A 12 fejű sárkány

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy király és egy királyné, akiknek az egyetlen
értékük a 15 éves fiúk volt. Már gyerekkorától fogva jól bánt az íjjal és ügyesen lovagolt. Egy
nap, amikor épp íjazgatott, az egyik íjvessző olyan messzire repült, hogy sehol sem látszott.
Ekkor a fiú odament az apjához, pénzt kért és a legjobb lovát, hogy elindulhasson megkeresni
az íjvesszőt. Az apja adott pénzt és a legjobb lovát az istállóból, amit a fiú felnyergelt és útnak
indult. Ment, ment, mendegélt, hosszú utat járt be/ tett meg, amíg/hogy megtalált/j/a
vesszőjét, és amikor a nap már lemenőben volt, egy virágokkal teli rétre érkezett. Itt
megállította a lovát és elkezdett vigyázkodni a mezőben és egyszer csak csodálkozására,
meglátta az íjvesszőt a földbe döfődve/szúródva a mező közepében. Hamar odalovagol, majd
leszáll a lováról, kiveszi a vesszőt, de annyi föld kijött az íjjal, hogy egy akkora lyukat
hagyott/vágott a földbe, hogy a fiú le tudott ereszkedni rajta. A lyukban talált egy ökröt, annak
a gerincén egy hosszú kardot és egy levelet, amelyben az állt, hogy: aki megtalálja az ökröt/
magával viszi az ökröt, mindennap adjon enni három véka búzát és egy veder bort inni, aki
ezt az utasítást követi, azt az ökör feltámasztja, akárhányszor hal meg. A kardról meg azt
tartották, hogy bármit kővé tud változtatni.
A fiú magával vitte az ökröt, a kardot és elindult előre/ ment, ment, egyre csak
előbbre, amíg egy városba ért. Itt bekérezkedett egy öregasszonyhoz, kért ennivalót magának
is, az ökörnek is, vizet magának,egy veder bort az ökörnek. Az öregasszony adott enni
mindkettőjüknek, az ökörnek egy veder bort inni, de ami a vizet illeti, elmondta az
öregasszony, hogy abban a városban csak egyetlen kút van, amit egy sárkány őriz és aki vizet
akar onnan hozni, az egy lányt kell adjon a sárkánynak, hogy azt megegye. Még azt is
elmondta, hogy a következő nap a királyon volt a sor, hogy adja oda a lányát, aki közhírré tett,
hogy aki megöli a sárkányt és megmenti a lányát, számtalan/? gazdagságban részesíti és
feleségül adja a lányát.
A fiú ezek hallatán, azt mondta az öregasszonynak, hogy másnap adja oda neki a
kártyusokat, hogy menjen, hozzon vizet a kútról, anélkül, hogy bármit is adna a sárkánynak.
Az öregasszony megígérte, hogy odaadja, a fiú meg nyugodtan lefeküdt aludni.
Másnap reggel, amint felkelt, a fiú fogta a kardját és az íját, elkérte az öregasszonytól
a kártyusokat/ korsókat, majd elindult a kút fele, ott találta a király lányát is, aki arra várt,
hogy jöjjön a sárkány, hogy megegye/ ahol már a király lánya várta, hogy a sárkány felfalja. A
fiú nem teketóriázott, amint megérkezett odament a lányhoz, elmondta, hogy ki akarja

1
menteni a sárkány karmaiból, csak annyit kér cserébe hadd tehesse a fejét a lány ölébe/ és
csak akkor ébressze fel, amikor a sárkány kidugta a fejét a kútból.
A lány örömmel fogadta, mindazt, amit a fiú kért tőle. A fiú lehajtotta fejét a lány
ölébe és elaludt, de amikor a sárkány kijött a kútból, félelmében/ a félelemtől nem merte
felkelteni a fiút, hanem elkezdett sírni – zokogni, és egy könnycsepp a fiú orcára esett. Ez a
könnycsepp olyan forró volt, hogy megégette a fiú arcát, aki hirtelen felugrott és
szembetalálta magát a sárkánnyal. Hamar elővette az íját és a lány jobbjára kerekedett. A
sárkány ezt látva, így szólt a fiúhoz:
- Menj arrébb, hogy elvehessem az ajándékomat. ?
De a fiú hallani sem akart erről, hanem nekiszegezte az íját/ megfeszítette az íját/
ráfeszítette az íját a sárkányra. Ekkor a sárkány nyújtotta az egyik fejét, hogy megegye, de a
fiú a nyílvesszőjét kilötte? és levágta/ eltalálta a sárkány fejét/sárkányt. A sárkány elkezdett
hánykolódni, majd a második/ másik fejét is kidugta, de a fiú azt is levágta/ eltalálta. Ezt
követve a fiú és a sárkány élethalálharcot vívtak. A fiúnak nem volt más védekezési
lehetősége, mint a vitézsége és az íjja, a sárkánynak pedig a 12 feje és a belőlük ömlő méreg.
Így harcoltak egész nap, amikor a napnak már csak az utolsó sugara látszott, a fiúnak
egy nyílvesszője sem maradt, az íja is eltörött és már ő is alig állt a lábán, de a sárkánynak
még mindig volt egy feje. Kért a lánytól egy hajtincset, aki inkább hasonlított egy holthoz,
mint élőhöz a ijedtségtől, hogy az íját összekösse vele. Aztán ismét kezdetét vette a harc /
elkezdődött a harc a sárkánnyal, de ez alkalommal az utolsó fejét is levágta, de ezzel a
győzelemmel a fiú is összeesett, ő is inkább holtan feküdt, annyira ki volt fáradva.
Amíg a fiú és a lány ájultan feküdtek a kút szélén, arra járt egy cigány a király
udvarából, hogy vigyen vizet, de meglátta a halott sárkányt odament a lányhoz, megnézte,
hogy nincs-e meghalva, de érezte, hogy a teste meleg, meglocsolta vízzel, a lány felkelt és a
cigány kérdezte, hogy ki ölte meg a sárkányt; a lány a fiúra mutatott és mondta, hogy ő ölte
meg. A cigány elvette a fiú kardját és apró/ ezer darabokra/ darabba vágta, elvette a 12 fejet, a
12 nyelvet és a lányt, mondva neki, hogy ne szóljon erről semmit, mert ha igen megöli, ezzel
elindultak vissza a palotába. A lány, mielőtt elindultak ott hagyta a gyűrűjét és egy kendőt,
anélkül, hogy a cigány látta volna.
A király, amint meglátta a lányát, majd elrepült a boldogságtól, kérdezte, hogy ki a
megmentője, amire a cigány öntelten válaszol:
- Én/ vagyok felséges királyom.
- Igaz ez? Kérdezte a király a lányát.

2
 - Igaz, felelte a lány félhangon, mert félt a cigánytól elmondani az igazságot.
Ekkor a király, bánatosan, hogy a lánya megmentője egy cigány, egy szolga, de
megígérte/ ígéretet tett, úgy döntött, hogy neki adja a lányát feleségül.

II

Amint a fiú holtan, feldarabolva feküdt a kút szélén/ mellett, az öregasszony, a

befogadója épp akkor akarta megetetni és itatni az ökröt. Ez, ahogy megpillantotta az
öregasszonyt nem akart sem enni, sem inni, hanem azt mondta, hogy vízre szomjazik, nem
borra és hogy el kell vinnie őt a kúthoz, mert a sárkány már nem él és mindenki szabadon ihat
vizet, vigyenek magukkal egy bog sót is.
Az öregasszony elvette a sót és a kötelétől vezette az ökröt a kúthoz. Amikor odaértek
és meglátták a fiút darabokra vágva, az öregasszony elkezdett jajveszékelni, de az ökör így
szólt hozzá:
- Ne mind jajveszékelj te öregasszony, inkább minden darabját gyűjtsd össze,
hogy az mindenik pontosan a helyén legyen.
- Az öregasszony összeszedett pontosan minden darabkát, úgy hogy a fiú teste
összeállt, mint azelőtt – az ökör miután megnyalta a sót, elkezdte nyalni a fiú testét és rálehelt,
úgy hogy az rögtön életre kelt, kinyitotta a szemét és mondta:
- Jó sokat aludtam.
- Aludtál volna te még többet, mondta az öregasszony, ha nem lett volna az ökör,
hogy megkérjen, hogy összeszedjem a darabjaidat és egymáshoz illesszem, hogy majd ő
megnyaljon, rád leheljen és életre keltsen.
Ebből ő semmit nem értett, de amikor az ökör elmondta az egész ravaszságot, akkor
megértette és azt is, hogy miért nem volt a lány mellette. Azonban a fiú nem keseredett el,
hanem mind elindultak haza az anyóhoz, magukkal vitték a lány gyűrűjét és kendőjét.
A sárkány halála utáni nap, a király hírül adta az egész országban, hogy egy hét múlva
lesz a szeretett lánya esküvője, Burceaval, a cigánnyal, a megmentőjével, és hogy meghívja a
terület összes nemességét, valamint a szomszéd királyokat, hogy jelen legyenek a menyegzőn.
Hívatta a királyi szabót is és azt parancsolta, hogy a vejének csupa aranyszálból varrja a ruhát
és drágakövekkel ékesítse, a kincstárnoknak meg azt parancsolta, hogy annyi pénzt adjon
Burceanak, amennyit csak kér.

3
 Az esküvő napján minden meghívott ott volt/ jelen volt a királyi palotában. Mindenki
szomorú volt, hogy egy csúnya, narod/műveletlen buta cigány egy ilyen szép, okos lányt vesz
el. Mindenki közül a király volt a legszomorúbb, de még nála is szomorúbb volt a lánya,
akinek tilos volt elmondani az igazat, hogy nem a cigány a megmentője, hanem más, egy
királyfi.
A cigány boldog volt.
Abban az időben az volt a szokás, ha a király lánya férjhez megy minden városlakó/
minden lakós abból a városból, ahol a király lakott vitt ajándékot a lánynak.
A fiú mondta/ megkérte az anyókát, hogy készítsen egy tortát és vigye el a palotába.
Az öregasszony boldogan fogadta a kérést, rögtön nekilátott szitálni, dagasztani és
készítette a tortát. Amikor annyira kész volt, hogy már csak a sütőbe kellett tenni, a fiú
szétválasztotta a tésztát és beletette a közepébe a gyűrűt, majd visszaigazította a tésztát.
Miután megsült/ meglett a torta, az öregasszony elindult vele a palotába. Amikor be akart
menni a palotába, az őrök, akik hozták gúnyolódó formájukat/ kezdtek gúnyolódni vele, nem
akarták beengedni, mert szakadt és rongyos volt a ruhája. A király lánya épp kikönyökölt az
ablakba és nézelődött az udvarban, hátha látná az ő megmentőjét. Látta, hogy a szolgák
megállították az öregasszonyt, intett nekik, hogy engedjék hadd menjen, oda hozza, a szolgák
úrnőjük parancsára engedelmeskedtek és beengedték. Az öregasszony átadta a tortát/
kovásztalan kenyeret/ ajándékot és örök boldogságot kívánt, a lány megköszönte, átvette a
tortát és az öregasszony előtt kettétörte.
De nagy volt a lány csodálkozása, amikor megtalálta a kenyér/lepény/torta közepén a
gyűrűjét
- Hol van az, aki ezt a gyűrűt a lepénybe tette?- kérdezte a lány.
- Otthon nálam, nekem nincs otthon senkim, csak egy szép ifjú, ki olyan, mint
egy király, akit megölt felséged szolgája, de akit feltámasztott egy ökör, ő tette a gyűrűt a
lepénybe.
- Tessék, fogd ezt az erszény pénzt és szaladj, hogy elmond neki, hogy jöjjön,
mert várom.
- Az öregasszony siet, ahogy csak tud, elmesélte, ami történt és küldte, hogy
menjen, mert a királylány tártkarokkal várja.
A fiú nagyon örült a hírnek, elvette a kardját és a kendőt és elment a palotába. Amikor
belépett a palota dísztermébe/ nagytermébe, emberek sokaságét látta ott jönni - menni, és

4
középen ott volt a cigány gőgösen, büszkén, mint egy tanácsadó. Átment egy másik terembe,
ahol a királylány is ott volt, az a nyakába ugrott és felkiáltott:
- Ő az én megmentőm! Ő az én megmentőm!
Mindenki köréjük gyűlt, a fiú meg így beszélt:
- Így igaz! Én vagyok ennek a lánynak a megmentője, akit majdnem megevett a
sárkány a város kútjánál. Megöltem a sárkányt és megmentettem őt. A fáradtságtól elájultam,
egy királyi szolga épp jött vízért a kútra, látta, hogy a sárkány halott, a lány meg életben van,
engem darabokra vágott, elvitte a lányt és megfenyegette, hogy mondja azt, hogy ő a
megmentője, minden bizonyítékot magával vitt, ami a sárkány halálát mutatta.
Az ökröm nélkül még most is holtan feküdnék. Sokan vagyunk, és a sokaság bírálata
mindig igazságos, hát ítéljétek, bíráljátok meg, hogy ki is a bűnös.
- Halált rá! Halált rá! kiáltja a tömeg.
Amikor ezt hallotta a király hívatta a szolgáit és azt parancsolta, hogy hozzanak két
lovat az istállóból, ??????????????????, kössék a cigányt a lábaitól a lovak farkához egy zsák
dióval.
Így is történt, amikor a lovak elkezdtek szaladni, mindenik a saját irányába, darabokra
zúzták a cigányt, ahol egy dió kiesett, ott egy darabka a cigányból is maradt.
A cigány büntetése után, a király átöleli a fiút és kijelenti, hogy a lánya az ő felesége
lesz, de mivel még nincs felkészülve arra, hogy király gyermekeinek illő lakodalmat
rendezzen, halasszá el egy héttel.
A fiú örömmel fogadta a döntést és így is történt. Másnap, a király kapott egy levelet,
a szomszéd király fiától, Vörös Király fiától, amelyben a lánya kezét kérte, ha nem akkor
hadseregével indul az országa ellen.
A király rögtön összehívta a királyság minden bojárját/földesurát, a fiút is és
megmutatta a levél tartalmát. A földesurak többsége azt látta jónak, hogy adja oda a lányát,
hogy ne tegye ki veszélynek a birodalmat, a többiek meg azt, ha harcba szállnak és
meghalnak egymásért, minthogy szégyenbe essenek, mert félelemből fogadták el a lánykérést.
A király is ezen az elven volt, a fiú, ????????????? sem ilyet, sem olyat nem mondott.
Végül a harc mellett döntöttek, többen álltak ezen az oldalon, a király ismertette az
ellenséggel a hírt, ez elfogadta és indult is hadseregével a király ellen. A király is előállította
hadseregét és három részre osztotta: az egyik csapatnak ő állt az élen, a másiknak a tanácsosa,
a harmadiknak meg a fiú, így indultak az ellenséggel szembe. A fiú azt kérte a királytól, hadd
menjen ő előre, hogy ő kezdje a harcot, a király engedelmeskedett a fiú kérésének. A

5
hadseregek egy nagy mezőben ütköztek/ találkoztak, megszólaltak a dobok és a kürt, majd
elkezdődött a kaszabolás. Amikor a fiú látta, hogy az ellenség hadserege százszor nagyobb,
mint az övé és már nem győzi a harcot, elővette a kardját, amit az ökörrel talált, és ahogy
megmutatja azt a hadseregnek, az egész kővé változott, csak a Vörös király fia nem változott
kővé/ át. Amikor megérkezett a király és a tanácsos és látták az egész hadsereget kővé
változva, nagyon elcsodálkoztak. Ezután akkora ünnepséget rendeztek, aminek híre ment,
majd visszatértek a királyi székbe.
A Vörös Király fia, szégyenét belátva visszatért a saját birodalmába, és egy újabb
hadsereget toborzott, most annyit, hogy a fa leveleit és a mező fűszálait meg tudtad számolni,
de a hadsereg katonáit nem. A leány apja erről is tudomást szerzett, ismét el akart indulni
hadseregével, de a fiú azt mondta, hogy nem kell menjen, csak engedje őt és hadseregét, hogy
eléjük menjenek.
A király elfogadta, a fiú el is indult és úgy tett, mint először, csak a Vörös Király fiát
nem változtatta kővé. A Vörös Király fia belátta, hogy nincs semmi remény arra, hogy
legyőzze ellenségét és csapatát, megértette, hogy minden szerencsétlensége a fiútól
származik/ a fiú miatt van és a kardjától/ kardja miatt, úgy határozott, hogy más utat keres,
hogy megbüntesse a fiút.
Egy nap rongyos ruhába öltözött és belopakodott a király városába. Itt keresett egy
olyan személyt, aki a király és a fiú ellensége is, így talált a cigány anyjára, akinek a fiát az
nap ölette meg a király, amikor az esküvőre készültek. Ő ott élt a királyi udvarban. Nagy
vagyont ígért neki a Vörös Király fia, hogy lopja el a fiú kardját, és amikor alszik, tegyen egy
másikat helyébe, ami pont ugyanúgy néz ki, mit az övé. A cigányasszony pont úgy tett, ahogy
a Vörös királyfi mondta, kicserélte a kardot, odaadta a királyfinak, majd elment vele az ő
birodalmába.
A Vörös Király fia ismét hadsereget gyűjtött össze és indult a király ellen. A fiú is
összegyűjtötte hadseregét es indult eléjük. De most, amikor kővé akarta változtatni az
ellenség seregét, azt látja, hogy az ő serege változik kővé, őt meg elfogták es darabokra
vágták. Aztán a Vörös Király fia, elindult a király ellen, őt is legyőzte és elvitte a lányát.
AZ ökör megérezte gazdája halálát és kérte az öregasszonyt, hogy vezesse oda. Az
öregasszony vitte is, az ökör ismét rálehelt, megnyalta és a fiú feltámadt. Amint megtudta a
lány elrablását, megkérte az ökröt, hogy változtassa át olyan lóvá, amelynek a fején van egy
csillag, amit az ökör meg is tesz. Az öregasszonyt megkéri, hogy vigye el a Vörös Királyfihoz
és csak neki adja el. Az öregasszony el is indult vele, amint a Vörös Királyfi meglátta meg is
vette, olyan szép volt / jószág volt.

6
 Vörös Királyfi, ahogy megvette a lovat két hétig el sem mozdult mellőle. Ekkor a
cigányasszony, akinek nagy szava volt a királyi házban, megértette, hogy a ló nem más, mint
a másik királyfi és kezdett erősködni a királynak, hogy a lovat minden áron vágja le.
A Vörös Királyfi hiába próbálta bizonygatni, hogy nincs amiért levágni, a
cigányasszony továbbra is ragaszkodott, hogy levágják, mert ha nem sem neki sem a
birodalomnak nem tesz jót. Látta a ló, hogy közeleg a végzete, meglátott egy kislányt az úton
és megkérte, hogy amikor őt levágják, legyen jelen és vegyen el két csepp vért, amit majd a
kapukra csepegtet, egyik cseppet egyik felől, a másikat másik felől.
A kislány így is tett, egy kis idő múlva a ezekből a cseppekből két aranyalmafa nőtt ki.
A cigányasszony ezeket is kivágattatta. Amikor vágták ki a fákat, ismét arra járt az a kislány
és az almafák megkérték, hogy szakítson le mindkettőjükről egy - egy darab kérget, majd
dobja a folyóba. A lány így is tett. Egyik nap a Vörös Király szolgái elmentek, hogy vizet
vigyenek a folyóból és megláttak két nagyon szép rucát/?????a napra lehetett nézni, de rájuk
nem. A szolgák el akarták kapni, de a rucák azt mondták, hogy csak a Vörös Királyfi foghatja
meg őket. Ekkor a szolgák fogták a vizet és hazamentek, amikor a királyfi kérdezte, hogy
miért időztek annyit, elmondták a folyónál látottakat. Mindezt a csodát hallva, a királyfi
magához vette a kővé változtató kardját és lement a folyóhoz. Levetkőzött, a kardját a parton
hagyta és bement a folyóba. Amikor kezet akart tenni a rucákra/ el akarta kapni a rucákat,
azok láthatatlanná váltak, de amikor kinézett a partra látta, hogy a fiú elvette a kardját és ott a
víz közepében kővé változtatta a Vörös Király fiát, majd elment, elvette a jegyesét és indultak
vissza az apjához. Akkora lakodlamat csaptak, amilyet még soha senki. Amíg a fiú és a lány
eljegyezték egymást/ eljegyzésüket ünnepelték, a cigányasszony mágján veszett a város
szélében.
Kiskanalat megnyergelni
Elhitetni azzal, aki beveszi
Szilvafa vagy hársfa kanál
Teli s tele hazugság/ Igazi nagy hazugság, mindaz, amit elmondák!