Az ókori görög vallás

Babos Timea
IX.A
 Politeizmus
A többistenhit vagy politeizmus több
istenben való hitet jelenti. A
politeizmus szó a görög politheos
szóból ered, szabad fordításban
több istent jelent.
A monoteizmussal ellentétben itt nem
egy Istent imádnak, hanem többet.
Isteneik általában a természeti erők,
amelyeket felruháznak erővel,
megszemélyesítenek, alakot
választanak nekik. A politeista
vallás istenei többnyire
antropomorf jellegűek, nem bírnak
feltétlen hatalommal, sérülékenyek,
vágyaik és érzéseik vannak
A politeista vallásban minden dolognak, természeti jelenségnek megvan a
saját felelőse, istene. Azonban az istenek egyszerre több dolog felett is
uralkodnak.
Az istenek születése

Elsőnek jött létre Káosz (a tátongó üresség), majd őt követte Gaia (Föld
anyaistene) és Erósz (Szerelem). Gaia saját magából szülte Uranoszt (Égbolt) és
a hegyeket. Uranosz és Gaia szerelméből születtek a küklopszok, a titánok és
titaniszek, közülük való Rheia és Kronosz (idő). Kronosz megcsonkítja
Uranoszt és letaszítja őt a trónjáról. Rheia és Kronosz szerelméből születnek az
olümposzi istenek

Káosz Gaia Erósz

Kronos és Rhea

Uranosz

Rhea
 Olümposzi Istenek
Zeusz: a legfőbb isten az Olümposzon, Kronosz és Rheia fia, az istenek 3.
nemzedékének vezetője (Jupiter)
Hadész: Kronosz és Rheia gyermeke, az Alvilág ura. Az alvilágban lakik.
(Pluto)
Héra: 300 éves szerelem után Zeusz felesége és nővére, az Olümposz
királynője (Juno)
Démétér: a Föld istennője, Zeusz testvére (Ceres)
Hesztia: Zeusz testvére, a családi tűzhely istennője (Vesta)
Apollón: Létó és Zeusz gyermeke, a költészet, nap, világosság, jóslás, zene
istene, a Múzsák karának vezetője (Apollo)
Artemisz: Létó és Zeusz gyermeke, vadászat és vadállatok szűz istennője,
Apollón ikertestvére (Diana)
Aphrodité: a szépség és szerelem istennője (Venus)
Arész: Héra és Zeusz gyermeke, a harc és háború istene (Mars)
Dionüszosz: Zeusz és a halandó Szemelé fia, a bor és szőlő istene
(Bacchus)
Héphaisztosz: Héra gyermeke, az istenek kovácsa, a tűz és
kovácsmesterség istene, egyik lábára sántít (Vulcanus)
Hermész: Zeusz és Maia gyermeke, az istenek hírnöke, a halottak követője,
a kereskedők, szónokok, tolvajok védője (Mercurius)
Pallasz Athéné: Zeusz fejéből pattant ki. A városvédő mesterségek és
tudományok védnöke, a bölcsesség, jog, művészetek oltalmazó istennője.
(Minerva)
Poszeidón: Kronosz és Rheia gyermeke, a tenger istene (Neptunus)
 Görög mitológia
„Nem tudjuk, hogy e történetek mikor hangzottak el először
jelenlegi formájukban; de bármikor is, az bizonyos, hogy a
primitív életforma addigra már a távoli múltba merült. A
mítoszok, ahogy ma ismerjük őket, nagy költők alkotásai.
[…]
A görög mitológia meséi nem derítenek fényt arra, milyen is
volt az ősi emberiség – de bőségesen rávilágítanak arra, hogy
milyenek voltak a régi görögök. Ez pedig számunkra, akik
intellektuális, művészi és politikai szempontból is
örököseiknek tartjuk magunkat, jóval fontosabb. Nekünk
semmi sem idegen, amit tőlük tanulunk.”
– Edith Hamilton, Görög és római mitológia
A görög mitológia az ókori hellének vallásából származó mítoszok
gyűjteménye. Ezeket a történeteket minden régi görög ismerte, és bár
néhány korabeli filozófus megkérdőjelezte hihetőségüket, a hétköznapi
emberek szertartásai és világnézete alapjául szolgáltak.
MITOLÓGIAI ALAKOK
 GORGÓK
A gorgók a görög mitológia alakjai, Phorküsz és Kétó három leánya,
testvéreik a graiák. Eurüalé (neve messze üvöltőt jelent); Sztheinó
(erőteljes); és Medusza (uralkodó) eredetileg gyönyörű leányok voltak, de
megsértették Athénét, ezért az istennő haragjában olyan rúttá változtatta
őket, hogy aki rájuk nézett, azonnal kővé dermedt. Hajuk helyén kígyók
tekeregtek, nyelvüket is úgy nyújtogatták, mint a kígyók, aranyszárnyuk,
éles foguk volt, áthatolhatatlan pikkely fedte testüket, disznóagyaruk volt
és kezük rézből volt
 KENTAUROK
A kentaurok félig ember, félig ló alakú lények a görög mitológiában.A
kentaurok ismertek arról, hogy szeretik a bort, és amikor isznak, akkor a
nőkre is hamar szemet vetnek. Sok szüzet raboltak el a kentaurok.
Dionüszosz kíséretének gyakori tagjaivá váltak. A Pelión hegyen laktak,
Thesszáliában. A legenda szerint Ixióntól származnak.
 KÜKLÓPSZOK
A küklópszok egyszemű óriások a görög mitológiában. A legendák szerint két
generációjuk élt a földön. Az első küklópszok Gaia és Uranosz gyermekei
voltak. Csúf óriások voltak mindannyian homlokuk közepén egyetlen
kerek szemmel.
 MOIRÁK
A moirák a végzet irányítói, az emberi élet fonalát szövő, gombolyító illetve
elvágó három istennő a görög mitológiában. Nevük a hagyomány szerint a
következő: Klóthó (Fonó), Lakheszisz (Sorsjuttató), Atroposz
(Kérlelhetetlen). E nevekből csak a modern képzelet alkotta meg a képet,
hogy Klóthó fonja, Lakheszisz eregeti és Atroposz elvágja az élet fonalát;
az antik ábrázolásokban csak az első fon, a másik kettő sorstáblát vagy
mérleget tart a kezében.
 NIMFA
A nimfák görög mitológiai nőalakok – a szépség, a termékenység, a természet
alkotó és tápláló erőinek megtestesítői. A nimfák különösen szép
helyekhez vagy tájakhoz kötődnek; otthonaik a hegyek, völgyek, hűs
barlangok, ligetek, fák, patakok és folyók; dús réteken táncolnak, virágos
mezőkön pajzánkodnak, mindig jókedvűek és gyakori célpontjai az
életerős szatírok szerelmi vágyainak – az élet mozgalmasságát mutatják
be.
 MINÓTAUROSZ
A Minótaurosz a görög mitológiában félig ember, félig bika alakú
teremtmény volt, aki a krétai labirintusban élt. A név jelentése Minósz
bikája.
 KERBEROSZ
A görög mitológiában Kerberosz háromfejű kutyaként látta meg a napvilágot,
és apjától óriási méreteket örökölt. A hatalmas teremtményt az istenek
közül Hadésznek sikerült megszelídítenie, és így birodalmának őrzőjévé
tennie. Kerberosz bárkit beengedett az Alvilág kapuján, azonban onnan ki
senkit nem eresztett. Neve görögül azt jelenti, hogy a mélység démona.
Mégis sikerült pár földi halandónak túljárnia Kerberosz eszén.
A GÖRÖG VALLÁSI
GYAKORLAT
Legfontosabb eleme az áldozati állatok elégetése az istenségnek szentelt
oltáron.

– lehetőleg a kultusz-szobor látóterén belül. Gyakran több isten osztozott egy

szentélyen vagy templomon.

A jóslás általánosan elterjedt, általában áldozati állatok beleiből, madarak

röptéből stb. A déloszin kívül híres volt még Zeusz dodonai jósdája stb.
 Az áldozat, vagy áldozatbemutatás (latinul: sacrificium) az istentisztelet
legnagyobb cselekménye, amellyel egy áldozati tárgyat teljes egészében
Istennek ad az ember.