Aryana Havah
EGY FÖLDÖNKÍVÜLI LÉNY VALLOMÁSAI
Inuaki, a bennem élõ reptilián
Megrázó vallomások a Föld múltjáról, jelenérõl és jövõjérõl
Elsõsorban szeretnék pár szót mondani magamról.
Nem vagyok könnyû személyiség, ellenkezõleg,
egyike vagyok azoknak az embereknek, akik keres-
nek, kutatnak, kritizálnak, és nem annyira a tudo-
mányos megállapításokra helyezik a logikát, mint
inkább a saját megélésekre és tapasztalatokra. Nem
mondhatom azt, hogy kezdõ lennék a paranormális
jelenségek terén, mivel már gyermekkorom óta üze-
neteket és kommunikációkat kapok, de végzettsé-
gembõl kifolyólag elõször a beszélgetõ társ hibáira
figyelek, és csak utána a képességeire.
El kell mondanom, hogy pszichológus vagyok, és
nagy részben gyermekekkel foglalkozom.
Minden korosztályból és minden szociális kategó-
riából jönnek hozzám gyermekek. Vannak olyan
gyermekeim, akiknek a szüleit tanítani kéne, és
olyan gyermekeim, akik komoly beilleszkedési gon-
dokkal küszködnek. Egyesek önmagukba zárkóz-
nak (introvertáltak), mások gazdag érzelmi meg-
nyilvánulásokat mutatnak, de mindannyian szellemi
lények, akik arra törekednek, hogy az emberi felté-
teleknek eleget tegyenek, és megpróbálnak e bolygó
frekvenciájára hangolódni, hogy beilleszkedjenek a
társadalomba, és tagjai legyenek.
Mindig azt állítom, hogy szükség lenne egy felnõt-
tek iskolájára, ami kötelezõ lenne egy lélek világra
hozása elõtt. Fölösleges a gyermekeket állandóan
ajándékokkal és javakkal elhalmozni, nekik szeretetre
van szükségük, törõdésre és figyelmességre, de mivel
mi idõ hiány miatt, vagy azért mert túlságosan
stresszesek, fáradtak vagyunk, eltaszítjuk õket ma-
gunktól, szobájukba küldjük vagy kiküldjük játsza-
ni, vagy még rosszabb: másokra bízzuk, hogy fog-
lalkozzanak velük, szükségleteikkel és gondjaikkal,
tanításukkal; majd késõbb azt kérdezzük, hogy kihez
hasonlít ez a gyermek; erõszakos vagy félénk, kitõl
örökölte ezt a kegyetlenséget vagy ezt a hangnemet.
A családban mindenféle hasonlóságokat keresünk —
és mindig megtaláljuk a genetikai vonal leggyengébb
láncszemét — azzal a szándékkal, hogy elrejtsük
magunk elõl a kudarcunkat, és szembeszegüljünk
valamivel, hogy átverjük magunkat, de a lelkünk mé-
lyén ott lapul a hibás identitás, az a bennfentes, aki
soha nem kerül leleplezésre, nem mutatja meg a világ
elõtt önmagát, a hibás, aki még a tudatosság szintjére
sem kerül sohasem.
Ezzel küzdök nap mint nap. Van, amikor gyõzök,
van, amikor veszítek, vagy nem történik semmi, de
amit biztosan elmondhatok, az a tény, hogy a terá-
piás beszélgetés után a szülõk és gyermekek között
1
létrejön egy apró kapcsolódási pont, egy fényes ösz-
szekötõ fonal, ami minden öleléstõl vagy jó szótól,
minden elolvasott mesétõl vagy esti csóktól növek-
szik és vastagszik.
Térjünk vissza a mi történetünkhöz. Arra emlék-
szem, hogy felhõs nyári reggel volt. Nyomós, ful-
lasztó idõjárás. Úgy döntöttem, hogy kinyitom az
ablakot azzal a szándékkal, hogy az enyhe kellemet-
len érzést elüti a friss levegõ illata. Nem éreztem
magam a saját bõrömben, gyenge nyomást éreztem
a solar-plexus (köldökcsakra — a ford.) táján, tud-
tam, hogy ez a nyomás az én belsõ riasztásom,
amely azt jelzi számomra, hogy kevésbé rokonszen-
ves események fognak velem történni. Teljes szívem-
bõl azt reméltem, hogy ez egy hamis riasztás, mivel
tudtam, hogy egy új fiúcska fog jönni.
A megadott idõpontban érkezik a rendelõmbe az
édesanyjával.
A sarjadék, egy csodálatos gyermek, égszínkék
szemekkel, összeborzolt gesztenyebarna hajjal, nem
teljesen új farmernadrágba és sárga pólóba öltözve,
amelyen ez a felirat volt: „Love me”.
Arra gondolok, milyen jó lenne, ha minden gyer-
mek ruhájára felírnánk, hogy „Szeress engem”. Ily
módon nem felejtenénk el. Hosszasan rám néz, majd
határozottan elhelyezkedik a fotelben.
Megtudom, bár már olvastam a beteglapjában,
hogy Dávidnak hívják (nem ez az õ valódi neve), és
7 éves.
Általában egy kis alkalmazkodási idõ után, miután
érzem, hogy tudok kommunikálni a gyermekkel,
megkérem a szülõt, hogy várjon meg a váróterem-
ben, de meglepetésemre Dávid távozásra kéri fel az
édesanyját.
Nyugtalanná válok a reakciójától, mivel nem emlí-
tettem semmi hasonlót és megpróbálom kideríteni.
Megtudom tõle, hogy azért hozta ide az édesanyja,
mert olyan „hangot hall a fejében, mintha egy telefon
szólna hozzá”, amely beszél, és akarva akaratlanul
válaszol, amely segíti abban, hogyan lépjen át kü-
lönbözõ fokozatokat, amely mindig helyes vála-
szokat ad neki.
Megkérdem tõle, hogy hívják azt a hangot, mire õ
Agthonnak nevezi, és elmondja, hogy az egy másik
konstellációból (csillagrendszerbõl) jön, ahonnan õ
is reinkarnációval érkezett, és kapcsolatban marad
vele ezen a földön való teljes itt tartózkodása alatt.
Megkérdem, hogy mennyi ideig marad nálunk, és
azt válaszolja, hogy ha a mostani években számol-
juk, akkor körülbelül 200 évig, de hamarosan más-
képpen fogjuk számolni az idõt, és ezért nem tudja
nekem megmondani.
Majdnem egy órát beszélgettünk, és meglepõdtem
válaszai érettségén és alaposságán. A beszélgetés so-
rán megállapítottam, hogy egyes válaszokat a „fe-
jében levõ telefon hangja” adta.
Mielõtt kilépett a szoba ajtaján, felém fordult és azt
mondta, amikor azelõtt nap este az édesanyjától
megtudta, hogy ma ide kell jönnie, Akthon azt mondta
neki, hogy adja át az üzenetet a pszichológusnak,
hogy megkéri, mindent, amirõl beszélni fog, írjon le
egy könyvbe annak ellenére is, ha nem tetszik az neki,
és ugyanakkor higgye el, hogy minden valóságos, és
ne sajnálja azt a vázát, amit reggel otthon eltört,
amikor megpróbálta becsukni az ablakot.
Elképzelhetik, abban a percben milyen félelem fo-
gott el, fõleg, hogy egyedül voltam, aki ezt a dolgot
tudta!
Abban pillanatban megkaptam a visszajelzését an-
nak, hogy minden, amit átélt, valóságos volt.
Olyan volt, mintha egy nagy hullám emelkedett
volna fel a szemem elõtt. Akkor realizálódott ben-
nem, hogy az elképzeléseim, amelyekbõl kiindultam,
annak ellenére, hogy azok szakmai hátterembõl
származtak, mint például az, hogy amit hall az em-
ber, az egy bõséges képzelet szüleménye, egy ski-
zofrén természetû ezotériás megélés, vagy egy
olyan típusú kommunikáció eredménye, amely ön-
magunknak másoknál magasabbra való helyezésé-
bõl fakad, hogy különbözzünk a környezetünktõl,
mind alaptalanok voltak.
Így kerültem ma az író szerepébe. Megpróbáltam,
természetesen az õ utasításai alapján, minden fontos
üzenetet összegyûjteni. Ugyanúgy fogom vissza-
adni, ahogyan azok érkeztek, anélkül, hogy valamit
javítanék rajtuk, az eredetiségüket és tisztaságukat
õrízve meg ezáltal.
Elõre is köszönöm, hogy idõt szentelnek ennek a
könyvnek az elolvasásához. Egyesek hülyeségnek
fogják gondolni, mások meg fogják érteni. Az elõzõ-
ektõl bocsánatot kérek, a többieknek azt kívánom,
hogy találják meg az utat, és tudatosuljon bennük
a küldetésük!
I.
A második találkozásnál egy kicsit közelebbinek
éreztem magam ehhez a gyermekhez. Úgy tûnt,
mintha már régóta ismernénk egymást, sõt, kiala-
kult közöttünk az a szoros, bensõséges kapcsolat
érzése, amely csak a régi barátok között szokott
megnyilvánulni.
Megkérdeztem tõle, hogy lenne kényelmesebb
neki, ha kérdéseket tennék fel, vagy hagyom, hogy
õ kezdjen el mesélni. Egy kis gondolkodás után azt
válaszolta, hogy szeretné, ha én kérdeznék.
— Hogy hívnak téged ezen a földön?
— Dávid.
— Van még más neved is?
2
— Most nincs. Sok nevem volt már, de most csak
egy van.
— Hogy szeretnéd, hogy hívjalak?
— Dávid.
— Miért?
— Mert ez a jelenlegi nevem.
— Az elején azt mondtad, hogy egy másik boly-
góról érkeztél reinkarnációval. Tudod, hogy hívják
azt a bolygót?
— Inuának hívják és közel van az Orionhoz.
— És a lakóit szintén inuáknak nevezik?
— Nem, inuakiknak hívják.
— Tehát te inuaki vagy?
— Inuaki voltam, most földi vagyok.
— Milyen a régi bolygód?
— Szebb a Földnél.
— Ugyanúgy néz ki?
— Majdnem. Vannak vizei, hegyei, síkságai, de
más a növényzete. Az ottani fáknak nagyjából olyan
színûk van, amely hasonlít az itteni ezüsthöz, csak
egy kicsit világosabb.
— Vannak évszakaitok?
— Igen, de nem olyanok, mint itt. Ott soha sincs
tél, nem létezik hó. Csak esõ, és a fáknak nem hulla-
nak le a leveleik, és nincsen meleg, ahogy itt nyáron
szokott lenni.
— Vannak tengereitek és óceánjaitok?
— Igen, a tengereket avata-nak és az óceánokat
surim-nak hívják. Vannak halaink, csak más színûk
van. Valójában mindennek más színe van.
— Milyen színe van?
— Másféle, nem tudom, hogy mondjam, ugyan-
azok a színárnyalatok, csak egy kicsit halványab-
bak. A piros nem olyan piros, mint itt, hanem olyan
piros-fehér.
— Vagyis rózsaszín?
— Nem, egy kevésbé erõs piros, mintha fehéret
adnál hozzá.
— És az inuakik milyenek? Emberek?
— Nem, inuakik. Nagyon hasonlítanak a gyíkok-
hoz, de az emberekhez is.
— Vagyis hüllõk?
— Nem hüllõk. Inuakik.
— Elmondanád, hogyan néz ki egy?
— Magasak, körülbelül, mint a te könyvespolcod
(2 m), lábon állnak, két kezük van, mint nekünk, de
három ujjuk, hasonlóan járnak, annyi a különbség,
hogy vastag és erõs farkuk van.
Fehér bõrük és arany-ibolya színû szemük van,
és úgy beszélnek, mint mi és õk.
— Hogy érted: mint õk?
— Vagyis gondolatban. Mondanak valamit gon-
dolatban és a többiek hallják.
— Ez egyfajta üzenet, amilyent te is szoktál kapni?
— Igen, persze.
— És a bõrük milyen? Pikkelyes?
— Nem, puha, mint a miénk, bársonyos, de
nincsen hajuk és szõrzetük.
 — Vannak fogaik?
— Igen.
— Mit esznek ezeki az inuakik?
— Ételt, akárcsak mi, de húst nem. Olyasmivel táp-
lálkoznak, mint amit mi zöldségnek nevezünk, gyü-
mölcsökkel és magokkal.
— Ezeket a növényeket a mi módszereinkhez ha-
sonlóan termesztik?
— Hasonlóan, de nem tart olyan sokáig.
— Hogy érted ezt?
— Ott beteszel egy magot a földbe, hozzáadsz egy
ki vizet és arra gondolsz, hogy milyen gyorsan kell
eredményt elérned vele, és az akkor jelenik meg, ami-
korra azt meghatároztad.
— Vagyis ha azt akarom, hogy holnap almám le-
gyen, holnap le tudom szedni a fáról azt?
— Nem éppen olyan gyorsan. A legrövidebb idõ:
két fordulat.
— Milyen fordulat?
— A bolygóé. Öt földi nappal egyenlõ.
— Igen, vagy ha szükséged van, és nem gondol-
kodtál idõben, kérhetsz bárkitõl, mindenki hajlandó
segíteni rajtad, de nem történik ez túl gyakran.
— És hogyan történik ez a csoda? Hogyan sikerül
az inuakiknak, hogy bármit megkapjanak, amit
csak akarnak? A föld a felelõs ezért?
— Valamilyen formán igen, mert ott a talaj egy
kicsit különbözik az ittenitõl, mindenesetre nagyon
tiszta. De ne hidd, hogy mindez elégséges. A szándék
a fontos. Kérsz valamit a Mátrixtól, és az a dolog
megvalósul, mivel szükséged van rá. Õk csak azt
kérik, amire szükségük van. Semmit pluszba. Min-
den friss, nem lenne értelme hûtõszekrényben tarta-
ni az élelmet, mivel bármikor leszedhetik. Annak
sincs értelme, hogy többet kérjél, mert az vesztesé-
get jelentene, és ez nem tetszik a Mátrixnak.
— És hogyan jársz el? Beteszed a magot, és arra
gondolsz, hogy az kihajtson?
— Valahogy így. Beteszed a magot a földbe, rá-
öntesz valamiféle vizet, besugárzod fénnyel és sze-
retettel, és arra gondolsz, hogy az általános mát-
rixához kapcsolódjon, amibõl a kifejlõdéséhez
szükséges információkhoz jut annyi napon belül,
amennyit megszabtál neki. Abban a pillanatban a
belseje megtelik fénnyel, amibõl egy fényes szálacska
bújik ki, amely elindul és összekapcsolódik a mát-
rixszal, és így kezdõdik el a folyamat.
— És miután leszedted a zöldségeket és gyümöl-
csöket, mi történik a növény többi részével?
— Ez vagy tovább él, de a következõ gyümölcsei
és zöldségei csak magként lesznek felhasználva,
vagy hagyják elszáradni, és azután kérik a gyors
szétbomlását azokra az anyagokra, amelyekbõl lét-
rejött, hogy megmaradjon a bolygón az egyensúly.
— Úgy értsem, hogy nálatok nincs szemét?
— Nem nagyon. Nekik nincs szemetük, mert nin-
csenek csomagoló anyagaik és egyéb segédeszkö-
zeik. Ha el kell dobni valamit, elviszik egy megadott
3
helyre, ahol inuakik segítenek elemi anyagokra
szétbontani. Ily módon náluk nincsenek szemétdom-
bok, vagy eldobott tárgyak.
— Jó, de mégis, ha valaki nem viszi el azt, amit el
akar dobni, egyszerûen kidobja az útra?
— Miért tenne ilyent? Én nem hallottam olyanról,
hogy valaki ezt csinálta volna, logikátlan lenne.
— Nektek vannak autóitok vagy szállítási eszkö-
zeitek?
— Vannak, egyfajták. A bolygón kívül olyanokkal
közlekedünk, amiket az emberek repülõ csészeal-
jaknak neveznek, az Inuán pedig ugyanazok a típu-
sú jármûvek vannak, csak kisebb méretûek.
— Milyen üzemanyagot használnak?
— Semmilyen üzemanyagot. Amolyan örökmoz-
gók. A végtelenségig mûködnek üzemanyag nélkül,
mivel valamiféle egymásra helyezett köröket tar-
talmaznak, amelyek különbözõ polaritású mágne-
sek, ezek egy mezõt hoznak létre, amit a Földön Mer-
kabának hívunk. A gondolat erejével két tetraéder
van aktiválva, amiknek a közepén fekszenek a mág-
nesek. Ezeknek a mezõit a tetraéderek belsejében
fogják fel, amelyek elkezdenek forogni, ami olyan
erõmezõt hoz létre, hogy az lehetõvé teszi a jármû
elmozdulását. A polaritások megváltoztatásával tu-
dod emelni és leengedni, és a mágnesek dõlésének
megváltoztatásával tudsz irányt adni a mozgásnak.
Ez egyfajta sisakkal valósul meg, amelyet a fejedre
teszel, és amely közvetlen kapcsolatban áll a jármû
szívével.
— Valamilyen formán a gondolat erejével vannak
irányítva.
— A gondolat erejével is, de a mágnesek nélkül ez
nem mûködne.
— A hajók mibõl vannak?
— Egyfajta fémbõl, ami van nálunk is itt a Földön.
Valójában öt fém van benne kombinálva. Ezt a ke-
veréket különbözõ színû sugárnyalábokkal csinál-
ják. Ezeket a sugarakat nagy kristályok segítségével
hozzák létre.
— Mindenkinek lehet egy ilyen hajója?
— Igen, de csak akkor, ha szükséged van rá.
— És amikor elveszel egy hajót, az a te tulajdonod
lesz, függetlenül, hogy használod-e vagy sem?
— A hajók mindenkié. Ha már nincs szükséged
rá, elviszed a helyére, ahonnan elvetted. Semmi értel-
me megtartani. Ily módon bárki elveheti, amikor kell
neki.
— Kifizetik azokat? Egyáltalán létezik pénz?
— Nem, ott nem létezik pénz, mert nincs, mit csi-
nálj vele. Mindenki akkor dolgozik, amikor kell, segí-
tenek, amikor kérik, és van mindenük, amire szük-
ségük van.
— Vannak vezetõitek?
— Van egyfajta. A bolygó minden kétszázhatva-
nadik rotációján megválasztanak egy vezetõt és egy
tizenkét fõbõl álló tanácsot. Hasonlít az itteni válasz-
tásokhoz, de senkit sem szabad egymás után több-
ször megválasztani. Amikor valakit megválaszta-
nak, õ utána nem lehet többet. Csak miután az ösz-
szes lakos sorra került, lehet ugyanaz újból. Sem-
miképpen nem lehetsz vezetõ vagy tanácstag, ha
nincs ötezer-kétszáz rotációd a bolygón.
— Azt hiszem, ez egy jó dolog!
— Igen, mert mindenki optimizmussal és áldozat-
készséggel jön, és amikor azt akarod, hogy minden
jó legyen, természetesen az megvalósul.
— Nektek vannak gyermekeitek?
— Igen, de a rendszer más. Amikor azt konstatál-
ják, hogy szükség van új sarjadékokra, olyanok
keresnek, akik hajlandóak gyermeket csinálni és
ezek egy utódot fogantatnak, aki egy különleges he-
lyen nõ fel, optimálisan kigondolva, hogy a fejlõdése
tökéletes legyen. Ez olyan, mint egy gyermekott-
hon, annyi különbséggel, hogy nekik itt minden
megadatik. Megtanulják a bolygó történetét, a visel-
kedést, a meditációt, a telepátiát, a növények ter-
mesztését, a technikát és még sok mindent. A taná-
raik mindig a legtapasztaltabb, legidõsebb inuakik.
A kicsik bármikor találkozhatnak a szüleikkel,
ahányszor csak akarják és fordítva. Akárhogy is õk
telepatikusan kommunikálhatnak, így ez a külön-
választás nem okoz problémát. Ott a távolság nem
jelent akadályt.
— Az utódaik élve születnek vagy tojásból, mint a
hüllõk?
— Élve, de valójában nem születnek, mert õk emb-
rióként speciális helyeken fogannak és fejlõdnek. A
szülõk oda mennek, és ott hagyják a szaporító anya-
gukat, majd ezek megnõnek, és ellenõrzött környe-
zetben fejlõdnek. Ezért õk sohasem betegednek meg,
nem léteznek genetikai hibák.
— És a házak, a vagyontárgyak az utódokra ma-
radnak, örökölhet valaki?
— Ha akarod, de nincs értelme, mert minden léte-
zõ, aki felnõtté válik, segítséget kap, hogy megte-
remtse a magának szükségest, nincs értelme mástól
kapni valamit, ha te is mindent megkaphatsz.
— Jó, de ha családi ékszereid vannak? Egyáltalán
létezik ilyesmi?
— Nem, mert fölöslegesek, és nekünk is van ara-
nyunk, de az inkább a hajóknál és a különbözõ ötvö-
zeteknél használatos, mert semmi értelme, hogy
aranyat vagy más fémet tegyél magadra, mert ezek
csak megzavarják a mezõdet.
— Nálunk nagyra értékelik.
— Igen, mert az egy bizonyos státuszt ad neked,
egy bizonyos társadalmi rangot, viszont náluk nem
lehetsz más, mint ami vagy, mert mindannyian tud-
ják, hogy kivel állnak szemben, mit tud csinálni, mi-
lyen képességei vannak.
— Úgy értem, mindannyian ugyanazon a szinten
vannak.
— Nem, mert a tapasztalataik különböznek, ott
is vannak inuakik, akik bizonyos képességekkel
vagy hajlamokkal rendelkeznek. Egyesek értenek a
4
építéshez, mások a növényekhez, mások a tanítás-
hoz. Ez nem jelenti azt, hogy a többiek nem ismerik
ezeket a dolgokat. Ott mindent meg kell tanulni, és
miután minden információt megkaptál, döntheted
el magadnak, hogy neked mi felel meg jobban.
— Nálatok vannak párok, férj és feleség, különbözõ
nemek?
— Különbözõ nemek vannak, akik párt alkotnak,
de nem úgy van, mind itt. Ott nem kötelez senki,
hogy maradj, ha nem akarod ezt a dolgot. Akármi-
kor egyedül maradhatsz, vagy más társat keres-
hetsz magadnak. A gyermekek együtt maradhat-
nak a szüleikkel, amikor felnõnek, de ez nem tör-
ténik meg. Megengedett, de senki nem érzi a szüksé-
gét. Ott mindenki barát.
— Szerveznek mulatságokat, mint nálunk?
— Bármikor találkozhatnak, amikor akarnak, de
nem láttam hasonló mulatságokat.
— Van, hogy valaki összeveszik a szomszédjával?
— Nem létezik ilyesmi. Nem hallottam, hogy meg-
történt volna valaha. Ha mégis lenne valami nézet-
eltérés, összehívják a tanácsot, és megkérdik a Tör-
vények Könyvét, de ez nagyon rég nem történt meg.
— Mi a Törvények Könyve?
— Egy óriási kristály, amibe az õseik bizonyos sza-
bályokat írtak be. Lényegében ezek általános sza-
bályok. Amikor valamilyen problémád van, ráteszed
a kezed a kristályra és az a fejedbe küldi a megoldást
a benne rejlõ törvényeknek megfelelõen.
— Hogy küldi a fejedbe?
— Nem tudom pontosan, mivelhogy soha nem csi-
náltam ezt, de úgy értettem, hogy olyan, mintha
bizonyos képek jelennének meg, amelyek megmu-
tatják, mit kell csinálnod.
— És betartják?
— Persze!
— Jó, de ha valaki azt mondja, hogy nem akarja, õ
mást szeretne csinálni, és nincs megelégedve!
— Nem lehet. Hogyne csinálná azt, amit látott?
Mindenki betartja a szabályt.
— Jó, de feltételezem, hogy nem akarja, eldöntötte,
hogy megöli azt az entitást, aki kárt okozott neki.
— Ez lehetetlen — mondja fennhangon nevetve.
Megölni valakit, annyit jelent, mint megölni ma-
gadat. A gyilkosság perturbációt okoz a Mátrixban,
ami visszafordul és rosszat csinál neked. Ilyesmi
még nem fordult elõ. Lehet, hogy létezett a múltban,
de õk már rég kiléptek abból, amit itt az ok-okozat
törvényének nevezünk. Nem tudom, hogy magya-
rázzam el neked, de õk nem tudnak rosszat csinálni
neked. Nem ismerik ezeket a dolgokat. Egyszerûen
nem léteznek ezek.
Emlékszem, amikor megtudtam, hogy léteztek
ilyenféle gondolatok, aberrációnak tûnt.
— De léteztek?
— Igen, de nagyon régen. Tanultunk ezekbõl a dol-
gokból, de ezek nem léteznek manapság.
— Le tudnád ezt fordítani nekem földi évekre?
 — Talán ötszázezer éve!
— Tehát ti ötszázezer éve éltek így, tökéletes szim-
biózisban?
— Nem, kevesebb. Az elején nehéz volt, amíg szét-
váltak.
— Mitõl váltak szét?
— Folytassuk a következõ alkalommal a beszél-
getést!
— Igenis.
Elbúcsúzom Dávidtól, és megpróbálom megérteni,
mit akart mondani nekem. Visszagondolva jövök rá,
hogy más kérdéseket kellett volna feltennem, sokkal
tájékoztatóbbakat, pontosabbakat, de az informá-
ciók újszerûsége összezavart, elvesztettem a figyel-
memet. Úgy döntöttem, hogy lejegyzek magamnak
pár részletet, amirõl azt gondoltam, hogy újból át
kell vennünk.
II.
— Arra gondoltam, hogy még egyszer elmondod,
milyen az élet az Inuán. Saját házukban élnek vagy
közös helyen?
— Nem, mindenkinek saját háza van. Lényegében
nincsenek házak, mint itt, és nem léteznek panel-
házak.
— De milyenek a házaik?
— A földbe vannak építve. Rájöttek arra, hogy
nincs értelme a felszínen építkezni, mert sok termõ-
földet veszítenének, és ezért építik belül. A házak
fölött növényeket termeszthetsz és így minden opti-
málisan kihasználható.
— Mibõl vannak a házak?
— A falaik egyfajta homokból készülnek, amelyet
különbözõ kristályporral vegyítenek össze. Ezt hul-
lámok segítségével megolvasztják, akárcsak a ha-
jóknál, ebbõl a keverékbõl viszont nagy tömböket
öntenek, amelyek megfelelõ méretre vághatóak. Eze-
ket behelyezik a földbe, és olvasztással összerakják
tökéletes kockákat hozva létre.
— Vannak bútoraik?
— Igen, de másfajták, és az összes természetes
anyagból készül. Valami, ami nagyon hasonló a bam-
buszhoz és a fához, és nincsenek ruháik.
— Vagyis meztelenül járkálnak?
— Igen, de ez teljesen természetes. Szokatlan lenne
felöltözve.
— Nem fáznak?
— Nem, mert ha hideget éreznek, a Mátrixhoz for-
dulnak melegért.
— Hogyan?
— Ha fázom, ráhangolódom az Általános Mátrix-
ra, és meleget kérek. Abban a pillanatban a testem
felmelegszik, és a fázás érzete eltûnik. Olyan ez,
mintha a szervezetem segítene nekem, és felmelegí-
tene.
— Itt is meg tudod csinálni ezt?
— Igen, de nem tart sokáig, mivel itt rengeteg in-
terferencia van.
5
— És a fényt hogyan kapjátok?
— Ugyanúgy. Fényt kérek az Általános Mátrixtól,
és megkapom.
— Vagyis, ha én most fényt kérek, és rákapcsoló-
dom a mátrixra, megtelik fénnyel a szoba?
— Természetesen nem. Itt nem lehetséges még, de
az lesz. Jelenleg turbulenciák vannak, és te sem vagy
képes arra, hogy ezt megcsináld, fõleg nem hosszú
ideig. Talán figyelemösszpontosítás segítségével
sikerülni fog, de a hatás pár másodperc alatt eltûn-
ne, mert a Föld morfenergetikai mezeje nem engedi
meg.
— Azt mondtad, hogy még nem. Lehetséges lesz
majd?
— Még hamarabb mint hinnéd.
— Mikor?
— Elég hamar. Minden, amit mondhatok, hogy
meg fogod látni.
— Talán egy másik életben!
— Nem, persze hogy ebben.
— Részleteznéd?
— Hamarosan a bolygó rezgési szintet vált.
— Vagyis a híres 2012-es év!
— Igen. A bolygó be fog lépni az ötödik dimenzióba,
és akkor...
— Hogy léphet be az ötödik dimenzióba, amikor
mi a harmadikban vagyunk? Átugrunk a negyedi-
ken?
— Mi a negyedik dimenzióban vagyunk!
— Nem, nekünk egy háromdimenziós világunk
van. Ezt mindenki tudja.
— Mindenki, aki nem akarja elhinni, hogy az idõ-
tényezõ is egy dimenzió.
— Az idõ egy mértékegység!
— Akárcsak a hosszúság, szélesség és magasság!
— Igen, de ezt az emberek találták ki.
— És a hosszúságot, szélességet és abszolút min-
dent, ami mérhetõ és összeadható ezen a földön, az
emberek találták ki.
— Tehát mi belépünk egyenesen az ötödik dimen-
zióba?
— Valami ilyesmi, de azelõtt meg fogunk érteni és
tudatosítani bizonyos nézõpontokat, beleértve az
úgynevezett különbözõ dimenziókat.
— Azt akarod mondani, hogy mi lefekszünk, és
másnap, amikor felébredünk, az ötödik dimenzió-
ban leszünk?
— Nem fogunk csak úgy egy másik világban lenni,
mert sok dolog fog rázúdulni a földre. Ezek mind
elõjelek lesznek. Akárhogy is az átmenet három hó-
nap alatt történik meg. Ebben a három hónapban
meg fogjuk érteni, mi valójában a negyedik dimenzió.
— Milyen elõjelekre gondolsz?
— Elõször is a 2009-es év sorsdöntõ lesz. A máso-
dik részében különbözõ természeti katasztrófák
fogják érni a Földet, amelyek közül egyesek területi
veszteségeket fognak elõidézni. A víz elönti a földe-
ket, és ez több part menti települést érint. Majd nö-
vekedni fog a vulkáni tevékenység, ami ahhoz vezet,
hogy olyanok fognak feléledni, amelyeket már rég
kialudtnak gondoltak. Felerõsödnek a földrengések,
és különbözõ területeken fognak egyidejûleg pusz-
títani. 2011-ben az emberiségnek egy erõs nap-
széllel kell szembenéznie, ami képtelenné teszi az
elektromos energia használatát. Az elektromág-
neses szelek törölni fogják az információs rendsze-
reket, használhatatlanná téve azokat.
— Meg tudnád mondani nekem, hogy mikor indul
a következõ ûrhajó az Inuára, talán kapok még egy
jegyet!
— Sajnos nem létezik járat ebbe az irányba!
— Az elmondásból azt vettem ki, hogy egy sötét
idõszak vár ránk.
— Egy olyan, mint bármilyen más idõszak. A Föld
elindítja a megtisztulást, és mindannyiunknak ezen
keresztül kell menni. Nehéz idõszak lesz, de ami jön,
azért megéri. Valami más világ vár ránk. Nem tu-
dom elmagyarázni neked, hogy megértsd. Ezeket a
dolgokat meg kell élni, látni, másképpen nem tudod
semmihez sem viszonyítani.
— Talán egy utópikus világ! Szép lenne a történet,
ha egy tökéletes világban ébrednénk fel.
— Ahogy elmondtam, így lesz, de nem egyszerre.
Lesz pár teljesen felforgatott év, évek, amelyben min-
den meg fog változni, és mindent újra kell gondolni.
Gondolok itt a tudományra és vallásra.
— Hogy gondolod, mennyi ideig fog ez a rendbeho-
zatali idõszak tartani?
— Három és öt év között.
— 2012 elõtt vagy után?
— Után. Azelõtt meg kell értenünk, hogy nem
vagyunk egyedül a világegyetemben.
— Ahogyan én tudom, 2012-ben a Föld egy síkba
kerül a galaxis központjával, amely egy fekete lyuk.
Meg tudod mondani nekem mi a fekete lyuk?
— A fekete lyuk az a hely, ahol nincs dimenzió.
Teljesen üres. A világegyetem egyfajta nullpontja,
ahol a teremtés megszûnik létezni.
— Vagyis nem létezik semmi? Mire jó ez?
— Az a hely, ahol minden anyag szétesik egy ha-
talmas forgó erõnek köszönhetõen. Ide kihûlt boly-
gók, aszteroidák, üstökösök, porfelhõk vannak be-
szorítva. Ha akarod, összehasonlíthatod egy hatal-
mas keverõgéppel, ahova minden, ami bekerül,
szubatomi részekre esik szét, majd energiává alakul
át, mert semmi sem vesztõdik el.
— Azt mondják, hogy ezek más világokba való belé-
pési pontok.
— Nem, ezek azok, amiket mondtam. Az univer-
zumok közötti kapcsolatokat vortexek (örvények)
segítségével hozzák létre, amelyek a teremtés kez-
dete óta léteznek. Természetesen ilyen örvényeket
mesterségesen is létre lehet hozni.
— Hogyan?
— A gondolat erejével és hatalmas kristályok se-
gítségével. A elképzelés kristályba való vetítésével
6
egy gondolatforma keletkezik, ami felerõsítve zavart
idéz elõ a Mátrixban, ami a maga során fizikailag,
vagyis az ûrben, egy fajta csatornát hoz létre, egy
alagúthoz hasonlót univerzumok közötti kapcso-
lódási pontot valósítva meg.
— Ezek után úgy kell értenem, hogy több világ-
egyetem is létezik?
— Tíz van belõlük.
— És minden univerzum ugyanolyan, mint a miénk?
— Azok egyediek. Csak a teremtésükben hasonlí-
tanak, és van megfelelõjük a Mátrixban, de minde-
gyik különálló, és megvan a saját rendszere.
— És az Isten mindeniknek az irányítója?
— Függ attól, hogy melyik Istenre gondolsz.
— Amelyikhez imádkozunk.
— Igen, mi ugyanazon Istenhez imádkozunk,
amelyet örököltünk, de nem õ a Teremtõ. Minden
Univerzumnak megvan a saját teremtõje és a saját
vezetõ entitásai, de minden fölött valami hatalmas,
végtelen áll, egy energiaforma, amit mi a Legfelsõ
Istennek nevezünk, az Eredet, a Végtelen. Az összes
teremtmény Benne van. Vagyis az összes Univer-
zum, Világ, a többi Irányító Isten és entitás. Õ min-
dent magába foglal.
— És létezik rajta kívül még valami?
— Nem tudom, nem hiszem. Nem hiszem, hogy
valaki ezt tudná!
— De ha õ egy másik Istennek lenne a része?
— Érdekes gondolat, de az inuakiknak minden le
van írva a Törvények Könyvébe, és nem láttam és
nem hallottam hasonlóakról. Talán létezik, de akkor
senki nem jutott el arra a tudatossági szintre, hogy
bebizonyítsa ezt a dolgot.
— Akárhogy is, nem számít. Az már túllépi a fel-
fogóképességünket.
— Igen, mert mi mindent a földi tudomány és tu-
dás alapján értékelünk, de ezek csupán a felebarát-
jaink által kreált akadályok. A teremtés teljesen más.
Semmi köze ahhoz, amit mi tudunk, vagy felfogunk.
Az ember nem csak egy mechanizmus, valami
sokkal mélyrehatóbb.
— Ezt mindannyian tudjuk! Bennünk egy halha-
tatlan lélek van bezárva.
— Nincs bezárva!
— Vagyis?
— A lélek, ahogy te mondod, nem található a testen
belül, vagyis nem teljesen.
— Hol található?
— Õ fent van, minden entitás fölött.
— Hogy van ott?
— Hadd, magyarázzam el. Minden ember fölött
egy léggömbhöz hasonló valami van. Ez egy átlátszó
képzõdmény, fehéres, amiben a fizikai forma egy-
fajta másolata van. Úgy képzeld el, mintha egy kicsi
másolatod lenne. A léggömb egy vastag, csavart fo-
nallal van hozzákötve a testhez, amely ebbõl a kép-
zõdménybõl megy ki, és a testhez kapcsolódik a fej
tájékán. A fonal körülbelül 15-20 centiméter vastag.
Vagyis körülbelül ennyi a felnõttkorban, mert a szü-
letéskor nagyon vékony, kb. Egy centiméter. Aho-
gyan az ember halad az idõvel, úgy vastagszik, a
halál közeledtével pedig vékonyodik, elõsegítve ezál-
tal, hogy könnyen szétváljon a testtõl.
— Jó, de ha a személy fiatal és egy balesetben hal
meg?
— Ez nem számít, mert a mérete megfelel egy fel-
nõtt emberének. Baleset esetén hírtelen szakadás tör-
ténik. Ez egy erõszakos, fájdalmas elválás.
— És ez minden? Mi hozzá vagyunk kötve egy
valamiféle lufihoz?
— Nem, természetesen. Ez az egyszerû módja,
hogy elmeséljem neked ezt az aspektust. Mi ehhez
a lufihoz egy fonallal vagyunk hozzákötve, de a test-
tel való kapcsolódás helyén ezernyi szétágazás van,
amelyek az egész test belsejében megtalálhatóak.
Ezek olyanok, mint valami gyökerek. Különbözõ szí-
nük és vastagságuk van. Például az ujjak szintjén
vékonyak és kékek.
— Mi történik akkor, amikor az ember elveszti az
egyik kezét? Visszahúzódnak?
— Nem. Ott maradnak, mintha a kéz továbbra is
létezne.
— Mi történik velük a halál pillanatában?
— Mielõtt a fonal elszakadna, elkezdenek vissza-
húzódni. Elõször a kezekben és lábakban levõk, majd
a vállakból és csípõbõl, következik a gyomor és a
fej, és utolsóként a szívben levõ húzódik vissza.
— Hova húzódnak vissza?
— Az összes elõször egy csatornába húzódik visz-
sza, ami a gerincoszlopban van. Még a szívben levõ
is. Itt maradnak körülbelül három napig, és csak
azután szakad el a fonal, és mehet el a gömb.
— Igaz az, hogy az ember magával viszi a tetteit?
— A tetteit nem. A jellegzetességeit, képességeit,
hibáit igen.
— És a tettei hol maradnak?
— Õk a Mátrixban maradnak. Oda mentek, amikor
azok megtörténtek és ott is fognak maradni.
— Mi ezt Akasha Krónikájának nevezzük
— Ez a Teremtés Általános Mátrixa.
— Egy hatalmas adatbankhoz hasonlít, egyfajta
gigantikus számítógéphez?
— Igen, így is mondhatjuk, de a számítógépet va-
laki létrehozta, míg a Mátrix mindig létezett. Az nem
volt teremtve. Õ hozott létre minket.
— Te Mátrixnak hívod Istent?
— Nem. Isten a Mátrix irányítója. A Mátrix önálló-
an létezik. Egy energiaforma.
— Nem értem. Ki tudnád fejteni bõvebben?
— Nem tudom hogyan.
— Isten és a Mátrix különbözõ fogalmak?
— Nem, de nem ugyanaz a dolog. Isten és a Mátrix
mindig létezett. Ugyanaz az energia felépítésük, de
nem ugyanazok a dolgok. Isten dolgozhat a Mát-
rixszal, miközben a Mátrix nem tud csinálni semmit
vele. A Mátrixból származik a Teremtés.
7
— Írd le a Mátrixot.
— A Mátrix az energia elsõdleges formája. Itt
található minden gondolatforma, fogalom, lenyomat
és energia, ami létre volt hozva, vagy lenni fog az
összes univerzumból.
— Ez valami Szentlélek, amit Isten az emberekbe
lehelt, amikor létrehozta õket?
— Valami olyasmi. Az emberek és minden a Mátrix
energiájából volt teremtve, de a lélek Istentõl szár-
mazik. Csak a lélek része Istennek.
— Mi tudjuk, hogy az Úr hasonmására voltunk
teremtve.
— Mindent az Úr teremtett, a növényeket, állato-
kat és a köveket is. A forma, jellegzetességek, tulaj-
donságok a Mátrixé, mert az õ energiájából voltak
leszakítva. A fogalom tehát a másolat, kivetítés is a
Teremtõ énje.
— A növényeknek is megvan ez a gömbjük?
— Igen, mindennek. A növényeknek, állatoknak
és a köveknek is. És minden olyan entitásnak, amit
most nem láthatunk, amikor inkarnálódva va-
gyunk.
— Jó, de...
— Meg szeretnék állni. Fáradtnak érzem magam.
Eltávozása után a fotelbe ülök, ahol õ ült azelõtt.
Megpróbálom érezni a jelenlétét, hogy azonosuljak
vele. Arra gondolok, milyen érettség és bölcsesség
lakozik ebben a törékeny testben.
Megpróbálom átvenni a megéléseit, gondolatait.
Egy rakás gondolat fogalmazódik meg a fejemben.
Szeretném, ha mindenre válaszolna, hogy siettes-
sem, de biztosan tudom, hogy helytelen lenne túllép-
ni a határt.
III.
— Kérlek, folytassuk onnan, ahol megálltunk az
elõzõ beszélgetésnél.
— A növényeknél és állatoknál maradtunk.
— Arról a gömbrõl beszéltünk.
— Igen, az mindennél létezik. Minden, ami teremt-
ve volt, rendelkezik ilyesmivel. Tudod, amikor az
ember csinál magának egy házat, az elõször valami
semmihez sem kapcsolódó gömb formájában jelenik
meg. Az annak a személynek a környezetében lebeg,
aki kitalálta. Ahogy az ember közeledik a befejezés-
hez, úgy rajzolódik ki jobban. Abban a pillanatban,
amikor megkezdõdik a munkálat, eljön, és hozzá-
kapcsolódik az illetõ helyhez, addig marad ott, amíg
a ház létezik.
— És ha vásárolsz egy új lakást vagy egy új házat?
Arra gondolok, hogy nem egyedül csinálod, hanem
mástól veszed meg.
— Akkor a gömbbel együtt veszed, mert az a helyé
és nem a személyé. A dolog rossz oldala, hogy átve-
szed az emlékeit és megéléseit azoknak, akik ott lak-
tak. A bánatot, az örömöt és a halált.
— És ez befolyásol minket?
— Igen.
 — Vannak olyan személyek, akik kitisztíthatják a
házat. Energetikailag és rezgésszinten. Õk ki tudnak
olvasni bizonyos dolgokat, amelyek azon a helyen
történtek.
— Igen, mert azok rákapcsolódnak erre a gömbre,
és információkat gyûjthetnek belõle. Ha van képes-
ségük rá, õk meg tudják tisztítani az interferenci-
áktól és a töltésektõl.
— De nem tudnák megszüntetni és egy újat hozni
létre helyette?
— Nem, mert az illetõ helyé. A teremtésével együtt
hoztak létre, és addig létezik, amíg a teremtett tárgy
el nem tûnik. Ez egy törvény.
— Tehát Isten megalkotott minket, és nekünk is
van egy ilyen gömbünk. Mi teremthetünk, és amit
kigondolunk, annak lesz egy ilyen gömbje?
— Nem ugyanilyen, csak valami hasonló. Igen, így
van, mi teremthetünk, mert mi részei vagyunk Is-
tennek. Ezért tud az ember fejlõdni, kitalálni új dol-
gokat. Ez az aspektus jelenti a fejlõdés, a haladás
alapját.
— Ez azt jelenti, hogy mi képesek vagyunk a Mát-
rixszal dolgozni.
— Igen. Mi mindenképpen a Mátrixszal dolgozunk,
még akkor is, ha nem találunk ki semmit, mert
minden megélésünk és tettünk a Mátrixhoz megy.
— De miért?
— Mert azok energiaformák, és a Mátrix az, ami
tárolja az energiát.
— És a karma, sors, csak innen jön?
— Nem jön, mivel ott található. Elkövetsz egy cse-
lekedet. Mondjuk, segítesz valakin, hogy meggyó-
gyuljon. A Mátrixba bemegy az energia-forma, a jó
gondolat, a máson való segítés szándéka, és nyomot
hagy ott. Ez konzerválódik ott és abban a percben,
amikor szükséged van rá, visszaküldõdik hozzád.
— És a rossz tettekkel mi történik?
— A rossz tettek, ha nevezhetjük így, lényegében
negatív energiájú gondolatformák. Nem történik
semmi a Mátrixban miattuk. A személynek kell szen-
vednie értük. Amikor szükség lesz rá, ezek visszakül-
dõdnek a személynek. Tudod, valójában egyensúly-
nak kell lennie. Ahogy minél több negatív gondolat-
formád vagy cselekedetformád van, annál jobban
válsz a célpontjukká. Ezek amolyan balszerencsék.
— De az embernek nem a jólét és harmónia felé
kéne hajlania?
— De igen, mert a Mátrix elsõdleges állapotában
harmónia, szeretet, tökéletesség. Ezért minden olyan
dolgot, ami nem felel meg a polaritásának, ki kell
szedni, és eltüntetni. És hogy lehet ezt a dolgot meg-
csinálni?
— Vissza kell küldeni annak, aki létrehozta, mert
csak a teremtõje tudja elemeire és energiájára lebon-
tani.
— Jó, de léteznek a karmák angyalai?
— Igen, itt így ismerik õket, de ezek a Mátrix irá-
nyító entitásai. Ezek tökéletes harmóniában vannak
8
vele, benne élnek és az egyensúly megtartásáért fe-
lelnek. Így õk felügyelik azt, hogy testfelvételkor be-
tartsák a törvényeket. Az ember visszaveszi azt,
amit adott. A Mátrix eredetileg egészséget, békét,
intelligenciát adott neki, õ pedig gyûlöletet, ellensé-
geskedést és szenvedélyt, akkor ezeket a rezgése-
ket kapja vissza.
— A következõ életében?
— Igen, de nem feltétlenül. A legjobb az lenne, ha
ebben az életében kapna mindent vissza. Sokkal
könnyebb lenne.
— De mi mindannyian egyenlõk voltunk egyszer?
Nem?
— Mi mindannyian egyenlõk vagyunk. Minden,
ami az Univerzumban és a Mátrixban van, egyenlõ.
Mindenki össze van kötve itt a földön. A Mátrix
ugyanazon szegmenséhez tartozunk. Inua például
egy másik szegmenshez tartozik, ennek ellenére mi
a Mátrix szintjén vagyunk összekötve vele (az Inuá-
val). Különállóak vagyunk, de mégis valahol egy
helyre tartozunk.
— Ez azt jelenti, hogy az inuakik a testvéreink?
— Igen. Ugyanahhoz az energiához, gondolathoz,
tervhez, teremtéshez tartozunk. A Mátrixban van
egy bizonyos szegmensünk, amibõl létrehoztak. An-
nak az energiája megfelel a mi energiánknak, és be-
folyásol minket. A tudatalatti szintjén vagyunk ösz-
szekötve. Ám ami valakivel történik, az mindenkivel
történik. Mi több, a Föld és a Naprendszer szoros
kapcsolatban van az emberrel. Egy ember tettei az
összest befolyásolják.
— Jó, de miért lennék én felelõs azért, ha egy ember
le akarja dobni az atombombát?
— Mert te hallgatólagos beleegyezésedet adtad. Ha
azok, akik nem értenek ezzel egyet, összetartaná-
nak, vagy legalább te arra gondolnál, hogy ez a dolog
nem jó, hiszen rossz, és meg kell állítani valahogyan.
Ha a teljes szívedbõl kívánnád, hogy ez a dolog ne
történjen meg, a te gondolatformád eljutna a Mát-
rixba, az energiahullámokká alakulna, és azokat
más személyek foghatnák fel. Manapság a Földön
az emberiség súlyos közönyben él. Az embereket
még a béke, és a csend sem érdekli. Igazi vágyakra
gondolok, amelyek a lélekbõl fakadnak, nem csak
azért vannak kifejezve, hogy jót okozzanak.
— Én nem hiszek abban, hogy a békevágyam
önmagában eredményhez vezetne.
— Te nem hiszed, a többiek még annyira sem. In-
kább ne törõdjünk ezzel, és hagyjuk a dolgokat a
maguk medrében arra alapozva, hogy mások ügye-
sebbek, felkészültebbek, megcsinálják helyettünk.
Miért dolgozzál, amikor lazítani is lehet?
— Ez nem teljesen igaz, mi nem ismerjük ezeket a
dolgokat. Valamit hallottam, de senki nem hiszi,
mert azokat nem lehet bebizonyítani.
— Be lehet bizonyítani, de mindannyiunknál belül-
rõl kell jönnie és nem mások által mondva. A földieket
megtanították, hogy mások elképzelései, elõítéletei
vagy információi alapján döntsenek. Azt mondták
nekünk, hogy megszületünk, élünk és meghalunk.
Miért? Ki döntötte ezt el? Isten?
— Nem. Mi döntöttük el. Mi egy gondolat-energia-
formát hoztunk létre a Mátrixban, amelyhez termé-
szetesen mindannyian rácsatlakoztunk, vagy még a
gyermekeinket is rácsatoljuk, tudományosan meg-
magyarázva ezeket a dolgokat. Mi programoztuk be
magunkat. Neked kéne mondanod, hogy nem szeret-
nél csatlakozni, hogy nem fogadod el, hogy nem tar-
tozol a csoporthoz, hogy mást szeretnél.
— És sikerülni fog?
— Persze, sõt! Egy új gondolat-energia-formát
fogsz létrehozni, amihez fel fognak sorakozni mind-
azok, akik szeretnék megismerni vagy megértik azt.
— És hogy csináljam, hogy megértsék?
— Én azt ajánlom mindenkinek, akik elolvassák ezt
a könyvet, hogy csatlakozzanak rá minden vasárnap
22.30-kor az új gondolatenergia-formára. Mi most
egy gondolatenergia-formát hozunk létre, amely azt
mondja, hogy az ember halhatatlan. Megszületik,
felnõ és így marad. Erõs, egészséges, életerõs.
— Jó, de ez azt jelenti, hogy túlnépesedünk. Hogy
végtelen sok ember születik.
— Ne idegeskedj, minden szabályozva van. A lélek-
számot csak a Mátrix határozhatja meg. Másképpen
nem megy.
— Ha nem hal meg senki, de mégis el szeretnél
menni?
— Ez magától szabályozódik.
— Jó, próbáljuk meg. Minden vasárnap 22.30-kor.
Mit kell tennünk?
— Öt percen keresztül ismételve azt mondjuk,
hogy fiatalok vagyunk, érettek vagyunk, egészsé-
gesek vagyunk, életerõsek vagyunk, jók vagyunk,
szeretetteljesek vagyunk, és nem létezik halál.
Örökké élni fogunk.
— Megpróbálni megpróbálhatjuk, de ha mindenki
másképp gondolja, vagy ha hozzátesz még valamit?
— Minden szó felszabadít egy fajta energiát és
színt. Az a gondolatenergia-forma a mátrixból,
amelyet mi hoztunk létre, azok számára lesz elér-
hetõ, akik hasonló rezgést küldenek. Semmi nem
zavarhatja meg, mert az egy bizonyos hullámhosz-
szon, frekvencián volt létrehozva.
— Jó, így fogunk eljárni.
— Megéri!
— Azt mondtad, hogy minden, amit az ember csi-
nál, az elején egy gömb formájában jelenik meg, és
utána valósul meg anyagi szinten. Mi van azokkal
a dolgokkal, amiket mások csináltak, és mi megvá-
sároljuk?
— Nekik megvan a saját gömbjük. Például, amikor
egy számítógépet veszel, annak alapjául egy elkép-
zelés szolgált, amely egy gondolatenergia-formát
hozott létre, amely materializálódott. A kezdeti ob-
jektumnak megvan a gömbje, amihez a többi kap-
csolódik.
9
— Vagyis, ha vásárolsz egy ruhát, annak nincs
meg a saját gömbje?
— Nem, õ az eredetivel van összekötve.
— Jó, de például tudjuk, hogy vannak átkozott
gyémántok, amelyek a tulajdonosuknak bajt okoz-
nak.
— Emberek által létrehozott dolgokról beszéltem.
A természetben mindennek megvan a Mátrixból
származó gömbje. Vagyis mindennek, amit Isten ho-
zott létre, megvan a saját, egyedi gömbje, amely egy
másik nagyobbhoz kapcsolódik; az ember által te-
remtetteknek saját gömbjük van, de ezek közösek,
csak egy van belõlük, függetlenül, hogy hány má-
solatot készítenek róluk, és más energiájuk van, kü-
lönböznek a Mátrixból származóktól.
— Ha a szomszédom ugyanahhoz az építõhöz
megy, és az enyéméhez hasonló házat épít?
— Nem számít, lehet ugyanolyan, de saját gömbje
lesz, mert a létrehozó változik.
— És hogy van az, hogy a ruha megtartja az em-
ber lenyomatát, aki viselte azt? Azt jelenti, hogy az
energia a közös gömbbe jut, és onnan mindenki ki-
veheti?
— Nem, a megmaradt energia a tárgy valamiféle
lenyomata. Ha például örökölsz egy ágyat, részed
lesz a benne alvók megéléseinek. Ha megtisztítod,
megváltoztatod a huzatját, megfested, az energia
eltûnik, újjá válik. Ha a lenyomatot benne hagyták
volna a gömbben, az nem lett volna kiszedhetõ.
— És az állatok?
— Azoknak saját gömbjük van, de kisebbek, ame-
lyek a maguk módján egy nagyobb, hatalmasabb
gömbhöz csatlakoznak, amelyben megtalálhatóak
a faj jellegzetességei. Ez történik a kövekkel, növé-
nyekkel és a többivel.
— Megértettem. Amikor egy ember meghal, hová
megy a gömbje?
— A Mátrixba, a szegmenshez, amihez tartozik.
— Létezik pokol? Arra a pokolra értem, amire álta-
lában gondolunk?
— Nem tudom, mit értünk a poklon, de a gömb a
saját helyére kerül, amely megfelel a tartalmának.
A mátrixszegmensünk több szintbõl áll. A gömbök
a nekik megfelelõ rezgésszinten vannak.
— Vannak, és mit csinálnak? Egyszerûen ott van-
nak?
— Nem, kapcsolatba lépnek azokkal, akik ott van-
nak, a nekik megfelelõekkel.
— Ez nem idõveszteség?
— Én is ezt mondom neked. Mi azt akarjuk, hogy
minél hamarabb felnõjünk, és egyúttal, hogy minél
hamarabb meghaljunk, hogy visszajussunk a Mát-
rixhoz. Miért? Még nem sikerült megértenem. A mi
helyünk azon a bolygón van, amelynek részei va-
gyunk. Minél többet kell segítenünk, tökéletesíte-
nünk. El kell jutnunk az igazság és teremtés megis-
meréséhez, de idejövünk, és sietünk, hogy elmehes-
sünk.
 — Felfogod, mit jelentene, ha Hitler, a gyilkosok
vagy a diktátorok végtelenségig élnének?
— Többet nem lenne lehetséges. Ha az emberiség
az élethez, békéhez, egészséghez és örökkévalóság-
hoz csatlakozna, nem jöhetnének többet ide, amíg
nem válnának olyanná, mint a többiek. Ki lennének
zárva a Mátrix által a reinkarnáció alól (az itteni
reinkarnációra gondolok). Az nem engedné meg töb-
bet nekik, és a rezgésüknek megfelelõen ki lennének
taszítva a Föld mátrixszegmensébõl, illetve olyan
helyre vinnék õket, ami megfelel a rezgésüknek. Meg
kell értened, hogy a többség szabja meg az irányt.
— Jó lenne, ha a vezetõink egy részét eltávolítanák
és elvinnék innen!
— Akarjátok! Valójában minden egyes vasárnap
este akarjuk együtt, hogy akik nem felelnek meg a
Mátrix igazságainak, azok kiszedve legyenek, eltá-
volítva, elszállítva egy másik szegmensbe!
— Én azt hiszem, hogy ez egy karma dolog. Ezt
érdemeljük.
— Ostobaság. Ezt mondván, mi egyetértünk velük,
és õk lényegében a mi segítségünkkel maradnak
itt. Nekünk nincs semmilyen karmánk. Valójában
az ember azon a ponton van, hogy befejezze a kar-
ma törvényét. Mi nem tartozunk senkinek sem-
mivel, így tehát nem kell fejet szegnünk. Meg kell
mondanunk, mindenki saját maga, kiáltanunk kell
a szomszédoknak, rokonoknak: Vége! Elegünk
van! Elég volt idáig! Állj! Mostantól kezdve szaba-
dok vagyunk! Kérjük a Mátrixot, hogy vigyen el
mindenkit, aki megszegi a játékszabályokat, aki az
Igazság ellen szegül, aki valamilyen formán leigáz
és elnyom. Az altalajkincsek, a víz, a levegõ, az éle-
lem, az üzemanyag, a bolygó gazdagságai mind-
annyiunkat megilletnek. Badarság, hogy teremtésé-
nek egy részét Isten csak egyetlen ember, egyetlen
család kezébe adta volna. Miért? Kérjétek a jogaito-
kat! Saját magatokért, a leszármazottaitokért tegyé-
tek!
— Milyen szépen és egyszerûen hangzik! Megér-
ted, hogy ez egy utópia? Akik a bolygó gazdagságát
birtokolják már évszázadok, generációk óta, rendel-
keznek ezzel az elõjoggal.
— És az elsõknek ki adta ezt a jogot? Isten döntött
így? Van valamilyen papírjuk? Valamilyen egyez-
ségük vele? Õk egyedül adták maguknak. Elvették
azt, ami nem az övéké, de még rosszabb, mindany-
nyinktól elvették.
— Jó, de ha a tulajdonjogot nem tartanánk be, ká-
osz lenne!
— Nem, mert akkor az emberek megértenék, hogy
minden az övéké és elvehetnének bármit, bármikor,
amikor szükségük van rá. Többet venni annál, mint
amire szükség van, értelmetlen. Ha nem versenge-
nénk a szomszéddal, ha nem csodálnánk meg egy
házat vagy egy autót, akkor mi lenne? Tudd meg,
hogy neked is bármid lehet, ha akarod vagy kívánod.
— Szép lenne!
10
— Én csak annyit mondok, hogy így kell lennie és
biztosan így is lesz. Az emberek és a bolygó megér-
demli ezt. Ahhoz a ponthoz érkeztünk, hogy az em-
beriségnek kezébe kell vennie a saját sorsát, hogy saját
maga döntsön, egyedül gazdálkodjon, és megfontoljon
dolgokat, megalkossa a maga törvényeit, és kiválassza
a vezetõit. Többé ne engedje meg, hogy az igazság és
az élet elvétessék tõle.
— Hogy csinálhatjuk meg ezt?
— Elsõsorban, higgyetek abban, hogy minden meg-
változtatható. Másodsorban kérjétek a Mátrixtól a
rabságból való felszabadítást és a szabad kormány-
zás jogát.
— Ám mi vagyunk azok, akik a vezetõket válasz-
tottuk!
— Nem, semmiképpen sem. Õk választották ma-
gukat. Máskülönben, akik a bolygót vezetik, mindig
ugyanazok. Igaz, hogy változnak, úgy értem fizika-
ilag, név szerint, hely szerint, de õk több ezer éve
ugyanazok. Egymást váltják, ide-oda sétálnak, de
lényegében, mint gondolatenergia-formák mindig
ugyanazok.
— A különbözõ okkult szervezetekre gondolsz,
amelyekrõl azt állítják, hogy a világot vezetik?
— Igen, azzal a módosítással, hogy azok tényleg
vezetik. Az egész: a választások, a demokrácia, a sza-
badság, a törvények valójában egy színlelés, egy csa-
lás. Gondolkodj! Ha odatesz egy papírt, hogy köte-
lezõen két államelnök közül kell választanod, és az
egyik erõszakos, a másik meg gyilkos, nincs más
választásod. Melyiket választod?
— Egyiket sem. Nem megyek szavazni.
— Persze, és az egyik mindenképpen gyõztes lesz.
Miért? Mert egyesek azt hiszik, hogy érveik vannak
az egyik vagy a másik mellett!
— Jó, de ha elmegyek, és az egyikre szavazok, a
logika azt mondja, hogy a kettõ közül csak az egyik
fog nyerni.
— Helyes, de megvan a lehetõsége, hogy bojkottál-
jad a választásokat. Hogy kinyisd a szádat. Ha senki
nem menne el, ha nulla jelenlét lenne, akkor egyik
sem gyõzne. Ez lenne az elsõ lépés.
— Igen, de elmennének az embereik, rokonaik…
— Sokáig érvelhetünk. Máskülönben az életet úgy
mutatták be nekünk, hogy logikus legyen. A megér-
zésre és a lélekre nem szabad hallgatni! Elõször pró-
bálj meg valamit, és csak utána mondd, hogy nem lehet!
— Talán megpróbáljátok ti, az újonnan jöttek,
mert mi elfáradtunk!
— Igen, egyszerûbb az örökséget okolni … sokkal
egyszerûbb, mint rávenni magad, hogy megold…
— Hát ti, a mostaniak, a kristály, indigó gyerme-
kekre gondolok... Apropó, te ezek közé tartozol?
— Nem. Õk másféle lelkek.
— Azt hallottam, hogy nagyon különlegesek...
— Igen, de nem mindegyik. Nem mindegyik, aki-
nek a felépítésében szerepel a lila szín jött azért ide,
hogy segítse a bolygót. A kristálygyermekek közül
egyesek azért voltak küldve, hogy destabilizálják,
éppen most, ebben a helyzetben. De különben Agh-
ton azt üzeni, hogy nem mindegyik hiperaktív és
rosszul nevelt gyermekkel kell elnézõen bánni. A jó
érzéknek semmi köze a mezõ színéhez. A szülõk
azok, akik bizonyos szempontból túltengõeknek
tartják és megpróbálják a nevelés kudarcát egyné-
hány olvasott dologra kenni. Ugyanúgy az autiz-
musnak kevés esetben van köze az e világba való
alkalmazkodással.
— Igen, de azt mondják az autista, hiányosságok-
kal rendelkezõ gyermekekrõl, hogy nem felelnek
meg a bolygó rezgésszintjének...
— Lehetetlen, hogy nem felelnének meg, mivel a
Mátrix ugyanazon szegmensébõl jönnek. Õk a Föld
kezdete óta ott vannak, megfelelnek neki, sõt függ-
nek tõle.
— És akkor mi van velük?
— Nem gondolok mindegyikre, de a nagy részük
hibázott a bolygó vagy az emberek ellen. Nagy, ha-
talmas hibákra gondolok. Õk halálukkal a Mátrix-
ban hagyják ennek a súlyát. Ez a maga módján a
következõ életben is kapcsolatot tart velük, és letar-
giát (közönyt) küld nekik, hogy ne legyenek képesek
ugyanazt a dolgot újra elkövetni és emellett, hogy
visszaküldje nekik azt a rezgést, amit csináltak.
Ezért a társaik elutasítják, kiközösítik õket. Ennek
ellenére a mi felelõsségünk, hogy segítsük õket, mert
õk hozzánk tartoznak. Egy bizonyos szinten össze-
kötõdünk.
— És a többiek, akik nem tartoznak ehhez a
kategóriához?
— Õk nemes lelkek, érzékenyek, különlegesek, de
akik az elõzõ létezésük egy bizonyos pontján szintén
nagyon megzavarták a Mátrix mezõjét. Valójában
nagyon kevesen vannak. Onnan ismered fel õket,
hogy nem agresszívak, és a problémáik ellenére sze-
retetet sugároznak; csendesek, udvariasak, érzik a
közeledés, a kapcsolattartás szükségét, és akik ve-
lük találkoznak, barátokként kezelik õket. Õk azok,
akik egy jól meghatározott céllal jöttek ide. A több-
ségük úttörõ, feltaláló vagy forradalmár volt. Hagy-
tak valamit az emberiség számára, bár lehet, hogy
rosszul használták vagy értelmezték és most azért
jöttek, hogy megváltoztassák azt. Forradalmasítani
tudnak bizonyos területeket. A problémájuk az,
hogy két világban élnek, ha kifejezhetem így ma-
gamat. Látják azt, amit mi nem látunk. Az embe-
reknek még nincs meg az a képességük, hogy se-
gítsék õket. Teletömik gyógyszerekkel, és bizonyos
szocializáló programokra teszik.
— Itt ellentmondok neked! Ezek a dolgok a segít-
ségükre vannak!
— Nem igaz. Abban segítenek, hogy olyanok le-
gyenek, mint a többiek, amikor õk különlegesek. Bé-
kén kéne hagyni õket, az árnyékba maradjanak,
hagyni kell, hogy kifejlesszék igazi képességeiket.
Õk azok, akik be tudják bizonyítani, hogy más is
11
létezik az anyagon túl, hogy a gondolat ereje a
legerõsebb rezgéshullám, hogy a tér és idõ uralható,
meghódítható.
— Már meggyõztél! Nem akarok ellentmondani
neked! Beszélnél nekem az indigó gyermekekrõl,
akik segíteni jöttek a Földért? Õk honnan jönnek?
— Õk vagy a Földnek megfelelõ szegmensbõl vagy
más szegmensekbõl jöttek. Akik a Mátrix ugyan-
azon helyérõl jönnek, azok emelkedett entitások,
akik új irányvonalakat nyitnak. Akik máshonnan
jönnek, azok magasabb entitások, a Mátrix más
szegmensébõl származnak, a bolygó segítése a cél-
juk. Mindkét kategóriának megvan a képessége,
hogy tudatosan rákapcsolódjon a Mátrix memóriá-
jára, és felhasználja a tudását. Õk alkalmazkodnak
a legjobban és leghamarabb az új rezgésszinthez.
Õk azok, akik képesek lesznek visszaszerezni a Föl-
det, és bánni vele.
— És velünk, többiekkel, akik nem fognak az új
paraméterekre hangolódni, mi fog történni?
— Õk a Mátrix egy másik szegmensébe lesznek
vezetve. Máskülönben a belsejében ez bármikor meg-
történik. Egy idõ után kitisztulnak a szegmensek.
Összegyûlnek azok, akik egy bizonyos energetikai
és rezgési szintnek felelnek meg, és létrehoznak egy
új mátrixszegmenst.
— Mint egyfajta új közösség?
— Igen, pontosan. Ezek egy helyre lesznek téve,
és ott maradnak, amíg nem indul be egy új tisztulási
folyamat.
— Ez a helyzet, amiben mi jelenleg vagyunk?
— Gondolkodj, ide is egyforma rezgésûek voltak
hozva. Százezer év alatt eltávolodtunk egymástól,
és most elérkezett a kiegyenlítõdés pillanata.
— Ez az elsõ kiegyenlítõdés?
— Nem, ez a harmadik.
— Beszélnél nekem a többirõl?
— Nem, mert nem ismerem azokat.
— Értsem úgy, hogy idõrõl idõre az univerzum
szétválasztja az entitásokat? A jók együtt marad-
nak, és a rosszak elmennek?
— Nem tudjuk szétválasztani a jót a rossztól. A
Mátrix dönti el, ki marad, és ki megy el. Ez egy rez-
gési tényezõ.
— És ez a dolog mindig megtörténik? Egy helyre
vihetik az összes szegmens entitásait?
— Igen, de azoknak rezgésszinten meg kell egyez-
niük, és csak akkor, ha egy új, bizonyos rezgésszintû
szegmens létrehozását döntötték el.
— Hát nem különböznek az univerzumok, boly-
gók és fajok?
— Ahogy mondtam, egy bizonyos szinten összekö-
tõdünk. Ugyanabból a kovászból vagyunk gyúrva.
— Igen, de más törvényeknek engedelmeskedünk.
Ha összetennénk a földieket és az inaukikat egy
helyre, mi lenne?
— Ez lehetetlen, mert õk rezgésileg nem felelnek
meg. Inuakik azok voltak, akik mi most vagyunk.
Nem létezik már az Inuán olyan, aki megfelelne a
legfejlettebbnek itt a Földön.
— Vagyis õk jobbak, nyugodtabbak, szeretõbbek?
— Õk már nem zavarják meg a Mátrixot, sem-
mivel. Ellenkezõleg, segítik, hogy beállítódjon, pozití-
van feltöltõdjön.
— Hogy csinálják ezt a dolgot?
— A tetteikkel, gondolataikkal és megéléseikkel.
Tudják, hogy állandóan ehhez kapcsolódnak és har-
móniában élnek vele. Semmi értelme megzavarni az
egyensúlyt.
— Látom, hogy elkezdtél forgolódni. Megállni sze-
retnél?
— Igen, de elõtte jó lenne, ha megértenéd, hogy
mindennek van logikája. Semmi sem létezik vélet-
lenül és önmagától. Minden dolog vagy minden élõ-
lény mögött egy gondolat bújik meg, egy gondolat-
rezgés-forma.
— Igen, de egyeseket az emberek csinálták. Tehát
az ember is tud materializálni dolgokat.
— Igen. Sajnos nem csak jó és hasznos dolgokat.
— Az állatok megzavarhatják a Mátrixot?
— Nem, mert azok a központi gömbre csatlakoz-
nak, és ezt védõ entitások irányítják, akik nem en-
gedik meg.
— És az embereknek nincs?
— Nem, mert õk egyvalamiben mások. Istenhez
hasonlóak, akik képesek egy gondolatformával te-
remteni.
— Mondd csak, ezek az ötletek, mint például a ta-
lálmányok, nem léteztek korábban a Mátrixban, és
onnan kivehették azok, akiknek szánták?
— Igen, mondhatnánk. Egyes ötleteket már koráb-
ban kigondolták. Vegyünk például egy repülõt. Azt
több ezer évvel ezelõtt már az elsõ ember kitalálta,
aki feltette a kérdést, hogyan lehet a madarakhoz
hasonlóan repülni. Mindenki, aki erre a dologra gon-
dolt, hozzátette az energiáját, amikor is egy szép
napon, amikor valaki, aki ugyanarra a hullám-
hosszra került, továbbfejlesztette az ötletet, és gya-
korlatba ültette, materializálta.
— De nem léteznek Isten által létrehozott gondolatok?
— Nem. A Föld szegmensében levõ gondolatokat
az emberek hozták létre. Még léteznek más gondo-
latenergia-formák, amelyeket más szintek entitásai
hoztak létre.
— Nem értem.
— Tegyük fel, hogy az inuakik engedélyt adnak a
kristályok fényének fémek megmunkálásában való
felhasználására. Két megoldás létezik. Vagy reinkar-
nációra küldenek egy entitást, aki megõrizheti az
eredeti mátrixszegmens memóriáját, vagy egy gon-
dolatenergia-formát küldenek a Föld mátrixszeg-
mensébe. A második változatot használják a leg-
gyakrabban.
— Ez azt jelenti, hogy neked hozzáférésed lévén
az inuakik életének adataihoz, azért jöttél, hogy va-
lami különlegeset hozzál?
12
— Igen, de errõl a következõ alkalommal szeretnék
beszélni.
IV.
— Beszéljünk ma arról, hogy hogyan kerültél te ide
a Földre és miért. Te választottad a helyet és a szülõket?
— Nem igazán. Õk jelentették az egyik elérhetõ
lehetõséget abban a percben.
— És te eljöttél, felvetted a testet, és megszülettél,
mint gyermek?
— Nem születtem.
— Én azt hiszem, hogy születtél. Mi mást tehettél
volna?
— Ez egy kicsit bonyolult. Nekik volt egy gyer-
mekük, aki normálisan született kilenc hónap ter-
hesség után, mint minden földi lény. Sajnos, õ bete-
ges gyermek volt, következésképpen a programjá-
nak megfelelõen el kellett volna hagynia ezt a világot.
Akkor jöttem én, és átvettem a helyét.
— Lennél kicsit pontosabb? Nem értettem semmit.
— A gyermekük, Dávid azért született e világra,
hogy meghaljon. Ez volt a programjában. Neki a
hatodik hónapban kellett volna távoznia. Akkor úgy
döntöttek a Mátrixban, hogy én átveszem a helyét.
— Igen, de hogy? Nem jöttek rá, hogy más gyer-
mekük van?
— Nem, mert én ott voltam helyette.
— Eldöntötték, nem értem.
— A gyermek érzékenynek született. Egész idõ
alatt meg volt fázva. Hat hónapos korában az anyja
az ágyban találta, kómában. Elszaladt vele az or-
voshoz, ahol megpróbálták visszahozni az életbe, de
õ meghalt. Pár percig leállt a szíve. Akkor a lelke
szétvált a testétõl, és én felvettem azt. Az orvosok
azt hitték, hogy felélesztették, de nem így volt. Õ
távozott.
— És nem jöttek rá?
— Nem, képtelenség lett volna. Ugyanaz a test volt.
— Te azzal az öntudattal léptél be a testbe, hogy
vagy aki vagy?
— A belépéskor tudtam ki vagyok. Megpróbáltam
tudatosan feléleszteni, de a biológiai óra és a test
funkciói csak csecsemõként engedték meg, hogy
megnyilvánuljak. Aztán a tudatosságom önmagától
eltûnt. Elfelejtettem mindent, és keresztül kellett
mennem a tanulás állomásain, mint bármely ha-
landó.
— Miért?
— Hogy megtanuljak alkalmazkodni az emberek
és a hely rezgéséhez. Hogy megértsem a mentalitá-
sukat és az életmódjukat.
— Sok idõt vesztettél!
— Nem, dehogy, mert megkaptam a karácsonyt
a boldogságával és fényével, amely valójában a ked-
venc ünnepem. Anyám azt mondta, hogy fog jönni
az angyal. Olyan izgatott voltam, hogy nem tudtam
aludni. Akkor kezdtem el gondolatban beszélni, bi-
zonyos dolgokat kérdezve magamtól, és valaki el-
kezdett válaszolni nekem. Elég sok idõre volt szüksé-
gem, hogy megértsem. A legrosszabb az volt, hogy
magamra maradtam, mert sem anyám, sem apám
nem akart engem meghallgatni, sõt megtiltották,
hogy másnak beszéljek a dologról. Még a barátom,
Vladup is azt mondta, hogy furcsa vagyok, és ha
nem fejezem be ezeket a bolondságokat, nem fog töb-
bet játszani velem.
— Így vetted fel a kapcsolatot Aghtonnal?
— Valójában õ vette fel a kapcsolatot velem. Õ
mondta nekem, hogy egész idõ alatt figyeltek, de
csak akkor léptek kapcsolatba velem, amikor a kap-
csolatom a Földdel teljesen stabilizálódott.
— Miért?
— Mert megvolt a veszélye annak, hogy feleleve-
nítve ezt, el akarok majd menni.
— És rossz volt?
— Igen, mert egy küldetéssel jöttem, és ezt a dolgot
végig kell vinni.
— Aghton beszélt neked az Inuáról?
— Nem mesélt. Olyan volt, mintha egy filmet néz-
tem volna. Az elmém szemeivel néztem, mintha a tv-
t nézném a fejemben; mindent, az Inuára való szü-
letésemtõl az elmenésemig. Láttam a bolygó törté-
netét, újraéltem az életet, és visszaszereztem a tu-
dásomat. Amivel nem voltam tisztában, megkérdez-
tem, és õ válaszolt, képeket, hangokat és rezgéseket
mutatva nekem.
— Te meghaltál az Inuán, hogy ide jöhess?
— Nem haltam meg, hanem áttértem a másik
szintre, tudatosan szétbomlasztva a testem, és várva
a megfelelõ pillanatot, hogy ide jöhessek.
— Tehát a szülõk valahogy ki voltak választva!
— Nem, ez egy utolsó percben történt döntés volt.
— Azt mondtad, hogy vártad a megfelelõ pilla-
natot!
— Igen, de a szüleim nem ezek voltak, hanem egy
fiatal pár, akik egy ezoterikus irányzatot képvisel-
tek, amely valójában egy nagy misztikus iskola utód-
ja volt. A lánynak terherbe kellett volna esnie és meg
kellett volna szülnie engem, így reális támogatást
kaptam volna, és sokkal korábban és optimális kö-
rülmények között nyilvánulhattam volna meg.
— És õk meggondolták magukat, nem akartak
többet a gyermeket?
— De igen, meg voltam tervezve. Sõt elindítottam
az entitás megtestesülésének folyamatát, de anyám
meggondolta magát, és megszakította a terhességet.
— Ha te egy különleges, segített entitás voltál, mi-
ért nem mondták meg neki?
— Megmondták neki, de õ úgy gondolta, hogy túl
fiatal. Álmokat is küldtek neki, megéléseket, de a
félelem miatt nem értette meg. Valójában a félelem
és a gyûlölet az egyedüli földi érzelmek, amelyek
meggátolják a tudás és a fejlõdés kibontakozását.
— És nem várhattál még?
— Nem, mert nem maradhatok sokat a Mátrix-
ban. Ha többet idõztem volna, el kellett volna vegyül-
13
nöm vagy, hogy inuakiként újraszülessek. Így vet-
tem át Dávid helyét.
— A Mátrixban csak egy bizonyos idõ áll a ren-
delkezésedre?
— Igen, egy különleges megtestesülést megelõzõ-
en megmaradnak a sajátosságaid és a mátrixbeli
memóriád, de a benne lévõ energia megzavarhatja
az entitás egységét, miután túllépett egy bizonyos
idõt.
— És Dávid entitásával mi történt?
— Õ visszatért a Mátrixba, és egy másik lehetõ-
ségre vár, hogy visszajöjjön.
— És ez helyes vele szemben?
— Igen, mert egy magasabb helyre került vissza,
mint ahonnan jött.
— Miért?
— Mert a program, amivel érkezett a testre volt
hagyva, amit én átvettem.
— Vagyis átvetted a karmáját?
— Nem éppen, te a karmát másképpen értelme-
zed. Én átvettem a nagyrészét azoknak a zavarok-
nak, amit a múltban a Mátrixban hagyott, de csak
azokat, amelyeket most megoldani hozott ide. A
többi abban a mátrixszegmensben van, ahol most
tartózkodik, és akkor fogja elhozni, amikor ezt el-
dönti magában.
— Ez azt jelenti, hogy te szembe kell, nézzél a
problémáival?
— Igen.
— És ha komoly egészségi gondjai vannak? A jö-
võre gondolok.
— Túl tudom tenni magamat rajtuk, mert ez egy
egyveleg, amit õ hagyott és amit én hoztam ma-
gammal. És ezen kívül minden megoldható, ha tu-
dod hogyan kell.
— Igen, természetesen, ha tudod hogyan.
— Mi tudjuk, a probléma az, hogy földiek nem
akarják tudatosítani ezeket a dolgokat.
— Leírnád nekem a testátvétel folyamatát?
— Igen. Ez az ellentétese annak, amit halálnak
hívunk, csakhogy a gömb abban a pillanatban sza-
badul fel, amikor a fonal elválik a testtõl, egy másik
veszi át a helyét. Ez kezd szétágazni, belépve a fej-
tetõn keresztül a hátgerincbe, majd a szívbe és in-
nen a gyomorba, fejbe és végtagokba, majd pedig
a test egy fényesség többletet kap, amely a mátrix
mezõjébõl lép ki. Színében és erejében a villámhoz
hasonlít. Ez egy rövid, de nagy intenzítású felvilla-
nás. Utána magadénak érzed a tested. Érzed a fájdal-
mat, éhséget, szúrásokat, a saját kedved szerint
irányíthatod és utasíthatod. De nekem, ahogy
mondtam, korlátozott mozgáslehetõségem volt,
mivel a fej csak egy hat hónapos gyermek isme-
reteit tarlamazta.
— Ha egy entitás egy felnõtt testet vesz át? Le-
hetséges?
— Igen, de akkor rendelkezik a felnõtt test elõ-
nyeivel és sokkal több lépést tehet meg.
 — Ez azt jelenti, hogy magától aktiválná a tuda-
tosságát?
— Nem. Neki is alkalmazkodnia kell a testhez a
hely rezgésével, a Föld pulzusával.
— Jó, de ez azt jelentené, hogy nagy üressége, am-
néziája lenne. Nem emlékezne semmire, nem ismer-
né meg a rokonait, barátait.
— Nem lenne amnéziája, mert a test felvevésével
átvenné az információit is. A jelenlegi élet emlékei
tárolva vannak a Mátrixban és a fejben is. Valójában
a Mátrixba a tettek gondolatenergia-formája jut el,
az emlékek a testben maradnak tárolva. Akárcsak
a tapasztalatok és érzelmek.
— Ezek nem befolyásolják a Mátrixot?
— De igen, ezek zavart idéznek elõ, de más típusút
és csupán az illetõ lélek mátrixszegmensében. A földi
tapasztalatok és érzelmek biztosítják a test helyes
mûködését. Ez egy földi jármû, amely valójában
ugyanúgy van energiával, étellel táplálva mint ta-
pasztalattal.
— És amikor az entitás megtudja, hogy a teste
nem volt az elejétõl az övé?
— Függ az alkalmazkodási szintjétõl. Nem tör-
vényszerû. Akkor tudja meg, amikor a rezgése meg-
felel a Földével.
— Sok személy van itt?
— Nem tudom. Annyit tudok, hogy az Inuáról ti-
zen jöttünk.
— Veled egy idõben?
— Nem, különbözõ idõpontokban. Én a harmadik
voltam.
— A többiek tudják, tudatosak?
— Aghton azt mondja, hogy rajtam kívül csak hét-
tel tud kommunikálni.
— És mi történt a másik kettõvel?
— Az átvétel kudarcba fulladt. Bizonyos kockáza-
tok vannak.
— Nincs lehetõség arra, hogy helyrejöjjenek?
— Nincs.
— Meddig maradnak így?
— A test halálával mehetnek csak el, ez pedig csak
akkor jön el, amikor befejezõdik a programjuk.
— Nem lehet semmit sem csinálni?
— Nem, mert a törvényeket be kell tartani. Min-
dennek logikája van.
— Miért történtek ezek a balesetek?
— Ahogy én értettem, az egyiknél az átvétel túl
sokáig tartott, a test nem volt bõségesen oxigénnel
ellátva, az agy károsodott, a másik meg balesetet
szenvedett az átvételkor. Az entitás, aki a testben
volt, meggondolta magát, amikor az új fonal rög-
zült, és így a testet most két lélek lakja, ami nagy
zavart idéz elõ a rendszerben, amit nem lehet irá-
nyítani.
— Õk a dolgokat nem ismerték korábban?
— Nem, honnan tudhatod, hogy az entitás nem
tartja be a törvényt, hogy ellenkezik?
— A többiekkel mi történt?
14
— Azt tudom, hogy jól vannak, megkezdték a
kommunikációt és minden rendben van. Egy még
nálam is fejlettebb, mert mindkét szülõ támogatá-
sának örvend.
— Mivel foglalkoznak a szülei?
— Kutatók, de a Rózsakeresztesek Rendjéhez tar-
toznak, így tehát magasabb ezoterikus ismeretekbe
van belátásuk.
— Nem valami sátánista szervezethez tartoznak?
— Nem, teljesen más. Igaz, hogy vannak olyan
irányzatok, amelyek a saját jólétüket helyezik elõ-
rébb, mint a fejlõdést és önzetlenséget, de akikrõl
beszélek egész biztosan nem negatívak.
— És Romániában vannak?
— Nem, csak én vagyok itt egyedül. Azok közül,
akiknek sikerült átvenniük a testet, hárman Ame-
rikában vannak, egy Franciaországban, egy Kínában
és egy Németországban.
— Veled együtt hét. A nyolcadik hol van?
— Egy speciális helyen, amit Agthon nem mondhat
meg neked.
— Én Aghtonnal beszéltem?
— Nagy részben.
— Miért választották ezt a szétszórást.
— Az elhelyezést az események fontossági sor-
rendjében csinálták, amelyek jönni fognak.
— Azt veszem ki, hogy nekünk a franciákkal és a
kínaiakkal együtt nem lesz különösebb eseményben
részük.
— Ellenkezõleg, itt viszont nincs annyi munka.
Minden nyugodtan fog lezajlani.
— Miért?
— Mert ezen a területen nagyon fejlett lények éltek,
amelyek a elkövetkezõ nemzedékeknek egyfajta
energiaburát hagytak, amelyek nagy értékû infor-
mációkat tartalmaznak. Ezek egy bizonyos pillanat-
ban fognak feltárulni. Ugyanakkor ezekhez hozzá-
férve minden olyan kérdésre választ kapunk majd,
amely az evolúció során felmerült; kérdések, ame-
lyekre a helyes válaszokat általában elrejtették, el-
fedték vagy megcsonkították.
— Adnál rá egy példát?
— Nem, mert nem az én feladatom.
— Sok idõ van addig, amikor elérhetõvé válik szá-
munkra ez a kincstár?
— Nem. Egyesek már használják, sõt, továbbítják
a kapott információkat.
— Mi miért nem tudunk róla?
— Halljuk, de nem érdekelnek. A nagy része mesé-
nek gondolja.
— Az egész Romániát ezek a lények lakták?
— Fõleg a jelenlegi ország közepén, az egyik he-
gyen még egy nagy jelentõségû információs tudás-
tár is van.
— Miért nem tudta idáig senki?
— Aghton azt mondja, hogy sokan tudják, de nem
akarják elmondani. Vannak személyek, akik éppen-
séggel beléptek már oda.
 — Ez Romániára jellemzõ. Ha olyant hallasz, amit
nem szabad tudnod, azt mondják neked, hogy tájé-
kozatlan vagy, hogy rosszul értetted, vagy nem ju-
tottál arra a szintre, ahol feltárulkozhat számodra
a titok.
— Mindenki meg fogja tudni, amikor eljön az ideje.
— Mit mondhatsz a mi országunkról?
— Az egyetlen ország, amelynek hét aktív csakrája
van.
— A többieknek nincs?
— Nincs. A Földnek a maga rendjén hét energia-
pontja van szétszórva a teljes felszínén, de különben
egyetlen országnak sincs hét saját központja. Ez az
oka annak, hogy bizonyos negatív áramlatok vagy
szervezetek rá akarták tenni a kezüket Romániára.
— Meg tudnád mondani nekem, hogy hol vannak
a Föld csakrái?
— A Föld csakrái Kaliforniában, Dél-Amerikában,
Ausztráliában, Angliában, Egyiptomban, Iránban és
Tibetben vannak.
— És Romániáé?
— Az egyik Felsõszombatfalván (Brassó megye),
a második a Radnai-havasokban, a harmadik Szi-
lágysomlyón, a negyedik Capidaván, az ötödik Vár-
helyen (Szármiszegetúza), a hatodik Páring-hegy-
ségben, a hetedik a Géta Szubkárpátokban van. Jó,
de nem abban a sorrendben vannak, ahogy én mond-
tam, nem tárhatóak fel, mert nem százszázalékosan
aktívak.
— A Bucegi-hegységrõl tudnál mondani valamit?
— Úgy a Bucegiben, mint a Ceahl u-ban létezik
ez az információs kincs, amelyrõl beszéltem. Ha az
emberek megnéznék, láthatják is talán. Azokon a
helyeken valamiféle energetikai képzõdmények je-
lennek meg, olyanok, mint valami négyszögletû pi-
ramisok. Most egyfajta hologramoknak látszanak,
de ahogyan bizonyos eseményekhez közeledünk,
úgy lesznek kifejezõbbek.
— Milyen szerepük van ezeknek a piramisoknak?
— Ezek különbözõ energetikai támadásoktól védik
meg az országot és olyan gondolat-energia- formá-
kat közvetítenek, amelyek védelmet és spirituális
fejlõdést biztosítanak. Valahogyan megpróbálják a
teljes Romániára megemelni a rezgést. Úgy a helyét,
mint az emberekét.
— Hasonlítanak ezek a központok az embereké-
hez?
— Igen, egyezõek. Ugyanolyan színük és szerepük
van.
— Mi a céljuk?
— Azok beállítják, felügyelik és optimalizálják a boly-
gó mûködését. Akárcsak az élõlények csakrái, ame-
lyek felügyelik a teljes rendszer mûködését. Az em-
bereknek ugyanannyi központjuk van, mivel itt élnek,
és rezgésszinten meg kell egyezniük a bolygóval.
— De Románia csakrái?
— Ezek csak 1986-ban voltak aktiválva. A maxi-
mumot 2011-ben érik el.
15
— Mi azok szerepe?
— Nem mondhatok többet, mint hogy ennek az
országnak földje a Föld kezdetétõl létezik. Ugyanitt
voltak az elsõ lények létrehozva, akik aztán elmen-
tek, és benépesítették az egész bolygót. Ennek az or-
szágnak fontos szerepe lesz az elkövetkezõ évek-
ben. A kollektív tudat, amit az õsök hagytak, fel-
robban, betöltve azok szívét, akiknek megadatik a túl-
élés.
— Hogy túléljenek?
— Igen, mert nem leszünk védettek. Másfelõl jó,
hogy így van. Nem minden ember van felkészülve
arra, hogy átlépjen egy másik szintre. Nem beszél-
hetek errõl.
— Meg tudod mondani nekem, hogy történik-e va-
lami rossz globális szinten az elkövetkezõ évben?
— Igen. Lesznek gondok.
— Milyen gondok?
— Valamiféle vízzel kapcsolatosak, de többet nincs
jogom tudni.
— Romániát érinteni fogja ez a víz?
— Nem. Itt csak gazdasági jellegû problémák lesz-
nek. Valójában lehet, nagy gazdasági gondok lesz-
nek, lehet, hogy lesz egy nagy földrengés.
— Részletezni tudnád?
— Nem. Szeretnék megállni.
Megkérem Dávidot, hogy mielõtt elmenne, hagyja,
hogy beszéljek a mamájával. Megtudom tõle, hogy
a gyermek tényleg különleges érzékenységgel szü-
letett, és az elsõ hat hónapban valóban folyamatosan
meg volt fázva, mi több, ezen idõszakban egy súlyos
tüdõgyulladás következtében egy hajszál választot-
ta el a haláltól, amit megnehezített az antibiotiku-
mokkal szembeni intolerancia. Mondja nekem, hogy
az orvosok kétszer is megpróbálták feléleszteni.
Megtudom még tõle, hogy az egész egy csoda volt,
mert ezután Dávid egybõl helyrejött, soha semmi
problémája nem volt.
Az ajtóhoz kísértem, hogy elbúcsúzzam tõle.
Mielõtt kilépett volna, felém fordult, és ezt suttogta:
— Tudja, érdekes érzés, nem szeretném, hogy bo-
londnak higgyen, de akkor, amikor kinyitotta a sze-
meit, az volt az érzésem, hogy nem õ az! Megbe-
széltem a pappal is ezt a dolgot, és ördögûzõ szer-
tartásokat végeztettem, de... Megtörténhet, hogy
megszállta valami?
Kinyitom a számat, hogy válaszoljak, de megelõz
engem ezt mondva:
— Kérem, ne válaszoljon. Nem vagyok felkészülve
erre. Nem szeretném, ha egy szörnyeteg lakna bent
a lakásban.
Elmenésük után sokáig álltam ott gondolataimba
süllyedve. Azon gondolkodtam, hogy jó lenne, ha az
anyja meghallgatná a beszélgetések hangszalagját.
Úgy döntöttem, mégsem teszem meg, mielõtt nem
egyeztetek vele.
 V.
— Szeretnél valami különlegeset elmondani nekem?
— Nem, kérdezzél csak te. Aghton csak annyit
mondott, említsem meg neked, hogy kb. hat ördög-
ûzõ szertartást csináltak nekem különbözõ helye-
ken. Anyám akarta, hogy bizonyos dolgokat elmond-
jak, fõleg miután egyes papok nem azok voltak,
akiknek látszottak, de meggondolta magát, mert ez
a kapcsolat megromlásához vezetett volna köztem
és a családom között.
— Hogy érted, hogy nem azok voltak, akiknek lát-
szottak? Nem voltak papok?
— De igen, azonban figyelmen kívül hagyták a
saját meggyõzõdésüket.
— Ugye ismered azt a szóbeszédet, hogy csináld
azt, amit a pap mond és nem azt, amit õ csinál.
— Nem. Azt kell csinálnod, és azt kell mondanod,
amit helyesnek és jónak tartasz. Hogy példát adjál
a saját rezgéseddel és megéléseddel. Neked, földi ha-
landónak tanúbizonyság a feladatod. Miért kéne má-
sokat rávenned, hogy olyan dolgokat tegyenek meg,
amiben nem hiszel?
— Mert létezik egy magatartásforma, léteznek bi-
zonyos erkölcsi elvek.
— Helyes, azonban azokat csak azok hirdethetik,
akik hisznek bennük.
— Rendben, térjünk vissza a csakrákra. Azt szeret-
tem volna megkérdezni, hogyan inuakiknak szintén
hét csakrájuk van?
— Nem. Tíz van. Van hét olyan, mint a földieknek,
meg három párhuzamos korongokhoz hasonló,
amelyek a fejtetõ fölött helyezkednek el.
— Úgy értsem, hogy a többiek energetikai szinten
azonosak?
— Nem. Dehogy.
— Miben különböznek?
— Nekünk itt a Földön hét csakránk van, de a tes-
tünk körül hét, különbözõ színû energiamezõ talál-
ható. Lényegében a csakrák színével azonosak. Egy-
másba helyezett koncentrikus gömbökhöz hason-
lítanak.
— Ezeket bioenergia-mezõknek nevezzük.
— Jó, de ezek a biomezõk a földieknél jellemzõk.
Az inuakiknál ezek már nincsenek meg. Megvoltak
valamikor régen, de amikor a bolygójuk megtette
az ugrást, ezek tökéletes energiagömbökké alakul-
tak át. Ezek aranyszínûek.
— Milyen célja van ennek a gömbnek?
— Ez segít a szervezet egyensúlyának beállításá-
ban és megõrzésében. Ennek segítségével kommu-
nikálni lehet. Amikor ezt szeretnéd csinálni, akkor
megnövekszik, és eljut addig a személyig, akivel be-
szélni szeretnél. Ennek a segítségével aktiválódik a
Merkaba is. Valójában e gömb segítségével történik
minden.
— És nekünk is ilyen lesz, miután megtörtént az
ugrás?
16
— Igen, de itt most megpróbálnak egy új kísérletet
végrehajtani.
— Vagyis?
— Megpróbálják végrehajtani az ugrást és a je-
lenlegi testet megtartani.
— De az inuakik nem tartották meg a testüket?
— Csak a formáját. A testük könnyebb lett, ener-
gikusabb, lényegében az egész bolygó megváltozott
úgy szerkezetileg, mint energetikailag. Most meg-
próbálják megtartani a testet, és megváltoztatni az
energiáját. Az embereknek megvan az esélyük, arra
hogy megtartsák a jelenlegi testüket. Vagyis, hogy
az megõrizze molekuláris felépítését. Csak a DNS
módosul meg. Az embernél pillanatnyilag a DNS-
kódok egynegyede aktív. A többi nem mûködik.
— Mit jelent ezeknek az aktiválása?
— Aktiválva az összes ilyen DNS-kódot az ember
képes lesz testében megõrizni a mátrixbeli fényt,
rezgést, hangot és információt. Ez azt jelenti, hogy
folyamatosan a teljes Univerzum pulzusára és
lélegzetére lesz csatlakozva. Harmóniában fog élni
vele. Látnod kéne a DNS-t, amint az a fény, hang és
a rezgés továbbítójaként mûködik.
— Hogy érted, hogy az Univerzum pulzusára?
— Az Univerzumnak van egy pulzusa, egy rez-
gése. Ez a galaxisnak küldõdik, majd átveszi a Föld,
ahonnan felfogja a fej, ami átküldi a szívnek, majd
ez szétszórja a testben. Jelenleg így történik, de a
DNS-kódok, amik részben blokkolva vannak, csak
egynegyedét veszik át a küldött rezgésnek.
— Neked is csak a DNS-ed egynegyed része aktív?
— Nem, majdnem 70 százaléka aktív. Valóban
nem vagyok az egyedüli. Sokan vannak.
— Miért nem aktiválódik mindenkinél?
— Mert nem mindenki csinálja meg az ugrást.
Akik nem jönnek velünk tovább, azoknál nincs ér-
telme aktiválódnia. Ha aktiválódva mennének a
mátrixba, az nagy zavarokat okozna, úgy a
mátrixszegmensben, amihez tartoznak, mint az
entitásoknak. Nekik addig kell a Mátrixban ma-
radniuk, amíg egy másik bolygón nem történik egy
hasonló esemény, de ez hátrányosan érintené õket,
mert egyetlen élet alatt kéne megoldaniuk minden
zavaró gondolatenergia-formát, amit a saját mát-
rixszegmensükbe küldtek.
— Akik itt maradnak, azok kódjainak teljes akti-
válódása mikor fog megtörténni?
— Miután megtörtént az ugrás. Azok elkezdenek
aktiválódni, és csak az után lesznek a maximumon.
— Miért?
— Mert a Föld csak a rezgésszintû ugrás után lesz
rendben. Jelenleg a Föld szenved. Tele van ellentétes
energiákkal.
— Vagyis?
— Te tudod, hogy az egyedüli rezgések, amelyek
számítanak, az a gyûlölet és a szeretet? A többi csak
leszármazottja ezeknek.
 — Az ember egy élet során keresztül megy az ösz-
szesen?
— Igen, eljött az idõ, hogy eldöntsük, melyik ol-
dalon szeretnénk lenni. Eljött az ideje annak, ami-
kor azt éljük meg, amit kibocsájtunk, mivel a Föld
már nem vesz át semmit tõlünk, sõt visszaadja azt
is, amit a teljes életünk során leadtunk. Ugyanez
történik a Mátrixszal is. Egy általános megtisztulás
megy végbe.
— Talán ez az oka a sok betegségnek?
— Igen, ez is lehet egy magyarázat arra.
— Hogyan szabadulsz meg a sok negatív emóciótól?
— Hogy megszabadulj a negatív érzésektõl, meg
kell tanulnod alárendelni magad, benézz szem velük
és alakítsd át szeretetté.
— Jó, de ha félsz a kutyáktól. Nincs mit csinálnod.
— De igen. Szeretned kell. Minden este beszélj az
irányító gömbjükkel és szeretet, megbocsájtás, se-
gítség gondolatokat küldj a Mátrixhoz, az õ fajuk-
hoz. Megteheted ezt a teljes félelmeddel és gyûlöle-
teddel. Mindent meg kell keresni, és fel kell hozni a
tudatosság szintjére, majd át kell alakítani szeretetté
és fénnyé. Elõtte kell ezt megtenni, hogy az új ener-
giát be tudd fogadni.
— Ez valami új, speciális energia?
— Nem, ez nõi energia.
— Hiszen az létezik már!
— Igen, de nem volt kifejezõ energia. A teljes idõ
alatt a Földet férfienergia vezette. Most ez a dolog
meg fog változni. Az új rezgéssel a nõi energia
egyenlõ lesz a férfiével.
— Úgy sejtem, ez egy jó dolog! Láttam, mi történt
a férfi energiával.
— Természetesen ez egy jó dolog, mert mindkét
energia ki fogja egyenlíteni rezgésileg és energeti-
kailag a Földet. Egyfajta erõegyensúly lesz.
— Tudott tény, hogyha az erõk egyenlõek, azok
semlegesítik egymást,
— Ami jó, mert ez egyensúlyt és tökéletességet
jelent.
— A nõk is vezettek egy adott pillanatban.
— Igen, aztán jöttek a férfiak, majd megint a nõk,
és újból a férfiak. Négy hasonló ciklus volt, és most
az ötödikbe fogunk belépni. Valójában ez felel meg
bizonyos eseményeknek.
— Milyen eseményeknek?
— Volt a tûz ciklusa, majd a föld, ezt követte a
levegõ és a víz ciklusa.
— És mi maradt még?
— Maradt az éter ciklusa. Most fogunk belépni
ebbe. Úgy gondolok az éterre, mint a Mátrix álla-
potára, és ahogyan a Mátrixban minden egyensúly-
ban van, itt is egyensúlyban kell lennie.
— Mondd csak, ezek a ciklusok megtervezettek
voltak?
— Minden meg van tervezve. Az Univerzumban
minden egy bizonyos logika szerint mûködik. Semmi
sem történik véletlenszerûen.
17
— Milyen logika szerint?
— Ezek egyetemes törvények. Az Univerzum ezek
szerint mûködik, de az összes a szeretetbõl szár-
mazik.
— Amikor szeretetrõl beszélsz, akkor a földi sze-
retetre gondolsz?
— Az a szeretet, amit itt tapasztalhatunk, egy ap-
ró része a szeretet-mátrixban lévõ gondolatenergia-
formának. Itt nem tud teljesen tudatosulni benned.
— Adnál egy példát?
— Az Univerzum szeretete a földi harmónia, béke,
megelégedettség, tisztelet, megértés, önmagunkkal
való megbékélés, csend állapotának az egyvelege.
Valami ilyesmi.
— Addig még sok van!
— Nem, ellenkezõleg, már nincsen sok.
— Te azt hiszed, hogy az emberek olyan hamar
lemondanak a régi szokásaikról?
— Igen, mert akik maradnak, új tudatossággal fog-
nak rendelkezni. Más rálátásuk lesz az egészre. Õk
automatikusan az új energiára és információra fog-
nak kapcsolódni, és ebbõl kifolyólag az énjük elkezd
átalakulni, formálódni. Mindenkinek belülrõl fog jönni.
— És energiailag hogyan fog ez megmutatkozni?
— A csakrák kinyílásával, amelyek maximális ka-
pacitáson és optimális paramétereken fognak mûköd-
ni. Abban a pillanatban, amikor a legfelsõ központja
eléri a maximumot, megkezdõdik a másik három ak-
tiválódása. Ezek nem egymást követõen fognak be-
indulni, hanem amikor az elsõ korong eléri a maxi-
mális aktiválódás felét, akkor kezd aktiválódni a má-
sodik. Amikor az elsõ teljesen kész, és a második a
felénél tart, akkor indul be a harmadik. A második
befejezõdésével a harmadik még csak félig aktivá-
lódott állapotban van.
— És a harmadik befejezõdése?
— Ez egyéntõl függ. Nem törvényszerû. Egyesek
hamarabb megcsinálják, mások lassabban. Csak
azután fog az aranygömb aktiválódni, amivel az
anuakik is rendelkeznek.
— Nem lesz eltérés az emberek közt?
— Nem, mert a gömbök aktiválódása egyidejûleg
fog történni. Akárhogy is, ez függ a Föld rezgész-
szintjétõl. A mátrixbeli aktiválási jel csak akkor fog
megjelenni, amikor a Föld és az emberek egyazon
frekvencián lesznek.
— Ha lesznek még olyan személyek, akik soha nem
tudnak teljesen aktiválódni?
— Ez lehetetlen. Meg kell értened, hogy csak ener-
giáról van szó. A befogadás viszont emberrõl ember-
re változik.
— Megtörténhet, hogy száz évig fog eltartani?
— Nem. Semmiképpen sem.
— Hogy gondolod, mennyi ideig fog tartani ez az
asszimilálódás? Maximumra gondolok.
— Vagy három évet, ha a jelenlegi idõben mérjük.
— Mindig jelenlegi idõt mondasz. Miképpen szá-
moljuk akkor az idõt?
 — Nem lesz többé idõ.
— Vagyis nem lesz többé idõmértékegységünk,
óránk, percünk?
— Nem, mert nem lesz többé idõ.
— Jó, de akkor nem lesznek évek, honnan tudhatod
hány éves vagy?
— Többet nem lesz életkorod. Meg kell értened,
hogy az idõ a jelenlegi gondolkodásunktól függ. Az
univerzumnak nincs kora. Az csak létezik. Az idõ
csak egy vonal. Elindulsz egy pontból, és elérkezel
egy másikhoz. Az univerzumban egyszerûen min-
denhol ott vagy, nem kell elindulnod valahonnan és
elérkezned valahová.
— Igen, de valamihez viszonyítanod kell magad.
— Igen, az univerzum szívveréséhez fogjuk ma-
gunkat viszonyítani.
— Azt mondtad nekem, hogy ti a bolygó forgását
számoljátok. Tehát kell lennie egy idõegységnek!
— Így van, de a rotációkat az univerzum pulzusa
szabályozza. Inua olyan, mintha a Mátrix egy szíve
lenne. Ugyanúgy, ahogy a mi szívünk ver, úgy forog
Inua a Mátrix pulzusával teljes összhangban.
— Inua a Mátrix szíve?
— Egyike a Mátrix szíveinek. Így mondanám,
hogy megértsd. Az összes bolygó, amely megcsi-
nálja az ugrást, egyfajta szív lesz. Pontosabban, rá-
kapcsolódik az univerzum pulzusára, és tökéletes
harmóniában lesz vele.
— Azt mondtad, hogy megpróbáljuk testben vég-
hezvinni az ugrást. Miért?
— Mert ezt a kísérletet soha nem hajtotta végre
senki, és ahogyan az univerzumban mindent kikí-
sérleteznek, ennek is eljött az ideje.
— És úgy adódott, hogy most mi vagyunk a soron?
— Így mondhatnánk.
— A többi bolygón, amely megcsinálta az ugrást,
ugyanúgy történt?
— Nem. Mindegyiken volt valami új.
— És te idejöttél, hogy megtapasztald ezt az ug-
rást?
— Nem. Engem küldtek, ahogy a többi inuakit is,
hogy megmagyarázzunk nektek bizonyos dolgo-
kat, hogy a bolygón minél többnek sikerüljön. Meg-
próbáljuk tömegesen felkelteni a tudatosságot, és
ez a dolog csak üzenetközvetítõkön keresztül való-
sulhat meg.
— Azokra a tényezõkre gondolsz, amelyek azután
jönnek?
— Nem, arra gondolok, hogy a földieknek meg kell
tudniuk, hogy kik is igazából, honnan jöttek, kik
vezetik õket, és hol van a helyük az Univerzumban.
— Kik vagyunk mi?
— Én Agthon vagyok és azért jöttem, hogy meg-
mondjam nektek, hogy fénylények vagytok — mond-
ja megváltozott hangon. — A Mátrix gyermekei
vagytok, talán a legtökéletesebbikjei ennek. Maga-
tokba foglaljátok a Mátrix összes elemét, úgy rez-
gésszinten, mint energetikailag. A felsõbbrendûsé-
18
get, a tökéletességet, a végtelent képviselitek, és
ezért kell így megnyilvánuljatok. Az univerzum pul-
zusából, a Teremtõ lélegzetébõl, és Isten akaratából
vagytok létrehozva. Az õ gyermekei vagytok, ren-
delkeztek a képességeivel, a potenciáljával és a hatás-
körével. Megvan most az esélye, hogy aktívvá válja-
tok, hogy tudatosan részt vegyetek, hogy társte-
remtõkké váljatok. Ébredjetek fel!
Ezeket a dolgokat hallva látom, hogy Dávid a ka-
napéra esik. Hozzásietek, de nem emelem fel, mert
kinyitva a szemét ezt mondja:
— Bocsáss meg, de egy erõs áramlatot éreztem,
amint az végighalad a testemen, és rosszul lettem.
Egy pohár vizet nyújtok oda neki, elkerülve, hogy
megemlítsem, az utolsó mondatokat más hangon
mondta.
Kék szemébe nézek, egy hét éves gyermek szemé-
be, és arra gondolok, vajon az univerzum hány titka
rejtõzhet mögötte.
— Azt tanácsolom, hogy ma álljunk meg itt! —
mondom én, véget vetve a beszélgetésnek.
VI.
— Az elõzõ beszélgetésünk során ott maradtunk el,
hogy egy üzenettel jöttél most ide hozzánk. Elmon-
danád, mirõl van szó?
— Igen, de mielõtt ezt részletezném, el kell mesél-
nem pár dolgot az Inuáról.
— Parancsolj.
— Elég régen történt, talán úgy nyolcszázezer év-
vel ezelõtt — ha mai években számolnánk — Inua
egy Földhöz hasonló bolygó volt. Kezdetleges teremt-
mények népesítették be, akik egy kissé hasonlítottak
a mai inuakikhoz. Nem voltak intelligensek, és nem
rendelkeztek a mai inuakik képességeivel. Ami fi-
gyelemre méltó volt náluk, az a talaj összetétele, mi-
vel gazdag volt ásványokban, kristályokban és szi-
líciumban, a víz meg a levegõ tiszta volt, ami miatt,
sajnos, a galaktikus hódítók célpontjává váltak. Egy
adott ponton a bolygóra egy hajó szállt le. Egy kis-
méretû hajó volt, hasonló az általuk jelenleg hasz-
náltakra, amit két agresszív, de nagyon fejlett lény
vezetett. Ezek a lények megvizsgálták a talajt, min-
tát vettek, és elmentek, két inuaki gyermeket véve
magukhoz. E bolygó lakóinak egy része, tulajdon-
képpen azok, akikkel ezek felvették a kapcsolatot,
azt hitte, hogy természetfölötti lények látogatták
meg. Ezt az érkezett hajónak és a talajban hátraha-
gyott speciális tárgyaknak köszönhetõen vélték. Ha
a mai tudásunk szerint néznénk, akkor az egy para-
bola antennához hasonlítana, de mivel a lakosság
elmaradt tudással rendelkezett, ezért elkezdték tisz-
telni. Sok idõ telt el e találkozás után, talán két gene-
ráció... Valami nem tiszta?
— Abban az idõben az inuakik ugyanannyi ideig
éltek?
— Nem, a legidõsebb a bolygón kb. 40-50 földi éves
lehetett.
 — Inua ugyanúgy nézett ki, mint manapság? A
domborzatra, klímára gondolok...
— Inua abban az idõben az idõjárás viszontagsá-
gainak volt kitéve. A viharok nagyon erõsek voltak,
de rövid ideig tartottak. Ahogyan én értettem, léte-
zett tél, de az nagyon hideg volt. Voltak hegyek,
dombok és mezõk is, de azok nem ott voltak, ahol
jelenleg vannak.
— Leselkedtek veszélyek? Húsevõ állatok, növé-
nyek?
— A legnagyobb veszélyforrás a vízben volt. Ott
krokodilokhoz hasonló gigantikus teremtmények
voltak, amik néha kijöttek a vízbõl, és megtizedel-
ték a lakosságot. Ezért az emberek megszokták,
hogy magasan a sziklákon vagy fákon aludjanak.
Liánokhoz hasonló vastag növényi indákból vala-
miféle házakat építettek. Ott töltötték az éjszakái-
kat.
— Voltak állataik?
— Igen.
— Megették õket?
— Igen.
— Az ételt elkészítették? Ismerték a tüzet?
— Igen, de nem úgy, mint most. Nem tudtak gyúj-
tóval vagy gyufával tüzet csiholni. Volt pár hely a
talajban, ahonnan ezt megkapták. Természetes volt.
— És mi mást ettek még?
— Növényeket, de nem készítették el. Leszedték,
és egyszerûen megették. Akárhogy is nem rendel-
keztek fõzõedényekkel. Fegyvereik többnyire kõbõl,
fából és növényi indákból készültek.
— Mit ittak?
— Vizet.
— A tengerbõl?
— Nem, forrásokból, mert a tengerekhez féltek le-
menni és a vizük sem volt iható.
— Miért éltek olyan keveset?
— Mert legtöbbször megölték õket vagy balesetet
szenvedtek. Ehhez hozzájárultak még a betegségek
és az egymásközti harcok.
— Miért harcoltak?
— Mert zárt csoportokban éltek, amolyan klánok-
ban, és amikor azok egymással találkoztak, vere-
kedésekre került sor.
— Voltak fõnökeik?
— A fõnök mindig a legidõsebb személy volt. Ami-
kor meghalt, az utána következõ vette át a helyét.
— Stabil párkapcsolatban éltek?
— Nem, mindenki azzal volt, akivel akart, de csak
a csoporton belül.
— Megértettem!
— Ahogy említettem, két generáció telt el azoknak
a lényeknek a látogatása után...
— Még van egy kérdésem. Hogyan néztek ki azok
a lények, akik az ûrbõl jöttek?
— Hasonlítottak a mai inuakikhoz, de a bõrük sö-
tétszürke volt, a szemük pedig hamuszínû. Amikor
azt mondom, hogy hasonlítottak, arra gondolok,
19
hogy hasonló alakjuk volt, de a hátukon a gerincük
mentén nagy, zöldesbarna tüskék voltak, a bõrük
durva volt, és különleges szaguk volt...
— Milyen szaguk?
— Érdekes, mint az egér és a kén keveréke.
— Jók voltak?
— Az elején nagyon jóknak látszottak. Az emberek
bizalmába férkõztek, mivel az akkori inuakikhoz
hasonló lények társaságában érkeztek. Az inuakik
nem vették észre, hogy valójában azok leszárma-
zottai, akiket magukkal vittek el. Ennek köszönhe-
tõen a két faj találkozása zökkenõmentesen zajlott
le. Ezek az új lakosok fejlõdést adtak a bolygónak és
a lakosainak. Egyszerû eszközöket és ugyanakkor
összetett gépeket is hoztak magukkal. Megtanítot-
ták õket, hogyan használják ezeket és miként bán-
janak a tûzzel. Kiválasztottak néhányat, akikbõl ve-
zéreket neveltek és megtanították nekik, hogyan
kell a népet irányítani. Keskeny korongokat helyez-
tek a fejükre azt mondván, hogy ezek valamilyen
antennák. Lemészárolták a vízi szörnyeket, hogy
lehetõvé tegyék a felszíni munkát azok mellett is.
Amit az inuakik nem vettek észre, hogy az utódaik,
akik a kolonizáció után születtek, másfélék lettek.
Nagyon hasonlítottak az õslakósokhoz, de jóval
ügyesebbek voltak, és több képességgel rendelkez-
tek.
— Miért?
— Mert összekeverték a saját genetikai anyagukat
az inuakikéval, és ezt ültették be, egy új generáció-
nak adva teret.
— Miért csinálták ezt?
— Tehetséges munkásokra volt szükségük, jó íté-
lõképességûekre, akik kezelni tudják az általuk ho-
zott felszereléseket.
— Mit kerestek valójában?
— Aranyra, kristályokra és más típusú ásványok-
ra volt szükségük.
— Mit csináltak azokkal?
— Az anyagok nagy részét hazaszállították. Álta-
lában hajók építésénél használták fel, de a fajfenn-
tartás érdekében is szükségük volt azokra.
— Kik voltak ezek?
— Anunnakiknak hívták magukat, és a Drákói
csillagrendszerbõl jöttek.
— Hasznos volt ez a keresztezõdés?
— Egyféleképpen igen, mert az inuakik sokat fej-
lõdtek. Elkezdték megérteni a dolgokat, ítélkezni és
fejlõdni. Házakat építettek a felszínre, és egyfajta
városokba szervezõdtek.
— Mindenki megváltozott?
— Maradt még pár elszigetelt klán, de ezeket fel-
számolták a anunnakik, mert nagyon agresszívak-
nak látszódtak.
— A genetikai manipulációval megnõtt az életko-
ruk is?
— Az inuakik életciklusa hosszabb lett, fõleg azért,
mert eltûntek a veszélyek. Nem léteztek többé har-
cok, erõszakos gyilkosságok, az étkezés változato-
sabb lett, mert az újonnan jöttek megtanították föl-
det mûvelni õket. Még akadt egy-két munkabaleset,
de azok ritkák voltak. Az egyedüli probléma az volt,
hogy idõközönként egy-egy inuaki eltûnt, viszont
az anunnakik azt mondták nekik, hogy azt egy fej-
lettebb szintre vitték el, mivel különleges volt. Belé-
jük verték a magasabb istenek, felsõbb vezetõk gon-
dolatát.
— Mint egyfajta vallást?
— Igen. De ez egy hamis vallás volt. Az inuakik
azt a hitet örökölték az õseiktõl, hogy az anunnakik
a múltban is jártak ide, és valamiféle védelmi eszközt
hagytak hátra.
— Mennyi ideig tartott a gyarmatosítás?
— Kb. harmincezer évig. Ennyi ideig éltek csendben
a bolygón.
— Mi történt azután?
— Egy adott pillanatban egy inuaki leszedte a fejé-
rõl a születéskor kapott kört. Az elején csak akkor
távolította el, amikor az anunnakik nem látták. Sok-
szor megcsinálván ezt, felismerte az uraik valódi én-
jét, sõt elkezdte érezni a rezgésüket és szagukat.
Egyszer észrevette, amint azok megesznek egy inu-
akit.
— Hogyan ették meg?
— Egyszerûen. Csakhogy az egy rituálé volt.
— Miféle rituálé?
— Két szálat kötöttek a fémkörre, amelyek a ma-
guk módján egy nagy kristályhoz csatlakoztak. Fej-
jel lefelé fordították és elvágták a nyakát. A kifolyt
vért egy edénybe gyûjtötték össze, és mindenki ivott
belõle a jelenlévõk közül. Az áldozatot késõbb fel-
darabolták és a húsát egymás közt szétosztották.
A maradékot a tengerbe dobták.
— Tehát valójában gonoszak voltak?
— Nagyon gonoszak voltak. Ma többet tudunk ró-
luk. Negatív lények. Azokhoz a sáskákhoz hasonló-
ak, akik jönnek, kolonizálnak, ölnek, ellopják a talaj
kincseit, beszennyezik a bolygót, és aztán elhagy-
ják a helyet más után kutatva.
— Miért teszik ezt?
— Mert a bolygójuk szegény a nyersanyagokban,
és jelenleg lakhatatlan. Õk biztosítják a fajuk fenn-
maradását, de ehhez kristályokra van szükségük.
Hajóik és a felszereléseik aranyötvözetekbõl és szilí-
ciumból vannak. Õk nem ölhetik meg egymást, és
ezért máshol kell élelmet keresniük.
— Õk csak hússal táplálkoznak?
— Enni csak húst esznek, és megélésekkel töltik
fel magukat.
— Hogy érted, hogy megélésekkel?
— Összegyûjtik az áldozatoknál használt kristá-
lyokba, amirõl beszéltem ... a halál pillanatában ke-
letkezõ izgalmat ... és közben-közben megérintik,
hogy felvegyék a rezgését.
— Hogy érted, hogy a halál pillanatában keletkezõ
izgalmat?
20
— A halál pillanatában a kibocsájtott energia na-
gyon erõs. Ugyanolyan, erõs, mint a születéskor.
Ezt az energiát befogják, és szükség esetén hasz-
nálják.
— Jó, de mit csinál ez az energia?
— Ennek segítségével élnek. Értsd meg, hogy õk
semmilyen pozitív megéléssel nem rendelkeznek.
Nem ismerik a szeretetet. Nem tudnak megnyilvá-
nulni, sõt, távol tartják maguktól. Az univerzum leg-
sötétebb teremtményei. Nincsen lelkiismeretük, és
nem éreznek bûntudatot, sajnálatot, vagy nincs vé-
leményük a rosszról. Egyedüli céljuk a fajuk túlélése.
— És élnek manapság is az Inuán?
— Nem, már rég elhagyták a bolygót. Összességé-
ben kétszázezer évig éltek a bolygón.
— Mintha harminc ezret mondtál volna!
— Harmincezer évig tartották rabságban az inua-
kikat, így is mondhatjuk. Pontosabban az inuakik
harmincezer év után fellázadtak ellenük. Durva ösz-
szecsapások voltak mindkét oldalon rengeteg vesz-
teséggel. A helyzet megoldottnak látszott, mert egy
idõ után az anunnakik úgy döntöttek, hogy elmen-
nek. Ez valójában egy átverés volt, mert õk csak
megjátszották, hogy elmennek. Néhány hûséges
inuaki segítségével földalatti bázisokat építettek,
ahova visszahúzódtak, és ahol tovább laktak majd-
nem kétszázezer évig. Onnan irányították a bolygót
ugyanazokat a tevékenységeket folytatva.
— És az inuakik nem vették észre?
— Nem. Sõt, azokat az inuakikat tették meg a
bolygó vezetõinek, akik segítették az elnyomókat.
Ezek kettõs játszmát játszottak az anunnakikat
szolgálva.
— Jó, de egy bizonyos ponton meghaltak...
— Igen, de utódaikra hagyták az örökséget, akik
erre a célra voltak speciálisan kiképezve.
— Ez azt jelenti, hogy az Inuán a földi királyi pa-
loták hasonmásai voltak.
— Persze, mert ez egy vezetõ forma a Mátrixban.
— Mi mindannyian hogyan tudtuk pont ezt vá-
lasztani?
— Mert egy adott pillanatban egységesen elfogad-
tuk! Ha elfogadsz egy dolgot, és más személyek is
csatlakoznak hozzád, akkor rákapcsolódsz arra a
mátrixszegmensre, amelyben létrejött, és amely le-
hetõvé teszi a gondolat megtestesülését.
— Hogyan csináltátok, hogy elmenjenek?
— Ez a dolog csak azután történt, miután rengeteg
generációt szolgasorba állítottak. Egy adott pillanat-
ban az Inua bolygó történetében rezgésszint-válto-
zás történt. Az új energiaszint nem engedte meg az
anunnakiknak, hogy a területeiken lakjanak. Egy-
szerûen nem maradhattak többé, így maguktól
hagyták el a helyet.
— Hova mentek?
— Más égitestek felé vették az irányt. Olyan boly-
gókat keresnek, amelyek mind légkörileg, mind la-
kosságra nézve és ásványi kincsekben is megfelelnek.
 — Az inuakik az õk génjeikkel maradtak?
— Igen. Az felépítésükben jelenleg szerepel az õ
DNS-ük. Az ugrás után még ezer évre volt szükség
ahhoz, hogy megszabaduljanak a negatív befolyá-
soktól. Az összesre gondolok.
— Ahogy értettem, õk már régóta pozitívan nyil-
vánulnak meg.
— Igen. Ami azt jelenti, hogy bárki megváltozhat,
akarni kell csupán.
— Az inuakik rájöttek az ugrás elõtt, hogy kik
voltak valójában?
— Csak egyesek. Minden a maga rendjén volt
megszervezve. Inuát az õ szolgái vezették, minden
úgy volt elrendezve, hogy láthatatlan maradjon a
valóság. Akik meg merték kérdõjelezni, azok meg-
haltak, vagy speciális kezelések alá kerültek, amik-
ben megtört az akaratuk és ellenállásuk. A társa-
dalom struktúrája úgy volt kigondolva, hogy senki
sem tudjon semmit tenni.
— A mai inuakik lényegében a régi inuakik és az
anunnakik keresztezõdései. Nem?
— Igen.
— Ez azt jelenti, hogy az inuakik az anunnakiknak
is köszönhetik azt, ahol most vannak.
— Igen. A mai inuakik az anunnakik genetikai be-
folyásának köszönhetõen fejlõdtek ki, mint faj.
— Ez azt jelenti, hogy az anunnaki valahogy egy
fejlettebb faj.
— Sok szempontból fejlettebbek voltak. Elsõsorban
az intelligenciaszint fejlettségének köszönhetõen.
Aztán telepatikusan kommunikáltak. Értettek a tá-
volsági kommunikációhoz, a gondolatok megvál-
toztatásához, és nem utolsó sorban nagyon fejlett
technológiával rendelkeztek.
— Vagyis olyanok voltak, mint amit ma „paranor-
málisnak” neveznénk.
— Igen.
— A keresztezõdés nem vitt át néhány ilyen tulaj-
donságot az inuakiknak?
— Igen, de megpróbálták ezeket eltüntetni. Ez az
oka, hogy az inuakikat különbözõ anyagokkal mér-
gezték, amiket a vízbe, talajba és levegõbe tettek.
— Milyen anyagokkal?
— Olyan anyagokkal, amelyek megakadályozták
ehhez az információhoz való hozzáférést. Ezek a ké-
pességek csak az ugrás után tudtak megnyilvánulni.
— Értettem, de a igazság az, hogy az inuakik az
anunnakik miatt lettek ennyire fejlettek.
— Igen.
— Tehát ha nem lettek volna õk, akkor az Inua
nem lenne az, ami most.
— Természetesen.
— Ez azt jelenti, hogy a kolonizáció valahogyan
elõre ki volt tervelve ahhoz, hogy a bolygó kifejlõd-
hessen.
— Igen. Nekik is hasznosaknak kell lenniük vala-
mire. Az Univerzumban semmi sem felesleges.
— Ezek az anunnakik valami régi fajt képviselnek?
21
— Õk az Univerzum elsõ entitásaihoz tartoznak.
— Õk is a Mátrixból jönnek?
— Minden a Mátrixból származik és minden oda
tér vissza.
— Ám nekik megvan a saját helyük, egy megfelelõ
mátrixszegmens. Ha õk genetikailag módosították
az Inua lakosságát, akkor azok is az anunnakik
szegmensébe jutottak?
— Nem, õk az Inua mátrixszegmensében marad-
tak. A bolygók és entitások megõrzik a sajátossá-
gukat.
— És azok az inuakik, akiket megöltek a teljes ge-
netikai manipuláció elõtt?
— Õk az Inua bolygó mátrixszegmensébe kerül-
tek, ahonnan reinkarnálódtak, átvéve az anunnakik
DNS-ét.
— Ez azt jelenti, hogy nem léphetsz ki abból a szeg-
mensbõl, amihez tartozol, akármennyire fejlett is
légy.
— Így van. Mindenki egyszerre, vagy senki.
— De a mi szentjeink, akikrõl azt mondják, hogy
Istenhez mentek?
— A Mátrixba mentek, a Földbolygó szegmensébe,
ahonnan reinkarnálódnak, ha úgy adódik, vagy ott
maradnak, mint vezetõk. Ezek speciálisan azokkal
történnek, akik megtanulták az összes leckéjüket
és tettekkel igazolták azt.
— Úgy értsem, hogy bármennyire is fejlett légy,
csak másokkal egyszerre léphetsz át egy másik
szegmensbe?
— Igen. Mi mindannyian egy vagyunk. Mi és a
bolygónk. Csak együtt fejlõdhetünk
— És ha a többség fejlõdik és néhányan nem, mi
történik velük?
— Ha konkrétan a Földet vennénk, ami nagy vál-
tozásokra készül, akkor a helyzet egy kicsit külön-
bözhet. Nem történik gyakran meg, hogy egy égitest
megcsinálja az ugrást; sok ezer év felkészülésre van
szükség. Eközben a hosszú idõszak alatt az emberek
jönnek, és reinkarnálódnak magukba véve külön-
bözõ rezgéseket, végigjárva a bolygót és az érzelmi
állapotait minden féleképpen. Most tegyük fel, hogy
mi a Mátrix szintjén fel vagyunk rá készülve. Akik
nem felelnek meg, azokat a mátrixba hozzák vissza,
ahol addig maradnak, amíg az ugrás megvalósul, és
stabil lesz. Akkor fog eldõlni, hogy kinek adódik meg
az a lehetõség, hogy visszajöjjön a Földre. A többi el
lesz távolítva a megfelelõ szegmensbõl és a speciá-
lisan erre létrehozott szegmensbe fog bekerülni. Itt
mindenféle mátrixszegmensbõl lesznek lelkek, akik
viszont kompatibilisek. Ezek egyesülni fognak és egy
új mátrixegységet hoznak létre.
— Vagyis újból kezdik?
— Igen
— És újból inkarnációra rendeltetnek?
— Igen. Egy másik bolygóra, egy újra.
— Vagyis mint ezen? Elfelejtve, hogy már éltek?
— Persze. Ez a Mátrix törvénye.
 — De az inuakik ugyanúgy kivették a részüket
ebben a felejtésben?
— Természetesen. Ahogy mondtam, ez egy tör-
vény.
— Tehát, akik nem rendelik alá magukat a több-
ségnek, el fognak hagyni minket!
— Lehetnek olyanok is, akik nem rendelik alá ma-
gukat a kisebbségnek.
— Vagyis?
— A bolygó ugrást csinál. Az embereknek szintén
meg kell tenniük. Ez a dolog meg fog történni. Biztos,
hogy így lesz. Akik nincsenek felkészülve, automa-
tikusan ki lesznek szedve a szegmensbõl.
— Azt mondtad, hogy a többség adja meg a
hangot!
— Igen, most azonban egy speciális eset van,
amely ritkán történik meg. Ezért az egész bolygó
figyelemmel van kísérve, fõleg, mert elõször az Uni-
verzum történetében megpróbálják a fizikai test
megtartását.
— Az inuakik nem tartották meg a testüket?
— De igen, mint formát, de nincs meg az a struk-
túrája, sûrûsége, a fej módosult. Most másfélék,
mint amilyenek az elején voltak, annak ellenére,
hogy megõrizték a kinézetüket.
— És mi ugyanolyanok maradunk?
— Igen. Ezt akarják.
— Ha nem sikerül?
— Ezt senki nem tudja Istenen kívül. Ha nem si-
kerül, akkor ez azt jelenti, hogy ennek így kellett
lennie.
— Ha nem sikerül, mi történik a Földdel?
— Nem fog többé létezni. Akárcsak a naprendszer,
de nem hiszem, hogy ne sikerülne. A bolygók a nap-
rendszerünkben elkezdtek módosulni, õk és a nap
is készülõdik. Felesleges energiapazarlás lenne, amit
a Mátrix nem engedhet meg. Gondolkodj csak, a
bolygónak millió évekre volt szüksége, hogy ide jus-
son. Miért kéne energiát pocsékolni, hogy oda kerülj,
ahol minden tönkremegy. Az Univerzumban min-
dennek van logikája, semmi sem vesztik el.
— Igen, de van egy kis esély arra, hogy balul sül-
jön el.
— Mindig van lehetõség erre, de én azt hiszem,
hogy jól alakul.
— Reméljük.
— Megállnék. A következõ alkalommal a Földrõl
beszélnék.
VII.
— Azt mondtad, hogy ma a Földrõl akarsz beszélni.
— Igen. Azt szerettem volna mondani, hogy mind-
az, ami megtörtént az Inuán, a gyarmatosításra
gondolok, az megtörtént a Földön is.
— Ki gyarmatosított minket?
— Szintén az anunnakik. Kb. ötszázezer földi évvel
ezelõtt. Leszállt ide egy hajó, amely talaj- és vízmin-
tát vett, és aztán elment, hogy idõvel más hajók tár-
22
saságában érkezzen vissza, és megtelepedjenek itt.
A cél ugyanaz volt, az ásványkincsek kitermelése.
Visszatérésükkor inuakikat hoztak az Inuáról. Mi-
vel túl fáradságos lett volna a létezõ lakosságot meg-
tanítani, hogy fejlett gépeikkel dolgozzanak, oda-
tették az inuakikat, hogy azok dolgozzanak. El-
kezdtek dolgozni, de kiderült, hogy erejük nem elég-
séges, sõt még egy lázadást is kirobbantottak. Ez
arra késztette az inuakikat, hogy munkára kész-
tessék az embereket. Az is kiderült, hogy az emberek
nem voltak eléggé fejlettek, hogy a lépést tartsák
az inuakikkal, csak összezavarták õket. Így jutottak
el a Föld lakosságának genetikai módosításához,
csakhogy a felhasznált DNS-t nem közvetlen ma-
guktól vették, hanem az inuakiktól.
— Azt mondod, hogy mi rokonok vagyunk?
— Igen.
— Vagyis mi rendelkezünk a ti DNS-etekkel?
— Igen. Ti nekünk köszönhetõen léteztek, mint faj.
A Föld akkori genetikai állományára rátevõdött a
mi genetikai állományunk és így jött létre a mai
emberi faj.
— És hogy-hogy nem hasonlítunk hozzátok?
— Az anunnakik mindig megtartják a külsõ fizikai
formát, mivel az a származási környezethez igazo-
dik. A fizikum teljesen megfelel a bolygónak.
— Létezik egy olyan tudományos hipotézis, amely
szerint egy adott pillanatban az emberi DNS sok
módosuláson ment keresztül, és talán bolygószin-
ten is egy közös õsünk van, aki 180-300 000 évvel
ezelõtt élt Afrikában.
— Így van. Ez igaz. Akkor történt meg a DNS elsõ
módosítása.
— Az elsõ?
— Igen, mert most kb. negyvenezer éve a létezõ
DNS-re az anunnakik rátették a saját genetikai
anyagjukat.
— De miért?
— Mert eljutottak ahhoz a ponthoz, amikor az em-
berek kezdtek ráeszmélni, hogy kik õk valójában,
és arra gondoltak, hogy megközelítvén a saját test-
felépítésüket, talán elfogadjuk õket.
— Tehát mi az inuakik, az anunnakik és a primitív
emberek DNS kombinációjával rendelkezünk.
— Igen.
— Ha jól ítélnénk meg, akkor inkább anunnakik
vagyunk, mint mások.
— Nem, mert a második módosítást nem sikerült
a teljes lakosságra megcsinálni, és ezért egy kevere-
dés alakult ki azok közt, akik közvetlenül az anun-
nakiktól kapták meg a DNS-t, és akik az inuakiktól
rendelkeztek ezzel. Voltak tiszta vérvonalúak is, akik
megõrizték az anunnaki vér tisztaságát.
— De mostanság nagyjából egyformák vagyunk,
nem?
— Nem. Ma is ugyanazokat a szabályokat követik.
Még léteznek tiszta vérvonalak.
 — Azt akarod mondani, hogy léteznek olyan csa-
ládok, amelyek tiszteletben tartják a származásu-
kat, és nem fogadják el a vérkeveredést?
— Igen.
— És mi történt az anunnakikkal, amikor elmen-
tek?
— Õk nem mentek el. Itt vannak közöttünk, csak
visszahúzódtak.
— Hallottam már ezt az elméletet, de nem tudom,
mit higgyek?
— Én nem akarok senkit sem meggyõzni. Annyit
szeretnék csak mondani, hogy õk azok, akik minket
vezetnek. Igaz, hogy a háttérbõl, de õk irányítják a vi-
lágot.
— Mond csak, ezek az anunnakik hasonlítanak va-
lamennyire a hüllõkhöz, csak két lábon járnak?
— Igen.
— Léteznek olyan mendemondák, amely szerint
ezek hüllõszerûek.
— Nevezd úgy, ahogy akarod, de ezek az anunna-
kik közvetlen leszármazottai, az utódaik.
— Ismerem az elméletet, de nehéz elhinnem. Senki
nem látta, nem tudja ezt pontosan...
— De igen, pontosan tudják, ismerik õket, még a
kormányok is nekik dolgoznak. Mi csak egy kis ré-
szük vagyunk.
— Ezek szerint csak egy részünk van tõlük.
— Nem, még van a fejben valami, ami a negatív
emóciókért és az agresszivitásért felel.
— Elmondanád, te hogy látod, hogyan vezetnek
minket?
— Kb. 6500 évvel ezelõtt tömeglázadások miatt
az anunnakik úgy döntöttek, hogy visszavonulnak,
de nem a szó szoros értelmében, csakhogy a háttér-
bõl dolgozzanak. Ezért õk létrehoztak pár titkos tár-
saságot és nagyvonalakban megfogalmazták a je-
lenlegi vallásokat. Kiképezték a papokat, és odaállí-
tották, hogy szolgálják õket. Bevezettek pár dogmát
és féligazságot, ami elég hatásosnak tûnt, mert az
embertömegek elkezdték tisztelni õket, és hallgatni
rájuk.
— A múltban valóban léteztek emberáldozatok, de
az istenek tiszteletére tették.
— Igen. Ugyanazok az istenek voltak. Ám ezeket
a rituális gyilkosságokat ma is gyakorolják. Meg
kell értened, hogy õk ezektõl a dolgoktól függenek,
mert ez jelenti az élelmet számukra. Az egyik ilyen
titkos társaság célja ezeknek a tanításoknak a to-
vábbadása. Ma ezek az okkult szervezetek az egész
Földön megtalálhatóak, és az összes társadalmi ré-
tegben tevékenykednek.
— Ezt hogy csinálják?
— Õk a kormányokon, bizonyos intézményeken
vagy cégeken, a bankrendszeren, a katonaságon és
rendõrségen, a törvényeken, az iskolán, a médián
keresztül dolgoznak. Õk mindenhol ott vannak
azoknak az embereknek köszönhetõen, akik kiszol-
gálják õket, akiket kiképeztek erre, akik maguk
23
képeztek ki másokat és így tovább. Õk azok, akik
jelenleg minket, a világot vezetik.
— Jó, de hogy sikerült ez nekik?
— Õk egy régi fajt képviselnek. A tudásuk õsrégi
és nagyon fejlett. Uralják az anyagot, ismerik az
univerzum összes aspektusát, jó asztrológusok. Be-
folyásolhatják az emberi elmét, az idõjárást, az ener-
giát, a lelki nyugalmat, egyszóval bármikor bármit
akárhányszor is megcsinálhatnak. Felhasználták a
vallásokat, hogy saját érdekükben hibás, természet-
ellenes tanokat ültessenek be az emberekbe. Azt hi-
tették el az emberekkel, hogy az asztrológia és a
gyakorolt tudás sátánista tanok. Azt az elképzelést
keltették az emberekben, hogy az álmok az ördögtõl
származnak, amikor az ördög, ahogy mi elképzel-
jük, nem is létezik, és az álmok valójában az uni-
verzum és a Mátrix közti kapuk. A Föld összes ked-
vezõ és potenciálisan sugárzó pontjára emlékmû-
veket vagy különleges épületeket építettek, hogy
megszüntessék azokat. Semmilyen formán nem
szerették volna a lakosság elbutítását megzavarni.
— És mégis, hogy lettek õk a világ vezetõi?
— A vallások segítségével, ami egy rugalmas dog-
mázási és az intuíció megszüntetését célzó prog-
ramot követett a politika, és különösképpen a bank-
rendszer segítségével. Õk lényegében a mi pénzünk.
Õk adnak nekünk enni, meleget, lakást, iskolát, sza-
badságot, egészséget és abszolút mindent õk biztosí-
tanak a számunkra. A királyi családok az egyenes
ágú leszármazottaik. Elnökeink vérében az õ vérük
folyik. Mindegyikük valamilyen formában kapcso-
latban áll ezekkel az titkos társaságokkal.
— Ezek a királyi családok és elnökök tudatában
vannak ennek?
— Igen. Õk ismerik a származásukat, tiszteletben
tartják, és egyetértenek a szervezet határozataival.
Õk azok, akik manipulálnak, kormányoznak és irá-
nyítják az életünket. Mi értük születünk, élünk és
halunk meg.
— Léteznek bizonyos spirituális mozgalmak, ame-
lyek már tudják ezeket, és el is mondják.
— Így van, de ezek közül egyeseket éppen õk tá-
mogatnak speciálisan azért, hogy hozzáférjünk az
információkhoz és elferdítsük azokat.
— Ez azt jelenti, hogy ez egy ördögi kör. Bármit is
csinálunk, rabok maradunk.
— Nem. Nekünk a lelkünkre kell hallgatnunk, elsõ-
sorban. Senki sem áll a teremtés fölött, mindannyian
egyformák vagyunk, így senkinek sem áll jogában
megmondani, hogyan gondolkodjunk, mit higy-
gyünk, mit tanuljunk.
— Mégis, a tudomány hasznos, segítségével fej-
lõdtünk, tanultunk meg bizonyos dolgokat.
— A tudomány szintén az övék. Valamelyest átvet-
te a hit szerepét. A jelenlegi tudománynak nincs mit
kezdenie a valódi Mátrixszal. Ez egy indukált tu-
domány, olyan, ami azért hoztak létre, hogy össze-
zavarjanak, aminek nincs semmi köze a valósághoz.
Egy adott ponton az ember evolúciója során kétsé-
gek merültek fel a vallásos dogmákkal szemben, és
akkor az anunnakik a meg kellett találják a módját
annak, hogyan uralkodjanak tovább, hogyan foly-
tassák a tanok beültetését, az elbutítást, és így jelent
meg a tudomány.
— Mitõl féltek?
— Attól a perctõl, amikor az ember felébred és meg-
érti, hogy a testen túl is létezik, hogy része az egye-
temes tudatosságnak, hogy szabad és végtelen akár-
csak a teremtés.
— Ha rájönnek, mi fog történni? Semmi!
— Az emberek legyõzik és elûzik õket. A problé-
májuk az, hogy nincs, hova menjenek. A bolygójuk-
nak vége, más égitestek pedig számukra elérhe-
tetlenek. Elérkeztek ahhoz a ponthoz a Mátrixban,
ahol az megmódosítja õket mint fajt, elõször meg-
szünteti, majd átalakítja. Õk nem akarják ezt, félnek
ettõl.
— Én még mindig nem értem, hogy csinálhatnak
bármit! Miért nem leplezik le õket!
— Hát, ha õk irányítanak mindent, ki tudná õket
leleplezni? Mindenki, aki megpróbál valamit mon-
dani, egyenesen sarlatánnak, bolondnak vagy rossz-
akarónak van bélyegezve. Az árnyékbeli vezetõink
az elme és az érzelmek manipulálásának tökéletes
programját építették ki. Megmondják, hogyan
gondolkodjunk, miben higgyünk, hogyan reagál-
junk, mit együnk, mit igyunk, mit hallgassunk.
Kivétel nélkül minden be van programozva, ki van
számolva és végre van hajtva. Semmit sem felejte-
nek ki. Gondolkodj csak, amikor egy kutató egy
olyan felfedezést tesz, ami nem felel meg nekik,
százan ugranak fel, hogy ellentmondjanak, de ami-
kor egy tudományos elvet szeretnének bevezetni,
százan jönnek, hogy alátámasszák. Még léteznek
olyan emberek, akiket nem lehet meggyõzni, akik
hisznek a jóban, és kinyilvánítják ezt. Ezeket vagy
kirekesztik, kinevetik, megbélyegzik, vagy baleset-
tel, váratlan halállal vagy „öngyilkossággal” félre-
állítják. Mindent a legkisebb részletekig kiszámí-
tanak és felügyelnek.
— Jó, de ha lenne egy sereg ember, aki hasonlóan
gondolkodna, akkor nem lenne mit csinálniuk. Nem
ölhetik meg a teljes bolygót! Talán léteznek olyan
személyek a rendszerben, akik ismerik az igazságot
és megmondanák.
— Akik a rendszerben vannak, akik ismerik az
igazságot, és nyilvánossá szeretnék tenni, azokat
félreállítják, tehát nem jelentenek veszélyt; ami meg
a nagy tömegeket illeti... A dolgok másképpen állnak.
Mi mentális befolyással és kémiai vegyszerekkel va-
gyunk ellenõrizve és irányítva.
— Kémiai vegyszerekkel?
— Igen. Minden, amit élelemként és italként ka-
punk, orvosságok, a víz, amivel megmosakszunk,
abszolút minden programozva van.
— Elmondanád pontosabban?
24
— Minden kémiai vegyszer, amit a vízhez és
élelmiszerhez adnak, a konzerváló porok, adalékok,
gyógyszerek speciálisan arra szolgálnak, hogy az
emberi agy bizonyos stimulánsokra reagáljon, vagy
ellenkezõleg, ne reagáljon.
— A gyógyszerek életeket mentenek!
— Igen, egyesek. Mások viszont arra vannak ki-
fejlesztve, hogy az ember eltávolodjon az elsõdleges
forrástól.
— Talán, de nagyon nehéz határvonalat húzni, mit
csinálnánk antibiotikumok, vakcinák nélkül...
— A vakcinák a legnagyobb átverések. Azok a
immunrendszert támadják meg. Én nagyon rosszul
éreztem magam az utolsó beoltásnál, amit rám
kényszerítettek. Tisztán láttam, ahogyan a szerve-
zetbe bevitt mikrobák megtámadták a csakrákat,
destabilizálva azokat, hogy aztán az egész testem
reszkessen, negatívan befolyásolva a nyirokcsomót
és a mirigyeket.
— A gyógyszerek azonban jót is csinálnak!
— Igen, de nélkülük is lehet élni. Valójában azok
több rosszat csinálnak, mint jót. A betegség egy jel,
egy figyelmeztetés, hogy valamit rosszul csinálsz.
Talán, ahol vagy, ott szennyezett a levegõ, talán az
élelem rossz, talán a gondolataid és érzelmeid hi-
bások. Ahelyett, hogy pasztillákat szednél be, meg
kéne vizsgálnod ezeket a tényezõket. A pasztillák,
ahogy én látom, nem csinálnak egyebet, csak tompít-
ják a tüneteket, de nem jutnak el az okozóhoz. Abban
a pillanatban, hogy lenyelsz egy gyógyszert, az
szétbomlik a szervezetben és energiává alakul. Ez
az energia a tabletta különbõ alkotórészeitõl függ.
Ahogy a szervezetbe jut, beállítja a váladékait, meg-
növelve vagy csökkentve a váladékok mennyiségét,
ami javuláshoz vezet, de ez a dolog helytelen. A szer-
vezet sokkal pontosabban tudná ezt szabályozni, ha
eltávolítanák a betegség okát.
— Talán, de az ellenszer felfedezése csodálatos volt.
— Igen, de a valóságban ez szabályozza a szerve-
zetet. Minél több antibiotikumot veszel be, a szer-
vezet annál jobban védekezik, beállítja magát, eljut-
ván ahhoz a ponthoz, amikor már nem válaszol. A
baktériumok és vírusok részei az életünknek, a
bolygóé. Mi a kezdetektõl velük élünk. El kell fogad-
nunk azokat. Tulajdonképpen a szervezetünk tudja
ezt. Tudja, hogy minden ki van számolva.
— De az anunnakik, akikrõl azt állítod, hogy irá-
nyítanak minket, hol vannak most?
— Azok velünk együtt élnek. Elbújnak a tekinte-
tünk elõl, az idõszakos érzékleteink elõl is. Úgy mond-
hatjuk, hogy õk egy másik dimenzióban vannak, de
most itt élnek. Õk aktívan részt vesznek a mi éle-
tünkben, de mi nem vehetünk részt az övékében.
— Konkrétan hol vannak?
— Nekik hatalmas földalatti bázisaik vannak, af-
féle városok. Ott laknak, de õk a felszínen is tartóz-
kodnak. Közöttünk vannak, találkozunk velük, de
nem ismerjük fel õket.
 — Vagyis nem látjuk, láthatatlanok?
— Nem, láthatóak, mert õk egyfajta energiamezõt
vetítenek ki maguk köré, ami segítségével olyan ki-
nézetük lehet, amilyent csak akarnak. Ez az oka an-
nak, hogy felismerhetetlenek.
— Mivel védekeznek?
— Az elméjükkel.
— Nem használnak gépeket, valamit?
— Nem. A mentális erejük magasabb rendû az
emberekénél, ezért nekik ez egyfajta játék. Õk egy
képet erõltethetnek ránk, egyfajta projekciót anél-
kül, hogy erõlködnének.
— És így közlekednek szabadon közöttünk?
— Nemcsak közlekednek, vezetnek is minket, sõt
közös háztartásban is élhetnek velünk. Néha fõnö-
keink vagy kedveseink, barátaink...
— Vagyis összeházasodhatsz egy anunnakival
anélkül, hogy tudnál róla?
— Lehetséges lenne, de az ilyesmi kizárt, mert õk
nem keverednek fajon kívüliekkel.
— Még az õk DNS-üket hordozóakkal sem?
— Csak bizonyos esetekben. Néha eldöntik, hogy
szükség van a vérvonal felfrissítésére, és akkor elfo-
gadnak kívülálló személyeket, de csak egy körülte-
kintõ vizsgálat után.
— Milyen vizsgálat?
— Genealógiai, személyiségi, asztrológiai jellegze-
tességek és sok másféle...
— Asztrológiai jellegzetességek?
— Igen. Elsõsorban. Tudják, hogy a bolygók beha-
tásának fontos szerepe van az ember személyisé-
gében. Máskülönben az asztrológia a legidõsebb tu-
domány. Benne rejlik összegyûjtve az univerzum
teljes tudása.
— Nem tudtam, hogy ilyen fontos.
— Mert nem szabad tudnunk. Azt mondták, hogy
az asztrológusok varázslók, hogy az ördögtõl szár-
maznak, de most amikor ezek a felcímkézések nem
befolyásolhatnak senkit, azt állítják be nekünk, hogy
az csak idõvesztés.
— Miért?
— Mert ennek segítségével ráhangolódhatsz az
Univerzumra. Összhangban lenni az égitestekkel
azt jelenti, hogy összhangban élni a teremtéssel. A
tudatalattink szintjén mindannyiunkat befolyásol
a Nap, a Hold és a bolygók. A Föld egy óriási mág-
nes, amely a saját tengelye körül forogva mágneses
mezõt hoz létre. Ennek a mágneses mezõnek fontos
behatása van a földi életre. Léteznek kozmikus cik-
lusok, nappulzusok, elektromos jelek, elektromág-
neses szelek. Az embereknek figyelniük kéne ezekre
a dolgokra. Különbözõ idõciklusok vannak az ara-
tásra, szüretre, bizonyos dolgok elvégzésére, gyer-
mekcsinálásra és ellenkezõleg is, léteznek végzetes
idõciklusok, mindennek értelme van. Semmi sem
véletlen.
— Nem értem. Miért rejtenék el ezeket? Nekik is
elõnyös lenne.
25
— Nem lenne elõnyös, mert az ember megértené
az élet értelmét. Tudatosan élve hozzáférésünk len-
ne a Mátrix kifogyhatatlan tartalékaihoz. Meggyó-
gyulnánk a kozmikus energiát használva, megfelelõ
idõpontokban mûvelnék meg földjeinket, és ez mér-
téktelen terméshez, gazdagsághoz vezetne. Nem
használnánk már rovarirtókat, mert egyszerûbb
lenne a kártevõket a holdciklus bizonyos fázisaiban
más, leszedett növényekkel elpusztítani. Ha figye-
lembe vennénk a bolygókat, a gyermekek életképe-
sek, jobbak, tehetségesebbek lennének, különbözõ
feladattal és egymáshoz közel álló testfelépítéssel
jönnének a világra.
— Hogy tudnád más növényekkel elûzni a kárte-
võket?
— Igen, a kártevõk elpusztíthatóak növények se-
gítségével. Lévén úgy, hogy bizonyos típusúakat ül-
tetnél a zöldségek és gabonák sorai közé, lévén úgy,
hogy meglocsolnád azok nedvével. A valósághoz vi-
szont közelebb áll, hogy elültess egy növényt, mind
megöld azt.
— Adj egy példát egy ilyen növényre.
— Büdöske (bársonyvirág). Megvédi a zöldség-
ágyásokat, még a málnát és az epret is a kártevõ
férgektõl. Ha helyenként egy-egy szál büdöskét ül-
tetsz az ágyások közé és a végükbe, a veteményesed
védve lesz. Tudom biztosan ezt. Megmondtam a nagy-
szüleimnek is, akik az elején nem hittek nekem, de
utána bebizonyosodott, hogy igazam van. Nem volt
több problémájuk az eperrel.
— De mit csinál a büdöske? Hogy befolyásolja a kár-
tevõket?
— Olyan anyagot választ ki, amely elûzi a kártevõ-
ket, akárcsak egy speciális energiát, amely megvédi
a növényt, és amely kapcsolatba lépve a féreg ener-
giamezõjével, rákényszeríti, hogy elhagyja a helyet.
Valójában a büdöske saját magát védi ezzel, de
hasznos lehet a környezetében levõ növényekre néz-
ve is.
— És sok ilyenfajta virág van?
— Igen. Valójában az összes növény jó valamire.
Semmi sem fölösleges. Az emberek is kezelhetik ma-
gukat velük, de két tényezõt kell figyelembe venni:
az asztrális idõszakot, amelyikben leszedik és a sze-
mélyt, aki leszedi.
— Az is számít?
— Igen, mert bizonyos idõszakoknak maximális
gyógyító hatásuk van, és nagyon fontos a leszedõ
lelki állapota, mert õ az, aki elõször ráteszi a kezét,
átveszi az energiáját vagy módosítja.
— Nem tudtam!
— Annak a személynek, aki leszedi, annak egész-
ségesnek, csendesnek és kiegyensúlyozottnak kell
lennie. Ez nagyon fontos.
— Így van, de ezek a dolgok nem ismertek.
— A növények élõ létezõk, csodálatosak, jók. Õk
azért vannak itt, hogy segítségünkre legyenek, és
segítsenek nekünk. Sajnálatos módon mi megöljük,
levágjuk, majd eldobjuk õket. Ahogy a fenyõket is.
Ha hallanád a sikoltásaikat, amikor kivágják a fákat!
Hiába! Senki sem hallja meg!
— Azt mondtad, hogy tetszik a Karácsony!
— Igen. Nagyon tetszik, viszont mint megélés, rez-
gés. Az a szerencsém, hogy anyám egy mûanyag
fenyõt vásárolt régebben. Nagyon szép, és akárhogy
is a gondolat számít. Nem hiszem, hogy meg tudtam
volna lenni otthon egy halott fával, és még örvendjek
is neki! Máskülönben az embereknek megvan ez a ké-
pessége, hogy megöljék a bolygót, és még örvendje-
nek is ennek!
— Vagyis?
— Vagyis mi megöljük a bolygót, kiürítjük a tar-
talékait, és boldogok vagyunk! De a következõ al-
kalommal szeretnék errõl beszélni.
— Jó, akkor megállunk.
Dávid távozása után jó néhány percig csak ülök
és gondolkodom, próbálom megérteni az informá-
ciókat. Emlékszem, hogy olvastam David Icke köny-
vében, a Felsõbbrendû Titokban, a sumérok agyagtáb-
láinak fordításáról, amely táblákat 1850-ben fedez-
tek fel Bagdadtól kb. négyszáz kilométerre. A szöve-
get Zecharia Stichin fordította le, egy híres kutató,
történész, író és nyelvész.
Õ azt állítja, hogy a táblák információkat tartal-
maznak egy felsõbbrendû fajról, nevezetesen
AN.UNNAK.KI, amely eljutott Sumériába és amely
egy Nibiru nevû bolygóról jött. Stichin azt állítja
errõl a bolygóról, hogy 3600 éves keringési ideje van,
ami a Jupiter és a Mars között kezdõdik, és a Plutón
túlra nyúlik, messze a világûrbe. A táblák fantaszti-
kus pontossággal mutatják be a naprendszert és a
bolygókat is, megadva a pontos nagyságukat és pá-
lyájukat.
Stichin azt mondja, hogy ezek az anunnakik 450 000
éve érkeztek a Földre aranyat keresvén. A mai Afrika
egy földterületére szálltak le, hogy kibányásszák az
altalajkincseket. Az elején a bányákban csak az
anunnakik dolgoztak, de idõvel ezek fellázadtak és
az elit úgy döntött, hogy egy hibrid fajt hoz létre,
amely képes a munkára. Több lehetõséget is meg-
próbáltak, de végül az ember mai alakjánál marad-
tak. A táblák leírják, hogy olyan genealógiai vona-
lakat is létrehoztak, amelyek az õ nevükben kor-
mányozhattak, sõt elmeséli azt is, hogyan jöttek lét-
re a királyságok.
Érdemes megjegyezni, hogy az ember evolúciójá-
nak története azt állítja, hogy 200 000 éve fajunk
egy tökéletesedési folyamaton ment keresztül. A ho-
mo erectus egybõl homo sapiens lett, s ahhoz, hogy
kb. 35 000 évvel ezelõtt egy újabb impulzust kapjon,
és homo sapienssé alakuljon, azaz a mai emberré.
Mik voltak ezeknek a fejlõdési idõszakoknak az okai,
nem tudja senki, és annál kevésbé lehet megmagya-
rázni azt. Mi több, tudományos kutatások igazolják,
hogy mindannyinknak egy nõnemû közös õse van,
aki Afrikában élt 140-300 000 évvel ezelõtt.
26
VIII.
— A bolygó megölésénél maradtunk el. Mit szerettél
volna mondani?
— Gondolj csak arra, mi történne; ha a mikrobák,
amelyek a testünkben élnek, nekiállnának, hogy
elvegyenek egy csepp vért és üzemanyagként hasz-
nálnák az autóikban; ha elvennének egy darabka
csontot, és a nyakukra vagy a kezükre tennék, hogy
azzal büszkélkedjenek; ha levágnák és felgyújtanák
a hajunk vagy ajándékba adnák, amikor valakihez
mennének, hogy aztán a viselõje eldobja azt. Körül-
belül ezt tesszük mi a Földdel. Megkínozzuk, meg-
csonkítjuk, feldaraboljuk, meggyötörjük, és mindezt
a tudomány, a fejlõdés, a jólét nevében tesszük. Ezt
vettük át az anunnakiktól, hogy tönkretegyük, ki-
merítsük a természeti kincseket. Ezt nagyon jól
megtanultuk.
— Ha nem használnánk ki, akkor mit csinálnánk,
mivel közlekednénk, mivel melegednénk, mit
ennénk?
— Megtehetnénk mindezt az elménk erejével, egy-
szerûen akaratunktól fogva.
— Rendben, de senki nem tanít meg erre. Miért
nem tanítják ezt az iskolákban?
— Mert az iskolák is ugyanazon kontroll alatt van-
nak. Az okkult szervezeteknek az volt a célja, hogy
destabilizálják a tanulási rendszert, amit sikeresen
megvalósítottak. A tanítás a logikus és racionális
gondolkodásra épül. Az adatok olyan formában van-
nak elrendezve, hogy semlegesítsenek minden intu-
íciónyomot vagy a Mátrixhoz való hozzáférést. A gyer-
mekeket a tanárok és útmutatók robotokká alakít-
ják, akiknek megtiltják a szabad véleménynyilvání-
tást. Még a szülõk is részt vesznek ebben a támadás-
ban. Hányszor hallottad már ezt a felnõttektõl: ...ta-
nulnod kell, oda kell figyelned a tanárra, ha ezt
mondja a könyv, akkor ez így van, én soha nem hal-
tam meg az iskolában! A tanulásnak köszönhetem,
vagyok az, aki vagyok... Ezek a jelmondatok, amivel
ti, felnõttek támadtok minket. Miért gondolod azt,
hogy a mai tanulók nem érdeklõdnek, hogy halálra
unom magam az óvodában, és legtöbbször nem aka-
rok oda menni. Miért kéne megtanulnom azt, amirõl
tudom, hogy nem igaz?
— Jó, de nem maradhatunk otthon, mert akkor
analfabéták leszünk!
— Nem kéne otthon maradnunk, csupán nektek,
felnõtteknek kéne megváltoztatnotok a rendszert.
Akarnotok kell, hogy ez megtörténjen, akkor bizto-
san elérhetõ lesz.
— Ne mond azt, hogy nincsenek hasznos tantár-
gyak, mint a történelem, biológia.
— Hasznosak lennének, ha az információk igazak
lennének. Mit tanulnak az iskolában? Az igazságu-
kat! Mit tanultatok ti? Az igazságukat! Mit csináltok
ti most? Nekik dolgoztok! Mik leszünk mi, ha a dol-
gok nem változnak meg? Nekik fogunk dolgozni.
Ez egy bûvös kör, amelybõl mi gyermekek nem tu-
dunk kilépni, hiába érezzük, hogy nem jó, miattatok.
Ti vagytok, akik elfogadjátok, lenyelitek a meséket,
lustaságból, kényelembõl, félelembõl vagy egysze-
rûen azért, mert meg vagytok elégedve az élete-
tekkel. Ha mindened megvan, miért kéne többet
akarnod!
— Ez nem éppen így van. Mi átvettük a rendszert
és továbbvisszük azt...
— Ti egy olyan rendszert vettetek át, amely soha
sem volt megfelelõ, és amit tovább erõszakoltok. Ti
vagytok a hibások!
— De mit tehetnénk?
— Hogy akarjátok a változást, hogy aktívan részt
vegyetek benne, hogy leleplezzétek, és az egész vi-
lágnak bemutassátok.
— Kiket?
— Az anunnakikat.
— Hogyan, ha nem látjuk?
— Akarjátok, hogy lássátok õket, és látni fogjátok!
Valójában vannak olyan emberek, akik látják õket,
akárcsak én. Õk közöttünk vannak, a mi életünkhöz
tartoznak. Én túl kicsi vagyok, hogy figyelembe ve-
gyenek azok a felnõttek, akik látják õket nem be-
szélnek a másoktól való félelem miatt.
— És akkor mit kell csinálni?
— Akik látják, szólaljanak meg. Mutassanak rá
az ujjukkal. A látás a Teremtõ ajándéka. Használ-
notok kell!
— Miért látják egyesek, mások meg nem?
— Akik látják, azok azért tehetik, mert erõsebb
kapcsolatuk van a Mátrixszal. Ez a dolog a test és
fölöttes én kapcsolatának tudatosulásával jön létre.
Amikor az információ szabadon közlekedhet a két
struktúra között, amelyben a folyam tudatosan le-
csapolható, akkor energia szinten minden láthatóvá
válik és semmi sem marad elrejtve.
— És akik nem rendelkeznek ezzel az ajándék-
kal?
— Õk aktiválhatják, gyakorolhatják a kommuni-
kációt, és akkor ez az ajándék megjelenik, és tuda-
tosítható lesz.
— Hogyan?
— Ahogy mondtam, minden akaratnak, beszéd-
nek, gondolatnak van egy rezgése. Amikor gondolsz
valamire, az átalakul gondolatenergia-formává, és
egy mátrixszegmenssel lép kapcsolatba, ami meg-
engedi, hogy az a óhaj megvalósuljon. Olyan ez,
mint amikor elvetsz egy magot, és várod, hogy kinõ-
jön, hogy leszedd a gyümölcseit. Lényegében az em-
bernek most nagyobb teremtõ ereje van, mint va-
laha.
— Jó, de konkrétan, hogy tudjuk ezt a felsõbbren-
dû látást kifejleszteni? Azt hiszem, hogy a harmadik
szemre gondolsz.
— Harmadik szemnek is hívhatjuk, de az elsõ szem
és nem a harmadik, mert a tõle jövõ információkra
kell alapoznunk. Amit a fizikai szemeinkkel látunk,
27
az a valóság kivetítése, amit az anunnakik vetítenek
ki és irányítanak.
— Konkrétan, létezik valamilyen technika vagy el-
járás, léteznek valamilyen követendõ lépések?
— Természetesen. Elõször is az embernek vissza
kell állítania a kapcsolatot az elme és a fölöttes én
között.
— Mit nevezel fölöttes énnek?
— Ez az igazság. A tökéletes, igazi megismerés,
ami mélyen elrejtve bennünk van. Ez a Mátrix köz-
vetlen elérési vonala, amellyel mindenki rendelkezik,
de ami nagyon el van homályosítva a létezõ inter-
ferenciák miatt.
— Miféle interferenciák?
— Az anunnakik nem akarják, hogy az ember meg-
ismerje az igazságot. Ezért a hibás információk mel-
lett vegyszerekkel is mérgeznek, aminek az célja,
hogy közömbösségben tartsanak. Ezek a vegyszerek
a tobozmirigyet gátolják, blokkolják. A tobozmirigy
nagyon fontos része az embernek. Például a csecse-
mõmirigy az a mirigy, ami ha tudatosan aktiválnánk,
akkor meghosszabbítaná az életünket. Máskülönben
minden mirigy mást csinál, de mindegyik beállítható
lenne, ha az ember közvetlen információkat kapna a
Mátrixból, és nem a Föld alsó mezõjébõl.
— Mi van a Föld alsó mezõjében?
— Mi innen kapjuk az információkat ezeknek a
mesterséges blokkolásoknak köszönhetõen. Az alsó
mezõben található meg az összes alacsony rezgésû
gondolatenergia-forma. Az anunnakik ide tettek
mindent, ami a rosszra, félelemre, gyûlöletre, rémü-
letre, fóbiára, halálra és sok minden másra vonat-
kozik. Mi ezekkel táplálkozunk, mivel csak ehhez
van hozzáférésünk.
— Nekünk azonban szép gondolataink is vannak...
— Azok a mátrix mezõjébõl jönnek
— És hol található ez az alsó mezõ?
— A Föld körül. A föld be van burkolva ezzel. Min-
den, ami információként jön, általában onnan jön,
csak egy kis rész jön a Mátrixból.
— És hogy tudnánk elérni a Mátrixot?
— Teremtsétek meg a kapcsolatot az elme és a fö-
löttes én között.
— Hogyan?
— Mondok neked egy példát. Amikor én egy kér-
désre szeretnék választ kapni, és Aghton nem vá-
laszol nekem, lábon állva lehunyom a szemem és
arra gondolok, hogy a Mátrixra csatlakozzam, hogy
megtudjam az igazságot. Ezt csinálom, és azt mon-
dom, hogy ha igen a válasz, akkor a testem elõre
hajoljon, és ha nem a válasz, a testem hátra hajoljon.
Nagyon egyszerû.
— És a válasz mindig igaz?
— Mindig. Próbáld meg te is! Kezdheted azokkal a
kérdésekkel, amelyekre tudod a választ. De vigyáz-
nod kell, hogy ne add tudatosan te a választ! Hagy-
nod kell, hogy meglepõdj ettõl. Tedd fel a kérdést,
mintha semmit sem tudnál!
 — Felteszem, hogy átmegyek ezen a feladaton, mit
kell még tennem?
— Agthon azt mondja, hogy mutassak meg neked
egy eljárást. Elhelyezkedsz egy olyan helyen, ahol
senki sem zavarhat meg, lehet egy ágy lefekvés
elõtt. Az elején meg kell mondanod a testednek,
hogy természetes módon, anélkül, hogy szenved-
ned kéne, távolítson el minden mérgezõ anyagot,
amelynek nincs igazság megfelelõje a Mátrixban,
amely benne van összegyûlve. Valójában ezt kéne
minden nap csinálnod. Nagyon hasznos. Aztán el-
kezded kérni a fölöttes énedet, hogy lépjen kapcso-
latba veled.
— És hogy nyilvánul meg ez a kapcsolat?
— Én, amikor a fölöttes énemmel beszélek, a gon-
dolat erejével egy speciális helyre megyek. Arra gon-
dolok, hogy az Inuán vagyok. Van egy kedvenc he-
lyünk egy fa mellett. Onnan láthatjuk a tengert. Te
oda mehetsz gondolatban, ahova szeretnél. Ahol
tetszik neked.
— Tegyük fel, hogy tetszik egy vízesés mellett.
— Odamész. Elõször a vízre nézel és arra, ami kö-
rülötte van. Megpróbálod érezni a hely illatát, meg-
érinted a vizet, érzed. Elnevezed ezt a helyet az igaz-
ság titkos helyének. Ily módon ide senki sem jöhet
be. Szent lesz. Aztán megpróbálod tudatosítani a fö-
löttes énedet. Az elején hatalmas szeretetet fogsz
érezni. Akkorát, hogy érzed, nem férsz bele a tes-
tedbe. Aztán egy megkönnyebbülést, békét érzel.
Amikor elérted ezeket az állapotokat, megpróbálsz
a Mátrixhoz beszélni. Megmondod neki, mit szeret-
nél. Tudnod kell, hogy csak a hozzád köthetõ vágyak
fognak megtestesülni. Nem kérheted a fölöttes éne-
det, hogy gyógyítsa meg a nagymamádat. Megkér-
dezheted viszont, hogy miért beteg. Itt csak olyan
programozásokat végezhetsz, amelyek rád vonat-
koznak. Semmi más egyebet.
— Konkrétan, mondjuk, szeretném látni azigaz-
ságot. Mit kell kérdeznem?
— Szeretném megtudni az igazságot. Ennyit. Az
éned tudni fogja, mit kell csinálni. De az csak rész-
letekben adja meg az igazságot, nem mindent egy-
szerre, mert az emberi agy nem tud egyszerre any-
nyi információt befogadni.
— És ha azt akarom, hogy jól legyek, hogy meg-
gyógyuljak?
— Szeretnék meggyógyulni. A betegséggel kap-
csolatban az éned elõször megmutatja, hogy miért
vagy beteg. Csak akkor gyógyulsz meg, miután ki-
küszöbölted a betegséged okozóját.
— Hogy mutatja meg nekem?
— Vagy helyben, filmszerûen a fejben, vagy küld
egy üzenetet az elmédbe, vagy egy álmod lesz. Tud-
nod kell, ha nem tartod be azt, amit mond, akkor
nem lesz esélyed meggyógyulni.
— Ha az egy karmikus betegség?
— Akkor azt úgy mutatja meg neked, hogy meg-
értsd. Most azokban az idõkben élünk, amikor ki-
28
küszöbölhetjük a múltbeli problémákat. A lényeg,
hogy akarnod kell.
— És ha látni akarom az anunnakikat?
— Azt mondod, hogy látni szeretnéd az anunna-
kikat. Ám itt, ahogyan mondtam, meg kell tisztíta-
nod magad a vegyszerektõl, amelyek megakadá-
lyozzák a tobozmirigyed mûködését.
— Melyek azok?
— Sokféle termék van. Láttam üdítõkben, ételek-
ben, de a legmérgezõbb a fogkrém. Okosan van be-
letéve, és ti rákényszerítetek, hogy lefekvés elõtt
fogat mossunk, az a testben marad, és egész éjjel
hat.
— Milyen vegyszerre gondolsz?
— A fluorra.
— Hiszen ez egészséges a fogakra nézve!
— Semmi hatása sincs a fogakra. Azt a tobozmiri-
gyet meggátolandó adják. Tudom biztosan, de rá vol-
tam kényszerítve, hogy használjam.
— És azt hiszed, hogy mérgezõ?
— Száz százalékosan.
— Mi a célja ennek a tömeges mérgezésnek?
— Ez elsõsorban az 1960 után születettekre vonat-
kozik. Akkor a Föld karmája elkezdett megtisztulni
és elkezdtek fejlettebb lények is reinkarnálódni ide.
Addig is voltak, tömeges inkarnációra gondolok, ami
1990 és 1996 után élezõdött ki. Az újonnan jöttek
képesek voltak bizonyos paranormális képességeket
kifejleszteni. Legyen köztünk szólva, nem tudom,
hogy miért nevezitek így, mert azok nagyon is nor-
málisak. Ezek nagy veszélyt jelentettek az anunna-
kikra, akik nem álcázhatták volna magukat. Ezért
kísérleteket végeztek, és arra a következtetésre ju-
tottak, hogy a legjobb módja ezeknek a törekvések-
nek az eltörlésére a vegyszerekkel való mérgezés.
Ahogy nem tudták volna rákényszeríteni a teljes
lakosságot, hogy gyógyszereket vegyenek be, kita-
lálták az ételmérgezést. Nagyon egyszerû. Nem ve-
szed észre, hogy minden évben növekszik ezeknek
az anyagoknak a koncentrációja?
— Nem.
— Mert megszoktad és már nem zavar. A balsze-
rencséjük, lényegében a miénk is, hogy hamarosan
nem lesz, mit kezdeniük ezekkel a vegyszerekkel,
és ezért más gépezeteket találtak ki, sokkal erõseb-
beket, amelyekkel interferenciát csinálnak köztünk
és a Mátrix között.
— Milyen gépezeteket?
— Reléket, mobil telefont, energiabombákat és
gammasugarakat.
— Nem hiszem el.
— Miért?
— Ha meghalunk, õk mit csinálnak?
— Mi nem fogunk mind meghalni. Egyre többen
halnak meg, de nem a teljes lakosság. Akik megma-
radnak, azok az õ rabszolgáik lesznek. Egyfajta élõ
babák. Ez az, amit õk szeretnének, de tudom biz-
tosan, hogy nem így fog történni.
 — De mi történik?
— Jó és szép lesz. Jelenleg éppen a Mátrix dolgozik
a Föld beállításán. Problémáink lesznek a felszínen,
a levegõben, vagy az idõjárás miatt és gazdaságilag.
— Tudom, mondtad már nekem. Vásároljunk föld-
mûvelõ eszközöket, magokat, kertes házat...
— Igen. Jó lenne.
— Pénzt tehetünk félre és szükség esetén kivehet-
jük azt.
— Hamarosan bebukik a bankrendszer minden-
hol, a pénznek nem lesz értéke.
— Hogy érted hamarosan?
— Valahol 2009 végén vagy 2010 elején.
— Ilyen hamar?
— Igen. Minél hamarabb, annál jobb, mert a Föld-
nek meg kell tisztulnia ezektõl a rezgésektõl, és min-
dentõl, ami gazdasági manipulációnak nevezhetõ.
Túl sokat voltunk az anunnakik elnyomása alatt.
— És eszünk majd?
— Amink van, vagy amit termelünk. Muszáj,
hogy legyen egy kis élelmiszertartalékunk, fontos
tudni ezt a dolgot.
— Nem hangzik valami jól!
— Nagyon is jól. Én személyesen alig várom, hogy
már túl legyünk a 2012-n, valójában 2013 febru-
árja után minden stabilizálódni fog, és egy új kor-
szak fog bekövetkezni, a Föld és lakóinak korszaka.
A jó, a béke korszaka. Tudnod kell, hogy a földiek
jók. Mindenki, aki az inuakik DNS-ét hordozza,
különleges. Majdnem mindenki tovább megy.
— De hányan vannak?
— Nagyon sokan. Nem tudnám megszámolni, de
látom õket az utcán. Testvéremként ismerem fel
õket. Románia különben nagyon tiszta ebbõl a szem-
pontból. Itt kevés az anunnaki vér. Vannak itt is, de
nagyon kevesen.
— Hogyan ismerheted fel õket?
— Én a szeretteimet a rezgésük alapján ismerem fel.
Rájuk nézek, és tudom. Te is meg tudod csinálni ezt.
— És a negatívokat?
— Próbáljuk ki a következõt! Nézz annak a sze-
mélynek a szemébe, akivel beszélsz. Csak a szemébe.
Ne nézd a mosolyát vagy a gesztusait. Nézz, és kér-
dezd meg, hogy inuaki vagy anunnaki. A fölöttes
éned válaszolni fog.
— És ha megtudom, hogy anunnaki, mit teszek?
— Kérd meg az énedet, hogy mutassa meg a ter-
mészetét, és akkor meg fogod érteni. A legtöbb, amit
tenned kell, hogy kikerüld õket, hogy ne hallgass a
tanácsaikra és az utasításaikra.
— Õk tudják, hogy anunnakik?
— Egyesek igen, a legtöbbjük viszont nem, csak
azok, akik fent vannak. Ezeknek elmagyarázták, és
elfogadták a feltételeket, mi több, tudatosan részt
vettek a bolygó leigázásában.
— És akik nem tudják, nem tudunk azokon segíteni?
— Nem. Mert azok a rossz felé hajlanak. Minden
valahonnan belülrõl jön. Mit gondolsz, miért léteznek
29
azok az okkult pénzügyi társaságok, miért csak
egyesek iratkoznak be bizonyos szervezetekbe, mi-
ért csak egyesek akarnak embertömegeknek kárt
okozni?
— Ezekkel az emberekkel mi fog történni?
— Õk a saját útjukat fogják követni. Nem avat-
kozhatunk be a Mátrix terveibe.
— Ha vannak mégis olyan személyek, akik meg
változni szeretnének? Ezeknek nem engedetik meg,
hogy maradjanak?
— Nem. Õk nem tudnak az új energiának megfe-
lelni. Más felépítésük van. Saját útjukat járják.
— Én mégsem hiszem el, hogy mindenki, aki
anunnaki vérrel rendelkezik, egy csoporthoz tarto-
zik. Kell létezniük még olyan embereknek, akik nem
tartoznak egyetlen csoporthoz sem!
— Higgyél nekem, hogy nem léteznek. Ez olyas-
valami, ami nem magyarázható meg. Õk rezgés-
szinten ismerhetõek fel, és annak ellenére, hogy nem
tudatosult bennük, hogy miért csinálják ezt, szer-
vezetekbe rendezõdnek.
— És a szervezetbõl mindenki anunnaki DNS-sel
rendelkezik?
— Nem. Beléptek azok is, akiknek nincs meg ez a
DNS-ük. Ezeknek megadatik az a lehetõség, hogy
megváltozzanak.
— Miért hiszed, hogy ezekhez a csoportokhoz csat-
lakoztak, ha énjük nem érezte?
— Csak kíváncsiságból, félelembõl, vagy abból a
vágyból, hogy felmenjenek a társadalmi ranglétrán,
mert jelenleg ez a legjobb manapság. Talán egyesek
a szüleiktõl örökölték, akiknek helytelen valóságot
mutattak be. Rengeteg oka van ennek.
— És mit kell ezeknek tenniük, hogy alkalmaz-
kodhassanak az új rezgésekhez?
— Semmit. A Mátrix fogja eldönteni ezt. Ha az ál-
taluk hozott zavarok nem annyira veszélyesek, ak-
kor megengedik nekik az anunnakik mátrixszeg-
mensébõl való kilépésüket. Ha az általuk okozott
rendellenességek súlyosak, akkor ez van, az õ dön-
tésük volt, és ezekkel fognak továbbmenni... Sajnos!
— Én arra gondolok, hogy talán kapnak még egy
esélyt, hiszen nem tudták, hova csatlakozzanak.
— Mi nem segíthetünk rajtuk. Csak õk tudnák
ezt megcsinálni. Megkérdezhetik a Mátrixot kap-
csolatba lépve a fölöttes énükkel. Csak így kaphat-
nak választ erre a kérdésre. Ha nincs hozzáférésük
ezekhez a kérdésekhez, akkor nagy baj van. Én nem
tudom, mit tehetnek még.
— Mondd csak, akiknek köze van ezekhez a szer-
vezetekhez, de nincs az anunnakikhoz... Sokan van-
nak?
— Igen. Még többen, mint amennyien kéne, hogy
legyenek.
— Nálunk is?
— Igen. Tényleg, nagyon sokan. Sajnos, mert itt
valami különleges fog történni.
— Igen, mondtad.
 — Álljunk meg.
Dávid elmenése után bekapcsolom a számítógépet
és beütöm a fluort, a tobozmirigyet és meglepõdöm
a talált információk mennyiségén. A legtöbb adat a
http://www.fluoridealert.org címen található. Meg-
tudom innen, hogy 1990-ig nem végeztek semmi-
lyen vizsgálatot a fluor tobozmirigyre gyakorolt ha-
tásán. Tudnunk kell, hogy a tobozmirigy egy kicsi
mirigy, amely a két agyfélteke között helyezkedik
el. Szerepe a melatonin váladék termelésének szabá-
lyozásában van. A melatonin egy hormon, amely se-
gít a pubertás szabályozásában, és ugyanakkor
megvédi a szervezetet a szabadgyököknek a sejtekre
gyakorolt káros hatása ellen.
E tanulmány elsõ futára Jennifer Luke doktor volt,
az angliai Surrey egyetemrõl, aki bebizonyította,
hogy a tobozmirigy a fluor által megtámadott elsõ
célpont, és ennek az elemnek a nagymennyiségû tá-
rolása súlyos mûködészavarokhoz vezet, korai idõ-
szakban kiváltja a pubertást, és csökkenti a szerve-
zet a szabadgyökökkel szembeni védekezését.
Ugyanezen a honlapon megtudjuk, hogy a fluor
a magzatnál genetikai mutációkat létrehozó faktor,
ami növeli a rák veszélyét. Egy sor tanulmány állítja,
hogy a fluor a felelõs a csontrákért is. Természetesen
ezek a kísérletek az elején tartanak, még a labora-
tóriumi vizsgálatok stádiumát jelentik. A dolog há-
tulütõje, hogy ezeket nem veszik figyelembe, mint
mindent, ami nem felel meg. Gondoljanak csak arra,
mit jelent az ipar számára, ha bebizonyítanák, hogy
a fluor mérgezõ!
Mindenesetre azt ajánlom, hogy olvassák végig
ezeket az oldalakat. Sok érdekes információt talál-
nak itt.
Még megtudom azt is az internetrõl, hogy a toboz-
mirigy energetikailag segít az élõ szervezetnek a
Föld új rezgésére való alkalmazkodásában.
Rájövök, hogy mindezek elérhetõek számunkra.
Bárki hozzájuk férhet, elolvashatja, megértheti, de
szükség van valakire, aki felhívja rá a figyelmünket,
aki felráz bennünket. De miért?
IX.
— Beszélhetnénk ma néhány kezelésrõl vagy terá-
piáról?
— Igen.
— Tudnál valamit mondani a rákgyógyításról?
— A rák akkor keletkezik, amikor a személy ellen-
szegül a Mátrixszal. Ha valaki megszegi a küldeté-
sét, ha kilép a karmikus nyomdából, akkor a szer-
vezet reagál, és kifejleszti a betegséget. Hozomány
is lehet, vagyis a lélek ezzel a problémával érkezik,
de mindvégig fennáll a meggyógyulás lehetõsége.
Tudnod kell, hogy ez nem egy büntetés. Ellenkezõleg,
egy nagy segítség. Akiknek megadatik az esély, hogy
megtisztuljanak ettõl a betegségtõl, azok nagyon
kedvesek a Teremtõnek.
— Ez számomra már sok!
30
— De miért? Nem szeretnéd figyelmeztetni a gyer-
mekedet, mielõtt az egy helyrehozhatatlan hibát
követne el, ami után sok száz év szenvedés várna
rá? Így tesz a Mátrix is. Küld egy üzenetet. De ha
az ember figyelembe venné, kijavítaná, megtisztí-
taná magát az életével szembeszegülõ gondolatok-
tól, formáktól, energiáktól, meggyógyulna. Sajnos
ez a dolog nem köztudott.
— Adj egy példát, hogyan kell eljárni.
— Adj egy konkrét példát. Kire gondolsz?
— Van egy betegem, akinek daganat van a gyom-
rában. Mit kell csinálnia?
— Elsõsorban tudnia kell, hogy a tumor egy élõ
entitás, és sajátos megnyilvánulási mechanizmusa
van. Az a beteged által létrehozott program által ke-
rült a testbe. Amit elsõsorban neki tennie kell, hogy
kezdjen el kommunikálni vele: Hogy harag nélkül,
szeretettel kezdjen beszélni vele, hogy köszönje meg
a jöttét, hogy megbetegítette a testet, hogy megér-
tette a figyelmeztetést, a vészjelzést. Aztán meg kell
változtatnia az életét és a gondolkodásmódját. Uta-
sítsa vissza a negatív, pesszimista lényekkel való
kapcsolatba kerülést, utasítsa vissza a szomorú tör-
ténetek meghallgatását, ne nézzen olyan filmeket
és híreket, amelyek negatív töltéssel rendelkeznek,
tudatosan étkezzen.
— Hogy tudatosan étkezzen?
— Vagyis tartsa be a diétát. Utasítsa vissza az állati
zsírokat vagy vegyszerrel kezelt élelmiszereket. Le-
gyen minden természetes. Csak természetes szap-
panokkal mosakodjon, és kerülje a klórt és a fluort.
— Mennyi ideig kell ezt a dolgot csinálnia?
— Amíg a tumor eltûnik.
— Ennyi az egész?
— Nem. Ahogy mondtam, a tumor egy élõ entitás.
Miután megköszönte, hogy jött, meg kell kérnie,
hogy elmenjen, hogy megértette az üzenetet, és
megváltoztatja az életét. Nagyon fontos, hogy meg-
változzon a valóságban, mert másképpen nem lesz
esélye a sikerre. Tegye a kezét a helyre, ahol az talál-
ható, miközben beszél a tumorral! Képzelje el, hogy
a jobb kezébõl szeretet, csend, béke, elfogadás árad
ki. Ezzel párhuzamosan kérjen bocsánatot a Mátrix-
tól, kérje bármilyen általa hozott zavar eltüntetését!
A legtöbbször válaszol erre a Mátrix. Ötleteket, em-
bereket és képeket küld bizonyos eseményekrõl. Ez
azt jelenti, hogy ott van a probléma. Minden, amit
tenni kell az, hogy meg kell változtatni az elmében
az illetõ tevékenység polaritását.
— Elmondanád érthetõbben?
— Amikor a Mátrixhoz kapcsolódom, és megjele-
nik a fejemben a szomszéd, akivel összevesztem, ak-
kor tudni fogom, hogy a probléma ott van. Meg kell
próbálnom visszaállítani a harmóniát. Elõször bo-
csánatot kérek a Mátrixtól, és megkérem, hogy en-
gedje meg kitörölni ezt a zavart. Aztán megpróbálok
kapcsolatba lépni az illetõ személlyel, és kibékülök
vele.
 — Jó, de ha az személy már nem él, vagy elköltö-
zött valahova, és nem tudom, hol van?
— Akkor beszélek a Mátrixszal, és a teljes szerete-
tem, harmóniám küldöm el neki gondolatatban, és
megkérem, hogy adja át annak a személynek, bárhol
is van. Ez olyan, mint amikor a bûneidért imádko-
zol, amelyek valójában zavarok. A Mátrix tudja, me-
lyek azok, és azonnal intézkedik kitörölve azokat.
— Ez azt jelenti, hogy ha én a Mátrixhoz imádko-
zom megbocsájtásért, mert megöltem egy embert,
a Mátrix megbocsájt nekem?
— Igen.
— És újból megtehetem ezt?
— Szívbõl jövõ megbocsájtásra gondolok. Megis-
mételni a hibát, és utána megbocsájtásért esedezni
nem más, mint képmutatás. Azt gondolod, hogy a
Mátrix nem jegyzi fel? Ez olyan, mint amikor ma-
gadat próbálnád becsapni.
— De a gyilkosság az gyilkosság. A Mátrix meg-
bocsájt?
— Néha valaki életének kioltása nem egyenlõ a gyil-
kossággal. Lehet ez egy létezõ zavar kisimítása. Eb-
ben az esetben az ember szabadságvesztéssel fizet
meg a Földön, de a Mátrixban csak egy tett eltörlését
jelenti.
— Tegyük fel, hogy megöltünk valakit, ami nem
karmikus eredetû. Mi történik, amikor bocsánatot
kérek?
— Ha a kérés teljesen szívbõl jön, ha megbánod, a
Mátrix feljegyzi ezt magának. A zavart viszont csak
egy ellentétes tettel lehet megszüntetni. Vagyis a meg-
ölt személy a gyilkosod lesz egy másik életben. Ami-
kor ahhoz a ponthoz jutsz, ahol meg kell fizetned
az életeddel, a Mátrix figyelembe veszi, hogy õszin-
tén megbántad a tettedet, és aminek halálnak kell
lennie, az egy egyszerû sérüléssé alakul, vagy vala-
milyen problémád lesz, de életben maradsz.
— Vagyis, ha elvesztem a lábamat vagy a kezemet,
azt kell tudnom róla, hogy megérdemeltem?
— Természetesen.
— És akik szervbeültetést kapnak?
— Azok életét egy másik életbõl, vagy más életek-
bõl tartozó személy menti meg. Egyes nemes lelkek
tudják, hogy valamelyik kedvesüknek kell reinkar-
nálódnia, hogy szenvedjen és kínlódjon valamiért.
Akkor a jogukat kérik, hogy lejöjjenek a Földre azért,
hogy meghaljanak, és megmentsék azt. Ez a kap-
csolattípus viszont nagyon ritka. Ez valójában bizo-
nyos tartozások visszaadása. Egy ember meghal,
mások viszont e halálnak köszönhetõen esélyt kap-
nak az életre. Tehát, aki feláldozta magát, törölte a
számláját, és saját élete után nézhet a következõ re-
inkarnáció során.
— Vannak olyan emberek, akik szervátültetésen
estek át, és azt mondják, hogy bizonyos szokásokra
tettek szert, amelyekkel nem rendelkeztek azelõtt,
mások éppenséggel érzik a szervadó jelenlétét. Ezt
hogyan magyaráznád meg?
31
— Minden tárgy, dolog vagy a mi esetünkben test-
rész megõrzi annak a személynek a tulajdonságait,
akié volt. Itt a sejtek memóriájáról van szó, amelyek-
bõl az illetõ szerv felépül. Tudnod kell, hogy a sejtek
élõ létezõk, és egymástól függetlenek, bizonyos tet-
teit vagy kívánságait rögzíthetik a hordozó sze-
mélynek. Amikor bekerülnek egy új szervezetbe, ak-
kor nem csinálnak mást, mint amire tanítva voltak.
Így magyarázható, hogy a személy kezd bizonyos
dolgokat elõnyben részesíteni, vagy új szokásai lesz-
nek. Ehhez a dologhoz hozzáadódik az is, hogy a
donor valamiképpen kapcsolatban marad azzal, aki-
nek a testrészét adta. Ez nem lesz életre szóló kap-
csolat, csak addig fog tartani, amíg az elment lélek
úgy látja, hogy a szerv tökétesen beintegrálódott a
befogadó ember testébe és elméjébe. Ez egyfajta se-
gítség.
— Miért csak egyesek érzik a jelenlétet és mások
nem?
— Mindenkinek kell éreznie, mert az adományozó
lélek jelen van, de a különbség az elfogadásban és
tudatosulásban rejlik. Vannak személyek, akik ke-
resnek, akik turkálnak, és megtudják az igazságot,
míg mások megtagadják, hogy erre gondoljanak.
Innen bizonyos torlaszok származnak, amelyek bár-
milyen kapcsolatot és kommunikációt megakadá-
lyoznak. Minden az elmétõl és az igazság iránti vágy-
tól függ.
— Vannak viszont olyan személyek, akik kidobják
a transzplantációt.
— Igen. Ezeknek vagy olyan szervet ültettek be,
ami nem nekik szántak, vagy nem tudtak kapcso-
latba kerülni vele, rezgési és energetikai kapcsolatot
létesíteni vele, és így a szervezet betolakodóként ke-
zelte.
— És mit tehetnének azért, hogy a szervezet elfo-
gadja azt?
— Beszéljenek vele. Köszöntsék az új testben, kö-
szönjék meg neki a segítséget, kérjék meg, hogy op-
timálisan dolgozzon, és kerüljenek teljes harmóniába
az új testrésszel. Köszönjék meg a donornak az ál-
dozatot, kérjék a Mátrixot, hogy tüntesse el a za-
varokat, amelyek miatt szenvednek. Ennyit kéne
tenni... Tudod, én mit nem értek? Miért kéne ebbe a
helyzetbe kerülnöd? Miért lenne szükséged szerv-
átültetésre? Az ember meggyógyulhat, mielõtt ebbe
a helyzetbe kerülne.
— Ám azt mondtad, hogy bizonyos problémák
karmikus jellegûek...
— Igen, viszont azokat is meg lehet oldani más-
képpen, fájdalommentesen, olyan ellentétekkel,
amelyek megszüntetik az ezek alapjául szolgáló
gondolatenergia-formákat.
— Vagyis?
— Vagyis, ha tudod, hogy egy másik életben vala-
kinek rosszat csináltál, és szenvedned kell, miért ne
próbálnál neki jót tenni ebben az életben, hogy el-
lensúlyozd a töltését.
 — Csodálatos lenne, de nem tudjuk ki ellen tettük.
— De, tudhatjuk. A fontos, hogy akarnod kell ezt,
és az élet abba helyzetbe állít, amikor visszaadhatod
az adósságaidat. Fõleg ebben a periódusban megvan
az esélye az embernek, hogy helyrehozza mindazt,
amit elrontott. Minden zavar megszüntethetõ, ha
tiszta szívbõl akarod. De a legfontosabb, hogy tu-
datosan éljünk, hogy ne próbálunk meg generálni
több ilyen élet és szellemi fejlõdés ellenes gondolat-
energia-formát. Ha nem csinálnánk több rosszat,
ha megértenénk, hogy mi egymáshoz kötõdünk,
hogy minden, ami körülvesz bennünket, hozzánk
tartozik, és hogy segítenünk kell, és részt kell ven-
nünk aktívan az egyensúly megõrzésében, akkor
minden tökéletes lenne.
— Igen, de néha akaratlanul rosszat csinálsz...
— Nem létezik ilyesmi! Hogy csinálhatnál akarat-
lanul rosszat, amikor megvan a mérlegelési ... gon-
dolkodási képességed. Megtehetsz valamit, vagy
vissza is utasíthatod. Megvan a lehetõséged, hogy
ítélkezés alapján dönts. Minden olyan tettet, gon-
dolatot vagy akciót, ami kárt okoz egy létezõnek,
itt emberre, növényre, állatra vagy a Földre gondo-
lok, vagy ami bármilyen tönkre tevést jelent, Mátrix
ellenes tettnek hívják, és negatív gondolatenergia-
formát hoz létre, amely elmegy, zavart okoz, és
többnyire visszatér.
— Azok nem maradnak a Mátrixban?
— Az elején nagy részben a Mátrixban maradtak,
és ezeket vagy egy életben kapták vissza, vagy rész-
leteiben több élet során a létrehozott negatív energia
nagyságának függvényében. Most, mivel a Földnek
— ebbe beleértve a mátrixszegmensét — minél tisz-
tábbnak kell lennie, a létrehozott energiák vissza-
küldõdnek. Ezt azt jelenti, hogy az embernek az ál-
tala létrehozott energiákkal kell szembenéznie. A
Mátrix megtagadja a befogadásukat. Ezért jelenik
meg az életben mindenféle akadály, balszerencse
vagy betegség. Ezekkel fizetünk meg. Visszakapjuk
mindazt, amit adtunk, amit érdemlünk.
— És ez jó?
— Persze. Ez egy plusz esély arra, hogy tovább-
menjünk, különben egy másik életre kéne várnunk,
hogy megvalósuljon a harmónia, és erre nincs már
lehetõség.
— Ez azt jelenti, hogy az utolsó inkarnációnkat
éljük?
— Nem. Az utolsó inkarnációnkat éljük, amelyben
meg tudjuk változtatni a karmát. Az ugrás után is
fognak lelkek jönni a Földre, de csak azok lesznek,
akik nem vittek nagy zavarokat a Mátrixba. Nem
érted, hogy a Föld egy új korszak felé halad... a jó...
a spiritualitás... a béke korszaka felé?
— Értem, de nem tudom elképzelni, hogy mi lesz.
— Ugyanaz lesz, mint az Inuán. Béke, szeretet és
harmónia. Az embereknek meg kell érteniük, hogy
a háborúk, a konfliktusok, a rossz, a negatív gondo-
latenergia-formák idejének vége. A Föld megtanulta
32
ezeket az aspektusokat és most tovább lép ... és mi
vele együtt megyünk.
— Mondd csak ... mennyi idõ alatt lesz olyan, mint
az Inuán?
— Nem tudom felbecsülni. Az emberek megérté-
sétõl függ. A Föld valóban megcsinálja az ugrást, a
dolgok 2013 után fognak beállítódni, de hogy
mennyi idõ alatt fog megvalósulni a harmónia, nem
tudom. Normális esetben 2013 februárja után jónak
kell következnie, hogy aztán év végére minden sta-
bilizálódjon.
— Úgy értsem, hogy 2012 után egy évig fog tar-
tani a Föld és az emberek stabilizálódása?
— Valami hasonló... de függ...
— Vagyis?
— A Földbolygó 2012 végén fogja meglépni az ug-
rást. Akik itt maradnak, azoknak úgy gondolatban,
mint tettekben át kell alakulniuk. Ha nem lesznek fel-
készülve, akkor nem sikerülhet nekik, a mátrixme-
zõ pedig egy megtisztító impulzust fog küldeni. Ez
azt jelenti, hogy megint történni fog valami, ami ki-
válogatja a lakosságot? Ezután aztán teljesen csend
lesz. Ha azonban az emberek megértik, akkor a Mát-
rix lecsillapodik, és minden rendben fog lezajlani.
— Hogyan fog kiválasztódni a lakosság?
— Különbözõ kataklizmákkal vagy betegségekkel,
konfliktusokkal … sok módja van ennek. Akárhogy
is nem számít. Sajnálatos lenne, ha valami történne.
— Tehát biztos, függetlenül attól, hogy mit csinál-
nak, vagy mit gondolnak az emberek, 2013 után
csend lesz.
— Ahogy én látom..., igen.
— Mi még találkozunk?
— Én azt a feladatot kaptam, hogy ebben az évben
tízszer találkozzunk. Ennyi van beprogramozva.
Biztos, hogy találkozni fogunk 2012 után.
— Megmondanád, hogy miért választottál engem?
— Nem választottalak, küldve voltam. Szerepelt
a küldetésünkben, hogy találkozzunk, és akkor
megvalósult a lehetõsége ennek az akciónak.
— De miért pont én?
— Mert neked teljesen tiszta inuaki DNS-ed van.
Kapcsolatod van mindkét mátrixszegmenssel, az
Inuáéval és a Földével. Te pont olyan vagy, mint én.
— Talán, de nem tudatosult bennem ezt a dolog.
— Nem is kell. Mostanra volt beprogramozva, hogy
megtörténjen, és meg is történt. Így kellett lennie.
Mostantól kezdve a saját erõdbõl fogsz új informá-
ciókhoz jutni. Alkalmaznod kell azokat.
— Alkalmazni fogom...
— Meg fogod látni, hogy használni fogod azokat.
Románia egy különleges hely. Küldetése van.
— Ezt mondtad már nekem. Miféle missziója?
— Innen fog elindulni a dolgok új megismerése.
Innen fog egy olyan ember elindulni, aki elmagya-
rázza, és segít az embereknek, hogy tudatosítsák a
küldetésüket. A megjövetelét be fogják harangozni.
— Ki fogja beharangozni?
 — Egy férfi.
— Létezik ez a férfi?
— Már régóta létezik. Valójában most idõs ember,
de csak néhány évvel ezelõtt értette meg a hivatását.
Õ elkezdte már mondani, hogy ki fog megjönni...
— Mint Keresztelõ János?
— Egy olyan lélek, aki János tulajdonságait hor-
dozza, és ugyanúgy hívják most is.
— És tudja a világ? Hallottak róla?
— Csak páran. Viszont még nem érkezett el az
ideje, hogy meghallják a hangját annak ellenére,
hogy már nincsen sok.
— Õ hozza meg az új Messiás eljövetelének a hí-
rét?
— Igen.
— Vagyis Jézusét?
— Aki mint Megvilágosító fog eljönni. Sok olyan
tulajdonsággal rendelkezik, amivel Jézus rendelke-
zett, de becsülettel szólva õt ellopták, meghamisítot-
ták. De õ még más tulajdonságokat is hordoz ma-
gával, azokét a lényekét, akik itt éltek.
— Azokra gondolsz, akik mindenkor a hitet ter-
jesztették?
— Igen. Akik feltárták az igazságot. Minden tulaj-
donságuk megvan abban, aki jönni fog.
— Õ nincs közöttünk? Nem született még meg?
— Õ nem fog megszületni. A test, akiét felveszi
majd, itt van, megszületett. De õ nincs még benne.
— Ez azt jelenti, hogy be fog lépni egy olyan testbe,
amely már itt van Földön?
— Igen.
— Ez a test Romániában van?
— Igen.
— Megmondanád, hol van?
— Nem, mert nem tudom, ki az. Csak a Mátrix
tartalmazza ezt az információt. És természetesen a
Teremtõ. Én csak azt tudom, ami történni fog. Ro-
mánia volt kiválasztva erre a feladatra. Ezért a mi
országunk nagy részben védve lesz azoktól az ese-
ményektõl, amelyek jönnek. Románia fontos élel-
miszersegélyezõ ország lesz. Még más küldetése is
lesz az új világban, de ezeket most nem mondhatom
el. Akárhogy is, egy szentelt földön élünk. Még a
növények is tudják, nézd csak meg, hány gyógynö-
vényünk van, mennyire változatosak. Valóban ér-
tékelni kéne azokat. Az embernek egyszerû termé-
szethez fordulással képesnek kell lennie harmonizá-
lódni, de õ ezt még nem értette meg. Mindenestre a
tény, hogy most itt éljük ezeket az idõket, gondol-
kodásra kéne okot adnia. Meg kéne értenünk, hogy
ez a fejlõdésünk esélye. Ugyanakkor elmondható,
hogy amikor õ eljön, ugyanúgy belép majd a neki
szánt testbe, mint a mindannyiunkéba.
— Elmagyaráznád?
— Abban a pillanatban, hogy fizikailag itt lesz a
Földön, az õ energiája mindannyiunkéba be fog ha-
tolni, kompatibilissé téve vele. Ez hasonló ahhoz,
mint amikor valaki egy plusz információt, energiát
33
és fényt ad nekünk, hogy képesek legyünk a bolygó
új koordinátáihoz igazodni. Belénk hatol a lélegzete,
és mi másfélék leszünk: jobbak, fejlettebbek, meg-
értõbbek. Meg fogjuk érteni, hogy valóban testvérek
vagyunk, és kinyilvánítjuk majd ezt. Körülbelül
ennyi. Meg szeretnék állni.
— Mielõtt befejeznénk a mai beszélgetést, megkér-
deznékegy dolgot.
— Parancsolj.
— Mi tudni fogjuk, hogy másfélék vagyunk? Tu-
datosítjuk ezt a dolgot?
— Igen. A Mátrix elkezdett már dolgozni ezen. Egy
ideje magas frekvenciájú gondolatenergia-formákat
kapunk. Ez a üzenettovábbítás abból a célból van,
hogy megemelje a rezgési és energetikai szintünket,
hogy képesek legyünk befogadni ezt a mennyei lé-
legzetet. Egyesek érzik már, és elkezdtek saját ma-
gukkal dolgozni, mások nem értették még meg,
hogy miért érzik másképpen magukat, de kivétel
nélkül mindenki ki van téve ennek a magas energiájú
bombázásnak. Még az anunnakik is ugyanabban a
helyzetben vannak azzal a különbséggel, hogy ezt
nagy veszélyként élik meg, és ezért igyekszenek
lépéseket tenni. Mindezen változásoknak az a célja,
hogy felkészítsen a magasabb energiatöltet befoga-
dására. Ez a magasabb energia egyszerre adatik, és
ezért a szervezetünknek teljesen rá kell hangolód-
nia, készen kell lennie ennek befogadására. Abban a
pillanatban, hogy megkapjuk, megtudjuk, hogy mi-
rõl van szó, és milyen csodálatos ajándékot kaptunk.
Olyan ez, mintha valaki fényt gyújtana az elménk-
ben, másképpen kezdjük megérteni a dolgokat, és
végre meg fogjuk érteni az igazságot.
— Mindenki egyformán fogja megkapni ezt az
energiát, ami a Mátrixból jön?
— Igen, de különbözõképpen fogjuk fel. Egyesek
egyáltalán nem fogják befogadni.
— Miért?
— Õk azok, akik más szintek felé mennek. A Mát-
rix tudja ezt a dolgot, és ezért megakadályozta ezek
energetikai hozzáférését, mert nekik ez az energia-
feltöltõdés ártalmas lenne. Õk a fejlõdés más fokán
állnak, és más utat kell végigjárniuk. Ez azt jelente-
né, hogy nem felelnének meg az új mátrixszegmen-
süknek, és ki lennének onnan téve, ami miatt blok-
kolva lennének az inkarnáció alól, és várniuk kéne,
amíg a teljes szegmensük kompatibilis lesz velük.
— És ez rossz dolog?
— Igen, mert elvennék tõlük a gyors fejlõdés esé-
lyét. Nekik ismeretlen ideig kéne egy helyben marad-
niuk. A csoporttal menve kitûnhetnének, befejez-
hetnék a programozásukat, saját maguk tehetné-
nek meg dolgokat, ami megemelné a rezgésszint-
jüket.
— Köszönöm. Álljunk itt meg.
 X.
— Ez az utolsó találkozásunk. Tudd, hogy hiányozni
fogsz.
— Te is nekem, de ne feledd, hogy mentális szinten
bármikor kommunikálhatunk.
— Talán te igen, de nekem még tanulnom kell.
— Persze, hogy tudunk. Meglátod.
— Mirõl szeretnél ma beszélni?
— Az anunnakikról szeretnék beszélni.
— Kérlek.
— Õk az életük legszomorúbb periódusát élik
most.
— Miért?
— Mert tudják, hogy hamarosan leleplezõdnek. Az
õ idejük a végéhez közeledik, és megtesznek bármit,
hogy megakadályozzák ezt. Tudják, hogy az emberi
elme olyan hullámokat bocsájt ki, ami megmódo-
síthatja a teret és az idõt, és befolyásolhatják a Mát-
rixot. Ezért õk mindent megragadnak, hogy befo-
lyásolják a népességet, hogy olyan gondolatenergia-
formákat hozzanak létre, ami legalább egy ideig
megakadályozhatja a változást.
— Õk saját magukra nem tudják létrehozni eze-
ket a blokkoló energiákat?
— Nem, mert ez csak a mi ajándékunk. Mi a Mát-
rix gyermekei vagyunk, és mi megfelelünk a szeg-
mensünknek. Õk egyfajta élõsködök. Csak mi tud-
juk megváltoztatni vagy meggátolni azt. Nekik csak
az a lehetõségük, hogy olyan energiákat küldjenek,
amelyek tompulttá tesznek a Mátrixból érkezõ in-
formációk befogadásához, megvan a lehetõségük ar-
ra, hogy megváltoztassák a gondolkodásunkat, de
a Föld sorsával kapcsolatban semmit sem tudnak
tenni.
— És hogyan akarnak befolyásolni?
— Félelemmel. Õk a pánik, félelem, gyûlölet, ma-
terializmus nagy mesterei. Õk ezeknek az érzések-
nek tehetséges terjesztõi. A jelen pillanatban az igaz-
ság árasztja el a Földet. Ez befolyásolja a gondola-
tainkat. Mi mindannyian elkezdtünk kérdéseket
feltenni, kutatni, hogy megtaláljuk az igazságot.
Vannak emberek, akik megértették már, hogy mi
történik, mik vagyunk, honnan jövünk és hova
megyünk. A hangjuk kezd hallhatóvá válni. Egyre
többet beszélnek 2012-rõl, a sarkok felcserõlédésé-
rõl, különbözõ gazdasági krízisekrõl vagy a globális
felmelegedésrõl. Akik megteszik, azok komoly bi-
zonyítékokat sorakoztatnak fel, de mindig léteznek
olyanok, akik vagy megkérdõjelezik ezeket az infor-
mációkat, vagy bevezetik a kataklizma, pusztulás,
halál gondolatát. Minden, amit mondani szeretnék,
hogy ennek így kell lennie. Mert ahhoz, hogy mi to-
vábbmehessünk, fel kell hagynunk a régi szokása-
inkkal, fel kell szabadulnunk a megismerés korlátai-
tól, és teljes szívünkbõl kell elfogadnunk mindazt,
ami jönni fog; a világnak szenvednie kell, de ez rövid
idejû szenvedés lesz. Inuának száz évek kellettek,
34
hogy az új rezgéshez alkalmazkodjon. Nekünk csak
egy pár év kell. Ez a Mátrix ajándéka.
— És nekünk mit kell csinálnunk?
— Akarnunk kell a változást. El kell küldenünk a
Mátrix felé azokat a gondolatenergia-formákat,
amelyekben kérjük, hogy ezek a dolgok megtörtén-
jenek. Minél több ember fog gondolatban egyesülni,
úgy lesz az ugrás könnyebb, gyorsabb, nagy vesz-
teségektõl mentes.
— A Mátrix nem csinálja meg ezeket a változá-
sokat anélkül, hogy mi aktívan részt vennénk ben-
ne?
— De igen, ám a változás annál fájdalmasabb és
nehezebb lesz, mivel a Mátrixnak az összes ellensé-
ges erõt el kell távolítania, hogy létrejöjjön az egyen-
súly. Csak az után, hogy a zavarókat eltávolította
a Föld mátrixszegmensébõl, lehet szó harmóniáról.
Ellenkezõleg, ha a teljes emberiség összedolgozik,
akkor a Mátrixba bekerülõ gondolatenergia-formák
segítenek, és a Mátrix a maga rendjén figyelembe
veszi, hogy nincsenek ellenséges tényezõk, ennek
megfelelõen válaszol csökkentve a veszteségeket.
— Felfogod, hogy lehetetlen a teljes emberiséget
rávenni, hogy egyformán gondolkodjon?
— Nem lehetetlen. Minden ember, aki alárendeli
magát az új mátrixszélnek, segíteni fog, hogy ennek
az ereje megnövekedjen, ami exponenciálisan megnö-
veli az aktív résztvevõk számát. Ahogy már mond-
tam neked, ne feledd, hogy a többség adja a hangot.
— Még mindig nem értem, hogy az anunnakik
miért nem hagynak békén. Talán õket is el fogjuk
fogadni.
— Nem tudjuk elfogadni, mert ha ismertük volna
a valóságban, már rég elûztük volna. Ha mégis el-
fogadnánk, akkor sem tudnának itt maradni, mert
nem felelnének meg a Föld új rezgésszintjének.
Másfelõl az emberek végre megértik majd, hogy sa-
ját maguk urai, hogy képesek egyedül irányítani
anélkül, hogy kormányok, bizonyos családok, ban-
kok rabszolgái lennének, hogy nem függnek senkitõl
és semmitõl. Most van itt az ideje, hogy felébredjünk,
és kezdjünk el érezni, kezünkbe vegyük az éle-
tünket. Nem kell többet lenyelnünk a napi méreg-
adagainkat. Eljött a mi idõnk. Ezt nem tudják az
anunnakik elfogadni.
— Mit kell tennünk?
— Meg kell értenünk, hogy mi mind egyformák
vagyunk, hogy a gondolataink csodálatosak, és amit
akarunk, az meg is fog történni. Mindenkinek akar-
nia kell a változást, közeledjünk mentálisan ahhoz
a ponthoz, ahol a Föld megcsinálja az ugrást, segít-
sük azt, gondolkodjunk pozitívan, vegyünk részt
aktívan ennek a programnak a terjesztésében.
— Igen, de hogyan?
— Beszéljünk az emberekkel, a szeretteinkkel, a ba-
rátainkkal a közeledõ változásokról. Magyarázzuk
meg nekik, mit jelent ez a változás, és miért van
szükség rá. Meg kell mutatnunk nekik, hogy nin-
csen semmi veszély, hogy valami természetes dolog,
hogy mindennek van logikája, és hogy mi részt ve-
szünk ebben a mennyei tervben. Támogassuk õket,
hogy megtegyenek bizonyos minimális biztonsági
intézkedéseket, hogy könnyedén átjussanak ezen az
átmeneti idõszakon. Körülbelül ennyit kell tennünk.
— Milyen biztonsági intézkedésekre gondolsz?
— Elsõsorban egy kevés élelmiszertartalékra, ma-
gokra, szerszámokra, és mindenre, ami élelmet és
menedéket jelent, másodsorban pedig a mentális
felkészülésre. Sokkal könnyebb egy nélkülözési
idõszakon keresztülmenni, amikor tudod, hogy az
átmeneti, és a végén valami jó vár rád. Ha ellen-
kezõleg, félelemmel gondolunk valamire, akkor a
gondolatenergia-formák, amelyeket mi létrehozunk,
ugyanolyan rezgéseket vonzanak hozzánk, és ez azt
csinálja, hogy a tudatos és a tudatalatti elviselhe-
tetlen mennyiségû negatív információnak lesz ki-
téve, ami vagy az élõ szervezet saját maga tönkre-
tevésének folyamatát fogja elindítani, vagy a lélek
elhagyja a Föld mátrixszegmensét, de egyik sem jó
lehetõség. Miért kéne egy ilyen lehetõséget elsza-
lasztani? Minden lélek millió éveket dolgozott, hogy
eljusson ide, nagy hiba lenne ebben a percben meg-
bukni. A mi feladatunk, hogy felébresszük az em-
beriséget, hogy megmondjuk nekik, hogy megpró-
báljuk megértetni velük, vagy legalább akarjanak
részletesebb információk után kutatni. Meg kell
érteniük, hogy az a valóság, amit manapság meg-
élünk, az egy általunk, az elménk által létrehozott
valóság, de ez el van ferdítve, meg van csonkítva.
Igaz, hogy mi vagyunk azok, akik ezt megtettük:
befolyásoltak, zsaroltak, beültettek, de ez nem csök-
kenti a hibánkat. Mi vagyunk az egyedüli felelõsek.
Most van az ideje, hogy nem bocsájt meg nekünk
semmi. Meg kell mondanunk mindent, amit hiszünk
mindenkinek közülünk. Nincs már idõnk arra, hogy
elrejtõzzünk, hogy arra gondoljunk, mit mond a
szomszéd, ha megtudja, mit hiszünk. Arra kell gon-
dolnunk, hogy mit fog mondani a szomszéd, ha meg-
tudja, hogy én tudtam, mi fog jönni, de magamban
tartottam...
— De az emberek teljesen bolondnak néznének...
— És akkor mi van? Egyesek egyenesen bolondnak
gondolnak, mások csatlakoznak az elképzeléseid-
hez, mások pedig a saját válaszaikat keresnék... Arra
kell gondolnod, hogy hány emberen segíthetnél,
hányat tudnál megmenteni, hánynak változtatnád
meg a gondolkodását. Számít az, hogy hányan ítél-
nek el, vagy az, hogy hánynak segítettél?
— Logikus, hogy azok, akiknek segítesz. Valójában
mit csinálhatunk? Konkrétan.
— Elsõsorban minden nap, ami elmúlik, akarnunk
kell, hogy jobbak és megértõbbek legyünk. Másod-
sorban minden nap felébredés után csináljunk egy
rövid meditációt, amelyben próbáljunk a szeretet
rezgési frekvenciájába belépni. Ez lehetõvé teszi,
hogy kilépjünk a gyûlölet mátrixbeli frekvenciájából.
35
Majd minden este, elalvás elõtt kérjük meg a Mát-
rixot, hogy alvás közben közvetlen kapcsolatba lép-
hessünk vele. Így saját magunktól rákapcsolódunk,
egységesen rezgünk a pulzusával, és ugyanakkor
lépésben maradunk azokkal a módosításokkal, amit
a Földdel tesz.
— Nem olyan nehéz!
— Nem nehéz. Ez a legkönnyebb módja annak,
hogy megváltozzunk. Testünk és az elménk radi-
kális átalakulásokon megy keresztül, de fokozato-
san, ami majd minden szempontból felkészültté tesz
az eljövõ változásra. Abban a pillanatban, amikor a
bolygó megcsinálja az ugrást, mi együtt leszünk
ott vele, és egy másik világba kivetítve fogunk feléb-
redni, ahol nem fog többé létezni a félelem, gyûlölet
és materializmus. Nem lesznek anunnakik sem,
mert õk nem tudnak velünk tartani. Õk ideiglenesen
egy másik térben maradnak azok társaságában,
akik rájuk hasonlítanak. Õk látják már ezt a dolgot,
és félnek. Ez arra kényszeríti õket, hogy növeljék az
energetikai és információs támadásaikat.
— És hogy nyilvánulnak meg ezek a támadások?
— Fizikai síkon elsõsorban manipulált élelmisze-
rekkel bombáznak. A leghasználtabb élelmiszer a
Földön a kenyér, ezért a lisztbe lehet a legkönnyeb-
ben bizonyos „hatékony” anyagokat bejuttatni. Az-
tán érdekes beoltási hadjáratokat folytatnak úgy-
nevezett betegségek ellen. Akik nyíltan beszélnek
errõl, azokat kinevetik, megbüntetik, kiközösítik.
Könyveket adnak ki, és mûsorokat vetítenek azzal
a céllal, hogy azok bizonyítsák, hogy bizonyos
elméletek, amelyeknek egyébként nyilvánvalóknak
kell lenniük, hamisak. Sok módszerük van. Ener-
getikai szinten minden nap olyan ellenséges ener-
giákkal bombáznak, amelyek blokkolják a szere-
tetcsakránkat. Ez lehetetlené teszi számunkra,
hogy felfogjuk a Mátrix által küldött hasznos ener-
giákat.
— Hogyan bombáznak? Folyamatosan?
— Én naponta kétszer érzem a támadást. Egyszer
éjfél körül és egyszer délben.
— És mennyi ideig tart?
— Kb. fél órát.
— Ez világméretû?
— Igen, ahogy én látom, mindenkinek küldik ezek-
ben az idõpontokban az információt. Azt akarom
mondani, hogy amikor náluk éjszaka van és dél.
— És hogy csinálják ezt a bombázást?
— Bizonyos készülékek segítségével, amelyek obe-
liszkekre hasonlítnak. Ezek gránitból vannak, de a
belsejük üres. A belsejükbe különbözõ földalatti já-
ratokon keresztül jutnak. Itt hatalmas kristályok
vannak, amelyek bizonyos programokat tartalmaz-
nak. Bizonyos idõközönként az anunnakik bemen-
nek, és leellenõrzik, megváltoztatják vagy megnö-
velik az adások intenzitását.
— És hol vannak ezek az obeliszkek? A Föld bel-
sejében?
 — Kint vannak. Mindenki látja ezeket. Angliában,
Amerikában, Egyiptomban, Franciaországban, min-
denhol vannak. Szám szerint hét van.
— És semmit sem tehetünk, hogy megakadályoz-
zuk az adásukat?
— Mi nem tudjuk megakadályozni azokat. Véde-
kezhetünk csupán.
— Hogyan?
— A legjobb védelmet a réz biztosítja.
— És hogy használjuk?
— Viseljünk állandóan egy réz karkötõt. Fontos,
hogy kerek, vagy ovális legyen. Semmi esetben sem
négyszögû.
— De mi a baj a négyszögûvel?
— Nem felel meg az ember energia mezõjének.
Nálunk minden valamiképpen kerek. Gondolkodj
csak, ha csinálsz egy keresztmetszetet a törzsrõl, a
kezekrõl, a fejrõl, az ujjakról, a csakrákról… minden
kerek. A végtelen jele. Az anyámnak van egy négyzet
alakú gyûrûje, ami néha a jegygyûrû mellett hord.
Én látom, hogyan befolyásolja a csakrákat. Tisztán
látom, hogy kezdenek kisebbedni, és megváltoz-
tatják a forgási sebességüket…
— És elégséges, hogy valamilyen réztárgyat visel-
jünk?
— Igen. Nagyon sokat segít. Az ideális az lenne,
ha megvédenénk azt a szobát, ahol alszunk.
— Hogyan?
— Kerítsük be a szobát egy rézdróttal, vagy lega-
lább az ágyat. A végeik viszont egymáshoz kell ér-
jenek. Így védve leszünk. Semmi sem zavarhatja
meg ezt a mezõt, fõleg ha abban a pillanatban, ami-
kor a végeit összeérintjük, elküldjük a Mátrixba a
védelem gondolatát. A réz szent.
— Miért?
— Mert energetikailag a szeretet rezgéséhez na-
gyon hasonló mezõt hoz létre.
— Talán innen származik a réz és a Vénusz bolygó
kapcsolata.
— A réz jó irányban befolyásolja a növények fejlõ-
dését, terápiás hatása van a tüdõre, és a közeljövõben
felfedezik, hogy pozitívan befolyásolja az emberi
DNS-t. Ennek a fémnek a viselése lehetõvé teszi, hogy
a teljes test rezgésbe kerüljön, amelynek a célja a
szeretetcsakrának a kinyílása. Egy idõben ennek a
csakrának a kinyílásával a szervezet megkezdheti
a védekezést bármilyen energetikai támadás ellen.
— Miért?
— Mert ezen a ponton a léleknek a Mátrixéval azo-
nos pulzusa van. Egy hangon rezeg vele és ezért
részesül a támogatásában és védelmében. Ez azt je-
lenti, hogy az ember az igazság és felemelkedés útján
van, és ez a kapcsolat többé nem akadályozható meg,
és semmilyen esetben sem téríthetõ vissza. Meg kell
értened, hogy az ok, amiért mi a Földön vagyunk,
hogyhozzájáruljunk a felemelkedéséhez, a megvál-
toztatásához, és õ a maga módján egy új világgal
fogja megajándékozni a lakóit. Pompás lesz. Más
36
lesz, mint most. Ezért kell megértenünk, hogy segít-
hetünk rajta, ha pozitívan gondolkodunk azt akar-
va, hogy ez a régi rendszer véget érjen, hogy egy új
korszakba léphessünk be. Nem szabad a mások, a
magyarázataik, a félelmeik által befolyásolva len-
nünk! A szívünkre kell hallgatnunk! Ha azt érez-
zük, hogy szeretnénk, ha valami megváltozna, teljes
lényegünkbõl, szívünkbõl kell akarnunk ezt a vál-
tozást. Minden pillanatban a szabadságra, a válto-
zásra, a szeretetre kell gondolnunk. Mentálisan egy
ideális világot kell létrehoznunk, és benne kell él-
nünk, és reményeinkkel és vágyainkkal táplálnunk
kell, hogy valósággá váljon. Most jött el az a pilla-
nat, hogy megértsük, senkinek sincs joga ellopni az
életünket, a sorsunkat, és magunk helyett dönteni.
Ezért kérlek, hogy csatlakozzatok hozzánk, akik
azért jöttünk, hogy ezeket az információkat átad-
juk. Kérlek, segítsetek nekünk, hogy segíthessünk
rajtatok.
— Megpróbáljuk. Nem tudom, hogy sikerül-e.
— Csak akarnotok kell. Nem nehéz. Csak a válto-
zás gondolatának a Mátrixhoz való elindítására van
szükség. Az átveszi ezt a gondolatenergia-formát,
felerõsíti, és megnyilvánul vele. Ennyi az egész. Min-
den magától fog jönni.
— Megígérem, hogy megcsinálom.
— És ne felejtsük el a vasárnapi mentális találko-
zónkat sem!
— 22.30-kor.
— Igen.
— Azt hiszem, itt az ideje, hogy megálljunk. Sze-
retnél még mondani valamit?
— Nem. Mindenkit szeretek és a Földet is. Remé-
lem, hogy segítségetekre lehettem.
— Persze.
— Kívánom, hogy egy új világban találkozzunk.
— Én is remélem, hogy látni fogjuk még egymást.
Már hiányzol nekem.
— Ahogy mondtam, mi bármikor együtt lehetünk.
Akárhányszor is akarod.
— Adj idõt, hogy megbarátkozzam elõször a men-
tális találkozókkal…
— Mondtam neked. Csak akarnod kell.
— Igen, de nehéz nekem…
— Könnyû az. Mi mindannyian együtt lehetünk,
amikor csak akarjuk.
— Igen, de az élet nehéz helyzetek elé állít, amikor
nincs idõd saját magadra, a meditálásra.
— Ezek az õ befolyásaik, az anunnakiké. Amikor
azt érzed, hogy valami egy helyben tart, leblokkol,
gondolj csak rám, aki az Inuáról jött, és akik ott
maradtak. Mi segíteni fogunk rajtad ugyanúgy,
ahogy a többieken is segíteni fogunk, akik majd a
segítségünket kérik. Mi vagyunk ti.
— Köszönjük…
— Szeretettel. Találkozzunk mindannyian a béke
és szeretet évezredében!
Visszatekintve a találkozókra rájövök, hogy végte-
len számú kérdés lenne még, amelyekre még szeret-
ném tudni a választ. Talán ennyi volt nekem szánva,
vagy lehet, hogy a Mátrix a nagy bölcsességével csak
azokat az információkat közölte velem, amelyeket
képes voltam befogadni.
Nem mondhatom, hogy nem lennék felkavart,
bosszús, meglepett és éppenséggel frusztrált amiatt,
amit hallottam. Egyes dolgokat ismertem már,
mások meg ott szúrtak meg, ahol azt gondoltam,
hogy semmi sem téríthet meg, rákényszerítve, hogy
rájöjjek, valójában én vagyok, aki nem tud semmit.
Annak ellenére, hogy a racionalitásom rávesz bi-
zonyos gondolatok heves elutasítására, a lelkem mé-
lyén valami azt súgja, hogy mindez igaz. Nem
vagyok még abban az állapotban, hogy objektíven
elemezzek. Az egyedüli dolog, ami rávett, hogy
megírjam ezt a könyvet bemutatva találkozásaimat
ezzel a különleges lélekkel, az volt, hogy én teljes
szívembõl hiszek a becsületességében és tisztasá-
gában, a bölcs és néha a titkok súlya alatt elfáradt
ragyogásában, ami sokszor visszatükrözõdött kék
szemei mélyérõl.
Ezért ajánlom, hogy legalább néhány hétig pró-
báljuk meg levedleni felnõttességünket, próbáljuk
meg egy információéhes gyermek szemével nézni a
világot, felejtsük el a régi elképzeléseinket és szo-
37
kásainkat, felejtsük el, amit mások tanítottak ne-
künk, amit ránk kényszerítettek. Gyertek, most et-
tõl a pillanattól vágyakozzunk az igazság megisme-
résére! Kapcsolódjunk mindannyian a Mátrixhoz,
és kapjuk közvetlenül tõle az információt! Mondjuk
el a mai naptól, nem érdekel, hogy mit mondanak a
szomszédok, a kollégák, a szülõk! Mi saját magunk
vagyunk, együtt vagyunk: különálló entitások va-
gyunk, de a Mátrix szintjén egy szerves egységet
alkotunk. Úgy, ahogy az Istenség mondta e gyer-
mek száján keresztül: különleges idõket élünk, idõ-
ket, amelyben a Földnek meg kell változnia, hogy
ráhangolódhasson az új rezgésszintre. Talán élete-
ken keresztül harcoltunk ezért a lehetõségért, talán
az eget kértük vagy esedeztünk ezért a segítségért.
Minden születéssel és halállal közelebb és közelebb
hozott a Mátrix e fenséges pillanathoz. A mi érde-
münk is, hogy eljutottunk most ide. A mi esélyünk.
Gyertek, egyesítsük erõinket, hogy áttörjük a tu-
datlanság, a tudománytalanság, az irrealitás, a ma-
terializmus korlátait, hogy együtt menjünk át túl-
ra, ahol talán egy jobb, békésebb, megértõbb világ
vár ránk.
Mindnyájatokat szeretlek, és azt kívánom, hogy
az igazság betöltse a szíveteket. Soha ne feledjétek
ezeket a szavakat: Én vagyok az út, az igazság és
az élet!