"A lt nagy misztriuma, hogy minl tvolabb a kzppont, annl eszelsebb a prgs.

A Mkus sohasem boldog, nem tud megrkezni, mert ha megrkezik, nem tallja ott, amit igazn vrt, s mris rohan tovbb. Boldogsg, harmnia, szeretet, elgedettsg - ezek csak szp szavak, melyek a Mkus szeme eltt lebegnek, de valjban amit keres, az nmaga. Oda azonban - maga fel - nem lt. Mert az bell s kzpen van. Szemt flfel fordtja: majd ott! Majd a kerk tetejn, a cscson mindent elr, s ott boldog lesz vgre - de mivel mindig odalent tapos, azt hiszi, a kudarcot az okozza, hogy nem fut elg gyorsan. Minl cltalanabb valakinek az lete, annl inkbb 'hajt'. letben egyszer-ktszer kifulladva belehull a kerk kzppontjba, s vratlanul megli a bkt, a boldogsgot. De maradni nem tud, mert ott nem trtnik semmi, s nyugtalan lesz. Fut tovbb, s azzal ltatja magt, hogy ha egyszer elri vgre a cljt, akkor megll, s elkezd majd lni. Csakhogy ilyen berkezs nem ltezik, mert az ego nmagt csakis lohols kzben tudja meglni." Mller Pter