Készség- és kompetenciabirtoklásban szélsőséges a magyar

társadalom
A magyarországi munkaerőpiac, az alapkészségekkel rendelkező munkavállalók
tekintetében toleráló munkaerőpiacnak tekinthető. Derült ki a felnőttkori
készségeket, kompetenciákat mérő Adult Literacy and Life Skills Survey-t (ALL
Survey) www.educationcounts.govt.nz/data_collections/all felmérésből. A
nemzetközi kutatás során 6000 magyart kérdeztek meg. A vizsgált készségek és
kompetenciák terén szélsőségesen kettészakadt képet mutat a magyar társadalom.

Magyarországon csaknem 6000 fős mintát vettek fel a 16-65 éves korosztályhoz tartozók
megkérdezésével egy nemzetközi kompetenciavizsgálat során. Az OECD felmérés négy
készséget vizsgált, úgy, mint prózaolvasás, dokumentumolvasás, számolás és probléma
megoldás. Dr. Köpeczi-Bócz Tamás vezeti azt a kutatócsoportot, amely az adatokra épülő
elemzést végzi.

A vizsgálat keretében arra a következtetésre jutottak, hogy a magyarországi

munkaerőpiac a vizsgált alapkészségekkel rendelkező munkavállalók tekintetében
mindenképpen toleráló munkaerőpiacnak tekinthető. A kutató a toleráló munkaerőpiac
fogalmát úgy definiálta, hogy azoknak a munkavállalóknak, akik a vizsgált készségek
közül akár csak eggyel „jó” szinten rendelkeznek, szignifikánsan jobb lehetőségük van az
elhelyezkedésre, mint azoknak, aki mind a négy készség területen nehézségekkel
küzdenek.

A vizsgálat során kiderült, hogy a magyar felnőtt népesség körülbelül egynegyede (28 %)
mind a négy kompetencia hiányával küzd és körülbelül a lakosság ugyanekkora
hányadánál minden kompetencia magas szinten megtalálható.

A felmérésben szereplő országok közül egyedül Magyarországon figyelhető meg ennyire

szimmetrikusan kettészakadt társadalom. A legtöbb fejlett országban, többségben voltak
azok, ahol a mért kompetenciák mindegyikét birtokolták a megkérdezettek. A vizsgált
országok közül a legjobb eredményt Norvégia érte el, ahol a megkérdezettek fele (tehát
csaknem kétszerese a magyar eredménynek) mind a négy kompetenciában magas fokú
jártasságot mutatott, és mindössze 17 % volt az, aki számára mind a négy kompetencia
problémát okozott. A többiek egy, kettő vagy három kompetencia esetében küzdöttek
problémákkal.

„Amennyiben az egyes országok tekintetében a munkaerő-piaci státuszt vetjük össze

azzal, hogy a munkavállalók hány kompetenciában mutattak magas jártasságot, akkor azt
a pozitív megállapítást tehetjük, hogy a magyar munkaerőpiac jól tolerálja azokat a
munkavállalókat is, akik csak részleges eredményt tudtak mutatni a készségvizsgálatokon.
Ebből következően, ha valamely munkavállalónak a vizsgált négy készség közül legalább
egy tekintetében magasabb jártassága volt, akkor az ő munkaerő-piaci veszélyeztetettsége
már egyharmaddal kevesebb, mint egyik kompetenciával sem rendelkező társának. Addig,
amíg Norvégia, Kanada, Új-Zéland, de még Olaszország esetében is a munkaerő-piaci
veszélyeztetettség egyre alacsonyabb azoknál akik több és több kompetenciát birtokolnak,
Magyarország esetében lényegében nincs különbség a legalább egy kompetenciát magas
szinten birtokló és a valamennyi kompetenciát magas szinten birtokló felnőttek munkaerő-
piaci esélyei között. Hosszabb és összetettebb elemzést igényelne az, hogy ez mennyire
függ össze a munkahelyek minőségével és az alkalmazott technológia színvonalával.” –
nyilatkozta Dr. Köpeczi-Bócz Tamás.

Az bizonyos, hogy az eredmények ismeretében megéri akár költségvetési ráfordítások

árán is növelni a négy vizsgált kompetencia közül legalább egyben – de ott széles körben
- azoknak a leendő munkavállalóknak a készségszintjét, akik mind a négy
kompetenciaterületen nehézségekkel küzdenek, és tartósan távol vannak a
munkaerőpiactól.

Mindenképpen ajánlott kihasználni a magyar munkaerőpiac toleráló jellegét, vagyis azt,

hogy ha valaki legalább egy területen jártasságot tud felmutatni, akkor munkához juthat.
Ezzel tehát számolni kellene azokban a döntéshozatali folyamatokban, melyek a
munkaerő-piaci esélyteremtést célozzák.

Az egy más kérdés, hogy ezzel egy időben várható, hogy a magyar munkaerőpiac is –
hasonlóan a fejlett országokhoz – egyre több készséget fog követelni a munkavállalóktól.
A nemzetközi tapasztalatok alapján arra már jó esély mutatkozik, hogy ha valaki egy
kompetenciát eredményesen elsajátít, és ezt követően munkához jut, akkor folyamatosan
fel tud zárkózni, és előbb vagy utóbb három vagy akár négy területen is magas szintű
eredményeket érhet el, melyre remélhetőleg az öt éven belül sorra kerülő új felmérés is
visszaigazoló bizonyítékot fog adni.