Hajdu Zoltán: Az egészség pillérei

Ha egészségről, egészségmegőrzésről esik szó, az emberek többségének fizikai testünk

egészségének lehetőségei jutnak eszébe, mint táplálkozás, mozgás, káros szenvedélyek, stb. Én is
azt gondolom, hogy a fentebb említett tényezők fontos szerepet játszanak egy egészséges ember és
a számára egészséges életforma kialakításában. Nem szeretném kisebbíteni a fizikai testünk
egészségének jelentőségét, csak kibővíteném a fizikain túlra is.

Nem csak fizikai testtel rendelkezünk, vannak érzelmeink, érzelmi világunk és gondolataink,
gondolati világunk is. Ezek, hasonlóan, mint a testi működésünk, figyelmet és törődést igényelnek a
részünkről, ha azt szeretnénk, hogy egy egészséges és harmonikus élet feltételeit biztosítsák. Nem
mindegy, hogy mivel tápláljuk érzelmi, valamint gondolati részünket.

Közvetlenül a befolyásunk alatt álló tényezők mellett (mozgás, táplálkozás, szenvedélyek) léteznek,
úgynevezett külső tényezők, külső hatások mindhárom (fizikai, érzelmi és gondolati) szinten,
amelyeknek ugyancsak meghatározó szerepük lehet egészségünk megőrzésében vagy
elveszítésében.

A következőkben ezeket a belső és külső tényezőket nézzük végig egy egészséges életforma
kialakítása érdekében.

Azzal szeretném kezdeni, hogy számomra mit jelen egészség és mikor beszélek betegségről.
Egészségi állapot akkor áll fenn, amikor egyensúly áll fenn az életünk különféle területein. Fizikai
egyensúly a táplálkozásunkban – hozzájutunk-e minden vitaminhoz, ásványi anyaghoz,
nyomelemhez, amire szükségünk van és túlzásba visszük-e olyan táplálékok szervezetünkbe
juttatását, amelyekre egyáltalán vagy nagyon kis mértékben van szükségünk – pl finomított cukor,
liszt, túl sok só vagy különféle mérgező, egyszerre kis mennyiségben megjelenő anyagok.

Egyensúly a mozgásunkban – mozgunk-e eleget és azt a személyiségünknek, fizikai alkatunknak,

korunknak életformánknak megfelelően tesszük-e; úgy a túl kevés, mint a nagyon megerőltető
mozgás is megbetegíthet. Érzelmi egyensúly – főképpen kapcsolataink mennyisége és minősége
határozza meg. Gondolati/szellemi egyensúly – min gondolkodunk, miről beszélgetünk, mit
olvasunk, milyen erkölcsi és spirituális hatásoknak tesszük ki magunkat; ide tartozik az is, hogy
milyen múltbeli, akár gyerekkori hiedelmeink alakultak ki mások hatására, pl: „nem tudod
megtenni”, „mindig mindenhonnan elkésel”, „semmit nem fejezel be” stb.

Fizikai egyensúlyunk megőrzésében vagy visszaállításában fontos szerepet kap a mozgás.

Célunknak megfelelően választhatunk aerob jellegű (olyan mozgásforma, amely viszonylag kevés
vagy közepes erőkifejtést igényel, nincs lihegés és kifulladás) vagy anaerob jellegű (olyan
mozgásforma, amely intenzív erőkifejtést igényel, koncentrálnunk kell a légzésünkre, lihegünk
vagy kifulladunk) mozgásformát, vagy akár kombinálhatjuk a kettőt. Aerob mozgások között
vannak: kocogás, úszás, biciklizés, aerobik, tánc, jóga, hegymászás stb. Anaerob mozgásnak
számítanak: súlyzózás, izomerősítő gyakorlatok, sprint futás, gyorsasági gyakorlatok stb.

Fontos tudnunk, hogy nem a mozgás formája, hanem az intenzitása határozza meg az aerob vagy az
anaerob jelleget. Bármilyen mozgást választunk saját erőnlétünkre, fizikai kondíciónkra szabjuk az
intenzitást és a mennyiséget. Jobb kevesebb ideig csinálni egy adott mozgást, mint túl hosszú időt
szabni ki magunknak és pár nap, pár hét után abbahagyni, mert nem jut rá időnk, nincs hozzá
kedvünk.

A táplálkozás terén rengeteg irányzat és módszer létezik. Sok közülük orvosi ajánlással és sok
követővel, akik magukon tapasztalták meg jótékony hatásait. Ezen irányzatok és módszerek között
nehéz eligazodnunk, mert sokszor teljesen ellent mondanak egymásnak. Amilyen táplálékot az
egyik ajánl, azt a másik elutasítja és fordítva. Ez a tény azt a gondolatot látszik alátámasztani,
miszerint az ember működésében nincsenek sablonok, amelyek ráhúzhatóak mindenkire.

Mindannyian egyénileg mások vagyunk, másképpen működünk. Figyeljünk oda saját magunkra, a
különféle táplálékokra adott reakcióinkra és vonjuk le a saját egyéni következtetéseinket, hogy mi
egészséges és mi kevésbé az a számunkra. Ehhez persze figyelembe vehetünk és érdemes is
figyelembe vennünk táplálkozási ajánlásokat, de ne érezzük rosszul magunkat, ha a szervezetünk
nem úgy reagál, ahogy az adott „tanácsadó” leírta. Ha figyelünk a közérzetünkre, az energia
állapotunkra meg tudjuk találni a számunkra megfelelő táplálkozási szokásokat. Persze azt is
tudom, hogy ez az út sokkal „nehezebb”, nagyobb idő és energiaráfordítással jár, és még a
felelősség is a miénk, mintha valaki kitaposott ösvényét követnénk. A döntés a miénk, mint ahogy a
táplálkozásunk következtében létrejövő energia szintünk és egészségi állapotunk is.

Van pár általános „tanács”, amit érdemes megszívlelni, bárhogyan is táplálkozunk:

– együnk minél kevesebb „vegyszert”, a permetszerekkel, tartósító szerekkel és ízfokozókkal
rengeteg kémiai anyagot juttatunk a szervezetünkbe, amelyek ha kis mértékben is, de
mérgeznek, csökkentsük minimálisra ezeket.
– próbáljuk meg minél jobban meghatározni azt, hogy mit eszünk meg. Az üzletekben kapható
termékek többségénél (főleg a félkész termékeknél, de nem csak) egy kívülálló számára
meghatározhatatlan, hogy mit rejtenek a különféle összetevők, nem beszélve arról, amit nem
kötelező ráírni. Ezekről, mivel fogalmunk sincs, hogy pontosan mit tartalmaznak nem
tudhatjuk azt sem, hogy milyen hatása van/lesz az egészségünkre
– ne együnk túl sok finomított lisztet, cukrot, sót, zsírt; ezeket nagyon könnyű túlzásba vinni,
főleg, ha üzletben vásároljuk meg élelmiszereinket.

Az egészséges táplálkozás kapcsán sokszor felmerül az, hogy „drágább”, többe kerül. Időben,
pénzben vagy mindkettőben. Ez sok esetben igaz is. Ugyanakkor ha odafigyelünk arra, hogy
honnan, vagy hogyan szerzünk be élelmiszereinket, alapanyagainkat és azt milyen formában
dolgozzuk fel és fogyasztjuk el, akkor sok lehetőséget tudunk találni, amely „olcsóbbá” teszi.
Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy egészségesen táplálkozva több vitaminhoz, nyomelemhez
és tápértékhez jutunk kevesebb mennyiségből, ami által több energiánk keletkezik, amit bármire
használhatunk; és számolunk még a lehetséges betegségek költségeivel is, akkor már kérdéses, hogy
mi „drágább”.

Káros szenvedélyeink kapcsán érdemes végiggondolnunk tudatosan, hogy miért is csináljuk.

Sokszor csak a megszokás miatt végezzük és már nem nyújtja számukra azt a pillanatnyi élvezetet
sem, amit valamikor még nyújtott. Figyeljünk oda magunkra, amikor szenvedélyünknek hódolunk,
ne csináljuk automatikusan, legyünk tudatában a mozdulatainknak, közben felmerülő érzéseinknek,
gondolatainknak. Ha változtatni szeretnénk és úgy érezzük, hogy egyedül nem megy, ne restelljük
szakember segítségét kérni.

Érzelmeink megjelenésének színtere leggyakrabban a kapcsolatainkban rejlik. Legnagyobb

jelentőséget ezek közül is az emberi kapcsolataink jelentik. De érzelmeket gerjesztenek az egyéb
élőlényekhez, tárgyakhoz, eseményekhez fűződő kapcsolataink is.
A bennünk felmerülő érzelmek tiszta formájukban nem károsak számunkra, nem sebeznek, nem
betegítenek meg és nem is hagynak mély, maradandó nyomot bennünk. Kifejezve őket és megfelelő
keretek közt szabad folyást engedve nekik építenek és gazdagítanak bennünket.

A gondok akkor merülnek fel, ha elfolytjuk érzelmeinket. Ilyenkor romboló erővé tudnak alakulni
Sajnos nagyon kevés ember él a földön, akit gyerekkorában bátorítottak érzelmei kifejezésére és
megtanították a megfelelő módszereket erre. Többségünk elfojtott és bármely pillanatban kitörni
kész érzelmi gócokat hordoz magában. Ha ezekhez valaki hozzáér már robban is az elfojtott és
felgyülemlett érzelem. Sok esetben elég egy szó, egy hangszín, egy mozdulat, egy gesztus, egy
hang vagy akár egy illat. Hasonló ez ahhoz, mint mikor egy gennyes fekély van a testünkön. Ha egy
éles tárggyal megsértjük a sebet, rögtön elkezd folyni belőle a genny. Persze fekélyünk ezen
sérülése csak arra elég, hogy fájdalmat okozzon és összekenjen mindent. Ara már nem elegendő,
hogy kitisztuljon a seb és elkezdődjön a gyógyulás folyamata. Ezt általában nem idézzük elő és nem
várjuk meg, hogy magától bekövetkezzen. Azt igyekszünk elérni, hogy minél hamarabb
megszűnjenek a kellemetlen tünetek (fájdalom, gennyes szivárgás), és minél hamarabb
visszazárjuk. Egy következő alkalomig, amikor majd megint valami felsérti.

Érzelmi gócaink felszámolásával, tiszta érzelmeink kifejezésének lehetőségével és érzelmi

gyógyulásunk elérésével foglalkozik a pszichológia jó néhány ága, egyes nem (üzleti) célfókuszált
kommunikációs technikák, egyes önismereti módszerek, valamint az ősi Hawaii tradicionális
Ho'oponopono rendszer is. Ezekről most nem szeretnék bővebben írni, ki-ki találhat önmaga
számára megfelelőt, ha fontosnak tartja. Ugyanaz az elv itt is érvényes, mint a fizikai testnél.

Nincsen univerzális, mindenki számára megfelelő módszer, technika. Ami egyik embernek
megfelelő és gyors fejlődést eredményez, az lehet, hogy másvalaki számára használhatatlan. Ez sok
esetben nem a segítőn vagy a módszer hatékonyságán múlik, habár az is elengedhetetlenül fontos,
hogy a terapeuta vagy gyógyító értse és tudja alkalmazni módszerét.

Egészségünk harmadik és talán legkevésbé „megfogható” pillére a gondolati, szellemi egyensúly. A

nyugati típusú oktatási rendszerben, ahol az emberek többsége a gondolkodó képességeit fényesíti,
bizonyos típusú logikai gondolkodáson kívül nem túl sok teret kapnak az egyéb gondolkodási
lehetőségek. Kevés esélyük van a kreatív-, a laterális-, a problémamegoldó-, a megérzésen alapuló-,
az átfogó-, az együttműködő-, stb gondolkodási módszerek kibontakozásának. Az előbbi felsorolás
csak egy pár lehetőség és csak különféle nevek gondolati világunk megnyilvánulásainak a
kifejezésére.

Tény az, hogy az emberek többsége, iskolái elvégzése után, nem sok energiát fordít arra, hogy
fejlessze vagy legalábbis szinten tartsa gondolkodó képességét. Szakmai könyveken, szaklapokon
és napilapokon kívül nem vesznek a kezükbe egy könyvet vagy nem böngészik az internetet, a
„lapolvasójukat”. A munkahelyükön és családi, baráti körükben felmerülő sablonos és szűk
helyzeteken kívül nem szembesülnek valódi kihívással, amely megdolgoztatná agysejtjeiket.

Agysejtjeink, hasonlóan fizikai izmainkhoz, ha nem használjuk visszafejlődnek, elsorvadnak és

előbb-utóbb betegségek gócpontjaivá válhatnak. Nem véletlen, hogy tudósok és kutatók, akik nem
állnak le kutatásaikkal, sokkal tovább maradnak fittek és kreatívak szellemileg, mint embertársaik,
akik nem használják ki agyi potenciáljaikat.

Hogy gondolati szinten fittek és egészségesek maradjunk el kell kezdenünk minél szélesebb körben
gondolkodni. Új információkkal, új impulzusokkal kell bombáznunk agyunkat olvasással,
érdekfeszítő beszélgetésekkel, szellemi kihívásokkal. Ha nem teszünk így, egy idő után már nem is
leszünk képesek rá. Eltompulnak és leépülnek agypályáink kapcsolatai, aminek következtében
először unalom, érzelmi frusztrációk és hiányérzetek jelentkeznek. Ha ezeket elnyomjuk, egyre
jobban ellustulunk és leépülünk. Nem csak szellemileg, de fizikailag is. Ennek következményeként
könnyedén megjelennek már a különféle fájdalmak, betegségek.

Nem esett még szó a különböző lelki és szellemi káros szenvedélyekről. A TV, a nem megfelelően
használt internet vagy mobiltelefon, a semmitmondó „barátságok” és kapcsolatok, a (munkahelyi
megfelelés kényszer vagy versenyszellem, mind-mind lehetnek olyan tényezők, amelyeket nem
tudunk abbahagyni, ugyanakkor rombolóan hatnak személyiségünkre és életünkre.
Ezek ugyanolyan fontosak, mint a fizikai káros szenvedélyek és ugyanolyan komolyan is kell venni
őket, még akkor is, ha nem annyira közvetlenül látszik a hatásuk.

Eddig a belső, közvetlenül a befolyásunk alatt álló hatásokról és egészségi állapotunkat befolyásoló
tényezőkről volt szó.
Érdemes még említést tenni, az ugyancsak mindhárom szinten jelentkező környezeti hatásokról is.
Ilyen tényezők a szmog, füst, napsütés, szél, hideg, meleg, hang, fény, hő hatások, elektromos-
valamint mágneses sugárzások, különféle stresszfaktorok stb. Ezek, ha túl intenzívek, könnyen
felboríthatják a bennünk meglevő harmóniát és egyensúlyt.

Nagy valószínűséggel önmagukban külön-külön nem lennének számottevőek. Ellenben ne feledjük

el, hogy soha nem külön-külön érnek bennünket akár a belső, akár külső hatások. Mindig azzal
számoljunk, hogy egyszerre, ugyanazon időben kell mindezeket kezelnünk és köztük megtalálnunk
az egyensúlyt és harmóniát.

A szervezetünk sok mindent kibír, de nem mindent. Figyeljünk oda arra, amikor az energiaszintünk
el kezd csökkenni. Ha tudatosan odafigyelünk testi, lelki, szellemi önmagunkra, tudni fogjuk, hogy
hol borult fel az egyensúly és még időben változtatni tudunk.

Egy fontos szabály, mit úgy fizikai, mint érzelmi és szellemi életünkben is érdemes betartanunk,
hogy soha ne végezzünk drasztikus változtatás az életmódunkban. Sok esetben káros hatásai
lehetnek és ha nem is okoz törést, abban az esetben is nagyon nehéz lesz kitartanunk hosszú távon
mellette. Inkább fokozatosan vezessük be az óhajtott újításokat, időt adva magunknak, hogy be
tudjuk építeni az életformánkba.