1.

fejezet
HOGYAN JÖNNEK LÉTRE
A SÉRÜLÉSEK ÉS A MASZKOK?
Belső Istenünk már a születésünk előtt a felé a környezet és család felé vonzza a lelkünket,
melyre a következő életünkben szükségünk lesz. Ez a mágneses vonzás és ezek a célok előre
meghatározottak: egyrészt az határozza meg őket, amit még nem sikerült szeretetben és
elfogadásban megélnünk az előző életeink során, másrészt az, amit a jövőbeli szüleinknek egy
hozzánk hasonló gyereken keresztül rendezniük kell. A lelkünk nagyon pontosan
meghatározott célt követve választja ki a családot és a környezetet, melybe beleszületik. Ez a
magyarázat arra, hogy általában a szülőknek és a gyerekeknek miért ugyanazt a sérülést kell
elrendezniük.
Mikor egy gyermek megszületik, a lelke mélyén tudja: világra jövetelének értelme, hogy
számos tapasztalat átélésén keresztül önmaga legyen. Mindannyiunknak ugyanaz a küldetése
ezen a bolygón: tapasztalatokat szerezni, amíg képessé nem válunk elfogadni őket, és szeretni
magunkat rajtuk keresztül.
Segítségképpen számíthatunk belső Istenünkre. Ő mindentudó, mindenható, és mindenhol
jelen van. Az ereje mindig ott van és működik bennünk. Úgy cselekszik, hogy azok felé az
emberek és helyzetek felé vezessen, melyek a növekedésünk és fejlődésünk számára
szükségesek a születésünk előtt választott életterv szerint.
9
Mikor megszületünk, már nem vagyunk tudatában ennek a múltnak, mert főleg a lelkünk
szükségleteire figyelünk.
A lelkünk azt akarja, hogy elfogadjuk önmagunkat képességeinkkel, hiányosságainkkal,
erősségeinkkel, gyengeségeinkkel, vágyainkkal, személyiségeinkkel együtt.
Amíg egy tapasztalatot nem elfogadásban élünk meg, vagyis ítélkezve, bűntudattal,
félelemben, megbánással vagy az elfogadás hiányának bármilyen más formáján keresztül,
addig újra és újra olyan körülményeket és személyeket fogunk magunkhoz vonzani,
melyekkel ismét azt a tapasztalatot éljük meg. Egyesek nemcsak egyetlen élet alatt élik át
ugyanazt a típusú eseményt több alkalommal, de egyszer vagy többször újjá kell születniük
ahhoz, hogy képesek legyenek teljesen elfogadni azt.
Egy tapasztalat elfogadása nem azt jelenti, hogy azt tartjuk a magunkra nézve a
legkedvezőbbnek, vagy hogy egyetértünk vele. Inkább arról van szó, hogy megengedjük
magunknak, hogy megtapasztaljuk, és tanuljunk rajta keresztül. Elsősorban azt kell
megtanulnunk, hogy hogyan ismerjük fel, mi szolgálja a javunkat, és mi nem. Az egyetlen
mód ennek elsajátítására, ha tudatossá válunk a tapasztalat következményeit illetően. Minden,
amiről döntést hozunk vagy nem hozunk, amit teszünk vagy nem teszünk, amit mondunk
vagy nem mondunk, sőt amit gondolunk vagy érzünk, következményeket von maga után.
Emberként egyre intelligensebben akarunk élni. Mikor felismerjük, hogy egy tapasztalat
számunkra ártalmas következményekkel jár, ahelyett hogy megharagudnánk magunkra vagy
másra, egészen egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ezt választottuk (még ha tudattalanul is).
így megértjük, hogy ez nem volt részünkről intelligens választás. Erre később emlékezni
fogunk.
Ez történik, ha egy tapasztalatot az elfogadásban élünk meg.
10
Ám figyelmeztetnem kell téged, hogy attól, hogy valamire azt mondod magadban: "Ezt többet
nem akarom átélni", az még nem fog örökre eltűnni. Meg kell engedned önmagadnak, hogy
ugyanazt a hibát vagy kellemetlen élményt többször átélhesd, mielőtt a változáshoz szükséges
elszántságot és bátorságot összegyűjtenéd.
Miért nem értjük meg magunkat elsőre? Az egónk miatt, melyet hiedelmeink táplálnak.
Mindannyiunknak számos hiedelme van. Ezek megakadályozzák, hogy azok legyünk, akik
lenni akarunk. Minél nagyobb fájdalmat okoznak nekünk ezek a gondolatok vagy hiedelmek,
annál inkább próbáljuk őket eltakarni. Akár azt is képesek vagyunk elhinni, hogy már nem
tartoznak hozzánk. Ezért ahhoz, hogy rendezzük a hiedelmeinket, többször újjá kell
születnünk.
Csak amikor a szellemi, az érzelmi és az anyagi testünk is a belső Istenünkre hallgat, lesz a
lelkünk teljesen boldog.
Minden, amit nem elfogadásban élünk meg, felhalmozódik a lélek szintjén. A lélek
halhatatlan, és az emlékezetében felhalmozódott csomaggal különböző emberi alakokban újra
és újra visszatér.
Mielőtt megszületnénk, eldöntjük, mit akarunk a következő megtestesülésünk alatt elrendezni.
Ez a döntés és mindaz, amit a múltban felhalmoztunk, nincs jelen a tudatos emlékezetünkben,
vagyis az ész területén. Az életünk tervének és annak, hogy mit kell elrendeznünk, csak
fokozatosan ébredünk tudatára az idő múlásával.
A "nem elrendezett" kifejezéssel olyan tapasztalatra utalok, amit nem elfogadásban éltünk át.
Különbséget kell tenni egy tapasztalat elfogadása és önmagunk elfogadása között. Vegyünk
például egy fiatal lányt, akit elutasított az apja, mert inkább fiút akart volna.
11
Ebben az esetben a tapasztalat elfogadása azt jelenti, hogy megengedi az apjának a fiú utáni
múltbéli vágyat, és az ő elutasítását.
Önmaga elfogadása abból áll, hogy megengedi magának az apjával szemben táplált múltbéli
haragot, és hogy megbocsát magának ezért. Semmilyen ítéletnek nem szabad maradnia benne
az apjával vagy önmagával szemben - csak együttérzésnek és megértésnek mindkettejük
szenvedő része iránt.
Onnan fogja tudni, hogy a tapasztalat teljes egészében rendeződött, hogy akkor majd
megengedi magának, hogy olyasmit tegyen vagy mondjon, ami valaki másban az elutasítás
élményét kelti (noha nem szándéka, az eredmény mégis lehet ez, ha a másik az elutasítás
sérülésében szenved). Onnan is tudhatjuk, hogy a helyzet valóban rendeződött, és sikerült azt
elfogadásban megélnie, ha az illető, akit "elutasított", nem haragszik rá, és tudja, hogy
mindenkivel megtörténik, hogy élete bizonyos pillanataiban elutasít valakit.
Ne hagyd, hogy az egó kicselezzen! Az egó gyakran mindenféle úton-módon megpróbálja
elhitetni velünk, hogy rendeztünk egy helyzetet. Gyakran megesik, hogy azt mondjuk
magunkban: "Igen, megértem, hogy a másik így cselekedett", de ezt csak azért tesszük, hogy
ne kelljen önmagunkba néznünk és megbocsátanunk magunknak. így keres az egónk
menekülő utat, hogy
elkerülje a kellemetlen helyzeteket. Az is megtörténhet, hogy anélkül fogadunk el egy
helyzetet vagy egy embert, hogy magunknak megbocsátanánk, vagy megengednénk
magunknak a múltbéli vagy jelen haragot iránta. Ekkor csak a tapasztalatot fogadtuk el.
Megismétlem: fontos, hogy különbséget tegyünk a tapasztalat elfogadása és önmagunk
elfogadása között. Nehéz eljutni eddig, mert az egónk nem akarja beismerni, hogy minden
nehéz tapasztalatnak, melyet átélünk, egyetlen célja van: megmutatni, hogy mi is ugyanígy
viselkedünk másokkal.
12
Észrevetted-e már, hogy amikor valakit vádolsz valamivel, ő ugyanazzal vádol téged?
Ezért olyan fontos, hogy megtanuljuk a lehető legjobban megismerni és elfogadni
önmagunkat. így egyre kevesebbszer fogunk olyan helyzetekbe kerülni, melyekben
szenvedünk. Csak rajtad múlik a döntés, hogy urává válsz-e az életednek, és nem hagyod,
hogy az egód irányítsa azt. Azonban ahhoz, hogy mindezzel szembenézzünk, sok bátorságra
van szükségünk, mert elkerülhetetlenül érinteni fogunk régi sérüléseket. Ezek nagyon
fájdalmasak lehetnek, különösen ha már több élet óta hordozzuk őket. Minél jobban
szenvedünk egy bizonyos helyzetben vagy egy bizonyos emberrel, annál messzebbről jön a
probléma.
Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy elfogadja magát.
Ám kicsivel a születésünk után észrevesszük, hogy amikor merünk önmagunk lenni, az
zavarja a felnőttek és a szeretteink világát.
Ebből arra következtetünk, hogy ez nem jó, nem helyes.
Ez a felfedezés fájdalmas, és dührohamokat idéz elő a gyerekeknél.
Ezek mára olyan gyakoriak lettek, hogy elhittük, hogy természetesek.
Gyermekkori vagy kamaszkori válságnak nevezzük őket. Lehet, hogy az emberek számára
mindennapivá váltak ezek a válságok, de semmiképp sem természetesek. Annak a gyereknek,
aki természetesen viselkedik, kiegyensúlyozott, és joga van önmagának lenni, nincsenek ilyen
rohamai. Sajnos ilyen gyerek szinte alig létezik. Megfigyeltem, hogy a gyerekek többsége a
következő négy szakaszon halad át: Miután létezése első fázisában megismerte az örömöt,
melyet akkor érez, ha önmaga lehet, megismeri a fájdalmat, amikor nem áll jogában így tenni:
ez a második szakasz. Ezután következik a válság és a lázadás időszaka, a harmadik szakasz.
13
A gyerek, hogy enyhítsen a fájdalmon, visszavonul, és végül új személyiséget hoz létre, hogy
azzá váljon, amit a többiek akarnak tőle. Bizonyos emberek egész életükben megragadnak a
harmadik szakaszban, vagyis folyamatosan ellenszegülnek, haragszanak, vagy válságban
vannak.
A harmadik és a negyedik szakasz alatt több maszkot (új személyiségeket) hozunk létre,
melyek arra szolgálnak, hogy megvédjenek minket a második szakaszban átélt szenvedéstől.
Öt ilyen maszk létezik, melyek megfelelnek az ember által megélhető öt nagy alapvető
sérülésnek. Számos megfigyeléssel töltött évnek köszönhetően megállapítottam, hogy minden
emberi szenvedést össze lehet sűríteni öt sérülésben. Ezek a sérülések időrendben, tehát abban
a sorrendben, ahogy egy élet során megjelennek, a következők:
Elutasítás
Elhagyás
Megalázás
Árulás
Igazságtalanság
Valahányszor úgy hisszük, hogy átélünk egyet ezek közül, vagy hogy valaki másnál idézzük
elő valamelyiket, úgy érezzük, egész lényünket elárulták. Nem vagyunk hűségesek belső
Istenünkhöz, lényünk szükségleteihez, mert hagyjuk, hogy az egónk és annak hiedelmei és
félelmei irányítsák az életünket. A maszkok kialakulása annak a következménye, hogy el
akarjuk rejteni magunk vagy mások elől azt, amit még nem akartunk elrendezni.
Ez a titkolózás az árulás egy formája. Melyek ezek a maszkok? Itt egy lista róluk, az álcázni
próbált sérülésekkel együtt.
14

SÉRÜLÉSEK MASZKOK

Elutasítás Menekülő
Elhagyás Függő

Megalázás Mazochista

Árulás Kontrolláló

Igazságtalanság Merev

Ezeket a sérüléseket és maszkokat a következő fejezetekben részletesen ismertetem. A maszk

erőssége a sérülés mértékétől függ. Egy maszk egy embertípust ír le a rá jellemző
személyiséggel együtt, mert a sok kialakított hiedelem hatással van az ember belső attitűdjére
és a viselkedésére. Minél mélyebb a sérülés, annál gyakrabban szenvedünk tőle, és ezért annál
gyakrabban kényszerülünk a maszk viselésére.
Csak akkor hordunk maszkot, ha meg akarjuk védeni magunkat.
Ha például egy ember úgy érzi, hogy egy esemény igazságtalan volt, vagy igazságtalannak
tartja magát, vagy fél, hogy igazságtalannak fogják tartani, akkor felveszi a merev maszkját -
vagyis a merev személyiség viselkedését ölti magára.
Hogy jobban szemléltethessem a sérülés és az annak megfelelő maszk összefüggését,
képzeljük el a következőket. A belső sérülést egy olyan, a kezeden lévő sebhez hasonlíthatjuk,
mely már régóta létezik, de te nem figyelsz rá, és elmulasztottad begyógyítani. Inkább úgy
döntöttél, hogy leragasztod egy tapasszal, hogy ne lásd.
Ez a tapasz a maszk megfelelője. Azt hitted, hogy ezzel úgy tehetsz majd, mintha nem is
lennél megsérülve. Tényleg azt gondolod, hogy ez a megoldás? Természetesen nem! Ezt jól
tudjuk mind, de az egó nem tudja. Ez is az egó egyik eszköze, hogy kicselezzen minket.
15
Térjünk vissza a példára. Tegyük fel, hogy valahányszor valaki megérinti a kezedet, noha védi
a tapasz, nagyon fájni kezd a sebed. Képzelheted, hogy meglepődik, aki szeretetből kézen fog,
mire te felkiáltasz: "Au! Ez nagyon fáj!" Valóban fájdalmat akart-e neked okozni ez az
ember? Nem, mert azért szenvedsz az érintéstől, mert úgy döntöttél, hogy nem foglalkozol a
sérüléseddel.
A másik nem felelős a fájdalmadért.
Ez minden sérüléssel így van. Számos alkalommal érezzük magunkat elutasítva, elhagyva,
elárulva, megalázva, vagy hisszük magunkat igazságtalanság áldozatának. Valójában
valahányszor úgy érezzük, hogy megsérültünk, az egónk hiteti el velünk, hogy ez valaki más
miatt van. így hát megpróbáljuk megtalálni, ki a hibás. Van, hogy úgy döntünk: mi magunk
vagyunk a hibásak, miközben valójában ez ugyanannyira nem igaz, mint amikor valaki mást
vádolunk. Az életben nincsenek bűnös, csak szenvedő emberek. Most már tudom, hogy minél
inkább vádoljuk magunkat vagy másokat, annál inkább ismétlődik ugyanaz a tapasztalat. A
vádolás csak boldogtalanná tesz minket. Ha viszont együttérzéssel tekintünk az ember
szenvedő részére, az események, a helyzetek és az emberek elkezdenek átalakulni.
A maszkok, melyeket saját védelmünkre létrehozunk, láthatóak a testfelépítésünkben, a külső
megjelenésünkben. Gyakran kérdezik tőlem, hogy vajon kisgyerekeknél lehetséges-e a
sérülések felfedezése.
Én élvezettel figyelem a hét unokámat, akik e sorok írásakor hét hónapos és kilencéves kor
között vannak. A legtöbbjüknél már látom a sérüléseiket a testi megjelenésükben. Ha a
sérülések ebben a korban jobban láthatóak, az azt jelenti, hogy erősebbek. Azonban a három
gyerekem közül kettőnél azt figyeltem meg, hogy a felnőtt testük más sérüléseket mutat, mint
amiket gyerek- és kamaszkorukban láttam.
A test olyan intelligens, hogy mindig kitalálja, hogyan tudassa velünk azt, amit el kell
rendeznünk. Valójában belső Istenünk használja a testünket arra, hogy hozzánk szóljon.
16
A következő fejezetekből meg fogod tudni, hogyan lehet felismerni az általad és mások által
viselt maszkokat. Az utolsó fejezetben arról beszélek, hogyan kell viselkedni ahhoz, hogy
sikerülhessen begyógyítani a mostanáig elhanyagolt sérüléseket és így véget vetni a
szenvedésnek. Ezzel a sérüléseket takaró maszkok átalakulása is természetes módon
végbemegy.
Fontos, hogy ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget a sérülések és maszkok leírására használt
szavaknak. Lehet, hogy valakit elutasítottak, és ő igazságtalanságtól szenved; egy másikat
lehet, hogy elárultak, és ő ezt elutasításként éli meg; egy harmadikat lehet, hogy elhagytak, és
ő megalázva érzi magát, stb.
Ha már elolvastad az összes sérülés jellemzőit, mindez világosabb lesz számodra. A könyvben
leírt öt személyiség hasonlíthat más leírásokra. Minden tanulmány más, és ennek a könyvnek
nem áll szándékában eltörölni vagy helyettesíteni a korábban írtakat. Az egyik ilyen, még ma
is népszerű elméletet Gérard Heymand pszichológus alkotta csaknem száz évvel ezelőtt.
Ebben a következő nyolc karaktertípust találjuk: szenvedélyes, kolerikus, ideges,
szentimentális, szangvinikus, flegmatikus, apatikus és amorf. Az, hogy a "szenvedélyes" szót
használja egy embertípus leírására, nem jelenti azt, hogy a többi típus nem képes szenvedélyt
érezni az életében. A típusok meghatározására használt szavak azért szükségesek, hogy egy
személy domináns jellemzőit leírják. Ezért megismétlem, hogy nem szabad túlságosan
kötődni a kifejezések szó szerinti értelméhez.
Lehet, hogy a sérülések maszkjaihoz tartozó viselkedések és attitűdök leírását olvasva
mindegyikben magadra ismersz. Azonban nagyon ritka, hogy valaki az összes sérülésben
valóban érintett legyen.
Ezért fontos jól megjegyezni a testi leírást: a test hűségesen tükrözi azt, ami belül történik.
17
Az érzelmi és szellemi síkon sokkal nehezebb magunkra ismerni. Ne feledd, hogy az egónk
nem akarja, hogy felfedezzük a hiedelmeinket, mert ezekkel a hiedelmekkel tápláljuk őt, és
így képes a túlélésre. Itt nem fogok több magyarázatot fűzni az egó témájához, mert
részletesen beszélek arról a Hallgass a testedre! című könyvemben* és annak második
részében.
Lehet, hogy ellenállást fogsz érezni magadban, mikor megtudod, hogy az egyes sérülésekben
szenvedő emberek melyik szülő viselkedésére adott válaszként éreznek így. Mielőtt erre a
következtetésre jutottam volna, több ezer emberen ellenőriztem, hogy tényleg így van-e, és a
válasz: igen. Elismétlem, amit minden workshopon elmondok: a legtöbb elrendeznivalónk
azzal a szülővel van, akivel kamaszként a legjobbnak tűnt a viszonyunk. Teljesen természetes,
ha nehezen tudjuk elfogadni, hogy haragszunk arra a szülőnkre, akit a legjobban szeretünk.
Az első reakció erre a megállapításra általában a tagadás, aztán következik a harag, és végül
készen állunk szembenézni a valósággal - ez a gyógyulás kezdete.
A különböző sérülésekhez kapcsolódó viselkedések és attitűdök leírása negatívnak tűnhet.
Ezért lehet, hogy mikor felismered egy sérülésedet, a szenvedés elkerülése végett létrehozott
maszkod leírása ellenállást vált ki benned. Ez természetes és emberi reakció.
Adj időt magadnak. Ne feledd, hogy mindenki máshoz hasonlóan, mikor a maszkod irányít,
nem vagy önmagad. Mikor zavar és nem tetszik valakinek a viselkedése, akkor ez annak a
jele, hogy ez az ember épp felvette a maszkját, hogy elkerülje a szenvedést. Nem
megnyugtató tudni ezt? Ha ezt fejben tartod, sokkal toleránsabb leszel, és könnyebb lesz
szeretettel nézned rá. Vegyünk például egy "keményen" viselkedő kamaszt.
* Megjelent a Scolar Kiadónál 201 l-ben.
18
Mikor felfedezed, hogy azért viselkedik így, hogy elrejtse a sebezhetőségét és a félelmét, más
lesz hozzá a viszonyod, mert tudod, hogy nem kemény, és nem veszélyes.
Megőrzöd a nyugalmad, és még a jó tulajdonságait is észre tudod venni, ahelyett hogy félnél
tőle, vagy csak a hibáit látnád.
Bátorító a tudat, hogy ugyan elrendezendő sérülésekkel születsz, melyek rendszeresen
működésbe lépnek az emberekre és a körülményekre adott válaszaid által, de védekezésül
létrehozott maszkjaid nem örökkévalóak. Az utolsó fejezetben javasolt gyógyító módszerek
gyakorlatba ültetése révén a maszkjaid fokozatosan gyengülni fognak, és át fog alakulni az
attitűdöd - lehet, hogy a tested is.
Addig azonban több év is eltelhet, amíg a testen látható eredményeket is észreveszed: a test az
őt alkotó fizikai anyag miatt mindig lassabban alakul át. A finomabb (érzelmi és szellemi)
testünknek kevesebb idő kell az átalakuláshoz egy mély és szeretettel meghozott döntés után.
Nagyon könnyű például arra vágyni (érzelmi sík) és elképzelni (szellemi sík), hogy egy másik
országba látogatunk. Néhány perc alatt meg tudjuk hozni a döntést, hogy útnak indulunk. Ám
amíg mindent eltervezünk, megszervezünk, a szükséges pénzt félretesszük, stb. - a terv
megvalósulása az anyagi világban hosszabb időt fog igénybe venni.
A tested átalakulásának ellenőrzésére jó módszer, ha minden évben lefényképezed magad.
Ügyelj arra, hogy a tested minden részéről közeli képet készíts, hogy jól láthasd a részleteket,
ügyesek gyorsabban változnak, mint mások, mint ahogy egyesek gyorsabban képesek
megvalósítani az utazásaikat. Az a fontos, hogy folyamatosan dolgozz a belső átalakulásodon,
mert így lehetsz boldogabb az életben.
Azt javaslom, hogy a következő öt fejezet olvasása alatt jegyezz le mindent, amiről úgy látod,
hogy rád vonatkozik. Aztán olvasd újra azt vagy azokat a fejezeteket, melyek a legjobban
leírják hozzáállásodat, legfőképpen pedig a testi megjelenésedet.
 2. fejezet
LÉTREAZ

ELUTASÍTÁS
Nézzük meg együtt, mit jelent az elutasítás, az "elutasítani" szó!
A szótár több különböző definíciót ad: félredob, elvet, visszalök, nem fogad el, nemet mond,
visszautasít.
Sokan nehezen tudják megkülönböztetni az elutasítást és az elhagyást.
Ha elhagyunk valakit, akkor valami vagy valaki másért eltávolodunk tőle, míg ha elutasítjuk,
akkor ellökjük magunktól, nem akarjuk őt magunk mellett vagy az életünkben látni. Aki
elutasít, azt mondja: "nem akarom", aki pedig elhagy, azt: "nem vagyok rá képes".
Az elutasítás nagyon mély sérülés, mert aki ebben szenved, lényében és létezéshez való
jogában érzi magát elutasítva. Az öt sérülés közül ez mutatkozik meg először: már az élet
nagyon korai szakaszában megjelenik. Az a lélek, mely ennek a sérülésnek rendezésére tér
vissza a Földre, az elutasítást a születésétől fogva, sőt sok esetben már a születése előtt is
tapasztalja.
Például a nem kívánt baba, aki, ahogy mondják, egy "baleset" eredménye. Ha a lelke még
nem rendezte el az elutasítás őrzését, vagyis ha nem sikerült az elutasítás ellenére boldognak
lennie, önmagának maradnia, akkor a baba szükségképpen elutasítást fog tapasztalni.
Nyilvánvaló példa erre, amikor az újszülött nem olyan nemű, mint amilyenre a szülei vágytak.
21
Természetesen más okokból is elutasíthatja a szülő a gyerekét - de a lényeg, hogy megértsük:
csak azok a lelkek vonzódnak a gyereküket elutasító szülőhöz vagy szülőkhöz, akiknek arra
van szükségük, hogy ezt megtapasztalják.
Nagyon gyakran megtörténik az is, hogy a szülőnek nem áll szándékában a gyerek elutasítása,
mégis az már egy semmiség miatt is elutasítva érzi magát: a szülők egy bántó megjegyzését
követően vagy a türelmetlenségüket, a haragjukat látva. Amíg egy sérülés nem gyógyult be,
nagyon könnyen újra működésbe lép. Aki elutasítva érzi magát, nem objektív. Az
eseményeket, sérülése szűrőin keresztül értelmezi, és akkor is elutasítva érzi magát, amikor az
a valóságban nincs így.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a baba úgy érzi, elutasították, elkezdi felépíteni a menekülő
maszkját. A számos magzatkori regresszió során melyet végigkísértem, alkalmam volt
megfigyelni, hogy az elutasítás sérülésében érintett személy, ha a regresszió során képzeletben
újra megéli a magzatként átélt, de azóta elfeledett tapasztalatait, úgy látja, hogy nagyon kicsi
az anyja hasában, nagyon kevés helyet foglal, és emellett nagyon gyakran látja úgy, hogy sötét
van.
Ez igazolta az elképzelésemet, hogy a menekülő maszkja már a születés előtt elkezdhet
formát ölteni.
Mostantól a könyv végéig a "menekülő" kifejezést az elutasítástól szenvedő személy leírására
fogom használni. A menekülő maszkja az elutasításból fakadó szenvedés elkerülésére
kialakított új személyiség, karakter.
Ezt a maszkot fizikai szinten a "menekülő" testben ismerhetjük fel, vagyis egy olyan testben
vagy testrészben, amely mintha el akarna tűnni. A test vékony és összehúzódott. Így könnyebb
eltűnnie vagy azt elérnie, hogy ne legyen túlságosan jelen vagy túlságosan látható egy
csoportban. Ez a test nem akar sok helyet foglalni, hasonlóan magához a menekülőhöz, aki
egész életében arra törekszik, hogy ne foglaljon túl sok helyet. Ha úgy tűnik, mintha szinte
nem is lenne hús a csontokon, mintha a bőr közvetlenül rájuk lenne tapadva, akkor ebből arra
következtethetünk, hogy az elutasítás sérülése még erősebb.
22
A menekülő személyiség kételkedik abban, hogy joga van létezni, és úgy tűnik, mintha nem
testesült volna meg egészen.
Ezért a test gyakran töredezettnek, befejezetlennek tűnik, mintha hiányozna belőle egy darab,
vagy mintha a testrészek nem illenének össze. A test vagy az arc jobb oldala például egészen
más lehet, mint a bal. Mindez szabad szemmel is könnyen látható.
Nincs szükség méricskélésre, hogy lássuk, a két oldal nem egyforma.
Ne feledd, hogy nagyon ritka az olyan ember, akinek a két oldala megegyezik.
Egy töredezett, befejezetlen testet nézve úgy tűnhet, mintha egyes testrészekből hiányozna
egy darab: a fenék, a mellek, az áll.
A vádliknál sokkal kisebbek lehetnek a bokák, előfordulhat egy mélyedés a hát tájékán, a
mellkasban, a hasban stb. A maszk abban is megnyilvánulhat, hogy nem illik össze a test felső
és alsó része.
Az összehúzódott testnél úgy tűnik, mintha az illető visszavonulna önmagába. A vállak
előrefordulnak, a karok gyakran a testhez tapadnak. A karok vagy egyes részeik úgy néznek
ki, mintha megálltak volna a növekedésben. Mintha egy testrész nem ugyanolyan korú lenne,
mint a többi - ha pedig az egész test össze van húzódva, akkor az illető úgy néz ki, mint egy
gyerektestben
élő felnőtt.
I la egy eltorzult, szánalmat keltő testet látsz, ebből is következtethetsz arra, hogy az illető az
elutasítás sérülésében szenved.
A lélek a születés előtt azért választott ilyen testet, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mely
alkalmas ennek a sérülésnek a meghaladására.
23
A menekülő arca és szeme kicsi. A szemek nincsenek jelen, üresnek tűnnek, mert akit ez a
sérülés érint, hajlamos a saját világába menekülni és a föld fölött járni. A szemek gyakran
félelemmel teliek. Egy menekülő ember arcát nézve úgy tűnhet, mintha álarcot látnánk -
különösen a szemek körül, melyek nagyon gyakran karikásak. Ő maga is úgy érezheti, hogy
álarcon keresztül lát. Egyes menekülő emberek beszámolója szerint akár egy egész napon át is
így érezhetnek, mások csak néhány percig.
Az időtartamtól függetlenül ez az érzés arra szolgál, hogy ne legyen igazán jelen abban, ami
történik, és elkerülje a szenvedést.
Ha egy ember az összes fenti tulajdonsággal rendelkezik, az ő elutasításból eredő sérülése
jóval nagyobb, mint ha csak a szemei ilyenek. Ha valakinek a testén a menekülő testi
jellemzőinek körülbelül a fele figyelhető meg, ebből arra következtethetünk, hogy körülbelül
az idő felében hordja az elutasítás kivédésére szolgáló maszkot. Ilyen eset lenne például egy
olyan ember, aki elég nagy testű, de az arca és a szeme kicsi, menekülő típusú, vagy egy nagy
testű, de nagyon vékony bokájú ember. Ha a testnek csak egy része felel meg a menekülő
jellemzőinek, akkor az elutasítás sérülése kevésbé erős.
Aki maszkot visel, nem önmaga többé. Fiatalkorunktól kezdve másképpen viselkedünk, mert
azt hisszük, hogy ez a viselkedés majd megvéd. Az elutasítást érző személy első reakciója az,
hogy elmenekül. Az elutasításra válaszként menekülő maszkot kialakító gyerekre jellemző a
leginkább, hogy képzeletbeli világban él. Ez az oka annak, hogy jól viselkedik, nyugodt, nincs
vele
baj, és nem csap zajt.
Egyedül játszik a képzeletbeli világában, és légvárakat épít.
Akár azt is hiheti, hogy összekeverték valakivel a kórházban, és nem is a valódi szülei
nevelik.
24
Különböző módszereket eszel ki, hogy elmenekülhessen otthonról, például úgy, hogy nagyon
szeret iskolába menni. Ám mikor iskolában van, főleg ha úgy érzi, elutasították, vagy ő
utasítja el önmagát, elszáll, és a saját világába merül. Egy asszony egyszer úgy írta le ezt
nekem, hogy "turistának" érezte magát az iskolában.
Az ilyen gyerek - noha nem igazán hisz abban, hogy joga volna létezni - azt akarja, hogy
észrevegyék, hogy létezik. Például a kislány, aki elbújik egy bútor mögött, mikor a szüleinél
vendégek vannak. Mikor észreveszik, hogy nincs sehol, mindenki elkezdi keresni, ő pedig
nem jön elő a rejtekhelyéről, miközben tudja, hogy mindenki egyre jobban aggódik. Magában
azt mondja: "Azt akarom, hogy megtaláljanak. Azt akarom, hogy észrevegyék, hogy létezem."
Ebből a példából látható, hogy ez a kislány annyira nem hisz abban, hogy joga volna létezni,
hogy olyan helyzeteket kell teremtenie, melyekben bebizonyíthatja azt.
Mivel ezeknek a gyerekeknek a teste gyakran kisebb marad az átlagosnál, sokszor játék
babához hasonlítanak, törékenynek tűnnek. Erre az anya sok esetben úgy reagál, hogy
túlságosan óvni kezdi. Gyakran mondják neki, hogy túl kicsi ehhez, túl kicsi ahhoz. A gyerek
annyira elhiszi ezt, hogy a teste kicsi marad.
Az ilyen gyerek számára az, hogy szeretik, egyet jelent azzal, hogy megfojtják. Ezért később,
ha valaki szeretni fogja, ő erre elutasítással vagy meneküléssel válaszol majd, hisz továbbra is
fél a megfulladástól. A gyerek, akik túlságosan féltenek, elutasítva érzi magát, mert úgy érzi,
nem fogadják el akként, aki. Hogy kis termetét ellensúlyozzák, a többiek mindent meg
akarnak csinálni, mindenre gondolni akarnak helyette. A gyerek ilyen körülmények között
nem azt érzi, hogy szeretik, hanem azt, hogy elutasítják a képességeiben.
25
A menekülő jobban szeret nem kötődni az anyagi dolgokhoz, mert megnehezítik, hogy
elmenekülhessen. Mintha lenézne mindent, ami anyagi. Nem igazán tudja, mit keres ezen a
bolygón, és nehezen hiszi el, hogy boldog lehet itt. Jobban vonzza mindaz, ami a
spiritualitással vagy a szellemi szférával kapcsolatos. Ritkán használ anyagi javakat
örömszerzésre, mert feleslegesnek tartja őket. Egy fiatalasszony mesélte nekem, hogy semmi
örömet nem lel a vásárlásban, és csak azért csinálja, hogy érezze, hogy életben van. A
menekülő elismeri, hogy a pénz fontos - de az nem szerez neki örömet.
Az anyagi dolgok iránti közönye miatt nehézségei vannak a szexuális életében. Lehet, hogy
végül arra jut, hogy a szexualitás gátja a spiritualitásnak. Több menekülő nő mondta nekem
már, hogy szerinte a szex nem spirituális. Ez főként anyává válásuk után fordul elő. Mikor
gyereket várnak, gyakran megesik, hogy a férjük a várandósság teljes ideje alatt nem hajlandó
szeretkezni velük. A menekülő nők nehezen tudják elképzelni, hogy mindenki máshoz
hasonlóan szükségük volna a szexualitásra. Olyan helyzeteket vonzanak magukhoz,
melyekben szexuális téren elutasítva érzik magukat a társuk által, vagy ők maguk vágják el
önmagukat a szexualitásuktól.
Az elutasítás sérülését a velünk azonos nemű szülővel éljük meg. Ha az önmagát elutasítva
érző emberek típusához tartozol, akkor ezt az elutasítást a veled azonos nemű szülővel élted
meg. Ez volt az a szülő, aki először ébresztette fel a már azelőtt is létező sérülésedet.
Természetes és emberi reakció tehát, ha ezt nem fogadjuk el, és haragszunk rá. Ez a harag
akár a gyűlöletig is erősödhet.
26
Az azonos nemű szülő szerepe, hogy megtanítson minket szeretni: szeretni önmagunkat és
szeretetet adni.
Az ellenkező nemű szülő tanít minket szeretetet kapni: hagyni, hogy szeressenek.
Mivel nem fogadtuk el ezt a szülőt, természetes, hogy úgy döntöttünk, hogy nem fogunk
példaként tekinteni rá. Ha úgy látod, hogy neked ilyen sérülésed van, akkor ez a nem
elfogadás a magyarázat arra, hogy - ezzel a szülővel azonos nemű emberként - önmagadat
sem vagy képes elfogadni és szeretni.
A menekülő önmagát bénának, egy senkinek, értéktelennek tartja. Ezért minden eszközt
megragad, hogy tökéletes legyen, és értékesnek tűnjön önmaga és mások szemében. A "béna"
szó nagyon gyakran fordul elő a beszédében. Ilyen mondatokat mond például: "A főnököm
azt mondta, béna vagyok, így hát eljöttem.""Anyám béna minden házimunkában." "Apám
mindig bénázott anyámmal, ahogy a férjem is velem. Nem hibáztatom anyámat, hogy
lelépett."
Egy menekülő ember osztotta meg velem egy workshop során, hogy apjával szemben mindig
úgy érezte, hogy béna, és nem ér semmit. Azt mondta: "Mikor beszél hozzám, elnyomva és
megfojtva érzem magam. Csak a menekülésre tudok gondolni, mert teljesen kiszolgáltatottnak
érzem magam vele szemben. Már a jelenléte is elnyom." Egy menekülő nő mesélte, hogy
tizenhat éves volt, amikor az anyja közölte vele, hogy tűnjön el, és hogy neki az se baj, ha
meghal. Ekkor ő úgy határozott, hogy az anyja "semmit" sem fog érni többé számára.
Menekülésképp innentől fogva teljesen elvágta magát az anyjától.
Érdekes, hogy az elutasítást érző gyerek menekülését főként az azonos nemű szülő bátorítja.
27
Például a gyerek el akar menni otthonról, és a szülő azt mondja neki: "Jó ötlet, menj csak, így
megszabadulunk tőled!" A gyerek ezért még inkább úgy érzi, elutasították, és még jobban
haragszik a szülőre. Ez a fajta helyzet azzal a szülővel jön létre, aki szintén az elutasítás
sérülésében szenved. Azért bátorítja a gyereke menekülését, mert ez a módszer számára is
ismerős, noha ennek nem feltétlenül van tudatában.
A "nem létezik" kifejezés szintén fontos része a menekülő szókincsének.
Például azokra a kérdésekre, hogy "Milyen a szexuális életed?" "Milyen a kapcsolatod ezzel
az emberrel?", egy menekülő úgy fog válaszolni, hogy "nem létezik" vagy "nincs", míg az
emberek többsége azt mondaná, hogy rossz.
Szintén sokat használja az "eltűnni" szót. Például azt mondja: "Apám kurvának nevezte
anyámat... el akartam tűnni" Vagy: "Azt akartam, hogy a szüleim eltűnjenek."
A menekülő a magányt keresi, mert fél, hogy ha túl sok figyelmet kapna, nem tudna vele mit
kezdeni. Mintha túl sok volna neki önnön létezése. Családi vagy más körben észrevétlen. Azt
hiszi, a kellemetlen helyzeteket ki kell bírnia, mert nincs joga változtatni rajtuk. Nem látja,
mit csinálhatna másképpen. Például a kislány, aki megkéri az anyját, hogy segítsen neki a házi
feladatában.
Anyja így válaszol: "Keresd meg apádat. Nem látod, hogy el vagyok foglalva, neki meg
semmi dolga?" A kislány elutasítva érzi magát, és rögtön ezt gondolja: "Nem vagyok elég
szeretetreméltó, ezért nem akar anyám segíteni nekem" - majd talál egy helyet, ahol egyedül
lehet.
A menekülőnek általában nagyon kevés barátja van az iskolában és később a munkahelyén.
Magányos típusnak tartják és egyedül hagyják. Minél jobban elszigetelődik, annál
láthatatlanabbá
válik.
28
Ördögi körbe kerül: mikor elutasítva érzi magát, felölti a menekülő maszkját, hogy ne
szenvedjen - ettől pedig annyira láthatatlanná válik, hogy a többiek már nem is veszik észre
többé. Egyre többet van egyedül, és így igazolódik számára az, hogy elutasítva érzi magát.
A következő helyzet többször megtörtént velem a foglalkozásaim végén, amikor mindenki
megosztja, miben segített neki az alkalom.
Nagy meglepetésemre meglátok valakit, akit a workshop két napja alatt észre sem vettem. Azt
kérdem magamban: "Hol lehetett egészen idáig?" Kicsivel később felismerem, hogy a teste a
menekülő típusba tartozik, és nem beszélt, nem kérdezett a foglalkozás alatt, mások mögött
ült, hogy ne nagyon legyen szem előtt. Mikor felhívom az ilyen emberek figyelmét arra, hogy
észrevétlenek voltak, szinte mindig így válaszolnak: "Nem volt semmi érdekes
mondanivalóm, ezért nem beszéltem."
A menekülő általában valóban keveset szól. Ha sokat beszél, akkor ezzel próbálja meg jó
színben feltüntetni magát. Ezért a szavai mások szemében gőgösnek tűnhetnek.
A menekülő gyakran bőrbetegségeket teremt magának, hogy ne érjenek hozzá. A bőr a
kapcsolatteremtésre szolgáló részünk, és a jellege vonzó vagy visszataszító lehet mások
számára. A bőrbetegség tudattalan eszköz arra, hogy ne érintsék meg, és főleg ott ne, ahol a
probléma van. Több menekülő mondta nekem: "Mikor megérintenek, olyan, mintha
kiszednének a burkomból."
Az elutasítás sérülése miatt azt hiszi, ha a saját világában él, nem fog szenvedni többet, mert
nem fogja elutasítani önmagát, és mások sem fogják elutasítani. Ezért ha csoportban van,
gyakran nem akar részt venni a közös tevékenységben, és észrevétlen marad. Visszavonul a
burkába.
Ezért van az is, hogy a menekülő könnyen "elszáll". Sajnos ez többnyire úgy történik, hogy ő
sem veszi észre. Akár azt is gondolhatja, hogy ez a jelenség természetes, és mások is gyakran
elszállnak.
29
Gondolatai gyakran szétszórtak. Néha így szól: "Össze kell szednem magam." Olyan érzése
van, mintha darabokban volna. Ez az érzet különösen azoknál van jelen, akiknek a teste
mintha különböző, nem összeillő részekből állna. Azt is hallottam már menekülőktől, hogy
"Elvágva érzem magam a többiektől.
Mintha nem is lennék ott." Sőt, egyesek azt mondták, világosan érzik, hogy a derekuk szintjén
a testük felső és alsó része el van választva egymástól, mintha egy fonál derékban
összeszorítaná őket. Ismertem egy nőt, aki a mellei alatt érezte ezt az elválasztó fonalat. Az
egyik workshopon tanított elengedéstechnika használata után érezte, ahogy a teste felső és
alsó része összekapcsolódik, és ez az új érzet nagyon meglepte. Megértette, hogy gyerekkora
óta nem volt igazán a testében. Nem tudta, milyen "két lábbal a földön állni".
A foglalkozások alatt - különösen a menekülő nőknél - észrevettem, hogy gyakran ülnek úgy a
széken, hogy lábukat maguk alá húzzák. Legszívesebben a földön ülnek. Ha lábuk nincsen
szilárdan a földön, könnyebben elmenekülhetnek. Az, hogy fizettek a tanfolyamért, azt jelenti,
hogy egy részük jelen akar lenni, ugyanakkor nehezükre esik beilleszkedni. Azt mondom hát
nekik, hogy szabadságukban áll elszállni és kimaradni abból, ami történik, de dönthetnek úgy
is, hogy a földön maradnak, kapcsolódnak, és jelen vannak.
Mint fentebb mondtam, a menekülő úgy érezte, hogy az azonos nemű szülője nem fogadja el
és nem látja szívesen. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a szülő elutasította. Ő az, aki így
érezte magát. Ha ugyanez a lélek úgy tért volna vissza, hogy a megalázás sérülését kell
rendeznie, ugyanezeknek a szülőknek ugyanezt a viselkedését megalázásként érzékelte volna.
30
Természetesen azonban a menekülő több valódi elutasítást vonz magához, mint más, például
egy olyan testvére, akinek nincs ilyen sérülése.
Az elutasítástól szenvedő ember állandóan az azonos nemű szülő szeretetét próbálja
megszerezni vagy ettől a szülőtől, vagy a küzdelmet áthelyezve egy másik azonos nemű
embertől. Azt hiszi, hogy addig nem lesz teljes értékű ember, amíg nem sikerült elhódítania
ennek a szülőnek a szeretetét. A legkisebb megjegyzésére is nagyon érzékeny, és könnyen érzi
úgy, hogy elutasította.
Annyira erős a szenvedése, hogy haragot, sőt gyakran gyűlöletet táplál. Ne feledd, hogy a
gyűlölethez nagyon sok szeretet kell.
A gyűlölet nagy szeretetből alakul ki. Az elutasítás sérülése olyan mély, hogy az öt típus közül
a menekülő hajlamos a leginkább a gyűlöletre. Könnyen térhet át a nagy szeretet időszakából
a nagy gyűlölet időszakába. Ez nagy belső szenvedésre utal.
Az ellenkező nemű szülővel való viszonyában a menekülő inkább attól fél, hogy ő utasítja el a
szülőt. Ezért a kapcsolatukban tettekben és szavakban is visszafogja magát. A sérülése miatt
nem önmaga többé. Mindent megtesz, csak hogy ne utasítsa el ezt a szülőt, mert nem akarja,
hogy elutasítással vádolják. Az azonos nemű szülőtől viszont azt akarja, hogy tegyen meg
mindent azért, hogy ő ne érezze magát elutasítva. Megint nem akarja látni, hogy a nem
begyógyult sérülése okozza ezt az érzést, és hogy annak semmi köze nincs a szülőhöz. Ha az
ellenkező nemhez tartozó szülővel vagy egy másik ilyen nemű emberrel él át elutasítást,
önmagát vádolja a helyzetért. Elutasítja magát, és azt gondolja, hogy az ő hibája, ha a másik
elutasította.
Ha úgy látod, hogy neked is ilyen sérülésed van, nagyon fontos, hogy elfogadd: bár lehet,
hogy a szülőd valóban elutasít, azért vonzol magadhoz egy ilyen szülőt és ilyen helyzetet,
mert a sérülésed nincs begyógyulva.
31
Ha megmaradsz abban a hitedben, hogy minden, ami veled történik, mások hibája, akkor nem
fog tudni begyógyulni ez a sérülés. A szüleidre adott reakcióidból következik, hogy
könnyebben érzed magad elutasítva a veled azonos nemű emberek által, és félsz, hogy
elutasítod az ellenkező nemű embereket. Ha félsz attól, hogy elutasítod őket, ne lepődj meg,
ha végül tényleg így is teszel. Emlékeztetlek: minél jobban táplálunk egy félelmet, annál
gyorsabban válik valósággá.
Minél mélyebb az elutasításból eredő sérülésünk, annál erősebben vonzunk magunkhoz olyan
körülményeket, melyek között elutasítanak, vagy mi utasítunk el másokat.
A menekülő minél inkább elutasítja magát, annál jobban fél, hogy elutasítják. Állandóan
alábecsüli és gyakran a nála jobbakhoz hasonlítja önmagát, ezért azt hiszi, hogy kevésbé jó
másoknál.
Nem látja, hogy bizonyos területeken jobb lehet a többieknél.
Azt is nehezen tudja elhinni, hogy valaki őt választhatja barátnak, házastársnak, vagy hogy az
emberek valóban szerethetik őt. Egy anya mesélte nekem, hogy mikor a gyerekei azt mondták
neki, hogy szeretik, nem értette, miért!
A menekülő így kettősségben él. Amikor őt választják, nem hiszi el, és elutasítja önmagát -
így megesik, hogy tönkreteszi a helyzetet. Ha nem választják, akkor úgy érzi, a többiek
utasították el. Egy többgyerekes családból származó ember mesélte, hogy apja soha semmihez
sem választotta őt. Ő ebből rögtön arra a következtetésre jutott, hogy a többiek jobbak nála.
így nem meglepő, hogy a többieket választották helyette. Ez ördögi körré válik.
A menekülő gyakran mondja vagy gondolja, hogy amit mond vagy tesz, az értéktelen. Mikor
túl sok figyelem irányul rá, szétesik, és fél, hogy túl sok helyet foglal.
32
Ha sok helyet foglal, azt hiszi, hogy zavar. Az, hogy zavar, számára azt jelenti, hogy el fogják
utasítani azok, akiket sejtése szerint megzavart. A menekülő már az anyja hasában is kevés
helyet foglalt. Egészen addig észrevétlen marad, míg a sérülése be nem gyógyult.
Mikor valaki félbeszakítja beszéd közben, az első gondolata az, hogy a személye nem fontos,
és elhallgat. Akinek nincs elutasításból eredő sérülése, inkább azt gondolná, hogy az nem
fontos, amit mond, nem pedig ő maga. A menekülőnek, ha nem kérdezik, nehezére esik
elmondani a véleményét, mert azt hiszi, hogy a többiek ezt támadásnak veszik, és elutasítják
őt.
Ha valakitől kérni akar valamit, de az illető elfoglalt, inkább lemond róla, és nem szól semmit.
Tudja, mit akar, de nem mer kérni, mert azt hiszi, hogy a dolog nem elég fontos ahhoz, hogy
zavarjon vele másokat.
Több nő mesélte nekem, hogy kamaszkoruktól kezdve semmit nem mondanak el az
anyjuknak magukról, mert félnek, hogy nem fogja megérteni őket. Azt hiszik, hogy megérteni
ugyanaz, mint szeretni. Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. Szeretni annyi, mint
elfogadni a másikat akkor is, ha nem értjük őt.
E miatt a hiedelem miatt kitérő magatartást vesznek fel beszélgetés közben. Megpróbálnak
elmenekülni a téma elől, és félnek új témába kezdeni. Következésképpen más nőkkel is így
viselkednek.
Ne feledd, ha egy férfi menekülő, akkor ugyanezt éli meg az apjával és a többi férfival
szemben.
A menekülő másik jellemzője, hogy mindenben, amit csinál, a tökéletességet keresi. Azt hiszi,
ha hibázik, ítélkezni fognak fölötte.
Számára az ítélkezés az elutasítással egyenértékű. Mivel nem hisz abban, hogy a lénye
tökéletes, pótlékként abban próbálja elérni a tökélyt, amit csinál. Összekeveri a létezést a
csinálással.
A perfékcionizmus akár rögeszméssé is válhat.
33
Annyira tökéletesen akar mindent megcsinálni, hogy minden feladathoz a szükségesnél
több időt vesz igénybe. Ezzel további elutasítást vonz magához a többiek részéről.
A menekülő legnagyobb félelme a pánik. Amint úgy gondolja egy helyzetben, hogy
bepánikolhatna, rögtön elszökik, elrejtőzik vagy menekül. Jobban szeret eltűnni, mert tudja,
hogy mikor pánikol, megkövül, és nem képes mozdulni. Azt hiszi, ha így elmenekül,
elkerülheti a bajt. Annyira meg van győződve arról, hogy nem tudja kezelni a pánikot, hogy
végül már akkor is azt hiheti, hogy pánikolni fog, amikor ez nincs így. A menekülőnek olyan
mélyen veleszületett tulajdonsága az eltűnni akarás, hogy magzatkori regressziók során
gyakran hallottam tőlük, hogy még az anyjuk hasában is megpróbáltak elbújni. Láthatjuk,
hogy mindez nagyon korán kezdődik.
Minthogy az életben azokat a helyzeteket vonzzuk magunkhoz, melyektől félünk, a
menekülőt gyakran találják meg olyan szituációk vagy emberek, melyek pánikot okozhatnak
nála. A félelme még drámaibbá teszi ezeket a helyzeteket. Mindig számos és jó okot talál arra,
hogy igazolja menekülését.
A menekülő a vele azonos nemű szülővel vagy emberekkel szemben könnyebben pánikol, és
megkövül (különösen azokkal szemben, akik erre a szülőre emlékeztetik). Az ellenkező nemű
szülővel vagy emberekkel nem ugyanazt a félelmet érzi. Velük könnyebben szembe tud nézni.
Azt is észrevettem, hogy a menekülő gyakran használja a "pánik" szót. Például azt mondja:
"A pánik kerülget, ha arra gondolok, hogy le kéne szoknom a dohányzásról." Akinek nincs
elutasításból eredő sérülése, egyszerűen azt mondaná, hogy nehezen tudna leszokni.
A pániktól való félelem miatt a menekülő több helyzetben elveszti az emlékezetét. Azt hiheti,
hogy gond van a memóriájával, holott a gond a félelemmel van.
34
Az előadói tanfolyamon gyakran látom, hogy mikor egy menekülő résztvevőnek előre kell
jönnie előadást tartani a többiek előtt, az utolsó pillanatban a félelme olyan erőssé válik, hogy
mindent elfelejt, akkor is, ha jól felkészült, és ismeri a témáját. Olykor még a testét is
elhagyja, megbénul, mintha "elszállt" volna. Szerencsére ez a probléma magától elmúlik,
ahogy a menekülő elrendezi az elutasításból eredő sérülését.
Az eddigiek után magától értetődik, hogy az elutasítás sérülése meghatározza, hogyan
kommunikálunk. A menekülő félelmei, melyek megakadályozzák, hogy világosan
kommunikáljon
és kérjen: félelem attól, hogy nem érdekes mások számára; hogy bénának vagy értéktelennek
tartják; hogy nem fogják megérteni; hogy pánikolni fog; hogy a másik csak kötelességből
vagy udvariasságból hallgatja. Ha látod magadnál ezeket a félelmeket, akkor itt a lehetőség,
hogy ráébredj: nem vagy önmagad, és az elutasításból eredő sérülésed irányít téged.
Érdekes megfigyelni, hogy a sérüléseink arra is hatással vannak, ahogy táplálkozunk. Az
anyagi testünket ugyanúgy tápláljuk, ahogy az érzelmi és szellemi testünket. A táplálkozás
szintjén a menekülő jobban kedveli a kis adagokat, és félelem vagy erős érzelmek hatására
gyakran elmegy az étvágya. Az említett öt típus közül a menekülő hajlamos a leginkább az
anorexiára.
Az anorexiás teljesen megtagadja magától a táplálékot, mert túl kövérnek hiszi magát,
miközben valójában sovány Ezzel a módszerrel próbál meg eltűnni. Azokban az esetekben
pedig, amikor mohón eszik, a táplálékon keresztül próbál meg elmenekülni.
Ez a módszer ugyanakkor ritkának számít a menekülőknél.
Gyakrabban választják a menekülésre az alkoholt vagy a kábítószert.
35
Mikor nagyon fél, gyakran eszik édességet. A félelem kiüríti az ember energiatartalékait, és
sokszor hisszük úgy, hogy a cukorfogyasztással több lesz az energiánk. Sajnos a cukor csak
ideiglenesen biztosít energiát, azt folyton pótolni kell.
Az egónk mindent megtesz, hogy ne lássuk a sérüléseinket.
Miért? Mert tudattalanul ezt a feladatot adtuk neki. Annyira félünk a sérüléshez kötődő
fájdalom újraélésétől, hogy mindent megteszünk, nehogy be kelljen vallanunk: mi magunk
vagyunk az oka annak, hogy úgy érezzük, elutasítottak. Akik elutasítanak minket, azért
jelennek meg az életünkben, hogy megmutassák, hogyan utasítjuk el mi saját magunkat.
A sérüléseink megakadályozzák, hogy önmagunk legyünk.
Ez blokkot hoz létre, mely végül betegségeket idéz elő. Minden egyes típus a belső
attitűdjétől függően sajátos panaszokat és betegségeket vonz magához.
Következzen néhány olyan panasz és betegség, mely megjelenhet a menekülőnél:
. Gyakran szenved hasmenésben, mert még mielőtt a testnek lenne ideje feldolgozni a
tápanyagokat, elutasítja az élelmet, hasonlóan ahhoz, ahogy önmagát vagy egy számára
kedvező helyzetet elutasít.
. Mások szívritmuszavarban szenvednek, a szívük nem szabályosan ver. Mikor szívverésük
őrült sebességre kapcsol, úgy érzik, mintha ki akarna ugrani a mellkasukból. Ez is egy mód
arra, hogy elmeneküljenek egy nehezen elviselhető helyzetből.
. Már fentebb is említettem, hogy az elutasítás sérülése akkora fájdalmat okoz, hogy egy
menekülő esetében teljesen természetes, ha gyűlöli az azonos nemű szülőt, akit
gyerekkorában azzal vádolt, hogy szenvedést okozott neki.
36
Nagyon nehezére esik azonban megbocsátani magának azért, hogy haragudott erre a szülőre -
ezért inkább nem látja vagy nem tudja, hogy haragudott vagy még mindig haragszik rá. Ha
nem engedi meg magának, hogy gyűlölje az azonos nemű szülőjét, rákot alakíthat ki
magában. A rák egy elszigeteltségben megélt fájdalmat követő haraghoz vagy gyűlölethez
kapcsolódik.
Ha egy ember képes bevallani magának, hogy haragudott a szülőjére, akkor nem lesz rákos.
Ha erőszakos gondolatai vannak ezzel a szülővel szemben, akkor lehet, hogy súlyos
betegséget fog kialakítani magában, de az nem a rák lesz. A rák főleg annál az embernél
jelenik meg, aki sokat szenvedett, és önmagát vádolja. Nem akarja látni, hogy haragudott a
szülőjére, mert ha ezt elismerné, azzal mintha azt vallaná be, hogy gonosz és szívtelen ember.
Ezzel azt is elfogadná, hogy elutasítja ezt a szülőt, holott őt vádolja elutasítással.
A menekülő nem engedte meg magának, hogy gyerek legyen.
Kényszerítette magát, hogy korán felnőjön, mert azt hitte, így kevésbé lesz elutasítva. Ezért
hasonlít a teste vagy annak egy része egy gyerek testéhez. A rák annak a jele, hogy nem
engedi meg a benne lévő gyereknek a múltbéli szenvedést. Nem fogadja el, hogy teljesen
emberi dolog haragudni arra a szülőre, akit felelősnek tartottunk a szenvedésünkért.
. A légzési problémák - különösen pánik idején - szintén a menekülőre jellemző panaszok és
betegségek közé tartoznak.
. Gyakran lesz allergiás. Az allergia bizonyos élelmiszerek vagy anyagok iránt érzett
elutasítását tükrözi.
. Egy személy vagy egy helyzet elutasításaként azt is választhatja, hogy kihányja az ételt, amit
épp megevett. Hallottam fiatalokat, akik így beszéltek: "Legszívesebben kihánynám az
anyámat/apámat."
37
A menekülő egy személy vagy helyzet "kihányására" irányuló vágyát azzal is kifejezheti,
hogy azt mondja: "Undorodom tőled!" vagy "Undorodom ettől!" így fejezi ki, hogy el akar
utasítani valakit vagy valamit.
. A menekülő úgy is megpróbálhat elmenekülni egy helyzetből vagy egy embertől, hogy
elájul.
. Súlyosabb esetekben a kómához folyamodhat menekülésképp.
. Az agorafóbiában szenvedő menekülő arra használja ezt a viselkedészavart, hogy
elmeneküljön azoktól az emberek vagy helyzetek elől, melyek pánikot idézhetnek elő nála.
(Az agorafóbia definícióját lásd a 57-60. oldalon.)
. Ha a menekülő túl sok cukrot fogyaszt, hasnyálmiriggyel kapcsolatos betegségeket, például
alacsony vércukorszintet vagy diabéteszt vonzhat magához.
. Ha az elutasítás miatt tapasztalt fájdalmat követően nagyon mély gyűlöletet alakít ki
magában az egyik szülővel szemben, és úgy érzi, hogy elért érzelmi és szellemi határaihoz,
depresszióssá vagy mániás depresszióssá válhat. Ha öngyilkosságra gondol, nem beszél arról,
és ha elhatározza magát, mindent megtesz, hogy ne vétse el. Akik gyakran beszélnek az
öngyilkosságról, és aztán elhibázzák, mikor megpróbálják, azokra inkább az elhagyás sérülése
jellemző. Róluk a következő fejezetben
beszélek.
. Mivel fiatalkorában nem igazán tudta magát teljes értékű emberként elismerni, a menekülő
gyakran próbál valaki mássá válni. Elmerül a csodált ember személyiségében: például a lány,
aki Marilyn Monroe akar lenni. Ezt tovább folytathatja példaképről példaképre lépve. Ennek a
szélsőséges viselkedésnek az a veszélye, hogy később pszichózissá válhat.
38
A fenti panaszok és betegségek a többi sérülésben szenvedő embernél is megnyilvánulhatnak,
de sokkal gyakoribbak az elutasítástól szenvedőknél.
Ha magadra ismertél az elutasítás sérülésében, akkor nagyon valószínű, hogy az azonos nemű
szülőd is elutasítva érezte magát az ő azonos nemű szülője által. Mi több, igen valószínű,
hogy úgy érzi, te is elutasítod. Lehet ugyan, hogy ez mindkettőtök részéről tudattalan - de ez a
megállapítás több ezer, a menekülő típusba tartozó embernél bizonyult igaznak.
Ne feledd: egy sérülés főként azért van jelen bennünk, mert képtelenek vagyunk
megbocsátani magunknak azért, amit magunkkal és másokkal teszünk. Nehezen tudunk
megbocsátani, mert általában észre sem vesszük, hogy haragszunk önmagunkra.
Minél mélyebb az elutasítás sérülése, annál jobban elutasítod magadat vagy másokat,
bizonyos helyzeteket vagy megvalósítandó terveket.
Mindazzal, amit teszünk, de nem akarunk látni magunkban, másokat vádolunk.
Ezért vonzunk magunk köré olyan embereket, akik megmutatják nekünk, amit másokkal vagy
önmagunkkal teszünk.
Úgy is a tudatára ébredhetünk annak, hogy elutasítjuk magunkat vagy valaki mást, hogy
szégyent érzünk. Szégyent olyankor érzünk, amikor el akarunk rejtőzni, vagy leplezni
akarunk egy viselkedést. Érthető, ha szégyenletesnek tartjuk, ha olyan a magatartásunk, mint
amit mások szemére hányunk.
Mindenáron el akarjuk kerülni, hogy felfedezzék, hogy úgy viselkedünk, mint ők.
39
Ne feledd, hogy mindezt csak akkor éli át az elutasításban szenvedő ember, ha úgy határoz,
hogy a menekülő maszkját veszi fel, mert azt hiszi, hogy így elkerülheti a sérülés által okozott
szenvedést. Ezt a maszkot a sérülés mélységétől függően olykor hetente néhány percig
hordják, olykor szinte állandóan.
A menekülőre jellemző viselkedések irányítója a félelem, hogy újra át kell élnie az elutasítás
sérülését. Valószínűleg magadra ismersz bizonyos viselkedésekben, de nem mindenben.
Szinte lehetetlen, hogy valaki az összes említett viselkedésben magára ismerjen.
Minden sérülésnek megvannak a saját belső viselkedései és attitűdjei. Az, ahogyan az egyes
sérülésekhez kötődően gondolkodunk, érzünk, beszélünk és cselekszünk, arra válasz, ami az
életben történik. Ha valaki reaktív, vagyis a viselkedését mindig a külső körülményekre és
történésekre adott reakció határozza meg, akkor elveszti a kapcsolatot a központjával, a
szívével, és nem érezheti jól magát, nem lehet boldog. Ezért olyan hasznos, ha észleled, hogy
mely pillanatokban vagy önmagad, és melyekben vagy reaktív. Ha így teszel ahelyett, hogy
hagynád, hogy a félelmeid
irányítsanak, képessé válhatsz rá, hogy az életed ura legyél.
E fejezet célja, hogy segítsen neked felismerni az elutasítás sérülését.
Ha a menekülő maszkjának leírásában magadra ismersz, az utolsó fejezet az összes
információt tartalmazza, amire szükséged lesz, hogy begyógyítsd ezt a sérülést, újra önmagad
légy, és ne hidd azt, hogy az élet elutasítással teli. Ha nem ismersz magadra, azt tanácsolom,
hogy mielőtt kizárnád a lehetőséget, ellenőrizd téged jól ismerő embereknél, hogy
egyetértenek-e veled.
Mint említettem, lehetséges, hogy csak egy kis elutasításból származó sérülésed van. Ebben
az esetben csak egyes jellemzők fognak illeni rád.
40
Emlékeztetlek: fontos, hogy elsősorban a testi leírásra hagyatkozz, mert az anyagi test sosem
hazudik, viszont gondolatban könnyen el tudunk hitetni magunkkal valamit.
Ha a környezetedben néhány emberben felismered ezt a sérülést, nem kell megpróbálnod
megváltoztatni őket. Használd inkább a könyvből tanultakat arra, hogy több együttérzést
alakíts ki magadban irántuk, hogy jobban megértsd a reaktív viselkedésüket.
Ahelyett, hogy megpróbálnád a saját szavaiddal elmagyarázni a tartalmát, inkább olvassák el
ezt a könyvet ők maguk, ha van ilyen irányú érdeklődésük.
41
Az ELUTASÍTÁS sérülésének jellemzői
A sérülés megjelenése.- A fogantatástól egyéves korig az azonos nemű szülővel. Nem hiszi,
hogy joga volna létezni.
Maszk: menekülő
Test: összehúzódott, szűk, sovány vagy töredezett
Szem: kicsi, félelemmel teli, vagy mintha álarc lenne körülötte
Szókincs: "béna" "semmi", "nem létezik", "nincs", "eltűnik"
Személyiség: Nem kötődik az anyagi világhoz. Perfekcionista.
Intellektuális. A nagy szeretet és a mély gyűlölet szakaszai váltogatják egymást. Szexuális
problémák. Bénának, értéktelennek hiszi magát. Egyedüllétre törekszik. Észrevétlen. Képes
láthatatlanná válni. Különböző módszereket talál a menekülésre. Könnyen elszáll. Úgy érzi,
nem értik meg. Nehezen képes élni hagyni magában a gyermeket.
Legnagyobb félelem: a pánik
Táplálkozás: Az érzelmek vagy a félelem elveszi az étvágyát. Kis adagok. Menekülésként
cukor, alkohol vagy drog. Hajlam az anorexiára.
Lehetséges betegségek: bőrbetegségek, hasmenés, szívritmuszavar, rák, légzésproblémák,
allergiák, hányás, ájulás, kóma, alacsony vércukorszint, diabétesz, öngyilkosságra hajlamos
depresszió, pszichózis
függő
(elhagyás)

3. fejezet
AZ ELHAGYÁS

Elhagyni valakit azt jelenti, hogy otthagyjuk, és nem foglalkozunk vele többé. Sokan
összekeverik az elutasítást az elhagyással.
Nézzük meg együtt, mi a különbség! Ha egy párkapcsolatban az egyik fél elutasítja a másikat,
akkor ellöki őt magától, hogy ne legyen mellette. Ha viszont elhagyja, akkor hátat fordít neki,
elmegy, és ideiglenesen vagy végleg eltávolodik tőle.
Az elhagyás esetében a sérülés a birtoklás és a cselekvés szintjén van, nem pedig a létezés
szintjén, ahol az elutasítás sérülése található. Itt van néhány példa olyan helyzetekre, melyek
felébreszthetik egy gyereknél az elhagyás sérülését.
Egy kisgyermek elhagyva érezheti magát: . ha anyja egyszer csak nagyon elfoglalt lesz egy új
babával. Az elhagyás érzése még erősebb, ha a babának több gondoskodásra van szüksége,
mert gyakran betegeskedik, vagy fogyatékkal él. A gyermeknek úgy fog tűnni, hogy anyja
folyamatosan
otthagyja, hogy a testvérével foglalkozzon. Elkezdi azt hinni, hogy ez mindig így lesz, hogy
sosem lesz vele olyan az anyja, mint régen.
. ha a szülei mindennap dolgoznak, és nagyon kevés idejük jut rá, hogy vele legyenek.
45
. ha kórházba viszik, és bent kell hagyniuk. Nem érti, mi történik vele. Ha tudja, hogy a
korábbi hetekben akár egész kicsit is nehéz volt vele, és ha úgy érezte, hogy a szüleinek elege
volt belőle, az elhagyás érzése még erősebb lehet. A kórházban dönthet úgy is, hogy azt hiszi,
a szülei örökre elhagyták. A szülei akár mindennap meglátogathatják, mégis felülkerekedhet a
fájdalom, melyet akkor tapasztalt, amikor elhagyva érezte magát.
Ez a szenvedés arra sarkallja, hogy egy maszk felépítésébe kezdjen.
Azt hiszi, hogy a maszk majd segít, hogy ne kelljen többé átélnie ezt a fájdalmat.
. ha a szülei a nyaralásuk alatt elviszik valakihez, hogy vigyázzon rá. Ez akár a nagymama is
lehet.
. ha anyja állandóan beteg, az apja pedig túlságosan elfoglalt, vagy nincs jelen, és ezért nem
foglalkozik vele. Egyedül kell boldogulnia.
Ismertem egy asszonyt, aki szörnyű félelmet érzett, mikor tizennyolc éves korában meghalt az
apja. Ez a halál, melyet ő elhagyásként élt meg, nagyon meghatározó volt számára, mert az
anyja évek óta mondogatta neki, hogy huszonegy éves korában ki fogja őt rakni a lakásból. Az
asszony elutasítva érezte magát az anyja által, félt, és csak erre gondolt: "Mi lesz velem a
papa nélkül, ki fog foglalkozni velem, mikor egyedül el kell hagynom a családi házat?"
Több, az elhagyás sérülésében szenvedő ember mesélte, hogy fiatalkorában az ellenkező
nemű szülője nem kommunikált vele.
Túlságosan zárkózottnak találta ezt a szülőt, és haragudott rá, mert hagyta, hogy a másik szülő
az egész teret elfoglalja. Ezek közül az emberek közül többen meg voltak győződve róla,
hogy az ellenkező nemű szülőt nem érdekelte a személyük.
Megfigyeléseim szerint az elhagyás sérülését az ellenkező nemű szülővel éljük át.
Észrevettem azonban, hogy az elhagyástól szenvedő ember nagyon gyakran elutasítást is érez.
46
Gyerekkorában úgy érezte, hogy a vele azonos nemű szülő elutasítja, az ellenkező nemű pedig
elhagyja. Az utóbbinak szerinte többet kellett volna foglalkoznia vele, és ügyelnie kellett
volna rá, hogy a másik szülő ne utasítsa el. Az apját tizennyolc évesen elvesztő asszony
példája jól szemlélteti az elutasítás és elhagyás kettős sérülését.
Lehetséges, hogy egy gyereknek olyan élménye van, melyben úgy érzi, elhagyta az azonos
nemű szülő, ám a valóságban az elutasítás sérülését érzi vele. Miért van ez? Mert az azonos
nemű szülő, ha nem foglalkozik a gyerekével, azért tesz így, mert elutasítja önmagát. Ez az,
amit a gyerek a lelke mélyen megérez. Ha egy szülő elutasítja önmagát, és van egy vele
azonos nemű gyereke, teljesen természetes és emberi, ha ezt a gyereket is elutasítja - és ezt
teheti tudattalanul is -, hisz a gyereke folyamatosan önmagára emlékezteti.
Elmélyedve ebben a személyiségvizsgálatban észre fogod venni, hogy az emberek
többségének több sérülése is van. Ugyanakkor nem mindegyik fáj ugyanannyira.
Akik az elhagyástól szenvednek, úgy érzik, nem kaptak elég érzelmi táplálékot. Az anyagi
táplálék hiánya is eredményezheti az elhagyás sérülésének kialakulását. Ez a sérülés általában
kétéves kor előtt kezdődik. A maszk, melyet a sérülés elrejtésére létrehozunk, a függő
maszkja. Végig a könyv során a "függő" szót fogom tehát használni az elhagyástól szenvedő
személy leírására.
Az erre a maszkra jellemző testből hiányzik a tartás. A hosszú, vékony, megereszkedett test
mélyebb sérülést jelez. Az izomzat alulfejlett, és mintha nem tudná egyenesen tartani a testet,
mintha segítségre volna szüksége. A test pontosan azt fejezi ki, ami az ember belsejében
történik. A függő azt hiszi, hogy semmit sem képes egyedül véghezvinni, és valaki másra van
szüksége támogatásul.
47
Teste ezt a támasz iránti szükségletet tükrözi. Könnyen láthatjuk benne a segítségre szoruló
kisgyermeket.
A nagy, szomorú szemek szintén az elhagyás sérülését jelzik: a szemek olyanok, mintha a
tekintettel akarnák a másikat magukhoz vonzani. A lábak gyengék. Gyakran tűnik úgy, mintha
a karok túl hosszúak lennének: lógnak a test mellett. Mintha ez a típusú ember nem tudna mit
csinálni a karjaival, mikor áll - különösen ha nézik. Ha egy testrész a normálishoz képest
lejjebb helyezkedik el, az is a függő maszkjának egy jellemzője. A háta is lehet görbe: mintha
a gerince nem tudná teljesen megtartani.
Egyes testrészek lecsüggőek vagy petyhüdtek lehetnek, például a vállak, a mellek, a fenék, az
orca, a has, a férfiaknál a herezacskó stb.
Amint láthatod, a függő legfeltűnőbb jellemzője az izomtónus hiánya. Amint egy puha
testrészt látsz, levonhatod a következtetést, hogy az illető a függő maszkját hordja, hogy
elrejtse az elhagyás sérülését.
Ne feledd, hogy a maszk vastagságát a sérülés erőssége határozza meg. Egy nagyon függő
ember a fent említett jellemzők mindegyikével rendelkezni fog. Ha valakinél csak egy-két
jellemző fedezhető fel, akkor az ő sérülése kevésbé erős. Fontos tudni, hogy ha egy ember
kövér, és egyes testrészeiből hiányzik a tartás, akkor a túlsúlya egy másik sérülést jelez,
melyet később tárgyalunk a könyvben, az egyes testrészeiben felfedezhető tartáshiány pedig
az elhagyás sérülésére utal. Jó, ha megtanulsz különbséget tenni a menekülő és a függő
maszkja között. Lehet, hogy ismersz két nagyon vékony embert: az egyik menekülő, a másik
függő.
Mindkettőnek lehet vékony a bokája és a csuklója. A különbség főleg a tartáson látszik. A
menekülő, bár vékony és kicsi, jól tartja magát, míg a függő tartása megereszkedett.
48
A menekülő bőre a csontokhoz tapad, de az izomzata szilárd, a függő húsosabb, de az
izmaiban nincs tartás.
Ha valaki egyszerre szenved az elutasítás és az elhagyás sérülésében, a testében a menekülő
és a függő egyes jellemzői egyaránt megtalálhatóak. Attól a sérüléstől szenved a
leggyakrabban, amelyik feltűnőbb.
Kitűnő intuíciós gyakorlat a körülötted lévő emberek megfigyelése és a sérüléseik
felismerése. Mivel a test mindent elmond rólunk, egyre többen próbálkoznak a testi
megjelenésük megváltoztatásával: például plasztikai beavatkozást végeztetnek magukon,
vagy súlyemeléssel túlfejlesztik az izomzatukat. Mikor megpróbáljuk elrejteni a testünket
mások elől, akkor a megváltoztatott részeknek megfelelő sérüléseket próbáljuk leplezni.
Ezeket az átalakított részeket az intuíciónkkal felismerhetjük.
Többször találkoztam ilyen emberekkel. Például egy alkalommal a magánrendelésemen egy
kliensemet megfigyelve szép, kemény melleket láttam, holott az első benyomásom őt nézve
az volt, hogy a mellei lógnak. Ez egy néhány másodperces "látomás" volt. Mivel megtanultam
megbízni a megérzéseimben, azt mondtam neki: "Különös, ha rád nézek, szép és kemény
melleket látok, de az előbb egy villanásnyi időre kis, lelógó melleket láttam. Nem műtötték
meg esetleg?" Megerősít, és elmondja, hogy valóban plasztikai beavatkozáshoz folyamodott,
mert nem szerette a melleit.
Egyes részletek kicsit nehezebben láthatóak, különösen a nők izomtónusa, mert a melltartók, a
válltömések és egyéb kellékek megtévesztőek lehetnek. Mindenesetre aki a tükörbe néz, nem
tud hazudni önmagának. Azt javaslom hát, hogy kövesd az első megérzésedet.
Ismerek olyan férfiakat, akik fiatalkoruk óta súlyzóznak, de hiába vannak szép nagy izmaik,
érezhető a tartás hiánya.
49
Ez a magyarázat arra, hogy ha abbahagyják az edzést, testük petyhüdtté válik. Ez csak a függő
embereknél történik így. Attól, hogy testi szinten elrejtünk egy sérülést, az még nem
rendeződik el. Ha újra az első fejezetben leírt példát vesszük a kézen lévő sebről: attól, hogy
valaki a kezét egy kesztyűbe vagy a háta mögé rejti, a sebesülése még nem gyógyul be.
Az öt típus közül a függő hajlamos a leginkább arra, hogy áldozattá váljon. Nagy eséllyel
áldozat az egyik szülője is, vagy akár mindkettő. Áldozat az a személy, aki mindenféle
nehézséget - főként egészségügyi természetűeket - teremt az életében, hogy magára vonja a
figyelmet. Ez megfelel a szükségleteinek, mert a függő azt hiszi, hogy sosem kap elég
figyelmet. Mikor úgy tűnik, hogy mindenféle eszközzel megpróbál figyelmet szerezni, akkor
valójában arra törekszik, hogy eléggé fontosnak érezze magát ahhoz, hogy támogatást kapjon.
Azt hiszi, hogy ha nem sikerül magára vonnia a másik ember figyelmét, akkor nem számíthat
rá. Ezt a jelenséget kiskorában is megfigyelhetjük a függőnél.
A függő gyereknek tudnia kell, hogy ha megbotlik, számíthat valakire, aki újra lábra állítja.
Ez a típus mindent aránytalanul felfúj: a legkisebb apróság is óriási horderejűvé válik
számára. Ha például a párja nem hívja fel, hogy figyelmeztesse, ha késik, mindjárt a
legrosszabbra gondol, és nem érti, miért okoz a másik neki annyi szenvedést azzal, hogy nem
szól. Az áldozatként viselkedő embert látva gyakran azon csodálkozunk, hogy történhet ennyi
baj valakivel.
A függő viszont nem nehézségként éli meg ezeket az eseményeket.
A problémáinak köszönhetően megkapja mások figyelmét, így nem kell elhagyva éreznie
magát. Ha elhagynák, az fájdalmasabb volna számára a problémáknál, melyeket magához
vonz.
Ezt igazán csak egy másik függő képes megérteni.
50
Minél inkább áldozatként viselkedik valaki, annál erősebbé válik az elhagyásból
eredő sérülése.
Azt is észrevettem, hogy nagyon gyakran az áldozat szereti a megmentő szerepét játszani.
Például a szülő szerepét játssza a testvéreivel szemben - vagy megpróbál megmenteni egy
nehéz helyzetből valakit, akit szeret. Ezek finom módszerek a figyelem megszerzésére.
Azonban amikor a függő sok mindent megtesz valaki másért, akkor főként dicséretre vágyik,
és arra, hogy fontosnak érezhesse magát. E miatt a hozzáállás miatt viszont gyakran
megfájdul a háta, mert olyan felelősségeket vesz magára, melyek nem hozzá tartoznak.
A függőnek szüksége van mások támogatására. Akár könnyen, akár nehezen képes egyedül
döntést hozni, a függő döntés előtt általában kikéri mások véleményét vagy beleegyezését.
Éreznie kell, hogy támogatják, segítik a döntéshozatalban. Ezért úgy tűnik, mintha ez a fajta
ember nehezen döntene, de valójában csak akkor habozik, mikor nem érzi, hogy
támaszkodhat valakire.
A másokkal szembeni elvárásait az határozza meg, hogy hogyan tudnak a segítségére lenni.
Ugyanakkor nem konkrét segítséget szeretne, hanem azt az érzést, hogy támogatják abban,
amit csinál vagy csinálni akar. Úgy érzi, ha támogatják, akkor szeretik. Lustának tűnhet, mert
nem szeret egyedül csinálni valamit vagy dolgozni - szüksége van valaki más jelenlétére,
támogatására.
Érdekes megfigyelés, hogy noha támogatásra, támaszra van szüksége másoktól, a függő
gyakran használja azt a kifejezést, hogy "nem bírom elviselni". Ez mutatja, milyen gyakran
tesszük másokkal ugyanazt, amit a szemükre hányunk, vagy amitől félünk, hogy megteszik
velünk - anélkül hogy ennek tudatában lennénk.
51
Mikor szívességet tesz valakinek, elvárja, hogy azt érzelmi szinten viszonozzák. Ha egy
kellemes közös tevékenység során megkapja a vágyott érzelmi táplálékot valakitől, azt
szeretné, hogy ez folytatódjon. Mikor véget ér, így szól: "Kár, hogy máris vége!"
Egy kellemes dolog végét elhagyásként éli meg.
Az áldozat szerepét játszó függőnek - különösen ha nő - gyakran vékony gyerekhangja van.
Gyakran nagyon sokat kérdez.
Mikor segítséget kér, nehezen tudja elfogadni, ha nemet mondanak neki, és erősködik. Minél
jobban szenved az elutasítástól, annál inkább képes minden eszközt bevetni azért, hogy
megszerezze, amit akar: manipulációt, duzzogást, zsarolást stb.
A függő tehát gyakran kér tanácsot, mert nem hisz abban, hogy egyedül is képes valamire -
azonban nem feltétlenül hallgat a kapott tanácsokra. Azt fogja tenni, amit akar, mert nem
segítségre, hanem támogatásra volt szüksége. Mikor másokkal sétál, hagyja, hogy előre
menjenek, mert jobban szereti, ha vezetik.
Azt hiszi, ha túlságosan jól boldogul egyedül, akkor senki sem fog vele foglalkozni többet, és
megtörténik az, amit mindenáron el akar kerülni: elszigetelődik.
Gyakran hullámzik a kedélyállapota. Egy ideig boldog, és minden rendben van, aztán egyszer
csak boldogtalannak és szomorúnak érzi magát. Még ő sem érti, miért, mivel gyakran mindez
bármilyen látható ok nélkül történik. Ha alaposan magába nézne, felfedezhetné, hogy fél az
egyedülléttől.
Az egyedüllét a függő legnagyobb félelme. Meggyőződése, hogy nem képes kezelni az
egyedüllétet. Ezért kapaszkodik másokba, és tesz meg mindent a figyelemért. Bármire
hajlandó,
hogy szeressék, hogy ne hagyják ott. A félelme: "Mit teszek, mivé leszek egyedül? Mi lesz
velem?"
52
Gyakran kerül konfliktusba önmagával, mert egyrészt nagyon sok figyelmet igényel, másrészt
fél, hogy ha túl sokat kér, zavarni fogja vele a másikat, és az elhagyhatja. Nagyon nehéz
helyzeteket is képes elviselni: noha ezt ő nem vallja be, láthatóan szereti a szenvedést. Például
egy nő, aki egy alkoholista férfival él, vagy akit vernek. Lehet, hogy a szenvedése nagyobb
lenne, ha elhagyná a párját, mint úgy, hogy elviseli ezt a helyzetet. A létezése tulajdonképpen
a reményen nyugszik: az érzelmi reményen. Nem vallhatja be magának a sérülését, mert azzal
azt kockáztatná, hogy újra át kell élnie a szenvedést, amit az jelent.
A függő ember hajlamos a leginkább arra, hogy ne vegye észre a párkapcsolatában lévő
problémákat. Szívesebben hiszi azt, hogy minden rendben van, mert fél, hogy elhagyják. Ha a
másik szakítani akar vele, akkor nagyon szenved, mert - mivel nem látta a problémákat - nem
számított erre. Ha ez rád is jellemző, és látod, hogy a másikba kapaszkodsz, és mindent
megteszel, nehogy elhagyjanak, akkor neked kell támogatást biztosítanod önmagad számára.
Találj egy belső képet, képzelj el valamit, ami támogat téged. Ne "hagyd el" magad, mikor
reménytelennek érzel mindent, és azt hiszed, hogy sosem fogsz többé külső segítséget kapni.
Lehet, hogy azt hiszed, hogy nem leszel képes egyedül végigcsinálni, de minden problémára
van megoldás. Ha támogatod önmagad, a dolgok jobbra fognak fordulni, és megtalálod a
megoldást.
A függőknek nagy nehézségeik vannak a "hagyni" szóval. Ha például valaki beszélgetés
közben azt mondja a függőnek: "Most itt kell hagyjalak, mennem kell", akkor abba belesajdul
a szíve.
A "hagyni" szó puszta elhangzása - akár telefonon is - érzelmeket kelt benne. Hogy ne érezze
magát elhagyva, a másiknak el kellene magyaráznia a távozása okát, és mellőznie kellene ezt
a szót.
53
Mikor a függő úgy érzi, elhagyták, azt hiszi, hogy nem elég fontos ahhoz, hogy kiérdemelje a
másik figyelmét. Gyakran észrevettem, hogy ha egy függő ember társaságában van merszem
az órámra pillantani, hogy megnézzem az időt (amit gyakran megteszek a sok elfoglaltságom
miatt), megváltozik az arca. Érzem, mennyire zavarja ez a mozdulat. Rögtön azt hiszi, hogy a
teendőm fontosabb őnála.
Az ilyen ember egy helyet vagy helyzetet is nehezen tud otthagyni.
A hely, ahova megy, jónak is tűnhet számára, de a távozás gondolata elszomorítja. Például
valaki néhány hetes utazásra indul. Nehezen tudja otthagyni a szeretteit, a munkáját vagy a
házát. Mikor pedig ott van, és eljön a hazautazás ideje, újra ellenállást érez a távozással és az
ottani emberektől való búcsúval szemben.
Az érzelem, melyet a függő a legerősebben érez, a szomorúság.
Lelke legmélyén érzi, anélkül hogy értené vagy meg tudná magyarázni, honnan jön. Hogy ne
érezze azt, mások társaságát keresi.
Elmehet azonban a másik végletbe is: visszahúzódik, és lemond annak az embernek a
társaságáról vagy arról a helyzetről, mely a szomorúságát vagy a magány érzését okozza.
Nem veszi észre, hogy valahányszor lemond valakiről vagy valamiről, ő az, aki elhagy. Ha
válságba jut, akár az öngyilkosságra is gondolhat.
Általában csak beszél róla, és másokat fenyeget azzal, hogy megteszi, de nem jut el a
cselekedetig, mivel a célja csak a támogatás megszerzése. Ha öngyilkossági kísérletet tesz, az
sikertelen lesz.
Ha több próbálkozás után sem akarja senki támogatni, lehetséges, hogy végül valóban véget
vet az életének.
A függő az autoritás minden formájától is fél. Úgy képzeli, hogy akinek a hangja vagy a
megjelenése tiszteletet kelt, az nem akar foglalkozni vele. Ezeket az embereket közönyösnek
és hidegnek tartja.
54
Ezért viselkedik kedvesen másokkal, olykor akár kényszeredetten is. Azt hiszi, hogy így a
többiek kedvesek, figyelmesek lesznek vele, nem hidegek és erőteljesek.
A függő gyakran használja a "hiányzik" és az "egyedül" szavakat.
A gyerekkorával kapcsolatban például azt mondja, hogy gyakran egyedül hagyták, és
hiányzott az anyja vagy az apja. Az elszigeteltségére utal, hogy nagyon szorong az egyedüllét
gondolatától.
Az ember szenvedés nélkül is érezheti egyedül magát.
A függő azt hiszi, minden sokkal jobb lenne, ha lenne vele valaki.
A szorongásának mértéke mutatja a szenvedésének mértékét.
Az elszigeteltség érzése a vészhelyzet képzetét is felkelti benne, mert fél, hogy azt, amiben
hiányt szenved, nem fogja megkapni másoktól, vagy nem lesz elérhető, mikor szüksége lesz
rá.
Az elszigeteltség érzése mögött az rejlik, hogy az így érző ember tudattalan szinten elzárkózik
az elől a személy vagy dolog elől, melyet annyira szeretne maga mellett tudni. Nem nyílik
meg a szóban forgó dolog vagy személy fogadására, mert fél, hogy nem lesz képes kezelni
azt. Azoktól az érzelmektől is fél, melyeket mindez a kapott figyelem előhozhat benne. Ezt a
viselkedést könnyen észrevehetjük azoknál, akik a saját boldogságukat lehetetlenítik el. Amint
egy kapcsolat elmélyül, módot találnak arra, hogy véget érjen.
A függő ember könnyen sírni kezd, különösen mikor a problémáiról vagy a
megpróbáltatásairól beszél. Sírásából érezhetjük, ahogy másokat vádol azzal, hogy
cserbenhagyták, mikor a nehézségeivel vagy betegségeivel küzdött. Még Istent is azzal
vádolja, hogy elhagyta őt. Úgy gondolja, hogy igaza van. Nem veszi észre, hogy ő maga is
cserbenhagy másokat. Azt sem veszi észre, hogy mennyi tervvel hagy fel félúton. Megint csak
kicselezi az egója - így történik ez mindannyiunkkal.
55
A függőnek szüksége van mások figyelmére és jelenlétére, de nem veszi észre, milyen sokszor
nem adja meg nekik, amit ő akar tőlük. Szeret például egyedül leülni egy könyvvel, de nem
szeretné, hogy a társa így tegyen. Szeret egyedül elmenni valahová, ha ez az ő választása - de
ha a házastársa tesz így, elhagyva és elhanyagolva érzi magát. Azt mondja magában: "Na,
most látszik, hogy nem vagyok elég fontos, hogy elvigyen magával." Egy függő számára az is
nehéz, ha nem hívják meg egy megbeszélésre vagy bármilyen találkozóra, ahol elvileg ott
kellene lennie. Nagyon szomorú lesz, úgy érzi, elhagyták, és a személye nem fontos.
A függő testileg is a szeretett emberbe szokott kapaszkodni.
Gyerekként a kislány az apjába, a kisfiú az anyjába kapaszkodik.
Párkapcsolatban a függő a másikra támaszkodik, fogja a kezét, vagy gyakran megérinti.
Mikor áll, megpróbál egy falnak, ajtónak vagy másnak támaszkodni. Még ülve is nehezére
esik egyenesen tartania magát: karjával a háttámlának támaszkodik, vagy összecsuklik a
székben. Minden helyzetben nehezen tudja egyenesen tartani magát, a háta gyakran
előrehajlik.
Ha egy csoportos találkozón látsz valakit, aki nagyon sok figyelmet akar, nézd meg a testét, és
látni fogod benne a függőt.
A workshopjaimon mindig vannak, akik a szünetek alatt és a programot megelőző és követő
percekben odajönnek hozzám, és négyszemközt feltesznek nekem néhány kérdést. Ezek az
emberek minden alkalommal a függő maszkját viselik. Az esetek többségében megkérem
őket, hogy a kérdéseiket a foglalkozás alatt tegyék fel, mert a felvetéseik jók, és a válaszok a
többi résztvevőt is érdekelhetik. Mikor folytatjuk a foglalkozást, gyakran elmulasztják
feltenni a kérdésüket. A figyelem érdekelte őket, melyet kettőnk beszélgetése alatt adhattam
volna nekik. Ezeknek az embereknek olykor egyéni terápiát tanácsolok, hogy megkapják
mindazt a figyelmet, melyre vágynak.
56
Ennek a megoldásnak ugyanakkor megvannak a maga korlátai, hisz könnyen lehet, hogy nem
gyógyítani, hanem táplálni fogja a sérülést.
A figyelem magunkra vonásának másik módja, ha olyan munkánk és más közönség előtt
szereplő művész függő. Bármilyen sztárszerepben jól érzik magukat.
Egyéni konzultáció keretében a függő típus hajlamos a leginkább az áttételre a terapeutájával.
Azt a támogatást szeretné megszerezni tőle, amit nem kapott meg valamelyik szülőjétől vagy
a társától. Egy pszichológus barátnőm mesélte, hogy egy nap egy kliense féltékenységi
jelenetet rendezett, mikor a barátnőm bejelentette neki, hogy két hétre nyaralni megy a
férjével, és ezalatt egy kollégája fogja helyettesíteni. így ismerte fel a barátnőm, hogy a
kliense áttételbe lépett vele. Az esetet megvizsgálva megállapítottuk, hogy a kliense a függő
típusba tartozott. Ez a példa jó alkalom arra, hogy minden segítő munkában dolgozó embert
figyelmeztessek: ha a páciensük az elhagyás sérülésétől szenved, különösen figyeljenek oda
az áttétel lehetőségére.
A függő könnyen összeolvad másokkal. Ez ahhoz vezet, hogy felelősnek érzi magát mások
boldogtalanságáért, és azt hiszi, hogy a többiek is felelősek az ő boldogságáért és
boldogtalanságáért.
Az összeolvadásra hajlamos ember érzi mások érzelmeit, és ez könnyen túlnőhet rajta. Az
összeolvadás iránti vágyuk számos félelmet idéz elő, és akár agorafóbiához is vezethet. Itt az
agorafóbia definíciója A tested azt mondja: szeresd önmagad! (Ton corps dit: "Aime-toü")
című könyvemből:
Ez a fóbia beteges félelem a szabad terektől és a nyilvános helyektől.
A fóbiák közül ez a legelterjedtebb. A nők kétszer olyan hajlamosak rá, mint a férfiak.
57
Sok férfi alkohollal leplezi az agorafóbiáját. Inkább alkoholistává válik, semmint hogy ezt a
nagy és irányíthatatlan félelmet bevallja. Az agorafób személy gyakran panaszkodik
idegességre, szorongásra, akár pánikra is. Az agorafób személy félelmetes helyzetre adott testi
reakciói: szívdobogás, szédülés, izomfeszültség vagy -gyengeség, izzadás, légzésproblémák,
hányinger, önkéntelen vizeletömlés stb. - mindezek pánikhoz vezethetnek.
A szellemi reakciói: idegenségérzés, félelem a kontroll elveszítésétől, a megőrüléstől, a
nyilvános megaláztatástól, az ájulástól, a haláltól stb. Viselkedésbeli reakciói: menekülés a
szorongást keltő helyzetektől és azokról a helyekről, melyek távol esőnek tűnnek számára a
biztonságot adó helytől vagy embertől Az agorafóbiában szenvedők többségének alacsony a
vércukorszintje.
Az agorafób ember által érzett félelem és más érzetek olyan erősek, hogy inkább elkerüli
azokat a helyzeteket, melyekből nem menekülhet el. Ezért találnia kell egy biztonságot nyújtó
személyt, akivel el tud menni otthonról, és egy biztonságot nyújtó helyet, ahol menedéket
találhat. Olyanok is vannak, akik végül egyáltalán nem mozdulnak ki többet. Erre mindig van
valami jó okuk. A katasztrófák, melyektől tartanak, sosem történnek meg.
Az agorafób személyek többsége nagyon erősen függött az anyjától fiatalkorában, és
felelősnek érezte magát a boldogságáért vagy azért, hogy segítsen az anyaszerep ellátásában.
Az agorafób személy képes lehet érzelmileg segíteni önmagán, ha elrendezi a viszonyát az
anyjával
Az agorafób személy két legnagyobb félelme a halálfélelem és a megőrüléstől való félelem.
Miután sok éven át a workshopjaim szinte mindegyikén találkoztam agorafób emberekkel,
érdekes eredményre jutottam az agorafóbiát illetően, és ez több százuknak segített már. Ezek a
félelmek a gyerekkorból erednek, és elszigeteltségben élték meg őket.
58
Jellemzően azokban az otthonokban alakul ki agorafóbia, melyekben meghalt vagy megőrült
egy közeli hozzátartozó.
Az is lehet, hogy maga az agorafóbiával küzdő ember került a halál közelébe, vagy hogy
valaki más őrülettől vagy haláltól való félelme lett átadva a családi közegben.
Bár ő ezt nem igazán veszi észre, az agorafób ember halálfélelme minden szinten megjelenik.
Ügy érzi, semmilyen területen nem képes szembenézni a változással - az ugyanis szimbolikus
halált jelentene.
Ezért minden változás erős szorongást kelt benne, és felerősíti az agorafóbiáját. Ez a változás
lehet a gyerekkorból a kamaszkorba, a kamaszkorból a felnőttkorba, az egyedülálló életből a
házaséletbe vezető időszak, költözés, munkahelyváltás, gyerekvárás, baleset, válás, halál vagy
születés stb.
Lehet, hogy ezek a szorongások és félelmek több éven keresztül a tudattalan szintjén
maradnak elfojtva. Aztán egy nap, mikor az agorafób személy elérkezik szellemi és érzelmi
határaihoz, nem tud többé mindent elfojtani, ezért tudatosulnak és láthatóvá válnak a félelmei.
Az agorafób ember képzelete túlcsorduló és kontrollálhatatlan.
Teljesen valószerűtlen helyzeteket képzel el, és képtelennek tartja magát arra, hogy
szembenézzen velük. Emiatt az intenzív szellemi aktivitás miatt attól tart, hogy megőrül. Erről
nem mer másoknak beszélni, mert fél, hogy bolondnak nézik. Sürgősen meg kell értenie, hogy
ez nem őrület, hanem rosszul kezelt túlérzékenység.
Ha az említett jellemzők illenek rád, akkor tudnod kell, hogy amit tapasztalsz, az nem őrület,
és hogy nem fogsz tőle meghalni.
Pusztán annyi történt, hogy kiskorodban túlságosan kinyitottad magad mások érzelmei felé,
mert azt hitted, felelős vagy a boldogságukért és a boldogtalanságukért. Ezért nagyon
érzékeny lettél, hogy mindig résen lehess, és előre lásd a másokat érő balszerencsét.

59
Ezért van az, hogy érzékeled a többiek összes érzelmét és félelmét nyilvános helyeken. Meg
kell tanulnod a felelősség valódi jelentését.
Amit eddig annak hittél, az nem szolgálja a javadat.
A felelősség fogalma a Hallgass a Testedre tanításának része.
Az agorafóbiában szenvedők legtöbbjét a függő típusba soroltam.
Az agorafóbia meghatározásában szó esik a haláltól és az őrülettől való félelemről. Mikor
meghal egy hozzá közel álló ember, a függő elhagyva érzi magát. Egyre nehezebben fogadja
el a halált, bárkiről is legyen szó: minden halál felébreszti az elhagyás sérülését, és felerősíti
benne az agorafóbiát. Megfigyeltem, hogy akinél az elhagyás sérülése a legerősebb, az inkább
a haláltól fél, míg akinél az árulás a legerősebb sérülés, az inkább az őrülettől.
Az árulás sérüléséről az ötödik fejezetben beszélek majd.
Mivel hajlamos az összeolvadásra, a függő anya nagymértékben függ a gyereke szeretetétől,
és mindent megtesz, hogy a gyereke érezze, milyen sokat gondol rá. A függőket támogatja
mások, különösen a hozzá közel állók szeretete. Segít nekik talpon maradni. Gyakran
mondták nekem függők: "Nem bírom elviselni azokat a helyzeteket, amikor valaki nem
szeret: mindent megteszek, hogy a helyzet rendbe jöjjön." Mikor egy függő így szól: "Majd
hívj, hogy mi van veled!", akkor valójában azt mondja: "Mikor felhívsz, fontosnak érzem
magam." Mindenáron szüksége van arra, hogy éreztessék vele, hogy fontos, és hogy
figyelembe vegyék, mert önmagától nem képes erre.
Mikor a függő érzékeli a problémákat, melyeket a függősége eredményez, függetlenné akar
válni. A függőknél nagyon gyakori reakció, hogy függetlennek hiszik magukat. Nagyon
szeretik hangoztatni, mennyire függetlennek érzik magukat. Azonban ez csak erősíti és elrejti
az elhagyás sérülését, mert nincs begyógyulva.
Egy függő férfi például lehet, hogy nem akar gyereket, hogy megőrizze a függetlenségét.
60
Emögött a függőnél gyakran az a félelem bújik meg, hogy ha lenne egy gyerek a családban,
akkor többé nem rá irányulna a házastársa összes figyelme. A függő nő pedig inkább attól fél,
hogy meg fogják fojtani a gyerekkel járó kötelességek. Ha viszont akar gyereket, akkor
jobban fogja szeretni, amikor kicsi, amikor a leginkább függ tőle. Ettől fontosabbnak érzi
magát. A függőnek a függetlenség helyett az önállóságot kellene keresnie. Az utolsó
fejezetben elmagyarázom, hogy lehet eljutni ehhez.
A szexuális életében a függő ugyanígy viselkedik. Gyakran használja arra a szexet, hogy a
másikat magához kösse. Ez főleg a nőknél gyakori. Ha a függő úgy érzi, hogy vágynak rá,
fontosabbnak
érzi magát. Mondhatjuk, hogy az öt típus közül az elhagyástól félő személyiség szereti a
legjobban a szexet. Gyakran előfordul, hogy több szexet akar, mint a társa. Sokszor látom,
hogy akik arról panaszkodnak, hogy nincs elég szex az életükben, az elhagyástól szenvednek,
és a függő maszkját viselik.
A függő nő nem közli a társával, ha nem vágyik a szeretkezésre.
Inkább tetteti, hogy van kedve hozzá, mert nem akarja elmulasztani az alkalmat, mikor úgy
érezheti, vágynak rá. Ismertem olyan nőket is, akik elfogadták, hogy egy másik nő is van a
képben, és tudták, hogy a férjük a szomszéd szobában szeretkezik.
A függő férfi úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a feleségének szeretője van. Inkább elviselik
az ilyen helyzeteket, semmint hogy elhagyják őket. Természetesen nem ez a helyzet a
kedvencük,
de mindenre készek, hogy ne veszítsék el a társukat. Az eddigiek után magától értetődik, hogy
az elhagyás sérülése meghatározza, hogyan kommunikálunk.
61
A függő félelmei, melyek megakadályozzák, hogy világosan kommunikáljon és kérjen:
félelem a sírástól vagy attól, hogy csecsemőnek tűnik; hogy a másik otthagyja; hogy nem fog
egyetérteni, és nem veszi figyelembe, amit mond neki vagy kér tőle; hogy nemet mondanak
neki, hogy visszautasítják; hogy nem támogatják úgy, ahogy számít rá; hogy nem felel meg a
többiek elvárásainak. Ha látod magadnál ezeket a félelmeket, akkor itt a lehetőség, hogy
ráébredj: nem vagy önmagad, és az elhagyásból eredő sérülésed irányít téged.
Ami a táplálkozást illeti, a függő képes úgy sokat enni, hogy közben nem hízik. Mivel
általános belső attitűdje szerint sosem kap eleget, a teste is ezt az üzenetet kapja evéskor. A
teste így ehhez tartja magát. Mikor valaki úgy eszik akár csak nagyon keveset is, hogy közben
azt gondolja, hogy megint túl sokat eszik, akkor a teste fogja ezt az üzenetet, és úgy reagál,
mintha túl sokat kapott volna. Ezért ez az ember hízni fog.
Az előző fejezetben említettem, hogy a menekülő hajlamos az anorexiára - ami a függőt illeti,
ő inkább a bulimiára hajlamos.
A megfigyeléseim alapján arra jutottam, hogy mikor egy függő férfi bulimiás, akkor
valójában az anyjával próbál táplálkozni, annyira hiányzik neki. Mikor a bulimia egy függő
nőnél jelenik meg, akkor neki az apja hiányzik. Ha nincs ezeknek az embereknek az életében
olyan ember, aki a hiányzó szülőt helyettesíti, akkor az áttétel a táplálékra fog irányulni.
Nagyon sokszor fordul elő a beszédükben a "zabálni" szó. Azt mondják például, hogy "A
gyerekem minden energiámat felzabálja", vagy "A munkám nagyon időzabáló."
A függő jobban szereti a lágy táplálékot a szilárdnál. Általában nagyon szereti a kenyeret,
mely a tápláló föld szimbóluma. Hogy hosszabb ideig tartson az élvezet és a figyelem, lassan
eszik - különösen ha másokkal van. A függők nem szeretnek egyedül enni, különösen ha nem
otthon vannak. Ahogyan nehézségeik vannak a hagyni szóval, úgy nem szeretnek bármit is a
tányérjukon hagyni. Mindez tudattalanul zajlik.
62
Ami a betegségeket illeti, a függők jól ismertek arról, hogy gyerekkorukban gyakran voltak
betegek, gyengélkedtek, és véznák voltak. íme a betegségek, melyeket az elhagyás
sérülésében szenvedők alakíthatnak ki magukban:
. Az asztmában szenvedőknek nehézzé és kellemetlenné válik a kilégzés. Metafizikai síkon ez
a betegség azt jelzi, hogy az illető többet vesz el, mint kellene, és nagyon nehezére esik
visszaadnia.
. A hörgőkkel kapcsolatos problémák szintén gyakoriak, mert ezeknek metafizikai kapcsolatuk
van a családdal. Mikor a függő hörgőproblémákkal küzd, ez annak a jele, hogy úgy tűnik
számára, nem kap eleget a családjától, és túlságosan függ tőlük.
Jobban tenné, ha elhinné, hogy helye van a családjában, ahelyett hogy mindent megtenne,
hogy ezt bebizonyítsa magának.
. Az összeolvadásra való hajlama miatt a függő a hasnyálmirigyei (alacsony vércukorszint és
cukorbetegség) és a mellékvesével kapcsolatos problémákat vonz magához. Egész
emésztőrendszere törékeny marad, mert azt hiszi, hogy nincs megfelelően táplálva, még akkor
is, ha ennek az anyagi síkon semmilyen valóságalapja nincsen. Noha a hiány az érzelmi síkon
van, az anyagi teste, mely a lelkivilágának tükre, fogja ennek a hiánynak az üzenetét.
. A függőknél a rövidlátás is nagyon gyakori. Ez azt jelképezi, hogy nehezen tud messzire
látni. Ez összefügg azzal, hogy fél a jövőtől és attól, hogy egyedül kell szembenéznie azzal.
. Az a függő, aki sokat táplálja magában az áldozatot, hisztériában szenvedhet. A
pszichológiában azt mondják, hogy a hisztérikus ember ahhoz a gyerekhez hasonlatos, aki
attól fél, hogy nem jut anyatejhez, és el fogják hagyni. Ezért mutatja ki olyan zajosan az
érzelmeit.
63
. Több függő depresszióssá válik, ha a sérülése túlságosan nagy fájdalmat okoz, és látja, hogy
képtelen elérni, hogy úgy szeressék, ahogy arra vágyik. A depresszió a figyelem
megszerzésének is egy módja.
. A függő migrénektől szenved, mert nem engedi meg magának, hogy önmaga legyen. Elzárja
magában a Vagyok állapotot.
Mindent megtesz, hogy az legyen, amit várnak tőle, vagy túlságosan azoknak az embereknek
az árnyékában él, akiket szeret.
. Arra is felfigyeltem, hogy a függő válik a leggyakrabban különös figyelmet igénylő ritka
betegségek vagy gyógyíthatatlannak mondott betegségek áldozatává. Ne feledd, hogy mikor
az orvos egy betegséget gyógyíthatatlannak minősít, akkor valójában azt mondja, hogy a
tudomány még nem talált rá gyógymódot.
A fent felsorolt betegségek és panaszok a többi sérülésben szenvedő embernél is
megnyilvánulhatnak, de sokkal gyakoribbak az elhagyástól szenvedőknél.
Ha úgy látod, hogy az elhagyás sérülésében szenvedsz, akkor tartsd észben, hogy ezt a
sérülést a veled ellenkező nemű szülőd keltette benned újra életre, és minden ellenkező nemű
személy újra életre kelti. Ezért teljesen természetes és emberi, ha haragszol erre a szülőre
vagy ezekre az emberekre. Itt elismétlem, amit a könyveim többségében is leírtam:
Mindaddig, amíg (akár tudattalanul is) haragszunk egy szülőnkre, nehéz lesz a kapcsolatunk
a vele azonos neműekkel.
Azt javaslom, hogy járj utána a dolognak: fel fogod fedezni, hogy ez a szülő ugyanezt a
sérülést élte meg az ellenkező nemű - vagyis a veled azonos nemű - szülőjével.
64
Generációról generációra ugyanazok a sérülések ismétlődnek (ami a betegségek öröklődését
is megmagyarázza), és ez egészen addig így fog folytatódni, amíg valaki megállítja a
karmakereket azzal, hogy a kapcsolatait valódi szeretetben éli meg.
Ne feledd: egy sérülés főként azért van jelen bennünk, mert képtelenek vagyunk
megbocsátani magunknak azért, amit magunkkal és másokkal teszünk. Nehezen tudunk
megbocsátani, mert általában észre sem vesszük, hogy haragszunk önmagunkra.
Minél mélyebb az elhagyás sérülése, annál jobban elhagyod önmagadat (vagyis lemondasz
magadról) vagy másokat, bizonyos helyzeteket vagy megvalósítandó terveket.
Mindazzal, amit teszünk, de nem akarunk látni magunkban, másokat vádolunk. Ezért vonzunk
magunk köré olyan embereket, akik megmutatják nekünk, amit másokkal vagy önmagunkkal
teszünk.
Ügy is a tudatára ébredhetünk annak, hogy elhagyjuk magunkat vagy valaki mást, hogy
szégyent érzünk. Szégyent olyankor érzünk, amikor el akarunk rejtőzni vagy leplezni akarunk
egy viselkedést. Érthető, ha szégyenletesnek tartjuk, ha olyan a magatartásunk, mint amit
mások szemére hányunk.
Mindenáron el akarjuk kerülni, hogy felfedezzék, hogy úgy viselkedünk, mint ők.
Ezért fontos és sürgős, hogy mindent elrendezzünk a szüleinkkel, mert így vethetünk véget
annak, hogy ugyanaz a helyzet ismétlődjön.
Még az orvostudománnyal és pszichológiával foglalkozó tudósok is elismerték, hogy
bizonyos viselkedésmódok és romboló betegségek generációról generációra öröklődnek.
Tudható, hogy vannak cukorbeteg, szívbeteg, rákbeteg, asztmás emberekből álló családok, és
erőszakos, vérfertőző, alkoholista stb. emberekből álló családok is.
65
Lehetséges, hogy magadra ismersz a függő jellemzőiben, de nem hiszed, hogy hiányt
szenvedtél volna az ellenkező nemű szülő figyelmében, sőt úgy gondolod, hogy nagyon sok
figyelmet kaptál. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a figyelem, melyet kaptál, nem felelt
meg annak, amit szerettél volna. Akár az is lehet, hogy fojtogatónak érezted ezt a figyelmet.
Példaként mesélhetek a legidősebb fiamról, akinek a felnőtt testében ott van az elhagyásból
eredő sérülés. Pedig hármójuk közül ez a gyerekem kapta kiskorában a legtöbb figyelmet,
mert akkoriban nem dolgoztam, és otthon voltam vele. Ám túlságosan merev és szigorú
voltam bizonyos helyzetekben, melyek szerinte nem adtak erre okot. Nem hagytam békén:
felügyeltem mindent, amit csinált, mert tökéletes embert akartam belőle csinálni az én
tökéletességről alkotott fogalmaim szerint. Ma már értem, hogy egyáltalán nem ilyen
figyelemre vágyott. Ezért élte meg az elhagyás sérülését, és érthetőnek tartom, hogy
fiatalkorában haragudott rám. Ma már tudom, hogy ez a tapasztalat része volt az élettervének,
és hogy együtt meg kellett értenünk bizonyos dolgokat.
Olyan anyára volt szüksége, mint én voltam, hogy végigmehessen az elhagyás
megbocsátásának folyamatán, és nekem olyan fiú kellett, mint ő, hogy segítsen bevégezni
bizonyos dolgokat az apámmal. Erről többet fogok beszélni az árulásról szóló fejezetben.
A spirituális törvények szerint addig, amíg egy tapasztalatot nem éltünk meg szeretetben, újra
vissza kell térnünk a Földre, hogy újra átéljük ugyanazt a tapasztalatot. Ugyanazzal a lélekkel,
de más szerepben jövünk vissza. Mindezt azért, hogy esélyt kapjunk végleg megoldani azt,
amit a megelőző életünkben nem rendeztünk el.
66
Ne feledd, hogy a fejezetben leírt jellemzők és viselkedések csak akkor vannak jelen, mikor
az elhagyástól szenvedő személy úgy dönt, hogy a függő maszkját viseli, mert azt hiszi, hogy
így elkerülheti az elhagyás által okozott szenvedést.
Ezt a maszkot a sérülés mélységétől és a fájdalom erősségétől függően nagyon ritkán
vagy nagyon gyakran is hordhatják.
A függőre jellemző viselkedések irányítója a félelem, hogy újra át kell élnie az elhagyás
sérülését. Valószínűleg magadra ismersz bizonyos viselkedésekben, de nem mindenben.
Szinte lehetetlen, hogy valaki az összes említett viselkedésben magára ismerjen.
Minden sérülésnek megvannak a saját belső viselkedései és attitűdjei.
Az, ahogyan a sérülésből fakadóan gondolkodik, érez, beszél és cselekszik, arra válasz, ami
az életben történik. Ha valaki reaktív, vagyis a viselkedését mindig csak a külső
körülményekre és történésekre adott válasz határozza meg, akkor elveszti a kapcsolatot a
központjával, a szívével, és nem érezheti jól magát, nem lehet boldog. Ezért olyan hasznos, ha
észleled, hogy mely pillanatokban vagy önmagad, és melyekben vagy reaktív. Ha így teszel
ahelyett, hogy hagynád, hogy a félelmeid irányítsanak, képessé válhatsz rá, hogy az életed ura
legyél.
E fejezet célja, hogy segítsen neked felismerni az elhagyás sérülését.
Ha a függő maszkjának leírásában magadra ismersz, az utolsó fejezet az összes információt
tartalmazza, amire szükséged lesz, hogy begyógyítsd ezt a sérülést, újra önmagad légy, és ne
hidd, hogy az élet elhagyással teli. Ha nem ismersz magadra, azt tanácsolom, hogy ellenőrizd
téged jól ismerő embereknél, hogy egyetértenek-e veled.
67
Mint említettem, lehetséges, hogy csak egy kis elhagyásból származó sérülésed van. Ebben az
esetben csak egyes jellemzők fognak illeni rád. Emlékeztetlek: fontos, hogy elsősorban a testi
leírásra hagyatkozz, mert az anyagi test sosem hazudik, gondolatban viszont könnyen el
tudunk hitetni magunkkal valamit.
Ha a környezetedben néhány emberben felismered ezt a sérülést, nem kell megpróbálnod
megváltoztatni őket. Használd inkább a könyvből tanultakat arra, hogy több együttérzést
alakíts ki magadban irántuk, hogy jobban megértsd a reaktív viselkedésüket.
Ahelyett, hogy megpróbálnád a saját szavaiddal elmagyarázni a tartalmát, inkább olvassák el
ezt a könyvet ők maguk, ha van ilyen irányú érdeklődésük.
68

Az ELHAGYÁS sérülésének jellemzői

A sérülés megjelenése: Egy- és hároméves kor között az ellenkező nemű szülővel. Hiány az
érzelmi táplálékból vagy abból a fajtából, amire vágyik.

Maszk: függő

Test: hosszú, vékony; hiányzó izomtónus, megereszkedettség, gyenge lábak, görbe hát, a
karoktól hosszúnak tűnnek, és lógnak a test mellett, lecsüggő vagy petyhüdt testrészek

Szem: nagy, szomorú, a tekintet "húz"

Szókincs: "hiányzik", "egyedül", "nem bírom elviselni", "felzabál", "nem hagynak"

Személyiség: Áldozat Összeolvadásra hajlamos. Jelenlétre, figyelemre és főleg támogatásra

van szüksége. Nehezen képes egyedül tenni valamit vagy döntést hozni. Tanácsot kér, de nem
feltétlenül követi azt. Gyermekhang. Nehezen tudja elfogadni, ha nemet mondanak neki.
Szomorúság. Könnyen sír. Szánalmat kelt. Egyik nap vidám, másik nap szomorú. Testileg
másokba kapaszkodik. Érzi, amit mások éreznek. Sztár. Függetlenségre törekszik. Szereti a
szexet.

Legnagyobb félelem: az egyedüllét

Táplálkozás: Jó az étvágya. Bulimia. Kedveli a lágy ételeket. Lassan eszik.

Lehetséges betegségek: hátpanaszok, asztma, hörghurut, migrén, alacsony vércukorszint,

agorafóbia, cukorbetegség, mellékvesék, rövidlátás, hisztéria, depresszió, ritka,
figyelemfelkeltő betegségek, gyógyíthatatlan betegségek
MAZOCHISTA
(megalázás)

4. fejezet
A MEGALÁZÁS

Nézzük meg együtt, mit jelent a "megalázás" szó: sértő módon lealacsonyít valakit a
méltóságában, önbecsülésében. A szó szinonimái: lealacsonyít, megszégyenít, sért, gyaláz,
lefokoz. Ezt a sérülést egy- és hároméves kor között kezdjük el érezni. Itt a sérülés
felébredéséről beszélek, mert ahogy még emlékezhetsz rá, az elméletem szerint születéskor
már eldöntöttük, mely sérüléseket akarjuk elrendezni, jóllehet ennek a születésünk után már
nem vagyunk tudatában.
Az a lélek, aki a megalázás sérülését megoldani jön világra, olyan szülőt vagy szülőket fog
magához vonzani, akik meg fogják alázni. Ez a sérülés főleg az anyagi világhoz kapcsolódik,
a birtoklás és a cselekvés világához. Az anyagi test funkcióinak kifejlődésekor kel életre: ez
alatt az időszak alatt tanul meg a gyerek egyedül enni, tiszta maradni, egyedül vécére menni,
beszélni, meghallgatni és megérteni, amit a felnőttek mondanak neki, stb.
A sérülés akkor ébred fel, mikor a gyerek úgy érzi, hogy az egyik szülője szégyelli vagy
szégyellni fogja magát miatta, mert koszos, kárt tett valamiben (különösen mások előtt vagy
családi körben), rosszul öltözött, stb. Elég egy körülmény, mely a gyereket arra indítja, hogy
lealacsonyítva, alulértékelve, másokkal összehasonlítva vagy a test szintjén szégyenletesnek
érezze magát: ebben a pillanatban felébred a sérülés, és növekedni kezd.
71
Például a baba, aki játszik a kakijával, és teljesen összekeni vele az ágyát, vagy valami más
"gusztustalan" dolgot tesz. A sérülés akkor ébred fel, ha azt hallja, hogy anyja úgy meséli a
történetet az apjának, hogy kismalacnak nevezi őt. A baba már nagyon fiatal korában képes
érzékelni a szülei undorát, és ettől megalázva vagy szégyenletesnek érzi magát.
Jól emlékszem egy esetre abból az időszakból, mikor egy bentlakásos iskolába jártam
apácákhoz. Mind egy nagy szobában aludtunk, és ha egy kislány bepisilt az ágyában, az apáca
arra kötelezte, hogy másnap a foltos lepedőjével a hátán jelenjen meg az órákon. Az apáca azt
gondolta, hogy ha így megalázza, az eset nem fog újra megtörténni. Mindannyian tudjuk,
hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Egy ilyen megalázás ront a helyzeten. Azoknak a
gyerekeknek, akiknek megalázásból eredő sérülése van, egy ilyen élmény hatására mélyülni
fog a sérülése.
A szexualitás területe szintén számos lehetőséget hord magában a megalázásra. Amikor
például az anyuka azon kapja a kisfiát, hogy ön-kielégít, és így kiált fel: "Nem szégyelled
magad, te disznó! Nem csinálunk ilyet!", a gyerek megalázva és megszégyenítve érzi magát,
és később nehézségei lesznek a szexualitás területén.
Ha mikor a gyerek meglátja valamelyik szülőjét meztelenül, az kellemetlenül érzi magát, és el
akar bújni, akkor a gyerek ebből azt tanulja meg, hogy szégyellni kell a testünket.
Ezt a sérülést tehát különböző területeken meg lehet élni, attól függően, hogy mi történik egy-
és hároméves kor között. A gyerek számára megalázó, ha úgy érzi, a szülei nagyon erősen
ellenőrzik, ha úgy látja, nincs szabadsága testi szinten úgy cselekedni és mozogni, ahogy neki
tetszik. Például egy szülő veszekszik, és megbünteti a gyerekét, aki a tiszta ruháival a sárba
ment játszani, épp a vendégek megérkezése előtt.
72
Ha a szülők ezt elmesélik a vendégeknek, a megaláztatás még erősebbé válik. Ebből a gyerek
arra következtethet, hogy a szülei undorodnak tőle. Ezért úgy érzi, megalázták, és szégyelli
magát a saját viselkedése miatt.
Gyakran hallhatjuk azonban az ebben a sérülésben szenvedő embereket arról beszélni, hogy
milyen tiltott dolgokat tettek meg fiatal- vagy kamaszkorukban. Mintha keresnék a
helyzeteket, melyekben megaláztatást élhetnek át.
A megalázás sérülését többnyire az anyával éljük át. Ha viszont az apa ellenőriz, és ő játssza
az anya szerepét, ő mutatja meg, hogyan kell tisztának maradni, stb., akkor a sérülést is vele
éljük meg. Az is lehetséges, hogy a szexualitás és a tisztaság területén a megalázás sérülése az
anyához kapcsolódik, a tanulás, a hallgatás és a beszéd területén pedig az apához. Ebben az
esetben mindkét szülővel van rendeznivaló.
A megalázást átélő gyerek a mazochista maszkját hozza létre.
Mazochizmusnak azt a viselkedést nevezzük, amikor valaki kielégülést, sőt örömöt lel a
szenvedésben. A fájdalmat és a megalázást keresi, többnyire tudattalan módon. Sikerül
fájdalmat okoznia magának vagy megbüntetnie magát, mielőtt más tenné ezt.
Bár említettem, hogy a mazochista által érzett megalázás vagy szégyen a birtoklás és a
csinálás területén helyezkedik el, de az is megtörténhet, hogy mindenáron megpróbál olyan
lenni, amilyennek mások szeretnék. Mégis, a megalázás sérülését az fogja felkelteni, amit
csinál vagy nem csinál, illetve amit birtokol vagy nem birtokol. Azt is észrevettem, hogy a
birtoklás és a csinálás a sérülést ellensúlyozó eszközökké válnak.
Mostantól, mikor a "mazochista" kifejezést használom, a megalázás sérülésében szenvedő
emberre utalok, aki a mazochista maszkját hordja, hogy elkerülje a megalázáshoz kapcsolódó
szenvedést és fájdalmat.
73
Megismétlem, amit a korábbi fejezetekben írtam. Egy ember anélkül is átélhet szégyent vagy
megaláztatást, hogy a megalázás sérülése felébredne benne. Másrészről lehet, hogy egy
mazochista személyiség elutasítást tapasztal, és nem elutasítva, hanem megalázva érzi magát.
Az öt típus mindegyike érezhet szégyent, különösen mikor azon kapják őket, hogy ugyanazt
teszik másokkal, mint amitől félnek, hogy mások teszik velük. Ám úgy tűnik, hogy a
megalázás sérülésében szenvedő ember szégyelli magát a leggyakrabban.
Szeretném pontosítani a különbséget a szégyen és a bűntudat között. Bűntudatunk akkor van,
mikor rossznak ítéljük azt, amit tettünk vagy nem tettünk. Mikor szégyelljük magunkat, akkor
úgy látjuk, hogy nem vagyunk rendben annak fényében, amit tettünk, A szégyen ellentéte a
büszkeség. Mikor valaki nem büszke magára, akkor szégyelli, vádolja magát, és
legszívesebben elbújna.
Bűntudatunk lehet szégyenérzet nélkül, de nem szégyellhetjük magunkat bűntudat nélkül.
A mazochista, mivel koszosnak, szívtelennek, disznónak vagy másoknál kevesebbet érőnek
hiszi magát, kövér testet alakít ki, mely miatt szégyenkezik. A kövér test nem ugyanaz, mint
az izmos test. Valaki akár húsz kilóval is lehet nehezebb a "normális" súlyánál úgy, hogy
mégsem kövér, inkább erősnek tűnik.
A mazochista a több zsír miatt kövér. Teste gömbölyű, úgy tűnik, mintha a háta és a hasa
között a teste ugyanolyan vastag volna, mint amilyen széles. Ezt akár a hátát nézve is
láthatjuk. Az erős ember inkább izmos, teste szélesebb, mint amilyen vastag, és hátulról nézve
nem tűnik kövérnek. Ez a leírás a nőkre és a férfiakra ugyanúgy vonatkozik.
Ha csak egy testrész kövérkés, például a has, a fenék vagy a mellek, akkor a sérülés kevésbé
mély.
74
A mazochista maszkjához a következő jellemzőket kapcsolhatjuk: rövid derék, kövér és púpos
nyak, feszültségek a nyakban, a torokban, az állkapocsban és a medence tájékán. Gyakorta
kerek az arca, a szeme nyitott és ártatlan, mint egy gyereké. Magától értetődő, hogy ha valaki
ezek közül a jellemzők közül az összessel rendelkezik, akkor a sérülése mélyebb.
Észrevettem, hogy ezt a sérülést a legnehezebb elismerni. Több száz mazochistával dolgoztam
személyesen, különösen nőkkel, akiknél nyilvánvaló volt a megalázás sérülése. Többeknek
közülük akár egy évig is eltartott, míg elismerték, hogy szégyellik és megalázva érzik
magukat. Ha felismered magadon a mazochista testi jegyeit, de nem látod a megalázásból
eredő sérülésed, ne lepődj meg. Add meg a sérülésnek a szükséges időt, hogy a felszínre
jöjjön. A mazochista egyik jellemzője, hogy nem szeret gyorsan haladni. Nem képes gyors
lenni, mikor erre volna szükség, és szégyenkezik, ha nem tud olyan gyorsan haladni, mint a
többiek - például a gyaloglásban. Meg kell tanulnia megengedni magának a saját tempóját.
Többeknél azért nehéz a mazochista maszkját felismerni, mert képesek kontrollálni a
súlyukat. Ha az a típus vagy, aki könnyen meghízik, és kövérkéssé válik, ha nem figyel oda az
táplálkozására, akkor lehet, hogy a megalázásból eredő sérülésed van, csak éppen elrejtve. A
merevségről, mely képessé tesz arra, hogy így féken tartsd magad, a hatodik fejezetben írunk.
A mazochista erősnek akarja mutatni magát, és azt akarja, hogy ne kontrollálják többé. Ezért
nagyon sokat teljesít, és sok felelősséget vállal. Ez az oka annak, hogy nagy hátat növeszt:
hogy még több terhet a hátára vehessen. Mint például az asszony, aki, hogy örömet okozzon a
férjének, elfogadja, hogy az anyósa nála lakjon.
75
Kis idővel később anyósa megbetegszik, ezért ő kötelességének érzi, hogy gondját viselje. A
mazochista tehetséges abban, hogy olyan helyzetekbe kerüljön, ahol gondját kell viselnie
valaki másnak. így egyre jobban megfeledkezik önmagáról. Minél több terhet vesz a hátára,
annál jobban elhízik.
Mikor a mazochista mindent meg akar tenni másoknak, akkor a valóságban kényszereket és
kötelezettségeket akar teremteni magának. Azt hiszi, hogy amíg mások segítésével tölti az
idejét, addig nem fog szégyent hozni rájuk - de nagyon gyakran megalázva és kihasználva érzi
magát általuk. Ritkán érzik magukat elismerve mindazért, amit tesznek. Több mazochista nő
mondta nekem, hogy elege van a szolgáló szerepéből. Panaszkodnak, de folytatják ugyanúgy,
mert nem veszik észre, hogy ők maguk teremtik meg ezeket a kényszereket önmaguk
számára. Sok
ehhez hasonló mondatot is hallottam: "Harminc év szolgálat után kidobott a vezetés, mint egy
rongyot!" Az ilyen ember odaadónak tartja magát, és úgy érzi, hogy nem ismerik el igazán.
Érdekes ezenfelül megfigyelni egy ilyen kifejezésben a megaláztatást, amit az illető érez. Aki
nem mazochista, inkább azt mondta volna: "Harminc év szolgálat után elbocsátottak" -
anélkül,
hogy a "rongy" szót használná.
A mazochista nem veszi észre, hogy azzal, hogy mindent megtesz másoknak, lealacsonyítja és
megalázza őket, mert azt érezteti velük, hogy nélküle, maguktól nem képesek rá. A
mazochistával az is megtörténhet, hogy tesz arról, hogy a család többi része és a barátok is
tudják, hogy ez a bizonyos ember semmire nem képes nélküle - és mindezt az illető szeme
előtt teszi.
Az illető így kétszeresen megalázva fogja érezni magát.
Sürgősen meg kell értenie, hogy nem szükséges annyi helyet foglalnia a szerettei életében.
Ám ő maga sem látja, hogy mennyi helyet foglal, mert azt gyakran finom módszerekkel teszi.
76
Ezért foglal a teste annyi helyet. Attól függően hízik, hogy hite szerint mennyi helyet kell
betöltenie az életében. A teste tükrözi a hiedelmét.
Ha a mazochista a lelke legmélyén tudja, hogy különleges és fontos, akkor már nem kell ezt
másoknak bebizonyítania többé. Ha elismeri önmagát, a testének nem kell többé annyi helyet
foglalnia.
Nagyon erős felügyelet tartja a környezetét és magát, de ezt a kontrollt elsősorban az hajtja,
hogy fél, hogy szégyenkezni fog a szerettei vagy önmaga miatt. Ez a kontroll más, mint
amelyről az árulás sérülését leíró fejezetben beszélek majd. A mazochista anyuka például
gyakran kontrollálja a gyerekei és a társa öltözködését, megjelenését és tisztaságát. Ez a
típusú anya azt akarja, hogy a gyerekei már nagyon fiatalon tiszták legyenek, és ha ez nem
sikerül, szégyellni fogja magát anyaként.
Mivel a mazochista férfi vagy nő gyakran összeolvadva él az anyjával, mindent meg fog
tenni, hogy ne hozzon rá szégyent.
Az anyának nagyon nagy befolyása van a mazochistára, még ha ez a befolyás tudattalan vagy
akaratlan is. Az anyját nehéz, hordandó tehernek érzi - ez pedig még egy remek ok, hogy jó
szilárd hátat alakítson ki magának. Ez a befolyás olykor akár még az anya halála után is tart. A
mazochista, bár szégyent is érezhet ekkor, az anya halálát általában felszabadulásként éli meg,
mert mindaddig hagyta, hogy korlátozza a szabadságát. Ez a hatás csak akkor kezd el
gyengülni, mikor a megalázás sérülése elkezd begyógyulni.
Mások annyira összeolvadtak az anyjukkal, hogy nem felszabadulva érzik magukat annak
halálakor, hanem erős agorafóbiás rohamuk lesz (az agorafóbiához lásd az 57-60. oldalt).
Sajnos ezeket az embereket gyakran depresszióval kezelik. Mivel ez nem a valódi betegségük,
nagyon sokáig nem gyógyulnak meg.
77
A depresszió és az agorafóbia közötti különbséget A tested azt mondja: szeresd önmagad!
című könyvemben részletesen elmagyarázom.
A mazochista nehezen tudja kifejezni a valódi szükségleteit és érzéseit, mert fiatal kora óta fél
attól, hogy ő vagy más szégyenkezni fog miatta. A mazochista gyerek szülei gyakran
mondják, hogy ami a családban történik, nem tartozik az idegenekre, és hogy nem szabad
beszélnie róla. Mindent magában kell tartania.
A szégyenletes helyzeteket vagy a családra szégyent hozó családtagokat titokban kell tartani.
Nem beszélünk például a börtönben ülő nagybácsiról, a pszichiátrián kezelt unokatestvérről, a
homoszexuális bátyáról, az öngyilkos nagyanyáról stb.
Egy férfi mesélte nekem, mennyire szégyellte magát, hogy annyi szenvedést okozott az
anyjának gyerekkorában, mikor pénzt lopott a tárcájából. Elfogadhatatlan volt számára ezt
tenni az anyjával, aki már így is nélkülözött a gyerekeiért. A férfi erről soha senkinek nem
beszélt. Ha több száz ilyen kis titkot elképzelünk, érthetővé válik, miért érzett ez az ember
nyomást a torkában, és miért voltak problémai a hangjával.
Egyesek arról meséltek, hogy szégyellték a vágyaikat fiatalkorukban, mikor látták, hogy az
anyjuk még a legalapvetőbb szükségleteit sem elégíti ki. Nem mertek ezekről a vágyaikról
beszélni, különösen az anyjuknak nem. A mazochista végül már nincs is kapcsolatban a
vágyaival, hogy anya rosszallását magára ne vonja. Annyira akar tetszeni neki, hogy csak
azokat a vágyait érzi, melyek tetszeni fognak anyának.
A mazochista általában hiperérzékeny, a legkisebb dolog is megérinti. Ezért mindent megtesz,
hogy meg ne sértsen másokat.
Amint valaki - különösen akit szeret - boldogtalan, felelősnek érzi magát.
78
Azt hiszi, hogy mondania vagy tennie kellett volna valamit - vagy nem kellett volna
kimondania vagy megtennie valamit. Nem veszi észre, hogy mikor ennyire a mások
hangulatára figyel, nem hallgat a saját szükségleteire. A mazochista az öt típus közül az, aki a
legkevésbé figyel ezekre, holott gyakran tudatában van annak, hogy mit akar. Azzal, hogy
nem figyel a szükségleteire, szenvedést okoz magának, ami táplálja a megalázásból eredő
sérülését és a mazochista maszkját. Mindent megtesz, hogy hasznos legyen. így leplezi el a
sérülését és hiteti el magával, hogy nem szenved a megalázástól.
A mazochista gyakran válik népszerűvé azzal, hogy önmagát kinevetve másokat is meg tud
nevettetni. Nagyon kifejező módon tud elmesélni egy-egy esetet, és mindig talál módot arra,
hogy azt viccessé tegye. Önmagát használja célpontnak, hogy másokat megnevettessen.
Ezáltal tudattalanul megalázza, lealacsonyítja önmagát. így senki sem sejtheti, hogy a nevetést
keltő szavak a szégyenérzettől való félelmet takarják.
A legkisebb kritika miatt is megalázva és lealacsonyítva érzi magát. Ezenfelül különlegesen
jól ért ahhoz, hogy ezt önmagával tegye. Sokkal kisebbnek, jelentéktelenebbnek látja magát,
mint amilyen valójában. Nem képes felfogni, hogy mások szemében különleges és fontos
embernek számít. Megfigyeltem, hogy a "kis" szó nagyon gyakran fordul elő a beszédükben.
Azt mondja például, hogy "Van egy kis időd a számomra?" vagy "Van egy kis ötletem" vagy
"egy kicsikét". Kis betűkkel ír, kis lépéseket tesz, szereti a kis autókat, a kis házakat, a kis
tárgyakat, a kis falatokat
stb. Ha magadra ismersz a mazochista leírásában, és nem gondolod, hogy használod ezeket a
szavakat, akkor azt javaslom, hogy kérd meg a környezetedben lévőket, hogy hallgassák és
figyeljék meg, mit mondasz. Gyakran megesik, hogy valójában mi ismerjük a legkevésbé
önmagunkat.
79
Mikor a mazochista a "kövér" kifejezést használja, ennek célja főként önmaga
lealacsonyítása, megalázása. Mikor összekoszolja magát, például evés közben (ami elég
gyakori), azt mondja vagy
gondolja: "Micsoda kövér disznó vagyok!" Egy este egy mazochista nővel voltam. Csinosan
volt öltözve, és a legszebb ékszereit vette fel. Megdicsértem az öltözékét, és így válaszolt:
"Úgy nézek ki, mint egy kövér gazdag, nem igaz?"
A megalázástól szenvedő ember hajlamos mindenért önmagát hibáztatni, sőt mások hibáját is
magára venni. így akar jó ember lenni. Egy mazochista férfi mesélte, hogy mikor a
feleségének bűntudata van, könnyen elhiszi, hogy ez az ő hibája. Például ad neki egy
bevásárlólistát, és elfelejt felírni rá valamit, amit minden héten megvesznek. Ő enélkül
érkezik meg a boltból.
A nő így szól: "Miért nem gondoltál rá? Jól tudod, hogy ebből minden héten veszünk!" A férfi
bűnösnek érzi magát, mert nem gondolt rá. Nem érti meg, hogy a felesége azért vádolja őt,
mert bűntudatot érez a feledékenysége miatt. De ha a felesége csak annyit mondana, hogy
"Elfelejtettem ezt és ezt felírni a listára", akkor is haragudna magára, hogy nem gondolt rá.
Következzen egy másik példa egy nőről, akinek ugyanilyen a hozzáállása. A férje vezeti az
autót, és beszélgetnek. A férj, miközben válaszol neki, ránéz, és egy rossz mozdulatot tesz a
kormánnyal.
Ezért a feleségét vádolja, mert elvonta a figyelmét.
Ezekben a helyzetekben a nő azt hiszi, bocsánatot kell kérnie a férjétől. Ha megkérdeznénk
tőle, hogy igaz-e, amit a férje mond, és valóban szándékosan tette-e, amit tett, kiderülne
számára, hogy a valóság egészen másképp néz ki. Ám mivel a férje kijelenti, hogy ő a hibás, a
nő hajlik arra, hogy ezt elhiggye.
Ezek a példák jól mutatják, hogy a mazochista olyan dolgokért is hajlamos felelősséget
vállalni és hibáztatni magát, melyek nem hozzá tartoznak.
80
Önmaga hibáztatása és a bocsánatkérés sosem old meg semmit, mert valahányszor újra
megtörténik ugyanez a helyzet, megint önmagát hibáztatja.
Fontos, hogy ne feledjük: mások sosem képesek bűntudatot kelteni bennünk, mert a bűntudat
csak a mi bensőnkből fakadhat.
A mazochista gyakran érzi magát kiszolgáltatottnak a szeretteivel szemben. Ha hibáztatják (és
ezt akarata ellenére magához vonzza), azt szótlanul tűri, és nem tudja, mit hozzon fel önmaga
védelmében.
Önmagát hibáztatja. Akár annyira is szenvedhet, hogy kilép a helyzetből. Ezután megpróbál
igazolást, magyarázatot találni, hogy újra béke legyen. Mivel hibásnak tartja magát, azt hiszi,
hogy az ő feladata a helyzet elrendezése. Nem azt mondom, hogy csak a mazochistának van
bűntudata. Mind az öt típusnak van, különböző okokból. Azonban a mazochisták, mivel
gyakran érzik megalázottnak magukat, könnyebben éreznek bűntudatot is.
A mazochista számára nagyon fontos a szabadság. Szabadnak lenni annyit jelent a számára,
hogy senkinek nem tartozik elszámolással, senki nem irányítja, és azt tesz, amit csak akar,
amikor csak akarja. Fiatalabb korában többnyire nem érezte magát szabadnak, különösen a
szüleivel nem. Például lehet, hogy nem engedték, hogy azok legyenek a barátai, akiket
szeretett volna, hogy úgy menjen el otthonról, ahogy neki tetszik, stb. Esetleg sok feladatot és
felelősséget ruháztak rá otthon, például hogy vigyázzon a többi gyerekre. Fontos azonban
leszögezni, hogy inkább arra hajlamos, hogy önmagának teremtsen kötelezettségeket.
Mikor szabadnak érzi magát, és úgy látja, senki nem korlátozza, akkor remekül van,
maximálisan élvezi az életét: nincsenek korlátai.
81
Ekkor több területen túlzásokba esik. Túl sokat eszik, túl sok ételt vásárol, túl sokat főz, túl
sokat iszik, túl sokat tesz, túl sokat akar segíteni, túl sokat dolgozik, túl sokat költ, úgy látja,
hogy túl sok dolgot birtokol, túl sokat beszél. Mikor így viselkedik, elszégyelli magát, mert
úgy érzi, megalázó, ahogy tekintenek rá, vagy amilyen megjegyzéseket tesznek rá. Ezért
nagyon fél a korlátok nélküli helyzetektől, mert biztos benne, hogy szégyenletes dolgokat
tenne, akár szexuális, akár társadalmi síkon, a vásárlásban, szórakozásban stb. Ráadásul attól
fél, ha főként magával foglalkozik, nem lesz hasznos másoknak. Ez pedig felébreszti a
fiatalabb korában átélt megaláztatást, mikor volt bátorsága visszautasítani, hogy gondját
viselje másoknak. Mindezek miatt a mazochista testében nagyon sok energia van leblokkolva.
Ha képes lenne megengedni magának, hogy szégyenérzet és bűntudat nélkül, szükségletei
szerint szabad legyen, a teste vékonyabbá válna, mert felszabadulna benne az energia.
A mazochista legnagyobb félelme tehát a szabadság. Meg van róla győződve, hogy nem tudná
kezelni a helyzetet, ha tetszése szerint szabad lehetne. Ezért tudattalanul megoldja, hogy ne
legyen szabad, és az esetek többségében ezt ő dönti el. Azt gondolja, ha ő maga választ, akkor
nem fogják mások irányítani, de a döntései gyakran az ellenkező eredményre vezetnek, vagyis
még több kényszerhez és kötelezettséghez. Azt hiszi, hogy azzal, hogy mindenkinek, akit
szeret, a gondját akarja viselni, biztosítja a saját szabadságát, de a valóságban így rabságba
veti magát. íme néhány példa:
. Egy férfi azt hiszi, hogy szabad, ha annyi barátnője van, amennyit csak akar. így azonban
rengeteg problémát teremt magának az élete megszervezésében, mert meg kell oldania, hogy
mindegyikkel találkozhasson, de egyikük se tudjon a többiek létezéséről.
82
. Egy férfi kontrolláló felesége mellett börtönnek érzi az otthonát.
Talál két-három pluszmunkát estére, hogy el tudjon szökni otthonról.
Szabadnak hiszi magát, de valójában nincs több szabadsága arra, hogy szórakozzon, vagy
hogy időt töltsön a gyerekével.
. Egy nő egyedül él, és hogy szabad legyen, vásárol magának egy házat. Nem marad több
szabadideje, mert egyedül kell elintéznie az összes felújítási munkát.
Amit a mazochista az élete egyik területén kívánt szabadságáért tesz, az rabbá teszi az élete
egy másik területén. Ráadásul az életében rengeteg olyan helyzetet teremt, melyek arra
kényszerítik, hogy olyan dolgokat tegyen, melyek nem felelnek meg a szükségleteinek.
A mazochista egy másik jellemzője, hogy abban a hitben, hogy mást büntet, önmagát sújtja.
Egy asszony mesélte nekem, hogy sokat veszekedett a férjével, mert az gyakran volt el a
barátaival, és nem töltött elég időt vele. Veszekedéseik végén így szólt hozzá: "Ha nem
tetszik, elmehetsz!" A férfi sietve vette a kabátját, és elindult. A nő pedig megint csak egyedül
maradt. Abban a hitben, hogy a másikat bünteti, önmagát büntette azzal, hogy egyedül
maradt, míg férje boldog volt, hogy elmehetett hazulról a barátaival.
Ez jó mód a mazochista részünk táplálására.
A mazochista tehetséges abban is, hogy már azelőtt megbüntesse magát, hogy más tenné azt.
Mintha ő akarná az első botütést magára mérni, és így készülne fel a következőkre, hogy
kevésbé fájjanak. Ez főleg akkor történik, mikor szégyenkezik valamiért, vagy fél, hogy
szégyenkezni fog valaki más előtt.
Olyan nehéz örömet okoznia önmagának, hogy mikor élvez egy tevékenységet vagy
valakinek a társaságát, azzal vádolja magát, hogy túlságosan kihasználja a helyzetet.
83
A mazochista mindent megtesz, hogy ne gondolják azt, hogy kihasznál egy helyzetet vagy
másokat. Minél inkább vádolja magát ezzel, annál jobban elhízik.
Egyszer egy kismama ezt mondta nekem: "Észrevettem, hogy úgy intézem a dolgaim, hogy
ne legyen időm örömet okozni magamnak, és ne élvezzem, amit csinálok." Hozzátette, hogy
esténként, mikor a férje és a gyerekei tévét néznek, néha megáll, hogy velük együtt ő is nézze.
Ha vonzza a műsor, állva ott marad. Még arra sem képes, hogy leüljön, mert akkor lustának
tartaná magát, és nem volna jó anya. A mazochista személyiségeknek nagyon fontos a
kötelességtudat.
A mazochista gyakran találja magát közvetítő szerepben két másik ember között. Ütközőként
szolgál, ez pedig jó ok arra, hogy vastag védőréteget építsen fel magára. Számos helyzetben
úgy intézi, hogy bűnbak lehessen. A mazochista anya például közbelép az apa vagy a tanár és
a gyerekek közötti problémákban, ahelyett hogy megtanítaná őket felelősséget vállalni. A
munkahelyén a mazochista olyan pozíciót választ, ahol kötelességének érzi, hogy
közbelépjen, és mindent elrendezzen, hogy mindenki boldog legyen.
Máskülönben azzal vádolná magát, hogy nem tett semmit, és szégyent érezne, mert azt hiszi,
felelős a mások boldogságáért.
Ha túl sok terhet vesz a vállára és a hátára, azt testén is látjuk. Fáj a háta, és egyre magasabbra
húzza a vállait.
A mazochista testén azt is láthatjuk, mikor nem képes több terhet magára venni. Úgy tűnik,
mintha a bőre a lehető legtágabbra ki lenne nyújtva, mintha nem lenne több hely, és be lenne
szorítva a testébe. Ilyenkor nagyon szűk ruhákat vesz fel. Ügy tűnik, hogy ha kicsit erősebben
lélegezne, a ruhái szétrepednének. Ha te is ilyen eset vagy, a tested azt próbálja közölni veled,
hogy legfőbb ideje elkezdened a megaláztatásból eredő sérülésed begyógyítását, mert már
nem bírsz több terhet magadra venni.
84
A mazochista személyiségeknek fontos a megjelenés, holott közülük egyesek öltözködését
látva ennek az ellenkezőjét gondolnánk.
Lelkük mélyén nagyon szeretik a szép ruhákat és azt, ha jól néznek ki, de mivel azt hiszik,
hogy szenvedniük kell, ezt nem engedik meg maguknak. Mélyebb sérülés jele, ha a
mazochista úgy öltözködik, hogy a túl szűk ruhái miatt jól látsszanak a zsírpárnái.
Még több szenvedést okoz önmagának. Mikor elkezdi megengedni magának, hogy szép és jó
minőségű, jó méretű és az ízlésének megfelelő ruhákat vegyen, tudhatjuk, hogy a sérülése
gyógyulóban van.
A mazochista képessége, hogy olyan helyzeteket és embereket vonz, amik vagy akik
megalázzák. íme néhány példa:
. Egy nő olyan férfit vonz magához, aki nagyon illetlenül viselkedik mások előtt, ha sokat
iszik.
. Egy nő olyan férjet vonz magához, aki megállás nélkül más nőkkel flörtöl az orra előtt.
. Egy férfi olyan nőt vonz magához, aki közönséges, főleg a férfi kollégái előtt.
. Egy nő összekoszolja a ruháit, mert nem képes visszatartani a vizeletét, vagy mert túlságosan
bőséges a menstruációja.
. Egy férfi vagy egy nő leeszi magát mások előtt: a férfi a nyakkendőjét, a nő a mellkasát
koszolja össze. A nő azt fogja mondani, hogy a nagy mellei miatt nem tud rendesen enni. Nem
akarja látni, hogy a megalázó és szégyenletes helyzeteket azért vonzza magához, hogy
segítsenek felfedezni a sérülését. Hányszor hallottam már mazochista nőktől étkezés közben:
"Mekkora
disznó vagyok! Megint leettem magam!" Minél inkább megpróbálják letisztítani a foltot, az
annál nagyobbra nő.
. Egy férfit kirúgnak, és mikor a munkaügyi hivatalban sorban áll, gyakran találkozik volt
kollégáival vagy ismerőseivel. Megpróbál elbújni.
85
Csak a megaláztatásban szenvedők élik át a fenti példákban leírt helyzetet ily módon. Egy
másik ember ugyanezt a helyzetet érezhette volna elutasításnak, elhagyásnak, árulásnak vagy
igazságtalanságnak.
Ezért fontos emlékezni rá, hogy nem attól szenvedsz, ami történik veled, hanem attól,
ahogyan a begyógyulatlan sérüléseid miatt reagálsz arra.
A mazochista gyakran érez undort saját maga vagy mások miatt.
Gyakran teremt olyan helyzeteket, melyekben undort érez, és az első reakciója az lesz, hogy
elutasítja azt, ami undorítja. Több mazochistával találkoztam, férfiakkal és nőkkel egyaránt,
akik undorodtak a szüleiktől: koszos, túl kövér, lusta vagy közönséges anya; alkoholista,
megállás nélkül dohányzó, rossz szagú vagy az idejét kétes alakokkal, esetleg más nőkkel
töltő apa. Ezek az emberek még gyerekkorukban sem akarták a barátaikat meghívni
magukhoz, ezért kevesebb barátjuk volt, mint a többieknek.
A mazochista oly mértékben képtelen kapcsolatba lépni a saját szükségleteivel, hogy nagyon
gyakran láthatjuk, hogy másoknak megteszi, amit önmagának nem. íme néhány példa:
. Egy férfi segít a fiának kifesteni a lakását, miközben nem talál időt arra, hogy ezt a saját
házában elvégezze.
. Egy nő szépen kitakarít, mikor vendégei vannak, de mikor egyedül van, ezt nem teszi meg,
pedig jobban szereti, ha a ház tiszta és rendezett. Nem tartja magát elég fontosnak.
. Egy nő, aki szeret szépen öltözködni, mások jelenlétében jól öltözött, de ha egyedül van, a
"rongyait" hordja. Ha valaki bejelentés nélkül felugrik hozzá, szégyenkezik a kinézete miatt,
és legszívesebben elbújna.
86
Az összes sérülésre igaz, hogy mindent megteszünk, hogy ne legyünk tudatában a
szenvedésünknek, mert túlságosan félünk a sérüléshez kötődő fájdalomtól. A mazochista ezt
úgy teszi, hogy mindenáron megpróbál méltó lenni. Gyakran használja a "méltó" és a
"méltatlan" kifejezéseket. Gyakran méltatlannak találja magát: például méltatlannak a
szeretetre vagy az elismerésre. Ha így tekint magára, akkor nem érdemli meg, hogy örömet
okozzon magának - csak a szenvedést érdemli meg. Mindez többnyire tudattalanul történik.
A szexualitás terén a mazochistának általában nehézségei vannak a szégyenérzet miatt. A
gyerekek szexuális neveltetésében beépülő tabukat ismerve érthető, hogy egy könnyen
szégyent érző embert befolyásolják a bűn, a mocsok vagy a tisztátalanság szexualitáshoz
kötődő fogalmai.
Vegyük egy olyan ember példáját, aki egy leányanya gyermekeként születik. Ha úgy
tekintenek a gyerekre, mint aki bűnben fogant, a sérülés nagyon korán felébred, annyira
korán, hogy felnőttként sokkal mélyebb lesz. Ennek az embernek a fogantatástól fogva
eltorzult képe lesz a szexuális aktusról. Tudom, hogy napjainkban a szexualitás sokkal
szabadabb, mint korábban, de ne hagyd, hogy ez félrevezessen. Egyre több kamasz túlsúlyos:
ez megakadályozza, hogy rendes és élvezetes szexuális életük legyen.
Ez a nemzedékről nemzedékre öröklődő szexuális szégyen csak akkor fog megoldódni, ha a
megalázás sérülése begyógyul.
Az évek során megállapítottam, hogy a megalázástól szenvedő emberek többségénél minden
családtagnak van elvégzendő munkája a szexualitás terén. Nem véletlen, hogy a lelkeik
egymáshoz vonzódtak.
A mazochista lány gyakran kontrollálja magát a szexualitás terén, főleg azért, hogy ne hozzon
szégyent az anyjára, aki általában kontrolláló ebben a témában.
87
A kamasz lány azt tanulja az anyjától, hogy a szex undorító, és később dolgoznia kell azon,
hogy megszabaduljon ettől a hiedelemtől. Egy lány mesélte nekem, mennyire szégyellte
magát, miután engedte, hogy egy tizennégy éves fiú megcsókolja és megérintse. Másnap az
iskolában
úgy tűnt neki, mintha mindenki őt nézte volna, és mindenki tudta volna, hogy mit tett.
Hány fiatal lány érzi magát megalázva az első menstruáció megérkezésekor és a mellek
megjelenésekor! Egyesek még a melleik lelapításával is megpróbálkoznak, ha túl nagynak
találják őket.
A mazochista kamasz fiú szintén úgy érzi, hogy kontrollálják a szexualitás terén. Nagyon fél,
hogy rajtakapják, amikor önkielégít.
Minél inkább azt hiszi, hogy az önkielégítés szégyellnivaló, annál inkább akarja abbahagyni,
és annál inkább hajlik rá. így a szülei és a barátai előtt megalázó és szégyenletes helyzeteket
fog a szexuális síkon magához vonzani.
A megalázás általában erősebb az anya és a lánya között. Minél inkább azt gondolja valaki,
hogy a szex szégyenletes és mocskos, annál nagyobb a valószínűsége, hogy szexuális
zaklatásnak és abúzusnak lesz kitéve, különösen gyerek- és kamaszkorban.
Annyira szégyellni fogja magát emiatt, hogy senkinek nem fog merni róla beszélni.
Több mazochista nő mesélte nekem, hogy miután vette a bátorságot, és elmondta az anyjának,
hogy zaklatták vagy incesztus történt vele, az anyja így válaszolt neki: "A te hibád, túl szexi
vagy" vagy "Akkor ne provokálj!" vagy "Biztos csináltál valamit, ha ez történt veled." Az
anyja ilyenfajta reakciója csak erősíti benne a megalázás, a szégyen és a bűntudat érzését.
Ha egy nő szép vastag. védelmet épít túlsúly formájában a csípő, a fenék és a has, vagyis a
test szexuális régiói köré, akkor sejthetjük, hogy a szexualitással kapcsolatos félelmei vannak
az átélt zaklatások miatt.
88

Nem meglepő, ha azt látjuk, hogy sok kamasz lány és egyre több kamasz fiú indul hízásnak,
mikor a szexuális vágyai elkezdenek erősebben megnyilvánulni. Ez jó módszer arra, hogy ne
kívánják meg, ne zaklassák őket, és hogy tudattalanul megfosszák magukat a szexuális
örömtől. Hány nő mondta nekem: "Ha szép, vékony testem lenne, túl szexi lennék, és lehet,
hogy megcsalnám a férjem" vagy "Ha szexisebben öltözködnék, a férjem féltékeny lenne."
Megfigyeltem, hogy a kövér emberek (férfiak és nők) többsége nagyon érzéki. A mazochisták
nemcsak érzékiek, de szexuálisak is. Ám nem hiszik, hogy megérdemelnék, hogy örömet
szerezzenek maguknak, ezért úgy intézik, hogy szexuális téren is nélkülözzenek. Gyakran
szeretkeznének, ha képesek lennének megengedni maguknak, hogy olyanok legyenek,
amilyenek lenni akarnak - és főleg ha időt fordítanának arra, hogy megismerjék a valódi
szükségleteiket ezen a területen (ahogy a többin is).
Valószínű tehát, hogy aki megalázástól szenved, sokat fantáziál - azonban erről nem mer
beszélni, mert szégyelli. Többször hallottam nőktől, hogy mikor szeretkezni vágynak, nem
mernek szólni erről a társuknak. Elképzelhetetlen számukra, hogy a másikat a maguk öröme
miatt zavarják.
A mazochista férfinak szintén nem olyan a szexuális élete, mint amilyenre vágyik. Vagy
nagyon félénk a szexben, vagy megszállott, és mindenhol csak azt keresi. Merevedési zavara
vagy korai magömlése lehet.
Ha a mazochista személyiség mégis képes megengedni magának, hogy szeresse a szexet, és
megtalálja azt a társat, akivel elengedheti magát, akkor is nehezen tudja teljesen átadni
önmagát.
89
Szégyelli megmutatni, mit szeret, és például szégyelli szabadon engedni a hangját, mert azzal
kimutatná, mennyire élvez bizonyos dolgokat.
A vallás által megkövetelt gyónás szintén a szégyen forrása volt azoknál, akiknek fiatalon ez
kötelező volt. Ez különösen a fiatal lányokra jellemző: be kellett számolniuk a szexuális
életükről egy férfinak. A hívőknek még a rossz gondolataikat is meg kellett gyónniuk. Könnyű
elképzelni, milyen nehéz lehet - különösen egy mazochista típusú lány számára - bevallani,
hogy szeretkezett a házassága előtt. A leginkább hívő nők nagyon szégyellték magukat Isten
előtt, mert a szemükben elfogadhatatlan Isten megcsalása. Nagyon megalázónak tartották,
hogy ezt ráadásul egy papnak kell elmondaniuk. Ez a megaláztatás mély nyomot hagy,
melynek eltűnéséhez több év szükséges.
A mazochista férfiak vagy nők számára az is különös erőfeszítést igényel, hogy világosban
levetkőzzenek új partnerük előtt.
Félnek, hogy szégyellni fogják magukat, mikor a másik rájuk néz, holott a lelkük mélyén, ha
képesek azt megengedni maguknak, a mazochisták találnak a legtöbb örömöt a meztelen
sétálgatásban.
Lehet ugyan, hogy "malackodásnak" tartják a szexet, de mivel érzéki személyiségek,
ugyanannyira kívánhatják, hogy még "malacabbak" legyenek. Ezt nehéz lehet megérteni
annak, aki nem mazochista, de ők megértik. Ez ugyanígy van mindegyik sérüléssel.
Könnyebb megértenünk, ha átéltük a sérülés tapasztalatát.
Az eddigiek után magától értetődik, hogy a megalázás sérülése meghatározza, hogyan
kommunikálunk. A mazochista félelmei, melyek megakadályozzák, hogy világosan
kommunikáljon és kérjen: félelem attól, hogy megbántja a másikat; hogy önzőnek tűnik, ha
kinyilvánítja a szükségleteit vagy a vágyait; félelem a lealacsonyítástól vagy a megalázástól;
hogy a másik azt érezteti vele, hogy egy rongy, hogy azt mondják vagy éreztetik vele, hogy
méltatlan.
90
Ha látod magadnál ezeket a félelmeket, akkor itt a lehetőség, hogy ráébredj: nem vagy
önmagad, és a megalázásból eredő sérülésed irányít téged.
Következzen néhány, a mazochistára jellemző testi panasz és betegség:
. Nagyon gyakori a hátfájás és a nehézség érzése a vállakon, mert nagyon sok terhet vesz
magára. Hátfájása főként annak tudható be, hogy úgy érzi, hiányzik az életéből a szabadság.
Ha ez az anyagi dolgokhoz kapcsolódik, a hát alsó része fáj, az érzelmi területen lévő
problémákhoz a hát felső része kapcsolódik.
. Légzési nehézségei lehetnek, ha hagyja, hogy mások problémái megfojtsák.
. Gyakoriak a lábbal kapcsolatos problémák, mint például a visszér, a ficamok, a törések.
Mivel fél, hogy nem lesz képes mozogni többé, olyan testi problémákat vonz magához,
melyek megakadályozzák a mozgásban.
. Gyakran van baj a májával, mert betegre aggódja magát másokért.
. Szintén megeshet vele, hogy fáj a torka, torok- vagy gégegyulladása van, mert erősen
visszatartja a mondanivalóját, különösen ha kérni akar.
. Minél nehezebben képes a szükségleteinek tudatában lenni és kérni, annál nagyobb a
valószínűsége, hogy pajzsmirigyproblémái lesznek.
. Az, hogy nem képes meghallani a szükségleteit, gyakran vezet bőrviszketéshez. A
mazochista nem engedi meg magának a vágyai kielégítését, mert szégyellnivaló volna, ha
túlságosan örömet akarna okozni magának.
91
. Egy másik testi probléma, amit mazochistáknál figyeltem meg, a hasnyálmirigy rossz
működése, ami alacsony vércukorszinthez és cukorbetegséghez vezet. Ezek a betegségek
azoknál jelentkeznek, akik nem képesek megadni maguknak az édességet, amire vágynak - és
azoknál, akik ha ezt megteszik, bűntudatot éreznek, vagy megalázzák őket.
. A mazochista hajlamos a szívproblémákra, mert nem szereti magát eléggé. Nem tartja magát
elég fontosnak ahhoz, hogy örömet okozzon magának. A szív tájéka az embernél közvetlen
kapcsolatban áll az önmagunknak való örömszerzéssel, az életörömmel.
. Gyakran láthatjuk, hogy mivel a szenvedésben hisznek, a mazochistáknak több sebészeti
beavatkozáson kell keresztülmennie.
A fenti betegségek mindegyikét részletesen elmagyarázom
A tested azt mondja: szeresd önmagad! című könyvemben.
Ha ezek közül a testi problémák közül egy vagy több jellemző rád, akkor nagy eséllyel a
mazochista maszkod viselkedése okozza őket. Ezek a betegségek a többi sérülésben szenvedő
embernél is megnyilvánulhatnak, de sokkal gyakoribbak a megalázástól szenvedőknél.
A táplálkozás szintjén a mazochista gyakran szélsőséges. Vagy zabál, vagy csak kis adagokat
eszik, hogy úgy tűnjön, nem eszik sokat, és ne szégyellje magát. Ám sok kis adagot eszik, és
ez végül sok lesz. Vannak bulimiás pillanatai, mikor titokban táplálkozik, miközben észre sem
veszi, mit eszik. A mazochista az a típus, aki állva eszik, például a konyhapultnál. így úgy
tűnik, mintha nem is evett volna annyit, mint ha leült volna rendesen az ebédlőasztalhoz.
Jobban szereti a zsírban gazdag ételeket.
Általában nagy bűntudatot és szégyent érez bármilyen étel, különösen az általa hizlalónak
tartott ételek (pl. csokoládé) fogyasztása miatt.
92
Egy foglalkozásomon mesélte egy résztvevő, hogy mikor bevásárol a közértben, és a
kasszához ér, a kosarában lévő nyalánkságokra néz, és szégyelli magát azért, amit a körülötte
lévők gondolhatnak róla. Biztos benne, hogy falánk disznónak tartják.
Az, hogy azt hiszi, túl sokat eszik, nem segít a mazochistának a testsúlya terén, mivel mint jól
tudod, mindig az történik velünk, amit hiszünk. Minél inkább azt gondolja valaki, hogy túl
sokat evett, és minél nagyobb bűntudata van emiatt, annál inkább hizlalni fogja az
elfogyasztott táplálék. Aki sokat eszik, és nem hízik, annak más a belső hozzáállása, mások a
hiedelmei.
A tudósok azt fogják mondani, hogy különbözik a két személy anyagcseréje. Igaz, hogy a két
embernek más lehet az anyagcseréje vagy a mirigyrendszere, és ez hatással lehet az anyagi
testre, de én továbbra is biztos vagyok benne, hogy a hiedelmek rendszere határozza meg egy
ember anyagcseréjét, a mirigy rendszerét vagy az emésztését, és nem fordítva.
A mazochista sajnálatos módon táplálékkal jutalmazza magát.
Ez a mentőöve, így okoz örömet magának. Ha elkezdi másképpen jutalmazni magát, kevésbé
fogja szükségét érezni annak, hogy ennivalóval vigasztalódjon. Nem kell haragudnia
önmagára e miatt a viselkedés miatt, mert bizonyára ez mentette meg idáig, ez segített neki
abban, hogy képes legyen folytatni az életét.
A statisztikák szerint a fogyókúrázók 98%-a visszahízza a leadott súlyt, és még fel is szed egy
kicsit, mikor újra rendesen enni kezd.
Nem szerencsés úgy fogalmazni, hogy "súlyt akarok veszíteni", mert az emberi természet
mindent megtesz, hogy visszaszerezze, amit elveszített. Jobban tesszük, ha a "fogyni"
kifejezést használjuk
ehelyett. Megfigyeltem, hogy akik sok fogyókúra során gyakran fogytak le és híztak vissza,
azok egyre nehezebben képesek újra lefogyni, és egyre könnyebben híznak meg újra.
93
Úgy tűnik, hogy a fogyás által megkövetelt munka kifárasztja a testüket. Sokkal jobban
tennék, ha elfogadnák a súlyukat, és a megalázás sérülésén dolgoznának, miként azt a könyv
utolsó fejezetében leírom.
Ahhoz, hogy a mazochista tudatosabbá váljon a megalázásból eredő sérülését illetően, el kell
ismernie, mennyire szégyellte magát vagy másokat, és mennyire szégyellhették magukat
mások őmiatta. Ezenfelül tudatossá kell válnia azt illetően, hányszor alázza meg önmagát,
vagyis hányszor alacsonyítja le és érzi méltatlannak magát. Mivel gyakran esik szélsőségekbe,
általában először egyáltalán nem lát olyan helyzeteket, melyekben szégyent érez, aztán pedig
rengeteget felismer. Mikor ez megtörténik, első reakcióként sokkolja ez a sok szégyenletes és
megalázó helyzet - ezt követően pedig nevet rajtuk. Ez a gyógyulás kezdete. Egy másik út a
tudatossá válás felé, ha ráébred: gyakran akarja a saját hátára venni mások felelősségeit vagy
elköteleződéseit.
Ha a megalázás sérülésének leírásában magadra ismersz, ne feledd, hogy a legtöbbet a lélek
szintjén kell dolgoznod, vagyis fel kell szabadulnod a megalázásból eredő sérülés alól. Ha
csak a testi szinten végzel munkát, és állandóan kontrollálod magad, hogy el ne hízz, vagy
hogy lefogyj, akkor nem vagy összhangban az életterveddel. így újjá kell majd születned egy
másik testben, mely lehet, hogy még kövérebb lesz. Amíg itt vagy, bölcsebben teszed, ha a
lelked felszabadulására törekedsz.
Fontos felismerned, hogy az anyád vagy az apád is a megalázás sérülésében szenved. A
sérülést a veled azonos nemű szülővel élték meg. Ha együtt érzel ezzel a szülővel, könnyebb
lesz önmagaddal is együtt érezned.
Ne feledd: egy sérülés főként azért van jelen bennünk, mert képtelenek vagyunk
megbocsátani magunknak azért, amit magunkkal vagy másokkal teszünk.
94
Nehezen tudunk megbocsátani, mert általában észre sem vesszük, hogy haragszunk
önmagunkra.
Minél mélyebb a megalázás sérülése, annál jobban megalázod önmagad: lealacsonyítod
magad, összehasonlítod magad másokkal - vagy másokat alázol meg: szégyelled magad
miattuk, vagy túl sokat akarsz tenni helyettük. Mindazzal, amit teszünk, de nem akarunk látni
magunkban, másokat vádolunk. Ezért vonzunk magunk köré olyan embereket, akik
megmutatják nekünk, amit másokkal vagy önmagunkkal teszünk.
Korábban már említettem, hogy a mazochista maszkja tűnik a legnehezebben
felismerhetőnek, és ezt a legnehezebb bevallani is. Ha a maszk testi jellemzőiben magadra
ismersz, de a többi jellemzőben nem, akkor azt javaslom, hogy az elkövetkező hónapokban
többször olvasd újra ezt a fejezetet. Apránként felszínre fognak bukkanni a helyzetek,
melyekben szégyent éreztél, vagy megalázva érezted magad. Fontos, hogy megadd magadnak
azt az időt, ami a sérülés felismeréséhez szükséges.
Ne feledd, hogy a fejezetben leírt jellemzők és viselkedések csak akkor vannak jelen, ha
valaki a mazochista maszkját viseli, mert azt hiszi, így elkerülheti a megalázást. Ezt a maszkot
a sérülés mélységétől és a fájdalom erősségétől függően nagyon ritkán vagy nagyon gyakran
is hordhatják.
A mazochistára jellemző viselkedések irányítója a félelem, hogy újra át kell élni a megalázás
sérülését. Valószínűleg magadra ismersz bizonyos viselkedésekben, de nem mindenben.
Szinte lehetetlen, hogy valaki az összes említett viselkedésben magára ismerjen.

95
Minden sérülésnek megvannak a saját belső viselkedései és attitűdjei. Az, ahogyan a
sérülésből fakadóan gondolkodik, érez, beszél és cselekszik, arra válasz, ami az életben
történik. Ha valaki reaktív, vagyis a viselkedését mindig csak a külső körülményekre és
történésekre adott válasz határozza meg, akkor elveszti a kapcsolatot a központjával, a
szívével, és nem érezheti jól magát, nem lehet boldog. Ezért olyan hasznos, ha észleled, hogy
mely pillanatokban vagy önmagad, és melyekben vagy reaktív.
Ha így teszel ahelyett, hogy hagynád, hogy a félelmeid irányítsanak, képessé válhatsz rá, hogy
az életed ura legyél.
E fejezet célja, hogy segítsen neked felismerni a megalázás sérülését.
Ha a mazochista maszkjának leírásában magadra ismersz, az utolsó fejezet az összes
információt tartalmazza, amire szükséged lesz, hogy begyógyítsd ezt a sérülést, újra önmagad
légy, és ne hidd, hogy az élet megalázással teli. Ha nem ismersz magadra, azt tanácsolom,
hogy ellenőrizd téged jól ismerő embereknél, hogy egyetértenek-e veled. Mint említettem,
lehetséges, hogy csak egy kis megalázásból származó sérülésed van. Ebben az esetben csak
egyes jellemzők fognak illeni rád. Emlékeztetlek: fontos, hogy elsősorban a testi leírásra
hagyatkozz, mert az anyagi test sosem hazudik, gondolatban viszont könnyen el tudunk
hitetni magunkkal valamit.
Ha a környezetedben néhány emberben felismered ezt a sérülést, nem kell megpróbálnod
megváltoztatni őket. Használd inkább a könyvből tanultakat arra, hogy több együttérzést
alakíts ki magadban irántuk, hogy jobban megértsd a reaktív viselkedésüket.
Ahelyett, hogy megpróbálnád a saját szavaiddal elmagyarázni a tartalmát, inkább olvassák el
ezt a könyvet ők maguk, ha van ilyen irányú érdeklődésük.
96
Az MEGALÁZÁS sérülésének jellemzői

A sérülés megjelenése: Egy- és hároméves kor között azzal a szülővel, aki a gyerek testi
fejlődésével foglalkozott (az anya). A szabadság hiánya. Megalázva érzi magát ennek a
szülőnek a kontrollja miatt.

Maszk: mazochista

Test: nagy, kövérkés, alacsony; púpos nyak, feszültségek a nyakban, a torokban, az

állkapocsban és a medencében, kerek és nyitott arc

Szem: nagy, kerek, nyitott és ártatlan gyerekszemek

Szókincs: "méltó", "méltatlan", "kicsi", "kövér"

Személyiség: Gyakran szégyenkezik, vagy fél ettől. Nem szeret gyorsan haladni. Ismeri a
szükségleteit, de nem hallgat rájuk. Sok terhet vesz a hátára. Kontrollál, hogy elkerülje a
szégyent. Tisztátalannak, szívtelennek, malacnak vagy másoknál kevesebbet érőnek tartja
magát Összeolvadásra hajlamos. Elintézi, hogy ne legyen szabad. Anyáskodó. Hiperérzékeny.
Magát bünteti, abban a hitben, hogy másokat büntet. Méltó akar lenni. Undorodik. Érzéki
személyiség, de szexuális szinten szégyelli magát, és nem hallgat a szükségleteire.
Táplálékkal jutalmazza és vigasztalja magát.

Legnagyobb félelem: a szabadság

Táplálkozás: Zsírban gazdag ételek, csokoládé. Bulimiás, vagy sok kis adagot eszik. Szégyell
ennivalót vagy nyalánkságokat vásárolni.

Lehetséges betegségek: hát-, váll-, torokpanaszok vagy gégegyulladás, légzésproblémák,

lábak, lábfejek, visszér, ficamok, törések, máj, pajzsmirigy, bőrviszketés, alacsony
vércukorszint, diabétesz, szívbetegségek
KONTROLLÁLÓ
(árulás)

5. fejezet
AZ ÁRULÁS
Elárulni vagy elárultatni többféleképpen lehet. A szótár szerint elárulni annyit tesz, mint
feladni a hűséget valaki vagy valami felé, elhagyni vagy feladni valakit. Az áruláshoz
kapcsolódó legfontosabb fogalom a hűség, az árulás ellentéte. Hűségesnek lenni annyi, mint
tartani magunkat az elköteleződéseinkhez, lojálisnak és odaadónak lenni. A hűséges emberben
megbízhatunk.
Ha a bizalom megsemmisül, árulást élhetünk át.
Ez a sérülés két- és négyéves kor között ébred fel, abban a korban, mikor kialakul a szexuális
energia, és ez az Ödipuszkomplexushoz vezet. Ezt a sérülést az ellenkező nemű szülővel éljük
át. Az árulás sérülését rendezni akaró lélek olyan szülőt vonz magához, akivel sok szeretet,
nagy kölcsönös vonzalom, tehát erős Ödipusz-komplexus lesz a kapcsolatukban.
Következzen egy kis magyarázat azoknak, akik többet akarnak tudni az Ödipusz-komplexus
elméletéről. Ezt az elméletet Sigmund Freud pszichoanalitikus alkotta meg. Freud szerint
mindannyian átéljük ezt a komplexust, de különböző mértékben.
Minden gyerek szerelembe esik az ellenkező nemű szülővel vagy a szülő szerepét betöltő
személlyel. Ez főleg két- és hatéves kor között történik, mert ebben a korban fejlődik ki a
gyerek szexuális energiája. A gyerek ekkor kezd kapcsolatba lépni az életerejével, a szexuális
erejével, mely a teremtésre való képességét is jelenti.
99
Természetes, hogy a baba a születésétől kezdve összeolvadt az anyjával, és nagy szüksége van
a figyelmére és a gondoskodására.
Ám az anyának továbbra is foglalkoznia kell a hétköznapi ügyeivel, és gondoskodnia kell a
család többi tagjáról, mint ahogy azt a baba érkezése előtt tette. Ha az anya olyan mértékben
válaszol a baba minden szeszélyére, hogy szinte a rabszolgájává válik, a gyerek elkezdi azt
hinni, hogy az apa helyére léphet, és egyedül képes kielégíteni anyát. Ebben az esetben -
továbbra is Freud elméletét követve - a gyerek nem halad át a fejlődéséhez nélkülözhetetlen
ödipális szakaszon, és ez nagyon káros hatással lesz rá pszichológiailag és szexuálisan, mikor
felnő.
Az ödipális szakaszon való áthaladás azt jelenti, hogy minden gyereknek el kell ismernie,
hogy a megteremtéséhez nélkülözhetetlen volt egy apa. Akkor is, ha ez az apa nincs jelen, az
anyának éreztetnie kell a gyerekkel, hogy létezik, és ugyanolyan fontos, mint az anya. Ahogy
a gyerek elkezdi megérteni, hogy a fogantatásához két nem egyesülése kellett, elkezd
kialakulni az ellenkező nem iránti érdeklődése. Tudattalan vágyat alakít ki magában arra,
hogy gyereket nemzzen az ellenkező nemű szülővel. Ezalatt kifejlődik a teremtő ereje. Ez
magyarázza a papájukat elcsábítani próbáló kislányok és az anyjukkal hasonlóképp viselkedő
kisfiúk viselkedését. Mindent megtesznek, hogy megszerezzék az ellenkező nemű szülő
szeretetét. Emellett megpróbálják megvédeni ezt a szülőt - noha csalódniuk kell, és a vágyott
figyelmet nem kapják meg. Mikor a gyerekkel azonos nemű szülő megbántja az ellenkező
nemű szülőt, a gyerek ezt nagyon nehezen éli meg.
Egyesek olykor akár a vádolt szülő halálát is kívánják.
Sajnos az esetek többségében az Ödipusz-komplexust rosszul éljük meg, mert az anya
túlságosan birtoklóan viselkedik a fiával, az apa pedig a lányával. Minél értéktelenebbnek
kezelik, minél inkább figyelmen kívül hagyják az apát, annál nehezebb lesz megoldani ezt a
komplexust.
100
Megfigyeltem, hogy akik árulástól szenvednek, azoknak fiatalon nem sikerült megoldani az
Ödipusz-komplexusukat. Ez azt jelenti, hogy túlságosan kötődnek az ellenkező nemű
szülőhöz. Ez hatással van a későbbi intim és szexuális kapcsolataikra. Hajlani fognak arra,
hogy folyamatosan az ellenkező nemű szülőjükhöz hasonlítsák a partnerüket, vagy számos
elvárásuk legyen feléjük. Ezek az elvárások azzal függnek össze, amit nem kaptak meg az
ellenkező nemű szülőtől. A szexuális aktus alatt ezeknek az embereknek nehezebb teljesen
elengedniük magukat. Visszafogják magukat, mert félnek, hogy a másik becsapja őket.
A lélek, aki azért testesül meg, hogy az árulás sérülését elrendezze, olyan szülőket választ,
akik elcsábítják a gyereket, és akik inkább önmagukat helyezik a központba. Ilyen szülőkkel a
gyerek könnyen úgy érzi, hogy azoknak szüksége van rá, és azt akarja, hogy az ellenkező
nemű szülő jól érezze magát. Mindent megpróbál, hogy különleges legyen a szülő szemében.
Egy, az árulás sérülésében szenvedő férfi mesélte, hogy fiatalkorában az anyja és a két nővére
azzal dicsérték, hogy egyedül ő tudja úgy megtisztítani a cipőket, vagy leviaszolni a padlót,
hogy csillogjon. Ezért amikor ezt a két feladatot végezte, különlegesnek érezte magát. Nem
vette észre, hogy hagyta, hogy csábítással manipulálják. Ez arra példa, hogyan élhetjük át
tudattalanul az árulást fiatalkorunkban.
Valahányszor az ellenkező nemű szülő nem tart be egy ígéretet, vagy visszaél a gyereke
bizalmával, az úgy érzi, hogy elárulták.
Ezt az árulást főként a szeretet- vagy a szexuális kapcsolatban éli meg. Például egy vérfertőző
tapasztalatot majdnem minden esetben árulásként élnek meg.
101
A gyerek akkor is árulást tapasztal, mikor az azonos nemű szülő elárulva érzi magát a másik
szülő által. A gyerek úgy éli meg, mintha az személyesen vele történt volna meg. Egy kislány
azt is árulásnak érezheti, ha egy fiú csecsemő érkezését követően kevésbé figyel rá az apja.
Mikor a gyerek elkezdi úgy érezni, hogy elárulták, a többi sérüléshez hasonlóan önvédelem
céljából maszkot teremt magának.
Ez a maszk a kontrolláló maszkja. Ezt a kontrollt nem ugyanaz indokolja, mint a mazochista
esetében. Az utóbbi azért kontrollál, hogy ne szégyellje magát, vagy ne hozzon szégyent
valaki másra, míg a kontrolláló azért tartja a dolgokat a kezében, hogy megtartsa az
elköteleződéseit, hű és felelős ember legyen, vagy hogy biztosítsa, hogy mások megtartják az
elköteleződéseiket.
A kontrolláló olyan testet alakít ki, mely erőt, hatalmat sugároz, mely mintha azt mondaná:
"Felelős vagyok, bízhattok bennem."
A kontrolláló férfit a széles, a csípőjénél is szélesebb vállairól ismerhetjük fel. Egyes
esetekben nincs nagy különbség a vállak és a csípő szélessége között, de - amint azt egy
korábbi fejezetben
mondtam - a megérzéseidre kell hagyatkoznod. Ha valakinek a felsőteste első látásra nagyon
sok erőt sugároz, ez annak a jele, hogy az illető árulástól szenved. Ha olyan férfit látsz, akinek
szép szélesek a vállai, a bicepsze nagy, mellkasa kidomborul, és feszes pólót hord, hogy
jobban látsszanak az izmai, akkor tudhatod, hogy annak a férfinak mélyebb árulásból eredő
sérülése van.
A kontrolláló nőnél ez az erő inkább a csípő, a fenék, a has és a combok szintjére
összpontosul. A narancsbőr a nőknél szintén része ennek a sérülésnek. A teste alsó része
általában szélesebb, mint a vállak. Ha valakinek a teste körte alakú, akkor minél
hangsúlyosabb a körte alak, annál mélyebb az árulásból eredő sérülés.
Egyes esetekben ugyanakkor ennek az ellenkezőjét is megfigyelhetjük.
102
A férfinak is lehet a vállainál szélesebb csípője és combja, és a nőnek is lehet férfi teste,
vagyis széles vállai és keskenyebb csípője meg combjai. Számos eset megvizsgálása és
ellenőrzése után arra a következtetésre jutottam, hogy az árulás sérülését ők az azonos nemű
szülővel élték meg, nem az ellenkező neművel. Az Ödipusz-komplexusukat nem a rendes
módon, vagyis nem az ellenkező nemű szülővel élték meg. Ezek az emberek nagyon kötődtek
az azonos nemű szülőhöz, és túlságosan figyelmen kívül hagyták a másik szülőt. Azonban el
kell ismernem, hogy ezek az esetek igen ritkák. Gyakoribb, hogy egy ilyen test töredezettsége
az elutasítás sérülését jelzi. Ezért ez a fejezet olyan emberekről szól, akik az árulás sérülését
az ellenkező nemű szülővel élik át.
Összességében véve a kontrolláló maszkját viselő emberek sok helyet foglalnak a térben, és
nagyon "testesek" Gyakran sugárzik belőlük az az üzenet: "Nézzetek rám!" Sok esetben több
kiló túlsúly van rajtuk, de nem mondhatók kövérnek. Inkább erős személyiségnek nevezzük
őket. Hátulról nézve nem tűnnek kövérnek.
Azonban szemből nézve a férfiaknak és a nőknek is lehet kidudorodó hasa. Úgy mutatják ki
az erejüket, hogy a hasuk azt mondja: "Képes vagyok." A keleti országok ezt a hara erőnek
nevezik.
A hízás minden esetben a szellemi síkkal függ össze. Azokkal történik meg, akik azt hiszik,
hogy nem foglalnak elég helyet az életben. Ezért a súlyfölösleg nem jelenti automatikusan azt,
hogy az illető az előző fejezetben ismertetett, a megalázásból eredő sérülésben szenved. A
mazochista számára a súlya még egy mód arra, hogy megalázva érezze magát. A többi
sérülésnél a hízás inkább ahhoz a hiedelemhez kötődik, hogy az illetőnek több teret kell
foglalnia. Láthatjuk, hogy a menekülő és a függő, akik nagyon vékonyak, sőt soványak, nem
akarnak teret foglalni.
103
Ez segít a menekülőnek abban, hogy láthatatlan maradjon, és a függőnek abban, hogy
gyengébbnek tűnjön, és ezért segítsenek rajta.
A kontrollálok tekintete erős és csábító. Ha ránéznek valakire, képesek vele azt éreztetni,
hogy különleges és fontos. Mindent gyorsan észrevesznek. A tekintetük erejének segítségével
egy pillantással átlátnak mindent, ami körülöttük történik.
A kontrolláló sokat használja a szemét arra, hogy amikor védekező szerepben van, távol tartsa
vagy fixírozással, kutató tekintettel megfélemlítse a másikat. így védekezik, hogy ne mutassa
a gyengeségét, a sebezhetőségét vagy a tehetetlenségét.
Ne feledd, hogy ha valakire a fent említett jellemzők közül csak egy illik, akkor a sérülése
kevésbé mély. Az erőt vagy hatalmat sugárzó testrész révén felismerhetjük, hogy az illető az
élete mely területén fél az árulástól és viseli a kontrolláló maszkját. Például egy nő vagy férfi
nagyon erős csípője és védőréteghez hasonlítható nagy hasa az ellenkező nem iránti düh jele,
elsősorban szexuális szinten. Valószínűleg az illető fiatalabb korában úgy érezte, hogy
szexuálisan zaklatják, vagy szexuális abúzus áldozata volt. Ez az oka annak, hogy ilyenfajta
szexuális védelmet épített maga köré.
Ha a kontrolláló testi leírásában magadra ismersz, de te inkább befelé forduló személyiség
vagy, akkor lehet, hogy számodra nehezebb lesz az alábbi viselkedésmódokat felismerni
magadban.
Ez azért van, mert az általad gyakorolt kontroll sokkal fondorlatosabb.
Ha így van, a téged ismerők az alábbiakat elolvasva meg fogják tudni mondani neked, hogy a
kontrolláló maszkját viseled- e. Extrovertáltabb személyiségek esetében a kontroll sokkal
láthatóbb és könnyebben azonosítható.
A viselkedés és belső hozzáállás szintjén minden, az árulás sérülésében szenvedő ember közös
jellemzője az erő. Fontos számára az ereje, főleg a tettereje kimutatása.
104
Nagyon magasak az elvárásai önmagával szemben, és meg akarja mutatni másoknak, mire
képes. Minden gyengeségből, tehát a tetterő hiányából fakadó viselkedést árulásként él meg.
Nagyon haragszik magára, ha felad egy tervet, ha nincs elég ereje végigcsinálni valamit.
Nagyon nehezen képes elfogadni mások gyengeségét.
Mivel nehezükre esik az árulás bármilyen formáját elfogadni önmaguktól vagy másoktól,
mindent megtesznek, hogy felelős, erős, különleges és fontos emberek legyenek. A kontrolláló
így kielégíti az egóját, aki nem akarja látni, hetente hányszor árulja el önmagát vagy valaki
mást. Ennek többnyire nincs tudatában, mert az árulás annyira elfogadhatatlan számára, hogy
nem akarja beismerni, hogy ezt ő is megteszi. Ha tud arról, hogy elárult valakit - például nem
tartja be egy ígéretét akkor mindenféle kifogást hoz fel, és akár hazudhat is, csak hogy
kikerüljön ebből a helyzetből. Például ha megfeledkezik valamiről, azt állítja, hogy valójában
gondolt rá.
Ne feledd, hogy mindegyik sérülésünk azért létezik, hogy emlékeztessen minket: ha mások
szenvedést okoznak nekünk, akkor ennek az az oka, hogy mi is így teszünk másokkal vagy
önmagunkkal.
Ezt az egó nem tudja sem megérteni, sem elfogadni.
Ha magadra ismersz a kontrolláló maszkjában, és ezeket a sorokat olvasva egyfajta ellenállást
érzel, akkor nem a szíved, hanem az egód szegül szembe.
Az öt sérülés közül a kontrollálónak van a legtöbb elvárása mások felé, mert szeret mindent
eltervezni, és így a kezében tartani.
Az egyik korábbi fejezetben említettem, hogy a függőnek is nagyon sok elvárása van mások
irányában, de ezek az elvárások azzal a szükséglettel függenek össze, hogy segítsenek neki, és
támogassák az elhagyásból eredő sérülés miatt. így fontosnak érzi magát.
105
A kontrolláló elvárásainak a célja, hogy ellenőrizze, hogy a többiek azt teszik-e, amit tenniük
kell, vagy hogy bízhat-e bennük.
Ezenfelül nagyon ügyesen találja ki mások elvárásait. Gyakran megtörténik vele, hogy mások
elvárásai szerint mond vagy válaszol valamit, miközben valójában nincs is szándékában azt
tenni, amit mond.
A kontrolláló erős személyiség. Erélyesen kiáll amellett, amiben hisz, és elvárja, hogy mások
is csatlakozzanak hozzá. Gyorsan véleményt alkot egy másik emberről vagy egy helyzetről, és
biztos az igazában. Kategorikusan kijelenti, mit gondol, és mindenáron meg akarja győzni a
többieket. Gyakran használja azt a kifejezést, hogy "Érted?", hogy biztos lehessen benne,
hogy megértették.
Azt hiszi, ha valaki megérti, akkor egyet is ért vele. Ez sajnos nincs így. Több kontrolláló
személyiségnél megvizsgáltam, hogy tudatában vannak-e annak, mennyire erősen próbálnak
meggyőzni, mikor elmondják a véleményüket: azt válaszolták, hogy ezt ők nem vették észre.
Van egy vonás, mely minden maszkban közös: mikor viseljük, ennek nem vagyunk tudatában.
A környezetünk viszont sokkal könnyebben látja a maszkunkat.
A kontrolláló személyiség úgy intézi, hogy ne kelljen olyan helyzetekkel szembesülnie,
melyekben nem ő irányítja az eseményeket.
Mikor olyan emberekkel találkozik, akiket gyorsnak és erősnek tart, visszahúzódik, mert fél,
hogy nem fog tudni szembenézni velük.
A kontrolláló gyorsan cselekszik. Gyorsan megérti vagy meg akarja érteni a helyzetet, és
nehezen viseli, ha valaki túl hosszú ideig magyaráz vagy mesél valamit. Gyakran félbeszakítja
azt, akivel beszél, és már azelőtt válaszol, hogy a másik befejezné a mondandóját. Ha viszont
valaki más merészel így viselkedni vele, erélyesen így szól: "Hagyd, hogy végigmondjam,
még nem fejeztem be!"
106
Tehetséges, és gyorsan elvégzi a dolgát. Ezért kevés a türelme a lassabb emberekkel. Nagy
erőfeszítésébe kerül, hogy kiengedje a kezéből az irányítást velük szemben. Ilyen alkalmakkor
gyakran próbál is irányítani másokat. Például ha autóvezetés közben egy másik, lassan haladó
autós mögé kerül, könnyen elveszti a türelmét, és dühös lesz. A kontrolláló szülő megköveteli
a gyerekeitől, hogy gyorsak legyenek, és gyorsan tanuljanak. Ugyanígy tesz önmagával
szemben is. Ha valami nem halad olyan gyorsan, ahogy szeretné, és különösen ha valami
váratlan esemény megzavarja, dühöt érez. Nagyon szeret elsőként végezni, főleg versenyeken.
Az, hogy az elsők között legyen, fontosabb még annál is, hogy jól csinálja, amit csinál.
Olykor akár a játék szabályait is újraírja, hogy minden neki kedvezzen.
Ha nem az elvárásainak megfelelően történnek a dolgok, könnyen agresszívvé válhat, noha
nem tartja magát agresszív személyiségnek.
Inkább úgy tekint önmagára, mint aki kiáll magáért, erős, és nem hagyja, hogy átgázoljanak
rajta. Az öt személyiség közül a kontrollá lónak vannak a legnagyobb kedélyhullámzásai.
Az egyik pillanatban még szeretettel és figyelemmel teli, a következőben pedig dühös valami
apróság miatt. A környezete nem tudja, hányadán áll vele. A többiek az ilyen viselkedést
nagyon gyakran árulásként élik meg.
A kontrollálónak tehát a türelmen és a tolerancián kell dolgoznia, különösen ha olyan
helyzetben találja magát, melyben nem tud a maga módján és a saját elvárásainak
megfelelően dolgozni vagy csinálni valamit. Például amikor beteg, mindent megtesz, hogy a
lehető leggyorsabban meggyógyuljon, és újra a munkájával foglalkozhasson. Ha lebetegednek
a szerettei vagy azok, akik elkötelezték magukat az irányában, elveszti a türelmét.
107
A kontrolláló megpróbál mindent előre eltervezni. Szellemileg nagyon aktív. Minél mélyebb a
sérülés, annál erősebben akar mindent a kezében tartani, hogy elkerülje az árulásból fakadó
szenvedést, és annál inkább el akarja tervezni a jövőt. A legnagyobb hátulütője ennek a
hozzáállásnak, hogy azt akarja, hogy minden a tervei szerint történjen, és tele van a jövőre
irányuló elvárásokkal. Ezért képtelen megélni a jelen pillanatot. Amikor például dolgozik, a
következő nyaralását tervezi, mikor pedig nyaral, a munkába való visszatérését szervezi, vagy
amiatt aggódik, hogy mi történik otthon a távollétében. Gyakran fontosabb számára, hogy
lássa, mi fog történni, és hogy minden úgy fog-e történni, ahogy eltervezte, mint az, hogy
élvezze a jelen pillanatot.
A kontrolláló szeret korábban érkezni, hogy biztosan a kezében tudja tartani a dolgokat. Nem
szeret késni, és nem tűri a gyakran késő embereket - holott az egy új lehetőség a
kontrollálásra, mert megpróbálhatja megváltoztatni őket. Türelmetlenné válik, ha késve végez
el egy feladatot, vagy ha valaki más késik egy munkával, amit ígért neki. Ez a probléma
különösen az ellenkező nemű emberekkel kapcsolatban merül fel, mert velük gyorsabban
ideges lesz, mint a többiekkel. Mivel sokat követel, gyakran megesik, hogy nem ad elegendő
időt magának vagy másoknak egy munka elvégzésére.
Nehezen képes egy feladatot másra hagyni és megbízni a másikban.
Folyamatosan ellenőrizni fogja őt, hogy a munkát az elvárásai szerint végzi-e. Azt is nehezen
viseli, ha olyan embernek kell megmutatnia, hogyan kell csinálni valamit, aki lassan tanul.
Nincs veszíteni való ideje. Ha mégis kiad valakinek egy feladatot, akkor az vagy könnyű
feladat lesz, vagy olyan, hogy nem őt fogják hibáztatni, ha a feladatot nem jól végzik el.
108
Ezért kell a kontrollálónak gyorsnak lennie: majdnem mindent ő végez el, az ideje maradékát
pedig az őt segítők felügyelete foglalja el.
Olyan, mintha a feje minden oldalán füle és szeme lenne, hogy ellenőrizhesse, amit a többiek
tesznek, és biztos lehessen benne, hogy minden tennivalójukat jól végzik. Többet követel
másoktól, mint önmagától. Azonban könnyebben megbízik az azonos nemű emberekben, és
jobban kontrollálja az ellenkező neműeket.
Emlékeztetlek, hogy valahányszor a kontrolláló egy olyan ember társaságában van, aki hűtlen
az elköteleződéseihez, felébred benne az árulás sérülése.
A kontrolláló dolgosnak és felelősnek tartja magát, ezért nehezen viseli a lustaságot.
Véleménye szerint mindenkinek csak akkor van joga lustálkodni, ha minden feladatot
elvégzett, amiért felelős. Az agyára megy, ha azt látja, hogy valaki nem csinál semmit,
különösen ha az egy ellenkező nemű személy. Lustának tekinti, és nem képes megbízni
benne. Úgy intézi, hogy mindenki tudja, mit végzett el, hogyan tette, és mennyit: így a
többiek látni fogják, milyen felelős és megbízható. A kontrolláló utálja, ha nem bíznak meg
benne. Azt gondolja, hogy olyan felelős és tehetséges, hogy a többieknek rá kellene
hagyatkoznia. Eközben nem látja, hogy ő mennyire nehezen képes megbízni másokban.
A kontrolláló vonakodik bárki másra rábízni magát és felfedni a titkait, mert fél, hogy egy nap
ellene fogják fordítani őket. Nagyon kell bíznia valakiben ahhoz, hogy azzal tényleg
megosszon valamit. Ő lesz azonban az első, aki továbbadja másoknak a rábízott titkot, de
természetesen erre nagyon jó oka van.
Szereti hozzátenni a magáét ahhoz, amit mások mondanak vagy tesznek. Ha például egy anya
megszidja a gyerekét, a kontrolláló apa mellettük elhaladva hozzáteszi: "Megértetted, amit
anya mondott?"
109
A helyzet őt nem is érinti, de mégis beleavatkozik. Ha ez egy kislánnyal történik, akkor ő ezt
nagy eséllyel árulásként éli meg, különösen ha ő a papa kislánya, és az mégsem védi meg,
mikor anya megbünteti. A kontrolláló általában szereti, ha ő mondja ki az utolsó szót, ezért
mindenhez könnyen talál valami hozzá tennivalót... vagy majdnem mindenhez.
Nagyon sokat foglalkozik mások dolgával. Mivel gyorsan észrevesz mindent maga körül, és
erősebbnek tartja magát másoknál, gyakran felelősséget vállal mindenért. Azt hiszi, hogy
segítenie kell nekik az életük megszervezésében. Nem veszi észre, hogy azért tesz így, hogy
az ő kezében legyen a kontroll. Azzal, hogy gondoskodik másokról, kontrollálhatja, mit,
hogyan és mikor tesznek vele. Mikor a kontrolláló mások problémáival foglalkozik, úgy érzi,
hogy azok gyengébbek nála. Ez rejtett módja annak, hogy megmutassa az erejét. Amíg valaki
nem hisz valójában a saját erejében, mindent megtesz, hogy megpróbálja azt kimutatni a
többiek felé. A gyengébbekről való gondoskodás gyakran alkalmazott módszer erre.
A kontrolláló nagyon érzékeny, de ez az érzékenység nem látszik, mert túlságosan el van
foglalva azzal, hogy erőt mutasson.
Az előző fejezetekben láthattuk, hogy a függő azért gondoskodik másokról, hogy támogatást
kapjon tőlük, a mazochista pedig azért, hogy jó ember legyen, és ne hozzon szégyent senkire.
Ami a kontrollálót illeti, ő azért foglalkozik mások dolgával, hogy ne árulják el, vagy hogy
biztosan megfeleljenek az elvárásainak.
Ha úgy látod, hogy az a fajta ember vagy, aki felelősnek érzi magát azért, hogy mindenkinek,
akit szeret, megoldja az életét, akkor azt tanácsolom, alaposan vizsgáld meg, milyen
indíttatásból teszed ezt.
A kontrolláló egója könnyen felülkerekedik, ha valaki kijavítja, amit tesz. Nem szereti, ha
felügyeli valaki, különösen ha az egy másik kontrolláló.
110
Nagyon nehéz neki a tekintélyes emberekkel, mert azt hiszi, hogy kontrollálni akarják.
Igazolást talál a viselkedésére, és mindig talál jó okot arra, hogy a maga módján tegye a
dolgát. Elég nehezen ismeri be, ha fél, és nem akar beszélni a gyengeségeiről. A kontrolláló
nagyon fiatalon elkezdi mondani:
"Hagyjál, egyedül is meg tudom csinálni." A maga módján akarja csinálni a dolgokat, de
szereti, ha a többiek elismerik, megdicsérik, legfőképpen pedig ha észreveszik, amit csinál.
Nem akarja kimutatni a sebezhetőségét, mert fél, hogy valaki majd kihasználja azt, és
kontrollálni fogja őt. Szereti a lehető leggyakrabban bátornak, elszántnak és erősnek mutatni
magát.
Általában csak a saját feje után megy. Azt mondja a többieknek, amit hallani akarnak, de ezt
nem veszi tekintetbe, és végül a maga módján cselekszik. Következzen erre egy példa: egy
nap a férjem és én alkalmaztunk egy kontrolláló típusú embert, hogy felújítási munkákat
végezzen az otthonunkban. Mikor elmagyaráztam neki, hogy mit akarok, és hogy mivel
kezdjen, láttam, hogy nem ért egyet azzal, és nem tetszik neki, hogy megmondom, mit tegyen,
hiszen ő a felújítás szakértője, nem én. Ezért megpróbált meggyőzni arról, ahogyan ő látta a
dolgokat, és nem vette figyelembe a mi prioritásainkat. Azt mondtam neki, hogy értem a
véleményét, de férjem és az én szükségleteinek más jobban megfelel, ezért máshogy
szeretnénk. "Remek!" - felelte erre.
Ám két nappal később felfedeztem, hogy a maga feje után ment, és azt csinálta, amit ő akart.
Mikor hangot adtam az elégedetlenségemnek, amiért nem azt csinálta, amit kértem, már
készen állt a magyarázattal. Úgy intézte, hogy övé legyen az utolsó szó, mert már késő volt
mindent újrakezdeni.
Korábban említettem, hogy a kontrolláló nem szereti a tekintélyes embereket, de nem veszi
észre, milyen gyakran ad parancsokat és dönt mások helyett.
111
Sokat mulatok, mikor vezető vagy felügyelő beosztású kontrollálókat figyelek meg nyilvános
helyeken, például étteremben, kórházban, üzletben stb. Mindenről tudni akar, ami történik,
mindenről megmondja a véleményét, akkor is, ha nem kérdezik, és mintha képtelen volna
nem hozzászólni ahhoz, amit mások mondanak vagy tesznek.
Egy nap egy étteremben egy kontrolláló pincért figyeltem, aki egy másik, a menekülő típus
jellemzőivel rendelkező pincért szidott.
A kontrolláló folyamatosan mondta a menekülőnek, mit kell felszolgálnia, és mit kell tennie.
A menekülő az égre emelte tekintetét elkeseredésében. Épp miután megosztom a
megfigyeléseimet
a férjemmel, és elmondom neki, hogy ezek ketten könnyen hajba kaphatnak, a fiatal
menekülő, aki kiszolgált minket, odajön az asztalunkhoz, és mesélni kezdi, milyen nehéz neki
ez a helyzet, és úgy tervezi, hogy hamarosan otthagyja a munkahelyét.
A sérüléseket ismerve ez nem lepett meg, mert ha egy menekülő túlságosan elutasítva érzi
magát, inkább elmenekül, mint hogy szembenézzen a helyzettel. A legérdekesebb a
történetben, hogy a kontrolláló felszolgáló nem is volt a másik főnöke vagy felettese.
Ugyanolyan felszolgáló volt, mint a menekülő, és egyszerűen úgy döntött, hogy a másikat
magához hasonlóan jó pincérré teszi. A kontrolláló uralta a helyzetet, és jól végezte a
munkáját.
Nagyon büszkének látszott, és úgy tűnt, nincs tudatában kontrolláló hozzáállásának. Inkább
azzal volt elfoglalva, hogy megmutassa a főnökének, hogy jó dolgozó, és az minden
helyzetben megbízhat benne. Szerinte a másik felszolgálónak hálásnak kellett volna lennie a
segítségért, amit tőle kapott. Amit kontrollnak nevezünk, azt a kontrolláló segítségnek hívja.
Mivel a férjem és én gyakran eszünk étteremben az utazásaink során, nagyon hasznosnak
találom a sérülések különböző típusainak ismeretét, mert segít abban, hogy tudjam, hogyan
közelítsem meg a pincéreket.
112
Például tudom, ha egy kellemetlen megjegyzést teszek egy kontrolláló pincérnek, vagy
tudomására hozok egy általa elkövetett hibát, rögtön elkezdi kimenteni magát, és akár
hazudhat is, hogy a jó hírét megőrizze, és ne szégyenüljön meg. Ha kontrolláló módon
közelítem meg, nem kapom meg, amit akarok. Azt kell éreznie, hogy tőle jön a
kezdeményezés, és nem másvalaki erőlteti azt rá. Volt néhány olyan tapasztalatom, mikor a
pincér szándékosan megvárakoztatott, csak hogy megmutassa, hogy övé az utolsó szó.
Ha valaki megpróbálja meggyőzni a kontrollálót egy új ötletről, az gyakran kételkedik. A
legnehezebb számára az, ha meglepik, ha nincs ideje felkészülni. Ha nem áll készen, akkor
lehet,
hogy nem tudja kezében tartani a dolgokat, és ezért őt fogják kézben tartani.
Mivel a meglepetés nehéz érzelem számára, az első reakciója az, hogy visszahúzódik, és
éberen figyel. Minden eshetőségre fel kell készülnie, és szeret minden lehetőséget előre
végiggondolni, hogy készen álljon. Nem veszi észre, milyen gyakran gondolja meg magát és
lepi meg a szeretteit azzal, hogy utolsó pillanatban megváltoztatja a helyzetet. Ha ő dönt,
könnyen megengedi magának, hogy meggondolja magát.
Egy, az árulás sérülésében szenvedő asszony mesélte, hogy mikor fiatal volt, mindig
megpróbálta előre kitalálni az apja reakcióit, melyek nagyon megviselték. Mikor arra
számított, hogy az apja megüti, mert rossz fát tett a tűzre, akkor hozzá sem ért. Mikor azt
várta, hogy el fogják ismerni a jó jegyeiért, az apja megütötte, és ő nem is tudta, hogy miért
haragszik rá. Ez a példa jól mutatja, hogy az asszony árulásból eredő sérülése vonzotta hozzá
ezt a fajta viselkedést, és azt is, hogy az apja a saját árulásból eredő sérülése miatt viselkedett
így.
113
Mintha az apa kaján örömet lelt volna abban, hogy meglepi, hogy nem felel meg a lánya
elvárásainak, melyeket, úgy tűnik, előre ismert. Erre az a magyarázat, hogy az apa és a lánya
vagy az anya és a fia összeolvadnak, ha ebben a sérülésben szenvednek. Minden
kiszámíthatatlan viselkedés a szülő részéről az árulás érzését kelti a kontrolláló típusú
gyerekben.
Mivel nagyon bizalmatlan, könnyen képmutatónak tekinti a többieket. Azonban mivel
manipulál másokat, nagyon gyakran őt is képmutatónak tarthatják. Ha például a dolgok nem
úgy zajlanak, ahogy ő akarja, dühbe gurul, és az illető háta mögött beszél róla mindenkinek.
Nem látja, hogy ekkor ő is képmutató.
A kontrolláló utálja, ha hazudnak neki. Azt mondja: "Inkább üssenek meg, mint hogy
hazudjanak nekem." Ő gyakran hazudik, de számára ezek nem hazugságok. Könnyen talál jó
okot az igazság elferdítésére. A hazugságai általában finomabbak, és szerinte szükségesek
ahhoz, hogy elérje a céljait, vagy hogy igazolja magát. Említettem korábban például, hogy
könnyen kitalálja mások elvárásait, és gyakran azt mondja nekik, amit hallani akarnak. Sajnos
nem tudja mindig megtartani a szavát, mert úgy köteleződik el, hogy nem ellenőrzi, hogy
tartani is tudja-e magát ahhoz. Ezért mindenféle kifogást talál, akár azt is, hogy egyáltalán
nem emlékszik, hogy elköteleződött volna. Mások ezt hazugságnak látják, és árulásként élik
meg. A kontrolláló viszont ezt egyáltalán nem tekinti hazugságnak. Nevezheti például ezt a
fajta viselkedést úgy, hogy kinyilvánítja a korlátait. Paradox módon nagyon nehezen viseli, ha
nem hisznek neki. Ha valaki nem bízik benne, elárulva érzi magát. Ezt az árulással járó
fájdalmas érzést akarja elkerülni, és ezért tesz meg mindent, hogy megbízzanak benne.
114
A foglalkozásaimon sok nő panaszkodik, hogy a férjük hazugságaikkal manipulálják és
kontrollálják őket. Megvizsgáltam a helyzetet, és megállapítottam, hogy e férfiak többsége
kontrolláló.
Nem azt mondom, hogy minden kontrolláló személyiség hazudik, de az esetükben ennek
nagyobb a valószínűsége. Ha magadra ismersz ebben a sérülésben, azt tanácsolom, legyél
nagyon figyelmes, mert többnyire a hazug nem hiszi, hogy a hazugságai valóban azok, vagy
észre sem veszi, hogy hazudik. Akár meg is kérdezheted a téged jól ismerőket, hogy vajon
látnak-e időnként hazudni téged. A kontrolláló nem bírja elviselni azokat, akik csalnak. Ám
mikor ő csal, például kártyajáték közben, úgy tesz, mintha viccből tenné, vagy hogy
ellenőrizze, vajon észrevennék-e. Ha az adóbevallásában csal, azt mondja, hogy mindenki így
csinálja.
A kontrolláló nem szeret olyan helyzetbe kerülni, melyben valaki másról, például egy
kollégájáról kell beszámolnia. Tudja, hogy ha valaki így tenne vele, azt árulásként élné meg.
Ezért nem akarja ezt megtenni másokkal. Néhány évvel ezelőtt a Hallgass a Testedre Központ
irodájában egy új alkalmazott, akinek a feladata az ügyfelek telefonos tájékoztatása volt, rossz
információkat közölt. Ez már több hete így ment, mikor megtudtam egy másik alkalmazottól.
Ezért megkérdeztem a mellette dolgozót, vajon tudott-e arról, ami történik. Bevallotta, hogy
kezdettől fogva tudta, de az árulkodás nem része a feladatkörének. Képzelheted, hogy
haragudott a kontrolláló részem, melynek mindig is nagyon fontos volt a Hallgass a Testedre
jó híre.
A kontrollálónak valóban nagyon fontos a jó hírnév. Ha valaki olyat tesz vagy mond, ami
veszélyeztetheti azt, megbántódik, megharagszik, és súlyos árulásként éli meg az ügyet. Akár
hazudhat is, hogy jó híre legyen vagy megőrizze azt.
115
A legfontosabb számára, hogy megbízható, felelős és a dolgairól gondoskodó ember hírében
álljon. Ha önmagáról beszél, nem fed fel mindent.
Csak arról beszél, amitől jó híre kel.
Arra is nehezen képes, hogy kezességet vállaljon valakiért, aki hitelt veszt fel, mert félti a jó
hírét, ha a másik nem fizetne. Ha hosszas gondolkodás után úgy dönt, hogy vállalja a
kezességet, és az illető nem tartja magát az elköteleződéséhez, azt a kontrolláló súlyos
árulásként éli meg, és nagyon nehezen viseli. Nem szeret eladósodni, és amikor hitelt vesz fel,
a lehető leggyorsabban visszafizeti,
hogy jó hírét megőrizze.
Azt is észrevettem, hogy a kontrolláló szülők célja inkább a saját jó hírük megőrzése,
semmint a gyerekeik boldogsága. Megpróbálják meggyőzni őket, hogy értük teszik, de a
gyerekeket nem lehet átverni. Tudnak róla, ha a szülők inkább saját magukra gondolnak, és
nem rájuk. A kontrolláló szülő helyettük akar dönteni, holott aki valóban a gyerekei
boldogságát akarja, az tesz azért, hogy megtudja tőlük, hogy mi tenné boldoggá őket. A
kontrolláló személyiségek nem szeretnek olyan helyzetbe kerülni, melyben nem tudnak
válaszolni valamilyen kérdésre. Ez az oka annak, hogy általában véve érdeklődnek a tudás
iránt, és szeretnek sok témáról sokat megtanulni. Mikor kérdeznek tőlük valamit,
megpróbálnak válaszolni, vagy akár ki is találhatnak egy választ, mert nagyon nehezen
képesek, sőt akár képtelenek is lehetnek bevallani, hogy nem tudnak valamit. Ha a másik
rögtön észreveszi, hogy a kontrolláló nem tudja a választ, akkor úgy tűnhet számára, hogy
hazudnak neki. Ha valaki azt mondja: "Nem tudtam", a kontrolláló szinte mindig így válaszol:
"Én tudtam. Nem tudom, hol tanultam, de tudtam" vagy "Ezt itt és itt tanultam " Ez sajnos
nem mindig igaz. A kontrolláló gyakran használja a "tudtam" kifejezést.
116
Bántónak érzi, ha valaki anélkül avatkozik bele a dolgaiba, hogy ezt engedélyezte volna. Ha
például valaki elolvassa a levelét, nagyon mérges lehet. Ha valaki közbeszól, vagy helyette
válaszol, megbántódik, mert azt hiszi, hogy a másik nem bízik a képességeiben.
Nem veszi észre, hogy ő gyakran szakít félbe másokat és beszél helyettük. Egy függő (az
elhagyásból eredő sérülésben szenvedő) nővel házas kontrolláló férfi többnyire állandóan
mondja a feleségének, hogy és miért tegye ezt vagy azt. Sajnos az ilyen típusú nő ezt
csendben tűri.
Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy ahol a pár egyik tagja kontrolláló, a másik pedig függő, ott az
előbbi nagyon gyakran függ az utóbbi gyengeségétől vagy függőségétől. Erősnek hiszi magát,
mert irányítja a másikat, de valójában ez csak a függőség egy másik formája. Két kontrolláló
együttélése viszont inkább hatalmi harcon alapuló viszony.
A kontrolláló minden fenti példát árulásként él meg. Ha ez meglep, akkor túl korlátozott az
"árulás"-ról alkotott fogalmad.
Ami engem illet, több éven keresztül dolgoztam, míg erre a felismerésre jutottam. Jól láttam a
testemen, hogy az árulás sérülésével rendelkezem, de nem tudtam a sérüléssel összekapcsolni
azt, ami az életemben történik. Különösen az volt nehéz, hogy ezt összekössem az apámmal,
akivel szemben erős Ödipuszkomplexusom volt. Annyira imádtam, hogy nem láttam, miben
érezhettem úgy, hogy elárult, és még kevésbé tudtam azt beismerni, hogy haragudhattam rá.
Több év után végül be tudtam látni, hogy nem felelt meg annak az elvárásomnak, hogy felelős
ember legyen. Olyan családból jövök, ahol általában a nők hozták a döntéseket, és a férfiak
segítettek nekik. Ezt a viselkedést láttam a szüleimnél és a nagybátyáimnál és nagynénéimnél
is.
117
Ebből arra következtettem, hogy a nők vállalnak felelősséget mindenért, mert erősebbek,
többre képesek. így a férfiak gyengék voltak a szememben, mert nem irányítottak semmit.
Valójában az elképzelésem hamis volt, mert attól, hogy valaki nem hoz döntéseket, még nem
felelőtlen. A "felelősség" és az "elköteleződés" szavakról alkotott definícióimat is meg kellett
változtatnom.
Mikor rászántam az időt, hogy újra végiggondoljam, mi történt a gyerekkoromban, rájöttem,
hogy valóban az anyám hozta a legtöbb döntést, de az apám mindig betartotta az
elköteleződéseit vele szemben, és felvállalta a felelősségét. Mikor az anyám által hozott
döntések egyike nem bizonyult a legjobbnak, az apám ugyanannyira vállalta ennek a
következményeit, mint ő. Tehát felelős ember volt.
Hogy a felelősség fogalmát megérthessem, magamhoz vonzottam az első házastársam és a két
fiam. Felelőtlennek tekintettem és hosszú időn keresztül kontrollálni próbáltam őket. Aztán
rájöttem, hogy minden férfiról ez az általános véleményem. Ez a magyarázat arra, hogy az
ellenkező nemű személyekkel szemben mindig ugrásra készen álltam, mint minden
kontrolláló. Segítségképpen az árulásból fakadó sérülésem meggyógyításához magamhoz
vonzottam a második házastársamat, aki szintén az árulás sérülésében szenved. Neki
köszönhetően a mindennapok során követhetem, ahogy haladok, és ahogy ennek
köszönhetően enyhül a sérülés. Nagy különbséget látok aközött, ahogy vele és ahogy a
korábbi férjemmel viselkedtem.
A kontrolláló az elköteleződéstől is fél, és ez egy még ennél is nagyobb félelemből ered: hogy
kilép egy elköteleződésből. Azt hiszi, hogy az adott szó megszegése és az elköteleződésből
való kilépés az árulás szinonimája. Ezért azt hiszi, muszáj megtartania a szavát, és ha túl sok
irányba köteleződik el, rabnak érzi magát.
118
Hogy ne kelljen kilépnie az elköteleződéseiből, jobban szeret nem elköteleződni. Ismerek
valakit, aki mindig elvárja, hogy a többiek köteleződjenek el, hogy fel fogják hívni. Ezenfelül
a napot és az órát is tudni akarja, amikor hívni fogják. Ha valaki elfelejti felhívni, szól az
illetőnek, aki nem tartotta magát az elköteleződéséhez, és megmondja neki, m nehezen vagy
egyáltalán nem képes elköteleződni. Látom rajta, hogy mennyire sok energia szükséges
ahhoz, hogy mindent így kézben tartson. Ez a viselkedés csak arra jó, hogy tovább táplálja az
árulásból eredő sérülését.
Sok, az árulás sérülésében szenvedő ember érzi úgy, hogy az ellenkező nemű szülő nem
tartotta magát az elköteleződéseihez, és nem felelt meg az ő ideális szülőről alkotott
elvárásainak.
Erről egy úr jut eszembe, aki ma már több mint hatvanéves, és mikor fiatal volt, kettesben élt
az anyjával. Az anyja minden olyan férfival együtt járt, aki hajlandó volt sok pénzt költeni rá.
A fiú tizenöt éves korában az anyja elment egy ilyen férfival.
A fiát bentlakásos iskolába rakta, ami miatt ő elhagyást és főleg árulást élt meg. Felnőttként
úgy vonzotta magához a nőket, hogy pénzt költött rájuk, és nem kötelezte el valójában magát
egy kapcsolatban sem. Azt hitte, így megbosszulja, amit az anyja tett, de valójában ugyanazt a
sérülést kell rendeznie, mint a férfiaknak, akikről úgy találta, hogy a pénzükkel csábítják el az
anyját.
A foglalkozásaimon részt vevő nők gyakran mesélik, hogy amikor várandósak lettek egy
férfitól, aki félt elköteleződni, akkor az nagyon erősen ragaszkodott az abortuszhoz.
119
Az árulás sérülésével rendelkező nőknél egy ilyen eset újabb réteget tesz a sérülésükre.
Nagyon nehezen képesek elfogadni, hogy a másik nem hajlandó felelősséget vállalni a
megszületendő gyermekért.
Korábban említettem, hogy a kontrolláló nehezen bízik meg másban. Jobban megbízik viszont
akkor, ha nincs szexuális kapcsolat.
Nagyon jó csábító, de amíg a sérülés mély, jobban szereti, ha az ellenkező neműek barátok, és
nem szerelmesek. Több bizalmat érez a barátai iránt. Gyakran használja a csábítást mások
manipulálására, és ez általában jól sikerül neki, A csábítás a specialitása, és annak mindenféle
módját megtalálja. Mikor csábításról beszélek, azt nem feltétlenül a szexuális szinten értem -
a kontrolláló a csábítást az élet minden területén használhatja. A kontrolláló lesz például az
anyós kedvenc veje, mert elcsábítja a szép szavaival.
Ha azonban egy másik csábító is ott van, résen áll. Rögtön tudja, ha valaki megpróbálja
elcsábítani, és nem hagyja magát.
A kontrolláló legnagyobb félelme az elválasztás, minden formában.
Ez a fajta ember éli meg a legnehezebben a szakítást, mely az elválasztás egy formája. A
kontrolláló számára az komoly kudarc.
Ha a szakítást ő kezdeményezi, akkor fél, hogy elárulja a másikat, és hogy az árulással fogja
vádolni. Ha a másik embertől ered, akkor őt fogja árulással vádolni. Ráadásul a szakítás arra
emlékezteti, hogy nem volt a kezében a kontroll a kapcsolat felett.
Ügy tűnik azonban, hogy a kontrollálók élnek át a leggyakrabban válást, szakítást. Azért is
félnek elköteleződni, mert félnek a szakítástól. Emiatt a félelem miatt olyan szerelmi
kapcsolatokat vonzanak magukhoz, melyekben a partnernek nem áll módjában elköteleződni.
Ez jó módszer arra, hogy ne lássák, hogy ők maguk azok, akik nem akarnak elköteleződni.
Mikor két kontrolláló él együtt, és a kapcsolat nem működik jól, állandóan halogatják, hogy
bevallják maguknak: jobb nekik, ha szakítanak.
120
Mikor újra párkapcsolatot létesítenek, vagy az egyik, vagy a másik végletbe esnek. Vagy úgy
érzik, mintha összeolvadtak volna, mintha egymás részei lennének, vagy úgy, mintha el
lennének választva egymástól - ez különösen akkor van így, ha a partnerük nem értékeli őket
úgy, ahogy szeretnék.
A kontrolláló számára elválasztva lenni egyet jelent azzal, hogy elszakítva vagy elkülönítve
lenni. Gyakran használja az "elválaszt" szót. Azt mondja például: "Úgy érzem, a testem el van
választva tőlem." Egy asszony mesélte nekem egyszer, hogy amint valamiben nem értenek
egyet a férjével, kettévágva érzi magát, reményvesztett, és a szakítástól fél. Egy ilyen
helyzetben teljesen elveszti az önbizalmát. Ez az asszony az elhagyás sérülésében is szenved,
ezért kétszer akkora az elválástól való félelme.
Megfigyeléseim szerint a kontrollálók többségénél az árulás sérülésének megjelenése előtt az
elhagyás sérülése alakul ki.
Akik kiskorukban úgy döntenek, hogy nem akarják látni vagy elfogadni a függő oldalukat
(azaz az elhagyásból fakadó sérülésüket), kifejlesztik magukban az erőt, mely az elhagyásból
eredő sérülésük eltakarásához szükséges. Ekkor kezdik el a kontrolláló maszkját kialakítani.
Ha jól megnézzük, láthatjuk a függő maszkját a (szomorú vagy lefele tartó) szemében, a
lekonyuló szájában, vagy más, lelógó vagy tartás nélküli testrészében vagy testrészeiben.
Könnyű elképzelni a kisgyereket, aki mikor úgy érzi, hogy elhagyták, vagy nem kap elég
figyelmet, úgy dönt, hogy mindent eszközt bevet az ellenkező nemű szülőt elcsábítására. A
célja, hogy magára vonja a figyelmét, és főleg hogy támaszt leljen általa.
A gyerek meggyőzi magát arról, hogy olyan kedves és imádnivaló, hogy a szülőnek muszáj
különleges figyelemben részesítenie és gondoskodnia róla.
121
Minél inkább próbálja a szülőt ezzel a hozzáállással kontrollálni, annál több elvárása lesz. Az
árulást akkor éli át, mikor nem történik semmi, nem teljesítik az elvárásait.
Ezért egyre kontrollálóbbá válik, erős páncélt növeszt, mert azt hiszi, hogy így nem fog többet
elhagyástól vagy árulástól szenvedni. A kontrolláló rész arra bátorítja a függőt, hogy
próbáljon függetlenné válni.
Egyeseknél az elhagyás sérülése erősebb az árulásénál, míg másoknál ennek az ellenkezője a
helyzet, és a kontrolláló maszkja érvényesül inkább. Jó példa az árulás és elhagyás sérülésével
rendelkező emberre az a férfi, aki az elhagyásról szóló fejezetben leírt módon szép izmokat
növeszt magának súlyzózással, de a teste az edzés abbahagyása után újra petyhüdtté válik.
Ha a kontrolláló maszkjának leírásában magadra ismersz, de a függőében nem, azt
tanácsolom, mégse zárd ki ezt a lehetőséget.
Maradj nyitott arra, hogy lehet, hogy elhagyásból eredő sérülésed is van. A testben
legerősebben jelen lévő sérülést használjuk a leggyakrabban a mindennapjaink során.
Sokéves megfigyelés alapján megállapítottam, hogy egy ember szenvedhet elhagyástól
anélkül, hogy feltétlenül árulástól is szenvedne - de aki árulástól szenved, az elhagyástól
szintúgy szenved.
Ezenfelül azt is észrevettem, hogy több olyan ember, akinek a teste fiatalon főleg az elhagyás
sérülését mutatta, idősebbé válva elkezdte az árulás sérülésének jellemzőit kialakítani. Ennek
az ellenkezője is ugyanígy megtörténhet. A test folyamatosan alakul: mindig azt jelzi, ami a
bensőnkben történik.
Lehet, hogy észrevetted, hogy több közös vonás is létezik az elhagyástól és az árulástól félő
emberekben. A fent leírt vonásokon felül mind a két típus szereti magára vonni a figyelmet. A
függő azért teszi, hogy figyelmet kapjon, és gondoskodjanak róla, a kontrolláló pedig azért,
hogy a kezében legyen a helyzet feletti uralom, hogy kimutassa erős jellemét, és hatást
keltsen.
122
A függő típust gyakran látjuk színészek és az énekesek között, de a komédiások, humoristák,
nevettetők között inkább kontrollálókat találunk. Mindkét típus szeret sztárt játszani, de
különböző okokból. A kontrolláló gyakran híres arról, hogy sok helyet foglal. Általában nem
szereti, ha a partnere több helyet foglal, mint ő.
Egy résztvevő mesélte, hogy míg ő és a férje közös vállalkozásban dolgoztak, minden
rendben ment közöttük. Ahogy úgy döntött, hogy saját vállalkozásba kezd, és sikeresebb lett a
férjénél - noha más területen a kapcsolat romlani kezdett. Versenyezni kezdtek. A férfi
elárulva érezte magát, a nő pedig azzal vádolta magát, hogy elhagyta a férjét.
A kontrolláló egy másik jellemzője, hogy igen nehezen képes választani, ha azt hiszi, hogy a
választással azt kockáztatja, hogy elveszít valamit. Ezért nehéz olykor a kontrollálónak
döntenie, és ezért vádolják azzal, hogy túl sokat gondolkodik. Mikor biztos magában, és
különösen mikor az ő kezében van a helyzet feletti kontroll, akkor nem esik nehezére a
döntés.
Az elválással kapcsolatos nehézségei a munkában is megnyilvánulnak.
Ha saját vállalkozása van, akkor például súlyosan eladósodik, mielőtt bevallaná, hogy nem
képes tovább folytatni.
Alkalmazottként a kontrolláló gyakran kerül vezető állásba.
Mindig nehéz számára otthagyni egy céget. Ennek a fordítottja is igaz. Ha egy megbízható
embere fel akar mondani, nehezen éli meg ezt a helyzetet, gyakran haragot és agressziót érez.
A kontrolláló általában született főnök. Szereti irányítani a többieket. Fél feladni a kontrollt,
mert azt hiszi, hogy úgy nem lenne többé főnök. Ennek épp az ellenkezője igaz. Ha a
kontrolláló nem kontrollál többet, és csak a vezetésre korlátozza magát, sokkal jobb főnök
válik belőle.
123
Van egy különbség a kontrollálás és a vezetés között. Aki kontrollál, az a félelem nyomása
alatt irányít, igazgat, kormányoz. Aki vezet, ugyanezt teszi, de félelem nélkül: anélkül ad
irányt, hogy feltétlenül azt akarná, hogy valamit az ő módján tegyenek. Főnökként továbbra is
tanulhatunk
a beosztottainktól.
Vezetői képességei miatt gyakran lesz cégvezető, de az elvárásai és a kontrollálása miatt
nagyon sok stresszt él meg. Amennyire nehéz a kontrolláló számára az elengedés, annyira
sürgős és szükséges, hogy elkezdje gyakorolni azt.
A kontrolláló másik nagy félelme a megtagadás. Ha megtagadják, az olyan számára, mintha
elárulták volna. Nem ismeri fel azonban, hogy hányszor tagad meg másokat azáltal, hogy
kizárja őket az életéből. Nem akar például második esélyt adni annak, akiben elvesztette a
bizalmát. Igen gyakran szóba sem akar állni vele többé. Mikor dühös, és főleg mikor valami
nem az elvárásai szerint történik, gyakran megesik vele, hogy a beszélgetés közben hátat
fordít valakinek, vagy lecsapja a telefont. Már említettem, hogy nehezen viseli a gyengeséget,
a hazugságot és a képmutatást.
Minden így viselkedő embert megtagad. Ez a megtagadás gyakran a szakítást követően
történik. Hányszor hallottam már kontrolláló személyiségeket így beszélni: "Semmit nem
akarok tudni ...-ról!" Nem látják, hogy ezzel a hozzáállással megtagadnak másokat.
Mivel a kontrolláló csábító, a szexuális élete gyakran csak a csábítást követően kielégítő. Ez
magyarázza, miért szeret annyira beleszeretni valakibe, miért szereti a kapcsolat szenvedélyes
szakaszát. Mikor elkezd benne kihunyni a szenvedély, módot talál arra, hogy a szakítás ötlete
a másiktól jöjjön. így nem vádolható árulással.
124
A kontrolláló nőnek gyakran tűnik úgy, hogy a férfi becsapja - ezért mindig résen áll. Szeret
szeretkezni, különösen ha ő a kezdeményező, ha ő határozta el, hogy hagyja elcsábítani
magát,
vagy ha ő szeretné elcsábítani a partnerét. A kontrolláló férfi is szereti, ha a kezdeményezés
tőle ered. Mikor a kontrolláló (férfi vagy nő) szeretkezésre vágyik, és a másik visszautasítja,
elárulva érzi magát. Nem képes megérteni, hogy a másik, noha szereti, nem akar a
szeretkezésben összeolvadni vele. A szexuális problémák főként abból erednek, hogy nagyon
erősen összeolvadt az ellenkező nemű szülővel, és megoldatlan maradt az
Ödipuszkomplexusa.
Annyira idealizálta az ellenkező nemű szülőt, hogy egyetlen társ sem tud az elvárásainak
megfelelni. Észrevettem, hogy a szexuális problémáik ellenére az árulástól szenvedők
szeretnének a leginkább szeretőt tartani. Nem látják, hogy ezzel a vággyal - gondolatban vagy
cselekedetben - az árulásból eredő sérülésüket táplálják.
Gyakran van tehát blokk szexuális szinten, mert, ahogy a fejezet elején említettem, a
kontrolláló nagy szexuális erőt alakított ki magában, de az évek során kifejlesztett félelmeivel
ennek az energiának jó részét megakaszthatja. Láthatjuk az energia blokkját a testi szinten, ha
a medence tájéka meg van dagadva. A kontrolláló akár teljes egészében is megtagadhatja a
szexuális életét, ha jó okot talál döntése igazolására.
Az eddigiek után magától értetődik, hogy az árulás sérülése meghatározza, hogyan
kommunikálunk. A kontrolláló félelmei, melyek megakadályozzák, hogy világosan
kommunikáljon és kérjen: félelem attól, hogy nem képes meggyőzni a másikat; hogy
hazudnak neki, vagy őt tekintik hazugnak; félelem a másik vagy az önnön haragjától; félelem
attól, hogy felfedje magát mások előtt, hogy kimutassa sebezhetőségét, vagy hogy
sebezhetőnek tűnjön; hogy manipulálják vagy elcsábítják; hogy muszáj lesz elköteleződnie.
125
Ha látod magadnál ezeket a félelmeket, akkor itt a lehetőség, hogy ráébredj: nem vagy
önmagad, és az árulásból eredő sérülésed irányít téged.
Ami a táplálkozást illeti, a kontrolláló hajlamos gyorsan enni, mert nincs veszíteni való ideje.
Mikor nagyon elmerül egy fontos munkában, könnyen megfeledkezik a táplálkozásról. Ki is
mondja, hogy az evés nem fontos számára. Ám mikor úgy dönt, hogy táplálkozik, akkor sokat
eszik, és élvezi. Akár el is veszítheti a kontrollt, és sokkal többet ehet, mint amennyire a
testének szüksége van. Az öt közül ez az a típus, aki gyakran fűszerezi és sózza ízlése szerint
az ételeit. Több kontrolláló már az étel megkóstolása előtt megsózza azt. így biztosan az övé
az utolsó szó a táplálkozásban, és hasonlóan egy beszélgetéshez, a végén hozzáteszi a magáét.
Következzen néhány olyan betegség, melyet gyakran figyelhetünk meg a kontrollálóknál:
. Az agorafóbia az összeolvadásra hajlamos részéből ered, hasonlóan a függőhöz. A
kontrolláló agorafóbiájában viszont nagyobb hangsúlyt kap a megőrüléstől való félelem, míg
a függő maszkját hordó ember inkább a haláltól fél. Fontos kiemelni, hogy az agorafóbiát az
orvosok gyakran görcskészségnek diagnosztizálják (az agorafóbia definícióját lásd az 57-60.
oldalon).
. A kontrolláló merevséggel kapcsolatos problémákat vonz magához.
Ilyenek például az ízületi és főképp a térdekkel kapcsolatos panaszok.
. Ez a típus hajlamos a leginkább olyan betegségekre, melyekben elveszti a kontrollját egyes
testrészek felett. Ilyen például a vérzés, az impotencia, a hasmenés stb.
. Ha olyan helyzetben találja magát, melyben teljesen tehetetlen, bénulás sújthatja.
126
. Gyakran vannak problémái az emésztőrendszer, különösen a máj és a gyomor területén.
. Másoknál gyakrabban vannak gyulladásai. A tested azt mondja: szeresd önmagad! című
könyvemben részletesen elmagyarázom, hogy ezeket a betegségeket különösen azok
tapasztalják, akik a sok elvárásuk miatt gyakran türelmetlenek, dühösek és frusztráltak.
. A kontrolláló gyakran herpeszes: ez akkor jelenik meg, mikor az illető tudatosan vagy
tudattalanul azzal vádolja az ellenkező nemet, hogy gusztustalan. Ez szintén arra mód, hogy
kezében tartsa a kontrollt, hogy ne kelljen megcsókolnia a másikat.
A fenti panaszok és betegségek a többi sérülésben szenvedő embernél is megnyilvánulhatnak,
de sokkal gyakoribbak az árulástól szenvedőknél.
Fontos, hogy felismerd: a veled ellenkező nemű szülőd, akivel ezt a sérülést megélted,
ugyanezt a sérülést élte és valószínűleg éli meg ma is a saját ellenkező nemű szülőjével. Nincs
akadálya
annak, hogy ezt megtudd tőle. Nagyon gyakran igen gazdag tapasztalatot nyerhetünk azáltal,
ha szüleinket megkérdezzük arról, hogy mit éltek át a szüleikkel fiatalkorukban. Ne feledd:
egy sérülés főként azért van jelen bennünk, mert képtelenek vagyunk megbocsátani
magunknak azért, amit magunkkal és másokkal teszünk. Nehezen tudunk megbocsátani, mert
általában észre sem vesszük, hogy haragszunk önmagunkra. Minél mélyebb az árulás
sérülése, annál inkább elárulod a többieket vagy magad: nem bízol magadban vagy nem tartod
magad az önmagadnak tett ígéreteidhez. Mindazzal, amit teszünk, de nem akarunk látni
magunkban, másokat vádolunk. Ezért vonzunk magunk köré olyan embereket, akik
megmutatják nekünk, amit másokkal vagy önmagunkkal teszünk.
127
Úgy is a tudatára ébredhetünk annak, hogy eláruljuk magunkat vagy valaki mást, hogy
szégyent érzünk. Szégyent olyankor érzünk, amikor el akarunk rejtőzni, vagy leplezni
akarunk egy viselkedést. Érthető, ha szégyenletesnek tartjuk, ha olyan a magatartásunk, mint
amit mások szemére hányunk. Mindenáron el akarjuk kerülni, hogy felfedezzék, hogy úgy
viselkedünk, mint ők.
Ne feledd, hogy a fejezetben leírt jellemzők és viselkedések csak akkor vannak jelen, ha az
illető úgy határoz, hogy a kontrolláló maszkját veszi fel, mert azt hiszi, hogy így elkerülheti
az árulást. Ezt a maszkot a sérülés mélységétől és a fájdalom erősségétől függően nagyon
ritkán vagy nagyon gyakran is hordhatják. A kontrollálóra jellemző viselkedések irányítója a
félelem, hogy újra át kell élnie az árulást sérülését. Minden sérülésnek megvannak a saját
belső viselkedései és attitűdjei. Az, ahogyan a sérülésből fakadóan gondolkodik, érez, beszél
és cselekszik, arra válasz, ami az életben történik. Ha valaki reaktív, vagyis a viselkedését
mindig csak a külső körülményekre és történésekre adott válasz határozza meg, akkor elveszti
a kapcsolatot a központjával, a szívével, és nem érezheti jól magát, nem lehet boldog.
Ezért olyan hasznos, ha észleled, hogy mely pillanatokban vagy önmagad, és melyekben vagy
reaktív. Ha így teszel ahelyett, hogy hagynád, hogy a félelmeid irányítsanak, képessé válhatsz
rá, hogy az életed ura legyél.
E fejezet célja, hogy segítsen neked felismerni az árulás sérülését.
Ha magadra ismersz ennek a sérülésnek a leírásában, az utolsó fejezet az összes információt
tartalmazza, amire szükséged lesz, hogy begyógyítsd ezt a sérülést, újra önmagad légy, és ne
hidd, hogy az élet árulással teli.
128
Ha nem ismersz magadra, azt tanácsolom, hogy ellenőrizd téged jól ismerő embereknél, hogy
egyetértenek-e veled. Mint említettem, lehetséges, hogy csak egy kis árulásból származó
sérülésed van. Ebben az esetben csak egyes jellemzők fognak illeni rád. Valószínűleg magadra
ismersz bizonyos viselkedésekben, de nem mindenben. Szinte lehetetlen, hogy valaki az
összes említett viselkedésben magára ismerjen. Emlékeztetlek: fontos, hogy elsősorban a testi
leírásra hagyatkozz, mert az anyagi test sosem hazudik, gondolatban viszont könnyen el
tudunk hitetni magunkkal valamit.
Ha a környezetedben néhány emberben felismered ezt a sérülést, nem kell megpróbálnod
megváltoztatni őket. Használd inkább a könyvből tanultakat arra, hogy több együttérzést
alakíts ki magadban irántuk, hogy jobban megértsd a reaktív viselkedésüket.
Ahelyett, hogy megpróbálnád a saját szavaiddal elmagyarázni a tartalmát, inkább olvassák el
ezt a könyvet ők maguk, ha van ilyen irányú érdeklődésük.
129
az Árulás sérülésének jellemzői

A sérülés megjelenése: Két- és négyéves kor között az ellenkező nemű szülővel.

Bizalomvesztés vagy teljesítetlen elvárások a szeretet- vagy szexuális kapcsolatban.
Manipuláció.

Maszk: kontrolláló

Test: erőt és hatalmat mutat; a férfiaknál a vállak szélesebbek a csípőnél, a nőnél a csípő
szélesebb és erősebb a vállaknál; kidudorodó mellkas, kidudorodó has

Szem: erős és csábító tekintet, mindent gyorsan látó szemek

Szókincs: "elválasztva", "értetted?", "képes vagyok", "hadd csináljam egyedül", "tudtam",

"bízz bennem", "nem bízom benne"

Személyiség: Nagyon felelősnek és erősnek hiszi magát. Különleges és fontos akar lenni.
Nem tartja magát az elköteleződéseihez és az ígéreteihez, vagy kényszeríti magát a
betartásukra. Könnyen hazudik. Manipulál. Csábító. Sok elvárása van. Változó a
kedélyállapota. Meg van győződve az igazáról, és megpróbálja meggyőzni a másikat.
Türelmetlen. Intoleráns. Gyorsan megért, és gyorsan cselekszik. Jól teljesít, hogy
észrevegyék. Komédiás. Nehezen fedi fel magát. Nem mutatja a sebezhetőségét. Szkeptikus.
Fél az elköteleződésből való kilépésből.

Legnagyobb félelem: az elválasztás; az elválás; a megtagadás

Táplálkozás: Jó az étvágya, gyorsan eszik. Sóz és fűszerez. Képes az önkontrollra, mikor

elfoglalt, de aztán elveszti a kontrollt.

Lehetséges betegségek: a kontrollal és a kontrollvesztéssel kapcsolatos betegségek,

agorafóbia, görcskészség, emésztőrendszer, gyulladások, herpesz
 merev
(igazságtalanság)

6. fejezet
AZ

IGAZSÁGTALANSÁG

Az "igazságtalanság" szóval olyan személyeket vagy dolgokat jellemzünk, melyek nem

igazságosak. Az igazságosság jelentése: minden ember jogainak és érdemeinek értékelése,
elismerése és tiszteletben tartása. Az igazságosság szinonimáiként a következő szavakat
találjuk: egyenesség, méltányosság, pártatlanság, becsületesség. Aki tehát az igazságtalanság
sérülésében szenved, úgy érzi, hogy nem tartják tiszteletben, vagy nem kapja meg, amit
megérdemel. Ügy is szenvedhetünk az igazságtalanságtól, ha többet kapunk, mint amennyit
megérdemeltnek tartunk. Az igazságtalanság sérülését tehát az is okozhatja, ha úgy gondoljuk,
másoknál több anyagi javat birtoklunk, és ellenkezőleg: az is, hogy nem kapunk eleget.
Ez a sérülés a gyerek egyéniségének kialakulásakor ébred fel, azaz hozzávetőleg négy- és
hatéves kor között. Ekkor ébred a gyerek tudatára annak, hogy ember, hogy teljes értékű,
másoktól megkülönböztethető létező.
A gyerek igazságtalannak találja, hogy nem élheti meg az egyéniségét, hogy nem fejezheti ki
magát, és nem lehet önmaga. Ezt a sérülést főleg az azonos nemű szülővel éli meg. Szenved a
szülő hidegségétől, vagyis attól, hogy a szülő képtelen érezni és kifejezni magát. Nem azt
mondom, hogy az igazságtalanságtól szenvedők szülei hidegek, csak azt, hogy a gyerek annak
látja őket.
133
Szenved a szigorúságától, a gyakori kritikáitól, a komolyságától, az intoleranciájától vagy a
konformizmusától. Az esetek többségében ez a szülő ugyanattól a sérüléstől szenved. Lehet,
hogy azt nem ugyanúgy vagy ugyanolyan körülmények között éli meg, de a sérülés jelen van,
és a gyerek érzi ezt.
Többször mesélték nekem merev személyiségek, hogy kamaszkorban jó volt a kapcsolat az
azonos nemű szülőjük és közöttük, és hogy még barátok is voltak. Azonban a kapcsolat
felszínes volt, és sem a szülő, sem a gyerek nem beszélt arról, amit érzett.
Az a lélek, aki az igazságtalanság sérülésének rendezésére tér vissza a Földre, olyan szülőket
választ magának, akik segítenek neki újra kapcsolatba lépni ezzel a sérüléssel. Az egyik szülő
- sőt, gyakran mindkettő - ugyanettől a sérüléstől szenvedhet.
A gyerek az igazságtalanságra adott válaszul elvágja magát attól, amit érez, mert azt hiszi,
hogy ezzel megóvja magát.
A maszk, melyet a gyerek önmaga védelmére létrehoz, a merevség maszkja. Az, hogy valaki
elvágja magát az érzéseitől, még nem jelenti azt, hogy nem érez semmit. Épp ellenkezőleg, a
merev emberek nagyon érzékenyek, de kifejlesztik magukban a képességet arra, hogy ne
érezzék ezt az érzékenységet, és ne mutassák ki másoknak. Elhitetik magukkal, hogy semmi
sem érinti meg őket. Ezért tűnnek ezek az emberek hidegnek és érzéketlennek.
A merevek hajlamosak az öt típus közül a leginkább arra, hogy összefonják a karjaikat. így
lezárják a napfonat tájékát, hogy ne érezzenek semmit. Egy másik mód az érzelmek
elnyomására, hogy feketébe öltöznek. A menekülő is szeret feketébe öltözni, de más okból:
azért, mert el akar tűnni. Azoknak, akik az elutasítás és az igazságtalanság sérülésétől
egyaránt szenvednek, általában kizárólag fekete vagy nagyon sötét ruháik vannak.
134
A merev mindenáron az igazságosságra és a helyesre törekszik.
Hogy mindig helyesen cselekedjen, perfekcionistává válik. Azt hiszi, hogy ha mindaz, amit
tesz vagy mond, tökéletes, akkor attól szükségképpen helyes is lesz. Nagyon nehezen képes
megérteni, hogy mikor a saját kritériumai szerint helyesen cselekszik, attól még ugyanakkor
igazságtalan is lehet.
Aki az igazságtalanságtól szenved, gyakran érez irigységet azok iránt, akiknek több jutott, és
akik szerinte ezt nem érdemlik meg.
Mikor neki jutott több, meg lehet győződve arról, hogy mások irigykednek őrá. A
féltékenység más, mint az irigység: az előbbit inkább a függő és a kontrolláló éli meg. A
függő azért féltékeny, mert fél, hogy elhagyják, a kontrolláló pedig azért, mert az árulástól fél.
A merev maszkot viselő testet arról lehet felismerni, hogy egyenes, merev, és a lehető
legtökéletesebb. A test arányos, a vállak egyenesek, és ugyanolyan szélesek, mint a csípő.
Lehet, hogy a merev hízik az élete folyamán, de a teste továbbra is arányos marad.
Hogy miért hízik, arra az előző fejezetben található a magyarázat.
A merev személyiség fél a leginkább a hízástól. Mindent megtesz a hízás ellen. Nem fogadja
el, hogy pocakot növesztett. Mikor áll, hajlamos behúzni a hasát. A merev nő jobban teszi, ha
elfogadja, hogy egy nő has nélkül természetellenes. A nő testén lennie kell kerek íveknek: ez
része a nőiességnek.
A férfiaknak és a nőknek is gyakran szép kerek fenekük van.
A nők dereka vékony. A merevek szeretik a derékban szűk ruhákat, vagy a derekat
összeszorító öveket. Az ilyen emberek azt hiszik, hogy ha megszorítják a derekukat - mely a
napfonat, azaz
az érzelmek központjának tájékán található akkor kevésbé fognak érezni.
Élénk, dinamikus személyiségek. A mozdulataik azonban merevek, hiányzik belőlük a
rugalmasság, zártságot mutatnak: egy merev ember nehezen képes például eltávolítani a
karjait a testétől.
135

Bőrük világos, tekintetük csillog és élénk. Állkapcsuk Összeszorított, nyakuk merev, és a

büszkeségtől egyenes - gyakran még a kidudorodó nyaki idegeket is látjuk.
Ha a fent leírt testi jellemzőik mindegyikében magadra ismersz, akkor az igazságtalanságból
eredő sérülésed igen mély.
Ha csak néhány vonás illik rád, akkor a sérülésed kisebb.
A merev ember már nagyon fiatalon észreveszi, hogy jobban értékelik azért, amit csinál, mint
azért, hogy létezik. Akkor is meg van erről győződve, ha nem így van. Ezért jó lesz a
teljesítőképessége, és hamar elkezd egyedül boldogulni. Mindent megtesz, hogy ne legyenek
problémái, és még amikor nagy gondban van, akkor is szívesebben mondja, hogy nincs
semmi baj, hogy elkerülje a szenvedést, mely a nehézségeihez kapcsolódik.
Nagyon gyakran túlságosan optimista. Azt hiszi, ha gyakran mondja, hogy "Semmi gond!",
attól a nehéz helyzetek gyorsabban megoldódnak. Mindent megtesz, hogy egyedül oldja meg
őket. Csak legvégső esetben kér segítséget.
Mikor csalódás vagy váratlan esemény éri, tovább mondogatja: "Semmi gond!" így önmaga
és mások elől is jól el tudja rejteni, amit érez, és rendíthetetlennek látszik.
A merev a kontrollálóhoz hasonlóan gyakran küzd időhiánnyal, ám más okból. A merevnek
azért nincs ideje, mert túlságosan akarja, hogy minden tökéletes legyen, míg a kontrolláló
azért van híján az időnek, mert túlságosan elfoglalja, hogy mások ügyeibe beleszóljon. A
merev sem szeret késni, de mégis gyakran késik, mert nagyon hosszú ideig készülődik.
Mikor a merev biztos az igazában egy tekintélyes vagy magát a témában tekintélynek tekintő
emberrel szemben, addig magyarázza az álláspontját, míg igazat nem adnak neki.
136
Fél a tekintélytői, mert fiatalon megtanulta, hogy annak mindig igaza van. Mikor kételkednek
az igazában, és nagyon sok kérdést tesznek fel neki egy helyzettel kapcsolatban, holott ő
tudja, hogy tisztességesen és helyesen cselekedett, akkor ezt igazságtalan meghurcoltatásnak
érzi.
Mivel mindig az igazságosságra törekszik, mindenképpen méltó akar lenni arra, amit kap. A
merev számára fontos az érdem, vagyis hogy a jó teljesítményt jutalom kövesse. Ha sokat
kap, és nem dolgozott túl sokat, akkor úgy érzi, hogy nem érdemli meg, és úgy intézi, hogy
elveszítse, amit kapott. Akik szélsőségesen merevek, úgy intézik, hogy semmit se kapjanak,
mert szerintük különlegesnek kellene lenniük ahhoz, hogy jutalmat érdemeljenek.
Mikor a merev magyaráz valamit, azt akarja, hogy minden részlet pontos legyen, de az általa
használt kifejezések közel sem mindig olyan pontosak, mert könnyen túloz. Rendszeresen
használja
a "mindig", a "sosem" és a "nagyon" szavakat. Például így szól egy merev asszony a férjéhez:
"Sosem vagy itt, mindig máshol vagy!" Nem veszi észre, hogy mikor így beszél, akkor
igazságtalan, mert nagyon ritka, hogy egy helyzet mindig megtörténik vagy sosem történik
meg. A merev számára minden gyakran nagyon jó, nagyon különleges stb. Ugyanakkor nem
szereti, ha mások használják ezeket a szavakat: ekkor azzal vádolja őket, hogy túloznak, és
nem fogalmaznak pontosan.
A merevre nagyobb eséllyel van hatással a vallás, mint a többi sérüléstől szenvedő emberre. A
jó és a rossz, a helyes és a helytelen nagyon fontosak számára. Ez irányítja az életét is. Ezt a
nyelvezetében is észrevehetjük. Mondatait gyakran kezdi úgy, hogy "jó" vagy "jól van", hogy
biztosítsa magát, hogy amit mondani fog, az jó és helyes. A mondatai végén pedig
megkérdezi, hogy "Igaz?", hogy ellenőrizze, hogy helyes-e, amit mondott.
137
Sok n-nel végződő határozót használ, mint például "rendesen", "pontosan", "biztosan",
"feltehetően" stb. Azt is gyakran mondja: "Nem világos."
Szereti a világos és pontos magyarázatokat.
Mikor a merev elérzékenyül, nem akarja kimutatni, de szárazzá váló hangjából
felismerhetjük. Lehet, hogy a nevetést használja érzékenységének és érzelmeinek elrejtésére.
Könnyen nevethet ok nélkül, vagy valami olyan dolgon, amit a többiek nem találnak
mulatságosnak.
Ha egy merevet megkérdeznek arról, hogy van, mindig így válaszol: "Remekül!" Nagyon
gyorsan felel, mert nem fordít időt arra, hogy érezzen. Ezután a beszélgetés alatt több olyan
eseményről is beszél, melyek nem annyira könnyűek számára. Ha azt mondják neki: "Azt
hittem, azt mondtad, hogy remekül vagy!" azt válaszolja, hogy ezek nem igazi problémák.
A merevek nagyon félnek attól, hogy hibáznak. A workshopjaimon csak a merevek kérdezik
tőlem: "Jól csináltam a feladatot?" Ahelyett, hogy arra figyelnének, amit éreznek, és amit a
feladat elvégzésével tanulhatnak magukról, az érdekli őket, hogy jól csinálták-e. Azt is
megfigyeltem, hogy mikor egy olyan viselkedésről vagy hozzáállásról beszélek, amit a merev
egy új hibának tart önmagában, vagyis nem tartja helyesnek, hogy így viselkedik, akkor még
mielőtt befejezném, közbevág, hogy megkérdezze: "Mit lehet akkor ezzel kezdeni?" Tippeket
akar, hogy a lehető leggyorsabban tökéletessé válhasson. És ha nem tökéletes, akkor
kontrollálnia kell magát, hogy nehogy látszódjon a hiba, melyet épp felfedezett. Megint csak
nem látja, hogy igazságtalan önmagával, mert túl sokat követel magától. Mindent azonnal
meg akar oldani. Nem adja meg az időt magának, hogy érezze a helyzetet, nem engedi meg
magának, hogy ember legyen, és legyenek még elrendezni való dolgai.
138
Észrevettem, hogy a merev maszkot hordó ember könnyen elpirul, mikor mesél valamit
nekem magáról, és úgy ítéli meg magát, hogy a viselkedése nem helyes. Ez történhet például,
ha megvallja, hogy nehezen képes megbocsátani valakinek, aki bántotta, vagy ha rosszat
mond valakiről, akit nem bír elviselni, és akinek a hozzáállását igazságtalannak tartja. Az
elpirulás azt jelzi, hogy az illető szégyelli magát, azt, amit tesz vagy nem tesz.
Ám nem tudja, hogy ezért pirul el, és olykor még azt sem veszi észre, hogy elpirul. Ami azt
illeti, a merev és a menekülő embereknek van a legtöbb bőrproblémája.
Ez a hibázástól való félelem az oka annak, hogy a merev személyiség gyakran kerül olyan
helyzetbe, melyben választania kell.
Minél jobban félünk valamitől, annál inkább magunkhoz vonzzuk a félelmünknek megfelelő
helyzetet. Például választania kell, mert vásárolni akar magának valamit, de kevés pénze van.
Kétségei vannak, hogy megengedheti-e magának. Döntenie kell tehát, hogy vásárol-e vagy
sem. Gyakran megesik, hogy egy merev választ valamit, ezzel örömet okoz magának - aztán
úgy érzi, hogy elmulasztott valamit. Például a férfi, aki úgy dönt, befizet egy szép nyaralásra.
Később arra gondol, hogy inkább arra kellett volna fordítania a pénzt, hogy felújítsa a házát. A
rossz döntéstől való félelmében a merev gyakran kételkedik önmagában azután, miután
választott. Folyamatosan azt kérdezgeti magától, hogy vajon a választásai a legjobbak, a
leghelyesebbek voltak-e.
Ha azt akarod, hogy valami, például egy torta, egy üveg bor, egy éttermi számla stb.
egyenlően legyen elosztva több ember között, biztos lehetsz benne, hogy ezt a feladatot a
merev tudja a legjobban elvégezni. Szeretem megfigyelni, hogy különböző csoportos éttermi
étkezéseknél mi történik, mikor megérkezik a számla. A kontrolláló kezébe veszi az irányítást,
és így szól: "Mit szóltok, ha egyenlően felosztjuk a számlát? így gyorsabb és egyszerűbb."
139

Olyan erővel és kontrollal fejezi ki magát, hogy a többiek udvariasan belemennek. Gyorsan
számol, elosztja az összeget a jelenlevők számával, és bejelenti, mennyit kell fizetni. Ekkor
reagálnak a merevek. Nem elégedettek. Akinek többet kell fizetnie, mint amennyit evett, az
igazságtalannak tartja ezt, és aki drágább fogásokat rendelt, azt tartja igazságtalannak, hogy a
többieknek kell fizetni, ő pedig jól jár. Egy ilyen helyzetben az esetek többségében elölről kell
kezdeni a számolást.
A merev emberek az életük legtöbb területén nagyon sokat követelnek önmaguktól. Nagyon
jól képesek kontrollálni magukat, feladatokat előírni maguknak. Az előző fejezetben láttuk,
hogy a kontrolláló szereti kontrollálni, ami körülötte történik. Ami a merevet illeti, ő annyira
törekszik a tökéletességre, hogy inkább önmagát kontrollálja. Sokat teljesít, és annyira sokat
követel magától, hogy mások is sokat követelnek tőle. Hányszor hallottam már merev nőket,
akik ezt mondják a körülöttük levőknek: "Ne higgyétek már, hogy robotnő vagyok, aki
mindenre képes!" Ezek a nők valójában önmagukhoz beszélnek. A többiek azért vannak ott,
hogy visszatükrözzék nekik, milyen sokat követelnek önmaguktól.
Egy résztvevő mesélte nekem egyszer, hogy az apja mindig ezt mondta neki: "Nincsenek
jogaid, csak kötelességeid." Ez a mondat gyerekkora óta beleivódott, és elismeri, hogy nagyon
nehezen
képes elengedni magát. Nem engedi meg magának, hogy megálljon, hogy szórakozzon, hogy
pihenjen. Azt hiszi, mindig muszáj tennie valamit. így teszi a kötelességét. Mivel a
mindennapokban mindig van valami tennivaló, a merev ritkán engedi meg magának, hogy
bűntudat nélkül lazítson. Mikor pihen vagy szórakozik, igazolást keres, például azt mondja,
hogy mindaz után, amit tett, megérdemli ezt. A merevnek ezenfelül különösen erős bűntudata
van, ha azalatt nem csinál semmit, míg más dolgozik.
140
Ezt igazságtalannak tartja.
Ezért a teste, különösen a lába és a karja, még a pihenés alatt is feszült. Külön erőfeszítést kell
tennie, hogy a lábát ellágyítsa, ellazítsa. Én csak néhány évvel ezelőtt vettem ezt észre. A
fodrásznál ülök, vagy olvasok, és egyszer csak feszültnek érzem a lábamat.
Tudatosan meg kell engednem a lábamnak, a vállamnak vagy a karomnak, hogy ellazuljon.
Azelőtt nem is voltam tudatában ennek a feszültségnek.
A merev nemcsak tiszteletben tartani, de ismerni is nehezen képes a határait. Mivel nem adja
meg magának a kellő időt, hogy érezze, hogy amit tesz, megfelel-e vagy sem szükségleteinek,
gyakran túl sokat tesz, és csak akkor áll le, mikor összeomlik.
Nehezen tud segítséget kérni. Szívesebben csinál mindent egyedül, hogy tökéletes legyen.
Ezért a merev a leginkább hajlamos a kiégésre vagy a szakmai kifáradásra.
Láthatod, hogy a legnagyobb igazságtalanságot a merev önmagával szemben követi el.
Könnyen vádolja magát: például ha vásárol valamit, amire megítélése szerint nincs igazán
szüksége, miközben a szerettei hiányt szenvednek valamiben. Ahhoz, hogy képes legyen
megengedni magának, igazolnia kell a vásárlást, mondván, hogy megérdemli. Máskülönben
igazságtalansággal vádolja magát.
Az igazságtalanság a másik sérülés, melyet nekem ebben az életben rendeznem kell. Többször
megtörtént velem, hogy mikor azt hittem, hogy nincs rá igazán szükségem, az első használat
után elvesztettem vagy eltörtem valami új dolgot. így tudtam meg, hogy bűntudatom van,
mert eközben a tudat szintjén azt hittem, hogy az elfogadás folyamatának a végére értem, és
nincs már bűntudatom.
141
Megtanultam, hogy attól, hogy a fejünkben beszélünk magunkhoz, és megpróbáljuk
meggyőzni magunkat, hogy megérdemlünk valamit, még nem végeztük el valóban annak
elfogadását.
Ekkor ugyanis még hiányzik a képességünk arra, hogy érezzük, hogy megérdemeljük.
Tudhatjuk a fejünkkel, hogy megérdemeljük, de ahhoz, hogy képesek legyünk megengedni
magunknak és helyesnek tartani a vásárlást, éreznünk kell azt. Többen hallották tőlem, hogy a
legszebb jutalom, melyet adhatok magamnak, hogy elmegyek vásárolni, és veszek valami
szépet, főként pedig valami olyat, amire nincs szükségem. Ma már tudom, hogy azért van
ilyen szükségletem, mert segít nekem abban, hogy ne higgyem többé, hogy mindent ki kell
érdemelnem.
Abban is segít, hogy bűntudat nélkül képes legyek megengedni magamnak azt, ami örömet
okoz nekem.
Gyakran észrevettem, hogy a merev típusú résztvevők a foglalkozásaimon szeretik úgy
intézni, hogy a környezetük tudja, hogy tanfolyamra jönnek ide, és nem nyaralni mennek,
hanem dolgozni önmagukon. Akik messziről jönnek, és hotelben kell szállást foglalniuk, úgy
szervezik, hogy az a lehető legolcsóbb legyen.
Egyesek még a szeretteik elől is elhallgatják, hogy hotelben fognak aludni, mert félnek, hogy
igazságtalannak fogják tartani őket. Mikor megpróbálja leplezni, amit tesz vagy vásárol, a
merev nemcsak bűntudatot, de szégyent is érez.
A merev szereti, ha a környezetében lévők tudnak arról, amit tett, és amit tenni fog. A
kontrolláló ugyanígy tesz, de nem ugyanabból az okból. Az utóbbi azt akarja megmutatni,
hogy felelős személy, míg a merev azért teszi, hogy megmutassa, hogy jutalmat érdemel. így
mikor luxustermékeket vesz magának, vagy nyaralni megy, nem érez bűntudatot. Azt is
reméli, hogy a többiek is úgy látják, hogy jogosan jutalmazza meg magát.
142
Amint láthatod, az érdem fogalma nagyon fontos a merevnek. Nem szereti, ha azt mondják
neki, hogy szerencsés, mert számára szerencsésnek lenni nem igazságos. Mindent, ami
történik vele, ki akar érdemelni. Ha valaki azt mondja neki, hogy szerencsés, így felel: "Ez
nem igazán szerencse, mert nagyon sokat dolgoztam, hogy ide eljussak." Ha úgy ítéli meg,
hogy valóban szerencsés volt, és nem érdemli meg, ami történik vele, nagyon rosszul érzi
magát, és úgy érzi, tartozik valakinek. Ügy intézi, hogy ne tartson meg mindent önmagának.
A merev személyiség - az igazságtalanság sérülésében nem szenvedők által nehezen érthető -
jellemzője, hogy gyakran igazságtalanabbnak tartja, ha jobb helyzetben van másoknál, annál,
mintha rosszabb helyzetben volna. Ebben az esetben egyes merevek tudattalanul úgy intézik,
hogy elveszítsék, amijük van, vagy hogy véget érjen, ami történik velük. Mások találnak
valami indokot a panaszkodásra, hogy elrejtsék a környezetük elől, hogy nekik több jutott.
Megint mások azt hiszik, hogy kötelesek viszonzásképpen adni. Ezt én is - aki szintén a
merev típusba tartozom - meg tudom erősíteni, mert egész kicsi korom óta mindig tehetséges
voltam, és sok területen könnyű volt a dolgom. Sokszor voltam a tanáraim kedvence. Ezért
elkezdtem sokat segíteni másoknak, hogy minden igazságos legyen - igazságtalannak
találtam, hogy nekem több jutott, mint nekik. Gyakran épp ez az oka, hogy a merev
személyiség szeret segíteni másoknak.
Nem meglepő hát, hogy nehéz neki, ha ajándékot kap: úgy érzi, adós marad. Ahelyett, hogy
kötelesnek érezné magát, hogy egy azonos értékű dolgot adjon a másiknak (hogy így
igazságos legyen), jobban szereti, ha nem kap semmit, és inkább visszautasítja az ajándékot.
Ha például valaki felajánlja neki, hogy meghívja étterembe, inkább nemet mond, semmint
hogy emlékeznie kelljen, hogy legközelebb rajta van a fizetés sora.
143
Ha elfogadja, akkor megígéri, hogy azt viszonozni fogja.
Természetes, hogy az igazságtalanságtól szenvedő ember fogja a leggyakrabban magához
vonzani az általa igazságtalannak tekintett helyzeteket. A helyzetet, amit ő igazságtalannak
tart, egy olyan ember, aki nem ettől a sérüléstől szenved, másként fogja értelmezni.
Következzen egy példa: egyszer beszéltem egy nővel, aki nagyon sokat szenvedett attól, hogy
a legidősebb gyerek volt: mindig igazságtalannak tartotta, hogy segítenie kell az anyjának,
gondját kell viselnie a többi gyereknek, és főleg hogy példaként kell elöl járnia. Más nők azt
mondták, hogy azt tartották igazságtalannak, hogy második vagy harmadik gyerekként
születtek, mert így ritkán volt új ruhájuk, a legidősebb testvérét kellett hordaniuk.
Hányszor hallottam már nőket és férfiakat arról mesélni, hogy milyen igazságtalannak tartják,
hogy nekik kell idős és beteg szülőjükről gondoskodniuk! A legnagyobb igazságtalanság
számukra az volt, hogy a testvéreik számos jó kifogást találtak, hogy miért nem foglalkoznak
a szüleikkel, és ezért kénytelenek voltak ők vállalni mindent. Ez a helyzet nem a véletlen
műve. Nem az ilyen helyzetek miatt szenvednek. Ennek inkább az ellenkezője igaz: az
igazságtalanságból eredő sérülésük vonzza magához az ilyen helyzeteket, és ennek vége lesz,
mikor a sérülésük begyógyul.
Korábban említettem, hogy a merev milyen jól képes kontrollálni magát, és kötelezettségeket
teremteni. Ezért van az, hogy az ember merev része képes a fogyókúrára. Aki egyáltalán nem
szenved az igazságtalanság sérülésétől, tehát nem merev, nem képes erre, mert nem tudja
olyan jól kontrollálni magát, mint a merev. A merev nem érti, hogy a mazochista miért nem
fogyókúrázik.
144
Nem fogadja el. Azt hiszi, hogy a többiek képesek lennének hozzá hasonlóan kontrollálni
magukat, ha valóban akarnák.
A merev azért teremt magának kötelezettségeket, mert így akarja elérni azt, amit ő
tökéletességnek tart.
Aki nem merev, az akaraterő hiányával fogja vádolni fogja magát, Fontos azonban, hogy
megkülönböztessük az akaraterőt és az önkontrollt. Aki kontrollálja magát, olyan dolgokat ír
elő magának, melyek nem feltétlenül elégítik ki a szükségleteit. A kontroll mögött mindig
félelem rejlik. Akinek akaratereje van, tudja, mit akar, és eltökélt, hogy megszerzi azt. Célját
önmaga megszervezésével éri el, nem veszíti azt szem elől, miközben tiszteletben tartja a
szükségleteit és a korlátait. Mikor egy esemény keresztülhúzza a terveit, képes a
rugalmasságra, hogy újraírja a terveit a célja elérése érdekében. A merev személyiség még azt
sem ellenőrzi, hogy vajon amire vágyik, tényleg valamilyen szükségletére válasz-e. Nem
fordít időt arra, hogy magába szálljon, és megkérdezze: "Hogy érzem magam ezzel a vággyal,
és azzal, ahogyan el akarom érni?"
A merev a merevség és a fegyelem között is nagyon nehezen képes különbséget tenni.
Kedvenc definícióm a merevségre: a merev személy elfelejti a kiinduló szükségletet, és
ehelyett a szükséglet kielégítéséhez alkalmazott eszközbe kapaszkodik. A fegyelmezett
személy módot talál a szükséglet kielégítésére, de nem veszíti szem elől magát a szükségletet.
Például egy ember, aki elhatározza, hogy napi egy órát sétál, hogy jobb legyen az egészsége
és az erőnléte. Az eszköz tehát a séta. Előírja magának a mindennapi gyaloglást, akár jó az
idő, akár rossz, akár van hozzá kedve, akár nincs. Ha egy nap nem sétál, haragszik magára. A
fegyelmezett ember nem felejti el, miért sétál mindennap. Egyes napokon úgy dönt, hogy nem
sétál, és tudja, hogy ez így jobb az egészségének.
145
Többet ártana neki, ha megerőltetné magát. Nem lesz ettől bűntudata, és másnap nyugodt
lélekkel újrakezdi a sétát. A fegyelmezett ember nem ad fel valamit azért, mert kihagyott egy
napot, vagy mert változtak a tervei.
A merev olykor kontrollálónak tűnhet, de amikor mások ügyeibe avatkozik, nem azért teszi,
hogy a kezében tartsa a dolgokat, magára vonja a figyelmet, vagy erősnek mutassa magát,
ahogy a kontrolláló. Csak akkor avatkozik más dolgába, ha amit mondott, igazságtalan
valakivel szemben, vagy ha nem tűnik helyesnek számára. A merev kijavítja a mondottakat,
míg a kontrolláló hozzátesz ahhoz. A merev szemrehányást tehet valakinek, ha őszintén azt
gondolja, hogy a képességeivel vagy tehetségével az illető jobban is el tudott volna végezni
egy feladatot. A kontrolláló akkor szidja meg a másikat, ha az nem az ő elképzelése, ízlése
vagy elvárása szerint végezte a dolgát.
Van egy másik különbség abban, ahogy a merev és ahogy a kontrolláló kontrollál: a merev
azért kontrollálja magát, mert azt hiszi, ha elveszíti a kontrollt, igazságtalan lesz másokkal
szemben.
A kontrolláló pedig azért kontrollálja magát, hogy jobban kontrolláljon egy helyzetet vagy
egy embert, és hogy ő legyen a legerősebb.
A merev személyiség szereti, ha minden szép rendben van. Nem szereti, ha keresnie kell
valamit. Egyesek akár megszállottan is ragaszkodhatnak ahhoz, hogy minden tökéletes
rendben legyen.
Gyakran stresszel, mert mindenben tökéletesnek kell lennie.
A kontrolláló is sok stresszt érez, de más okból: ő sikeres akar lenni. Mindenáron el akarja
kerülni a kudarcot, mert fél, hogy milyen képet fognak alkotni róla, és hogy árt a hírnevének.
A merev maszkot hordó ember ritkán beteg. De ha fáj is valamije, csak akkor kezdi érezni, ha
romlani kezd az állapota.
146
Nagyon kemény a testével. Az a típusú ember, aki nem érzi, ha a testének ürítésre van
szüksége, akár a székletet, akár a vizeletet.
Ő képes a legtovább visszatartani azt. Akkor érzi csak a szükségleteit, mikor a teste nem
képes többé visszatartani magát. Beverheti, megütheti magát, kék zúzódásnyomokat hagyhat
magán anélkül, hogy fájdalmat érezne. Ha az ütődés pillanatában kis fájdalmat érez, a
kontrollmechanizmus azonnal működésbe lép: emiatt nagyon jól viseli a fájdalmat. Figyeld
meg, hogy a filmekben, melyekben valakit megkínoznak, a kiválasztott színészekre mindig a
merev típus testi vonásai lesznek jellemzőek.
Könnyen felismerhetjük a rendőröket a merev testükről. Lehet, hogy ezeknek az embereknek
más sérülésük is van, de a merev részük miatt választanak olyan foglalkozást, melyben úgy
hiszik, ők hozzák az igazságosságot a Földre. M a kontrolláló maszkja az, ami miatt ezt a
foglalkozást választotta.
Gyakran észrevettem, hogy a merev személyiségek dicsekszenek azzal, hogy sosincs
szükségük gyógyszerre vagy orvosra. Többüknek még háziorvosa sincs, és vészhelyzetben azt
sem tudnák, kihez forduljanak. Mikor úgy határoznak, hogy segítséget kérnek, akkor biztosak
lehetünk benne, hogy már régóta szenvednek, és elérkeztek az önkontroll határához. Nem
képesek többé magukban érezni azt a részt, mely így szól: "Nem fogok érezni."
Fontos tudni, hogy senki sem képes egész életében kontrollálni magát. Mindannyiunknak
vannak korlátai anyagi, érzelmi és szellemi szinten. Ezért hallhatjuk gyakran, hogy így beszél
valaki egy merev személyiségről: "Nem értem, mi történik. Ez az ember sosem volt beteg,
most meg egyik baja jön a másik után." Ez a helyzet akkor jön létre, mikor a merev nem
képes kontrollálni magát többé.
147
A merev által leggyakrabban érzett érzelem a harag, különösen önmagával szemben. Az első
reakciója, amikor haragszik - még ha önmagára haragszik is -, hogy valaki mást támad.
Valójában önmagára haragszik, mert nem látta a dolgokat helyesen, vagy mert nem jól
cselekedett. Például a merev, aki kölcsönad egy barátjának, pedig tudja, hogy annak gyakran
vannak pénzügyi nehézségei.
A barátja megígérte neki, hogy két hét múlva, mikor pénzhez jut, megadja a tartozását, de
nem tartja magát az ígéretéhez.
A merev ekkor dühöt érez, haragszik magára, mert nem jól ítélte meg a helyzetet, és még egy
esélyt adott a barátjának.
Gyakran akar esélyt adni másoknak: így igazságosabbnak tartja magát. Ha nagyon merev,
akkor igen valószínű, hogy észre sem akarja venni a haragját, és úgy próbálja elrendezni a
helyzetet, hogy megbocsát a másiknak.
Ugyanezt a példát árulásként is meg lehet élni, ha a kölcsönadó kontrolláló. Ő azonban nem
fog haragudni magára, ahogy azt a merev teszi. Inkább a barátjára fog haragudni, akiben
megbízott, de aki nem tartotta meg a szavát, és nem adta meg a tartozását.
A merevnek nehezére esik hagyni, hogy szeressék, és szintén nehezen tudja kimutatni a
szeretetét. Gyakran gondol utólag arra, amit mondani szeretett volna, vagy azokra a
gesztusokra, melyeket a szeretteinek akart volna megtenni. Gyakran megígéri magának, hogy
legközelebb megteszi azt, amit elmulasztott - de az ígéretét elfelejti, mikor alkalom adódik.
Ezért hideg és rideg embernek tűnik. így igazságtalan másokkal és főleg önmagával szemben,
mert nem fejezi ki, amit valójában érez.
A merev nagyon érzékeny, ezért nem hagyja, hogy lelkileg megérintse valami. A félelem attól,
hogy megérintik, vagy hatnak rá, olyan erős lehet, hogy bőrbetegségekhez vezethet. A bőr a
kapcsolatteremtésre szolgáló szervünk, lehetővé teszi, hogy megérintsünk másokat, és hogy
megérintsenek minket.
148
A visszataszító bőr tehát eltávolítja a többieket. Akinek bőrproblémái vannak, az általában
szégyelli magát amiatt, ahogy mások láthatják őt, vagy amit gondolhatnak róla.
A mások érintésétől való félelem a merev bezáruló testében is látható. A bezáródás jelei a
testhez tapadó kar, különösen a felkarok, az összezárt kezek, az összezárt és egymáshoz
szorított lábak.
Egy másik gyakran használt módszer, mellyel a merev igazságtalan önmagával szemben, az
összehasonlítás. Hajlamos azokkal összehasonlítani magát, akiket jobbnak, és főleg
tökéletesebbnek tart magánál. Az, hogy így leértékeli magát, komoly igazságtalanság, és
önmaga elutasításának egy formája. Nagyon gyakori a merevnél, hogy fiatalon úgy érezte,
összehasonlítják a testvéreivel, a barátaival vagy az osztálytársaival. Ekkor igazságtalansággal
vádolta a többieket, mert nem tudta, hogy az, hogy összehasonlítják őt, arra szolgált, hogy
megmutassa neki, mit tesz önmagával a lelke mélyén.
Ha magadra ismersz az igazságtalanság sérülésében és a merev maszkjában, az első
tennivalód, hogy elismerd, hányszor vagy igazságtalan másokkal és különösen magaddal egy
nap során.
Ezt a legnehezebb elismerni, de ez lesz a gyógyulásod kezdete.
A következő fejezetben hosszabban beszélek arról, hogyan lehet
meggyógyítani ezt a sérülést.
Emlékszem egy esetre, ami az egyik fiammal történt, mikor tizenhét éves volt, és ami nagyon
erősen érintette az igazságtalanságból eredő sérülésemet, melyet ennek az életnek a során
rendezek el. Egyik nap, mikor kettesben voltunk, megkérdeztem tőle: "Mondd csak, a
gyerekkorod óta mi az a viselkedésem anyaként, ami a legtöbb szenvedést okozta neked?" így
felelt: "Az igazságtalanságod!"
149
Leesett az állam. Nem tudtam megszólalni, annyira meglepett. Felidéztem az összes olyan
helyzetet, melyen igazságos anya próbáltam lenni. A gyerekeim helyébe képzelve magam
most már meg tudom érteni, hogy bizonyos helyzetekben igazságtalannak találták a
viselkedésemet és a hozzáállásomat.
A fiam testi jellemzői azonban azt mutatják, hogy a velem átélt igazságtalanság inkább az
árulás sérülését ébresztette fel benne.
Az apja közönyét az én viselkedésemmel szemben valóban igazságtalannak kellett találnia. A
testén két sérülés látható, az igazságtalanságé és az árulásé. Ez nagyon gyakori, és azt jelzi,
hogy mást kell rendeznie a két szülővel: az árulás sérülését az ellenkező nemű szülővel és az
igazságtalanságét az azonos neművel.
A merev legnagyobb félelme a hidegség. Ugyanolyan nehéz elfogadnia a saját hidegségét,
mint a másokét. Mindent megtesz, hogy melegszívűnek mutatkozzon. Tényleg melegszívűnek
hiszi magát, és nem igazán veszi észre, hogy mások érzéketlennek és hidegnek találhatják.
Nem tudja, hogy kerüli az érzékenységével való kapcsolatot, hogy ne mutassa a
sebezhetőségét. Nem fogadhatja el, hogy hideg, mert azzal elismerné, hogy szívtelen, vagyis
igazságtalan. Ezért annyira fontos a merevnek, hogy azt mondják róla, hogy jó, vagyis hogy
helyesen cselekszik, és tele van jósággal.
Az első esetben tökéletesnek tekinti magát, a második esetben pedig melegszívűnek. Mások
hidegségét is nehezen viseli. Ha valaki hidegen viselkedik vele, fáj a szíve, és rögtön azt
kérdezi magától, mi rosszat tett vagy mondott, hogy a másik így viselkedik vele.
Vonzza minden, ami nemes. A tisztelet és a becsület nagyon fontosak számára. Könnyen mély
benyomást tesznek rá azok, akiknek fontos címei vannak. Ha tudja, hogy címet kaphat érte,
akkor még jobban teljesít. Kész minden szükséges erőfeszítést és áldozatot megtenni, bár
merevként azt nem tekinti áldozatnak.
150
A szexuális életében a merev általában nehezen tudja elengedni magát, és nehezen tud örömöt
érezni. Nem könnyű neki kifejezni a gyengédséget, amit érez. Pedig testileg ez a típus tűnik a
legszexibbnek. A merev emberek szeretnek feszülős, csábos ruhákba öltözni, és szeretik, ha
vonzó a testük. A merev nőkről gyakran mondják, hogy szeretik magukhoz vonzani a
férfiakat, de ha túl messzire megy a dolog, hidegen ellökik őket. Kamaszként a merev lány
fogja a legjobban megtartóztatni, kontrollálni magát, mert tisztának és tökéletesnek akarja
megőrizni magát a boldog kiválasztott számára. Könnyen alkot irreális ideált a szexuális
kapcsolatról. Mikor végre elhatározza, hogy átadja magát, többnyire csalódik, mert az élmény
nem felel meg az ideáljának.
A merev azért köteleződik el nehezen, mert fél, hogy téved a partnere kiválasztásakor. Ez a
félelem az elköteleződéstől más, mint a kontrolláló félelme, aki az elválástól fél, és attól, hogy
ki kell lépnie az elköteleződésből.
A merev személyiségnek szexuális szinten több tabuja is van, mert a szexuális életét is a jó és
a rossz fogalma irányítja. A nő különösen ügyesen tetteti az orgazmust. Minél mélyebb a
sérülés, annál merevebb a nő, és annál nehezebb számára elérni a szexuális kielégülést. A férfi
pedig korai magömlésben vagy akár impotenciában is szenvedhet, aszerint hogy mennyire
képes örömet szerezni magának az életében.
Azt is észrevettem, hogy több prostituált testére illenek a merev maszk vonásai. Azért képesek
arra, hogy csak a pénzért létesítsenek szexuális kapcsolatot, mert másoknál könnyebben
tudják elvágni magukat az érzéseiktől.
Az eddigiek után magától értetődik, hogy az igazságtalanság sérülése meghatározza, hogyan
kommunikálunk.
151
A merev félelmei, melyek megakadályozzák, hogy világosan kommunikáljon és kérjen:
félelem a tévedéstől; hogy nem világos, amit mond; hogy kritizálják; hogy a rossz pillanatot
választotta; hogy túl sokat mond; hogy túlcsordul vagy elveszti a kontrollt; hogy nem tetszik
valakinek; hogy túl igényesnek tartják; hogy féltékenyek vagy irigyek rá; hogy úgy ítélik
meg, hogy kihasznál másokat. Ha látod magadnál ezeket a félelmeket, akkor itt a lehetőség,
hogy ráébredj: nem vagy önmagad, és az igazságtalanságból eredő sérülésed irányít téged.
Ami a táplálkozást illeti, a merev jobban szereti a sósat az édesnél.
Emellett szeret mindent, ami ropogós. Ismerek olyan merevet, aki élvezi a jégkockák
ropogtatását. Általában megpróbálja jól kiegyensúlyozni a táplálkozását. Az öt típus közül
biztosan ő lesz először vegetáriánus. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az megfelel a teste
szükségleteinek. Ne feledd, hogy a merev gyakran hoz döntéseket azért, mert úgy "helyes".
Ha azért vegetáriánus, mert például igazságtalannak tartja az állatok megölését, a szervezete
fehérjehiányban szenvedhet. Ha viszont azért dönt így, mert nem szereti a húst, és mert
ezenfelül örömet okoz neki az állatok megmentése, akkor más a motiváció. Ekkor a teste is
jobban fogja viselni azt.
Ha túl erősen kontrollálja a táplálkozását, időnként elveszítheti a kontrollt az édességek vagy
az alkohol fogyasztásában. Ha ez mások előtt történik, sietve elmagyarázza mindenkinek,
hogy ez sosem történik meg vele, és hogy ez ma tényleg kivételes. Ha a merev olyan helyzetet
él át, mely mélyen érinti, mint például egy születésnap vagy egy különleges találkozás, akkor
nehezebben képes kontrollálni magát. Ekkor olyan ételeket is ehet, melyeket szokás szerint
megtilt magának: ez főleg hizlaló ételeket jelent, így igazolja magát: "Sosem eszem ilyet, de
ma megteszem, hogy ugyanazt együk."
152
Mintha teljesen elfelejtette volna, hogy kis idővel ezelőtt is épp ugyanezt mondta. Bűnösnek
érzi, vádolja magát, és megígéri, hogy holnaptól újra kontrollálni fogja magát. íme a panaszok
és betegségek, melyeket a merev maszkját hordó ember magához vonzhat:
. Maszkja megjelenhet merev testrészek és feszültségek formájában, a háta felső részében és a
nyakában, valamint az ízületekben (boka, térd, csípő, könyök, csukló stb.). A merevek szeretik
ropogtatni az ujjaikat: így próbálják hajlékonyabbá tenni őket. Tehát érzékelik a testüket
beburkoló páncélt, de nem érzik, mi rejlik a páncél mögött.
. A kiégést már említettem.
. A gyulladások, mint például az íngyulladás, nyáktömlőgyulladás, ízületi gyulladás. Minden
gyulladás belső és visszatartott haragot jelez, ez pedig gyakran jellemző a merevekre.
Megmerevedhet a nyaka, mert nehezen képes egy általa igazságtalannak tartott helyzet
minden oldalát meglátni.
. Nagyon gyakori a székrekedés és az aranyér, mert nehezen képes az elengedésre, és az
életében is visszafogja magát.
. A merev görcsöktől is szenvedhet. Ezek akkor jelennek meg, ha valaki félelmében
kapaszkodik valamibe, vagy visszafogja magát.
. Mivel nehezen képes örömet okozni magának, keringési problémái és visszerei lehetnek.
. Ezenfelül gyakran vannak a száraz bőrrel kapcsolatos panaszai.
. Pattanások lehetnek az arcán, mikor fél a tévedéstől, az arcvesztéstől, attól, hogy rossz
színben tűnik fel mások előtt, és nem tud megfelelni önnön elvárásainak.
. A merev személyiségeknek gyakran van pikkelysömöre.
153
Azért vonzzák magukhoz ezt a betegséget, hogy ne érezzék magukat túl jól, hogy ne legyenek
túl boldogok. Ez ugyanis igazságtalan lenne másokkal szemben. Figyelemre méltó, hogy a
pikkelysömör akkor jelenik meg náluk, amikor nyarainak, vagy amikor minden jól megy az
életükben.
. Gyakoriak a májproblémák az elfojtott harag miatt.
. Mindennapos az idegesség, bár az esetek többségében a merev képes féken tartani azt, hogy
ne látszódjon kívülről.
. Elég gyakori, hogy a merev álmatlanságtól szenved - főleg az, aki csak akkor érzi jól magát,
ha mindent elvégzett, és minden tökéletes. Annyit gondol a tennivalóira, hogy ettől felébred,
és nem képes visszaaludni.
. Látásproblémái is vannak, mivel nehezen képes meglátni, ha rossz döntést hozott, vagy ha
rosszul mért fel egy helyzetet. Inkább nem látja mindazt, amit tökéletlennek tart, és így
elkerüli a szenvedést. Gyakran használja azt a kifejezést, hogy "nem világos": ez nem segít,
hogy megjavuljon a látása.
A merev betegségeinek többsége általában nem elég komoly ahhoz, hogy orvoshoz menjen.
Megvárja, hogy magától meggyógyuljon, vagy megpróbálja magát meggyógyítani. Másoknak
nem szól róluk, mert túl nehéz elismernie, hogy segítségre van szüksége. Mikor úgy dönt,
hogy segítséget kér, akkor alighanem már nagyon komolyak a problémái.
A fenti panaszok és betegségek a többi sérülésben szenvedő embernél is megnyilvánulhatnak,
de sokkal gyakoribbak az igazságtalanságtól szenvedőknél.
Az előző fejezetben említettem, hogy a kontrolláló maszkja (az árulás sérülése) az elhagyás
sérülését takarja. Hasonlóképp van ez a merev maszkjával is, mely az elutasítás sérülését
hivatott leplezni.
Az elutasításról szóló fejezetben olvashattad, hogy az az első hónapokban alakul ki, míg az
igazságtalanság sérülése három- és ötéves kor között.
154
A valamilyen okból magát elutasítva érző kisgyerek úgy próbálja meg elérni, hogy többet ne
utasítsák el, hogy a lehető legtökéletesebb lesz. Néhány évvel később, hiába tett erőfeszítést,
hogy tökéletes legyen, nem érzi úgy, hogy jobban szeretik: úgy látja, hogy ez nem igazságos.
Ezért úgy dönt, hogy még jobban kontrollálja magát, és olyan tökéletessé válik, hogy sosem
fogják elutasítani. így jön létre a merev maszkja. Elvágja magát az érzéseitől, ami segít neki
abban, hogy ne érezze az elutasítást.
Ha az igazságtalanság sérülése egyértelműbben látható egy testen, mint az elutasításé, akkor
az illető több igazságtalanságot érez, mint elutasítást. Másoknál ez fordítva lehet.
Lehetséges, hogy valaki az elutasítástól szenved, az igazságtalanságtól pedig nem, azonban a
megfigyeléseim szerint minden igazságtalanságtól szenvedő személy az elutasítás sérülését
rejtegeti.
Ez a magyarázat arra, hogy nagyon gyakran láthatjuk, hogy a merev férfiak és nők testtömege
fogy, ahogy öregszenek. A testük fokozatosan a menekülő vonásait ölti magára. Az
orvostudomány
ezt a jelenséget csontritkulásnak hívja.
Ha magadra ismersz az igazságtalanság sérülésében, fontos, hogy emlékezz rá: a veled azonos
nemű szülőd valószínűleg ugyanezt a sérülést élte és éli meg ma is a saját azonos nemű
szülőjével.
A következő fejezetben leírom, mit tegyél ezzel a szülővel, hogy segítsd a sérülésed
begyógyítását.
Ne feledd: egy sérülés főként azért van jelen bennünk, mert képtelenek vagyunk
megbocsátani magunknak azért, amit magunkkal és másokkal teszünk. Nehezen tudunk
megbocsátani, mert általában észre sem vesszük, hogy haragszunk önmagunkra.
Minél mélyebb az igazságtalanság sérülése, annál igazságtalanabb vagy: túl sokat követelsz
magadtól, nem figyelsz a korlátaidra és nem szerzel magadnak örömet elég gyakran.
155
Mindazzal, amit teszünk, de nem akarunk látni magunkban, másokat vádolunk. Ezért vonzunk
magunk köré olyan embereket, akik megmutatják nekünk, amit másokkal vagy önmagunkkal
teszünk.
Úgy is a tudatára ébredhetünk annak, hogy az igazságtalanságtól szenvedünk, vagy hogy
igazságtalanok vagyunk valaki mással, hogy szégyent érzünk. Szégyent olyankor érzünk,
amikor el akarunk rejtőzni, vagy leplezni akarunk egy viselkedést.
Érthető, ha szégyenletesnek tartjuk, ha olyan a magatartásunk, mint amit mások szemére
hányunk. Mindenáron el akarjuk kerülni, hogy felfedezzék, hogy úgy viselkedünk, mint ők.
Ne feledd, hogy a fejezetben leírt jellemzők és viselkedések csak akkor vannak jelen, ha az
illető úgy határoz, hogy a merev maszkját veszi fel, mert azt hiszi, hogy így elkerülheti az
igazságtalanságot. Ezt a maszkot a sérülés mélységétől és a fájdalom erősségétől függően
nagyon ritkán vagy nagyon gyakran is hordhatják.
A merevre jellemző viselkedések irányítója a félelem, hogy újra át kell élnie az
igazságtalanság sérülését. Minden sérülésnek megvannak a saját belső viselkedései és
attitűdjei. Az, ahogyan gondolkodik, érez, beszél és cselekszik, arra válasz, ami az életben
történik. Ha valaki reaktív, vagyis a viselkedését mindig csak a külső körülményekre és
történésekre adott válasz határozza meg, akkor elveszti a kapcsolatot a központjával, a
szívével, és nem érezheti jól magát, nem lehet boldog. Ezért olyan hasznos, ha észleled, hogy
mely pillanatokban vagy önmagad, és melyekben vagy reaktív. Ha így teszel ahelyett, hogy
hagynád, hogy a félelmeid irányítsanak, képessé válhatsz rá, hogy az életed ura legyél.
156
E fejezet célja, hogy segítsen neked felismerni az igazságtalanság sérülését. Ha magadra
ismersz ennek a sérülésnek a leírásában, az utolsó fejezet tartalmazza az összes információt,
amire szükséged lesz, hogy begyógyítsd ezt a sérülést, újra önmagad légy, és ne hidd azt,
hogy az élet igazságtalansággal teli. Ha nem ismersz magadra, azt tanácsolom, hogy
ellenőrizd téged jól ismerő embereknél, hogy egyetértenek-e veled. Mint említettem,
lehetséges, hogy csak egy kis igazságtalanságból származó sérülésed van. Ebben az esetben
csak egyes jellemzők fognak illeni rád. Valószínűleg magadra ismersz bizonyos
viselkedésekben, de nem mindenben. Szinte lehetetlen, hogy valaki az összes említett
viselkedésben magára ismerjen. Emlékeztetlek: fontos, hogy elsősorban a testi leírásra
hagyatkozz, mert az anyagi test sosem hazudik, gondolatban viszont könnyen el tudunk
hitetni magunkkal valamit.
Ha a környezetedben néhány emberben felismered ezt a sérülést, nem kell megpróbálnod
megváltoztatni őket. Használd inkább a könyvből tanultakat arra, hogy több együttérzést
alakíts ki magadban irántuk, hogy jobban megértsd a reaktív viselkedésüket.
Ahelyett, hogy megpróbálnád a saját szavaiddal elmagyarázni a tartalmát, inkább olvassák el
ezt a könyvet ők maguk, ha van ilyen irányú érdeklődésük.
157
az igazságtalanság sérülésének jellemzői

A sérülés megjelenése: Négy- és hatéves kor között az azonos nemű szülővel. Sokat teljesíteni
és tökéletesnek lenni.

Maszk: merev

Test: egyenes, merev, tökéletes; arányos, kerek fenék; keskeny derék; merev mozdulatok;
világos bőr; összeszorított állkapocs; egyenes nyak

Szem: csillogó, élénk tekintet, világos szemek

Szókincs: "semmi gond", "mindig/soha", "nagyon jó/jól", "remekül", "nagyon különleges",

"rendesen", "pontosan", "biztosan", "igaz?"

Személyiség: Perfekcionista. Irigy. Elvágja magát az érzéseitől. Túl optimista. Élénk,

dinamikus. Igazolja magát. Nehezen kér segítséget. Ok nélkül nevet. Száraz hang. Nem vallja
be, ha problémái vannak. Kételkedik a választásaiban. Összehasonlítja magát másokkal.
Nehezen tud kapni. Igazságtalannak tartja, ha másoknál kevesebb jut neki, és még
igazságtalanabbnak, ha több. Nehezen képes bűntudat nélkül örömet szerezni magának. Nem
tartja tiszteletben a korlátait, sokat követel magától. Kontrollálja magát. Szereti a rendet.
Kemény a testével. Hirtelen haragú. Hideg, és nehezen képes kimutatni a szeretetét. Szexis.
Legnagyobb félelem: a hidegség
Táplálkozás: Szereti a sós ételeket és mindent, ami ropogós. Kontrollálja magát, hogy ne
hízzon, szégyenkezik, ha elveszti a kontrollt.

Lehetséges betegségek: kiégés, képtelenség az orgazmusra/ korai magömlés vagy impotencia,

gyulladások, nyakmerevség, székrekedés, aranyér, görcsök, keringés, máj, visszér,
bőrproblémák, idegesség, álmatlanság, rossz látás

7. fejezet
A SÉRÜLÉSEK MEGGYÓGYÍTÁSA ÉS
A MASZKOK ATALAKITASA

Mielőtt rátérnék az egyes sérülések és maszkok begyógyulásának szakaszaira, meg szeretném

osztani veled a megfigyeléseimet arról, ahogyan az egyes típusok beszélnek, ülnek, táncolnak
stb. Ez rávilágít arra, milyen különbségek vannak az egyes maszkokhoz kötődő
viselkedésekben.
. A maszktól függően más és más a beszédmód és a hang.
. A menekülő hangja fakó és gyenge.
. A függő hanglejtése gyerekes, hangszíne panaszos.
. A mazochista gyakran tettet érzelmeket a hangjával, hogy érdeklődő embernek tűnjön.
. A kontrolláló hangja erős, és messzire elér.
. A merev mechanikusan és visszafojtottan beszél. így táncolnak az egyes típusok:
. A menekülő nem szeret különösebben táncolni. Ha mégis táncol, keveset mozog, és
visszahúzódik, hogy ne vegyék észre. Azt sugározza magából: Ne nézzetek túlságosan!
. A függő jobban szereti a páros táncokat, mert ezekben alkalma nyílik a párjához tapadni.
Olykor úgy tűnik, mintha a másikra akaszkodna. Az sugárzik belőle: Nézzétek, hogy szeret a
párom!
159
. A mazochista nagyon szeret táncolni, és megragadja az alkalmat, hogy kifejezze az
érzékiségét. Az élvezetért táncol. Az árad belőle: Nézzétek, milyen érzéki tudok lenni!
. A kontrolláló nagyon sok teret foglal. Szeret táncolni, és csábításra használja az alkalmat.
Számára ez főleg arra lehetőség, hogy lássák. Azt sugározza magából: Nézzetek rám!
. A merev nagyon jól táncol, és merev lába ellenére jó a ritmusérzéke.
Figyel, hogy ne hibázzon. Rá jellemző a leginkább, hogy táncórákat vesz. A nagyon merevek
komolyak, nagyon egyenesen tartják magukat, és olyan, mintha még a lépéseiket is számolnák
tánc közben. Az üzenete az: Nézzétek, milyen jól táncolok!
Milyen autót szeretsz? A következő leírás megmutatja, hogy melyik személyiség befolyásolja
a döntésedet:
. A menekülő a sötét színű autókat szereti, melyeket nem vesznek észre.
. A függő a kényelmes és az átlagostól eltérő autókat kedveli.
. A mazochista kis autót választ, melyben szűkösen fér csak el.
. A kontrolláló nagy teljesítményű autót vásárol, melyben észreveszik.
. A merev a klasszikus és jó teljesítményű autót kedveli, mert értéket akar a pénzéért.
Ezeket a jellemzőket más termékek vásárlására vagy az öltözködésre is alkalmazhatod.
Az, ahogyan ül valaki, azt jelzi, mi történik vele, mikor beszél vagy hallgat.
. A menekülő egészen kicsire húzza össze magát a székén, és nagyon szereti a lábait maga alá
húzni. Ha nincs a földhöz kötve, könnyebben elmenekülhet.
160
. A függő szétfolyik a székén, vagy a karfára vagy a szomszéd fotelre támaszkodik. A hát felső
része előrehajlik.
. A mazochista ülés közben széttárja a lábait. Mivel többnyire olyan széket vagy fotelt választ,
ami nem felel meg neki, úgy tűnik, hogy kényelmetlenül ül.
. A kontrolláló, mikor hallgat, hátradől, és keresztbe fonja a karjait.
Mikor beszél, előredől, hogy jobban meggyőzze a másikat.
. A merev szép egyenesen ül. Akár a lábait is összeszoríthatja, és a testtel egy vonalba
hozhatja: ez még jobban hangsúlyozza a merevségét. Mikor összefonja a karját, és keresztbe
rakja a lábát, akkor nem akarja érezni azt, ami történik.
Négyszemközti beszélgetéseim során sokszor alkalmam nyílt megfigyelni, hogy valaki
sokféleképpen ülhet attól függően, hogy mi zajlik benne. Vegyünk például egy olyan embert,
akinek az igazságtalanságból és az elhagyásból eredő sérülése van.
Mikor az életében lévő problémáiról beszél, a teste puhábbá válik, és a háta felső része
megereszkedik: ekkor az elhagyásból eredő sérülésében van. Néhány perccel később, mikor
valami olyan témáról teszek fel neki kérdést, melyről nem akar beszélni, teste egyenesebbé és
merevebbé válik, és azt mondja, ezzel kapcsolatban minden rendben van vele. Ugyanígy van
a beszéddel is: az is többször megváltozhat egy beszélgetés során.
A sort sokáig lehetne folytatni. Biztos vagyok benne, hogy a következő hónapokban, mások
és önmagad testi és lelki viselkedésének megfigyelésével képes leszel felismerni, mely
pillanatokban hordasz te vagy hord egy másik ember maszkot. így tudhatod, milyen félelem
van jelen ebben a pillanatban.

161
A félelmekkel kapcsolatban megfigyeltem egy nagyon érdekes tényt. A könyv olvasása alatt
észrevehetted, hogy leírtam mindegyik típus legnagyobb félelmét. Megfigyeltem, hogy aki
egy bizonyos maszkot hord, nem veszi észre ezt a félelmet, de a körülötte lévők könnyen
meglátják, hogy mit akar mindenáron elkerülni.
. A menekülő legnagyobb félelme a pánik. Ezt nem veszi észre, mert elmenekül, mielőtt
pánikolna vagy pánikolhatna. Ám a többiek körülötte észreveszik a nyugtalanságát, mert a
szeme többnyire elárulja.
. A függő legnagyobb félelme az egyedüllét. Ezt nem veszi észre, mert úgy intézi, hogy ritkán
legyen egyedül. Ha mégis egyedül van, képes elhitetni magával, hogy jól van, és nem veszi
észre, hogy lázasan keresi az elfoglaltságot, hogy elűzze az időt. Ha fizikailag senki sincs
jelen, a tévé és a telefon lesz a társa. A szerettei számára könnyebb látni, különösen pedig
érezni, mennyire fél az egyedülléttől, még akkor is, amikor emberek között van. A szomorú
szeme is elárulja.
. A mazochista legnagyobb félelme a szabadság. Nem hiszi és nem érzi magát szabadnak,
mert számos kényszert és kötelezettséget teremt. De a körülötte lévők nagyon szabadnak
tartják, mert általában talál időt és módot arra, hogy megtegye, amit elhatározott. Nem vár
másokra a döntéssel. Még ha a választása meg is akadályozza, hogy szabad legyen, mások
szemében minden szabadsága megvan, hogy máshogy döntsön, ha úgy akarja. Nagy, a világra
nyitott szeme mutatja az érdeklődését minden iránt, és a vágyát, hogy sokat tapasztaljon.
. A kontrolláló legnagyobb félelme az elválasztás és a megtagadás.
Nem látja, hogy milyen konfliktushelyzeteket és problémákat teremt azért, hogy ne beszéljen
többet valakivel. Noha elválásokat és olyan helyzeteket vonz magához, melyben megtagad
másokat, nem látja, hogy fél azoktól. Ellenkezőleg, elhiteti magával, hogy ezek az elválások
és megtagadások a legjobbak számára.
162
Azt gondolja, hogy így nem fogják többet becsapni.
Mivel társasági ember, és könnyen nyit új ismerősök felé, nem látja, hány embert dobott félre
az életében. A körülötte lévők ezt könnyebben észreveszik. A szeme is elárulja. Keménnyé
válik, és akár félelmet is kelthet, eltávolíthatja a többieket, mikor dühös.
. A merev legnagyobb félelme a hidegség. Nehezen képes elismerni ezt a hidegséget, mert
magát melegszívű embernek tartja, aki amit csak tud, megtesz, hogy minden helyesen és
összhangban legyen körülötte. Általában hű is marad a barátaihoz.
Ám a környezete gyakran látja benne ezt a hidegséget, nemcsak a szemében, de száraz és
merev viselkedésében, különösen mikor úgy érzi, igazságtalanul vádolják.
Az első lépés egy sérülés begyógyítása felé abból áll, hogy elismerjük és elfogadjuk azt,
anélkül hogy feltétlenül egyetértenénk azzal, hogy jelen van. Elfogadni annyi, hogy ránézünk,
megfigyeljük, és tudjuk: az, hogy vannak még elrendezni való dolgaink, az emberi lét
tapasztalatához tartozik. Attól, hogy valami fáj neked, még nem vagy rossz ember.
Az, hogy képes voltál a szenvedés elkerülése érdekében létrehozni magadnak egy maszkot,
hősies cselekedet volt, melyet szeretetből tettél meg önmagadnak. Ez a maszk segített neked
túlélni és alkalmazkodni a családi környezethez, melyet te választottál, mielőtt megtestesültél
volna.
Olyan családba születünk, vagy olyan emberekhez vonzódunk, akiknek ugyanaz a sérülése,
mint nekünk. Ennek a valódi oka, hogy kezdetben szeretjük azt, hogy a többiek olyanok, mint
mi. így magunkat sem találjuk olyan rossznak.
163
Egy idő után elkezdjük felfedezni a többiek hibáit, és nem fogadjuk el őket többé akként,
akik. Ezért meg akarjuk változtatni őket, és nem vesszük észre, hogy amit nem fogadunk el
másokban, az a részünk, melyet nem akarunk látni, mert félünk, hogy meg kell változnunk.
Azt hisszük, meg kell változnunk, holott valójában meg kell gyógyulnunk. Ezért szolgálja
annyira a javunkat a sérüléseink ismerete: lehetővé teszi, hogy meggyógyuljunk, ahelyett
hogy meg akarnánk változtatni magunkat.
Ne feledd, hogy mindegyik sérülés több korábbi élet felhalmozott tapasztalataiból ered. Ezért
teljesen természetes, hogy nehéz számodra újra szembenézni velük ebben az életben. Mivel a
korábbi életekben ez nem sikerült, nem várhatod, hogy egyszerűen attól megtörténik, hogy azt
mondod: "Meg akarok gyógyulni."
De ez a szándék, és a döntés, hogy elrendezed a sérüléseidet, az első lépések az önmagad iránt
érzett együttérzés, türelem és tolerancia felé.
Ezek a képességek, melyeket egyúttal a többiek iránt is ki fogsz alakítani, a gyógyulás felé tett
utad ajándékai számodra. Biztos vagyok benne, hogy az előző fejezeteket olvasva felismerted
a szeretteid sérüléseit. Ez valószínűleg segített, hogy jobban megértsd a viselkedésüket, tehát
hogy toleránsabb legyél velük.
Mint már említettem, fontos, hogy ne kapaszkodj a szavakba, melyekkel a sérüléseket és a
maszkokat azonosítottuk. Lehet például, hogy elutasítanak, és te elárulva, elhagyva,
megalázva érzed magad, vagy igazságtalannak látod a helyzetet. Lehet, hogy valaki
igazságtalan veled, és ettől te elutasítva, megalázva, elárulva vagy elhagyva érzed magad.
Amint látod, nem a tapasztalat számít, hanem az, amit érzel, mikor ezt a tapasztalatot átéled.

164
Ezért annyira fontos, hogy a sérülések jobb felismerése érdekében a test jellemzőinek
leírására hagyatkozz, mielőtt figyelmed a viselkedésbeli jellemzőkre fordítanád. A test sosem
hazudik.
Tükrözi, ami érzelmi és szellemi szinten történik. Azt tanácsolom, olvasd el többször
mindegyik sérülés testi leírását, hogy jól megértsd a közöttük lévő különbségeket.
Tudom, hogy egyre több ember fordul plasztikai sebészhez, hogy anyagi teste egyes vonásait
kijavítsa. Véleményem szerint ezek az emberek becsapják magukat, mert attól, hogy nem
látjuk többé egy sérülés jellemzőit a testben, az még nem feltétlenül gyógyult be. Több,
plasztikai beavatkozáson átesett ember mesélte, hogy nagyot csalódtak, amikor két vagy
három év után
azt látták, hogy újra megjelenik, amit el akartak tüntetni vagy rejteni. Ez az oka annak, hogy a
plasztikai sebészek sosem garantálják, hogy az eredmény egy egész életen át tartani fog. Ha
azonban önmagad iránti szeretetből úgy döntesz, hogy plasztikai műtéttel gondoskodsz az
anyagi testedről, és eközben tudatában vagy a sérüléseidnek és érzelmi, szellemi és spirituális
munkát
végzel magadon, akkor a beavatkozás nagy eséllyel a javadat fogja szolgálni, és a tested
jobban elfogadja majd azt.
Egyesek az anyagi szinten csapják be magukat, de még többen vannak, akik a viselkedés,
vagyis a belső hozzáállás szintjén állítanak maguknak csapdákat. Ez rendszeresen megtörténik
a "Személyiségek és sérülések" workshopomon, melynek során részletesen elmagyarázom a
sérüléseket. A résztvevők teljesen magukra ismernek egy bizonyos típus leírásában, holott a
testük egészen mást mutat. Emlékszem például egy fiatal, a harmincas éveiben járó férfi
esetére, aki azt mondta, kisgyerekkora óta elutasítást tapasztal.
A stabil párkapcsolat hiányától szenvedett, és szerinte ennek oka a sok elutasítás, melyben
része volt.
165
Az anyagi teste viszont semmi jelét nem mutatta az elutasításnak. Egy kis idő után így
szóltam hozzá: "Egészen biztos vagy benne, hogy elutasítást, és nem igazságtalanságot
tapasztalsz?" Ezt követően elmagyaráztam neki, hogy a teste inkább az igazságtalanság
sérülésének jeleit mutatja. Nagyon meglepődött. Azt tanácsoltam neki, hogy adjon időt
magának, és alaposan gondolkodjon el ezen. Mikor a következő héten viszontláttam, lelkesen
mesélte, hogy mennyi mindent megértett és felfedezett ez alatt az egy hét alatt. Valóban
kapcsolatba lépett az igazságtalanságból eredő sérülésével.
Ez a példa nem meglepő, mert az egó mindent megtesz, hogy ne lássuk a sérüléseinket.
Meggyőződése, hogy ha elérünk a sérüléseinkhez, nem leszünk képesek kezelni a hozzájuk
kötődő fájdalmat. Az egónk győzött meg minket arról, hogy maszkokat teremtsünk, hogy
elkerüljük ezt a szenvedést.
Az egó mindig azt hiszi, hogy a legkönnyebb utat választja, de valójában bonyolultabbá teszi
az életünket. Ha az intelligencia vezérli azt, az kezdetben nehéznek tűnhet, mert bizonyos
erőfeszítéseket igényel. Ám valójában az intelligencia sokkal egyszerűbbé teszi az életünket.
Minél tovább várunk a sérüléseink elrendezésével, annál súlyosabbá válnak. Valahányszor
átélünk egy olyan helyzetet, mely felébreszti és megérinti a sérülésünket, ráteszünk még egy
réteget.
Olyan ez, mint egy egyre nagyobbra növő seb. Minél súlyosabb, annál jobban félünk
hozzáérni. Ez ördögi körré válik.
Mindez akár egyfajta megszállottsághoz is vezethet: azt hihetjük, hogy mindenki csak azért
van, hogy szenvedést okozzon nekünk. A nagyon merev ember például mindenhol
igazságtalanságot lát, és mértéktelenül perfekcionistává válik.
166
A nagyon menekülő ember pedig úgy érzi, mindenki elutasítja, és meggyőzi magát, hogy soha
senki nem fogja szeretni őt, stb.
Azért hasznos, ha elismerjük a sérülésünket vagy sérüléseinket, mert akkor végre a jó helyre
nézünk. Korábban úgy cselekedtünk, mint aki azért megy orvoshoz, hogy meggyógyítsa a
máját, miközben valójában a szívével vannak bajok. Ez a helyzet évekig eltarthat, mint a
fiatalember esetében, aki azt hitte, elutasítást él át, arra próbált megoldást találni, és semmi
sem rendeződött
el. Miután megérintette azt, ami valójában zavarta, képes lett megoldani a problémát, és
elindítani a sérülés begyógyításának folyamatát.
Szeretném hangsúlyozni, hogy különbség van aközött, hogy valaki a függő maszkját viseli, és
aközött, hogy érzelmi függőségben van. Nem csak az elhagyás sérülésével rendelkező, tehát a
függő maszkját hordó emberek szenvednek hiányt érzelmi táplálékban.
Minden ember, bármelyik sérüléstől szenvedjen is, lehet függő érzelmi szinten. Miért? Mert
akkor válunk érzelmileg függővé, ha hiányt szenvedünk érzelmi táplálékban, és akkor
szenvedünk hiányt érzelmi táplálékban, ha nem szeretjük magunkat eléggé. Ezért mások
szeretetét keressük, hogy sikerüljön meggyőzni magunkat arról, hogy szeretetre méltóak
vagyunk. Éppen azért léteznek maszkok, hogy jelezzék: nem hagyjuk, hogy önmagunk
legyünk, mert nem szeretjük magunkat eléggé. Ne feledd, hogy az egyes maszkokhoz társuló
viselkedések reakciók, és nem önmagunk szeretetén alapulnak.
Mielőtt továbbmennénk, foglaljuk össze, hogy az egyes sérüléseket általában mely szülővel
éljük meg. Ez fontos ahhoz, hogy sikerüljön begyógyítani őket.
. Az elutasítást az azonos nemű szülővel éljük meg. A menekülő tehát úgy érzi, a vele azonos
nemű emberek elutasítják, ezzel vádolja őket, és több haragot érez irántuk, mint önmaga
iránt.
167
Ha viszont egy ellenkező nemű emberrel él át elutasítást, akkor önmagát utasítja el. Ezért
ilyenkor inkább magára haragszik. Nagyon valószínű, hogy amit az ellenkező nemű
személlyel átélt tapasztalat során elutasításnak hisz, az valójában inkább elhagyás.
. Az elhagyást az ellenkező nemű szülővel éljük meg. A függő tehát könnyen érzi úgy, hogy az
ellenkező nemű emberek elhagyták, és inkább őket vádolja, semmint önmagát. Ha egy azonos
nemű személlyel tapasztal elhagyást, akkor önmagát vádolja, és azt hiszi, hogy nem fordított
elég vagy megfelelő figyelmet a másikra. Gyakran megesik, hogy amit az azonos nemű
személyek részéről elhagyásnak hisz, az valójában elutasítás.
. A megalázást általában az anyával éljük meg, legyünk akár férfiak, akár nők. A mazochista
tehát könnyen megalázva érzi magát a nőnemű személyek által. Hajlamos vádolni őket. Ha
egy férfival él át megalázást, önmagát vádolja, és szégyenkezik a másikkal szembeni
viselkedése vagy gondolatai miatt. Ezt a sérülést kivételes esetben az apával is megélhetjük,
ha ő gondoskodott a gyerekkorunkban az anyagi szükségleteinkről, ő tanított a tisztaságra, az
evésre, az öltözködésre stb. Ha veled így történt, a hímnemű és nőnemű személyekről fent
írtakat fordítva kell értelmezned.
. Az árulást az ellenkező nemű szülővel tapasztaljuk meg.
A kontrolláló tehát könnyen érezheti magát elárulva az ellenkező nemű emberek által, és
hajlamos őket vádolni a fájdalma vagy az érzelmei miatt. Ha egy azonos nemű emberrel él át
árulást, inkább önmagát vádolja, és haragszik magára, hogy nem látta időben, mi fog történni,
és így nem tudta elkerülni azt.
168
Valószínűbb, hogy amit az azonos nemű személyek részéről árulásnak tart, az inkább az
igazságtalanságból eredő sérülését ébreszti fel benne.
. Az igazságtalanságot az azonos nemű szülővel éljük meg.
A merev tehát az azonos nemű emberekkel szemben szenved az igazságtalanságtól, és azzal
vádolja őket, hogy igazságtalanok vele. Ha egy ellenkező nemű személlyel él meg általa
igazságtalannak tartott helyzetet, akkor nem a másikat, hanem önmagát vádolja azzal, hogy
igazságtalan vagy inkorrekt. Nagy eséllyel ez az ellenkező nemű emberrel megélt
igazságtalanság valójában árulás. Akár gyilkos dühöt is kialakíthat magában, ha nagyon
szenved.
Minél jobban fájnak ezek a sérülések, annál inkább természetes és emberi, hogy haragszunk
arra a szülőre, akit felelősnek hiszünk a szenvedésünkért. Később ezt a haragot vagy
gyűlöletet átvisszük azokra az emberekre, akik ugyanolyan neműek, mint az a szülőnk, akit a
fájdalmunk miatt vádolunk. Természetes például, hogy egy fiú gyűlöli az apját, aki részéről
mindig elutasítást érzett. Később ezt a gyűlöletet átviszi más férfiakra vagy a fiára, és úgy
fogja érezni, hogy ők is elutasítják.
Tudattalanul azért is haragszunk erre a szülőre, mert ugyanaz a sérülése, mint nekünk. Ezért a
szemünkben a mi sérülésünket hordozó mintává válik, és kénytelenek vagyunk magunkra
nézni. Tudattalanul jobban szeretnénk, ha más mintánk lenne.
Ez magyarázza, miért akarjuk elkerülni mindenáron, hogy hasonlítsunk rájuk. Nem szeretjük,
amit visszatükröznek belőlünk.
A sérülések csak úgy tudnak begyógyulni, ha igazán megbocsátunk önmagunknak és a
szüleinknek.
Ha azonban az öt sérülés közül bármelyiket olyan emberrel éljük meg, akinek ellenkező a
neme ahhoz a szülőhöz képest, akit a sérülésért felelősnek tartunk, akkor önmagunkra fogunk
haragudni.
169
Ilyenkor gyakorta balesettel vagy valami valamilyen testi fájdalmat okozó dologgal büntetjük
magunkat. Az ember azt hiszi, hogy a büntetés jó módszer a bűntudat levezeklésére.
Valójában a szeretet spirituális törvénye ennek épp az ellenkezőjét állítja. Minél bűnösebbnek
hisszük magunkat, annál inkább büntetjük magunkat, és annál inkább magunkhoz vonzzuk
ugyanolyan helyzeteket. Ez azt jelenti, hogy minél inkább vádoljuk magunkat, annál inkább
újraéljük ugyanazokat a problémákat.
Ha bűnösnek érezzük magunkat, az megnehezíti, hogy megbocsássunk önmagunknak. A
megbocsátás pedig fontos lépés a gyógyulás felé tett úton.
A bűntudaton túl nagyon gyakran érzünk szégyent is: ez akkor történik, mikor azzal vádoljuk
magunkat, hogy megsértettünk valakit, vagy mikor mások hibáztatnak minket azért, mert azt
vagy azokat a sérüléseket élték meg velünk, melyeket még nem fogadtunk el. A megalázásról
szóló fejezetben többet beszéltem a szégyenről, mert a mazochista esetében a
legnyilvánvalóbb.
Azonban olykor mindenki érzi azt. A szégyen még erősebb, ha nem akarjuk elfogadni, hogy
azt tesszük a többiekkel, amit nem akarunk, hogy ők tegyenek velünk.
Súlyos bántalmazás és erőszak esetében az ezért felelős személyek sérülései olyan
fájdalmasak, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás. Ezért mondom gyakran: ezen a világon
nincsenek gonosz emberek, csak szenvedő emberek. Ez nem az jelenti, hogy mentsük fel őket,
hanem azt, hogy tanuljunk meg együtt érezni velük. Ha ítélkezünk felettük, vagy vádoljuk
őket, az nem fog segíteni rajtuk. Úgy is érezhetünk együtt valakivel, hogy nem értünk vele
egyet. Ez az egyik haszna annak, ha tudatában vagyunk a magunk és mások sérüléseinek.
170
Megfigyelésem szerint ritka, hogy valakinek csak egy sérülése legyen. Ami engem illet, már
említettem, hogy ebben az életben két fő elrendezendő sérülésem van: az igazságtalanság és
az árulás.
Az igazságtalanságot az azonos nemű emberekkel élem meg, az árulást pedig az ellenkező
neműekkel. Mivel az igazságtalanságot az azonos nemű szülővel éljük meg, észrevettem,
hogy ha ezt az érzelmet egy nőnemű személlyel élem meg, akkor őt vádolom
igazságtalansággal. Ha az igazságtalanság egy férfitól jön, akkor inkább magamat tartom
igazságtalannak, és magam iránt érzek haragot. Olykor még szégyellem is magam. Az is
megesik, hogy ezt az igazságtalanságot a férfiak részéről árulásként érzékelem.
Azoknak a testén, akik hozzám hasonlóan az igazságtalanság és az árulás sérülésétől
szenvednek, tehát a kontrolláló és a merev maszkját láthatjuk.
Azt is megfigyeltem, hogy sokaknak van elutasításból és elhagyásból eredő sérülése
egyszerre. Ők tehát a menekülő és a függő maszkját hordják. Olykor a test felső része az
egyik, az alsó része a másik sérülést tükrözi. Egyeseknél a különbséget a jobb és bal oldal
között láthatjuk. Idővel és gyakorlással egyre könnyebbé válik első látásra felismerni a
maszkokat. Ha bízunk a megérzéseinkben, a "belső szemünk" nagyon gyorsan meglátja a
maszkokat.
Ha egy ember testének a körvonala a kontrolláló maszkjának felei meg, és emellett a teste
puha és ernyedt, vagy a szemei függők, akkor ebből arra következtethetsz, hogy ő az árulás és
az elhagyás sérülését éli meg.
Természetesen más kombinációk is lehetségesek. Egy másik ember teste lehet kövér, mint a
mazochistáé, és ugyanakkor nagyon egyenes és merev. Ekkor tudhatjuk, hogy az ő sérülései a
megalázás és az igazságtalanság.
171
Akinek nagy, mazochista teste van, és vékony menekülő lába és bokája, a megalázástól és az
elutasítástól szenved.
Egy embernek lehet három, négy vagy akár öt sérülése is. Az ötből az egyik esetleg jobban
látható, míg a többi kevésbé nyilvánvaló.
Lehet, hogy egyik sem nagy jelentőségű. Ha egy maszk látványosabb, az annak a jele, hogy
az illető azt a többi maszknál gyakrabban használja önmaga védelmére. Ha a maszk nagyon
kevés teret foglal, akkor ez azt jelenti, hogy az illető nem gyakran érzi a maszkhoz
kapcsolódó sérülést. Ám az, hogy egy maszk jobban látszik, még nem jelenti feltétlenül azt,
hogy az jelzi a legfontosabb rendezendő sérülést.
Ugyanis azokat a sérüléseket, melyek a legtöbb szenvedést okozzák nekünk, megpróbáljuk
elrejteni. Már említettem, hogy a merev (igazságtalanság) és a kontrolláló (árulás) maszkját -
melyek a kontroll és az erő maszkjai - az elutasítás, az elhagyás vagy a megalázás sérülésének
elrejtésére alakítjuk ki magunkban.
Ez az erő segít álcázni azt, ami a legjobban fáj. Ez magyarázza, hogy miért látjuk gyakran a
kor előrehaladtával, hogy megjelenik valamelyik e három sérülés közül: a kontrollnak határai
vannak. Különösen a merev maszkja képes egy másik sérülés elrejtésére, az önkontroll
képességének köszönhetően. A mazochista és merev ember például egy bizonyos ideig képes
lehet a testsúlya kontrollálására. Ha nem tudja többé kontrollálni magát, a teste meghízik.
Az a lélek, aki az árulás sérülésének elrendezésére jön a Földre, az ellenkező nemű szülőjének
erős, szilárd embert keres, aki képes elfoglalni a helyét, aki nem veszíti el a kontrollt, és aki
nem túl érzelmes. Ugyanakkor a kontrolláló azt akarja, hogy ez a szülő legyén megértő,
bízzon meg benne, és feleljen meg az összes elvárásának és figyelemszükségletének, mert így
nem érezné magát elhagyva és elárulva.
172
Ha a szülő közönyös, elhagyva érzi magát, de ha valamilyen gyengeséget mutat vagy nem
bízik benne, akkor ő ezt árulásnak éli meg. Ha az ellenkező nemű szülő túl szigorú, agresszív
vagy erőszakos, akkor kamaszkorban gyakorta jön létre közöttük hatalmi harc, mely táplálja
mindkettejük árulásból eredő sérülését.
Az ember nagyon tehetségesen talál mindenféle jó okot és magyarázatot arra, ha a test
változik. Láthatjuk, hogy nem áll készen, hogy önmagába nézzen, és nagyon nehezen képes
elfogadni, hogy az emberi test ennyire intelligens lehet. Nem akarja elismerni, hogy az anyagi
testében lezajló legkisebb változás is valami olyan belső élményre hívja fel a figyelmét,
melyet most nem
akar megvizsgálni. Bárcsak megértenénk, hogy mikor a testünk úgy dönt, hogy felhívja a
figyelmünket egy belső viselkedésünkre, akkor valójában a belső Istenünk használja az anyagi
testünket arra, hogy segítsen a tudatára ébrednünk: jelenleg minden a rendelkezésünkre áll
ahhoz, hogy szembenézzünk azzal, amitől félünk. Ehelyett azt választjuk, hogy tovább
rettegünk a sérülésünk felfedezésétől, tovább hordjuk az elrejtésükre létrehozott maszkokat,
és azt hisszük, hogy így a sérülések eltűnnek majd.
Ne feledd: önmagunk védelmére teremtett maszkjainkat csak akkor hordjuk, ha félünk, hogy
szenvedni fogunk, hogy újra át kell élnünk egy sérülést. A korábbi fejezetekben leírt összes
viselkedést csak akkor használjuk, ha a maszkjainkat viseljük. Amint felvettük őket, nem
vagyunk többé önmagunk: ehelyett a viselt maszkhoz kapcsolódó viselkedést tesszük a
magunkévá. A legjobb, ha sikerül gyorsan felismerni a maszkot, amit épp felvettünk, hogy
azonosítani tudjuk az elrejteni próbált sérülést - mindezt anélkül, hogy ítélkeznénk magunk
felett, vagy kritizálnánk magunkat.
173
Lehet, hogy egy nap alatt egyszer vagy többször is maszkot váltasz, és lehet, hogy azok közé
tartozol, akik több hónapon, vagy akár több éven keresztül is ugyanazt a maszkot viselik - míg
egy másik sérülés a felszínre nem kerül.
Mikor felismered a sérülésedet, örülj ennek, és köszönd meg az eseménynek vagy a
személynek, aki megérintette azt, mert segített abban, hogy lásd: ez a sérülésed még nincs
begyógyulva. Legalább tudatában vagy ennek. így megengeded magadnak, hogy ember
legyél. Nagyon fontos, hogy megadd magadnak a szükséges időt a gyógyulásra. Mikor képes
leszel rendszeresen így szólni
magadhoz: "Most ezt a maszkot vettem fel, ezért reagáltam így", a gyógyulásod igen
előrehaladott állapotban lesz. Emlékeztetlek, hogy sosem találkoztam még senkivel, aki egy
sérülés minden említett jellemzőjével rendelkezett. Az egyes sérülésekhez tartozó
személyiségek leírásának célja, hogy a sérülésedhez kapcsolódó viselkedések közül
néhányban segítsen magadra ismerni.
Most összefoglalom, hogy honnan lehet tudni, ha önmagad védelmére felveszel egy maszkot,
vagy más teszi ezt.
. Ha az elutasításból eredő sérülésed éled fel, akkor a menekülő maszkját teszed fel. Ez arra
ösztönöz, hogy a pániktól vagy a tehetetlenségérzéstől való félelmedben el akarj menekülni a
helyzetből vagy attól a személytől, akiről azt hiszed, elutasításban fog részesíteni. Ez a maszk
arról is meggyőzhet, hogy a lehető legláthatatlanabbá válj, visszahúzódj a bensődbe, ne mondj
és ne tégy semmit, ami miatt még jobban elutasíthat a másik. Elhiteti veled, hogy nem vagy
elég fontos ahhoz, hogy teret foglalhass, hogy nincs ugyanúgy jogod a létezésre, mint
másoknak.
. Ha az elhagyásból eredő sérülésed kel életre, akkor a függő maszkját viseled.
174
Ez arra ösztönöz, hogy olyanná válj, mint egy kisgyerek, akinek figyelemre van szüksége, és
azt sírással próbálja megszerezni: panaszkodsz vagy aláveted magad annak, ami történik, mert
azt hiszed, hogy egyedül nem sikerülhet neked.
Ez a maszk arra késztet, hogy mindent megtegyél, nehogy elhagyjanak, vagy hogy több
figyelem jusson rád. Akár arról is meggyőzhet, hogy lebetegedj, vagy különböző problémák
áldozatává válj, hogy a vágyott támogatást megszerezd.
. Ha a megalázás sérülése éled fel, akkor a mazochista maszkját veszed magadra. Ez arra
ösztönöz, hogy elfelejtsd a szükségleteidet, hogy csak a többiekére gondolj, hogy jó, bőkezű
emberré válj, hogy mindig kész legyél szívességet tenni, akkor is, ha az túlmegy a
korlátaidon. Ügy intézed, hogy anélkül, hogy megkérnének erre, a hátadra vehesd azok
felelősségeit és elköteleződéseit, akikről úgy látszik, hogy nehezen képesek a tennivalóikat
elvégezni. Mindent megteszel, hogy hasznos legyél, mindezt azért, hogy ne érezd megalázva
és lealacsonyítva magad. így eléred, hogy ne légy szabad - ez nagyon fontos számodra.
Valahányszor a tetteidet a szégyentől vagy a megaláztatástól való félelem irányítja, a
mazochista maszkját hordod.
. Mikor az árulás sérülését éled meg, a kontrolláló maszkját hordod: ettől gyanakvóvá,
szkeptikussá válsz, mindig résen leszel, szigorú leszel és intoleráns az elvárásaid miatt.
Mindent megteszel, hogy megmutasd, hogy erős ember vagy, hogy nem hagyod magad, és
nem hagyod, hogy becsapjanak. Ezért mások helyett hozol döntéseket. Ez a maszk arra indít,
hogy mindent megtegyél, nehogy elveszítsd a jó híredet: akár a hazugságra is hajlandó vagy
ezért. Megfeledkezel a szükségleteidről, és azt teszed, ami ahhoz kell, hogy a többiek
megbízható embernek tartsanak. Ezt a maszkot hordva magabiztos ember képét mutatod
kifelé, akkor is, ha nem bízol magadban, és kételkedsz a döntéseidet és a tetteidet illetően.
175
. Ha az igazságtalanság sérülése lép működésbe, akkor a merev maszkját öltöd magadra, mely
a hangodban és a mozdulataidban hideg, merev és száraz emberré tesz. A viselkedésedhez
hasonlóan a tested is merevvé válik. Ettől a maszktól perfekcionista leszel. Nagyon sok dühöt,
türelmetlenséget, kritikát és intoleranciát érzel önmagaddal szemben. Nagyon sokat követelsz
magadtól, és nem tartod tiszteletben a korlátaidat.
Valahányszor kontrollálod, visszafogod magad vagy kemény vagy magaddal, a merev
maszkját viseled.
A maszkjainkat nem csak akkor tesszük fel, ha attól félünk, hogy valakivel át fogjuk élni a
sérülésünket. Akkor is magunkra öltjük őket, ha attól félünk, hogy felismerjük: mi magunk
keltjük életre mások sérülését. Mindig úgy cselekszünk tehát, hogy szeressenek minket, és ne
veszítsük el a többiek szeretetét. Olyan viselkedést teszünk magunkévá, mely nem felel meg
annak, akik vagyunk. Valaki mássá válunk. Mivel a maszk által megszabott viselkedés
erőfeszítést igényel a részünkről, a későbbiekben elvárásaink lesznek másokkal szemben.
A jóllétünk forrása az legyen, amik vagyunk és amit teszünk, és ne a másoktól érkező hála,
elismerés vagy támogatás.
Ne feledd azonban, milyen ügyesen képes becsapni téged az egód, hogy ne ébredj tudatára a
sérüléseidnek. Az egó biztos benne, hogy ha ez megtörténik, és eltüntetjük őket, akkor nem
leszünk többé védve, és szenvedni fogunk. Következzen egy felsorolás arról, hogy az egyes
típusok hogyan hagyják magukat becsapni az egójuk által.
176
. A menekülő elhiteti magával, hogy jól gondját viseli önmagának és másoknak: így nem érzi
a különböző elutasításokat, melyekben része van.
. A függő szereti függetlennek mutatni magát, és úton-útfélen hangoztatni, hogy milyen jól
érzi magát egyedül, és hogy senkire sincs szüksége.
. A mazochista meggyőzi magát, hogy minden, amit másokért tesz, nagyon nagy örömet okoz
neki, és így téve valójában a saját szükségleteire hallgat. Remekül tudja azt mondani és
gondolni, hogy minden rendben van, és mentséget találni azokra a helyzetekre, melyekben
megalázták - vagy azoknak a személyeknek, akik megalázták.
. A kontrolláló meg van róla győződve, hogy sosem hazudik, hogy mindig betartja a szavát, és
hogy senkitől nem fél.
. A merev szereti boldog-boldogtalannak elmondani, hogy milyen igazságos, hogy az életében
nincsenek problémák, és szereti azt hinni, hogy sok barátja van, aki olyannak szereti, amilyen.
A belső sérüléseinket a testi sérüléseinkhez hasonlóan gyógyítjuk be. Megtörtént-e már veled,
hogy olyan türelmetlenül vártad egy pattanás eltűnését az arcodról, hogy megállás nélkül
nyomkodtad? Mi lett az eredmény? A pattanás alighanem sokkal tovább ott maradt, nem igaz?
Ez történik, ha nem bízunk a testünk gyógyulásra való képességében. Ahhoz, hogy bármilyen
probléma eltűnjön, először el kell fogadni, feltétel nélküli szeretetet kell adni neki, ahelyett
hogy eltüntetni akarnánk.
A mély sérüléseidnek is elismerésre, szeretetre és elfogadásra van szüksége.
177
Emlékeztetlek, hogy a feltétel nélküli szeretet annyit jelent, mint elfogadni, akkor is, ha nem
értünk egyet, és akkor is, ha nem értjük, miért van úgy, ahogy.
Szeretni egy sérülést vagy szeretni az arcodon egy pattanást tehát annyit jelent, hogy
elfogadod, hogy te teremted azt valamilyen okból, főleg azért, hogy segítsen neked. Ahelyett,
hogy eltüntetni akarnád a pattanásaidat, használnod kell őket, hogy tudatára ébredj egy olyan
oldaladnak, melyet nem akarsz látni. A pattanások valójában azért akarják magukra vonni a
figyelmedet, hogy többek között észrevedd: lehet, hogy jelenleg épp az arcvesztéstől félsz egy
bizonyos helyzetben, és ez a félelem megakadályozza, hogy önmagad légy. Ha ezen az új
módon közelítesz a pattanásaidhoz, másképp fogod látni őket, nem igaz? így akár köszönetet
is mondhatsz nekik. Ha úgy döntesz, hogy ezt a tapasztalatot ilyen szellemi megközelítéssel
éled meg, a pattanásaid bizonyára sokkal gyorsabban el fognak tűnni, mert a hasznosságuknak
köszönhetően elismerést és szeretetet kaptak tőled.
Vedd észre, hogy amitől félsz másoknál, és amit a szemükre hánysz, azt teszed te is velük és
Önmagaddal.
Következzen néhány példa arra, hogy hogyan tudjuk bántani magunkat:
. Aki elutasítástól szenved, táplálja a sérülését, valahányszor bénának, értéktelennek, semmire
sem jónak látja magát, valahányszor azt gondolja, hogy semmit sem számít mások életében,
és valahányszor elmenekül egy helyzetből.
. Aki elhagyást él meg, a sérülését erősíti, valahányszor felhagy egy tervvel, mely lelkesítette,
valahányszor nem gondoskodik eléggé önmagáról, vagy nem adja meg magának azt a
figyelmet, melyre szüksége van.
178
Félelmet kelt másokban, hogy túlságosan rájuk akaszkodik, így elveszíti őket, és megint
egyedül marad.
Hogy mások figyelmét megszerezze, betegségeket teremt, és ezzel nagyon sok szenvedést
okoz a testének.
. Aki megalázástól szenved, táplálja a sérülését, valahányszor lealacsonyítja vagy másokhoz
hasonlítja magát, kövérnek, nem jónak tartja magát, valahányszor úgy látja, hogy hiányzik
belőle az akaraterő, hogy kihasznál másokat, stb. Megalázza magát azáltal, hogy előnytelen
ruhákat hord, és összekoszolja őket.
Szenvedést okoz a testének azzal, hogy túl sokat eszik, és a testének túl sok táplálékot kell
megemésztenie és elnyelnie. Szenvedést okoz magának azzal, hogy a hátára veszi mások
felelősségét.
Ezzel megfosztja magát a szabadságtól és az időtől, hogy önmaga legyen.
. Aki árulást él meg, a sérülését segíti, valahányszor hazudik magának, hamis dolgokat hitet el
magával, vagy nem tartja magát az önmagának tett elköteleződéseihez. Bünteti magát azáltal,
hogy mindent ő csinál, mert nem bízik másokban, és nem ad ki nekik feladatokat. Amikor
pedig megteszi, annyira elfoglalt azzal, hogy ellenőrizze, amit tesznek, hogy nem marad ideje
önmagára.
. Aki az igazságtalanságtól szenved, a sérülésének kedvez, valahányszor túlságosan sokat
követel önmagától. Nem tartja tiszteletben a határait, és nagyon sok stresszt okoz magának.
Igazságtalan önmagával, mert kritizálja magát, és nehezen látja meg, mik a jó tulajdonságai,
és mit csinál jól. Szenved attól, hogy csak azt látja, ami nincs vagy hibásan lett elvégezve.
Szenvedést okoz magának azzal, hogy nehezen tud örömet szerezni önmagának.
179
Korábban említettem, hogy mennyire fontos, hogy feltétel nélkül elfogadjuk a sérüléseinket.
Az is fontos, hogy elfogadjuk a maszkokat, melyeket az egónk teremtett, hogy a sérüléseinket
elrejtse, és hogy elkerüljük a szenvedést. Egy sérülést szeretni és elfogadni annyit jelent, hogy
elismerjük azt, tudjuk, hogy azért tértünk vissza a Földre, hogy rendezzük ezt a sérülést, és
elfogadjuk, hogy a maszkot az egónk azért hozta létre, hogy megvédjen bennünket. Köszönd
meg magadnak, hogy volt erőd létrehozni és fenntartani a maszkot, mely segített túlélni.
Ma viszont ez a maszk többet árt neked, mint amennyit használ.
Itt az idő, hogy úgy határozz, hogy akkor is túl tudsz élni, ha úgy érzed, megsérültél. Nem
vagy már az a kisgyerek, aki nem tudott mit kezdeni a sérülésével. Most már felnőtt vagy,
tapasztaltabb és érettebb, másképp tekintesz az életre, és mostantól jobban akarod szeretni
magad.
Az első fejezetben említettem, hogy egy sérülés megteremtése során négy szakaszon haladunk
át. Az első, mikor önmagunk vagyunk. A másodikban fájdalmat érzünk, mert felfedezzük,
hogy nem lehetünk önmagunk, mert az nem felel meg a körülöttünk lévő felnőtteknek. Sajnos
a felnőttek nem veszik észre, hogy a gyerek azt próbálja felfedezni, hogy ki ő, és ahelyett,
hogy hagynák, hogy önmaga legyen, inkább megmondják neki, hogy milyennek kellene
lennie. A harmadik szakaszban a gyerek fellázad a fájdalom ellen, melyet érez. Ekkor kezd
jeleneteket rendezni és ellenállni a szüleinek. Az utolsó szakasz a lemondás. Ekkor úgy
határozunk, hogy maszkot teremtünk magunknak, hogy ne okozzunk csalódást másoknak, és
főleg hogy ne éljük át újra a szenvedést, ami abból ered, hogy nem fogadtak el minket, mikor
önmagunk voltunk.
180
A gyógyulás akkor lesz teljes, ha sikerül fordított sorrendben végighaladnod ezen a négy
szakaszon, a negyedikkel kezdve, visszaérve az elsőig, melyben újra önmagaddá válsz. Ebben
a folyamatban az első teendő az, hogy tudatossá válsz abban, hogy milyen maszkot hordasz.
Ez az egyes sérüléseket leíró öt fejezetnek köszönhetően sikerülni fog.
A második szakaszt akkor éled át, mikor ellenállást érzel e fejezetek olvasásakor, vagy mikor
nem akarod elfogadni a felelősségedet, és szívesebben vádolsz másokat a szenvedéseidért.
Mondd magadnak, hogy mindenkinél természetes, hogy ellenáll, mikor olyan vonásokat fedez
fel önmagában, melyeket nem szeret. Ezt a szakaszt mindenki másképp éli meg. Egyesek több
ellenállást éreznek, mint mások. Az ellenkezésed erőssége attól függ, hogy
mennyi elfogadás, nyitottság van benned, és hogy milyen mély a sérülésed, mikor tudatára
ébredsz annak, ami történik benned.
A harmadik szakaszban meg kell engedned magadnak a múltbéli szenvedést és haragot, egy
szülőddel vagy mindkettővel szemben. Minél mélyebben érzed a szenvedést, melyet a benned
élő gyermek érzett, annál több együttérzést fogsz tapasztalni az irányában, és annál
mélyebben fogsz áthaladni ezen a szakaszon.
Ez alatt a szakasz alatt engeded el azt is, amit a szüleid iránt érzel, és válsz képessé arra, hogy
együtt érezz az ő szenvedésükkel is.
A negyedik szakaszban újra önmagaddá válsz, nem hiszed többé, hogy védekezésül még
mindig maszkokat kell hordanod. Elfogadod, hogy az élet tele van tapasztalattal, melyeknek a
célja, hogy megtanítsák, mi szolgálja a javadat. Ezt úgy nevezik, hogy önmagunk szeretete.
Mivel a szeretet nagy gyógyító hatalommal bír, és új energiát ad, készülj fel, hogy számos
átalakulást látsz majd az életedben: a másokkal való viszonyaidban és testi szinten is, az
anyagi testedben lezajló gyógyulások vagy változások képében.
181
Ne feledd, hogy szeretni önmagad azt jelenti, hogy megengeded magadnak, hogy olyan
legyél, amilyen éppen vagy, és elfogadod magad akkor is, ha azt teszed másokkal, amivel
vádolod őket. A szeretetnek semmi köze nincs ahhoz, amit teszel vagy birtokolsz. Önmagadat
szeretni tehát annyi, mint megengedni magadnak, hogy akaratlanul megsérts másokat,
elutasítsd, elhagyd, megalázd, eláruld őket, vagy igazságtalan légy velük. Ez fontos szakasz a
sérüléseid gyógyulásában.
A valódi szeretet az, hogy önmagad vagy.
Hogy gyorsabban elérd ezt a szakaszt, azt javaslom, hogy minden nap végén értékeld, mi
történt. Ismerd fel a maszkot, mely úrrá lett rajtad, mely ebben és ebben a helyzetben válaszra
késztetett, vagy mely megszabta, hogyan viselkedj másokkal vagy önmagaddal. Ezután fordíts
időt arra, hogy lejegyezd a megfigyeléseidet, és semmiképp ne feledkezz meg arról, hogyan
éreztél. Befejezésül bocsáss meg magadnak, engedd meg magadnak a maszk múltbéli
viselését, tudd, hogy abban a pillanatban őszintén azt hitted, hogy ez az egyetlen mód, hogy
megvédd magadat.
Semmilyen átalakulás nem lehetséges elfogadás nélkül.
Honnan tudhatod, hogy teljességében megélted-e ezt az elfogadást?
Onnan, hogy tudod, hogy a viselkedésed része az emberi létnek, és hogy felvállalod a
következményeket, bármik legyenek is azok. A felelősségnek ez a fogalma alapvetően fontos
ahhoz, hogy valóban el tudd fogadni magad.
182
Mivel ember vagy, nem tetszhetsz mindenkinek, és jogod van olyan emberi reakciókhoz,
melyek nem tetszenek másoknak: fogadd el magad anélkül, hogy ítélkeznél magad felett,
vagy kritizálnád önmagad.
Az gyógyulás folyamatát tehát az elfogadás indítja el.
Nagy meglepetésedre fel fogod fedezni, hogy minél inkább megengeded magadnak, hogy
elárulj, elutasíts, elhagyj, megalázz, vagy igazságtalan légy, annál kevésbé fogsz így tenni!
Különös, nem? De ha már egy ideje követed a tanításaimat, nem leszel meglepve. Nem
kérem, hogy higgy nekem, vagy hogy megérts, mert ezt nem lehet fejjel megérteni. Meg kell
tapasztalni.
A szeretetnek ezt a nagy spirituális törvényét minden könyvemben, workshopomon és
előadásomon elismétlem, mert nagyon sokszor kell hallani ahhoz, hogy képesek legyünk
magunkévá tenni. Ha megengeded magadnak, hogy megtedd másokkal azt, amitől félsz, hogy
ők fogják megtenni veled (olyannyira, hogy a védelmedre maszkot vagy maszkokat
teremtettél magadnak), akkor sokkal könnyebben fogod tudni megengedni nekik, hogy így
tegyenek, és hogy időnként úgy viselkedjenek, hogy az felébressze a sérüléseidet.
Képzeljünk el például egy apát, aki úgy dönt, hogy az egyik lányát, aki fellázadt ellene,
kitagadja az örökségből. A lány nem akart tanulni, és "valamire való emberré" válni, ahogy az
apja szerette volna a képességeit látva. A lány ezt a döntést érzékelheti árulásként,
elhagyásként, elutasításként, megalázásként vagy igazságtalanságként.
Minden attól függ, hogy minek a rendezésére jött a Földre. Ismertem egy fiatal asszonyt, aki
ezt az élményt árulásként élte meg, mert sosem gondolta volna, hogy az apja képes lenne ilyet
tenni. Abban reménykedett, hogy az apja elfogadja a döntéseit, és hogy végül elismeri, hogy
joga van azt tennie az életével, amit akar.
183
Egyetlen mód van ennek a sérülésnek a begyógyítására, hogy ne vonzzon magához több olyan
helyzetet, melyben árulást él meg a férfiakkal. Ehhez először is meg kell értenie, hogy az apja
is elárulva érezte magát általa. Az, hogy a lánya nem felelt meg az elvárásainak, az árulás egy
formája volt számára. Lehet, hogy azt gondolja, hogy mindaz után, amit érte tett, a lányának
hálásnak kellett volna lennie, felelősebb nővé válnia, és tiszteletben kellett volna tartania őt. Ő
is abban reménykedett, hogy egy nap a lánya visszatér, azt mondja neki, hogy igaza volt, és
illően bocsánatot kér. Az apa és a lánya közötti történet azt jelzi, hogy az apa ugyanezt a fajta
árulást élte meg az anyjával, és az anyja is azt élte meg vele.
Ha utánanézünk, mit éltek át a szüleink fiatalkorukban, látni fogjuk, hogy a történet
generációról generációra ismétlődik, egészen addig, amíg meg nem történik a valódi
megbocsátás.
Ha ezt tudjuk, könnyebben fogunk együttérzéssel és megértéssel fordulni a szüleink felé. Ha
felfedezted a sérüléseidet, nagyon ajánlom, hogy kérdezd meg a szüléidtől, hogy ők is
ugyanezeket
a sérüléseket élték-e át. Ne feledd, hogy a tapasztalataik nem feltétlenül egyeznek meg a
tieiddel, de ugyanazokat a sérüléseket érezték, és ugyanazzal vádolták a szüleiket, mint te.
Mindezt könnyű megtenni, ha nem vádoljuk magunkat többé amiatt, hogy a viselkedésünket a
sérüléseink szabják meg, és elfogadjuk, hogy ez az emberi élet része. így sokkal könynyebben
tudunk beszélni erről a szüleinkkel, anélkül hogy attól félnénk, hogy vádolni fognak minket.
Ha nem érzik úgy, hogy ítélkeznél fölöttük, ők is könnyebben felfedik magukat. Mikor
beszélsz velük, segítesz nekik a folyamatban, hogy megbocsássanak saját szüleiknek.
184
Abban is segítesz nekik, hogy maguknak is megengedhessék, hogy emberek legyenek, hogy
sérüléseik legyenek, melyek megszabják, hogyan reagálnak, és hogy olykor épp az ellenkező
módon viselkedjenek, mint ahogy szeretnének.
Mikor azzal a szülővel beszélsz, akivel megéltél egy sérülést, azt tanácsolom, hogy azt is
kérdezd meg tőle, hogy vajon ő is ugyanezt a sérülést élte-e meg veled. Ha például nő vagy,
és elmondod anyádnak, hogy kamaszkorod óta elutasítást érzel a részéről, akkor kérdezd meg
tőle, hogy megtörtént-e vele, hogy elutasítva érezte magát általad. Ez segíthet neki abban,
hogy felszabaduljon régóta visszatartott és gyakran tudattalan érzelmek súlya alól. A
segítségeddel az anyád felismerheti ezeket az érzelmeket.
Ezután megkérheted, hogy beszéljen arról, amit a saját anyjával élt meg. (Ez a példa a
férfiaknak is szól az apjukkal való viszonyukban.) Ha többet akarsz tudni a valódi
megbocsátásról, azt javaslom, hogy olvasd el a többi könyvemet, melyekben erről beszélek:
Hallgass a testedre! 1. és 2. rész, Az érzelmek, az érzések és a megbocsátás, A tested azt
mondja: szeresd önmagad!
Emlékeztetlek, hogy ha idealizáltad a szülőt, akivel sérülést éltél meg, különösen ha ezt a
szülőt szinte szentnek tartottad, akkor teljesen természetes, hogy nehezen fogadod el azt, hogy
haragudtál rá. Gondolj arra, hogy ha ez a szülő a szemeidben szentnek tűnt, akkor alighanem
az igazságtalanság sérülésében szenvedett, és képes volt annyira kontrollálni magát, hogy ne
mutassa, amit érez. A mazochista típusú emberek is könnyen tűnhetnek szentnek az
odaadásuk miatt.
így ismerheted fel, hogy a sérüléseid elkezdtek begyógyulni:
. Az elutasításból eredő sérülésed gyógyulóban van, ha egyre inkább elfoglalod a helyedet, és
ki mersz állni magadért.
185
Ha valaki elfelejteni látszik, hogy létezel, akkor is jól tudod érezni magad a bőrödben, Sokkal
kevesebbszer történik meg veled, hogy attól félsz, hogy pánikolni fogsz.
. Az elhagyásból eredő sérülésed gyógyulóban van, ha olyankor is jól érzed magad, mikor
egyedül vagy, és ha kevésbé törekszel arra, hogy mások figyelmét megkapd. Az életed
kevésbé drámai.
Egyre több kedved van belefogni dolgokba, és akkor is képes vagy folytatni őket, ha a többiek
nem támogatnak benne.
. A megalázásból eredő sérülésed gyógyulóban van, ha odafigyelsz a saját szükségleteidre,
mielőtt másoknak igent mondanál.
Sokkal kevesebb terhet veszel a válladra, és sokkal szabadabbnak érzed magad. Nem
teremtesz magadnak korlátokat többé. Képes vagy kérni, anélkül hogy úgy éreznéd, zavarsz
vagy idegesítesz másokat.
. Az árulásból eredő sérülésed gyógyulóban van, ha többé nem kavarja fel annyira az
érzelmeidet, ha valaki vagy valami keresztülhúzza a terveidet. Könnyebben képes vagy az
elengedésre.
Az elengedés azt jelenti, hogy nem kapaszkodsz többé az eredményekbe, nem akarod többé,
hogy minden úgy történjen, ahogy eltervezted. Nem akarsz többé a figyelem középpontjába
kerülni. Ha nagyon büszke vagy magadra amiatt, amit tettél, akkor úgy is jól tudod érezni
magad, ha azt mások nem ismerik el.
. Az igazságtalanságból eredő sérülésed gyógyulóban van, ha megengeded magadnak, hogy
kevésbé legyél perfekcionista, hogy hibázz anélkül, hogy haragot éreznél, vagy kritizálnád
magadat. Megengeded magadnak, hogy kimutasd az érzékenységedet, hogy sírj mások előtt,
anélkül hogy elvesztenéd a kontrollt, és hogy félnél a többiek ítéletétől.
186
A sérüléseink begyógyításának másik csodálatos hozadéka, hogy nem függünk többé
érzelmileg, és önállóvá válunk. Az érzelmi önállóság azt jelenti, hogy tudjuk, mit akarunk, és
képesek vagyunk megtenni, ami ahhoz szükséges. Amikor segítségre van szükségünk,
képesek vagyunk kérni anélkül, hogy azt várnánk, hogy azt egy bizonyos ember tegye meg.
Az önálló ember nem mondja, hogy "Mi lesz velem egyedül?", mikor valaki eltűnik az
életéből. Nehéz neki, de a lelke mélyén tudja, hogy képes túlélni egyedül.
Remélem, hogy a sérüléseid felfedezése nagyon sok együttérzéssel ajándékoz meg magad
iránt, és segíteni fog, hogy nagyobb belső békére juss, és kevesebb haragot, szégyent és
neheztelést érezz. Elismerem, hogy nem könnyű szembenézni azzal, ami fáj nekünk. Az
ember annyi módszert talált fel arra, hogy a fájdalmas emlékeit elnyomja, hogy nagyon nagy
a kísértés, hogy ezekhez folyamodjunk.
Ám minél jobban elnyomjuk a fájdalmas emlékeinket, annál mélyebbre temetjük őket a
tudattalanunkban. Aztán egy nap, mikor már semmit sem tudunk elásni és kontrollálni, az
emlékek újra a felszínre kerülnek, és a fájdalmunkat még nehezebb kezelni.
Ha szembenézünk ezekkel a sérülésekkel, és begyógyítjuk őket, az összes energia, mely a
fájdalmunk elnyomására és elrejtésére szolgált, felszabadul, és sokkal termékenyebben lesz
használható: arra, hogy olyanná tegyük az életünket, amilyenné szeretnénk, míg eközben
végig önmagunk maradunk.
A könyv befejezéséül leírom azokat a pozitív vonásokat, erősségeket, melyek az egyes
személyiségtípusokhoz kapcsolódnak.
Ezek az erősségek mélyen bennünk mindig ott vannak.
187
Ám ahogy korábban írtam, gyakran nem veszünk róluk tudomást, vagy rosszul használjuk
őket, mert túl nagy teret adunk a maszkjainknak - mindezt azért, hogy ne lássuk és ne érezzük
a sérüléseinket. Ha a sérüléseink begyógyultak, azaz ha önmagunk vagyunk, félelem nélkül,
akkor az alábbiak bukkanhatnak a fel alóluk:
. A menekülő (az elutasításból eredő sérülés) mögött jó teherbírású ember rejlik, aki kitartó a
munkában.
Leleményes, tehetséges az alkotásban, a feltalálásban, az elképzelésben.
Különösen jól tud egyedül dolgozni.
Hatékony, és számtalan részletre gondol.
Jól reagál: vészhelyzetben képes a megfelelő módon cselekedni.
Nincs mindenáron szüksége másokra. Vissza tud vonulni, és egyedül is képes boldognak
lenni.
. A függő (az elhagyásból eredő sérülés) mögött egy ügyes ember
rejtőzik, aki nagyon jól tud kérni.
Tudja, mit akar. Az igényeiben állhatatos és kitartó.
Nem adja fel, ha eltökélten meg akar szerezni valamit.
Jó komédiás. Képes megragadni az emberek figyelmét.
Természetesen vidám, jókedvű és társasági lény, árad belőle az életöröm.
Képes segíteni másoknak, mert érdeklődik irántuk, és tudja, hogyan éreznek.
Az adottságát, hogy érzi, amit mások éreznek, képes jó célokra
használni, ha uralja a félelmeit.
Gyakran vannak művészi adottságai.
Noha társasági lény, az egyedüllétre is szüksége van a feltöltődéshez.
. A mazochista (a megalázásból eredő sérülés) mögött egy merész, kalandvágyó ember bújik
meg, aki sok területen tehetséges.
188
Ismeri és tiszteletben tartja a szükségleteit.
Érzékeny mások szükségleteire, képes mindenki szabadságát tiszteletben tartani.
Jó közvetítő, megbékítő. Ügyesen képes lehűteni a kedélyeket.
Jókedvű, képes élvezni a dolgokat, a körülötte lévőket felszabadulttá teszi.
Bőkezű, szolgálatkész, altruista természetű.
Jó szervező. Elismeri a saját képességeit.
Érzéki, képes örömet szerezni magának a szerelemben.
Méltóságteljes, és nagyon büszke.
. A kontrolláló (az árulásból eredő sérülés) mögött általában egy
jó főnöki képességekkel rendelkező ember rejtőzik.
Mivel erős, megnyugtató és védelmező.
Nagyon tehetséges. Társasági lény és jó komédiás.
Tehetségesen beszél a nyilvánosság előtt.
Képes felismerni és az értékének megfelelően kezelni mások képességeit, úgy, hogy segít
nekik jobban megbízni önmagukban.
Képes delegálni a feladatokat - ez segít a többieknek abban, hogy többre tartsák magukat.
Gyorsan felismeri, hogyan érzik magukat a többiek, és lehűti a kedélyeket azzal, hogy
megnevetteti őket.
Képes nagyon gyorsan egyik dologról egy másikra áttérni, és több dologgal foglalkozni egy
időben.
Gyorsan dönt. Megtalálja, ami kell neki, és azokkal az emberekkel veszi körül magát, akikre a
cselekvéshez szüksége van.
Nagy teljesítményre képes számos területen.
Bízik az Univerzumban és a belső erejében. Képes a teljes elengedésre.
. A merev (az igazságtalanság sérülése) mögött egy kreatív, nagy munkabírású ember bújik
meg.
189
Rendezett, és kitűnő képességei vannak a nagy pontosságot igénylő munkákban.
Gondos, nagyon tehetséges a részletekre való odafigyelésben.
A tanításhoz képes leegyszerűsíteni, világosan elmagyarázni valamit.
Nagyon érzékeny, a saját érzéseit ismerve tudja, mit éreznek a többiek.
Tudja, amit tudnia kell az adott pillanatban.
Megtalálja a jó embert egy adott feladat elvégzésére, és pontosan tudja, mit kell mondania.
Lelkes, élénk és dinamikus.
Nincs szüksége másokra, hogy jól érezze magát.
A menekülőhöz hasonlóan tudja, mit kell tennie vészhelyzetben, és meg is teszi azt.
Képes szembenézni a nehéz helyzetekkel.
Amint láthattad, egyes erősségek több sérülésnél is megtalálhatóak: ez megsokszorozza az
erejüket. így különleges adottságokká válnak arra, hogy megvalósítsd, amit akarsz. Ha
felismered a páratlan embert, aki vagy, energia és inspiráció forrásává válsz mások számára.
Ne feledd, hogy mindenki máshoz hasonlóan azért vagy ezen a bolygón, hogy emlékezz, ki
vagy: Isten, aki a földi síkon él át tapasztalatokat.
Sajnos ezt útközben, az idők kezdetétől zajló számos újjászületés során elfelejtettük.
Hogy emlékezzünk, kik vagyunk, tudatosulnia kell bennünk annak, hogy kik nem vagyunk.
Például nem vagyunk a sérüléseink.
Valahányszor szenvedünk, azt hisszük, hogy azok vagyunk, akik nem vagyunk. Mikor
bűntudatot érzel, mert például épp elutasítottál valakit vagy mert épp igazságtalan voltál
valakivel, akkor azt hiszed, hogy elutasítás vagy igazságtalanság vagy.
190
Nem vagy a tapasztalat: Isten vagy, aki egy anyagi bolygón él át egy tapasztalatot.
Egy másik példa: ha a tested beteg, akkor nem a betegség vagy, hanem egy ember, aki azt
tapasztalja, hogy a teste egy részében energiablokk van - ezt a tapasztalatot betegségnek
nevezzük.
Az élet csodálatos és tökéletes.
Az élet folyamatok sora, mely a létünk egyetlen értelme felé visz minket:
Emlékezz, hogy Isten vagy.
A maszkjaink létrehozása a legnagyobb árulás mind közül: megfeledkezel arról, hogy Isten
vagy.
A könyvet egy svéd író, Hjalmar Söderberg soraival zárom: "Az ember arra vágyik, hogy
szeressék, annak hiányában arra, hogy csodálják, annak hiányában arra, hogy féljék, annak
hiányában
arra, hogy gyűlöljék és megvessék. Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani
másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni."4
* Papolczy Péter fordítása.
NYERD VISSZA AZ ÖNBIZALMADAT, ÉS KEZDD EL ÉLVEZNI AZ ÉLETET!
A Hallgass a Testedre workshop hatásos módszere azoknak szól, akiket érdekel személyes
fejlődésük. A workshop szilárd alapot biztosít a személyes növekedéshez és átalakuláshoz.
Lise Bourbeau több mint huszonöt éve mutatja meg a résztvevőknek, hogyan vihetnek
harmóniát önmagukba és az életükbe. A workshopnak köszönhetően a több mint 20 000
ember már nem csupán beletörődik az életbe, hanem megéli azt! Visszanyerték a kontrollt az
életük fölött, és személyes erejük gazdagságát arra használják, hogy olyan életet teremtsenek,
amilyet igazán akarnak. A Hallgass a Testedre egyedülálló eredményei kézzelfoghatóak
mindenhol: fizikai, érzelmi, mentális és spirituális szinten egyaránt.
A résztvevők szerint a workshop hozadéka többek között az érzelmek uralása, nagyobb
önbizalom, jobb kommunikáció és ítélőképesség, a megbocsátás és a múlt elengedésének
képessége, közvetlen kapcsolat belső erőnkkel és kreativitásunkkal és egy forradalmi, de
egyszerű technika, hogy felfedezzük a betegségek és egészségügyi problémák valódi okait.
Ha szeretnél a saját országodban workshopot szervezni, keress meg minket további
információkért.
1102 Bl. La Salette, St-Jérőme, (Québec) J5L 2J7 Kanada
Telefon: 450-431-5336, fax: 450-431-0991
e-mail: info@ecoutetoncorps.com
www.ecoutetoncorps.com
Lise Bourbeau 1966-ban kezdte karrierjét egy nemzetközi cégnél, és rövid időn belül
rendkívül sikeres menedzser lett.
Munkája során azt látta, hogy csak néhányan érik el, amit igazán akarnak, és csak igen
kevesen vallják magukat boldognak.
Kutatni kezdte a boldogtalanság okait, végül 1982-ben otthagyta állását, hogy új ösvényekre
lépjen. Lise álma az volt, hogy segítsen az embereknek, hogy hallgassanak a testükre.
1984-ben nyitotta meg első iskoláját, mely mára a világ legnagyobb francia nyelvű önfejlesztő
központjává vált: több mint 20 országban, 9 nyelven folyik az oktatás. Lise a mai napig
tízezreknek segített, hogy jobban megismerjék, elfogadják és szeressék önmagukat.
Van, hogy visszatér egy probléma, melyről azt hitted, megoldottad?
Hogy úgy érzed, nem irányítod az életed, és nem vagy önmagad?
Ez a könyv lehetővé teszi, hogy a valódi gyógyulás ösvényére lepj végső célod felé: hogy
önmagad légy.
Az összes probléma - testi, érzelmi vagy szellemi - öt alapvető sérülésből ered: elutasítás,
elhagyás, megalázás, árulás és igazságtalanság.
A könyvből megtudhatjuk, honnan származnak ezek a sérülések, és kikkel éljük át őket
Ezenkívül megismerhetjük a maszkokat is, melyeket azért fejlesztünk ki, hogy elrejtsük a
sérüléseket magunk es mások elől, továbbá a hozzájuk tartozó testi jellemzőket,
viselkedéseket és attitűdöket: például megtudhatjuk, néhányunk miért kórosan sovány, mások
pedig miért küzdenek állandó túlsúllyal.
Ha képesek vagyunk felismerni, hogy milyen maszkot viselünk, megtettük az első lépést a
gyógyulás felé vezető úton. Mások maszkjának észlelése pedig abban segít, hogy több
együttérzéssel forduljunk feléjük. Az utolsó fejezetben olvashatjuk a szerző tanácsait arra
nézve, mit tehetünk önmagunk és sérüléseink meg gyogyításáert.