Está en la página 1de 6

Graham Greene - A h�don t�l

- Azt mondj�k, egymilli�ja van - mondta Lucia. A f�rfi, l�b�n�l a kuty�val, a


kis forr�, p�r�s, mexik�i t�ren �lt; maga a m�rhetetlen �s rem�nyvesztett t�relem.
A kutya azonnal felh�vta mag�ra az emberek figyelm�t, mert majdnem olyan volt, mint
egy angol szetter, csak a fark�n meg a l�b�n l�v� sz�rzetbe cs�szott valami hiba. A
feje f�l�tt p�lm�k fonnyadoztak; a zenepavilon k�r�l minden �rny�kos �s f�lledt
volt, a kis fab�d�kban, ahol vesztes�ggel v�ltott�k doll�rra a pes�t, hangosan
sz�lt a spanyol nyelv� r�di�. Abb�l, ahogy az �js�gj�t olvasta, tudtam, hogy
egyetlen sz�t sem �rt bel�le; �n is ugyan�gy szemelgettem bel�le az angolhoz
hasonl� szavakat. - Egy h�napja van itt - mondta Lucia -, kiutas�tott�k
Guatemal�b�l �s Hondurasb�l.
Ebben a hat�rv�rosban �t �r�n �t sem marad titok a titok. Lucia m�g csak
huszonn�gy �r�ja volt itt, de m�ris mindent tudott Mr. Joseph Callowayr�l. �n csak
az�rt nem tudtam r�la semmit (pedig m�r k�t hete itt voltam), mert �n sem besz�ltem
jobban a nyelvet, mint Mr. Calloway. Rajtam k�v�l nem volt egy teremtett l�lek, aki
ne ismerte volna a t�rt�netet: a Halling Beruh�z�si Tr�szt eg�sz t�rt�net�t meg a
kiadat�si elj�r�st. B�rki, aki b�rmilyen �rdektelen kis �zletet is k�t�tt a v�ros
valamelyik fab�d�j�ban, t�bbet tudott r�la, �s jobban elmes�lhetn� Mr. Calloway
t�rt�net�t, b�r igaz, hogy �n ott voltam - sz� szerint - a finisn�l. Hatalmas
�rdekl�d�ssel, egy�tt�rz�ssel �s tisztelettel figyelt�k a dr�ma kibontakoz�s�t.
V�gt�re is, kerek milli�ja volt.
A p�r�s, hossz� napon id�nk�nt odament egy-egy fi�, �s kitiszt�totta Mr.
Calloway cip�j�t; nem tudta a megfelel� szavakat, amelyekkel elk�ldhette volna �ket
- a fi�k meg �gy tettek, mintha nem �rten�nek angolul. Azon a napon, amikor �n �s
Lucia figyelt�k, legal�bb f�ltucatszor kitiszt�tott�k a cip�j�t. D�lben �ts�t�lt a
t�ren az Antonio b�rba, �s ivott egy �veg s�rt; a szetter �gy j�rt a sark�ban,
mintha valahol Angli�ban s�t�ln�nak (az �v� volt - tal�n eml�keznek - az egyik
legnagyobb norfolki birtok).
Az �veg s�r ut�n els�t�lt a p�nzv�lt�k kunyh�i k�z�tt a Rio Grand�hoz, �s
�tn�zett a h�don az Egyes�lt �llamokba; a h�don �lland�an j�ttek-mentek az aut�k.
Azt�n eb�dig visszament a t�rre. A legjobb sz�llod�ban lakott, de a hat�rv�rosokban
nincsenek j� sz�llod�k, itt senki sem t�lt t�bbet egyetlen �jszak�n�l. A j�
sz�llod�k a h�d t�ls� oldal�n voltak; a kis t�rr�l �jszaka l�tszottak a
neonrekl�mok h�sz emelet magass�gban, ak�r a vil�g�t�tornyok, �gy hirdett�k az
Egyes�lt �llamokat.
Azt k�rdik, mit csin�ltam �n k�t h�tig ilyen nyomor�s�gos helyen. Itt senki
sem tal�lhatott semmi �rdekeset; csak nedvess�get, port �s szeg�nys�get; mintha a
foly�n t�li v�ros k�pottas m�sa volna. Mindkett�ben ugyanott helyezkedtek el a
terek, mindkett�ben ugyanannyi mozi volt. Az egyik tiszt�bb volt, mint a m�sik, ez
minden, meg dr�g�bb, sokkal dr�g�bb. T�lt�ttem oda�t n�h�ny �jszak�t, mert v�rtam
valakit, aki az idegenforgalmi iroda szerint Detroitb�l Yucatanba ment, �s
nevets�gesen kev�s p�nz�rt helyet adott volna a kocsij�ban - h�sz doll�r�rt, azt
hiszem. Nem tudom, val�ban l�tezett-e az illet�, vagy csak az optimista f�lv�r
tal�lta ki az irod�ban; ak�rhogyan is, nem ker�lt el�, teh�t v�rtam a foly� olcs�
partj�n, �s nem sokat t�r�dtem az eg�sszel; nem nagyon sz�m�tott; �ltem. �gy
gondoltam, egy darabig m�g v�rok a detroitira, azt�n hazamegyek, vagy lemegyek
d�lre, de a d�nt�st k�nnyebb volt nem elsietni. Lucia is kocsira v�rt, a m�sik
ir�nyba, de neki nem kellett olyan sok�ig v�rnia. Egy�tt v�rtunk, �s n�zt�k Mr.
Callowayt, aki szint�n v�rt, az isten tudja, mire.
Nem tudom, minek nevezzem a t�rt�netet - Mr. Calloway sz�m�ra trag�dia volt, a
r�szv�nyesek sz�m�ra, akiket fikt�v �gyleteivel t�nkretett, gondolom, k�lt�i
igazs�gszolg�ltat�s, m�g Luci�nak �s nekem kom�dia, kiv�ve amikor beler�gott a
kuty�ba. Nem vagyok szentiment�lis, ha kuty�r�l van sz�, jobban szeretem, ha az
emberek �llatokkal �s nem emberekkel kegyetlenkednek, azon m�gis felh�borodtam,
ahogy � beler�gott az �llatba - valami hidegv�r� megfontolts�ggal, nem d�h�sen,
hanem mintha a kutya valamikor kij�tszotta volna, ami�rt most megfizet neki. Ez
�ltal�ban a h�dr�l visszafel� j�vet t�rt�nt; ez volt n�la az egyetlen jele b�rmi
olyasminek, ami �rzelemre eml�keztetett. Egy�bk�nt apr� termet� volt, rendes.
ny�jas ember benyom�s�t keltette, a haja ez�st�s, a bajusza is, aranykeretes
szem�veget viselt, �s egy szem aranyfoga olyan volt, mint valami jellemhiba.
Lucia nem fogalmazott pontosan, amikor azt mondta, hogy kiutas�tott�k
Guatemal�b�l �s Hondurasb�l; �nk�nt j�tt el, amikor �gy l�tszott, a kiadat�si
elj�r�s c�lt �r; felj�tt �szakra. Mexik� m�g mindig kev�ss� k�zpontos�tott �llam, a
korm�nyz�kkal sz�t lehet �rteni; a miniszterekkel �s b�r�kkal pedig nem. �s �gy,
itt a hat�ron �rlelte a k�vetkez� l�p�st. A t�rt�net kor�bbi szakasza, gondolom,
dr�mai volt, de nem voltam jelen, �s nem sz�molhatok be arr�l, amit nem l�ttam:
hosszas el�szob�z�sok, veszteget�sek, amelyeket elfogadtak vagy visszautas�tottak,
a letart�ztat�st�l val� n�vekv� f�lelem, �s v�g�l a menek�l�s - aranykeretes
szem�vegben -, amennyire lehetett, elt�ntette a nyomait, de ez nem p�nz�gy volt, a
sz�k�sben amat�r volt. �s v�g�l itt sodr�dott partra az �n szemem �s Lucia szeme
el�tt; eg�sz nap a zenepavilonban �lt, egy mexik�i �js�gon k�v�l nem volt mit
olvasnia, �s azon k�v�l, hogy a foly�n �t az Egyes�lt �llamokat n�zte, nem volt mit
tennie; azt hiszem, nem is sejtette, hogy mindenki mindent tudott r�la; �s napj�ban
egyszer beler�gott a kuty�j�ba. Tal�n a kutya a maga f�lig-szetter m�dj�n
t�ls�gosan eml�keztette a norfolki birtok�ra - b�r azt hiszem, annak is ez volt a
magyar�zata, hogy tartotta.
A k�vetkez� felvon�s ism�t sz�ntiszta kom�dia volt. Elbizonytalanodom, ha arra
gondolok, mibe ker�lt ez az ember, akinek egy kerek milli�ja van, a haz�j�nak; mibe
ker�l, mire ebb�l meg abb�l az orsz�gb�l is kiakolb�l�tj�k. Tal�n valaki
belef�radt, �s megel�gelte a dolgot, nem tudom, mindenesetre az t�rt�nt, hogy
�tk�ldtek k�t detekt�vet egy r�gi f�nyk�ppel. Az�ta megn�vesztette ez�st�s
bajusz�t, sokat �regedett, �s a detekt�vek nem ismert�k fel. M�g nem volt k�t
�r�ja, hogy a h�don �tj�ttek, de m�r mindenki tudta, hogy k�t k�lf�ldi detekt�v
�rkezett a v�rosba, akik Mr. Callowayt keresik - mindenki tudta, kiv�ve persze Mr.
Callowayt, aki nem besz�lt spanyolul. Akadt volna b�ven, aki megmondhatta volna
neki angolul, de senki sem sz�lt. Ez nem kegyetlens�g volt, hanem valami illemtud�s
�s tiszteletf�le; olyan volt, mint egy teny�szbika, k�zszeml�re �ll�tva, komoran
�lt a t�ren a kuty�j�val; csod�latos l�tv�nyoss�g, amelyhez valamennyi�nknek
p�holyjegye volt.
Az Antonio b�rban �sszefutottam az egyik rend�rrel. Ut�lkozott, mert volt
valami halv�ny elk�pzel�se arr�l, hogy mikor �tj�n a h�don, m�s lesz az �let,
sokkal t�bb lesz a sz�n �s a napf�ny, �s - gondolom - a szerelem; de ehelyett csak
sz�les, s�ros utc�kat tal�lt, ahol t�cs�kban �llt az �jszakai es�, r�hes kuty�kat,
b�zt �s sv�bbogarakat a szob�j�ban �s a szerelmet legf�ljebb az Academia Comercial
nyitott ajtaja k�pviselte, amely m�g�tt csinos mesztic l�nyok d�lel�tt�nk�nt
g�p�r�st tanultak. Kipp-kopp-kippkopp-kipp-kopp - lehet, hogy �k is �lmodtak
valamir�l: �ll�sr�l a h�d t�ls� oldal�n, ahol az �let bizony�ra nagyvonal�bb,
finomabb �s sz�rakoztat�bb lesz.
Besz�dbe elegyedt�nk; nagyon meglepte, hogy tudtam, kik �k, �s mit akarnak. -
Hallottuk, hogy ez a Mr. Calloway nev� ember itt van a v�rosban - mondta.
- Megh�z�dik valahol - mondtam. - Meg tudn� mutatni?
- �n sosem l�ttam - feleltem.
Kiitta a s�r�t, egy darabig gondolkozott. - Ki�l�k a t�rre. El�bb-ut�bb
biztosan arra j�n.
Megittam a s�r�met, �s gyorsan elmentem, hogy megkeressem Luci�t. - Siess,
megn�zhetj�k a letart�ztat�st - mondtam neki. Egy cseppet sem t�r�dt�nk Mr.
Callowayjel, nek�nk csak egy �reged� ember v�lt, aki beler�gott a kuty�j�ba,
becsapta a szeg�nyeket, �s b�rmit kap, azt meg�rdemli. Teh�t indultunk a t�rre,
mert tudtuk, hogy Calloway ott lesz, de az egyik�nknek sem jutott esz�be, hogy a
k�t detekt�v nem ismeri fel. Eg�sz csom� ember gy�lt �ssze a t�r k�r�l; mintha a
v�ros valamennyi gy�m�lcs�rusa �s cip�tiszt�t�ja egyszerre �rkezett volna;
�tnyomakodtunk a t�megen, �s ott, a t�r kicsi, z�ld, p�r�s k�zep�n, k�t egym�s
mellett l�v� padon ott �lt a k�t nyomoz� �s Mr. Calloway. Sohasem volt m�g ilyen
csendes a t�r; mindenki l�bujjhegyen �llt, a nyomoz�k a t�megbe b�multak, kerest�k
Mr. Callowayt, Mr. Calloway �lt a megszokott padj�n, �s a p�nzv�lt� b�d�k f�l�tt
�tb�mult az Egyes�lt �llamokba.
- Ez �gy nem mehet tov�bb. K�ptelens�g - mondta Lucia. Pedig �gy ment tov�bb.
�s m�g fantasztikusabb� v�lt. Valakinek darabot kellene �rni r�la. Olyan k�zel
�lt�nk, amilyen k�zel csak mert�nk. Eg�sz id� alatt att�l f�lt�nk, hogy elnevetj�k
magunkat. A f�lszetter bolh�szkodott, �s Mr. Calloway n�zte az Egyes�lt �llamokat.
A k�t f�rfi, a k�t detekt�v figyelte a t�meget, �s a t�meg �nnep�lyes
el�gedetts�ggel figyelte a m�sort. �s akkor az egyik detekt�v f�l�llt, �s odament
Mr. Callowayhez. Itt a v�g, gondoltam. De nem, ez m�g csak a kezdet volt.
Valamilyen okn�l fogva �t t�r�lt�k a gyan�s�tottak list�j�r�l. Sohasem fogom
megtudni, mi�rt. A f�rfi megk�rdezte:
- Besz�l angolul?
- Angol vagyok - mondta Mr. Calloway.
M�g ez sem volt el�g, �s az eg�szben az volt a legfurcs�bb, hogy Mr. Calloway
fel�ledt. Nem hiszem, hogy hetek �ta b�rki is megsz�l�totta volna. A mexik�iak
t�ls�gosan tisztelettud�ak voltak - v�g�l is kerek milli�ja volt -, �s Luci�nak meg
nekem soha esz�nkbe sem jutott, hogy egyszer�en csak emberi l�nynek tekints�k; m�g
a mi szem�nkben is felnagy�totta a kolossz�lis lop�s �s a vil�g k�r�li hajsza.
- El�g r�mes hely, nem gondolja? - mondta. - Az - felelte a rend�r.
- El nem tudom k�pzelni, mi vihet r� valakit, hogy �tj�jj�n a h�don.
- A k�teless�g - mondta borong�san a rend�r. - Gondolom, maga �tutaz�ban van.
- Igen - felelte Mr. Calloway.
- Arra sz�m�tottam, hogy ide�t - tudja, mire gondolok - van �let. Az ember
annyi mindent olvas Mexik�r�l.
- Hja, �let - mondta Mr. Calloway. Hat�rozottan �s prec�zen besz�lt, mintha a
r�szv�nyesek bizotts�g�hoz int�zn� a szavait. - Az a m�sik oldalon kezd�dik.
- Az ember nem becs�li a saj�t haz�j�t, am�g el nem hagyja.
- Val� igaz - felelte Mr. Calloway. - Val� igaz.
El�sz�r nagyon neh�z volt nem nevetni, azt�n, kis id� m�lt�n m�r nemigen
akadt, amin nevetni lehetett volna; egy �regember elk�pzeli, milyen remek dolgok
t�rt�nhetnek a nemzetk�zi h�don t�l. Azt hiszem, gondolataiban a v�ros oda�t London
�s Norfolk vegy�lete volt; sz�nh�zak, kokt�lb�rok, egy kis vad�szat, este s�ta a
f�ldeken a kuty�val - azzal a nyomor�s�gos szetterut�nzattal -, az ember botj�val
beleszurk�l az �tsz�li �rokba. Sohasem volt oda�t, nem tudhatta, hogy minden
ugyanolyan, m�g a v�ros alaprajza is; csak �ppen �z utc�kat kik�vezt�k, a
sz�llod�kra t�zzel t�bb emeletet �p�tettek, az �let dr�g�bb, �s minden egy kicsivel
tiszt�bb. Semmi olyasmi nem volt, amit Mr. Calloway �letnek nevezett volna - nem
voltak k�pt�rak, k�nyvesboltok, csak a moziburleszkek �s a helyi lap, a
k�preg�nyek, a Click meg a Focus, �s a vicclapok.
- Nos - mondta Mr. Calloway -, azt hiszem, j�rok egyet eb�d el�tt. J� �tv�gya
legyen az embernek, ha az itteni �telt le akarja nyelni. Ilyent�jban mindig
les�t�lok, �s megn�zem a hidat. Van kedve velemj�nni? -A detekt�v megr�zta a fej�t.
- Nem - mondta -, szolg�latban vagyok. Keresek valakit.
Mr. Calloway sz�m�ra a vil�gon egyetlen ember l�tezett, akit b�rki
kereshetett; agy�b�l kik�sz�b�lte a bar�tokat, akik a bar�tjukat keresik, a
f�rjeket, akik tal�n a feles�g�ket keresik, kik�sz�b�lt minden keres�sre ir�nyul�
sz�nd�kot, egyet kiv�ve. Ez a k�pess�ge tette bank�rr� - el tudott felejtkezni az
emberekr�l, akik a r�szv�nyek m�g�tt voltak.
Hossz� id�re utolj�ra l�ttuk. Nem l�ttuk, amint bemegy a Botica Paris-ba, hogy
megvegye az aszpirinj�t, vagy amint a h�dr�l visszafel� s�t�l a kuty�j�val.
Egyszer�en elt�nt, �s amikor elt�nt, az emberek besz�lni kezdtek, �s a detekt�vek
meghallott�k, mit besz�lnek. El�g bamba k�pet v�gtak, �ppen azt az embert kerest�k,
aki mellett a parkban �ld�g�ltek. Azt�n �k is elt�ntek. �k is, csak�gy, mint Mr.
Calloway, az �llam f�v�ros�ba mentek, hogy besz�ljenek a korm�nyz�val �s a
rend�rf�n�kkel, �s ott is mulats�gos l�tv�nyt ny�jthattak, amint �sszetal�lkoztak
Mr. Callowayjel, �s egym�s mellett �ltek a v�r�szob�ban. Gyan�tom, hogy el�sz�r
mindig Mr. Callowayt vezett�k be, mert mindenki tudta r�la, hogy kerek egymilli�ja
van. Csak Eur�p�ban fordulhat el�, hogy valaki egy szem�lyben b�n�z� �s gazdag
ember legyen.
Ak�rmint t�rt�nt is, egy h�t m�lva valamennyien visszaj�ttek, ugyanazzal a
vonattal. Mr. Calloway h�l�kocsival, a k�t rend�r pedig a szem�lykocsival.
Nyilv�nval� volt, hogy nem teljes�tett�k a kiadat�si k�rv�nyt.
Lucia akkor m�r elment. Megj�tt a kocsi, �s �tment a h�don. Mexik�ban �lltam,
�s n�ztem, ahogy kisz�ll az Egyes�lt �llamok v�mhivatal�n�l. Semmi k�l�n�s nem volt
rajta, de t�volr�l nagyon sz�p volt, ahogy integetett nekem az Egyes�lt �llamokb�l,
majd ism�t besz�llt a kocsiba. �s hirtelen r�szv�tet �reztem Mr. Calloway ir�nt,
mintha lenne valami oda�t, amit az ember itt nem tal�lhat meg, �s amikor
visszafordultam, megl�ttam, amint �jra j�rja szokott �tj�t, sark�ban a kuty�val.
- J� napot k�v�nok - mondtam, mintha mindv�gig szok�sunkhoz h�ven �dv�z�lt�k
volna egym�st. F�radtnak, betegnek �s porosnak l�tszott, �s �n sajn�ltam - arra
gondoltam, mif�le gy�zelmet aratott, olyan sok p�nz�be �s f�radoz�s�ba ker�lt, a
jutalom pedig ez a piszkos �s nyomaszt� v�ros, a p�nzv�lt�k b�d�i; a sz�rny� kis
fodr�sz�zletek hintasz�keikkel �s d�v�nyaikkal olyanok voltak, mint a
nyilv�nosh�zak fogad�szob�i; meg az a forr� �s nyomaszt� park a zenepavilonnal.
Bor�san v�laszolt : -J� napot. -A kutya valami �r�l�ket kezdett szagolgatni, �
megfordult �s beler�gott, d�h�sen, k�ts�gbeesetten, rem�nytelen�l.
�s ebben a pillanatban taxi haladt el mellett�nk, a k�t rend�r �lt benne, a
h�dhoz tartottak. Biztosan l�tt�k a r�g�st, lehet, hogy okosabbak voltak, mint
hittem, vagy tal�n �rzelg�sek, ha �llatokr�l volt sz�, �s arra gondoltak, most j�t
cselekedhetn�nek, �s minden m�s v�letlen�l t�rt�nt. De a t�ny t�ny marad -a t�rv�ny
k�t �re elhat�rozta, hogy ellopja Mr. Calloway kuty�j�t.
N�zte, ahogy t�volodnak. Azt�n ezt mondta: - Maga mi�rt nem megy �t?
- Itt olcs�bb - feleltem.
- �gy �rtem, csak egy est�re. Vacsor�zzon azon a helyen, amit �jszak�nk�nt az
�gen l�tunk. Menjen sz�nh�zba.
- Nincs sz�nh�z.
D�h�sen mondta, az aranyfog�t sz�va: - Mindegy, csak menjen el innen. - B�mult
lefel� a dombon, f�l a m�sik oldalra. Nem l�thatta, hogy az az utca, mely a h�dt�l
f�lfel� kapaszkodott, ugyanolyan p�nzv�lt� b�d�kkal van tele, mint az itteni.
- Maga mi�rt nem megy? - k�rdeztem.
Kit�r�en v�laszolt: - Ja k�rem, az �zlet.
- Csak p�nzk�rd�s - mondtam. - Nem musz�j a h�don �tmenni. Halv�ny
�rdekl�d�ssel a hangj�ban felelt: - Nem tudok spanyolul.
- Itt nincs egy l�lek se - mondtam -, aki ne besz�lne angolul. Meglepetten
n�zett r�m. - Csakugyan? - mondta. - Csakugyan? �gy volt, ahogy gondoltam, sohasem
�llt sz�ba senkivel, az emberek pedig t�l nagy tiszteletben tartott�k, �s nem
sz�l�tott�k meg - kerek egymilli�ja volt. Nem tudom, �r�l�k-e vagy sajn�lom, hogy
ezt megmondtam neki. Ha nem sz�lok, tal�n m�g most is itt �lne a zenepavilonn�l,
tiszt�tan�k a cip�j�t, �lne �s szenvedne.
H�rom nappal k�s�bb elt�nt a kuty�ja. Amikor �sszetal�lkoztunk, a kuty�t
kereste a kert p�lm�i k�z�tt, halkan, sz�gyenkez� arccal sz�longatta. L�tszott,
hogy k�nosan �rzi mag�t. Halk, haragos hangon mondta: - Ut�lom ezt a kuty�t. A
nyomorult korcs - �s olyan hangon sz�l�totta - Rover, Rover! -, ami �t m�terre sem
hallatszott el. - Valamikor szettereket teny�sztettem - mondta.
- Egy ilyen kuty�t agyonl�ttem volna. - M�gis igazam volt, eml�keztette
Norfolkra; az eml�keiben �lt, �s gy�l�lte a kuty�t a t�k�letlens�g��rt. Nem volt
csal�dja, nem voltak bar�tai, �s az egyetlen ellens�ge a kutya volt. A t�rv�nyt
senki nem nevezheti ellens�g�nek; az ellens�geivel bizalmas viszonyt alak�t ki az
ember.
K�s� d�lut�n valaki megmondta neki, hogy l�tt�k a kuty�j�t, amint �tballagott
a h�don. Nem volt igaz, term�szetesen, de akkor m�g nem tudtuk: egy mexik�inak �t
pes�t fizettek, hogy �tcsemp�ssze. �gy azt�n aznap �s m�snap d�lut�n Mr. Calloway
�lt a parkban, �jra �s �jra megtiszt�tott�k a cip�j�t, �s k�zben azon gondolkozott,
mik�pp lehets�ges, hogy egy kutya csak �gy �tmegy, m�g az emberi l�nyt, a
halhatatlan lelket megk�ti a rettenetes megszok�s, a kis s�ta, a sz�rny� �tkez�sek,
az aszpirin a botic�ban. Az a kutya olyasmit l�thatott, amit � nem - az a
gy�l�letes kutya. D�h�s volt, szinte �rj�ng�tt. Ne feledj�k, hogy m�r h�napok �ta
�lt �gy. Kerek milli�ja volt, �s heti k�t fontb�l �lt, mert nem volt mire k�ltenie
a p�nz�t. Ott �lt, �s t�prengett ezen az ocsm�ny igazs�gtalans�gon. Azt hiszem, egy
nap mindenk�ppen �tment volna, de a kutya volt az utols� csepp a poh�rban.
M�snap, amikor nem l�ttam, mindj�rt arra gondoltam, hogy �tment, �s �n is
�tmentem. Az amerikai v�ros ugyanolyan kicsi volt, mint a mexik�i. Tudtam, ha ott
van, nem ker�lhetem el, �s �n tov�bbra is k�v�ncsi voltam. Egy kicsit sajn�ltam is,
de nem nagyon.
El�sz�r az egyetlen drugstore-ban pillantottam meg, Coca-Col�t ivott, azt�n az
egyik mozi el�tt, amint a plak�tokat n�zegeti; rendk�v�l gondosan �lt�z�tt, mintha
vend�gs�gbe k�sz�lne, de nem volt vend�gs�g. Amikor harmadszor k�rbej�rtam,
tal�lkoztam a detekt�vekkel. Coca-Col�t ittak a drugstore-ban, �s csak percekkel
ker�lhett�k el Mr. Callowayt. Bementem �s le�ltem a b�rpultn�l.
- Hall� - mondtam -, m�g mindig itt vannak? - Hirtelen agg�dni kezdtem Mr.
Calloway�rt. Nem akartam, hogy tal�lkozzanak.
- Hogy van Calloway? - k�rdezte az egyik.
- H�t - mondtam -, m�g tartja mag�t.
- De nem a kuty�ja - mondta �, �s nevetett. A m�sik kiss� megbotr�nkozott,
mert nem szerette, ha b�rki cinikus hangon besz�l egy kuty�r�l. Azt�n f�l�lltak;
odakint v�rt a kocsijuk.
- Isznak m�g egyet? - k�rdeztem.
- K�sz�nj�k, nem. Indulnunk kell.
K�zelebb hajoltak, �s bizalmasan k�z�lt�k : Calloway ide�t van.
- Csak nem? - mondtam.
- �s a kuty�ja is.
- Azt keresi - tette hozz� a m�sik.
- Kutya legyek, ha keresi - mondtam, �s az egyik megint megbotr�nkozott
pillant�st vetett r�m, mintha megs�rtettem volna a kuty�t.
Nem hiszem, hogy Mr. Calloway a kuty�j�t kereste volna, de az biztos, hogy a
kutya megtal�lta. Egyszerre boldog ugat�s hallatszott a kocsib�l, a f�lig-szetter
kiugrott, �s vadul v�gigv�gtatott az utc�n. Az egyik detekt�v -a szentiment�lis -
beugrott a kocsiba, miel�tt az ajt�hoz �rt�nk volna, �s megindult a kutya ut�n. A
hossz� utca v�g�n, amelyik a h�dhoz vezetett, ott �llt Mr. Calloway - azt hiszem,
az�rt j�tt le, hogy �tn�zzen a mexik�i oldalra, mert r�j�tt, az amerikai oldalon
sincs m�s, mint a drugstore, a mozik meg a pap�r�zletek. L�tta, hogy j�n a kutya,
�s r�ki�ltott, hogy vissza, vissza, vissza, vissza, mintha Norfolkban voln�nak - a
kutya nem t�r�d�tt vele, rohant fel�je. Ekkor megl�tta, hogy j�n a rend�rkocsi, �s
futni kezdett. T�l gyorsan t�rt�nt minden, de azt hiszem, az esem�nyek sorrendje a
k�vetkez� volt: a kutya kereszt�l rohant az �ton �ppen a kocsi el�tt, �s Mr.
Calloway ord�tott, a kuty�ra vagy a kocsira, nem tudom, melyikre. Mindegy; a
detekt�v f�lrer�ntotta a korm�nyt - k�s�bb, a vizsg�laton, gyenge hangon mondta,
hogy nem tudott volna el�tni egy kuty�t -, Mr. Calloway elesett, kis halom t�r�tt
�veg, aranykeret, ez�st�s haj �s v�r. Miel�tt m�g oda�rt�nk volna, a kutya m�r
mellette volt �s nyaldosta. L�ttam, hogy Mr. Calloway felemeli a kez�t, azt�n
leteszi a kutya nyak�ra; a ny�sz�t�s ostoba, diadalmas ugat�ss� er�s�d�tt, de Mr.
Calloway m�r halott volt - az ijedts�g meg a sz�vgyenges�g...
- Szerencs�tlen �regember - mondta a detekt�v -, fogadok, hogy csakugyan
szerette ezt a kuty�t - �s igaz, a mozdulat, ahogy ott fek�dt, ink�bb eml�keztetett
simogat�sra, mint �t�sre. Azt hiszem, �t�snek sz�nta, de lehet, hogy a detekt�vnek
volt igaza. Nekem meghat�bbnak t�nt, semmint igaz legyen; ott fek�dt az �reg csal�,
karj�val a kutya nyaka k�r�l, holtan, a milli�j�val, a p�nzv�lt�k kunyh�i k�z�tt,
de tal�n jobb is, ha t�bb al�zattal szeml�lj�k az emberi term�szetet. Valami�rt
�tj�tt a h�don, �s v�g�l is lehet, hogy a kuty�t kereste. A kutya ott �lt mellette
�s csaholt, a buta korcs diadalittasan ugatott a teste f�l�tt; szentiment�lis
szoborcsoport: csak ennyire k�zel�tette meg az otthon�t, a f�ldeket, a
vizes�rkokat, az otthoni l�t�hat�rt. Komikus volt �s sz�nalmas, mert az ember
halott volt. A hal�l m�g nem v�ltoztatja trag�di�v� a v�gj�t�kot, �s ha ezt az
utols� mozdulatot a szeretet sugallta, akkor, azt hiszem, csak �jabb bizony�t�k
arra, hogy az ember k�pes az �n�m�t�sra; ilyen a mi alaptalan optimizmusunk: sokkal
visszatasz�t�bb, mint a k�ts�gbees�s�nk.
(Prekop Gabriella ford�t�sa)