Está en la página 1de 4

Az impresszionizmus művészete

Az impresszionizmus egy olyan 19. századi művészeti stílus, melynek célja az 1800-as évek
festészeti mintáihoz görcsösen ragaszkodó művészeti felfogás megújítása. Az irányzat neve a latin
impressio szóból eredeztethető, ez annyit tesz: benyomás, élmény; megjelenik az irodalomban és a
zenében is egyaránt. Követői arra törekedtek, hogy pillanatnyi, futó benyomásaik, egyéni hangulataik
művészi ábrázolásával tükrözzék a változó valóságot. Ezt az érzelmekre ható különleges fény- és
hanghatásokkal, erőteljes színekkel, formákkal, átvitt értelmű hasonlatokkal, kifejezésekkel, hangutánzó
szavakkal érték el.
A festészetben figyelhető meg legtöbbször az irányzat. Szabálytalan, "véletlenszerű"
kompozíciók, látványos, kissé darabos ecsetkezelés, tiszta színek használata, optikai keverés a vásznon,
vázlatszerű hatás, kevésbé részletezett formák, "festői" előadásmód jellemzi az impresszionizmust.

Édouard Manet (1832 - 1883)

Reggeli a szabadban (1863)

Festészete mondhatni „átmenet” a realizmusból az impresszionizmusba. Szándékában állt


modernizálni a klasszikusokat. 1870-es években festészete már inkább impresszionista. A „Reggeli a
szabadban” című alkotása eléggé korai festmény, viszont már itt is harsogóak a különféle zöldek, mintha
nem műteremben festette volna őket, míg a kompozíció inkább hagyományos témát követ.

Claude Monet (1840 - 1926)

A napkelte impressziója (1872)


Monet „A napkelte impressziója” című képét a nagyobb hitelesség kedvéért szabadban festette,
ebből is adódik a kép vázlatszerű hatása - a változó időjárást, fényhatásokat gyorsan követte, ezért is jól
kivehetők az ecsetvonások.
A levegő színekre gyakorolt hatása és a különböző napszakok fényviszonyai foglalkoztatták a
roueni székesegyházról festett képein. Jól megfigyelhető rajtuk az az újfajta festészeti technika, hogy a
színkör színeit egymás mellé húzott ecsetvonásokkal viszi fel a festő a vászonra.

A roueni székesegyház (1893-1894)

Pierre-Auguste Renoir (1841 - 1919)


Az új festészeti stílusra jellemző, hogy a kopmpozíció helyett inkább a fények és a színek fontosak. Ez
hatványozottan jelentkezik Renoirnál. Festményeinek középpontjában az ember áll, pl.: Moulin de la
Galette c. képe egy szabadtéri mulató világát jeleníti meg. A fény-árnyék hatásokat lila - sárga
színkontrasztokkal érzékelteti.

Moulin de la Galette

Edgar Degas (1834 - 1917)


Nála a mozgás kap központi szerepet, sok képe a pillanatot örökíti meg, vagy szokatlan
nézőpontból ábrázolja az emberi mozdulatokat. Kedvelt eszköze a pasztellkréta.

A tükör előtt (1889)


Georges Seurat (1859-1891)

Vasárnap délután a Grande Jatte szigetén (1884-


1886)
Az 1880-as években már jelentkezett az impresszionizmus válsága, ezért a mozgalom
megújítására Seurat újfajta technikát dolgozott ki, ez a pointillizmus, melynek lényege, hogy tiszta
színpontokat helyezett el egymás mellé a vászonra. Ezek optikai keveredése eredményezte a színeket és
azok árnyalatait. Munkáját először vázlatozta, 11 színt használt: elsődleges (kék, vörös, sárga),
másodlagos (zöld, ibolya, narancssárga) és 5 közbülső színt (sárgászöld, kékeszöld, kékibolya,
lilásvörös, vöröses narancs). Ezeket a színeket vegyítette fehérrel, így kapva meg a megfelelő tónust.

Auguste Rodin (1840-1917) szobrász munkássága is ehhez a stílushoz kapcsolódik.


Alkotásainak van olyan nézőpontja, ahonnan a szobor a legkifejezőbb, pl. a Danaida (1885). Híres
szobra, a Gondolkodó, már a szimbolizmushoz áll közel. Munkássága a 20. századi szobrászat alapja.

Gondolkodó (1880)

Paul Cézanne (1839-1906)

Mont-Sainte-Victoire (1885-57)
Ő is a természeti fények és színek gondos megfigyelője, mint az impresszionisták, ő azonban a
látvány felszíne mögött a változatlanságot, a maradandót akarja kifejezni. Technikája melynek lényege
hogy a kép struktúráját nagyrészt vékony, rövid színnégyszögeket alkotó ecsetvonásokból építette fel.
Cézanne azt vallotta, hogy a világ az övé, és úgy fordítja le a maga nyelvére, ahogyan akarja – ez a
művész igazi szabadsága.
A Mont Sainte-Victorie-ról készült utolsó festményien a tömeget és formát mindinkább
elvonatkoztatta a valóságos látványtól. Cézanne geometriai formákból állította össze a képeit: téglaest,
kúp, gömb. A képen alkalmazza a komplementer színeket, ahogy más posztimpresszionisták is(kék-
narancs, vörös-zöld, sárga-lila). A kép három térrészre osztható: sötét – zöldesbarna; élénk és világos –
sárga, piros; világos – kék. Ugyanazok a színek ismétlődnek hegy szinte beleolvad az égbe.

Paul Gauguin (1848-1903)

A pandanuszfák alatt (1891)


A Tahitiban töltött évek legelején készült ez a festmény. Gauguin a maorik társadalmában akarta
újra megtalálni az „aranykort”, az ember és a természet elveszett, ősi harmóniáját. Művészileg érett
elképzelésekkel érkezett ide: a leegyszerűsített, „primitív” formáknak, a hullámzó kontúrvonalaknak és
a mesébe illő színeknek sokkal nagyobb kifejezőerőt tulajdonít, mint a látvány hű visszaadásának.

Fazakas Melinda
12. c

También podría gustarte