Kiss Tivadar

A lélek természete
(lancszemek.blogspot.com)

Az örök és ideiglenes dharmák és az egyéni lélek (jiva)

-Nitya dharma

-Naimittika dharma

Valaminek a vallása (dharma) az eredeti azonosságából származik. A

sajátságos tulajdonsága (vastu) ami elválaszthatatlan tőle. Amikor az Úr
Krsna meg akar teremteni valamit, az eredeti természetét teremti meg.
Az eredeti természete az örök vallása (nitya dharma). amikor egy dolog
(objektum) kapcsolatba kerül más dolgokkal, megváltozhat a természete.
Néhány nap után a változás elmélyül, és az tűnik a dolog igazi
természetének. Ez a megváltozott természet azonban igazából nem a
dolog valódi természete. A víznek van eredeti természete. A víz eredeti
természete az, hogy folyékony. Bizonyos körülmények között ez a
természet megváltozhat, és a korábban folyékony víz szilárd jég lesz. Ez
a víz megváltozott természete, ami eredetinek látszik. Ez a megváltozott
természet azonban nem örök. Mindig időleges. Valamilyen okból
megjelenik, végül eltűnik magától. Az eredeti természet akkor is
megmarad, amikor a megváltozott természet megjelenik, bár látens
(rejtett) módon. Idővel az eredeti természet ismét látható lesz, amikor a
körülmények kedvezőek.
„Egy dolog (objektum) eredeti természete örök (nitya). Megváltozott
természete időleges (naimittika). Aki tudja az igazságot (vastu-jnána), az
ismeri az örök és az időleges természet közötti különbséget. Aki nem
tudja az igazságot, azt hiszi, hogy az időleges természet örök.” A vasztu
szó a vasz (létezni) igéből, és a tu utótagból tevődik össze. Ezért nevezik
vasztunak azt, ami létezik. Kétféle vasztu van: vástava és avástava,
valóságban létező, és valóságban nem létező dolgok. Ami a valóságban
létezik, az a lelki igazság, az élet lelki célja. Ami valójában nem létezik,
azok az anyagi tárgyak, anyagi tulajdonságok, és hasonlók. Ami a
valóságban létezik, az igaz. Ami nem létezik a valóságban, az csak
valakinek a tévhite. Az eredeti, elsődleges szubsztancia az Istenség
Legfelsőbb Személyisége. vedyam vástavam atra vastu sivadam „A
legfelsőbb igazság az illúziótól megkülönböztetett valóság, amely
mindenki javát szolgálja.” (Srímad Bhágavatam 1.1.2.)

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az egyetlen valóság. Belőle

nyilvánul meg a sok-sok egyéni szellemi lélek, akik mind az Ő szerves
részei, és Belőle nyilvánul meg az illuzórikus energia (máyá) is.
Ezért a vasztu szót három dologra lehet alkalmazni:

1. az Istenség Legfelsőbb Személyisége (Bhagaván)

2. az egyéni szellemi lelkek (Jiva)

3. az illuzórikus energia (máyá).

Valójában ez a három dolog létezik. Tiszta tudás (suddha-jnána) a

három dolog közötti kapcsolat ismerte.

„A valóban létező dolgoknak sajátos tulajdonságaik (visesa-guna)

vannak. Ezek határozzák meg a természetüket. Az egyéni szellemi
lelkek valóban léteznek. Örök tulajdonságaik vannak. Ezek határozzák
meg a természetüket.”

A lélek eredeti azonossága:

jivera svarupa haya — krisnera nitya-dása

krisnera tatastha-sakti, bhedabheda-prakása
suryámsa-kirana, yaiche agni-jvála-caya
svábhávika krisnera tina-prakára sakti haya

„Az élőlény alapvető helyzetében Krisna örök szolgája, mert Krisna

határenergiáját alkotja, s egy olyan megnyilvánulás, amely azonos az
Úrral, ugyanakkor különbözik is Tőle, akár a napfény vagy a tűz
molekuláris részecskéje. Krisnának háromféle energiája van.’’

krisna bhuli sei jiva anádi-bahirmukha

ataeva máyá táre deya samsára-duhkha

„Az élőlény Krisnáról megfeledkezve időtlen idők óta a külső arculat

vonzásában él, ezért az illuzórikus energia [máyá]
számtalan különféle szenvedéssel sújtja anyagi léte során.”
(Caitanya Caritamrita Madhya lilá 20.108-109)
Srila Bhaktivinoda Thakura a következőképpen magyarázza meg e
verseket: Srí Sanátana Gosvámi megkérdezte Srí Caitanya
Maháprabhutól: „Ki vagyok én?” „Tiszta élőlény vagy — felelte az Úr. —
Nem vagy sem a durva anyagi test, sem az elméből és értelemből álló
finom test. Valójában lélek vagy, örökké a Legfelsőbb Lélek, Krisna
szerves része s így örök szolgája. Krisna határenergiájához tartozol. Két
világ van — a lelki és az anyagi —, és te e két energia között létezel.
Az anyagi és a lelki világgal egyaránt kapcsolatban állsz, ezért
határenergiának neveznek. Egyidejűleg azonos vagy Krisnával, és
különbözöl Tőle — ilyen kapcsolat fűz Hozzá. Lélek lévén természetedet
tekintve azonos vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, mivel
azonban a léleknek csak rendkívül parányi részét alkotod, különbözöl a
Legfelsőbb Lélektől. Ezért helyzeted nem más, mint hogy egy vagy a
Legfelsőbb Lélekkel, ugyanakkor különbözöl is Tőle. Ezt a napnak és a
napfény apró részecskéinek, illetve a lobogó tűznek és apró
részecskéinek a példája szemlélteti.”

A szeretet függetlenséget is jelent:

Ahogyan az iménti idézetek Caitanya Maháprabhutól alátámasztják,

hogy az egyéni léleknek az eredeti természete, egy sajátságos,
személyes, és aktív kapcsolat, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével.
Napjainkban egyes vaisnava körökben, akik az Úr Caitanya követőinek
tartják magukat, téves az a felfofágása, hogy az egyéni lélek kizárólag
csak egy úgynevezett személytelen felszabadulásból (brahmajyoti) esik
újra alá az anyagi szférákba. A személytelen felszabadulás (brahma-
bhúta) nem az egyéni lélek eredeti (svarupa-siddhi) azonossága, az csak
egy ideiglenes állapot. Ezzel kapcsolatban álljon itt, Srila Prabhupádatól
két beszélgetésből vett idézet: „Kérdező: A lelki világból minden lélek
leesik, vagy vannak olyanok, akik mindig jók és nem zuhannak le?
Prabhupáda: A többség, a 90 százalék az mindig jó, ők sohasem esnek
le onnan. Kérdező: Tehát mi a 10 százalékba tartozunk? Prabhupáda:
Igen. Ha most körbenézünk, a világban láthatjuk, hogy az összes
élőlény, aki létezik, olyan, mintha börtönben élnének. Tulajdonképpen
nem ők alkotják a többséget, de a föld benne van ebbe a tíz
százalékban. Mert az élőlények, a lelkek többsége azok Isten részei, és
társaiként a lelki világban élnek. Csak néhányuk az, akik a lelki világból
leesnek. Kérdező: Ezek a lelkek folyamatosan esnek vissza ebbe a
világba vagy nem? Prabhupáda: Nem folyamatosan, hanem van egy
ilyen tendencia, hogy leesnek a lelki világból. Ez azért van így, mert az
emberek függetlenül és önnálóan dönthetnek, és mindenki másképpen
él a szabad akaratával, döntési lehetőségével….”
1976.07.08.Washington: „ Bhakta: ..ha eredetileg Krisnával voltunk,
tudással és boldogsággal telve, akkor hogyan eshettünk le?
Prabhupáda. Bárhogyan is történt, a tény hogy leestünk. Mivel élőlények
vagyunk, nem vagyunk olyan hatalmasak, mint Krisna, ezért
Vaikuntháról bármelyik pillanatban leeshetünk. icchá-dvesa-sammuthena
sarge yánti parantapa, abban a pillanatban, amikor az irigység megérint
minket, az anyagi világba kerülünk. Még Vaikunthán is, ha valaki azt
gondolja, hogy miért szolgáljam Krisnát, miért ne legyek én Krisna,
abban a pillanatban leesik. Ez természetes. A szolgának szolgálnia kell a
mesterét. Néha azonban azt gondolja, hogy miért szolgáljam Krisnát,
miért ne legyek én a mester. Ekkor esünk le. Bhakta: miért nem véd meg
minket Krisna ettől a vágytól? Prabhupáda: Krisna megvéd téged. Azt
mondja: „Te gazember, ne vágyj ilyesmire, hódolj meg nekem!” De te
egy gazember vagy, és nem teszed meg. Krisna tehát megpróbál minket
megvédeni ezektől a vágyaktól, de a függetlenségünkbe nem szól bele.
Lehet, hogy megpróbál hatást gyakorolni ránk, hogy ne használjuk
rosszul a függetlenségünket. Bhakta: Miért nem ment meg attól minket,
hogy így gondolkodjam? Prabhupáda: Az azt jelentené, hogy elveszíted
a függetlenségedet. Bhakta. és az nem lenne szeretet. Prabhupáda:
Igen az kényszer. Szeress engem, különben megöllek! Krisna nem akar
olyan szeretővé válni, aki fegyvert tesz a fejünkhöz: szeress, különben
megöllek! A szeretetet viszonozni kell, a szeretet önkéntes. A szeretet az
érzelmek kölcsönös cseréje. Ez a szeretet.

1. Krisna (Legfelsőbb Személy), valamint az egyéni lélek örökkévaló

egyéni élőlények.

2. Az anyagi test változáson megy keresztül, ám a tudatos lélek

változatlan marad a fizikai test változásaitól.

3. Türelmesnek kell lenni az anyagi érzékfelfogásból származó

változásokkal szemben.

Az anyagi test múlandó, az egyéni lélek pedig örökkévaló, változatlan.

Minden józan ember érzékelheti a lélek jelenlétét az anyagi testben a
tudaton keresztül, amely áthatja az egész testet. Erről a tényről az
érzékelésen keresztül is megbizonyosodhatunk. Kinek a keze a lába a
szeme stb.? Természetesen az enyém, az Én érzet, amely tudatos
élőlényt feltételez a test mögött. Az egyéni lélek mérete a hajszál
végének a tízezred része. A lélek nagysága megegyezik egy hajszál
felső vége keresztmetszetének tízezred részével. A Svetasvatara
Upanisad (5.9) megerősíti ezt:

bálágra-sata-bhágasya satadhá kalpitasya ca

bhágo jivah vijneyah sa cánantyáya kalpate

„Ha egy hajszál felső végének keresztmetszetét száz részre osztjuk,

majd az így kapott részeket ismét százra, a kapott egységek azonosak
lesznek a lélek nagyságával.”

Máshol is hasonló magyarázatot találunk:

keságra-sata-bhágasya satámsah sadritátmakah

jivah suksma-svarúpo yam sankhyátito hi cit-kanah

„Megszámlálhatatlan lelki atomrészecske létezik, melynek mérete a

hajszálvég felső keresztmetszete tízezred részének felel meg.”

eso ’nur átma cetasá veditavyo

yasmin pránah pañcadhá samvivesa
pránais cittam sarvam otam prajánám
yasmin visuddhe vibhavaty esa átmá

„A lélek mérete az atoménak felel meg, és csakis tökéletes értelemmel

lehet érzékelni. Ez az atomnyi lélek ötfajta levegőben (prána, apána,
vyána, samána és udána) lebeg, a szívben helyezkedik el, és hatását a
megtestesült élőlény egész testére kiterjeszti. Lelki hatása akkor
nyilvánul meg, amikor megtisztult az ötféle anyagi levegő okozta
szennyeződéstől.” (Mundaka upanisad 3.1.9.)

Kétféle lélek létezik:

1. A parányi lélekrészecske (anu-átmá)

2. Felsőlélek (vibhu-átmá).

Ezt a Katha Upanisad (1.2.20) is megerősíti:

anor aniyán mahato mahiyán
átmásya jantor nihito guháyám
tam akratuh pasyati víta-soko
dhátuh prasádán mahimánam átmanah

„A Felsőlélek [Paramátma] és az atomnyi lélek [jivátma] a test

ugyanazon fáján, egyazon élőlény szívében helyezkedik el. Egyedül az
értheti meg a Legfelsőbb kegyéből a lélek dicsőségét, aki megszabadult
minden anyagi vágytól, s nem siránkozik semmi miatt.” (Katha upanisad
1.2.20.)

Különbséget kell tennünk az örökké elkülönült parányi szerves rész

(jivátma) és a legfelsőbb szerves egész (paramátma) között, ugyanakkor
létezik egy egység is közöttük a lélek minőségét tekintve, a
különbözőség pedig az előbb említett nagyság között van. Minőségileg
azonos platformon vannak, de az egyéni lélek (jiva) alárendelt
helyzetben van parányiságánál fogva. Amikor az élőlény elfelejtkezik
eredeti helyzetéről, mint Krisna örök szolgája, akkor nyomban az
illuzórikus, külső energia csapdájába esik. Eredetileg Krisna szerves
része, ezért Krisna felsőbbrendű energiáját alkotja. Parányi
felfoghatatlan energiával rendelkezik, amely felfoghatatlanul működik a
testében, ennek ellenére helyzetéről megfeledkezve az anyagi
energiában él. Határenergiának (tathasta-sakti) nevezik, mert természete
lelki, ám feledékenysége miatt az anyagi energiába került. Képes mind
az anyagi, mind a lelki energiában élni, ezért határenergiának nevezik.
Határhelyzetében néha a külső, illuzórikus energia ragadja el, s ez jelenti
anyagi létének kezdetét. Amikor belép az anyagi energiába, az idő
három dimenziója — a múlt, a jelen és a jövő — hatalma alá kerül. Múlt,
jelen és jövő csak az anyagi világban létezik, a lelki világban nem. Az
élőlény örökkévaló, és létezett már az anyagi világ teremtése előtt is.
Sajnos azonban elfelejtette Krisnához fűződő kapcsolatát. Ami
viszonylagos, átmeneti és távol áll az Abszolút Igazságtól, azt máyának,
tudatlanságnak nevezik. A Bhagavad-gítá elmagyarázza, hogy ez az
illúzió kétféle módon mutatkozik meg. Az alsóbbrendű illúzió az élettelen
anyag, míg a felsőbbrendű az élőlény. Az élőlényeket csak azért nevezik
illuzórikusnak ebben az összefüggésben, mert belebonyolódtak az
anyagi világ illuzórikus felépítésébe és cselekedeteibe. Valójában az
élőlények nem illuzórikusak, mert a Legfelsőbb Úr felsőbbrendű
energiájának részei, és ha nem akarják, nem szükségszerű, hogy máyá
befedje őket. A lelki világban az élőlények cselekedetei nem
illuzórikusak, hanem a felszabadult lelkek valóságos, örök tettei. Meg kell
értenünk, hogy az élőlény annak a vágyának köszönhetően kerül az
anyagi létbe, hogy Krisnával versengve élvezni szeretne.
A Brihad-Aranyaka Upanisad (4.3.16) kijelenti: asango 'yam purusah, az
élőlény mindig mentes marad az anyagi világ szennyeződésétől. Akit
nem fertőz meg az anyag, és nem feledkezik meg arról, hogy Krisna az
Ura, azt nitya-muktának nevezik. Más szóval nitya-mukta az, aki örökre
mentes az anyagi szennyeződéstől. A nitya-mukta élőlény időtlen idők
óta Krisna bhaktája, és időtlen idők óta azon fáradozik, hogy Krisnát
szolgálja. Így aztán sohasem felejti el, hogy ő Krisna örök szolgája. Az
az élőlény, aki megfeledkezik Krisnához fűződő örök kapcsolatáról, az
anyagi állapot irányítása alatt áll, és amiatt, hogy nem végzi, az Úr
transzcendentális szerető szolgálatát, ki van téve a gyümölcsöző tettek
visszahatásainak. Az egyéni lélek testének a cseréje egy elfogadott tény.
A modern tudósok, akik nem hisznek az egyéni lélek létezésében, de
ugyanakkor nem tudják megmagyarázni a szívből származó energia
eredetét. El kell ismerni azt a tényt is, hogy a test állandó változáson
megy keresztül,mint a gyermekkor, felnőttkor, öregkor, stb. A testben
lévő lélek ezeket a változásokat tapasztalja, bár ő ugyanaz a változatlan
személy marad. Az egyéni lélek másik testbe kerülését a Felsőlélek
(paramátma) teszi lehetővé.

Mundaka Upanisad (3.1.2) és a Svetasvatara Upanisad (4.7) egyaránt

megerősíti:

samáne vrikse puruso nimagno

'nisayá socati muhyamánah
justam yadá pasyaty anyam ísam
asya mahimánam iti vita-sokah

„Noha a két madár ugyanazon a fán ül, a csipegető, aki megpróbálja

élvezni a fa gyümölcseit, aggodalommal és bánattal teli. Ha azonban ez
a szenvedő madár valahogyan barátja, az Úr felé fordítja az arcát, s
felismeri dicsőségét, azonnal megszabadul minden aggodalomtól.”

„Az Úr Krsna a nagy lelki lény, és az egyéni lélek végtelenül kicsiny lelki
lény. Az Úr Krsna és az egyéni lélek egyek abban az értelemben, hogy
mindkettő lelki. Az Úr Krsna azonban a teljes egész, a lelkek csak az
egésznek a részei. Ez a különbség köztük.
„Az Úr Krsna végtelenül vonzó, és az egyéni lélek vonzódik Hozzá. Az
Úr Krsna a legfelsőbb irányító, és az egyéni lelket is irányítja. Az Úr
Krsna mindent lát, megfigyeli az egyéni lelket. Az Úr Krsna tökéletes, az
egyéni tudatos lélek szegény és alantas. Az Úr Krsna mindenható, az
egyéni lélek erőtlen. Ezért az egyéni lélek örök természete vagy vallása,
hogy örökké az Úr Krsna hűséges szolgája legyen.

„Az Úr Krsna határtalan energiák ura. Ezek az energiák (purná-sakti)

mind tökéletesen megnyilvánulnak a lelki világban. Az egyéni lelkeket
egy energia, a tatasztha-sakti nyilvánítja meg. A véges anyagi
univerzumokat is az Úr egyik energiája nyilvánítja meg. Ez ugyanaz az
energia, a tatasztha-sakti. Ez az energia teremti meg azt a világot,
amelyben a lelki lények és az élettelen anyag együtt élnek. Valamilyen
kapcsolatot teremt a lelki és az anyagi világ között.

Az egyéni lélek tudatos és tiszta, az anyag élettelen; vagyis ellentétek.

Ezért a tudatos egyéni lélek nem igazán lehet kapcsolatban a tudattalan
és élettelen anyaggal. Az egyéni lélek a Legfelsőbb lélek egy apró
részecskéje. A Legfelsőbb Úr egyik energiája azonban valahogy mégis
kapcsolatba hoz egyes lelkeket az anyaggal. Ezt a tatasztha-sakti nevű
energia teszi.

„A folyó vize és a szárazföld között van egy hely, a tata (part). A part a
vízzel is, a földdel is érintkezik. Ezen a helyen a föld és a víz
tulajdonságai egyaránt megjelennek. Az egyéni lélek lelki. Mégis az
élettelen anyag irányítása alá kerülhet.”

Az egyéni lélek tehát nem olyan, mint a lelki világ, amely sohasem kerül
kapcsolatba az anyagi világgal. Nem is olyan, mint az élettelen anyag.
Ebben az értelemben az egyéni lélek se nem lelki, se nem anyagi. Ezért
igaz az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az egyéni
tudatos lelkek örökké különböznek egymástól. Az Istenség Legfelsőbb
Személyisége az illuzórikus anyagi energia, máyá ura. Ő irányítja máyát.
Az egyéni lélek azonban bizonyos körülmények között máyá hatalmában
találhatja magát. Ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egyéni
lelkek és máyá örökké különböznek egymástól.

A Védák (Katha Upanisad 2.2.13 és Svetásvatara Upanisad 6.13)

megerősítik, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden létezés
örök alapja: nityo nityánám cetanas cetanánám „A Legfelsőbb Úr örök,
és az élőlény is örök.”

Az egyéni lélek örökké az Úr Krsna szolgája. Az egyéni lélek az Úr

tatastha-saktijából nyilvánul meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy az
egyéni lélek egyidejűleg egy az Úrral, és különbözik Tőle. Az egyéni
lélek néha máyá hatalmában találhatja magát, de Isten Legfelsőbb
Személyisége mindig máyá irányítója. Ebben az egyéni szellemi lélek és
az Istenség Legfelsőbb személyiség örökké különböznek. „Az egyéni
lélek természete lelki, és az Istenség Legfelsőbb Személyisége is lelki
természetű. Az egyéni lélek tehát az Istenség Legfelsőbb
Személyiségének az egyik energiája. Másrészt, mivel az Ő szerves
része, örökké nem különbözik Tőle. Ha az egyéni lélek és az Istenség
Legfelsőbb Személyisége egyidejűleg egyek, és különböznek, akkor a
köztük levő örök különbség a fontosabb.” Az egyéni lélek örök
természete és kötelessége az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a
szolgálata. Ha elfelejti ezt a kötelességét, máyá befolyása alá kerül, és
távol marad az Úr Krsnától. Ez azt jelenti, hogy a lélek belép az anyagi
világba. „Nem lehet megmondani, hogy a lélek pontosan mikor esett bele
először az anyagi világba. Ezért mondják, hogy anádi-bahirmukha,
öröktől fogva vonzza a külső energia. A Krsnától való távolmaradás, és a
máyá világába való belépés egyaránt különböznek a lélek örök
természetétől. „A lélek ideiglenes természete és ideiglenes kötelességei
azért jelennek meg, mert kapcsolatban van a máyával, és az irányítása
alá kerül. A lélek örök természete egy, változatlan, és teljesen hibátlan.
Nagyon sokféle időleges természet van, amelyeket mind az anyagi
világgal való kapcsolat teremtett.”

Felhasznált irodalom: Bhaktivinoda Thakura: Jaiva-dharma,

Bhaktivedanta Swámi prabhupáda: Bhagavad Gíta úgy ahogy van
BBT.1993., Caitanya Caritamrita BBT.1996, Srímad Bhágavatam 1 ének
BBt.1993.)