Está en la página 1de 2

A debreceni Kodály Zoltán zeneiskola múltjából.

Kerek százhusz éve annak, hogy Debrecenben a zene és ének


művelésével foglalkozó néhány ember összeállott és megalapította a
Hangászegyletet. A kollégiumban ekkor már majdnem száz éve
működött a Maróthi György által szervezett kántus, de ez a főiskola
köreiből sohasem nőtt ki.
A múlt század 30-as éveiben a polgárságunk szellemi
érdeklődése a képző- és zeneművészet iránt is kezdett nőni és az
1833-ban alapított Kaszinóegylet körében született meg a
művészetek, köztük a zeneművészet pártolásának gondolata is.
A Hangászegylet egy évtizedes fennállása alatt évente egy-két
hangversenyt rendezett és ezek jövedelméből egy zeneiskola
felállítását tervezte. A tervezésnél azonban nem jutottak tovább, az
1848/49-i szabadságharcot követő évtized alatt mindenféle
társadalmi szervezet –még az oly ártalmatlan zenekedvelők-
működése gyanús volt az abszolút hatalom szemében.
A Bach rendszer bukás után, a rövid életű alkotmányos korszak
alatt, 1861-ben, a Kollégiumi Kántus egyik jóltevője, Tököly Száva
születésének száz éves évfordulójára rendezett dalünnepélyen öltött
testet az akkor már több évtizedes gondolat.
Az egykorú szemtanú szerint „Farkas Ferenc helybeli polgár és
kereskedő egy ének- és zeneiskolának legalább 10.000 forintnyi
alaptőkével való létrehozását hozván indítványba, 500 forinttal
kezdette meg az adakozás sorát. Nyomában Vecsey Imre építesz
ugyancsak 500 forintot ajánlott fel. Csanak József pedig azon
kedélyes ötlettel, hogy neki éppen két annyi gyermeke van, mint a
két előtte adakozónak, illő, hogy az intézet előállításában, éppen két
annyi összeggel járuljon hozzá; ezer forintot ajánlott.”
Az alapitó és pártoló tagok felajánlásaiból még abban az évben
zeneegylet alakult és az általa fenntartott zeneiskola három, ének, -
hegedű és zongora tanszakkal 1862 okt. 10-én nyitotta meg első
évét.
Az érdeklődés már kezdetekben is nagy volt, az első évben a
tanulók száma meghaladta a kétszázat és ennek nagyobb része
ingyenes volt. Ezt a hagyományt a zeneiskola mind a mai napig
megtartotta és közel száz éves fennállása során 150-250 tanulójával
hamarosan az ország legnagyobb, tanárai és oktatási rendszere
révén pedig a vidéki zeneiskolák között mindig az első helyen álló
intézetté fejlődött. Igen sok tanítványa országos hírű művész lett.
Egyik volt növendéke- Rubistein Erna a két világháború között
világszerte ismert hegedűművésznővé vált.
A Zeneegylet és a zeneiskola rendezte 1868 szeptember 18-án
és az azt követő napokon az első országos dalárversenyt, amelyen
Erkel is vezényelt. Ez volt a magyar dalosok első seregszemléje.
A zeneiskola évtizedeken keresztül a Zeneegylet támogatásából
és az általa rendezett hangversenyek jövedelméből tartotta fent
magát, azonban főleg a növendékek száma és a mindinkább fokozódó
követelmények miatt már az első világháború előtt városi
támogatásra szorult. 1848-ban az állam vette át és azóta nagy
zeneszerzőnk, Kodály Zoltán szellemében szolgálja a város népének
fokozódó zenei nevelését. Az utóbbi évtized az elődök fáradságos
munkájának kezdi érlelni gyümölcsét. Ma már az iskola
hangversenyei Debrecenen kívül is jelentős zenei eseményeknek
számítanak, az énekkara pedig a tavalyi angliai nemzetközi, ifjúsági
énekkarok hangversenyén nyerte el az első díjat.

Dr. Balogh István