- A nyelv az emberi kommunikáció legfontosabba eszköze, a gondolatokat
kifejező jelek legfontosabb rendszere. Elemeiből alkotjuk meg a kommunikációs helyzetnek megfelelő szöveget. - A nyelv tudása nem elegendő a kölcsönös megértéshez. - A nyelvünk állandó változásban van, de ugyanakkor egyfajta állandóság is jelen van benne, hisz másképp nem értenénk meg egymást. - Az emberi nyelvek alapvető szerkezetükben egységesek:
Nyelv = Szókészlet + Nyelvi rendszer + Használati szabályok
• A nyelv és a társadalom
- A nyelvünk a nyelvhasználatunk nagyon sok mindent képes elárulni rólunk,
életünkről, társadalmi helyzetünkről. - Nyelvhasználatunkat egyaránt befolyásolhatják belső (nem, kor, tulajdonságok) illetve külső tényezők (lakóhely, munka, iskolázottság). - A mi egyéni nyelvhasználatunkat gyerekkorunk óta tanuljuk, s ez idő alatt sok behatás éri, pl. a családi, az iskolai a tömegkommunikációs környezet által. - Akkor lehetünk teljes jogú tagjai a társadalomnak, ha megfelelően elsajátítottuk a nyelv használatát. - A nyelv fejezi ki a társadalomhoz, nemzethez való tartózásunkat is. Az anyanyelvünk a nemzeti öntudat egyik fontos szimbóluma. - A nyelv társadalmi jelenség, amely az egyes emberektől függetlenül is létezik, s alapja a beszédtevékenységünknek.
• A nyelv és a gondolkodás
- A nyelv és a gondolkodás között szoros kapcsolat van, hisz gondolunk valamire
azt megpróbáljuk szavakba önteni és a létrejött szöveg hatással van az üzenet fogadójára. Ez a kommunikáció folyamata. - Babits Mihály azt írja: „Gondolkodni és beszélni voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető el beszéd nélkül, és megfordítva.” A nyelvi forma tehát mindig feltételezi a gondolkodást, és a gondolkodás alapvető föltétele a nyelv. - A nyelv és a gondolkodás egyaránt nagyon fontosak és az egyik nem érvényesülhet a másik nélkül.
Szoros kapcsolat van a nyelv és a kommunikáció, a nyelv és a társadalom, valamint
a nyelv és a gondolkodás között. Kölcsönösen hatnak egymásra, és egymást kölcsönösen feltételezik.