Documentos de Académico
Documentos de Profesional
Documentos de Cultura
A többi gyerek és a szüleik figyelnek. A papa most már kezd igazán begurulni:
Mi következik ezután? Lehet, hogy az apa újra kér, vagy fenyegetőzik. Anna talán
engedelmeskedik, talán nem. Az apa vagy beváltja a fenyegetést, vagy sem. Ha
megpróbálja leszedni a kislányt a csúszdáról, lehet, hogy a gyerek ellenáll, rúg,
vagy sikítozik, nem hagyja magát. Közben Anna kis öccse, aki eddig békésen
játszott, sírva fakad, mert ő nem csinált semmi rosszat, és nem akar elmenni a
játszótérről. A játék a szabadban így mindenki számára rosszkedvű véget érhet.
Megtalálni a kapcsolatot
Lássuk, hogyan folytatódhatna ez a jelenet az Erőszakmentes Kommunikációt
használva?
Amikor az apa hallja, hogy Anna elküldi a többi gyereket, megpróbálja megtalálni,
hogy miből ered a kislány reakciója.
-- Apa: Hahó, Anna, jó a csúszdán? Azért küldöd el a gyerekeket, hogy legyen elég
helyed játszani?
Ahelyett, hogy Anna szavait helytelennek ítélné, vagy leállítaná, a papa kitalálja,
hogy Annának helyre van szüksége.
1
-- Apa: Szóval jól érzed magad. Szeretsz fent lenni zavartalanul.
Az apa nem arról beszél, hogy ő mit szeretne, hanem megteszi az első lépést, hogy
kapcsolatba kerüljön Annával. Átérezve szükségleteit és érzéseit, kimutatja, hogy
megérti a viselkedését, ítélkezés és szemrehányás nélkül. Ebből a helyzetből több
esélye van, hogy ő is megértésre találjon.
-- Apa: Úgy veszem észre, a többi gyerek nem mulat olyan jól, ezért aggódom.
Szeretném, ha mindenki jól érezné magát a játszótéren. Hajlandó lennél lecsúszni,
hogy mindenki sorra kerüljön?
-- Apa: Örülök, hogy fontolgatod a lehetőségeket. Miért nem próbálod ki, hogy
elfogadják-e a többieknek?
Bár az apának nem igazán tetszik ez a megoldás, mégis fontolóra veszi. Ahhoz,
hogy Anna hajlandó legyen fontolóra venni az apa javaslatát, szükséges hogy
bízhasson benne, hogy a papa is komolyan veszi az ő javaslatát. Ez kritikus
pillanat, ha az apa mindenáron egyetlen megoldást erőltetne, valószínűleg
ellenállást váltana ki Anna részéről.
-- Apa: Úgy tűnik, drágám, hogy továbbra is ezen a csúszdán szeretnének játszani,
és én igazán tiszteletben szeretném tartani az ő kívánságukat is. Van még más
ötleted, vagy hajlandó lennél lecsúszni, hogy ők is sorra kerülhessenek?
2
A legtöbb gyerek, ha bízik benne, hogy nem fogják erőszakkal kényszeríteni,
hajlandó ezen a ponton együttműködni. De némelyik gyerek nehezebb periódusban
van.
-- Képzeljük el, hogy Anna így szól: Nem érdekel, mit akarnak, nem csúszok le.
-- Óóh! Olyan mérges vagyok! - jegyzi meg magában az apa - miért nem tud
igazságos lenni?
Tudván, hogy a harag ahelyett, amit szeretnénk, arra koncentrál, amit nem
szeretünk, a papa folytatja a vizsgálatot:
-- Apa (könnyed hangon): Szóval szeretsz magasan lenni, és döntéseket hozni? (Az
apa megint kapcsolatba kerül Anna szükségleteivel).
-- Anna: Igen!
-- Apa (mosolyogva): Hogy juthatnék fel hozzád? Másszak fel a csúszdán, vagy
inkább a létrán? (a papa talált egy stratégiát, amelyik megfelel Anna azon
kívánságának, hogy döntést hozhasson, és a saját kapcsolat iránti vágyának is).
3
-- Apa: Szeretnék veled játszani, és mivel te nem jössz le, nekem kell kitalálni,
hogy jutok fel hozzád.
A papa úgy tesz, mintha próbálná, de nem sikerülne. Anna és a többi gyerek nevet.
Mindannyian folytatják a játékot, és a feszültség megszűnik.
Az apa nem engedett Anna kérésének – és saját szükségleteiről sem mondott le. A
háttérben meghúzódó szükségletek szinte sosem azok a dolgok, amiknek első
pillanatban látszanak („A csúszdán akarok maradni!” - ”Le kell jönnöd!”). Az
apának arra volt szüksége, és meg is valósította, hogy kapcsolatba kerüljön
Annával, és arra, hogy a többi gyerek szükségleteit is figyelembe vegyék. Annának
arra volt szüksége, hogy alkalma legyen dönteni, és játszhasson, és ezek is
megvalósultak.
Megtörténhet, hogy az apa nem képes, vagy nem akarja tovább folytatni a
párbeszédet, és a helyzet tovább éleződik. Az is lehet, hogy végül úgy dönt, hogy
fizikai kényszert alkalmaz, és leveszi a gyereket. Még ekkor is jobb, ha a figyelmét
a saját védelem iránti igényére összpontosítja, mintha indulatból, vagy a büntetés
szándékával cselekszik. Így sokkal valószínűbb, hogy a cselekmény békés véget ér,
és jobban kapcsolatban maradnak egymás érzelmeivel és szükségleteivel.