Sótonyi József:

Mi az élet? Az élet keletkezése. Kicsoda az ember?

- Darwin evolúciós teóriája kontra intelligens tervezettség -
- Egyszerűsíthetetlen komplexitás. Anyag és információ -
- Schrödinger macskája. Föld nevű űrhajó -

Tartalom:
1; Darwin evolúciós hipotézise. A DNS zseniális információs rendszere.
2; Elmentem a Galapagos - szigetekre, hogy a gyakorlatban tanulmányozzam Darwin elméletét
3; Mi célból hozott létre az evolúció a pattintott kőkorszakban akkora agykapacitást, amivel kutatni lehet
a kvantumfizika rejtelmeit, például a Higgs-bozont? Miért szelektív az evolúció?
4; Darwin: A fajok eredete - On the Origin of Species by Means of Natural Selection
5; Nincs adat, ami hitelesen bizonyíthatná a fajok közötti transzformációt. A pintyek csőrére épített evolúciós
hipotézis. Logikátlan evolúció. A groteszk, de mégis szépséges tukán ormótlan csőre evolúciós hiba
6; Az élet alapvető komponensei: matéria és információ. Honnan származik a sejt reprodukcióját vezérlő
DNS-ben kódolt információ? Pán-spermia elmélet. Stanley Miller életkreáló kísérlete.
7; Egyszerűsíthetetlen komplexitás . Evolúció kontra intelligens tervezettség.
Szentágothai János és Szent-Györgyi Albert álláspontja
8; Kozmikus védettség. Föld nevű űrhajó. Az élethez kialakulásához szükséges makro környezet.
Csupán 1% a valószínűsége annak, hogy a profitorientált emberi civilizáció nem pusztítja el önmagát
9; A földi környezetet szisztematikusan romboló ember mire használja a hatalmas intelligenciáját?
Kommunikáció esélye Földön kívüli lényekkel. Fermi paradoxon. SETI program.
10; Mi az élet? Rendetlenség a világegyetemben. Schrödinger macskája. Az Istent játszó ember felelőssége.

1; Darwin evolúciós hipotézise súlyos sebektől vérzik. A DNS zseniális információs rendszere

Amikor a gimnáziumban a biológia tanárom előadta a Charles Darwin féle világmegváltó elméletet, kértem, hogy
kissé részletesebben fejtse ki az evolúciós folyamatot, melynek során kialakult az élőlények látásérzékelő szerve.
Azért szorgalmaztam éppen a szem működését, mert biológia és video szakkörre jártam, ahol megállapítottuk: a
szem olyan csodálatos optikai rendszerrel, információ-feldolgozó képességgel rendelkezik, amit a legmodernebb
televíziós kamerák meg sem közelítenek.

A tanár hatalmas hévvel kezdte magyarázni, hogy a szem elképesztően bonyolult szerkezete a sejtmagban lévő
genetikai információ, a DNS (dezoxiribonukleinsav) kettős spirál véletlenszerű megváltozásának szerencsés
sorozata, mutáció eredményeképp alakult ki. Így aztán a szem a központi idegrendszerrel együttműködve puszta
véletlenségből rendelkezik a környezet leképzéséhez szükséges fotoreceptorokkal, a fotonokat elektromos
információvá alakító és közvetítő idegpályákkal, képfeldolgozó, térérzékelő rendszerrel. A természetes
szelekciónak nevezett folyamat következményeképp spontán alakultak ki a képességei: fókuszálás,
fénymennyiség szabályozás, színérzékelés, fehér egyensúly, feketeszint szabályozás, érzékenység, pupilla, stb.
Véletlenszerű folyamat következtében nem egy, hanem rögtön két szem alakult ki, ami lehetővé tette a távolság, a
háromdimenziós tér érzékelését. A szem képfelbontó képessége véletlenül olyan jó, hogy a felbontása
hozzávetőlegesen megfelel egy 150 megapixeles CCD (Charge Coupled Device) képfeldolgozó eszköznek.
A szem puszta véletlenségből érzékeli a fény teljes spektrumának csak egy részét, nevezetesen az infravörös és
ultraibolya közötti tartományt (420 nm - 720 nm), és a retinán fordítva megjelenő képet az agy véletlenül állítja
helyre. Továbbá a sas szemének felbontó képessége azért jobb tízszer, mint a homo sapiens szeme, mert a sas
véletlenül jobb helyen állt, amikor a természet a „véletleneket” osztotta.

Mivel már gimnazista koromban is forradalmi hevület fűtött, az egész osztály előtt bejelentettem, hogy a Darwin
féle evolúciós elmélet a dialektikus materializmusra alapozott orbitális marhaság, fikció, amit érdemben nem
igazol semmi. Ráadásul Darwin korában a tudománynak halvány segéd fogalma sem volt a sejtosztódást vezérlő
DNS-ről, ami alapjaiban rendíti meg az egész elméletet. Ha a DNS vezérli a reprodukciót, akkor maga a DNS
hogyan jöhetett létre? Logikai bukfenc, hogy az okozat megelőzi az okot, de Darwin elmélete mégis tudományos
diszciplínának tekintendő. Kétségtelenül sokat lendített a teória terjesztésén, hogy a világfelforgató Karl Marx
Darwin mesternek dedikálta A tőke (Das Kapital) című művét. Az embert lélek nélküli biológiai masszának
tekintő marxisták lelkesedése azonban kevés a tudományos üdvösséghez. Soha senki nem bizonyította, hogy az
élettelen anyag alkotórészeinek „spontán” szerveződése következményeképp élő organizmus, őssejt jött volna
létre, ami aztán a természetes szelekciónak nevezett folyamatban valamiféle őshallá transzformálódott. Később a
 2
halak egy része - például a bojtosúszós hal - megunta a tengeri életet, kievickélt a szárazföldre és addig erőltette a
kopoltyúját, amíg tüdővé változott, az uszonyaiból meg kínkeservesen szárnyakat növesztett, végül átalakult egy
másik fajba, madárként felröppent a legközelebbi pálmafa tetejére és onnan szemlélte a világ folyását.
Esetleg krokodil, dinoszaurusz, orrszarvú, zsiráf, kígyó, vagy házsártos nőszemély lett belőle. Megkértem a
tanáromat, az arisztotelészi logika szabályai szerint indokolja meg, mi a fenének menne a hal a szárazföldre
fulladozni, amikor a vízben kifejezetten jól érzi magát. Amint a szólás is mondja: „úgy él, mint hal a vízben”,
viszont a „partra vetett hal” sorsa meglehetősen sanyarú. Ámde a Darwin féle hipotézis szerint a hal mégiscsak ki
akart menni a partra, mert hajtotta a kíváncsiság, hogy mi lehet a Himalája csúcsán.

Erre aztán kitört a botrány. Noha jó tanuló voltam, a tanár azonnal adott egy kampót a rebellis
megnyilvánulásomért és megfenyegetett, hogy félévkor meg fog buktatni, továbbá kaptam egy osztályfőnöki
rovót és az igazgató behívatta apámat, aki egyébként gimnáziumi tanár. Az igazgató üvöltözve kiosztott a
tanáriban, mondván: „visszaélek a tudással, ami hatalom”, veszélyes eszméket terjesztek, támadom pártunk és
kormányunk marxista fundamentumát, amire a fényes szocialista jövőnk épül. Holott az lenne a dolgom, hogy
a parasztsággal szövetséges munkásosztállyal együtt harcoljak az imperializmus és a klerikális reakció ellen.

A bolsevik diktatúra marxista tradíciójától mentes későbbi tanulmányaim alapján megjegyzem: az átörökítést
szabályozó DNS kettős spirál olyan óriási mennyiségű genetikai információt, komplex utasításrendszert,
adathalmazt tartalmaz, ami az Encyclopedia Britannica összes kötetébe sem férne bele. Egyszerű
mikroorganizmusok, például vírusok DNS lánca néhány ezer, az emberi DNS szekvencia pedig 4 milliárd adatot
tartalmaz. A transznacionális hatalmi körök (Goldman Sachs, Global Governance) által vezérelt fogyasztói
társadalom kommunikációját uraló Windows operációs rendszer vezéralakja, Mr. Bill Gates csak álmodozhat
olyan számítógépek megalkotásáról, amelyek utánozzák a DNS háromdimenziós információs struktúráját,
párhuzamos jelátviteli rendszerét. Nem is beszélve arról, hogy a legegyszerűbb organizmus is analóg,
folyamatos működésű, míg a digitális rendszer szakaszos, azaz a jel kvantálásával, mintavételezésével és
interpolálásával csak megközelíti, de nem éri el nem az analóg működést.

Áttörést jelenthet az úgynevezett kvantumszámítógép, amely a kvantumfizika vívmányait felhasználva

megsokszorozza a teljesítményt. Ennek lényege a kvantumfizikából ismert Heisenberg-féle határozatlansági
reláció és a „Schrödinger macskája” néven ismert paradoxon, amiről a cikk további részében részletesebben
írok. Itt csupán megjegyzem: a klasszikus számítógépek információfeldolgozásának legkisebb egysége a bit, ami
egy és nulla állapotok láncolata. Ezzel szemben a kvantumszámítógép felhasználja az anyag azon misztikus
tulajdonságát, miszerint: a szubatomi részecskék helyzete és impulzusa (momentuma) egyszerre nem definiálható,
továbbá a részecskék ugyanabban az időpillanatban több állapotban, helyzetben is létezhetnek, hasonlóan a
fény fotonok kettős természetéhez (korpuszkuláris és hullám). Következőleg a kvantumszámítógép legkisebb
egysége nem a bit, hanem a sokkal több információt hordozó kvantumbit (qubit), ami nemcsak egy és nulla
értéket tartalmazhat, hanem a kvantum-szuperpozíció szerint teoretikusan végtelen számú állapotot vehet fel,
exponenciális jelleggel megnövelve az adatfeldolgozási sebességet.

2; Elmentem a Galapagos - szigetekre, hogy a gyakorlatban tanulmányozzam Darwin elméletét

A diplomám megszerzését követően külszolgálatot teljesítettem Dél-Amerikában, és tudományos kíváncsiságtól

hajtva elmentem a Galapagos-szigetekre, hogy a gyakorlatban tanulmányozzam az evolúció elméletét, amit
Darwin ott „fedezett fel” 1835-ben. A saját szememmel láttam, tapasztaltam, hogy a XIX. század
természettudományát forradalmasító darwini művek fölöttébb ingatag lábakon állnak: The Transformation of
Species (A fajok átalakulása), The Origin of Species (A fajok eredete).

Az Ecuadortól nyugatra fekvő Galapagos-szigetek élővilága lenyűgöző: tengeri és szárazföldi leguán, óriásteknős,
tarisznyarák, pingvin, fóka, pelikán, albatrosz, kormorán, kék lábú szula, pinty, stb. Nekem különösen tetszett,
ahogy a kék lábú szulák, szenzációs táncot járva kommunikálnak egymással. A tapasztalataim szerint az élőlények
tulajdonságai valóban változnak, de csak egy fajon belül. Az egyik jellegzetes különbség az állatok viselkedése,
ami teljesen eltér Latin-Amerika más tájain élő állatok magatartásától, ugyanis a Galapagos-szigeteken élő fajok
nem rendelkeznek félelmi ösztönnel. Odamentem egy kék lábú szulához és mindössze fél méter távolságból
készítettem róla felvételt, de meg sem mozdult. Miért? Azért, mert az ottani állatok mind a tengerből
táplálkoznak, nem kell félniük ragadozóktól, következőleg nem alakult ki, illetve elsatnyult bennük a védelmi
ösztön. A madár egyszerűen nem értette, hogy mi a csudának megyek a közelébe, hiszen évezredek során azt
tapasztalta, hogy egyetlen élőlény sem zaklatja. Ugyanez jellemző a többi állatra is. Az egyik fóka például
szabályosan megkergetett, de nem támadó szándékkal, hanem csak kíváncsiskodott, hiszen az ember az ottani
őshonos természeti környezetben kuriózum. A fóka felém jött, szaglászott, majd elment, mert megtapasztalta,
 3
hogy számára az ember érdektelen lény. Feltéve persze, hogy a homo sapiens profitorientált uralkodási hajlama
nem fog kiterjedni a Galapagos-szigetekre.

Személyesen tapasztalhattam: az állatok alkalmazkodnak a különböző természeti viszonyokhoz és

életkörülményekhez, az adott fajon belül változik a viselkedés, változnak a képességek, változnak egyes szervek,
kialakulnak különféle fajták. Ez természetes folyamat, ami nemcsak az állatokra, hanem az emberre is jellemző.
Az emberi fajon belül is vannak fajták, többnyire földrajzi meghatározottság függvényében: europoid, mongoloid,
negroid, ausztroloid, stb. (A köznyelv tévesen „fajelméletnek” nevezi az emberfajták közötti differenciálást).

3; Mi célból hozott létre az evolúció a pattintott kőkorszakban akkora agykapacitást, amivel kutatni lehet
a kvantumfizika rejtelmeit, például a Higgs-bozont? Miért szelektív az evolúció?

A fajon belüli evolúciós folyamat eredménye a változó körülményekhez való alkalmazkodás, a túlélés, a jobb
adottságú egyedek, egészséges utódok fennmaradása. Nyilvánvalóan a gyorsabb gazellák örökítik át a
képességeiket az utódokra, mivel a gyengébbek a gepárd karmai közt fejezik be a földi pályafutásukat.
A természetes szelekció azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a folyamat áttöri a faj alapvető jellemzőit és
az egyik faj szép lassan átalakul egy másikba, mondjuk a gazellából zsiráf lesz, ha kitartóan nyújtogatja a
nyakát. Erre semmilyen bizonyíték nincs, ez egetverő baromság. A transzformáció még akkor is lehetetlen, ha
egyes fajok között minimális a genetikai különbség. Példaként említem: az ember és a csimpánz genetikai
állománya közötti különbség mindössze 1,6%.

Ha a Darwin féle teória igaz, akkor miképp lehetséges, hogy évmilliók alatt nem növekedett az agy térfogata?
Sőt, a cro-magnoni ősember agyának térfogata közel megegyezett a mai ember cirka 1350 cm3 agytérfogatával.
Mi célból rendelkezett ilyen „logikátlanul” az evolúció? Ha a DNS alapján sikerülne reprodukálni egy ősembert,
képes lenne diplomát szerezni a Harvard University kvantummechanikai szakán. Minek kellett a pattintott
kőkorszakban akkora agykapacitás, amivel kutatni lehet a kvantumfizika rejtelmeit, például a Higgs-
bozont, ami állítólag felelős az univerzum működését meghatározó gravitációért? Az ősi életkörülmények
nyilván nem indokoltak ekkora agykapacitást, de mégis volt. Ha viszont már volt, akkor miért nem fejlődött
tovább? Parciálisan megállt az evolúció? És az evolúció miért szelektív? Miért kizárólag az embert vértezte fel
olyan intellektuális képességekkel, amivel uralkodhat a többi élőlény fölött? Idővel a többi élőlény is
gondolkodni és beszélni fog? Ha az evolúció igaz, akkor a szorgalmas majom hamarosan megingatja az ember
egyeduralmát, egy szép napon emberi minőségre tesz szert, megoldja a Schrödinger egyenleteket, megdönti
Einstein speciális relativitáselméletét, majd eljátssza Chopin cisz-moll keringőjét, végül indul a parlamenti
választásokon. Ha az evolúció igaz, akkor a kreatív majom idővel eléri, sőt meghaladja az emberi értelmet, ami
egyes hatalomgyakorló korifeusok vonatkozásában már most is közel áll a valósághoz.

Miért szelektív az evolúció? Mi a helyzet például az egysejtű csillós állatkákkal? A papucsállatkák (Paramecium)
miért nem fejlődtek, miért rekedtek meg a két milliárd évvel ezelőtti állapotban? Továbbá meddig fejleszti az
evolúció a képességeket? Vegyük például a gazellák és a gepárdok versenyfutását a túlélésért folytatott
küzdelemben. Az idő folyamán a gazella gyorsasága egyre javul, amihez a gepárd kénytelen alkalmazkodni,
különben éhen hal. És a folyamat végén mi lesz? A gepárd szuperszonikus sebességgel száguldozna a Seregneti
szavannáin, ha a fizika törvénye nem szólna bele Darwin hipotézisébe.

4; Darwin: A fajok eredete - On the Origin of Species by Means of Natural Selection

Charles Darwin A fajok eredete című forradalmi művét sajnos nem pontosan szokták lefordítani. Az 1859-ben
publikált könyv rettenetes hosszúságú eredeti címe imígyen szól: On the Origin of Species by Means of Natural
Selection, or the Preservation of Favoured Race in the Struggle for Life. A szerintem helyes fordítás:
A fajok eredete természetes szelekció által, vagy a kiváltságos fajok fennmaradása a létért folyó küzdelemben.

Már a maratoni körmondat is jelzi, hogy a szerző maga sincs meggyőződve a teóriája hitelességéről. Darwin
úgy vélte, az életet vak természeti erők hozták létre az idő, a véletlen és a természetes szelekció révén. Mi
bizonyítja ezt az állítást? Semmi. Ráadásul Darwin egy árva szóval nem említi, honnan a csudából lett az első
sejt, amiből az egész elméletét levezeti. Nem is beszélve arról, hogy a kortárs tudománynak halvány fogalma
sem volt a sejt bonyolult szerkezetéről, működéséről és az osztódást vezérlő DNS-ről. Ami az evolúció
tudományos megalapozottságot illeti, azt maga Darwin is kétségbe vonja. A könyv széljegyzetében a
következőket mondja:
 4
Be kell vallanom, lehetetlennek tartom a feltevést, miszerint a szem utánozhatatlan szerkezetének, a látásélességet
a távolsághoz igazító, a különböző fénymennyiségeket átengedő, valamint a szferikus és kromatikus hibákat
kiküszöbölő képessége természetes szelekció útján alakult ki.

Továbbá kifejti: Ha lehetne bizonyítani olyan komplex szerv létezését, ami nem keletkezhetett számos, egymást
követő apró, kumulálódó változások révén, akkor az elméletem abszolút összeomlana. (If it could be demonstrated
that any complex organ existed which could not possibly have been formed by numerous, successive slight
modifications, my theory would absolutely break down.)

Igenis létezik ilyen komplex szerv. Mégpedig maga a sejt és benne a reprodukciót vezérlő DNS, amelynek
komplexitását a Darwin korabeli tudomány nem ismerte. Ha Darwin valami isteni csoda folytán feltámadna a
poraiból, akkor a tudomány jelenlegi állása alapján ő maga cáfolná meg a saját elméletét.

De maradjunk a szemnél! A szem és általában az élet véletlenszerű keletkezésének teoretikusan van esélye.
Hozzávetőlegesen annyi a valószínűsége, mintha feldobnánk a levegőbe egy F 16-os vadászbombázó
alkatrészeit és azok összeszerelve esnének le. Ha dobókockákra írnánk az ABC betűit, akkor van esély, hogy
végül kijön a Himnusz szövege, csak kitartóan kell próbálkozni, mondjuk tíz milliárd évig. Az élet véletlenszerű
keletkezésének abszurditását illusztrálandó, Scott M. Huse imígyen fogalmazott: Ha elég sok majom elég hosszú
ideig püfölné az írógép billentyűit, akkor valamelyiknek bizonyára sikerülne megírni egy szótárt.

Amint a bevezetőben mondottam, az emberi DNS cirka 5 milliárd adatot tartalmaz, a nukleotidok szigorú
sorrendben kapcsolódnak egymáshoz (adenin, timin, guanin, citozin). Ha csupán ezer betű hosszúságú DNS lánc
információtartalmát leíró szekvencia variációs lehetőségét vizsgáljuk, olyan irdatlan nagy értéket kapunk, ami
több mint a galaxisban lévő összes atomok száma. Következőleg az élő szervezet tulajdonságait leíró DNS
szekvencia véletlenszerű kialakulásának valószínűsége aszimptotikus jelleggel konvergál a nullához.
Ezzel szemben a reprodukciót szabályozó DNS nem véletlenszerűen, hanem elképesztő precizitással működik,
ami tervezettségre utal. Az intelligens tervezettség bizonyítéka például a modern tudomány által nemrégiben
felfedezett „ostoros motor”. Ez egy szabályos felépítésű, tengellyel, rotorral rendelkező „molekuláris gép”, ami
hihetetlen specifikációval rendelkezik, 10 KHz frekvenciával forog, ámde fél periódus alatt képes irányt váltani,
ami romba dönti a klasszikus fizika törvényeit.

5; Nincs adat, ami hitelesen bizonyítaná a fajok közötti transzformációt. A pintyek csőrére épített evolúciós
hipotézis. Logikátlan evolúció. A groteszk, de mégis szépséges tukán ormótlan csőre evolúciós hiba

A fajok átalakulását bizonyítandó, Darwin arra hivatkozott, hogy a Galapagos-szigeteken élő pinty populáció
csőrei különböznek, mert alkalmazkodtak az ottani viszonyokhoz. Ez fölöttébb elnagyolt magyarázat, de mégis
miképp megy végbe az adaptáció? Egy dolog a pinty és más dolog a csőr, ami az egésznek a része. Mit bizonyít a
csőrök különbözősége? Azt biztosan nem, hogy az egyik faj átalakulhat egy másikba, mondjuk a pintyből
kondorkeselyű lesz, ha nagyon igyekszik. Esetleg azt bizonyítja, hogy egy fajon belül működik a természetes
szelekció. A pintyek közül azok az egyedek maradtak fenn, amelyek a genetikai kód apró módosulása
következtében hosszabb csőrrel rendelkeztek. Miért? Az ok logikus: a kicsit hosszabb csőrrel született utódok
hozzá tudtak jutni a klímaváltozás miatt némileg módosult táplálékforráshoz, ámde a rövidebb csőrűek éhen
haltak, következőleg nem volt módjuk átörökíteni a tulajdonságaikat az utódokra.

Az evolúciós teória magyarázata nem éppen meggyőző: az élőlény alkalmazkodik és punktum. Darwin és követői
mélyen hallgatnak az adaptáció konkrét folyamatáról. Például honnan származik az előnyös változást leíró
információ, amely alapján megváltozik a DNS szekvencia? Ha véletlenül lenne is ilyen misztikus információ,
mi és hogyan hajtja végre az utasítást a DNS láncban? Az arisztotelészi logika szerinti ok-okozati összefüggés
éppen fordított: nem a környezeti változás hatására módosult a madár csőre, hanem azok az egyedek élték túl
a változást, amelyek eleve hosszabb csőrrel rendelkeztek már a változás előtt is a biodiverzitás okán.

A külszolgálatom alatt egy évig tanítottam Peruban az Universidad Nacional de la Amazonia Peruana
kommunikáció szakán, Iquitos vidékén, ahol módom volt tanulmányozni az Amazonas csodálatos állatvilágát,
benne a szenzációs tukánt (ramphastos toco). A groteszk, de mégis szépséges tukán csőre ormótlan. Ha a Darwin
féle teória igaz, akkor a tukán túlméretezett csőre evolúciós hiba, hiszen a hatalmas csőr az ég adta világon
semmiféle előnyt nem jelent, sőt, kifejezetten hátrányos a túlélésért folytatott harcban. Érdekes, hogy az ormótlan
csőr miatti aszimmetria ellenére a tukán teste kiegyensúlyozott, mert az üreges szerkezetű csőr hihetetlenül
könnyű. Habár lehetnek aerodinamikai problémái, mert a röpte szinuszosan hullámzó. Megfigyeltem továbbá,
hogy a csőrét rendszeresen hátra veti, mintha elgémberedne a nyaka.
 5
A Galapagos-szigetek érintetlen világában élő fajok olyanok, mint más vidékek állatai, kivéve egyes jellemzőket,
amelyek különbözőek a természet sokszínűsége okán. Ám ebből abszolút nem következik az, hogy a „evolúciós
harcban” egy faj átalakulna másik fajba. Nem létezik semmiféle tudományos adat, ami bizonyítaná az
átmeneti állapotot. A tudósok évszázadok óta keresik, de ez idáig nem találtak „átmeneti fajokat” a fosszilis
leletek között. Az iskolában a tojásrakó kacsacsőrű emlőst (Ornithornyncus anatinus) szokták emlegetni
bizonyíték gyanánt. Ugyan már! A kacsacsőrű emlős önálló faj, ami évmilliók óta nem változott semmit. Miért
nem? A kacsacsőrű emlős számára exkluzíve megállt az evolúció?

Hasonló a helyzet a kihaltnak vélt bojtosúszójú hallal (Latimeria Chalumnae), amelynek jellegzetessége, hogy az
úszójukban izmok és csontok vannak. A darwinisták lenini magaslatokba ívelő logikával azonnal levonták a
következtetést, miszerint a gerincesek végtagjai ezekből a speciális úszókból alakultak ki. Csakhogy
keletkezett egy kis probléma, ami aláaknázta a bizonyítást: kiderült, hogy a bojtosúszós hal mégsem halt ki.
Tudományos szenzációként hatott, amikor 1938-ban kihalásztak egy példányt, ami úgynevezett „élő kövület”,
hiszen a fosszíliákhoz képest nem változott semmit: az úszók évmilliók során maradtak úgy, ahogy voltak,
nem alakultak át lábakká.

További példaként említhető a hidasgyík (Spenodon punctatus), ami 200 millió éve, a triász kor óta nem változott.
Ugyanez vonatkozik más élőlényekre. Például a hangyák döbbenetesen jól szervezett társadalma szintén
kivonta magát a Darwin féle evolúciós folyamatból, hiszen a hangyák manapság éppen úgy néznek ki, mint 500
millió évvel ezelőtt.
És mi van az egysejtű csillós állatkákkal? A papucsállatkák (Paramecium) miért nem fejlődtek, miért rekedtek
meg a két milliárd évvel ezelőtti állapotban?

Olybá tűnik, a növények szintén ellenállnak a Darwin féle evolúciónak. Fosszíliák bizonyítják, hogy a
páfrányfenyőfélék családjába tartozó, gyógynövénynek tartott Ginkgo biloba levelei most is olyanok, mint kétszáz
millió éve voltak.

6; Az élet alapvető komponensei: matéria és információ. Honnan származik a sejt reprodukcióját vezérlő
DNS-ben kódolt információ? Pán-spermia elmélet. Stanley Miller életkreáló kísérlete

Az evolucionisták szerint a Föld ősi légköre metánt, ammóniát, hidrogént és vízgőzt tartalmazott, amely elemek a
napsugárzás és az elektromos kisülések, villámok hatására aminosavakká alakultak, majd spontán
önszerveződéssel komplex fehérje láncokat alkottak, és aztán csodák csodájára, az élettelen anyagból virágzó élet
jött létre. Az aminosavak egyszerű molekulák, úgynevezett monomerek, ám a szén alapú életet polimerek,
komplex molekulák alkotják. A nagy dilemma tehát az: az egyszerű molekulák miképp szerveződhetnek
önmaguktól biológiai funkciójú komplex molekulákká.

Az Alexander Oparin által felvetett „prebiotikus evolúció” teóriát többen megpróbálták bizonyítani. Stanley
Miller professzor az 1950-es években konstruált egy berendezést, amellyel modellezni akarta az ősi légkört, és
izgatottan várta az élet megszületését az „őslevest” tartalmazó lombikban. A bibliai genezishez hasonlóan hét
napig tartott a kísérlet, de az élet csak nem akart megszületni. Több okból sem. Az óvodában is közismert,
hogy a Nap fényspektrumának ultraibolya komponense elbontja az ammóniát és megsemmisíti a fehérjét,
következőleg az ősi Föld légkörében aligha lehetett ammónia, fehérje meg pláne nem. Következőleg azon
túlmenően, hogy a bizonyítás kudarccal zárult, a kísérlet feltételei sem feleltek meg az ősi légkörnek. Való igaz, a
kísérlet során a lombikban lévő víz megbarnult, tartalmazott némi aminosavat és mérgező hidrogén-cianidot. Ám
még véletlenül sem fordult elő, hogy az aminosavak spontán fehérjemolekulákká szerveződtek volna.
Végül maga Stanley Miller is belátta, hogy az élet keletkezése sokkal bonyolultabb annál semmint, hogy egy
lombikban elő lehetne állítani.

A tudósok később módosították az elméletet. Eszerint az élet mégsem a légkörben, hanem inkább a
tengerfenék azon pontjain jött létre, ahol vulkanikus tevékenység következtében rendelkezésre álltak a
fehérjéket alkotó aminosavak kialakulásához szükséges elemek, és oda nem jut el a káros ultraibolya sugárzás.
Ilyen kísérletek jelenleg is folynak. Az eddigi eredmény jó közelítéssel egyenlő a nullával.

Más notabilitások a „pán-spermia” hipotézisre esküsznek, amely szerint a prebiotikus anyagok, aminosavak a
kozmoszból érkeztek meteoritok, üstökösök révén. 1995-ben az amerikai Stardust rakétával fellőtt szerkezet egy
üstökösből vett anyagmintát, ami tartalmazott ugyan aminosavakat, de az életet alkotó fehérjéket nem. Tegyük fel,
hogy az élet egy másik bolygóról, mondjuk a Marsról érkezett, mivel ott a tudósok szerint valaha volt víz, oxigén,
légkör, megfelelő hőmérséklet, sőt, újabban szénalapú szerves képződményekre utaló jelek is vannak. Ebből
 6
esetleg levezethető a földi élet eredete, de abszolút nem ad magyarázatot az élet keletkezésére. Ugyanis az élethez
két alapvető komponens egyidejű jelenléte szükséges: anyag és információ. Így aztán üstökös ide, meteorit
oda, továbbra is fennáll a nagy kérdés: az aminosavak milyen információ alapján szerveződtek rendkívül komplex
fehérje molekulákká, hogyan keletkezett az első sejt és honnan származik a sejt reprodukcióját vezérlő DNS-
ben kódolt információ és precíz végrehajtási utasítás?

Darwin nem sokat bíbelődött az eredendő problémával, nevezetesen azzal, hogy miképp jött létre az élet, az
első sejt, amire az egész evolúciós hipotézist építi. Ott volt és kész. Azt gondolták a sejtről, hogy az valami
langyos pocsolyában kialakult protoplazmaszerű képződmény, ami életjelenségeket mutat, de nem ismerték a
sejt hihetetlenül összetett szerkezetét és működését. Mindenesetre mágikus képességekkel rendelkezhetett, mert
„önszerveződő” módon, kis változásokkal elkezdett spontán fejlődni, szép fokozatosan cápa, kardhal,
dinoszaurusz, tarajos gőte, kőszáli sas, zebra, gepárd, jaguár, végül homo sapiens lett belőle. Ez a tudományos
tételként aposztrofált teória égbekiáltó baromság, ami példa nélkül áll az emberi civilizáció történetében a
pattintott kőkorszakig visszamenően. Sőt, alulról súrolja az egysejtűek szellemi szintjét.

Az emberi civilizáció mezopotámiai kultúráig visszavezethető tízezer éves története során a „hivatalos
tudomány” mindig hajlamos volt azt hirdetni önmagáról, hogy valami isten feletti metafizikai fórum,
diktátumokat közöl, amiket a társadalom alacsonyabb rendű tagjainak el kell fogadniuk akkor is, ha nem
bizonyított. Időnként belátják, hogy tévednek, mint Giordano Bruno esetében, aki csak a máglyára vezető úton
terjeszthette a rebellis nézeteit, mert a Római Inkvizíció földközpontúságot deklaráló tudományos
joghatósága éber volt: egyházi dogmákkal felülírta a józan észt. Az élet spontán keletkezését illetően is ilyen
„tudományos halandzsák” láttak napvilágot. Az állították például: elég egy darab hús, amiből idővel kukacok
fognak kikelni, tehát lám, az élettelen anyagból spontán jönnek létre élőlények.

Később köztudottá vált, hogy a kukacok nem a romlott húsból keletkeztek, hanem a legyek által terjesztett
lárvákból, amelyek kifejlődéséhez a hús csupán táptalajként szolgált. Másokkal egyetemben Louis Pasteur is
egyértelműen bizonyította: izolált térben semmiféle élő organizmus nem keletkezik élettelen anyagból. Ha
nem így lenne, a baktériumoknál bonyolultabb szervezetek nem sokáig élnének, a vírusok és a baktériumok
átvennék az uralmat.

Noha mostanában információs társadalomban, demokratikus jogállamban élünk, amelyben a véleménynyilvánítás

szabadsága alkotmányos jog, az akadémiai szemléletet áttörni nem kis merészség. A renitens tudósnak nem
kell ugyan máglyára mennie, de villámgyorsan megismerkedhet a munkanélküliek széles táborával, ahol aztán
akadálytalanul terjesztheti a forradalmi nézeteit élete végéig.

7; Egyszerűsíthetetlen komplexitás . Evolúció kontra intelligens tervezettség.

Szentágothai János és Szent-Györgyi Albert álláspontja

A magyar és egyetemes tudomány kiemelkedő személyisége, Szentágothai János az élet keletkezését illetően
imigyen vélekedik az intelligens tervezettség és a véletlen viszonyáról:
Az istenhitemnek egyik legerősebb oszlopa és támasza az a csodálatom, hogy a világ, az élő természet milyen
csodálatos berendezkedésű, milyen hajszálpontosan illeszkednek össze a különböző állatok, növények, tehát
minden élőlény akár a vízben, akár a barlangok mélyén, akár a magas hegyekben, akár az Északi-sark közelében
élnek is. Ez a csodálatos harmónia és szépség, amilyennek én a teremtett világot látom, énbennem azt a
gondolatot ébreszti, hogy ez nyilvánvalóan nem jöhetett létre magától vagy véletlenül, hanem emögött egy
teremtő gondolata, egy teremtő akarat áll.

Szentágothai János előszót írt az evolúció nagy híve, Csányi Vilmos érdekfeszítő könyvéhez, amelynek címe:
Az evolúció általános elmélete (Akadémia Kiadó). Csányi Vilmos azt feszegeti eme művében, hogy lehetséges-e
olyan általános elméletet kidolgozni, amely a biológiai evolúció földi jelenségeire és következményeire egységes
magyarázatot ad. A próbálkozás dicséretes. Az írás kétségtelenül színvonalas, de nem meggyőző. Ám elemzés
helyett inkább idézem Szentágothai professzor előszavának magvas mondatát:
„Hogy e kezdeményezés mennyire lesz sikeres és főleg, hogy alkalmas eszköz lesz-e újabb tudományos tények
feltárására - amire az ilyen típusú elmélet való - azt még korai lenne jósolgatnunk.

Világhírű tudósunk, Szent-Györgyi Albert professzor a sejtek energiafelhasználási folyamatának vizsgálata során
a molekuláris biológián túlmenően a kvantummechanika alkalmazásával kimutatta, hogy létezik egy különös
vegyület, ami a sejtoxidációt szabályozza: C-vitamin. A Nobel-díjas Szent-Györgyi professzor úr ekként
vélekedett a teremtés és a véletlenszerűség kérdéséről:
 7
A Teremtő biztosan nem állt meg molekuláris szinten csak azért, hogy az orvosoknak ne kelljen megtanulniuk az
elektron kvantummechanikáját. Ő maga nagyon értette a kvantummechanikát, hogy ilyen eredményesen tudta
alkalmazni.

Amint neves tudósok véleménye is indikálja, a Darwin féle elmélet dolgában a tudományos világ erősen
megosztott. Nemzetközi presztízsnek örvendő biokémikusok, köztük Michael Behe állítják, hogy a természetes
szelekció nem ad magyarázatot az élet keletkezésére. Már rögtön az alapokkal is baj van, miszerint a sejt
evolúció eredménye lenne. A tudományosnak titulált szentenciákkal szemben a sejt szerkezete és működése
sokkal inkább intelligens tervezés, mint természetes szelekció eredménye, mégpedig az „egyszerűsíthetetlen
összetettség ” (irreducible complexity) elve miatt. Eszerint a sejt kizárólag csak akkor működik, ha annak minden
eleme egyidejűleg van jelen. Ha egyetlen összetevő is hiányzik, akkor az egész sejt működésképtelen, ami
viszont romhalmazzá dönti az evolúciós elméletet. További probléma: Darwin csak az evolúcióról beszél a
„forradalmi” művében, de egy árva szóval nem említi, hogy miképp jött létre maga az ősi sejt, amire az egész
evolúciós hipotézist alapozza.

Az akkori tudománynak fogalma sem volt arról, hogy a fehérjéket aminosav láncok alkotják, amelyek a DNS-ben
kódolt információ szerint, bonyolult struktúrában kapcsolódnak egymáshoz. Ha rossz az összeszerelési
sorrend, akkor nem jön létre fehérje, illetve a sejt kiveti magából a hibás molekulát. Az immunrendszer, a
szervezet védekező képességének éppen az a lényege, hogy a fehérjék egy fajtája, az úgynevezett falósejtek,
limfociták megtámadják a DNS utasítás által szabályozott működésbe nem illő mikroorganizmusokat,
baktériumokat. A sejtek közötti kötőszövet, a vér szerepe az oxigén és tápanyag ellátás mellett a sejtműködés
során keletkezett széndioxid és egyéb égéstermékek áramoltatása a kiválasztó szervekbe (tüdő, vese, máj, bőr) és
a limfociták szállítása a fertőző organizmusok helyére.

Az evolúcióelmélet felkent hívei szerint a természetes szelekció válogat a véletlenszerűen megjelenő vegyületek
között, és az élettelen anyag valamilyen talányos inspiráció hatására, vagy spontán elkezd „önszerveződni”,
aminek eredményeképp lassacskán létrejön a virágzó élet. Ez totális kontradikció, ami egyszerű logikával
könnyedén bizonyítható. A természetes szelekció nyilvánvaló előfeltétele az osztódásra képes organizmusok
létezése. Osztódás azonban nem lehetséges DNS nélkül, hiszen a DNS tartalmazza a genetikai kódot, ami
elengedhetetlenül szükséges a reprodukcióhoz. DNS nélkül tehát nem lehetséges osztódás, osztódás nélkül
viszont nem létezhet természetes szelekció, hiszen nincs miből szelektálni. Következőleg a természetes
kiválasztódás elmélete önmagába visszacsatolt abszurditás, hiszen eleve feltételezi azt, aminek az eredetét
meg akarja magyarázni (öngerjesztő feedback).

A hamvába holt evolúciós teóriában még hinni sem lehet, nemhogy elfogadni, de a hit nem tudományos
kategória. Hol van a tényekre alapozott tudományos magyarázat? Honnan származik a DNS és a benne tárolt
irdatlan információmennyiség és a reprodukcióhoz szükséges utasítássorozat, sőt, hibajavító algoritmus?
A darwinisták szerint sehonnan. Csak úgy van és kész. És ez a 150 éve rögzült „tudományos” halandzsa szilárdan
tartja magát a kommunikációs propaganda révén.

A tervezettség és a spontán keletkezés ellentmondásának illusztrálására mondok egy példát a fizikatudományt

forradalmasító Isaac Newton idejéből. Newtont meglátogatta egy tanítványa, akinek nagyon tetszett az asztalon
fekvő naprendszer modell, amiről a következő dialógus zajlott:
Tanítvány: Jaj de érdekes ez a naprendszer modell. Ki csinálta?
Newton: Senki.
Tanítvány: Az nem lehet. Valaki csak csinálta.
Newton: Magától jött létre.
Tanítvány: Képtelenség.
Newton: Látod fiam, ez a baj a te gondolkodásoddal. Erről az egyszerű kis modellről alkotót feltételezel, de az
ennél milliószor bonyolultabb eredeti Naprendszerről meggyőződésed, hogy magától jött létre.

8; Kozmikus védettség. Föld nevű űrhajó. Az élethez kialakulásához szükséges makro környezet.
Csupán 1% a valószínűsége annak, hogy a profitorientált emberi civilizáció nem pusztítja el önmagát

Az élet keletkezéséhez és fenntartásához szükséges Naprendszer és benne a Föld nevű bolygó kozmikus
védettséget adó struktúrája rejtély. Tudományos és hitbeli tételek csatáznak, de egyik szemlélet sem ad egzakt
magyarázatot. A klasszikus tudomány szerint a rendszer puszta véletlenül alakult így, nincs benne az ember
védelmét megalapozó célszerűség, más felfogás szerint viszont igenis van intelligens tervezettség.
 8
Az élet számára ideális rendszert nem elemzem, csupán megemlítem: tervezettség vagy sem, rengeteg olyan
összetevő van, amelyek véletlenszerű, együttes létrejöttének valószínűsége elenyésző. Ám azok nélkül nem
létezhetne szénvegyületekre (aminosav láncok, fehérjék) alapozott élet, amire a legnagyobb veszélyt éppen a
fogyasztói társadalmat irányító profitorientált hatalmi körök természetromboló tevékenysége jelenti.

Miközben a hatalmi körök természetvédelmet és demokráciát szónokolnak, diktatúrát gyakorolnak:

elképesztő aránytalanság, hogy a Föld erőforrásainak 95%- át a népesség 1%-a birtokolja! Hangsúlyozom: az
önmagát előjogokkal felvértező törpe minoritás diktál az egész emberiségnek! És merre megyünk? A híres
csillagász, Frank Drake héttényezős formulája szerint kevesebb, mint egy százalék az esélye annak, hogy az
emberi civilizáció nem pusztítja el a környezetet és vele egyetemben önmagát.

A Föld úgy is felfogható, mint egy száguldó űrhajó, ami kozmikus védelmet nyújt az utasainak. Amíg az
ember tönkre nem teszi! A nagyszerű Carl Sagan és Frank Drake nevével fémjelzett, majd Seth Shostak által
irányított SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) és egyéb programok évtizedek óta kutatják a
hozzávetőlegesen 200 milliárd csillagot tartalmazó Tejútrendszert és más galaxisokat, de nem találtak olyan
bolygórendszert, ami a Földhöz hasonló jellemzőkkel rendelkezne. Amint az élet maga, a Naprendszer
egyedülállóan különleges felépítése is intelligens tervezésre utal. De ha mégsem, akkor valószínűtlenül sok a
véletlen. Példaként említem az alábbiakat:

1; A jelenleg is intenzíven fejlődő galaxisokkal ellentétben a mi galaxisunk (Tejútrendszer) teljesen kialakult, a

működése stabil, alig fiatalabb, mint a legutóbbi adatok szerint 13,7 milliárd éves Univerzum.
2; A Naprendszer biztonságos távolságban (30.000 fényév), 800.000 km/óra sebességgel kering a Tejútrendszer
középpontjában lévő, mindent bekebelező, elképesztően nagy gravitációjú, szingularitást eredményező fekete
lyuk körül. A keringési idő cirka 300 millió év.
(A köznyelv szerinti fekete lyuk valójában fekete test, amiben az anyag atommagja és a szubatomi részecskéi
egyetlen pontba zuhantak össze. A klasszikus felépítésű anyagszerkezet összeomlása irtózatos erejű gravitációt
eredményez, ami még a fényt is befogja, tehát ezért fekete. Létrejön az úgynevezett eseményhorizont, ahol
megszűnnek a fizika törvényei. Felbomlik a tér-idő kontinuum, megáll az idő, amit az ember talált ki magának,
hogy valahogy értelmezni tudja a természeti folyamatokat.)
3; Az életciklusa közepén lévő cirka 5 milliárd éves Nap belsejében zajló hidrogén-hélium magfúzió 5800
Kelvin fokos felszíni hőmérsékletet eredményez, ami konstans sugárzással biztosítja a Föld megfelelő
hőmérsékletét és a növények fotoszintéziséhez szükséges fényenergiát.
4; Ideális a Nap - Föld közötti 150 millió km átlagos távolság, ami biztosítja az élethez szükséges legfontosabb
feltételeket.
5; A Föld belső szerkezetének kémiai összetétele biztosítja a stabilitást és a technikai civilizáció működéséhez
szükséges anyagokat, fémeket.
6; Stabilizált felszíni hőmérséklet a folyékony halmazállapotú víz és a fehérjemolekulák létezéséhez.
7; Éppen megfelelő vízmennyiség. Ha egy kicsit több lenne, nem lenne szárazföld, ha kevesebb lenne, akkor
nem alakult volna ki légkör; illetve idővel elvékonyodott volna és a víz elpárolgott volna, pontosan úgy, ahogy a
Marson megtörtént.
8; Az atmoszféra összetétele és nyomása ideális, ami egyenletes hőmérséklet eloszlást eredményez. Légköri
folyamatok nélkül cirka 140 Celsius fok lenne nappal és mínusz 120 fok éjszaka.
9; A Föld mágneses mezeje véd a Nap káros sugárzásától (napszélnek nevezett plazma sugárzás, halálos
gamma sugárzás). Mágneses erőtér nélkül minden élőlény elpusztulna perceken belül. Az északi és déli pólus
közötti mágneses mezőt a vas-nikkel tartalmú belső mag körül áramló magma hozza létre a Föld éppen megfelelő
szögsebességű forgása következményeképp. Amikor a plazma sugárzás interferál a Föld mágneses terével, akkor
keletkezik a gyönyörű sarki fény.
10; Az ózonréteg véd a napfény ultraibolya spektrumától, ami pusztítja a sejteket alkotó fehérjemolekulákat.
11; A Föld forgási frekvenciája, 24 órás periodicitása biztosítja a napszakok változását és a bioritmust.
12; A Föld keringési sebességéből (110.000 km/ó) eredő 365 napos periodicitás alapvető fontosságú.
13; A Föld 23,5 fokos dőlésszöge okozza az évszakok változását, ami döntően befolyásolja az életfolyamatokat.
14; A szokatlanul nagy tömegű Hold gravitációs hatása stabilizálja a Föld pályáját és dőlésszögét. A Hold
stabilizáló hatása nélkül a Föld tengelye kaotikusan ingadozna, mint a Mars esetében, amely instabilitás
ellentétes az élet keletkezésének és fenntartásának feltételeivel.
15; A hatalmas tömegű külső gázbolygók (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) gravitációs vonzása védelmi
rendszert képez, elhárítja a Naprendszerbe belépő, a Földet veszélyeztető aszteroida becsapódásokat.
16; A Föld 6000 trillió tonna tömege ideális az élethez. Ha nagyobb lenne, a gravitációs erő összelapítaná az
embert, ha kisebb lenne, akkor a gravitáció hiánya izomsorvadást és csontritkulást okozna.
 9
9; A földi környezetet szisztematikusan romboló ember mire használja a hatalmas intelligenciáját?
Kommunikáció esélye Földön kívüli lényekkel. Fermi paradoxon. SETI program

A fantaszták szerint az élet kozmikus jelenség, az univerzum tele van élettel. Noha a földi élet szénalapú,
elképzelhető, hogy extraterresztriális lények más elemekre, például szilíciumra épülnek, ami szintén alkalmas
komplex vegyületek létrehozására. Ám az ilyen felépítésű idegenek számára a földi környezet halálos lenne, ami
fölöttébb megnehezítené a kapcsolatteremtést.

Ha egy távoli szupercivilizáció lényei ide vetődnének, hogyan kommunikálnának velünk? Ha egyáltalán létezik az
emberi elme számára felfoghatatlan nagyságú univerzumban idegen civilizáció, az ottani lényeknek több ezer
fényévet kellene utazniuk, ami nagyságrendekkel fejlettebb intelligenciát és technológiát feltételez, mint
amivel az ember rendelkezik. Fölöttébb érdekes lenne a kommunikáció egy úgynevezett 3-as típusú
civilizációval, amely képes közvetlenül hasznosítani a galaxis energiáját, meggörbíti a teret és antianyaggal
működő térhajtóműves űrhajókkal száguldozik féreglyukakon át, végül létrehoz egy szingularitást, ami elnyeli a
Földet. Mi meg csak nézünk, mint Jocó a moziban. A helyzet lokálisan modellezhető, mondjuk a hangyák
társadalma és az ember közötti különbséggel. Kétségtelen, hogy a hangyák társadalma jól szervezett, ami
intelligenciára utal, de hívhatjuk ösztönnek, az is hasznosított információ. A hangyákhoz képest az ember
sokszorosan magasabb intelligenciával rendelkezik, de mégsem tud kommunikálni velük. Ráadásul a hangyákat
abszolút nem érdekli az ember. Egyébként mit mondanánk nekik, mi lenne a kommunikáció tárgya?

De hagyjuk a hangyákat és nézzük az emberi civilizációt! Az evolúciós léptékkel csekély, mindössze kétszáz
évvel korábbi ember bizonyos témákban, mondjuk a világegyetem tágulását bizonyító, Hubble-féle vöröseltolódás
dolgában közelebb állt a kőkorszakhoz, mint a mai emberhez, ami nyilvánvalóan lehetetlenné tenné az érdemi
kommunikációt. Hasonlóképpen, a tudományban évezredekkel vagy évmilliókkal előttünk járó extraterresztriális
lények hogyan beszélgethetnének velünk olyan kérdésékről, fizikai törvényekről, amelyekről sejtelmünk sincs?

Ráadásul az információt hordozó rádióhullámok 300.000 km/sec terjedési sebessége miatt a párbeszéd kissé
nehézkes, sőt, értelmetlen. Nem is beszélve az egyidejűség problematikájáról, nevezetesen: a cirka 10 milliárd
éves Tejútrendszerben éppen az emberiség időszakaszában létezik egy másik technikai civilizáció, amelyik már
elég fejlett, de még nem pusztult el. Az ember az 1936-os olimpiai játékok idején sugárzott először televíziós
jelet a világűrbe, majd az 1977-ben években útjára indította a Voyager űrszondát, amely konkrét információt
hordoz a Naprendszerről és rólunk. Sokak nem szerint nagy felelőtlenség volt egzakt információt szolgáltatni
olyan feltételezett lényeknek, amelyeket elképzelni sem tudunk, hiszen lehetnek bennünket prédának tekintő
ragadozók vagy példás erkölcsiséggel rendelkező, jótékony szamaritánusok is.

Tételezzük fel, hogy csupán a mi galaxisunkban akarunk kommunikálni és tőlünk ötvenezer fényévre létezik egy
technikai civilizáció, amely veszi az adást, hajlandó válaszolni, ráadásul nem agresszív. Ez a kis dialógus
mindössze százezer évig tartana, és csak annyit mondtunk: hello, itt vagyunk. De amire ez az üdvözlet
megérkezik, a természetromboló emberi civilizáció már régen elpusztította önmagát. Ami pedig a Voyagert illeti,
az néhány százmillió év múlva érhet olyan régióba, ahol egyáltalán feltételezhető valamiféle értelem. Még annyi
esély sincs, mintha palackpostával akarnánk levelezni az Atlanti óceánon keresztül.

Egyáltalán miért gondoljuk azt, hogy az idegeneket a földi élőlények közül éppen az egocentrikus ember
érdekli, miért nem inkább a delfinek? Ez a dilemma messzire vezet, utalok többek között Antoine de Saint-
Exupéri A kis herceg című örökbecsű művére, amelyben a róka és a kis herceg közötti párbeszéd remekül leírja a
kapcsolatteremtés problematikáját.

Ha csupán az emberi kapcsolatokat nézzük, a földi civilizációk találkozása általában katasztrofális

következményekkel jár, amit jómagam is tanulmányozhattam Peruban, ahol a spanyol konkvisztádorok a
kereszténység égisze alatt a földig rombolták a csodálatos inka kultúrát. Mértékadó tudósok, köztük Enrico
Fermi és Stephen Hawking szerint a hollywoodi romantikával szemben az emberiség számára végzetes
következményekkel járna a kapcsolatfelvétel az idegenekkel, ha egyáltalán vannak valahol. Enrico Fermi Los
Alamosban együtt dolgozott világhírű magyar tudósokkal, Teller Edével, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel és
Neumann Jánossal, akiket oly nagyra becsült az intelligenciájuk és csavaros gondolkodásuk miatt, hogy így szólt:
felesleges marslakókat kutatni, mert már itt vannak, magyaroknak hívják őket.

Nemhogy a kozmikus kapcsolatokkal, de az emberi intelligenciával is van gond éppen elég. Amikor a neves
exobiológus, Carl Sagan támogatást kért a Kongresszustól a Földön kívüli intelligenciát kutató, a NASA égisze
alatt működő SETI programhoz, William Proxmire szenátor epésen megjegyezte: ha intelligenciát keresünk, azt
 10
legjobb lenne itt Washingtonban elkezdeni. Éppen elég nehéz itt is megtalálni, talán nehezebb, mint a
Naprendszeren túl.

10; Mi az élet? Rendetlenség a világegyetemben. Schrödinger macskája. Az Istent játszó ember felelőssége

Végezetül szólok néhány szót a földi élet és a fizikai törvények viszonyáról, továbbá a profitorientált körök által
irányított fogyasztói társadalom erkölcsi válságáról, destruktív működéséről. Meglehetősen veszélyes, hogy az
istent játszó ember olyan fizikai jelenségeket alkalmaz, amelyeket nem ismer, mert a kontroll könnyen
kicsúszhat a kezéből. Példaként említem a kvantumszámítógépeket és a mesterséges intelligenciát. Utalok
Staniszlaw Lem Summa technologie című híres művére, amely előre vetíti: a mesterséges intelligencia minden
óvintézkedés ellenére is át fogja venni az ember szerepét, a gépek felülbírálják az emberi akaratot. A szép új
virtuális világban az ember feleslegessé válik. Habár a természeti értékeket iszonyatos hatékonysággal romboló
fogyasztói társadalom profitorientált működése alapján az ember nemhogy meghatározó, de még másodrendű
szereplő sem lesz.

Dunát lehet rekeszteni az evolucionisták műveivel, amelyek többnyire egocentrikus konklúzióval záródnak: az
ember a teremtés csúcsa, aki éppen az univerzum közepén helyezkedik el. Ezzel szemben Erwin Schrödinger
1944-ben megírta a reveláló erejű tanulmányát, amelynek címe: Mi az élet? A kvantumfizika és a termodinamika
főtételére épülő zseniális dolgozat világosan kifejti, hogy az élet a természetes fizikai folyamatokkal ellentétes
jelenség.

Megpróbálom másodfokú differenciálegyenletek nélkül, szemléletesen vázolni a lényeget.

A genetikusok és a fizikusok egyetértenek abban, hogy a gén, a kromoszóma-részecske egy óriási

fehérjemolekulának tekinthető. A gén szabályos és állandó tevékenységet mutat, kivéve a mutáció jelenségét.
A mutáció tulajdonképpen kvantum-ugrás az anyag atomszerkezetében, amelynek következményeképp izomér,
azaz ugyanazokat az atomokat tartalmazó, de más vegyi és fizikai tulajdonságú molekulák keletkeznek.
A fizika klasszikus törvényeitől eltér a kvantumfizika, ami különös jelenségeket produkál. Például a fény kettős
természetű: korpuszkuláris (foton) és hullám. A Heisenberg-féle határozatlansági relációval összefüggésben a
szubatomi részecskék ugyanabban az időpillanatban több állapotban (helyzetben) létezhetnek.

A határozatlansági relációt gyakran összetévesztik a megfigyelés vagy mérés hatásával, miszerint a mérőeszközök
korlátja befolyásolja magát a mérést, ami emiatt határozatlan. A szubatomi részecskék kvantumállapotát
befolyásolja ugyan a megfigyelés, de a jelenség megfigyelés nélkül is fennáll, mert a határozatlanság az
anyagszerkezet eredendő sajátossága, ami klasszikus matematikai módszerekkel nem igazolható, de empirikus
úton igen. Mindenesetre a tradicionális atommodellt felváltó kvantummechanika, az atommag körüli elektronok
kettős természete (anyag és hullám) miatti „valószínűségi hullám” és az egész fizikai jelenség annyira misztikus,
hogy nem kisebb fizikus, mint Richard Feynmann ezt mondotta: Nyugodtan mondhatom, hogy senki nem érti a
kvantummechanikát.

A klasszikus fizikai világképet romba döntő kvantum-korreláció még a határozatlansági relációnál is

misztikusabb: ha egy részecskepárt szétválasztunk, az összefonódás akkor is megmarad, méghozzá nagy
távolságon is. Ez azt jelenti: ha az egyik szubatomi részecske, mondjuk az elektron spinje (perdület) megváltozik,
akkor azonnal megváltozik a másik elektron spinje is. Einstein hevesen támadta a kvantumfizika eme tételét,
hivatkozva a relativitáselméletre, miszerint a fénynél semmi sem terjedhet gyorsabban, másrészt az egyik
részecske nem tudhatja, hogy a tőle ezer kilométer távolságra lévő párjának megváltozott az energiaállapota.
Márpedig kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy relativitáselmélet ide, relativitáselmélet oda, kvantum-
összefonódás esetében a részecskék közötti információ sokkal gyorsabban terjed, mint a fény. Einstein végül
kénytelen volt elismerni a fizikát forradalmasító jelenség létezését, amit mérgében így nevezett: „kísérteties
távolba hatás”.

A kvantum-összefonódást és a határozatlansági elvet kritizáló Einstein ekként érvelt: Isten nem kockázik.
Erre Niels Bohr azzal vágott vissza: Einstein milyen jogon mondja meg, hogy Isten mit csináljon. Olybá tűnik,
Einstein kockázós retorikájával szemben a tudomány fejlődése a kvantumfizika vezéregyéniségei, Plank, Bohr,
Heisenberg, Schrödinger álláspontját igazolja. A klasszikus világkép és a transzcendenst leegyszerűsítő
antropomorf Isten-felfogás alapján aligha képzelhető el a mindenhatóság. Isten nyilvánvalóan alkalmazza a
feltehetőleg általa teremtett természeti törvényeket, köztük a newtoni világképhez képest „kísérteties”
kvantumfizikát és mindazon tényezőket, amelyeket az ember nem ismer, és valószínűleg soha nem is fog
megismerni az agy teljesítményének korlátja miatt. Habár, a Naprendszer fennmaradó 6 milliárd éve alatt lenne
 11
elég időnk okosodni, főleg, ha az evolúció igaz lenne és az emberi civilizáció nem pusztítaná el önmagát. Sajnos
mindkét feltételezés elhanyagolható valószínűségű. Maradjunk tehát a téridő kontinuum jelenlegi fázisában, a
zseniális Schrödingernél.

A „Schrödinger macskája” - ként ismert paradoxon szerint az élő és döglött macska között csak a szubatomi
részecskék kvantumállapotban van különbség. Sőt, a határozatlansági reláció szerint a zárt rendszerben vizsgált
(dobozba zárt) macska ugyanabban a pillanatban lehet élő és döglött is. A határozatlanság a vizsgálat
befejezésével, a doboz felnyitásával szűnik meg, amikor a kvantumállapot a klasszikus anyagi állapotba omlik
össze (hullámfüggvény összeomlás).

Ezek után nézzük, mi az élet jellemző vonása. Mikor mondható egy anyagról, hogy élő? Nyilván akkor, ha nem
nyugalmi állapotban, hanem állandó mozgásban van és a környezetével folyamatosan kommunikál, anyagot,
energiát cserél. Mozgást természetesen az élettelen anyag is tud produkálni. Csakhogy a mozgás idővel meg fog
szűnni, mert a fizika törvényei szerint az élettelen test elveszti a kinetikus energiáját, például a súrlódás miatt.
Bekövetkezik tehát a nyugalmi állapot, amit a tudomány termodinamikai egyensúlynak vagy maximális
entrópiának nevez. Mi tehát az élet lényege, mit is csinál az élő szervezet? Arra törekszik, hogy elkerülje a
maximális entrópia állapotát, azaz késlelteti a nyugalmi állapot, vagyis a halál bekövetkezését.
Az ókori görögök természetfölötti erővel (vis viva entelecheia) magyarázták az élő szervezet azon képességét,
hogy meg tudja akadályozni a termodinamikai egyensúly beállását, azaz a halál bekövetkezését. Legalábbis
néhány évtizedig. Aztán vége a dalnak. Győz a fizika törvénye.

Hogyan késlelteti az élő szervezet a maximális entrópia bekövetkezését? Úgy, hogy a metabolizmusnak nevezett
anyagcsere folyamattal (evés, ivás, lélegzés) energiát von el a környezetétől. Más szavakkal: a szervezet negatív
entrópiával táplálkozik. Addig él, ameddig képes a termodinamikai egyensúlyhoz, azaz a maximális entrópiához
vezető folyamatot késleltetni. Megközelíthetjük a kérdést Boltzmann egyenletével is, ami így írható fel: entrópia =
k log (1/D), ahol a D a rendetlenség mértéke. Következőleg a D reciproka azaz 1/D a rend mértéke. Íly módon
tehát a szervezet alacsony entrópia szinten tartja magát azzal, hogy folyamatosan rendet von el a környezetétől.

A fentiek sajnos azt bizonyítják, hogy az élet tulajdonképpen „rendetlenség”, szabálytalanság a

világegyetemben, hiszen késlelteti, de nem tudja megakadályozni a fizika törvényei szerinti termodinamikai
egyensúly létrejöttét. A szervezet addig él, amíg sikerül lassítania az entrópiája növekedését. Aztán óhatatlanul
megismerkedik Dante Divina Commedia (Isteni színjáték) című örökbecsű remekművének híres feliratával a
pokol kapujában: Omnem dimittite spem, a vos interantes.

Egyesek azt hiszik, hogy a mennybe mennek. És az jobb? Honnan tudják?