öregebb hajósok még m a is bizalm atlanul für­
készik a vizet, ha erre visz az útjuk.

85
 Egy császár lezuhan
Y B B S-PER SEN B EU G , M A R IA T A F E R L , PÖ C H LA R N

A róm aiak alap íto tta jo b b parti Ybbs és bal parti Per-
senbeug, a hajdani H ab sb u rg -b irto k : egyetlen pezsgő,
m odern város, melynek két erőm űve évi ezerkétszázöt­
venmillió kilow att ó rát termel. Zsilipjének elkészítését
m ár az 1919. évi békeszerződés előírta A usztriának,
Ausztria 1081 hogy a nemzetközi vízi útnak nyilvánított D unán köny-
nyebb legyen a hajózás. Előírás tehát volt, pénz azon­
ban nem, így aztán az ország csak harm inchét évvel
később tehetett eleget a paragrafusoknak.
A város egész gazdagságát a folyam jelenti, s így volt
ez régebben, m ár a 18. század végén is, am ikor M atthias
Feldm üller uram , a császár bizalm asa is írt egy-két sort
a történelem lapjaira. Feldm üller a környék valaha élt
legjelesebb hajóépítő mesterei közé tartozott. A török
elleni legutolsó h ad járat idején ő látta el hajókkal a
Belgrádnál küzdő osztrák sereget. M int révkapitány­
nak, évente mintegy ezerkétszáz hajó m ent át a keze
alatt: három százötven Regensburg, nyolcszázötven
Bécs és Buda felé. Saját hajóépítő műhelyéből, ahol
húsz legénnyel dolgozott, évente negyven új, kisebb-
nagyobb vízi járm ű került ki. A napóleoni háborúk
során is kitüntette m agát: 1809-ben az égő Franzens-
brücke alatt hajózott el Bécsnél, hogy K ároly főherceg
megszorult árm ádiájához az utolsó pillanatban eljuttas­
sa a várva várt lőport és ólm ot. Nem csoda, ha „a D una
adm irálisának”, ahogy nevezték, kétmillió (!) korabeli
forintra rúgott a vagyona, am ikor 1856-ban búcsút
MBéÁ 237 m o n d o tt az életnek.
A persenbeugi kastélyt - ahol IV. K ároly, az utolsó
I. Ferenc császár. m agyar király, egyben az utolsó osztrák császár szüle­
Ausztria 159 tett - 1. Ferenc, az utolsó ném et-róm ai császár vásárolta
meg 1800-ban H oyos gróftól, s azután itt töltötte életé­
nek legszebb, legnyugalm asabb napjait. Egy jóval ré­
gebben élt ném et-róm ai császárnak m ár kevésbé tetsz­
hetett nyugalm asnak a kastély: 1045. július 12-én itt
pihent meg a m agyarok ellen hadba induló III. Henrik,
s a k urta pihenőből kis híján örök nyugalom lett. A lo­
vagterem padlózata ugyanis nem bírta meg az uralkodó
ro p p an t létszámú kíséretének súlyát, és beom lott.
A kastély akkori tulajdonosnője és egy püspök zuhan-
tában szörnyethalt; a császár őfelsége pedig egy fürdő-
helyiségbe pottyant, melyről rossz nyelvek úgy tartják,
pontosabban nem is fürdő volt, hanem valami egyéb...
1 2 ibS I Í Í 1 2 H ajózzunk tovább. Ez itt M aria Taferl („M ária-
táblácska”), három százötven éve búcsújáróhely, mely­
ről sokan úgy hiszik, az itt látható vallásos táblaképről

86
vette nevét. Pedig a M ária-kép jóval későbbi, m int T« fV
<VVI111VIIIVVII *
maga a név. Emezt igazán ak k o r érthetjük meg, ha
szemügyre vesszük a tem plom előtt álló, különös kőasz­ «
2«
talt, melynek lapja is, állványa is kő. A búcsújárók
ennél a kőasztalnál szokták elkölteni tízóraijukat, nem «««
is sejtve, hogy ősi kelta áldozatbem utató asztalnál fala­ \
<
toznak. Ez a tárgy m ár jóval a kereszténység, sőt a
római kor előtt itt állt, s am it senki nem hinne: ő a
Ferenc Ferdinánd és Zsófia
helység valódi névadója, a táblácska, mely elé csak a 17. hercegnő. Bosznia 123
század biggyesztette oda M ária nevét.
M ária nevét különben kissé lejjebb, Pöchlarnnál is
sokat emlegették az 1914. július 3-áról 4-ére virradó
éjszakán. Ekkor szállították haza a Sarajevóban meg­
gyilkolt Ferenc Ferdinánd trónörökös és Zsófia herceg­
nő koporsóját. A császári hopm ester, M ontenuovo úr
rendelkezése - miért, m iért nem - az volt, hogy ennek
titokban, az éj leple alatt kell végbemennie. M inden­
esetre, jóllehet az éjszakát sűrű köd tette még áthatolha-
tatlanabbá, a két parton a környék m inden épkézláb
lakosa ott szorongott, mégpedig a szónak m indkét ér­
telmében, hiszen a két koporsó és két halottja m ár
előrevetette egy irgalm atlan, tömeges vérontás árnyé­
kát. A gyászkocsi lovai is szokatlanul idegesek voltak.
Nem tudható, hogy a töm egtől ijedtek-e meg, vagy a
szokatlan, him bálódzó átkeléstől-e a sötét D una hab ja­
in. Elég az hozzá, hogy a kom pon m egbokrosodtak és
fölágaskodtak, miáltal a kocsi és a belé kapaszkodó
kísérők csaknem belefordultak a D unába. Nem csoda,
ha fohász és károm kodás hangjai keveredtek az éjsza­
kában. Kokoschka: Gobelinrészlet
(az 1967. évi pöchlarni
Pöchlarn egyébiránt további két személyiségről neve­
N ibelu ng - kiállítás
zetes. Egyikük az innen elszárm azott világhírű festő, a emlékbélyege).
20. század képzőművészetének egyik kiemelkedő alak­ Ausztria 1215
ja, Oscar K okoschka, akit hetvenedik születésnapján a
város díszpolgárává választottak. M ásikuk, Bechlari
Rüdiger gróf, ha lehet még nagyobb becsben áll, pedig
róla csak annyit tudunk, am ennyi a Nibelung-énekben
áll.

87
 Tetemrehívás a 20. században
POCHLARN

Talán egyetlen dunai helységet sem említ annyiszor az

eposz, m int Etzel (Attila) tanácsadójának, Rüdiger
grófnak birtokát, Bechlart, vagyis Pöchlarnt. Itt látja
vendégül az egész elbeszélés leggáncstalanabb lovagja
az A ttilához igyekvő K rim hildát és kíséretét:

O tt reggelig pihentek; mindenki jó l nyugodt.

M indent is elkövettek a jó bechláriak ott,
Hogy a böcsös vendégek ne lássanak hiányt,
Szolgálni minden jóval jó Rüdiger kívánt.

Kitárva ablak, ajtó, m ind elejökbe néz;

A z agg bechlári kastély őket fogadni kész.
Sorban be is vonultak kedves vendégek itt,
Jó ágyat vettetett is g ró f Rüdiger nekik.

A Rüdiger leánya, minden cselédivei

Siet Krimhild királynét szépen fogadni el.
O tt volt Gotlinda grófné, az anyja, is jelen.
Leventék a sok szépnek örültek végtelen.

Kart akkor karba öltve (hogy mind párjára lel!)

Vígan lépdeltek egy szép tágas csarnokba fel,
A melynek márvány lábát a Duna mossa lenn.
O tt a szabadban ültek s m ulattak szertelen.

(Szász K ároly fordítása)

De h át kicsoda voltaképpen ez a Rüdiger gróf?

N em tudni. Az ő alakja is egyike a D una-táj számos
titkának.
A szövegmagyarázók találgatásai ismét a magyarok
őstörténetében keresik a választ, olyasféleképp, mint
Rüdiger és a Nibelungok.
Ausztria 466 Pilgrim püspök esetében. A m agyarok, úgymond, 10.
századi kalandozásaik során Enns irányában törtek
előre, de m int lovas nép nem érezték igazán jól m agukat
a dom bos vidéken, s ezért nem is m aradtak ott. Hogy
h átukat mégis biztosítsák, állítólag kiszolgálóik segítsé­
gével afféle m agyar határövezetet létesítettek, Pöchlarn
központtal. Leghűségesebb em berük A rnulf bajor her­
ceg volt, akinek a m agyarok adtak menedéket azt köve-
tőleg, hogy a német császárral összetűzött. Ő és kísérete
ügyelt állítólag arra, hogy Pöchlarn az őket tám ogató
m agyarok kezén m aradjon. Némely feltételezés szerint
Rüdiger gróf A rnulf egyik párthíve lehetett.
Pöchlarnban számos út, utca viseli a Nibelung-ének
 hőseinek nevét. Van itt G unther, G ernot, Giselher,
Dietlinde, U te, G otlinde, N ibelung és H agen út. Sőt a
N ibelung-m onda még a 20. században is annyira h ato tt
az idevalósiakra, hogy a harm incas években a középko­
ri történet m intájára még tetemrehívásra is sor került a
városkában!
Úgy bizony.
Egy napon holtan találták a pöchlarni plébánost és
gazdasszonyát. Valaki, ismeretlen személy, agyonütötte
őket. A vizsgálattal m egbízott nyom ozócsoport - úgy
látszik, a genius lódn a k, a hely szellemének hatására -
a m odern világban szinte hihetetlen lépésre szánta el
m agát: az ügy gyanúsítottját, akire azonban semmit
nem lehetett rábizonyítani, egész éjszakára összezárták
a tem plom ban a két fölravatalozott áldozattal. Úgy
vélték, ha a holtak sebéből m egindul a vér, ez leleplezi
a gyilkost.
A kísérlet - mily meglepő! - nem já rt eredménnyel.
A sebekből nem indult meg a vér, a gyanúsított ellen el
kellett ejteni a vádat. így aztán az áldozatok halála
m egtorlatlan m aradt. R áadásul sírkövük szövege olyan
ügyetlenre sikeredett, hogy olvastán a tem etőlátogatók
- illik, nem illik - képtelenek elfojtani nevetésüket.
A felirat ugyanis ekképpen hangzik: „Gyilkosságnak
estek áldozatul - a hálás városi gyülekezet ”
A m agyar költészetből jól ismerjük a Pöchlarnban
alkalm azott ősi, prim itív „bizonyítási” eljárást. A rany
János Tetemrehívás című balladája éppilyen esetet be­
szél e l; csakhogy a radványi erdőben halva talált Bárczi
Benő sebei vérezni kezdenek, am ikor arája, K und A bi­
gél a holttest elé lép. E ballada irodalm i előképe éppen
a Nibelung-ének, ahol tronjei H agent, a rege egyik
főszereplőjét hívják tetem re, Siegfriednek, K rim hilda
első férjének meggyilkolása után. Siegfried sebeiből
megindul a vér, am ikor H agen a holttesthez lép, s ennek
lesz köszönhető az ifjú özvegy későbbi bosszúja. K rim ­
hilda ugyanis, am ikor m ár A ttila hitvese, odacsalja
H agent a hun fejedelem udvarába, G ranba, azaz a mai
Esztergomba, s ezzel újabb tömeges tragédiát készít elő.
Ám m indent mégse áruljunk e l; Esztergom különben is
még messze van.
 IIm 9 >WI I f m WfffTftTT
U uahouua kapuja
MELK

M egérkeztünk M elkbe, a szépségéről m éltán nevezetes

osztrák D una-szakasz, a W achau bejáratához. A „W a­
ch au ” nevet mintegy ezerszázötven évvel ezelőtt, egé­
O S T E R REICH szen pontosan 830. október 6-án írták le először. Egy
*1t A i AAfi l A á l a
la i l i
ismeretlen szerzetes jegyezte így föl a nevet valamilyen
A Wachau. Ausztria 741 okiratban. Egy régi adom ánylevélből a vidék nevének
két másik változatát is ismerjük: Uuahouua, illetve Wa-
Ausztria 402
howa. A nyelvészek, akárcsak a m agyar „Ó perenciás”
név esetében, a W achau elnevezés tekintetében sem
ju to tta k dűlőre egymással. Némelyek szerint a név a
„w acta” - „v árta” - szóból ered, s ezt látszik alátám asz­
tani, hogy itt táboroztak az avar tám adásokat elháríta­
ni hivatott előőrsök; más m agyarázatok a „w ahen”
- „befogni” , „halat fogni” - igéből, ismét mások a
„vág” , „vah” - „hullám ” - szavakban vélik meglelni a
név nyitját. További eredetelképzelések: az óészakger-
mán „w áh” („kanyar”), az ófelnémet „onw a” („parti
rét”) és a német „w achen” („őrizni”). Ám annak a
nézetnek is vannak hívei, hogy a szó ismeretlen szláv
eredetű.
A kárhogy áll is a dolog, a W achau, melyet M elktől
Kremsig szokás számítani (annak ellenére, hogy az
utóbbi m ár a Kremsi-medencében terül el, tehát ott,
ahol a D una m ár ismét kilépett a hegyek közül), kétség­
kívül gyönyörű táj. K ülönösen azóta sugároz jólétet,
biztonságot, sőt gazdagságot, am ióta - a 18. század
elején - az itteniek végre föllélegezhettek a különféle
hányattatások (parasztháborúk, reformáció, harm inc­
éves háború, ellenreformáció, török tám adások) után.
Ennek a m ám oros diadalérzésnek és önünneplésnek ad
kifejezést - egyebek közt - a melki apátsági templom és
kolostor is, a világ barokk építőmüvészetének egyik
A templom védőszentjei gyöngyszeme. Egyszer a távolból m ár m egpillanthat­
Paul Troger freskóján,
tuk, am int egy ulmi „ordinari” éppen előtte siklik el a
a melki gimnázium
dísztermében. D unán - A usztria 1954-ben kiadott, bélyegnapi bélye­
Ausztria 1255 gén. M ost teljes pom pájában áll előttünk, úgy, ahogy
a m últ század első harm adában megépült. N o, nem
m aga a bencés apátság költözött ekkor oda, hiszen
emez m ár 1089 óta székel itt. H anem ... de erről egy
kicsit részletesebben kell szólnunk.
1700 novem berében történt, hogy az alig harmincesz­
tendős Berthold D ietm ayr prelátust választották meg
melki apátnak, éppen abban az időben, am ikor a török
veszedelem mintegy másfél-két évszázados fenyegetés
után végleg elvonult, legalábbis erről a vidékről. A h ad ­
ra kelt századokat leszerelték, minélfogva a tizedek
 viszont ismét vígan vándorolhattak az ap átú r kincstá­
rába, nem kellett im m ár félni attól, hogy a császári ház
a különféle sürgős hadi kiadások fedezése végett túlon­
túl mélyre m arkol belé. H alászatból-vadászatból is
csurrant-cseppent némi bevétel, így aztán évente m int­
egy ötven-hatvan ezer akkori forint volt az apátság
tiszta jövedelme. H ogy ez m ennyit ért? Csaknem két­
száz kiló színaranyat! Az akkori kőművesek vagy kőfa­
ragók legjobb esetben hetvenöt forintot ha megkeres­
hettek egy teljes esztendőben! Az irdatlan bevételből
nyugodtan fordíthato tt D ietm ayr ap át évi mintegy
húsz-huszonöt ezer forintot az A usztria dicsőségét meg­
örökíteni hivatott kolostor építési költségeire. És m ert
ő is fiatalember volt, egy másik fiatalem bert, egy tehet­
séges tiroli építészt bízott meg a m unkával, olyat, aki Prandtauer és élete főműve.
eladdig csak kisebb falusi tem plom okat, k ú riák at és Ausztria 1056 és 791
közkutakat tervezett A lsó-A usztriában, tehát akinek
még nem volt - ahogy m ondani szokták - neve. Jákob
Prandtauernek hívták ezt az alig ismert művészt, aki a
szerződés aláírásakor, 1702-ben még nem sejtette (vagy
tán mégis? ki tudja?), hogy éppen ez a megbízatás
hozza meg szám ára a hírnevet és dicsőséget.
P randtauer ráterm ett m u n k atársak at verbuvált m aga
k ö ré: színháztervező m érnököket, freskófestőket, szob­
rászokat, m árványspecialistákat, így hozta létre - k o rá­
ban újnak számító csapatm unkával - a tem plom arany-
és m árványcsodáját, benne a hírneves m űveket: Szent
Benedek mennybemenetelét, valam int a tem plom védő­
szentjeinek, Péter és Pál apostoloknak találkozását.
Olyan művészek dolgoztak itt, m int G ötz, W iderin,
Fanti, Beduzzi, M attielli, vagy R ottm ayr von Rosen-
brunn. A színháztervező tanácsadók sem m űködtek
hiába: nagy szerepük volt a templom béli fényhatások
kialakításában, sőt meglehet, hogy P ran d tau er reájuk
hallgatott az épület külső kiképzésének megtervezése­
kor is. Az épületegyüttes ugyanis úgy fordul a dom bte­ Rottmayr von Rosenbrunn
tőn a D una felé, hogy m aga a tem plom középen, ám (1654-1730). Ausztria 984
kissé hátrébb helyezkedik el, a könyvtár és a m árvány­
terem pedig bár kétoldalt, de előreszökkenve, s ezzel
mintegy a tem plom ra irányozva-terelve a tekintetet.
Az építkezés nem volt zavartalan. A császári ház,
megkezdése után alig néhány évvel, m áris rákénysze­
rült, hogy költségeire csak évi hat-hét ezer forintot
hagyjon az apátság kincstárában. Egyfelől keleten R á­
kóczi kuruc felkelői ellen kellett h ad at viselnie, másfelől
nyugaton - s ez volt az igazi megterhelés - a H absbur­
gok spanyol örökségéért kellett háborúznia. Még alig
sikerült nagy nehezen letörni a lázadó m agyarokat,
am ikor - 1713-ban - pestis tö rt ki és tizedelte meg a REPUBLTKOSTERRElűI
lakosságot. P randtauer azonban nem engedhette meg

91
 m agának, hogy szüneteltesse a m unkát, hiszen ezért
kapta a fizetését: évi három száz forintot. S m ert ennél
jóval többre volt szüksége, a tetejébe még „m ásodál­
lást”, sőt „h arm ad ”- és „negyedállást” is vállalt: Sankt
Florianban, H erzogenburgban és K rem sm ünsterben.
így aztán sikerült is föltornászkodnia évi ezer forintra;
ráadásul teljes ellátást kap o tt m inden munkahelyén, s
útiköltségeit is m egtérítették. H a valaki, h át ő megérde­
melte.
M iközben a melki barokk csoda m egálm odójának
három száz forint, egy-egy kőművesének pedig hetvenöt
forint volt az évi járandósága, M ária Terézia császárnő
egyetlen napi látogatása - 1742. július 2-án - nem keve­
sebb, m int kétezer-négyszázöt fo rin t nyolc koronát
A melki apátság. em észtett föl. Szó, ami szó, az öt héttel hatodik szülése
usz ria előtt álló császárnő u d v artartásának kielégítő étvágya
lehetett. (Amilyen a H absburg-háznak általában.)
A fennm aradt kim utatásokból kiviláglik, mire is rö p ­
pent el épp csak néhány óra alatt egy kőfaragó h ar­
m inckét évi fizetése. ím e:
„587 font m arha-, 743 font borjúhús, 9 borjúfej, 40
borjúláb, 33 borjúm ell, 56 font disznó-, 78 font ürü-
h ú s ...” (Egy font körülbelül fél kilót tett ki.) Továbbá:
„Négy font m arhavese, négy font velő, négy m arh a­
nyelv” - „és csupán az istállószemélyzetnek 214 font
m arh ah ú s” . Nem véletlenül kegyeskedett a legmaga­
sabb uralkodónő megjegyezni: „Szép napunk van m a ”
A nap olyan szép lehetett, hogy M ária Terézia még
kétszer megszállt Klelkben: 1745-ben, majd 1764 nagy­
péntekén. M indkét alkalom m al F ran k fu rtb a menet;
először férjének, Ferenc Istvánnak német császárrá,
m ajd fiának, II. Józsefnek ném et királlyá történő k oro­
názására utaztában.
Negyvenegy évvel később aztán egy másik uralkodó
b u k k an t föl az apátság falai közt, de ő szerényebb
étrenddel is beérte. Igaz, hogy viszont nagyobb figyel­
met tanú síto tt a környék jónevű borai iránt (melyekben
azonban, m int m ondotta, csalódott). Azt sem mulasz­
to tta el megjegyezni, hogy a kolostor hadászatilag ked­
vező fekvésű, bástyái m indazonáltal némi megerősítésre
szorulnak. Ez az uralkodó (lehetett-e más, mint N ap ó ­
leon?) szintén visszatért a megejtő varázsú Melkbe,
1809-ben; h ab ár ő inkább a forgandó hadi szerencse
szeszélye folytán, m intsem turisztikai kedvtelésből.

92
 Egy hamiskás Vénusz
SCHÖNBÜHEL, AGGSBACH DORF, WILLENDORF

Elhajózunk a schönbüheli kastély, a Seilern-A spang

grófok hajdani fészke előtt, s kisvártatva megérkezünk
Aggsbach D orfba, mely fölött az Aggstein-vár romjai
még ma is m intha gőgös fensőbbséggel pillantanának
alá. A híres-neves, m indenható rablólovag család tag­
jai, a Kuenringek laktak itt egykor: H enrik és H adm ar
(utóbbiról még hallunk); itt fosztogatta az errefelé
áthaladókat G obartsburgi Nizzo lovag és Hezz- U É É «É A A É É A A A *kÉ
mannswieseni Azzo lovag, meg - így szól a fám a - a Az aggsteini várromok.
könyörtelen G eorg Scheck von W ald, akit a nép D. Reich 688
„Schreckenwaldnak” , rém erdőnek keresztelt el, s aki
arról volt hírhedt, hogy elfogott ellenségeit választás elé Azzo lovag és kísérete.
állította: vagy éhen halnak, vagy levetik m agukat a Ausztria 1645
bástya fokáról.
Legalábbis így tartja a legenda.
A legenda azonban, m int ahogy a tudósok bebizonyí­
tották, téved. Azok, akik terjesztik - és azok is, akikről
szól - , egy sok száz éves tudatos propaganda áldozatai.
M ert a valóság bizony egészen m ásként festett. A 13.
században a K uenring família szem bekerült Viszályko-
dó Frigyes herceggel, aki kétségbe vonta kiváltságaikat.
A tetejébe valamelyik K uenring rútul visszaélt azzal a
körülménnyel, hogy a hercegnek sürgősen Csehország­
ba kellett ruccannia, ott hadakozó seregeihez (hisz,
mint neve is jelzi, viszálykodásban nem volt nála hiány),
s Frigyes távollétét fölhasználva, rátette kezét a herceg
bécsi kincstárára. A K uenringek aztán még egy ízben
föllázadtak az ország urai ellen, akik végül is letiporták
és egy szálig kiirtották őket.
Sőt még várbéli utóduknak, Reckenwald kam arásnak
és vámszedőnek is meg kellett védelmeznie sasfészkét a
H absburgok, történetesen VI. A lbrecht hadai ellen,
1463-ban. Tekintve, hogy Reckenwald m int vámszedő
amúgy sem örvendett túl nagy népszerűségnek, köny-

w n m i 11

lAáuyyMi
Schönbühel. Ausztria 581
Ü É ftU ÉlÉÉAAAÉA és MBéÁ 2367

93
 nyű volt a H absburg-propagandának kificamítania és
„Schreckenw aldra” változtatnia a nevét. Tehát ő,
Reckenwald volt az állítólag retteget „erdei csekk” ,
Scheck von W ald is, s ha a nép ajkán a mai napig
élnek a vérfagyasztó rablólovagtörténetek, melyek hoz­
zá és az „átk o zo tt” Kuenringekhez kapcsolódnak, az
csakis Bécs középkor végi propagandájának tulajdonít­
ható.
Aggsbach D óriban egy réges-régi karthauzi kolostor
rom jait találjuk. Némely, úgy-ahogy épségben m aradt
helyiségébe hajléktalan családok költöztek. Ebben
nincs különösebb érdekesség. De tarto zo tt ehhez a k o ­
la M iim
lostorhoz egy kovácsm űhely is, melyben valaha a szer-
ggstein. Ausztria 1411 zetes barátok dolgoztak, s mely ma is épen látható,
összes kellékével együtt. A kissé lejjebb, a völgytágulat-
ban álló műhelyt ugyanis 1782 után, tehát azt követő-
leg, hogy II. József beszüntette a karthauzi rend m űkö­
dését, a környékbeli lakosság vette kezelésébe, s tovább
használta, egészen 1956-ig. A m ikor aztán utolsó tulaj­
donosa, Josef R ehn kovácsm ester elköltözött az élők
sorából, leánya úgy gondolta, meg kellene valahogy
óvni az u tó k o r szám ára a műhelyt, m int rég múlt idők
tanúját, a sok száz éves kalapácsokkal, üllőkkel, fájta­
tokkal, a patakon a vízimalommal.
Schwallenbach felé továbbhaladva megállunk Wil-
lendorfban, hogy leöblítsük száraz to rk u n k at a Vénusz­
hoz címzett vendéglőben. N agy forgalm ú hely ez, ami
nem csoda, hiszen körös-körül szőlőhegyek so rjázn ak :
híres borterm ő vidék szívében vagyunk. Lehetséges az
is, persze, hogy a helybelieket más valami vonzza ide:
egy kőkeblű hölgy. Illetve h á t... hogy is m ondjam csak?
A hölgynek nemcsak a keble van kőből, hanem m inde­
ne. Egész testét m észkőből faragták, állítólag huszonöt-
ezer évvel ezelőtt. A környéken lakók 1908-ban ju to ttak
hozzá, legalábbis a vendéglő egyik vitrinjében megcso­
dálható m ásolatához, m ert az eredeti, az olyan értékes,
hogy a bécsi Term észettörténeti M úzeum a világ m in­
den kincséért ki nem adná a kezéből. M ondom , 1908-
ban találtak rá a mezítelen - és a környékbeliek által
Vénusznak elkeresztelt - fehérnépre, akkor, am ikor a
helyi vasútépítkezés során m ár egy sereg, történelem
előtti használati tárgy fordult ki a földből. A leletek
hírére ugyanis csapatnyi régész lepte el a környéket,
menteni a m enthetőt. M ár éppen elvonultak volna,
hogy ismét átadják a terepet a vasútépítőknek, am ikor
ketten közülük diadalm asan napvilágra emelték a ter­
mékenységet jelképező ősleányt, melyet rövidesen egy
m am utlábból faragott m ásodik követett. A mészkő Vé­
nusz m ásolata azóta áll a nevét viselő vendéglőben.
Eredetije azonban - legalábbis némely tudós szerint -

94
nincs. V annak szakértők, akik - úgy hírlik - kétségbe
vonják a m úzeum ban őrzött tárgy hitelességét; éppúgy,
mint a történészek az Aggstein-legendát. Sokszor azt
rebesgetik, a két „m egtaláló” régész világraszóló csínyé­
ről van szó, olyasm iről, am it A ugustus H opkins úr,
Verne G yula A humbug című elbeszélésének zseniális
szélhámosa hajtott végre: előre elásott m űleletet ásato tt
ki „véletlenül” . Ám erről senki nem beszél, különösen,
mert más tudósok viszont esküsznek rá, hogy a m ű­
tárgy valódi. K ár volna m egfosztani a T erm észettörté­
neti M úzeum ot fő-fő ékességétől, mely a huszonhárom -
ezer éves, m am utfogba vésett brassem pouyi Vénusszal
kíván versengeni. VfNUSDf BRASMMPOttY -
N o és a vendéglő forgalm ának sem árt egy ilyen, a
szó legszorosabb értelmében testet ö ltö tt sztori. A brassempouyi Vénusz.
Francia Y 1767

Átvádolás és gugarozás
SCHWALLENBACH, SANKT JOHANN, SPITZ,
ERLAHOF

A kurta pihenő után m áris indulunk tovább. Elhajó­

zunk a schwallenbachi Ördög-fal, a folyam fölé em elke­
dő szürke sziklarengeteg alatt, s távcsövünkkel megcé­
lozzuk a jo b b parti Sankt Johann tem plom ának to r­
nyát, azon is a szélkakast, mely bizonyára keservesen
nyekereg, m ert bádogtestéből nyílvessző áll ki: az ö r­
dög nyila, ahogy az idevalósiak m ondják.
Ördög a fal, ördög a nyíl - csak a kom p oldalaz
angyali békével a bal parti Spitz felé. Spitz egyetlen
óriási szőlőskert: a Tausendeim erberg (Ezer vödör­
hegy) egészen belenő a városkába. Neve tanúsága sze­
rint nem éppen kevés b o rt ad.
Némileg odébb, egy oldalvölgyben találjuk Erlaho-
fot. H a Spitz a borvárosok központja, E rlahof az ap át­
sági borászat ellenőrzőközpontja volt 1803-ig, az itteni
apátság feloszlatásáig. Borral teli mélységes mély pin­
cék fölött roppant borkóstolóterm ek húzó d tak ; húzód­
nak ma is, de rendeltetésük gyökeresen m egváltozott:
egy városi hivatalnok buzgalm ából itt létesült a dunai
hajózás egyik legjelentősebb múzeuma. M egcsodálhat­
juk itt a kivénhedt ordinarikat és dereglyéket ugyanúgy,
mint a m odern hajók im pozáns m odelljét; a tárlókban
fényképek, rajzok, térképek sorjáznak.
Számos anyag szól a lovaknak a dunai hajózásban
játszott roppant szerepéről. Jókai M ór írja A z arany
emberben a regény cselekményének idejéről, hogy akkor
„még nem já rtak a D unán gőzhajók. G alactól elkezdve

95
 Hajóvontatók Rjepin
festményén. SZU 3601

fel a M ajna-csatornáig kilencezer ló já rta a parto k at, a

hajók felvontatásával fárad v a.” * Egy hajdani utazó
1780-ban így írja le m u n k áju k at: „K ibírhatatlan dolog
végignézni, ahogy a D unán fölvontatnak egy hajót.
A hajó orrához erősített kötelet a 15-18 legerősebb ló
húzza a p art m entén. Végighorzsolja az útba eső legki­
sebb ágacskákat, s ha az akadály egy kissé nagyocska,
két-három fickónak em előkkel kell u ta t vágnia. A hajó­
nak még ezt a csigatem póját is lépten-nyom on meg kell
szakítani; gyakori eset, hogy a lovakat néhány száz
lépésenkint tö b b ízben is ki kell fogni. A vontatókötél­
nek a földdel való súrlódása legalább egy ló erejényit
told a teher súlyán... Bérlovakban m indenütt hiány
van, ezért a hajósok kénytelenek valamennyi lovat az
egész úton m agukkal cipelni.”
M it szólt volna utazónk, ha a 14. század előtt él,
am ikor is még em berkéz v o n tatta föl a hajókat sodrás
ellenében? A W achauból is parasztok és szolgák húzták
föl az értékes borszállítm ányokat Bajorországig. Az
ezerhárom százas években valakinek eszébe ju to tt, hogy
lovakat használjon föl segítségül, m ajd kevéssel utóbb
m ár az egész terhes műveletet a négylábúakra bízták.
I I. József idejében még egyszer megjelentek az emberi
vo n tató k a parti ösvényeken; a császár ugyanis elren­
delte, hogy halálos ítélet helyett - em berbaráti m eggon­
dolásból - életfogytig ta rtó hajóvontatást kell kiszabni
a súlyos bűnözőkre. M indam ellett a lovak is m egm a­
rad tak a „szakm ában” , s a 19. század derekáig já rták
a p arto k at. Az erlahofi m úzeum ban magnófelvételeket

* A kitűnő író itt téved: az 1845-ben megépült M ajna-

csatorna m egnyitásakor a rendszeres dunai gőzhajózás m ár
csaknem másfél évtizedes m últra tekinthetett vissza

96
is őriznek; ezeken olyan aggastyánok szólalnak meg,
akik még saját szemükkel látták a szállítóhajók v o n ta­
tására befogott, negyven-hatvan lóból álló konvojokat.
Csiga tem pó? H át bizony, ez az volt. Ernst Newek-
lowsky adatai szerint napi nég y -h at órányi vontatásra
volt lehetőség. Egy négy dereglyéből álló, tízezer m á­
zsás vontatm ány, melyet hatvan lónak kellett húznia,
nyáron és kedvező vízállásnál négy hét alatt ért el Pest­
ről Linzbe, s tizenkét-tizennégy hét alatt Regensburg-
ba. A lovakon, szegényeken, semmi nem múlt. J. B. Kohl
így írt róluk 1854-ben megjelent D u na-könyvében: „Á l­
talában nagy testű, erős, agyonhajszolt, ám jól is táplált
állatok, melyeknek m inden képzelhetőt végig kell csi­
nálniuk. Hol iszapban gázolniuk, hol sziklás, g örön­
gyös parti talajon előrebukdácsolniuk fél napokig, hol
pedig gyökereken és bozótokon keresztül törniük új
csapást. A ztán meg órákig kell fojtó kánikulában, ve­
rejtékezve cipelniük hosszú hajóuszályukat mindenfelé,
miközben még a dunai szúnyogok is kínozzák őket; s
nem szabódhatnak, m ikor a D u n án ak m induntalan
útjukat álló ágait kacsák m ódjára kell átú szn iu k ...”
Jókai ezeknél nagyobb m egpróbáltatásaikról is tu d :
„A tülök hárm at kurjant, azután h ato t, a hajcsárok
tudják m ár, mit jelent ez; a fullajtár is leszáll a lováról,
van oka rá, s akkor nagy lárm ával, ostorpattogással
kezdik űzni a lovakat. A hajó sebesen nyom ul a víz
ellenében.
A tülök kilencet üvölt.
A hajcsárok ütik a lovakat egész a dühödésig, a
szegény pára érti a szót, s érzi az ütést, vágtat előre a
megszakadásig. Ö tpercnyi ilyen m unka több neki egész
napi húzásnál.
M ost a kürt tizenkettőt böm böl. A m ire em ber és állat
képes, előveszi m ost; a végső erőfeszítés az összerogyá-
sig megy; a hajókötél, a három ujjnyi vastagság alatt
megfeszült m ár, m int a felvont kézíj, s az a vashenger,
amelyen a hajó orrán keresztül van vonva, oly forró
tőle, m int a tüztől; a hajóbiztos o tt áll a kötél előtt,
kezében egy hajószekerce.
S m ikor legsebesebben vágtat előre a hajó, a szekercé- Jókai Mór.
nek egy csapásával kettévágja a hajó orrán a kötelet. MBéÁ 432
A kifeszített kötél, m int valami óriási húr, bőg végig
a levegőben, m agasan felcsapva, a vontató lovak mind
rakásra esnek, a legelső lónak nyaka törik, azért szállt
le róla a lovásza jó előre; a köteléről elszabadult hajó
pedig egyszerre sebesen m egváltoztatja irányát, s o rrá­
val az északi partnak fordulva, elkezd víz ellenében
rézsút keresztülvágni a folyamon.
A hajósok »átvádolásnak« nevezik ezt a merész m ű ­
veletet.

97
 A nehéz hajót ak k o r semmi sem hajtja; sem gőz, sem
evező; a hullám is ellene jő ; csak a k ap o tt m ozdulat
folytonossága az, mely a túlsó p artra átviszi.”
S m it tett a gőz, evező és vitorla nélküli hajó akkor,
ha szigeten a k art kikötni? Jókai erre is válaszol:
„V ontatni oda nem lehet: a szigetnek nincs vontatók
szám ára való p arti útja, átvádolni sem lehet, m ert a szél
m iatt a hajó nem m ehet víz ellenében. Egyedüli segítség
a »gugarozás«.
A hajó horgonyt vet a D una közepén, s a v o n tató k ö ­
telet eloldják a lovakról, és behúzzák a hajóba.
A k k o r a vontató k ö tél végére rákötik a m ásodik h o r­
g onyt; azt fölveszik a dereglyére; az evezős legények
átviszik a z t... a sziget felé, s m ikor a kötél véget ér,
ak k o r kivetik a horgonyt a dereglyéből, s visszatérnek
a hajóhoz.
A kkor aztán felveszik az első horgonyt, s az előrevitt
horgony kötelét a csavarkorongra kötve, négy férfi
elkezdi azt a korongon átd u g o tt dorongokkal fel­
csavarni.
A kötél lassú tekerődéssel gom bolyodik fel a korong­
ra, s a hajó kezd előrehaladni a folyam m edrébe kapasz­
k o d o tt horgonya felé.
Em berkínzó m unka!
M ikor a hajó elérte a kivetett horgonyt, ak k o r ismét
a m ásik vasm acskát teszik dereglyére, azzal eveznek
előre, azt vetik ki ismét a D unába, s annak a kötelét
csavarják fel újból a korongra.
így halad n ak izzasztó fáradsággal nyom ot nyom
után, víz ellenében; ez a gugarozás.”

A vártorony rabja
SANKT MICHAEL, DÜRNSTEIN

H ogyan kerül hét nyuszi egy tem plom , méghozzá az

éppen ezeréves S ankt M ichael-i őrtem plom tetejére?
N yulak szívének való hely-e egy ilyen, jórészt hadi in­
tézmény tetővápája? A nyuszik kőből vannak persze,
de nem ezerévesek: látszik, hogy az őrtem plom cserép­
teteje, melyet ékesítenek, jóval későbbi, m int az épület
többi része. Ezer éve aligha ju to tt volna bárkinek is
eszébe nyulakat m intázni egy védőbástyára. A néphit
szerint a nyulak annak a rendkívül hideg télnek az
em lékét őrzik, am ikor eleven m intaképeik a m agas hó
elől a tetőn találtak m enedéket. A valószínűbb m agya­
rázat azonban prózaibb en n él: egy környékbeli gazdag
építőm estert neveztek Siebenhaasnak, vagyis „H étnyúl-
nak”, s alighanem az ő nevét rejti a jelképes szoborcso­
port. Talán Siebenhaas uram restaurálta a tem plom ot,
s ily m ódon szignálta művét.
Volt egy francia költő, a m últ század első felében élt
G érard de Nerval, akinél senki jo b b an nem kedvelte a
jelképeket, a kabalisztikus, titokzatos utalásokat. Ő
bizonyára boldog lett volna, ha kissé arrébb fölpillant­
hat D ürnstein várbörtönére, arra a helyre, ahol kedves
hőse, Oroszlánszívű Richárd angol király és acquitániai
herceg raboskodott 1193-ban. Egy m ásik erődöt, ahol
Richárd m egfordult, így énekelt meg N erval:

Hol fönn a szírt inog, jártam Salzburg alatt;

Osztrák gólya nevel ott kányafiakat.
Szent erőd: benne já rt Richárd és Barbarossa.

El Desdichado („Jussából k ifo rg ato tt”) című másik Gérard de Nerval

versében azonosítja is m agát az uralkodóval, utalva (1808-1855).
emennek dürnsteini fogságára: Francia Y 1043

A borongó vagyok, - az özvegy - a setét,

Kit nem rejt már torony, az aquitáni herceg. ..

Hogy került R ichárd, az angolok legendás hőse a

dürnsteini vártoronyba?
Szaladin szultán 1187-ben elfoglalta Jeruzsálem et a
keresztényektől. A katolikus világ felhördült, s keresz­
tes háborút indított (nem először) a Szentföld felszaba­
dítására. B arbarossa Frigyes császárnak ez a h áb o rú az
életébe, R ichárdnak a szabadságába került.
Mi történt? H ogyan esett fogságba a király?
A kárcsak a Sankt M ichael-i nyuszik esetében, erre
vonatkozólag is két föltevés van fo rg alo m b an : egy tet­
szetősebb, melyet O ttó von Sankt Blasien latin nyelvű
krónikája tálal föl, meg egy realisztikusabb másik.
A bban mindenki egyetért, hogy a keresztesek tá b o rá­
ban széthúzás volt: R ichárd és a vele szövetséges E ré­
nyes Lipót herceg közt A kkónál torzsalkodásra került
sor, s ennek folyom ányaként L ipót elhagyta a sereget.
De Richárd mellől nem csak Lipót, hanem a jó szerencse
is elpártolt: hajótörést szenvedett. Egyetlen ifjú hívével
zarándoknak öltözve vándorolt át D alm ácián, m ajd az
osztrákok földjén (vagyis Lipótén!), hogy C sehorszá­
gon keresztül elvergődjék sógorához Braunschweigbe.
Az is pontosan ismeretes, hogy néhány nappal 1192
karácsonya előtt ért Bécs közelébe, ellenlábasa birodal­
mának szívébe.
Innen kezdve ágaznak el a tudósítások. A krónikás
elbeszélése szerint R ichárdot az éhség egy Bécs környé­
ki fogadóba űzte. Hogy föl ne ismerjék, ku k tán ak sze-

99
 gődött a konyhára. Itt azt a feladatot kapta, hogy
süssön meg nyárson jó ropogósra egy kövér tyúkot.
Kézzel forgatta a nyársat, de m egfeledkezett arról, hogy
levegye ujjáról nagy értékű gyűrűjét, melyről azután a
herceg kíséretének egyik tagja, aki R ichárdot még az
akkói csatából ismerte, és m ost a konyhára bekukkan­
to tt, fölismerte. Szólni nem szólt semmit, csak sürgősen
elinalt, jelen ten i: az angolok királya itt bujkál a fogadó­
ban. R ichárd még nem ért a tyúkpirítás végére, am ikor
a poroszlók m ár érte is jöttek , és elhurcolták.
Idáig a krónika, mely ehhez m ár csak annyit tesz
hozzá, hogy a nép igencsak m orgolódott, s nem is any-
nyira R ichárdot szidta, m int inkább saját uralkodóját,
am iért a Szent Sír egyik zarán d o k át vasra verette.
K om olyabb k u tató k sokkal prózaibb okra utalnak:
R ichárd élelemért küldte kísérőjét a városba, ahol
azonban tüstént szemet szúrtak a bizánci aranypénzek,
melyekkel am az fizetett. Az ifjút kivallatták, mégpedig
olyan - h m ... - nyom ós érvek segítségével, hogy kínjá­
ban elárulta ura ki- és hollétét.
Erényes L ipót nyom ban a dürnsteini vártoronyba
csukatta ellenfelét, akinek sosem bocsátotta meg, hogy
zászlait a közösen m eghódított A kko bástyáiról lehajít-
ta tta és a po rb an m eghurcoltatta.
D ürnstein vára abban az időben Lipót egyik hűbére­
sének, a két fejezettel k o ráb b an m ár em lített H adm ar
K uenringnek birtokai közé tarto zo tt. H adm arnak az
uralkodó parancsa értelm ében szigorú őrséget kellett
R ichárd ajtaja elé vezényelnie, s az őröknek kivont
karddal kellett az ajtó előtt strázsálniuk, méghozzá
éjjel-nappal.
Fülöp Ágost. A király decem ber 21-én vagy 22-én esett fogságba,
s a R egensburgban székelő H enrik császár m ár alig egy
hét m últán, decem ber 28-án levélben tu d atta Fülöp
BOUVfMSfctöliM PH 1UPPE Ágost francia királlyal, hogy „birodalm unk ellensége,
a u g u ste
a királyság feldúlója” lakat alá került.
H ad m ar parancsot kap o tt, hogy R ichárdot 1193.
ja n u á r 6-án személyesen kísérje Regensburgba, ahol
- ha sikerül megegyezésre ju tn ia H enrik császárral -
eladhatja neki a m agas rangú foglyot. H enrik azonban,
jóllehet egyáltalán nem volt ellenére, hogy m egvásárolja
az O roszlánszívűt, m aga is nyereségre sp ek u lált: arra a
váltságdíjra sandított, melynek ellenében hajlandó lesz
hazaengedni a m egszabadított rab o t Angliába. Lipót-
nak tehát alacsony árat szabott, melynek hallatán H ad ­
m ar K uenring szó nélkül visszakísérte R ichárdot
D ürnsteinbe. H enrik császár gondolkodóba esett, s úgy
d ö n tö tt, hogy némileg enged - p o n tosabban: többet
ígér a korábbinál - , különben k ú tb a esik a busásnak
REPUBIJ&UE FRANCAISE
ígérkező üzlet. F eb ru árb an üzenetet küldött Lipóthoz,

100
s ezúttal m ár állt az alku. M árcius 23-án R ichárd im m ár « V ffV Ü V W P flil
örökre elhagyhatta D ürnsteint. Deutsche Bundespost <
M ás kérdés, hogy helyzete ettől m it sem javult. M ind­
egy volt neki, hogy Trifelsben raboskodik-e vagy
D ürnsteinben, ha egyszer nem szabad em ber, s távollé­
tében fivére, Földnélküli János sanyargatja a törvényes "zrjftlil- %£z
királyhoz hű nemeseket csakúgy - vagy m ajdnem úgy
mint a parasztságot. A rról nem tu d o tt, hogy János és
a francia király egym ásra licitált, ki fizet többet H enrik­
nek, ha emez neki szolgáltatja ki a rabot. V ajon mi bírta
rá a császárt, hogy m indkét ajánlatot eleressze a füle
mellett? Fejedelmi nagyvonalúsága folytán nem kívánt-e
visszaélni egy másik koronás fő szorongatott helyzeté­
vel? Vagy tán úgy ítélte meg, hogy a két ajánlattevő Trifels. NSZK 518
egyikében sem bízhat, legalábbis anyagi vonatkozásban
nem? Ki tudja? Tény, hogy R ichárdért így is kap o tt
„potom ” százötvenezer m árkányi ezüstöt, melynek két­
harm adát kellett azonnal, egyharm adát a király haza­
térte után kézhez vennie.
De vajon kitől?
A ngliában országos takarékossági m ozgalom és
nagyszabású gyűjtés indult, hogy a horribilis váltságdíj
együtt legyen, sőt János embereinek m inden árm ánya
ellenére célhoz is érjen, ne pedig a bitorló kezei közé
jusson. Egész népm ozgalom tám ogatta akkoriban A ng­
liában Richárd érdekeit, s készítette elő visszatérését a
bitorló, a népet szipolyozó János helyére. A R ichárd-
pártiak nevezetes búvóhelye lett például a sherwoodi
erdő, am int azt a R obin H oodról szóló könyvekből és
filmekből tudhatjuk. (S ne feledjük W alter Scott híres
regényét, az Ivanhoe-1 sem ; e kalandos korról ez a nem
kevésbé kalandos m ű adja a legjobb áttekintést.)
H ogyan adózott R ichárdért A nglia?
Nos, hogy rövidek legyünk: a polgárok jövedelm ük
negyedrészével, a lovagok fejenkint húsz shillinggel já ­
rultak hozzá a váltságdíjhoz. A ciszterciták a hívektől
befolyt egyesztendei adom ányt fizették be; a tem plo­
mok kivétel nélkül beszolgáltatták kegytárgyaikat. Vé­
gül is a kincsekkel m egrakodott szállítmány 1193 késő
őszén érkezett meg a ném et birodalom ba, s ezzel R i­
chárd szabad lett, Erényes Lipót pedig Erszényes Lipót- Walter Scott (1771-1832).
tá változott: ő ötvenezer m árk át k ap o tt H enriktől Anglia 623
(a teljes váltságdíj egyharm adát). H enrik is meg lehetett
elégedve a százezerrel, mely viszont az ő m ark át ütötte.
A Lipótnak kifizetett ötvenezer m árk át m a is lá th at­
juk, ha a D una menti H ainburg erődfalaira, a bécsújhe­
lyi sáncfalakra, a linzi várra vagy ak ár Bécs középkori
falm aradványaira pillantunk. Ezeket ugyanis m ind
Oroszlánszívű R ichárd „áráb ó l” em eltette a herceg.
Egy D ürnsteinen átutazó brit hölgy a m últ században

101
 m egrendülten festette le útleírásában az elébe tárult
látványt. Nem a városka festői fekvését ecsetelte, szót
sem ejtett a szőlőkről és a környék kitűnő boráról, sem
a P ran d tau er által épített b arokk borospincéről; szemét
csupán a várb ö rtö n düledékére függesztette: „M agá­
nyosan áll ez a félelmetes erőd egy kopár, pőre sziklán,
mely körül szem látom ást szinte ásít egy rém ítő szaka­
dék. Mégsem ez a sajátosság adja meg D ürnstein várá­
nak rettenetes jellegét. Az a ko p ár szikla, melyen az
im m ár rom m á om ladozó vár emelkedik, nem az egyet­
len : itt van az ő t körülvevő többi sötétlő sziklaszirt is,
mely e helyet a legborzalm asabbak egyikévé teszi, am it
a term észet valaha m eg alkotott.”
M ás kérdés, hogy noha a leírás m a is pontos, a
düledék, mely azon a bizonyos sziklaszirten áll, nem azé
a toronyé, melyet G érard de N erval megénekelt, s mely
Oroszlánszívű R ich árd o t rejtette. A bból a réges-rég
p o rrá om lott toronyból legföljebb egynéhány kő ha
m aradt, valahol az „új” torony alapjában, amely „új”
torony m a m ár m aga is jó ideje rom.

Ecset, olló, pénz

KREMS

Az ötszáz lakosú D ürnstein u tán a huszonötezer főt

számláló K rem sbe érkezünk. P ontosabban, a térképe­
ken K rem s áll, de m ondani így illik: „K rem s und
Stein”, vagyis K rem s és Stein. A jó kilom éterrel arrébb
fekvő Steint ugyanis egyesítették Kremsszel, olyannyi­
ra, hogy a sok száz éves hagyom ányt ném iképp folytat­
va (régen egyik évben K rem s állított polgárm estert, és
Stein ad ta a közös városbírót, a következő évben pedig
fordítva), a községi tanács Steinben, a városi szenátus
A Steini kapu. pedig K rem sben ülésezik. A két város között vezet az
Ausztria 1022
U ndstrasse, melyről a felületesebb turisták azt vélhetik,
P fffT W ii i m m i
hogy a két város neve közti „és” kötőszóról kapta
nevét. A k ár így is lehetne, valóban; csakhogy m ásról
van szó. A két település k özött egy irinyó-pirinyó h ar­
m adik terült el valam ikor: a róm ai U n d a épp csak
néhány házból álló utóda, U nd. A néhány undi házacs­
ka a két városfal között, szabad térségen emelkedett.
Az ezernégyszázas évek végéig tilos volt ezt a területet
beépíteni; a kremsiek és steiniek ugyanis szabad lőtere-
pet ak artak m aguknak ellenséges tám adás esetére, s
nem ó h ajto tták megtenni tám adóiknak - a husziták­
nak, m ajd a svédeknek - azt a szívességet, hogy önként
bocsássanak fedezéket a rendelkezésükre. U n d o t azóta

102
 Lóváltás egy
postaállomáson (Julius
Hörmann festménye).
Ausztria 1133

XVCONGRÉS ♦ U P U ♦ VIENNE 1964 !

A fából készült A Tasziló-kehely

Védőpalást-Madonna, Kremsmünsterből.
valószínűleg Gregor Erhart Ausztria 1493
alkotása (16. század).
Ausztria 1213
elmosták az ismétlődő áradások, s csupán neve m arad t
fönn az országút furcsán félreérthető elnevezésében.
A két baráti szomszéd várat egyaránt elkerülte a 19.
század nagy iparosodási hullám a; m indkettő m egm a­
radt kereskedővárosnak, s m indkettőben épen m arad ­
tak a régi gótikus házak csakúgy, m int a későbbi rene­
szánsz, illetve barokk és biedermeier épületek. A kremsi
Alté Post (Öreg Posta) vendéglő m ost is olyan, m int
am ikor itt váltották a lovakat az ide érkező u tasok; az
utcákat az eredeti, régi, cirádás gázlám pák világítják
meg este, s a kapukon o tt ékeskednek a hajdani gazdák
kőcímerei. A város képe még sokat őriz abból, am it
M attháus M erian, a neves 17. századi rézmetsző képei Szent Mátyás (ismeretlen
ábrázolnak, habár természetesen lényeges változásokat kremsi művész alkotása
is megfigyelhetünk. Elsősorban azt, hogy három száz év 1 520-ból). Ausztria 1338
alatt feltöltődött az egykori m ásodik D una-ág, mely a P lW fW fW W V fW fl
főággal együtt kis szigetet képezett a városnál, s ennél­
fogva természetesen eltűnt a rajta átívelő kedves fahíd
is, akárcsak a vízről a régimódi dereglyék. De a hajdani
városkapuk ma is állnak: a Bécsi kapu, az Ő rkapu, a
Steini kapu és a Pokol kapu. És a városka vezetői
m indent megtesznek azért, hogy a m últ legnagyobb
értékeit napvilágra hozzák, illetve megóvják. Igen nagy
jelentőségűek voltak például azok a kiállítások, melye­
ken - 1967-ben - bem utatták az osztrák gótika legtün-
dökletesebb remekeit, 1971-ben pedig a kremsi m űvé­
szet ezer évének legszebb alkotásait.
Krems különben két kovácsról híres. Az egyiknek
csak a neve kovács, azaz Schm idt; a másik valóban
kovács volt, és Johann K euschnak hívták.
M artin Johann Schmidt 1718-ban született, a Krems MAÁ

103
 melletti G rafenw örthben, szobrász fiaként, s ő maga
festő lett, az ország legkiválóbb rokokó ecsetkezelője.
Olyan nevet vívott ki m agának, hogy ham arosan
„K rem ser Schm idtnek” , kremsi Schmidtnek nevezték
el, a többi hasonló nevű festőtől való m egkülönbözteté­
sül. H olott h át talán steini Schmidtnek kellett volna
inkább hívni, hiszen élete java részét (1756-tól kezdve
1801-ben bekövetkezett haláláig) Steinben, az Ország­
út 122. számú házban élte le. Oltárképei kedvességet és
jó kedélyt árasztanak, alakjai egyszerű népi figurák, s
hogy ő m aga mennyire vonzódott az életképek term é­
szetességéhez, azt mi sem m utatja inkább, m int hogy
egyszer csak felhagyott az angyalok és szentek festésé­
vel (addig ezek képében örökítette meg kortársait), s
A kremsi Schmidt váratlan elhatározással kocsmai és szőlőskerti m ulato-
(1718-1801). Ausztria 946 zókat, valam int hercegi és polgárházbelsőket, családi
életképeket kezdett festeni. Még lobogót is festett!
A kádárok céhe ugyanis hozzá fordult, nemcsak mint
messze földön híres művészhez, hanem m int a város
eseményeiben fáradhatatlanul részt vevő tanácsoshoz
is, hogy megkérje: fessen m ár valam it a céh zászlajára.
A zászló, rajta a Schmidt festette szürettel és Noéval,
a szőlőbarátok szeretve tisztelt ősatyjával, m a is megte­
kinthető a kremsi borm úzeum ban.
A másik kovács, a valódi, egyes-egyedül a borászat
folytán vált kultúrtörténeti nevezetességgé. Hogy mi
köze egy kovácsnak a borászathoz? Neki sok volt. És
ennek is megvan a sora.
A középkorban Krems és Stein - bocsánat: Krems
und Stein - lakosságának háromnegyede élt a borból.
Vagy m int szőlőmívelő, vagy m int borkereskedő.
A kremsi bor messze földön híres volt. A ztán ahogy
teltek-m últak az évszázadok, az itteni bor híre megko­
p o tt : egyre-m ásra hangzott el a panasz, hogy az egykori
királyi nedű nemcsak hogy fanyarkás, hanem egyenest
Krems, Martenstein vára. savanyú. A hozzáértők nekiláttak, hogy segítsenek a
Ausztria 733 bajon. N agyobb gonddal kezelték a szőlőt, m int addig,
s többet törték a fejüket, hogyan javíthatnának minősé­
m m wm
gén. A legnagyobb - bízvást korszakalkotónak nevez­
hető - lépést Johann Keusch uram tette 1849-ben. Ki-
fundált valamit, am it az emberiség addig nem ismert,
s am iről ma föl sem tudja tételezni, hogy valaha megle­
hetett nélküle. Hogy m it is talált föl h át Keusch kovács?
A metszőollót. N éhány év elteltével Keusch és tíz segéd­
je m ár a kézzel kovácsolt tízezredik metszőollót expor­
tálta E urópa minden zegébe-zugába, ahol csak ismerte
a lakosság a szőlészet-borászat mesterségét.
A város harm adik híres embere (idősorrendben per­
O S T E R R E IC H sze az első) a 13. században élt Gozzo városbíró volt,
AÉJ4 aki előbb O tto k ár cseh királyt, majd emennek ellenlá-

104
basát, H absburg R udolfot pénzelte. Egyik sem bizo­
nyult rossz befektetésnek; G ozzo úr m indjobban meg-
tollasodott, am inek csak örülhetünk, hiszen e ténynek
köszönhető, hogy Krem sben m a is m egcsodálhatja az
arra vetődő a dúsgazdag városbíró hét évszázados p alo­
táját, mely loggiájával, lovagtermével és házi kápolná­
jával a kor legszebb itáliai palotáival is állja a versenyt.
Igaz, a bejárat árkádsora némileg m egfeketedett, am i­
ben kivételesen nem a gyári füst a ludas, hisz - m int m ár
tudjuk - K rem set az iparosodás elkerülte, hanem egy
jó négy és fél évszázaddal ezelőtt, 1532-ben bekövetke­
zett tűzvész, melyet a török fenyegette Bécs segítségére
érkező spanyol katonák gondatlansága okozott.
G ozzóról még csak annyit, hogy élete alkonyán meg-
csöm örlött a pénztől és a világi javaktól, o tt hagyott
csapot-papot, rangot és palotát, elzarándokolt R óm á­
ba, majd kolostorba vonult, s o tt is halt meg. A pénz,
úgy látszik, csakugyan nem boldogít; b ár - szó, ami
szó, láttuk Kepler esetében - a hiánya még kevésbé...

Mit mesél egy csatornaszáj?

STEIN, MAUTERN, GÖTTWEIG

Steinnek is van - illetve volt - neves szülötte, akinek

nevét egy parti tér viseli. E nevet a zenerajongók jól
ismerik, pedig ő m aga sem nem írt, sem nem játszo tt
zenét soha. Ludwig R itter von Köchel, a jogász és
term észetbúvár mégis örök időkre beírta nevét a zene-
történetbe - no meg a M o zart-partitúrákba. Ő volt az
ugyanis, aki - a pontos időrendet földerítő k u tató m u n ­
kája betetőzéséül - sorszám m al látta el a M ozart-m űve-
ket. Az a bizonyos Köchel-jegyzék, melynek megfelelő
számát m inden M ozart-alkotás bekonferálásakor meg­
említik, itt született, Steinben. Mozart. Csehszlov. 2494
A rra viszont, aki A usztriában azt m ondja, hogy m ost
jö tt meg Steinből, ugyanolyan görbén néznek, m int arra
a m agyarra, aki így szól: „M ost jöttem meg V ácról.”
Bizony, itt Steinben van a legsúlyosabb bűnözők b ö rtö ­
ne. Híven a helység nevéhez, természetesen kőből.
(Stein követ jelent m agyarul.) És ugyancsak kőből van
itt az osztrák föld m ásodik legrégibb hídja, melyet
1468-ban építettek. (Csak a bécsi D una-híd öregebb
nála.) A róm aiak óvakodtak attól, hogy errefelé hidat
verjenek a két p art közt, hiszen a mai Steinnél ak k o ri­
ban velük ellenséges germ án törzsek tanyáztak, p o n to ­
san szemben a saját településükkel, Favianaeval. Nem
akarták megkönnyíteni beözönlésüket; örültek, hogy a

105
 nagy sodrú folyam védőpajzsát tarth atják m aguk és az
ellenség közé.
M auternben - az egykori Favianaeban - a második
világháború u tán régészek egy csoportja kora keresz­
tény bazilikára bukkant. Ú gy gyanítják, ez volt a köny­
vünkben m ár em lített Szent Szeverin lakhelye, melyről
egy réges-régi leírás alapján csak annyit tudtak, hogy
„ad vineas”, vagyis szőlők közelében volt. Ezt az „ad
vineas” kitételt különben a történészek gyakorta idézik,
m int annak bizonyítékát, hogy a róm aiak telepítették
ide, a mai A usztria földjére az első szőlőket.
A ku tató k a bazilika fölfedezése nyom án m ár egy
kissé jo b b an körülnéztek M auternben. K ülönösen az
épségben m arad t régi városfalakat vetették alá tüzete­
sebb vizsgálatnak. A korábbi hiedelem szerint ezek a
falak a középkorban épültek. De volt valami különös
rajtuk. Nem annyira építésük m ódja tért el a megszo­
kottól, m árm int hogy kavicsos habarccsal m egkötött
nagy, erős kövek szabályos során - körülbelül egy mé­
ter húsz centi m agasságban - kisebb kövek rendszerte­
lenebb sora nyugszik. H anem a falnyiladékok alakja!
A középkori em berek négyszögletes nyiladékokat hagy­
tak a városfalakon az állványtartó cölöpök számára,
ezek itt pedig kerek nyílások, amilyeneket csak a róm ai­
ak h aszn áltak ! így derült ki, hogy a sokáig középkori­
nak nézett falakat, melyek M auternt m a is övezik, még
a róm aiak építették, a szemközti p arto n ugrásra készen
álló germ án törzsek ellen. A fal m a is álló bástyatornya
szintén róm ai eredetű.
M int ahogy róm ai eredetű az a kőrács is, melyet ma
m ár a múzeum őriz, de melyet két-három évtizede még
pontosan ugyanúgy használtak, m int az időszám ítá­
sunk szerint 200-ban! A kőrács egy csatornaszájat fe­
dett, hogy a járókelők bele ne csusszanjanak a kanális­
ba. Ezen a róm ai rácson lépegettek - még 1964-ben is ! -
MBéÁ 2138 a m auterniek, nem sejtve, hogy ezerhétszáz évnél is
régebben készítette azt egy ismeretlen róm ai kézműves.
(M a készülő kanálisrácsainkon vajon sétálnak-e még
em berek 3700 táján?)
M auternből egy négyszáz m éter m agas hegyre látni;
ennek orm án alap íto tt 1083-ban kolostort A ltm ann, az
akkori passaui püspök. O tt is van eltemetve Göttweig-
ben, a tem plom kriptájában. Püspökünk a kőszarkofá­
gon kövér, tokás szobor alakjában látható. Hogy a mű
hasonlít-e a püspökre? Ki tudja? Hiszen a síremléket
körülbelül négyszáz évvel a püspök halála után emel­
ték, tehát készítője sem m iképpen sem ism erhette a m o­
dellt. De h át így van ez - am iről kevesen tudnak - a
MAGYAR POSTA bennünk élő Shakespeare-képpel is : D roeshout metsze­
te ugyancsak m ajdnem félszázaddal a nagy drám aíró

106
halála után készült, következésképpen az a középen
kopaszodó, bajszos férfiú, akit m agunk előtt látunk,
mihelyt a Shakespeare nevet kim ondjuk, nem a valósá­
gos Shakespeare-t, csupán a festőnek róla való elképze­
lését idézi föl.
A göttweigi kolostor egyike volt a leggazdagabbak­
nak; érthető, ha a tö rö k ö k m ár a 16. században meg­
próbálták elfoglalni. H asztalanul. A hegyen lévők hely­
zeti előnye m inden ostrom ló szándékukat meghiúsí­
totta.
Az új, barokk kolostorépület - akárcsak a Sankt
Florian-i vagy a melki - a 18. század első felének nagy
osztrák nemzeti diadalm ám orát tükrözi. Csakhogy -
sokat ak art a szarka... 1718-tól 1741-ig csillagászati,
mintegy ezer kiló színarany értékének megfelelő sum ­
m át, kétszázkilencvennégyezer akkori forintot emész­
tett föl az építkezés, mely végül is befejezetlen m aradt.
1741-ben ugyanis franciák és bajorok szállták meg
Göttw eiget, és sarcot vetettek ki a kolostorra. A m in­
dent fölülmúlni vágyó építészeti álom ból a ro p p an t
anyagi áldozatok ellenére is csak egy részlet - igaz:
im pozáns részlet - valósult meg.

A megelevenedett koponya
TULLN, GREIFENSTEIN, KLOSTERNEUBURG

Síkra érünk, méghozzá történelm i síkra: cseh seregek

ütköztek itt meg a H absburgok hadaival, M átyás király
harcosai nyargaltak itt győzelmesen a 15. század vége
táján, s itt gyülekeztek két évszázaddal később a török
szorongatta Bécs fölszabadítására induló, többféle
nemzetiségű katonák.
Túlin mellett vagyunk, a tullni lapályon, ott, ahol a
N ibelung-ének szerint A ttila, a hunok fejedelme m egvá­
rakoztatta jegyesét, K rim hildát. De az utazó ezen az
illetlenségen mégis kevésbé illetődik meg, m int azon,
hogy a Szent István-tem plom m ár ak k o r is itt állt,
am ikor a hírneves D una-eposz szerzője Passauban ép­
pen pergam enje fölé hajolt, hogy lekörm ölje a véres
történetet.
Csatákból, vérből, seregekből a tullni tájnak untig
elege lehetett az évszázadok folyam án; annyira, hogy
m a m ár m indezekből semmit nem látni. Sőt: ha van
békés vidék, hát Túlin aztán csakugyan az. N ap jain k ­
ban nem Bécs ellen harcba induló árm ádiák fölvonulási
terepe a Túlin környéki D una-part, hanem ellenkező­
leg: az osztrák fővárosnak a zöldbe vágyó lakosaié:
 m indenütt fürdőkabinok, nyaralóbungalók, csöndes
hétvégi villák „seregei” sorjáznak.
M ost a D una délkeletnek kanyarodik. A kanyarnál
vár emelkedik a p arto n : G reifenstein. Baljós hely volt
valam ikor: börtönnek használták a nagy hatalm ú pas­
saui püspökök, s ide vetették a kifogásolható m agatar-
tású vagy épp eretnek nézeteket valló papi személyeket.
Elég volt, ha kitudódott, hogy valaki pap létére asz-
szonyt vett a házába, vagy hogy kezet emelt egy prelá-
tu s ra : az illető m áris G reifensteinben találta m agát. Ide
került az a bécsújhelyi pap is, aki 1708-ban a zsidók
ellen uszított egy szentbeszédében; mi több, olyan esetet
is följegyeztek, hogy két nemeshölgyet vertek vasra a
greifensteini vár pincéjében. A m agáról megfeledkezett
két özvegy nem átallo tta volt néhai nemes férjeura he­
lyét egy-egy jóképű, m arkos, ám szolgasorban lévő ifjú­
val betölteni, mely cselekedetük aztán ak k o ra m egbot­
ránkozást váltott ki, hogy Passau ura jo b b n ak látta, ha
egyszer s m indenkorra megleckézteti őket. Igaz, ennél
kevesebb is elegendő volt egy-egy greifensteini tartó z­
kodáshoz, teszem, ha valakinek a szeme állása nem
tetszett a püspöknek. Mi sem volt könnyebb, m int rá­
sütni az illetőre az eretnekség vagy valamilyen más bűn
bélyegét.
A baljós greifensteini hangulatból m ára éppoly kevés
m aradt, m int a tullni lapály csatazajából. A tájon béke
leng, és a ribiszkebor sűrű, m ám orító illata, melyről e
vidék m a inkább ismert, m int sötét m últjáról. És 1987
ó ta új nevezetessége is van a helységnek: a vízi erőmű.
.M m m >>á »» Van Heiligenkreuzban egy gyönyörű, festett üvegab­
Szent Lipót (üvegablak lak. K özépkori nagyurat ábrázol: az 1073-tól 1136-ig
Heiligenkreuzban). élt III. Babenbergi Lipót őrgrófot, akit a 15. század óta
Ausztria 1227 Szent Lipót néven emlegetnek. Ez a férfiú alapította
három évvel halála előtt azt a kolostort, melyről K los­
Szent Lipót és
terneuburg („K olostorújvár”) a nevét kapta. A szent itt
Klosterneuburg.
Ausztria 1783 is van eltemetve K losterneuburgban - azaz bocsánat,
■f i m m i n i w » i m w eltemetésről voltaképp szó sincs: csontjait fa-, kopo­
nyáját pedig páncélszekrényben őrzik. Évenkint egy­
szer, novem berben, L ipót napján a koponya közszemlé­
re tétetik. A Lipót-nap - főleg I. Lipót H absburg-
császár uralkodása óta - itt népünnepélyszám ba megy,
s m intha a budapesti Vidám Park egyik régi attrakciója
elevenednék meg, az ide zarándoklók egy forgó óriás
hordón csúsznak-bukdosnak át. Senki nem tudja, mi
köze van a h ordónak a Lipótok bármelyikéhez, de a
hagyom ány szilárdan tartja m agát. Mi több, elképzel­
hető, sőt valószínű, hogy e hagyom ány h atására került
a forgó hordó a pesti vurstliba is. K ultúrtörténészeknek
való feladat volna kideríteni, m it is jelképezhetett erede­
MAIA&IIAftÉÉIAAAAÉÉÉU tileg ez a forgó hordó.

108
 De térjünk vissza Szent Lipót koponyájához. Alakja
alapján szakemberek éppen úgy helyreállították az ő r­
gróf valószínű eredeti vonásait, m int ahogy M agyaror­
szágon III. Béla királyét. A zt is tudják, hogy a nagy
Babenberginek sötét haja és az akkori idők átlagát
meghaladó, egy m éter hetven centin fölüli, izmos term e­
te volt. A koponya tehát „megelevenedett” . Még inkább
megelevenedett olyan alkalm akkor, am ikor az osztrák
rendek hódolatukat kívánták nyilvánítani egy-egy
újonnan m egkoronázott császár előtt. Ilyenkor ráad ták
a főhercegi kalapnak nevezett régi, tartom ányi koronát,
és egy, csakis erre a célra szolgáló hintón felzötyögtet- Üvegfestmény
ték Bécsbe. A derék őrgróf aligha sejthette, hogy még Klosterneuburgban (az
évszázadokkal a halála után is ilyen élénk társadalm i 1976. évi
életet fog élni. Babenberger-kiállítás
Az általa alapított kolostorból VI. K ároly a Habs- alkalmából készült bélyeg).
Ausztria 1489
burg-ház dicsőségét M elk, Sankt F lórian és Göttw eig
m intájára világgá kiáltó, spanyol m intájú eszkoriált Ausztria 1382
akart fejleszteni, afféle tem plom m al és áhítattal össze­
kapcsolt császári nyári lakot. De m int a politikai tervek
tekintetében, az építészeti tervek megítélésében is igen
tétovának, tanácstalannak, tutyim utyinak m u tatk o ­
zott. Prandtauer egyik javaslatát négyesztendei (!) inga­
dozás és habozás után vetette végül is el 1713-ban, s
további tizenhét évig várt, m ielőtt egy milánói építész­
nek megbízást adott volna az építkezés megkezdésére.
Nem csoda, ha elkésett: pénze és hatalm a időközben
megcsappant, ő m aga pedig, m ielőtt még az „Escorial”
m egvalósulhatott volna, élete fonalának is végére ért.
A nagyra törő álom ból am olyan stílusegyveleg lett:
rom án stílusú bazilikaalaphoz gótikus udvarok, ezek­
hez barokk árkádok és kutak, klasszicista tetők és osz­
lopok, valam int neogótikus tornyok társulnak. De
nemcsak a sokféle építészeti stíluselem jelzi az idő m ú­
landóságát és a hatalom forgandóságát. M a egy kicsit
megmosolyogtató, hogy az „Escorial” egyik kupoláját
a ném et-római császárok, a m ásikat az osztrák herce­
gek koronája díszíti; továbbá, hogy a tem plom falain
szentképek helyett az osztrák birodalom hoz tarto zo tt
országok címerei láthatók, beszédes jeleként annak, mit
tekintett igazán fontosnak - m ondhatnók, szentnek -
a H absburg-ház.
M anapság a klosterneuburgi Á goston-rendi szerzete­
sek borászattal é s... telkek adásvételével foglalkoznak.
M iközben irigykedve beszélnek salzburgi bencés - azaz
szegénységi fogadalm at tett! - kollégáikról, akik sokkal
nagyobb bevétellel dicsekedhetnek, jövedelm ezőbb
szakm ákat m ondhatván m agukénak. Ja kérem, nekik
nyom dáik vannak, meg - benzinkútjaik!

109
 qpvw^vv
„A vízgőz egy fabatkát nem ér”
BÉCS

És máris m egérkeztünk Bécsbe, a folyam menti első

fővárosba. Folyam m enti? N o, ez némileg túlzás. Bécs-
nek ugyanis csak külvárosai fekszenek a D una partján.
i ............. .. Aki hajón érkezik, s a Lipót-hegy meg a Bisamberg közt
Az osztrák parlament. csorog alá Bécs felé, csak a „cselédbejáróban” találja
Ausztria 276 m agát, ahogy errefelé m ondják. És aki a nussdorfi zsi­
lipnél, a „főkapun” - a D una-csatornán - kopogtat,
A Stephansdom. arra is vár még némi út, míg az illető a kikötőből a város
Ausztria 778 szívéig ér, oda, ahol a képeslapok Bécse lá th a tó : a Ring
(a nagykörút), az O pera, a G raben, a H ofburg (a csá­
szári palota), a Belvedere kastély, a Parlam ent, a T a­
nácsháza, a Stephansdom - nem is szólva a H absbur­
goknak XIV. Lajos francia király versailles-i palotájá­
val vetekedni kívánó schönbrunni nyári kastélyáról.
Ám hosszú ú t ide vagy oda, ez a kikötő ma is megteszi,
m int ahogy megtette 1854-ben, am ikor a tizenhat esz­
tendős Erzsébet, a m ár hatodik éve uralkodó és még
m indig csupán huszonnégy éves Ferenc József jegyese,
a m ár em lített, igencsak kalandos dunai utazás végezté­
vel föllélegezhetett: végre biztonságos, szilárd talajra
léphet a strudenbeli hajótörést követően rendelkezésére
bocsátott kisegítő hajóról, a Hermine-rőU
V alaha, régebben, nem feküdt Bécs ilyen távol a
D unától; p o n tosabban: a D una keresztülfolyt rajta.
A régi róm aiak, akik Bécsben... azaz bocsánat: Vindo-
bonában éltek, még látták, am int a folyam habjai erőd­
falaikat nyaldossák. így volt ez a 13. századig, am ikor
is a D una - különféle földm ozgások következtében -
egyszeriben összevissza kezdett folyni, új mederbe, sőt
medrekbe került, mígnem a 16. században első ízben

A Hofburg. Ausztria 1361 A Belvedere. Ausztria 794

A Belvedere. Ausztria 1298

110
csatornázták. Ettől kezdve m ár „csak” öt ága m aradt f »"i n m m i n n n w i m
Bécsnél. 1875-ben készült el a mai D onaukanal, nem
kevesebb, m int hatvanötm illió k orona költséggel.
A városhoz a tőle m ár jócskán eltávolodott folyam ot
közelebb hozták, m edrét állandósították. Ezáltal el le­
hetett távolítani az addigi híd tartó járm o k at, melyek a
megtorlódó jég m iatt állandó árvízveszély forrásai vol­ éJk
tak, s végleges hidakat lehetett verni. A nussdorfi zsilip Róbert Fulton. USA 787
is főleg az árvízvédelmet, a jégtáblák kirekesztését cé­
lozta. 1892-ben m odernizálták, s összekapcsolták e m ű­
Róbert Fulton. MBéÁ 1061
veletet egy vízszintrögzítő duzzasztóm ű építésével, vala­
mint a csatorna partfalainak kiépítésével. A ro p p an t
m unka 1898-ban fejeződött be.
A korábban a városon keresztülfolyó D una-ágak
kiszáradtak, s m a helyükön házrengeteg áll. C supán
utca- és tem plom nevek jelzik, hogy valaha itt volt a
part. Az Ö reg-D unából pedig, mely a réges-régi idők­
ben a főágat képezte, mesterséges tó lett, stran d fü rd ő ­
vel, vitorlásokkal, ladikokkal.
Az Ö reg-D unán hajókázni kellemes. Az igazi nagy
D unán nem m indig volt az. Az osztrák korm ány 1718-
ban - hogy milyen előzmények után, arról néhány lap­
pal odébb majd még esik szó - kicsikarta a török P o rtá­
tól az egész D una szabad használatának jogát, de ezzel
eleinte nemigen tu d o tt élni, annyi veszedelem leselke­
dett a még vad folyam hajósaira. 1813. július 27-én
aztán megjelent egy felhívás a hivatalos Wiener Z ei­
tungban, közölve, hogy az a személy, aki olyan hajót
konstruál, melynek az ár ellenében való haladáshoz
többé nincs szüksége emberi vagy állati vontatóerőre,
rendkívüli kiváltságokat élvezhet majd. R óbert F ulton,
akinek általában a gőzhajó feltalálását tulajdonítják
(jóllehet az észak-am erikai Louisiana állam ban m ár
jóval F ulton föllépése előtt, a 18. század végén, 1787-től
M ONACO
fogva közlekedtek gőzhajók, Fitch és Rumsey já rm ű ­
vei), elő is állt az Ulm és Bécs közt m enetrendszerűen
18. századi louisianai táj
közlekedő gőzhajójárat tervével, de kinevették, m ond­ gőzhajóval. Monaco 536
ván: „Olyan erős sodrú folyam on, m int a D una, a
vízgőz ereje egy fabatk át nem ér.” 1818-ban mégis je ­ A Carolina gőzös
lentkezett két férfi, A nton Berharder és Sankt León próbaúton, Pozsonynál
lovag, bejelentve: hajlandók vállalkozni a kockázatos­ (1818). Csehszlov. 2571
nak ígérkező kísérletre. Carolina nevű gőzösük volt az
első gőzhajó a D unán. A B écs-Pozsony-Pest útvonalat CESKOSLOVENSKO
tette meg oda-vissza. Az út sikerén fölbuzdulva 1823-
ban hajózási társaságot alapítottak, ám ennek gyárát
három év múlva, épp csak két hajó megépítése után föl
kellett számolni: a merész kísérlet végül is érdektelen­
ségbe fúlt.
Ekkor lépett színre két angol m érnök, John Andrews
és Joseph Pritchard, akik fölhasználva az ak k o rtájt

111
 Ausztria 612
(FDC - Hajó posta)

világviszonylatban legm odernebb gőzgépgyártó cég, a

R E P U B U K Q S T E R R E IQ -i
ftMÉMMMMilMÉftliaiMiftftM
A DDSG megalapításának
150. évfordulójára
kibocsátott bélyegsor 1 Sch
50 groschenos értéke:
az „I. Ferenc".
Ausztria 1576
DDSG (magyar rövidítése:
DGHT) értékbélyegek,
melyek a csomagszállítás
díjának levonására
szolgáltak
f f f f f in ■i i m
birm ingham i Boulton gyár tapasztalatait, megkezdték
- 1829-ben - első dunai gőzhajójuk, az I. Ferenc építé­
sét. Ezt természetesen megelőzte egy részvénytársaság
m egalapítása, am ihez viszont az kellett, hogy a császári
házat meggyőzzék: az angol ipari technika színvonala
szavatolja, hogy ez a társaság m ár nem kerül csődbe.
A meggyőzés sikerrel já rt, a császári ház élen já rt a
kötvényjegyzésben. Tegyük hozzá: kitettek m agukért a
m agyar főurak is, Széchenyi István g ró f rábeszélésére.
A D D S G (a D onau D am pfschiíf Gesellschaft, vagyis
dunai gőzhaj ótársaság) m ár 1830-ban vízre is bocsátot­
ta az I. Ferencet, mégpedig magyarországi, G yőr és Pest
közti pró b aú tjára.
Ami a kicsiny tőkének nem sikerült, sikerült a nagy­
nak : a társaság igen gyorsan fejlődött, s csakham ar a
D una torkolatáig terjesztette szolgáltatásait. 1835-ben
létesítette önálló hajógyárát az Óbudai-szigeten, s ez m a
is m űködik, ha nem is a D D S G , hanem a M agyar
N épköztársaság hajógyáraként. A zt akkoriban még
senki nem tudta, hogy mire is épült ez a gyár. Csak a
20 . század közepén derült ki, hogy alatta húzódnak
E urópa egyik legnagyobb m éretű róm ai kori épületé­
nek, H adrianus császár hajdani nyári palotájának rom ­
jai. M ost is o tt rejtőznek, hiszen a nagy kapacitású
üzemet, mely tengeri hajókat is gyárt, nehéz volna m ás­
hová költöztetni.
Itt, az óbudai hajógyárban készült a M aria Anna
nevű gőzös is, melynek 1837. szeptember 13-ai, Bécs-
Linz útjától szám ítják a bécsiek a dunai gőzhajózás
hivatalos kezdetét. Hogy m iért, azt nem lehet tudni,
hiszen a D D SG -gőzösök m ár 1831-től kezdve menet­
rendszerűen közlekedtek a D unán, igaz, inkább a másik
irányban. A m olyan régi előítélet-féléről lehet tehát szó;
ennek tulajdonítható, hogy hatesztendőnyi D una-

112
gőzhajózásról az egykori osztrák fórum ok egyszerűen
nem vettek tudom ást, s aztán az egész ennyiben is m a­
radt. ím e a bizonyíték: a képen láth ató hajópostalevé-
len, melyet a Johann Strauss gőzös szállított 1937. jú n i­
us 29-én, jól megfigyelhetjük az 1837-1937 évszám okat
és a német nyelvű „Százéves az osztrák D una-gőzhajó-
zás” feliratot. A tizenkét groschen névértékű bélyeg a
Maria Annái ábrázolja, a két m ásikon a társaság későb­
bi hajói láthatók.
A D D SG szédületesen gyors felvirágzását jelzi, hogy
a társaság m ár az 1850-es évek elején kiterjesztette fog-
lalatossági körét: szénvidéket tá rt föl Pécs környékén,
s ezt néhány éven belül saját vasúttal kötötte a D u n á­
hoz M ohácsnál. E kkorra m ár kilencvenhárom gőzhajó
és három százharm incnyolc uszály szelte a D una hullá­
m ait a D D SG tulajdonaként. 1875-re a flotta állom á­
nya kétszázegy gőzösre és hétszázötven uszályra növe­
kedett. További öt év alatt a vállalat m ár a világ legna­
gyobb belvízi hajóstársaságának m o n d h atta m agát.
1907-re a részvénytőke ötvenmilliárd, a befektetett tőke
nyolcvanmilliárd ko ro n át tett ki! Úgy látszik, a vízgőz
ereje mégis, még az erős sodrú D unán is megért egy
fab atk át...
Az első, majd a m ásodik világháború érzékeny vesz­
teségeket okozott a társaságnak, mely m a m ár a szocia­
lista állam ok m odern építésű, gyors és olcsó hajóival
nemigen állja a versenyt. A D D SG -hajók jó része kiöre­
gedett; a hatvanas években előfordult, hogy az 1905-
ben megépült Hebéhez a bécsi M űszaki M úzeum ból
hozattak meg egy alkatrészt!
A bélyeggyűjtők körében egyébként igen becsesek a
társaságnak 1866 és 1878 között kibocsátott saját bélye­
gei, melyek a D D SG -hajókon szállított postai küldem é­
nyek bérmentesítését szolgálták. N apjainkban meglehe­
tősen ritka dokum entum ok.
Id. Johann Strauss.
Ausztria 923

Hogyan lett kék a Duna?

BÉCS

Az imént egy hajópostával szállított osztrák lapot lát­

tunk; a hajó a Johann Strauss nevet viselte. Hogy Jo ­
hann Strausson a hajó névadója az idősebb vagy az
ifjabb Johann Straussot értette-e, nem tudni. M indket­
ten egyformán híresek voltak. Az apa m ár az 1830-as
években országos hírű zeneszerző volt, akiről egy k o r­
társ megjegyzi, hogy bárm ilyen estélyre megy az ember,
m indenütt vagy az ő, vagy Joseph Lanner keringőibe

113
 WVWiW V botlik. A század m ásodik felében aztán két másik zene­
szerző válik hihetetlenül népszerűvé. Egyikük Josef
Schrammel, akinek népi ihletésű dalocskáitól hangosak
- G rinzingtől O ttakringig - a „H eurigerek” , az új bort
kimérő Bécs környéki zöldvendéglők, s akinek neve
M agyarországon m ár csak m int egy tiroli jellegű ven­
déglői zenekarstílus elnevezése m aradt meg, imigyen:
sramli. M ásikuk - természetesen - az ifjabb Johann
Strauss, a híres Kék Duna keringő szerzője.
Bécs és a K ék Duna keringő 1867 óta jóform án egyet
jelent a világ szemében. A kkor született a nevezetes
valcer, melynek csupán címét szokás újra meg újra, s
nem is ok nélkül, megkérdőjelezni. M árm int hogy kék-e
NMÉAAAÉÉAIAAftftAAAÉM
a D una csakugyan? Nemigen. H a van szürkés vizű
Joseph Lanner. Ausztria folyó, h át a D una az, s még a nagy ipari elszennyeződés
945 kora előtt is inkább szürke volt, mintsem kék. H át
ak k o r mi a csuda ad h atta Straussnak ezt a címötletet?
Josef Schrammel. Nem micsoda, hanem kicsoda - így kell föltennünk a
Ausztria 952 kérdést. Az illetőt K ari Isidor Becknek hívták, harm ad­
rendű bécsi poéta volt, s egyik versében a szép kék
D unára szálló csalogányokról mereng. Ifjabb Johann
Straussnak, noha dunai csalogányokat éppoly kevéssé
láto tt valaha is, m int Beck, megtetszett a verssor, s m ert
éppen volt egy valcertém ája, melynek első ütemei emlé­
iSCHS’AMMEi
JOSEF keztetőül o tt ékeskedtek fehér kézelőjén, elhatározta,
hogy az új keringőnek ezt adja címül. Mi több, úgy
dö n tö tt, hogy ezt a keringőt nyújtja majd be a Bécsi
Férfidalárdához, mely 1867 farsangjára tőle énekszá­
m ot rendelt.
Nem állíthatjuk, hogy sikere volt. A dallam m al még
csak-csak; hanem a Bécsi Férfidalárda tagjai nem vol­
SÖSTERREICH*
tak hajlandók Beck szövegére énekelni. M ár csak azért
sem, m ert volt saját „házi költőjük” , a Becknél is jóval
„fűzfább” £oéta, Josef Weyl rendőr főfelügyelő úr sze­
mélyében. Ő t kérték h át föl, írjon szöveget a Strauss-
valcerre. Ebből lett körülbelül az alábbi „nemes veretű”
versezet, melyben, túl m inden képzeletet alulmúló bár-
gyúságán, azt a törekvést fedezhetjük föl, hogy a bécsi
polgárságot, mely a porosz seregektől az előző évben
Ifjabb Johann Strauss.
elszenvedett vereség m iatt fülét-farkát lógatta, ném i­
Ausztria 1470 képp fölrázza:
Bécsim, nevess! -
Hogyhogy ? M i ez ? -
M ár dereng a fé n y -
Nem látom én! -
M ost farsang van, ó! -
Hogyan? Na jó ! -
Ej, m it ér a gyász,
sápítozás ?
Csak örvendezzetek!

114
 A dalt - O pus 314. - eldallották, s a szerző nevére
való tekintettel meg is újrázták - egyszer. Ezzel a m ű a
feledés hom ályába is veszett volna, ha még annak az
esztendőnek a nyarán nincs világkiállítás Párizsban. De
volt.
És volt ebből az alkalom ból egy nagy bál A usztria
nagykövetségén, amely bálon Johann Strauss is föllé­
pett. Hogy sikerrel, az abból is látszott, hogy a Figaro
című, ma is létező párizsi lap akkori tulajdonosa, Jean
Hyppolite de Villemessant, a szerkesztőség termeiben
estélyt adott a nagykövetségen megismert illusztris szer­
ző tiszteletére. Nem kisebb személyiségek jelentek meg
itt, mint G ustave Flaubert, Théophile G autier, az ifjabb
Alexandre Dum as, Am broise Thom as zeneszerző és
minden idők egyik legnagyobb orosz írója: Turgenyev. A százéves Kék Duna keringő.
A lap óriási hírverést csapott Straussnak; nem csoda, Ausztria 1208
ha a Kék Duna az 1867. év slágere lett a „kék Szajna” V Ü W W V iiV IfffV l
partján. A siker hullám ai L ondonba is átcsaptak, s R E P U B L I Q U E F R A N Q A IS E \
ezután m ár nem volt akadálya, hogy az addig fanyalgó
Bécs is befogadja a valcert, még mindig nem sejtve
persze, hogy ez lesz az a muzsika, mely eleve m indenki­
nek az osztrák fővárost ju ttatja m ajd eszébe.
Mellesleg szólva: abban, hogy a D una legalább egy
keringőcím erejéig kék lett, a m agyarországi Baja is
játszott némi szerepet. Az osztrákok egy része legalább­
is így tartja. Tudniillik K ari Isidor Beck, aki a kék
D unára ereszkedő csalogányokról ábrándozott, bajai
születésű volt. Baján - m ondják a rosszm ájúbb
bécsiek - a D una olyan piszkos, hogy nem csoda, ha
Bécsnél az oda fölkerült Beck valósággal kéknek lá tta ... y ií& e j 0,50.0.10 ;
A valcer eredeti ko ttáját különben m a is a Bécsi T h é o p h í l e GAUTIER -
Férfidalárda székházában őrzik, a Bösendorferstrasse
1 2 . alatt.
Gautier. Francia Y 1728

Turgenyev. SZU 3496

„Bizánci szelet” és Langoschbáckerei

BÉCS

Nem lehetetlen, hogy a K ék Duna keringő óriási párizsi

sikere adta az első ösztönzést Verne G yulának, hogy
idővel olyan regényt írjon, mely ezen az egy csapásra
népszerűvé vált folyam on játszódik. E regény egyik
izgalmas fejezete a bécsi P raterba viszi az olvasót, aki
talán még emlékszik r á : egy titokzatos fiatalem ber Sig-
m aringenben megnyerte az ottani nagy halfogóver­
senyt, majd bejelentette, hogy végighajózik a D unán.
Nos, kisvártatva útitársa is akad, aki - anélkül hogy a
fiatalember sejtené - minden lépését figyeli, illetve

115
 figyelteti. M ert ismeretlen kalóz garázdálkodik a fo­
lyón, s az ú titársnak - egy D ragoss nevű nyom ozótiszt­
nek - az a föltevése, hogy a kalóz és a halfogóbajnok
egy és ugyanazon személy. A m ikor Bécsbe érnek, a
horgászm ester kijelenti, hogy ő a m aga részéről a dereg­
lyén m arad ; ám m it tesz a véletlen, a figyelő szemek a
Praterban fedezik föl. Hogy mit - vagy kit - keresett
ott, nem sikerül m egtudni. A m ikor D ragoss visszatér a
csónakra, a fiatalem ber szemrebbenés nélkül letagadja,
hogy elhagyta a hajót. D ragoss ezek u tán megerősítve
látja gyanúját...
Nagy véletlen kellett hozzá, hogy a Práter, a bécsi
V árosliget nyüzsgő forgatagában valaki pontosan azt
az em bert fedezze föl, aki után nyomoz. A régi P rater­
ban ugyanis egym ást érték a különféle bódék, látvá­
nyosságok, a híres óriáskeréktől a hullám vasúiig, a
körhintáktól a barlang- és szellemvasútig, egyszóval
egymás hegyén-hátán volt m indaz, am it a m agyarok a
budapesti Vidám Parkból jól ismernek - csak éppen
sokkal nagyobb területen. (Még a híres P ráter stadion
is elfér rajta!)
„P ráter” : a szó a spanyol „p rad o ” (rét) szóból ered.
A H absburgok ezt is a spanyoloktól vették át (ahol egy
időben szintén uralkodtak), akárcsak a híres spanyol
lovaglóiskolát. N álunk viszont a „W urstel” szóhoz
kapcsolódva hon o so d o tt meg a szórakozóliget neve,
„vurstliként” . A „W urstelban” természetesen lépten-
nyom on lehetett W urstot, vagyis virslit, hurkát, kol­
bászfélét kapni, sőt aki akart, éppenséggel bécsi szeletet
is falatozhatott. Igen, a bécsi szelet m ár jó ideje ugyan­
úgy h o zzátartozott Bécs fogalm ához, m int a Kék Duna
keringő. Pedig - ha hinné az ember, ha nem - im port
útján került a császárvárosba, mégpedig őshazájából,
M ilánóból. Ő shazájából? N ono! Hiszen a panírozott
sült hús receptjét a m ilánóiak is csak átvették, méghoz­
zá a spanyoloktól, akik a m aguk részéről a m óroktól
lesték el a fortélyt. A m órok a bizánciaktól tanulták.
Bizáncon túl nem vezetnek nyom ok; m indam ellett
könnyen lehetséges, hogy még csak nem is bizánci talál­
mány a bizánci... akarom m ondani, bécsi szelet, a „Wie­
ner Schnitzel” . O lyan ez, m int a francia „bistrot” szó,
melyet - úgy m ondják - a franciák a sebtiben valamit
bekapni kívánó kozákok ajkáról hallottak 1815-ben;
„bisztró” ugyanis „gyorsan”-t jelent oroszul. így jöttek
létre - ha igaz - a „bistrot-k”, vagyis falatozók. (A nyel­
vészek ezt nem látják megerősítve.) A ztán M agyaror­
szágra is elérkezett az elnevezés, túl a 20 . század felén,
mégpedig nem K eletről, hanem N yugatról. M ost m ár
csak az hiányzik, hogy a Szovjetunióban is átvegyék,
ak k o r aztán teljes lenne a kör. (H a m ár az élelem, illetve

116
a vele kapcsolatos vendéglátóipar a té m a : ellenpélda is
van. Például a franciasaláta, melyet a franciák orosz
salátának tisztelnek.)
N os hát, a bécsi konyha válogatott falatjait is m egta­
lálhatták a P raterban sétálók, szórakozók - term észete­
sen egyetlen kivétellel, ez pedig a híres, Sacher-féle cso­
koládétorta volt, melyet csak m agánál Sachernál, az
Opera m ögött lehetett vásárolni vagy elfogyasztani.
Régebben - a 18. század m ásodik feléig - még ennél is
válogatottabb falatokat szolgáltak föl a P raterb an ; ak ­
koriban emez ugyanis még császári vadaskert volt, s
csak a legmagasabb rangú uraságoknak volt ide bejárá­
suk. A felvilágosult II. József ajándékozta a vadaskertet
m int szórakozóparkot a bécsi népnek még trónörökös
korában, 1761-ben.
A m ásodik világháborúban a régi P ráter megsemmi­
sült. A zóta persze fölépült az új, de az idősebb nemze­
dék ezt m ár idegenkedve nézi: túl sok az elektrom os
játék, a csillogó króm , a m odern száguldozás (a g o k art­
pályától az űrrakétáig), egyszóval m indaz, ami a mai
ifjúság szemében éppen a m ait és az ifjúságot jelenti. De
hát ki haragudhatnék ezért ak ár emezekre, ak ár am a­
zokra?
M indenesetre tény, hogy az új P ráter egy újfajta
csemegével is gazdagodott, vitathatatlanul m agyar ihle­
tésre. Ez a csemege: a lángos. így, m agyar nevével m ent
át a „sógorokhoz” , akik csak a „sütödét” biggyesztik
hozzá németül. A Langoschbáckerei a P raterban is épp­
oly jövedelmező üzlet, m int a pesti Ligetben vagy a
Balatonnál.

„Kényelmesen akarok hálni!”

BÉCS

Ki hinné, hogy volt idő, am ikor a bécsiek „W iener

Schnitzel” , lángos és Sacher-torta helyett macskahússal
táplálkoztak? Ez idestova három évszázada történt,
am ikor K ara M usztafa török nagyvezír seregei a csá­
szárváros falai alá vonultak, s csupán igen kis híja volt,
hogy be nem vették Bécset. M ár láttuk, milyen hanyatt-
hom lok m enekült el Lipót császár egész u d v artartásá­
val, s hogyan volt kénytelen beérni sovány rán to tták -
kal. Hanem azoknak, akiknek - nem tartozván a leg­
m agasabb körökhöz - Bécsben kellett m aradniuk, még
rántotta sem ju to tt. Sózott heringen és főzelékféléken
tengődtek, aztán - szó, ami szó - rá kellett fanyalodni­
uk a macskák húsára, akárcsak a poroszok körülzárta

» két alapvető dolgot: kellő számú nehéztüzérséget föl­
MMMááAAAAAAAAAlAAft
A Stephansdom belülről.
Ausztria 774
A Stephansdom szobrai.
Ausztria 1259-64
p W V fffW V ffV fffV l
á l t.a j ■ t i ma mM-Mm,m
118
Párizs népének 1871-ben a patkányokéra. Egy korabeli
följegyzés így vall erről: „Az az igazság, hogy a sült
macskahús, ha édeskés voltát sózott szalonnával eny­
hítjük, egészen ízletes, h ab ár szokatlan eledel.”
Nem csoda, ha a nagyvárosban fogytán volt az éle­
lem: a félholdas sereg mintegy két hónapja, 1683. július
12-e óta táb o ro zo tt Bécs körül, mégpedig nem keve­
sebb, m int kétszáztizenhatezer em berrel, miközben a
gyűrűbe fogott védők még húszezren sem voltak.
K ara M usztafa azonban elbízta m agát. El sem tudta
képzelni, hogy a város előbb-utóbb nem pottyan az
ölébe, ak ár az érett gyümölcs. Ezért aztán elm ulasztott
szállíttatni a D unán, s parancsot adni a stratégiailag
rendkívül fontos két bécsi hegy, a K ahlenberg („K o­
pasz-hegy”) meg a Leopoldsberg („Lipót-hegy”) meg­
szállására. De a m egszám lálhatatlanul sok török fegy­
veres éppoly kevéssé bírta rá a fegyverletételre a védők
parancsnokát, Starhem berg grófot, m int em bereit a
töm érdek kincs, melyet a pom pát fölöttébb kedvelő
nagyvezír szétosztogatott osztrák hívei között. (Ilyenek
is akadtak.) És nem h ato tt K ara M usztafa hadi zeneka­
rának naphosszat tartó , idegölő csinnadrattája sem,
mellyel a török hadparancsnok lélektani hadviselést
folytatott, hogy a bécsiek ellenállását megtörje. Pedig
trom biták, sípok, oboák, üstdobok szüntelen pokoli
hangzavarában élni am úgy sem kellemes, hát még ha
egy tízszeres túlerőben lévő, állig fölfegyverzett, ost­
rom ló sereg áll a kapuk előtt!
A városban rekedtek idővel kénytelenek voltak futá­
rokat meneszteni hírekért s főleg élelmiszerért. Akiket
a töröknek sikerült elfognia közülük, azoknak könyör-
 telenül fejük vétetett. És a fölm entő sereg még mindig
nem adott életjelt m agáról!
A tám adók nyugodtak voltak. Bíztak az ostrom gyű­
rűben és saját túlerejükben. Ezért egyelőre beérték helyi
csetepatékkal, néhány nem túlságosan kom oly ro h am ­
mal egyik-másik bástya ellen, meg a Szent István-szé-
kesegyház, a híres Stephansdom ágyúzásával. Egyszer
valamelyik golyóbisuk reggel nyolc és kilenc óra közt
csapódott be az egyik ablakon, s az aláom ló kövek nagy
pusztítást végezhettek volna a tem plom ba menekült,
több ezer főnyi töm egben; szerencsére csak egyetlen
asszony sebesült meg könnyebben.
Starhem bergék éjszakánkint rak éták at lőnek ki a
százharm inchat m éter m agas székesegyház csúcsáról,
hogy e segélykérő jelekkel siettessék a fölm entő serege­ Anton Pilgram,
ket. M ert m ár szeptember van, s a város helyzete egyre a Stephansdom
reménytelenebbnek látszik. Egy tö rö k akna szinte szét­ építőmestere. Ausztria 776
veti az egyik védőbástyát, s csupán hosszas, elkeseredett
kézitusában sikerül visszaverni a résen beözönleni
igyekvő tám adókat. Pedig ettől az akciótól a törökök
sokat vártak. És m ost m ár őket is kezdi sürgetni az id ő :
a hatvanötezer főnyi fölm entő sereg m ár csak alig h ar­
minc kilométerre van tőlük, Sobieski János lengyel ki­
rály, Lotharingiai K ároly és Savoyai Jenő vezetésével.
Szeptember 11-én fejvesztett kapkodás tö r ki az ost­
rom lók tá b o rá b a n : a törökök észrevették, hogy ha nem
ügyelnek, bekerítőkből bekerítettek lesznek. G yorsan
átcsoportosítják erőiket, de hiába, m ár elkéstek, elm u­
lasztották az esélyt kínáló pillanatot. Pedig a tám adás­
ba lendülő fölm entők is óriási nélkülözéseket szenved­
nek (még lovaiknak sem ju t egyéb táplálék, m int fale­
vél!). Ám minden nélkülözés ellenére kezükbe kaparint-

fOfM

119
Ausztria 1519-21
ják a K ahlenberget és a Leopoldsberget, úgyhogy am i­
k o r a sorsdöntő csata szeptember 12 -én hajnalban el­
kezdődik, szinte m inden bokor mögül addig láthatatlan
rajok ro ntanak ezrivel a törökre. Belülről Starhem ber-
gék azzal segítik őket, hogy kitörést kísérelnek meg, s
ezzel hatalm as ellenséges erőket sikerül lekötniük. Az
osztrákok és szövetségeseik - bajorok, frankok, szá­
szok, lengyelek - a döntő csapás előtt még tanakodni
kezdenek: helyesebb-e azonnal, még napszállat előtt
dűlőre vinni a dolgot, vagy pedig előnyösebb-e m ásnap
pihenten folytatniuk az előrenyom ulást. A vitát Lotha-
ringiai K ároly dönti el a harcias álláspont javára, ám
a legkevésbé sem harcias érveléssel. Okfejtése egyedül­
álló az egész hadtörténetben. ím e: „Ö regem ber vagyok,
és kényelmesen ak aro k hálni Bécsben éjszaka.” Az
egyesült seregek m egtették neki ezt a szívességet.
Sobieski János, aki csata előtt is, után is kimerítő
levelet ír haza hitvesének, m ost ujjong: nemzete győ­
zött, a török sereg futásnak eredt, a nagyvezír is elmene­
kült, ő m aga pedig ro p p an t vagyont zsákm ányolt: egy­
Sobieski János Bécsnél. millió akkori forint értékű lőszert, továbbá rengeteg
Lengyel 352 fegyvert, sátrat, kincset érő lószerszám okat, rubin- és
zafírberakású tegzeket.
Azt m ondtuk, K ara M usztafa elm enekült? Rosszul
m ondtuk. M ert elm enekülhetett ugyan a fölm entő sereg
elől, de szultánja elől nem. Emez a történtekért m egtor­
lásul halálra ítélte. H árom hónappal dicstelen megfutá-
sa u tán N ándorfehérvárott, azaz Belgrádban végrehaj­
to tták rajta az ítéletet. Ő maga emelte égnek tekintélyes,
a prófétáéval vetekedő szakállát, hogy a hóhér a nyaka
köré hurkolhassa a kötelet.
 f f w n mwwmwwm ■»ww
Civil a csatatéren
BÉCS

Egy és egynegyed évszázaddal később Bécs újra m egta­

nulhatta, mi az a csatazaj. M ozgalm as év volt az az
1809-es. M ájus 21-én és 22-én Aspernnél, mely m a Bécs
XXII. kerülete, óriási ütközetre került sor N apóleon
franciái és a K ároly főherceg vezette osztrák sereg közt.
Ebben az ütközetben vesztette el m indkét lábát, majd
később életét Jean Lannes m arsall, M ontebello hercege.
Aspern hétszer (!) cserélt gazdát, és törm elékhalm azzá
vált, tem plom a leégett. K ároly főherceg ugyanis nyolc­
vanhétezer em bert sorak o ztato tt föl a D una északi
partján, hogy általuk visszafoglalja a franciák kezére
került fővárost; N apóleon pedig, hogy megsemmisítse
őket, át akart kelni a folyam on, ezért megbízta vezető Lannes marsall.
hadm érnökét, Bertrand grófot, verjen hajóhidat a D u ­ Francia Y 1593
nán. Az idő sürgetett, a m unka csak úgy átab o táb an
készült el, de elkészült. A franciák átkelhettek. Ám Joseph Haydn.
hogy mégse keljenek át teljes létszám ban (ami az osztrá­ MBéÁ 1683
kokra nézve végzetes következményekkel já rh a to tt vol­ itfffftw w n u f ti
na), a főherceg ellencsapásra szánta el m agát. Egyszers­
mind megkísérelte, hogy tönkretegye a francia hidat.
E célból hajósmesterei följebb a D unán, Floridsdorfnál
kövekkel m egrakott „rom bolókat” és uszályokat b o ­
csátottak vízre. A csata m ásodik napján a kísérlet siker­
rel já rt: a híd tönkrem ent, N apóleonnak pedig mintegy
tizennégyezer katonája az északi p arto n rekedt. A fran­
ciák császára elszenvedte első katonai vereségét. Az
osztrákok öröm ünnepet ültek; a haldokló Joseph
H aydn, az osztrák császári him nusz m egalkotója úgy­
szólván haldoklását m egszakítva ült még egyszer a zon­
gorához, hogy utoljára játssza el szerzeményét. A bban AftAi
a boldog tudatban hagyta el m ájus 31-én az árnyékvilá­
got, hogy honfitársai legyőzték B onapartét.
U jjongott egy másik kiváló alkotó, a legjelesebb p o ­ Kleist. NSZK 373
rosz íróknak, valam int N apóleon „ellendrukkereinek”
.. ..........................................
egyike, Heinrich von Kleist is. A nnyira föllelkesült az
eseménytől, hogy egy D ahlm ann nevű barátjával a csa­ BUNDES
ta m ásnapján bejárta a véres tusák színhelyét. Egy já rő r
m indkettejüket elfogta és előállította. A két lelkes
„szurkolónak” végül nagy nehezen sikerült tisztáznia
magát. Az osztrák tisztek m indazonáltal rosszallóan
csóválták a fejüket, m ondván, hogy egy még friss csata­
téren csellengeni egy kissé hajm eresztő dolog.
A szóban forgó tisztek aligha sejthették, hogy lesz
majd N apóleonnak három év múlva egy másik csatája
Oroszországban. S hogy egy tizenkilenc év m úlva meg­
születő orosz író, bizonyos Tolsztoj Leó évtizedek múl- :

Tolsztoj és jelenet a Háború
és békébői. SZU 1902
122
va úgy fogja e csatát ábrázolni, hogy regényének hőse,
Pierre Bezuhov nem a csata m ásnapján, hanem a csata
napján, pontosabban: a csata kellős közepén csetlik-
botlik m ajd végig a harcm ezőn szánalmas civil vakm e­
rőséggel.
H aydn, Kleist és a bécsiek öröm e azonban korai volt.
N apóleon katonai lángelméje egyebek közt abban is
m egm utatkozott, hogy példátlan gyorsasággal tudta
levonni a tanulságot hibáiból. Jól átgondolt, gondosan
előkészített átkelési tervvel még m egfordíthatja a sze­
rencse kerekét! A rról a gondtalan dunai fürdőzőről, aki
napozva és lubickolva élvezte a júniusi kora nyár örö­
meit, senki sem képzelte volna, hogy az m aga a rettegett
francia császár. S ki hitte volna, hogy nem idegpihente-
tőül heverészik és lubickol, hanem azért, hogy saját
szemével mérje föl következő lépéséhez a terepet?
Aki ismeri N apóleon sakkjátszm áit, melyeket ké­
sőbb, m ár Szent Ilona-szigeti fogságában játszott, az
pontosan tudja, hogy a császár szerette a borotvaélen
táncoló helyzeteket. Bizonyos volt abban - és k o rán t­
sem véletlenül, legalábbis ami a sakkot illeti - , hogy
elméje m indig egy lépéssel az ellenfélé előtt jár. A m ikor
m ár-m ár úgy látszott, nincs védelem, N apóleon fölrob­
b an to tta gondosan előkészített petárdáját, s ahelyett
hogy m atto t k ap o tt volna, ő m attolt.
Nos, ezúttal is így történt. K ároly főherceg m ár nye­
regben érezte m agát - és m atto t kapott. N apóleon n a­
gyon alaposan fölkészült a visszavágásra: itáliai csapa­
taival fölfrissítette seregét, s további csapatokat is hoza­
to tt Bajorországból, illetve D alm áciából. Százhetven­
ezer em bert gyűjtött így össze Bécs alatt. Bertrand-nal
ezúttal nem egy, hanem két hidat ácsoltatott: hosszuk
egy-egy kilom éter volt. A hidak előtt sűrű cölöpsorokat
veretett a vízfenékbe, hogy e gáton a hídrom boló hajók
sora fönnakadjon. M indennek a tetejébe dunai hajó­
flottát is szervezett tíz nagyobb hajóból és húsz kisebb
cirkálóból. Még evezős csónakokat és vitorlásokat is
fölfegyverzett. A ztán tüzérségével ismét lövetni kezdte
A spern térségét, m intha újra o tt akarná végrehajtani az
átkelést. Az osztrákok lépre m entek, erőiket Aspern
tájékára vonták össze, am ire N apóleon voltizsőrjei
- legkiválóbb harci alakulatai - a július 4-éről 5-ére
virradó éjszakán, egy tom boló vihar jótékony leple alatt
egészen m áshol keltek át a D unán, s a lehető legváratla-
nabbul ütöttek rajta a föl sem ocsúdó osztrákokon. Ezt
követően az utászok gyors ütem ben további tizenegy
hidat vertek, s a francia gyalogság, lovasság és tüzérség
egységei végeláthatatlan sorokban zúdultak a túlpartra,
ahol aztán a D unától tizenkét kilométernyire álltak
csak meg, hogy hídfőállásukat kiépítsék.
 K ároly főherceg egy utolsó, kétségbeesett kísérletre
szánta el m agát: be ak arta keríteni a franciákat Wag- FRANCÉ

ramnál. Ehelyett azonban őt kerítették be. S noha csa­

patai derekasan helytálltak (a tizenkilencezer osztrák
halottal szemben a franciák vesztesége huszonhárom -
ezer halott volt, s a tizenöt osztrák generálissal szemben
huszonegy francia táb o rn o k esett el), az ütközet elve­
szett, s W agram neve is fölkerülhetett a N apóleon di­
csőségére emelt párizsi D iadalívre, a császár győzelmes A P á r i z s i Diadalív,
csatáit jelző helységnevek sorába. ranc/a Y 258
E hatbetűs jelzés ára körülbelül ötvenezer em berélet
volt. Negyvenkétezer katonáé és mintegy nyolcezer pol­
gári lakosé, akiket a csata utáni járvány vitt el.

„Mikor indul a következő hattyú?”

BÉCS

H arcok, csaták, h á b o rú k : mindez messze van. S tulaj­

donképpen idegen is a nem különösebben harcias bécsi
karaktertől. Bécs inkább kedélyességéről, „gem ütlich”
hajlam áról, játékos, nótás, tréfálkozni és vigadni m in­
dig kész kedvéről ismert. Bizonyos az, persze, hogy
ebben oroszlánrésze van annak az átlagos jólétnek,
melyet a császárság utolsó két évszázada odahaza meg­
terem tett; a harciasság, a berzenkedés, a d ü h ö d t indulat
többnyire kívül rekedt a császárság határain, oda szo­
rult, ahonnan meg ez az átlagos jólét rekedt kívül. Oda,
ahol a császár nem császár, hanem király volt: M agyar- Rainer Maria Rilke
országra. Persze a mai Bécs - h ab ár a H absburg-kultusz (1875-1926). Ausztria 1512
ma is eléggé nagy, ami képeslapoktól a köztéri szobro­ (FDC részlet)
kig és közszájon forgó nótákig sok m indenen megfigyel­
Sigmund Freud
hető - m ár több m int hatvan éve m egszabadult a nagy-
(1856-1939).
hatalm iság terheitől, s ez érződik is rajta. Jó néhány Ausztria 1643
esztendeje egy semleges állam fővárosa és számos fon­
tos, igen m agas szintű béketanácskozás, egyezménykö­
tés színhelye. M egannyi okkal több, hogy legendás ke­
délyessége m egm aradjon, s tovább bűvölje a külföldit.
Bécs azonban nemcsak a jó kedély, az operettek, a
valcerek és a hangulatos zöldvendéglők városa, hanem
- a 20 . század elejétől fogva - a szellemi élet egyik
legjelentősebb európai központja is. N e feledjük: olyan
költőket adott a világnak, m int G eorg Trakl, R ainer
M aria Rilke és Paul Celan; továbbá innen, a csöndes
Bergasséból indult el a később világhírűvé vált Sigmund
Freud idegorvos lélekbúvári karrierje (hajdani háza
ma emlékmúzeum), s vele a m odern pszichológiai isko­
láké, az ugyancsak osztrák Adleré és a svájci Jungé. És

123
 FRANZ SCHUBEKI 179/1828
RftltHtltfft

ERSTTAG

D E f ^ r o e Li
O RG EL
Carl Gustav Jung
(1875-1961). Svájc 619 FU RDEN
STERBCH EN
Arnold Schönberg
DO V1
(1874-1951).
SO K) G ra z ,17.t i. 7 8
Ausztria 1439
schau BSV St. Gábriel
Schubert. Ausztria 1565 (FDC)

innen, A rnold Schönberg szobájából indult útjára a

tizenkét fokú hangskálán alapuló új zene. M ert ne higy-
gyük, hogy a bécsi zenét csak a két Johann Strauss,
Schrammel, Lanner, továbbá az operettszerzö Zeller és
M illöcker je len tik ! A m int a m agyar zenét sem a Bécs-
ben is o tthon lévő K álm án vagy Lehár műveiből kell
elsősorban m egítélnünk, hanem Liszt, Bartók és K o ­
dály alkotásaiból, azonképpen az osztrák muzsika
rangját is olyan zeneszerzők művei adják, m int - példá­
ul - Bruckner, Schubert, H aydn, Schönberg, M ahler.

Mahler. Ausztria 1055 és

MBéÁ 3731
Bruckner. Ausztria 922
VfVW fW IPPW W VfW
R E P Ü B L I K
MAGYAR POSTA M A H I I R

$1'50
jÓSTERREICH

124
 A Musikverein orgonája.
Ausztria 1302

Reinhardt (1843-1943).
Ausztria 1399

Jelenetek a Bécsi Operából. Ausztria 1269-76 (blokk)

A város zenei élete különben talán a legfejlettebb az

egész földkerekségen. Az 1869-ben alapított bécsi O pe­
ra éppoly világhírű, m int a Bécsi Filharm onikusok 1845
óta m űködő zenekara vagy a Bécsi Zeneakadém ia, mely
m ár 1817-ben m egalakult, s melyet 1870 ó ta csupán
kiegészít az éppily nagy hírű M usikverein (Zeneegylet).
Híres volt a bécsi színészet is. Bécs adta a világnak
a század egyik legnagyobb színházi rendezőjét, M ax
R einhardtot. A Burgtheater - m agyarul Várszínház -
Fi 8 s o
ilCXANDCO
CiPACOI
11 9 1 8

Alexander Girardi
(1850-1918). Ausztria 939

Bécsi Filharmonikusok.
Ausztria 1211 és 1049

125
A Burgtheater.
Ausztria 1484-5 (blokk)
neve m a is m egdobogtatja az idősebbek szívét, s m a is
keringenek legendás történetek az egyszerre énekes és
színész Leó Slezákról, a nagy m ókam esterről meg Gi-
rardiról, a m últ század talán legnépszerűbb színészéről.
Például Slezákról följegyezték azt az esetét, am ikor
W agner R ichárd Lohengrinjének címszerepében föl kel­
lett volna ülnie egy, a színpadra b ev ontatott m űhattyú­
ra, s annak hátán távoznia. Emezt azonban a szórako­
zott ügyelő előbb kihúzta a színről, mintsem Slezák
elfoglalta volna rajta a helyét. Az énekes a közönség
jóízű kuncogása közepett előbb bánatos-m erengve b á­
m ult a kulisszák irányában tovatűnő hattyú után, majd
- föltalálva m agát, m int mindig - dörgő hangon érdek­
lődött a láth atatlan ügyelőnél: „W ann fahrt dér náchste
Schw an?” . A zaz: m ikor indul a következő hattyú?
G irardiról viszont kalapot neveztek e l: a „zsirardit”
ugyanis, a híres szalm akalapot valaha ő tette népszerű­
vé. Bécs különben is a nagy európai divatközpontok
közé tarto zik ; Párizs után általában a m ásodik helyre
Leó Slezák (1873-1946).
Ausztria 1394
szokás ilyen vonatkozásban rangsorolni. K ülönösen a
hölgyek igen „fessek” errefelé; annyira, hogy m aga a
„fess” jelző is innen szárm azott át a m agyar
Ausztria 1579 divatnyelvbe.

Oroszlánok a Dunában
F IS C H A M E N D M A R K T , O R T H , EC K A R TSA U ,
PETRONELL

T ovábbutazva a közeli csehszlovák h atár felé, még m in­

dig találunk érdekességet bőven. Például azt, hogy so­
kasodnak a nagy és meglehetősen szűk városkapuk,
annak jeleként, hogy a régieknek nem lehetett valami
jó tapasztalatuk az avarokról, m agyarokról, tö rö k ö k ­
ről, horvátokról. Az első ilyen óvatos kapu Fischam end
M arktban látható, de igazán szűk és „gyanakvó” társa

126
H am burgban mered majd elénk. K öztük m indazonáltal
egy harm adik kapu a legérdekesebb: a Pogány kapu,
mely ma düledék. Ezt még a róm aiak építették a jo b b
parti Petronellnél.
Egyelőre azonban még följebb já ru n k : O rth késő
gótikus kastélyának tornyai kandikálnak ki a bal parti
fák mögül a D unára. O tt lakott egykor Salm gróf, aki
a Bécs ellen először, még a 16. században tám adó osz­
mán haderőt vetette ki állásaiból. K ésőbb R u d o lf tró n ­
örökös, Ferenc József szerencsétlen sorsú fia töltötte itt
vadászattal napjait.
H ajóról az em ber semmit nem lát a szintén bal parti
Eckartsauból, ahol Ferenc József legkevésbé tehetséges,
de egyedül életben m aradt lemenő ági férfi rokona,
Károly, az utolsó H absburg-császár meglehetősen kel- q _u 73
lemetlen heteket töltött. Azzal kezdődött, hogy 1918.
november 13-án itt kellett m egírnia a híres eckartsaui
levelet a m agyaroknak: „M inden részvételről az állam ­
ügyek vitelében lem ondok, és m ár eleve elismerem azt
a döntést, mely M agyarország jövendő állam form áját
m egállapítja.” Egyébként a családi kéjlakban szám-
űzöttként kellett tartózkodnia azután, hogy nem csak
M agyarország, hanem az O sztrák K öztársaság is gya­
korlatilag m egfosztotta trónjától. K ároly egy ideig
m egpróbálta szépíteni a dolgot, s E ckartsaut említve
továbbra is császári székhelyről beszélt; két hét eltelté­
vel azonban fölm entette testőreit esküjük alól, s haza­
küldte őket. Helyükre angol felvigyázók érkeztek. 1919.
március 23-án, a H absburg-ház végérvényes parlam enti
trónfosztását meg sem várva, K ároly vo n atra ült, és
örökre kipöfögött A usztria életéből. „H étszáz év u tá n ”
- sóhajtotta m élabúsan, családja u ralkodására célozva,
am ikor a szerelvény m eglódult vele.
K ésőbb m ajd - 1920 u tán - még kétszer is p ró b át
tesz, hogy legalább m int m agyar király visszaszerezzen
m agának egy trónt. N agybácsijának, Ferenc Józsefnek
egykori szárnysegédje, egy bizonyos H orthy M iklós Marcus Aurélius császár
nevű, a m agyar politikai p o rondon frissiben föltűnt SvaJc' Pr0 Patna 156
korm ányzó azonban m indkétszer kijózanítja: ő m aga
pályázik a hatalom ra. Ehhez a törekvéséhez k a p ó ra jö n
neki az a tény, hogy a győztes an tan th atalm ak hallani
sem akarnak a H absburg-család további történelm i
szerepléséről. H orthy csapatai el is űzik a dibdáb ex-
uralkodót, s ez az esemény m egint a D una közelében
megy majd végbe, ám jóval lejjebb: Budaörsnél. Addig
azonban még közelebbi látnivalóink is vannak.
Például Petronell. Itt állt valaha a róm aiak nagy
városa, a húsz-harm inc ezres lélekszámú C arnuntum .
A filozófus M arcus A urelius császár, akinek a m odern H E L V E T IA
jog a szándék figyelembevételének eszméjét köszönheti,

127
 több évig itt székelt, hogy személyesen irányíthassa a
m arkom ánok elleni hadm űveleteket. (Időt szakítva
ezenközben arra is, hogy megírja gondolatainak köny­
vét.) A régi város m a törm elékhalom , s csoda, hogy a
törm elékből még m indig van, tekintve, hogy a környék­
beliek ezer éven át szakadatlanul ide já rtak ingyenes
építőanyagért. (Valóban nagy város lehetett!) Az emlí­
tett Pogány kapuról óriási viták folynak a szakemberek
közt. Síremléknek épült? Vagy diadalkapunak? Még
olyan vélemény is elhangzott, hogy bem érőpontnak
használták. Kevesebb rejtéllyel szolgál a nyolcezer főt
befogadó antik cirkuszaréna. Még az az alacsony folyo­
6 STERRE1C-H só is m egm aradt, mely a lelátó alatt a D una partjára
vezetett: a p o rondon életüket vesztett állatok és gladiá-
Római kori kapu torok utolsó útja. Az állatok főleg a környéken előfor-
Petronellben. Ausztria 801 fa rk asok, medvék és vadkanok voltak; a beavatot­
tak úgy tudják, hogy csak nagy ritkán hozattak ide
oroszlánokat. Ezek egy alkalom m al megszöktek fogsá­
gukból, s átúszták a D unát, mígnem a túlparti germ á­
nok, akiknek fogalm uk sem volt arról, miféle szerzettel
állnak szemben, leterítették őket.
A ztán ismét egy rejtély: mi lehetett eredeti rendelteté­
se szerint az az 1939-ben kiásott róm ai épületegyüttes,
mely két nyolcszögletes toronyból és egy köztük húzó­
dó, kerek harm adikból áll? A róm aiak által m egőrzött
kelta szentély talán? Vagy nyilvános fürdő? (Emellett
szólnak az épületegyüttes fűtőberendezései; ellene a
viszonylag kevés csatorna.) Esetleg a helytartó palotája
lehetett? A lakosságot ezeknél a kérdéseknél, mi taga­
dás, jo b b an izgatják a földből m a is gyakran előkerülő
róm ai érmék, gem mák (metszett ékkövek), pontosab­
ban úgynevezett „terra sigillaták” , m ert ezekre mindig
akad jól fizető orgazda. A régészek pedig dühöngenek,
m ert e fekete csatornán (ilyenek bezzeg bőven vannak!)
fontos adatok is kicsúszhatnak a tudom ány kezéből.
„M i a róm aiakért élünk, ezek a sápszedők meg belőlük”
- panaszkodnak keserűen.

A kéménybe bújt tanonc

H A IN B U R G

A régészek a füstbe m ent leletektől búcsúznak, mi

A usztriától. M ert íme, H ainburgba érkeztünk, ahol a
D unába ömlő M orva folyó lezárja a Bécstől idáig terje­
dő M orva-m ezőt, s a D unával együtt természetes h atár­
vonalat képez A usztria és Csehszlovákia (régebben M a­
gyarország) között. H ainburggal szemben Devin, a haj-

128
dani Dévény vára emelkedik m agas szirten. Itt, a K ár­
pátok és az A lpok találkozásánál volt a D una „m agyar
k apuja” , s noha m a inkább tán „szlovák k ap u n ak ”
kellene m ondani, a nép m a is „U n g arto rn ak ” , a geográ­
fusok tábora m a is „P o rta H ungaricának” hívja. Mi
akár A dy-kapunak is m o n dhatnék. Hiszen ő, Ady E nd­
re kérdezte meg:

Verecke híres útján jö ttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Dévénynél, tehát a nyugati végek felől. M ert E urópa

polgári dem okratikus nyugati része akkoriban a hala­ MBéÁ 3233
dást és a civilizációt jelentette a társadalm i fejlődésben
tragikusan megrekedt M agyarországon. M int azóta
annyi m inden más, ez a helyzet is gyökeresen m egválto­
zott; a szocialista M agyarország öles léptekkel csök­
kenti a több évszázad alatt fölgyűlt civilizációs h á t­
rányt.
A „P orta H ungarica” azonban kevés ahhoz, hogy
fölhívja a figyelmet: nem csak országhatárra, hanem két
világ h atárára érkeztünk. Olyan kapu, mely ezt volna
hivatott jelezni, nincs. Van ellenben m ásik: a húsz mé­
ter magas városkapu, a Bécsi kapu, mely a vénséges-vén
hainburgi vár alatt emelkedik. (Ezt a várat m ár a N ibe­
lung-ének szerzője is óvár néven em legeti!)
Talán még emlékezünk rá, hogy Oroszlánszívű R i­
chárd váltságdíjából mennyi építkezésre futotta. N os,
1270 táján ezt a városkaput is abból emelték. A húsz­
méteres m agassághoz képest valószínütlenül alacsony
és szűk átjáró nyílik alatta. De még a szűknél is szűkebb
egy átjáró, ha a kapuszárnyakat nem sikerül idejekorán
kitárni. M árpedig ez tö rtén t 1683-ban, am ikor nem
kevesebb, m int nyolcezer-négyszáznegyven (!) városbéli Dévény vára.
lakos - férfiak és nők, gyermekek tömege - torló d o tt Csehszlov. 1548
össze a másik, a D unára nyíló, úgynevezett H alász
kapunál, hogy azon keresztül mentse irháját a török
hordák elől. A H alász kapuból afféle halfogó háló lett:
a tehetetlen tömeg megrekedt a beragadt kapuszárnyak
előtt, visszaútja nem volt. Az em berek egymást présel­
ték agyon; azzal, aki m egm aradt, a török szablyák
végeztek.
M indössze nyolcán (!) élték túl e szörnyű órát. Egyi­
kük egy fiatal kerékgyártótanonc volt, bizonyos Tho-
mas H aydn nevezetű. Nem a H alász kapu felé mene­
kült, hanem hét társával együtt egy fogadó kéményében
húzta meg m agát, s ez volt a szerencséje.
N ekünk is. M ert ha Thom as H aydn tanonc o tt vész

129
 a ham burgi öldöklésben, m int ahogy ott vesztek a szü­
lei, akkor ma szegényebbek volnánk unokája, Joseph
H aydn zeneműveivel. Nemcsak a katonai sorakozóval
és takarodóval, melyet az O sztrák-M agyar M onarchia
hadseregében szolgáltak m a is betéve fújnak, hanem
- például - a Teremtéssé. és a fölséges Búcsú szimfóniá­
val.
Ki tudja, hány ilyen potenciális remekművet fojtott
el csírájában egy-egy mészárlás a világtörténelemben?
S ha H aydn nem születik meg, kicsoda lépett volna elő
az ismeretlenség hom ályából, hogy ezt a fajta zenét, a
kor zenéjét, ha a m aga m ódján is, de megteremtse?
A D unát az effajta m egválaszolhatatlan történelem ­
bölcseleti kérdések hidegen hagyják. Közömbösen
höm pölyög a Braunsberg és a dévényi szirt között to ­
vább, új országok és régi emlékek felé.

A Duna térképe a Duna Bi­

zottság 1981. évi ülésszaka
alkalmából kiadott bolgár
blokkon.
Bulgária 2941-42

23626
 CSEHSZLOVÁKIA

Egyetlen búvár legyőz egy hadsereget

PO ZSO N Y
Pozsony 1810-ben (J. Eder
A parton m agasodó négytornyú vár képét m ár ü k ap á­ festménye).
ink is ism erték; az egypillérű hídé, no meg a kétszáz Csehszlov. 2473
méter magas tévétoronyé csak a legeslegutóbbi időkben
csatlakozott Pozsony jellegzetes tablójához. MBéÁ 3690
H árom kultúra találkozási pon tjára érk eztü n k : m a is
egymás mellett és egymással összefonódva fordítja fe­
lénk arcát a szláv, a m agyar és a ném et hagyom ány.
K özülük kétségkívül a szláv a legősibb: am ikor Á rpád
m egérkezett a K árpát-m edencébe, ezen a tájon m ár
virágzó szláv települések voltak. E rről a 9. századbeli
dévényi várrom és szláv tem etők éppúgy tanúskodnak,
m int egy korabeli szláv keresztény tem plom nak a p o ­
zsonyi vár mellett található alapjai. Tény, hogy am ikor
Vajkból István, a portyázó m agyarságból pedig helyhez
és hazához kötött, sőt ham arosan erős feudális állam ba CESKOSLOVENSKO
szervezett keresztény nép lett, a mai szlovákok ősei m ár
régen katolikus parasztok voltak. N em véletlen, hogy
a m agyarok a földmívelésre és a helyhez kötöttséget
igénylő kézm űiparra vonatkozólag számos szót a szlá-
voktól vettek át. Csak m u tató b a n éh án y : széna, szalma,
varsa, vödör, beléndek, m ák, zab, rozs, borostyán, k á­
poszta, gom ba, m álna, szilva, csorm olya, kalangya,
kepe, pányva, boroszlán, uborka, bab, kása, gerezd, Csehszlov. 2423
cirok, csorbóka, boróka, m urok, luc, eszterhéj, galago­
nya, pozdorja, gabona, puszta, parlag, paraszt, kasza, Árpád követe Szvatoplukhoz
megy. MBéÁ 2839
borona, csoroszlya, taliga, szita, rosta, rakonca, takács,
szelemen, rocska, gerenda, gerendely, esztena, gerezna,
kemence, tanya, venyige, zsilip, tárn o k stb., m agáról a
„m unka” szóról nem is beszélve. Igaz viszont, hogy a
haladást - épp a korszerű államszervezet megterem tésé­
vel - a m agyarok képviselték a l l . század elejétől kezd­
ve. így aztán a m agyar uralom ezredéve következett,
benne azzal a két és fél évszázaddal, melynek folyam án
Pozsony M agyarország fővárosa volt, 1536-tól fogva
csaknem száz évvel a török kiűzetése utánig, 1784-ig.
A régi - félig szláv, félig ném et - Braslaw epurch város­
nevet is a m agyarok változtatták át a latin Posonium
nyom án Pozsonnyá. A ném et Pressburg elnevezés az
em lített Braslaw epurchból jön, am iként a mai Bratisla- MdGVdK POSTh 15*°
va név is, melyhez a szlovákok a 18. század végén, AAM áÉAAAÉAM M AAM

131

Szláv ékszerek a 8. sz.-ból.
Csehsz/ov. 1789, 1790,
1791
Szláv ólomkereszt
a honfoglalás előtti időkből
(elő- és hátoldal).
Csehsz/ov. 1792
132
CESKOSLOVENSKO ’ C ESK O SLO V EN SK O
:1Kés M S8B I
Zit a v s k a Tö * v n t ix. s t o r o Cie
II. József uralkodása idején kezdtek visszatérni, hogy
aztán végérvényesen majd az 1920-as években rögzít­
sék.
Nos, a m agyar Pozsony még igen-igen fiatal volt,
am ikor III. H enrik ném et császár 1052-ben, alig néhány
évvel emlékezetes persenbeugi zuhanása után hajóhad­
dal a város falai alá vonult, hogy megvegye a stratégiai­
lag is fontos települést. ím e, milyen forgandóak a hadi
érdekek! Endre királynak, aki egy évvel korábban je­
lentékeny halrakom ánnyal segítette ki H enrik császárt,
máris m egajándékozottja ellenében kellett megerősíte­
nie a várost.
Nos, ekkor esett a hadtörténet egyik legérdekesebb
és bízvást egyedülállónak nevezhető epizódja. A hatal­
mas túlerőnek és a jelentős haditechnikai fölénynek
egyaránt meg kellett hajolnia - egyetlen katona haditet­
te előtt! De hisz ez lehetetlen, gondolhatná valaki.
Egyetlen k atonának mégoly hősi cselekedete sem fog­
hat ki valamely ro p p an t seregen! Pedig hát ebben az
esetben éppen ez történt. Jelentkezett a m agyar védők
soraiból egy ifjú, s képtelennek tetsző tervet tárt a Po-
zsonyért okkal aggódó Endre király és fivére, Béla vezér
elé. Éjnek évadján, úgymond, ő végrehajtana egy vállal­
kozást, méghozzá egymaga, ehhez kér szabad kezet.
A csatát - ígérte - vállalkozása el fogja dönteni.
A király és a vezér összenézett. Valamennyi jelenlévő
hitetlenkedve csóválta a fejét. Vesztenivalója azonban
nem volt a m agyar seregnek; ha a harcos sikerrel já r
(bár hisz ki tudja, mit forgat a fejében?), a város meg­
menekül és m agyar kézen m arad, ha meg nem, hát még
mindig m egpróbálkozhatnak védelmével úgy, ahogy
eleve is eltervezték. Az ifjú m egnyugtatta a nagyurakat:
tudja ő, mit beszél, m egbízhatnak a tudom ányában.
 WVWMVlVVWVVVVWfVVPVVfVffl
A király végül kegyesen bólintott, annak jeléül, hogy
engedélyt ad a titokzatos éjszakai kalandra. C ESKO S LOVEN SKO
így történt, hogy miközben a jo b b parto n a m ásnapi
ostrom ra készülő ném et sereg a hajókon mélységes
mély álom ba, addig a búvárkodásban já rtas harcos a
bal parton észrevétlenül a D unába merült. Nesz nélkül
úszta át a folyót, majd pedig eltűnt a víz alatt. Épp csak
levegőt venni em elkedett föl néhány m ásodpercre. H a­
jótól hajóig úszott, és sorjában meglékelte valam ennyit.
Fejvesztett rémület fogta el az ostrom ló sereg katonáit, Pozsony a 19. sz. végén.
am int hajóik nagy bugyborgással süllyedni kezdtek ve­ Csehszlov. 2572
lük, a m agyarok pedig föllélegezhettek: a csata, ahogy
az ifjú hős ígérte, valóban eldőlt, a végvár szerencsésen Pozsony, Orest Dubay
megmenekült. festményén.
Az eseményt V örösm arty M ihály gyönyörű verse, Csehszlov. 2323
A búvár Kund regéli el. ím e két részlete:

Ki az, k i a víz szörnyekint

A förgetegre fö ltekin t
S meg habba öltözik?
Ki vagy te, a k i jársz alatt
S ijeszted a fu tó halat,
M ely mélyeken lakik ? - -

„Hah Kund te vagy?” s még nem hiszi,

„Hah ember!” őt így kérdezi:
„Mi dolgod ott alant?”
„Hej Béla! víz hullámiban,
M íg rajta zúgó vész rohan,
Jó lenni ott alant.”

Szól Kund - és ö az - „Nézz oda,

Hol Henrik felriadt hada Vörösmarty Mihály
Tolong a víz iránt! MBéÁ 1507
Nézd, táborában m int remeg.
Hajóit e kar fú rta m eg ; Pozsony 1 571 -ben
Hadd vesszen a k i bánt.” (Georg Hoefnagel korabeli
festménye).
S villám tüzénél Béla néz, Csehszlov. 2301
Túl parton minden habba vész:
A zászlók hullanak,
Özön fu t rajtok el vadon,
És száz hajón, és száz hadon
Hullámok omlanak.

Kund hol van ? félre költözött,

De olyat száz ezer között
Hős Béla f eltalál.

133
 P f S túl a mezőn, túl a hazán,
Fut, busong Henrik vert hadán,
S Pozsony végvára áll.

Ugye, csodálatos sorok? De tán senki nem tekinti

ünneprontásnak, ha egy po n to n kiigazítjuk. A hős bú­
várnak ugyanis, aki vélhetőleg csallóközi csíkász volt,
nem K und volt az igazi neve, nem is K önd vagy Kende,
hanem Zothmund.
Pozsony. Csehsz/ov. 313

| CESKOSLOVENSKO I Az elszabadult szörny

POZSONY

K und-Z othm und u tán Pozsonyban évszazaüoKig nem

ak ad t más búvár - hacsak azokat a pékeket nem nevez­
zük annak, akiket lisztham isításon kaptak. Ezeket
KRATISUVA OKOLO R. !81S
ugyanis a középkorban büntetésképp vaskasba zárva
bocsátották alá a D unába.
Öreg hajó a pozsonyi H ajókkal azonban ak ad t dolga a városnak bőven.
Dunán. Csehsz/ov. 2424 Igaz: im m áron nem idegen hadi gályákkal.
Zsigm ond király volt az, aki észrevette, hogy a folyó
két partja közt - a növekvő kereskedelem igényeinek
megfelelően - állandó kom pjáratra van szükség. Ezért
1396-ban elrendelte, hogy a város szerezzen be hat
nagyobb kom phajót. Ezek mindegyikének akkorának
kellett lennie, hogy rajta negyven ló lovasostul elférjen.
H árom kom phajó részére a folyam bal, három nak a
jo b b p artján kellett állandó kikötőhelyet kialakítani.
U gyancsak parancsba adta a király azt is, hogy a révé­
JUUM
szek szám ára megfelelő szállás építendő, méghozzá
Pozsony városának m indkét parton.
Zsigmond király által N yolcvan évvel később M átyás királynak viszont
adományozott címere.
Csehsz/ov. 2302
m ár hadihajói já rtak itt. Az ország flottája ekkor nem
kevesebb m int száz hadihajóból állt, sőt többől is,
Kompátkelőhely hiszen az uralkodó 1480-ban újabb hajókat vásárolt
Pozsonynál 1820-ban (J. Regensburgból. Töm érdek hajójából azonban M átyás
Lántz festménye). csak negyvenet vesz igénybe 1485-ben, am ikor Bécs
Csehsz/ov. 2474 megvételére indul. Szám ítása bevált: ennyi csakugyan
elegendőnek is bizonyult, s ahogy a Himnusz szavai is
m ondják, csakham ar „nyögte M átyás bús hadát Bécs-
nek büszke v ára” .
Elegendőnek bizonyult a király szám ára a Bucentau-
rus is, ez a csupa arany és ezüst díszhajó, hogy hegy- és
lejtm enetben, Bécsből B udára vagy Budáról Bécsbe
tartva, egyaránt elringassa a pozsonyi partok közt.
i AU rrz S ugyanez a hajó ringatta el holtában is: rajta ravata­
lozták föl a bécsi D unán 1490 áprilisában. Ezúttal utol­

134
jára hajózott el Pozsonynál, de ekkor m ár nem legeltet­
te tekintetét azon a városon, melynek egyetemét, a
híressé vált, négy tanszékes Academ ia Istropolitanát ő
alapította kerek negyed évszázaddal korábban.
M agyarország első cölöphídja is itt épült meg, még
szintén Zsigmond király parancsára. A vizafogók cö­
löpsorai adták a m intát, hogyan is fogjanak létrehozá­
sához. Nem m ondhatjuk, hogy a megoldás minden
igényt kielégített, tudniillik a kínkeservesen bevert cölö­ Mátyás király. MBéÁ 672
pöket a tél beálltával még kínosabb erőfeszítéssel ki
kellett emelni a fenék talajából, különben feltorlaszol­ Kölcsey Ferenc, a Himnusz
ták volna a jeget, ami később, olvadáskor árvizeket költője. MBéÁ 523
okozhatott volna. Igaz viszont, hogy mihelyt beállt a fP P lfV ü iV
folyó, a jegén vidám an át lehetett korcsolyázni, am int
ez m ár ősidők óta szokásban volt a D una mentében. Az
esztergomi Balassi Bálint M úzeum ban m a is m egtekint­
hetők azok a nyolc és fél évszázados (!) csontkorcso­
lyák, melyeket eleink a D una jegén való közlekedésre
használtak.
Vizafogókról esett szó az imént. A szó nem cseng
egészen idegenül annak fülében, aki ismerős Budapest
X III. kerületében, A ngyalföldön. O tt m a is létezik ilyen
HAGYARORSZAG
nevű utca, annak em lékét őrizve, hogy o tt is fogtak
valaha vizát. Egészen pontosan: a mai Dagály fürdő
táján. Hogy ezt honnan-m iből tudjuk? Az utcanévnél
is bizonyosabban abból, hogy a m últ század derekáig
itt sziget volt a D unában: a Fürdő-sziget. A m ikor ezt
elkotorták, facölöpm aradványokra b u k k an tak : a k ö ­
zépkori pesti vizafogó cölöpsorára. Északabbra, az új­
pesti Szúnyog-szigetnél még a 20. század első évtizedé­
ben is volt vizafogó - az utolsó m űködő vizafogó M a­
gyarországon. Egy-egy viza persze később is felúszott
még a tenger felől. Zolnay László régész följegyzett egy
1936-ban D unapatajon kifogott vizát, továbbá egy-egy, Az egyetem alapításának
1953-ban Ercsinél, illetve Ókécskénél kifogottat, vala­ félezredik évfordulójára
mint egy K om árom táján először 1927-ben, m ajd - a kiadott bélyeg.
viza évszázadig is elél! - 1951-ben megfigyelt, de soha Csehsz/ov. 1471
ki nem fogott „Loch-Ness-i szörnyet” . Ez bekerült
ugyan az öreghálóba, de eltépte azt, sőt kis híján a
halászok ladikját is elsüllyesztette. Végezetül pedig két
- egyaránt 1957-ben p artra került - példányt említ
Zolnay. Ezek mindegyikében csupán a kaviár súlya
m eghaladta a húsz kilót. Az utolsó m agyarországi viza­
fogás dátum a ez idő szerint 1957 m ájusa, színhelye
Baja*.

* Könyvünk anyagának lezárása után, 1987-ben váratlanul

ismét kifogtak egy vizát a D unából, harm inc év óta az elsőt.
Ez azonban nem az „Ö reg”, hanem jóval fiatalabb példány­
volt

135
 Lehet-e ágyúval halat fogni?
POZSONY

De vajon m iért éppen Pozsonyról ju t mindez az ember

eszébe? Nem tito k : azért, m ert a viza Pozsonyig já rt föl
a Fekete-tengerről.
H anem kezdjük az elején. A hhoz, hogy megértsük,
mi a vizafogó, tán előbb azt kell tudnunk, mi is maga
a viza: óriás hal a tokfélék családjából. A Kaszpi-, a
Fekete- és az Azovi-tenger a birodalm a; tavasszal ívni,
ősszel telelni - m agát a folyók medrébe befészkelni -
vándorol el otthonából. Á tlaghossza négy-hat méter,
rekordsúlya ezerhárom száz (!) kiló. S tekintve, hogy
- m int em lítettük - ak ár száz évig is elél, nem lehetetlen
(bár nem is valószínű), hogy az 1951-ben m egpillantott
példány végül p artra kerül egy napon. A húszkilós
kaviármennyiség, melyet a két utolsónak kifogott vizá­
ban találtak, korántsem sok, hiszen a kifejlett ikrás
állatok általában száz-száz kilónyi kaviárt is rejtenek.
S éppen ilyen óriás vizából ajándékozott I. Endre király
ötven d arab o t az élelem dolgában megszorult s eszten­
dőre rá m ajd ellene forduló III. Henriknek.
M árm ost a vizafogó nem volt egyéb, m int a fenékbe
mélyen levert, vasvégű cölöpök sűrű sora, melynél elég
volt tavasszal, íváskor lesben állni, s másfél óra leforgá­
sa alatt még a 15. század technikájával is könnyűszerrel
ki lehetett fogni tizennégy halóriást, am int arról
György passaui püspök 1412-ben egy levelében lelken­
dezve beszámol. Igaz, 1498-ban Ladislaus Suntheim,
M iksa császár udvari írója ennél is nagyobb fogásokról
tud. De ő nem Pozsonyból, hanem K om árom ból tu d ó ­
sít, m árpedig ez utóbbi helyen a vizát úgy „m egfogták”,
hogy állom ánya m ár csak erősen megszűrve, m egritkít­
Szigonyos halász szobra. va ju th a to tt följebb a D unán. A kom árom iak m ár
MBéÁ 1680 G yörgy püspök levele évében olyan sűrű cölöpsorokkal
n v n fw ffifw fv m verték kalodába a D u n át (am int erről Zsigmond króni­
kásánál, W indeckénél olvashatunk), hogy vizának kel­
lett lennie a nem létező talpán annak a halnak, mely e
kalodát kijátszva Pozsonyig haladt. Nem csoda, ha
nyolcvanhat év m últán Suntheim így ír K om árom ról:
„Oly sok a viza... hogy egyszerre száznál is többet
fognak.” De hisz K om árom ot épp ezért adta át az
esztergomi érsek még 1438-ban Erzsébet özvegy király­
nénak !
Hogy a kor em lített technikája miben állt? Elsősor­
ban természetesen a jól elhelyezett cölöpsorokban, me­
lyek a D unát elrekesztve, csak annyi helyet hagytak az
árral szemben fölúszó állatoknak, hogy azok lehetőleg
pontosan a kívánt helyre, a m eghatározott partszakasz

136
közelébe érkezzenek. Ezután az alsó cölöpsor átjáróját
elzárták, s a part felé terelt-űzött halat lebunkózták,
vagy szigonnyal, esetleg nyíllal végeztek velük. H a kel­
lett, akár ágyút is elsütöttek, hogy a vizát a megfelelő
helyre riasszák. Később, a 19. században b ú v árh aran ­
got is használtak vizahalászatra. E szokatlan eszközzel
a legkülönösebb fogást akkor csinálták, am ikor Csepel­
nél egy róm ai sírkövet emeltek ki viza helyett a folyó­
mederből. A súlya még csak megfelelő lett volna, de Halász. MBéÁ 1486
kaviár - miért, miért sem - nem ak ad t b en n e...
Pozsony városa - följegyzések tanúsítják - 1457-58-
ban, tehát M átyás trónra lépése körül, kétezer aranyat
vett be a halászatból, elsősorban a legértékesebb halé­
ból, a vizáéból. E kkor a halászat - a kom árom i „lefölö­
zés” ellenére - itt m ár különösen fejlettnek m ondható,
ami nem is csoda, hiszen Pozsony volt az első nagyobb
magyar város, mely a dunai halászatra királyi engedélyt
kapott. Igaz, az uralkodó 1291-ben jó n ak látja kikötni:
a kifogott halak egyharm ada a pozsonyi várispánt illeti,
hogy legyen miből ellátnia a várnépet.

Egy szent, díszmagyarban

POZSONY

A viza húsa - m ondják - fölséges eledel volt, ikrája, a

kaviár meg egyenest a világ legbecsültebb és legköltsé­
gesebb finomságai közé tartozott, illetve tartozik a mai
napig. Sajnálhatjuk hát, hogy a V askapu 1972-ben elké­
szült zsiliprendszere a jelek szerint végképp elvágja a
D unán ívásidőben fölfelé seregleni igyekvő óriás halak
útját, hiszen megépülése előtt még csak ak ad t (po n to ­
sabban: csurrant-cseppent) hazai kaviár is nálunk,
most pedig csakis behozatal révén ju th atu n k a drága
csemegéhez.
Ám ne csak eledelről essék szó. Volt Pozsony városá­
nak messze földön híres itala is. Igaz, emez legalább
annyira feledésbe ment, m int a viza fogásának művésze­ Nem véletlenül tartozik
te. A szóban forgó ital pedig nem volt egyéb, m int a hozzá Pozsony képéhez
most éppen fél évezredes pozsonyi ürm ös. K ár, hogy a szőlőfürt.
eredeti alakjában m ár nem ismeretes, m ert igencsak Csehszlov. 1211
ínycsiklandozó a puszta receptje is - mely viszont sze­
rencsére fönnm aradt. ím e, miből állt a pozsonyi ürm ös:
édes bor, méz, gyömbér, szegfű, fahéj, mazsola, szere­
csendió, ám bra, pézsma. Királyi nedű! S valóban: M á­
tyás csakugyan sűrűn kortyolgatta, akárcsak Jagelló
Zsigmond herceg, vagy Estei H ippolit, Esztergom
érseke.

137
 Csehszlov. 1586
Pozsony 1760-ban
(J. B. Próbát festménye).
Csehszlov. 2511
Franz Anton Maulbertsch.
Ausztria 1431
A híres pozsonyi gobelinek.
Csehszlov. 2105, 2106
138
K irályaink, érsekeink nyom át m a is őrzi Pozsony. Itt
áll, csúcsán a m agyar királyi korona m ásával, a Szent
M árton-székesegyház, melyben uralkodóinkat 1563 és
1830 közt m egkoronázták (szám szerint tizenegyet),
nem is szólva hét királynőnkről, illetve királynénkról.
Nevük a dóm falában ma is bevésve áll. A templombéli
legérdekesebb látnivaló mégsem ez, hanem névadójá­
nak, Szent M árto n n ak R aphael D onner készítette b a­
rokk szoborábrázolata, melyen a M agyarország terüle­
tén született szent - föltehetőleg a m agyar főrendek
iránti o lthatatlan rokonszenve jeleként - sújtásos dísz­
magyarban parádézik!
A Prím ás-palota viszont épp csak három évvel az­
előtt épült föl, hogy a királyi u d v artartás és az állami
hivatalok visszaköltöztek Budára. A m unkához 1778-
ban láttak hozzá, s a francia klasszicizmus stílusában
emelt palota csekély három esztendő m últán m ár állt.
Úgy látszik, két évszázada még gyorsabban építkeztek,
m int mi a mai korszerű fölszereléseinkkel...
Egyik királyunkkal, Szent Lászlóval a Prímás-palo-
tában is találkozunk: M aulbertsch kápolnafreskóján
vizet fakaszt a sziklából. A prím ási fogadót a fogságba
hurcolt Kazinczy is m egcsodálhatta Brünn (Brno) felé
vezető útján. Volt mit csodálni rajta, kiváltképp az
1630-ban angol földön készült káprázatos gobelineket,
melyek H ero és Leander m itológiai szerelmét ábrázol-
(SATiSlAVStó GOBELÍNY I7st
BRATISLAVSKÉ COBELlNY-17
CESKOSLOVENSKO CESKOSLOVENSKO
~>40
3 KCS
 -1
ják. (Szerencsére, am int az a bélyegképeken is látható,
egyikük sem visel díszmagyart.) A szőtteseket Batthyány
hercegprímás M azarin francia bíborostól kapta, s a
történelem dévaj tréfái közé tartozik, hogy később épp
a franciák - a Talleyrand herceg vezette napóleoni erők
- elől kellett őket elrejteni. Evégből sürgősen tapétát
készítettek, s ezzel olyan sikerrel födték be a féltett
műkincseket, hogy nem csak Talleyrand-ék nem b u k ­ n fii* * > i> m A * É iü * > i

kantak rájuk, de többé soha senki - egészen a 19. és 20 . Damjanich János

század fordulójáig, am ikor is Pozsony városa m egvásá­ és Nagysándor József aradi
rolta a palotát, s hozzálátott restaurálásához. Csak a vértanúk.
tapéták eltávolítása után kerültek ismét emberi szem elé MBéÁ 1296, 1297
évszázados tetszhalálukból a nevezetes gobelinek. M ost fv fffw w w w ifv w ifn
m ár az érsekség is észbe kapott, s m egpróbálta őket
visszaperelni a várostól, ám a bíróság úgy d ö n tö tt, hogy
a város a palotát m inden ingóságával együtt vásárolta
meg, következésképp a rég elfeledett műkincsek is őt
illetik immár.
Egyébként ebben a palo táb an - az esztergomi érse­
kek pozsonyi rezidenciáján - ta rto tták 1848-ban az MáAMAMAálMAAAáAMi
utolsó m agyar rendi országgyűlést; valamivel később itt
ütötte föl főhadiszállását G örgey; s a mai Városi K ép­
tár helyén írta alá történelm ünk egyik leggyászosabb
okm ányát H aynau: az aradi tizenhárm ak kivégzését
elrendelő ítéletet.
Ami a híres várat illeti, elődje m ár a régi róm aiak
egyik haditám aszpontja volt, később a m orvák átépítet­
ték, majd a 15. században a rom án épületből gótikus
királyi rezidencia lett. Ebből a 16. század reneszánsz
palotát, a 17. század pedig korai barokk épületet v ará­ A pozsonyi vár
zsolt. A 18. században itt siettek a m agyar karok és madártávlatból.
rendek M ária Terézia segítségére, am ikor a királynő Csehszlov. Légi 40
bajba ju to tt, hisz az atyjáról reá hagyott hatvanhárom
(!) címből a „M agyarország királynője” volt az egyet­ Hero és Leander szerelme.
len, melyet sem Porosz Frigyes, sem egyéb hatalm assá­ A pozsonyi Városi Képtár
gok nem igényeltek m aguknak. Itt hangzott el a híres gobelinjei. Csehszlov.
2150-1, 2204—5

BRATISLAVSKE GOBEUNYI7st BRATISLAVSKE G O B E LfN Y I7 « BRATISLAVSKE G OBEÜNY 17st

£---- £3-._______.jJL;. JmSk

CESKOSLOVENSKO CESKOSLOVENSKO
T60 3
-J KCS KCS

139
 PMV felkiáltás: „Vitám et sanguinem !” - azaz életünket és
vérünket ajánljuk föl felségednek. Hogy a hozzá fűzött
„séd avenam n o n ” (de zabot, azt nem) megjegyzés is
valóban elhangzott-e, avagy csak az önironikus m agyar
u tó k o r találta-e ki, arról nem tudunk bizonyosat.
A palotában 1811-ben tűzvész pusztított, s nagy ká­
rokat tett benne. A helyreállítás m unkája igen sokáig,
egészen 1972-ig elhúzódott. Úgy látszik, megépíteni
mindig könnyebb valam it, m int helyreállítani.
K ülönben érdekesség, hogy Pozsonyi-hegynek a 18.
század előtt nem a pozsonyi várhegyet nevezték, ahogy
RFPU RIJ KOSTFJRRFJCH az em ber hinné, hanem a budai János-hegyet. Még
érdekesebb, hogy miért. Azért, m ert akkoriban, jóval a
k A A É iá A A A A A A A á M M é A A A É A l
szmog előtti időkben a tetejéről el lehetett látni a pozso­
Mária Terézia a magyar nyi várpalota tornyaiig!*
Szent Koronával. Ami pedig a föntebb em lített, hevesen esküdöző m a­
Ausztria 1614 gyar nemességet illeti, számos tagja lakott itt, Pozsony­
iWHiii i i i m m m n u n n H n i ban. P ontosabban: itt is volt palotája az Esterházy, a
Pálffy, a K árolyi, az A ndrássy, a Grassalkovich és a
CKSKOS LOV EN SKO
Zichy családnak, mégpedig jórészt az 1536-os esztendőt
követően, m ikor is, m int m ár esett róla szó, az ország­
nak két és fél évszázadra Pozsony lett a fővárosa. Ez a
fővárossá válás egyben azt is jelentette, hogy Pozsonyt
sürgősen be kellett kapcsolni a nemzetközi postaháló­
zatba. Ehhez egy jóval kevésbé ismert nemesi nevet kell
megem lítenünk: az olasz Parre családét, mely család
1525 táján, tehát közvetlenül a mohácsi csatavesztés
Pozsonyi látkép előtt települt át M agyarországra. N evüket Pozsonyban
és a Grassalkovich-palota.
németesen, P aarnak írták. P aar Péter Pozsony első pos­
Csehsz/ov. 2324 és 2512
tam estere lett 1558-ban, mintegy hetven évvel az első
hivatalos m agyar kocsiposta létrejötte után, s attól fog­
CESK O SLO V EN SK O va ő gondoskodott a felső-magyarországi és dunai pos­
taszolgáltatásról. Természetesen állandó kapcsolatban
állt az ugyancsak olasz eredetű, de N ém etországban
megtelepedett Taxis famíliával, E urópa első postam es­
tereivel, akikről m ár esett szó, s akiknek hatásköre kelet
felé éppen a P aar Péteréig terjedt. A Paar család aztán
C.BSCHOR
teljes két évszázadon keresztül látta el egész M agyaror­
szág főpostam esteri tisztét, ami bizony „p aaratlan ” d o ­
log a m aga nemében, legalábbis a család által képviselt
A Paar család címere. intézmény, a posta m odern sürgönynyelvén.
MBéÁ 2781 (Z 2738)

* M ost a János-hegy egyik előhegyét hívják Pozsonyi-hegy­

nek, im m ár indokolatlanul
 CSEHSZLOVÁKIA
ÉS MAGYARORSZÁG

Halászok pert nyernek az apát ellen

D U N A S Z E R D A H E L Y , D U N A K IL IT I, BŐS, LIPÓ T,
Á SV Á N Y RÁ RÓ , SZAP, G Y Ő R , V ÉN E K , G Ö N Y Ű

Pozsonynál a D unából keleti irányban kiágazik a Kis-

D una, mely odébb m ajd fölveszi a Cierna V odát, vagyis
Fekete-vizet, hogy K olárovónál m aga is beleömöljék a
Vágba. A Vág K om árno fölött összefolyik a N yitrával,
s vele egyesülve veti m agát a város alatt a D unába. Az
így leírt vízi út és a D una főm edre közti rész a m a
Csehszlovákiához tarto zó C sallóköz, melynek legna­
gyobb települése D unaszerdahely (D unajská Streda).
Pozsony alatt délkeleti irányban a M osoni-D una
ágazik ki a fősodorból. M osonm agyaróvárnál fölveszi
a Lajtát, G yőrnél a R áb át és a R ábcát, m ajd Vének és
G önyű közt csatlakozik ismét a N agy-D unához.
A Csallóköznek ezt a déli megfelelőjét, m ajdhogynem
tükörképét Szigetköznek nevezik. M aga a D una is,
m árm int a főága, több m int negyven kisebb-nagyobb
szigetecske közt kanyarog, s ez az első eset, hogy m ár
nem két szövetségi állam ot választ el csupán, m int N yu-
gat-N ém etországban, hanem két ország h a tá rá t képezi,
körülbelül a m agyarországi R ajka, illetve a csehszlová­
kiai Sam orín (Som orja) m agasságától kezdve.
A folyam nak ez a szakasza m ostanában nagyobb
változások előtt áll, m int am elyeket 1885 és 1896 (a mil­
lennium esztendeje) közt ért meg, m ikor is a helyi fo­
lyamszabályozás m unkálatai folytak. A zt megelőzően
évente három teljes hónapig szüneteltetni kellett errefe­
lé a hajózást. M ost viszont a két szomszédos ország
közösen készíti elő azt a nagyszabású vízlépcsőrend­
szert, melynek áldásaiban, de esetleges veszélyeiben is
osztozni fognak.
A M osoni-D una és a N agy-D una közt fekvő D una-
kilitinél épül meg az egész ro p p an t vízlépcsőkom ple­
xum első fontos létesítménye, a duzzasztóm ű és a víztá­
roló. A duzzasztóm ű lesz az, mely a víz ú tját elzárja az
Ö reg-D unától. A víz tehát megemelkedik, földuzzad,
mégpedig visszamenőlegesen egészen Pozsonyig. A víz­
tároló részben Csehszlovákia, részben M agyarország
területén lesz. D unakilitinél nem is em lékeztet m ajd
folyam ra a D una, inkább hatalm as m éretű tó nak fog
látszani hatvan négyzetkilom éteren felgyújtott kétszáz­

141
 ötvenmillió köbm éter vizével. Ebből a hatalm as vízrak­
tárból engedik m ajd a vizet a bősi (szlovákul: gabciko-
vói) erőm űnél kialakítandó, mesterséges m ederben h a ­
ladó üzem vízcsatornába, mely huszonöt kilométer
hosszan ágazik m ajd ki a D unából. Az üzem vízcsator­
nán bonyolódik le a jövőben, po n to sab b an 1995-től
kezdve a hajózás. A csatorna felső szakasza tizenhét
kilom éteren át töltések közt halad m ajd a bősi vízlép­
csőhöz, alsó szakasza pedig Szap (Palkovicovo) közelé­
ben torkollik vissza a D unába. U gyancsak D unakiliti-
nél „ad ag o lják ” m ajd az Ö reg-D unába kerülő vízmeny-
nyiséget, m integy ötven-kétszáz köbm étert m ásodper-
cenkint (szemben az üzem vízcsatornába irányított több
ezerrel), m ert körülbelül ennyire lesz szükség ahhoz,
hogy az Ö reg-D una m indam ellett élő folyó m aradjon,
megfelelő talajvíz-háztartással.
A terv előkészítése és kidolgozása nem volt könnyű.
A tudósok évtizedekig latolgattak-fontolgattak, töm ér­
dek m érést és szám ítást végeztek (sőt végeznek folya­
m atosan m ost is), hogy a terv m egvalósításának esetle­
ges h átu lü tő it kiküszöböljék. Egyeztetni kellett - túl a
nemzeti érdekeken - a hajózás és a vízellátás, a növény-
és állatvilág, az energiaszerzés és a tájszépségmegóvás,
továbbá az üdülni, sportolni, horgászni vágyók érdeke­
it. N ézzük meg ízelítőül, miféle vizsgálatok készültek,
m ielőtt a két szomszéd ország korm ánya m eghozta
volna a végső dö ntést: m ezőgazdasági hatások, árvízvé­
delem, talajvízváltozások és szivárogtató-rendszerek,
term észetvédelm i terület létrehozása, vízellátás, szenny­
víztisztító rendszerek kialakítása, a p arto k élővilágában
bekövetkezendő változások, a vízkincs-utánpótlás lehe­
tőségei, terület- és településfejlesztés, erdészeti kérdések
(például hogy milyen fák telepítése volna célszerű), hal­
biológia, a levegő p áratartalm án ak és a talaj hőfokának
alakulása, hordalékvizsgálat - és így tovább.
D unakiliti u tán a folyó visszatér szülőföldjére, leg­
alábbis névlegesen. M osoni ága ugyanis keresztülvág a
- Feketeerdőn. M árm in t a m agyarországin. M ert b ár­
mily kevéssé közism ert is a tény: hazánkban is van
ilyen! Aki viszont ezenközben a fő D una-ágban halad,
az a bal parti Bős és a jo b b parti L ipót között hajózik
el. Bős jövendő szerepét m ár em lítettük. Lipóté más
lesz: rövidesen az e tájon kialakuló új üdülővidék egyik
központjává válik, elsősorban gazdag term álforrásai
jóvoltából. A pihenésre és gyógykezelésre vágyó külföl­
diek m áris fölfedezték; nagyarányú fejlesztése, fürdő­
paradicsom m á való kialakítása folyam atban van. Lej­
jebb Á sványrárót találjuk, mely nem fürdő-, hanem
m inden bizonnyal horgászparadicsom lesz, méghozzá
talán m ár a nagyon közeli időkben.

142
 G yőrt, mely a M osoni-D una m entében terül el, csak
némi jóindulattal sorolhatjuk a dunai városok közé.
Hisz még a sajtónyelv is R ába-parti városnak titulálja.
Sőt: német elnevezése szintén R aab, am iként fő folyó-
jáé is. M indam ellett mégiscsak a D una partján, ha épp
egy mellékágáén is, terül el. A vizák is teljes jogú D u n á­
nak tekintették a folyónak a városnál elhöm pölygő
MAGYAR p o s t á z ó
ágát, ugyanis egyik fő ívási helyüknek választották.
A több m int hétszáz éves G yőr történelm éhez sok
Győr. MBéÁ 2682
esemény fűződik. Ezen a tájon adta át I. Endre kirá­
lyunk azt a bizonyos ötven óriás vizát III. H enrik éhező
seregének, mely egy évvel később ellene pró b ált fordul­ A győri Tanácsháza madár­
ni Pozsonynál. (Hogy milyen kimenetellel, láttuk.) Év­ távlatból.
MBéÁ 1627
századok m últán pedig itt, ennek a városnak a falai
közt töltötte egyetlen m agyarországi éjszakáját B ona­ P fw ff m ii i i m i
parte N apóleon. A ház, ahol ak k o r m eghált, m a is áll,
s az öreg városm ag dísze. A kárcsak a muzeális patika,
mely ma egyszersmind zenei és költészeti esték színhe­
lye. Van azután itt egy dom bon álló és klasszicista
kulissza-hom lokzat mögé bújt, szerény m éretű rom án
kori épület, gótikus m ellékkápolnával, b arokk „m oder­
nizálásokkal” ; neve - székesegyház. M iért is kellene egy
székesegyháznak egyet jelentenie a nagyzási h ó b o rttal?
Ez a győri székesegyház tán még „székesegyházabb” is,
m int későbbi pom pázatosabb társai.
G yőr nevezetességei közé tartozik még az A pátúr
ház, a közel fekvő pannonhalm i apátság tulajdonában MAGYAR POSTA
lévő palota, valam int a városnak tán legismertebb épü­
lete, a századfordulón épült és a budapesti New Y ork
palota stílusjegyeit m agán viselő Tanácsháza. M a m ár
csak nála legalább ö t-h a t évtizeddel ifjabb, m odern
házak veszik körül, az idősebbnek és rafináltabbnak
kijáró hódolattal.
A M osoni-D una, m int em lítettük, Vének alatt, G ö ­
Szent László király.
nyű fölött áram lik vissza a folyam főtörzsébe. Vének MBéÁ 3294
egy csaknem ezer éve élt nagy hírű halász volt; régebbi
okm ányokon U ueinicként, m ajd W einekként szerepel
a neve. Ugyancsak sikeres halász lehetett, ha egyszerű
ember létére névadójává v álhatott annak a település­
nek, mely aztán Szent László korától fogva a p an n o n ­
halmi bencés apátság birtoka volt. (Illetve bocsánat:
P annonhalm át akkoriban még G yőrszentm ártonnak
hívták, az e tájékon született szent után, akire azt a
bizonyos díszm agyart álm odta Pozsonyban Raphael
D onner mester.)
Vének község m ár a l l . századtól kezdve fogadja az
Erdélyből érkező sórakom ányokat, tehát a település ez
idő tájt még jóval nagyobb jelentőségű, m int majd ké­
sőbb, a 20. században. Nyilván ez is közrejátszik abban,
hogy az itteni halászok nemcsak beperlik - 1233-ban -

143
 ap átu ru k at, U rost, hanem szinte példa nélkül álló m ó­
don meg is nyerik ellenében a királynál a pert!
H ogy is esett a nevezetes pörösködés?
Hetven itt dolgozó halászem ber: Pók, G ált, Ibos,
Ekecs, Jakab, Vitái és egész felnőtt rokonságuk panasz-
szal fordul az ország koronás fejéhez. M int előadják,
U ros ap át hajózásra kényszeríti őket, holott ők mint
halászok csak halfogásra kötelezhetők. R áadásul U ros
egészen az országhatárig küldözgeti őket élelmiszer­
szállítm ányokkal. K érik az uralkodót, tegyen igazsá­
got. Emez nem is várat m agára: a király elrendeli, hogy
a véneki halászok legföljebb a Csepel-sziget északi végé­
Halász alakja egy halasi
ig, Szigetfőig kötelesek elhajózni, továbbá egy hétnél
csipkén. MBéÁ 2063 tovább nem ta rth ató k otth o n u k tó l távol, s nem kény­
szeríthetők, m int korábban, révészm unkára. így hát
nem lehet többé a nyakukba sózni a szekerek, lovak,
élelmiszerek parttó l partig való fuvarozását, mely m ű­
velet szintén csak elvonná őket főfoglalatosságuktól,
m árpedig a halak híjának (ezt így nem m ondja ki ugyan
a királyi döntés, de lényegéből kitetszik) elsőül éppen
az apátság látná kárát. Mi tö b b : valahányszor a halá­
szok leeveznek Szigetfőig, sajkáikat az apátság lovai
tartoznak Vénekre visszavontatni. U gyanekkor a kirá­
lyi rendelkezés a halászoknak is feladatokat szab: az
apátság ad ta fonalakból m aguknak kell nagym éretű
hálót készíteniük, s azzal vizára halászniuk; kötelesek
továbbá az év m inden áld o tt napján negyven szerzetes
tányérjára elegendő halat szolgáltatni, olyképp, hogy
egy tányérra két jó k o ra hal jusson. Ez nagyjából évi
tizennégyezer-hatszáz adag, vagyis tizenöt tonna hal,
melynek kifogásához csakugyan elsősorban halászni,
nem pedig hajózni vagy révészkedni kellett. Kivált,
hogy - m int láttuk - a véneki halászok, akiknek évi
„tervét” a királyi parancs m eghatározta, mindössze het­
venen voltak. N éhányuknak föntebb még nevét is ol­
vashattuk, s az em ber ak ár azt gondolhatná, hogy ez a
legrégebbi fönnm aradt m agyar halásznévsor. Nos, b ár­
mily meglepő is, a dolog nem így áll. Ismerjük ugyanis
annak a harm inchárom helembai halásznak a nevét, aki
1138-ban (!), tehát m ajdnem egy teljes évszázaddal a
pereskedő vénekiek előtt élt, s nem a pannonhalm i,
hanem a döm ösi apátság papjainak asztalát volt hivat­
va hallal ellátni.
A m ikor a régészek 1958-ban feltárásokat végeztek a
Helemba-szigeten, tö b b száz Á rpád-kori halász tem ető­
jére bu k k an tak a 13. században épült érseki nyaraló
mellett, a kápolna alapfalai körül. Valószínűleg a h ar­
m inchárom halász is ebben alussza örök álmát.

144
R tP U B llQ U L . í R A N C A lSt
Bonaparte '
au pont jfmfi/mk
d Arcom; / F * ® & 5C

POSTES
fttmxrmgn,iUisfttUungim.
 CESKOSLOVENSKO CESKOSLOVENSKO

3
''00

O R E S T 0Ü 8A Y

CESKOSLOVENSKO CESKOSLOVENSKO

CESKOSLOVENSKO CESKOSLOVENSKO CESKOSLOVENSKO

J tDEtt J A IA N T Z C B PROBST

CESKOSLOVENSKO CESKOSLOVENSKO
00
BRATISLAVSKE G O B ELINY I7st S BRATISLAVSKE g g GOBELINY-17st K BRATISLAVSKE f f | É | COBELINY-l7st

CESKOSLOVENSKO CESKOSLOVENSKO CESKOSLOVENSKO

T60 3 KCS ^6 0
-V KCS _ / KCS
4 J h * ly » * ru p C O R V IN Á K 4,1 M ljríjn .p C O R V IN Á K

M AG YAR POSTA

4 3 M y r» n * P C O R V IN Á K 4) Wlyti^P CORVINÁK

M A G YA R POSTA
ISV AO f

■» )S D » EVES A MAGYAR lOVERSENYZCS AMAGYAR tOVERSENYZ 65 MEGAlAPlTOlA

• gróf S zéchenyi istvan ü s i -i b g o

 „Meringölő” és lapátpróba
C SA LLÓ K Ö Z, S ZIG ETK Ö Z

A D una a bajor hegyekből és az A lpokból szüntelenül

kimossa és sodorja-görgeti útján a kőzetek parányi
aranyszemcséit. A K isalföldön aztán, ahol sodrása le­
lassul, kiteríti kincsét a hom okzátonyokra meg a p art
szegélyére. Nem csoda, hogy ezen a vidéken em beremlé­
kezet óta mindig akadtak aranym osók. R óm aiak bizo­
nyosan, de föltehetően nem ők voltak az elsők. A klos-
terneuburgi kincseskam rában egyébként m a is látható
az a nyolckilós aranykehely, melyet valaha cigányok
kim osta aranyból öntöttek. Legendák is keringtek a
Csallóközben az iszapba hullott és aranyporosan meg­
talált rózsáról, de a mesénél is beszédesebbek a helység­
nevek, például a korábban m ár em lített Szap - m a:
Palkovicovo mely régi „szapul” - „m os” - igénket
rejti, vagy Csallóközaranyos, a mai Z latná na Ostrove,
melynek m agyar és szlovák neve egyaránt világosan
utal az itteni aranyra. Nem is szólva az olyan község-,
illetve dűlőnevekről, m int A ranyos, A ranyostelek, Ara-
nyászdülő, A ranykert.
Az aranyászás itt valóban egyidős a halászattal és
vadászattal. K ésőbb aztán a földesurak rájöttek, hogy
az aranyászokból is kipréselhetnek némi külön jövedel­
m et; ezzel azonban kedvét szegték az igen nehéz m un­
kát végző aranym osóknak, s ezzel m egrövidítenék az
állam kincstárat. M ária Terézia ezért törvénybe ik tatta: ft*
bejegyzett aranym osókra semmiféle helyi hatóság jo g ­ Mária Terézia.
köre ki nem terjed, m ert ezek a király jobbágyainak Ausztria 1615
tekintendők. A törvény másfelől az aranyászokat is és Belgium 923
kötelezte, hogy az általuk kim osott sáraranyat csakis a
kijelölt beváltóhelyeken értékesítsék. Erre a m egszorí­
tásra azért volt szükség, m ert addig magánszemélyek is
vásároltak az aranyászoktól színaranyat, s rendszeresen
kicsempészték az országból.
Vajon mennyi aranyat lehet kimosni egy nap alatt?
M egtérül-e az a pokoli erőfeszítés, amellyel ez a m unka
jár?
Á tlagosan négy-hat köbm éter kavicsos földet kell
mintegy hatezer liter vízzel átm osni ahhoz, hogy egyet­
len gramm színaranyhoz jussunk. A napi átlag - a helyi
dúsulás fokától függően - egy-öt gram m arany lévén,
könnyű kiszám ítani, hogy nap o n ta körülbelül tizenöt
köbm éter földet kell tizennyolcezer liter vízzel átm o sn i!
S ez még korántsem minden. ím e egy ácsi aranym osóról
szóló riport részlete:
„Leállítja a p artra a parittyaágast, amelyre rézsúto-
san beállítja az asztalt. Erre a vizes posztódarabot óva-

145
 tosan ráhelyezi, majd felteszi a rostát. Ide kerül a fö­
■CANADA veny gránit- és vasporos, agyagos földje. A ztán merin-
gölőjével - egy ötliteres konzervdobozzal - locsolgatja
az agyagot. N em sokára a posztó bolyhai között meg­
csillannak az apró sárga szemek. Négy köbm éter föld­
ből körülbelül egy gram m aranyat mos ki.
BRITISH C01UM81A1858 1958 COU>MBIf-BRftA*NIOU£ - Reggeltől estig csinálom
viszem, s kiöblítem az edényben. Leengedem róla a
Aranymosás kézzel. vizet, majd az o tt m arad t anyagot néhány gyűszűnyi
Kanada Y 304 higannyal elegyítem. Ez m agába veszi az aranyat. Az­
után gyolcsban sárgítom , azaz kinyom om a higanyt.
K ésőbb a sparhertben elpárologtatom a m aradék hi­
ganyt, és röggé olvasztom az a ra n y a t...”
D úsabb lelőhelyek esetében m anapság körülbelül h a­
vi húszezer forintot lehet megkeresni aranyászással. De
milyen á r o n ! Egyik-másik aranyászt épp a sok beléleg­
zett higanygőz vitte aránylag fiatalon a sírba. Némelyi­
kükre pedig kevésbé mosolyog a szerencse, m int a töb­
bire; olykor csak három napi megfeszített m unkával jön
össze egyetlen gram m arany.
Az mindenesetre kétségtelen, hogy a 19. században
csakúgy, m int századunk harm incas éveiben, vagy akár
még m anapság is, aranym osással jóval többet lehetett
és lehet keresni, m int - m ondjuk - kubikolással. S annál
többet, minél inkább sikerül olyan lelőhelyre bukkanni,
ahol a dúsulás foka nagy. Ennek legbiztosabb m ódja a
lapátpróba. A hol egyetlen lapátnyi hom okos kavicsban
kétszáz csillogó aranyszem csét szám lálhatunk meg, ott
bizonyosak lehetünk afelől, hogy kevesebb köbm éter
földből és kevesebb m unkával bűvölhetjük elő a kívánt
aranym ennyiséget, m int bárhol egyebütt a D una m en­
tén.

Az aranymosó malom
C SA LLÓ K Ö ZA R A N Y O S

Régebben elég gyakran fölvetődött a kérd és: nem vol-

na-e kifizetődőbb, ha gépesítenék az aranym osás m un­
káját? így ugyanis sok arany veszendőbe ment. P o n to ­
sabban: beépült az új házak és gyárak betonvázaiba.
Előbb kivonva az aranyat a kavicsból, két legyet lehe­
tett volna ütni egy csapásra: m egm aradt volna az
arany, s a beton minősége is jo b b lett volna. Ezt a
problém át a vízlépcsőrendszer kialakítása túlhaladottá
teszi, de talán érdemes a m últat fölidézni. Az aranym o­
sás gépesítésével ugyanis m ár több ízben m egpróbál­
koztak. Legkorábban m agyar m érnökök, az első világ­
háború előtt, K olozsném ánál (m a: Klizská Nemá),

146
majd ugyanott cseh és szlovák kollégáik is, a harm incas
években. Csakhogy m indkét esetben ko tró h ajó k k al kí­
sérleteztek, ezek pedig, term észetükből adódóan, a D u ­
na medréből m osták az aranyat, vagyis onnan, ahol
belőle a legkevesebb található, hiszen a víz a h o m o k p a­
dokra és a p artra veti a szemcséket. így aztán az ered­
mények nem is igazolhatták a várakozást, s a kísérletek
mint nem kifizetődőek m indkétszer abbam arad tak .
A negyvenes évek elején aztán m agánkezdem ényezés
alapján, egy ácsi vállalkozó segítségével sikerült m eg­
konstruálni egy ötletes, vízim alom hoz hasonló szerke­
zetet. Ezt valamelyik kim ustrált halászbárkán helyezték
el. K ét-három esztendeig szerény, de tű rh ető eredm ény­
nyel dolgozott a m asina. C soportok m űködtették fel­
váltva, s a tőke nélküli szövetkezet, ha meg nem gazda­
godott is, egészen jól elboldogult. M indaddig, amíg a
háború szele el nem ért idáig is.
1944-ben, M agyarország ném et m egszállása idején a
német m érnökök fölfigyeltek a különös szerkentyűre.
M ielőtt visszavonulásuk során elhagyták volna a m a­
gyar földet, operatő rö k et küldtek az ácsi D una-
szakaszra. Ezek aztán igazi ném et aprólékossággal film­
re vették a gépesített aranym osás m inden m ozzanatát.
M unkájukat elvégezvén, odébbálltak, az addig u d v aria­
san érdeklődő tisztek pedig egyszeriben h an g o t v álto t­
tak, s kizavarták az aranym osó legénységet a partra.
Kell-e m ondanunk, m iért? N os, igen: a b árk át, rajta az
aranym osó m alom m al, éppúgy elindították a folyón
föl, N ém etország felé, m int ahogy m inden egyebet is,
ami m ozdítható volt.
Ki tudja, lehet, hogy a furcsa aranym osó m alom ról
készült film m ost is o tt rejtőzik valam elyik archívum
mélyén, nagy fejtörést okozva a hadtörténész k u ta tó k ­
nak, akik idestova négy évtizede találgathatják, mi célt
is szolgálhatott a filmszalagon m egörökített csudabo­
gár masina.
Az aranym osó m alom eltűnt h át a D unáról, és a
felszabadulás u tán többé senkinek nem ju to tt ismét
eszébe. Igaz, m aga az aranym osás sem nagyon, néhány
megszállott hívén kívül. A nnyira, hogy éveken át temet-
te-gyászolta a m agyar, de még a csehszlovák közvéle­
mény is a halottnak látszó aranyászszakm át.
„M eghalt ez a mesterség - legyint Szakolczai A ntal,
az utolsó dunai aranymosó'’'1 - volt olvasható a H étfői
H írek című lap 1967. m ájus 8 -i szám ában. Az újságíró
hozzáfűzi, hogy hetven évvel k o ráb b an csupán az általa
m eglátogatott Á sványrárón százkét aranym osót ta rto tt
nyilván a kincstár, m ost pedig „az utolsó m o hik án ” is
fölhagyott a mesterséggel: ősi m osókészletét eladta a
győri m úzeum nak.
 Egy évvel később egy csallóközaranyosi (Zlatná na
Ostrove-i) m érnök még lesújtóbb nyilatkozatot ad egy
bécsi újságírónak: „M ég 1945-ben m osott itt néhány
em ber aran y at a D u n a egyik m ellékágában, de nem
fizetődött ki nekik. O d aát a m agyar oldalon még elszó-
rakozgatnak ezzel néhányan. Itt Z latnán az utolsó ara­
nyász néhány éve m eghalt.”
Esti Hírlap, 1968. decem ber: „Borsi S án d o r... az
utolsó aranyászok eg yike... tavaly m osott utoljára ara­
n y at.” Eszerint h át ő az utolsó, vagy legalábbis az
utolsók egyike. De h át igaz-e ez?
Ú jabb évtized telik el. E kkor - 1978 júliusában -
három nap eltéréssel - a H étfői H írek és a Népszava
egyaránt színes rip o rtb an számol be az ácsi N agy Lajos­
ról (a föntebb em lített Szakolczai A ntal sógoráról), aki
„az egyetlen dunai aranym osó” (H étfői Hírek), illetve
„az ország egyetlen és utolsó aranymosója” (Népszava).
Igaz, szó esik az aranyász egyik tanítványáról is, aki
azonban vízügyi technikusnak készül, s csak passzióból
kóstolt bele a kihaló mesterségbe. így h át ők ketten
jelentik az aranyászás hattyúdalát.
Illetve - ők ak k o r még nem.
M ert újabb néhány év elteltével kiderült, hogy az
em lített N agy Lajos nem ad ta föl. A sajtó m ost m ár
arról szám olt be, hogy Á csott ismét tucatjával jelent­
keztek fiatalok az idős m ester keze alá, kitanulni az
aranym osás fortélyait, tudom ányát. Vagyis az ara-
nyászszakm a, rövid tetszhalál után, ismét éledezni kez­
dett, legalábbis a D u n a m agyar oldalán. S nem is já rt
rosszul a lelkes k o m p á n ia : a fiúk újonc létükre is tizenöt
gram m színaranyat válto ttak be hetenkint a bankban.
Az aranyászásnak a vízlépcsőrendszer megépítése
term észetesen végét veti errefelé. A folyam ból nyerhető
vízi energia - évi csaknem kétm illiárd kilow attóra* -
nyilván sokszorosa is lesz m ajd a belőle nyerhető arany
értékének. Igaz: azt, hogy mennyi aranyhozam m al já rt
volna az aranym osás gépesítése, m ár sosem tudjuk meg.
P ontosan tudjuk viszont, hogy ami az aranym osók
kezére játszo tt, az nem m indig kedvezett a hajózásnak.
Például, hogy m ást ne m ondjunk, G önyü fölött csak
egyetlen évben, 1984-ben tizenkilenc (!) zátony alakult
ki, em iatt pedig a hajók csak fél terheléssel közlekedhet­
tek. Tekintve, hogy a R ajn a-M a jn a-D u n a-csato rn a lét­
rejöttével az ezredfordulóig előreláthatólag m egsokszo­

* 3,6 milliárd kilow attóra lesz a vízlépcsőrendszer nyom án

létrejövő teljes villamos energia; ennek fele illeti meg M agyar-
országot, m ásik fele C sehszlovákiát gazdagítja. Egyébiránt a
könyv nyom dába adásakor még vita folyt a létesítmény építé­
séről és annak feltételeiről.

148
rozódik a dunai teherhajó-forgalom , a helyzet ta rth a ­
tatlanná vált. Pusztán kotrással nem lehet az alacsony
vízálláson tartósan - s főként nem takarékosan - vál­
toztatni. Nem nyújt segítséget a kotrás az árvizek ellen
sem. A főbajon, a talajvíz szintjének hat-kilenc méteres
ingadozásán csakis a számítógépekkel vezérelt táro ló ­
adagoló segíthet. Ezenkívül a Szigetközben - a víztáro­
ló építésével párhuzam osan - olyan szivárogtató-rend-
szer is létesül, mely a vizet onnan, ahol fölös m ennyiség­
ben van jelen, eleve átvezérli a vízben éppen szegényebb
helyekre.
Az, hogy a talajvíz szintje korm ányozhatóvá válik
- m ondja egy szakem ber - , olyan lehetőségeket terem t,
amelyeket m a még föl sem tu d u n k mérni.
Azt m indenesetre m áris fölm érhetjük, hogy a vízlép­
csőrendszer és a szennyvíztisztítók megépítése révén a
D una oxigénháztartása jelentősen javulni fog. M árp e­
dig a jó vízminőség és a jó vízellátás m inden aranynál
nagyobb kincs!

Az a „szörnyűséges” Klapka
KOM ÁROM

Elhagytuk a Szigetközt, s megérkezünk a kettős város­

ba, ahol északon a Csallóköz is véget ér: K om árom ba.
A két testvérvárost, a m agyar p arto n lévő K om árom ot
és a túlparti K om árn ó t a csehszlovák-m agyar h atár
vashídja köti össze. Csehszlovákiának K om árno a leg­
fontosabb kikötője; ilyen szem pontból a város Po-
zsonynál is jelentékenyebb.
A város valaha volt neve is erre a szerepre utal:
Rév-K om árom . Ez az elnevezés először egy 1394. feb­
ruár 24-éről keltezett és m a a pannonhalm i apátság
levéltárában található oklevél szövegében bukkan föl.
De vigyázzunk! Az a bizonyos R év-K om árom , melyre
az adat vonatkozik, nincs többé: a jo b b parto n , a várral
szembeni révnél állt falut a tö rö k elpusztította, oly
alaposan, hogy am ikor 1592-ben a kom árom i várb irto ­
kokat összeírják, a jegyzékben R év-K om árom m ár
mint elpusztult község szerepel. A R év-K om árom név
azonban ismét megjelenik, mégpedig a 19. század ele­
jén; ezúttal viszont m ár É szak-K om árom ot, a mai K o ­
m árnót jelenti, mintegy m egkülönböztetésül a számos
egyéb K om árom tól: H om ok-K om árom tól, K is-K om á-
rom tól, L ajos-K om árom tól, M ező-K om árom tól stb.
A város címerébe is ez az elnevezés kerül 1838-ban, s
hivatalosan ez m arad a város neve 1887-ig. Jókai is ezt

149
 vallotta szülőhelyének. Sokan még évtizedekkel később
is a m ár nem létező R év-K om árom ba címezték levelei­
ket. A legutolsó ismert levelezőlap, melyet ide küldtek
Budapestről, 1923-ban kelt. „Rév-Komárom, Nádor ut­
ca” - ezt jelölték meg rajta cím ként (így, országmegjelö­
lés nélkül), s a lapot a csehszlovák posta annak rendje
és m ódja szerint ki is kézbesítette a csehszlovákiai Ko-
Régi magyar postakocsi. m árnóba.
MBéÁ 1653 Egyébiránt a régi, a 16. század elején kiépített m agyar
postahálózatnak csupán jelentéktelen állom ása volt itt,
Gyalogfutár. MBéÁ 1568 hiszen a kom árom i vár a D unának bal partján állt,
illetve áll, a Bécs és Buda közti kocsiút pedig a jobb
oldalon húzódott. A 19. században aztán gróf Zichy
János, az új-szőny-kom árom i posta tulajdonosa
(ahogy m ondjuk: tulajdonosa!) valamelyest föllendítet­
te a helyi forgalm at. H arm inckét lovat és kocsist, to­
vábbá h intókat és egyfogatú kocsikat bocsátott külde­
m énytovábbítás céljaira a hivatal rendelkezésére, hogy
mégse gyalogfutárokra legyen utalva a lakosság.
A D u n án azonban télen, jégzajláskor igen körülm é­
nyes dolog volt átevickélni, hogy az em ber feladhassa
leveleit vagy pénztartozását. Ehhez egy törékeny posta­
ladikba kellett beleülni, s fohászkodni, hogy a csónak
szerencsésen p arto t érjen oda is, vissza is. Nem álltak
jo b b an e tekintetben a pesti polgárok sem: úgyszintén
postaladikon kellett B udára átvergődniük, az „Ober-
fahr-Postam tig” és vissza, a pesti oldalon ekkor még
nem lévén posta. K ülönben K om árom ból Buda felé
ezek voltak a posta állom ásai: Neszmély, Nyergesújfa­
lu, D orog, V örösvár, Buda. Bécs felől pedig: Ács, Gö-
nyű, G yőr, M osony, H ochstrasse, Jagendorf, H am ­
burg, Schwechat, Bécs.
A szabadságharc leverése után a postahivatalokba
Lovas futár. MBéÁ 927 császári cenzorok telepedtek. K om árom ban ezt a fel­
ad ato t báró Reichlin-M ieldeg ezredes, Nobili várpa­
Levélkézbesítés Bécsben.
Ausztria 1380
rancsnok segéde látta el. A nnál bőszebben, minél in­
kább át-átvillantak agyán azok a hónapok, am ikor a
várparancsnok még nem ő, Nobili, hanem a m agyar
K lapka G yörgy volt.
C sodálhatjuk-e, ha a császári vezérkarnak még jóval
a világosi fegyverletétel u tán is sok álm atlan éjszakát
okozó vár nem hagyott különösebben üde emlékeket
ezekben az u rak b an ? H iába, no, fránya egy vár ez, a
török sem bírt a m agukat ide elsáncoltakkal, hasztalan
gyújtotta föl és rom bolta porig a környéket. A rra a
szörnyűséges K lapkára pedig még az sem látszott hatni,
hogy K ossuth m ár külföldre m enekült, Görgey pedig
feladta a cári beavatkozás folytán kilátástalanná vált
RMIBUKÖ?TERREIffl harcot. N obili várparancsnok úr és cenzora arra is
élénken emlékezett, hogy félelmetes ellenségük hosszú

150
hónapokon át úgy játszo tt az ostrom ló hadakkal, m int
aki nincs is bekerítve: erejéből még arra is tellett, hogy
meglepetésszerűen ki-kitörjön a k ö rülzárt falak mögül,
megkergesse a tám adókat, elugorjék ak ár G yőrig, h ó ­
n apokra fölpakolja m agát élelemmel, mi több, hogy a
környező falvakból újoncokat toborozzon, s kiképezze
őket.
S ekkor egyszer csak hírét vette V ilágosnak. De m ost
sem adta föl. Fegyverszünetet kért, s engedélyt arra,
hogy néhány tisztje ellenőrző-körutat tehessen az o r­
szágban. Emezek el-, m ajd visszautaztak, s jelentették,
hogy a hírek - sajnos - valódiak, a honvédsereg, mellyel
a H absburg-ház nem bírt, kapitulált a cári túlerő előtt.
K lapka, aki csak saját, kétségkívül kedvező pozícióját
látta, elkeseredésében elátkozta G örgeyt (mellesleg épp­
oly igaztalanul, m int K ossuth), s még ekkor sem szánta
rá m agát könnyű szívvel, hogy abbahagyja a küzdel­
met. Végül, am ikor m indenképp bele kellett törődnie a
m egváltoztathatatlanba, legalább azt a feltételt szabta
cserébe a vár átadásáért, hogy o n n an m inden tisztje
szabadon elvonulhat. A császáriak örültek, hogy vége
a háborúságnak, s ham ar ráálltak az alkura. A tisztek
ennélfogva még fegyverüket is m eg tarth atták , úgy
hagyhatták el K om árom soha be nem vett várát.
Az u tó k o r kegyelete később a vár bástyáin egy kőszü­
zet emelt a vár m inden o strom ot győzelmesen álló m a­
kulátlanságának tiszteletére. Egy várvédő harcos szob­
ra alighanem kifejezőbb lett volna, no de h át ilyen
nyíltan császárságellenes szobrot aligha lehetett volna
állítani a kiegyezés utáni M onarchiában. A kőszűz, a
kom árom i vár régi jelképe még csak „elm ent” vala­
hogy.

Róza asszony férfi lesz

KOMÁROM

Az a bizonyos fegyverszünet, melyet K lapka kért, s

melynek ideje alatt megfigyelői a m ár térdre kényszerí-
tett országot já rták , egy egész regénytárat m entettek
meg a m agyar irodalom nak: Jókai M ór szinte teljes
életművét. M ert am a fegyverszünet nélkül alighanem a
nagy m esem ondó is úgy végzi, m int az aradi tizenhár­
mak.
Úgy bizony. Hiszen nem csak Petőfi ellen ad o tt ki
akkoriban körözést Bécs, nem csak ellene hoztak - még
távollétében is - sietve halálos ítéletet, hanem a m árciu­
si ifjak másik neves író alakja, Jókai ellen is. Szemben
Petőfivel, aki erről m ár m it sem tu d h ato tt, szegény,
 Jókai nagyon is tisztában volt vele, milyen sors vár rá,
ha az ellenség kezére jut. Bujdosni kényszerült hát:
bevette m agát a Bükk erdeibe, ahol remélhetőleg nem
találnak majd rá Bécs fejvadászai.
Szép, szép - de h át meddig kell még ücsörögnie így,
az életből számkivetve, egy sűrű vadon közepén?
Ezen töprenkedett, am ikor híre jö tt a kom árom i
fegyverszünetnek s a kecsegtetésnek, hogy a vár védői
szabad elvonulást és e tényt igazoló menlevelet kapnak.
S m egfogant a Jókai-házaspárban az „évszázad ötlete” .
O kos kieszelője és hős végrehajtója egyaránt Róza asz-
szony volt, Laborfalvi Róza, a kor ünnepelt színésznő­
je, Jókai hitvese. Ötletéhez szerepjátszó- és m aszkírozó­
Petőfi és Jókai. képessége segítette. M ert végtére is szerepet kellett já t­
MBéÁ 409 és 1456
szania, csak m ost nem a színpadon, hanem az életben;
a „nézőktől” pedig nem kevesebb függött, m int tulaj­
don férjének élete.
így történt, hogy K lapka országjáró felderítői a v ár­
ba egy hölgy látogatóval tértek vissza. Ezt a hölgyet, aki
valamelyik várbeli tiszt hozzátartozójaként m u tatk o ­
zott be, később hasztalan keresték: nyom talanul eltűnt.
Ki sejthette volna, hogy a várból távozó tisztek közül
az a n y alk a,jó kiállású, szép szál fiatalember, aki m agát
Jókai M órként íratta be a névjegyzékbe, nem más, mint
éppen az a hölgy? S hogy ráadásul még felesége is a
nevezett Jókainak, aki viszont ugyanekkor száz meg
száz m érföldekre onnét várja a szabadságát jelentő
menlevelet?
Laborfalvi művésznő tehát bem ent a körülzárt vár­
ba, m int valami színházi öltözőbe, s onnét Jókai M ór
lépett ki, hogy átvegye menlevelét. A többi m ár gyerek­
játék volt R óza asszony szám ára. M ár csak vissza kel­
lett öltöznie a saját ruhájába, s elvinnie a pecsétes írást
férjuram rejtekére. A ttól kezdve Jókai M ór szabad em­
ber volt, m ehetett, ahová kedve ta rto tta : a menlevél
megálljt parancsolt a vérbíráknak.
A m ikor aztán véget ért a rémséges Bach-korszak, s
valamelyest enyhült a világ, Jókai végre m egírhatta a
furfangos kaland történetét. Az egykori osztrák ügyin­
tézők így tu dták meg, évek hosszú sora m últán, hogy
az éppen K om árom ban született - s 1849-ben újjászüle­
tett - író meg a felesége annak idején bizony alaposan
túljárt az eszükön. De m ár m it sem tehettek. Sőt lehet,
hogy aggastyánkorukban m aguk is élvezték a részben
K om árom ban játszódó híres Jókai-regény, A z arany­
ember ném et fordítását.
S vajon K lapka? Vele, a győzhetetlen várparancs­
nokkal mi lett? T örökországba ment, ahol m int hadi
tanácsadó tevékenykedett az o ro sz-tö rö k háború ide­
jén. Tíz évvel K om árom elhagyása u tán Itáliában talál-

152
juk, melynek osztrákellenes harcát ismét fegyverrel tá ­
m ogatja. A ztán, m int az általa fölállított légió parancs­
noka, 1866-ban a porosz király oldalára áll, hogy to ­
vább is borsot törjön a H absburg-ház o rra alá. A k ö ­
vetkező esztendőben létrejön a kiegyezés A usztria és
M agyarország között. K lapka is am nesztiát kap, mire
habozás nélkül hazatér szülőhazájába, ahol képviselővé
választják. Hetvenéves korában, 1892-ben hagyja el
örökre a nagy földi hadszínteret.
Négy év sem telik bele, s m ár áll a szobra K om árom ­
ban, a mai K om árno területén.

A földbirtokos hajósok
KOM ÁROM

M ondanunk sem kell, hogy hadi dicsőség dolgában a

város nem a szabadságharc idején írta be m agát először
a történelembe.
Buda elestekor, tehát 1541-ben, a naszádosok közép­
magyarországi telepei mind török kézre kerülvén, a
m agyar haditanács K om árom ot jelölte ki új naszádos­
központul. A város alkalm as is volt e feladat betöltésé­
re, hiszen tizenhárom évvel k orábban mintegy kétezer
m agyar és szerb (ahogy akkoriban m o n d tá k : rác) n a­
szádos telepedett meg itt, vagyis körülbelül hetven hajó­
ra való legénység. R áadásul a hetven hajó is o tt volt a
kikötőben. Csak éppen a zsold nem ak art tisztességesen
érkezni. K orábban II. Lajos királynak m ásra kellett a
kincstár pénze, s a későbbi király, Szapolyai János sem
ismerte föl e fegyvernem fontosságát. I. F erdinánd, az
ellenkirály sem fizethetett, tekintve, hogy a hadi kincs­
tár - így olvassuk a korról szóló írásokban - „kongott I. Ferdinánd. Ausztria 160
az ürességtől” .
Öt évvel K om árom naszádosközponttá válása előtt,
tehát 1536-ban a hadi kincstár im m áron pontosan 6293
arannyal adósa a kor haditengerészeinek. S ez az a
pillanat, am ikor Bakicsnak, a naszádosok főkapitányá­
nak m entő ötlete tám ad. Ö sszetanakodik a királyi
kincstartóval, akinek tehetetlenül széttárt karjait elun­
ta, s az elégedetlenkedő legénységet is képviselve, fölveti
a gondolatot, mi volna, ha a király, m árm int F erdi­
nánd, három gazdag falut a naszádosoknak ad o m á­
nyozva váltaná meg adósságát. És lám csak, az ötlet
váratlanul „beüt” : Neszmélyt, D unaalm ást és A lm ásfü­
zitőt m egkapják a kor - m atrózai! (Akiket persze majd
csak két évszázad m últán neveznek így.) 1537-et ír a
naptár, am ik o r... N os, innen kezdve hadd idézzem Zol-

153
 nay Lászlót, aki Kincses M agyarország című könyvé­
ben így folytatja a m egkezdett m o n d ato t:
„...k o m áro m i naszádosok, Erdőhegyi Benedek kapi­
tány. .. vezetésével kerek kétszáz esztendőre birtokukba
veszik e három jó m ó d ú falut. A cél az volt, hogy a
- zömmel délvidéki, szerémi m agyar és szerb szárm azá­
sú - naszádosok »házaikat védjék a H azával«.”
Egy évvel a kom árom i naszádosközpont létrejötte és
Buda eleste előtt, három évvel a naszádosok földbirto­
kossá válása u tán m ár virágzik a D una-parti hajósok
és hajóépítők céhe. Ez az az év - 1540 am ikor m egala­
pítják Bécs első hajóépítő üzemét. S vajon honnan ér­
keznek oda szaktanácsadók, hogy tapasztalataikkal se­
gítsék az üzem építését? Term észetesen K om árom ból!
Az o ttan i földbirtokos hajóácsok irányítják a bécsi h a­
jógyár építkezési m unkáit.
N o, azért nem csak a földek megművelésére, s nem
is csupán a hajók megépítésére kellett földbirtokos n a­
szádosainknak abban az időben a figyelmüket fordíta­
niuk. Végtére a hajózás m ár ak k o r is fegyvernem volt.
S am iképp a 20. században a tüzérség, a gyalogság és
a légierő egységeinek feladatait koordinálják a parancs­
nokok, azonképp a kom árom i naszádosok is a p art
menti lovassággal karöltve m űködtek, együtt gyakorla­
toztak. K om árom és F erdinánd „p ak tu m a” azt ered­
ményezte, hogy az akkori helyi flotta huszonnégy eve­
zős gályára, nyolcvan vegyes vitorlás naszádra és száz
evezős sajkára rúgott. Ezzel alatta m arad t ugyan M á­
tyás folyami flottájának, de - ne feledjük! - a mohácsi
katasztrófa és Buda eleste u tán mégiscsak nagy haderő­
nek szám ított.
K ét évvel Buda u tán Esztergom is elesik. E kkor válik
csak igazán dö n tő fontosságúvá, mintegy Bécs „kulcsá­
Végvári lovas katona. vá” (így is nevezték az időtt) K om árom . Ö t évvel ké­
MBéÁ 3240 sőbb U grinovszky Vid naszádos kapitány keze alatt
csaknem ezerkétszáz k ato n a őrzi várát, többségükben
naszádosok.
Ö tvenkét év is beletelik, amíg sikerül, ha csak egy
évtizedre is, fölszabadítani Esztergom ot a török iga
alól. Ebben a fegyvertényben a kom árom i naszádosok
oroszlánrészt vállaltak. M iközben „háztáji” földbirto­
kaikat is ellátták.

154
 Hangicsál a zenekar
KOM ÁROM

„Az én szülővárosom nak, R év-K om árom nak van egy

szigete, mely csaknem olyan hosszú, m int m aga a város,
s szélességében is kétszer akkora, m int a M argitsziget”
- írja e sziget szülötte, Jókai. Ezt a szigetet valam ikor
Hadi-szigetnek hívták. Jókai M ór édesapja, Jókay Jó ­
zsef két kertet is vásárolt itt. Egyikük m a O ros A ntalné
K reftl Júliáé.
De vajon melyik a híres Jókai-kert, ahol az első
Jókai-m űvek születtek? Tudniillik a szigeten két Jókai-
emlékmü is látható. „Bal oldalt - írja egy tudós
szakíró - a híd és az első keresztút között az egykori
Beöthy-kertben” (vagyis O rosnénál) „áll a Jókai-filagó-
ria, míg a sziget közepe táján egy Jókai-em léktábla lát­
h ató” .
Ahol ezt az utóbbit látjuk, o tt élt és dolgozott a nagy
mesemondó.
Emlékszik-e még az olvasó az aranym osó cigányok­
ra, akiknek nyolckilós aranykelyhe K losterneuburgban
ma is m egtekinthető? Nos, egyik csoportjuk itt, a sziget
északi végén tanyázott nyaranta. Az általuk kim osott
iszapos hom okból töltette föl kertjét Jókay József úr.
(Ezt mai nyelven, ugyebár, célhulladéknak m ondanók.)
U gyanő a kertben sufnit állíttato tt a kertészszerszá­
m oknak. Országos hírűvé vált fia ebben a sufniban írta
első regényét, a H étköznapokat.
Az em lített Hadi-szigeten m ű k ö d ö tt egyébként az
1820-as évek végén az első kom árom i színház. A kis
Jókay M óriczkát is elvitték ide, még m int gyermeket. , ..
Meg is horgadott benne az emlék: „A rra emlékszem, A u s z tr ia iu l3
hogy milyen szép kis leányka volt az a H ivatal A nikó,
s hogy én belekiabáltam a d arab b a .”
A m inthogy „belekiabált” abba a másik d arab b a is,
melynek neve: m agyar történelem.
De akkor, a sufniban ülve, ez még meg sem fordult
a fejében. Hogy mi fordult meg benne, azt A tengersze­
mű hölgyben olvashatju k : „A nyitott gunyhóajtóból a
begyepesedett útra lehetett látni, melyet kétfelől szőlő­
lugas szegélyezett. A m int a lom bok között átszűrődött
a meleg nyári verőfény, úgy tetszett, m intha zöld arany­
ból volna minden árnyék. N agy távolból hallatszott a
D unán á t... a katonai zenekar hangicsálása, a közelben
sárgarigó fütyült, meg egy-egy béka üm m ögött az ö n tö ­
zőárokban.”
A katonai zenekar jóval később, évtizedek m últán is
„hangicsált” persze. S m ert az efféle „hangicsáláshoz”
mindig kell zenekarvezető is, jelentkezett e posztra ilyen

155
m ester a kom árom i várban, közvetlenül a kiegyezés
után. A katonazenének ez a hivatásos szakértője, egy
bizonyos Lehár úr, akit a helyőrség le is szerződtetett,
egy vénséges-vén sarokházban vett ki szállást. Itt szüle­
tett meg m indkét fia, akik közül az idősebbik, az 1870-
ben született Ferenc, a katonazenéből főleg a zenét,
öccse pedig inkább a katonaságot örökölte. Az időseb­
bik fiú vitte többre: operettjei, m int tudjuk, Bécset és
Budapestet egyaránt „bevették” , öccsének pedig még a
budaörsi csatát sem sikerült később, IV. K ároly oldalán
megnyernie - am int erről m ár esett is, s majd még esik
is szó.
M ég egy villám látogatás az egykori görögkeleti k o ­
lostorban, a helybéli görög kalm árok valaha volt virág­
zó életének és gazdagságának emlékét őrző kincseskam­
rában, az aranykelyhek, -koronák, aranyozott ikonok
és bibliák, gyém ántberakású keresztek szem kápráztató
csillogásában, s m ár folytathatjuk is u tu n k at a D u n á­
nak egészen más, term észetesebb csillámlású hullámain.

Sziklatömb az udvaron
A L M Á S F Ü Z IT Ő , N ESZM ÉLY , SÜTTŐ, LÁBATLA N,
N Y E R G E S Ú JF A L U , P Á R K Á N Y , ESZTER G O M

Elhagyjuk a nagy ipari gócot, A lm ásfüzitőt, majd a

naszádosok egykori birtokát, Neszmélyt, el a híres m a­
gyar vörösm árvány lelőhelyét, Süttőt, a cem entgyáráról
nevezetes L ábatlant, s Nyergesújfalu után elválik utunk
a négyszáz év előtti budai postajáratétól, mely a D u n á­
tól távolodva, D orognak tarto tt. Mi továbbra is a fo­
lyam ot követjük, s m ajd csupán Esztergomnál tartunk
újabb pihenőt.
A bal parti szerény Párkány (m a : Stúrovo) községgel
szemben, a jo b b p arto n m ár messziről szemünkbe ötlik
a dom bra épült hatalm as bazilika, mely a városképnek
1856 ó ta éppolyan elengedhetetlen tartozéka, mint
- m ondjuk - Párizsnak 1889 óta az Eiífel-torony. H átát
m utatja a folyam nak, s csak a vízről nézve m érhetők fel
igazán arányai. A főbejárat felől közelítve ezeket csak
ak k o r érzékeljük, ha m ár az épület tövében állunk.
A kkor aztán egyszeriben lenyűgöző az épület százméte­
res m agassága, több m int százméternyi hossza. A belé­
pőre nagy hatással van a harm inchárom és fél méter
átm érőjű kupola és a m eghökkentő m éretű oltárkép,
mely M ária m ennybem enetelét ábrázolja (némiképp
Tiziano nyom án). A festmény tizenhárom szor hat és fél
méteres, ami annyit jelent, hogy a földkerekség legna­
gyobb oltárképvászna. A székesegyház harmincnégy
évig épült, némi kényszerszünettel, m ert Ferenc József
1849-ben évekre fölfüggesztette a m unkálatokat. M eg­
haragudott ugyanis H ám János hercegprím ásra, am iért
az a szabadságharc oldalára állt. Végül mégiscsak foly­
tatták az építkezést, mely m indent egybevetve több
mint kétmillió akkori forintot em észtett föl. Az eredm é­
nyen lehet vitatkozni: a bazilika méretei kétségkívül
im pozánsak, de szépnek aligha nevezhetjük ezt a kissé
hideg-rideg kőkolosszust. MBéÁ 1010
Nem is m aga a bazilika a szép a bazilikában, hanem
a hajdani hercegprím ásnak, Bakócz Tam ásnak a tem p­
lom déli oldalában lévő, süttői vörös m árványból ké­
szült kápolnája, valam int az esztergomi érsekség kincs­ P f W f V fV f W V f V W f f
tára, melyhez képest az imént láto tt kom árom i kam ­
rácska úgyszólván semmiség. Első királyunknak, Ist­
vánnak (aki m aga is itt született Esztergom ban) k o ro ­
názási eskükeresztjétől Zsigm ond és M átyás szarvból
készített ivókelyheiig, a középkor és a reneszánsz
arany-ezüst-sm aragd-rubin pom pájú miseeszközeeig és
a nevezetesebb érsekek díszpalástjaiig rengeteg érték
halm ozódott itt föl. N em csoda, ha a H absburgok
1793-tól fogva szinte a napóleoni háborúk végéig egy­
folytában ostrom olták (szerencsére teljesen hiába) az
érsekséget: adja át e kincseket, hogy hadi felszerelésre
lehessen őket átváltani. A mindössze két igénytelen
szobácskábán tárolt, fölbecsülhetetlen vagyon itt m a­
radt, s ma évente egymillió látogató épülését, gyönyör­ !. (Szent) István király.
ködését szolgálja. De vajon ki láthatná, ha Bécs hadi MBéÁ 2639
szállítóinak kezére ju to tt volna?
A bazilikában alussza egyébként örök álm át Bakócz
Tam ás 19. századi utóda, Simor János hercegprímás. Suky Benedek misekelyhe
Az általa alapított Keresztény M úzeum, mely szeré­ 1440-ből. MBéÁ 2656
nyen, a tem plom dom b alatt, egy csöndes utcácskában ’TWWW
húzódik meg, a létrehozó kitűnő ízlését dicséri: egyebek
közt Fra Filippo Lippi, G regorio Lazzarini, H ans Bal-
dung, Lucas C ranach, Jan de Cock és gótikus m agyar
mesterek művei sorjáznak falai közt.
A múzeum fölött, a székesegyház mellett ásatások
folynak. K özépkori királyaink palotája kerül (vagy - ki
tudja? - tán palotái kerülnek) felszínre nyolc évszáza­
dos tetszhalál után. M égpedig egy kellemetlen véletlen­
nek köszönhetően.
A harm incas években egy tekintélyes esztergomi pol­
gár jelent meg az érsekség gondnoki hivatalában, s
földúlva jelentette, hogy az egész dom b leomlással fe­
nyeget. H ogyhogy? - hüledezett a gondnok. H át csak
úgy, m ondta a polgár, hogy omlik a sziklafal. Egy
hatalm as sziklatöm b épp az u dvarára zuhant; szeren­
cse, hogy épp senki nem tartó zk o d o tt ott. Azonnali
MAGYAR POSTA
i i i Ai n i i ■i ■■ a

157
Nagy értékű festmények
a Keresztény Múzeum
anyagából. MBéÁ 2668,
2669, 2671, 2665, 2924

segítségre van szükség, különben az egyik sziklatöm böt

követi a másik, s ki tudja, mindig ilyen szerencsés kime­
netelű lesz-e a dolog. A gondnokság nyom ban elküldte
h át kőmíveseit, erősítsék meg a falat. A m unkások
aztán jelentették, hogy a dolog nem olyan egyszerű,
tekintve, hogy a fal m ögött másik fal is van. Nosza,
egykettőre o tt term ettek a nagy fogást szimatoló régé­
szek, s nem is hiába. így sikerült rábukkanniuk a 1 2 .
század m ásodik felében u ralk o d o tt I I I . Béla király góti­
kus termeire, s o tt két csodálatos oszlopfőre, mely a két
valaha élt építőm estert ábrázolja. Egyikük hullámos
hajú, hosszú szakállú francia kőfaragó, másikuk pedig
egy kerek koponyájú, bongyor m agyar, éppen olyan
bajusszal, am inőt m a is százával látunk a város környé­
kén.

MBéÁ 2925

158
 Foglyul ejtik a pasát
ESZTERGOM, PÁRKÁNY

Bizony, Esztergom valaha - a 10. század m ásodik felé­

től a tatárjárásig - főváros volt, és - Ó budával, Székes-
fehérvárral együtt - királyi rezidencia. Járt itt M arcus
Aurelius róm ai császár, s erre h aladt át a Szentföldre
vonultában Barbarossa Frigyes. Az I. István elleni láza­ MBéÁ 2557
dásáért fölnégyeit pogány K oppány vezér tetemének
egynegyedét e város egyik kapujára szögezték ki 998-
ban; föltehetően a nemrég m egtalált Lőrinc kapura. Itt Koppány kivégzése.
sebesült meg egy csatában és halt meg Balassi Bálint, a MBéÁ 2730
nagy költő; itt áll m a is a ház, melyben a török pasa
háreme volt; s itt haldoklott Babits M ihály. Császárok,
pasák, királyok és költőkirályok városa ez.
Itt állott III. Béla király palotája, akárcsak Salam o­
né, Szent Lászlóé, Kálm áné. Csak egy palota nem állt
itt, legalábbis nincs rá semmi bizonyíték: az, amelynek
pedig a Nibelung-ének költője szerint itt kellett lennie:
Attila hun fejedelemnek, Isten ostorának palotája.
Igen, ide, „G ran b a” álm odja az eposz a szörnyűséges
vérengzéseket, melyeknek - m int annyiszor az emberi
történelemben - kiváltó oka egyfelől a bosszú, másfelől
a bizalm atlanság volt. Ám hun eredetű tárgyakra nem
bukkantak errefelé a föld mélyének tudós faggatói a
töm érdek őskori, kelta, róm ai, avar és Á rpád-kori lelet
közt, s ez bizony cáfolni látszik a költő feltételezését,
legalábbis a helyszínt illetően.
Gran - igen, ez Esztergom ném et neve. Hogy a m a­
gyar név hogyan alakult ki? Erre nézve több m agyará­
zat is kínálkozik. A kadnak, akik frank h atást szim atol­ Babits Mihály. MBéÁ 3609
nak a névben, s arra hivatkoznak, hogy N agy K ároly
birodalm a keleten éppen idáig terjedt. M árpedig Oste-
ringun, ugye, keleti véget jelent, akárcsak a későbbi
német Ostergran. A frank eredetre szavazók szemében

Detre viadala Hagennal.

Ausztria 467
PVIIII VI M I V P « « II

LA* KÉÉ
A grani mészárlás.
Ausztria 1642

159
p«f nem is kétséges, hogy az Esztergom név az Ostergran
m agyarosodott változata. Igen ám, csakhogy a dolog
korántsem ilyen egyszerű. A kom olyabb nyelvészek
m ár csak azért is elvetik a frank elméletet, m ert jól
tudják, hogy a régi ném et „G ran ” (m a : „G renze” , vagy­
is „ h a tá r”) szó a szláv nyelvekből eredeztethető: a G ran
nem egyéb, m int a szintén „ h a tá rt” jelentő G aram folyó
szlovák eredetijének, a H ronnak németes alakja. M ás
szóval: előbb volt a H ron, s abból lett mind a német
G ran, mind a m agyar G aram (az utóbbi csupán folyó­
névként). Jó, jó, m ondják erre a szláv elmélet hívei, de
ha a G aram névben csakugyan a mi „ h atár” jelentésű
H ronunk lapul is, Esztergom város nevében nem! M ert
- m ondják - nem nehéz fölismerni, hogy az Esztergom
névben az a szó búvik meg, melyet a cseh „strechom-
n ak ” , a lengyel „strzegom nak” m ond, illetve ír, a régi
szlovákban pedig m int „strihom ” szerepelt, s melynek
m. m. m. m ^ ^ ^ jelentése: „óva ő rzö tt” .
Nagy Károly. Belgium 805 Ugyan m ár! - legyintenek erre a harm adik elmélet
hívei. Valószínűleg bolgár-török kézművesek emlékét
őrzi a név; igaz, nem m inden szláv hatás nélkül.
A szerbhorvátban ugyanis a „strgun” „tím árt”, „cser­
zővargát” jelent; alighanem ezért lett a bőrpáncél neve
„estrogin küpe” a bolgár-törökben, s ez az „estrogin”
változott át a m agyar ajkakon Esztergommá.
Föltevés tehát bőven ak ad ; bizonyossággal sajnos mi
sem szolgálhatunk. Mivel a többféle m agyarázat közül
azonban csupán egy lehet helytálló, a többi - hasson
bármily meggyőzően - éppúgy csak a képzelet játéka,
m int A ttila palotája, melyet a puszta költői fantázia
telepített ide, Esztergom ba.
Esztergom különben egy másik nagy álm odó képze­
letét is m egm ozgatta. Az illető a várost Regensburgnál
jóval hatalm asabbnak láttatja. A szóban forgó személy,
akit mellesleg Verne G yulának hívtak, annak kapcsán
ju to tt e különös m egállapításra, hogy itt, Esztergomnál
menti meg a titokzatos Brusch Ilia - afféle két part
közt m anőverező révészként - D ragoss nyomozó úr
életét, s kerül tüstént u tán a még nagyobb gyanúba, egy
környékbeli éjszakai m erénylet következtében - válto­
zatlanul A dunai hajós című regény lapjain.
De h át Brusch Ilia vagy az új fordításban Borús
D em eter, akinek igazi kilétére - p o n tosabban: igazi
nevére - éppen itt, Esztergom nál derül fény, csak am o­
lyan botcsinálta révész. M űködtek errefelé igazi, hiva­
tásos révészek is, méghozzá hosszú évszázadokig. Följe­
gyeztetett, hogy 1502. novem ber 17-én az esztergom -
párkányi révészek egy forint fuvardíj ellenében vitték át
a D unán a Felvidékről B udára tartó Jagelló Zsigmond
herceg kocsiját. Tele is sírhatták gondjaikkal a kegyel­

160
 mes herceg fejét, m ert ugyanő volt az, aki később,
am ikor elhagyta M agyarországot, hogy lengyel király
legyen, fölemelte a révbért egyről másfél forintra.
A révészek egyébként ak ár védőszentjüknek is tek in t­
hették volna Jagelló Zsigm ondot, hiszen m ár 1500. jú li­
us 24-én is fölöttébb szerencsésen já rta k vele, igaz, nem
az esztergom iak, hanem Csepel-szigeti társaik. E rről a
napról azt olvassuk, hogy a Csepelen vendégeskedő
herceg vadászsólym ai „ellábogtak” , s éppen a sziget
révészének és családjának sikerült őket felhajtani, m ajd
pedig visszaszolgáltatni tulajdonosuknak, m iért is ti­
zenöt csengő m agyar dénár ü tö tte a m arkukat. Ki tu d ­
ja, lehet, hogy ez a kicsiny csepeli szolgálat is hozzájá­
rult a m agyar D una révészeinek későbbi béremeléséhez.
Igaz, m ások viszont azt m ondják, hogy a külföldre
távozó herceg nyugodtan fölem elhette a révésztarifát,
mihelyt eldöntött dolog lett, hogy neki m agának m ár
nem kell többé átkelnie a D u n á n ...
1543-ban Esztergom tö rö k kézre kerül, s csak to v áb ­
bi ötvenkét év m últán szabadul föl - m int láttuk, a
kom árom i naszádosok jó v o ltáb ó l - , s ak k o r is csupán
egy soványka évtizedre. A bban a szabad évtizedben
azonban Pálffy M iklós főkapitány intézkedése nyom án
két naszádosszázad K om árom on kívül itt is állom áso­
zik. „Az esztergomi naszádos osztály - írja róluk Zol-
nay László - kapitányának, János G yörgynek vezetésé­
vel 1598-ban húsz hadihajóval és négy sajkával, vala­
m int negyven - részben a tö rö k tő l zsákm ányolt - dereg­
lyével indult el a tö rö k ö t üldöző Pálffy lovasságának
kíséretében... Á ttörtek a tö rö k kézen lévő Buda alatt.
Lementek Paksig. Itt foglyul ejtették a m agyar hajdúk,
naszádosok kegyetlen ellenségét, a bécsi béget. F o k tő ­
nél, hajók fedélzetén vívott kézitusában, ötvennyolc
török dereglyét, hatvan kereskedőbárkát, összesen
százharm inc nagyobb vízi járm ű v et zsákm ányoltak.
P ortyájukat azzal tetézték, hogy hazajövet - újabb b u ­
dai áttörés után - Buda-Felhévízen elfogták m agát Szu-
lejm ánt is, a budai pasát. Ú gy írták : ez a hajós- és
huszárportya nem kevesebb, m int ötezer-kétszáz török
áldozatot követelt.”
 Mire jó egy légbuborék?
ESZTERGOM

K ülönben éppen itt, Esztergom ban m űködik 1980 óta

a D una-m úzeum , igaz, M agyar Vízügyi M úzeum né­
ven. Ám elnevezés ide vagy oda, az állandó kiállítás a
D u n a m enti em berekkel és a dunai tevékenységekkel
foglalkozik: itt láth ató k az aranyászok jellegzetes esz­
közei, a vízrajzi szolgálat műszerei, a partvédő művek
modelljei, a m u nkahajók kicsinyített m ásai, továbbá
hajóhídtervrajzok és régi folyótérképek éppen úgy,
m int az a hosszú duda, melyről a „bőgőshajók” valaha
a nevüket kapták.
Az itt kiállított tárgyak közül a legérdekesebb a H a­
jós-féle vízsebességmérő. N em hiába hívták az 1853 és
1927 közt élt tu d ó st H ajósnak: érdeklődése csakugyan
a hajózás felé fordult, s ő fejlesztette tovább a ham burgi
W oltm an által még a 18. század végén szerkesztett m é­
rőt, melynek az volt a szerepe, hogy a víz sebességének
m egállapítása révén pontos képet adjon a folyó vízho­
zam áról. Ez utóbbi ugyanis a vízsebesség és a m ederke­
resztm etszet alapján szám ítható ki, ismerete nélkül pe­
dig m indenném ű folyam szabályozás elképzelhetetlen.
Igen ám , csakhogy W oltm an m érője valamilyen okból
nem ad o tt valós választ: p o n tatlan ad ato k k al szolgált
a víz sebességére nézvést. H ajós Sándor jö tt rá a mérés­
hibák fo rrására: a W oltm an-féle m űszer lapátkereke
előtt összetorlódó vízkúp lelassította az úgynevezett
szárny forgását, m árpedig a mérés épp a fordulatszá­
m ok révén történt. H ajós a küllős lapátkerék helyébe
hegyes végű, csavarvonal alakú lap áto t állított, olyat,
mely közvetlenül csatlakozott a m űszer tengelyéhez, s
ezzel jóval hitelesebb ad ato k h o z ju tta tta a m érnököket.
H ajós találm ányát 1892-ben vezették be, s azt mintegy
fél évszázad m últán csak a még korszerűbb új eljárások
szorították ki. A mai legújabb angol találm ány m ár
m inden forg ó lap áto t és szám lálót fölöslegessé tesz: a
jelen és a jövő vízm érnökei m ár csak a felszínre érkező
légbuborékok fényképét elemzik, s a buborékok szélé­
nek fényélességéből szinte százszázalékos pontossággal
képesek kiolvasni, mennyi víz és milyen sebességgel
áram lik egy-egy folyóm ederben.
A m űszaki em bereket m indig az új, a még újabb, még
tökéletesebb lehetőség izgatja. A régészeket viszont,
am iként elnevezésük is m utatja, a minél régibb leletek
sora, melynek révén n y ito tt könyvvé válik az addig
ismeretlen m últ. Esztergom környéke különösen gaz­
dag efféle leletekben. A régészek ennek megfelelően
m u n k acso p o rto k b an dolgoznak. Egy részük az Eszter­

162
gom és Visegrád közti teljes róm ai erődítm ényrendszer
föltárásával foglalkozik, és sorjában bontja ki a réges-
régi őrtornyokat az évezredes por- és föld-„paraván”
mögül. A hajdani királyi és egyházi központot egy m á­
sik csoport bányássza elő hasonló türelemmel, a Balassi
Bálint M úzeum régészei pedig az Esztergom hoz közeli
Szentkirályi-D unadülőn segítik a fővárosi szakem bere­
ket az Á rpád-kori települések nyom ainak feltárásában.
Legújabb kutatásaik alapján fény derült például arra is,
hogy a település nevében szereplő szent király minden
kétséget kizáróan I. István volt, itt neveztek el róla még
a 12. században egy azóta elpusztult tem plom ot. H a­
sonló kutatás folyik Szentgyörgymezőn és m ásutt is,
I. (Szent) István király.
azokon a területeken, melyek valam ikor Esztergom MBéÁ 601
„külvárosainak” szám ítottak. Itt is az Á rpádok korabe­
li élet tárgyi emlékei fordulnak ki sűrűn a földből. MBéÁ 3630
A legizgalmasabb leletmentés azonban az úgyneve­
zett Alsó-szigeten folyik, ahol a 12. századtól a 16.
századig apácakolostor állt. Az izgalom oka az, hogy
itt rendkívül gyorsan és nagyon célratörően kell dolgoz­
niuk a régészeknek, hiszen a dunai vízlépcsőrendszer
megépültével ez a sziget örökre el fog tűnni: teljesen
elborítja m ajd a megemelkedő Duna-víz, m indörökre
elnyelve azokat a tárgyakat, melyek m a még egyedüli
tanúi lehetnek a m últ ködébe tűnt évszázadoknak.